Központ hetilap 2016/12 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 12. szám // 2016. március 24–30. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

Így úsztuk meg a brüsszeli terrortámadást 3. old. //

AKT UÁLIS

3. old. //

Most POL

V ÉLEM ÉN Y

Most éppen a POL, Dan Maşca újonc pártja áll a ﬁgyelem középpontjában. Bevallom, ha a legszimpatikusabb helyi román politikai alakulatot kellene megneveznem, egyértelműen az újonc Szabad Emberek Pártjára (POL) adnám a voksom. 4. old. //

GASZ T RO N Ó M IA

Szakképzés és szemléletváltás az erdélyi gasztronómiában

Emlékszem, mit tettem 2001. szeptember 11-én, arra is, hogy a párizsi merényletkor mit éreztem és hol tartózkodtam. A brüsszeli robbantások alatt a helyszínen voltam. Azt mondják, akkor érezzük át igazán bármely helyzet súlyosságát, amikor a veszély közvetlenül minket is megérint. Én éreztem ezt kedden, az Európai Parlament városában, ahol a robbantások közel háromszáz civilt öltek vagy sebesítettek meg. Lapunk munkatársának élménybeszámolója Brüsszelből.

Erdélyi sikertörténet a Főnix Konyhája gasztroműsor. A négy barát brandet alapított, a nézettségük megsokszorozódott, közben a helyi termelőket népszerűsítik. A házias ételek reformját is elsődleges feladatnak tekintik, hamarosan saját termékeket dobnak piacra, és azt szeretnék, ha szakképzett szakácsok dolgoznának az éttermekben.

5. old. //

12. old. //

HIT ÉLET

„Istennek itt van terve velem!” „Istennek itt van terve velem!

Először Kolozsváron szolgált, utána került Marosszentgyörgyre, ahol idén 25. éve a község plébánosa. Már a kezdetben sem érte be a vasárnapi mise megtartásával. Fellendítette a falu kulturális életét, cserkészcsapat, kórusok és társulatok megalapítása fűződik nevéhez, emellett képzőművészeti táborokat, szavalóés népdaléneklő versenyeket is szervez a faluban. Beszélgetés Baricz Lajossal, Marosszentgyörgy plébánosával .

9. old. //

HAGYO M ÁN Y

Húsvét ünnepe Maros megyében Fenyőágtevés, locsolás, piros tojás, báránysült, omlós kalács. Talán ezek az első dolgok, amik eszünkbe villannak, hogyha a régi húsvéti népszokásokra, hagyományokra gondolunk. Tudjuk, a húsvét elsősorban a Biblia tanítása szerint Jézus feltámadása, de ugyanakkor a tavasz kibontakozását is jelenti. Írásunkban Maros megyei településeket keresünk fel, és megpróbáljuk azoknak a húsvéti arcát „megfesteni”.

IN T ERJÚ

A belső rend örök igény A belső rend örök igény

Az ünnepek segítenek megteremteni a belső rendet, építik a közösséget és elősegítik a megújulást. A szomorú apropón változtatni nem tudunk, de a hozzá tapadó élmények minősége rajtunk múlik. A talajvesztettség a hagyománytalanságból ered, kulcsfontosságú tehát, hogy újraértelmezzük és modernizáljuk az ünnepeinket. Erről, és az igazán fontossá vált szokások erejéről mesélt dr. Kádár Annamária pszichológus.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI A Pentheszileia-program

Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház március 29-én, kedden este 7 órától játssza a felnőtteknek szóló A Pentheszileia-program című előadást. Írta és rendezte: Kincses Réka. Az érdeklődők a 0747-942-181-es telefonszámon foglalhatnak jegyet. Húsvéti hangverseny

Marosvásárhelyen, március 24-én, csütörtökön 18 órakor a Bolyai téri unitárius templomban, 25-én, pénteken 17.30 órakor a református Vártemplomban szólaltatja meg a Musica Humana női kamarakórus Vivaldi Stabat Mater című művét. Szólista Keresztesi Tekla alt, zongorán kísér Szigeti Emanuela, narrátor Balog Virág, karnagy Csíky Csaba. Ősi passiójáték

A marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség kórusa március 25-én,

Felhívás pályázatra!

A Központ hetilap diák újságírókat keres! Ha szeretsz írni, és szeretnéd kipróbálni magad a szakmában, most megteheted! A pályázaton részt vehet bárki, aki Maros megyében középfokú vagy felsőoktatásban részesül. Hozzávetőlegesen háromezer leütés hosszúságú írásokat várunk „Bulizás” témakörben, riport műfajban. Az írásoknak meg kell felelnie a riport tartalmi és formai szabályainak és a terjedelmi előírásoknak, attól legfeljebb tíz százalékban térhet el a beadott pályamű. A legjobb írásokat publikáljuk és honoráljuk! Leadási határidő: március 31.

A riportokat a bodnarerika1@gmail.com e-mail címre várjuk.

nagypénteken 18 órától előadja a gyulafehérvári könyvtárban őrzött ún. Batthyánykódexben (1541–1563) található passió alapján 1958-ban Péterffy Gyula teológiai tanár által írt Passiót. A szöveget az ősi passió szerint a négy evangéliumból Lőrinczi László és dr. Erdő János állította össze. Samu Imola és a Fabatka

Április 2-án, szombaton 19 órától a Jazz és Blues Clubban fellép Samu Etel Imola és a sepsiszentgyörgyi Fabatka-trió (Ségercz Ferenc, Kelemen István, Csibi Szabolcs). Az előadók műsorán moldvai csángó zene és dalok szerepelnek. Szervező az Artecotur és a Partitúra Egyesület. Bodor Ádám a Látó vendége

Március 29-én, kedden 18 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében a Látó Irodalmi Színpadának vendége az idén 80 éves Bodor Ádám. A Sinistra körzet íróját a Látó szerkesztői köszöntik. Beszélgetőtársa Kovács András Ferenc. Közreműködik Gáspárik Attila. Fotókiállítás a Bernády Házban

A marosvásárhelyi Marx József Fotóklub és a Bernády Ház szervezésében megnyílt Both Gyula és Both Attila La Cuba Eterna című fotókiállítása a Bernády Ház emeleti galériájában. A tárlat alkotásait Török Gáspár méltatja. A kereszt útja

A marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom Dersi János-termében a közelgő húsvét alkalmából megnyílt Kucsera Jenőnek, a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub tagjának A kereszt útja című fotókiállítása. A felvételek Marosvásárhely főterén a történelmi múltidéző körmeneten készültek.

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Bodnár Erika Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016/12 | március 24–30. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

Március 24. Március 25. Március 26. Március 27. Március 28. Március 29. Március 30.

HOROSZKÓP

| Karina, Gábor, Ella Irén, Írisz, Mária Emánuel, Tormás Hajnalka, Ágoston Gedeon, Johanna Auguszta, Bertold Zalán, Izidor

KOS: Párkapcsolatában jól mennek a dolgok. A felmerülő vitákat egy kiadós séta vagy egy kellemes vacsora mellett meg tudják beszélni. A hét során vibrál a tetterőtől, az újabb és újabb ötletektől, melyek később kivitelezhetők lesznek. BIKA: A hét elején testvér vagy szomszéd okozhat némi kellemetlenséget. Mentálisan és fizikailag erősnek érzi magát a hét során. Ez a hét kedvező időszak befektetéseknek. Az elmúlt időszakban, több esetben is stresszhelyzetekkel kellett szembesüljön. IKREK: Pénzügyekben új lehetőségek nyílnak meg a régi tervei megvalósításához. A héten érdemes lenne beiktatnia rendszeres programként valamilyen szabadtéri tevékenységet. Erős igényt érezhet arra, hogy a fizikai közérzetét és kondícióját karban tartsa. RÁK: Ez egy olyan időszak, amikor a körülmények inkább a szakmai és személyes ismeretségei bővítését segítik. Több találkozó is szóba jöhet, melyek során több és hasznos ismeretségre is szert tehet. OROSZLÁN: Amennyiben új munkahelyet keres, ez a hét több kedvező lehetőséggel is kecsegteti. A leendő munkáltatójával gyorsan megtalálják a közös hangot, nagyon jó benyomást kelt önmagáról. SZŰZ: A gondolatait és az ötleteit ossza meg párjával. Sok mindenben az ön segítségére tud lenni. Számíthat rá és a megértő szeretetére. Óvakodjon attól, hogy provokálják. Hajlamossá teheti kisebb hisztikre, ami kínos lehet önnek. MÉRLEG: Az egészségére kellene jobban figyelnie. Vegye komolyan teste jelzéseit, mellyel megelőzhet későbbi nagyobb bajokat. Legyen fokozott figyelemmel a higiéniára és a gyorséttermi ételek fogyasztásával is legyen óvatos. Valaki a barátai vagy az ismerősei közül kellemes meglepetést tartogat önnek. SKORPIÓ: Nagyon kedvező ez a hét arra, hogy anyagi helyzetén kedvező változásokat indítson el. Azonban óvatosan járjon el hitel igénybevétel vagy egyéb jellegű kölcsön igénybevétele esetén, mert a csalás aurája érzékelhető ön körül. NYILAS: Anyagi vonatkozásban nem áll a legkiválóbb szinten, de ez a hét kínál több esetben is emelkedő lehetőségeket. Ezen a héten lehetséges, hogy nagyobb összeget ad ki a kezéből. Amennyiben lényeges bevételre vár, szükséges, hogy türelmes legyen, mert egy kis csúszás felmerülhet az ügyben. BAK: Új perspektívában látja önmagát és a jövőjét. Készen áll elengedni azokat a múltbeli és jelenlegi dolgokat, melyek eddig mérhetetlen akadályokat gördítettek az útjába. Azokat az értékeket, amelyek meghatározóak, azt továbbviszi magával. VÍZÖNTŐ: Mielőtt elindulna az autójával, vizsgálja meg, hogy minden rendben van-e, mert lehet, hogy leáll félúton egy kisebb észre nem vett hiba miatt. Ez a hét tele van váratlan fordulatokkal és meglepetésekkel. HALAK: Nagyobb hangsúlyt kapnak a szív dolgai is a hét során. Több olyan kérdésben egyetértés születik párja és ön között, ami eddig kerülgetett téma volt. Ezen a héten valószínű, hogy egy nagyobb ünnepségre lesz hivatalos. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT |

