Kortárs művészet Rátfai Attila gyűjteményéből / Contemporary Art from the Attila Rátfai Collection by je_rtf

Minimalizmusok Minimalisms

Kortárs művészet Rátfai Attila gyűjteményéből Contemporary Art from the Attila Rátfai Collection

Minimalizmusok. Tematikus válogatások Rátfai Attila gyűjteményéből

Mintegy húsz éve, néhány spontán grafikavétellel indult. Egy fiatalember hazatért az Egyesült Államokból a frissen szerzett közgazdaságtani doktorátusával. A budapesti Közép-európai Egyetemen kapott állást, és az intézmény kiállítóterében a grafikákra szakosodott Arte Galéria árverési anyagában megtetszett neki egy-egy kompozíció. Szintén közgazdász feleségével akkor rendezték be új otthonukat, így a kis összegű művészeti vételeknek pusztán lakberendezés volt a mozgatója.

KOVÁCS Réka Gyöngyvér, Két forma, 65x73x8cm, olaj, karton, 2006

Minimalisms. Thematic selections from the collection of Attila Rátfai

All of this started about twenty years ago with a few spontaneous purchases of drawings. Upon returning from the United States with a fresh doctorate, and starting to work at the Central European University, Budapest, a young man took note of a few compositions auctioned off at Gallery Arte specialized in graphic works. His wife and him were about to furnish their new home so the small-pocket

IMRE Mariann, Mátrix körme,

artistic acquisitions purely meant to decorate walls.

140x95cm, nap által kifakitott vászon, himzés, 2012 (részlet)

SÁGI Gyula, Soft Structures, No. 4, 50x50cm, akril, vászon, 2014

BOROS Tamás, Mozdulatok I, 50x80cm, olaj, vászon, 1976-80

Initial impulses were followed by personal ties to artists or in some cases to their relatives, as for Pál Veress having just passed away in 1999. Éva Deák, widow of Pál Veress, widely known for her children’s book about Budapest at the time, provided profound lessons for absorbing art. Veress had worked at the boundary of abstract and figurative painting. His use of material, including ash reliefs he had invented, represented an exploratory approach to art. Fueled by his command of foreign languages, Veress managed to travel abroad frequently even during the Communist era, while maintaining close ties to progressive groups at home. This is the intellectual heritage the young collector started to get to learn about.

VERESS Pál, Parádé I., 35x79cm, salakrelief fríz, akril, farost, 1977 VERESS Pál, Sárkánymenyasszony, 60x57cm, salakrelief, 1970

A kezdőlökésekből ismeretségek adódtak a művészekhez, illetve néhány esetben – például a röviddel azelőtt, 1999-ben elhunyt Veress Pál esetében – örököseikhez, családjukhoz. Veress Pál felesége, a fiataloknak írt városismereti könyve révén akkoriban névről sokaknak ismert Deák Éva bensőséges iránymutatást is adott a művészet értéséhez. Veress az absztrakt és figuratív festészet határán alkotott, anyaghasználata, például a jellegzetes salakreliefjei révén is kísérleti szemléletet képviselt, illetve nyelvtudásának köszönhetően a kommunista évtizedek alatt is sokat járt külföldön, így hazai baráti köre a progresszív közegből verbuválódott. Ezt

VERESS Pál, Napisten és kísérete II.,

a szellemi örökséget kezdte megismerni a fiatal gyűjtő.

57x109cm, tempera, plextol, falemez, 1976

VERESS Pál, Szárnypróbálgató, 69x46cm, salakrelief, 1981

VERESS Pál, Vizitündér, 40x28cm, akril, salak, farost, 1969

Attila Rátfai purchased not only several pieces of art by Pál Veress over the years, one of them from distinct sources assembled then by Emese Benczúr, an artist herself, he managed to acquire a number of works from artists related to the postwar group ’European School’ (Európai Iskola) in one way or another. He developed a particularly close relationship to Oszkár Papp. ’Japi’ as most called him, and Veress were close friends, often exhibiting together as ’Two of Them’. While he could be perceived as a humanist artist tied to traditions, Papp was constantly experimenting with new materials as well. In the late sixties, along with other neo-avant-garde artists well-known today, he was a member of the Bonyhád Group adopting enamel as a means of artistic expression. In addition to Oszkár Papp, artists representing past generations in the collection include Tihamér Gyarmathy, Tamás Lossonczy or Imre Czumpf.

DOMBAY Győző, Egymás mellett, 62x71cm, olaj, fa, 1980

Az évek során Rátfai Attila nemcsak Veress Pál számos művét vásárolta meg – közöttük

egy

triptichonjának

darabjait

három

különböző

helyről,

összeillesztésüket Benczúr Emese képzőművészre bízta – hanem a második világháború utáni rövid szabad időszakban működött Európai Iskola tágan vett követőitől, holdudvarából is számos alkotást szerzett meg. Papp Oszkárhoz fonódott a legszorosabb kapcsolata. „Japi”, ahogy mindenki hívta, jó barátságban állt Veress-sel, „Kettek” néven többször állítottak ki közösen. Szemlélete alapján ő is tekinthető humanista, a hagyományokhoz kötődő művésznek, miközben az anyagkísérletek szintén foglakoztatták, és a hatvanas évek végétől ugyanúgy tagja volt a bonyhádi zománckísérleti csoportnak, mint a ma oly ismertté váló neoavantgárd alkotók. Papp Oszkárhoz hasonlóan, a már nem élő művészek nagy generációjához tartozik a gyűjteményben még Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás vagy Czumpf Imre is.

CZUMPF Imre, Csendélet, 23.5x29cm, pasztell, é.n.

GYARMATHY Tihamér, Visszaemlékezés, 80x90cm, olaj, vászon, 1986

BÁLINT Endre, Fehér-zöld-barna kompozíció, 27x23.8cm, monotípia, 1968

After a few years of purchasing art, Attila Rátfai exhibited small excerpts from his collection. Indeed, these occasions motivated him to reevaluate his perspective. Recognizing the importance of systematic conduct, as opposed to random selection of artists and pieces of art, he refined his approach to collecting art in three domains. He thrived to distill an aesthetic concept for the direction of the collection, to represent artists particularly important in the collection with a broad selection of works from the full oeuvre, and to open up to contemporary, specifically younger generations of artists. This is how he gradually turned into collector from someone merely buying art. The exhibition series in 2021 shows the fruits of this journey.

OTTÓ László, Cím nélkül, 70x70cm, tojástempera, olaj, vászon, 1997

Néhány évnyi műtárgyvásárlás után, 2005-től kezdve Rátfai Attila kisebb szemelvényeket ki is állított anyagából. Éppen ezek a tárlatok érlelték meg a fordulatot is gondolkodásában. Felismerve, hogy érdemes a művek, művészek véletlenszerű felfedezése helyett szisztematikusan eljárni, három tekintetben is váltott. Igyekezett egy koncepciót leszűrni a gyűjtés irányára; a számára központi művészek munkásságát mélységében, korszakaik különböző műveivel képviselni a kollekcióban; és nyitni a kortárs, azon belül is egyre fiatalabb alkotók felé. Így vált lépésenként műtárgyvásárlóból gyűjtővé, a 2021. évi kiállítás-sorozat ennek eredményeit mutatja be.

