Issuu on Google+

KLIKK

09/12

HAVI VI MAG MAGAZIN KÖ KÖZÉLET / KULTÚRA KU Ú / SPORT S O / MÁS

1


Unja a fehér falakat?

TAPÉTÁK ...széleskörű választéka azonnali elvitelre.

* kolekcia Fascinata

www.articadecor.sk

Artica Slovakia, s.r.o. Športová 11, 929 01 Dunajská Streda, tel.: 031/551 1133, mobil: 0918 866 034 fax: 031/551 1134, e-mail: tapety@artica.sk

2


Mielőtt kezdenénk Editorial

„Azt mondják, mind elvesztünk 21 grammot... Halálunk pontos pillanatában.” (21 gramm – Alejandro González Inárritu filmjéből) Életünket az elkövetkezendő évektől újabb „attrakció” mérgezi Dunaszerdahelyen. Épülhet egy újabb bolthálózat egysége, megjelenik itt is a Billa. A „západiaknak” eddig nem volt a közelben komolyabb hiperszupermarkete, most majd lesz. Nézőpont kérdése, hogy ezt ki hogy ítéli meg, személy szerint úgy gondolom, az övék volt eddig a legszerencsésebb lakótelep. Talán kevésbé ásta be magát a fejükbe a gondolat, hogy le kéne ugorni a boltba két kifl iért meg egy joghurtért – bármikor. Az ötödik elem jelenik meg Dunaszerdahelyen a hiper, a kauf, 3

a teszkó meg a lidli után. Az emberek közt szájról szájra járnak a szavak, a gondolatok, nagyrészt nem tetszik nekik a helyszín, nem tetszik, hogy még több szemét lesz a postaládában, még nagyobb forgalom lesz a Nagyabonyi út inkriminált szakaszán, még nehezebb lesz eljutni a dokihoz. Jogos érvek, és még sorolhatnánk, nem is beszélve azokról, akik ott laknak, vagy kereskedelmi egységeket üzemeltetnek. Kevés ember akad, akinek alapból tetszik az ötlet, lévén, nem egy rést töm be, nem egy olyan egységről van szó, amilyen eddig még nem volt. Mindössze máshogy hívják és mások a színei. Sok a tiltakozó, sokan teszik fel a kérdést: miért? Miért kell? De még a megvalósult „álom” előtt vagyunk. Morogni kell. Lesz forgalomkorlátozás, koc-

canás, kiabálás, dugó és satöbbi. Majd lesz letérő sáv balra, és rengeteg autó fog rajta sorakozni és indexelni. Szemből, a kórház felől is. Ugyanott ugyanők fognak panaszkodni, hogy mekkora a forgalom. Lesz vagy hatvan, vásárlóknak fenntartott parkoló. Tele lesz? Nyilván. A kórházba látogatók próbálják majd kijátszani maguknak a parkolókat? Csacsiság. A vásárlók, a fogyasztók. Hova tűnnek azok, akiknek „nem kell egy újabb áruház”? Szikrázó tekintettel, gyöngyöző homlokkal lavíroznak majd a polcok közt, keresve a sárgacímkés „zlavákat“. Mert a nyáj így reagál. Ami eleinte büdös, arra a többivel együtt ugrik, nehogy neki ne jusson. A nyáj, amely tagjai testsúlya növekszik, egyébként pedig már egy csöppet, a lelküket rég „leadták”…


NARO, s.r.o. vzorkovรก predajลˆa Ulica Istvรกna Gyurcsรณa Dunajskรก Streda mobil: 0905 866 866 tel./fax: 031 552 43 49 www.naro.sk | naro@naro.sk 4


Mielőtt kezdenénk Tartalom

03 Szilvási Tibi Nettó tömeg – editorial

06

18

Vida Igor „A gyors világot igyekszem lelassítani” – interjú

Szigeti László “A félműveltség korában élünk” – nagyinterjú

Városunk időképei – fotó

10

22

21

Alfa Romeo Giulietta Csajo(zó)s verda – autó

Az univerzum veséje Sziget Fesztivál – beszámoló

12

28

Nagy Éva Gyógynövények – Ősi bölcsesség egy új világban – egészség

14

Pénzügy Az áfa törvény legfőbb változásai 2012 októberétől

16

Mundi Józsi Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… – gasztro

Hasítás a strandon KlikkOut Summer Ends Party – beszámoló

30

Jelmondatunk: A minőség nem ismer határokat – PR

32

Ha végleg megszabadulhatna szemüvegétől, vagy kontaktlencséjétől, örülne neki? – PR

34

Bőd Titanilla Titi, Sport, London – interjú

38

A hónap albuma – hangfal

39

Albumbontás – hangfal

40

Programbontás – ajánló

42

Blockbuster – filmkocka

43

Filmbontás – filmkocka

44

Három „könyvcsepp” – könyvlapozó

46

Poór Tibi Teljes harakiri – foci / vélemény

48

Ott, ahol az „adogatás” előnye (helyesen) a hazai játékosokat illeti – foci / beszámoló

52

Anamiblog Bond... James Bond – design

54

Cyntia Vlčková Hónap lánya – interjú

57

A hastáncban minden nő kibontakozhat – PR

58

Viccek

Regisztrációs szám: EV 4545/12 lapigazgató: Gocoň Péter főszerkesztő: Gocoň Péter szerkesztők: Szilvási Tibi, Poór Tibi, Ugróczky István fotó: Ugróczky István grafika: Gocoň László borító terv: Gocoň László, Kovács Anita rajza kiadja: Inportante, s.r.o., Biskupa Kondého 5138/36, Dunajská Streda 929 01 hirdetés felvétel: +421 903 513 765, elérhetőség: info@klikkout.sk

5


Nagyinterjú

„A félműveltség korában élünk” Poór Tibi interjúja Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójával.

A beszélgetésről a Zsebcselek című könyvet vittem magammal. A világszerte olvasott cseh íróval, Bohumil Hraballal 1983-tól 1986-ig készített, mára már több világnyelven és több százezer példányban megjelent interjúregény többször említést tesz Dunaszerdahelyről, a kérdező szülővárosáról. Szigeti László egy évtizeddel később a XX. század másik emblematikus közép-európai írójával, a magyar prózanyelvet radikálisan megújító Mészöly Miklóssal is készített egy interjúregényt. Dunaszerdahely abban is a beszélgetés tárgya, mert bárhová megy, bárkivel beszél, fontosnak tartja tudatni, hogy eszmélődését ennek a szlovákiai magyar kisvárosnak is köszönheti. A Kalligram Könyvkiadó tavaly ünnepelte huszadik születésnapját. Hogyan értékelné az eltelt évtizedeket? 1991-ben szlovákiai magyar intézményként startoltunk, de ma már kétnyelvű kiadó vagyunk, pozsonyi és budapesti szerkesztőséggel. Húsz év alatt mintegy ezerhatszáz kiadvány – ebből tavaly mintegy százhúsz magyar és hatvan szlovák könyv – jelent meg műhelyeink gondozásában. Meg kell említenem a Kalligram című irodalmi havilapot, valamint a mečiarizmus ellenében indított, OS című szlovák társadalomkritikai folyóiratot is. Kiadványaink zömét két csoportba sorolnám, a szépirodalmiba és a társadalomtudományiba. A szépirodalomból főleg huszadik 6

századi klasszikus, illetve kortárs európai műveket jelentetünk meg, ezekkel elsősorban a nyitott nemzeti gondolkodás eszményét igyekszünk erősíteni. Ugyanez elmondható a Kalligram által kiadott társadalomtudományi – állam- és jogfilozófiai, politológiai, történelmi és irodalomtudományi – művekről is. Ezek a könyvek afféle szellemi muníciók, amelyek felfoghatók egy irányításra szomjazó, vezérfüggő kollektivista társadalmi eszmény ellenszereként is. Kiadványainkról egyébként részletes tájékoztatás olvasható a kalligram.com honlapon. Honnan indult Szigeti László és a Kalligram – és hol tart ma? 1949-ben születtem, apám bor-

bély volt, iszonytató szegénységben éltünk, összes testvéremnek dolgoznia kellett, fillérekért, hogy enyhítsük a kilenctagú család megélhetési gondjait. Engem pincérnek adtak, nem volt apelláta, de végül megszerettem a szakmát. A régi szerdahelyiek, akik megfordultak az Ötös nevű restiben – amely délben hivatalnokok éttermeként, késő délutántól pedig munkáskocsmaként funkcionált –, talán nem voltak elégedetlenek velem. Micsoda sorsokkal, történetekkel találkoztam ott, a nincstelenség, az indulatok és az érzelmi gazdagság sör- és pálinkaszagú sűrűjében! Hogy is feledhetném, hogy a bezártságból és a szociális nyomorból jutottam el oda, ahol vagyok. Nem véletlen, hogy


Nagyinterjú

Šenkár Márió fotója számomra az egyéni szabadság eszménye az emberi létezés alapfundamentuma. Ezzel azt akarja mondani, hogy a Kalligram a szabadság eszményének a kiadója? Már többen jellemezték így a Kalligramot, elég, ha Göncz Árpád, Esterházy Péter vagy a lengyel Adam Michnik nevét említem. Ma egyfajta szabadságtalan szabadságban élünk. Azt hisszük, 1989-cel megérkezett a szabadság, ajándékba kaptuk, és örökre itt marad. Tévedés. A szabadság varázslatosan sokfélét jelenthet, de csak akkor, ha tudunk élni vele. Ehhez azonban az kell, hogy felébredjünk közömbösségünkből, lerázzuk csüggedésünket, véleményt

mondjunk, s a választásokkor ne olyanokra voksoljunk, akikről feltételezhető, hogy hatalomhoz jutva rosszul sáfárkodnak majd az egyéni szabadság és a társadalmi szolidaritás eszményével. Húsz év alatt rendkívül megnőtt azoknak a száma, akik kiábrándultak a demokráciából, s egyre többen érzik azt, hogy ma talán nehezebb elviselni a különféle rabságok, súlyok, kötöttségek, határok fegyelmező és korlátozó jelenlétét, mint a diktatúrában. Nem az én találmányom: a demokrácia csak akkor és ott működik elfogadható szinten, amikor és ahol az állampolgár nemcsak a választások napján aktív. Az elkeseredettek, frusztráltak közül sajnos egyre többen tévednek a rasszizmus

és a nacionalizmus zsákutcájába, ellenségképeket gyártanak, radikalizálódnak, így vezetik le feszültségeiket, s szolgáltatnak önmaguk számára igazságot. A Kalligram igyekszik olyan műveket megjelentetni, amelyek az ellenségeskedés ellen hatnak. Tavalyi kiadványaink közül hadd említsek legalább egyet, Thomas Hobbes angol filozófus alapművét, a Leviatánt, amelyet szlovák nyelven jelentettünk meg. Hobbes tételszerűen levezeti az olyan politikai rendszer életképességét, amelynek intézményes eszközei vannak az emberi ellenségeskedés eszkalálódásának megakadályozására. Mert noha a diktatúrát felváltotta a demokrácia, az emberi természet, amely ezeket a rendszereket működteti, aligha változott. Mekkora ma az igény a magas kultúra termékeire? A tömegdemokrácia létrehozta a fogyasztói társadalmat, amely ipari méretekben elégíti ki testi és lelki szükségleteit. Földgolyónkon sosem nyomtattak annyi könyvet, sosem pazaroltunk el annyi papírt – annyi erdőt – megkérdőjelezhető minőségű kiadványokra, mint az elmúlt évtizedben. A szórakoztató könyvkiadás mára kenterbe verte a magas kultúrát, s a terjesztés általában ehhez a trendhez alkalmazkodik. Még az egyetlen szlovákiai magyar könyvkatalógus esetében sincs ez másként. Az ötvenes években Theodor W. Adorno német filozófus arról panaszkodott, hogy a félműveltség korába értünk. Vajon mit mon7


Nagyinterjú

dana ma? S ezt nem becsmérlő szándékkal kérdezem, de sajnos az a tapasztalatom, hogy minőségi társadalom és a minőségi élet a napi robot és a megérdemeltnek érzett fogyasztás révén nem érhető el. Nekem nincsenek strukturált ismereteim, tudásomat önszorgalomból szereztem, mégis kitartok a magas kultúra szükségessége mellett. Egyszerűen nem tudnék kiadóként beállni a sorba, s azt hazudni egy fércműről, hogy pótolhatatlan remekmű, csak azért, hogy anyagi hasznom származzon belőle. Az Ön világában hogy van felépítve az út az olvasóhoz? Természetesen valamennyi jelentős szlovák és magyar könyvterjesztő-hálózattal együttműködünk, ők is, miként e két társadalom irodalmi és társadalomtudományi elitjei jól ismerik a Kalligram nevét. Tudják, ha a könyvborítón a nevünket látják, akkor az a kötet nem egyéjszakás olvasmányt kínál. Azt is mondhatnám: húsz év kellett ahhoz, hogy az olvasó keresse az utat mihoz-

8

zánk. A Kalligram nem anyagi vállalkozásként érdekes, hanem sokkal inkább logóként, szellemi műhelyként. Szerencsére társtulajdonos vagyok néhány olyan cégben, amely a megélhetésemet biztosítja. Sajnos ma a kulturális relativizmus korát éljük, amikor azt akarják elhitetni velünk, hogy egy meglehetősen olcsó fogásokkal manipuláló Coelho ugyanolyan értéket képvisel, mint Csehov, Faulkner vagy Nádas Péter. A giccset ipari méretekben tudják értékesíteni. A minőségi kultúrára és a minőségi irodalomra összpontosító ember rendkívül nehéz helyzetbe került, mert folyamatosan átveri őt a profitra hajazó piac, és sem a csökkenő színvonalú oktatás, sem pedig a média nem segíti őt a tájékozódásban. Ellenkezőleg: jóhiszeműen félrevezeti. Ön szerint milyen a minőségi szépirodalom? Rendkívül gazdag a tárháza. Az első latin regénytől, az Aranyszamártól a kortárs szlovákiai magyar fiatal íróig, Gazdag Józsefig húzódik. Mégsem a

minőségi szépirodalom vezeti az eladási listákat. A Klikkben is közöltek egy interjút Gazdag Józseffel, de nem mint íróval, hanem mint sportújságíróval, a Focitipp szellemi atyjával. Nagyon kevesen tudják, hogy kiváló prózaíró. Majdnem azt mondtam, könyvkiadóként sajnálom, hogy minden idejét a focinak szenteli, de tulajdonképpen örülök neki, mert a futballról szóló szövegeiben következetesen a szociális érzékenység, a szolidaritás elvének fontosságát hangsúlyozza. Cikkeiben a szegénység világára is rámutat, amit nagyon hiányolok a mai kortárs közép-európai prózából. De majd ennek is eljön az ideje, ebben biztos vagyok. S ahogy a fociban kialakult és az egész világot behálózó korrupcióról ír, az is azt mondatja velem, hogy minden egyes mondata személyes teljesítmény, és minőség. Ha álnéven megjelentetnék a novelláit, vagy ha újabbat írna a stílus azon apró alkatrészeivel, amelyekkel csak ő képes mozgásba hozni a világot, ráismernék. Miről ír a legtöbb kortárs író?


Nagyinterjú

Sok mindenről. Kiszabadulva a diktatúra prüdériájából, a kilencvenes években nagy divatja lett a testiségnek és az erotikának. Ma egyfajta nyelvkeresés folyik. A demokráciát jelenleg még csak általános iskolai szinten működtető közép-európai országok a rendszerváltást követően zavaros államrendeket vajúdtak világra, s ezek hiteles leírásához mintha nem lenne releváns nyelv. Minden csúszós, képlékeny, hamis. Nyelvileg nehéz megragadni. Talán azért is, mert ezek a társadalmak kétségbe vonták a demokráciát azzal, hogy nem tartották be a játékszabályait. Persze nem is tarthatták be, mert se tudásuk, se tapasztalatuk nem volt hozzá. A magyarok és a szlovákok 1989 előtt sosem éltek demokráciában. A masaryki Csehszlovákia nem garantált számukra egyenlő elbánást, azt a korszakot is másod- és harmadhegedűsként élték meg, következésképpen nemzetben gondolkozó elitjeik kevésbé törődtek a demokráciával, helyette inkább a szlovák önállóság, illetve a magyar re-

vizionizmus lidércét kergették. Az identitásválságba sodródott európai szellem egyről biztosan nem mondhat le: a megismerés élményéről és a magaskultúráról. Ha az emberi élet a keresésről szól, akkor mit talált meg Szigeti László? Az élet értelmét biztosan nem, hiszen az emberélet önmagában nézve abszolút értelmetlen, s ezt a tényt még az ember reprodukciós képessége sem képes felülírni. Bennem a születés és a halál mitizálása is a reménytelen értelemkeresés tünete. Kultúrák, vallások, ideológiák épülnek rá, mintha megmenekülhetnénk. Pedig létünk értelmetlenségét egészen egyszerű dolgokkal is enyhíthetjük. Legfőképp azzal, ha nem tetézzük újabb értelmetlenségekkel. Például nem pusztítjuk önmagunkat és társainkat, azaz a gyűlölködés kultúrája helyett a szeretet kultúráját éljük és hirdetjük, s megmerítkezünk a két legelemibb létezési élmény, a szerelem és a barátság transzcendenciájában. Valljuk az ismeretek végtelenségének elvét,

vagyis elismerjük saját tudásunk korlátait, s a szolidaritás elve alapján megosztjuk a világról való ismereteinket. Ha az emberi evolúció táblázatára pillantunk, láthatjuk, nem is olyan régtől vagyunk itt, s mégis mennyi erőszakos halál terheli emlékezetünket, s még a természet leigázását is célul tűztük ki. Nem tudom, áldás-e vagy büntetés, felemelkedés-e vagy csapda, hogy az embernek nyelve és kognitív tudása lett, amellyel úgy gazdálkodik, ahogy. Mit találtam az életem során? Csupa olyasmit, amit az átlagemberek találnak: szerelmet, barátságot, családot, ismereteket, és persze lelki és testi kínokat. Könyvkiadóként igyekeztem úgy szelektálni, hogy mások is tanulhassanak. De se fényezni, se sározni nem fogom magam. Ezt is, azt is megteszik helyettem mások, de nem hiszem, hogy azért, mert volnának kimondottan jó vagy kimondottan rossz emberek. Mindig a helyzet hozza ki az emberből a jót vagy a rosszat. Köszönöm a beszélgetést.