Most POL

Így úsztuk meg a brüsszeli terrortámadást

Jómagam, 31 Maros megyei személlyel együtt tagja voltam annak, az EP által meghívott küldöttségnek, amelynek a parlamentet és a belga fővárost tervezték bemutatni. Az ottlétünk első napjai csodálatosan teltek: Brüsszel nevezetességeinek meglátogatása mellett a híresen ﬁnom belga sörök megkóstolása is tagadhatatlanul hozzájárult ehhez. Halált hordoznak a kézitáskában…

Már induláskor tudtuk, hogy Brüsszel a terrorizmus egyik célpontja, és a város utcáin bóklászva láttuk, hogy adnak a polgárok vélt biztonságérzetére, mert a forgalmasabb helyeken párosával sétálnak felfegyverzett katonák. De nem foglalkoztunk komolyan a gondolattal, hogy bármelyik járókelő a halált hordozhatja kézitáskájában. Ám a keddi, hotelszobában való ébredés visszarántott a jelen Európa valóságába, hogy bizony itt nem vagyunk biztonságban. Csapatunkon kisebb pánik tört ki, amikor reggelizés közben jött a hír: a repülőtéri után, azon a metróállomáson is robbantottak, ahol azelőtt való nap nyugodtan vártuk a minket szállásunkra szállító szerelvényt… Éppen a merénylet napjára szólt a retúrjegyünk,

de a borzasztó történések után minden bizonytalanná vált. A szállodánkra vesztegzárat tettek, se ki, se be nem lehetett menni. Csak a láncdohányosok és a kupaktanácsot ülő küldöttségtagok |

merészkedtek ki a hotel hátsó kerthelyiségébe. A többiek egy számunkra fenntartott teremben ücsörögtek, vagy éppen a hotel franciául vagy angolul nem beszélő vendégeinek próbálták tolmácsolni a tényeket: aznap biztosan nem vonatoznak haza. Egyetlen kapcsolatunk a külvilággal a franciául beszélő, rémes képeket mutató tévénk és az internet volt, hisz a túlterheltség miatt a telefonhálózat is felmondta a szolgálatot. Így az otthoni, aggódó hozzátartozókat sem tudtuk értesíteni arról, hogy biztonságban vagyunk.

A házigazdánk hajszálon menekült meg

Az első telefoncsörgés a brüsszeli házigazdánktól, ﬁatal idegenvezetőnktől érkezett, aki megköszönte, hogy megmentettük az életét. EP-alkalmazott lévén minden nap munkába menet a Malbeek metróállomáson száll le, éppen abban az időben, amikor az Iszlám Állam pokolgépe robbant a helyszínen. Szerencséjére aznap kitérőt tett a szállodánk felé, emiatt tízperces késéssel indult munkába…

Ő megmenekült. Közel ötórás idegőrlő várakozás következett a szállodában, hogy megtudjuk, hazaérünk-e aznap repülővel, és ha igen: mivel jutunk ki a reptérre, hisz a tömegközlekedési eszközökre is zárlatot hirdettek. A hallból és a szállodaszobák ablakából kinézve a forgalmas brüsszeli utcákon a puskával felfegyverkezett, masírozó katonákon kívül egy lelket sem lehetett látni.

Fegyveres katonák, motozás és drogteszt

Végül jött a hír: taxik visznek a Charleroi reptérre. Ekkor már reménykedtünk abban, hogy hazaérünk a tervezett időpontban, de hogy biztonságban-e, az mindenki számára kérdés volt, és az előreláthatóan több mint négyórás, reptéren való várakozás is mindenkiből nyugtalanságot váltott ki… Kocsijaink nem is vihettek a bejáratig, így az utolsó két kilométert gyalogosan tettük meg a reptérig, ahol már fegyveres katonák ellenőrizték a jegyeinket és az útiokmányainkat. A reptéren pedig általam eddig nem tapasztalt biztonsági

Most éppen a POL, Dan Maşca újonc pártja áll a figyelem középpontjában. Bevallom, ha a legszimpatikusabb helyi román politikai alakulatot kellene megneveznem, egyértelműen az újonc Szabad EmSzentgyörgyi László berek Pártjára (POL) adnám a voksom. Március 7-én ismertetett Tolerancia kiáltványukkal úttörő szerepre vállalkoztak, hiszen ők az elsők, akik nyíltan elismerik a két –magyar és román – helyi etnikai közösség egyenlőségét, sőt felvállalják a kétnyelvűséget. A frissen alakult, rendszeridegen párt vezetői szerint itt az ideje véget vetni a nemzetiségek közötti torzsalkodásnak. „Marosvásárhely két többség városa, a magyaroké és románoké, akik mellett romák, szászok, zsidók és más nemzetiségűek is élnek. Ez a mi legnagyobb kincsünk, ez tesz bennünket egyediekké az ország többi városához képest. Marosvásárhely a magyar és román emberek közös városa, és Erdélyt is a rá jellemző nemzetiségi sokszínűség teszi különlegessé” – írják kétnyelvű kiáltványukban. Ismerjük el, az új párt emberei valóban úttörőként léptek fel. A román politikai és közéleti porondon mindenképp. Dehát ki akadályozta a többi pártot abban, hogy korábban maga is megtegye, amit most a POL? – kérdezhetné bárki. Csak úgy elgondolkodom: ha a jelenlegi polgármester még idejében felismeri, hogy egy ilyen gesztusból mennyit profitálhat, s megtanul valamennyire magyarul – ideje a négy mandátum alatt lett volna rá bőven –, akkor belátható időn belül senkinek még csak esélye sem lett volna a helyébe kerülni. Mire viszi, viheti majd a POL? Egyelőre nem tudni. A vásárhelyi helyzet ismeretében az is előfordulhat, hogy magyarbarátságukkal több román támogatót veszítenek, mint amennyi magyart nyernek. Hasonlóra volt már példa, lásd Smaranda Enache korábbi bukásait. Azzal indítottam, hogy a POL a számomra legszimpatikusabb helyi román politikai alakulat. Ami ugyan nem semmi, de ahhoz túl kevés, hogy magyar emberként esetleg rájuk adjam a voksom. Ahhoz bizonyítaniuk kellene, hogy mindazt, amit most a Tolerancia kiáltványban megfogalmaztak, komolyan is gondolják. És még valami: a legnagyobb hiba, amit Dan Maşca elkövethet, hogy alakulatának – a szlovákiai Most-Híd mintájára – valamiféle vegyespárttá válását erőltesse. intézkedéseket foganatosítottak: rendőrkutyás biztonságiak, civil rendőrök és a személyzet pásztázta a teret, és az ellenőrzésnél a legkisebb gyanú vagy bepityegés is motozást és kézfeji drogtesztet vont maga után. Ekkor már tényleg csak arra vártunk, hogy felszálljunk a repülőre, és elhagyjuk Charleroi-t… Nem akarunk félni!

E sorok írása is bizonyítja: mind a 32-en sértetlenül értünk haza Brüsszelből, de a félelem és az aggodalom nyomott hagyott bennünk. Itthoni, kétségbeesett hozzátar-

tozóinkon, barátainkon úgyszintén. De egy dolog egészen bizonyos: következnek még hasonló események. A 24 órás csend után a politikusok elmondják, amit el kell mondaniuk, menthetőként kommunikálják a menthetetlent, és nem történik semmi, a szavakat nem követik tettek. Mi pedig várunk az összeurópai megoldásra, ami biztosítaná, hogy ne éljünk abban a félelemben, hogy minden lépés a lakásunk ajtaján kívül veszélyes, és bármikor felrobbanthatják, megölhetik szeretteinket, ismerőseinket, keresztény polgártársainkat. Pál Piroska

Központ hetilap |2016/12 | március 24–30. |

Szakképzés és szemléletváltás az erdélyi gasztronómiában \ 4. \

Ez a két dolog szükséges a térség vendéglátásának reformjához a Főnix Konyha csapata szerint. Betanított munkások, nevetséges bérek és egysíkú kínálat jellemzi az éttermeket, az újításokért és jó szakképzésért Budapestig kellett mennie a műsor szakácsának. A négyfős baráti társaság együttműködéséből kinőtt projekt helyi termelőkkel dolgozik, és márkát épít.

– Hogyan jött az ötlet, hogy gasztronómiai műsort készítsetek, hiszen mindenki más területről érkezett? Szabó Attila: Tavaly márciusban azon vettük észre magunkat, hogy minden öszszeállt, ami egy főzőműsor forgatásához szükséges. Hunor fantasztikus szakács, ezt már tudtuk a baráti összejövetelekről. Kovács László a konyha tulajdonosa, ő és az édesapja álmodta meg és készítette el azokat a bútorokat, amik láthatók a műsorban. Prémium minőségű bútorokkal és fajátékokkal foglalkoznak, és a konyhánk alapjait fektették le ezzel. Én több éve vagyok a reklámszakmában és a csapatunk negyedik tagja Bálint Károly operatőr, aki több tévétársaságnál is dolgozott már.

– Hogyan lesz valakiből szakács, ha épp sikeres rapper? Balázs Hunor: Sikeresek voltunk, de egy idő után el kellett gondolkoznom, hogy megéri-e azt csinálni. Elmentünk egy gasztrofesztiválra, ahol találkoztam egy fantasztikus szakáccsal. Nagy hatással volt rám, láttam, ahogyan tesz-vesz, az emberek megkóstolják, amit főz, és nagyon megtetszett, amit csinált. Budapestre mentem, beiratkoztam a Dobos C. József szakácsiskolába. Sokat tanultam, ám amikor hazajöttem, az itthoni körülmények megutáltatták velem a szakmát. A sok sajtos karaj, ﬂekken, miccs, zsíros étel lehangoló volt szakmai szempontból. Visszamentem és egy vadász étteremben kaptam munkát, újra visszaszerettem a szakmába, mert megint olyanokkal dolgoztam, aki a legjobbat akarták kihozni magukból, nem csak odadobni a vendég elé azt, ami épp kisült. Erdélyben gyakori, hogy a vendéglátósok a szakácsaiknak nem adják meg a tiszteletet, ott tartunk, hogy a recepciós meg a mosogatónő mondja meg, mit főzzünk. Ha újítani akarsz, nem engedik, próbálnak olcsó bérért dolgoztatni. Ekkor született az ötlet, és szívesen belevágtam, mert kihívást láttam benne.