OTTÓ László, Az, 200x200cm, akril, vászon, 2005

OTTÓ László, Cím nélkül, 30x30cm, akril, rétegelt lemez, 1992

OTTÓ László, Cím nélkül (No.2.), 62x60cm, olaj, akril, farost, 1996

The unifying theme is a minimalist one. What is the most compact form of expression conveying an artistic message? While the approach could apply to themes, colors, forms or even material, it should reflect the spiritual concentration of the artist in meeting his or her objectives without adding auxiliary, unnecessary elements. As this could be interpreted in alternative ways, the collection representing over hundred artists shows diversity, with this common denominator.

BÁLVÁNYOS Levente, Cím nélkül, 29.5x49.5cm, olaj,farost, 1995

BÁLVÁNYOS Levente, Cím nélkül, 82x92cm, fa, fémlemez, 1997

A közös nevező a minimalista megközelítés. Mi az a legtömörebb kifejezésforma, amely egy adott művészi üzenet átadásához megfelelő? Ez vonatkozhat tematikára, színvilágra, formakincsre vagy éppen anyagszerűségre, de tükrözze az alkotó szellemi koncentrációját, hogy járulékos, nem szükséges elemek nélkül, a legsűrűbb módon oldja meg a maga elé kitűzött feladatot. Mivel ez sokféleképpen értelmezhető, a mintegy száz művészt képviselő gyűjtemény szerteágazó, ezzel a közös nevezővel.

BÁLVÁNYOS Levente, Cím nélkül, 40x80cm, fa, akril, relief, 2002

BÁLVÁNYOS Levente, Diptichon, 122x58cm, gipsz, tempera, fa, 1997

BÁLVÁNYOS Levente, Cím nélkül, 42x35cm, gipsz, viasz, 2010

Several artists in the collection can be associated with the classic names mentioned above. While the use of colors and abstract signs originating from folk culture by József Bartl, having passed away in 2013, represent playfulness, lean compositions by László Balogh, recently having celebrated his ninetieth birthday with an individual exhibition, show rather a sense of discipline.

MISCH Ádám, Estefelé, 45x40cm, olaj, vászon, 1976

Történetileg számos művész kínál kapcsolódást az említett klasszikusokhoz. A kilencvenedik születésnapja kapcsán nemrég önálló kiállítással köszöntött Balogh László szikár síkkompozíciói a fegyelem, míg a 2013-ban elhunyt Bartl József munkái a bátor színhasználatuk és a népi kultúrából kölcsönzött, absztrakt jelekre redukált formatáruk alapján éppen a játékosság jegyében jöttek létre.

MISCH Ádám, Cím nélkül, 70x50cm, olaj, karton, 1962

BARTL József, Jelek aranyban, 25x33cm, olaj, vászon, 1980

BALOGH László, Jelek, 50x40cm, akril, farost, 2000

Geometric compositions by Tamás Konok, recently passed away, having resided in exile in Zurich and Paris for extended periods, reflect musical inspirations through flimsy lines and pulsing fields of color. A recurrent theme for Anna Mark, living in Paris for more than half a century, is expressing surfaces, developing space and depth even in the small.

MARK, Anna, Cím nélkül, 30x30cm, gouche, ceruza, papir, 2018

A hosszú ideig zürichi és párizsi emigrációban élt, a közelmúltban elhunyt Konok Tamás geometrikus műveit áthatja a zenei inspiráció, a színfelületek és hajszálvékony egyenesek lüktetése, míg a ma is Párizsban élő Anna Mark számára a felületek érzékeltetése, a kis méretben is a terekkel, mélységgel építkezés a visszatérő mozgatórugó.

KONOK Tamás, Geometria, 37x32cm, akril, 1990

SZIKORA Tamás, Drapp objekt, 85x68x13cm, vegyes technika, fatábla, 1993

SZIKORA Tamás, Tutu - Egy doboz Miles Davis-nek, 130x108cm, olaj, vászon, 1992

Tamás Szikora, having passed away in 2012, trained originally as an engineer, and devoted the last quarter century of his life to a single motive. Dreaming of, and agonizing over, ever newer ones, he used pastel or collage, in dark-brown and sorrow-black colors, through a palette brightening into ochre to tell stories of interrelated boxes. The seemingly geometric forms actually conjured up human situations, partnerships, memories of his own life. The collection represents the full oeuvre of the artist who was on friendly terms with Attila Rátfai.

SZIKORA Tamás, Egy doboz dohányvágódeszkán, 28x44cm, pasztell, fa, karton, 2007

Az eredetileg mérnökként végzett, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 2012ben elhunyt Szikora Tamás munkássága utolsó negyedszázadában szinte egyetlen motívummal foglalkozott: képfelületein dobozok egymáshoz való viszonyával fejezett ki mindent. Pasztellkrétával vagy kollázzsal, mélybarna és bús-fekete színvilággal vagy okkerbe világosodó palettán, de rendre újabb dobozokat álmodott, gyötrődött a képeire. Ezek a látszólag mértani idomok valójában emberi helyzeteket, párkapcsolatokat, Szikora saját életének emlékeit idézték meg. A Rátfai Attilával szoros barátságot ápolt művész teljes életpályáját szemlélteti a gyűjtemény.

SZIKORA Tamás, Lábas doboz, 150x120cm, olaj, vászon, 1988

SZÁSZ Sándor, Zongora, 35x38cm, fa, bádog, vegyestechnika, 2000

KOLLÁR Andrea, Angyal I., II., 49.5x24.5cm, 49.5x24.5cm, olaj, vászon, 2009

VÁLI Dezső, Műterem, itthon vagyok, 90x90cm, olaj, farost, 2016

HAÁSZ István, Cím nélkül I., 20x30cm, olaj, papír, fa, 1993

HAÁSZ István, Cím nélkül II., 20x30cm, olaj, papír, fa, 1993

Szintén számos művel szerepel a kollekcióban Hajdú László, akinek Szikorával

The collection also features several compositions by László Hajdú who showed his

közös kiállítást is rendezett már korábban a gyűjtő. Hajdú geometrikus elemekből

works together with Szikora in an exhibition organized by the collector. Hajdú

építkezik, gyakran a térbe is kilépve, reliefszerűen, egyúttal a színfelületek egymás

employs geometric ingredients, often extending them into space in a relief-like

mellé helyezése és azok hol pointillista, hol egymást fedő gesztusos, hol barázdált,

fashion through pointillist, gesture-like, striated or blurred touches, placing fields of

hol maszatolt-elkent megdolgozása révén más-más fényhatásra törekedve. Az

color next to each other resulting in images of light. In addition to dynamic strokes

ecsetvonások dinamikája mellett a monokróm tömörség jellemzi egy további

of brush, compositions by another doyen, Zsigmond Károlyi exhibit monochromic

„nagy öreg”, Károlyi Zsigmond művészetét, aki művészgenerációk meghatározó

compactness and openness to conceptual interpretations. Works by a number of

mestere is, festőként is rendkívül nyitott a konceptuális gondolkodásra; ennek

younger artists in the collection show signs of inspiration by Károlyi who has served

hatását számos fiatal művész alkotásán fogjuk még látni.

as a master for generations of painters. 17

KÁROLYI Zsigmond, Hetedik, 70x70cm, olaj, vászon, 1992

KÁROLYI Zsigmond, Cím nélkül, 120x40cm, olaj, vászon, 1993

30x40cm, olaj, vászon, 2010

BERNÁT András, Objektum No.584,

Several ’contemporary masters’ are represented in the collection with a smaller number of important works. The pair of paintings from 1976 by Tibor Gáyor is a prime example for works of permutation by the artist. The constructive canvas of István B. Gellér distilling its electric load from the dynamics of merged elements traces back one year earlier. Reduced puppet-visions by Pál Deim poise between the timelessness of eternity and the tension squeezed into the small frame.

