AZDI-1552.indd 70
lány boszorkány volt, csak ő veheti le róla az átkot, így neki mindenképpen meg kell őt találnia. Rosszkedvűen rávágott a lovára, amitől az megriadt és megugrott, maga után vonszolva a pap tehetetlen testét. Rövid vágta után azonban megnyugodva lassított: – Pihenő! – adta ki az utasítást. – Amal fiam, rád bízom ezt a gyaur kutyát, vigyázz rá, mint a szemed fényére! Lekászálódott lováról, és a pányvát odadobta Amalnak. A lovak őrzésére kiválasztotta egy másik emberét, a többiek pedig leheveredtek a fűbe. A katonái közt egy ideje az a hír járta, hogy Mehmed elvesztette az eszét, mert egy levágott fejjel beszélget, amit mindig magával hordoz. Már többször is látták, hogy amikor egyedül hiszi magát, kiteszi maga elé egy kőre, és úgy beszél hozzá, mintha élne. Egyikük, Szandzsák, aki mindennek szemtanúja volt, elmondta, hogy egy gyaurnak a feje, s ritka egy ronda látvány, még halálában is úgy vicsorog, mint valami veszett kutya. A legfélelmetesebb azonban az volt, mesélte, hogy mintha holtan is figyelné az embert. Ő, Szandzsák, a saját szemével látta, amint Mehmed kivájta a levágott fej szemeit, s utána csak az üres szemgödrök meredtek a világba… Mehmed most is ott ült, elvonulva a csapattól, előtte egy fatörzsön a levágott fej, és beszélt hozzá: – Nem tudom, miféle varázslat hozott újra az utamba, de most már végképp megszabadultam tőled. Már a szemeddel sem tudsz figyelni engem – felnevetett, az őrültek nevetése volt ez. – Bárhogy vicsorogj is, többé nem árthatsz nekem… 70
31.7.2006 15:38:01