Központ hetilap 2016/43 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 43. szám // 2016. október 27–november 2. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

3. old. //

TÁRSADALO M

„Cetlizés” és amatörizmus az RMDSZ-ben?

Vásárhelyi szövetségiek szópárbaja

3. old. //

V éLEM éN YEM SZ ERiN T

Finita la commedia!

Közleményben jelentette be az Erdélyi Magyar Néppárt, hogy nem indít „független” jelölteket sem a decemberi parlamenti választásokon. Ezek szerint kész, vége a játéknak, eddig tartott, tarthatott az illúzió, az erdélyi magyar politikai pluralizmus. Hogy mi történhetett a színfalak mögött, miután a Néppárt bejelentette, hogy független jelölteket támogat, s el is kezdte a szükséges támogatói aláírások gyűjtését Toró T. Tibor háromszéki, Bereczki Ferenc Maros megyei, illetve Csomortányi István Bihar megyei indulása érdekében?

4. old. //

TÁRSADALO M

Van-e jövője Erdélyben ökogazdának lenni?

Heves vita alakult ki a közösségi portálon RMDSZ-es tisztségviselők között a polgármesteri hivatal sporttámogatási határozattervezete kapcsán. Ám a szóváltás személyeskedésbe csapott át, amelyben Orosz Attila, a városi szervezet volt ügyvezető alelnöke opportunizmussal vádolja Vass Levente képviselőjelöltet, amatörizmussal pedig az önkormányzati képviselőtestület RMDSZ frakcióját. Arról is kitálal, hogy a júniusi helyhatósági választásokra összeállított listát nem bízták a véletlenre, mint írja: „cetlizéssel” történt.

5. old. //

10. old. //

100éVESAZELSőViLÁgHÁbORÚ

A katonák komoly károkat okoztak a Maros megyei falvakban A Marosvásárhelyt környező falvakban a háború ideje alatt több ízben, különböző nemzetiségű katonák voltak beszállásolva, akik sok esetben károkat okoztak a kisközösségeknek, magángazdaságoknak.

8. old. //

HUMOR

Vásárhelyi vizes sztori Van az úgy, hogy az embernél elromlik a konyhában a vízcsap. Ilyenkor az ember leközlekedik a praktikereskedésbe, vételez egy újat, és nem hív vízszerelőt, ami újabb 50-80 lejbe fájna a 200 lejes csaptelep mellé, hanem kicseréli maga; nem feltétlenül smuciánságból, hanem már ezermester-macsóságból is.

S PO RT

Újra remekeltek a világbajnokságon A marosvásárhelyi Ambrus Lajos és Ballai Sándor veterán birkózók arany-, illetve bronzérmet nyertek a hónap elején a lengyelországi Walbrzychban lebonyolított szabadfogású veterán birkózó világbajnokságon.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Újra Marosvásárhelyen Földes László Hobo Visszatér egyéni előadóműsorával Földes László Hobo. Október 29-én 19 órától a marosvásárhelyi Spectrum Színházban (Rózsák tere 13. szám) A föltámadás szomorúsága címmel Ady Endre verseiből összeállított műsorával lép ismét közönség elé. Jegyek a www.biletmaster.ro-n, 10 és 14 óra között pedig a Spectrum Színház jegypénztárában vásárolhatók. Egy jegy ára 25 lej, kedvezményesen 20 lej. Érdeklődni a 0744-301-875-ös telefonszámon.

Hahota-kabaré Marosvásárhelyen A Hahota Színtársulat 30. évfordulójára készült Humor Forte című ünnepi előadás újra látható Marosvásárhelyen november 5-én, szombaton és 6-án, vasárnap este 7 órától a Maros Művészegyüttes előadótermében. Jegyek már kaphatók a Maros Művészegyüttes és a Kultúrpalota jegypénztáránál.

Hair – vendégelőadás novemberben November 6-án, vasárnap 18 órai kezdettel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban a hippikorszak meghatározó rockmusicalje, a Hair látható a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum vegyes kara előadásában. A Nagyteremben bemutatásra kerülő előadás 10 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott. Jegyek egységes – 10 lejes – áron a Kultúrpalota jegyirodájában, a színházi jegypénztárban és a www.biletmaster.ro honlapon válthatók.

Fesztiválzáró hangverseny Az október 27-én, csütörtökön 19 órakor kezdődő rendkívüli vokálszimfonikus Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

Október 27. Október 28. Október 29. Október 30. Október 31. November 1. November 2.

HOROSZKÓP

hangversennyel zárul a XXVI. Constantin Silvestri nemzetközi zenei fesztivál a Kultúrpalota nagytermében. Vezényel: Jin Wang kínai karmester, zongorán játszik: Razvan Dragnea, fellép: Cristina Maria Oltean szoprán, Sidonia Nica alt, Cosmin Ifrim tenor, Sorin Draniceanu basszus, közreműködik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és szimfonikus zenekara. A fesztiválzáró hangversenynyel a kórus megalakulásának 60. évfordulóját ünneplik. Műsoron: Beethovenművek. A hangversenyre a 4-es számú bérletek érvényesek.

én a szabadságot választottam A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Magyarság Háza programsorozatának keretében október 28-án, pénteken 19 órától a Stúdió Színházban az Én a szabadságot választottam. Egy szovjet tisztviselő politikai és magánélete című előadást mutatják be. A mű Viktor Kravcsenko azonos

című regényéből készült egyszemélyes kiáltvány Balázs Zoltán előadásában. A belépés ingyenes.

MaRoTa a Jazz Clubban A hét végén, október 29én, szombaton és 30-án, vasárnap zajlik a 7. Marosvásárhelyi Rockzenészek Találkozója (MAROTA) a marosvásárhelyi Sörház/Sinaia utcai Jazz Clubban. A koncertek mindkét nap este 8 órakor kezdődnek a klub kis- és nagytermében. Jegyeket a helyszínen lehet kapni, a napijegy 10 lejbe, a rendezvény mindkét napjára szóló jegy 15 lejbe kerül.

időszakos kiállítás a Teleki Tékában Ex Archivo Telekiana. A Teleki Nemzetségi Levéltár története címmel megnyílt a marosvásárhelyi Teleki– Bolyai Könyvtár újabb időszakos kiállítása. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával közösen szervezett kiállítás rollupokon nyújt betekintést a nagy múltú nemesi család iratanyagába. A kiállítás január 31-ig látogatható.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

| Szabina Simon, Szimonetta Nárcisz, Teofil, Zénó Alfonz, Kolos, Fanni Farkas, Kristóf, Alfonz Marianna, Igor Achilles, Viktor

KOS: Ez az időszak önről szól! Próbáljon meg örülni minden kis dolognak, ami önnel történik. Sokan várják ugyanis, hogy újra a régi formáját hozza. Fontos lenne, hogy ezekben a napokban több időt szenteljen a pihenésre. biKA: Elképzelhető, hogy a napokban elkap valami náthát, ami miatt nem tud kellőképpen megfelelni a munkahelyi elvárásoknak. Ha nagyon gyengének érzi magát, akkor jobban teszi, ha kivesz pár napot, amíg felerősödik. iKREK: Manapság sokkal többet aggódik a kelleténél, és eltúlozhatja a felmerülő problémákat. Nagyon szeretne már egy ideje új öltözködési stílust kipróbálni. Nem kell már sokat várnia, és hamarosan mindent beszerezhet. RÁK: Bármit is csinál ezen a héten, legyen fokozottan körültekintő a részletekre! A hét közepe fele egy társaságban különös dolgok hangozhatnak el. Tartózkodnia kell az éles véleménynyilvánítástól! OROSZLÁN: A jótékonykodásból ideje lenne már egy kicsit visszavonulni! Most csak saját magára kellene gondolni. Ezen a héten végre újra beindulnak az eddig megrekedt ügyei, így sokkal otthonosabban érezheti magát a saját életében. SZŰZ: Ezekben a napokban egy kicsit eltávolodhat az emberek nyűgjeitől-bajaitól, és ﬁgyelmét saját magára és a közvetlen szeretteire fókuszálja. Rá kell jönnie arra, hogy az egyik ismerőse egyre több mindent meg szeretne oldani az életében ön helyett. MéRLEg: Partnerével elképzelhető, hogy a lakásuk otthonosabbá tételéhez szeretnének néhány dolgot vásárolni. Ez az ötlet nagyon jónak tűnik, hiszen közös programról lenne szó, és emellett még együtt is alkothatnak, tervezhetnek. SKORPiÓ: A hét legnagyobb részét utazgatással tölti, ehhez azonban nem sok kedve van. Nagyon valószínű, hogy érdekek is motiválják azonban, hiszen egy üzleti útról van szó leginkább, amely során sikerek ígérkeznek önnek. NYiLAS: Lehet, hogy mostanában nem a legfelhőtlenebb a kapcsolata a szomszédaival vagy a testvéreivel. Ne foglalkozzon mások gyerekes viselkedésével! Ezen a héten legyen óvatos, hogy kivel osztja meg zseniális ötletét! bAK: A változás folyamata még mindig tart az életében. Most minden, ami körülveszi önt, az a változások kedvező menetét segíti: az események, az új emberek közeledése önhöz, egyesek eltávolodása, mind-mind az ön javát szolgálja! VÍZÖNTő: Elég sok tennivalója akad ezen a héten, ha meg szeretne felelni a hét elvárásainak. A munkahelyén is felhalmozódnak a teendői, ami mellett még a többi kollegája is önhöz fordul segítségért. HALAK: Ezen a héten az érzelmi élete kerül reﬂektorfénybe. Nagyon szerelmesnek érzi magát és nem is tudja, hogyan mutassa ki. Úgy gondolja, hogy a házasság alapja a lelki kötődés kell, hogy legyen. |

| TÁRSADALO M / V éLEM éN Y |

/ 3. /

„Cetlizés” és amatörizmus az RMDSZ-ben? Vásárhelyi szövetségiek szópárbaja

Cetlizéssel állt össze a tanácsosi lista?

