Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim,szeretettel üdvözlök Mindenkit, aki ma itt megjelentHorváth Anna kiállításának megnyitóján!
Prológus: Sok esztendôvel ezelôtt történt, Szentendrén. A Vasúti villasorról kanyarodtam a Kôzúzó utcába, amikoris észrevettem egy fiatal lányt rengeteg batyúval … lassítottam és megkérdeztem Tôle, segíthetek-e, elvihetem, hogy ne kelljen fáradnia? Örömmel beleegyezett és én megkérdeztem hová megy? – Az Art-is Stúdióba – mondta. – Micsoda véletlen – válaszoltam – én is oda tartok... Szeretem Ôket, évek óta dolgozunk együtt. – Én is szeretem Ôket – volt a válasz. – Hanák Katihoz megyek – mondtam. – Én is – volt a válasz. – Ôt szeretem a legjobban – mondtam. – Én is – volt a válasz –, az Édesanyám. Így ismerkedtem meg Annával … Mese: A spirálvégû Vándorbot elindult a Drót felé, régen látták egymást. A Vándorbot mindig megcsodálta kusza összevisszaságának rendezettségét, ahogyan kilép a türkiz farost raszter-rendszerébôl és fölé helyezkedik formájával, árnyékával mintegy korrigálni, átrendezni szándékozva annak rendjét … Anarchista, ez a Drót mûvészneve. Talán Annartista kifejezôbb lenne, gondolta a Vándorbot, a spirálfejû. Élt valami kevéske irígység benne a Dróttal kapcsolatban, hiszen annak
mindkét vége amolyan spirálszerûség … Rokonok vagyunk, gondolta és odabiccentett neki majd továbbsétált. Féltékeny nem volt, tudta, hogy mindent a KÉZ rendezett így. A KÉZ. Találkozott egy másik rokonával is, I. Pitypanggal. Ô is hasonló körülmények között él, kékeszöld farost otthonában, egy vonalháló konstruktivista szigorúságát feloldva karcsú és hajlékony szárával, dandelion-csipke-koronájával. És a Diktátor. Ô egy szerény, visszahúzódó fajtája az akarnokoknak. Azért osztogat ô. Hideget, meleget. Rokon ô is, szegrôl-végrôl. Egy ragyogó rokon. Minden elvárható fényt magának követelô rokon. Ez a mûfaj már csak ilyen … De érdekesen izgalmasak terek, amelyek körülveszik! Meddig tart a hatalom? Meddig hat? Igen. Árulkodó a KOMPOZÍCIÓ. Is.Tovább sétált. Mindig különös érzés fogta el, ha a Lángelmével találkozott. Ô nagyon más hatást gyakorolt a Vándorbotra. Lángoló térben élte életét. Kacskaringós formája, színei a leghidegebb kéktôl az égô vörösig mindig elgondolkodtatták Vándorbotot, a spirálfejût. Volt benne valami ellenállhatatlan lendület. Valami ellentmondást nem tûrô erô. Valami, amitôl Vándorbot mindig kisebbnek érezte magát. Tudta, hogy ez nem lehet önmagában csak Lángelme, ez valami felette létezô erô lehet csak. Talán a TEHETSÉG. Talán az kellett ahhoz, hogy Lángelme létezzen … Vagy artista barátai: Tök (aki fénylik) és II. Pitypang – két világszám a manézsból! Egyensúlyozó mûvészek. Tök fél kézen álló szára fenn a magasban, egy pókháló finomságú csipke szélén, a lélegzetét visszatartó nézôtér elôtt. Csak mi látjuk segítôit, az aranyfonál képében megjelenô Ôrangyalait, akik megóvják a végzetes megbillenéstôl. És II. Pitypang, a kötéltáncos – ô szintén rokon –, aki elindul a végtelen szürkeségbe, hogy egyszer átérjen oda, ahol még senki nem járt, ahová
már a taps sem ér el, ahová már nem holmi sikerekért, hanem csakis saját magáért kell átérnie … ahová senki nem lát át, csak a SZEM. Az a SZEM. Azután Peacock és Firework – a Páva és a Tûzijáték. Szeretem ôket, vallja Vándorbot, a spirálfejû, csupa játék mindkettô … hideg kék színek játéka az egyik, meleg vörös-sárgáké a másik. Látom, hogy repülnek felfelé, pukkannak szét a petárdák, majd hogyan hullanak alá fekete-szürke hamutekervényként. Látom a szétfröccsenô kékeket a tollakon, finoman keveredve a szívárvány éppen oda illô színeivel … Látom. És biztosan tudom az ÖTLET eredetét … A Világítótorony a testvérem, mondja Vándorbot. Minden benne van, minden jellemzô. A kékes farostégbolt, felhôvel, esôvel-széllel. Ahogy illik egy cúgos tengerparton. A csipkeszikla szigetcsúcs. És a torony. Spirálfejû vándorbot-torony, amely önmaga az izzószál, a világító izzószál. Izzítja, fûti ôt a SZERETET, amelynek létét köszönheti. Vándorbot, a spirálfejû, a hosszú séta végére elfáradt,leült Kinga kertjében, megcsodálta a szép kék virágokat és visszagondolva útjára rá kellett, hogy döbbenjen: a KÉZ, a SZEM, a TEHETSÉG, az ÖTLETEK, az árulkodó KOMPOZÍCIÓK és az alkotás SZERETETE mind-mind elengedhetetlenül szükségesek ennek a különlegesen látványos és érdekes világnak a megteremtéséhez, amit nevezzünk egyszerûen csak ANNASÁGnak … Végezetül: Hogy a történet kerek legyen, idézek egy kérdô-mondatot a facebook nevû közösségi oldalról: – Ismersz Te egy Kemény Zoltánt? – írta ezt Veveyben Anna és jött rá a válasz Sydneybôl, Krisztától: – Igen, az Édesapám …
Köszönöm a türelmüket, a kiállítást megnyitom.