GELLÉR B. István, Motivum, 40x40cm, akril, vászon, 1975

Bár kisebb számú művel szerepel, nem kevésbé fontos az anyagban számos „élő klasszikus”. Gáyor Tibor 1976-ból származó festménypárja a művész permutációs gondolkodásának kiváló példája. Egy évvel korábbi Gellér B. István konstruktív vászna, amely az egymáshoz ízesülő elemek dinamikájából nyeri szinte elektromos töltetét. Deim Pál redukált bábu-víziói az örökérvényűség időtlensége és a kis képmezőbe sűrített feszültség között egyensúlyoznak.

DEIM Pál, Remény, 40x50cm, akril, vásznazott lemez, 2010

GÁYOR Tibor, Északnyugati szél, 70x70cm, olaj, vászon, farost, 1976

GÁYOR Tibor, Délkeleti szél, 70x70cm, olaj, vászon, farost, 1976

Works by another grand master, Károly Klimó represent sensual, while ones by Gyula Pauer rather philosophical abstraction. Two early pieces from 1993 of his wellknown relief-like geometric objects by István Haász, inspired by his time at the Worpswede residency in Germany also belong here. Senior artists in the collection representing lyric minimalism of this sort include Károly Schmal and Endre Lukoviczky as well.

PAUER Gyula, Struktúra, 64x64cm, akril, vászon, 1997

A nagy mesterek közül Klimó Károly az érzéki, míg Pauer Gyula művei a filozofikus indíttatású absztrakciót fémjelzik. Ide társítható Haász István ma már jól ismert hasábjainak két, korai (1993) darabja is, amelyekhez a művész a worpswedei alkotótelepen gyűjtötte az inspirációt. A művészek idősebb generációjából a minimalizmusnak ehhez a lírai irányához sorolható még a gyűjteményből Schmal Károly vagy éppen Lukoviczky Endre is.

HAÁSZ István, Friesland VI., 47.5x47.5cm, olaj, papír, fa, 1993

SCHMAL Károly, Minden megvan

___hogy semmi ne vesszen el___, 108x75cm, szén, tempera, papír, 1990

SCHMAL Károly, Csúszda, 23x35.5cm, akril, aluminium, 1999

NAGY Gábor György, 1 + 1/2, 20x30cm, olaj, vászon, 1996

NAGY Gábor György, 3/4 + 3/4, 20x30cm, olaj, vászon, 1996

Nagy műtárgyblokkok képviselnek jóval fiatalabb alkotókat is, például a térillúziót

Younger artists with significant presence in the collection include László Ottó

az érzéki, festői színátmenetekkel megcélzó Ottó Lászlót vagy az alapvetően

combining spatial illusion with sensual, graphic transposition of colors. The works of

grafikusként számon tartott, de a gyűjteményben nagyméretű festményekkel is

Gábor György Nagy, mainly recognized as a graphic artist, here featured by his large

jelen lévő Nagy Gábor Györgyöt, akinek munkái az emberi látásra, a térsíkok

scale paintings as well, reflect on human vision, interrelated position of spatial

egymáshoz képest elfoglalt viszonyára, a tárgyaknak a térben lebegésére, vélt-

planes and objects floating, seemingly being displaced in space.

vizualizált elmozdulására is reflektálnak. 23

NAGY Gábor György, Nature Morte II., 180x135cm, olaj, vászon, 1996

NAGY Gábor György, Kishalál IV., 50x60cm, olaj, vászon, 2013

Works by Melitta Németh, represented by a number of pieces in the collection, are also motivated by inquiry. In her ’Hidden colors’ series, specifically, she placed an impulsive scale of colors on the back of a monochromic surface and used spacer to make plots of this colorful palette visible on the white wall through shapes cut into the white carrier. Another variant of this work dents little windows into a black

NÉMETH Melitta, Rejtett szinek, 60x60cm, akril, aluminium, 2010

irregular quadrangle, while placing the three prime colors on the internal edges.

Ugyancsak a rákérdezés motiválja a többféle munkával szereplő Németh Melitta munkásságát, különösen a Rejtett színek című sorozatát, ahol a befogadó felé monokróm fehér színmezőt mutató felület hátuljára vitt fel impulzív színskálát a művész, és annak a távtartó miatt a néhány centiméterre lévő fehér falra kivetülő foltjait engedi láttatni a hordozóba vágott nyílásokon át. E munka további variánsa egy szabálytalan négyszög fekete felületét tagolja kis ablakokkal, amelyek belső élét festette meg a művész a három alapszínnel.

NÉMETH Melitta, Struktur, 80x65cm, akril, vászon, 2007

DORKA Noémi, Végtelen, 22x26x20cm, vörösréz, 2001

BÁNYÁSZ Éva, Darabok, 208x40cm, olaj, fa, 1998

STURM Orsolya, Cím nélkül 10., 33x33cm, kerámia, 1988

BONDOR Csilla, Benned a létra, 74x153cm, tus, fa, 2009

A két és a három dimenzió közé vezeti a befogadót Bondor Csilla művészete is.

The art of Csilla Bondor also leads us in between two and three dimensions. Is the

Nyitva vagy csukva van a fiók, hová visz fel a létra (a mű Weöres Sándor A létra

drawer open or closed, where would the ladder take us (the piece paraphrasing the

benned című versének parafrázisa), ráülhetünk-e a hokedlire, és van-e víz a

poem ’The ladder in you’ by Sándor Weöres), can we sit on the stool, and is there

dézsában – kérdezhetnénk a trompe l’oeil (érzékcsalódás) jellegű munkák kapcsán,

water in tub? These are the questions we could ask seeing the works a la trompe

amelyek a művésznek a kétezres években körbejárt motívumait szinte mind

l’oeil, representing many of the motifs the artists was dwelling around in the 2000s.

képviselik. Ugyancsak az intenzíven gyűjtött művészek közé tartozik Bálványos

Works by Levente Bálványos are also widely represented in the collection. His reliefs,

Levente, akinek az anyagok széles körét – fémlemezt, gipszfelületet, falécet,

exhibiting

viaszbevonatot – egyesítő alkotásai az érzéki minimalizmus, a térbe kilépő

minimalism, through unifying a wide array of material including sheet-metal,

konstruktív reliefek visszafogott színvilágú példái.

plaster surfaces, wooden slats and wax glaze. 27

restrained

colors

and

extending

into

space,

exemplify

sensual

BONDOR Csilla, Ajtó, 251x49.5cm, olaj, deszka, fafaragás, 2005

BONDOR Csilla, Záróra, 140x90, olaj, fa, 2010

We have followed two lines of narratives so far. Having seen examples for works selected by Attila Rátfai, roughly in chronological order starting in the second part of the twentieth century, venturing from classic names through contemporaries, we also highlighted artists collected with a comprehensive coverage spanning over several layers in the oeuvre. With a single exception, male artists have been dominant. More recent acquisitions feature a far larger share of female artists. Is their approach to the exact same aesthetic questions any different?