9


Teszt Autó

Csajo(zó)s verda Alfa Romeo Giulietta Tesztelte: Uher Tibi Fotó: internet

Hogy miért ez a kétértelmű megnevezés? Már a Giulietta névből következtethetünk arra, hogy ezt az autót a gyengébbik nem részére tervezték. Az alábbiakban ki fog derülni, hogy ez sikerült is. Csajozós verdának pedig a sportos vonalvezetésű, feltűnő megjelenésű négykerekűeket nevezik. Ez szintén elmondható a kis Alfáról. Egy Alfa Romeo vásárlása soha nem volt egy gazdaságos döntés. Aki mégis mellette dönt, az tudja, hogy miért teszi: egy kicsit más akar lenni, nem akar találkozni minden sarkon ugyanazzal a típussal, és minőségre vágyik kívül-belül. A Giulietta formavilága jóra sikeredett annak ellenére, hogy az embernek az jut eszébe a kocsi láttán, hogy a tervező kezébe csak körzőt adtak. De mivel egy csajos autóról van szó, ez így van rendjén. Kapható az autóhoz egy gyári „sportcsomag”, ami dögösebbé varázsolja a külsőt is. A 17 colos alufelnik, a küszöbszpojlerek és a hátsószárny egy igazi kis sportkocsit varázsol a gömbölyű Giuliettából. A belső dizájn szinte sokkoló. Gyönyörű vonalak, remek anyagborítások, minden részletre odafigyeltek a dizájntervezők. A műszerek kapcsolói na10

gyon szépen, sportosan vannak kialakítva. A tesztelés során az volt néha az érzésem, hogy anynyira ügyeltek az olaszok a szépségre, hogy a praktikusságról elfeledkeztek. Erre az ülés a legjobb példa. Meseszép a bőr-plüss kombináció a piros varrásokkal, viszont az ülés oldaltartásáról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy sportos. A kormány jó fogású, bár a sportosság érdekében lehetne kisebb. A Giulietta biztonsági szempontból kifogástalan, könnyedén begyűjtötte az ötcsillagos minősítést a törésteszteken. Vezetés közben is érezhető a biztonság. Nagyon jól kormányozható, a futómű pedig kitűnően reagál a kanyarokban, annak ellenére, hogy nem egy kemény és sportos futóműről van szó. A tesztelt modellbe egy 6-fokozatú manuális váltót szereltek, ami nagyon jól kezelhető

és aránylag rövid úton jár. Ehhez a váltóhoz 1400 köbcentis, turbós benzinmotort kapcsoltak. Ez már vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ha valaki nem igényli a sportos autózás élményeit, és nem zavarja a 7,5-8 literes fogyasztás, annak meg fog felelni ez az erőforrás (ami egyébként nagyon kellemes hangokat varázsol az utastérbe). A kis Alfa megvásárolható gazdaságos dízelmotorral is, de rendelhetünk bele egy bivalyerős 235 lóerős benzinmotort is. Összességében a Giulietta egy nagyon jól összerakott verda. Minden részlete kifinomult és szép. Ne keressük benne a férfias erőt és az agresszív menettulajdonságokat. Ez a modell a hölgyeknek készült és ők nagyon fogják szeretni. Az autót a Dunauto jóvoltából tesztelhettük.


11


Tanácsadó Egészség

Gyógynövények – Ősi bölcsesség egy új világban Nagy Éva írása

Napjainkra újjáéledt az általános és a tudományos érdeklődés a hagyományos gyógynövényes orvoslás iránt, és az utóbbi években nagymértékben megnőtt az e területen végzett kutatások száma. Csakugyan hatékonyak-e ezek a készítmények, és honnan tudhatjuk, hogy szedésük biztonságos? Vegyük szemügyre, hogy mit mond a tudomány néhány népszerűbb növényi orvosságról. Aktív hatóanyagok a növényekben A növények aktív alkotórészeket tartalmaznak, melyek segítenek megvédeni őket a rovaroktól, penészektől és egyéb élősködőktől, valamint a napból érkező túlzott mértékű ultraibolya sugárzástól. Ezen növényi összetevők nagy része önmagában vagy kombinációkban serkentő, nyugtató és gyógyító hatásokkal bír. A növényi orvosságokat Pitagorasz, Galénosz és Hippokratész tapasztalataira, valamint az orvosok és a gyógynövényes gyógyítók korokon keresztül végzett megfigyeléseire alapozva évezredek óta használják. A fejlődő országokban sok ember a gyógynövényes orvosságok gyógyító hatásában bízik. Európában és ÉszakAmerikában a gyógynövényes készítmények iránt való érdeklődés újjáéledését, a gyógynövények „működésének” jobb megértése és a gyógynövény12

készítmények biztonságosságára, minőségére és megbízhatóságára vonatkozó standardok meghatározása serkentette. A népszerűbb gyógynövénykészítmények némelyike a következőket tartalmazza: Kamilla – Gyakran tea formájában fogyasztják, a kamilla segítheti az emésztést, és gyulladásellenes hatással bír. Echinacea / magyarul kasvirág, népiesen kúpvirág – népszerű orvosság azok között, akik immunrendszerük felerősítését és a megfázás leküzdését remélik. Néhány vizsgálat arról számolt be, hogy az Echinacea segíthet a felső légúti fertőzések elleni küzdelemben. Gingko biloba / páfrányfenyő – A gingko fa magját és gyümölcsét i.e. 2800 óta használják Kínában orvosságként. Néhány tanulmány azt sejteti, hogy a gingko biloba javíthatja a keringést, a memóriát és az elmeműködést, különösen idősebb embereknél.

Orbáncfű (Hypericum perforatum) – Az orbáncfüvet évezredek óta számos betegség kezelésében alkalmazzák, a veseés tüdőbetegségeket is beleértve. Széleskörben használják a szorongás, a depresszió és alvászavarok kezelésére. Macskagyökér (Valeriana officinalis) – A macskagyökeret (hatóanyagát) álmatlanság, szorongás és idegesség kezelésére használják, és izomlazítóként is működik. Számos kisebb vizsgálat azt mutatta ki, hogy a macskagyökér álmosságot okozhat, azonban további nagyléptékű vizsgálatok szükségesek. A WHO felismerte a gyógynövénykészítményekben rejlő értékeket és világméretű egészségügyi szükségletüket, továbbá bátorítja szervezettebb klinikai vizsgálatukat és magasabb színvonalú termesztésüket és előállításukat. Sem étel, sem gyógyszer A gyógynövénytermékek sem


Tanácsadó Egészség

Receptajánlat A kert végében, a kerítés mellett begyűjtött maréknyi zsenge csalánlevéllel szinte egy egész házi patikát csempészhetünk étkeinkbe. Létfontosságú nyomelemeket, enzimeket, vasat, A-vitamint és sok egyéb gyógyhatással felruházott vegyületet tartalmaz. Kesztyűben szedjük, mert bizony csíp! Leöblített leveleit szellős sötét helyen szitára rakva napok alatt ropogósra szárítjuk, vászonzsákban tároljuk. Így télen is teát, levest, főételek, sem gyógyszerek, és számos országban hiányoznak az ezekre a termékekre vonatkozó, irányadó szabályozások. Amikor gyógynövénytermékeket használnak, a fogyasztóknak nem kellene azt feltételezniük, hogy csak mert természetes, minden növényi orvosság biztonságos. Ezek a termékek aktív összetevőket tartalmaznak, melyek a gyógyszerekhez és az orvosságokhoz hasonlóan hatnak és hasonló mértékű odafigyelést igényel fogyasztásuk is. Időről-időre jelennek meg híradások a növényi készítmények súlyos mellékhatásairól. Például az Egyesült Királyságban a Gyógyszer Ellenőrzési Ügynökség mostanában határozott a „kava kava” (Piper methysticum) biztonságosságával kapcsolatban, azután, hogy használata 30 esetben volt kapcsolatba hozható májkárosodással. Csakúgy, mint az öngyógyszerezés más formái, a növé-

nyi orvosságok is elfedhetnek súlyos lappangó betegségeket. Például a depressziót számos súlyos betegség, köztük a szívbetegség és a pajzsmirigy-rendellenességek is okozhatják. A gyógynövények használata hathat a sebészeti eljárások kimenetelére is. Egy nyolc általánosan használt gyógynövénnyel, köztük a kúpvirággal, fokhagymával, páfrányfenyővel, ginzenggel, orbáncfűvel és a macskagyökérrel foglalkozó vizsgálat azt találta, hogy a sebészeti komplikációk gyakoribbak voltak, mikor a páciensek ezeket a gyógynövényeket használták. A fokhagyma, a gingko és a ginzeng vérzést okozhat, míg utóbbi némelyeknél csökkentheti a vércukorszintet is. Az orbáncfű és a macskagyökér egyaránt hatással vannak a felírt gyógyszerek hatóanyagainak szintjére a vérben. Erősen ajánlott, hogy azok, akik gyógynövényeket kíván-

zeléket készíthetünk a csalánból. A smaragdzöld színű, nagyon egészséges nokedli így készül: Vajon megpárolom a maréknyi zsenge csalánlevelet, kevés sóval, borssal ízesítem. Majd mixerben pürésítem, és a teljes kiőrlésű búza- vagy tönkölybúzalisztből készült nokedlitésztába keverem. Kifőzöm és néhány tojásból készült laza rántottával tálalom. Balzsamecetes zöldsalátával vagy rukkolás-tyúkhúros salátával az igazi.

nak fogyasztani, kérjék ki kezelőorvosuk tanácsát, és mindig közöljék orvosukkal, ha gyógynövényes készítményeket szednek. Míg a növényi orvosságok területe nagy lehetőségeket kínál, addig a kutatások még mindig gyerekcipőben járnak, és sokkal több munka szükséges a hagyományos növényi orvosságok jólétünkre és életminőségünkre gyakorolt hatásainak meghatározásához.

A Natura Fair minőségi gabona-rizsek (gabonagyöngy), a teljes kiőrlésű lisztek és pelyhek megvásárolhatók a Danubia a.s. Bartók Béla korzón található üzletében, a Jednota dunaszerdahelyi szupermarketeiben és a Natura fair termékek Zöldfa utcai mintatermében is. 13


Tanácsadó Pénzügy

Az áfa törvény legfőbb változásai 2012 októberétől Kedves olvasóink! Szeptemberi számunkban összefoglaljuk a legfontosabb változásokat, amelyeket a legutóbb elfogadott ÁFA-törvénymódosítás vezet be 2012 októberétől. Kormányunk azt reméli, ezek a szigorítások kitöltik majd az államkasszában tátongó űrt, a tisztességtelen csúnya fiúk pedig mind visszavonulnak, és nem fognak már olyan sűrűn a törvénytelen ÁFAvisszaigénylésekből fenntartott magán helikoptereiken közlekedni. Hogy valójában milyen eredményt hoz a módosítás, azt majd az idő megmutatja. Lássuk tehát, mire kell felkészülnünk. Azon adózás alá eső személyek (zdaniteľné osoby), akik a törvényben megszabott okokból kötelezően, vagy akik önszántukból kérvényezik, hogy ÁFA-fizetővé váljanak, bizonyos esetekben letétet vagy bankgaranciát kell majd folyósítaniuk az adóhatóságnak (12 hónapon keresztül). Ennek összege 1.000 és 500.000 EUR között lesz, az adóhatóság által megállapított rizikófaktor alapján. Ki lesz köteles fizetni? *Többek között olyan fizikai személy, aki ügyvezető vagy tulajdonos olyan cégben, amelynek van/volt elmaradása az adóhatósággal szemben, legalább 1.000 EUR értékben. *Olyan cég, melynek ügyvezetője vagy tulajdonosa tartozik az adóhatóságnak legalább 1.000 EUR-val. *Azon adózás alá eső személy, 14

aki a kérvényezés időpontjában még nem végez reálisan vállalkozói tevékenységet, ill. csak készül arra (vagyis aki nem tud felmutatni valós bevételeket). Mi történik, ha a megszabott időn belül az ÁFA-regisztrációt kérvényező személy nem fizeti ki a letétet vagy nem ad bankgaranciát, ill. ha kisebb mértékben tesz eleget kötelezettségének, mint kellett volna? Nos, ha kötelező regisztrációról van szó, az adóhatóság megkezdi a behajtási folyamatot, ugyanúgy, mintha az adókötelezettségét nem egyenlítette volna ki. Önkéntes regisztráció esetében a kérvény elutasíttatik, és az esetlegesen már (kisebb összegben) befizetett letét visszautaltatik (de akkor minek is fizettetünk letétet a rizikós személlyel, ha aztán úgyis visszaadjuk a pénzét, amit a személyes vagy közvetett tartozásaival beszámíthattunk volna?!). Valójában mire is szolgál a letét? Olyan tartozások kiegyenlítésére, amelyek az ÁFA-regisztráció dátuma után keletkeztek. A letét fel nem használt részét az adóhatóság 12 hónap után visszautalja. A letét összegéből az adóhivatal nem fizet kamatot. A törvénymódosítás továbbá szélesíti azon tranzakciók körét, melyek esetében két, Szlovákiában regisztrált személy közti ügyletből a vevő köteles az ÁFA-t bevallani és elvezetni (így lesz például olyan ingatlaneladás esetében, amely nem kötelezően esik ÁFA alá, de az eladó dönthet úgy, hogy megadózza – a koefficiens használatának elkerülése

végett vagy más megfontolásból). További fontos változás, hogy az ÁFA-fizető bizonyos esetekben kezesnek minősül, ha beszállítója a neki kiállított számlából nem fizeti be az államkasszába az ÁFA-t. Ez akkor jön számításba, ha a vevő a teljesítés pillanatában tudta vagy tudnia kellett, hogy az adó összege nem lesz kiegyenlítve. Ezzel összefüggésben a vevő köteles lesz ellenőrizni, beszállítója nem szerepel-e a pénzügyi igazgatóság által közzétett feketelistán (azon ÁFA-fizetők listája, akik már nem tevékenykednek, vagy rendszeresen nem adják le adóbevallásukat, nem fizetik adókötelezettségüket. ill. nem elérhetőek). Októbertől alapvetően kalendáriumi hónap lesz az adóidőszak. Negyedéves ÁFA időszakot az használhat majd, akinek a regisztráció utáni 12 hónapban kevesebb a bevétele, mint 100.000 EUR. Azon adófizető, akinek a módosítás előtt negyedéves adóidőszaka volt, továbbra is működhet így, amíg 12 egymást követő hónapban nem lépi túl a 100.000 EUR határt. Reméljük, ismét hasznos információkkal szolgáltunk. Kérjük olvasóinkat, tartsák szem előtt, hogy hozzászólásunk általános feltételekből indul ki. Minden konkrét eset egyéni elbírálást követel meg. Megértésüket köszönjük. A rovat a Consulo, s.r.o. jóvoltából készül.


TĂśbbet kĂ­nĂĄlunk, mint csupĂĄn a kĂśnyvelĂŠs vezetĂŠsĂŠt. Ă tfogĂł kĂŠpet mutatunk az Ă–n vĂĄllalkozĂĄsĂĄrĂłl.

A Consulo kÜnyvelÊsi Ês tanåcsadó tårsasåg csapatånak tagjai gazdag WDSDV]WDODWRNNDOUHQGHONH]QHND]DGPLQLV]WUDWtYpVFpJHVPŤN|GpVL folyamatok terÊn, melyeket nagy ipari Ês kereskedelmi tårsasågoknål szereztßnk. &pJ QNWHOMHVN|UŤN|Q\YHOpVLpVYHOH|VV]HI JJŊDGPLQLV]WUDWtY V]ROJiOWDWiVRNDWNtQiOIŊNpQWN|]HSHVpVQDJ\REEFpJHNV]iPiUDDPHO\HN tudatosítjåk a szakemberek ÊrtÊkÊt Ês szßksÊgessÊgÊt a kÜnyvvitel terÊn. Kommunikåció Ês reporting szlovåk, magyar, angol nyelven pVD]DGyWDQiFVDGyNNDODXGLWRURNNDOYDOyHIIHNWtYHJ\ WWPŤN|GpV szåmunkra termÊszetes.

www.consulo.sk

Consulo, s.r.o. SzĂŠkhely: HlavnĂĄ 26/5,929 01 DunajskĂĄ Streda KirendeltsĂŠg: Ĺ tĂşrova 26, 929 01 DunajskĂĄ Streda e-mail: finance@consulo.sk tel: +42131 552 8814, fax: +42131 552 4962

15


Tanácsadó Gasztro

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Mundi Józsi írása

Úgy döntöttem, kedves olvasóim, hogy mostani számunkban a legfontosabb ételről, a kenyérről lesz szó, mivel lassan feledésbe merül e csoda története és tisztelete… Kenyeret azóta fogyasztunk, amióta az emberiség létezik. Sőt, az előember is evett gabonamagvakat, a tűz megismerése után már meg is pörkölték azokat, könynyebb rágás végett zúzták, s az összeállt elegyet forró kövön felejtve kisült az, ami már kenyérnek mondható. Hamar rájöttek, hogy tápláló, erőt adó, jóízű, minden korosztály számára fogyasztható étel a kenyér. Kelesztett kenyeret először az egyiptomiak sütöttek, időszámításunk előtt kb. 3000 évvel. Valószínűleg elfelejtették azonnal megsütni a tésztát, ami másnapra kissé megerjedt és gázokat termelt. Biztosan csodálkozva nézték, aztán mégis megsütötték, az eredmény pedig lenyűgözhette őket: a kenyér nagyobb, lazább és ízletesebb lett. Ettől kezdve mindig félretettek egy kis darab tésztát másnapra, azaz feltalálták a kovászt. Az idők folyamán a sütés technológiája is sokat változott. A felforrósított lapos köveket a kemencék ősének tekinthető sütőharang váltotta fel. Ezeket úgy használták, hogy egy nagy lapos kövön tüzet raktak, mikor forró lett, a parazsat letörölték, a kenyeret rátették, majd a haranggal beborították. A kenyérsütés hagyományos eszköze manapság majdnem mindenhol a kemence lett. A kenyér 16

történetében két felfedezés jelentett nagy áttörést. Az egyik, amikor kb. 200 évvel ezelőtt egy felfedezés nyomán elkezdték gyártani az élesztőt, ami gyorsan és biztosan keleszt. A másik a Mechwart–féle hengermalom, amely magyar találmány és az egész világon hírnévre tett szert, mivel forradalmasította az őrlés technológiáját. A kenyér fogalma a magyar nyelvben szimbolikus jelentőségű: egyrészt jelenti mindennapi táplálékunkat, másrészt átvitt értelemben vett szükségleteinket. A magyar ember a kenyér szeretetét és tiszteletét a mai napig megőrizte. A kenyérlisztet vagy a malomban, az őrléssel párhuzamosan, vagy házi szitálással különítik el az őrleményből. A kenyér nyersanyagai közül sosem hiányzott az e célra házilag készített erjesztő anyag, amelyhez a századfordulótól kezdve sajtolt élesztő

is társul. A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 21. században is elevenen él. A kenyér szeletelését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak is részben e tiszteletet tükrözik. A keresztény vallás különös tiszteletet adott a kenyérnek. A vallási szertartásokon a kovásztalan kenyér - az ostya - Jézus testét szimbolizálja. A kenyér az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett, és értelmezésében az életfenntartás összes szükségletét jellemezte. Gondoljunk csak a kenyere javát megevő idős emberre, vagy a kenyérgondokkal küszködő szegényekre. A kenyér „édes gyermeke”, a sör ugyancsak Mezopotámiából ered. Valószínűleg annak a háziasszonynak a találmánya, akinek nem volt szíve eldobni a kőkeményre szikkadt árpakenyeret, s felpuhítás céljából vizes agyagkorsóba helyezte. A ház ura két