Orosz Attila bejegyzésében nehezményezi, hogy az RMDSZ hozzájárulásával szeretnének a város pénzéből, újabb 20 millió lejt kiutalni különböző sportegyesületeknek. „Gondolom, ebből le lehetett volna aszfaltozni például a Kistemplom háta mögött levő teret, esetleg meg lehetett volna javítani egy pár iskola immár penésszel díszített mellékhelységeit, vásárolni lehetett volna belőle pár új autóbuszt. A legjobban az fáj, hogy alig telt el egy pár hónap a választások óta, és az RMDSZ máris kezdi megmutatni igazi arcát és azt, hogy tulajdonképpen miért van ott, miért ebben a konﬁgurációban. Én vásárhelyi magyarként nem hatalmaztam fel erre az RMDSZ-t” – írja. Továbbá Vass Levente képviselőjelöltet azzal vádolja, hogy megzsarolta az RMDSZ-t, hogy akarata szerint álljon össze a tanácsosi lista. Vass Levente – utólag törölt – bejegyzésben reagált párttársa vádjaira: „Disznó ember vagy, Attila. Nyálazva röfögtél egy tanácsosi helyért a nyáron. Megméretkeztél és alulmaradtál másokkal szemben” – írja, de azt is hozzáteszi, hogy amikor Orosz Attila még rendszeren belülinek számított, soha nem emelte fel a hangját a sporttámogatások ellen. Orosz szerint Vass hazudik, és állítja, hogy három éven át szajkózta, hogy nem szeretne tanácsos lenni, és a listán való szereplést többször is elutasította, arra hivatkozva, hogy előre látta, milyen csapat körvonalazódik az önkormányzati választásokra. A tisztség viszszautasítását egyébként Haller Béla volt tanácsos is megerősítette.

„Egy pár napra rá (Peti – szerk. megj.) András ajánlotta fel, hogy legyek megyei tanácsos, és több nap gondolkodás után elfogadtam. Utána derült ki, hogy te (Vass Levente – szerk. megj.) megígérted Szigyártó Zsombornak, hogy megyei tanácsost csinálsz belőle. Ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy számomra elfogadhatatlan, hogy egy olyan ember legyen megyei tanácsos, aki magyarul sem beszélni, sem írni nem tud, csak azért, mert belső ellenzékes korodban like-olgatta a bejegyzéseidet, és végrehajt minden rábízott feladatot. Azt is elmondtam, hogy számomra megtiszteltetés lenne mást, nálam érdemesebb embert odasegíteni, és azonnal visszalépnék, ha olyan lenne az ellenjelölt” – emlékszik vissza Orosz. A volt ügyvezető alelnök kitálal arról is, hogy az akkori lista összeállítása is olyan volt, mint a szeptemberi – szenátor- és képviselőjelölteket – rangsoroló gyűlés, azaz az előre beszervezett küldöttek cetlikkel a kezükben ültek, és a nekik előre megmondott személyekre kellett szavazniuk. „Sorrendben szerepeltek a cetlin a személyek nevei, nehogy hiba csússzon a rendszerbe” – írja Orosz.

RMDSZ-esek, ha összeugranak Vass másképp emlékszik a történtekre, szerinte Szigyártó vállalta a 14., akkor nem bejutónak számító helyet, Orosz pedig nem a 1516-at. „Ha vállalta volna, ma már bent lenne, vagy Csép helyett bejutna decemberben. Innen a frusztrációja. Sajnos ilyen emberekkel va-

gyunk körülvéve” – sommázott az orvos-politikus. Szigyártó Zsombor is reagált Orosz kijelentéseire: „Emlékszem, hogy ezelőtt két évvel azt mondtad, hogy te nem szeretnél semmilyen közszereplést vállalni. Hogy a marosvásárhelyi RMDSZ ügyvezető csapatában látod a helyed mint a helyi szervezet morális iránytűje. Meggyőződésem, hogy a személyeskedéssel nem a választók, hanem a saját érdekeid képviseled. Attila, nekem nincsenek önértékelési problémáim, nem foglak perrel fenyegetni, nem vágok vissza valami frappáns beszólással, nem idézem, hogy becsmérelted a szervezet vezető politikusait, olyant is, aki később több mint 24 000 szavazó bizalmát élvezte. Egyetlen dolgot fogok csinálni: őszintén sajnálni téged, hogy ilyen ember lettél” – áll a kommentben. Orosz továbbra is fenntartja, hogy Szigyártó alkalmatlan a tanácsosi feladatkörre, és felsőbb utasításnak eleget téve vállalta a tisztséget. „A képviselő, a szenátor, a tanácsos a közösség szolgálatában kell álljon, és nem a közösség ura/zsarnoka. Lejárt az az idő, amikor nyugisan támadtátok (ő és Vass Levente – szerk. megj.) a szervezetet nap mint nap. Ma ti vagytok bent, és ti szentesítettétek ezt a politikai modellt” – zárta Orosz. P.P.

Vihar a biliben

Néhány éve, amikor az RMDSZ akkori önkormányzati és törvényhozói képviselőinek lecserélését szorgalmaztam, mivel úgy értékeltem, hogy megbuktak – legalábbis abban az értelemben, hogy nem teljesítették választóik legelemibb elvárásait sem – egy, az aktív politizálástól már jó ideje magát távol tartó személy azzal vágott vissza: lassabban a testtel, eljöhet még az idő, hogy visszasírjuk Markóékat... Hát most mit mondjak: itt van. Az idő. Egyesek számára mindenképp. Mindez annak kapcsán jut eszembe, hogy – nem teljesen véletlenül – számítógépem képernyőjére került egy bizonyos, az RMDSZ elnökéhez, Kelemen Hunorhoz címzett levél, amelyben a szerző illetlen nyelvezet használata okán bepanaszolja párttársát, s ha jól értem, valamiféle viselkedési, etikai kódex szükségessége mellet próbál, nem túl meggyőző módon érvelni. Vass Levente, mert róla van szó, azt írta egy közösségi oldalon a sértett Orosznak, hogy „disznó ember vagy, Attila.” „Nyálazva röfögtél egy tanácsosi helyért a nyáron”. Hát mit mondjak: plasztikus megfogalmazás ugyan, de korántsen elegáns jellemzése ez egy párttársnak. Ennyi terhelő „bizonyítékkal” azonban, feltételezésem szerint, még nem lehet a „sértett” nyerő egy becsületsértési perben... Jut eszembe: azért mégiscsak érdekes, hogy azok lesznek hirtelen érzékenyek, sőt egyből ellenzékiek, akik valamilyen okból kifolyólag kiestek a „szövetség” kegyeiből, vagy csak nem jutottak az általuk megérdemeltnek vélt ilyen-olyan pozíciókba. Amíg körön belül voltak, addig eszükbe sem jutott volna a tiltakozás. Hasonló esetre kiki számtalan példát sorolhat közvetlen környezetéből is... A bepanaszolt Vass Levente is azzal érvelt, hogy Orosz Attila megmérettetett és híjával találtatott. Legalábbis az RMDSZ „mérőműszere” által... Hogy mi mondható még el a történet kapcsán? Annyi mindenképpen, hogy az Orosz által kifogásolt sporttámogatások megítélése bizony nem egyértelmű, szerintem a professzionális sport is megérdemelné, hogy a város anyagilag is támogassa, természetesen szigorú elszámolási kötelezettség mellett. Ami pedig a konkrét esetet illeti, hát annyi biztos, ha hallgatott volna, talán Orosz Attila is bölcs maradhatott volna. Amiként az is holtbiztosnak tűnik, hogy stilisztikai „csillogásával” Vass is végérvényesen bekerült – Brassai „Gettó” Zsombor mellé – az RMDSZ „aranyszájú” ﬁguráinak arcképcsarnokába. Szentgyörgyi László Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

\ 4. \

| TÁRSADALO M |

Van-e jövője Erdélyben ökogazdának lenni?

Erdélyben az ökológiai gazdálkodás látványos fejlődéseken megy át, hiszen napról napra növekedik ezen gazdálkodók száma. Ennek ellenére még mindig gyerekcipőben jár, hiszen az ország területének alig egy százalékán folyik az ökotermesztés. Felmérések szerint hozzávetőlegesen 14500 gazda van jelenleg, aki hivatalosan is biotermelőként van elkönyvelve. Ehhez azonban különböző feltételeknek kell eleget tenni, hosszú és kitartó munka eredménye. Lássuk, hogy melyek ezek a kritériumok, mikor mondható el egy termékről, hogy teljes mértékben ökológiai módszerekkel volt előállítva.

Többek között ezen kérdésekre keresték a választ a október 22-én a 15-ik Bioterra konferencián Kolozsváron, ahol a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet (RMGE MAROS) küldöttei, illetve Maros megye több pontjának biotermelői is jelen voltak, ezzel is alátámasztva, hogy van jövője az ágazatnak. Bár szomorú tény, hogy a belföldi fogyasztás alacsony, így a piacra termelők 80-90 százaléka külföldre megy, főleg Németországba, Olaszországba, illetve a Skandináv országokba.

Mit is jelent a biogazdálkodás?

Manapság az emberek megtévesztése céljából rengeteg terméket bio név alatt próbálnak meg értékesíteni, de mitől lesz egy zöldség vagy gyümölcs valóban az? „Az első lényeges lépés, hogy a termelő egy kötelező átállási időszakon kell átessen, ami 2-3 évet foglal magába” – hangzott el a konferencián. Keresnie kell egy ellenőrző szervet, akihez beiratkozik Romániában, akik majd ellenőrzik a területet, ahol biogazdálkodást akar folytatni, ezt követően 2-3 év átállás után megkaphatja a BIO igazolást. Persze közben egyáltalán nem szabad használnia műtrágyákat és növényvédő szereket, meg

kell keresnie azokat a megengedett szereket, amelyek szerepelnek az európai listán, és amelyek használatával kiküszöbölhető a műtrágyák és vegyszerek használata. Bár sokan úgy vélik, hogy a kevesebb vegyszert igénylő biogazdaság hozama elenyésző, ez nem igaz, mivel megfelelő vetésforgóval és a biogazdaságban megengedett növényvédő szerek hatékony használatával a terméshozam nem tér el a hagyományos mezőgazdaság eredményeitől, miközben a megtermelt élelmiszer nem tartalmaz egészségre káros és kockázatos elemeket. Természetesen mindez nem egyik napról a másikra történik, hanem kitartás és több éves munka gyümölcse. Elengedhetetlen az alapos elméleti tudás

„Ahhoz, hogy valaki igazi ökogazdává váljon, sokkal alaposabb elméleti tudásra van szüksége, mint egy hagyományos módszerekkel dolgozónak, mert a modern technika és tudomány minden vívmányát hasznosítania kell, elkerülve a génmanipulációt” – állítja Albert Imre, a Bioterra egyesület ügyvezetője, akinek a 90-es évek elején svájci, majd magyarországi segítséggel megkezdett munkája a romániai biogazdálkodás alapjait teremtette meg.

| Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

Egészségesen élni Az ökológiai termesztés révén a bionövényeknek kedvezőbbek a beltartalmi értékeik és vitaminokban is gazdagabbak, ami táplálkozási szempontból rendkívül lényeges. Erdély különösen alkalmas a biotermelésre, mivel megmaradt az a gazdálkodási szegmense, ahol máshol már kiveszett, jó hozamot, érték-hatékonyságot biztosít a hegy és dombvidék térségben. Bár a biotermelés sokkal több kézi munkát igényel, fontos, hogy legalább a háztáji kiskertekben a család számára minél többen termeljék meg az egészséges zöldséget, gyümölcsöt. Solti Gábor a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének elnöke, aki jelen volt a konferencián, úgy látja, hogy az ágazat fejlődik, hiszen Romániában 10-15 évvel ezelőtt még csak 73 ezer hektáron gazdálkodtak bio módon, ez a terület mára látványosan emelkedet, hiszen elérte a 350 ezer hektárt. A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult, ahol a termelők a jövőre vonatkozó legfontosabb kérdésekre próbáltak választ adni: az értékesítés, a területalapú támogatások, az erdélyi vásárlók elérése, az import növekedése.