HAJDÚ László, Trecento V., 70x50cm, olaj, vászon, karton, fa, 1998

Eddig két szempontot követtünk: laza időrendben példákat láttunk arra, hogy Rátfai Attila a huszadik század második felének klasszikus magyar alkotóitól a mai kortársak felé haladva kiket választott ki, és mely művészektől törekszik többféle korszak

bemutatására,

átfogó

gyűjtésre.

Egy-egy

kivétellel,

férfi

alkotók

domináltak. Az újabb szerzemények között jóval több női művész szerepel. Vajon ők másként közelítenek ugyanezekhez az esztétikai kérdésekhez?

HAJDÚ László, Bikrom IV., 50x40cm, olaj, vászon, karton, fa, 1999

HAJDÚ László, Kis fény, 30x36.5cm, olaj, vászon, karton, fa, 1999

HAJDÚ László, Torony IX., 200x124cm, olaj, vászon, 1989

HAJDÚ László, Kyklad kikötő, 16x28cm, olaj, vászon, 1983

This is the question the selection ’Female reflections on space’ in the exhibition series in 2021 examines along two main directions, each starting off with works from a ’grande dame’. The key piece in the lyric segment is the large scale canvas by Erzsébet Vojnich that Attia Rátfai purchased in the charity auction ’Women Only’ devoted to works by female artists, organized by Szalmaszál Foundation in 2010. The painting deliberately makes the observer get lost in the dreamlike space full of emotions with no exact dimension. The cornerstone of the other, constructive segment in the exhibition is the work by Dóra Maurer in her series originating from the motive ’spherical scales’, where the composition is formed through razor-thin

KRAJCSOVICS Éva, Függő vonalak, 100x60cm, olaj, vászon, 2020

shapes and three rigorously selected colors.

VOJNICH Erzsébet, Világos enteriőr, 145x146cm, olaj, vászon, 1989

Ezt vizsgálja a 2021. évi kiállítási sorozat Női reflexiók a térre című válogatása, két fő irány mentén. Mindkét vonulatot egy-egy „grande dame” nyitja. A lírai felfogást prezentáló sor kulcsdarabja Vojnich Erzsébet nagyméretű vászna, amelyet Rátfai Attila a Szalmaszál Alapítvány 2010. évi, női alkotóknak szentelt, ’Women Only’ elnevezésű jótékonysági árverésén vásárolt meg. A festmény tudatosan elveszejti a szemlélőt a pontos dimenziók nélküli, inkább érzelemgazdag, álomszerű térben. A másik, a konstruktív megközelítést bemutató kiállítási egység alapköve Maurer Dóra munkája a „szférikus pikkelyek” motívumából kiinduló sorozatából, ahol a pengeéles formák és a szigorúan választott három szín határozza meg a képmezőt. 31

MAURER Dóra, Kis kétrétegű, köztes színnel, No. 409, 60x100cm, akril, mdf-lap, 2004

SZAKÁL Éva, Snobbery, 70x90cm, olaj, vászon, 2018

Barbara Nagy, a former student of Dóra Maurer’s is represented by one of her wellknown monochrome pieces in this selection. The wooden surface ploughed by deep ditches strengthens the uniformly black painting through hard lighting. Róza Schmal opens a small window on the monochromic surface showing touches of brush, into a background with another homogeneous color. Similarly, Sára Szabó hides a composition of a small still-life made up of objects expressed only at an SCHMAL Róza, Ajtó, 38x28.5cm, tojástempera, olaj, falemez, 2000

elementary level by a few characteristic dashes, into another large, eternal field of

NAGY Barbara, Vízszintes ritmusok II., 120x80cm, metszett fatábla, festve, 2010

color.

Maurer Dóra tanítványaként végzett Nagy Barbara, akit ebben a szelekcióban a jól ismert monokróm műveinek egy darabja képvisel. A fa képfelületet mély árkok szántják, ezek struktúráját erősíti fel az egyszínű fekete festés az éles megvilágítás révén. Schmal Róza az ecsetvonásokat is hangsúlyozó monokróm felületen kis ablakot nyit – egy másik, ugyancsak homogén színvilágú háttérbe. Szabó Sára szintén nagy, végtelennek tűnő színmezőbe rejt egy másik kompozíciót, egy kis csendéletet, amely maga is egy-egy karakteres színfolttal, csupán elemi szinten jelölt, lecsupaszított tárgyból áll. 33

SZABÓ Sára, Super Lady, 120x80cm, olaj, vegyes technika, vászon, 2011

SCHMAL Róza, Szobabelső, 100x100cm, olaj, vászon, 2006

Réka Gyöngyvér Kovács contrasts several shades of gray surfaces, with the overall impression shaped by geometric objects balancing between regularity and irregularity, and dynamics in the striated facture. Under the color of portraying a door opening, on the four panels making up the composition, Andrea Kollár toys with calling forth the image of dislocation through shifting adjacent fields of color made by brushstrokes almost palpable. As an additional flip, the artist produced another painting with these four pieces of work shown as exhibited on a wall, condensing the series of the four panels into a single object, piece of art, set flash of time.

KOVÁCS Réka Gyöngyvér, Montázs, 70x100cm, vegyes technika, 2006

Kovács Réka Gyöngyvér a szürke több árnyalatát konfrontálja úgy, hogy a felületek összhatását a szabályos és a szabálytalan határán billegő geometrikus alakzatok valamint a rovátkolt faktúra dinamikája is befolyásolja. Kollár Andrea azzal játszik egy ajtónyitás ábrázolásának ürügyén, hogy a szinte tapintható ecsetvonásokkal egymás mellé helyezett néhány színmező eltolása a négy részből álló munka egyes tábláin miként hívja elő a változás, elmozdulás képzetét. A művész további fricskaként külön festményt készített arról is, ahogyan a négy kép egy kiállítási helyzetben falon szerepelt, vagyis újra egy tárggyá, műtárggyá, zárt időpillanattá sűrítette a négy mű egymásutánját.

KRAJCSOVICS Éva, Cím nélkül, 40x50cm, olaj vászon, 2010

KOLLÁR Andrea, Fényjáték I-IV., 20x20cm, 30x20cm, 20x30cm, 20x20cm, olaj, vászon, 2010

I decided not to group younger and middle-generation artists in the female selection exhibited at the municipality-run B32 Gallery by their association to lyric or constructive starting points, as most of them could fall in between, highlighting an intriguing dissolution and interference in the two positions. Female reflections on space do not appear to fundamentally deviate from male ones either. The exhibition rather suggests that art produced by women artists is not necessarily feminist or of female themes. The fact that female and male positions are equally shared in current acquisitions in an art collection with a minimalist focus, has become a timely resolution of prior social inequalities.

NÉMETH Melitta, Átmenő I., 55x50cm, akril, vászon 2008

Az önkormányzati fenntartású B32 Kiállítótér e női válogatásának felidézésében direkt nem csoportosítottam a fiatal és középgenerációs művészek alkotásait aszerint, hogy a lírai vagy a konstruktív kiindulóponthoz társíthatóak jobban, mert legtöbbjük átmenetet képez, és izgalmas megfigyelni a két szemlélet feloldódását, kölcsönhatását. Az sem észrevehető, hogy női reflexiók a térre gyökeresen eltérnének a férfi alkotókétól. A tárlat üzenete inkább az, hogy női művészek nem feltétlenül nőművészetet, női tematikájú alkotásokat hoznak létre. Egy korábbi társadalmi egyenlőtlenség időszerű feloldódása lett mára, hogy egy minimalista felfogású gyűjteményben a mai szerzemények hasonló arányban képviselnek női és férfi pozíciókat.

