fotó ATOS
Az álomősz utolsó dobása Pintétől Hílekig (Pillanatképek egy időszakról) POÓR TIBI ÍRÁSA Megszólal a mobiltelefonom. „Tibi, lehet, hogy nem lesz meccs! Sztrájkolnak!!!” ,,Mi van? Kik sztrájkolnak?!?“- próbálom meg- érteni a hírt. Vagyis értem én, hogy milyen meccs és ki sztrájkol, de kérdésemmel „időt kértem”, hogy megemésszem a hírt. A tartalom és a hangsúly egyértelmű, ezért elkerülhetetlen a gondolat, hogy vége a mesének, vége az őszi álomnak. Magyarán, hogy el lett baszketbalozva... ,,Mi történt tulajdonképpen?” - próbálok értel- mesen kérdezni. ,,A csapat nem lép pályára, ha nem kapnak lóvét. Most a Maxban vannak, és az ipszilonosok (YBS) próbálják őket rádumálni, hogy lépjenek pályára.“ ,,Aha, védőpajzs ahelyett, hogy kiegyenlítenék a tartozásokat... Űberfasza!“ Leteszem a telefont. Ekkora balekok, hét-nyolcezer néző jár a meccsekre, és ők nem fizetik ki a játékosokat! A kutya se fogja nekik elhinni, hogy náne lóve, főleg ha ennyien járnak a meccsre, és egy gazdag szponzorral (ami igaz), Ismaillal ékeskednek! Úton a stadion felé eszembe jut pár kirívó eset, egypár jel. Djurićić versus „Mi mondjuk meg ki játszik!” című színdarab. Moughfire mellőzése, 48
mely egy bizarr gyerekágyas sztorival lett megma- gyarázva. Több játékos hirtelen távozása vagy fura mellőzése, etc... A stadionban furcsa hangulat uralkodik, a nézők a nyugdíjason előbb suttognak, később már hango- san beszélnek a sztrájkról. Végül a játékosok feláll- nak a meccsre. A mérkőzés alatt nagy a feszültség. Ahogy a pályán, úgy a nézőtéren is. A játékosok remekül játszanak, beleadnak apait-anyait. Abena, az egyik legpökhendibb, legfegyelmezetlenebb, de egyben az egyik legnagyobb tudású játékos, brillírozik. Pinte Attila talán a szezon egyik legjobb teljesítményére kényszeríti a védelmet. Mellette Marcin is úgy néz ki, mint a liga egyik legjobb hátvédje. A nézők fergeteges szurkolással kísérik a meccset. Van egy olyan érzésem, hogy bár szorongás és feszültség érezhető, egy dologban mindenki biztos – ma nyerni kell. Nem a vezetőség miatt vagy a játékosok miatt, hanem magunk miatt. Mert ez a meccs az Antal-éra utolsó, illúziókkal és fociálmokkal teli mérkőzése lehet. Így is lett, ez után a meccs után már semmi se volt a régi - ez egy közhely, de találó. A hatvanadik percben járhattunk, amikor egy