Tanácsadó Gasztro

Íme, egy recept két kenyérhez, amely egy hétre biztosan elegendő népesebb családnak is: 3,5 kg liszt, 1/2 liter langyos víz, ¼ kiló só, egy kocka élesztő vagy a korábban félretett kovász. Ha kovásszal dolgozunk, akkor a sütést megelőző este a kovászt egy pohár langyos vízzel eldolgozzuk. Így reggelre elkészül a várva várt kovász. A másik módszer az élesztő használata, egy pohár langyos vízbe belemorzsoljuk az élesztőt és megvárjuk, míg felfut. A lisztet öszszekeverjük a kovászszal/élesztővel. A ½ liter vizet meglangyo-

nap múlva kortyolgatott a már habzó folyadékból, és egyre jobb kedvre derült. Így született meg a világ legsikeresebb itala, a „folyékony kenyér”. A gazdaságos élesztőgyártás, a malmok korszerűsödése lehetővé tette, hogy a búzaliszt kereskedelmi áruféle legyen, a kenyér pedig először a városokban, majd vidéken is alapvető kereskedelmi cikk lett. Kifejlődtek a kenyértípusok, egyre szélesedett a választék. A korpás kenyér már

csak a múlt emléke maradt. Az iparrá válás folyamata a 19-20. század fordulóra esik. A kemencék modernizációja a fűtőanyagok változásával kezdődött. A fejlődés sora: fa, barnaszén, kőszén, olaj, gáz, vagy elektromos áram. Szóval ma nincs egyéb dolgunk, ha kenyérre van szükségünk, mint bemenni a legközelebbi élelmiszerboltba vagy pékségbe, és megvásárolni azt, de hogy ne feledjük őseink nehéz munkáját, próbáljuk ki leg-

sítjuk, és hozzáadjuk a sót, majd finoman eldolgozzuk, a lisztel, ha ezt megtettük, akkor legalább egy óráig pihenni hagyjuk, hogy a tészta megkelhessen. Ezalatt a kemencét begyújtjuk könnyen égő fával. Amint megkelt a tészta, a kemencéből a hamut kilapátoljuk. Olajjal egy tepsit megkenünk, és a kenyértésztát két részre osztva belehelyezzük, majd a felforrósodott kemencébe rakjuk. Körülbelül 1 órán át sül a kenyér. A kemence pótolható akár sütővel is, de a fával felfűtött kemence az igazi, ha van rá lehetőségünk…

alább egyszer életünk során megsütni és elfogyasztani saját kenyerünket, biztosan jobban fog ízleni, és biztosan nagyobb tisztelettel, méltósággal fogunk rá tekinteni. „Ha learatod aratni valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni. Legyen az a jövevényé, árváé és özvegyé. Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját”

17


Interjú Szakma

„A gyors világot igyekszem lelassítani” Szilvási Tibi interjúja Šenkár Márió fotói

Az elkövetkezendő néhány hétben több jelentős rendezvénnyel is jelentkezik a Jazz Club DS, illetve a Na’conxypan polgári társulás keretén belül. Vida Igorral beszélgettünk ezekről, illetve a régióbeli kulturális életről. Sokan nyilván úgy ismernek téged, mint kulturális szervező háttérember. Ez mikorra nyúlik vissza? Talán az egész úgy indult, hogy mikor kicsik voltak a gyerekeink, a baráti társaságunkkal – egykori népzenészek és néptáncosok – Mikulás-ünnepséget szerveztünk nekik. Aztán ezekre egyre többen jöttek, nemcsak a család és a barátok, hanem mások is. Később táncházakat, egy-egy koncertet szerveztünk, egyfajta társadalmi jellegű, összekovácsoló rendezvényeket. Így indultak el a játszóházaink is. 2000-ben kezdtünk hivatalosan szervezkedni, alapítottunk egy polgári társulást, a Na’conxypant. Egy „másik” munkahelyed viszont a pozsonyi Statisztikai Hivatal… Igen, ott informatikai üzemeltetési vezetőként dolgozom. Akkor egy súlyos év van mögöttetek, nem? Az egész népszámlálásból én személy szerint nem sokat éreztem, mi a számítástechnikai háttér, a szerverek biztosításáért felelünk, hogy minden szoftver és hardver rendben működjön. Hogy a statisztikusok hogyan szenvedtek, az már minket nem érint. Annak idején elektrotechnikát tanultam, ‘87-ben 18

végeztem, akkor még ilyen formában nem létezett informatika. Sokáig tanítottam, majd bankban és egy lízingtársaságnál is dolgoztam a Statisztikai Hivatal előtt… Nem sok informatikust ismerek, akik a kultúrához is ilyen szinten kötődnek… Talán annak a szögletes világnak a lekerekítése végett, ellensúlyként vonzódom a kultúrához. Említetted, hogy néptáncos voltál… Itt Szerdahelyen, még az egyetemi évek alatt kezdtem a Csallóközi Tánccsoportnál. A Jazz Klub DS hogyan indult? Külön társulásként, a Na’conxypantól függetlenül. Szintén az ismeretségi körünkön belül alakult ki az igény erre. Nekem is régi mániám volt, hogy szervezzünk jazz koncertet. Aztán 2006-ban alapítottunk egy klubot, Néveri Sanyival, Németh Ilonával, Ravasz Mariánnal. Olyan tagokat gyűjtöttünk, akik hajlandóak voltak ezért anyagi áldozatokra is. Összejött 50-60

tag, és a tagdíjakból csináltunk havonta egy koncertet. Most már teljesen nonprofit szervezetként, egyedül csináljuk. Említetted, hogy néhányan a presztízs miatt jártak ezekre az akciókra. A nyilvánosság egy része is, mintha, úgy gondolná, hogy a jazz zene a sznoboknak való. Ezt hogy érzékeled? Valamikor én is így éreztem, amíg nem kerültem közelebb hozzá. Megemészthetetlennek tűnt, most viszont már jó pár éve hallgatom, és már nem az. Mi az, ami megtörte az ellenszenved? Fokozatosan kezdtem el hallgatni, és letisztult, hogy akkora szabadság és improvizációs lehetőségek vannak benne, ami máshol nincs. A népzenében részben, de a dallamot ott sem nagyon variálják, a rockzenében pedig szinte minden kötött, de legalábbis a lehetőségeket ritkán használják ki. Ha elszabadul egy zenész, akkor válik érthetetlenné a zene. Nyitottság és bizonyos fokú érettség is kell ahhoz, hogy


Interjú Szakma

ezt az „összevisszaságot” valaki be tudja fogadni. Régen valamikor tánc- és szórakoztató zene volt a jazz, azután „fajult” idáig, hogy a zenészek, akik elvágyódtak a kötöttségből, ebben találták meg a szabadságot. Az improvizatív jellegéből adódóan mindig úgy éreztem, hogy a zenészek csak maguknak játszanak, és a közönség ezt nehezen értelmezi, vagy akkor tudnák könnyebben, ha hangszert ragadnának, és bekapcsolódnának… Valóban vannak öncélú és unalmas szólók, de vannak magukkal ragadók is, amelyeket én nagyon tudok élvezni. Nehéz ezt megmagyarázni, úgy mint egy ételnél, nem tudod megmondani, hogy miért ízlik az a bizonyos ízvilág. Csak hallgatója vagy a jazznek, vagy játszol is? Inkább azt mondom, hogy nem játszom. Volt egy zenekarunk régebben, elég sokáig működtünk. Szabad zenét játszottunk. Én basszusgitároztam, volt még egy gitáros és egy dobos, Kántor

Balázs és Pónya Peti. Így voltunk hárman, illetve korábban Mátis Iván játszott még harmonikán, Molnár Márti pedig énekelt velünk. Akkoriban kissé popos dolgot csináltunk, de mindig belevittünk valami őrültséget. Működtünk A szeretet próbája néven, aztán Jam Gangsters, majd Jam Gang néven is. Szokták mondani Szerdahelyre és a régióra, hogy kulturális szinten halott. Mi a véleményed erről? Ha megnézzük az eseménynaptárt, nem lehet mondani, hogy halott, csak szerintem nagyon egysíkú. Elég konzervatív a kínálat, és néha nagyon igénytelen. Ez egy ördögi kör, mert az emberek ezt kapják, ezt szokták meg, és aztán azt hiszik, hogy ez a jó. Van itt több kezdeményezés, az NFG, a Soul Hunter és mások is, egyszeri rendezvények, ahol igyekeznek valami mást megmutatni, de azok a nagyközönséget nem nagyon találják meg. Nagyon egyszerűen lehetne pedig ennél sokkal változatosabb programmal szolgálni a nyári koncerteket és a vásárt illetően is.

A pályázatok mennyire hozzáférhetőek e tekintetben? Saját példánkból kiindulva úgy próbáljuk írni a pályázatokat, hogy összekötjük a kisebbségi kultúrával, közösségformáló dolgokkal, az ifjúság szabadidejének a jobb kihasználásával. A kultúrára szimplán nem nagyon adnak pénzt. Megpróbálunk alternatív szórakozási lehetőséget mutatni a fiataloknak, hogy ne legyenek szenvedélybetegek, ne üljenek egész nap a számítógép, vagy az automaták előtt, ne váljanak függővé. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam: tevékenységünket idén a hazai Kulturális Minisztérium és a Kormányhivatal kisebbségi kultúrák támogatásával tudjuk fenntartani. A következő jazz klubba Harcsa Veronika érkezik, erről az akcióról mit lehet tudni? Szeptember 29-én lesz. Ő ma Magyarország egyik legnépszerűbb énekesnője. A fanatikus jazzrajongók nem is igazán szeretik, mert a jazz és a pop közti zenét játszik, egyébként nagyon attraktív nő. Gyémánt Bálint gitárossal érkezik, ebben a formációban még nem láttam őt, de nagyon ígéretes. Érdekes, hogy Harcsa Veronika nagyon népszerű Ázsiában, az első lemezei közül az egyik először csak Japánban jött ki. Egy roma lány, Szőke Nikolett, aki korábban járt nálunk a Jazz Klubban, szintén Japánban adja ki sorra a lemezeit. A japánok egész nyitottak erre, nyilván kuriózum számukra egy kelet-európai énekesnő. 19


Interjú Szakma

Az utóbbi években átvetted a Mediawave helyi szervezését is, velük hogyan kerültél kapcsolatba? A 80-a évektől jártam Győrbe koncertekre, aztán épp egy Sziámi koncertre tartottam, amikor láttam, hogy mennyi kiállítás, performanszok és koncert van ott egyidejűleg, és kiderült számomra, hogy ez a Mediawave fesztivál. Attól kezdve szinte minden évben jártam. Szerdahelyre a régi NFG-1-FILM klub hozta el. Ők filmesek voltak, és a Mediawave filmes szekcióján keresztül jutottak el azok a művek is ide. Jelenleg már a komáromi erődben rendezik, és ott egyfajta közösségi szellem alakul ki. A szerdahelyi körülményeket tekintve a hangulatból keveset lehet áthozni, de a filmekből és a zenékből válogatva mi is legalább valami rokon hangulatot igyekszünk teremteni. Nyitottak ránk is, és a nézőkön kívül várnak tőlünk is alkotókat. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy másoljuk is a workshopjaikat. Minek kitalálni egy újat, mikor létezik egy működő dolog. Harcsa Veronikáékat is megkértem, hogy ha lesz érdeklődő, akkor tartsanak nekik egy négyórás foglalkozást. Az Are You Free-ről mit tudhatunk előzetesen? Ez a nemzetközi zenei fesztivál a két nap folyamán (okt. 19-20.) sok improvizatív zenét kínál. Mivelhogy ötévesek vagyunk, a világ egyik legnevesebb trióját, a The Thinget hívtuk, ők a fesztivál headlinerei. Svéd és norvég zenészek alkotják, Mats Gustafsson baritonszaxofonos, 20

Ingebrigt Håker Flaten bőgős és Paal Nilssen-Love dobos. Már magáért a dobosért is érdemes megnézni. De tetszeni fog annak is, aki szereti az agresszívabb rockzenét, a hardcore-t vagy a punkot, mert intenzív lesz, mint egy gépfegyversorozat. Mellettük lesz még a cseh és norvég zenészekből álló Vojtech Procházka trió, ők is szabad zenét játszanak. Lesz egy nemzetközi zenei workshop is. Jönnek szlovének, lengyelek, csehek magyarok, osztrákok, románok és hazaiak is, összesen 15-20 zenész. Az első nap ismerkednek, majd próbálnak, a fesztivál záróakkordjaként pedig csinálnak egy 20-30 perces műsort. Valószínűleg fellép szólóban Pándi Balázs dobos, és még egy magyar, illetve egy lengyel zenekart is várunk. Ebből a sok akcióból is látható, hogy milyen sokszínű a tevékenységed itthon… Nálunk ez a fajta sokszínűség azonban nem nagyon akar beindulni. Pedig például az NFG-ben nem mainstream zenét hallgatnak, a közönségből

sokan viszont nem nyitottak több irányba. Nincs kifogásom az elektronikus zenékkel és a dj-kkel szemben, csak a kizárólagossággal, hogy ha valaki csak arra hajlandó kimozdulni. A gyors világ mellékterméke, hogy gyorsan kell kiütni magunkat, aztán relax. Én pont ezt a gyors világot igyekszem lelassítani, mert nyugtalanít. Látsz valamiféle fejlődést a helyi kultúra terén, tart valahová? Mindig vannak új kezdeményezések, nemcsak a rosszat kell látni. Nekem az nem tetszik, hogy az intézmények, amelyek a kultúrát hivatottak szolgálni, nagyrészt a bevált, felszínes műsorokat hajlandók futtatni. Olyan a felhozatal, mint a falun belüli házasodás, aminek a végterméke nem mindig sikerül. Szeretném, ha inkább az összefogás felé indulnának el a kultúra területén működő szervezetek, s ebben az összefogásban minden réteg szóhoz juthatna. Az egyik legnagyobb kín, amikor ezt a kis közösséget is még kettő-három felé kell osztani…


Városunk időképei

21


Beszámoló Fesztivál

Az univerzum veséje Sziget Festivál Hajógyári sziget, 2012. augusztus 6–13. Szilvási Tibi beszámolója

E sorok írásakor két hét távlatából már kezdenek letisztulni az idei, sorrendben 20. Sziget maradandó élményei. Miután lekerült a karról a karszalag, teljesen természetesen fért be a többi hét mellé a fiókba. Csak több év távlatából lehet rájönni, hogy az égvilágon semmi különbség nincs köztük. Egyik sem valamelyik konkrét fellépő miatt különleges, hanem azért, mert azt jelképezi, hogy OTT voltunk… Bár az idei koncert- és egyéb élmények még viszonylag frissek, jövőre vagy azután már az idei fesztivál is olyan precízen illeszkedik majd az összes közé, mint a gyufák a skatulyába. Persze mindez alatt nem azt értem, hogy egy sablonos felhozatal miatt nincs az a hullám, ami pofon csapna, heget hagyva maga után, hanem hogy egymáshoz viszonyítva évek múltán begyógyulnak az egyes seregszemlék okozta „sebek”, átfut az ember egy-egy torokgyulladáson, náthán, lázon, tüsszögésen és még sorolhatnánk, majd mint a szél a sivatagban, az időbeli távolság elsimítja az „emlékdűnéket”, miközben minden egyes homokbucka kisebb-nagyobb kincseket rejt. Az ilyen nagyobb kincsek közé tartozik például a múltból Manu Chao koncertje. Esetében ugyanis nem szimplán az adta az esemény pikantériáját annak idején, hogy az olyan slágereit hallhattuk élőben, mint a Clandestino, a Bongo Bong, vagy a Me Gustas Tu, hanem hogy mindezt allűrök nélkül áram hiányában is folytatta. Kétszer verte ki ugyanis a biztosíté22

01

kot, de torkaszakadtából ordított tovább a sötétben a Nagyszínpadon. A technikai szerencsétlenkedésnek köszönhetően nőtt az élmény – ritka az ilyen. Hasonló bukta lehetett volna egy átlagos előadóval Jamiroquai négy-öt évvel ezelőtti bemutatkozása a Szigeten, ugyanis akkoriban gyilkolták a hangerőt a környező kerületekben lakók. Ha az extravagáns Jamiroquai saját kisugárzásával nem tölti ki a „szobahőmérsékletű” hangerő keltette hiányt, akkor lógó orral távozhatott vol-

na mindenki a Nagyszínpad elől. Aztán további hatalmas töltet, amikor az ember legendákat láthat fellépni élőben. Nem, nem a tömegvonzó Prodigy-re, Faithlessre, vagy Iron Maidenre gondolok, akik haknizásukkal megszámlálhatatlanszor foglalták már a helyet mások elől, hanem az olyan előadókra, akik talán egy fesztivál története alatt egyszer látogatnak el oda. Ilyen volt az R.E.M. Szavakkal leírhatatlan Michael Stipe szájából élőben hallani a Loosing My Religion-t, az Everybody Hurts-t


Beszámoló Fesztivál 01 Lamb 02 Two oor Cinema Club 03 Placebo

02

03

vagy a koncert vége felé a Man On The Moon-t és az Imitation Of Life-ot. Félelmetes érzéseket kelt még most is, ha visszanézek a koncertről készült videót. De a legkiemelkedőbb „emlékdűnék” közé tartozik a Radiohead fellépése is, még ha Thom Yorke-ék 2006-os érkezésükig gyakorlatilag zeneileg el is haladtak mellettem. Így az olyan korszakos szerzeményeket, mint a No Surprises, a Paranoid Android, a Karma Police vagy az Idioteque – és még sokáig sorolhatnám – előbb hallottam élőben

(sok évvel megjelenésük után), minthogy rojtosra hallgattam volna őket otthon. Gyönyörű évek voltak ezek, de hogy pontosan melyikek, azt nehéz felidézni. Tehát nem létezik olyan, hogy legemlékezetesebb Sziget, mindegyik valamely élmény miatt megkapta a saját koronáját, de ahogy egyegy konkrét fesztiválhoz kötődő élményeket nehéz felidézni, úgy a konkrét, emlékezetes pillanatokat is nehéz elhelyezni, évhez kötni. Az első persze mindig kiemelkedik, ahogy minden másban is, bármit is „kóstol” meg az ember. Amikor első alkalommal halad át a K-hídon (a Sziget bejárata), és találkozik a tucatnyi nyelven kihelyezett köszöntőtáblával, első alkalommal tapasztalja meg, milyen az, mikor több ezer ember közt kell átverekednie magát, hogy eljusson a sziget végébe, ahol már csak egy dombtető maradt üresen a sátornak. Közben a bájos Natalie Imbruglia dalol a Nagyszínpadon, akiről éppen fesztiválos tapasztalatlanságunk miatt maradtunk le. Nos, ez volt az első szigetes élményem, 2005 augusztusában. És elhihetik, hogy

korántsem marad tüske bennem az ilyesfajta mulasztások miatt, mivel a halott fogyasztói hétköznapokból kizökkenve annyi impulzus és kulturális affér éri az embert egy ilyen rendezvényen, hogy azt sem tudja, köpjön, vagy nyeljen. Nincs az az esemény, amiről ha lemaradsz a Szigeten, ne pótolná valami egyéb. Mindig akad valami, amit érdemes felfedezni. Például hasonlóképp 2005-ben jelentkezett a Szigeten az akkor csúcson lévő jamaicai dancehallelőadó, Sean Paul, ami az az évi felhozatal egyik „kötelező köre” kellett volna, hogy legyen, mégis inkább a világzenein játszó Oi Va Voi andalgása ragadott el. Szabad, sőt, kötelező kihagyni bizonyos fellépőket a repertoárból, hogy a fesztivál érrendszerének minden egyes hajszálerébe eljussunk, és elsajátítsuk azt az életérzést, amit az egy hét együttlét alatt a sziget pumpál ki magából. Igen, szükséges az átlényegüléshez a teljes hét, és ezalatt nem önmagunk minden porcikájának felélését, vagy valami elképzelhetetlen mennyiségű tudatmódosító elfogyasztását értem, hanem azt, hogy legalább 23