BONDOR Csilla, Nyitva, Zárva, 29x53cm, 13x53cm, tus, fa, 2005

FESER, Christiane, Cím nélkül, 66x50cm, fehér kréta, hajtogatott papír, 2018

KAUKER Dóra, 96, 45, 14, 90, 136x136cm, akril, fatábla, 2019

Identifying particularly female elements in the collection is feasible through two additional perspectives. Textile works are shown from several artists. Having woven textile designs by Jenő Barcsay, Margit Czakó is represented in the exhibition by a distinctly individual composition on her own. At the same time, Márta Kanics representing younger generations is featured by a spiritually inspired, vertically shaped abstract landscape, composed of blueish gradients reminiscent of flowing

KANICS Márta, Apokalipszis II., 90x30cm, ikat szövés, digitális nyomat, 2012

water.

CZAKÓ Margit, Pollen, 62x58cm, ritkitott rácsszövés, len-gyapjú, 2001

Ha jellemzően női aspektusokat szeretnénk megragadni a gyűjteményben, az két további kitekintés erejéig lehetséges. Több művésztől láthatunk textilmunkákat: az idősebb

generációban

Czakó

Margittól,

aki

Barcsay

Jenő

textilterveinek

megalkotójaként is dolgozott, míg a gyűjteményből hangsúlyosan egy önálló kompozíciója szerepel a kiállításon, vagy éppen a fiatalabbak közül Kanics Mártától, akitől a víz hullámzására asszociáló, kék tónusok színátmenetéből felépülő vertikális formájú, spirituális tematikájú absztrakt tájképe látható. 39

SZLÁVIK Barbara, Furry 03, 90x90cm, olaj, vászon, 2018

BARAKONYI Bori, Láthatatlan I., 50x40cm, olaj, farost, 2017

As plasticity and surface sensibility appear as central tenets in the collection, these textile works adhere smoothly to the aspiration of the collector in selecting works with dynamics in their material, facture and relief-like appearance. Sewn canvasses by Júlia Frenyó, a recent graduate from the University of Fine Arts, could also be linked here. Examining the interference of monochromic layers of color, the artist uses fleshy, heavy-handed moves to baste stitch canvases ripped by herself. Doing so distances the meditative, abstract pictures from a purely aesthetic environment through a gesture relevant from art theoretical and social perspectives as well.

FRENYÓ Júlia, Csíkok és varrat, 50x70cm, olaj,varrás, vászon, 2018

FRENYÓ Júlia, Varrat II., 30x30cm, olaj, varrás, vászon, 2017

A plasztikusság és a felületérzékenység két központi elem a kollekcióban, ezek a textilmunkák

jól

ízesülnek

gyűjtő

törekvéséhez,

hogy

anyagukban,

faktúrájukban, reliefszerűségükben mozgalmas munkákat válasszon. Ide társítható még a Képzőművészeti Egyetemen frissen végzett Frenyó Júlia egy-egy varrott vászna is: a két monokróm színfelület egymásra hatását vizsgáló munkákban a művész az általa felhasított vásznakat feltűnő, nagy mozdulatokkal összeöltötte, ezzel a művészetelméletileg és társalmilag egyaránt értelmezhető gesztussal kiemelve a meditatív, absztrakt képeket a pusztán esztétikai közegből.

FRENYÓ Júlia, Varrat I., 30x75cm, olaj, varrás, vászon, 2017

STURM Orsolya, Cím nélkül, 28x26cm, kerámia, 1995

NAGY Barbara, Háromszög elmozdulások, 70x36.5cm, grafit, fa, 2011

The other perspective where one can detect a female angle is the gender theme itself including the physical body and social position of women. This is mainly represented through the works of Kriszta Nagy. She and Attila Rátfai were deskmates in high school and are still in contact today. The narrative, polemic art of Kriszta Nagy reflecting on social issues, often through placing inscriptions on paintings, adds an intriguing crack to the collection containing mainly abstract, minimalist works. Naturally, it is the artist’s playful, winking pieces, rather than the provocative ones openly taking side that have found their way into the collection,

RABÓCZKY Judit, Pipacsmező, 110x15x31cm, hegesztett vas, 2009

offering a healthy attenuation to its aesthetic direction.

NAGY Kriszta, a + b = c, 60x70cm, akril, vászon, 2009

A másik terület, ahol tetten érhető női megközelítés, az maga a női tematika, a testiség, a nők társadalmi helye. Ezt főleg Nagy Kriszta munkái képviselik az anyagban, aki Rátfai Attila gimnáziumi padtársa volt, azóta is élő a kapcsolatuk. Egy döntően elvont, minimalista műveket felölelő kollekcióban izgalmas „kiszólás” Nagy Kriszta társadalmi ügyekre reflektáló, a képfelületeken gyakran feliratokat tartalmazó, narratív, polemikus művészete. A gyűjteménybe – érthető módon – nem a művész nyíltan állást foglaló, provokatív, hanem inkább a játékos, kikacsintó munkái kerültek be, egészségesen fellazítva a kollekció esztétikai irányultságát. 43

KONTRA Ágnes, Ösztönös rend 3., 40x40cm, olaj, vászon, 2019

NÉMETH Melitta, Zöld struktúra, 40x35cm, akril, vászon, 2007

But let us deviate a bit from the minimalist mainstream of the collection. The consciously perky motives of László feLugossy can be linked to physical-social themes, just as the search for identity hidden in constructivist discipline by Károly Halász and, perhaps surprisingly, several works by István Harasztÿ, alias Édeske, often showing quip, humor, caricature of human fallibility, historical-political overtone.

HALÁSZ Károly, Nyitott geometria IIA, 48x64cm, olaj, vászon, fadoboz, 1993

De ne csak a gyűjtemény minimalista fősodráról essen szó! A testi-társadalmi tematikához társítható az anyagból feLugossy László vállaltan szemtelen, oldott motívumvilága, Halász Károlynak a konstruktívan fegyelmezett kompozícióba rejtett identitáskeresése, sőt, talán meglepő módon, Harasztÿ István számos munkája. Édeske, ahogy művésznevén ismert, kedvelt eszköze a szójáték, a humor, a mindennapi emberi hívságok kifigurázása, a történelmi-politikai felhang.

HARASZTŸ István, Helyzetváltó, 20cmØ, krómacél, elektromos acél, 1995

NEM'S Judith, 05UPSILON128, 50×50×7cm, akril, plexidoboz, falemez, 2005

HARASZTŸ István, Jelek VI., 27x30cm, olaj, ólom, farost, 2005

Leaving the aesthetic dimension is feasible not only in the direction of social references, human relations but to a conceptual one as well. The collector fancies artistic quests of aesthetic, sensual minimalism combined with thoughts about the gist and boundaries of art itself. Indeed, he acquired three paintings by Ferenc Ficzek Jr. making a stir at the Strabag Paintings Award in 2006. The paintings realistically depicting the back of the wrapped-up paintings – including the indistinctively tintless wrapping paper with its crinklings, cording strings and glued up tags – show the three fictitious titles, ’Landscape or what you will...’, ’A bit of figurative...’, ’Anything you may just imagine...’.