– Milyen emlékeid vannak az otthoni főzésről? B.H.: Anyukám nagyon ﬁnoman főz, s bár főzni nem tudtam, de az ízesítéseket sikerült ellesnem. Előttem volt, hogyan süssem meg a csirkét, aminek az udvaron vágtam el a nyakát, vagy ahogyan a nagyanyám paprikásához levágom és megpucolom a galambokat. Mikor az iskolába kerültem, akkor jöttem rá, hogy én ezeket már láttam, el tudom készíteni, nem is olyan bonyolultak. Szerencsés vagyok, mert nagyon jó tanáraim voltak, több közülük rendkívül szigorú, akik sosem elégedtek meg a tökéletesnél kevesebbel.

– Ezek szerint a szakképzés is más Erdélyben? B.H.: Nagyon kevés a szakember. Nincs rendes szakoktatás, Székelyudvarhelyen is kevés képzett szakács dolgozik az éttermekben. A többi helyen főzőasszonyokat, betanított embereket alkalmaznak, sokszor nyugdíjkiegészítésként. Sz.A: Nemrégiben részt vettem egy konferencián, ahol Váradi János, a PanGastro tulajdonosa is jelen volt. Tőle tudtuk meg, hogy rendszeresen szerveznek szakács– és mesterszakács képzéseket, de minimális az igény a térségben. Magyar ajkú csapattal dolgoznak, ennek ellenére szinte csak a román piacon tudtak érvényesülni, ott minden vendéglátós igényt tart a képzésekre, nem úgy, mint nálunk. A turisták megkóstolnák szívesen a hagyományos erdélyi ételeket, de azok nincsenek igényesen megfogalmazva, ami elsősorban szakképzettség és tapasztalat kérdése. Ha valamit, akkor ezt kellene megreformálni az erdélyi gasztronó-

| Központ hetilap | 2016/12 | március 24–30. |

miában, szélesíteni a perspektívát, látószöget élesíteni.

– Talán azt is gondolják, hogy főzni mindenki tud, hisz itt a lányok a mai napig megtanulják ezt az anyjuktól. B.H: Nem tartják ezt kihívásnak, talán szakmának sem. Azt hiszik, hogy ahogy kiöntöd a vodkát a pohárba, úgy tálalsz egy húst is. Ha az erdélyi gasztronómiáról beszélünk, akkor meg kell említeni a szegény emberek főzési hagyományait. Ők régen kimentek a mezőre, keményen dolgoztak, és ehhez igazították az egyszerű és kiadós étrendet. Ez egyfajta beszűkült perspektíva, ami a mai napig megmaradt a szokásainkban, gondolkodásmódunkban. Ez Budapesten változott meg bennem. Azok az ételek, amiket csinálok, továbbgondolásai a hagyományosnak. Megpróbálom becsempészni az újdonságokat is az erdélyi családok otthonába. Fontos, hogy helyi termelőkkel dolgozzunk, az ő termékeikkel főzzenek a nézők. – A jó minőségű alapanyagok ellenére sem túl egészsé-

Erdélyben gyakori, hogy a vendéglátósok a szakácsaiknak nem adják meg a tiszteletet, ott tartunk, hogy a recepciós meg a mosogatónő mondja meg, mit főzzünk…

gesek az itteni ételek. B.H.: Az erdélyi konyha valóban nem az, mert zsíros, lisztes, sok hússal főz. Mi magunk is palettára vesszük a táplálkozástudományi szempontból egészségesebb ételeket, de nagyon lassan, apró lépésekben szabad csak változtatni, ﬁnoman kell a témát megközelíteni, mert az emberek bizalmatlanok az újításokkal szemben.

– Az erdélyi konyha is van annyira egzotikus, mint az olasz vagy a kínai. Mi kellene ahhoz, hogy ez is a világ élvonalába kerüljön? B.H.: Elsősorban az, hogy aki idejön, az ne hawaii csirkét meg szecsuánit rendeljen az étlapról, hanem mondjuk rostonsült pisztrángot medvehagymás körettel. Persze ehhez az is kellene, hogy ez ott legyen az étlapon, vonzó formában. Fejleszteni kellene az oktatást, hogy mindaz, amit mi csinálunk, modern és vonzó legyen a turista számára is. Mi is szeretnénk többet utazni, több helyre eljutni, de nehéz összehozni a helyi termelőkkel való együttműködést, ha meszszire megyünk. Egyelőre az

| IN T ERJÚ |

a célunk, hogy a helyi termékekre irányítsuk a ﬁgyelmet, és hogy egyikünknek se kelljen elhagynia a hazáját ahhoz, hogy korrekt ﬁzetése legyen. Egyelőre élvezzük az együttgondolkodás örömét.

– Nem csak gasztroműsor a Főnix Konyhája, hanem brandet is építetek. Sz.A.: Igen, lassan kezdi kinőni a négyfős csapatot a projekt, a heti két műsor mindannyiunk munkaidejének a felét teszi ki. Ahhoz, hogy tovább tudjon működni, főállásban kellene csinálnunk. Ehhez keressük az anyagi hátteret. Most kezd beérni a munka gyümölcse, a brand építése is ennek a része, hisz a projektnek meg kell állnia a saját lábán. Lesznek saját termékeink is, az egyik helyi hústermelővel már dolgozunk ezeken. A jelenlegi struktúra, hogy a partnereinkkel való együttműködés tartja fent a műsort, csak egy bizonyos határig működőképes, a minőség érdekében és hoszszútávon gondolkozva elengedhetetlen az anyagi függetlenség. Bodnár Erika |

| IN T ERJÚ |

/ 5. /

„Istennek itt van terve velem!” Beszélgetés Baricz Lajossal, Marosszentgyörgy plébánosával

Interjúalanyunk Borzonton született, az elemi iskolát otthon végezte, és már abban a korban úgy érezte, hogy pap szeretne lenni. Akkoriban erre egyetlen lehetőség a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskola volt. Érettségi után kilenc hónapig katonáskodott, utána pedig Gyulafehérváron, a híres papneveldében tanult. Először Kolozsváron szolgált, utána került Marosszentgyörgyre, ahol idén 25. éve a község plébánosa. Már a kezdetben sem érte be a vasárnapi mise megtartásával. Fellendítette a falu kulturális életét, cserkészcsapat, kórusok és társulatok megalapítása fűződik nevéhez, emellett képzőművészeti táborokat, szavaló- és népdaléneklő versenyeket is szervez a faluban. Szabadidejében is a kultúrának hódol: verseket ír, eddig számos verseskötete és más témájú könyve is napvilágot látott.

– Miként talált rá a papi hivatásra, illetőleg a papi hivatás önre? – Visszagondolva, úgy vélem, hogy a belső és a külső környezetem is erre determinált. Életem első 13 éve csodálatos volt. Sajnos édesapám 13 éves koromban elhunyt. Nagyon vallásos család voltunk, különösen édesapám, ezenfelül ő volt az, akire minden szempontból fel tudtam nézni: mint személyre, férﬁra, vallásos emberre, imádkozó lényre. Gyerekként is rá szerettem volna hasonlítani, sőt, ma is arra törekszem, hogy annyira ember legyek, mint ő. Nem mellékes az sem, hogy közvetlenül a templom mellett laktunk, édesanyám harangozó volt, édesapám a kis egyházközség gondnoka, én pedig állandó ministráns. Annyira szerettem templomba járni, hogy ha hétköznap szentmise volt, akkor én biztosan ott voltam és nem az iskolában. Rövid idő alatt teljesen magamévá tettem a gondolatot, hogy nekem is papnak kell lennem, és amikor édesapám

elment közülünk – harmadikos koromban –, a plébánosunknak elmondtam, hogy édesapám koporsója mellett úgy döntöttem, hogy ha az Úr is azt akarja, én pap leszek. Ezt nem csak a szomorúság, a gyász érzete hozta ki belőlem akkor; hisz a mai nap is, ugyanezzel a hittel, a jelenlegi életfelfogásommal is ekképp döntenék. Akkoriban egyetlen dolgot éreztem akadálynak, éspedig, hogy nem tudok elég jól énekelni. Feltettem a kérdést magamban, hogy vajon az én „fahangom” alkalmassá tesz arra, hogy a papi szolgálatot ellássam. Most már azt hiszem, ha 31 évig jó volt, a többi is valahogyan eltelik.

kes volt az első napom Marosszentgyörgyön. Köztudott, hogy Borzonton mindenki magyar, székely és egyetlen cigány sincs. Amikor Kolozsváron megtudtam, hogy Szentgyörgyre helyeztek, megkérdeztem az akkori főnökömtől, hogy hol is van ez a település. Ő erre azt válaszolta, hogy „Hát nem tudod? Cigányszentgyörgy!”. Erre én kissé berezeltem, megijedtem az ismeretlentől, de autóba ültem, és elutaztam a Maros megyei községbe. Amint beértem a faluba, a jövendőbeli híveim egy része az utcán kint állva vártak. Amint megpillantottam őket, és láttam, hogy fényes nappal sötétség van, úgy megijedtem, hogy visszaültem a kocsiba, és elhajtottam, meg sem álltam Borzontig. Otthon viszont sokat gondolkoztam, imádkoztam és arra a következtetésre jutottam, hogy ha engem a püspök Marosszentgyörgyre helyezett, akkor Istennek ott van terve velem. Valóban, azóta nemcsak megszoktam, meg is szerettem az egyházközséget, a helységet is

pést, meglepetten hallotta vissza: „Marha vagy, Lázár!” Kétségtelen – visszhang volt. És mivel hétvégi turistákkal, akik, ha nem is számosan, de azért rendszeresen látogatták a kis völgyet, nem találkozott, más nem is tudhatott róla. Váratlanul érte hát a felfedezés, melyet kis ideig sajátjának érzett.

jól ily lesújtó véleményeket hallania „más szájából”, azért idővel megbarátkozott a korholó hanggal. Egy napon, miután az a bizonyos „ez így nem mehet tovább” elhangzott (és visszhangzott), nyugodtan előszedte szendvicseit, és jóízűen falatozni kezdett. Már indulófélben volt, amikor erős szomjúság vett erőt rajta. A völgy bejáratánál álló menedékházban sört látott erre jövet. Megkívánta. Szájában érezni vélte a kellemes kesernyés ízt, bajszán meg a sűrű habot, mire, a barlang szája felé fordulva, jókedvűen elrikkantotta magát: „Iszunk egy sört?!” A visszhang ezúttal sem késett: „Ki ﬁzeti?!”