Beszámoló Fesztivál

04

egy-két nap szükséges az akklimatizálódáshoz (bárhol máshol is), majd két-három napig a csúcson van az ember (szellemileg), végül az utolsó egy-két nap jelenti a leszállóágat, amikor már azon is kattog az agy, hogy haza kell majd jutni. Szokták mondani, hogy a Sziget vagy egyéb nagy fesztiválok a nagy találkozások helyszínei. Bizonyára születtek már itt életre szóló kapcsolatok, fogantak már meg gyerekek, akik akár manapság már jártak is a fesztiválon. Nyilván született milliónyi nemzetközi barátság, nagy szerelmek, amelyek okán már érdemes évről évre visszatérni ugyanoda, hogy ha csak részben is, de az álomszerűen felvillanó pillanatok hangulatát azok autentikus környezetében élje újra az ember. A nagy találkozások alatt ugyanakkor személy szerint absztrakt fogalmakat is érthetünk, amelyekkel évközben nem, vagy csak ritkán találkozik az ember. Ezek közé tartozik – a nagy tömeg nyomán bármily meglepő is – a béke. Az az érzés, amikor az ember a fák között felébred reggel a sátrában, nyújtózkodik, majd mezítláb elballag 24

egy kávéért a sarokra. Pár sátorral odébb valaki épp gitárt penget, és a rövid úton is legalább egy tucatnyian táncolnak még az előző éjszaka ritmusaira. Kosz és por vesz körül, hasít a felkelő nap, vagy épp nyirkos a reggel – de az ilyen körülmények ott teljesen eltörpülnek. Vagy a tolerancia. Amihez az égvilágon semmi más nem kell, csak jóindulat, és az, hogy a másik helyzetéből is tudjuk szemlélni a miénket. Ez pedig az egész fesztivált belengi. Ugyanis senki nem a másikon, hanem a másikkal nevet és örül. Tapasztalható volt ez például idén az olimpiai sportközvetítéseken, amikor a magyar vízilabdások kikaptak az olaszoktól, vagy épp a kézisek a svédektől. Az olimpiai klubsátorban a rövid hazai kesergést „nemzetközi” taps és koccintás követte. Néhányan cinikusan megjegyzik, hogy a Sziget az ismétlődő headlinerek fesztiválja (is). Tény, hogy nem egy előadó vagy formáció néhány évenként viszszatér a fesztiválra, de ami a már említett Faithless vagy Iron Maiden – akik együtt már legalább egy tucatszor felléptek –

esetében egyre cikibb, az mások esetében nem ritkán felülírja, vagy fokozza az első, vagy előző koncert által átélt élményt. Okvetlen e táborba sorolandó a Placebo és a The Killers, akik idén mindketten már harmadszor jelentkeztek a Szigeten, előbbi az első, utóbbi pedig az utolsó nap záróakkordját adta. Brian Molko, illetve Brandon Flowers bandája egyelőre még nem esett át a ló túlsó oldalára, viszont talán most jött el a pillanat, hogy egy hosszabb szünetet kellene tartaniuk a szervezőknek, mire


Beszámoló Fesztivál 04 The Vaccines rajongói 05 The Killers 06 The XX

05

06

újra a fesztiválra rendelik őket. Mindkét esetben igaz ugyanis, hogy újabb albumaik vagy számaik már nem biztosítják azt a lendületet és libabőrt, amely okán az ember több száz kilométert is hajlandó megtenni, hogy lássa őket. Így pedig maradnak azok a slágereik, amelyek miatt a velük együtt felnövő és lassan a 30-asok táborába belépő rajongóik annak idején megszerették őket, amelyek alapján tizen/huszonéves korukban megfogalmazták érzéseiket, és ösvényt kapáltak saját maguknak. Ha

ezen tábor, amelybe e sorok írója is tartozik, nem kap tőlük újabb kapaszkodót, akkor azt máshol fogja keresni. Bár élőben rendre gyönyörűek és hátborzongatóak egyben az olyan szerzemények, mint a Placebótól a Special Needs, a The Bitter End vagy az Every You Every Me, illetve a The Killerstől a Mrs. Brightside, a Read My Mind, vagy a Somebody Told Me, még azok is csak egy közepes koncert amplitúdói lesznek, ha a repertoár életben tartására szolgálnak. A Placebo esetében ez még éppen nem így volt, és bár Brian Molko karcsú testalkatát és sovány fejét feltöltötte a kor, ezúttal még éppen sikerült egy erős koncertet adniuk. Flowersék esetében már egy fokkal ez alá zuhant a léc. Esetükben a frissensült darabok már távolról sem ütős, mint inkább elnyűtt és erőltetett koncepciójú popszámok, fülbemászó zenei függöny és magával ragadó atmoszféra nélkül. Az egy-egy fellépés közötti, előbb említett szükséges hatásszünet sem mindig válik be okvetlenül. Ez esetben egymás pompás ellenpéldái a Pulp tavalyi és a Stone Roses idei bemu-

tatkozása. Jarvis Cocker és Ian Brown is popzene-történeti jelentőségű figurák, és az mindig bizsergető érzés, mikor az ember meghallja a hírt, hogy egy legendás banda hosszú idő után újra összeáll. Persze kétélű fegyver ez. A Stone Roses az 1996-os Szigeten lépett fel, az „idősebbek” szerint siralmas látványt nyújtottak, és néhány nappal később be is jelentették feloszlásukat. Annál nagyobb örömöt okozott, amikor kiderült, hogy az idei felhozatalban ismét szerepelnek, ám mintha nem tudták volna levakarni magukról azt a fásultságot, amit az azóta eltelt idő varrt beléjük. A basszeros Manin és a dobos Renin kívül a két legendán, Brownon és John Squire-en még egy kurbli se segített volna. Az egyébként erős dalokat (I Wanna Be Adored, Fool’s Gold, stb.) sikerült korrekt módon előadni, de az egész produkció legfeljebb annyi örömöt okozott, hogy láttuk őket élőben/élve. Nos, éppen erről írtam az előbb, hogy amikor egy formációnak már nincs mit mondania, akkor kevés értelme van folytatni. A Stone Roseshoz képest ugyanis például a tavalyi Pulp25


Beszámoló Fesztivál

koncert talán az összes közül az egyik legjobb volt. Jarvis hiába korosodott szintén, egymaga felemésztette a teljes Nagyszínpadot és úgy adta elő régi kedvelt opuszait (Disco 2000, Common People), hogy köztük sem hagyott üresjáratokat. Állandóan történt valami. Ugyanez volt tapasztalható a maga nemében szintén korszakos Leftfield és Lamb, vagy épp Snoop Dogg koncertjén, bár zeneileg nem épp szomszédokról van szó. A Lamb, Lou Rhodes és Andy Barlow kettőse, szintén nemrég állt újra össze, és azóta (tavaly) már tető alá is hoztak egy friss lemezt 5 címmel. Idei fellépésükön is különös kettősség uralkodott. Lou Rhodes felejthetetlenül szép hangját ezúttal is pompásan festették alá Barlow morcos, karcos ütemei, és ez a különbség megmutatkozott a színpadi produkciójukon is. Míg Rhodes a tőle megszokott visszafogottsággal beszélt, énekelt, és mutatta be a zenekart, addig Barlow minden mozdulatában érezhető volt az energia. Fantasztikusan érezték és egészítették ki egymást. Kettősség jellemezte egyéb26

ként a Leftfieldet is. A 90-es évek Underworld, vagy Prodigyszintű jelentőséggel bíró duója (ami jelenleg már csak szóló) annak idején még más típusú partikultúrához szokott, a maitól eltérően építkező számokkal és szettekkel. Képesek folyamatosan fokozni a hangulatot, és megtartani azon a szinten, ahova fokozták. Így a „koncertjük” közepén lévő enyhébb üresjárattól – amikor egy MC és egy vokalista támogatta a vaskos alapokat – eltekintve a harmadik harmadban pöpec törzsi élménnyel szolgáltak, és az őstechnójuk igazán underground, barlangi hangulatot kölcsönzött ez egész eseménynek. Ha valakiben nincs meg ez a lendület, akkor a közönség azt megtalálja másokban, fiatalokban… Azok ugyanis mindig is lesznek. A Sziget ugyanis a felfedezések fesztiválja is. Legyen szó svéd indie rock bandákról, mint a The Hives-ról és a Mando Diaóról, akik nem ismeretlenként érkeztek néhány évvel ezelőtt a Szigetre, de a bennük rejlő kraftot és öniróniát már első pillantásra sikerült áttolniuk. Legyen szó jamaicai (The Wailers),

07

vagy épp német (Gentleman) reggae-ről, amely stílus nyilván bárhol élvezhető, de semmi nem pótolja a fílinget, amikor az ember egy pohár borral (mások mással) elterül a homokban, és csak bólogat. Vagy legyen szó brit indie popbandákról, akikkel tele volt az idei Sziget (is). Még ha némelyikük zeneileg közel is áll egymáshoz, és távolról sem találja fel a spanyol viaszt, mégis különleges ráncfelvarró hatással bír, amikor az olyan formációk, mint a The Vaccines vagy a Two Door


Beszámoló Fesztivál 04 Stone Roses 05 Snoop Dogg 06 The Vaccines

08

09

Cinema Club megjelennek a porondon. Jelenleg még csak egyalbumos előadók ők, akik közül nem is mindegyik jut majd át a következő rostán, addig azonban legalább az adott év zenei spektrumát kitöltik az olyan príma kis popetűdökkel, mint a Blow It Up és az If You Wanna (The Vaccines) vagy a What You Know és az I Can Talk (TDCC), és még sorolhatnánk. Illetve legyen szó azokról, akik esetében nem épp a lendület, mint inkább az intimitás vagy meghittség az első szó, amely

eszembe jut, mindenesetre darabjaik (még) leképezik életüket, érzéseiket, tehát ami velük történik két album megjelenése között, és nem azért gyártanak számokat, hogy valami történjen. Az idei fesztiválról e csoportba sorolnám a The XX-et, amely nemcsak az idei, de az eddigi nyolc látogatásom egyik legszuggesztívebb élményét nyújtotta. Pedig félő volt, hogy a zenei világban drágakőként féltett első albumuk után nem nagyon tudnak olyat mutatni, ami azon túlmutat, és tovább lendíti a lon-

doni dreampop-triót. Erre kiderült, hogy Romy Madley Croft, Oliver Sim és Jamie Smith nemhogy megunta volna az álmodozó melankóliát, de összeszedettebbé és határozottabbá tette azt mindenfajta erőltetés nélkül. Az idén megjelenő új albumukon remélhetőleg szereplő új szerzeményei közül párat (Angels, Fiction, stb.) pedig precízen hintett szét az első lemez lenyűgöző darabjai között, úgy, hogy azok egyáltalán nem lógtak ki a sorból. Lúdbőr. Az ilyen kézzelfogható élmények felidézése okozza azt, hogy feleslegesen következik mindegyik Sziget után egy év panaszkodás a drágulásról, a fáradt csontokról, az elviselhetetlen porfelhőkről, meg akármiről, amit a K-hídról való szomorkás távozáskor egyébként is magunk mögött hagyunk, hogyha évről évre bízhatunk benne, repertoártól függetlenül, hogy valamely előadó vagy élmény úgy is megcsíp. A természetes „kiválasztódás” rendre utunkba sodor az éppen aktuális felhozatalból valakit, aki akarva-akaratlan érzelmileg, szellemileg kinyit és távolra repít… 27


Beszámoló Party

Hasítás a strandon KLIKKout Summer Ends Party Termal DS, 2012. szeptember 1. Szilvási Tibi beszámolója

Első alkalommal került megrendezésre lapunk szervezésében a Klikk Out Party, amolyan bemutatkozóként pedig talán megfelelő időpontként szolgált szeptember 1-je, a kalendáriumi ősz első napja, hogy még egyszer utoljára visszakacsintsunk a szikrázó nyárra, és bevezessük a színpompás őszi hónapokat. Mondhatni, erre a ki nem talált és le nem írt koncepcióra rímelt a rapszodikus időjárás is, amely az azt megelőző napokban tett egy kis utalást arra, mire számíthatunk tőle, majd miután kellően ránk pirított, enyhülésül egy kellemes nyárvégi éjszakai átlaghőmérséklettel lepett meg bennünket. Hogy a party helyszínét végül sátor fedte, annak nyilván megvannak a maga térszűkítő hátrányai, ugyanakkor az egész esemény hangulatához talán inkább hozzátett, mint elvett belőle. Mégpedig azért, mert egyfelől megmaradt a strandi jelleg a nyitott terasszal, a fürdőben való barangolással, a medencék szélén való társalgással, és még sorolhatnánk. Másfelől a fellépő dj-k is megkapták a figyelmet azzal, hogy egy zárt térbe vonzották ritmusaikkal a közönséget, és korántsem csak kulisszaként szolgáltak egy éjszakai koktélozással összekötött fürdőzéshez. Akarva akaratlan a repertoár is a nyárból őszbe való áthajózást szolgálta. Wazzovski egy kellemes, néhol andalító, máshol mozgásra ösztökélő deep house szettel érkezett, amelyet nem mellesleg többek között a Klikk Out Summer Ends Party Facebook-profi lján is közzétett. Aki nem hallotta élőben, az utó28

lag pótolhatja, igazán érdemes. Másfél óra után őt hasonló terjedelmű és színgazdag egyveleggel a PLUSplus követte. Ákos és Ferke azon dj-párosokat testesítik meg régiónkban, akik együtt tudnak élni és partizni a közönséggel saját szettjük alatt úgy, hogy nem saját magukat ünnepeltetik, nem ragadnak meg a távolságtartó deep ütemeknél, de nem is csapnak át öncélú hasításba. Kellően kiegyensúlyozott, progresszív felhozatallal szolgált Little Loui is, a party rangidős dj-je is, aki pompás ütemben gu-

rította ki a szőnyeget a magyar underground elektronikus tánczene egyik úttörője, Chriss elé. Ő pedig ahogy azt illik, belecsapott a lecsóba, sokan voltak kíváncsiak rá, néhányan csak oldalról „bólogattak”, többen pedig a sátor alatt hasítottak és szeleteltek. Láthatóan maga Chriss is élvezte a cselekményt, rá is húzott vagy háromnegyed órát, és alig akarta átengedni a terepet az őt követő Damolh33 párosnak. Ők szokásukhoz híven határozott megjelenéssel, az előttük „szólókra” még egy lapáttal


Beszámoló Party

03

Köszönjük a reklámpartnereinknek:

rátevő darabokat húztak elő a kalapból. Gabbo és Mikke, a két dióspatonyi testvér rendszerint olyan, mint egy érem két, sötétebb és vidámabb oldala. Zsigeri izgalmat, néhol lúdbőrt előcsalogató számokat pakoltak, talán ezúttal inkább Mikke színpompásabb világa és ritmusai domináltak, mint Gabbo magával ragadó sötét alagútja. Alig hagytak helyet a fejekben az őket követő Balien precíz szettjének, és bevallom őszintén, személy szerint én is keveset hallottam belőle, viszont az a kevés is az egész este

záróakkordjaként pompásan helytállt. Csacsiság és nagyképűség volna az egész akció szervezését minősíteni részünkről, kiváltképp, hogy az csak sorvezetőül szolgál, míg az egész történetét gyakorlatilag a fellépők és a közönség veti papírra. Éppen ezért, aki ott volt, tegye is meg ezt saját belátása szerint a Klikk Out Facebook-oldalán. Ugyanitt értesülhettek majd következő akciónkról, ugyanis olyan is lesz, és talán már nem is kell olyan sokat várni rá… 29


Interjú PR

Jelmondatunk: A minőség nem ismer határokat Beszélgetés Molnár Gáborral és Kovács Gáborral, az Olympos Trade - mediterrán élelmiszer-szaküzlet társtulajdonosaival. Kérem, szóljon az üzlet kezdeteiről pár mondatban. K.G.: Az ötlet tavaly télen vetődött fel bennem, mivel az egyik barátom Magyarországon ugyanilyen profilú üzletet nyitott. Az eredeti terv az volt, hogy mi ketten társulunk, és terjeszkedünk Szlovákiában. Végül Molnár Gáborral társultam, aki a kereskedelmi kapcsolatokat biztosítja. A cég alapítása az idén tavaszra tehető, maga az üzlet nyitása pedig június 25-én történt meg. A nyitást természetesen két-három hónapos intenzív előkészítő munka előzte meg, mert szerettünk volna a saját igényeinknek megfelelő üzletet kialakítani. Az áru a mi esetünkben természetesen mind külföldről származik, úgyhogy a beszerzésük igénybe vett némi időt. Van igény ilyen típusú termékekre városunkban? M.G.: Egyértelműen van kereslet és igény ilyen ételkülönlegességekre. Úgy gondoljuk, hogy valamiképpen e téren pótoljuk a hiányt az élelmiszerpiacon. Rengeteg terméket, amelyet kínálunk, eddig nem lehetett beszerezni, illetve be lehet, de nem tartoznak a legminőségesebbek közé. Melyek a kínálatuk alaptermékei? K.G.: A kínálat gerincét a görög termékek alkotják, az olívaolaj, olívabogyó és a különböző sajtok. Az olívabogyót Thesszaloniki mellől, az olajat pedig Kréta szigetéről hozzuk. Ehhez mindenképp ragaszkodtunk, mivel végeztünk 30

egy kis kutatómunkát, hogy melyik mediterrán ország hasonló termékei bizonyultak a legjobbnak. Természetesen nem maradtunk kizárólag a görög termékeknél, hanem profilbővítésen belül az olasz termékek irányába indultunk el. Ezzel azt akartuk hangsúlyozni, hogy mi nem görög, hanem mediterrán élelmiszer-szaküzlet vagyunk. Nem csak egyedi vagy eredeti, hanem egyben nagyon egészséges termékekről van szó... M.G.: Az köztudott, hogy az olívaolajnak rengeteg pozitív élettani hatása van, egészséges. Úgy döntöttünk, hogy a hagyományos extra szűz olívaolajtól kezdve, az eredetvédett termékeken át, egészen a bio olívaolajokig széles választékkal szolgálunk. Alapvetően az olívaolaj egyre több konyhában számít alapélelmiszernek. A nálunk kapható olívaolajokat nem csupán a hidegkonyhában – salátákra vagy különböző öntetekre lehet felhasználni. Mit találnak a vásárlók az üzletben? M.G.: Családias hangulatú mediterrán élelmiszer-szaküzletünkben a kedves és segítőkész alkalmazottunk révén mindenki szakszerű tanácsot és személyre szabott véleményt kaphat. Ez azért is fontos, mert szerintünk sok olyan termékünk van, amellyel akár

először találkozhat a vevő. Lehet, hogy kicsit félénkek az elején, de ha megkóstolják, kérdeznek róla, megtudnak róla több dolgot, akkor talán bátrabban fognak belőle vásárolni. Berendezésünk része egy nagy hűtő, ahol a különböző tejtermékek és sajtok találhatóak, valamint kimérve kapható eredeti görög joghurt, ami szerintem egyedi itt a környéken. A másik hűtőpultban kimérve árusított olívabogyókat találnak a vevők, jelenleg tizennégy félét kínálunk. Az üzletük filozófiája? K.G.: Talán úgy lehetne legjobban megfogalmazni, hogy nálunk az élelmiszer alapvetően egészséges, de ez mellett finom és újdonságot is képvisel. Aki szeret kísérletezni az ízekkel, az nálunk biztos, hogy jól fogja magát érezni és visszajáró vendég lesz. Nyitott, újdonságokra kapható, és teljesen közvetlen hangulatot próbálunk közvetíteni. facebook.com/Olympostradesro


