4.6. A fizetési rendszerekhez történő csatlakozás módjában bekövetkező változások hatásai
A tagsági szintben történő módosulás hatással van a fizetési rendszerek forgalmára, likviditására és kockázataira, ennek a hatásnak a mértéke pedig attól függ, hogy milyen méretű pénzforgalmat lebonyolító hitelintézetek változtatnak tagsági szintjükön. A fizetési rendszerekben kétféle tagsági szintet választhatnak a bankok, így közvetlen vagy közvetett módon csatlakozhatnak a rendszerhez. Közvetlen rendszer résztvevőként saját számlájukon keresztül bonyolítják pénzforgalmukat, közvetett résztvevőként viszont egy közvetlen résztvevő számláján keresztül. A fizetési rendszerekben a közvetlen résztvevő növelheti az elszámolási és kiegyenlítési kockázatot az által, hogy olyan közvetett résztvevő csatlakozik rajta keresztül, amely túl nagy forgalmat bonyolít le a fizetési rendszerekben. Ennek következtében előfordulhat, hogy a közvetlen résztvevő átmenetileg nem rendelkezik akkora likviditással, amely ennek a megnövekedett forgalomnak a teljesítéséhez szükséges. Emiatt a fizetési rendszerek üzemeltetőinek fontos ezen közvetlen és közvetett résztvevőkről alapvető információk gyűjtése annak érdekében, hogy ezek segítségével a rétegzett tagsági szintből származó kockázatait azonosítani, nyomon követni és kezelni tudja. Ehhez azonosítania kell a közvetlen és közvetett résztvevők közötti függőségi viszonyokat, illetve azokat a közvetett résztvevőket, melyek a rendszer forgalmának jelentős részét generálják, vagy amelyek forgalma a közvetlen rendszertag forgalmának meghatározó részét teszi ki. A résztvevők tagsági szintre vonatkozó döntését alapvetően üzletpolitikájuk határozza meg, törvényi előírás a szövetkezeti hitelintézetek kivételével jelenleg nem vonatkozik arra, hogy egyes mutatók45 alapján meghatározott feltételek teljesülése esetén kötelező lenne változtatni a csatlakozás módján. A takarékszövetkezeti szektor 2013-ban végrehajtott átalakítása és újjászervezése a fizetetési rendszerek közvetlen és közvetett résztvevői körének megváltozásával járt, ez azonban a fizetési rendszerek működésére nem volt érdemi ha-
45
tással. 2013. november 1-jével a takarékszövetkezeti szektor átalakításáról és újjászervezéséről, valamint a szükséges forrás biztosításáról szóló kormányrendelet alapján a hazai fizetési rendszerekben – így a BKR-ben és a VIBER-ben – a korábban közvetlen résztvevő státusban lévő 15 takarékszövetkezet és hitelszövetkezet a Magyar Takarékszövetkezeti Bank (Takarékbank) alá tartozó közvetett rendszertag lett. A Takarékbankhoz a hozzá képest kisebb fizetési forgalmat lebonyolító szövetkezeti hitelintézetek kerültek – amelyeknek a 2012. november és 2013. március közötti összesített VIBER-forgalma 5,82 százaléka, míg BKR napközbeni elszámolás forgalma 8,26 százaléka volt a Takarékbank forgalmának –, így jelentős mértékű likviditási függőségi viszony nem alakult ki az újonnan érkezett közvetett résztvevők és a Takarékbank között. A résztvevőiszintváltás a bankközi forgalom egy részének kvázi rendszerekbe – így például a Takarékbank belső számlavezetésébe – történő átterelődésével járhat, csökkentve ezzel a fizetési rendszerek forgalmát. A közvetett résztvevővé váló hitelintézetek és ügyfeleik egymás közötti, illetve a Takarékbankkal lebonyolított ügyletek és fizetési tranzakciók kerülnek át a kvázirendszerbe. 2013. november és 2014. március között az előző évek hasonló időszakához viszonyítva az újonnan közvetett résztvevővé vált hitelintézetek és a Takarékbank együttes VIBER-forgalma – bankközi és ügyféltételek figyelembevételével – értékben 7,2 százalékkal, darabszámban 16,9 százalékkal csökkent, BKR napközbeni elszámolási forgalma pedig 13,14 százalékkal növekedett. Ez utóbbi növekedés a reálgazdaság javuló teljesítményéhez, és ehhez kapcsolódóan a napközbeni elszámolás forgalombővülési trendjéhez is köthető. A Takarékbank közvetlen résztvevőként mindkét rendszerben likviditási problémák nélkül tudta lebonyolítani saját és a rajta keresztül csatlakozó közvetett résztvevők forgalmát. Az előző számok tükrében a közvetett résztvevők miatt sem a Takarékbank, sem a fizetési rendszer elszámolási és kiegyenlítési kockázata számottevően nem növekedett meg.
Ilyen mutató lehet a tőkenagyság vagy a piaci részesedés.
Fizetési rendszer jelentés • 2014. JÚnIUS
47
