Issuu on Google+

09/13

HAVI MAGAZIN / KÖZÉLET, KULTÚRA, SPORT, MÁS

facebook.com/klikkout

1


2


Editorial

Pillanatkép 2013 Ugróczky Pityu írása

Ecuadorban kivágják az őserdőt. Annak is azt a részét, ami, ha lehet így fogalmazni, az őserdő legjava. Egyesek szerint a föld élővilágának leginkább sokszínű területéről van szó. Az ok az átkozott fekete arany. Elkeserítő történet. Ami még szomorúbbá teszi, az az, ami ezt megelőzte.

A média felelősségét. Öt év telt el az ötlet bejelentése óta. Az én figyelmemet valahogy mégis elkerülte az ügy körül kirobbant médiafelhajtás. Úgy hiszem, nem is volt. Történt mindez abban a korban, amikor az amerikai elnök kutyájának nevét is megtudhatjuk a hírekből.

Az ecuadori elnök még kétezer-hétben felajánlotta, hogy békén hagyják az erdőt, amennyiben a fejlett országok hajlandóak összedobni a kőolaj-kitermelésből származó becsült összeg felét, vagyis 3,6 milliárd dollárt.

Végre volt egy ügy, ami érdemes lett volna arra, hogy a sajtó által megkapja a világ figyelmét, és esetleg valami pozitív történjen. Vagy legalább megadva az embereknek a döntés jogát. De a sajtó nem találta ezt olyan horderejű kérdésnek, ami befért volna a napi félórás népbutításba. Nincsenek illúzióim a szabad sajtóról, hiszen hogyan lehetne szabad az, ami valakinek a tulajdonában van. A sajtó mára a hatalom szócsöve és annak kiszolgálója lett.

Nos, öt év alatt az összeg nem egész fél százaléka gyűlt össze, úgyhogy Ecuadorban berántják a motorfűrészeket. Nem vagyok naiv. A történet biztosan nem ennyire fekete-fehér. Rengeteg szemszögből lehetne vizsgálni a dolgot. Van, aki egyszerű zsarolásként tekint az ötletre. Más azt mondja, semmi garancia arra, hogy a kért összeg átnyújtása után az erdő épségben marad. Szerintem azért említésre méltó a dolog, mert tökéletes keresztmetszete korunknak. Az igazi érték nem fontos. Sokkal fontosabb az ár. Bizalmatlanság és képmutatás. Az eset számomra felvet egy fontos kérdést.

Még egy adalék a történethez. Az EU, az IMF és az Európai Központi Bank jóváhagyta a legutóbbi, 5,8 milliárd eurós kölcsönrészlet kiutalását Görögországnak. Hát itt tartunk. Egyetlen vigaszom, hogy a természet erősebb a betonnál. Pár száz év ember nélkül a Földön, és mintha itt se lettünk volna. Ha ez a világ normális, akkor én inkább hülye akarok lenni.

3


új helyen, Július elsejétől lasztékkal! á v b b o y g a n g mé

TAPÉTÁK PARKETT CSEMPE EGYEDI BÚTOROK TERVEZÉSE

Galantská cesta 866/4 A volt Seven étterem mellett 4

www.articadecor.sk


Tartalom

03

44

Pillanatkép 2013 – editorial

Hajsza a győzelemért, 2 kaliber, Diana – filmkocka

06

No jo, fotbálek... (Hát igen, focicska...) - interjú Petr Kašparral

12

Jó üzlet, üzletembereknek – autó

14

Tiltott vizeken – sziget, ahol élünk

18

A kreatív ember soha nem unatkozik - interjú Kysela Mártával

22

46 28

Higasino Keigo, John Grisham – könyv

Nem kell messzire menned a minőségi szórakozásért! -PR

48

30

Amerikai futball Szlovákiában – sport

A reális tolerancia apró szigete – interjú Mészáros Lajossal

36

Elenite, mon amour… – utazás

40

Koktélok bűvöletében – PR Franz Ferdinand, Travis, White Lies – hangfal Private Pepo Fish Csárda – vendéglőlesen Programajánló

24

Játszani is engedd! (*) – különvélemény

50

54

Az arculat kialakítása (AK) nem jött össze… – sport

56

Négy bátor, vagy naiv legény? – sport

58

Te tényleg parasztozol? – havi-baj

60

Fókuszban a hálószoba – design

62

Kántor Tamara – szeptember lánya

66

Viccek :)

42

Regisztrációs szám: EV 4545/12 lapigazgató: Gocoň Péter főszerkesztő: Szilvási Tibi szerkesztők: Poór Tibi, Ugróczky István, Mundi Józsi, Kovács Andrea fotó: Šenkár Márió grafika: Kovács Anita, Gocoň László borítóterv: Gocoň László kiadja: Inportante, s.r.o., Biskupa Kondého 5138/36, Dunajská Streda 929 01 hirdetés felvétel: +421 903 513 765 elérhetőség: info@klikkout.sk

5


Interjú

No jo, fotbálek... (Hát igen, focicska...) Poór Tibi interjúja Šenkár Márió fotói

Fociberkekben a Kafe becenév hallatán, ha netán valakinek az volna a kérdése, hogy: Ő meg kicsoda?, feltehetően pár másodpercig kínos csend uralkodna a társaságban. Ez egy foci faux pas a javából. A nyolcvanas évek DAC-aranycsapatának a középpályása, aki részese volt a klub legnagyobb sikereinek. A későbbiekben mint szakvezető, a ligetfalui Artmediával hatalmas sikert ért el a Bajnokok Ligájában. Nem lehet kihagyni Ivan Kmotrík nevét, amikor Kaferól beszélünk, hiszen már több mint tíz éve együttműködnek, aktuálisan a pozsonyi Slovanban. Kafe, tehát a DAC legendás játékosa, Petr Kašpar. A közvélemény manapság főleg szakvezetőként ismer, de emlékezz vissza a játékos éveidre – mit sorolsz a legnagyobb sikereid közé? A dunaszerdahelyi játékos karrierem csúcsa természetesen a Csehszlovák Kupa elhódítása 1987ben, Kopřivnicében. Az ember néha visszaemlékszik erre a győzelemre, a rendkívüli hangulatra, ami uralkodott a stadionunkban. Köztudottan közel kilencezres tömegek jártak akkoriban minden hazai meccsre. A kupadöntőre is rengetegen 6

utaztak ki velünk, máig pontosan fel tudom idézni azokat az emóciókkal teli, meccs utáni pillanatokat. Úgy gondolom, hogy ami a focit illeti, ez a kupagyőzelem volt számomra a DAC mezében a top. A játékos karriered után maradtál a focinál. Kezdetben mint DAC szakvezető, a későbbiekben az Artmedia Ligetfalu klubnál, ma pedig a pozsonyi Slovan csapatában töltöd be a klubigazgató funkcióját... Igen, a profi karrierem befejezése után (1996) a DAC szakvezetője lettem, hosszabb ideig Šanta Imre klubelnöknek segítettem. Sokat tanultam abban az időben, hiszen tulajdonképpen akkoriban vette kezdetét a klasszikus professzionális klubműködtetés, persze szerényebb körülmények között, mint például a nagyobb szlovák csapatoknál vagy a külföldieknél. Természetesen naponta kontaktusban voltam a szlovák fociberkekben tevékenykedő személyekkel, legyen itt szó a többi klub szakvezetőiről vagy tulajdonosairól, a ligetfalui Artmedia tulajdonosa, Ivan Kmotrík pedig megszólított – igent mondtam, és 2001-től a mai napig együttműködünk.


Interjú Ligetfalu a későbbiekben az európai kupákban stabil szereplő lett és a 2005/2006–os szezonban elértük a nagy sikert, amikor bejutottunk a Bajnokok Ligája csoportfázisába, ahol kis híján kiharcoltuk a továbbjutást. A klubfociban a BL a legtöbb, amit elérhet egy játékos, edző vagy szakvezető. Egy magasabb szint mindig hoz magával újabb, addig ismeretlen tapasztalatokat, a Bajnokok Ligáját ebből a szempontból akár egy klubfoci-egyetemnek is minősíthetjük. Mi volt az a tapasztalat, mely legradikálisabban változtatta meg a fociszemléletedet? Minden évben rengeteget tanultunk. Kezdve a mérkőzések szervezésétől a csapat körüli munkáig. Magyarán, már képben vagyunk, de akkoriban, az elején tényleg tapasztalatlanok voltunk. Lehet viccesnek tűnt, hogy egy Ligetfalu csupán öt fizetett szakvezetővel képes volt üzemeltetni egy csapatot a Bajnokok Ligájában. Akkoriban úgy néztek ránk, mint az égből pot�tyant jelenésre, nem értették... Természetesen a csoportfázisban már többen segítettek, mert az már a lehetőségeink fölött volt. Mindezek ellenére hat pontot szereztünk, és nem hiányzott sok a továbbjutáshoz.

va rá követtem őt. Az Artmediát átadtuk az új tulajdonosoknak, tiszta lappal, tartozások nélkül. Természetesen a mai napig figyelemmel kísérem a klub sorsát. Voltak gondjaik, de az utóbbi időben stabilizálódott a helyzet. Kívánom nekik, hogy sikerrel járják az utat felfelé, hiszen Pozsonynak nagyon hiányzik egy városi derbi. Slovan és Kašpar… Ahogy említettem, harmadik éve vagyok a Slovannál. Ha az eredményekről beszélünk, persze ezek nem csak a menedzseri munka gyümölcsei, de kétszer értünk el double-t, egyszer az Európa-liga csoportfázisába jutottunk. Ma természetesen a legnagyobb gondunk a stadion. A nézők nem jönnek ki az Inter stadionra. Én remélem, hogy 2015ig készen lesz az új stadion, ami előbbre viheti a Slovant és ezzel a szlovák focit is...

Ez a Ligetfalu mára, ha nem is történelem, de biztosan már egy másik fejezet. Kmotríkkal a slovanos fejezetet írjátok… Igen, Ivan Kmotrík öt évvel ezelőtt vette át a Slovant, én két év múl-

7


Interjú Előbbre viheti a dunaszerdahelyi focit is? :-) Természetesen kívánom Dunaszerdahelynek, hogy átéljen hasonlóan szép pillanatokat, mint amilyeneket a nyolcvanas években éltünk itt át, de mindenekelőtt helyre kell hozni a helyi viszonyokat. Persze, figyelem az eseményeket, nem akarok senkit se minősíteni, de ha a szlovákiai viszonylatokat nézem, Dunaszerdahelyen imádják a focit, és itt egy továbblépéssel biztosan magas nézőszám lenne a végeredmény – ez is segítene a szlovák klubfocinak. Gyakran veszek részt Dušan Tittellel (a Ligás Klubok Uniójának elnöke) olyan beszélgetéseken, melyek az esetleges föderális liga megalakulásáról szólnak. A cseh partnereink – például Miroslav Pelta (a cseh fociszövetség jelenlegi elnöke) – egyértelműen amondóak, hogy a DAC-nak történelmileg helye volna ebben a bajnokságban, de talán új szponzorral, háttérrel... Részemről ennyit a témáról, mert nem találom helyesnek, hogy minősítsem azt, ami manapság itt történik. Térjünk vissza a nemzetközi kupákhoz. Jelenleg mire telik a szlovák klubcsapatoknak nemzetközi szinten, és milyen módon lehetne felülmúlni a jelenlegi szintet? Elsősorban ez egy ötmilliós ország. A Slovan az utolsó két évben a selejtezők második körében kiemelt volt, és ezt bármelyik szlovák csapat elérheti. De ma a nem kiemelt csapatok is, amelyekkel szembesülünk, a miénknél négyszer nagyobb csapatot tudnak felépíteni a hátterükkel és a költségvetésükkel. Tavaly a Videoton, előtte az Apoel Nicosia, mely továbbjutott a csoportfázisból, idén pedig a bolgár Razgrad… Szóval a költségvetéssel nem tudunk konkurálni. Talán mindennek össze kell jönnie, mint nekünk a Ligetfaluval – kis költségvetésnél jó kollektíva. Ahhoz, hogy a pályán is játékban legyünk, az ifjúságba fektetett pénzmennyiség is nagyon fontos… Amikor átmentünk a Slovanba, azt hiszem két edzőpályája volt, és a gyerekeknek a Bajkalská utcán kellett átfutkosni az edzőpályára. Manapság tíz edzőpályánk van. Az ifjúságba legtöbbet mi invesztálunk, viszont miután ezeket a sráco8

kat felneveljük, 16-17 évesen válogatottak lesznek, majd a külföldi csapatok megszólítják őket – nekünk pedig szinte lehetetlen itt tartani őket. Például az U17 (továbbjutott a vb-re) csapatkapitánya, Haraslín, ma Pármában van... Nehezen tudunk érvelni, ha ilyen ajánlatokat kapnak a srácok. Viszont az tény, hogy az állam nem invesztál valami nagy összegeket az ifjúságba. Szakvezető vagy egy klubban, de egyben a szlovák foci egyik legbefolyásosabb személyei közé is tartozol. Köztudott, hogy a szlovák foci szakvezetői háttere ketté van osztva, és akadozik az együttműködés… Észlelhető valami közeledés a foci érdekében? Személy szerint én próbálok mindenkivel valamiképpen kijönni, de a másik oldalon - és most leszögezem, hogy tisztelem az amatőr fociban tevékenykedő szakvezetőket – én a focival minden nap foglalkozom, nagy pénzekkel dolgozunk, nem lehet, hogy ma olyan szakvezetők, akik hetente kétszer találkoznak, döntsenek a profi labdarúgásról. Gondolok itt a szavazásokra. Persze, ha az amatőr fociról van szó, döntsék el maguk között, mi se szólunk bele, de nekik se kellene beleszólni a profi fociba, mert ezt a problematikát nem is ismerhetik, nem élnek benne. Logikus lenne, ha egymás munkájába nem beszélnénk bele, és ebből kiindulva együttműködnénk, mert nekünk szükségünk van az amatőr focira, és az amatőr focinak szüksége van a profi focira. Nem egyszer elhangzik, hogy a Slovannak Szlovákiában, virágnyelven mondva, túl nagy hátszele van… :-) Nem tudom, hogy a hátszél alatt mit gondolnak, de ha vesszük a többi országot, például Németországot és a Bayernt, amelyek nagy klubok – én ezt természetesnek tartom. Vegyük például a Real Madridot, a Barcelonát, szerintem ez egy természetes folyamat, nem lesz ez máshogy holnap sem, és később sem. Egy kellemetlen téma, de szeretnék rákérdezni. Talán mindenki, aki nem elmebeteg, elnémult a hír hallatán, hogy előre


Interjú

elkészített akció után robbantottak a stadionotokban… Természetesen megtettük a kellő lépéseket, elítéltük a tettet. Persze, a stadion állapota is közrejátszott, de hogy az ember azzal számoljon, hogy valaki otthon legyárt egy bombát, és véghezvisz egy ilyen tettet, az egy abszolút agyament dolog… Szakvezető vagy, neked kötelességed is diplomatikusan nyilatkozni, de mint a DACklub legendája, aki örökre a klub része marad, senki se róhatja fel neked, ha véleményt nyilvánítasz az utolsó öt-hat évről… Persze mint focista, itt nőttem fel és igen, figyelem a klubot. Elmondhatom, hogy legjobban a nézőket sajnálom, hogy nem látják a DAC-ot olyan helyzetben, amilyenbe történelme alapján tartoznia kellene, mint ahogy ennek az érának az elején is, hiszen rengeteg néző járt a meccsekre. Igen, ismerem mindkét tábort, de nehéz nekem ezt kommentálni. Természetesen van saját véleményem, viszont ezt meghagyom magamnak. Hiszek a szebb holnapban, hogy helyre jönnek a dolgok, de mondom, ez a két tábor illetékeseinek

a dolga, a dunaszerdahelyi foci javára nekik kell meghozni döntéseket. Korábban megemlítetted a föderális liga lehetőségét. Mennyire reális ez a projekt? Kommunikálunk Laurinec úrral, aki az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, alapvetően nem ellenkeznek, de az első lépés, hogy a két félnek meg kell egyezni. Amíg Szlovákia legnagyobb gondja a stadionok, addig Csehországban a stadionok túlnyomó része megfelel a követelményeknek. Meg kell oldani, hogy milyen kulcs alapján lesznek képviselve a közös bajnokságban az országok. A nemzetközi kupaszereplési kulcsot több mint valószínű, hogy az UEFA adná majd meg. Ahogy említettem, ha létrejön a közös liga, az illetékesek szerint történelmileg helye lenne benne a DAC-nak is. Egypár mondatban ejtsünk szót a fociról, mely manapság egy óriási fenomén… Elsősorban a foci elképesztő biznisz lett, hatalmas pénzek forognak benne. Manapság a foci legjobban Németországban működik – minden téren. Kitűnő stadionok, a legmagasabb nézőszá9


Interjú

mok, a klubok nem tartoznak, remek gazdasági kondíciónak örvendenek. Személyes tapasztalatom, hogy ha németekkel kötünk szerződést egyegy játékos eladásánál, azt be is tartják, és a részletek fizetésével sincs semmilyen gond. A sportadók rengeteg focit kínálnak, tudom, hogy figyeled a cseh ligát… A cseh ligát a tevékenységemből kifolyólag is figyelem, a cseh ligából mégiscsak több a lehetőség játékost hozni a Slovanba, ahol a cseh játékosokkal jó a tapasztalat. Talán azért is, mert jobb a kötelességeikhez való hozzáállásuk. Nem utolsósorban a cseh csapatokban rengeteg ismerősöm és barátom tevékenykedik, munkájukat figyelemmel kísérem. A sportcsatornák óriási konkurenciát jelentenek a hazai focinak, össze sem lehet hasonlítani, hiszen az angol, német bajnokságok klubjai óriási költségvetéssel dolgoznak. Nem lehet hasonlítani egy Trabantot a Mercedeshez. Kis ország vagyunk, azzal kell szorgalmasan dolgoznunk, amink van, és megpróbálni egy sikeres nemzetközi kupaszereplést. 10

Szimatod van a jó játékosokra, hallhatunk tőled egy nevet, egy számunkra ismeretlen nevet, akire pár év múlva azt mondjuk – ez nagy játékos? Hát igen, ha nem léptem volna át a ligetfalui csapatba, ma nem tudnánk, hogy van egy Jano Ďurica, Borbély Balázs, Kiss Filip vagy Straka Gábor. Ezek dunaszerdahelyi srácok, akiket akkoriban kihúztam és magammal vittem, és úgy gondolom, hogy mind a négy srác egészen szép karriert futott be. Érdekes fiatal srácokból Szlovákiában ma is van elég, megemlíthetném a 18 éves Niňajt. Utolsó kérdés. Milyen az elképzelésed, mivel szeretnél foglakozni például 2020-ban? Ez a jövő kérdése, persze vannak elképzeléseim. Több mint valószínű, hogy örökké nem leszek Pozsonyban, de ezt nem akarnám vesézni, mert volt egypár nyilatkozat a médiában erre a témára, és ez nem tett jót, mert néhány ember nem vette jó néven. Hm... Az is könnyen megtörténhet, hogy hét év múlva csak járni fogok a focira és élvezni…


BITTERA SERVIS

Vykurovacie systémy pre všetky zdroje energií Bratislavská 81/37 931 01 Šamorín tel: +421 (0)31 562 49 00, 0908 457460

www.bitteraservis.sk info@bitteraservis.sk

11


Autó

Jó üzlet, üzletembereknek Peugeot 508 Tesztelte: Uher Tibi Fotó: Ugróczky Pityu

Végre! Itt az új zászlóshajója a Peugeot-nak. Nem lehet azt mondani, hogy a 508-as a 407es utódja, de azt sem, hogy a régi 607-esé. Ez egy új és nagyon karakteres modell.