VéLEMéNYEM SZERiNT

Finita la commedia! Közleményben jelentette be az Erdélyi Magyar Néppárt, hogy nem indít „független” jelölteket sem a decemberi parlamenti választásokon. „A romániai és a Kárpát-medencei politikai környezet valósáSzentgyörgyi László gát szem előtt tartva, a belső és külső tényezőket ﬁgyelembe véve az elnökség az érintett megyei elnökökkel való konzultáció nyomán arra a döntésre jutott, hogy a Néppárt a 2016. december 11-i romániai parlamenti választásokon nem indít független jelölteket” – áll a Szilágyi Zsolt pártelnök által aláírt dokumentumban. Ezek szerint kész, vége a játéknak, eddig tartott, tarthatott az illúzió, az erdélyi magyar politikai pluralizmus. Hogy mi történhetett a színfalak mögött, miután a Néppárt bejelentette, hogy független jelölteket támogat, s el is kezdte a szükséges támogatói aláírások gyűjtését Toró T. Tibor háromszéki, Bereczki Ferenc Maros megyei, illetve Csomortányi István Bihar megyei indulása érdekében. Értesüléseim szerint az RMDSZ emberei fejfesztve rohantak Semjén Zsolthoz, hatna oda, hogy a Néppárt álljon el említett szándékától, mert veszélybe kerülhet az öt százalékos parlamenti küszöb elérése. Az RMDSZ háromszéki politikusai által korábban már megdolgozott Semjén, a kormány nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese már küldte is Potápi államtitkárt, aki a hírek szerint utasított, fenyegetőzött, zsarolt, hogy a Néppárt álljon el szándékától. Meg nem erősített hírek szerint követelésének a Demokrácia Központok bezárásának kilátásba helyezésével adott nyomatékot. Mindezt a Néppárt közleményéből vett idézetnek a külső tényezőkre való utalása is alátámasztja. A történtek kapcsán kimondható, hogy az RMDSZnek sikerült felszámolnia ellenzékét: a pártelnök Biró „Spága” Zsoltnak befutó helyet biztosított a „szövetség” parlamenti jelöltlistáján, ami által gyakorlatilag bedarálta a Magyar Polgári Pártot, most pedig – nyilvánvaló Fidesz-KDNP nyomásra – az EMNP-t vette rá egy olyan lépésre, ami akár a párt megsemmisüléséhez vezethet. A történtek az RMDSZ megnövekedett érdekérvényesítő képességét bizonyítják – igaz, csak gyengécske ellenzékével szemben. És még valami: érteni vélem, hogy a Fidesz csalódott az erdélyi magyar kispártokban, s hogy a jelen politikai körülmények között nem éri meg neki, a brüsszeli mellé, egy újabb frontot nyitni. Amit viszont végképp nem értek: miért nem hajlandók tudomásul venni, hogy az RMDSZ-ben még mindig azok vannak többségben, sőt a legfőbb döntési pozíciókban is, akik inkább a magyarhoni ellenzéket preferálnák, s akik, alig csukódik be az ajtó egy-egy magyarországi kormánypárti politikus mögött, máris hangosan szidják mint legfőbb ellenségeiket?

Timár Tímea

| TÁRSADALO M |

100 éves az első világháború

A katonák komoly károkat okoztak a Maros megyei falvakban

Szeptember 1-én megjelent lapszámunkban az első világháborúban használt fegyverekről és a rekvirálásról írtunk. Folytatva világháborús sorozatunkat, ezúttal arról közlünk adatokat, hogy miként élték meg az itthon maradottak a viszontagságos időket. A Marosvásárhelyt környező falvakban a háború ideje alatt több ízben, különböző nemzetiségű katonák voltak beszállásolva, akik sok esetben komoly károkat okoztak a kisközösségeknek, magángazdaságoknak. A háborús viszonyok az otthon maradottak életét is nagyon megnehezítették, megkeserítették. Elsősorban a frontra vonult szeretteik iránti aggodalom, a bizonytalanság emésztette az anyák, feleségek, gyermekek, rokonok, falustársak lelkét. A háború kitörése elfeledtette az emberekkel az előbbi sérelmeiket, mindenkit ez a téma izgatott. Érdekes feljegyzést találtunk a csíkfalvi református lelkész tollából: „Az országunkra szakadt nehéz háborús idő nagyban javította az itteni erkölcsöket. Az ember embernek kezdi nézni és megbecsülni embertársát. Sok kisebb-nagyobb vétek és bűn múlóban. A székely virtusos káromkodás azonban még mindig megvan, a pálinkázással." 1916-ban a frontról hazatérő katonák magukkal hozták a kolerajárványt is. Ez az irgalmatlan betegség falvaink lakóit is kezdte tizedelni. Sok temetőbe deszkabódét állítottak fel, ezek padlójára pedig szalmát hintettek. Az elhunytakat lepedőbe burkolva taligára tették és kiszállították a bódéba, ahol csak addig maradtak, amíg a sírt megásták. A későbbiek során a falvakban állomásozó mindenféle nemzetiségű katonák is sokat keserítették a helyiek életét. Tudjuk például azt, hogy 1917-ben a jobbágyfalvi unitárius iskolát foglalták le. Egy 1917. szeptember 9-én tartott közgyűlési jegyzőkönyvből szerezhetünk erről bővebb információkat: „Előterjesztik, hogy az itt időző katonaság iskolánkat és tanítói lakásunkat a saját céljaira még júniusban lefoglalta, és jelenben is használja. S így iskolai célra tantermünk, addig a míg a katonaság eltávozik, a rom. kat. iskola egyik tantermébe rendeztük be, a tanítónő, a romai katoli-

kakasdiak, hogy a beszállásolásnak köszönhetően a „népkönyvtár megfogyatkozott”. Valószínűnek tartjuk, hogy a katonák tűzgyújtásra használták a könyveket. A csejdi parókia tiszti étkező volt

A Csejden beszállásolt katonaság mind a magánAratásra kirendelt orosz gazdaságokban, mind az foglyok vasárnapja Mezőcsáváson egyház vagyonában nagy kus egyház és a katonaság Nemes Samuhoz a „há- károkat okozott. Ezekről a közbejövetelével. (…) Elő- tulsó házba” bekvártélyo- károkról Nagy Lajos lelterjesztik, hogy a padok zott négy „polák”( galíciai késznek egy panaszleveléközül sokat elrongált az itt lengyel) katona. Egyik este ből szerzünk tudomást, időző katonaság." igen nagy mozgolódásban amit a frontról az esvoltak, és időnként vau, perességhez intézett, A szalonnát, zsírt, vau hangokat hallattak, valamint egy presbiteri petróleumot lopják nagy kacagás közben. jegyzőkönyvből. 1916 deMásnap a háziak hiába ke- cemberében a 97. közös Nagyernyében is a há- resték a ház négylábú őrét, gyalogezred, majd 1917 jaború fokozta a falu lakói- mert az már a katonák be- nuárjától a 10. közös gyanak nyomorúságát, mi- leinek alagútjaiban haladt logezred 26. 27. és 28. meután az első háborús évek az enyészet felé. netszázada kvártélyozott a után mind a készletek, faluban. Az egységek nagy mind a lelkesedés fogyat- A „népkönyvtár károkat okoztak, még a kozni kezdett. 1917. ja- megfogyatkozott” templom kerítését is eltünuár 12-én Jenei Sándor zelték. 1918 februárjában lelkész, a következőket Székelykakasdon, mi- a magyar királyi 33. honírja: A román betörés óta után a tanító is katonaru- véd gyalogezrednek a 25. községünk állandóan hát öltött, az oktatás is 26. és 27. honvéd gyalotömve van különböző gonddá fokozódott, előbb gezredek katonáiból alanemzetiségű katonákkal, a lelkész tanította a gyer- kult menetzászlóaljai tarkiktől a község lakói kibe- mekeket, majd helyette- tózkodtak a faluban. szélhetetlenül sokat szen- sítő tanítónőket fogadtak. „Márciusban mikor odavednek. A krumplit a tu- Amint írják: „A presbité- haza jártam – írta Nagy Lalajdonos szeme előtt rium örvend, hogy tanító- jos – a csejdi parochia tiszti szedik ki a német katonák nőt hozott, mert a háborús étkező volt. Megegyeztem a veremből. A szalonnát, viszonyok között is köte- a zászlóaljparancsnokkal, zsírt, petróleumot lopják. lességünk a gyermekek hogy az ebédlő és a konyha Tűzifát zár alól is elviszik. nevelése, taníttatása. Nem kivételével a parochia Kerítések letarolva. Épü- akarjuk, hogy úgy nőjenek többi részét nem veszik letfát eltüzelik. Az előfoga- fel a gyermekek, mint va- igénybe. A ruhaneműket, tokat elviselhetetlenül lami vad fák az erdőn.” könyveimet, szőnyegeket igénybe veszik. Hiábavaló 1915. január 26-án a pres- stb. elzártam a belső szominden panasz, ered- bitergyűlésen a fronton bába. Most azt írja a kuráménytelen minden kérés. harcoló kakasdi katonák tor, hogy az a csapat elA felelet mindig az: hadi hazaküldött leveleit olvas- ment, másik jött helyére, szintér. Az egyházunk He- ták fel. 1916-ban a hábo- amely feltörte a belső gyes nevű erdejében, kü- rúban elesett Barabás szoba, a pince, a nyári lönösen a 1 ½ holdnyi, 22 György árváinak gyűjtött konyha zárját, használatba éves ültetésű fenyves er- az egyházközség 35 koro- vették az ágyakat, ágynedejében, megbecsülhetet- nát és 60 ﬁllért a hívek műket, bútorokat, konyhalen kárt tesznek és tettek adományából. Az iskola edényeket, a gazdasági a katonák. Eddig minden épületében beszállásolt eszközöket kihányták az panasz és kérés ered- katonaság is keserítette a udvarra. (…) Ha az oláhok ménytelen volt az ügyben.” helyi lakosság életét. Nem Csejdig jöttek volna, annyi Szóbeli hagyományként is találtunk arra vonatkozó kárt még azok se okozhatfennmaradt Nagy Lajosné adatot, hogy milyen nem- tak volna, mint a csehek és (sz. 1896) elbeszélése zetiségű katonák voltak, a bolgárok.” alapján, hogy az apjához, de arra panaszkodnak a Nemes gyula