IFJ. FICZEK Ferenc, Amit csak el tudtok képzelni..., 70x100cm, olaj, vászon, 2006

A kitekintés az esztétikai dimenzióból nemcsak a társadalmi utalások, az emberi viszonyok beemelése révén lehetséges, hanem konceptuális irányba is. A gyűjtő kifejezetten kedveli azokat a művészi útkereséseket, ahol a számára mérvadó esztétikai, érzéki minimalizmus a művészet mibenlétére, határaira vonatkozó elmélkedéssel párosul. Ezért szerezte meg ifj. Ficzek Ferenc három festményét, amellyel a fiatal művész 2006-ban a Strabag Festészeti Díj pályázatán keltett feltűnést. A becsomagolt festmények hátát – a csomagolópapír jellegtelen egyszínűségét és gyűrődéseit, az átkötő spárgát valamint a felragasztott etikettet – élethűen ábrázoló képeken a három fiktív cím is olvasható: „Tájkép vagy amit akartok...”, „Egy kis figurális...”, „Amit csak el tudtok képzelni...”.

IFJ. FICZEK Ferenc, Egy kis figurális..., 70x100cm, olaj, vászon, 2006

IFJ. FICZEK Ferenc, Léckereszteződés, 109x20cm, olaj, fa, fémdarabok, 2000

IFJ. FICZEK Ferenc, Átmenet II., 87x46cm, akril, fa, vászon, 2001

An origami of formatted canvas fixed to the wall by nails by Anett Takács also makes the viewer wonder if it is a monochromic painting of flaming color, or rather its own negation, deconstruction. This piece could be linked to the seemingly monochromic painting by Villő Horváth, standing out first with its crinkly, used, objectlike nature, perhaps perceived as toying with the tradition of pseudo-artwork. The rusty nail sticking out comes into view, however, emphasizing that sensual images and Brecht-like alienating ideas can both produce art.

KAUKER Dóra, Többszörösen kibontott téglalap, 70x90cm, akril, vászon, 2017

Takács Anett szintén elgondolkodtatja a befogadót, hogy a kivágott vászonból készített origamija – amelyet szögekkel lehet kiállítási helyzetben képként a falra rögzíteni – egy lángoló színű monokróm festmény vagy annak éppen a tagadása, dekonstrukciója. Rokonítható ezzel Horváth Villő látszólag szintén monokróm festménye, amelyen elsőre a gyűrött, használt, tárgyszerű jelleg tűnik fel, és tekinthető egyfajta játéknak a pszeudo-képek hagyományával, majd szembe ötlik a kilógó rozsdás szög is, tudatosítva, hogy érzéki látvány és Brecht-féle elidegenítő ötlet egyaránt a művészet része.

TAKÁCS Anett, Paralelogramma-origami 32, 120x120cm, akril, vászon, 2019

BORUZS Ádám, Surface tension, 70x50cm, akril, olaj, vászon, 2017

HORVÁTH Villő, 16.11.01., 80x40cm, akril, vászon, 2016

It is the collector’s interest in the subject that makes the collection feature several artists with a focus on architecture. Indeed, two of the exhibitions in 2021 are shown in FUGA Budapest Center of Architecture and the headquarter of the Association of Hungarian Architects. The quadruple by Ádám Széll varies the interrelationships among a few ingredients, while allowing for peak-ins through a teared tracing paper. Having also graduated from the University of Fine Arts recently, Ádám Boruzs creates plotting board-like spatial variation through squeezing a tennis ball underneath, while spanning a web on the monochromic surface. Antal Plank transforming a rusted steel funnel into sculpture, while Zsuzsa Tar playing with welded and painted steel boards intervene into space. To highlight the combination of colors and relief-like long-range layers, Konrád Kaszás paints material contours into masked stripes of a monochromic surface.

KASZÁS Konrád, Cím nélkül, 70x100cm, olaj, vászon, 2019

A gyűjtő érdeklődéséből adódóan számos olyan alkotó felbukkan a kollekcióban, akinek gondolkodása közel áll az építészet világához. Így a 2021. évi kiállítások közül egy-egy a FUGA Budapesti Építészeti Központban, illetve a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában kap helyet. Széll Ádám négyrészes munkája néhány elem egymáshoz való viszonyát variálja úgy, hogy rendre egy pauszpapír tépettségén át enged ebbe külön kis bepillantást is. Az ugyancsak a Képzőművészeti Egyetemen nemrég végzett Boruzs Ádám hálót feszít monokróm vászna felületére, és az alászorított teniszlabda segítségével idéz elő terepasztal jellegű térbeliséget. Plank Antal egy rozsdásított acélkürtő szoborrá alakításával, Tar Zsuzsa hegesztett és festett acéllemezek játékával avatkozik bele a térbe, míg Kaszás Konrád egy monokróm felület kitakart sávjaiba fest bele anyagszerű kontúrokat, hogy a színek és a reliefszerű mélységi szintek kombinációját mutassa meg. SZLÁVIK Barbara, Furry 05, 30x30cm, akril, vászon, 2018

SZÉLL Ádám, Cím nélkül, 120x140cm, akril, vászon, 2017

HOCKO, David, Fragments, 120x120cm, akril és papír, vászon, 2019

Objects and sculptures in the collection also span in space. While standing on their feet as dynamic geometric compositions with a sensual surface, the metallic prisms with patina of János Vizsolyi allow for figurative associations as well – like ones of a human hand or branches originating from a trunk. The eminent cubic block by Péter Menasági is displaced from its placidity by two attached forms (Omphalos of Csáford). The small plastic attached to the wall, by Tamás Vészi, casts an elongated shadow on the wall, thus expanding opportunities for the observer to spot lanes in

MENASÁGI Péter, Csáfordi Omphalos II., 24x20x20cm, horvát és tardosi mészkő, 2003

VIZSOLYI János, Metszéspont, 38x20x24cm, bronz, 2009

conversation.

A térben élnek a gyűjtemény objektjei, szobrai is. Vizsolyi János patinás fémhasábjai megengedik a figuratív asszociációkat is – például emberi kézre vagy egy fatörzsből induló ágakra – és szuverénül megállnak felületérzékeny és dinamikus geometrikus kompozícióként is. Menasági Péter előkelő kockatömbjét két hozzáillesztett forma révén billenti ki nyugodtságából (Csáfordi Omphalos). A New Yorkban élő Vészi Tamás kisméretű, falhoz rögzítendő plasztikája elnyújtott árnyékot vet a falra, megsokszorozva ezzel a lehetőségeket, hogy a szemlélő mely sávok egymással feleselését figyelje. 53

PLANK Antal, Cím nélkül, 19x22x16cm, rozsdásított acél, 2009

24.5x15.5x13.5cm, akril, grafit, pasztel, ragasztó, fa, 2014

Pillanatnyi tisztán látás,

VÉSZI Tamás, Az abszolút tér dekonstrukciója térben és síkban.