Azt eddig is elmondhattuk az oroszlánokról, hogy praktikus autók, jók a dízel erőforrásaik, elérhető az áruk, stb. Az 508-as már egy kicsit más tészta. Nagy örömet szerzett a hír, hogy kipróbálhatjuk az új limuzint. Már ránézésre is nagyon megnyerő a kocsi, és sejteni lehet, hogy sokkal többet kaphatunk az 508-astól, mint a rokonaitól... Ezt a teszt egyértelműen megerősítette bennem. Óriási magabiztosságot sugároz az autó belseje is, külseje is. Kezdjük a belsővel. Ami először szemet szúr az ajtó kinyitása után, azok az ülések. Elsőre azt gondoltam, hogy valami sportüléseket szereltek a tesztelt modellbe, de tévedtem. Tökéletes kombinációja a kényelemnek és a sportosságnak. Ritkaság, hogy a combok alatti részt is állíthatjuk. Félreértés ne essék, de mintha egy prémium márkájú autóban ültem volna. Minden részlet szépen van kialakítva, minőségi anyagokat találhatunk a kabinban, sportos a kormány12

kerék, és minden műszer egyszerűen használható. Nem utolsósorban nagyon tágas a belső tér, elöl-hátul elegendő hely van kialakítva 5 felnőtt utasnak. Érezhető tehát, hogy az autót öltönyös üzletembereknek szánják a franciák. Kívülről is egész más az 508-as, mint a többi Peugeot. Formavilága nem agyongömbölyített, van az autónak eleje, hátulja, szélessége, vagyis elegáns és klasszikus limuzin. A kocsi orra nagyon határozott megjelenést kölcsönöz. A lámpatestek nem óriásiak, nem mosolyognak, ellenkezőleg mérgesen figyelik az utat. Az 508-ason


Autó

is megtalálhatók a nappali LED-fényszórók, pontosabban a lökhárítón. Így elegendő csak este bekapcsolni a bixenon-rendszert. Az autó oldalvonásai nagyon dinamikusak, határozottak. A Peugeot farán nincs semmi különleges, egyszerű és egyben nagyszerű. Ha bármilyen Peugeot-t tesztelünk, mindig meg kell említenem, hogy mennyire erős és megbízható a dízel erőforrásuk. Nincs ez másképp most

sem, de a franciák rátettek még egy lapáttal. Induláskor nagyon oda kellett figyelnem, hogy benzines vagy dízeles motor dolgozik-e a motorháztető alatt. Köszönhető ez annak, hogy a kétliteres HDI motor és az utastér között hihetetlen jó a hangszigetelés. Amire a cikk címében célozgattam, az nem véletlen. Az egyértelmű, hogy az autó tökéletes megjelenést biztosít az üzleti világban. A cím első része pedig az 508-as vételi árára utal. Ugyanis a tesztelt autó (bőrkárpittal, bixenon-rendszerrel, gyöngyház-metalíz fényezéssel stb.), már 26 ezer euróért megkapható. Ebből a tanulság az, hogy már elérhető áron is kaphatunk nagy, szép és jól felszerelt limuzint. 13


Sziget, ahol élünk

Tiltott vizeken Ugróczky Pityu rovata és fotói

Nem sok volt már hátra a nyárból, mikor bicóra pattantunk és kitekertünk Eperjesre. Szerdahelyről Kis Udvarnokba a bringaúton, Udvarnokból Eperjesre pedig a hátsó, réti úton, hogy ne zavarjuk az autósokat, és Ők se minket. Viszonylag jó út vezet a határban a két falu között. Száraz időben könnyen járható. A friss levegőn való kerekezés jó hatással van az oxigénfelvételre, az meg jó hatással van az összes többi tevékenységre.

Oxigéntől felturbózva értünk a Tőkési ághoz. Ott várt minket a csónak. Egy szomorúfűz takarásában vízre is ereszkedtünk. Innentől kezdve jogosan büntettek volna meg minket, ha elkapnak az illetékesek, mivel a Tőkési ág természetvédelmi terület, és tilos rajta csónakázni. Minden más beavatkozás is tilos. Szükség is van a védelemre, mert az ember mindent tönkre tesz. Vagy érdekből, vagy csak puszta nemtörődömségből.

A kristálytiszta víztükörben érdekesen keveredik a fenékalj, az égbolt és a fák tükörképe 14


Sziget, ahol élünk Folyásiránnyal szemben, fölfelé kezdtünk evezni Dióspatonyrét felé. De a Tőkési ágon legfejjebb Csótfa elé lehet eljutni, mivel onnantól megközelíthetetlen a bedőlt fák miatt. Mi nem is mentünk ilyen messzire. A folyó egyébként Dióspatonyrétnél ered. Forrását nem lehet behatárolni, a talajvízből tör elő. Ezt a területet sűrű sás borítja. Aztán áthalad Patony, Nagyabony, Hodos, Sikabony, Felsővámos, Tőkés, Csallóközkürt, Vásárút területein is, míg végül Nyárasdnál ér össze a Kis-Dunával. Néhol a folyó eltűnik a föld alatt. Ezeken a helyeken csak kis tavacskák jelzik útját, majd máshol ismét előbukkan, és tovább folydogál Nyárasd felé. Régebben volt olyan tisztavizű forrása is a folyónak,

amit mesterségesen temettek be. A csónakból megpillantottunk egy idős bácsit, aki elmondta, hogy régen teljesen más jellegű volt itt a táj. - Itt is vígig sás vót – mutat felénk az öreg, - most meg csak iszapos. És tényleg. A víz átlátszóan tiszta, a folyó alján viszont ül az iszap. Alkalmi túravezetőnktől megtudtuk, hogy a legnagyobb baj az, hogy kevés az oxigén a vízben ezért nem szaporodnak a halak. Meg, hogy hiányoznak az áradások, amik elvinnék az iszapot. Tovább eveztünk. Halkan, lassan, éreztük, hogy itt nem kívánatos vendégek vagyunk. Köszönhetően a lopakodó üzemmódnak, egészen közelről egy türkizkék madárra lettünk figyelmesek. A hátát

Szomorúfűz 15


Sziget, ahol élünk fordította felénk. Amint észrevett felénkf ordult, a melle vörös színű, egy pillanatig kivárt aztán elrepült. Később a neten megkerestem milyen madár volt ez. Egy jégmadarat láttunk. A Wikipédia szerint az egyenes part menti sárba készít, akár egy méteres vájatot, ami egy öblösebb lyukban végződik, itt rak fészket, visszaöklendezett halcsont darabokból. Feleveztünk egészen a gyaloghídon túl, ami nem volt megerőltető, mert a Tőkési ágnak nagyon gyenge a sodrása, szinte nincs is. Itt megfordultunk és visszafelé csorogtunk a folyón. A Tőkési ág egész területe 1993-tól tájvédelmi övezet. Próbáltunk csendben, zaj nélkül közlekedni. Így is éreztük, hogy az állatvilág jól meglenne a látogatásunk nélkül. A jó vendég mindig hoz valamit. Mi is jó vendégek akartunk lenni, ezért hoztunk valamit, de nem oda, hanem vissza. Mégpedig szemetet haza. Annak ellenére, hogy az ág, ahol voltunk hatalmas természeti kincs, mégis akadnak, akik úgy gondolják, hogy bátran Gombák.

A „kikötőnk”. Nehéz elhinni, hogy ez régen egy híd volt, amin autóbuszok is közlekedtek. 16


Sziget, ahol élünk szemetelhetnek, a fokozottan védett területen is. Rövid túránk alatt egy fél szemeteszsáknyi hulladékot gyűjtöttünk. Én még mindig nem tudom megszokni, hogy egyesek hogy lehetnek ennyire felelőtlenek. Folyásirányban haladva gyönyörű tájakon kereszül értünk be Tőkésre, ahol végül kikötöttünk, egy régvolt fahíd maradványainál. Vízi utazásunk során rengeteg fajta növényt és állatot láttunk. A víz kristálytiszta volt. Néhol úgy éreztem magam, mintha egy érintetlen erdő közepén lennék. Ezt az érzést a közelben elhaladó, főutakról beszűrődő motorzaj sem törte meg. Csak akkor keseredtem el mikor vízben úszó műanyag flakonokat, műanyag vödröket, bennük beleszáradt csemperagasztót láttam. Egy csepp ős Csallóköz. Így tudnám leírni a Tőkési ágat. Bár az idő, de inkább az ember nyoma már ezen a folyón is meglátszik, mégis, ezt a részt sikerült valamelyest megőrizni az emberi dúlástól. Csak remélni tudom, hogy ez így is marad. Az őshonos kecskerágó

Néhány óra termése. Ha nagyobb csónakkal vagyunk, több szemetet is ki lehetett volna halászni 17


Interjú

A kreatív ember soha nem unatkozik Szilvási Tibor interjúja Šenkár Márió fotói

Legutóbb akkor volt szerencsém egy óvoda igazgatónőjével, óvónőjével „beszélgetni”, amikor még magam is csöppség voltam. A két beszélgetésben annyi minden bizonnyal közös, hogy én kérdéseket tettem fel, az óvónő pedig mesélt. Legfeljebb akkor más dolgok érdekeltek. Kysela Márta a dunaszerdahelyi SzNF téri Meseerdő óvoda igazgatónője, akivel egy rendkívül kellemes beszélgetésben volt részem, és közben teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy miért is érdemelte ki azt az elismerést, amelyről legelőször kérdeztem.

Idén elnyerte Az Év Pedagógusa díjat Dunaszerdahelyen. Hogyan tekint erre a kitüntetésre? Nagy meglepetés volt számomra, mivel nem számítottam rá. Úgy érzem, hogy egyrészt ez a pályán folytatott sok éves munkám elismerése, másrészt pedig úgy gondolom, ezzel elismerésben részesült az óvónők munkája is. Ön volt az egyedüli, aki a díjazottak közül magán az eseményen egy rövid köszönőbeszédet is mondott… Utólag gondolkodtam el rajta, hogy valóban nem mondott más. De amit mondtam, azt valóban úgy 18

gondolom, tehát hogy ez a hivatásom, erre esküdtem fel annak idején, és csak a dolgomat végzem. Az pedig, hogy ezért díjat kaptam, nem befolyásolja a munkámat, mert ugyanúgy fogok dolgozni, mint eddig. (1987-től) Huszonhatodik évét tölti az SzNF téri óvodánál, de vissza tud még emlékezni a pályája kezdetére? 1976-ban végeztem el az óvónői szakot a lévai pedagógiai iskolában. Abban az évben szeptemberben kezdtem dolgozni a vezekényi óvodában. Kellemesen emlékszem vissza az időre, amit ott töltöttem, mivel egy nagyon kedves kollektívában


Interjú

szereztem az első tapasztalataimat, ideértve a gyerekeket, szülőket és a kolléganőket is. Kezdeti nehézségek természetesen akadtak, tapasztalatlan óvónőként meg kellett birkóznom néhány dologgal… Mint például? Szakmai jellegűekkel, főleg azzal, hogy amit az iskola teoretikusan felépített, azt hogyan is ültessem át a gyakorlatba. De ez természetes, és minden szakmában így van. El kell telnie egy bizonyos időnek, míg rutinossá válik. Hogyan lett Önből óvónéni? Azt mindig is tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, azt viszont nem tudtam, hogy milyen területen, egészségügyi nővérként, vagy pedagógusként. Végül a pedagógusszakma mellett döntöttem, és egyáltalán nem bántam meg, mivel ebben teljesen meglelem önmagamat. Boldogsággal tölt el, hogy 37 éve a pályán vagyok, és hogy a munkám egyben valamilyen szinten a hobbim is. El sem tudom képzelni magam más pályán. Ha választanom kellene, ismét ezt választanám.

Mi az, amit óvodapedagógusként az elsők között meg kell tanulniuk a gyermekekről? A gyermekbiológia, gyermeklélektan és a gyermekpedagógia volt az, amit alaposan el kellett sajátítani ahhoz, hogy az óvónő tudjon dolgozni a gyerekekkel, ismerje a gyerekeket, tudja, hogyan, milyen módszerekkel lehet rá hatni, és mi az, amit egy kisgyermektől elvárhat. Sőt, az óvodáskorú gyermekeknél még a 3-6 évesek közt is mások a képességek és elvárások. Mindez a módszertan nem „dől romba”, amikor belép az óvodába? A teória nem készít fel olyan esetekre, amelyek előadódhatnak akár egy pillanat alatt, amire azonnal kell tudni reagálni. Ezt csak a gyakorlat teszi. Emlékszik olyan bölcsességekre, amelyet esetleg olyan személyektől kapott, akik hozzájárultak ahhoz, hogy óvónő lett, illetve amilyen óvónő lett? Szerettem az iskolát, ahová jártam, és mindent komolyan is vettem, amit tanítottak. Nagyon jó tanáraim voltak, akikre nagyon szívesen is emlékszem vissza, mint például Prof. Dr. L. Erdélyi Margit, 19


Interjú CSc., aki jelenleg a Selye János Egyetemen oktat. Emberként is nagyon közel állt hozzám, és nagyon sokat adott szakmailag is. Én magam az tanultam, és azt vallom, hogy minden gyermek egyszeri, egyéni és megismételhetetlen. Minden gyermekben van valami, amiben különösen sikeres lehet, csak meg kell azt találni. Óvónőként egyébként nem lép fel egyfajta „krízis”, amikor például a saját gyerekei már kinövik ezt a kort? Tehát amikor otthon már tinédzsereket rak helyre, míg munkahelyén kicsik az alanyok… Megmondom őszintén, ezen sosem gondolkodtam. A családi életem az más, a gyerekeim már felnőttek, önálló életet folytatnak. Részesei voltak viszont az óvodai munkásságomnak, látták, hogy napi szinten foglalkozom az ovival otthon. Az pedig nagyon jó érzés, hogy felnőttként is érdeklődnek a munkámról. Cáfoljon meg, ha nem így van, de az az érzésem, hogy a felnőttek gyakran nehezen tudnak visszaemlékezni az óvodáskorukra, az ott töltött éveikre, pedagógusaikra. Vannak vis�szajárók? Éppen a napokban az egyik kisfiú, aki hozzánk járt, bejött üdvözölni engem, és mondta, hogy megy az iskolába, mert már másodikos lesz. Ez szép és aranyos kis gesztus, ráadásul önállóan jött be, ami azt jelenti, hogy neki szép emlékei voltak az óvodából. Elsősök, másodikosok még gyakran járnak vissza ide, megmutatni, hogy tanulnak, és mesélnek az iskolai élményeikről. Később ez lemorzsolódik, de ez is természetes, mivel pubertás korban már más dolgok érdeklik. Felnőttként viszont, amikor a gyerekeiket hozzák ide, ez elismerés az óvoda és az óvónők munkája iránt is. Jó érzés nekünk is látni őket szülőként, felnőttként. Eszünkbe jut, hogy milyen kicsik voltak, hogy milyen is volt megtanítani nekik a ceruzát tartani, versikét tanítani, vagy önbizalmat adni és a kezüket fogni, amikor izgultak például az anyák-napi fellépésen. Az óvodából figyelemmel lehet még kísérni, hogy kiből mi lett, milyen pályát választott? Akik ide jártak, azok túlnyomó többsége a lakótelepről származik. Nem állítom, hogy kapcsolatban 20

vagyunk, de sokukról tudunk, persze nem mindent. Érdeklődünk, és szóba is jön, hogy kivel mi lehet. Ön egyébként még vissza tud emlékezni, hogy milyen volt az oviban? Persze, hogyne! Vezekényen jártam az oviba, ahol később a pályámat is kezdtem. A legkedvesebb bábom egy kis bohóc volt, és mikor már óvónőként megtaláltam, eszembe jutottak azok a mesedélelőttök vagy -délutánok, amikor az óvónéni bemutatta és játszott vele. Csodálatos érzés volt újra rátalálni, felidézte bennem azt a kort, ahogy játszottam, fűztem a gyöngyöt, vagy ahogy az óvodakertben futkostunk a fűben. Szóval vannak élő emlékeim. Tapasztalatai szerint mindez, az óvodapedagógia, a játékok mennyire változtak az elmúlt évtizedekben? A gyerekjátékok fejlődtek, a gyerekek kreativitását, finom motorikáját, logikai gondolkodásukat fejlesztik, némelyik pedig kimondottan a beszéd és a kifejezőkészség fejlesztésére való. Az én óvodáskoromban egyszerűbb játékok voltak, de ahogy halad előre a világ, úgy természetes, hogy a játékok is fejlődnek. A pedagógiai módszerek alapjában véve ugyanazok, de azért némileg változtak. Bizonyos értelemben szabad kezet ad az óvodai program. Fontos része a finom motorika fejlesztés, az íráselőkészítés, amikor a gyereket megtanítjuk a helyes ceruzafogásra, hogy hogyan vezesse majd a vonalat betűírásnál az iskolában. Nagy hangsúlyt fektetünk az anyanyelv helyes elsajátítására és az olvasáselőkészítésre is. A kolléganőimmel azon munkálkodunk, hogy az iskolakezdésre önálló, nyitott személyiséggé válhassanak a gyerekek. Ennek gyökere a szabad játékban rejlik, illetve a játékos ismeretszerzésben. Igazgatóként is már 16 éve dolgozik az óvodában, annak idején ez mekkora váltást jelentett? A gyerekekkel való oktatói-nevelői munka mellett az irodai tevékenységek, az ún. papírmunka jött hozzá. Szerencsémre egy együttműködő, önképző, szakmailag igényes csapattal dolgozhatom együtt, mely szívvel-lélekkel mindent megtesz a gyerekekért. Engem pedig az irodában is örömmel tölt el a beszűrődő gyermekzsivaj.