/ 5. /

Füttyögetők Azt szokták mondani, az a jó társadalom, ahol jól tetten érhető a pluralitás elve. Hogy ebbe sok minden belefér, az nem vitás, ám a hagyományok tisztelete, a szabadság szeretete, az emberek megbecsülése és a méltóság szavatolása az a minimum, amely egy nemzeti közösségben nem képezheti vita tárgyát. Azaz nem képezhetné, hiszen egyesek a pluralitást más szemüvegen át látják, és meg vannak győződve arról, hogy mindent megtehetnek büntetlenül, következmények nélkül. Könnyű is lehet úgy élni, hogy a lelkiismeret ritkábban látogatja meg az embert, bár ez a téveszme egyszer sokba kerülhet majd. Szomorú azt látni, hogy pártvezetők, véleményvezérek, magukat komoly értelmiségieknek tartó egyének arra buzdítanak embereket (többnyire saját választóikat), hogy tönkretegyenek egy olyan rendezvényt, amelynek alapjául éppen az a szabadság szolgál, amelyért a rendkívül bátor magyar ﬁatalok 60 évvel ezelőtt vérüket, életüket adták. Hogyha az 1956-os forradalom áldozatai, tragédiái és tanulságai ennyire közömbösek valaki számára, az legalább annyit megtehetne, hogy széles körben elkerülje az adott rendezvényt, és ne taposson bele azoknak az embereknek a méltóságába, akik azért mentek ki, hogy civilizáltan emlékezhessenek. A himnuszt kifütyülni pedig nagyfokú illetlenségre vall még egy futballmérkőzésen is, nemhogy egy nemzeti ünnepen. Rossz volt nézni, ahogy a füttyögtetők tábora magából kikelve, valósággal élvezi a botránykeltést. Hogy ez kinek használ, és mire jó, azt nehéz lenne kitalálni. Az viszont tény, hogy egyesek szakmát csinálnak a lejáratásból, és láthatóan meg is élnek belőle. Az „ellenzéki füttyögtető” október 23-i ténykedése Erdélyben is kiverte a biztosítékot. Az itt élők (akik minden évben megemlékeznek az eseményről) – mint tudjuk – nem felejthetik el, hogy az 1956-os forradalommal szolidáris elveket valló erdélyi értelmiségiek, lelkészek, ﬁatalemberek százai kerültek börtönbe és hurcoltattak meg, évekig, akár évtizedekig viselve a következményeket. Szerencsére azok az idők elmúltak, és most örülnünk kell, hogy szabadon élhetünk. Épp ezért kérdezném meg csendben: az ünnepet mindenáron megzavarni szándékozó füttyögtetők milyen alapértékekben hisznek? Sejtem, hogy nincs rá válasz... -demeter-

Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

| éPÍT ET T Ö RÖ KS égÜ N K |

\ 6. \

Az eltűnt bethlen-kastély (folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

Múlt heti lapszámunkban már említettük, hogy Nagyteremit Theremy néven az okiratok 1263-ban említik először. A több utcás falu a Nyárádba rohanó Verescserép és Vajdakúta egyesített pataka torkolatánál, az Erős- és a Kriptahegy által közbezárt völgyben terül el, ahol a XVi. század végén Sükösd györgy két udvarházat is építtetett. 1568-ban bethlen János építtetett udvarházat, melyet a XVii. században nagyobb szabású várrá építették ki. A hagyomány szerint a galamb-hegyen is vár állt, melyet Törökvárnak neveztek. A XiX. század végén gróf bethlen Kamilló épített kastélyt a lankás hegyoldalba, amely az első világháború után pusztult el, romjai ma is láthatók. 1662-ben Apaﬁ Mihály a birtokot gróf bethlen Jánosnak adományozta, majd bornemisza Annának. Sajnos a kastély az első világháború után a rossz gazdasági helyzet miatt elhanyagoltan romossá vált, és eltűnt a lankás hegyről, mindössze egy kis, egyemeletes épület maradt fenn az épületei közül. Ezen a héten – befejezésképpen – még ennél a témánál maradunk, és erről írunk a Központ olvasóinak. A terület a fénykorát bethlen János alatt élte

Kiemelkedő jelentőségű a terület vallástörténeti szempontból is, mivel a településen a középkori katolikus közösségek unitárius hitre tértek, majd Bethlen János református hitre térítette a község lakóit. Előbb az unitáriusok, majd református hitre tért hívők kapták meg a középkorban, XIII-XIV. században kialakított templomot, míg a megmaradt unitárius hívők új templomot alakítottak ki. A reformátusok régi templomát, amely a falun kívül helyezkedett 1904ben bontották el, és építettek egy újat a faluban. A településre a Bethlen család a XVIII. században telepített görögkatolikus románokat, akik már a XIX. századtól többségbe kerültek. Így a településen reformátusok, unitáriusok, görögkatolikusok egyaránt élnek napjainkban. A terület fénykorát Bethlen János alatt élte, aki a

Bethlen család Balázs ágáról származott, korának egyik legfelkészültebb politikusa, közéleti ember volt. Jogot és bölcsészetet tanult, Torda és Küküllő vármegyék főispánja, kezdetben I. és II. Rákóczi György bizalmi embere volt, de az átgondolatlan és kudarccal végződő lengyelországi hadjárat után szembefordult a Rákóczi György féle politikával és Gyulafehérváron az országgyűlésnél elérte, hogy Rákóczi Györgyöt letegyék fejedelmi posztjáról. Ezt követően hol Rákóczi oldalán, hol az új fejedelem Barcsai Ákos szolgálatában tűnik fel, majd az édesanyja, Kemény Anna révén rokon Kemény János fejedelmet szolgálja, de Erdély ügyét soha el nem hagyta. Nem véletlenül lett 1659-ben Erdély kancellárja, és ebben a tisztségében a görgényszentimrei országgyűlés is megerősítette, annak ellenére, hogy ekkor már ismét az oszmánpárti vonal, nevezetesen Apaﬁ Mihály lett a fejedelem Erdélyországban.

Ugyanebben az időben lett Fehér vármegye főispánja és Udvarszékhely főkapitánya is. Ekkor került a birtokába Nagyterem község, ahol Bethlen Kamilló alakította ki a XIX. század közepén a szóban forgó kastélyt. Mindössze egy kis egyemeletes épület maradt meg a díszes kastélyból…

Keresztes Gyula közléséből tudjuk meg, hogy az egyemeletes, nagyméretű kastély a mezősámsondi Rhédey Bethlen kastély előképe után készült. A mintegy nyolcvanhat méter hosszú épület homlokzatait falisávok tagolták függőlegesen. A kastély középső rizalitja kiemelkedő magasságával, árkádjaival és manzárd tetőzetével díszes kastély képét eredményezte. Sajnos a kastély az első világháború után a rossz gazdasági helyzet miatt elhanyagoltan romossá vált, és eltűnt a lankás hegyről,

mindössze egy kis, egyemeletes épület maradt fenn az épületei közül.

Nagyteremi mint a Nyárád vidékének egyik fénypontja

A lepusztult kastély és birtok további sorsát az alábbi idézet érzékelteti: „…a híres Bethlen Márkus kártyázta el Radnótot, Nagyteremét, Küküllővárat, s Pesten a szegényházban halt meg. Reménytelennek találta az esetét a rokonság, s nem segítették…”. Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy az 1860as évek vége felé még: „…a hegy alján csinos díszkerttől övezett új modorú kastélya pompálkodik gróf Bethlen Kamillónak, mely nem anynyira építészete, mint gyönyörű fekvése által nyer érdekességet, s nagyban befoly arra, hogy Teremi a Nyárád vidékének egyik fénypontjává váljon…”.

Az udvarház szalmából készített tetőzetét zsindelyre cserélik

A Sükösd György-féle udvarház létezéséről dr. Fekete Albert egy 1647-es összeírásból tud. Kelemen Lajos szerint – az abafájai Bornemisza-kúria őséhez hasonlóan – népi jellegű udvarház leggyakoribb, háromosztatú típusába tartozott. Szalma fedte, amit később zsindelyre cseréltek. Ugyancsak a fent említett szerző közléséből derül ki az is, hogy az udvarház kertjeit a feljegyzések is említik. A lugasos veteményes| Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

kertet kilenc táblára osztották fel, és ezeket a reneszánszra jellemző módon tovább osztották. Ágyásait virágszegéllyel, vagy élő sövénnyel ültették körül. Idézve a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból: „…az istálló fara mellett vagyon egy kilenc táblából álló lugasos veteményeskert, melyben szép szőlőtők és kevés gyümölcsfa is vagyon, sövényre alkolmas. Az udvarház fara mellett más, egy nagyobb veteményeskert, ebben is vannak gyümölcsfák. Item az pincén felyül egy gyümölcsöskert. Item az mező felől egy csűröskert, melyre nyílik egy öreg zsendelyes, deszkás, alatt vascsapon, fenn fakáván forgó kapu. Az csűr szalmás, ennek is deszkás kapuja vagyon mindkét felől…”. A reformáció után a templom az unitáriusok használatába kerül