– Milyen a szentgyörgyi gyülekezet, a hívek? – Gyerekkoromban azt tanultam a szüleimtől, hogy ahhoz, hogy jó legyen a szomszéd, nekem is jónak kell lennem: a kölcsönösség elvében nőttem fel. Természetesen vannak nehézségek, de senki nem tökéletes, sem én sem a hívek. De nagyon érde-

Visszhang Néhány hónapja járt ott először. Nyomban megszerette a kis völgyet. Utána rendszeresen ott töltötte szabadnapjait, amelyek, különleges munkaprogramja miatt, a keddi napra estek. Bár már az első napon felfedezte a barlangot, az nem keltett benne érdeklődést. Beérte a patak csobogásával, a csenddel, a természet paszszív élvezetével. Néhány hét múlva aztán mégis a barlangszáj felé vitte a kíváncsiság. Magányos ember lévén rászokott a magában való beszélgetésre, itt kint már arra is rávetemedett, hogy néhány mondatot, ha csendben is, de kimondjon. Már a barlang szájánál tartott, amikor valami jelentéktelen mulasztás fölött támadt hirtelen haragjában, hangosan kifakadt: „Marha vagy, Lázár!” Alig tett néhány lé-

KRÓNIKA

Ezután mindig felkapaszkodott a barlang torkolatához, szembe ült vele, és gondolataiba mélyedve meg-megszólalt. Ilyeneket mondott: „Elrontottad az életed!”, „Miért lapulsz, Lázár?!”, „Gyáva vagy, a tegnap sem merted megszólítani!”, „Ez így nem mehet tovább!”... És a visszahang sosem késett. Lassan jobbik énjének tekintette, és ha nem is esett

Szentgyörgyi László

a maga sokszínűségével. Amúgy az egyházközség 1600 római katolikus tagjából 550-600 magyar anyanyelvű roma, egyharmaduk Székelyföldről elszármazott székely – legalább 40 család Gyergyóremetéről eredeztethető – és a másik egyharmad tősgyökeres szentgyörgyi. Bár 14 különböző felekezetű csoport él faluban, én úgy érzem, mindenikkel ki tudok jönni. Megtaláltam a helyem Marosszentgyörgyön: rátaláltam az emberekre, és ők is rám.

– A városközponthoz ilyen közel fekvő településen milyen kulturális élet van? – Hál’ Istennek, határozottan mondhatom, hogy virágzó. Amikor 25 éve ideérkeztem, erőteljesen érződött a márciusi események hatása: a teljes község, de főleg a magyarok megtépázott állapotban voltak. Alig jártak egymáshoz az emberek, nem volt társasági és társadalmi életük, és én akkor, ﬁatalon nem értettem teljesen, hogy miért. Aztán megtudtam, hogy a „fekete március” árnyékában élt a lakosság. Erre való válaszként hozzákezdtem a magam szerény módján életet varázsolni magunk köré. Kis lépésekkel indultunk, például a falu gyerekeit összegyűjtöttem, és felkértem egy faluban élő személyt (Szabó Editet), aki gitározott, énekelt velük. Kirándulni jártunk a Puliszkadombra, cserkészetről álmodtunk, amit 1994-ben meg is alapítottunk Gróf Petky Dávid név alatt. Ugyanakkor Kolozsváron kapcsolatban álltam a siket-néma iskola diákjaival, és ennek révén 1991-ben, dr. Pető Máriával létrehoztuk a Hit és Fény – fogyatékkal élő személyek – közösséget. Emellett életre hívtuk a Kamilliánus családot, amely egy katolikus lelki mozgalom, a betegek látogatására jött létre; ám a fent említett közösségek nem csak az egyházközség híveit ölelik magukba. Ugyanakkor megalakítottuk a Kolpingcsaládot, kórusaink vannak, népdal- és szavalóversenyeket rendezünk, de nyaranta mű-

vésztáborunk is van.

– Önnek számos verseskönyve napvilágot látott. Mi vonzza a rímek és ritmusok felé? – Már gyerekkoromban írtam verseket, de 1975-1977 között volt első termékeny időszakom, aztán egy darabig felhagytam a versírással. Egyszer aztán az utam Amerikába vezetett, és egy Kolozsvárról az Államokba emigrált család látott vendégül. Éppen akkor volt édesanyám születésnapja, és egy képeslapot akartam hazaküldeni neki, a hátára pedig meleg, üdvözlő szavakat írtam. Vendéglátóm felesége kérésére felolvastam neki, aki kerek-perec kijelentette, hogy ő bizony szebbet írna Amerikából az édesanyjának. Ez csorbát ütött hiúságomon, bevonultam a szobámba, és 1998-ban, húsz év kihagyás után megírtam az első versem. Amikor felolvastam a házigazdáimnak, nagyon tetszett nekik. Ők hitették el ismét velem, hogy tudok verset írni. Amikor aztán hazaértem, újra kipróbáltam magam, és olyan érzés fogott el, mint amikor elindultam a papság útján, egy szent szerelemhez volt hasonlatos. Ha leültem, és egy pillanatig nem gondolkodtam komoly dolgokon, akkor jöttek az apró sorok, a rímek. Számos költemény született rövid idő alatt, mintha valaki diktálta volna. 2001-ben édesanyám betegeskedett, és ﬁgyelmeztettem, hogy vigyázzon magára, mert egy év múlva jelenik meg az első verseskötetem. Ő olyannyira komolyan vette az intésem, hogy az ötödik kötetem megjelenését is megérte. A vers számomra gondűző, amikor írok, átadom magam a lírának, teljesen kikapcsolódok. Gyakran emiatt is igyekszem elvégezni a kötelező napi feladataim, hogy utána zavartalanul tudjak játszani a gondolatokkal, szavakkal, az anyanyelvvel, érzelmeimmel. Mindezt Isten dicsőségére, magam és környezetem szórakoztatására, szolgálatára. Pál Piroska

Központ hetilap |2016/12 | március 24–30. |

Honunk egyik legdíszesebb kastélya \ 6. \

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

(második, befejező rész)

Erdőszentgyörgy a Kis-Küküllő középső szakaszának legnagyobb települése, egykori járási székhely. Marosvásárhelytől harminchét kilométerre délkeletre, a Kis-Küküllő jobb és bal partján, a Küsmöd-patakának torkolatánál, az Erdőszengyörgyimedencében fekszik, Szovátától huszonhat kilométerre. Névmagyarázata szerint egy erdőkkel körülvett dombtetőn Szent György tiszteletére szentelt kápolnáról nevezték el. Amint azt már múltheti lapszámunkban említettük, Erdőszentgyörgyöt 1333-ban Sancte Georgio néven említik először, de az erdőszentgyörgyi székelyek települése minden valószínűség szerint sokkal régebbi. A szabad székelyek mellé a XVI. században jobbágyokat és zselléreket is telepítettek…

Emlékeztető

A hagyomány szerint a Rhédey-kastély helyén apátsági templom és kolostor állt sarokbástyákkal megerősítve, majd 1569-ben a Kornisok építtettek kastélyt a romokra. Templomában tartották 1618-ban az unitárius zsinatot. A település 1620-tól a Rhédeyek birtoka. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott.

A Rhédey-kert kanyargós útjai

Pár mondat erejéig azonban maradjunk még egy kicsit a kastélykertnél. Az átmeneti és a korai tájképi kertek ismérve, hogy a tervezőik jól meghatározott formális elemeket, sémákat alkalmaztak: kanyarokat, hajlatokat, vagy akár szabályos formákat is, mint például a kör, ellipszis vagy háromszög. Az erdőszentgyörgyi kert kanyargós útjai a Hogarthféle szépségvonal mintájára lettek kialakítva. Dr. Fekete Albert közlése szerint az 1770-es évek végén Burey Ferenc belga kertész állt a család szolgálatában, akinek sírkövét máig megőrizték a templom udvarán. A sírkő felirata sajnos csak töredékesen olvasható: „Itt nyugszik meg mult teteme Burey Ferencznek. Is született Bruxellesbe 1774. Vallására nézve katolikus. Sz: Házassági életbe harmincnégy éveket töltött... gróf Rhédey Lászlónak ki harmin-

chat évekig hűségesen és becsületesen szolgált. Meg holt az .... hosszas betegsége után.”. „A nép még a jót sem akarta elfogadni…”

A harmadik katonai felmérés térképszelvényén a másodikhoz képest új dolog nem található. „…a Szent-Györgytől Havadtőig menő országutat szép jegenyesor szegélyzi…” – írja 1868-ban Orbán Balázs. Az akkor már beállt, koros faállományt – a hagyomány szerint – ugyancsak Burey Ferenc ültette néhány évtizeddel korábban. Az írásos említésekből: „…Mily szép lenne, ha ezen útszéli beültetést másutt is megtennék, mennyire szépítené az a vidéket nem csak, hanem egészségi és égalji viszonyainkra is mily üdvös behatással lenne; e nézpontból kiindulva, az útszélek beültetését országszerte megkísérlette volt a Bach-rendszer, de mivel az erőszakolva volt, s mivel a nép még a jót sem akarta elfogadni a hon elleneinek kezéből, az ültetvényeket mind kipusztította, elannyira, hogy most még nyoma sincsen meg ezen országszerte megtörtént beültetésnek…”. Egy szabályrendelet előzményei

Ugyancsak a fent megnevezett szerző Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című munkájában világít rá arra, hogy Orbán Balázs minden bi-

| Központ hetilap | 2016/12 | március 24–30. |

zonnyal egy, az 1870-es években a város és határszépítési munkálatokat központilag is serkentő szabályrendelet előzményeiről ír. Ebben a szabályrendeletben a Földművelési és Kereskedelmi Magyar Királyi Miniszter elrendeli az utak és a határszélek befásítását megnevezve azokat a fajokat, melyek ilyen irányú alkalmazása kívánatos, éspedig: alma, cseresznye, dió, eper, vadgesztenye, de ott, ahol ezek rosszul tenyésznek engedélyezik a jávorfa, az akác és a fűzfák, valamint a „széles ágú nyárfa” ültetését is. Vegyes fajösszetételű fasorok követik az utat

A Kis-Küküllő mentén azóta is hagyománya van az országút menti fásításnak. Szovátától Balavásárig napjainkban is az utazó szemnek kellemes, változatos, vegyes fajösszetételű fasorok követik az utat. Fekete Albert szerint is talán a sors ﬁntora, hogy napjainkra éppen a meglehetősen beépült ErdőszentgyörgyHavadtő szakaszon vágták ki a fákat. A betonozott udvar

Az erdőszentgyörgyi kastélypark tájképi jellege a XIX. század második felében megerősödhetett, a barokkos elemek eltűntek. A XIX-XX. század fordulójáról fennmaradt fényképek alapján képet nyerhetünk a kastély közvetlen környezetének kialakításáról.