Interjú

A Meseerdő nevet kapta korábban az óvoda. Mi az, amit erről tudni kell? Mióta saját programmal rendelkezik az óvoda, azóta hívjuk így. Úgy gondoltuk, a Meseerdő nevet viselhetné, mivel a gyermek nevelése során a művészeti területet helyezzük előtérbe, a zenét, képzőművészetet, irodalmat, és mivel sok mese az erdőben játszódik, ráadásul az óvoda egy kiserdő közelében helyezkedik el, így ez a megnevezés mindezt magába foglalja. Mindez megtalálható a logónkon is.

róla. Ami a kérdés másik felét illeti, szeretnék ahhoz hozzájárulni, hogy a gyermekek eredményesen és örömmel tanuljanak majd az iskolában. Szeretném ehhez megteremteni itt a légkört, szépítgetni az óvodát. Arra törekszem, hogy a gyerekek örömmel érkezzenek ide, és szép emlékeket vigyenek magukkal. Hogy bensőségességre, empátiára, kreativitásra, kreatív gondolkodásra neveljem őket, mert a kreatívan gondolkodó ember sokkal boldogabb tud lenni, már csak azért is, mert soha nem unatkozik.

Melyek azok a momentumok az eddigi pályájáról, amelyekre a legszívesebben emlékszik vissza, illetve mi az, aminek köszönhetően vagy eredményeként majd egyszer nyugdíjasként is büszkén tekintene vissza a pályájára? Mindig a gyerekekre emlékszem vissza szívesen, arra a képre, ahogy köztük vagyok, ahogy megölelnek, hozzám bújnak, együtt vagyunk, játszunk, tevékenykedünk… Persze van sok más érdekes helyzet is, de mindig ez jut elsőként az eszembe. Nagyon hálásak tudnak lenni azért, amit átadok nekik, és biztos érzik, hogy szeretem őket. Bármilyen probléma is merül fel, a gyerekek között megfeledkezem 21


PR

Koktélok bűvöletében

Tóth Lukášsal beszélgettünk. Sajnos nem koktél mellett.

Mióta keversz koktélokat? Komolyabban öt éve foglalkozom ezzel. Somorján a Coctail Bar-ban kezdtem, azóta szerelemmé vált. És még mindig Somorján keversz? Már nem, azóta eltelt pár év, én pedig saját vállalkozásba kezdtem. Koktélvállalkozás? Mondhatjuk így is. A Somorján eltöltött évek után úgy döntöttem, hogy megpróbálok egy amolyan mobil koktélbárt üzemeltetni. Az milyen? Olyan, amivel bárhová el tudok menni, ahova hívnak. Szólnak, hogy lesz egy rendezvény, és szeretnék, ha lenne koktél is. Én fogom magam, és arra az időre odaköltöztetem a bárt. Nem túl körülményes ez? Odaköltözni? Nem, a bár nagyjából két méter széltében-hosszában. A lényeg a koktélokon, és a keverésen van. Ez egy olyan műfaj, ahol fontos a látvány. Alap a jó megjelenés. A bárnak és az italoknak, és azok elkészítésének is látványosnak kell lennie. Minden kis részletre ügyelni kell. Milyen jellegű eseményekre hívnak? Mindenfélére. Legtöbbször esküvőre vagy kerek születésnapra, hogy kicsit színesebbé tegyék a rendezvényt, hogy a lagziban pálinka és bor mellett koktélozhasson is, akinek arra támad kedve. 22

És ilyenkor ott árulod a koktélokat? Nem árulom, van egy bérem, amit ha megfizet a meghívó, akkor a koktélokat ingyen fogyaszthatják a vendégek. A koktélokhoz felhasznált alapanyagot pedig nagyraktári áron kiszámlázom a meghívónak. Ez korrektül hangzik. Sok a felkérés? Egyre több, de van még üres hétvégém. :-) Csak kevered vagy iszod is a koktélokat? Munka közben csak nagyon ritkán. És melyek a legjobban fogyó koktélok? A Long Island Ice Tea, a Mojito, a B52, a Radioactive. Ezek. Hány fajtát tudsz elkészíteni? Nyolcvan és száz között, de mindig tanul újat az ember. És olyan is van, amit Te találtál ki? Szoktam improvizálni, és munka közben új keveréket összeállítani. Akkor remélem, legközelebb munka közben találkozunk. :-) Hol találhatnak meg az érdeklődők? Weboldalam nincs, de a Facebookon, ha beírják, hogy Cocktail Mánia LT, akkor ott megtalálnak. Köszi a beszélgetést. Szívesen.


23


Vendéglőlesen

Private Pepo Fish Csárda Kóstolta: Mundi Józsi Ugróczky Pityu fotói

A szeptemberi hónapban a Dunaszerdahelyi járás egyik, a 90-es évek eleje óta üzemelő halételes éttermébe – „csárdájába” látogattunk el, mégpedig a légi Pepo csárdába. Az étterem a település egyik kis utcájában található. Az épület első benyomásra inkább egy nagyobb családi házra emlékeztet, egy kis faragott székely kapuval a bejárata előtt. Korábbi itt jártamkor még egy robosztus faajtón át lehetett bejutni, de mára azt lecserélték – új vakolatot kapott az épület, újonnan festett logóval, így hát gondoltam, kicsit újjávarázsolták az éttermet...

AZ ÉTTEREM, AZ ÉTLAP ÉS A VÁLASZTÉK Aki régebben járt már a Pepo csárdában, az tudhatja, hogy mi vár rá. Így, mivel láttam az új színeket, reméltem, hogy kellemes meglepetésben lesz részem. Belépéskor sajnos a meglepetés elmaradt... :-( Maga az étterem két nemdohányzó helyiségből áll, illetve egy kis belső, zárt terű udvarból, teraszból. Régebben volt itt egy kisebb halastó is, de az már a múlté.

Italkínálatuk hagyományos üdítőkből áll. A Vineára esett a választásom, amelyből rosét kértem, viszont vöröset kaptam. Meglepetésemre viszont gazdag volt a borkínálat, így rendeltünk is egy palackkal. Választásunk a Rajnai rizlingre (6 €) esett, amely lehűtve érkezett asztalunkra, viszont bármilyen prezentáció és ízlelés nélkül, felszolgálónk mindössze szétöntötte a poharakba.

A csárda kb. 50 férőhelyes, míg a terasz 20 személynek nyújt „fapados” ülőalkalmatosságot. Érkezésünkkor három asztalnál ültek vendégek, mi pedig az akvárium mellett foglaltunk helyet. Pincérnőnk teljesen civil öltözékben volt, csak a kezében tartott tálcáról tudtuk azonosítani, ez pedig nem keltett különösebben kellemes benyomást.

Sajnos azt kell konstatálnom, hogy a PEPO csárdában nem sok változott a 90-es évek óta. Nem nagyon, vagy inkább egyáltalán nem fordítanak időt a belső elrendezésre, az ízléses dekorációra, megjelenésre. Igaz, tisztának találtam mindent, viszont úgy gondolom, hogy a kellemes környezet ugyanolyan fontos egy étteremben, mint maga a finom étel.

24


Gasztro

Linóleum padló, terítő nélküli asztalok, sima falak, helyenként egy preparált haltetemmel – szóval semmi, ami megvigasztalná szemünket, esetleg ami kisebb melegséget árasztana. Inkább ridegnek, kopárnak mondhatnám, csakis a minimális igényt szolgáló berendezéssel, és arculattal. A hangosan szóló kommersz rádióadás pedig még inkább rontott a helyzeten.

déssel érkezett. A halászlevek között Popeye, „a passzírozott” és „a speciális” lelhető az étlapon. Mi megkóstoltuk mindet, továbbá a harcsapaprikást is, amely ilyen formában csak itt, a Pepo csárdában található. Ízhatásra megfelelőek a halászlevek, érezhetően mindegyik ugyanabból az alapléből készült, beleértve a harcsapaprikásunkat is. A Popeye halászlében tejszín, tészta és harcsa található. A passzírozott valójában csak alaplé, míg a speciálisat ponty- vagy harcsaszelettel kérhetjük. Kellemes ízvilággal rendelkező, megfelelő hőfokon tálalt halleveket kaptunk, szép színnel, hígabb állaggal.

Kora este, fél hat körül érkeztünk. Az étlapról egy előétel, három halászlé, egy paprikás, egy specialitás, két csirke- és tizenhárom halételből választhattunk, amelyek közt fellelhető a békacomb, kalamári, cápa, tengeri sügér, süllő, lazac, pisztráng, harcsa és ponty. Maga az étlap átlátható, kétnyelvű, és olyan hatást kelt, mintha egy dos�sziét tartanánk a kezünkben, viszont garantáltan semmi nem változott rajta a hosszú évek alatt, sem a tartalma, sem a stílusa. A TESZT – ELŐÉTELEK, LEVESEK Rendelésünket röviddel háromnegyed hat előtt adtuk le, az előétel pedig pár percen belül az asztalunkon termett. Mivel csakis füstölt pisztráng (4db - 8,06 €) szerepelt a kínálatban, így azt kóstoltuk meg. A pisztráng finom volt, citrommal lecsöpögtetett lágy, füstös ízű húsa kellemes ízhatást nyújtott. A dekorációra, az étel formájára és a tálalásra viszont nem fordítanak semmilyen erőfeszítést. Egy hal a tányéron egy gerezd citrommal, valamint „letehetem?” kér-

SÜLT PISZTRÁNG, MAJONÉZES KRUMPLISALÁTÁVAL (8,60 €) Nagy darab, jól átsült, ropogós pisztrángot kaptunk, amely tipikusan szárazabb húsával

25


Vendéglőlesen RÁNTOTT TENGERI SÜGÉR, MAJONÉZES KRUMPLISALÁTÁVAL (6,25 €) Hasonló a képlet, mint az előbbieknél, viszont itt ki kell emelnem a sügér fantasztikus ízhatását, húsa teljesen tökéletes, nem zsíros, de nem is száraz, ami pedig a legfontosabb, nincs annyira intenzív hal íze. Ez a hal a személyes kedvencem. Majonézes salátával pazar.

rendkívül finom falat volt. Ugye, a húsa nem a sütéstől száraz, ez inkább a hal jellegzetessége. Bár ezt az ételt sem dekorálták úgy, ahogy azt egy étteremben elvárnánk, viszont ízvilágában kifogástalan volt. A majonézes saláta érezhetően friss, kellemes ízhatással szolgált. Nem volt híg, se nem sűrű, tökéletes. Kissé édeskés íze tökéletes harmóniában volt a savanykás ízzel. Mondhatnám, hogy kevés helyen szolgálnak hasonló majonézes salátával. Aki szereti, ezt biztosan ne hagyja ki...

RÁNTOTT SÜLLŐ, MAJONÉZES KRUMPLISALÁTÁVAL (8,35 €) A süllő az egyik legnemesebb ragadozó, és a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Ez érződik is a húsán, amely hasonló a már említett tengeri sügérhez, annyi különbséggel, hogy a hal íze erőteljesebb. De hát kérem szépen, aki szereti a halat, az pont az ízéért fogyasztja. Süllőnket is remekül elkészítették, finom, ízletes és ropogós panírral. A majonézes salátát pedig már ne is említsem...

RÁNTOTT HARCSAFILÉ, MAJONÉZES KRUMPLISALÁTÁVAL (7,25 €) Két vaskos szelet rántott harcsaszelet érkezett, amely a többi ételhez hasonlóan semmilyen „csinosítást” sem kapott. A harcsa húsa kissé kövérebb, a szárazabb pisztránghoz képest jóval zsírosabb. Jól átsült, ropogós panírban nagyon finom, laktató étel, a majonézes krumplisalátával tökéletes párosítás. DESSZERT Sajnos a desszert elmaradt, mivel az étlapon nincs feltüntetve, ennek ellenére kérésünkre csináltak volna fagyi- vagy gyümölcspoharat, de mi ezt ezúttal mellőztük. SZUMMA SZUMÁRUM A Pepóban azon kívül, hogy aránylag jót ettünk, nem élvezhettünk egyéb gasztronómiai élményt, amit egy étteremben elvárnánk. Az ételek minő-

26


Gasztro

halászcsárdáról van szó, abszolút nem jellemző az ilyen típusú ételekhez való evőeszközök kínálata.

sége jó, díszítésük azonban túlságosan is egyszerű. A kiszolgálás alapszintű, mindennemű szakmai alap nélkül. A környezet tiszta, hasonlóképpen a mellékhelyiség is, viszont 20 másodperc után lekapcsolódik a világítás. A piszoár és a toalett csak egy fallal van elválasztva – eléggé zavarba ejtő, ha esetleg utóbbi használata közben beállít valaki más is. Itt ismét visszatérnék a stílushoz, mivel abszolút nem törekedtek a színek harmóniájára, esetleg a kivitelezés minőségére. Amilyen csempe akadt, olyan ragadt. Ami egy kis vigaszt nyújtott, hogy vacsoránk során ebben az esetben sem találkoztam ipari jellegű élelmiszerrel, viszont annak ellenére, hogy

Az étteremben 62,24 €-t fizettünk, ebből négyen teljesen jóllaktunk, és jó pár üveg üdítőt is elfogyasztottunk. A séf sajnos nem mutatott túlzott kreativitást, ami a megrendelt ételek díszítését illeti. Mivel az étterem többnyire rántott vagy sült formában kínálja a halakat, így azt is mondhatjuk, nincs túl nehéz dolga szakácsunknak. Ami viszont biztos és pozitív, hogy az ételek minősége ugyanolyan magas maradt az elmúlt években. Az ételadagok nagyon is megfelelőek, így biztosra vehetik, hogy ha a Pepóban étkeznek, nem maradnak éhesen. Árfekvésben teljesen elérhető, viszont hasunk megtömésénél többet nem igazán kínál. Ez viszont úgymond meg is menti az éttermet, hiszen hiába is volna a kidolgozott és igényes a környezet, ha a bendő üresen marad. Számos attraktív étterem bezárhatta már kapuit az ételek minőségének romlása miatt. Ha tehát mindössze arra vágyik, hogy ízletes halételeket kóstoljon, finom borokkal, akkor a Pepóban a helye. Jó étvágyat, és kellemes gasztronómiai élményt kívánunk! És ne feledjék, ez csak a saját és társaim véleménye. :-) Viszont HALlásra!

EREDMÉNY: 6 / 10 Az étterem minősítésénél figyelembe vettük a rendet, tisztaságot, a felszolgálást, az ételt és a környezetet.