Amint azt már részben említettük, a nyárádmenti kis falu római katolikus népe a XIII. század végén vagy a XIV. elején építette kisméretű templomát, amelynek plébánosa 1332ben már ﬁzette a szentegyház járandóságát. Írásos közlésekből: „Jacobus sacerdos de Rumey solvit XXIII denarios”. A falu nevét már egy korábbi okirat is említi 1263ban, igazolva, hogy Theremy a kolozsmonostori apátsághoz tartozik. A települést hasonlóan nevezi meg egy 1501-ből származó dokumentum is. |

| éPÍT ET T Ö RÖ KS égÜ N K |

A reformáció után a templom az unitáriusok használatába került. A sekrestye ajtónyílását az unitáriusok befalazzák

Orbán Balázs szerint a templomhajó és a szentély tengelyvonala nem esik egybe, vagyis a szentély baloldali fala bennebb áll, mint a szemben lévő fal: „a szentély félre van építve” – írja Orbán. Keresztes Gyula szakvéleményezése szerint a diadalívvel kapcsolt szentély sokszög záródású, ablakai keskenyek és szabályos félkörívű záródásúak. A templomhoz kapcsolt sekrestye ajtónyílását az unitáriusok befalazták, de az evangéliumi falban lévő egyenes záródású szentségtartófülkét meghagyták. Keresztes, a Maros megye középkori templomainak ismertetése helységenként című munkájában arról is ír, hogy a hajó nyugati homlokzati falában egy mérmű nélküli körablak volt, bejárati ajtaja nyomott csúcsíves, kettős hengerpálca tagozattal keretelve. A hajó és a szentély boltozatos lefedését táblás mennyezettel cserélték fel. |

/ 7. /

Sükösd györgy főúr kőből faragott koporsóját eredetileg atemplom szentélyében helyezték el 1672-ben Bethlen János kancellár a templomot a papilakkal és az iskola épületével együtt a reformátusoknak adta át. 1904-ben a reformátusok új templomot építettek, a falu szélén álló ódon templomot pedig gondozatlanul hagyták, és ez hamarosan elpusztult. A nagyteremi Sükösd György unitárius főúr, az egyház mecénásának kőből faragott koporsóját eredetileg a templom szentélyében helyezték el, de 1904ben, amikor a templomot elhagyták hívei, a koporsót az Erdélyi Múzeum régiségtárába vitték át. Összeállította: Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár és Nagy-bodó Tibor

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Pál mérnöknek, és dr. Fekete Albertnek, továbbá a régi és a mai képekért Demján László műemlékvédő építésznek

Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

Halloween \ 8. \

A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt. Őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a Samhain volt, amely a druidák istene, Crom Cruach kultuszában gyökerezik. A boszorkány (másképpen boszorka) a néphit szerint olyan nő (esetenként férﬁ), aki természetfeletti, démoni képességekkel rendelkezik, és rosszat, betegséget, pusztulást idéz elő. A boszorkány a török nyelvek azonos jelentésű baszargan, baszirgan szavából származik, amely az ótörök basz- („nyomni”) igető szár-

mazéka (innen jön a közösülés vulgáris magyar szinonimája is). Eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. Végül annyira összemosódtak, hogy ma már képtelenség lenne szétmosni őket. A belsejében mécsessel világító töklámpás lett az idők folyamán a Halloween legfontosabb kelléke, illetve tradicionális szimbóluma. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelőtt, hogy a Halloween jelképévé vált

A Carit San Medical Járóbeteg-rendelő

| HUMOR |

volna az Egyesült Államokban. A kivájt töklámpás angol elnevezése „Jack O'Lantern”, azaz „Lámpás Jack” (románul Gigi cu lanterna). Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta, akihez egy nap odament az ördög, és hívta a pokolba, de előtte proponálta, hogy igyanak meg egy italt, mivel az ördög is nagy piás. Jack azonban nem akart vele tartani (biztos másnapos volt), ezért furfangos cselt eszelt ki: fondor módon megkérte a sátán unokáját, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire amaz felmászott a fára. Jack tudta, mitől fél az ördög, ezért a fa tör-

zsére egy keresztet rajzolt. A devil totál beparázott a kereszttől, és nem is mert lejönni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni, majd addig-addig egyezkedett a kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. A szeszkazán ekkor megengedte, hogy a patás lemásszon a fáról, de az abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös mó-

don élt, de a pokolba se kapott vízumot, mert az ördög nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack ekkor arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a viszszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta, és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt tök belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke eme töklámpa fényénél keresi megnyugvását. Itt a vége, fuss el véle! mt

Vásárhelyi vizes sztori

a következő orvosi szakellátással áll az önök rendelkezésére:

• Fizioterápia és gyógytorna • Kardiológia • Bőrgyógyászat • Nőgyógyászat • Hematológia • Munkaorvos • Füll-orr-gégészet • Ortopédia

• Gyerekgyógyászat • Tüdőgyógyászat • Pszichiátria • Urológia • Belgyógyászat-Ultrahang • Ideggyógyászat • Szemészet • Sebészet

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 07.00–20:00 Marosvásárhely, Mihai Viteazul utca 42. szám Tel.: 0265.269.172, 0265.266.249 Mobilszám: 0730-619-401 E-mail: contact@caritsanmed.ro Laborvizsgálatok: Aurel Filimon utca 15. Tel.: 0265-250-874 vagy 0730-619-404 facebook.com/caritsan

www.caritsanmed.ro

ON-LINE PROGRAMÁLÁSOK | Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

Van az úgy, hogy az embernél elromlik a konyhában a vízcsap (pontosabban kilyukad a csaptest). Ilyenkor az ember leközlekedik a praktikereskedésbe, vételez egy újat, és nem hív vízszerelőt, ami újabb 50-80 lejbe fájna a 200 lejes csaptelep mellé, hanem kicseréli maga; nem feltétlenül smuciánságból, hanem már ezermester-macsóságból is (az egész művelet a régi csaptelep két anyacsavarjának ki-, illetve az új csaptelep két anyacsavarjának becsavarásából áll, szóval nem szükséges hozzá vízszerelői egyetem). Az ember már épp nekidurálná magát a fenti műveletnek, amikor kiderül, hogy a sok hőközpont-szerelés meg különféle átalakítások miatt a vizet se a lakáson, se a tömbházon belül nem lehet elzárni. De az ember nem adja fel, bemászik a blokk előtti kanálisba (az ablakokban könyöklő úri közönség tapsol), és elzárja a főcsapot, miközben bokától fülig összesározza magát, majd a konyhába visszaérve konstatálja, hogy a víz továbbra

is boldogan folyik, ha nem is olyan nyomással, mint azelőtt, de azért elég rendesen. Na, az ember erre káromkodik egy vaskosat immár fennhangon is, majd felhívja az Aquaservet, hogy kegyeskedjenek méltóztatni kiküldeni egy iparost, lehetőleg még ebben a hónapban (évben), mert né, mi a nagy helyzet. Erre az aquaserves diszpécserica közli vele, hogy ez nem az ő hatáskörük, ilyesmiért ők nem zavartatják magukat, majd kedvesen hozzáteszi, hogy ha félig sikerült elzárni a vizet, az már valami, mert egy jó mészériás úgy is ki tudja cserélni a csaptelepet, hogy közben ömlik a falból a víz, legfeljebb kissé elázik a konyha, az előszoba meg az alsó szomszéd. Ekkor az ember megüzeni az Aquaserv igazgatójának a diszpécsericán keresztül, hogy csináljon magának kistestvért, majd udvariasan elköszön, s leteszi a kagylót. Kidzsesszel megint a blokk elé, visszamászik a gödörbe (az ablakokban könyöklő úri kö-

zönség már tombol), és újra elzárja a főcsapot, amit még telefonálás előtt megengedett, mert egyesek, felsőbb emeletekről már kezdtek károgni, hogy alig csordogál náluk a víz. Újból totál összesarazza magát, a hatvankilós kanálisfedő leviszi két ujjáról a bőrt, de már le se mossa, se a sarat, se a vért, hanem visszarohan a konyhába, lekapja a régi csaptelepet a falról, majd olyan villámgyorsan illeszti és csavarozza a helyére az újat, hogy egy csepp aqua nem sok, annyi se priccol a kagylón kívül máshova. Majd újra visszakotródik a kanálisba, megengedi a vizet, helyére küszködi a kanálisfedőt, amely operáció közben újabb két ujjáról távozik a bőr, az egyikről némi hús is, fél körömházzal együtt, de már meg se pasztillázza. Lezuhanyozik, kibont egy sört, leroskad a gép elé, és az épen maradt ujjaival bepötyögi eme élménybeszámolót. Víz transit gloria mundi… Molnár Tibor |

| FigYELő |

/ 9. /

Az elit és a nép

Az euroatlanti sajtó, legyen az magát baloldalinak vagy liberálisnak tartó, tele van a növekvő „populizmus” veszélyeire való ﬁgyelmeztetéssel.

A The Guardian szerkesztőségi cikkében arról ír, hogy a terroristamerényletek nyomán Franciaországban nő a populizmus, számos francia politikus felerősíti az idegengyűlöletet, a főáramlatú pártok politikusainak beszédei egyre inkább hasonlítanak a francia Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen nézeteihez. Például a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy nemrég Calaisba ment, ahol kijelentette, hogy mindenkinek, aki francia útlevéllel rendelkezik, el kell fogadnia, hogy gall felmenőkkel rendelkezik (ezt nyilván ő is elfogadta). A Washington Post azért ostorozza a populistákat, mert ingyen pénzt ígérnek a népnek: „távolról sem képviselnek valami újat, régi igényt elégítenek ki: a nagyon is emberi vágyat a nehéz problémák gyors, egyszerű, irreális megoldására, plusz több pénzt” – írta Anne Applebaum, az újság szerzője. Jean-Werner Müller a Financial Timesban már valamivel megértőbb, amikor a növekvő populizmus veszélyeire ﬁgyelmeztet. Azt írja, hogy a populizmus ott alakul ki nagyobb valószínűséggel, ahol a főáramlatú pártok visszautasítják a jogos sérelmeket, és ragaszkodnak ahhoz, hogy politikájuknak nincs alternatívája. John B. Judis a The Guardianben már tudományos deﬁnícióval kísérletezik, és azt mondja, hogy mindegy, hogy jobbvagy baloldaliak, esetleg centristák, a populistákra egyaránt jellemző, hogy az uralkodó elit ellen hergelik a népet. Szerinte a baloldali populisták abban különböznek a szociáldemokrata mozgalmaktól, hogy antagonisztikus, ki nem békíthető ellentétet látnak az uralkodó elit és a nép érdekeit szolgáló politika között. A jobboldaliak ehhez még azt is hozzáteszik, hogy az uralkodó elit politikája harmadik csoportoknak, pél-