A kastély északkeleti homlokzata előtt – most betonozott udvar – a századfordulón népszerű viktoriánus stílusban kialakított gruppok láthatók: magasított virágágyas közepén mediterrán cserjével vagy pálmával. Az oszlopokkal alátámasztott erkélyre – sokáig – futónövények kúsztak fel.

A századfordulós kertből ma már majdnem semmi sem látszik

1960-tól a Rhédey-kastély az iskola tulajdonába került, azóta ez az épület is iskolaként működik. A kastély előterében egykoron megtalálható századfordulós kertből már szinte semmi sem látszik. Ott jelenleg egy második világháborús emlékmű áll lucfenyőkkel övezve, illetve az egykori kert egyetlen eleme egy idős vadgesztenye, illetve pár hársfa. Az iskola előtti tér betonburkolatú. A XX. század folyamán a park egész területét beépítették, jelenleg a kastély délnyugati homlokzata előtti „modern” park az egyetlen zöldfelület, mely azonban mind kialakítást, mind fenntartását tekintve méltatlan e történelmi helyhez. Családi házak sűrű szövete hálózza be az egykori barokk kertet. A kriptának már csak az első fala áll…

A kilátást a kastély teraszáról a gyulakuti hőerőmű

hűtőtornyai jelentősen rontják. Az egykori kertre ma már semmi sem utal, szerkezetére a régi térképeken és rajzokon kívül másból nem következtethetünk. Az egykori kerti építmények közül már egy sem található meg. A domb tetején lévő kriptának csak az első fala áll, körülötte több sír is jó állapotban fennmaradt a régi szombatos temetőből. Egyes források szerint itt volt a Rhédeyek temetkezőhelye. Rhédey Claudiát is eredetileg itt helyezték örök nyugalomba, majd később a református templomban lévő kriptába szállították. A Rhédey-mauzóleum ma már csak romjaiban áll

Erdőszentgyörgy református temploma gótikus, a XIII-XIV. század fordulóján épült. Itt tartották 1618-ban az unitárius zsinatot, 1640től a reformátusoké. A torony a reformáció idején épült, 1760-ban a templomot átépítve helyreállították. Kegyura a Rhédey és a Wesselényi család volt. A templom alatti sírboltot 1614-ben fejedelmi rendeletre elfalazták. Itt van a Rhédey-család kriptája is. A falu feletti északi dombtetőn ma már csak romokban áll a Rhédey-mauzóleum, ahonnan ide hozták az 1841-ben meghalt szépséges Rhédey Claudia grófnőnek, Sándor württembergi herceg hitvesének, az angol királyi család ősének földi |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

Színvonalas és sikeres volt a 2016-os Városi Gólyabál

/ 7. /

maradványait. A templomot 1935-ben unokájának, Mária királynőnek az adományából restaurálták, ő állíttatta a fekete márvány emléktáblát is.

A Zeyk udvarház

A Zeyk család udvarháza a Rhédey kastély közelében állt, az országúttól hátrahúzódva. Zeyk János és felesége, Teleki Krisztina, közepes nagyságú belsőséget tartottak fenn Erdőszentgyörgyön. Az udvarház L alaprajzú elrendezéssel épült, melyet az államosítás után óvoda céljaira átépítettek. Az épület alatt részben pince is van. A Zeyk család udvarházában született Kis János tábornok, akit Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt végeztek ki a nyilasok Sopronkőhídon.

Erdőszentgyörgyön született Bodor Péter,

akit páratlan alkotóképessége és találékonysága a múlt század legendás hírű alakjává tette. Valószínű 1788-ban született, azonban élete nagy részét Marosvásárhelyen töltötte. Már gyerekkorában meglepte és lenyűgözte környe|

zetét, a maga készítette elmés szerkezeteivel.

Befejezésül

Amit még erről a településről tudni kell: az északi rész feletti Várhegyen állítólag egykor vár állt, de ennek ma már semmilyen nyoma nem látható. Írásos említés: „…a Küküllő balpartjának azon pontján, hogy a Szolokma pataka szép erdős bérczek között letörtet, ezen zajos csermely torkolatának baloldalán, függőleges oldalu magas bércz emeli fel büszke zöldkoszorus homlokát; e bércznek a Várpataka és Tehénüző pataka között levő legmagasabb – északnyugati bütüjén levő – csúcsát Várhegyesének nevezik; ezen feküdt Maka büszke vára, melynek még csak e század elején is – mint öreg emberek beszélik – falai több öl magasságban állottak…” – olvashatjuk Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében. Összeállította: Nagy-Bodó Tibor Régi és mai képek: Szász Attila

A gólyák, akik részt vettek a gólyabálon, a líceumi gólyabál révén már kiérdemelték a színpadon való megjelenést, így iskolájukat képviselhették a rendezvényen. Idén nyolc marosvásárhelyi líceum gólyapárja vett részt a városi megmérettetésen. Az est házigazdái, Farczádi Albert és Farczádi Róbert rövid bevezetője után a tizenöt éves gólyák feladata az idén sem volt könnyű: az 1900-as (Ötvös Csabika és Kakasi Krisztina, Elektromaros Technológiai Líceum), az 1920-as (Rusz Benjámin és Szőllösi Kata, Marosvásárhelyi Művészeti Líceum), 1930-as (Márton László és Komesz Szilvia, Pedagógiai Líceum), az 1950-es (Elekes Izsák és Seres Bernadett, Unirea Nemzeti Kollégium), az 1960-as (Szabó Attila és Ádámosi Klementina, Szász Albert Sportlíceum), az 1970-es (Kilyén Dávid és Pánczél Orsolya, Bolyai Farkas Elméleti Líceum), az 1980-as (Domokos Tamás és László Emőke, Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium) és az 1990-es (Balló Márk és Barabási Athina, Református Kollégium) évek hangulatát kellett felelevenítsék egy időutazással a színpadon a tánctudásuk, egyéni előadásmódjuk, improvizációs készségük és általános műveltségük segítségével. A Ioan Chiorean és Bakó Szabolcs által elnökölt zsűri szerint Barabási Athina és Rusz Benjámin érdemelték

Képek: Czimbalmos Szabolcs Attila és Városi Gólyabál Facebook-oldala

A Mai Generáció Ifjúsági Szervezet idén hatodik alkalommal szervezte meg a Városi Gólyabált (főszervezők: Nagy Botond és Bakó Szabolcs), amelynek szombaton a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme adott otthont. Rendkívül színes és kreatív rendezvénynek lehettünk tanúi az estébe nyúló előadás alkalmával, hiszen ezt az eseményt várják minden évben türelmetlenül a diákok. Ilyenkor, a bál közeledtével felpezsdül az élet a diákság körében, izgalommal várják, hogy mivel rukkolnak elő diáktársaik, vajon ki lesz az, aki elnyeri a zsűri tetszését, hiszen sok tehetséget rejtenek az iskolák.

ki a bálkirálynő, illetve a bálkirályi címet. A verseny további helyezettjei: második helyezett – Ádámosi Klementina és Balló Márk; harmadik helyezett – Pánczél Orsolya és Domokos Tamás. A zsűri különdíjakat is kiosztott, így a Népszerűségi díjat a Pedagógiai Líceum képviselői, a Komesz–Márton páros, míg a Közönség díját az Elektromaros Technológiai Líceum táncosai, a Kakasi–Ötvös páros szerezte meg. Különdíjat (egy tabletet) kapott Barabási Athina is a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal részéről, amit Claudiu Maior polgármesteri tanácsadó adott át. Ioan Chiorean, a zsűri el-

nöke 10-es osztályzattal illette úgy a szervezőket, mint a versenyzőket, meg azok mentorait, Bakó Szabolcs szervező pedig felelevenítette, hogy a hat évvel korábban, egy közös ülés alkalmával megszületett Városi Gólyabál ötletét hagyományszerűen fogják ezúttal is megszervezni, így mindent meg szeretnének tenni annak érdekében, hogy építsék városunk magyar ﬁatalságának a közösségét, erősítését. A gólyabált hajnalig tartó fergeteges buli követte a President Hotel nagytermében, ahol Dj Andrei Chelbezan gondoskodott a jó hangulatról. Czimbalmos Ferenc-Attila

Központ hetilap |2016/12 | március 24–30. ||

\ 8. \

| HUMOR |

Trendi loccsantóversikék

Húsvétoskodó Kicsiknek

Ajtó mögött állok, Kindertojást várok, Ha nem adnak Kindertojást, Idecsokikázok. Én kis rendszergazda vagyok, Gépecskéket javítgatok. Úgy hallottam, Hogy a Windowskád épp készül lefagyni, Meg szabad bootolni?

Nagyobbaknak

Zöld erdőben jártam, Facebookozni vágytam, Csak nem volt wireless, Láttam: itt lájk nem lesz. Eljöttem hát hozzád, Netezgessünk együtt, Proﬁ a coolered, Muti a routered! Húsvét másodnapján mi jutott eszembe: Bio-locsolómmal tennék a kedvedre, A kölni közhelyes, büdös is, meg drága, Oldjuk meg csípőből: dőljél szépen hátra!

Vásárhelyi locsolkodás Húsvét van, húsvét van, ki-ki izgalomba’, Meglocsoltatik ma minden szép és ronda. Habár sok punetti nem csípi e szokást, Mégis mindig megfest vagy kilencven tojást. Mindenik megfürdik és kinyalja magát, Már reggeltől várják az öntözők hadát.

Bárány

Díszasztalt terítnek szép fehér abrosszal, Vagy vicces nyuszissal, nagy répafallosszal.

Zsolt a versikéjét gyakorolja egyre, Kifütyülnék megint, az agyára menne.

A lokálcelebek elindulnak lassan, Frissen borotválva, kissé másnaposan. Mert tennap mindenki bőven kajált-piált, Sokuknak a mája szabadnapért kiált. De húsvét másnapján nem lehet pihenni, A fehérnépeket illik meghinteni Parfümmel, kölnivel – kinek mi van otthon, Pohár pálinkával segítnek a gyomron.

Elindul mindenki, László is, Béla is, Verseket is mondnak, hogyha még béna is; Összefut egy csajnál Vilmos meg Barabás, A téma perszehogy az előválasztás; Hogy miért Soós nyerte, mindkettejük tudja, Szegény fejenspriccelt baromira unja. Tölt nekik pofa bort, majd kirúgja őket, Fárasszanak máshol é-em-n-pés nőket.