27


PR

Nem kell messzire menned a minőségi szórakozásért! Fotók: Aréna pub

Miklós Viktor, az immár csaknem egy évtizede nyitva tartó dunaszerdahelyi Aréna pub fiatal menedzsere mesélt nekünk koncepciójukról, terveikről és ambícióikról.

mációját, a Groovehouse-t hívtuk meg, akik szeptember 27-én lépnek fel nálunk. A következő sztárvendég októberben Király Viktor lesz. De nemcsak ezeken a különleges hétvégéken érdemes ellátogatni hozzánk, mivel minden pénteken egy-egy Djvel (Dj Peller, Dj Ban ), szombatonként pedig időnként tematikus, például latin estekkel várjuk a vendégeinket, miközben finom koktélokat is kínálunk – a jó hangulat tehát garantált! Vége a nyárnak, Ti mivel készültök az őszi klubszezonra? Az elkövetkezendő félévben sokat szeretnénk nyújtani a Dunaszerdahelyieknek, illetve a régióbelieknek – mindenekelőtt lehetőséget arra, hogy minőségi környezetben olyan sztárvendégekkel, fellépőkkel bulizhassanak, mint a nagyvárosok, Pozsony, Budapest vagy Győr népszerű szórakozóhelyein. Említhetünk példákat is, vagy ez még titok? Nem titok, hiszen szeretnénk, hogy minél szélesebb körben tudomást szerezzenek a terveinkről. Olyan előadókat igyekszünk ide csábítani, akik különböző korosztályokat is megszólíthatnak – tehát a huszonévesek és a még fiatalabbak mellett akár a harmincasoknak is különleges élményekkel szolgálhatnak. Nemcsak ismert, de elismert fellépőket. Elsőként a 90-es évek végének, illetve a 2000-es évek egyik kedvelt magyarországi for28

Egyébként mint szervezőnek, milyenek a tapasztalataid a sztárfellépőkkel, hogyan viselkednek? Mindenképpen olyan fellépőt igyekszünk elhívni, akiről már van visszajelzésünk ismerősöktől, más kluboktól. Akikről tudjuk, hogy barátságosak. Hiszen nem a vendégek vannak a fellépőért, hanem éppen fordítva. Tavasszal ugye Csobot Adél és Kasza Tibor járt nálunk, velük is nagyon pozitívak a tapasztalataink. Mindenki élvezhette, hogy nemcsak bulizhatott, amíg Kasza Tibi énekelt, hanem együtt bulizhatott, társaloghatott, közvetlenül beszélgethetett vele. Erre törekszünk a továbbiakban is. Ezekről az eseményekről hogyan szerezhetünk tudomást? A Facebook oldalunkon (www.facebook.com/ arenads.sk) szeptembertől igyekszünk még in-


PR

zártkörű rendezvények szervezése céljából is. Nyitottak vagyunk, és örülünk, ha ezt mi biztosíthatjuk. Láthattatok fotókat már arról is, hogy házasulandók nálunk tartották leány- vagy legénybúcsújukat, nem mellesleg a szórakozó társaság még inkább feldobhatja az eseményt egy kis bowlinggal vagy biliárddal.

kább interaktívan kezelni a programunkat, tehát hogy a vendégeink igénye teremthesse meg a rendezvényeinket. Szóval várjuk az ötleteket, befolyásoljatok minket, írjatok bátran! Megtalálható itt egyébként a weboldalunk címe (arenads.sk), illetve a telefonszámunk is (031/550 99 01) De hozzátok nem is csak a hétvégeken érdemes betérni, mi a helyzet a „szürke” hétköznapokkal? Természetesen a hétköznapokon is várunk mindenkit. A fiatalok, iskolások számára tervezünk például kedvezményt nyújtani a biliárd vagy a bowling használata terén, amit majd ISICkártyájukkal érvényesíthetnek. A sportolni vágyók fitnesszel, squash-sal üthetik el az időt, a lányok pedig szoláriumunkban barnulhatnak. A pubunk alkalmas lehet privát beszélgetések számára is, amelyhez a hátsó részben kialakított boxok meghittebb környezetet kölcsönöznek. Nem egyszer megkerestek már minket céges,

Egyébként honnan jött az ötlet, hogy ezt így mind egy helyen megvalósítsátok? Egy amerikai koncepción alapszik. Édesapám járt a New York-i Broadway-en a Tonic nevű bárban – ennek mintájára nyílt meg az Aréna is. A lényege, hogy néhány sporttevékenység, a sportesemények megtekintésének lehetősége tévén keresztül, illetve a szórakozás egy helyen legyen elérhető. Az Aréna nem mellesleg a változtatás nélkül legrégebben nyitva tartó szórakozóhely Dunaszerdahelyen. Kb. 9-10 éve működünk ilyen formában. Milyenek az elkövetkezendő időszakra vonatkozó ambícióitok? Ez a félév egy mérföldkő lesz az Aréna számára. A tavaszi programjaink felhatalmaznak minket arra, hogy bízzunk a sikeres folytatásban. Szeretnénk olyan szórakozóhelyet biztosítani a régióbelieknek, hogy a minőségi szórakozásért és élményekért ne kelljen messzire menniük, ne kelljen elhagyniuk Dunaszerdahelyt. Reménykedünk benne, hogy ez sikerülni is fog.

29


Útinapló

A reális tolerancia apró szigete Szilvási Tibi interjúja Fotók: Barak Dávid, Mészáros Lajos

Mészáros Lajos fiatal dunaszerdahelyi jogász-tanonc Erasmus-diákként Izlandon megélt élményeiről mesélt. Ennek már három éve (akkoriban bénította le fél Európa légi közlekedését az izlandi vulkánkitörés), de még mindig csak úgy ömlenek belőle az emlékek. Olvassák csak! Amikor felhozzák előtted az izlandi utadat, mi az első kép, hangulat, esemény, ami bevillan? Sok minden, de ami egyből eszembe jut, az Reykjavík és a belvárosa. Előttem van, mintha ott lennék a Tjörninnél, ami egy tó a főváros közepén, és gyakorlatilag érzem az atmoszféráját. Leggyakrabban a lakásból a tó mellett mentem az egyetemre, és az ugrik be, amikor ott sétáltam. Persze nekem naponta többször is eszembe jut valamely izlandi élmény, mivel talán ez volt a legmeghatározóbb periódusa az életemnek. Azért is kérdeztem, mert észrevettem, hogy évről évre valamilyen módon „megemlékezel” a Facebookon is a kiutazásod vagy épp a visszaérkezésed napjáról. Fakulnak egyáltalán az emlékeid? 30

Egyáltalán nem. Mondhatni, akárhányszor vis�szagondolok, akkor fáj, hogy el kellett jönnöm. Eléggé nosztalgikus ember vagyok, meg tudok élni pillanatokat. Eredetileg május 17-én kellett volna hazarepülnöm, de a vulkán miatt tolták egy nappal a járatunkat, és amikor megtudtam, nagyon örültem. Az az egy nap még ajándék volt számomra. A közeli barátaimmal együtt gyakran kimentünk a parkba grillezni, főzni, pókerezni, zenélni. Az utolsó napon gyakran sóhajtoztam is, hogy most akkor utoljára csináljuk ezt és azt. Még egyszer körbejártam azokat a helyeket Reykjavíkban, amelyek számomra meghatározóak voltak. Ez megnyugvást adott – talán patetikusan hangzik, de tényleg így volt. Az egyik legjobb barátom ott egy cseh fiú volt – ő épp az ellentétem, és már nevetve mondta, hogy „most utoljára zárod be az ajtót”, és hasonlókat. De én tényleg így éltem


Útinapló meg, éreztem, hogy rövidülnek a percek, amit ott töltök, és ez a mai napig bennem van. Ma is vissza tudom idézni például azt a képet, amikor utoljára körbenéztem a szobámban. Szóval egyáltalán nem fakul, és minden egyes visszaemlékezés ugyanolyan intenzív. Ugorjunk egy kicsit vissza oda, amikor kijutottál az Erasmus-programon keresztül. A Comenius Egyetem Jogi Karán tanultam, és mindenképpen szerettem volna kihasználni az Erasmust, mert jó feltételekkel nagyon sok országba el lehetett jutni tőlünk. Három célállomást tűztem ki: az első helyen magasan Reykjavík volt, a másodikon Ljubljana, majd Isztambul. De az az igazság, hogy a másik kettő csak sebtapasz lett volna. Harmadikos koromban jelentkeztem, és negyedikben mentem ki. Az elejétől fogva nagyon nehéz volt a procedúra, végül szerencsére sikerült a vonal fölé kerülnöm. Izlandra úgy juthattam ki, hogy valaki kiesett az isztambuliak közül, egy diák pedig Törökországra cserélte Izlandot. Személyes vagy szakmai okokból választottad ezt a három várost? Is-is. Az egyetlen személyes tapasztalatom Szlovéniával volt – voltunk ott kirándulni, és egy napot Ljubljanában töltöttünk. Tetszett a légkör és a város maga, a jogi egyetemükről is csak jókat hallottam. Isztambul azért érdekelt, mert Törökország kulturális, társadalmi és szakmai szempontból is teljesen más. Az ottani egyetemen közel kerülhettem volna például az iszlám joghoz, és teljesen más, ha egy autentikus országban ismerkedsz meg vele. Izlandnál meg volt ezeregy okom, hogy miért oda menjek, kezdve azzal, hogy az volt legmesszebb. :-) Nagyon hajtott a kíváncsiságom, mert nem ismertem senkit, aki ott járt volna. Feltáratlan terület volt számomra. A zene és a kultúra közel állt hozzám, de válaszokat vártam olyan kérdésekre, hogy miért épp itt van olyan zene vagy filmek, amik engem megfognak. Bizonyára készültél és felépítettél magadban egy képet Izlandról. Változott ez, mikor leszálltál ott a géppel?

Az első, amit éreztem – a mai napig emlékszem – a bizonytalanság volt. Tudatosult bennem az az ismeretlen, amiért mentem. Ami először fogadott, hogy tök sötét volt. Januárban kb. délelőtt 11-kor kelt a nap és fél négy körül ment le. Paradox módon ezt sokkal könnyebben viseltem, mint tavasszal a napi majdnem 20 óra napfényt. Amikor megérkeztem, nagyon boldog voltam és nyitott. Mögöttem állt az egyéves történet, ahogy harcoltam érte, és tudatosult bennem, hogy ott vagyok – nem tudom, hogy mi vár rám, de készen állok rá. Milyen volt az első izlandi, akivel egy köszönésnél több szót váltottál? Érdekes, de kevesebb izlandival ismerkedtem meg, mint nemzetközi diákkal. Az első izlandi, akivel beszélgettem, az egyik finn fiú buddy-ja volt – ők azok a diákok, akik segítenek beilleszkedni – vele egész jó kapcsolatban voltam. Az első tapasztalatom az volt, hogy nekik a közép-európai diákok hihetetlenül egzotikusak. Ők megszületésük óta egy olyan helyen vannak, amelynek nincs szomszédsága. Más felfogásban is nőnek fel. Nálunk azért még mindig 31


Útinapló kevés diák utazik külföldre tanulni, de ott senki nem tudja elképzelni az egyetem elvégzését külföldi tapasztalat nélkül. Szabadulni akarnak egy kicsit onnan, én pedig oda szabadultam. Érdekes volt ez a fordított szemlélet. Találkoztál olyan izlandival, aki már járt valamelyik kelet-európai országban? Egy uszodában odajött hozzánk egy idősebb úr, és amikor kiderült számára, hogy szlovákiai vagyok, illetve a barátom cseh, elmondta, hogy korábban újságíró volt, és hogy járt Csehszlovákiában a forradalom alatt, 1989ben, pár évvel utána pedig visszament kirándulni. Számára az volt a legfurább élmény, hogy azon a helyen, ahonnan tudósított a tüntetésekről, egy szexshop állt. Azt mondta, lehetett látni, hogy betört a kapitalizmus. Hogy láttad ott, volt különbség a nyugat-, illetve kelet-európai diákok Izlandról alkotott véleménye közt? A diákok közül sokan olyanok voltak, akiknek szakmai szempontból is aranybánya volt Izland, pl. geológusok, vulkanológusok, ornitológusok. Ezekkel a kalandorokkal volt élmény kirándulni, akik terepen otthon érezték magukat. Nekem a jogász fejemmel nem jutott volna eszembe, hogy ha átlépek a kerítésen, akkor onnan sokkal szebb a kilátás. Ezért nagyon szerettem velük menni, mert ők előtte tanulmányozták a helyeket. Tudták, hova mennek, és miket lehet látni. Így jutottam el olyan helyekre, hogy életemben nem gondoltam volna. Nagyon érdekes volt például a Dyrhólaey nevű hely Vík közelében Dél-Izlandon – itt gyönyörű volt, ahogy a hullámok csapkodták a tengerből kiálló sziklákat. Volt olyan is, hogy az egyik kanadai fiú megállt, és azt mondta, hogy most pedig fürödni megyünk. A semmi közepén voltunk, követtünk egy kis patakot, és az a völgy közepén egy medencébe folyt. A glec�32

cserekhez is úgy jutottunk el, hogy volt, aki tudta, hova kell menni. Az első ilyen, amit láttunk, a Sólheimajökull volt, és mindenki csak nézte, mit csinálok – ugráltam örömömben. Lelkes emberekkel voltam körülvéve, mert tudták, miért jöttek, és hogy mibe vágnak bele. Vonzónak találták Izlandot, céljuk volt oda eljutni, és mindenkinek teljesültek is az elvárásai. Akármennyire is gondolkodom, nem tudok olyant mondani, aki másképp látta volna. Ha nem diákként mentél volna ki, akkor nyilván teljesen másképp éled meg… Amikor a végéhez közeledett a program, sokan arról beszélgettünk, hogy mi lenne, ha még itt maradnánk. Két olasz ott is maradt, de mondták, hogy félnek attól, mi lesz azután, ha maga a program véget ér. Egy mezőlaborci ruszin fiút kint ismertem meg, most már 5-6 éve postásként dolgozik ott. Ő más szemszögből, munkásemberként éli meg mindezt. Szemlélet kérdése, és az időzítésé is biztosan, hogy ennyire magával ragadott, de ha visszamennék, biztos, hogy ismét csak a pozitívumot látnám, csak máshogy. Ahogy említetted is, Izlandon sokan valamit szeretnének megtalálni. Nem tudom elképzelni, hogy egy család elmegy oda nyaralni, sem azt, hogy szórakozni. Van ilyen?


Útinapló kat, nem kellenek hozzá a turisták sem…

Mára azért Izland is egyre jobban ráérzett arra, hogy meg tud élni a turizmusból. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél jobb feltételeket építsenek ki a turistáknak, és hogy a legnagyobb látványosságokat könnyedén elérhessék. Sok a szuvenírárus is, szóval már ki vannak alakítva a „felületes” turizmus feltételei. A szórakozás: nem tudom, a turisták miatt van-e, de olvastam, hogy Reykjavíkot az Észak Ibizájának tartják – és jogosan. Azt kell tudni az izlandi emberekről, hogy hétköznap mindenki precízen végzi a munkáját, hétvégén pedig mindenki megőrül. Tudnak élni, és meg tudják szabni a határaikat. A szórakozóhelyeken rengeteg izlandit is látsz, és ők el tudják szórakoztatni magu-

Komolyan? Pedig épp azt akartam kérdezni, hogy nem a turisták vagy diákok „tanították-e” meg őket erre? Biztos van benne részük, de szerintem nem egészen. Nagyon sokan zenélnek, és tehetségesek. Ami nagyon érdekes, hogy télen, amikor kevés a turista, könnyen meg tudod különböztetni a szórakozóhelyeken, hogy ki az izlandi, és ki az Erasmusos diák, mivel míg utóbbiakon csak egy póló, addig az izlandi fiatalokon öltöny van. Nekem ez elég nagy kultúrsokk volt, de ott ez teljesen normális. Milyen a helyi kocsmakultúra? Bizonyos dolgokat náluk is befolyásolnak más nemzetek. A gasztronómiában például az amerikai befolyást látni, a kocsmakultúrában ezt angol vagy skót befolyásnak nevezném, mivel pubok vannak. Igyekeznek viszont többnyire izlandi sört csapolni, ami nem mindig jó, de a legolcsóbb. Nocsak, említs néhányat! A Víking, a Thule, vagy a Gull. Ami nagyon tetszik minden kocsmában, hogy hihetetlenül közvetlen mindenki. Mindent megtesznek azért, hogy otthon érezd magad, de nem mézes-mázasan, hanem korrektül megkapod, amit kérsz és törődnek veled. Aki csaposként dolgozik, az többnyire szereti a munkáját. Az izlandiakra általában is igaz, hogy azt csinálják, amit szeretnek. Mifelénk a nemzetiség fontossága számos más dolgot megelőz az emberek körében, és gyakran ez megosztó tényező. Hogyan tekintenek az izlandiak magukra, mint nemzetre – van, ami megosztja őket? Én nem találkoztam olyan dologgal, ami nemzetiségi alapon megosztotta őket. Ezt a kérdést megválaszolva lehet rámutatni az egyik olyan 33


Interjú Útinapló dologra, ami nagyon jellemző az izlandiakra, és amit sehol máshol nem tapasztaltam, ez pedig a reális tolerancia. Én nem gondoltam volna, hogy létezik olyan közösség, ami majdnem teljes egészében toleráns mindenkivel szemben. Ez az egyik olyan dolog, ami örökre megfogott bennük. Érdeklődőek, megkérdezik, honnan vagy, de soha nem reagálnak negatívan. Van véleményük, de az addig ér, amíg nem vág egy másik ember jogaiba. Kicsit jogász szemmel is néztem, hogy ott az emberi jogok valóban érvényesülnek. Nincs rasszizmus, homofóbia, xenofóbia. Aki odamegy, reálisan megvan a lehetősége arra, hogy letelepedjen, és éljen anélkül, hogy őt vagy a családját atrocitás érje. Például Izland előző miniszterelnöknője leszbikus, és ennek tudatában választották meg. Senkit nem érdekelt. Nem udvariasságból nem bélyegeznek meg, hanem eszükbe sem jut. Ez nagymértékben hozzájárul, hogy én az emberiség kis menedékeként gondolok Izlandra. Ezt talán le lehetne vezetni arra is, hogy ezer éve van parlamentjük, másrészt, ahogy mondtad, nincsenek szomszédjaik, és sosem volt kivel összecsapniuk… Nagyon sok dolog van, ami visszavezethető az izoláltságukra. Akár nyelvi szempontból is. A mai öregebb generáció még megérti az izlandi mítoszokat eredeti nyelven, mert a nyelvük évszázadok alatt mit sem változott. Nem volt rá idegen hatás és a nyelvtani szerkezetek megmaradtak. Vagy a gasztronómia: a legtöbb ételük halból és

34

bárányból készül, mert évszázadokig nem volt másuk. A legdurvább, amit el tudsz képzelni – főtt bárányfej, aminek a szemét is megeszik, vagy az ecetes bárányhere, amit szinte nyersen esznek. Föltalálják magukat. Ez pedig a következő erőssége az izlandiaknak – a leleményesség. Ez is az izoláltságra vezethető vissza, és talán az is, hogy mivel egymásra voltak utalva, megtanulták egymást tolerálni. Dán megszállás alatt voltak évszázadokig, 1944-ben nyerték el a függetlenségüket, de a dánokra sem hallottam soha semmi rosszat. Foglald össze az izlandi élményeidet, mint „zenész”, mint joghallgató, és mint középkelet-európai fiatalember… Az izlandi emberek úgy zenélnek, mintha a barátaiknak játszanának, akkor is, ha turisták állnak előttük. Minden egyes koncertnek megvolt a családias hangulata. Joghallgatói szempontból azért volt érdekes, mert ha kicsit az egyetemre reflektálok, előtte nem hittem volna, de minden tanárral tegeződtünk. Nálunk a tanárok nagyon szívesen éreztetik a hierarchiát. Ott örömmel mentünk vizsgázni, mert tudtuk, hogy az egy beszélgetés lesz, megkérdezik, hogy mit tudunk, de azt is, hogy mit gondolunk. Ami pedig az emberi oldalát illeti, az első embertől az utolsóig, akivel találkoztam, mindenkit megkedveltem. Szerintem pont azért volt szükségem még egy napra, és azért vágyom vissza mindig, mert mind zenei, mind szakmai és mind emberi szempontból otthon éreztem magam.


