Harangozó László

Egyetlen munkahelye volt a MÁV 1958-ban végezte el a vasútgépészeti technikumot, 1964-ben Budapesten a Vasút Gépész Tisztképzőt, majd a dízel- és villamosmozdony-vezetői vizsgákat is letette. 1966-ban már gépészeti- és vontatási oktató tiszt. 1970-ben Felsőfokú Gépésztechnikus minősítést, majd 1973-ban üzemmérnöki diplomát szerzett.

Pályafutását 1960-ban a kaposvári fűtőházban kezdte, mint technikus gyakornok, mozdony lakatos, majd mozdonyfűtő. 1960-tól gőzmozdony vezető. /1960-63 között töltötte katonai szolgálati idejét./ 1964-1971-ig a dunaújvárosi Vontatási Főnökség oktatótisztje, gőzmozdony reszortos. 1968-tól megbízott vontatási főnök. 1971-től 2002-es nyugdíjazásáig a dombóvári Vontatási Főnökség lett a munkahelye. 1971-ben az M62 sorozatszámú mozdonyok reszortosa, majd vontatási főnök helyettes 1970-1977 a Vontatási Főnökség vezető mérnöke 1978-1986 körzeti Üzemfőnökség vezetője 1987-2002-ig a dombóvári gépészeti főnökség vezetője.

A felsoroltakon kívül munka mellett 1973-1981-ig dízelmozdony vezetői tanfolyamokon villamos erőátvitelt, diesel motorok működését oktatta. 1991-2009 a Dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola 3., 4., 5. évfolyamán dízelmozdonyokat, erőátvitelt, általános üzemtant tanított.

1999-ben vasúti szakmai munkásságát, a közlekedés érdekében végzett kimagasló, példamutató tevékenységét, életművét Baross Gábor-díjjal ismerték el 2000-ben a Magyar Vasúttörténeti Emlékpark létrehozásában kifejtett munkájáért elismerő oklevélben részesítette a MÁV História Munkabizottságának elnöke Kiemelkedő szerepe volt a Dombóvári Vasúttörténeti Gyűjtemény létrehozásában 1972-től a DVMSE kosárlabda szakosztályát vezette, 32 évig egyesületi tag, 13 évig az egyesület elnöke.

2002-ben elnöksége zárásaként az 1983-ban épített kosárlabdacsarnok kibővítése valósult meg. 2001-ben a diák és tömegsport rendezvények megszervezésében, a különböző sportágak támogatásában, fejlődésük elősegítésében vállalt szerepe, a város sportéletének hátteréül szolgáló tárgyi, technikai feltételek biztosítása érdekében végzett színvonalas munkája, eredményes sportszervezői tevékenysége elismeréséül, Sipos Márton díjjal ismerte el a Tolna megyei Önkormányzat Közgyűlése.

1998-ban aktív közreműködésével testvérvárosi kapcsolat jött létre Ogulin és Dombóvár között. 2008-ban Dombóvár Város képviselőtestülete a város legmagasabb kitüntetésében, a „Pro Oppido Dombóvár” díszpolgári címben részesítette.

Hivatástudata példaértékű volt, kiváló szakemberként a vasutat egész életében elkötelezetten szolgálta és haláláig a sport szerelmese maradt.

Emlékét szívünkben megőrizzük!