Útra kel hát András, egy kedves öltönyben, Zoltán is elegáns, vidám bőrcipőben. Sándor tanakodik, a divathoz nem ért, Felhívja gazdáját csere-jótanácsért. Tibornak hál’isten nincsen ilyen gondja, Trendi és márkás is minden egyes gombja; Ő nem kocsival megy: inni fog, nem kicit, Így hát felnyergeli inkább a biciglit.

Húsvét van, este van, ki-ki nyugalomba’, Lassacskán elvonul az öntözős horda. Elteszik holnapra a maradék kaját, Kádban állva mossa minden csaj a haját. S megint megfogadják, hogy aztán jövőre Nem lesznek már vevők eme sok ökörre; „Majd a földre hintik a zizegő szalmát, S átveszi egy tücsök csendes birodalmát…”

Balázs is elstartol, pár székely bajtárssal, Autonómiát sorsolnak tojással; Összeütögetik a tojataikat: Mint a Hegylakóban: végül csak egy marad. György a locsolkodást a Gagánál kezdi, Magát egy híg fröccsel preventív megedzi.

Molnár Tibor

Ahogy a karácsonynak a karácsonyfa, úgy a húsvétnak a bárány az elengedhetetlen kelléke és egyben szimbóluma – a húsvéti bárány Jézus áldozatát jelképezi –, de szerencsére nincs annyi macera vele, mint a karácsonyfával (megvásárlás-körülményes hazaszállítás-talpbavágás-feldíszítés-ledíszítés-kidobás), hanem csak lazán megvesszük, elkészítjük és megzabáljuk. Amennyiben nem élő kinderjuhot vásárolunk, hanem a mészárszékban kapható konyhakész verziót preferáljuk, mindig alaposan vizsgáljuk meg a fogazatát: amelyiknek tépőfogai is vannak, az bizony tegnap még ugatott!

A bárányhús nem kimondottan ﬁnom; furcsa, édeskés íze van. A bárányok hallgatnak különc pszichiátere, Hannibal Lecter szerint leginkább az emberhúshoz hasonlít. Ennek dacára egyszer egy évben jól esik, de azért nem véletlen, hogy amikor nincs húsvét, eszünkbe nem jutna báránycombot venni. Ezt a vegyes házasságban élők is tanúsíthatják: amikor nem esik egybe a magyar és a román húsvét, olyankor másodjára, pár hét különbséggel már rá se tudnak nézni. A báránnyal gyakran ta-

lálkozunk a világirodalomban, főleg a szakácskönyvekben, Mikszáth Kálmánnál (A néhai bárány) és detektívtörténetekben (Áldozati báránycomb). Utóbbi arról szól, ha valaki nem ismerné, hogy egy elhanyagolt, dugatlan háziasszony egy fagyott báránycubákkal agyoncsapja az urát, majd utána a kiolvasztott és megsütött corpus delictit megeteti a nyomozókkal. Nem érdemes kipróbálni a módszert, mivel előfordulhat, hogy a román Columbo is olvasta Roald Dahl mester klasszikusát. Mivel minden húsvétkor

| Központ hetilap | 2016/12 | március 24–30. |

a birkák kicsinyeit barbár módon leöljük és felfaljuk, illik néhány fontosabb dolgot tudni eme állatról: - a párosujjú patások rendjébe tartozik, ezért a juhok kettes számrendszerben számolnak - természetes körülmények között is könnyen szaporodik, ami külön szerencse ránk nézve, különben ehetnénk húsvétkor paprikás krumplit vagy paszulyfőzeléket - a magyaroknál a történelem során a ló után a legfontosabb háziállat volt; a magyar racka juh jellegzetesen magyar állatfajta, a

világon sehol máshol nem található meg, csak magyar vidékeken (legközelebbi rokona a jamaicai raszta juh) - a legdurvább juhbetegség az ún. „büdös sántaság”, aminek okozója általában a nyári alj, melyben a trágya begyullad, és így a köröm köze is – tünetei a sántítás, a gennyes tályogok és a jellegzetes szag; kezelése körmöléssel történik: a genynyes felület körül a köröm

elválik, ezt a részt addig kell faragni körmölőkéssel, míg az nem ér el olyan felületig, ami egészséges Talán ennyi elég is lesz a juhokkal kapcsolatos infókból; továbbiakért mindenki kérdezze meg családbojtárját, juhszerészét. A Központ szerkesztősége kíván mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket, és jó étvágyat az ünnepi ebédhez! Molnár Tibor |

Húsvét ünnepe Maros megyében | HAGYOMÁNY |

/ 9. /

Fenyőágtevés, locsolás, piros tojás, báránysült, omlós kalács. Talán ezek az első dolgok, amik eszünkbe villannak, hogyha a régi húsvéti népszokásokra, hagyományokra gondolunk. Tudjuk, a húsvét elsősorban a Biblia tanítása szerint Jézus feltámadása, de ugyanakkor a tavasz kibontakozását is jelenti. A tetszhalált alakító természet ébredését, a gyümölcsfák és egyes növények virágzásának idejét, a gólyák, fecskék hazatérését, a kakukkmadár megszólalását, a rigók, seregélyek, énekesmadarak hangos karénekét, a vadgalambok turbékolását. Írásunkban Maros megyei településeket keresünk fel, és megpróbáljuk azoknak a húsvéti arcát „megfesteni”.

Nagyernyében ma is szokásban van a fenyőágtevés

Nagyernyében a húsvéti szokások betartása mind a gyermekek, mind a felnőttek körében divatos volt évszázadokon át. Ezt megelőzte húsvét szombatján este a „fenyőágtevés”. A nagyhéten már izgalomban voltak a fiúk, hogy honnan tudják beszerezni a lucfenyőágat, hiszen Ernyében nincsen lucfenyőerdő. A faluban lévő, magányosan álló fenyőfákról kértek a gazdától, vagy esetleg az éj leple alatt loptak le egy-egy ágat. Előfordult az is, hogy a szomszéd falukból szerezték be. A kisebb fiúk, ha volt miből, több ágat is „szegeztek”, a nagyobbak csak egynek, annak, akinek udvaroltak. Mivel kevés volt a fenyőág, sokszor ellopták a már feltettet, a nevet lekaparták, és felszegezték a saját kedvelt kislányuknak. Éppen ezért őrizték a fiúk a már feltett ágat. Ernyében nem volt szokás feldíszíteni az ágat, mint sok szomszédfaluban. Előfordult, hogy a büszke lányok kapujába kórézsuppot tettek, vagy kiemelték a kiskaput a sarkából, és 100-200 méterrel arrébb vitték. Másnap a fiúk elsétáltak a ház előtt, és számba vették a fenyőágakat, majd húsvét másodnapján kezdődött az öntözés. Délelőtt a gyermekek, délután a felnőttek mentek öntözni, mindenki kölnivízzel. Előzőleg a gyermekek egy locsolóverset mondtak. A vers elmondása után az öntöző meglocsolta a család nőtagjait, akik piros tojással kínálták meg. A közelebb álló rokongyermek, vagy éppen a fenyőágtevő több tojást kapott, tésztával is megkínálták, és a már virágzó kék vagy fehér jácintot tűztek a kabátja bal ki|

hajtójára. Sáromberkén, Gernyeszegen, Nagykenden díszített fenyőágakat vittek a kislányoknak a legénykék. Székelykakasdon kis cso- Fenyőágtevés Nagykenden portokban jártak a legények és díszítették fenyő- zőpanitnál például a követággal a leányos házakat. Az kezőket olvashatjuk: „Húságakat szászfűvel, színes vét másodnapján a legépapírral, szalagokkal, kifúrt nyek vízzel teli vödrökkel piros tojással ékesítették és indultak a lányok keresészegezték a kiskapu fölé. A sére. De ez csak az 50-es leányos háznál kb. három évekig volt jellemző, kéhétig őrzik a díszes ágakat, sőbb már szagos vízzel inakkor leszedik. Marosszen- dultak locsolni. A lányok ez tannán, Udvarfalván, Vár- alatt az idő alatt a tojásokat helyen, Csejden még több sárga hagymahéjjal együtt munkával jár a zöldágtevés, főzték, ami a tojás alapszíhiszen itt „kávát” készíte- nét adta. Az érkező legének, azt „öltöztetik” fenyő- nyeket süteménnyel és italvel, díszítik és viszik a kis- lal várták.” A mezőcsávási leányos házhoz. A káva leírás is érdekes: „A húsvéti elkészítési módja a követ- szokások közül élénken él kező: Két csupasz faágat ke- a piros tojás festés, másodreszt alakban rögzítenek, napján a locsolás. A szokás majd eköré egy kört for- alapja itt is a víz tisztító málnak mogyoróvesszőből. erejében vetett hit. Még Az így elkészült szerke- most is öntöznek veder vízzetre, kávára erősítik a sza- zel is, ami a legrégebbi szolagokkal, kifúrt piros tojá- kás. Délelőtt a kisfiúk, délsokkal díszített fenyőágat. utántól reggelig a legények, Marosszentkirályon, Mező- férfiak locsolnak. A legépaniton, Mezőbergenyén, nyek a szomszédos falMezőcsáváson, Mezőbán- vakba is ellátogatnak a szép don, Mezőmadarason hús- lányok kedvéért. A locsolóvétkor nem tesznek fenyő- kat piros tojással, borral, ágat a legények. Bár ez nem süteménnyel kínálják meg. mindig volt így. Húsvéti bált mai napig is rendeznek." A locsolókat piros tojással, borral, süteménnyel Székesen hajdan a kínálják hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott Ha a húsvéti fenyőágtevés nincs szokásban a SzéSzékesen az 1970-es kely-Mezőség és a Középső- évekig szokásban volt, hogy Maros-mente egész a legények fenyőfa hegyet területén, a tojásfestés és tettek arra a kapura, ahol locsolás annál inkább. A az a kislány lakott, akinek marosvásárhelyi Bolyai udvaroltak. Ezeket nem díFarkas Elméleti Líceum No- szítették. A fiúgyermekek vum Forum Siculorum tör- mai napig tesznek a kisláténelemkörének tagjai által nyoknak, színes szalagok2009-ben kiadott Maros kal, krepp-papírral feldíszímegyei magyar népszoká- tett fenyőágat, amit éjszaka sok több mezőségi telepü- őriznek, hogy más fiúk el lés húsvéti szokásait rög- ne lopják. Húsvét másodzíti. (Csittszentiván, napján aztán öntözni indulMezőpanit, Bergenye, Me- nak a legények, legénykék. zőcsávás, Mezőbánd). Me- Ahova fenyőágat tettek, ott

gazdagabban megfizetik őket. Piros tojást, zsebkendőt, bokrétát, néhol pénzt is kapnak. Székesen hajdan a hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott. A nagylegények minden ház kapujára úgynevezett „öntözőágat” tettek, amit szekérrel hordoztak végig a falun. A hajnalozás éjfélkor kezdődött, amikor az ágtevők mindenkihez bekopogtak, minden családot zeneszóval, énekléssel, öntözéssel köszöntöttek. Mindenki szívesen fogadta, kaláccsal, itallal, pénzzel kínálta őket. Az így begyült összegből fizették ki a megfogadott zenészeket. Az italt nyilván nem lehetett mindenhól elfogyasztani, ezért volt két fiú, aki korsóval járt és egyik a felkínált pálinkát, másik a bort gyűjtötte. Ez megmentette a köszöntőket a berúgástól. A korsókat aztán egy kultúrotthon közeli háznál helyezték el és a következő éjjeli bálon a vendégekkel fogyasztották el, azok tartalmát. Meg szabad öntözni?