35


Utazás

Elenite, mon amour… Poór Tibi beszámolója és fotói

Dagály. A csapkodó tengeri hullámok hiába kapaszkodnak, legfeljebb egy elsőéves óvodás magasságát érik el. A parton ülve figyeljük, ahogy a tenger vize összefolyva a homokkal egy kihűlt tejeskávé színárnyalatát veszi át. Nem sokáig, mert a hullám felmarkolja és felmutatja a tenger zöldjét is, és azon nyomban egy szétfőzött brokkolileves látványa görbíti a lányaim száját. A lábainkhoz már csak a habos, de tiszta tenger vize ér el… Szabadság a tengernél… Manapság lépten-nyomon olvashatunk, hallhatunk olyan utazásokról, melyek elképesztően érdekesek, izgalmasak… Elég csak rámutatni ujjal a glóbuszra, szinte nincs hely a Földön, ahova nem lehet eljutni, és szinte nincs közösség, etnikum, nemzet, melyet ne lehetne személyesen is megismerni egy vakáció során. A magazinunk oldalain olvashattak nem egy ilyen utazásról. Saját útvonalon, nagy csoportban, de akár édeskettesben vagy kevésbé édes egyesben, csak egy batyuval. Ilyen kalandos és ismeretterjesztő utazások mellett viszont még nem haltak ki a klasszikus, főleg utazási irodán keresztül tervezett szabadságok. Nyáron, kisebb-nagyobb eltéréssel, ezzel a programmal: többnyire egy szálloda az a hely, ahol álomra hajtják az emberek a fejüket. Kell mellé egy tenger, vagy egy Balaton, esetleg medencék, szóval víz. Alternatívát jelentenek a vízzel szemben a hegyek (megjegyzem, nyáron túrázni jobb, mint síelni...), de maradjunk csak kizárólag a víznél. A napi útvonal egy ilyen szabadságon pofonegyszerű. Szálloda, reggeli, tenger, szálloda, ebéd, tenger, szálloda, vacsora, szálloda, program a gyere36

keknek és séta. Ezt a tervezetet legradikálisabban az ún. fakultatív kirándulásokkal lehet megváltoztatni, persze mindenkinél tekintettel arra, hogy mennyit (lovettát) hajlandó áldozni rá. Nevezhetjük ezt a típusú utazást akár konzervatívnak is. Semmilyen kalandkeresés, semmi rizikó… Az embernek simán tele van a hócipője az egész Dunaszerdahellyel, tulajdonképpen mindennel. Pihenni akar, s megköveteli a tengertől, a Balatontól, a medencéktől és a szellőtől, hogy az utolsó porszemig kimossák-kifújják a fejéből a gondokat. Mindez kivitelezhető, ha odafigyelünk pár fontos dologra. Mielőtt szót ejtek róluk, egy rövid ös�szefoglaló, hogy az én, illetve családom kísérlete milyen sikerrel járt Bulgáriában, pontosabban Elenite településen, nem messze a Napos Parttól, a Royal Park hotelben a Fekete-tenger mellett. Elhatároztam, hogy nem nevezem meg az utazási irodát, mert van egy olyan érzésem, hogy amit leírok, jellemző lehet bármelyikre. Leszögezem,


Utazás rohadt nagy szerencsénk volt, hogy alaposan „átvilágítottam” a neten a szállodakínálatot. Az egyik legjobbat választottam, ami sajnos egy család kivételével a többi velünk utazónak nem nagyon sikerült. Úton hazafelé bizony nem raktak törölközőt a szájuk elé. Szerencse volt az is, hogy három óra múltán a feleségemmel, tárgyalással „kiharcoltuk” – én kiugattam – hogy tegyék az illetékesek azt, amit több nappal azelőtt kellett volna megtenniük, tehát lefoglalni rendesen a szobánkat… Egy kicsi, a történetet megszakító gondolat. A legszebb az egészben az volt, hogy az első nap kivételével kitűnően éreztük magunkat, köszönhetően talán annak is, hogy a többi napon az ún. delegáltakkal nem is találkoztunk, csak a hazatérésnél. A tenger a lányaimnál nagyon gyorsan kiütéssel győzött a Royal Park hotelkomplexumában lévő aquaparkkal szemben. Megbarátkoztak a tengeri brokkolilevessel, melyben tapostak egy-egy dagály közben. Megoldottuk a klíma-gate-et is. Kikapcsoltuk, mivel ellenkező esetben a lányaim végigköhögték az éjszakát. Amit helyrehoz a tenger, azt elk…rja a klíma. Legnehezebb volt megbarátkozni a szálloda vendégeinek viselkedésével. Többnyire oroszok, elvétve angolok, de bőven voltak hazaiak is… Na,

aki háklis arra, hogy mi zajlik mellette étkezés közben, annak Bulgáriát nem nagyon ajánlom. Az étellel nem volt semmi gond, sőt, én nagyon élveztem… Paradoxon, hogy Bulgáriába kellett utaznom, hogy fogyaszthassak ugyanolyan ízű gyümölcsöt és zöldséget, mint gyerekkoromban… Tehát a kaja rendben volt. Ami sokkoló hatással volt ránk – a bolgárok viselkedése az all-inclusive étkezési rendszernél. Annak idején az első svédasztalos kirándulásokon a csehek mindent megtettek azért, hogy mindenki, még Hans Bauer is vadparasztoknak kiáltsa ki őket. Azt gondoltam, hogy azt a pofátlanságot, mellyel hordták ki az étteremből a kaját, nem lehet felülmúlni. Tévedtem. A Royal Park egy volt a négy szálloda közül, melyek egy egészen nagy komplexumot alkottak. És mind a négy szállodából a Royal Parkba jártak étkezni. Megjegyzem, kizárt dolog volt, hogy valami elfogyjon, mert szinte azonnal feltöltötték az arzenált. Nem kellett sietni, nem kellett futkosni. A gond az volt, amit a bolgárok mű-

37


Utazás pincérekkel és a szobalányokkal. Végeredményben szerencsénk volt a jó szállodával, a jó időjárással, egy hiányosság se volt olyan erejű, hogy elrontsa az üdülésünket.

veltek. Egy példa. Egy öttagú család (két szülő, három gyerek) ült a nyolcszemélyes asztalnál, tehát hely lehetett volna az asztalon bőven. Nem volt. Megszámoltam. Harminckét tányér. Kíváncsian vártam, hogy mit hagynak az asztalon. Hát körülbelül a tizedét fogyasztották el… Abból, ami maradt, és ki kellett dobni, szerintem nálunk egy kis – tíztagú – szülinapi bulit is lehetett volna rendezni. Milyen volt a személyzet? A recepciósokat inkább nem vesézem sokáig, mert egy apatikus társasághoz volt szerencsénk, ellentétben a szakácsokkal, 38

Na és most itt szépen áthidalunk és leírom, hogy szerintem mire kell vigyázni, amikor a nyugalmas szabadság rendezését az utazási iroda kezébe adjuk. Elsősorban, helyben az utazási irodánál, annak ellenére, hogy van szerződés, kérjenek egy igazolást, melyen az adott hotel avizálja, hogy a szoba le van foglalva. Ezzel hatékonyabban tudnak majd ellenállni, ha rendezetlen szobafoglalás esetén egy másik szállodába irányítanák át Önöket – amelyik szinte biztos, hogy alacsonyabb színvonalú. Ha ez nem segít, a delegáltnak magyarázzák meg, hogy ha nem intézkedik, felhívják a nagykövetséget – erre hallgatnak. Ha gyerekekkel mennek, busszal és hosszú útra, pl. Bulgáriába, követeljék, hogy ne „tescós” autóbuszt küldjenek, hanem WCvel felszereltet. És követeljenek olyan sofőröket, akik megértik, hogy nem ómódi az a szülő, aki nem tartja helyesnek, ha az úton a tíz éven aluli gyerekeknek soft erotikus filmet vetítenek… Végezetül, ha tehetik, Bulgáriába csak úgy menjenek, hogy van megbízható referenciájuk a szállodáról. Tulajdonképpen bárhova is mennek, azt hiszem a legésszerűbb, ha tehetik, kihagyni az utazási irodákat és intézni az egészet önállóan. Több szempontból ez lényegesen jobb verzió, mint megbízni az utazási irodákat azzal, hogy kellemes üdülést biztosítsanak be Önöknek. Tisztelet a kivételnek.


39


Hangfal / SzT rovata

Franz Ferdinand – Right Thoughts, 4,5/5 Right Words, Right Action

A „hipotézis”, amit lentebb negatívumként fogalmaztam meg a White Lies albumánál, miszerint az önismétlés idővel unalomba fullad, a Franz Ferdinand esetében épp ellenkezőleg viselkedik. De talán ezúttal nem is önismétlésről beszélhetünk – még ha az új lemezükön számos szerzemény az első két albumukat is idézi – hanem annak a dalszerzési módszernek a megcáfolhatatlanságáról, amelyet a zenekar basszusgitárosa, Nick McCarthy fogalmazott meg kiválóan: először gitárra írták meg a dalokat, hogy kialakuljon az együtténeklős hangulatuk, utána különösebb vacakolás nélkül vették fel őket. Tegyük hozzá, hogy az a bizonyos „együtténeklős” faktor nem a felpumpált és erőltetett stadionrockos dalolászást takarja, mint az egykor velük egy vágányon induló Killers vagy Kasabian esetében, hanem az összekacsintós, csípőrázós huncutkodást. Különösen örömteli, hogy egy negyven felé közelítő tagokból álló formáció ismeri fel ezt. Az album nyitánya (Right Action) kifejezetten a Franz Ferdinand legjobb pillanatait idézi, és folytathatnám a sort a következő két dallal, melyek közül az Evil Eye a lemez legemlékezetesebb darabja, a Love Illumination pedig a rádiók által legtöbbet játszott slágere. De nem lehet azt állítani, hogy a lemez elején letudnák a valamire való szerzeményeket, és a második felére maradnának a hagyományos B-oldalasak, hiszen néhány valóban felejthető szeletet leszámítva rendre bukkannak elő olyanok (Fresh Strawberries, Bullet, The Universe Expanded), amelyek ismét kiegyensúlyozzák. Talán roppant egyszerű, de nem hatásvadász slágerességéből adódóan is sikeredett a visszatérésük szemtelenül fiatalosra és izgalmasra. Ajánlat az albumról / korábbról: Right Action, Evil Eye, Love Illumination / Walk Away, Take Me Out, Ulysses.

Travis – Where You Stand

4/5 Fura tudatosítani, hogy a 90-es években csúcson lévő britpop-bandák (Blur, Oasis) neves frontemberei elérték a negyedik ikszet, hasonlóképp van ezzel Fran Healey is a Travisből. Persze nem kell, hogy ez meglátsszon egy-egy új megjelenésükön. A Travis, amely például olyan formációkat ihletett, mint a Coldplay vagy a Keane, márpedig nem egy befáradt albummal rukkolt elő – bár korábban akadt ilyen is – hanem azt kínálja, amit sikerültebb lemezeivel. Slágeres, andalító, fülbemászó szerzeményeket. Ajánlat az albumról / korábbról: Where You Stand, Reminder, Another Guy / Sing, Closer, Side, Why Does It Alvways Rain On Me?

White Lies – Big TV

3/5 A 80-as évek new wave-hangzásának feldolgozása nem lesz önmagától izgalmas, ahogy azt igazolja a White Lies friss albuma is. Persze több kritika hangsúlyozza, hogy a londoni trió két lemez után sem felejtett el jó dalokat írni, aminek ékes példája a Big TV közepén lévő Getting Even, a teljes lemezről viszont hiányzik az a karakter és magával ragadó erő, határozottság és élesség, amely még jelen volt például az első megjelenésükön (To Lose My Life). A második albummal indultak el ezen az úton. Váltani kellene. Ajánlat az albumról / korábbról: Getting Even, Change, / Death, Farewell ToThe Fairground, Unfinished Business.

40


Hangfal

King Krule - 6 Feet Beneath The Moon

5/5 Csodagyereknek kiáltották ki a 19 éves Archy Marshallt, ami már csak azért is megállja a helyét, mert a debütáló albumának megszólalása után azonnal kitűnik, hogy teljesen tisztában van azzal, hol tart ma az indie, a hiphop, a dubstep, vagy az r’n’b, és ezek egyvelegére pakol rá egy marékkal. Helyenként ordító, dühösnek vagy épp cinikusnak tűnő, kifordított hangja zseniális, a már 17 évesen egy EP-vel bemutatkozó tehetség lemezét újra és újra meghallgatva rendre apró finomságokat lehet felfedezni. Ajánlat az albumról / korábbról: Easy Easy, Border Line, Foreign 2 / Rock Bottom, Octopus.

Belle and Sebastian – The Third Eye Centre

4/5 A Belle and Sebastian egy kultikus skóciai zenekar, amelynek érdemes végighallgatni mind a 8 albumját, leginkább a visszahúzódó, a szépséget minden apróságban meglátó boldogságkutatóknak. Egy francia mesekönyv által ihletett név, helyenként melankolikus, de leggyakrabban meseszerű, rendkívül bájos dallamok és szövegek, illetve az önfeledt, vidám hangulat, amelyre leginkább a Simon & Garfunkel volt befolyással. Mostani albumuk az elmúlt, mintegy 8-10 év ritkaságaiból, B-oldalas szerzeményeiből összeállt gyűjtemény. Ajánlat az albumról / korábbról: Suicide Girl, Love on the March, I’m A Cuckoo / Funny Little Frog, I Want the World to Stop, Get Me Away From Here I’m Dying.

Zola Jesus – Versions

4/5 A darkwave-es, kísérleti elektronikus alapokra távolságtartó magas hangon éneklő orosz-amerikai énekesnő előző albuma (Conatus), illetve korábbi dalainak – szavai szerint – „teljesen lecsupaszított” változataival érkezik. Zola Jesus tavaly a New York-i Guggenheim Museumban adott koncertet egy vonósnégyes, illetve az ausztrál J. G. Thirwell visszafogott elektronikus zenei aláfestésével – majd a dalokat így rögzítették, ebből lett a Versions, amely hallgatásakor nem egyszer okoz lúdbőrös élményt. Ajánlat az albumról / korábbról: Avalanche, Hikikomori, Night.

Washed Out – Paracosm

4,5/5 Az ameirkai Ernest Green alkotta egyszemélyes formáció már bemutatkozó albumával belopta magát a lassú tempójú pszichedelikus szintipopot kedvelők szívébe. Ezúttal az atmoszférateremtő hangmintáit a hírek szerint mintegy 50 élő hangszerrel egészítette ki, ami rendkívül gazdag hangzásvilágot eredményezett, miközben megjelennek különböző állathangok, madárcsicsergések is. Hív a természet, engedjük el magunkat, és utazzunk el háromnegyedórára abba a hangországba, amelybe Green saját szavai szerint invitál minket. Ajánlat az albumról / korábbról: It All Feels Right, Don’t Give Up, Weightless / Feel It All Around, Soft, Amor Fati. 41


Programajánló Koncert / Party Hot In Here Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, szeptember 13. Shonen Knife (JP) Pozsony – KC Dunaj, szeptember 16., 20.00. Selena Gomez Bécs – Wiener Stadthalle, szeptember 17. A Nemzeti Énekkar koncertje Dunaszerdahely – VMK, színházterem, szeptember 18., 19.00. Sweatseon Klank (Project Mooncircle, Brainfeeder, Warp, live/USA) Pozsony – Nu Spirit Club, szeptember 19. Sanfranciscobeat (HU) + Luc X Dunaszerdahely – NFG klub, szeptember 20.

Pozsony – Majestic Music Club, október 4., 20.00.