31


Interjú PR

Ha végleg megszabadulhatna szemüvegétől, vagy kontaktlencséjétől, örülne neki? A lézeres látásjavítás lehet a megoldás Önnek is, de mit is takar ez a kezelés részleteiben? A szemüveg elhagyását lehetővé tevő műtétek egyre népszerűbbek, így most mi is egy háromrészes sorozatban tárgyaljuk a témát. Ezzel kapcsolatban a komáromi Fovea Szemészeti Klinika ügyvezetőjét MUDr. Nagy Péter doktor urat kérdeztük. Doktor úr, tulajdonképpen mi a probléma a szemben, ami miatt nem látunk élesen? Az emberi szemnek három leggyakoribb hibája a távollátás, rövidlátás és a tengelyferdülés, melyek eredete nagy részben genetikai, ugyanakkor betegség és külső hatás is közrejátszhat kialakulásukban. Lényeges kiemelnünk, hogy mindhárom esetben a szem fénytörési hibájáról van szó. Ezt a hibát korrigáljuk mesterségesen egy szem elé, vagy szemre helyezett lencsével, így a szembe érkező fénysugarak kereszteződése a látóhártyán az éleslátás helyére kerül. Először mindenki szemüveget hordott, majd jött a kontaktlencse. Melyek a leggyakrabban említett okok, ami miatt a jelentkezők a lézeres látásjavítást választják? Leginkább ezen segédeszközök viselésével járó nehézségek, kényelmetlenségek a legfőbb indokok. A szemüveg párásodik, 32

eltörik, elveszik, könnyen otthon marad és van, akinek több is kell belőle, hiszen közelre és távolra más dioptriával lát jól. Emellett a cseréje drága, és sokan állnak tanácstalanul a tükör előtt keretválasztáskor, hogy egyik sem az igazi. Korlátoz a sportban és a kikapcsolódásban egyaránt. A kontaktlencsével is hasonló problémákat említenek a páciensek: nem minden típus viselhető egész nap, viselése fertőzésveszélyt hordoz magával, cseréjének megfelelő időpontját figyelemmel kell kísérni, tárolása fokozott tisztaságot igényel és cseréje drága. A lézeres látásjavítás ezekkel szemben egyszeri beavatkozás, végleges – ha nem jön közbe valamilyen betegség, vagy külső behatás, ami miatt sérül a látás – és visszaadja a tökéletes látást mindenféle korlátozás nélkül. Mondana néhány mondatot arról, hogy mi is a lézeres látásjavítás, mi a módszer lényege? Rövidlátóknál a szaruhártya fénytörési mutatóját kell csökkenteni, amit a szaruhártya közepének ellaposításával lehet elérni. A műtét során a szaruhártya elülső felszínén, középen a számítógép vezérelte lézersugár elpárologtatja a vizsgálat során előzetesen megállapított mikrométeres vastagságú szövetmennyiséget. Távollátók esetén az éleslátáshoz pedig épp

ellenkezőleg, növelni kell a fénytörési mutatót. Ezt a központi rész körül körbefutó bemélyedéssel lehet megoldani, ami kiemeli, kidomborítja a központi részt. Belső szemtengelyferdülés esetén a szemben egy domborúbb és egy laposabb görbület alakul ki, ezért a fénysugarak nem egy pontban találkoznak. A műtét során mindkét görbületet kezelik, hogy egyetlen fókuszpont alakuljon ki, ami biztosítja az éles kép kialakulását. Milyen eredményre számíthatnak a beavatkozásra jelentkezők? Az eredmény minden páciens számára meglepő, sokszor érzelmileg nagyon intenzív. Korlátok nélküli látás, szabadság, a világ olyan élesen, mint azelőtt talán soha. A beavatkozás után a páciens sokszor érezhetően jobban lát, mint előtte szemüveggel, vagy akár kontaktlencsével. Mindamellett nemcsak a látás javul, hanem a szem alkalmazkodóképessége is a környezeti viszonyokhoz, így nincs hunyorgás, sem percekig tartó fókuszálás. A legnagyobb megelégedéssel teszik le az emberek az addig nélkülözhetetlen szemüveget mondván: „Erre már nincs szükségem.” A következő havi számban a lézeres látásjavító műtét biztonságáról és megbízhatóságáról beszélgetünk. Olvassa el azt a cikket is!


veg

emü z s a d e v n e ig sz vel járó Még mind é s é l e s i v lencse t k a t n o k s é

? l ´ o ´ t k e g é s n e l t e m e l l ke

on meg Szabadulj triánként ´´lük diop to erc alatt! 2 másodp

9a szem lézeres kezelése 9alkalmassági vizsgálat 90 perc várótermi várakozás 9kezelés utáni szemcsepp 9és a beavatkozás utáni ellenőrzés Egy csomagban mindössze:

633 €

390 € /szem

yenes tájéTöltse le ing gunkat a koztató anya uliarovo.sk www.b ez ok tudjon meg és oldalunkról ezelésről! mindent a k

Munka utca 4644, Komárno, 94501 tel.: +421 35 / 770 01 33 mobil: 0918 22 88 08 info@bezokuliarovo.sk 33


Interjú Sport

Titi, Sport, London Poór Tibi interjúja Beszélgetés Bőd Titanillával, az Új Szó napilap sportrovatvezetőjével.

Főleg fociról, műkorcsolyáról és kézilabdáról ír. A rimaszombati fociklub a szívügye. Azon kevés sportújságírók közé tartozik, akik úgy gondolják, hogy a sportban nem az a szép, ha nekifutás nélkül az emberek csalnak. Az említett hölgy sportújságírásában a hozzáértés, a stílusos írás és a sportmegszállottság mellett megtalálható az a szépség is, mely a férfi sportújságírók cikkeiben soha nem lesz meg. Bőd Titanilla, vagy egyszerűen - Titi. 01

Már gyerekkorodban kialakult a pozitív viszonyod a sporthoz? Igen. Tizenhárom évesen voltam először focimeccsen. Nagyapám mindig kijárt a meccsekre, és egy alkalommal, amikor hazaértem iskolából, s ő már elment a meccsre, eléggé fura módon, teljesen kétségbeesve közöltem édesanyámmal, hogy ha én erre a meccsre nem megyek ki, soha többet az életemben nem leszek boldog… Az édesanyám persze kivitt. A második félidőre értünk oda. Onnantól fogva minden hazai rimaszombati meccsre kimentem. A nagyapám tanító és költő volt, de nyugdíjasként a Gömöri Hírlapnál újságíróként is dolgozott, és a rimaszombati meccsekről tudósításokat írt. Mellette kezdtem jegyzetelni, és egyszer próbaképpen megírtam egy cikket. Erre a nagyapám azt mondta: Te gyerek, ez nem is rossz… Tizenhat évesen határoztam el, hogy sportújságíró leszek. Jelentkeztem újságírás szakra az egyetemre. Hogyan jutottál el az Új Szóig? Elkezdtem bejárogatni az Új Szó 34

szerkesztőségébe, próbaképpen, már az egyetem alatt. 2003-ban megjelent egy hirdetés az Új Szóban, hogy keresnek munkatársakat a sportrovatba, regionális sportról írni. Ma az Új Szó sportrovatvezetője vagy. Elégedett vagy azzal, amit csinálsz? Nyolcadikos korom óta minden reggel megvettem az Új Szót és a Športot, és mindig arról álmodtam, hogy egyszer ebben a két újságban fogok publikálni. Ma ez így van. Soha nem vágytam külföldre, nem vágytam el olyan munkahelyre, ahol kétszer ennyit keresnék, de sokkal unalmasabb munkával. Mindig úgy gondoltam, az a legfontosabb, hogy azt, ami a napom nagy részét kitölti, élvezettel csináljam, és most ez így van. Igen, én elégedett vagyok. Volt újságírói, írói példaképed? Sokat olvastam kiskoromban a Sport plusz Foci című lapot. És olvastam egypár riportkönyvét Bocsák Miklósnak. Nagyon tetszett az a stílus, ahogyan ő írt,

mert nem volt amolyan száraz írás. Érzelmeket találtam az írásaiban. Próbálta megmutatni az embert is az egyes teljesítmények mögött. Idővel az ember olvas új dolgokat, megismerkedik más stílusokkal, rájön arra, hogy nem biztos, hogy úgy kell írni, ahogy általában a sportlapok vannak megírva. Amikor kicsi voltam, nem nagyon voltak barátaim, viszont rengeteget olvastam, sok mindent átéltem ennek segítségével. Hihetetlenül átéltem az olvasmányaimat. Arra gondoltam, hogy ha elmegyek egy meccsre, ahol átélek valamit, akkor szeretném azt az érzést visszaadni a cikkben. Persze ez nem mindig sikerül, de a sok rutincikk mellett néha összejön olyan, amivel teljesen meg vagyok elégedve. Mik azok az objektív és szubjektív okok, melyek miatt több a rutinból írt cikk? Valamilyen szinten az időhiány, de nem a cikkek megírására. Nincs idő elmenni a helyszínekre, és személyes élményeket szerezni. Teljesen más a tévé vagy a hírügynökségi jelentések


Interjú Sport

02

alapján összerakni valamilyen cikket, mint úgy, ha az ember a helyszínen van. Mert pusztán az, hogy az ember a helyszínen van, hallja a szurkolókat, érzi, ha fúj a szél vagy esik az eső, teljesen más élményt ad az újságírónak. Sokkal több inspirációt és ötletet ad. London... 2005-ben, amikor London megkapta az olimpia rendezési jogát, azt mondtam, hogy ez egy esély, amit nekem meg kell ragadni. Hogy addig úgy kell alakítani az életemet, hogy ez reális legyen. Két és fél évvel az olimpia előtt kellett leadni az első akkreditációs kérvényt, és tavaly januárban tudtam meg azt, hogy az Új Szó kapott egy helyet. Innentől fogva már „csak” az kellett, hogy a cégvezetés is úgy gondolja, ez egy jó döntés. Nekem fantasztikusan sokat segített, hogy a főszerkesztő kezdettől fogva mellettem állt. Hogyan készültél fel az olimpiára? Nem nagyon volt időm úgy felkészülni, ahogy elterveztem, de jó felkészülésnek számított, hogy

az Új Szó olimpia előtti mellékletén dolgoztam. Úgy mentem Londonba, hogy semmilyen elvárásom nincs. Egyetlenegy dologtól féltem – hogy elütnek... Idén voltam először Nagy-Britanniában, januárban a sheffieldi műkorcsolya Eb-n, és akkor majdnem elütöttek, mivel ott a „rossz“ oldalon járnak az autók… Attól féltem, hogy a tizenkettedik napon, amikor már fáradt és kialvatlan leszek, valahol elcsap egy autó. Megjegyzem, Londonban sokkal jobban fel voltak a sofőrök készülve mindenféle béna turistára, mint Sheffieldben. Milyen volt a szállásod, és milyen volt a napi rezsimed? Egy kollégiumban laktam. Nincsenek nagy igényeim, és amúgy is szerettem egyetemista koromban a kollégiumi életet. A hotelek, kollégiumok és a többi szállás egy helyen voltak, a Kings Cross közelében, tíz-tizenöt percnyire. A szállások közelében volt egy tér, ahonnan minden sporthelyszínre indultak buszok. A rezsim? Az első héten próbáltam nem kiütni magam, aludni eleget. Gyakran otthon délelőtt

szépen megírtam az előző esti eseményeket és vártam, hogy mi lesz. Spórolni kellett az idővel, mert ha esetleg egy hosszadalmas utazás után, például a vívásnál rögtön kiesik a magyar versenyző, akkor annak a lutrinak sok értelme nem lett volna. Tehát az első héten volt olyan is, hogy tovább aludtam, nyugodtan írtam meg a cikkeket, de a második hét már húzósabb volt. Például, a második héten voltak a kajak-kenu versenyek, negyven kilométerre Londontól, busszal jó esetben másfél óra utazás, rossz esetben három. A második héten már reggel hatkor keltem, hogy a hetes busszal el tudjak menni a versenyekre. Milyen volt a rezsim az írásaidnál? Mindig két dolgot kellett figyelembe vennem. Azt, hogy az előző este volt-e olyan esemény, ami lapzártánk után történt. Rajtunk kívül álló okok miatt nagyon korán van a lapzártánk, szóval mindig maradt az előző estéről téma. Többnyire hagytam másnap reggelre, hogy egy kicsit leülepedjen a fejemben. Így délután már csak arról kellett írnom, ahova elmentem aznap. Persze nem volt minden idillikus, mert ha a húsz perc alatti cikkírás olimpiai szám lenne, lehet, éremesélyes volnék... Ami a sportrovatot illeti, egy ilyen helyszíni tudósítás és az irodaasztaltól írt cikk között nagy a különbség... Én nagyon reméltem, hogy ha elmegyek Londonba, és ott jól fogom csinálni a dolgomat, lesz egy olyan hatása, mint amit te is 35


Interjú Sport

említettél, hogy az olimpia alatt minden nap vettél Új Szót. Hogy ha elolvassák az első cikket, megtetszik nekik, és másnap is megveszik, mert el akarják olvasni, hogy mit írtam Londonból. Bízom abban, hogy ha voltak ilyen emberek, akkor lehet, hogy azok esetleg gyakrabban megveszik majd máskor is az újságot. Persze az lenne jó, ha minden nap tudnánk valami olyasmit kínálni, ami miatt a sportolvasó ember megveszi a lapot, és ő maga várja azt, hogy megvehesse. Lehet, hogy az lenne az út, hogy valamilyen rendszeresebb rovatokat kellene kialakítani, hogy az olvasók tudják azt, hogy egy konkrét napon mindig lesz ez vagy az. Ezen érdemes elgondolkodni. Másik dolog, hogy a nagyon rendszeres rovatok valahol megkötik az emberek kezét, és nagyon könnyű belefásulni. Jó, vissza Londonba. Milyen volt a szervezés? Szerintem jó. Én nem nagyon találkoztam kimondottan nagy problémával, csak apróságokkal. Számomra nagyon fontos volt, hogy a buszok nem késtek, lehetett tehát tervezni. Nagyjából az időgrafikon szerint tartott az útszakasz. Az önkéntesek is, bár fáradtak, de készségesek voltak. Tényleg nem kaptatok vizet? Ezt fölfújta a sajtó. Voltam már egypár világversenyen, de csak két olyan hely volt, ahol adtak ingyen palackozott italt. Londonban mindenhol voltak víztartályok, amilyenek nálunk is vannak a munkahelyeken. Víz tehát volt, csak ásványvizet nem adtak ingyen. Sokan azt mondták, hogy Pekingben és Athénban adtak. 36

03

Megkérdeztem, hogy iható volt-e ott a csapvíz. Azt mondták, hogy nem. Még jó, hogy abban az esetben adtak palackozott vizet, mondtam én… Más. Hosszú idő után ez az olimpia élvezhetőre sikerült, illetve sportolimpiát láttunk... Szerintem is. Nekem az tetszett, hogy emberközeli volt. Az olimpia magában egy monumentális valami, de én nem éreztem egy pillanatig sem azt, hogy ez agyonnyomna engem, vagy nem találnám a helyemet. A megnyitón tetszett az az önironikus hozzáállás, hogy ne legyünk patetikusak, ne menjünk át a nagy pátoszba. Az olimpiát végig ezzel a hozzáállással kivitelezték. Mi volt a legnagyobb sportélményed? A legnagyobb élmény az a meccs volt, amelyen nem is voltam ott, Magyarország–Izland, férfi kézilabda. Pont aznap kajak-kenu volt, ahol magyar aranyéremesélyek voltak, ezért egyértelmű volt, hogy nekem oda kell men-

nem. Annak ellenére, hogy kézilabda-mániás vagyok. A kajakkenu lement, mindenki boldog volt, örült, de azért csak a kézilabda járt az emberek fejében, és az én fejemben is. Minden sajtóközpontban voltak tévék, csakhogy a kézilabda sehol nem ment. Végül egy kis monitort állítottunk be, és onnantól, aki nem volt magyar, annak nem lehetett ott megmaradni, úgy szurkoltunk. Az, ahogyan a végén Izland vezet, hetest dobnak, Fazekas megfogja, és az indításából a magyarok egyenlítenek. Ilyenről álmodik szerintem minden kapus, én is álmodtam ilyenről... Hihetetlen extázis volt ez a meccs. Milyen volt a hangulat a magyar és a szlovák újságírók között? Az első két-három napon olyan veszekedéseket hallottam a magyarországi újságírók között, hogy csak ültem megszeppenve. Ha valakit hoztak interjúra, és volt tíz perc rá, volt, aki nem jutott szóhoz, és volt, aki hármat


Interjú Sport

01 A Main Press Centre, azaz a fő sajtóközpont, ahol négy emeleten, összesen 29 000 négyzetméternyi területen 10 000 újságíró dolgozhatott. 02 Méghogy eső? Általában ilyen csodálatosan kék volt az ég az olimpia alatt. 03 A megnyitót a káprázatos Olimpiai Stadionban nyolcvanezer ember látta. 04 Wenlock, az olimpia kabalafigurája, itt éppen Big Bennek öltözve. A háttérben az igazi Big Ben. 05 A Wembley-ben a Brazília-Mexikó döntő előtt.

04

szítve. Mix-zónás beszélgetések, azok voltak, egymás hegyén-hátán, amolyan Superman-pózban, a másiknak a hátán a kezeddel, melyben a diktafont tartottad... A sajtófőnök jobbik esetben elhozta másnap a sportolókat „hosszabb” beszélgetésre, ami Gyurta esetében nyolc perc volt... Tehát hosszabb exkluzív interjúkra nem nagyon volt alkalom.

