Jegyzetek
333
mm, ,,A totális zsidóság elleni harc" címen, amely „a zsidókérdés végső megoldását" javallotta, „valamennyi 7..Sidó eltávolítása révén". Slottkénak saját, gépírónőkből és hivatalnokokból álló kisegítő stábja volt, és aktív munkakapcsolatban állt főnökével, Wilhelm Harsterrel, a Biztonsági Rendőrség és a Biztonsági Szolgálat főnökével. Listákat állított össze a Mauthausenba, Auschwitzba és Sobibórba deportálandó zsidókról, és legalább egy razziát nézett végig, amelyen - mint 1943. máj. 27-ei jelentésében megjegyezte „hisztérikus zsidó nőket" szedtek össze. A westerborki átmenőtábor zsidó foglyai elkeresztelték a Halál Angyalánal(, mivel a táborban cirkálva önállóan szelektált. A deportálandókról készített listáján Anne Frank és családja is szerepelt. Az ellene és férfi feljebbvalói ellen indított perben Anne apja, Otta is kérdéseket intézett a vádlottakhoz, és megmutatta nekik a kislány fényképét kiadott naplójának borítóján. Slottkét öt év fogságra ítélték mint tettestársat majdnem 55 OOO deportált zsidó legyilkolásában. Az íróasztal mögötti női gyilkos 1967-es pere és az elmarasztaló ítéletek szokatlannak számítottak; a nemzetközi figyelem, a média szerepvállalása, valamint Otta Frank, továbbá a kiemelkedő nácivadász Simon Wiesenthal és Robert Kempner, a korábbi nürnbergi jogi szakértő részvétele, illetve érintettsége alighanem hasznára volt a vád képviseletének. Gemude Slottke vallomása és a tárgyalás egyéb anyagai megtalálhatók in BAL, 107 AR 518/5 9, II. kötet. L. még Yaacov Lozowick: Hitler's BureaucratJ: The Nazi Security Police and the Banality of Evil, Continuum 2000, 165-166., 171., 269. o.; és Elisabeth Kohlhaas: „Weibliche Angestellte der Gestapo, 1933-1945", in Marira Krauss, szerk.: Sie waren dabei, 154-161. o. 10. A berlini zsidó bérházak házmesternői és a vagyontárgyak kezelői között lévő nők cinkosságáról !. Brigitte Scheiger: „»Ich hitte um baldige Arisierung der Wohnung«: Zur Funktion von Frauen im bürokratischen System der Verfolgung", in Theresa Wobbe: Nach Osten, 175-196. o.; Krauss: Sie waren dabei, 11. o.; és Jill Stephenson: Women in Nazi Germany, 112-113. o. A női feljelentők ellen eljárás indult, bár a feljelentők és a feljelentés miatt megvádoltak között a nők hányada nem volt aránytalan. L. Robert Gellately: The Gestapo and German Society: Enforcing Racial Policy, 1933-1945, Oxford University Press, 1991; és Ulricke \1C'eckel és Edgar Wolfrum, szerk.: „Bestien" und „Befehlsempfanger". 11. Idézi Katharina Kellcnbach in: „God's Love and Women's Love: Prison Chaplains Counsel the Wives of Nazi Perpetrators", }ournal of Feminist Studies in Religion (2004. ősz), 11-13. A forrást Susan Bachrachnak köszönhetem.