Húsvét szombatján a csejdi legények, legénykék is fenyőágat tettek a kislányoknak. Akik már komolyan udvaroltak bolthajtást állítottak a szeretett lány kapujára. Ez két nagyobb méretű fenyőágból állott, amiket kétfelől a kapusashoz erősítettek és középen összekötötték. A kisebb ﬁúk „kávát” tettek. Húsvét másodnapján öntözni indultak a legénykék, mely alkalommal „ﬁzetséget” kaptak a fenyőágakért,

piros tojás, zsebkendő, pénz stb. formájában. Öntözés előtt azonban locsolóverset mondtak.

A frissen sült kalács illata lengi be az udvart

De amíg a legénykék a fenyőágszerzéssel, állítással, locsolóvíz vásárlással és a lányok tojásfestéssel, locsolóvárással voltak elfoglalva, addig a szülők is készültek az ünnep méltó fogadására. Az apa a húsvéti bárányt vágta le, ami általában fájdalmat okozott és kicsit rontott az ünnepi hangulaton, mert a célra kiszemelt otthonhagyott kis állatkát rendszerint a gyermekek gondozták. Az édesanya aztán ünnepi ételnek készítette el a bárányhúst, a kalácsok kiszedése után egy nagy tepsiben szép, ropogós pirosra kisütötte. Többféle kalácsot is sütöttek az anyukák. Egy tepsiben mákosat, egy másikban diósat és két-három lábosban pusztakalácsot. Kiszedéskor az egész udvart betöltötte a kalács illata, sőt az egész falut belengte, hisz minden asszony ezt művelte. Mára már sokat változott a régi húsvétok hangulata, de bizonyos részei mégis megmaradtak. Ha ma már nagyáruházból vásárolunk 2-3 kg bárányhúst és a nagymama sütőkemencéjét is lebontottuk, de azért a tojásfestéshez és a locsoláshoz ragaszkodunk. Az ügyes háziasszonyok pedig a mikrohullámsütőben is tudnak ﬁnom zserbót, diós-, mákostekercset, bejglit vagy kalácsot sütni. Nemes Gyula

Központ hetilap | 2016/12 | március 24–30. ||

\ 10. \

| S PO RT |

A hírolvasó remekelt az Európa-bajnokságon is, habár... Miután a februárban sorra került sítájfutó országos bajnokságon egy újabb bajnoki címet nyert csapatversenyben (csapattársai Simion Suciu és Vaszi Benedek) – ami sorozatban az 5. volt a VSK számára, aztán egyéniben ezüstérmes lett – , egy hétre rá az ausztriai Obertilliachban megrendezett sítájfutó Európa-bajnokság egyéni távokban és a váltó versenyben is kiváló eredményt ért el a csíkszeredai illetőségű, de 2006 óta Marosvásárhelyen tevékenykedő Szép Zoltán, akit a tavalyi év Hargita megyei sportgáláján is díjaztak a felnőtt sportolók kategóriájában (7. hely), a Csíkszeredai VSK tájfutó csapattársával, Csúcs Klausszal együtt.

Zoltánnal – aki Marosvásárhelyi Rádió riportere és hírszerkesztője, ugyanakkor az Erdélyi TV sporthíradójának szerkesztője – a minap beszélgettem az Európa-bajnokságról:

– A tavalyi sikeres svédországi VB-on való részvétel után – ahol a 9. helyezést érte el a Szép Zoltán, Sebestyén Zoltán és Csúcs Klausz alkotta váltó –, az idén is remekeltél hazánk színeiben, ezúttal az Európa-bajnokságon. Milyen volt a verseny? – Az ausztriai Obertilliachban megrendezett sítájfutó EB-n Romániát a VSK Csíkszereda gerincére épülő válogatott sítájfutók, Simion Suciu, jómagam és a nagybányai Sebestyén István képviselte. Barátom, a négyszeres országos bajnok sítájfutó Simion Suciu remekül versenyzett, ő a sprintben a 25., középtávban 30., míg a hosszútávban a 26. lett, én pedig a sprintben 46., középtávban 41. és a hosszútávban pedig előkelő 33. lettem, míg a Suciu, Szép és Sebestyén alkotta román váltó a 11. helyen végzett. Sebestyén István – aki a legidősebb a hármunk közül –, gyengébben váltott, így érződött Csúcs Klaus hiánya ebben az idényben (ő egyébként kihagyta ezt a szezont), akinek segítségével meg lehetett volna ismételni a tavalyi világbajnokságon elért kilencedik helyet. Ez a hosszútávú verseny azért is volt fontos Románia számára, mert ez volt az első alkalom, hogy hazánk két felnőtt sítájfutója Világkupa pontszerző helyen végzett, ami történelmi sportesemény volt a román sítájfutás történetében. Mint köztudott, az első 35 helyen végző sportoló kap Világkupa pontokat. – Milyen volt a szervezés?

– A szervezésről nem lehetne épp a felsőfokon beszélni, hiszen volt néhány dolog, ami meglepte a sportolókat, mindannak dacára, hogy az előző években kiváló versenyeket szerveztek itt. Mindennap történt valami szervezési gond, későre lettek meg a hivatalos eredmények, este a gyűlésen még nem tudták a sportolók a következő napi rajtlistát stb. Ezek a dolgok kicsit meglepték a sítájfutókat, de mi próbáltunk a versenyekre összpontosítani, pedig amúgy is volt nekünk elég a fejünkön...

– Azt mire érted? – Arra, hogy a szövetség szinte semmilyen támogatásában nem részesített, mindössze egy (!) felnőttsportolónak adtak konkrétan 280 euró anyagi támogatást, de ő is ebből kellett kiutazzon, ott lakjon meg étkezzen, ﬁzesse a benevezési díjat – ami mintegy 200 euró volt – , ami lehetetlen egy ilyen kaliberű sportágban. Mindezek mellett a szövetség tagjainak még elvárásaik is voltak, a 280 euróért Top 20-as eredményeket vártak el, a felszerelésekről nem is beszélve…

– De kérlek, beszélj! – A szezon elején adtak nekünk egy olyan sílécet, ami úgynevezett „közép kategóriába” tartozó óriás síléc. Az igazi probléma az volt, hogy fel sem hívtak minket vásárlás előtt, hogy megkérdezzék tőlünk, milyen méret kell, arra milyen kötés jár, hiszen több típus van. Olyant vettek nekünk, amit senki nem használ itt az országban, így senkinek nem volt megfelelő síbakancsa hozzá. De azt sem kérdezték meg, hogy hányas a lábunk mérete, így vettek mindegyikünknek 43,5-ös méretűt, de nekem

| Központ hetilap | 2016/12 | március 24–30. |

például 42-es a lábam. Nehezen kaptam a síléchez használható botot, de még vaxot sem kaptunk évek óta, hiszen azt hiszik, hogy a síléc csúszik csak magától. A román válogatott ruháiról úgy tűnt, mintha egy kommunista országból érkeztünk volna.

– Miért? – A hatvanas évek stílusára emlékeztető ruha volt, nem tudom elképzelni, hogy valaki azért pénzt adott volna. Persze a méretet itt sem kérdezték meg, így az egyetlen használható ruhadarab a nadrág volt, mert a felső rész csak a köldökömig ért. Őszintén megmondva, ha nekem nem lett volna a klubomtól, a Csíkszeredai VSK-tól egy rend felszerelésem, akkor nem tudtam volna részt venni a versenyen, ugyanis a VSK által kapott teljes felszerelést kellett használnom. Megáll az ember esze, ha visszagondolok mindezekre. Ha ilyen hiányosságok vannak a szakszövetségnél, nem tudom megérteni, hogyan lehetnek elvárásaik. Mindezek dacára jó eredményeket értünk el, amiért az ismerősök, barátok, családtagok elismeréseit köszönhettük, de a szövetség részéről még nem volt részünk egy köszönömben sem, ami elfogadhatatlan.

– Biztos, ami késik, nem múlik… – Ez nem úgy van. Éppen ezért megírtam egy közel

három oldalas panaszlevelet, amit el fogok küldeni a szövetségnek, a sítájfutók körében tevékenykedő személyeknek egyaránt, akik döntéshozó pozíciókban vannak, tehát tudnának mindezeken változtatni, mert ez így nem normális.

– Mit szeretnél elérni a panaszleveleddel? – Szeretném, ha a válogatott edzője lemondana, nevezzenek ki egy megfelelő szövetségi edzőt helyébe, aki rendes programot állít össze számunkra, edzőtábort, nyári sporttábort szervez, törődik a sportolókkal. A másik fontos dolog: ha ezután felszerelést vásárolnak, kérjék ki a sportolók véleményeit, szerelésük méreteiről is tájékozódjanak, hogy ne dobják ki a pénzt az ablakon. Emellett szeretném, ha nyilvánosan bocsánatot kérnének tőlünk és kövessenek el mindent a következő szezonban annak érdekében, hogy minden téren támogassák a sportolókat és a kritériumok, meg az adottságok alapján várják el az eredményeket, hiszen mi ezt a sportágat proﬁ módon űzzük, viszont nem megélhetésként.