05

kérdezett. Aki nem jutott szóhoz, jól leordította a háromkérdéseset. Viszont, ahogy telt-múlt az idő, és azzal, hogy nagyon sikeres volt az olimpia, mindenkinek nagyon jó kedve lett, mindenki megértő és kedves lett. A végére „jó barátok vagyunk és szeretjük egymást” állapot alakult ki... Nem akarsz hármat kérdezni, kollégám...? Igen, valahogy így... Az elején a szlovákiaiak között nagyon ösz-

szetartó és barátságos hangulat uralkodott, de amikor eldőlt, hogy arany bizony nem lesz, frusztráltak lettek, alig várták, hogy hazamenjenek. A sportolókkal tudtatok hoszszabb ideig beszélni? Nem nagyon. Ez úgy működött, hogy ha valaki olimpiai bajnok lett, volt sajtótájékoztatója, de például a kajak-kenusoknak nem, annak ellenére, hogy egy külön Press-sátor is el volt ké-

Úton hazafelé milyen gondolataid voltak? A fő érzésem az volt, hogy el vagyok fáradva. Jó volt, hogy nem jöttem rögtön haza, egy napot még kint maradtam. Aludtam délig, aztán írtam még valamit, és kimentem a városba, hogy lássam Londont is, ne csak a szép stadionokat, ha már három hétig ott voltam. Hm... Lehet, hogy ha lesz lehetőségem, hogy még egyszer menjek, akkor lesznek dolgok, amiket másképp csinálok majd, de szerintem kihoztam a londoni olimpiából azt, amit ki kellett hozni, és amit ki lehetett az én tapasztalatommal. 37


Hangfal A hónap albuma

Világzene

1 2 3 4 5

Dead Can Dance – Anastasis Az idei év egyik szenzációja, hogy Lisa Gerrard és Brendan Perry párosa 16 év után (leszámítva a 2005-ös turnét) újra összeállt, és tető alá hozott egy albumot. Ilyen esetekben fennáll a veszélye, hogy legendás zenekarok hakniznak egyet múltbéli sikereik farvizén, a Dead Can Dance esetében azonban korántsem erről van szó. Gerrard és Perry zenéjét eddig is csak egy széles spektrumú címkével lehetett illetni, a világzenével. Rendre más népek és korok zenéit tették magukévá, ezúttal a görög és török kultúra tájaira eveztek. A Dead Can Dance annak idején többtagú zenekarként indult Ausztráliából, majd a neves brit 4AD kiadó fedezte fel őket a 80-as évek elején. Még első albumuk felvételeikor is öten voltak, ám egyértelműen Lisa Gerrard és Brendan Perry kettőse alkotta a formáció összes testrészét. Az ő lelkivilágukon alapultak a dalok, legyenek azokon érezhetőek a posztpunk, dark wave, neoklasszicista, afrikai, arab, távol-keleti, kelta, középkori vagy épp vallásos alapú, templomi zenei hatások. Perry mondta egy interjú során, hogy 16-17 éves fennállásuk során rendre azok a hatások jelentek meg lemezeiken, amilyen zenéket akkoriban hallgattak, felfedeztek. Érdekes, hogy a különböző kultúrákból táplálkozó dalaikon is belemagyarázás nélkül felismerhető a Dead Can Dance zenei univerzuma, ami Brendan Perry karizmatikus és Lisa Gerrard gyönyörű, felemelő hangjának, az általa – magának – kislánykorában kifejlesztett és idioglossiának elnevezett saját nyelvnek köszön38

hető, amelyen énekel, és amelyet nehéz is nyelvként értelmezni, inkább mint egy további hangszín, hangszer, ami teljessé teszi a dalokat. 1998-ban a DCD saját bevallásuk szerint az egymástól való eltávolodás miatt vált szét, Gerrard és Perry is szólókarrierbe kezdett. Gerrard ismerős lehet a Gladiátor című fi lmből, amelynek zenéjéért Golden Globe-bal jutalmazták, de ő énekelt a Koltai Lajos által feldolgozott Sorstalanságban is. Perry pedig a hosszú idő alatt összesen mindöszsze két zenei albumot adott ki, az elsőt (Eye of the Hunter) nem sokkal feloszlásuk után, a másodikat (Ark) pedig két évvel ezelőtt. Saját elmondása szerint mindig ugyanazt a világot járja be, amikor leül zenét írni, éppen ezért az egyetlen változó maga Lisa Gerrard. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy ha Lisa énekelt volna a szólólemezein, akkor azok is beillettek volna a DCD-albumok sorába. Perry szerezte egyébként az Anastasis zenéjét is, amelyen ezúttal talán még nagyobb az összhang, mint a korábbi lemezeken. A nyolc dal szinte mindegyike 6-7 perces, Perry és Gerrard énekhangja szerzeményről szerzeményre váltja egymást, de abszolút nem távolságot, mint inkább kiegyensúlyozottságot, összhangot érezni köztük. Több dalban észrevehető a szintetizátor-támogatás, éteribb, ambientesebb hangzást kölcsönözve a számoknak. Nehéz volna egy-egy dalt kiemelni, mivel mindegyik gyöngyszem ugyanarra a cérnára van felfűzve, de talán a leginkább az Amnesia és a Return Of The Sho-King mászik be a fülbe.


Hangfal Albumbontás Indie pop

1 2 3 4 5

Wild Nothing – Nocturne Körülbelül két éve Jack Tatumék azzal robbantak be a köztudatba, hogy lágy indiepop-darabbá konvertálták Kate Bush Cloudbusting című számát. Nem sokkal később már csordogáltak kellemes slágereik, mint a Chinatown, a Drifter vagy a Summer Holiday, ugyanakkor félő volt, hogy a manapság oly trendi 80as évek hangulat modern kütyükkel való kipofozásával befutó sok-sok csapat következő rostáján nehéz lesz majd átszűrődniük. A két év múltán megjelenő második lemezük alapján azonban úgy tűnik – és személy szerint remélem is – hogy gyökeret vernek a porondon. A hálószoba-pop hangulatot sikerült átmenteniük az olyan, kissé távolságtartó, de fülbemászó szerzeményeikkel, mint a címadó, vagy a Shadow, illetve az Only Heather című dalok. Alternatív rock

1 2 3 4 5

Bloc Party – Four A frontember Kele és társai negyedik lemezükön az elektronikus alapoktól viszszakanyarodtak a gitár futamokhoz, ami már a 2005-ös bemutatkozó albumukat (Silent Alarm) is sikerre vitte, és ami – Kele pengeéles hangjával kiegészülve – megkülönböztethetővé és idézhetővé tette őket az indie színtéren. Ennek ellenére a Four című albumról az első jelző, ami eszembe jut, az az ambivalens. Néhol túl karcos, hasító, metálos gitármenetek, máshol romantikázó balladák törik meg az album menetét, és ez egyáltalán nem áll jól neki, kizökkent. Nehéz teljes egészében végighallgatni az albumot, és másodjára már inkább csak az olyan fénykori Bloc Party-t idéző darabok kerülnek fel a playlistre, mint az Octopus, a Team A, a 3x3, vagy a Truth. IDM/electronica

1 2 3 4 5

Four Tet – Pink Four Tet a brit elektronikus zenei színtér jelenleg egyik legmenőbb alakja. Már tizenhárom éve annak, hogy letette első névjegyét a Dialogue című albumával, a Pink sorrendben a hatodik, viszont első, saját kiadója égisze alatt felvett lemeze. Pályafutására szinte végig a kísérleti elektronika volt jellemző, amelyben eleinte a jazz, a downtempo, az utóbbi időben pedig az IDM, a minimal, a deep house nyomja rá bélyegét, bár elszórtan rendre megjelennek folkos, jazzes, hiphopos, szintipopos elemek. A Pink nyolc szerzeményének több mint fele nyolc perc feletti hosszúságú, ilyen időtáv alatt pompásan kibont egy-egy témát, ezek pedig rendre arra invitálnak, hogy tessék folytatni a következővel, majd az azutánival, végül nyomjunk egy repeatet az egészre. A Locked, a Jupiters, a 128 Harps és a Peace For Earth egyszerűen fantasztikus. Kísérleti pop

1 2 3 4 5

Yeasayer – Fragrant World

összeálította: SzT

A Pitchfork levette gondoskodó kezeit az elmúlt évek egyik legizgalmasabb kísérletipop-formációjáról, a Yeasayerről (5,4-et kapott új lemezük), amelyet az utóbbi időben egy rakás menő bandát (pl. MGMT, Grizzly Bear, Vampire Weekend) kitermelő Brooklyn adott a világnak. A kísérleti jelzőt nem a hallgathatatlanságuk miatt kapták, hanem azért, mert mégha rájuk is ölthetők az olyan tágan értelmezhető köntösök, mint az indie rock, vagy az electro, a szerzeményeikben tobzódó hangkavalkádot ennél pontosabban nem is lehet beskatulyázni. Könnyen lehet, hogy az Odd Blood című második albumukon lévő Ambling Alpnál soha többé nem írnak jobb dalt, de azért a Fragrant World is érdemes az indie fülekre, például az olyan őrült darabok miatt, mint a Reagan’s Skeleton, a Longevity és Fingers Never Bleed, vagy a pszichedelikus Henrietta. 39


Ajánló Programbontás koncertje 18.30-20.00: Operett- és musicalvarázs – Keviczky Tünde, Kosár Szabolcs, Szabó Mária 20.15-21.45: Örökzöld magyar Csonka Andreas Megakoncert rock, közreműködik: Tóth Attila, a Kiállítás Fellépők: Kökény Attila, Gáspár Pokolgép frontembere Fafaragványok Laci, Tolvai Renáta, Kállay Saunders 22.00: Retrodisco Meszivel Ürge József kiállítása András, Bársony Bálint. Szeptember 21.: Nagymegyer – VMK kiállítóterme, Komárom – Amfiteátrum, Lehár Ferenc: Luxemburg grófja 15.00-16.00: Gyerekműsor – megnyitó: szeptember 14., 18.00. szeptember 15., 18.00. Nagyoperett három felvonásban Vásári komédiák Garagulya módra a Komáromi Teátrum Színház (Garagulya Gólyalábas Komédiás Árnyék és fény Magma Project Special Open Air előadásában Kompánia) Kiállítás a transzplantációról Stadler and Savage, Groove X, Nagymegyer – VMK, 16.30-18.00: Folk-blokk – Dunaszerdahely – VMK, Balien, Doran szeptember 28., 19.00. Pántlika zenekar, Csallóközi szeptember 24., 16.00. Dunaszerdahely – ARTHE, Néptáncegyüttes, Tiszta Forrás, szeptember 15., 21.00. Karika Lívia - mandalarajzok, és Csallóközi Népdalkör, Vásárúti Egyéb Simon Anikó – üvegfestmények Mandragora, Fyeld (BUL), Muerte Dalárda, Nyárasdi Citerazenekar Dunaszerdahely – Csallóközi VÉSZFÉK – Húzd meg te is! Cara (HU), Rust 2 Dust 18.45-19.45: Peter Lipa koncertje Múzeum, szeptember 26-ig Összművészeti alkotónap – fi lm, Dunaszerdahely – Soul Hunter 20.00-20.30: Tűzlovagok – megtekinthető. színház, drámaírás, fotó Music Club, szeptember 22. Látványos tűz-show egyedülálló Dunaszerdahely – Kortárs Magyar Anyagtörténetek pirotechnikai elemekkel Calexico koncert Galéria, szeptember 15., 19.00. Kelemen Kata és Székelyi Kati 20.30: A Republic együttes Bécs – Wiener Konzerthaus, kiállítása Nyárzáró rendezvény koncertje, majd utcabál a Black & szeptember 22. Dunaszerdahely – Kortárs Magyar A VMK szervezésében White zenekarral Me And My Drummer (DE) Galéria, megtekinthető szeptember Nagymegyer - Zárda iskola udvara Szeptember 22.: Pozsony – KC Dunaj, 28-ig (hétfő-péntek 9-17ó) (rossz idő esetén a VMK-ban), 13.00-14.00: Erőemberek versenye szeptember 25., 20.00 szeptember 15., 15.00. 14.00-15.00: Gyerekműsor – Nyelvében él a „Národnostná Fókusz, Gézengúzok, Virgoncok Jazz Klub DS: Harcsa Veronika menšina” Nemzeti Vágta 2012 16.00-17.00: Az Arizóna együttes és Gyémánt Bálint (HU), Kiállítás a kisebbségi nyelvek köztéri Budapest – Hősök tere, koncertje Aranymetszés használatának fontosságáról. szeptember 15-16. 17.15-17.45: Nagy Bandó András Dunaszerdahely – NFG Klub, Pozsony – MKKI, október 5-ig Kriston Intim Torna műsora szeptember 29., 20.00. megtekinthető. „A nők egészségvédelme és a 18.00-19.30: Magyarnóta- és Caribou Imagine gátizmok szerepe a nők életében“ operettvarázs, közreműködnek: Bécs – Arena, szeptember 27. Eva Gáliková Imagine című – ismertető jellegű előadás Derzsi György, Kollár Katalin, kiállítása. Nagymegyer – VMK, Blockhead, Dj Cam Bősi Szabó László, Kosáry Komárom – Monostori erőd szeptember 20., 18.00. Budapest – Akvárium Club, Judit, Szeredy Krisztína. Kísér: konferenciaterme, október 7-ig szeptember 27. Banyák István és Sárközi Pál népi IV. Családi ruhabörze megtekinthető. Őszi adok-veszek az MC Manóház zenekara Kraak & Smaak live band (NL) 20.30: A Magna Cum Laude DUNART.com2 szervezésében Budapest – A38, október 10. együttes koncertje, majd utcabál a Nemzetközi művésztelep, Nagymegyer – VMK, GusGus Lélekmérleg című kiállítás. szeptember 28-29. (péntek 14-18ó, ForYou zenekarral Pozsony – Ateliér Babylon, Alkotók: Reshat Ameti (MK), Sergej szombat 9-16ó) VIII. Egészségfesztivál október 12. Andreevski (MK), Stanislav Buban Mozdulj az egészségért! XXXII. Csallóközi Vásár (SK), Klemen Brun (SLO), Rebecca PLUSplus vs. WAH WAH (PL) Dunaszerdahely – VMK, Szeptember 20.: Dick (GBR), Gyenes Gábor (SK), Dunaszerdahely – NFG Klub, 11.00 – A XXXII. Csallóközi Vásár szeptember 29., 9.00. Hidi Endre (UKR/HU), Könyv október 12., 21.00. ünnepélyes megnyitója Nemzeti Gyásznap Katalin Éva (HU), Mayer Éva (SK), Közreműködnek: Dunaág Mea Vita, Husi & The Butchers, Megemlékezés az aradi vértanúkról Pézman Andrea (SK), Jože Šubic Néptáncműhely, Pántlika zenekar Dunaszerdahely – VMK, Renton & The Error Jam (SLO), Szőke Erika (SK), Tóth13.30-14.30: Jóreménység Dunaszerdahely – Soul Hunter október 6., 18.30. Kovács József (SRB/HU), Vincze Fesztiválja – mentálisan sérültek Music Club, október 13. Ottó (HU) Bihari Emlékest és barátainak V. fesztiválja Belleruche (UK) Somorja – Református templom, A Dunaszerdahelyi Roma 15.00-15.30: Gyerekműsor, Pozsony – KC Dunaj, október 31-ig megtekinthető Muzsikusok Polgári Társulása közreműködnek: A Zeneiskola október 17., 20.00 rendezésében The Human Body moderntánccsoportja, Varga Dead Can Dance koncert Világszerte emberek millióit Evelin, a Kodály Zoltán Alapiskola Dunaszerdahely – VMK, október 7., 18.00. Budapest – Papp László Budapest sokkolta már a Human Body diákjai Sportaréna, (emberi test) kiállítás. Szlovákiába 15.30-16.30: Holló Együttes: VII. Tarka Lepke Bábfesztivál október 17., 20.00. első alkalommal érkezik. Pozsony Vásárfia – Jelmezes, zenés Dunaszerdahely – VMK, – Incheba Expo, Pavilon D2, gyermekműsor október 13., 9.00. augusztus 24-től november 25-ig. 17.15-18.00: A Csak Van zenekar összeálította: SzT

Koncert / Party

Keep Calm with Balien Dunaszerdahely – Caffe Royal, szeptember 14., 22.00.

40

Are You Free? Free jazz fesztivál Dunaszerdahely – NFG Klub, október 19-20., 20.00.

Színház

Playback színház workshop és előadás 10:00-16:00 alkotóműhely 17:30-18:30 - előadás / nyilvános próba Dunaszerdahely – NFG Klub, szeptember 15.


MANHATTAN JAZYKOVÉ ŠTÚDIO / NYELVSTÚDIÓ

Tel: 0948 17 22 88 E-mail: info@manhattanstudio.sk Web: www.manhattanstudio.sk ManhattanJazykoveStudio

Dunaszerdahely, BartĂłk BĂŠla sĂŠtĂĄny 5119/14E

PDJiQJ\HUPHNLQWp]PpQ\pVE|OFVÄžGH +RGRV 7HO

ZZZNDNDGHPLDVN

Nyitvatartås szerdån Ês pÊnteken 12.00 – 18.00 óråig. Mås idĔpont egyeztetÊse a 0905 757 338 szåmon lehetsÊges.

41


Filmkocka Blockbuster

Gengszterfilm

1 2 3 4 5

Fékezhetetlen John Hillcoat ausztrál rendező rendszerint olyan környezetet választ fi lmjeinek, ahol táptalajra lelhet az erőszak. Nem az öncélú, hanem az indokolt, a cselekményt alátámasztó, annak vizuális és hangulatbeli megjelenítését szolgáló erőszak. Ez nem látványos, hanem borzasztó, brutális. Hillcoat célja rendszerint az ember állati mivoltának felszínre hozása, hogy meddig képes elmenni a környezete védelméért azzal együtt, hogy megőrizze méltóságát, tisztességét. Hillcoat az elmúlt tizenöt évben a Fékezhetetlennel együtt összesen három fi lmet rendezett, mindegyik más korban (egyik sem a jelenben) játszódó, más-más műfajú alkotás, ugyanakkor mindegyik megkérdőjelezhetetlenül viseli az ausztrál direktor kézjegyét. A Fékezhetetlenhez talán Az ajánlat (2005) című westernje áll közelebb, mint Az út (2009) című poszt-apokaliptikus drámája. Abban ugyanis szintén három különböző karakterű testvér áll a cselekmény középpontjában, akiknek a rend keménykezű őrével kell megküzdenie. Az ajánlat és a Fékezhetetlen közti további közös nevező, hogy mindkettő forgatókönyvét az énekes Nick Cave írta. Hillcoat és Cave ezúttal egy megtörtént eseményeken alapuló történetet dolgozott fel Matt 42

Bondurant regényéből. A főszereplői a Bondurantfivérek, akik a nagy gazdasági világválság idején egy Virginia állambeli kisvárosban egy illegális szeszfőzdét üzemeltetnek, és ebből meglehetősen jól élnek. Megjelenik azonban a városban a korrupt Rakes ügynök, aki bele kíván köpni a levesükbe, ha nem kap jutalékot a csempészüzletből. A sokak által félt Bondurant fivérek azonban megvédik saját territóriumukat. Hillcoat a Fékezhetetlennel belekóstol a gengszterfi lmek világába. Az egyik fivért alakító, generációjának egyik legtehetségesebb színészének tartott, és a fiatal Marlon Brandóhoz is hasonlított Tom Hardyban egyértelműen társra talál. Már az előzetes alapján is kifejezetten erősnek ígérkezik Guy Pearce-szel (Rakes) alkotott, szembenálló kettősük. Gary Oldman a legapróbb szerepben is kiváló, tőle nem kell tartanunk, a legifjabb Bondurantot megformáló Shia LaBeouf pedig – úgy tűnik – rátalált egy olyan vezérfonalra, amellyel elfeledtetheti Transformerses és Indiana Jones-os szerencsétlenkedéseit. Amennyiben Hillcoat az erőszakos jelenetekkel nem billen át a ló túlsó oldalára, és nem rajzolja fel saját keménységének karikatúráját, akkor az év egyik legjobb fi lmjével állhatunk szemben.


