A Szentlélek működése Az

idős kor velejárója egyeseknél a feledékenység betegsége. Az emlékezetből kiesnek az emlékek, a régi képek. Évek és évtizedek élményei, tapasztalatai tűnnek el. Nincs rendszer, előre meghatározott sorrend, hogy mely emlékek tűnnek el hamarabb, s melyek maradnak meg tovább, hogy aztán egyszer ezek is eltűnjenek. Az emlékeit lassan elfeledő ember környezetében élők értetlenül s tehetetlenül szemlélik a folyamatot. A Jó Isten közben már régen felírta azokat az élet könyvébe. Az eseményeket, az élethelyzeteket, a döntéseket, a szavakat és a cselekedeteket. Számára nem múltba vesző emlékek ezek, hanem az örökkévalóság része. Egy ember életének minden mozzanata megmarad az örökkévalóság számára.

Pünkösd ünnepe, a Szentlélek eljövetelének napja az örökkévalóság felé nyit utat az egyház és a hívők számára. Isten emlékezetéből nem hullanak ki az egyház életének eseményei, mert azok a Szentlélek ösztönzésére történtek, s emiatt legalább annyira tartoznak Istenhez, mint az egyházhoz. Nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán az apostolaitól búcsúzó Jézus megígérte a Szentlélek elküldését, s ez az ígéret teljesedett be pünkösdkor, a feltámadás utáni ötvenedik napon. A Lélek egykor megértette a tanítványokkal a krisztusi tanítás igazságát, megvilágította számukra a Megváltóról szóló prófétai jövendöléseket, amelyek Jézusban teljesedtek be. Ezeket a hatásokat a Lélek ma is kifejti a megkeresztelt emberekben, illetve azokban, akik jóakarattal keresik az Istenhez vezető igazságot. Hogyan működik tehát életünkben és az egyház életében a Szentlélek, aki elvezet bennünket az igazságra? Mindenekelőtt a híveket emlékezteti Jézus szavaira, és azokat szívükbe vési. Éppen e szavak által – mint ahogy ezt előre megjövendölték az Ószövetség prófétái – Isten törvénye belevésődik szívünkbe és bennünk mindennapi választásaink, döntéseink, tetteink, értékítéletünk vezérfonalává válik.

(folytatás a 2. oldalon)

S az égbolton Feldereng az első sugár, Nemzetünkre, Fiainkra, Vajh, ki tudja, mily jövő vár?

Édesanyák

Könnyes szemmel fohászkodnak, Gyermekükért, A hitükért, Mindent, mindent feláldoznak.

Édesapák

Kezeikben rózsafüzér; A békéért! A családért!

Könyörgésük Istenhez ér.

Magasan fent Keresztek sorjáznak élen; Koszorút és Nyírfaágat Szellő lengeti szelíden.

S száll a Lélek… Kegyelem árad szerteszét. Szeretetet, Égi áldást Permetezi e földre szét.

E föld népe Oly sok szenvedést már megélt; Szent hitüket, Szülőföldet, Nem adták oda semmiért.

Kéz a kézben, Egymás nyomában lépkedünk, Örökségként Ezt a búcsút Hagyták ránk őseink nekünk.

Ne felejtsd el, Add tovább te is az imát! Unokádat Búcsúba vidd, S vigye a falu zászlaját!

Örömödet Szemeikben látod viszont, Hálaadást, Köszönetet, Hogy búcsúban lehetett ott.

Albert (Balázs) Jolán

(folytatás az 1. oldalról)

Korunk problémáit látva megállapíthatjuk, hogy mennyire szükségünk van a Szentlélekre.

Sajnos sok keresztény ember életében hiányzik ez a vezérfonal, nem az Isten van az első helyen, sokaknál hátrébb van, sőt, egyeseknél már talán teljesen hiányzik. Mindez a közömbösségnek köszönhető, amikor mit sem törődünk Istennel, az ő akaratával, igazságával, úgy élnek egyesek mintha Isten nem is létezne. De mi nem akarunk ezek közé tartozni, azért vagyunk itt, hogy megmutassuk a világnak, szükségünk van Istenre, az Ő ajándékára. A Szentlélek nélkül nincsen Jézusunk, evangéliumunk, bűnbocsánatunk, egyházunk, közösségünk Istennel és egymás között. Mert nem mindegy, hogy mi nok vagyunk. Buzgóságra ösztönöz minket, amikor lankad vallásosságunk. Megvilágosítja értelmünket hitünk igazságaival kapcsolatban, és megerősíti akaratunkat a jóra való törekvésben. Őszinte bűnbánatot ébreszt bennünk, és megadja a lelki újjászületést. Nagy Szent Vazul püspök írja a Szentlélekről: „Természete szerint elérhetetlen, de jósága miatt elnyerhető… Lényege szerint egyszerű, erőiben sokféle: minden egyes ember számára egészen jelen van, és teljesen van mindenütt, úgy osztja szét önmagát, hogy semmi kisebbedést nem szenved, mindnyájan úgy részesülünk benne, hogy ő maga ép marad. Úgy, mint a napsugár, amely jótékony erejével mintha csak egy személyre világítana, mégis beragyogja a földet, a tengert, és átjárja a levegőt. Ne legyünk feledékenyek: hagyjuk, hogy a Szentlélek világossága elárasszon bennünket, beragyogja életünket, hogy bevezessen minket Isten Igazságába, megismerésébe, aki életünk egyetlen Ura és célja. Fohászkodjunk hozzá gyakrabban, hogy vezessen, és segítségével megvalósítsuk a krisztusi tanítást, és így majd részesei is lehessünk az örök életnek, Isten boldogító színe látásának, életünk céljának.

Farkas Árpád, lelkiatya