LOSONCZI Béla, Triptichon, 59x205cm, vegyestechnika, vászon, 2004

Hardi Ágnes horganylemezből készített reliefje olyan síkszobor, a síkba szorított

The relief made of zinc-plate by Ágnes Hardi is a plane-sculpture, an object

tértárgy, ahol a bepréseltség, falhoz szorítottság elengedhetetlen része a

squeezed into plane, where compression, attachment to the wall is part of the

jelentésnek is, hiszen az életveszélyesen meredek és szűk lépcsősor így válik

message as the dangerously steep and narrow stairs turn from a geometric form

geometrikus formából egzisztencialista jelképpé is. Különböző fafajták (juhar, dió,

into an existentialist symbol. Different materials, patterns and colors in various types

tölgy)

nagyméretű

of wood (maple, nut tree, oak) are merged in the large-scale sculpture by József

szobortárggyá Gettó József. A gyűjteményben számos festmény is feldolgoz

Gettó. Several paintings in the collection originate or reflect on three-dimensional

háromdimenziós

motives, such as the ’taxonomic’ picture of boxes carrying multiple interpretation by

eltérő

anyagát,

mintázatát

motívumot,

tárgyi

és

színvilágát

kiindulópontot,

mozgósítja

például

Csiszér

Zsuzsi

skatulyákról készített többértelmű „taxonomizáló” képe vagy Losonczi Béla lírai

Zsuzsi Csiszér or spatial visions by Béla Losonczi.

térlátomásai. 55

HARDI Ágnes, Egyenesen át, 45x31cm, horganylemez relief, 2017

CSISZÉR Zsuzsi, Könyvtár, 100x70cm, olaj, farost, 1996

Although this is not a sculpture, the triangle composition by János Saxon-Szász, known as foundation pieces in a series of artwork, and toys assisting visual skills and spatial vision, is also inherently three-dimensional. István Halmi-Horváth also enjoys making his works spatial. For instance, through a series of black color fields, the seemingly stratified board surfaces alluring to a padded church gate in the Middle Ages, in the dominantly monochromic composition, reinforce the illusion of depth through a gate.

HALMI-HORVÁTH István, Átjáró, 50x50cm, akril, vászon, 2013

Bár

nem

szobor,

érvényesüléséhez

részben

háromdimenziós

jelleg

elengedhetetlen Saxon-Szász János munkájában is, hiszen ez a háromszögkompozíció egyik kezdeti alapköve volt a ma már műalkotások sorozataként és a térlátást, vizuális készségeket fejlesztő játékok egységeiként egyaránt ismert munkáinak. Halmi-Horváth István is előszeretettel lép ki alkotásaival a térbe, például azon a döntően monokróm fehér kompozícióján, ahol az egymásra rétegeltnek tűnő lemezfelületek egy középkori bélletes templomkapu hatását érik el, a kapu mélységillúzióját kisméretű monokróm fekete színmezők sorozatával felerősítve.

HALMI-HORVÁTH István, Struktúra I., 140x140cm, festett fa relief, 2014

BÁNYÁSZ Éva, Kompozíció, 85x82cm, olaj, fa, 1986

SAXON-SZÁSZ János, Szín háromszög, 52x62cm, olaj, fa, 2000

In addition to his distinctively dynamic, generous abstractions, the collection features another early work by András Wolsky moving into space through its plasticity. It arranges space by fitting its three components together in a peculiar fashion, making the experience of space itself its own theme by recollecting memories of completed pathways in a map of red stripes. Reliefs by Ákos Matzon, a former architect turned into artist, are all playful-serious space variations. The constructive combination of colors by Sándor Győrffy shows spatial vision as well.

MATZON Ákos, 807 I-IV., 4x27x28cm, kollázs, fólia, 2003

Wolsky Andrástól a gyűjtemény a jellegzetes, lendületes, nagyvonalú absztrakciói mellett egy olyan korai háromrészes munkát is tartalmaz, amely plasztikusságával kilép a térbe, szervezi is azt a három rész speciális egymáshoz illesztése révén, valamint a bejárt utakat megidéző, vörös csíkokból álló térkép révén a témája is maga a tér megélése. Az építészből képzőművésszé vált Matzon Ákos reliefjei mind játékos-komoly térvariációk. Győrffy Sándor konstruktív színkombinációja egyúttal térvízió is.

WOLSKY András, A véletlen struktúrája, 52x52cm, akril, fa, 2002

PAIZS Péter, Rózsaszín tér, 90x60cm, akril vászon, 1989

WOLSKY András, Spirál 1., 60x40cm, olaj, farost, 1995

It is clear that the collection allows for multiple approaches in defining what paintings and sculptures are, including their boundaries as well, and this vision is even better understood by touring to a third genre. The current series of exhibitions spanning six locations in Budapest thus devotes a separate show to works on paper, from Márton Barabás through László Csorba-Simon. Attila Rátfai has added works here by a number of slightly forgotten artists, including István Lehel, an original figure of abstraction in the seventies or Miklós Pálos, former member of the Újlak group, later taking other directions. The Mobius-stripe by Áron Gábor (1989) brings vivid memories of the dramatic transformations during the political regime change, while the oil on paper work by Gyula Feledy shows lyric-philosophical meditation, contemplation of colors.

FUKUI, Yusuke, Csend-mozgás, 152x137cm, olaj, hamu, pigment, plextol, enyv, vászon, 1996

Mint látható, a gyűjtemény kifejezetten sokféle felfogását engedi meg annak, mi a festmény és a plasztika, hangsúlyosan keresi ezek határterületeit is, amihez gyakran közelebb visz még egy harmadik műfaji terület bejárása is. Ezért a mostani, összesen hat budapesti helyszínre kiterjedő kiállítási sorozatban külön tárlat mutat be papír alapú munkákat, Barabás Mártontól Csorba-Simon Lászlóig. Számos, ma kissé elfeledett művészt is beemelt ide Rátfai Attila, például Lehel Istvánt, a hetvenes évek absztrakciójának eredeti alakját vagy Pálos Miklóst, aki az Újlak csoport tagja volt, majd más irányba ment tovább. Gábor Áron Möbiuscsavarja (1989) élesen feleleveníti a rendszerváltás drámai átalakulásait, míg Feledy Gyula papír alapú olajképe lírai-filozofikus meditáció, színmerengés.

GYŐRFFY Sándor, Sub Specie Aeternitatis, 70x100cm, pasztell, papír, 2002

42x30cm, vegyes technika, papír, 1990

PÁLOS Miklós, Eső I., 20x25cm, olaj, vászon, 2007

CSORBA-SIMON László, Trecento Magyarországon, 140x110cm, vegyes technika, karton, 1986

PÁLOS Miklós, Cím nélkül,

Overall, although operating in somewhat different genres, the collection combines pieces of artwork by a few key organizing principles of minimalism as defined by Attila Rátfai. In addition to materialism, (András Bernát as an example not mentioned so far), plasticity (József Kádár, or Joseph K’dar, his name in exile to Paris), conscious use of colors (Barna Benedek), economies of forms (György Varga), conceptual query, questioning and tipping out (Szabolcs Szilágyi, or Si-La-Gi, his adopted name while living abroad) can be identified as the fifth steering compass in selections made by the collector.