(Indonézia, SK) Djakali Kone band (Burkina Faso, A) MGMT Hossam Ramzy (Egyiptom, UK) Bécs – Gasometer, október 4. Október 12.: Taiko Hungary (HU The Dillinger Escape Plan, Vladiswar Nadishana (RUS,GER) Maybeshewill (UK), Circles Pavol Bodnár & Ecce Jazz Band (SK) (AU) Martin Verdonk (HOL) Koncert Pozsony – Ružinovi kultúrház, Budapest – A38, október 6., 20.00. október 11-12. Editors, Balthazar Bécs – Gasometer, október 8. Emika Budapest – A38, október 10. Pigs Might Fly Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, október 18. Tublatanka Pozsony – Majestic Music Club, október 19., 20.00. Kraak & Smaak Live Budapest – A38, október 23.

Deerhunter Bécs – WUK, október 27. Bonobo Live Budapest – Millenáris, szeptember FESZTIVÁL 20., 20.00. Vészfék Összművészeti Fesztivál Az eseményen hazai és határon túli egyének és csoportok vesznek részt a következő kategóriákban: drámaírás, színház, film, képzőművészet, tánc, Trafó ELECTRIFY Series zeneművészet. Vol II. Dunaszerdahely – Vermes-villa, Vladislav Delay, Forest Swords, Micachu & Tirzah, Pamelia Kurstin NFG klub, szeptember 13-14. Budapest – Trafó, I. Dunaszerdahelyi szeptember 21., 19.30. Kastélyfesztivál A Historium és a Kortárs Magyar Selah Sue (BE), Sena Galéria rendezvénye. Koncert Részletes program: Budapest – A38, 10:00 – Kapunyitás szeptember 25., 19.30. 15:00 – Interaktív bábszínház Németh Lucával Budapest Jungle 16:30 – A Bicskás zenekar Makoto, Statik, Markov, DJ Ren népzenei koncertje and Con*Natural 18:00 – Irodalmi előadás: Bán Budapest – Corvintető, Mór, Benyák Zoltán és Bíró szeptember 28. Szabolcs beszélgetése Hochspannung!: Bambounou 19:00 – A holló évszázada c. kötet (50Weapons/FR) + SILF (live/HU) bemutatója, koccintás a Historium 2. születésnapja alkalmából + Biomat 19:30 – Az Expired Passport Pozsony – KC Dunaj, koncertje szeptember 28., 22.00. Belépő: 2 euró. A belépő ára levásárolható a könyves standnál! Au Revoir Simone Dunaszerdahely – Vermes-villa, Pozsony – KC Dunaj, október 2. szeptember 21., 10.00. The Boxettes (UK) Koncert Percussion festival 2013 Pozsony – LOFT! klub, október 3. Október 11.: Tortola Drums (SK) Irie Revoltés Gamelan Gong Kebyar Koncert Divers Club Bratislava: Jazzman Gerald (UK) + DJ Suhaid (HU) Pozsony – KC Dunaj, szeptember 20., 21.00.

42

Electronic Beats Fellépő: Washed Out Budapest – Millenáris, október 25. SZÍNHÁZ: Művészet Yasmina Reza komédiája a kassai Thália Színház előadásában. Pozsony – szeptember 11., 11.00, 19.00. Made In Hungária A Jókai Színház előadása. Komárom – Jókai Színház, szeptember 20., 19.00. Hontalanítás Az Ifjú Szivek Táncszínház előadása. Pozsony – Ifjú Szivek, szeptember 25., október 9.,30., november 9. 19.00. KIÁLLÍTÁS KOMP – Kortárs Művészeti Panoráma Dunaszerdahely – VMK, előcsarnok, szeptember 13., 17.00. EGYÉB Cirque du Soleil - Alegría Látványos akrobatikai bemutató. Pozsony – Ondrej Nepela Téli Stadion, szeptember 11., 20.00. Csallóközi félmaraton – Szüretfesztivál 10.00: Félmaraton (21 km), negyedmaraton (10,5 km), minimaraton és családi futás (4,2 km) 14.00: Izgalmas programok és gyermekjátszótér Este sztárvendég: R-GO Dunaszerdahely – VMK, szeptember 14. VándorLÁSS! – VILÁGJÁRÓK KLUBJA Dunaszerdahely – VMK, moziterem, szeptember 20., 18.00. XXXIII. Csallóközi Vásár Program:

Szeptember 26. (csütörtök): 11. 00 – A vásár ünnepélyes megnyitója – Dr. Hájos Zoltán polgármester köszöntője, Közreműködik az Ágacska Gyermeknéptáncegyüttes és a Pántlika zenekar 15. 00 – 16. 00 – Gyermekműsor – fellépnek a Kodály Zoltán Alapiskola diákjai, Csallóközi Néptáncegyüttes, Krpčiarik 16. 15 – 17. 30 – A Dunaszerdahelyi Ki mit tud? egykori győztesei: Juhos Attila és Varga Evelin 18. 00 – 19. 30 – Sisa Sklovska a Cigánski diabli 20.15 – Balázs Fecó és a Korál koncertje 22. 30 – 24. 00 – Diszkó Szeptember 27. (péntek): 15. 00 – 16. 00 – Gyermekműsor – a Holló Együttes fellépése 16. 00 – 17. 00 – A Four Art Singers énekeskvartett műsora 17. 30 – 18. 30 – Nótavarázs közreműködnek: Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László, Derzsi György, Kosáry Judit, kísér: Banyák István és Sárközi Pál népi zenekara 18. 30 – 19. 30 – Szeredy Krisztina és Jenei Gábor (Madách Színház) 20.15 – 23. 00 Pataky Band és az Edda Művek koncertje 23. 00 – 01. 00 – Diszkó Szeptember 28. (szombat): 12.00 – 15.00 – Erős Emberek Nemzetközi Versenye 15.00 – 16.00 – Vásári bérletcsalogató - a Győri Filharmonikus Zenekar koncertje 16.00 – 17.00 – Folkblokk közreműködnek: a Dunaszerdahelyi Nyugdíjasklub éneklőcsoportja, a Dunaág Néptáncműhely, a Tiszta Forrás női énekkar, a Csallóközkürti Népdalkör, a Pántlika zenekar 17.15 – 18.30 – Operett- és popdallamok - fellépnek: Szabó Marika, Kevicky Tünde, Kosár Szabolcs, Dégner Lilla 18.45 – 19.45 – A Koráb együttes műsora 20.15 – 22.30 – Nosztalgiabuli közreműködnek: Dobrády Ákos (TNT), Hip Hop Boyz, V-TECH, Happy Gang 22.45 – 02.00 – Utcabál a For You zenekarral Müller Péter előadása Komárom – Matica-ház, október 18., 19.00. Musaeum Hungaricum X. Konferencia a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság szervezésében A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja Somorja – Fórum Intézet, október 24., 9.30.


43


Filmkocka / SzT rovata

Hajsza a győzelemért Várakozás: ***

A Forma-1 élvonaláról mainstream játékfilmet még nem nagyon készítettek Hollywoodban, és valljuk be, Ron Howard (Apollo 13, Egy csodálatos elme, Frost/Nixon) rendező, valamint Niki Lauda James Hunttal 1976-ban folytatott kergetőzésének drámai fordulatai csak úgy vonzzák a patetikus hangvételt. A történet középpontjában az említett idény áll, bár az eddig bemutatott előzetesek alapján ízelítőt kapunk a versenyzők korábbi éveiről is. A ’76-os viszont az az idény, amely kínálja magát a megfilmesítésre úgy Lauda szörnyű balesete, mint csodával

határos módon történt gyors vis�szatérése, és a nagyképű playboy, James Hunt egyidejű feltámadása és világbajnoki címe okán. Forma-1-es szakmai és rajongói körökben meglehetősen ismert és idézett idényről van szó. Meglehetősen nehéz eldönteni, hogy Ron Howardtól egy ilyen sportfilm kapcsán mit várhatunk. A színészválasztás terén elképzelni sem lehetne Chris Hemsworthnél (Hunt) és Daniel Brühlnél (Lauda) jobbat, és remélhetőleg Peter Morgan forgatókönyvíró is képes ismét két – ezúttal Forma1-történeti – nagyságot feszesen egymásnak szegezni, mint azt tette néhány éve a Frost/Nixonban. Hollywood ugyanakkor nem ritkán áldoz fel tényeket a drámai hatás növelése kedvéért – mint azt tette Spielberg is a Lincolnban. Tehát az eredmény azon múlik, hogy hitelesen követik-e Hunt és Lauda versengésének tömegek által ismert történeti elemeit, illetve hogy az alkoholt és kábítószereket sem megvető, fiatalon (46) szívrohamban elhunyt Hunt, mint elsőszámú főhős sportemberi jellemfejlődése által kínált pátoszlufit sikerül-e egyben tartani.

The Purge – A bűn éjszakája IMDb: 5,5 RT: 38%

Alapvetően izgalmasnak és elgondolkodtatónak tűnő kiindulópontról indul James DeMonaco második rendezése, hiszen azt veti fel – mi lenne, ha volna egy fél nap egy évben, amikor minden bűntény büntetlen marad, mivel a hatóságok, a mentők és a kórházak behunyják a szemüket. Azt követhetjük figyelemmel, hogy ez milyen „elváltozásokat” eredményez az Ethan Hawke által megformált főhős családján. Lélekőrlő dilemma, hogy meddig mehetünk el, ha mindent szabad. A kérdés, hogy ezt meg tudják-e ragadni.

2 kaliber IMDb: 7,0 RT: 64%

A tavalyi Csempészek (Contraband) után idén ismét akciófilmet rendezett Baltasar Kormákur, ami azért meglepő, mert az izlandi direktor elsősorban hazai színészekkel forgatott drámáival (101 Reykjavík, A tenger, Vérvonal) sikeres. A Csempészek után ismét Mark Wahlberg alakítja az egyik főszerepet, ezúttal Denzel Washington a másikat – mindketten az alvilágba beépült rendőrök, akik már olyannyira beépültek, hogy ki se bírnak szállni. Aztán átverik mindkettőt, és lesz nemulass…

44


Filmkocka

Barátunk, Superman

IMDb: 6,8 RT: Az iraki rendező, Karzan Kader 2010-es rövidfilmjével (Bekas) egy sor díjat besöpört, most ebből forgatott egy nagyjátékfilmet. A 90-es évek eleji háborús Husszein-korszakban játszódó, valós események alapján készült filmben két iraki falusi kisfiú, akik a katonákon kívül mit sem észlelnek a háborúból, el akar jutni Amerikába, miután falujukban egy tetőnyíláson keresztül belekukkantanak, amint ott épp a Supermant vetítik. Egy rendkívül aranyos, tragikomikus történetnek nézünk elébe.

Démonok között – The Conjuring IMDb: 7,8 RT: 86%

Manapság olyannyira ritka a valóban hatásos és értelmes horrorfilm, hogy különös, miként lehet egy viszonylag gyakran alkalmazott formulával, a démonok lakta házzal kassza- és egyúttal kritikai sikert aratni. Merthogy erről van szó. James Wan (Fűrész) rendező azonban a kritikák szerint „a kevesebb néha több” elvét alkalmazza, és nem a vérre, vagy a giccsbe hajló borzongatásra, hanem – a Hitchcock-elvet követve – a csontrepesztő feszültség folyamatos fenntartására, illetve kiélezésére összpontosít.

Diana Várakozás: ***

Oliver Hirschbiegel filmjét témája miatt bizonyára nagy figyelemmel kísérik majd Lady Di rajongói, éppen ezért a német rendező (A kísérlet, A bukás) kifejezetten nagy fába vágta a fejszéjét. A film előzetese emelkedett, helyenként álomszerű hangulatot közvetít, kérdés, hogy maga a történet, amely Károlytól történt válása után zajlik, és elsősorban Hasnat Khan szívsebésszel folytatott, paparazzi-hadjárattal kísért szerelméről szól, le tudja-e mosni a Diana rajongói által egyébként valószínűleg várt pátoszt.

A nagy füzet IMDb: 8,2 RT: -

Szász János filmjét indítja az Andy Vajna vezette bizottság a jövő évi Oscar-versenyben Magyarországról. A film alapjául szolgáló regényt Agota Kristof magyar származású svájci írónő írta, és két kisfiúról szól, akiket a háború (a filmben II. világháború) alatt egy vidéki kis faluba visznek nagyanyjukhoz. A film azt hivatott megmutatni, hogy a fiúkkal való irgalmatlan bánásmód miként alakít ki bennük egy ellenreakciót, amit a bizonyos füzetben papírra vetett erkölcsrendszer alapján építenek ki magukban.

Vérmesék Várakozás: ****

Luc Besson az elmúlt tizenöt évben, kb. Az ötödik elem óta kevés értelmes dologhoz adta rendezőként a nevét, és Robert De Niro is néhány mellékszerepet (Napos oldal, Mocsokváros utcáin) leszámítva inkább több marhasághoz. Éppen ezért izgalmas, hogy a francia akciórendező egy franciaországi tanúvédelmi program alá kerülő, veterán keleti parti maffiavezérként hozza vissza De Nirót, „vérmes” feleséggel (Michelle Pfeiffer) és kölykökkel. Megérdemelhet egy esélyt.

Rovatunk az egyes filmek bemutatója előtt, a róluk rendelkezésre álló információk alapján íródik. 45


Könyv

Tánczos Gábor Illúzióromboló Könyvtára Higasino Keigo: A gyilkos ismeretlen Nem sok jót ígérő feliratok a könyvborítón. Elég gyanús az ilyen stílusú reklám. Ráadásul krimiről van szó, abból pedig nem könnyű jót találni. Többségük tele van önellentmondásokkal és banális pontatlanságokkal. Még a műfaj híres művelőinél is gyakran előfordulnak ilyen, sok esetben a történet egészén végighúzódó szerzői figyelmetlenségek. Az olvasó pedig értetlenül forgatja az oldalakat, növekvő csodálkozással szemlélve, hogyan húzta magát csőbe a szerző. Minden negatív előítéletem ellenére úgy döntöttem, kinevezem a könyvet vízparti vésztartaléknak. Japánban játszódik a cselekmény, melynek fő motívuma két lángelme összecsapása. A régi barátok közül a matematikus a bűneset elfedésén dolgozik, a fizikus

pedig a rendőrök munkáját segíti. Beszélgetéseik új színt kölcsönöznek a krimi hangulatának, ráadásul nem olyan erőltetett, minden mondatában szájbarágós módon, mint a hasonló elgondolásokból burjánzó tévésorozatok. Ugyanakkor a sztorit végigkíséri az együgyű hibák sorozata, amelyekkel kapcsolatban az az utolsó reményünk, hogy ha már a tettesek nem is, legalább a szerző észreveszi azokat, és a végén az asztalra csapatja a nyomozókkal. Nem ez történik. Szerencsére! Kiderül, hogy a butaságnak gondolt gikszerek a végső elterelés precízen kiszámított elemei. Zseniális és mellbevágóan megdöbbentő. A regény az elmék csatájáról szól, de minden döntő mozzanat gyökere mindkét oldalon érzelmi. Ezt a hatást kiemeli az ország kultúrájából fakadó udvarias miliő, ahol például a detektív, miután ellenőrzi a gyanúsított adatait, bocsánatot kér tőle a tapintatlanságért. Tanulság: Lehet, hogy a könyv már az elején gyanús, de a gyilkos mindvégig ismeretlen.

Legsikeresebb – ügyvéd az írók között / író az ügyvédek között Bevezető helyett: Régebben sikeresen átrágtam magam Arthur Hailey irományain, viszont az akkoriban nagyon felkapott Robin Cook teljesen hidegen hagyott és J. M. Simmel két könyve a mai napig érintetlen maradt a könyvespolcomon… A felsorolt szerzők nevét olvasva talán egyértelműbb lett, hogy ma a „gyorsan fogyasztható” könyvekről ejtünk szót. Elsőként Stephen Kingre gondoltam, de végül John Grishamre esett a voksom. John Grishammel úgy vagyok, mint a gyorsétkezdék kínálatával. Nem az elsődleges célpontom, de ha időnként kedvem szottyan rá, miért ne. Ki is John Grisham? Saját elmondása szerint egy ügyvéd, aki a tárgyalások szüneteiben túl gyakran foglalta el a mellékhelyiséget, magyarán, nem volt gyomra a szakmához, s ezen okon választotta az ügyvédi szakmáról való írást. Amikor

46

azt mondom, hogy bestsellereket gyártott, azt szóról szóra így is gondolom, mert sorrendben a harmadik könyve után (A cég) szinte mindegyik annak számított már a klasszikus forgalmazás előtt – különböző elővételekben. Miért pont Grisham ügyvédi világról írt irományaira esett a voksom? Őszinte leszek, racionális érv ilyen könyveknél nincs, mert tényleg nem tartoznak a világirodalom mesterművei közé, egyszerűen szórakoztatóak. Grisham ügyes tollforgató, történetei többnyire jól felépítettek és érdekesek. Ezt magyarázni körülbelül olyan felesleges, mint magyarázni, hogy miért esik jól néha a fastfood… A hosszú listából felsorolom a legsikeredettebb darabjait: A cég, Az ügyfél, A csodatevő, vagy a nem szokványos, ügyvédi sávon kívül írt, gyapotföldekről szóló, A festett ház, vagy egy rendkívül szórakoztató karácsonyi ,,sitcom-os“ kis történetecske, az Elmaradt karácsony. John Grisham legfrissebb termékei a Calico Joe és A csaló már a könyvesboltok polcain találhatóak. Kellemes fogyasztást! :-) (tpoor)


Magán gyermekintézmény és bölcsöde „Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam: 1. Ossz meg mindent másokkal! 2. Ne csalj a játékban! 3. Ne bánts másokat! 4. Mindent oda tégy vissza, ahonnan elvetted! 5. Rakj rendet magad után! 6. Ne vedd el a másét! 7. Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! 8. Evés előtt moss kezet! 9. Húzd le a vécét! 10. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! 11. Délutánonként szundíts egyet! 12. A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! 13. Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növény felfelé, és senki nem tudja, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk. 14. Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is - mind meghalnak egyszer. Mi is.” Robert Fulghum

930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86

www.kakademia.sk 47


Különvélemény

Játszani is engedd! (*) Këri rovata

Mostanában egyre többször fogalmazódik meg bennem a gondolat, hogy nem szeretnék ma gyermek lenni. Főleg olyankor konstatálom ezt magamban, mikor gyorséttermekben látom kergetőzni a csemetéket, vagy ordítva toporzékolnak az utcán.

repülők, vonatok mesélnek a barátságról és hősiességről. Az ipar az animációs filmeket preferálja, a legnagyobb gyártók nevét adva garanciaként. A lényeg, hogy lehessen 3D változatot készíteni, bármilyen silány is a sztori. Össze sem lehet hasonlítani a mai alkotásokat a régi korok sorozataival. Igaz, a figurák nem mozogtak tökéletesen és a háttér sem szépen kidolgozott grafika volt, de a főszereplők egytől egyig szerethető figurák voltak.