dául a bevándorlóknak, az iszlamistáknak, az afroamerikai szélsőségeseknek kedvez. Megjegyzi azt is, hogy az elmúlt évtizedekben a főáramlatú pártok az Atlantióceán mindkét partján olyan politikát alakítottak ki, például a tőke és munkaerő neoliberális ihletésű szabad mozgását, a bevándorlás támogatását, ami feldühítette a népet. A Foreign Affairs, az amerikai politikai elit meghatározó külpolitikai folyóirata, A populizmus ereje címmel egy teljes kiadványt szánt a populizmus mibenlétének felderítésére. Hat szerző fejti ki gondolatait az euratlanti térségben növekvő populizmusról, bár kétségtelen, hogy a kiadvány legérdekesebb része a bevezetőnek szánt, a Marine Le Pennel készült interjú. Az egyes tanulmányok bőven foglalkoznak a populizmus múltjával, visszanyúlva egészen a 19. századig, de az igazán bő teret a két világháború közötti fasizmus kapja. Igaz ugyan – mint az egyik szerző, Sheri Berman megállapítja –, hogy a populizmus még nem fasizmus, de annak szálláscsinálója lehet. Annak ellenére, hogy a legtöbb szerző világosan felismeri, hogy az általa populizmusnak nevezett irányzat abból fakad, hogy az elmúlt évtizedek politikája egyoldalúan egy szűk elitnek kedvezett, a felmerülő problémákra „nem populista” megoldást egyik sem kínál, megmarad a fasizmustól való rettegés szintjén. Sheri Berman például, miközben fél a fasizmustól és Trumptól, elismeri, hogy az Egyesült Államokban a növekvő egyenlőtlenség, a stagnáló bérek, a széteső közösségek, a kongresszusi patthelyzet és a nagytőke által ﬁnanszírozott választási kampányok nagyobb szerepet játszottak Trump támogatásában, mint az ő állítólagos karizmája vagy támogatóinak a tekintélyelvűséghez való feltételezett vonzalma. Pankaj Mishra a Düh globalizációja című tanulmányában megállapítja, hogy majdnem három évtizeden át számos társadalomban az elitek a haszon-

elvű kozmopolita liberalizmus eszméjét támogatták, ami azonban ellehetetlenítette az identitás- és értékalapú politikai közösségeket. A tanulmányban a populizmussal kapcsolatban emlegetett országok között Magyarország előkelő helyet foglal el, Németország és Franciaország után a harmadik. Cas Muddle az európai populista hullámról írott tanulmányában kifejti, hogy a terrorakciók, a tömeges bevándorlás és a gazdasági válság a populista mozgalmakat az európai politika középpontjába emelte. „A terrorizmustól, a muszlim világból érkező tömeges bevándorlástól való félelem, összekapcsolódva azzal a széles körben elterjedt felfogással, hogy az Európai Unió sokkal inkább hátráltatja, mintsem segíti megoldani ezeket a problémákat, tökéletes helyzetet teremtett a populisták számára, különösen megerősítve a jobboldali populizmust számos országban” – mondja a szerző. Szerinte a populisták főnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki hasznot húz az Angela Merkel Willkommenskulturjával szembeni széles körű félelemből. Muddle számba veszi, hogy az utolsó öt évben tartott választásokon tizenhat európai országban legalább egy populista párt tíz százaléknál több szavazatot kapott. Magyarországon ez az arány „félelmetesen” nagy, hatvanöt százalék, míg például Luxemburgban csak egy, és az átlag tizenhat és fél százalék. De magyarázatul azt is megemlíti, hogy az utóbbi évtizedekben a főáramlatú európai pártok egy elitista konszenzusban egyre közelebb kerültek egymáshoz. Ez egyre több választó szemében azt a benyomást kelti, hogy nincs különbség az egyes főáramlatú pártokat képviselő elitek között. A hatalom egyre inkább a demokratikusan nem ellenőrizhető, nemzetek feletti intézményekhez kerül át, mint például a Nemzetközi Valutaalap, a nemzetek feletti központi bankok és bíróságok. Számos uniós országban az olyan életbe-

vágó kérdések, mint a határok ellenőrzése és a monetáris politika már kicsúszott a nemzeti kormányok ellenőrzése alól, és ez egy úgynevezett TINA politikához vezetett (There Is No Alternative), vagyis a nemzeti elitek számára nincs más lehetőség, mint hogy a választók akaratával szemben az Európai Unió vagy az IMF által diktált feltételeknek feleljenek meg. Hogy lehetne más választás is, azt a bevezetőben szereplő, Marine Le Pennel készült interjú bizonyítja, amelyet a Foreign Affairs vezérigazgató-helyettese készített a francia politikussal. Arra a kérdésre, hogy miért növekszik Európában az establishment (az uralkodó elit) ellenes pártok népszerűsége, Le Pen röviden válaszolt: azért, mert a kormányok nem a választók érdekeit képviselik. A Trump támogatását ﬁrtató kérdésre azt válaszolta, hogy a republikánus elnökjelölt politikája sokkal jobban megfelelne a francia érdekeknek, mint Clintoné. Utóbbi például támogatja a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséget (TTIP), míg Le Pen és Trump ellenzi. Cliton háborúpárti, amire példa Irak, Líbia és Szíria, s ez különösen erős destabilizáló hatással volt Franciaországra nézve, mert tömeges migrációt és az iszlám fundamentalizmus növekedését okozta. Clinton az amerikai törvények másokra erőltetését támogatja, ami elfogadhatatlan azok számára, akik függetlenek akarnak maradni. Az Egyesült Államokkal és Oroszországgal való viszonyt ﬁrtató kérdésre Le Pen azt válaszolta, hogy olyan Franciaországot akar, amely egyenlő távolságra van mindkettőtől, egyiknek sem behódolva, de egyiket sem ellenségként kezelve. Oroszországot Le Pen (De Gaulle-hoz hasonlóan) európai országnak tartja (a tábornok híres mondása a hidegháború korából: Európa az Urálig terjed), amellyel Franciaországnak közös történelme és erős kulturális kapcsolata van. Stratégiailag semmi ok nincs arra, hogy ne szélesít-

sék az Oroszországgal való kapcsolatokat, az egyetlen ok, hogy az Egyesült Államok tiltja ezt. Így viszont Oroszország egyre közelebb kerül Kínához, ami Amerikának és a világnak sem előnyös. A gazdasági bajokért és a munkanélküliségért Le Pen elsősorban azt az igazságtalan szabadokolja, kereskedelmet amely arra kényszeríti hogy Franciaországot, olyan országokkal versenyezzen, ahol a szociális és környezetvédelmi normák sokkal alacsonyabbak. Az euró helyett a korábbi valutakígyó bevezetését javasolja, amely összekapcsolta a valutákat, de lehetőséget adott az időről időre történő korrekciókra is. Le Pen szerint az Európai Unió egye inkább egyfajta Európai Szovjetunióra kezd hasonlítani, amely az egyes országokra kényszeríti az akaratát, és véget vet a demokratikus folyamatoknak. Idézi Jean-Calude Junkert, aki szerint „az európai egyezményekkel szemben nem lehetnek demokratikus választások”. Franciaország nem azért harcolt a szabadságáért két világháborúban, hogy most néhány politikusa miatt elveszítse azt – hangsúlyozza Le Pen. A Foreign Affairs tanulmányából és az idézett cikkekből is kiderül, hogy amit akár Amerikában, akár Európában jobbvagy baloldali populizmusnak neveznek, nem más, mint a választók harca érdekeik védelmében az azokat semmibe vevő kozmopolita elittel szemben. Az is kiderül, hogy még ha az okokat látják is, az eliteket kiszolgáló véleményformálók akkor sem tudnak megoldást kínálni, megmaradnak a populizmus elítélése, a fasizmussal való riogatás mellett. Mivel a lehetséges alternatívákat az erőviszonyok határozzák meg, amíg a jelenlegi erőviszonyok állnak fenn, nem is lesz változás. De, ahogy az elmúlt évek választási eredményei mutatják, az erőviszonyok – ha lassan is, de – változnak, mégpedig a populus, vagyis a nép javára. Lóránt Károly

Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

Ambrus Lajos és ballai Sándor újra remekeltek a világbajnokságon \ 10. \

| S PO RT |

A marosvásárhelyi Ambrus Lajos és ballai Sándor veterán birkózók arany-, illetve bronzérmet nyertek a hónap elején a lengyelországi Walbrzychban lebonyolított szabadfogású veterán birkózó világbajnokságon. A két marosvásárhelyi többszörös világbajnok sportember tízedik világversenyükön vettek részt a veteránok között, és az előző évekhez hasonlóan az idén is három összecsapáson bizonyították, hogy korosztályukban a legjobbak közé tartoznak. A háromnapos rangos összecsapáson a házigazdák versenyzőin kívül számos országból, többek között Japánból, Mongóliából, Törökországból, Mexikóból, Franciaországból, Dél-Afrikából, Magyarországról, Ukrajnából, az Amerikai Egyesült Államokból és Angliából érkeztek versenyzők. Ambrus mindenki ellen győzött, ballai lengyel ellenfelétől kapott ki

A 70 éves Ambrus Lajos harmadik világbajnoki aranyérmét szerezte meg Lengyelországban a 60 éven felüliek 130 kilogrammos súlycsoportjában, miután mindhárom találkozón, magyar, orosz és a döntőben ukrán ellenfelét fektette kétvállra. A versenyről Ambrus így vélekedett: ,,Valóban nagyon felkészültem erre a világbajnokságra is, januártól naponta edztem az ötkilós súlyokat otthon, emellett sorozatban végeztem a fekvőtámaszokat. Szívós, jól felkészült ellenfelekkel küzdöttem Lengyelországban, de sajnálom, hogy Sanyi barátom csak a harmadik lett súlycsoportjában. De bízom abban, hogy jövőben újra mindketten világelsők leszünk” – mondta el Ambrus. A négyszeres világbajnok Ballai Sándor az 50–55 évesek korosztályában a 130

kilogrammos kategóriában két győzelemmel és egy vereséggel a dobogó harmadik fokára állhatott fel, miután az elődöntőben nem tudta legyőzni a hazaiak kedvenc sportolóját, a volt olimpiai és világbajnok kötöttfogásos birkózót, Wronski Andrej Adamot. „Kemény ellenfelekkel birkóztam, ami nem volt könynyű. Kicsit szomorú vagyok, hogy csak harmadik lettem, hiszen az első helyre számítottam, azonban a legjobb négy között nem volt esélyem a hazaiak kétszeres olimpiai bajnokával szemben, akire Lengyelországban nemzeti hősként tekintenek, és a helyszínen kétezer néző biztatta” – mondta a minap Ballai Sándor, aki megköszönte az edzőtársainak a kitartást és a segítőkészséget. éremgyűjteményük gazdagabb lett

A korát meghazudtoló ﬁzikummal rendelkező Ambrus Lajos eddig háromszor állhatott fel a dobogó legfelső, négyszer a második és háromszor a harmadik fokára veterán világbajnokságon, míg Ballai Sándor gyűjteménye 4 arany-, 5 ezüst- és 1 bronzérem jelenleg. A két marosvásárhelyi birkózó 2017-ben is részt szeretne venni a veterán világbajnokságon, amelyet a bulgáriai Plovdivban rendeznek. A romániai küldöttség négy éremmel (két arany, két bronz) zárta a lengyelországi világbajnokságot, Ambrus Lajos és Ballai Sándor mellett az aradi Constantin Moldovean diadalmaskodott kategóriájában, míg a piteşti-i Szabó Attila

A román csapat tagjaiként Ambrus Lajos (balról a második) és Ballai Sándor (a harmadik) az idei világversenyen is dobogós helyen végeztek a harmadik helyen végzett.

