lok, s néha a horoszkópiát is említem, annak oka a magyar csali mese esetében annak a szándékomnak a láttatása, hogy elfogadtassam,akár tudta, akár nem tudta, Madách Imre, nem lehetett független – bizonyos, közvetlenül ugyan talán nem magyarázható, de a magyar csali mese lélektani hátterében mégis kimutatható –magyar népi gondolkodásbéli közösségtõl. Arra is rámutattam, hogy a góbé mese a maga magyarosabb motívációjával jobban alátámaszt bizonyos beavatási szertartási gondolatokat, mint a három Grimm-mese. Az álomképekben megnyilvánuló és körkörössé, spirálissá, DNS-vonalszerûvé szevezõdõ struktúrájával a Biblia és a nyugateurópai idézett mûvek „egyenesvonalúságától” is különbözik. A horoszkópiát illetõen Madách Aladár közlésére hivatkozom, aki szerint apja, Madách Imre is foglalkozott ezoteriával, horoszkópiával, éppen úgy, mint majd õ késõbb, kiterjedtebben. De ezoterikus gondolatok ennél a dokumentatív értékû, összefüggés nélkül is értelmezhetõk a Mû környezetében. Összefoglalásként: arra tettem kísérletet, hogy Az ember tragédiáját mint beavatási mítoszt értelmezzem.
Irodalom
Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete, Bp. l900 Voinich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája, Bp. 1914 Balogh Károly: Madách az ember és a költõ, Bp. é.n Bodor Aladár: Az ember tragédiája mint az egyén tragédiája, Bp. 1905. Kardován Károly: Az ember tragédiájának magyarázata, Bp. 1935. Horváth Károly: Madách Imre, Gondolat, 1984.Striker Sándor: Az ember tragédiája I.-II, Bp. 1996. Biblia, Református Zsinati Iroda, Bp. 1985 Madách Imre: Az ember tragédiája Waldapfel József bevezetõjével, Szépirodalmi Könyvkiadó 1955., Csodakút, Pontifex kiadó, 1984 A Madách Szimpózium I.-XII. kötete,1993-2004
536