Nem könnyű nekik. Egy olyan kifejlett társadalomba születnek, ahol bizonyos, sokszor gyermekidegen dolgok elfogadottnak és védettnek számítanak. A ruházatuk apró felnőtteket csinál belőlük, és hamar megtanulják, hogy nem mindegy, milyen címke van a hátizsákon vagy tolltartón. A szülőnek nem mindig van ideje foglalkozni velük, hiszen munka mellett a háztartásról is gondoskodnia kell. Ezért tévé elé ültetik, vagy betesznek egy DVD-t. Onnantól a gyermek a mesére van bízva, amely köztudottan fejleszti a kicsik képzelőerejét, kialakuló szókincsét. A mai mesék nagy többsége azonban torz, sokszor félelmetes figurákat ábrázol. A Pokémon és hasonlók meggyőzik őket arról, hogy mindenkit el kell söpörni, aki az ember útjába kerül. Aztán van a másik véglet, mikor az apróságokat megalázó módon, tudatlan lényekként kezelik. A film- és mesegyártásban egyaránt megfigyelhető az ötlettelenség. A közlekedési eszközök szinte mindegyikéről született már mesesorozat – autók, 48

A bábszínház csodáit csak ritkán tapasztalhatj��k meg a gyerekek, pedig minimális eszköztárral, de annál több humorral és lelkesedéssel jópofa ötleteket lehet színre vinni. Emlékszem, milyen csodálattal néztem Kemény Henriket a paraván mögött. Vitéz László és a csokipofa hadakozása olyan őszinte nevetést váltott ki a nézőtéren kicsikből és nagyokból, amihez foghatót ritkán hallani. Vagy Néder Norbert és a Ládafia Bábszínház? A Duna Menti Tavasz csúcsprodukciója volt. Hakapeszi Maki szűnni nem akaró csokoládéimádata a tévéből még ismerős lehet. Néha meg-megvillant a bábocskát mozgató drót, mégsem vett el semmit az élményből. Ezek a magyar mesetörténet meghatározó darabkái, mégis gyakran már csak a televízió archívumában fellelhetők. Pedig a gyermekeknek szükségük van az efféle lecsupaszított játékra – ma ugyanúgy, mint 20-30 évvel ezelőtt! (* József Attila – Levegőt!)


a

sz em üv a eg m u

gá to nk lja áb an

?

Sz ab to ´´ ad és l ul a m hoz e n z jo ax a k im i l ál um eh un n m ot et´o´ ! sé eg ge k ib´o ´ l

a szem lézeres kezelése

+ + + +

alkalmassági vizsgálat 0 perc várótermi várakozás kezelés utáni szemcsepp beavatkozás utáni ellenőrzés

Így Önnek csak a szem kezelését kell fizetni

mos t

140 €

érték b aján en dék

390 € /szem

Hívjon minket és egyeztessen időpontot még ma!

Munka utca 4644, Komárom tel.: +421 35 / 770 01 33 mobil: 0918 22 88 08 49 info@bezokuliarovo.sk


Sport

Amerikai futball Szlovákiában Gocoň Péter beszámolója és fotói

Szlovákia–Csehország, válogatott mérkőzés Amerikai futball. Legtöbbünk számára tartalmilag ismeretlen fogalom, legfeljebb a kábel- és műholdas csatornák adásaiból ismerjük. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az amerikai futball csupán agyonöltözött keményfiúk harca egy fura alakú labdáért, de ha belemélyedünk a lényegébe, és megértjük a komplikáltnak tűnő szabályokat, akkor egy érdekes kontaktsportot fedezhetünk fel, melyben nemcsak kemény fizikai ütközéseket észlelhetünk, hanem precíz és átgondolt támadási és védekezési stratégiákat. Nem kis hasznunkra válhat, ha egy picit átböngés�szük az amerikai foci alapszabályait és alapadatait. Tehát – a játékidő negyedekre van osztva, a tengerentúlon többnyire tizenöt, Európában pedig tizenkét percesekre. Mivel a tiszta játékidőt mérik, egy-egy meccs akár három óráig is eltarthat. A tojás alakú labdát a füves, illetve műfüves, téglalap alakú pályán „kergetik” az erős fiúk. A pálya méretei természetesen yardokban értendők - 53 1/3 (49 m) x 100 (91,44 m). A pálya hosszával párhuzamosan húzódnak az oldalvonalak, a pálya szélességében pedig az end line-ok. A 100 yardos pálya hossza fel van osztva vonalakkal jelölt 5 yardos részekre, minden 10 yardon van egy szám, amely jelzi a távolságot a célterülettől (End zone). A játék célja eljuttatni a labdát az ellenfél célterületére. 50

A játékosoknak négy kísérletük van arra, hogy átjussanak egy 10 yardos távolságon. A játékot a quarterback (irányító) indítja, aki a labdát a reciever-nek (elkapó) passzolja, vagy átadja a running back-nek (futó). A többi támadó játékos blokkolja az ellenfél hátvédjeit, hogy a labdát birtokló játékos akadálytalanul minél messzebbre futhasson a labdával. Abban az esetben, ha négy kísérletre sikerül minimum a 10 yard, a támadó csapat következő négy kísérlethez jut, a következő 10 yardra. Sikertelen kísérlet esetén következik az ellenfél támadása, és a támadást befejező csapat próbálja kibekkelni az ellenfél kísérletét. Az alap pontszerzési módszer a touchdown, hat pontot ér, és ezt úgy lehet elérni, hogy a támadó játékos eljut az ellenfél célterületéhez. Második mód-


Sport szer, az ellenfél kapujába rúgni a labdát, ez három pontot ér. A touchdown elérése után a támadó sor lehetőséghez jut plusz pontokat szerezni. A célterülettől kétyardos távolságból indíthatja a labdát, és kétféleképpen választhat – rúgás az ellenfél kapujába, ami egy pontot ér (point after touchdown), vagy ismételten megpróbálja eljuttatni a labdát a célterületre, ez két pontot ér (two-point conversion)... Ennyit tehát röviden annak a sportágnak az alapszabályairól, mely Szlovákiában manapság növekvő népszerűségnek örvend. Az Amerikai Futball Szlovák Egyesületének (SSAA) szárnyai alatt lévő nyolc szlovák klub idén a bajnokság második szezonjának mérkőzéseit abszolválja. Maradjunk csak a kettes számnál, mert augusztus 18-án a pozsonyi ŠKP stadionban a második hivatalos válogatott mérkőzését játszotta a szlovák gárda az örök sportriválissal, Csehországgal. Volt szerencsém megtekinteni ezt az összecsapást, és átérezni ennek a számomra még mindig egzotikus sportnak a hangulatát. A szervezők tényleg odatették magukat, szlovák viszonylat-

ban bombasztikus show-műsort rendeztek a meccs körül. Annak ellenére, hogy a „fő menüt“, az amerikai futballt, délután négy órakor kezdték tálalni, bőven akadt látnivaló már délelőtt tizenegytől. A kísérő akciókból hadd említsem meg például a zenés koncerteket, mazsorettek fellépését és az amerikai autók show-ját. Térjünk rá a meccsre. Roppant érdekes volt már a bemelegítés. Ötven legény „bevetésre készen“, fegyelmezetten, harci kiáltások mellett elfoglalta helyét a pályán. Csodáltam a játékosokat, hiszen rekkenő, harmincöt fokos hőségben képesek voltak futkosni a nem éppen tengerparti felszerelésükben. Nem nehéz tippelni, hogy a testközeli hőmérséklet ötven fok körüli lehetett. A bemelegítés után indult a grandiózus show-műsor, mely a játékosok felvonulásával kezdődött, természetesen mazsorettek kíséretében. Megszólalt a nemzeti himnusz, élőben, aminek külön érdekessége, hogy gitárszólóval. A kezdőrúgást (kick-off ) az amerikai nagykövetség képviselője végezte el, azzal a labdával, melyet ejtőernyősök szállítottak a pályá-

51


Sport

ra… A szervezők gondoltak azokra a nézőkre is, akik első ízben vettek részt egy amerikai futballmeccsen, a hangosbemondó állandóan magyarázta a játékszituációkat, s közben remek hangulatot varázsolt a háromezer főt számoló közönség soraiban. A meccs viszont nem volt a szlovák válogatott számára olyan dicsőséges, mint a felvezetés. Laikus szemmel is látható volt a különbség a két csapat között. Amíg nekünk nagy gondot jelentett eljutni a következő down-hoz (eljutni a tízyardos távolságon négy kísérletre), a cseheknek nem okozott gondot eljutni a mi célterületünkhöz, ezzel állandó nyomás alatt tartották a védelmünket. Sajnos az egyetlen szlovák touchdown elkerülte a nézők és az én figyelmemet is, mivel a mexikói hullámokkal voltunk elfoglalva... A védelmünknek köszönhetően, mely jobb teljesítményt nyújtott, mint a támadó sor, a végeredmény nem volt annyira vészes – 6:36. Ahhoz képest, hogy ez az összecsapás a szlovákok második hivatalos 52

válogatott meccse volt csak, és az ellenfél lényegesen képzettebb csapattal képviseltette magát – épp a B-csoportos Európa-bajnokságra készült a cseh válogatott – a benyomásom a meccsről és az eseményt kísérő hangulatról nagyon pozitív. Netán ha kedvet kaptak élőben megtekinteni az amerikai futballt, bátran látogassanak el a Bratislava Monarchs bármelyik mérkőzésére. Az egyik legkeményebb kontaktsportot tényleg érdemes legalább egyszer élőben megtekinteni, könnyen lehet, hogy ízleni fog…


KOMPLETNÝ SORTIMENT ELEKTROINŠTALAČNÉHO MATERIÁLU A SVETELNÝCH ZDROJOV

E C Á R P É N Č A L A T Š N I O R T K E L E

KÁBLE VODIČE ROZVODNICE PLASTOVÉ A OCEĽOPLECHOVÉ - DOMOVSKÉ A VEĽKOOBSAHOVÉ PRÚDOVÉ CHRÁNIĆE ODPÍNAČE ISTIČE STYKAČE PREPAŤOVÁ OCHRANA ELEKTROINŠTALAČNÉ NÁRADIE INŠTALAČNÉ KRABICE NOSNÉ SYSTÉMY KÁBLOVÉ KANÁLE A PVC LIŠTY SVORKY KÁBLOVÉ OKÁ VŠETKO PRE HROMOZVOD A UZEMNENIE ...ostatné veci čo potrebujete na profesionálnu montáž u

u

u

u

u

u

u

u

u

u

u

u

u

NAJVÄČŠIA SKLADOVÁ ZÁSOBA SVETELNÝCH ZDROJOV V SR Žiarovky Žiarivky Výbojky LED žiarovky Svetelné výpočty... u

u

u

u

NAVŠTÍVTE NÁS: MA-AS s.r.o. BRATISLAVSKÁ 14, DUNAJSKÁ STREDA

(ZA ČERPACOU STANICOU SLOVNAFT)

KONTAKTY: Tel.: 0903 648 852 Tel.: 0917 425 446 E-mail: maas@maas.sk OTVÁRACIA DOBA: PONDELOK - PIATOK 07:30 - 16:00 WWW.MAAS.SK

53


Sport

Az arculat kialakítása (AK) nem jött össze… Poór Tibi írása Nagy Krisztián fotói

2013. augusztus 11., a Fekete-tenger partja A családom pihenget a szállodai szobában, én pedig sétálgatok a tengerparton. Pityeg egyet a telefonom - sms. Olvasom Szilvási Tibi üzenetét: „Nem tudom, hol fogad a hír, de ülj le – Arculat keresése vol. 5: Trencsén-DAC (félidő) 5:0. Kapuskiállítás volt az elején, hogy teljes legyen a kép…”.

Leülök, és eszembe jut egy szlovák úriember (egy foci institúcióban elég komoly funkciója van) válasza erre a mondatra: Abban az esetben, ha radikálisan nem változik a csapat (DAC), a liga jobb csapatai ellen érett lesz a fél tucatra is. A válasza, kissé ironikus mosollyal kísérve: Á, dehogy, én nem így gondolom, hiszen ez csak a szezon eleje… Egy nappal később. Megnézem a TA3 összefoglalóját… Ami lejön abból a pár percből – anarchia a pályán. Egy héttel később. Még mindig a tengerpartnál. TA3 – Miki elismeri, hogy a Besztercebánya már 54

az első félidőben eldönthette volna a meccset. Slančík (BB) kihagyott ordító helyzetén nevetek. Egy újabb héttel később. Miava. Fantasztikus környezetben, hihetetlenül bájos hangulat közepette a klubunk rémisztően kiszolgáltatott. Tizenegyest ítélnek a javunkra és kiállítják a hazai játékost. Velický kihagyja a tizenegyest. De a kihagyott tizenegyes a legkisebb gond… Még pár percig tart az egyenrangú parti. Ami azután következik… Felborul a pálya, csak egy csapat létezik – a hazai. Vicc nélkül, tízet is rúghattak volna!


Sport Az első reakciók a meccs szabotálásáról szóltak. Többen azt mondták, hogy ha a játékosok kaptak volna fizetést, akkor jobban játszanak. Egyesek azt mondták, hogy ez a meccs nem a pénzről szólt, mert a játékosok java része a focihoz „nemtudomka”, és példáztak Hofi régi viccével: Tudsz úszni? – Nem. – És ha megfizetlek? Voltak olyanok is, akik azt mondták, mindkét verzió igaz, mert az egyik állítás nem zárja ki a másikat. Szerintem nekik van igazuk.

kább az okozott, hogy a kipakolással eddig vártak… Tanulságos volt ez a szezonkezdés. Kérdés az, hogy ki tanult belőle, illetve kinek kellene tanulni belőle. Úgy gondolom, hogy főleg azoknak, akik képesek voltak nekilendülni a szezonnak ilyen amatőr módon… A kipakolás után a DAC-kupameccsen hatot rúgott a gyenge Dolná Ždaňának, és a bajnokin megérdemelten nyert a focit szabotáló Nyitra ellen. A nyitrai meccs után szünetel a Corgoň Liga, legközelebb szeptember 14-én, Kassán játszik a DAC.

Az a gond, hogy a „nem tiszta fejet” (Miki virágnyelvű szavai) feltehetőleg ugyanaz váltotta ki, mint a tömegesen otthon maradó szurkolók „bazi nagy fejfájását” (ez is virágnyelven írott böffentés)…

Hm… Egy ismerősöm feltett nekem egy egyszerű kérdést: Meddig kínoznak még minket? Nem tudom, de ennél a szenvedésnél a semmi is jobb.