– Ki a válogatott edzője? – A szövetség pénzén kiküldtek egy olyan edzőt, aki nem volt képes még arra sem, hogy nekünk egy pohár vizet beszerezzen a versenyekre, vagy megkérdezze, hogy vagyunk a versenyek

után, van-e szükségünk valamire. Még a sílécek vaxolásában sem segített, a rajtig sem jött el, hogy összeszedje a ruháinkat, de még a technikai gyűléseken sem jelent meg, oda is nekünk kellett elmennünk. Nem beszélve arról, hogy még angolul sem beszélt, de szakmailag sem volt jó. Én kellett elmagyarázzam neki, hogy másnap leadjon egy sízsákot pótsíléccel és pótsíbottal, mert ha valamelyik eltörik, azt mással kell helyettesíteni. Ő kirándult egyet a szövetség pénzén, miközben mi helytálltunk.

– Mi volt számotokra az EB pozitívuma? – Amikor a jóval felkészültebb, más színvonalon versenyző külföldiek gratuláltak nekünk, az nagyon jól esett, mindannak dacára, hogy nekik fogalmuk sem volt, mi hogyan készültünk fel a rendezvényre. Egyébként Obertilliach egy gyönyörű hely, ahol Ole Einar Björndalen, a biatlon koronázatlan királya szokott felkészülni a versenyekre, ez az ő nyári rezidenciája. Éppen ezért lett híres ez a síparadicsom. Építettek oda egy biatlon stadiont is, rengeteg sífutó készül ott fel ingyen. Jó nyomok vannak kialakítva, gyönyörű a hely is, mindössze 5-10 perc alatt lehet feljutni a 2060 méteres magasságban lévő, lesiklásra alkalmas pályákra. – Vannak-e ﬁatal sítájfutó

| S PO RT / REJT V ÉN Y |

/ 11. /

Egy mondatban… Kosárlabda, Nemzeti Liga felsőházi középszakasz A Maros Kosárlabda Klub 86–90-re (24–25, 24–20, 22–20, 16–25) játszott hazai pályán a Bukaresti Steauával szemben (hazai pontszerzők: Martinics 18 (2), Pustahvar 15 (1), Barro 15, Mohammed 11, Jurevicius 10 (1), Montrael 9 (1), Polyák 7 (1), Lázár 1) a férﬁ kosárlabda bajnokság középszakaszában, a felsőház 6. fordulójában. Labdarúgás, felsőházi rájátszás

Második vereségét szenvedte el az ASA a felsőházi rájátszásban, miután egy jó iramú és sok helyzettel teli találkozón 1–0-ra kikapott az éllovas Astra Giurgiu otthonában (gólszerző: Teixeira 50.), a labdarúgó 1. liga felsőházi rájátszásának 3. fordulójában. Röplabda, A1 osztály

reménységek Romániában? – Vannak, de nekik mi kellene példát mutassunk, és ilyen feltételek mellett ők mit láthatnak? Amikor nincs közös edzőtábor, ahol a ﬁatal tanulhat a tapasztaltabbtól, akkor nincs miről beszélnünk. Egy ﬁatal versenyzőnek az első külföldi

Szép Zoltán, Suciu Simion és Vaszi Benedek országos bajnokok sítájfutásban 2016-ban versenye nem Európa-bajnokság kell legyen, őket egy bolgár vagy egy szlovák bajnokságra kell először tapasztalatszerzésre kivinni, majd utána vegyenek részt az EB-n. – 2017-ben hol lesz az EB meg a VB?

– Jövőben az Európa-bajnokságot Finnországban rendezik, míg a világbajnokságnak az oroszországi, szibériai Krasznojarszk lesz a házigazdája. Czimbalmos Ferenc-Attila

Az alapszakasz utolsó hazai mérkőzésén, a Marosvásárhelyi Medicina könnyedén, három játszmában 3–0 (25:12, 25:21, 25:18) arányban győzte le a Lugosi VSKt, a női röplabda A1 osztály 21. fordulójában. Teremlabdarúgás

Nagyon nehéz, de ugyanakkor fordulatos találkozón szerezte meg mindhárom bajnoki pontot a Marosvásárhelyi City'us a Dunărea Călărași elleni összecsapáson a teremlabdarúgó 1. liga 22. fordulójában, miután 5–2 (3–2) arányban (hazai gólszerzők: Ruxandari 3., Stoica 10.- hatméteresből, Aguiar 13., 33. és Răducu 37.) bizonyult jobbnak a Duna-parti együttesnél. (C.F.A.)

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Kérlek, Endre, vegyük meg már tőle azokat a tisztítószereket!

Központ hetilap |2016/12 | március 24–30. ||

A belső rend örök igény \ 12. \

| TÁRSADALO M |

Beszélgetés Kádár Annamária pszichológussal

Ünnepi időszakban gyakran felmerül a kérdés, hogy a mód, ahogyan ünneplünk, valóban építő-e, van-e még értelme koszorúzni, locsolkodni vagy épp felvonulni. Mit épít az emberben egy-egy tradíció, lényeges-e az esemény eredeti üzenete a ma emberének? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a pszichológussal a március 15-e és húsvét kapcsán.

– Ön pszichológiai szempontból fontosnak tartja-e a vallási, történelmi ünnepeket és azok megtartását? Ha igen, miért? – Az életmese az a történet, amit szülőként mindenki folyamatosan mesél önmagáról, hitvallásáról, álmairól és céljairól, félelmeiről és fájdalmairól, kudarcairól és győzelmeiről gyermekének. Ezt nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, de folyamatosan meséljük magunkról, sokszor szavak nélkül is, akár a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásunkkal, akár azzal, ahogyan és amit ünneplünk. Ahhoz, hogy szárnyaink legyenek, szükségünk van a gyökereinkre. A történelmi ünnepek is ezeket a gyökereket jelentik.

– Sok ünnepünk eredetileg szomorú eseményhez kötődik. Ez tekinthető üzenetnek? Vagy elvész a tartalom idővel? – A szomorú eseményeket nem tudjuk megváltoztatni, de az ezekhez való viszonyulás módját igen. Ahhoz, hogy gondolkodásunk kereteit könnyen ki tudjuk tágítani, szükség van a rugalmas-

ságra. Sok esetben a hitünk, véleményünk annyira rögzül, hogy már nem vagyunk képesek kilépni ezekből a keretekből. Egy-egy negatív esemény kapcsán hajlamosak vagyunk csupán áldozatként látni magukat és azt gondolni, hogy nem kell felelősséget vállalni semmiért, hiszen nem is tehetünk semmiről. Olyan családi ünnepünk is van, ami szomorú eseményhez kötődik. Egy gyereknek tudni kell, hogy hol nyugszanak nagyszülei, dédszülei, az életünkhöz hozzátartozik a halál, a veszteség is. Fontos felidézni az ősök cselekedeit, mondásait, így maradnak meg az emlékezetünkben.

– Pszichológiai szemszögből az ünneplés módja, mint a felvonulás, koszorúzás, locsolás miről mesél? Építőek ezek? – Az ünneplés módja segített a külső világban megélt rendet belső élménnyé emelni. Ez az igény örökérvényű: minden korban és a világ bármely pontján. Az ünnep nemcsak úgy élhető meg, hogy lemásolunk minden régi szertartást, hanem úgy, hogy végiggondoljuk, az adott idő milyen feladatra al-

kalmas és elszakadunk egy kicsit a hétköznapoktól.

– Van esetleg olyan példa a témával kapcsolatosan, más kultúrából, vagy más népszokások közül, amit jónak tart? - A márciuska egy tavaszváró ünnep kelléke, amit a romániai magyarok is átvettek a románoktól. A marcisor a románok régi népszokása szerint taplógombából készült négylevelű lóherét ábrázoló kétszínű szalaggal átkötött kitűző, amit fiúk a lányoknak, más helyeken lányok a fiúknak adtak át, március első napjától az utolsóig. A kétszínű piros és fehér szalaggal ellátott márciuska a két évszakot, a telet és a tavaszt jelölve azt jelképezi, hogy a télből átléptünk a tavaszba. A márciuska a szeretetnek, szerelemnek, boldogságnak, barátságnak, a szerencsének és a jó kedélynek a szimbóluma. Gyimesen szalagból és hóvirágból, termésekből készült márciuskát adnak a lányok a fiúknak március 1-én.

– El tudná néhány mondatban magyarázni, hogy egyegy alkalommal, akár vallási akár történelmi eseményről legyen szó, mi megy végbe az

Ahhoz, hogy szárnyaink legyenek, szükségünk van a gyökereinkre.

egyénben? – A régi időkben az ember megszentelt időben és megszentelt térben élt. A megszentelt tér a rendezett világot, a megszentelt idő az élete idejének ritmusát jelentette és mindkettő a kozmikus történésekhez igazodott. A külső világban megtapasztalt, „teremtett” rend segítette a belső rendeződést. Az egymást követő szertartásokban ott volt a megélt ritmus is. A magyarok valaha a Nap járásához igazították benső teendőiket és ünnepeiket is.

– Mennyire tekinthetők misztikusnak ezek az ünnepek mára? – Korábban az emberek beleszülettek a hagyományba, mert a világban való tájékozódáshoz szükséges tudást a szűk közösségekben adták át szájról szájra. A hagyományos rend íratlan szabályait idővel rögzítették, majd leírták a kultúra minden területén felhalmozódott ismereteket is. A hagyomány, az áthagyományozás korábbi szerepét fokozatosan átvették más módszerek, amelyek sokszor a külsőségeken alapulnak, az emberi kapcsolatokban rejlő erő elvesztődik, így meggyengült a hagyomány, az ünnep közösségteremtő ereje. A hagyománytalan világban könnyen talajvesztetté válunk. Emiatt fontos az ünnepeket újraértelmezni, újramesélni. A hagyományos, szimbolikus elemeknek vissza kell adni az eredeti jelentésüket, vissza kell emelni, bele kell mesélni a mába őket. Ez is egy módja annak, hogy beleszeressük a világot gyermekünk szívébe.

– Hogyan lehetne vonzóbbá, érdekesebbé tenni az | Központ hetilap | 2016/12 | március 24–30. |

ünneplést egy gyermek számára? Egyáltalán szükség van erre? - Az ünnep, a szertartás mindig kiemelkedés a hétköznapokból, visszakapcsolódás a világhoz való egységhez. Az ünnep lényege az élmény, az átlényegülés, a meghaladás, a tudatosság, a külső és belső előkészületek, az idő és az élet megszentelése. Ahogy Márai mondja gyönyörűen: „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, ﬁatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, ﬁgyelj az ünnepre.” A közösségek, a család életében nagyon fontos szerepe van az együtt megélt ünnepeknek, amelyek segítenek az idő újrastrukturálásában és a legfontosabb értékek megélésében, mint összetartozás, megújulás, feltöltődés. Bodnár Erika |