AZDI-1552.indd 9
véresre korbácsolni. Mesélték, hogy egyszer, még az előző perjel meg is feddte túlbuzgalmáért. Többször volt már látomása is, álmában Szűz Mária jelent meg előtte, és óvta a veszedelmektől, amelyek Magyarországra leselkednek, ilyenkor aztán újult erővel kezdte önsanyargató életmódját. A nép mindezért szentként tisztelte, hozzá vitték reménytelennek látszó betegeiket, és közbenjárását kérték a bajok elmulasztására. Ha szárazság tombolt és hullottak az állatok, ő tartott engesztelő misét, és napokon belül életet adó eső áztatta a kitikkadt földet. Most azonban minden szárazságnál pusztítóbb veszély fenyegette ezt a földet, ezért sanyargatta magát éjszakákon át. A látvány szemmel láthatóan még Márton hajdú harcokban edzett, kérges lelkére is hatással volt, megilletődötten kapta le fejéről süvegét, és tisztelettudóan várt. Amikor a perjel befejezte az ájtatosságot, intett Máténak, aki bár vonakodva, de eleget tett a néma felszólításnak, és kiment: – Mi jót hoztál, fiam? – fordult a perjel Márton hajdúhoz, amint magukra maradtak. – Hát én bizony csak rosszat hoztam, atyám. Ali pasa irdatlan seregével megindult a Felvidék ellen. – Isten bocsátotta ránk a pogány csapását förtelmes bűneinkért. – Meglehet, én csak azt tudom, hogy menekülni kell. Mindezt Márton inkább csak a bajszába morogta, de a perjel figyelmét mégse kerülte el: – Imádkozni fogunk, hogy Isten haragja enyhüljön. 9
31.7.2006 15:37:57