Filmkocka Filmbontás Sci-fi –Akció

Looper – A jövő gyilkosa

1 2 3 4 5

Az időutazást taglaló filmek rendre magukban hordozzák a bukás lehetőségét azzal, hogy egy sor logikai bakit vetnek fel az időben való ugrándozás során egy-egy döntés megváltoztatásának, illetve az önmagunkkal való találkozásnak a következményei. Ezúttal egy különleges bérgyilkos (Joseph Gordon-Levitt) feladata, hogy a 30 évvel később már létező időutazás segedelmével az alvilág által a jövőből viszszaküldött egyéneket tegyen el láb alól. Egy alkalommal azonban saját jövőbeli énjét (Bruce Willis) kapja célpontul. Hogy egy ilyen találkozás következményeit hányféleképpen lehetne vitatni, azt inkább ide se írom. Rian Johnson rendező látszólag ismét összekutyulta a szálakat, de hogy értelmet nyer-e minden pont és vessző a film végén, mint a The Brothers Bloom című opusában, az egyelőre bizonytalan. Akció

1 2 3 4 5

A Bourne-hagyaték Tony Gilroy szerezte az előző három Bourne-film (-rejtély, -csapda, -ultimátum) forgatókönyvét, és a Michael Claytonnal bizonyította, hogy a rendezői karosszék sem meghódíthatatlan számára. Most a szkript mellett bevállalta a rendezést is, és bár Matt Damon nem tért vissza a szériába, „hagyatékát” Jeremy Renner viszi tovább, aki csakugyan nem egy agyatlan akciószínész. Ő a Jason Bourne kiképzésére felállított program egy másik terméke, és a Bourne-univerzummal részben párhuzamosan zajló történetben rá is egyre nagyobb teher nehezedik. Edward Nortonnal, mint rosszfiúval és Rachel Weisszel, mint megmentendő nővel minden adott egy újabb markáns Bourne-darabhoz. Hogy a kritikusok és a nézők mégis miért megosztottak, az nem az előzetesből derül ki… Szkeccsfilm

1 2 3 4 5

Havanna, szeretlek! A cím alapján az derül ki, hogy ismét összeállt néhány rendező, hogy a világ egyik legkedveltebb nagyvárosáról forgassa le saját szkeccsét. Párizs (2006) esetében ez mintegy két tucatnyi rendezővel és rövidfilmmel pompásan működött, New York-ban (2009) már nagy volt a szórás feleannyi darabbal is. Ezúttal a kubai főváros hét napját rendezi ugyanennyi direktor. Önmagukban egytől egyig ígéretesek, már ha csak Laurent Cantet (Az osztály), Gaspar Noé (Visszafordíthatatlan) vagy Julio Medem (A szex és Lucia) nevét említem, ugyanakkor forgatókönyvíró csak egy akad. A kérdés, mekkora az összhang közte, és a hét különböző stílusú rendező között, hány színét tudják megmutatni Havannának. Párizsnál ez háromnegyed részben sikerült, New York esetében már az egy tucatnak is alig a fele… Dráma

1 2 3 4 5

Lazhar tanár úr A tanár és osztálya kapcsolatáról szóló filmeket elsősorban az teszi érdekessé, hogy a különböző kultúrák találkozásának, vagy a hierarchikus viszony megkérdőjelezésének számtalan verziója vázolható fel. Az elmúlt évekből e téren emlékezetes az amerikai független Fél Nelson vagy a francia, Arany Pálmát is elnyerő Az osztály. Lazhar tanár úr esete ez utóbbihoz áll közelebb, a francia nyelvterület (montreali iskola), illetve az ezzel együtt járó kulturális sokszínűség okán. Bashir Lazhar egy algériai emigráns tanár, aki a kedvenc tanárát elveszítő montreali osztályba érkezik. Fokozatosan ismerhetjük meg múltját, és közben derülhetünk azon is, ahogy különleges módszereivel elnyeri a kisdiákok figyelmét. Szívszorító alkotás elé nézünk, amely nem mellesleg az idei Oscar-díjátadó egyik idegen nyelvű jelöltje volt. összeálította: SzT 43


Könyvlapozó Kritika

Három „könyv-csepp” Poór Tibi írása

Egy előre (nem) megbeszélt győri találka Yann sikerül olyan is, amikor rákérdezek Alessandro Martellal és Mark Haddonnal. Baricco könyveire, hogy a válaszként elhangzó A könyvesboltokban barangolva többnyire vetekedik az egyik énem, aki az újhullámú szerzőktől szeretne könyvet látni a polcon, a másik énemmel, aki a már megszeretett szerzők könyvében lapozgatna leginkább. A végeredmény sokszor az, hogy kielégítve az egyik könyves énem sincs. Néha

kérdés – Baricclo vagy Barrikon? – elég arra, hogy megszeppenve választom az angolos távozást. Mert fáj, hogy az egyik kedvencem nevét nem... Talán vegyes érzésnek nevezném, mikor egy klassz könyv borítóján azt olvasom, akár két és valahány euróért is megvehetném. Miért ciki, ha bagóért vehetek egy remek könyvet? – kérdezi az

A harmadik győri „könyv-csepp”

Mark Haddon – Bumm! (avagy 70000 fényév) Eredetileg Gridzbi Spudvetch címen jelent meg 1992-ben ez a könyv. Zenei terminológiával akár egy remastered jelzőt is kaphatna a könyv 2009-es változata. Haddon nemcsak a könyv címét változtatta meg. Szemrebbenés nélkül oldalakat „vágott” ki a könyvből. Persze bekerültek új fejezetrészek is. Lehet, hogy Haddonnak úgy tűnt majdnem húsz év után, mintha az első verzió írása közben fogalmazásgátlót szedett volna... Az angol ifjúsági filmek és könyvek főhősei egy ideje mintha két képlet között ingadoznának. A Sue Townsend nevetséges és kisemmizett Adrian Mole-ja és Ian McEwan felnőttes végletekben élő, A cementkert című novella fiatal hősei között. Tipikus angol száraz humorral meghintve. Néha sziporkázó humor, néha gagyi. De nekem az angol gagyi humor is bejön. Ha más is így van vele, ráadásul nem lépte túl a tizenéves kort, annak ez a könyv nem rossz választás. Az első győri „könyv-csepp”

Yann Martel - A helsinki Roccamatio család a tények tükrében Ahogy a könyv – mely négy történetből áll – címe nem egy egyszerű falat, a címadó történet sem az. Paul haldoklik, és a barátjával kitalálják, hogy egy finn család történetén dolgoznak, hogy jobban teljen az idő... A második történetről szerintem elég elmondani a címét: Amikor először hallottam John Morton amerikai zeneszerző „Donald J. Rankin közlegény concerto hamis hegedűre” című művét. Két verzió várható. Az első két történet címének elolvasása után valaki vagy azonnal kijelenti, hogy ez meg milyen idiótaság, vagy azonnal elindul egy könyves üzletbe. Nincs középút. Én elindulnék...

A második győri „könyv-csepp”

Mark Haddon - Valami baj van A cím mintha Joseph Heller: Valami történt regényére emlékeztetne. Haddon bőségesen használt iróniáját olvasva bizonyos párhuzamot találunk. És ez az egy párhuzam elég is, mert Haddon regénye szerencsére nem utánzat. Számomra a legjobb a három győri „könyv-cseppből”, csak azt kell eldöntenem, hogy a regényen keresztül a fiatalság tudja-e könnyebben identifikálni, hogy miként cselekednek és gondolkodnak azok a fura, szülőknek nevezett lények, vagy fordítva, a szülők a gyerekeknek nevezett lényeket...

44


Könyvlapozó Kritika

egyik énem. A másik énem nem mond semmit, de mégis lóg a levegőben egy ilyen vagy hasonló mondat: Ha látná XY, hogy egy kis doboz cigaretta árán kínálják a könyvét... Győr. Nem álltak ki a térdemből a fúrók, nem erről volt szó. Nézem és látom – egymás mellett a kiárusítási polcon Yann Martel és Mark Haddon könyvei. Sejtem én – nem hiszik el nekem, hogy az örvendezésem oka az volt, hogy egyáltalán rátaláltam erre a három „könyv-cseppre”. Főleg akkor nem, ha elárulom – a három könyv együtt körülbelül tíz euró volt. Rábukkanni e két író könyveire,

például a dunaszerdahelyi könyvesboltokban... – nem rosszból – szerintem könnyebb lenne megtalálni Petőfi sírját. Ezért az öröm. Mielőtt a három „könyv-cseppről” ejtenék egypár mondatot, a két író legismertebb regényeit kell, hogy megemlítsem. Két könyvet, mely mindkét írót katapultálta – nevezzük stílszerűtlenül – a hírességhez. Az egyik könyv a Pi élete (Yann Martel) a másik A kutya különös esete az éjszakában (Mark Haddon). Tökéletes könyvek a szerzők megismeréséhez, annak ellenére, hogy mindkét esetben nem elsőkötetű irományok.

Yann Martel (1963) kanadai író, a Pi élete című második regényéért 2002-ben Booker-díjat kapott. Pi Patel egy tizenhat éves fiú, aki a hajótörés után a mentőcsónakban találja magát egy zebrával, egy orangutánnal, egy hiénával és egy bengáli tigrissel. A Csendes-óceán kellős közepén, kétszáz akármennyi napig... Pi eleve egy kicsit fura srác, legalábbis így gondolja a környezete. Vajon miként boldogul egy fura figura egy roppant fura helyzetben? Szürrealisztikus, abszurd történet? Egy elképesztő fantázia szüleménye, vagy egy szimpla kalandkönyv, netán fontos létkérdéseket feltevő könyv? Lehet választani... A könyv elolvasása után azt mondtam, ami nem gyakori, hogy de jó lenne, ha a könyvből filmet forgatnának, mert ez egy gyönyörű film lehetne. A taiwani Ang Lee (Tigris és sárkány) bevállalta. Még nem tudni, hogy tényleg gyönyörű film lett-e (novemberre tervezik a filmpremiert), de szerintem Lee választásával nagy lett az esélye annak, hogy nemcsak a könyv, hanem a film is telitalálat lesz. Az ínyenceknek is… Mark Haddon (1962) angol író, A kutya különös esete az éjszakában című regényéért 2004ben a Whitbread Book of the Year díját kapta. Ez volt Haddon első felnőtteknek írt könyve, viszont ezzel a beskatulyázással azonnal zűrzavart keltett. Egyszerű az oka a zűrzavarnak. Az addig gyerekkönyveket író angol a beharangozás ellenére nem csak felnőtteknek írt könyvet hozott napvilágra... Elképesztő merészségre vállalkozott Haddon, mivel a könyv története és cselekményei egy tizenöt éves autista látószögéből íródnak. Nyugi, nem kell megijedni. A nehéz témanehéz könyv képlet erre a könyvre nem jellemző. Nyoma sincs túlzott drámai szemléletnek, sőt, roppant szórakoztató, ahogy Haddon belebújt egy autista gyerek bőrébe, fejébe. Egy autista gyerek mint főhős, nem mint egy tragédia középpontja? Ez nagyon rosszul is elsülhet, de Haddon könnyed humorral (is) túljár a Veszély eszén... Mark forgatókönyvíró szerepben is remekel, akit érdekel, hogy képes-e egy hasonlóan nehéz témát hasonló virtuozitással, ismételten vállra fektetni, az húzza le... ehm... tekintse meg a Coming Down the Mountain filmet – az egyik főszereplő Nicholas Hoult. Úgy, ahogy Haddon könyveit, az említett filmet is ajánlom.

5 éves a Paraméter hírportál! 14 millió látogatás 50 millió oldalletöltés 10 ezer Facebook-rajongó Köszönjük olvasóinknak! www.parameter.sk 45


Vélemény Foci

Teljes harakiri Poór Tibi írása Nagy Krisztián fotója Az összefüggésekben is gondolkodó emberek java részének nyilvánvaló volt, hogy a város és Mohseniék között kötött szerződés felbontásával elkezdődik egy egyre áttekinthetetlenebb, és merem mondani, egyre durvábbra szabott új történet. A kérdés az, hogy van-e akaratunk nem felszínesen kiértékelni a történteket. Kezdem azzal, hogy mi történik a pályán. Radványi edző szavai a szezon előtt - a keret a tizedik helyet fogja bombázni - valószínűleg hozzásegítettek ahhoz, hogy egy volt DAC-játékos elsősegélyt nyújtott Érsek József alelnöknek, főleg a játékos állomány normalizálásában, lásd Velický, Obžera és Fodrek érkezését. Ez a kiemelkedő hármas - azzal együtt, hogy egypár meccsen a játékvezetők teljesen véletlenül csak úgy szórják a többnyire nekünk kedvező bakikat - erre az osztályra untig elég. Elnézést, azért itt van Radványi edző is, aki a hármassal (plusz a kapus) egyetemben nem a második vonalba való. Maximum a kijelentésével, mellyel eléggé ügyetlenül le akarta fedni és trivializálni a Szenicén elszenvedett csúfos hét-egyes vereséget. Nono, Miki, ilyenre vigyázni kell egy jó edzőnek... Szóval, az őszi szezont, ha nem lesz gond a pénzzel, az élmezőnyben fejezheti be a DAC. Villany és víz. A Dunaszerdahelyi Járásbíróság egy előzetes intézkedést adott ki, melyben kötelezte a várost, hogy továbbra is biztosítsa Mohseniéknek az energiahordozókat. A város fellebbezett, és az ügy a Nagyszombati Kerületi Bírósághoz került. A fellebbezés azon alapszik, 46

hogy a klub a beadványához nem csatolta azt a dokumentumot, melyben meg van szabva, hogy milyen összeggel kell a városnak hozzájárulni a klub rezsiköltségeihez. És mivel az összeget ebben az évben már rég túlhaladták, szerintük nem kötelesek egy centet se küldeni 2012-ben. Szenc. Kezdem virágnyelven, mivel nagy a titkolózás. Az SFM Senec klub, mely polgári társulás, egy pozsonyi szponzorral lett gazdagabb. Mondom így: nem Világi Oszkár ez a szponzor. A szenci csapat segédedzője Pinte Attila, aki egyben Várkony játékosa. Mondom így: Attilát nem a vélhető szponzor nominálta. Németh Krisztián, volt DAC edző, Várkony csapatának a játékosedzője. Mondom így: ha a szenci pályán látják majd Krisztit, nem a vélhető szenci szponzor nominálta őt. Világi Oszkár kijelentette, hogy Mohseniékkal már nem tárgyal, kreál-vesz-varázsol egy másik csapatot. Mondom így: nem valószínű, hogy az SFM Senec ez a csapat. Az előző virágmondataimhoz: Ahogy Dunaszerdahelyen mondani szokás - Ez száz százalík, de nem biztos... A napokban történt. Az ún. Norvég alapítvány visszaigény-

li azt a pénzösszeget, melyet az SFM Senec rendelkezésére bocsátott évekkel ezelőtt mint pénzsegélyt egy sportlétesítmény kiépítéséhez. Jogi vonatkozatát a dolognak nem fi rtatom, itt az a legérdekesebb, hogy az összeget vissza kell adni a norvég alapítványnak - 668 000 eurót. Tehát nem csak az egyik garnitúra elmenetele, hanem a másik garnitúra idejövetele se valami leányálom... Kicsit belefáradva az egészbe csak azt konstatálhatom, hogy per pillanat az a legfontosabb, hogy a városunkban nyélbe üssék az aktuális garnitúra távozását és közben ne vérezzen teljesen ki a város. Teljesen akkor vérezne ki biztosra, ha maradnának. Legyen új klub? Ha az lesz a legfőbb „erénye” – bármelyik legyen az új klub – hogy szintén darabokra szabja a várost, a város életét, akkor ne legyen. Nem lenne fér azokkal a polgárokkal szemben, akiket a foci annyira érdekel, mint pl. feltehetően Mohseni urat – tehát nem nagyon – és úgy akarnak ebben a városban élni, hogy ne rajtuk és a családjukon élősködjön a számukra közömbös FOCI. Akár DAC lenne a neve, akár nem.


Muanyagablakok, bejárati ajtók és erkélyajtók forgalmazása és beépítése.

