Interjú
kérdezik, hogy lehetséges ebből megélni. Amire a válaszom, hogy nálunk életművészek és varázslók vannak… Amúgy a tizennégy éves tapasztalatom az, hogy élni biztos nem fogok ott, de kibírható. :-) Másik dolog, hogy járnak hozzánk dunaszerdahelyiek is, három-négy parti, akik hoznak magukkal egy kis Dunaszerdahelyt, tehát így könnyebb kibírni az egészet… Mi lesz a következő években? Előbb vagy utóbb eljön az a nap, amikor bejelentem a főnöknek, hogy befejeztem – megyek haza. Van a rokonságomban egy illető, aki körülbelül tizenhárom éve van kint Svájcban, és halogatja a visszatérést. De ahányszor hazajön, egy hét után mintha az volna az arcára írva, én ebbe a bordélyba – országba, nem akarok visszajönni. Elmegy, és megint honvágya van… Ez bennem is van minden szezonban. Sokan kérdezik tőlem is, hogy mennyit leszek még kint. 22
Erre mindig azt mondom, hogy még egy évig, és ez így megy már tizennégy éve. Fél év nem kevés idő, így a szezon végére már jönnek olyan gondolatok, hogy jó volna már befejezni, mert elmennek így az évek. De mikor hazajövök, ezt elfelejtem egy hét alatt. Viszont egy hónap után nem találom a helyem, mert nem dolgozom, és minden nap egyformának tűnik. Egy biztos, én Dunaszerdahelyen nőttem fel, a hangzavaros, káos�szal és nyüzsgéssel teli városomat szoktam meg, hosszú távon ilyen helyen tudok élni, nem a nyugis hegyekben. :-) Hogy látod tizennégy év után Dunaszerdahelyt? Mi tetszik a szülővárosodon? A város nagyon megváltozott a tizennégy év alatt, jó és rossz irányba is. Sok embert megváltoztatott a pénz. Ha neked ez van, nekem lesz még jobb. Ha neked zöld van, nekem még zöldebb kell. Hm… Visszatérve a kérdésedre. A legszebb ezen a városon az, hogy amikor hazajövök, várnak a barátaim… Ez ad nekem választ arra, hogy hol van igazán a helyem.