Dunaszerdahelyen kevesen lepődtek meg, amikor Velickýék kipakoltak a médiának. Meglepetést in-

Ami az arculatot illeti, mit is mondjak… Kerestük, de nem találtuk…

55


Sport

Négy bátor, vagy naiv legény? Poór Tibi írása Fotó: Nagy Krisztián Fišan, Velický, Obžera és Fodrek – bepakolták a cókmókjaikat és „kipakoltak“ a médiának. Paradoxon, de a játékos számára jó és rossz is, ha nincs szerződése – a pénzt nehezebb követelni, de könnyebb odébb állni. A klub szemszögéből nézve – visszanyal a fagyi...

védekezésünknél egy kacagtató 4-2-4 felállásban futkostunk a pályán. Magyarán, azt csináltak, amit akartak, illetve olyan szabad kezet kaptak a védekezésben, hogy az már fájó volt. Igen, nélkülük elfelejthettük volna a feljutást, de…

A média ezt a konkrét esetet többé-kevésbé bulvártémaként kezeli – a beteg jelenséggel csak akkor foglalkoznak, amikor kitör a botrány, illetve valaki „énekel“. Ez alkalommal azok énekeltek, akik eddig bizonyos módon szerves részesei voltak a komédiának, hasonlóan, mint anno Kováč, Struhár és Hílek, egy lényeges különbséggel – Velickýék menet közben pöfögtek-pöfögnek, ez viszont nem változtat azon, hogy több hónapig ők is elsumákolták a valós helyzetet. Fodrek, Obžera és Velický hazai viszonylatban átlagon felüli játékosok – voltak (talán még lesznek)... Nem kell Mourinhónak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, különböző okok miatt nem voltak olyan felkészültek, mint ahogy azt egy elsőligás szint megkívánja. Szemlátomást lelassultak, és hiányzott belőlük a modern foci egyik legfontosabb eleme, a dinamika – a második ligában is. Fodrek és Obžera a második ligában a fegyelmezetlenség hordozói voltak, emlékezzünk csak vissza, hogy nekik is köszönhetően nem egy meccsen a 56

A lépésüknek van egy fontos momentuma. A bajnokság menete közben történik mindez, nem pedig a távozásuk után. Bizonyára számoltak azzal, hogy a kipakolásnak lesz foganatja a sajtóban, de biztosan tudatosították azt is, hogy ezzel elindítottak egy hosszú távú konfliktust. A vitapartnerük egyelőre a srácok mondanivalójának a java részét cáfolta, talán az is bekövetkezhet, hogy úgy lesznek beállítva, mint akik gátolták a klubot a szebb jövő elérésében… A napokban megjelent egy nyilatkozat, melyben olvashattuk – a klub dinamikusabb játékosok iránt érdeklődik, utalva arra, amit a vak is látott már több hónapja, hogy Velický és Fodrek nem ilyenek (akarva – akaratlanul). Ez igaz, de ezt miért csak akkor hangoztatja a klub szakmai trösztje, amikor ezek a játékosok követelik a pénzüket? Több szálon indult el ez a történet. Az egyik: Fišan, Velický, Fodrek és Obžera története és ütközése a személyüket eddig istenítő, ma pedig elmarasztaló alakulattal. A legkiszámíthatatlanabb vonal – milyen lépéseket vált ki ennek az esetnek a nyilvánosságra hozatala? Marad a média által felállított séma? Csak „három napig“ tart ez a csoda is? Vajon lesz valami reakció a SFZ-től, főleg a licenccel kapcsolatosan? Abban az esetben, ha lesz egy kemény, exempláris stop a SFZ-től, akkor ez a négyes vastag betűkkel íródik be a klubunk történetébe. Őszintén? Ennek kicsi a valószínűsége, de kíváncsi vagyok.


WWW.FACEBOOK.COM/POWERBROTHERS.SK

NÁJDETE NÁS V DUNAJSKEJ STREDE NA ŠPORTOVEJ UL. 11 57


Havi-baj

Te tényleg parasztozol? Këri írása Egész eddig menőségnek számított randomra beköpni egy-egy kevésbé jól öltözött, vagy viselkedni nem tudó/nem akaró polgártársunk láttán, hogy Paraszt.

Személy szerint úgy vélem, a parasztság nem ott dől el, hogy az ember vidéken vagy városban él. Lehet, hogy nem is olyan soká mindannyian rá leszünk kényszerülve, hogy otthoni körülmények közt gazdálkodjunk... A társadalom szép lassan jön rá arra, hogy a városi élet túlságosan költséges, külsőségekre koncentráló létforma. Kell még néhány év, hogy a hölgyek tűsarkú cipellőiket időről-időre gumicsizmákra, márkás kézitáskájukat köténykére cseréljék. A történet a konyhából indul, a családi tűzhely mellől. A ma kapható élelmiszerek nagy százaléka ugyanis nem biztonságos. Szerintetek normális, hogy egész évben lehet paradicsomot és paprikát kapni? 58

Idézhetném a szüleim sztorijait arról, hogy karácsony előtt órákig sorakoztak déli gyümölcsért. De nem is vágytak rá az év többi részében! Akkoriban ez volt a megszokott – társadalmi rétegtől függetlenül azt fogyasztották, ami a kertben megtermett. Hamis Kánaán Bebizonyosodni látszik, hogy a bevásárlóközpontok slágertermékei többet ártanak, mint használnak. Az összetevők listáját akár eszperente nyelven is lehetne fogalmazni, annyi E-betű lelhető fel bennük. A gyártók a reklámba fektetett horribilis összegekkel igyekeznek kompenzálni azokat a hiányosságokat, amikkel termékeik rendelkeznek. A baj az, hogy lassan egyáltalán nem azt esszük,


Havi-baj amiért pénzt adunk ki, vagy amit évek óta szeretünk, hanem amit okos tudósok kevernek ki elzárt laborokban. Az ember okkal kezdi nyitogatni a szemét – növekszik a rákos megbetegedések, szív- és érrendszeri panaszok baljós statisztikája, és az elhízottak száma is egyre magasabb. Kiút a diktatúrából? A háztartások felelőssége, hogy választ adjanak a kialakult helyzetre, ezt pedig sokan a hazai gazdálkodásban látják. Virágzását éli az a fajta „más” gondolkodás, ami a hazai termesztésű élelmiszerek megtermelését hangsúlyozza.

arra, hogy miképp tarthatja fenn magát egy közösség, a multiktól való feltétlen függés nélkül. Közös akarattal létrehozhatók olyan települések, amelyeknek bárki a csodájára járhat. Hostětín sikertörténete A 250 lelket számláló cseh falucska vezetősége olyan lépéseket valósított meg, amely élhetőbbé tette a községet. Legnagyobb problémájukat a szennyvíz elvezetése okozta, amelyet huszárvágással orvosoltak: nádültetvényt telepítettek! A találmány a Veronica Környezetvédő Egyesület ötlete volt, akik kihasználták, hogy a nád gyökerén élő baktériumok képesek vizet tisztítani. A faluban mindenütt napkollektorok biztosítják a melegvíz-ellátást, az esővizet pedig mindenki gyűjti. Az ősidőktől fogva termelt gyümölcseiket nagy becsben tartják, a féltett fajtákat génbankokban őrzik. A Fehér-Kárpátokban meghúzódó „zöld“ települést évente ezrek keresik fel – turisták, kíváncsiskodók, tanulni vágyók egyaránt. Pozitív példa tehát akad – a kérdés már csak az, akarunk-e a változás útjára lépni. Ha felkeltette érdeklődésedet a téma, bátran olvass és tájékozódj tovább!

Apró lépések, de okos döntések: •Ültessünk friss fűszernövényeket, vagy hozzunk létre egy kevésbé igényes veteményest. •Az udvar dísze lehet egy szépen gondozott sziklakert. Ha nincs is sok helyünk, azért néhány cserép virág biztosan elfér. A legszebbeket el is ajándékozhatjuk. •A házi tojásnak nincs párja. Egy kisebb udvaron is elfér néhány csirke, sőt a gyomnövényeket is garantáltan kipusztítják. •Tegyünk az eresz alá nagyobb vödröt vagy kádat! Anyáink módszerével elegendő esővizet gyűjthetünk kiskertünk számára. •A konyhai hulladékból készítsünk komposztot – növényeink értékes táptalajául szolgálhat. A környező országokban szép példák születnek 59


Design

Fókuszban a hálószoba Pápay Anami rovata

Bár a lakásunk teljes egészében privát terület, a magánszféra, mint olyan, a hálószobában teljesedik ki igazán. Ez a lakás legintimebb része, ahová ritkán téved idegen. Kialakításában hangsúlyozzuk az intimitást, helyezzük előtérbe személyiségünket és titkos vágyainkat.

Az ágy legfontosabb része a matrac, ami legyen legalább 10-15 cm-rel hosszabb, mint a magasságunk. A vásárlás során feküdjünk legalább 10 percig a kiválasztott darabon. A matracok élettartama lényegesen javítható, ha gyakorta megfordítjuk őket. Az ágy közelében mindig legyen valamilyen lerakó felület. Ez klasszikusan az éjjeli szekrény, de kiválthatjuk kis asztalkákkal, falra szerelt polcokkal, építészeti megoldásokkal is.

Hálószobának válasszunk a nappalitól távol eső, a társasági zónától kissé szeparált helyiséget. Fontos, hogy mindenképpen legyen ablaka, és lehetőleg ne nézzen az utcára. Legjobb a keleti fekvésű, a nyugati helyiségek nyáron estére túlságosan felmelegszenek, így nehezebb bennük az alvás. A hálószoba alapfelszereléséhez nem kell sok bútor. Elég egy ágy, néhány tároló bútor és az éjjeli szekrények. A legfontosabb bútordarab természetesen az ágy. Ha lehet, úgy helyezzük el, hogy a fejrész észak felé mutasson. Legjobb, ha három oldalról körüljárható, ergo a falak és az ágy között minimum 70, az ágy és a szekrények között minimum 80-90 cm-es hely maradjon. Ha nincs elég helyünk, az ágyat betolhatjuk a sarokba is, de így némileg nehezebben lehet majd megközelíteni. 60

Minden esetben igaz, hogy a faltól falig beépített szekrényekben sokkal több dolgot és sokkal rendezettebben tárolhatunk, mint a különálló szekrényelemekben, viszont az is igaz, hogy utóbbiak sokkal barátságosabbak és olykor jobban tükrözik egyéni stílusunkat. Kiegészítő berendezési tárgyként praktikus bútordarab lehet egy vagy két fotel, kisebb karosszék vagy extra lerakó felület az ágy végében. A hálószoba intimitását a színekkel és textíliákkal hangsúlyozhatjuk leginkább. Mivel ezt a helyiséget elsősorban pihenésre szánjuk, kerüljük a nagyon élénk, izgató színeket, legyen inkább a harmónia és a könnyedség a meghatározó. Ha egy kis plusz erotikára vágyik az ember, akkor azt inkább kiegészítőkkel oldja meg, mert bár a vörös színű fal megemeli a libidót, hosszú távon nyugtalanságot idéz elő, ami pont ebben a helyiségben kellemetlen lenne.


Design

A hangulatteremtés fontos eszközei a fényforrások. Természetesen kell általános világítás, melynek fényerőssége szabályozható. Szükség lesz va-

lamilyen tompa fényű hangulatvilágításra és az éjjeli szekrényen, esetleg az ágy felett elhelyezett olvasólámpára.

További inspirációkért látogasd meg weboldalamat (www.anamiblog.wordpress.com), illetve a Facebookon is megtalálsz, mint Anami Blog. 61


62


Szeptember lánya

Kántor Tamara Kérdez: Szilvási Tibi Fotó: Šenkár Márió

Születési idő: 1992.12.19. Csillagjegy: nyilas Foglalkozás: orvostanhallgató Hobbi: rajzolás, kutyasétáltatás, Avon Megint jön az a fránya ősz, most akkor mit tegyünk? Ne csüggedjünk, az ősznek is megvan a maga varázsa. :-) Számodra mi az, ami romantikus? Meghitt pillanatok a párommal, legyen az bárhol, bármikor. És mi az egzotikus? Mondjuk egy lakatlan sziget, pálmafákkal és korallokkal a parton. Énekeltél / táncoltál már esőben?

Ezt így nem mondanám, inkább kiabáltam és futkostam. :-) Megtanulnál néptáncolni? Az én világom inkább a hip-hop fele hajlik. Miben lennél szívesen világbajnok? Jégkorcsolyázásban. És miben vagy? :-) Néhanapján a hisztériában, máskor pedig a vigyorgásban. :-) Voltál már igazán másnapos? Mihez kezdtél magaddal? :-) Voltam bizony... A tyúkhúsleves aranyat ér. :-) Boncoltál már fel állatot? Nem, de láttam már, hogy boncolják.

(Orvostanhallgatóként) Nem félsz, hogy majd félni fognak tőled? Általában az első benyomás rólam, hogy barátságos vagyok. Remélem a későbbiekben is ez lesz a jellemző. Te félsz valamilyen dokitól? Nem. Tesztellek: tudod-e kapásból, a test melyik részén van az ún. köbcsont (os cuboideum)? Kapásból nem ment, de kis gondolkodás után rájöttem: a lábfej csontjainak egyike. Tudnod kéne? Talán tudnom kéne kapásból is, de úgy érzem a vizsgára menni fog. :-) 63


Szeptember lánya Neked van „kedvenc” testrészed? Nincs. Van olyan dolog, amitől undorodsz? A pók. Mi a legrégebbi emléked gyerekkorodból? Megmaradt egy kép még az oviból, mikor a tanító néni odatessékelt egy kislányhoz, hogy játsszunk… Azóta is jó barátnők vagyunk. :-) Mivel játszottál az oviban? Babákkal és persze legókkal. :-) Voltál „szerelmes” valamelyik tanárodba? Nem, soha. Ki volna az az előadó vagy zenekar, akit választanál,

64

hogy egyedül neked játsszon, és milyen dalt kérnél tőle? Egyértelműen Tijs Michiel Verwest, azaz Dj Tiësto és az Athena c. dalát. Hány évnek kellett eltelnie otthon, hogy kikönyörögd, mehess már el egy buliba/ koncertre? Szerencsém volt/van a szüleimmel, mindig is bizalmat szavaztak nekem, amivel persze igyekeztem soha nem visszaélni. Lennél Bond-lány egy James Bond-filmben? Nem igazán csípem a James Bond-filmeket. Van olyan használati tárgyad, amely idősebb, mint Te? Nem hinném, régebben szinte mindent elraktam emlékbe, de manapság inkább szelektálok.

Mi az a mai trend, amit szívesen követsz, illetve amit egyáltalán nem szeretnél? Általában igyekszem egyedi maradni, mind az öltözködés és a zene terén is, függetlenül az éppen aktuális trendtől… Nem mindig sikerül. :-) Mit tennél, ha egyáltalán nem volna gravitáció a Földön? Nagyon boldog lennék, valóra válna az, amiről már annyiszor álmodtam, lebegnék… Maga volna a féktelen szabadság. Mi az, amiben bizton állítod, hogy igazad van? Általában mindenben az igazamat hajtom, amihez egy kicsit is értek. Mi az, amiben hiszel? Hogy minden okkal történik a világban, és minden élet számít, legyen az bármilyen rövid.


65


Viccek

Kuncogó A székely paraszt bácsi elhatározza, hogy továbbtanul. Elmegy hát az iskolába, ahol egy felvételi vizsgán kell átesnie matematikából. - Ha én adok magának két nyulat, aztán még két nyulat, majd még kettőt, hány nyula lesz? – kérdi a vizsgáztató. - Hát bizony, akkor hét! – feleli a bácsi. - Na, ezt gondolja át még egyszer! Ha adok magának háromszor két nyulat, akkor hány nyula lesz? – kérdi újra a vizsgáztató. - Hét! – mondja a bácsi határozottan. - De ember, még ezt az egyszerű számtanfeladatot sem tudja megoldani? Nem tudja, mennyi háromszor kettő? - Háromszor kettő az hat! – mondja erre a bácsi. - Akkor az előbb miért hetet mondott? – teszi fel a kérdést dühösen a vizsgáztató. - Az előbb nyulat kérdezett, abból meg van nekem otthon is egy! A farmon megbetegszik egy ló. Az állatorvos azt mondja a parasztnak: - Beadtam neki egy gyógyszert, de ha 3 nap múlva sem gyógyul meg, akkor agyon kell lőni. A disznó, aki mindent hallott, mondja a lónak: - Kelj fel! De a ló túl elcsigázott ehhez. Második nap a disznó újra azt mondja: - Kelj fel gyorsan! Baj lesz! De a ló még mindig túl fáradtnak érzi magát. Harmadik nap a disznó megint azt mondja: - Kelj fel, mert ha nem, agyon fognak lőni! Végre egy utolsó erőfeszítéssel a ló föláll. A paraszt látja és örömmel mondja a családnak: - Ezt megünnepeljük! Levágjuk a disznót!

66

A 85 éves Mari néni randevúzik a 90 éves Józsi bácsival. Amikor a néni hazaér, a lánya kérdezi: - Na, milyen volt? - Ne is kérdezd! Háromszor vágtam pofon az öreget. - Miért, olyan mohó volt? - Dehogyis, mindig azt hittem, meghalt. Áll a székely juhász a réten a botjára támaszkodva. Arra megy a többi juhász, meglátják, kérdik tőle: - Hát te meg mit csinálsz? - Gondolkodom. - És hol a fenében van a nyájad? - Azon gondolkodom. - Apa, öltözhetek sírnak a farsangon? - Tavaly lánynak öltöztél ugye? - Igen... Miért? - Fiam! Bolond, aki sír egy lány után! Két informatikus beszélget - Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel. - Szerencsés fickó... - Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem... - És aztán, mi volt még? - Egyszer csak azt mondja: vetkőztess le. - Nahát... - Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem a notebook mellé, az asztalra... - Nocsak, vettél egy notebookot? Milyen processzorral?


www.kanovits.com

9€-tól egyedi tervezésű

fotókönyvek az Ön képeiből kanovits media s.r.o.

Erzsébet tér 1. Dunaszerdahely tel.: +421-31-591 2626 info@kanovits.com

67


68

DUNAUTO, Hlavná 5408/7, 929 01 Dunajská Streda tel: 031/5900 115, peugeot@dunauto.com, www.dunauto.com

PEUGEOT 208 URBAN SOUL

Jazdite ako hviezdy! Len teraz získate slovenský Peugeot 208 v limitovanej edícii Urban Soul s hviezdnou výbavou: Pack VIP (zliatinové disky 15” Azote, automatická dvojzónová klimatizácia, stredová opierka rúk, metalická farba karosérie), ESP, 6 airbagov, LED denné svetlá, 7” dotykový displej, rádio s CD/MP3 s bluetooth, kožený volant, tempomat, elektrické sklápateľné zrkadlá, špeciálny dekor interiéru, zadný parkovací asistent, navyše s bonusom 1 800 eur!

Kombinovaná spotreba 3,8 – 4,5 l/100 km, emisie CO2 98 – 104 g/km. * Záruka 4 roky (60 000 km). 9Âéßåۉ˜È ©ÍåÍĖ

už od 10 990 €

Limitovaná edícia PEUGEOT 208 URBAN SOUL s bonusom až do 1 800 €

peugeot.sk


Klikkout 09 2013