0907 728 972 031 553 50 05 Mliecany 82 ˇ

westpoint@gmail.com 47


Beszámoló Foci

Ott, ahol az „adogatás” előnye (helyesen) a hazai játékosokat illeti Bécs, Osztrák Bundesliga Rapid Wien – Sturm Graz 3:0 Poór Tibi írása Lelkes Ernő fotói

Focit bámulni az újságíró szektorból más, mint amikor a jegyet megvásárolva, a nézők között ücsörögve fókuszál az ember a zöld gyepen pattogó – focifigurák között bolyongó – labdának nevezett akármire. 01

Per pillanat, vagyis már hoszszabb ideje Szlovákiában, Dunaszerdahelyen jobb a nézők között ülni-állni, mert például speciel nekem sincs nagyon kedvem hallgatni olyan dumát, melyből másnap nem jelenik meg jóformán semmi az újságcikkekben. Jobb hallgatni olyan véleményeket, melyek mellett az emberek tovább kitartanak, mint kilencven percig. Ez a különbség a nézők és sporttollforgatók java része között. Szóval, a Press szektor nem nagy élmény. Nálunk. A Rapid Wien – Sturm Graz mérkőzésre sikerült akkreditálni, jobban mondva Novota Janinak sikerült. Nem várom meg a cikk végét, leírom most. Akkreditálva lenni a bécsi Rapid mérkőzésére, az egy közép-európai foci-wellness beutaló. Nagy élmény. Nem úgy, mint nálunk. Egy kis gubanc azért ránk „csöppen” a kapuk előtt. A négyes és a kilences kassza nem tudja eldönteni, hogy hol vannak az aranyat érő, nyakra való kártyácskáink. Én meg nem tudom eldönteni, hogy angol vagy német nyelv legyen az, amellyel tö-

02

03

48


Beszámoló Foci

01 Egyértelmű üzenet a hajban 02 Görögtűz a hazai ,,mellékszektorban“ 03 Fotózás a Hanappistadion előtt 04, 05 Novota Jani a játékoskijáratnál 06 A Tornados Rapid szurkolói csoport koreója 07 A cserepados, tehát kevésbé elégedett Novota Jani nyilatkozik 08 Az elégedett Peter Schöttel nyilatkozik

04 05

06

kéletesen nem értek szót velük. Használom tehát a németangolt. Egy ideig a két kassza között közlekedek, mint egy buszjárat odavissza, amikor jön Jani telefonos mentőakciója. Kecses mosoly a hölgyikétől, akit szélvészgyorsasággal a kaszás kategóriából visszahelyezek a kasszás kategóriába. A feleségem se hinné el, mekkora mosolyra vagyok képes… A vérizzadás el van felejtve, egy „új élet” kezdődik. A Press bejáratnál egy öltönyös úr fogad minket, és kezünkbe nyomja a két csapatösszeállítást. Egy másik rendezőtől útbaigazítást kérünk. Körülnézünk. Bal kéz felől van az újságírók helye, és jobb kéz felől a nagyon fontosaké. Ernővel elfelejtünk levegőt venni. Elindulunk a kijárathoz, mely a pályára és a tribünre vezet. Kint vagyunk a gyep közelében. A focirajongós életünk pillanatképei pörögnek a képzeletbeli fi lmvásznon. A tekercs lejár, kinyitjuk a szemünket. Olyan helyen találjuk magunkat, ahonnan csak ujjnyújtásnyira van a Rapid cserepadja. Majdhogy-

nem a Schöttel edzőnek szánt levegőből is jut nekünk egy lélegzetnyi. A szektorunk. Egy idősebb, Roland cukrászda pincérének illő úriember fogadja az újságírókat. És úgy is viselkedik. Ha nem hangzana furán, azt mondanám, hogy ez több mint amit elbír egy csallóközi, ki az otthoni dresszúrát szokta meg... Mielőtt visszamennénk az újságírók helyiségébe, az öregúr, észlelve, hogy újoncok vagyunk, készségesen és nem lenézően a tudtunkra adja, hogy még van időnk frissítésre, mely teljes mértékben grátisz. Az arca azt sugallja, hogy a Rapidtól, az ő Rapidjától kapjuk grátisz… Hm… Évtizedeken át húzódó és formálódó hozzáállás, ez nem megy egy hét alatt. Lemegyünk tehát, és egy liter Rauch narancslét húzok le. Jóízűen, és nem azért, mert ingyen volt… Üres a sajtóhelyiség. A zöld reklámpanel és az edzők asztala, mint a mágnes. Csak két szó elég, és kattog ezerrel a fényképezőgépünk. Nem nagyon érdekli a két ,,gyereket“, hogy va49


Beszámoló Foci

07

jon mit szólnak. Nem szóltak semmit... Meccs. Helyet foglalunk és próbálunk leszállni a földre, hazaérkezni Alice Csodaországából, és a focival foglalkozni. A két csapatnak tulajdonképpen nem is kellett semmi extrát produkálni az első tizenöt percben – akkor jóformán semmi se történt – mert a Tornados Rapid szurkolószektora vette alaposan kézbe a szórakoztatást. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy megállás nélkül szurkoltak. A két csapat elfogadható tempót választ, és a meccs végéig nem is lazítanak rajta. A gond az, hogy mindkét csapatban kevés a kreatív játékos. A hazai Hofmannon és Ildizen kívül a többi spíler a labda lekezelése után nem teketóriázik, és azonnal továbbadja a labdát. Az első félidőben senki se volt képes valami meglepő individuális megoldással túljárni az ellenfél hátvédjei eszén. Egyszerű kombinációk... Bizony nem remekelt a vendégek kapusa, már az első gólnál se. Megúszott egy piros lapot is – tizenhatoson kívül kezezett – és 50

a harmadik kiruccanása a tizenhatoson kívül potyagóllal végződött. Persze inkább a hazai Lukas Königshofert figyeltem, hiszen ő miatta nem véd Jani. Hát... Sorozatban harmadik meccs volt ez, ahol jóformán nem ment lövés a kapujára. De mivel győz a csapat, meg kell mondanom, hogy a Rapid edzője a nekem szimpatikus hozzáállást választja. Ha plusz-mínusz egyformák, előnyben a hazai játékos van. Ez csak a Corgoň ligában, speciel Dunaszerdahelyen volt-van, van-volt fordítva. Csak hogy itt Jani a külföldi, és így én is szívom a fogamat, amikor látom, milyen könnyen viszi-vitte sokra Lukas... Szerintem Lukas is ezt mondaná a helyemben. Ismerve a kapusok gondolatmenetét... A második félidőben, a „megkapom-nem spekulálokadom a labdát tovább” játékkal a Rapid darabokra szedi szét a Sturmot. A szükséges pluszt a Rapid cég kreatív osztálya, Hofmann és Ildiz adja meg. A több mint tizenhatezer néző nagyban

08

szórakozik. Ezt már valahol láttam, hallottam, éreztem. Aha, megvan... Ők is voltak a Práterben a Springsteen-koncerten...? Meccs után a mix-zónában megbeszélem Janival, hogy a stadion előtt, a Rapid parkoló kijáratánál megvárjuk őt, és dobunk egypár mondatot. Hozzánk jönnek a Rapid-szurkolók, és fotót akarnak, természetesen Janival, nem velünk... Néhány autogram, és beszélgetésünket azzal fejezzük be, hogy ha a Rapid kiüti a görög PAOK-ot, a bajnokin a hazai meccseken védeni fog. Elindulunk. Dunaszerdahelyre tizenegyre érünk, épp ideje, mert lassan, mivel szombat van, nem lesz nyitva semmi sem, ahol levezethetnénk pár sörrel ezt a kellemes napot... U.I. A Wolfsberger elleni bajnoki meccsen Lukas egy potyesszal lett gazdagabb. A Rapid az Európa Ligában, hazai pályán háromgólos győzelemmel kiharcolta a PAOK ellen a továbbjutást az ún. főtáblára. A következő bajnokin is Lukas védett.


BITTERA SERVIS

Vykurovacie systémy pre všetky zdroje energií Bratislavská 81/37 931 01 Šamorín tel: +421 (0)31 562 49 00, 0908 457460

www.bitteraservis.sk info@bitteraservis.sk

51


Tanรกcsadรณ Dizรกjn

52


Tanรกcsadรณ Dizรกjn

53


54


Interjú Hónaplánya

Cyntia Vlčková kérdez: Szilvási Tibi fotó: Šenkár Márió

Születési dátum: 1993. 02. 18. Csillagjegy: vízöntő Foglalkozás: sportoló Hobbi: szórakozás, lovaglás, evés Hány évesen és hogyan kerültél kapcsolatba a lovakkal? Valójában azt lehet mondani, hogy még járni sem tudtam, és már a szüleim ölén ülve élveztem a magasságot a „paripáink” hátáról. Mióta lépett túl a hobbi szintjén az életedben a lovaglás? Úgy 4-5 éve állt elő a nővérem a western reining lóversenyzés ötletével. Hát, van mit köszönnöm neki! Milyen versenyeken vettél részt eddig, és milyen eredményeket értél el? Többek közt külföldi versenyeken. Nagyobb a mezőny, a kihívást pedig szeretjük! Persze itthon is versenyzek. 2010-ben szlovák ifi bajnok lettem akkori Gredy lovammal, a következő szezonban pedig ezüstérmesek lettünk Lengyelországban. Az idei versenyszezont már az új csődörömmel, Buckkal kezdtük a felnőtt osztályban. Ausztriában egy négynapos nemzetközi versenysorozaton vettünk részt és két osztrák champion címmel lettünk gazdagabbak :-) Ezenkívül más osztrák, cseh és lengyel versenyeken is indultunk. Természetesen ezek az eredmények nemcsak az én érdemeim.

A családom lelki, fizikai és anyagi támogatása nélkül mindezt nem tudnám megvalósítani. Versenyzés szintjén kipróbálnál mást is a western lovagláson kívül? A lovaglás előtt teniszeztem, bár a lovas terveim miatt a versenyekig nem jutottam el. Bizonyára hallottál Overdose-ról, a versenylóról. Felülnél rá? Szerintem nincs lovas, aki egy ilyen hírnevű és eredményes ló hátán nem töltene el szívesen akár 1 percet is :-) Szerinted miért bízik meg benned a ló, akire felülsz? Nem feltétlenül bízik meg bennem egy vadidegen ló, akire először ülök fel. Ennyire még ők sem naivak :-) Elkezdődött a tanév, téged ez hogy érint? Elkezdtem távúton a jogi egyetemet, a többi még a jövő zenéje. Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulmányaidat a lovaglással? A távutas képzésnek köszönhetően a lovaimra annyi időt szentelhetek, amennyi csak szükséges.

A jövőben esetleg tervezed valamilyen módon kapcsolatba hozni a szakmai végzettséged, és a sporttevékenységed? Sajnos a mostani belátásom szerint a jog és a sportlovaglás olyan témák, amelyek túl messze álnak egymástól. De ha a sors úgy hozná, és módomban állna ezt a kettőt egybekötni, biztos élnék az alkalommal :-) Ha felküldenének három hétre a Holdra, mit vinnél magaddal? Mondjuk a lovamat? :-) Ha szépségkirálynő lennél, mit üzennél a világnak? Mindenkinek ajánlanám, hogy hallgassa meg Laurent Wolftól a No stress c. számot. Mit szólsz ehhez a nagy szárazsághoz, bírod eső nélkül? Nekem nincs gondom az esőmentes, napsütéses napokkal, de mivel tudom, hogy a természetnek és a termésnek a szárazság nem tesz jót, így engem sem zavarna a több eső. Ki volt a kedvenc tanárod alapsuliban? Volt egy biológia tanárnőnk, aki nyugdíjból jött vissza minket taní55


Interjú Hónaplánya

tani. Rengeteg okos dolgot osztott meg velünk, és valahogy az ő óráin nem volt helye feszültségnek. Te milyen tantárgyat vezetnél be a diákoknak? Mondjuk szórakozástan nem ártana a sok többi mellé, bár a srácok tanulhatnának valami Barkácsolást, mert lassan a csap megnyitásához is szerelőre van szükség. Mi az, ami neked tetszik az őszben? Nem a kedvenc évszakom, de például szeretek esőben elaludni. Melyik történelmi korban élnél legszívesebben? A régi római császárok idejében. Megvolt a sajátos varázsa. Visszamennél a történelemben olyan korba, amikor még csak lóval tudtak közlekedni? Szerintem ez nem kérdés :-) Nincs 56

is más, amit jobban szeretnék! Szereted a spenótot? A Popeye mesén nőttem fel, valószínűleg az ő példáját nézve szerettem meg. Van egy tuti recepted spenótból? Erről anyukám többet tudna mesélni az én dolgom csak a kóstolós része :-) Említs három személyes tárgyadat, amely leginkább leírja, hogy milyen személyiség vagy! Ez könnyű: A nyergem, a lovas csizmám és a farmerom. Szerinted ki a legidegesítőbb ember a világon? Hol is kezdjem…? :-) És ki a legvonzóbb? Mondjuk Joseph Morgan és Al Pacino nagy kedvenceim :-)

Elfogadnál férjednek egy kínait? Ha tudna főzni… Végül is szeretem a kínai konyhát :-) Mi a véleményed a metroszexuális pasikról? Nem kell azt azért túlzásba vinni. Egy férfi maradjon férfi! Van olyan kislánykori képed, amit szégyellsz? Szerintem a kiskori képeket nem lehet szégyelleni, én az összes képemen jókat tudok nevetni. Elfogadnád nagymamádnak Ellie nénit a Dallasból? Nekem három nagyim van és meg vagyok velük elégedve – nem cserélnék! Van olyan dolog, amit nagyszüleidtől tanultál vagy kaptál, és te is szívesen tovább adnád majd? Konyhai trükkök. Bár ezt még fejleszteni kell.


Interjú PR

A hastáncban minden nő kibontakozhat

A Selena hastánc iskola Dunaszerdahelyen 2011 őszétől van jelen. Kezdő és haladó tánctanulókkal is foglalkozik. Az orientális táncról és a nőkre gyakorolt hatásairól Pápai Erzsébettel, művésznevén Selenával beszélgettünk. Hogyan kezdtél el hastáncolni? Táncolni mindig is szerettem, kiskoromban sok Győri Balett előadást láttunk, akkor fertőződtem meg a tánc és a színház szeretetével. 2003-ban a véletlen hozott össze ezzel a csodával. Hobbiként indult, majd jöttek a fellépési lehetőségek, később oktatni hívtak Győr környékére. Folyamatosan fejlesztem magam nemzetközi mestertanárok workshopjain és magánórákon, hogy a tanítványaimnak és a fellépéseken a maximumot tudjam nyújtani. Az oktatási helyszíneim: Győr, Bana, Dunaszerdahely, Jóka, Révkomárom, valamint Pozsony szervezés alatt. Milyen formában sajátíthatják el a nők ezt a táncot? Elsősorban az órarendi hétköznapi órákon, vagy magánórákon. Ezen-

kívül akit mélyebben érdekel ez a táncművészeti ág, intenzív hétvégi workshopokon, vagy elméleti előadásokon vehet részt, ahol speciális témákkal foglalkozunk: mint például egy új stílus, vagy eszköz elsajátítása. Kiknek ajánlod? Erre könnyű válaszolnom: minden nőnek! Az alap mozdulattár szerintem minden nőben benne van, csak “emlékeztetnem” kell őket rá. Viccesen azt szoktam mondani, hogy középiskolákban fakultatív tárgyként bevezettetném, hiszen csodásan hat a nők tartására, mozdulataira, önbizalmára, hangulatára. Bár azt nem titkolom, hogy az elején nem könnyű az alapok elsajátítása, de ha valaki kitartó, sok örömet ad: elsajátítani egy nőies táncot, új barátnőket találni, kidíszíteni egy fellépőruhát, és táncolni, táncolni, táncolni! A szeptember 7-i nyílt napunkon belekóstolhattak az érdeklődők ebbe a hangulatba. Milyen egészségügyi hatásai vannak? Hajlékonyabbá teszi a gerincet,

erősíti a hátizmokat, segít megelőzni vagy kezelni az inkontinenciát, megkönnyítheti a teherbeesést, a szülést. Ezenkívül nőiesebbé, kecsesebbé varázsolja a mozgást, fejleszti a ritmusérzéket, formálja az alakot, főként a derékvonalat. A lélekre gyakorolt hatásai is fontosak: segít ráébreszteni a nőket – legyen iskolás lány, fiatal anyuka, vagy középkorú hölgy, hogy muszáj magukra is időt fordítaniuk.

Kapcsolat: Vidékfejlesztési Szakközépiskola Nám. Sv. Štefana 1533/3 Tel.: 0036-30-768-7868 E-mail: oktatas@selenahastanc.com Web: www.selenahastanc.com

57


Viccek Ha munkatársad véletlenül dolgozni kezd, ez nem ok arra,hogy te is hasonlóan cselekedj! Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább holnap utánra,mert addigra hátha nem lesz rá szükség. A munka nemesíti az embert, de a társadalomnak nincs szüksége nemesekre. Aki nem dolgozik, az nem hibázhat, ha pedig nem követ el hibát, megérdemli a jutalmat. Ne kívánd főnököd halálát, segits neki, hogy önmaga kivánja azt!

sának - Látom a tanárnő fenekét! A tanárnő ezt is meghallja. - Szégyeld magad! Menj haza, és egy hétig ne gyere iskolába! Erre Móricka feláll, és elindul az ajtó felé. - Móricka, Te meg hova mész? - Tanárnő, én olyat láttam, hogy az idén már nem jövök iskolába!

Apa belép a lánya szobájába és az ágyon meglát egy vibrátort: -Mi ez lányom? -Apa,43 éves vagyok,nincs barátom!Kell valami öröm az életemben! Másnap a lány a konyhában találja az apját,egyik kezében egy pohár bor,másik kezében a vibrátor. -Te mit csinálsz,apa? -Borozgatok a vejemmel...

A hentesnek fél órával zárás előtt már csak egy csirkéje maradt, és nagyon meg akar szabadulni tőle. Jön is egy vevő, aki pont egész csirkét kér. A hentes feldobja a mérlegre. - Uram, ez pont 1 kiló 20 deka. - Kicsit nagyobb nincs véletlenül? - kérdezi az ürge. Hentes visszafordul, tesz-vesz, majd feldobja ugyanazt a csirkét a mérlegre, mintha egy másik lenne. - 1 kiló 70. Megfelel? - Szuper, elviszem mind a kettőt!

A tanárnő miniszoknyában megy be dolgozatot íratni. Egyszercsak az egyik gyerek odasúgja a padtársának - Látom a tanárnő combját! A tanárnő meghallja - Szemtelen kölyök! Menj haza, és 3 napig ne lássalak! Kicsit később egy másik gyerek is odasúgja a padtár-

Tyúkész Tyúk fut a kakas elől. Közben gondolkodik. „Ha megállok, könnyűvérűnek hisz. Ha nem, frigidnek. Elesek...”

www.rawadvertising.sk

58

;-)

ctrl+c – ctrl+v?


bricks & more

exkluzív dísztéglák

SHOWROOM - Podunajské Biskupice, BRATISLAVA, 300 kiállított típusminta SHOWROOM/SKLAD - Horná PotôÀ, okres DUNAJSKÁ STREDA, 100 típus raktáron find us on facebook - www.facebook.com/rustique 59

0907 779 899 I www.rustique.sk


AUTOMATICKÁ PREVODOVKA ALFA TCT.

OVLÁDNI MA. PRECÍŤ MA. VYSKÚŠAJ MA.

GIULIETTA OD 15 490 €

MITO OD 10 990 €

Alfa Giulietta a Alfa MiTo. ÿi zvolíte praktickú 5 dverovú Alfu Giulietta so vzhħadom kupé, alebo športový kompakt Alfu MiTo, vždy dostanete dávku elegancie, štýlu a komfortu už v základnej výbave. VÝKON

Motory MultiAir: viac výkonu, nižšia spotreba a emisie.

ALFA D.N.A.

3 nastavenia, 3 štýly riadenia, 3 spôsoby chovania sa na vozovke.

ALFA TCT

Automatická dvojspojková prevodovka zabezpeĀujúca hladké radenie.

5 ROKOV ZÁRUKA

BEZ SRDCA BY SME BOLI IBA STROJE.

Alfa Romeo Giulietta: spotreba v kombinovanom cykle 4,4 - 7,6 l/100 km; emisie CO2 114 - 177 g/km. Alfa Romeo MiTo: spotreba v kombinovanom cykle 4,8 - 6,0 l/100 km; emisie CO2 126 - 139 g/km.

www.alfaromeo.sk

DUNAUTO, Dunajská Streda, tel. 031/59 00 111-112, www.dunauto.com 60


KLIKKout 09_2012