IN MEMORIAM MACALIK ERNŐ

„Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok” Dán.12,3

A karcfalvi Márton�fy György Általános Iskola munkaközössége nevében szólok Önökhöz, tisztelt gyászolók. Megrendülve köszönünk el volt kollegánktól Macalik Ernőtől, a Tanár Úrtól.

Nincs szó, amely leírná, ki volt Ő nekünk, milyen volt Őt ismerni, vele dolgozni, kirándulni, hozzá betérni – tanácsot, útbaigazítást, segítséget kérni, vagy csak úgy, beszélgetni. A szavak helyett beszélnek a könnyes tekintetek, a némán lehajtott fejek és beszél a csend… beszélnek a temető fái és a madarak, amelyek oly sokszor tanúi voltak a szabadtéri óráinak.

1967 őszén, frissen végzett biológiatanárként érkeztél a községbe, ahol 40 éven keresztül következetesen, szeretettel tanítottad az ifjakat a teremtett világ ismeretére, szeretetére és tiszteletére.

Megelevenednek emlékezetünk- ben a gyalogos kirándulások és vonatozások élményei. Életre kelnek az expedíciós történetek, a harmatos ösvények, a beázott sátrak, a gombák íze, a kiborított puding döbbenete, az üstben gőzölgő friss tea és gyógynövények illata...

Mindezeket féltett kincsként őrizzük emlékezetünkben.

Nagylelkű, önzetlen, embernek ismertünk, Ernő bácsi, aki egyaránt teret adtál az egyszerű embernek, a tudósnak, a jó barátnak, a kíváncsiskodó gyereknek. Felnéztünk rád, csodáltuk tudásodat, és tanultuk tőled, hogyan lehet alázattal a kiszolgáltatott ember segítségére lenni. Hálásak vagyunk a Jóistenek mindazért, amit tőled kaptunk.

Ez a búcsú most fáj, de nem végleges, odaát találkozunk. Isten Veled!

Kelemen Erzsébet, igazgatónő

SÍK SÁNDOR:

Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen...

Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.

Te Deum

Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé [...]