Ambrus sikeresebb veteránként, mint aktív sportoló korában

Aktív sportoló korában Ambrus Lajos négy világbajnokságon vett részt, a legjobb eredményeit Szóﬁában érte el 1971-ben, ahol az ezüstérmes lett, a budapesti, kanadai és csehszlovákiai világbajnokságokon pedig a 3–4. helyeken végzett. Emellett hétszeres országos bajnoki címe van, 1972ben részt vehetett a müncheni nyári olimpiai játékokon, ahol orosz birkózókkal kellett harcolnia. Elmondása szerint kemények voltak, mint a vas, így a 6. helyet sikerült elérnie. Balkán-bajnokságokon is diadalmaskodott, amúgy mindegyik érmének nagyon örvend, de a legjobban tetszik neki, hogy szépen csillog az öszszes arany. Az aktív versenyzést 1980-ban hagyta abba, hi-

szen már nehéz volt leadni a kilókat a rangos versenyek előtt, aztán két gyermek édesapja is lett (Annamária és László), habár előtte 11 évig a válogatott tagja is volt. Az aktív sportpályafutásának befejezése előtt 23 évvel, fél normával már edzőként is tevékenykedett a Mureșulnál a néhai Bakó Györggyel, időközben az egykori Gloriánál dolgozott. Idővel teljes munkaidős foglalkozása lett a klubnál, ahol évekig a Ballai Sándor edzője volt, aki rávette, hogy részt vegyen a veterán birkózó világbajnokságokon.

A felkészüléséről elmondta, hogy otthon sokat súlyozik, hetente mintegy 7 tonnát emel ötkilós súlyokkal, emellett esténként szokott szaladni a Víkendtelep körül. Próbálja a veterán versenyeken a ﬁzikai adottságait kihasználni, ezért fon-

tos számára a ﬁzikai felkészítő, hisz akárcsak Ballai Sándornak, neki sincs hasonló súlyú edző ellenfele, így a ﬁzikai erejét kell kihasználnia. Mint megjegyezte, a birkózást nem tudja elfeledni, az a vérében van. Otthon mintegy 10 éve beteg felesége, Magdolna ápolása tölti ki a hétköznapjai nagy részét, emellett szakácskodik, takarít, rendezi a háztartást, alkalomadtán pedig kertészkedik szülőfalujában, Nyárádszentmártonban, a szülői háznál. Hogy mik a távolabbi tervei a sportpályafutásával kapcsolatosan? Egyszerű! Újabb veterán birkózó világbajnoki címek bezsebelése: ,,Remélem, hogy a következő 15-20 évben még sok veterán vb-címet fogunk megnyerni Ballaival” – mondta el kissé viccesen Ambrus Lajos. Czimbalmos Ferenc Attila

végső sorrend kialakításában döntő fontosságú volt a gólarány. A futballmeccseket Szép Zoltán (Marosvásárhelyi Rádió, Erdélyi Magyar Televízió) konferálta fel. A tornát a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal csapata nyerte meg, amely az összes találkozón dia-

dalmaskodott, főleg a ﬁatal, gyors és tehetséges játékosainak köszönhetően. Ezüstérmes a Pressing lett, míg a dobogó harmadik fokára a magyar sportújságírók kerültek, akik a torna utolsó, leglátványosabb öszszecsapásán 4-0 arányban bizonyultak jobbnak a helyi tanács csapatánál.

Feleségét rendezi, főz, kertészkedik és komolyan edz

4. Harmónia Kupa

Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala szervezésében (Virgil Măceșan) került sor szombaton a 4. Harmónia Kupa minifoci-torna megrendezésére, amelynek a Szász Albert Sportlíceum adott otthont. A labdarúgó tornán a rendező polgármesteri hivatal mellett részt vett a helyi tanács együttese, ugyanakkor a Pressing csapatába tömörülő marosvásárhelyi sajtóválogatott, valamint díszmeghívottként a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) alakulata is, amely a tavaly vendégül látta a marosvásárhelyi tollforgatókat budapesten.

| Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

A projekt kezdeményezője Szucher Ervin marosvásárhelyi újságíró, akiben a torna gondolata a 2014es év őszén fogalmazódott meg a Románia-Magyarország labdarúgó mérkőzés után. A találkozókat 6+1-es felállításban játszották 2X15perces félidőkkel, majd a

| S PO RT |

Íme, a torna eredményei: Polgármesteri hivatal– MSÚSZ 4–0, Helyi tanács– Pressing Marosvásárhely 0– 5, Polgármesteri hivatal– Helyi tanács 6–1, MSÚSZ– Pressing 1–3, Polgármesteri hivatal–Pressing 4–1, Helyi tanács–MSÚSZ 0–4.

Végső sorrend: 1. Polgármesteri hivatal–9 pont, 14-2-es gólarány 2. Pressing–6/9-5 3. MSÚSZ–3/5-7 4. Helyi tanács–0/1-15 Minden együttes képviselői érmeket és névre szóló okleveleket vehettek át, a csapatkapitányokat kupákkal díjazták, de az egyéni legjobb alakításokért nem osztottak ki okleveleket. A tornagyőztes Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal együttesében a következő játékosok bizonyítottak: Biró Levente (Laska) kapus; Szövérﬁ István (csk.), Nagy Marius, László Zsolt, Tudor Rusu, Bükkösi Ottó, Cosmin Blaga, Alin Neacșu, Sorin Hodoș, Virgil Danciu és Margarit Amza – mezőnyjátékosok. A magyar sportújságírók színeiben a következő anyaországi sportújságírók léptek pályára: Selmeczi Richárd (Online Média) kapus;

/ 11. /

Szőllősi György (Four Four Two - csk.), Légrádi Gábor (csepel.hu), Kárdy Gábor (origo.hu), Kiss László (Magyar Hirlap), Kovács Dénes (Hatoscsatorna), Balogh Béla (Magyar Építők) és Sütő János – mezőnyjátékosok.

Nyilatkozatok Szövérﬁ istván, a Polgármesteri Hivatal együttesének csapatkapitánya: ,,Nagyon szép torna volt, látványos mérkőzéseket játszottak a csapatok. Mindnyájan örvendünk, hogy már a 4. kiírására került sor, és ami a legfontosabb, hogy minden játékos vigyázott az ellenfele testi épségére, de ugyanakkor sportszerűen harcolt, hogy minél sikeresebben szerepeljen.” Szöllősi györgy, Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Four Four Two havonta megjelenő labdarúgó magazin főszerkesztője: ,,Nagyon örülünk, hogy itt lehettünk a tornán, habár már korábban is meghívást kaptunk, de akkor nem sikerült összeszednünk a csapatot. Egy biztos, jövőben még erősebb együttessel kell jönnünk, hiszen erős ellenfelekkel találkoztunk és nagyon magas volt a színvonal. A bemutatkozó 4-0-ás vere-

ségünk után nem gondoltam, hogy a dobogón fogunk végezni, ezért elégedettek vagyunk a bronzéremmel. Amúgy a kezdeményezés üdvözlendő és példaértékű, hiszen a körülbelül fele részben magyarok és románok lakta Marosvásárhely példát mutat arra, hogy lehet közösen sportolni, majd közösen vacsorázni és harmóniában élni egymással.” Légrádi gábor, egykori csepeli labdarúgó, gyerekedző, Online Média: ,,Köszönjük a vendéglátást, csapatunk minden tagja nevében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat három napig itt, Marosvásárhelyen. A futball szemszögéből azt vettem észre, hogy ezen a tornán megjelent a szinte félproﬁ foci és a hobbi szinten művelt, de hozzáértő labdarúgás, de egy színvonalas tornán va-

A Pressing és a magyar sportújságírok közös fotója

gyunk túl és úgy érzem, hogy a magyar sportújságírók csapata is valamicskét hozzá tett a torna színvonalához, harmonikus megrendezéséhez.” Selmeczi Richárd, a BVSC volt játékosa: ,,Örvendek, hogy sportszerűen zajlott le a Harmónia Kupa minden mérkőzése, amelyek valóban a kapcsolatépítésről és a barátságról szóltak a pályán mutatott játék mellett. Reméljük, hogy ezt a kapcsolatot hosszú távon ápolni tudjuk.” Szöllősi László, helyi sajtóválogatott, az ASA aranycsapatának tagja: ,,Színvonalas találkozók voltak, az együttesek küzdöttek, mindenki sportszerűen futballozott a harmónia jegyében.” A magyarországi sportújságírók a háromnapos marosvásárhelyi tartózko-

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – A mamám odavan értem. A papáimat cserélgeti, de engem megtart!

dásuk során többek közt meglátogatták a Somostetőt, a Középkori Várat, a Teleki Tékát, ugyanakkor megcsodálták a Főtért, a Kultúrpalotát, a Polgármesteri Hivatalt és a Bolyaiak szobrát is. Légrádi gábor sportújságíró a következőképpen értékelte az itt töltött időt: ,,Ez a kvázi kis kincses túra mély nyomokat hagyott bennünk, és meg vagyunk győződve, hogy ide vissza fogunk még térni turistaként is” – mondta Légrádi. Selmeczi Richárd így összegezett: ,,Nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyon szimpatikus város Marosvásárhely, ahol sok szép hely van. Szeretnénk többen ide visszajönni családostól, erről már beszélgettünk is a csapaton belül” – mondta el Selmeczi. C.F.A.

Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

\ 12. \

Rejtélyes időkapszulák nyomában

Az időkapszula olyan, akár egy becsomagolt névjegy: elküldjük valakinek, aki még a világon sincs, aki meg sem született. Kapja az ismeretlen jövő embere, de, hogy ki lesz az, és mikor fogja átvenni: száz év múlva vagy tízmillió év elteltével? Persze feltevődik a nagy kérdés, hogy lesz egyáltalán élet akkor még a bolygónkon. Komolyra fordítva a szót, az időkapszula egy olyan tartály, amely fontos vagy annak vélt tárgyakat, információkat tartalmazz a régmúlt korokból vagy a mostaniból. Maga a kifejezés 1937 óta használatos, de az ötlet feltehetően egyidős az emberi civilizációval. Bátran nevezhetjük időkapszulának az egyiptomi piramisokat is, hiszen az örökkévalóságnak épültek. Végül is minden időkapszula, amit a régészek kiásnak, vagy előkerült a múltunkból. A civilizáció kriptája

Ezt a nevet kapta a világ első időkapszulája, amelyet a georgiai Oglethorpe Egyetem professzora Dr. Thornwell Jacobs nevezet el 1936ban, amely valójában egy lepecsételt, bebetonozott és lehegesztett terem az egyetem pincéjében korabeli tárgyakkal berendezve. Rozsdamentes ajtajának belépési időpontja : 8113-ban, azaz röpke 6097 év múlva. 1937-ben a New York-i Világkiállítás rendezői előrukkoltak egy „időzített bombával”, vagyis két rézből, krómból és ezüstből készült kapszulahüvelyt megtöltöttek vetőmagokkal, használati tárgyakkal, ﬁlmhíradókkal, egy csomag cigarettával, illetve beletették Albert Einstein üzenetét is - aki aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyre több földlakó öli egymást - és elásták 5000 évre. Mivel az időzített bombát túl harciasnak találták, elnevezték időkapszulának, elsőként a világon. Ezt az első, Westing-house nevet viselő kapszulát 1965-ben követte egy másik, és rövid idő leforgása alatt, igencsak trendi lett az időkapszulázás.

Palackposta. Vannak még csodák…

De vajon honnan eredhet az időkapszula ötlete? Feltehetően a hajózás hőskorából, amikor még nem találták fel a távírót, és az otthoniak hónapokig, évekig nem kaptak hírt a távoli tengereken bolyongó szeretteiktől. Néhány éve találták meg a világ legrégebbi palackpostáját, amely 98 évig

hánykolódott a hullámokon. Eddig összesen 1890 palackot halásztak ki, többségük tudományos célokat szolgált, és a bennük talált vízmintákból máig is érvényes megállapításokat nyerhettek az oceanológusok. Persze volt olyan is köztük, hogy egy tengerész az éppen süllyedő hajóról küldött üzenetet úgy száz éve, a majdan megszületendő unokájának Skóciába, hogy gondoljon rá. A postát nem kis meglepetésére, a már 18 éves unokája vehette át. … Az intergalaktikus őrületekig

Korunk legújabb és legörültebb vívmányai a palackpostától félévnyi távolságra esnek, a világűrben keringő időkapszulák. Ezekből jelenleg négy is száguld az űrben, bolygónkról származó mintákkal, távoli civilizációk nyomát kutatva. Az USA 1958-ban indította az első, időkapszulának is tekinthető mesterséges holdat a Holdra (Pioneer-0), ám egy perccel a start után felrobbant a hordozórakéta, a szonda pedig a tengerbe landolt. 1972ben tért rá bolygóközi pályájára a Pioneer-10, s ha semmi nem jön közbe, kb. kétmillió év múlva közelíti meg a Bika csillagkép legfényesebb csillagát. Ez a következő évben útitársat is kapott, amely 1974-ben 43 ezer kilométerre közelítette meg a Jupitert. Ki tudja, hogy azóta merre jár… Ezeket követte az 1977ben egymás után felbocsátott Voyager 1 és 2, amelyeknek arannyal galvanizált hanglemezeire fotókat, ter-

| Központ hetilap | 2016 / 43. | október 27–november 2. |

mészetes hangokat – szélzúgás, madarak rikoltása, bálnák éneke – tettek fel, még használati utasítást is mellékeltek hozzájuk az intelligens űrlényeknek. Hogy mivel fogják lehallgatni, legyen az ő gondjuk. Az ötödik időkapszula, a KEO – lézeres geodinamikai műhold – tíz éve készülődik a nagy útra, de mindig módosítják az indulási időpontját. Amikor elindul végre a kozmoszba, visz magával egy gyémántot, amelybe vércseppet, egy kis levegőt, tengervizet és földet zártak be, egyik oldalára rávésték az emberi DNS mintáját, gömb alakú felületére a Föld térképét. Visszatérése 50 ezer év múlva esedékes. Hát ez az, amit mi már nem „kell” visszavárjunk. Az élelmes üzletemberek viszont gondoskodtak róla, hogy addig se unatkozunk, így újabban reklámfelületnek használják a világmindenséget. Szólhat nagyobbat egy chipsreklám annál, hogy a a Spitzbergákról sugározzák a világűrbe, és a Földtől 46 fényévnyire is fogható? És ez nem egyedülálló! A Krími Obszervatóriumból állítólag már 1999 óta küldhet bárki – nem csekély öszszegért – személyes üzeneteket a világűrbe. Elképzelem, hogy a chipset ropogtató űrmanók, milyen jól mulatnak a Földről érkező őrültségeken. Jönnek-mennek az üzenetek

Visszatérve a Földre, itt is jönnek-mennek a kapszulás üzenethordozók. Ohióban, a General Electric archívumában nemrég százé-

| KÁV é M ELLé |

Úriember, színész és ikon: Sir Anthony Hopkins

A filmművészet csillagai talán azzal jellemezhetők leginkább, hogy még életükben „halhatatlanná válnak,” és attól függetlenül, hogy hétköznapjaikban mi történik körülöttük, megkülönböztetett figyelmet élveznek mind a sajtó, mind a rajongók részéről. Sir Anthony Hopkins, akit ma minden idők egyik legnagyobb színészeként tartunk számon, ezek közé tartozik. A részben walesi, részben angol származású színész-zseni neve ma már fogalom a filmszakmában, tehetsége és egyéni stílusa különleges ízt kölcsönöz filmjeinek. Hopkins valódi szellemi arisztokrata, akinek erős egyénisége, választékos stílusa, összetéveszthetetlen karaktere azonnal magával ragadja a nézőt. A most 78 éves művész (született 1937-ben Margamban, Walesben) először színpadon vált ismertté kitűnő alakításai révén. Évekkel később kezdett el forgatni, ám 1968-ban már letette védjegyét Az oroszlán télen című történelmi filmben. Felfelé ívelése folytatódott, és 1977-ben ismét jó kritikákat kapott a háborús történetben alakított szerepéért (A híd túl messze van). A világsikert azonban A bárányok hallgatása hozta meg számára 1991-ben. A pszichopata Hannibal Lecter megszemélyesítéséért Hopkins meg is kapta az Oscar-díjat, ami egy csapásra a figyelem középpontjába emelte. Az igazán nagy szerepek Hopkins számára még csak ezután jöttek (bár sokan mai napig A bárányok hallgatását tartják legjobb filmjének). A napok romjaiban (1993) Hopkins rendkívüli színészi teljesítményt nyújt: a történet hőse Stevens, a főkomornyik, aki hosszú évtizedeken keresztül végez kitűnő szolgálatot egy angol arisztokratánál, és egyszer csak ráébred, hogy elhibázta életét. Amikor már változtatni szeretne ezen, túl késő. A sokoldalú színész szintén maradandót nyújt a látványos, izgalmas és emlékezetes történetben (Ha eljön Joe Black, 1998), amelyben Bill Parrish médiamogult alakítja. Billnek a halál maga adja tudtára, hogy csupán néhány nap maradt az életéből. Ez alatt számot kell vetnie cselekedeteiről, emlékeiről, és fel kell készülnie a végső búcsúra. Anthony Hopkins számtalan filmben alakított jelentőset, ezek közül tán a következőket emelhetjük ki: Lázadás a Bountyn (1984), Árnyékország (1993), Szenvedélyek viharában (1994), Amistad (1998), Nagy Sándor (2004), Hitchcock (2012). Azt talán kevesebben tudják, hogy Anthony Hopkins virtuóz zongorista, és nem mellesleg zeneszerző is. Szimfóniáját (And the Waltz Goes On), amelyet még fiatalkorában írt, nemrég adták elő nagy közönség előtt, André Rieu és zenekara tolmácsolásában. Színészi sikereinek titkát „Thony” így értékeli: „Nem akarok semmi más lenni, mint ami vagyok. Ez minden.” Elég egyszerűnek tűnik... Demeter Attila ves villanykörtét találtak elrejtve, amely még mindig működött. A veszprémi Pannon Egyetem felújításakor tízmilliót találtak időkapszulában az építőmunkások. Sajnos, nem forintot, hanem pengőt 1949-ből. Nagyobb szerencsével járhat az, aki 2968-ban megtalálja a Helium Monument – a hélium felfedezésének 100. évfordulójára emlékeztető oszlop – utolsó kapszuláját, mivel az ebben elrejtett tízdolláros bankszámla – kamatostól több mint egy billiárd dollár – beváltható az Oklahoma City Bankban. Röpke ezer év múlva. De a régi pénz is értékes lehet. Tavaly Bos-

tonban nyitottak fel egy 220 éves időkapszulát, az abban talált 1652-es Pine Tree Shillingért (Fenyőfa shilling) ma 75 ezer dollárt – húszmillió forintot – is megadnak a régiséggyűjtők. Vajon miket találnak majd évszázadok, évezredek múltán a távoli jövő emberei a nekik szánt, nem tudományos kapszulákban? Kínai műanyag tárgyakat, újságot, iPad-eket, szerelmes leveleket, vagy pénzt, csak felértékelődik ezer év múlva, mint antikvitás. …Bármi lehet az, hiszen ma már mindenki küldhet időkapszulát az ismeretlen jövőnek. Timár Tímea |