BENEDEK Barna, Sztereó V., 80x130cm, akril, vászon, 2008

Összességében, mégoly különböző műfajokban mozogva, de a gyűjtemény jól láthatóan néhány kulcsszempont mentén társítja a Rátfai Attila minimalizmusdefiníciójába beleillő alkotásokat. Az anyagszerűség (eddig nem említett példákat hozva: Bernát András), a plasztikus jelleg (Kádár József, a párizsi emigrációban használt nevén Joseph K’dar), a színhasználat tudatossága (Benedek Barna), a formakincs ökonómiája (Varga György) mellett a koncepcionális rákérdezés, megkérdőjelezés, kibillentés (Szilágyi Szabolcs, a külföldi életszakasza során felvett művésznevén Si-La-Gi) sorolható ötödik iránytűnek a gyűjtő választásaiban.

BULLÁS József, Dzsungel cikk-cakk, 100x70cm, olaj,karton,1998

VARGA György, Cím nélkül, 71x71cm, olaj, vászon, 2002

VARGA György, Talált geometria, 110x152cm, zománc, rétegelt lemez, 2016

In its mood, the spectrum ranges from lyric (Yusuke Fukui, Sándor Szász) to strictly geometric (Ottó Vincze, Zoltán Fábián), with several positions in between as exemplified by the work by Gyula Sági, having graduated from Szombathely, currently living in Berlin, offering a dialog between firm structures and free floating. Compositions by Éva Bányász take a similarly intermediate position with showing a mix of strict geometric shapes and dynamic picturesqueness.

VINCZE Ottó, Mozgás tetszés szerint, 115x87cm, olaj, vászon, 1989

Hangulatvilágában a spektrum a líraitól (Yusuke Fukui, Szász Sándor) a feszesen geometrikusig (Vincze Ottó, Fábián Zoltán) terjed, számos köztes pozícióval, amint azt például a Szombathelyen végzett, most Berlinben élő és alkotó Sági Gyula műve jelzi, melyen szilárd struktúrák és szabad lebegés dialógusa tapasztalható meg. Hasonlóan köztes pozíciót foglalnak el Bányász Éva kompozíciói is a szigorú mértani alakzatok és a dinamikus festőiség elegyeként.

STARK István, Hullámok, 90x90cm, olaj, üveg, vászon, 2001

FUKUI, Yusuke, Délibáb, 130x130cm, olaj, vászon, 1994

FUKUI, Yusuke, Cím nélkül, 100x90cm, olaj, hamu, pigment, plextol, enyv, vászon, 1998

GETTO József, Vízszintesen csökkenő, 18.5x18.5x96cm, juhar, európai dió, tölgy, 2015

A gyűjtő kifejezett szándéka a fiatal alkotók felfedezése (Kecső Kristóf, Barakonyi

It is the explicit ambition of the collector to discover young artists (Kristóf Kecső, Bori

Bori): évek óta jár a művészhallgatók kipakolására és diploma kiállítására, hogy

Barakonyi), through attending end of the year shows and diploma exhibitions of

onnan is válasszon műveket. A szerzemények forrását áttekintve kivehető, hogy a

graduating students of art so as to select pieces of art. Looking at the sources of

mindmáig egyetemi oktatóként dolgozó gyűjtő a műpártolóknak ahhoz az

acquisitions, the collector working as a university instructor belongs to the group of

értelmiségi típusához tartozik, akik az egyéni felfedezést és a művészhez fűződő

art friends who prefer individual revelation and direct ties to artists. Nonetheless, it is

közvetlen kapcsolatot előnyben részesítik. Ezzel együtt, a 2021. évi kiállítások közé

no coincidence that two of the hosts in the 2021 exhibition series include a for-profit

tudatosan került be egyik helyszínként egy kereskedelmi galéria és egy kulturális

gallery and a cultural café. Specifically, the solo exhibition of Tamás Szikora is hosted

kávézó is: Szikora Tamásnak a gyűjteményből válogatott egyéni tárlata a művészt

in Gallery Godot representing the artist, while the joint show of Oszkár Papp and Pál

képviselő Godot Galériában, míg Papp Oszkár és Veress Pál közös kiállítása az

Veress is organized at Tranzit Art Café, transformed from the former South-Buda

egykori dél-budai helyközi autóbusz pályaudvar épületéből átalakított Tranzit Art

long-distance bus station building.

Caféban kap helyet. 67

TAR Zsuzsa, Játék a térrel I., 60x60x70cm, hegesztett, festett acéllemez, 2016

KECSŐ Kristóf, Cím nélkül, 26x9cm, bronz, acél, 2018

It is clear that the collection focuses on Hungarian artists. For now, the collector is convinced that price-value comparisons and the opportunity for personal exploration open up appropriate purchase options on the domestic market. At the same time, the selection reviewed above is not restricted to Budapest. Indeed, one could organize separate exhibitions from works in the collection by artists tied to Szentendre or Pécs (like Győző Dombay, not mentioned so far). It remains to be seen if this rich visual map spanning directions of minimalist approaches in Hungary would extend to artists in other countries. Work and family inspirations give adequate background to this. It would be exciting to see what foreign selections of art, international positions attached to the Hungarian scene, this milieu would induce. Gábor Ébli

PAPP Oszkár, Aranykristály zene, 20x30cm, vegyes technika, alufólia, 1962

Az anyag láthatóan magyar alkotókra koncentrál. A gyűjtő úgy ítéli meg, az árérték arányok és a személyes felfedezés lehetősége egyelőre a hazai piacon nyújtanak

számára

megfelelő

vételi

lehetőségeket.

Egyszersmind

most

áttekintett magyar válogatás nem korlátozódik Budapestre, a kollekcióban például a Szentendréhez vagy Pécshez (például az eddig nem említett Dombay Győző) kötődő alkotók munkáiból önálló kiállítást lehetne összeállítani. A jövő kérdése, hogy ez a sokrétű vizuális térkép a magyarországi művészet minimalista irányzatairól nyit-e majd külföldi művészek felé is. A munkahelyi és a családi inspiráció adott ehhez. Izgalmas lenne látni, hogy ez a miliő milyen külföldi művészeti választásokra sarkallja a gyűjtőt, milyen nemzetközi pozíciókat társít a magyar körképhez. Ébli Gábor

PAPP Oszkár, Csendélet fényekkel, 36x70cm, olaj, falemez, 1957

PAPP Oszkár, Metropolisz, 60x50cm, tűzzománc, 1968

PAPP Oszkár, Gyökérfej, 29x25cm, vegyes technika, karton, 1972

Kiállítások 2021-ben / Exhibitions in 2021

Magyar Építőművészek Szövetsége Friss struktúrák / Fresh Structures www.meszorg.hu

Godot Galéria Tamás – egy magángyűjtemény Szikora-művei / Tamás – Works by Szikora in a Private Collection www.godot.hu

B32 Galéria Női reflexiók a térre / Female Reflections on Space www.b32-karinthy.blog.hu

FUGA Minimalizmusok / Minimalisms www.fuga.org.hu

Tranzit Art Café Kettek – Papp Oszkár és Veress Pál / Two Of Them – Oszkár Papp and Pál Veress www.tranzitcafe.com

OTTÓ László, Táj – Zengő, 52x50cm, akril, mdf-lap, 2003

Korábbi kiállítások / Earlier Exhibitions

Megjelenések / Publications

Közép-európai Egyetem 2005

Ébli, Gábor: Az Európai Iskola nyomvonalán, Műértő 2008/12, szerkesztett formában

Válogatás egy magángyűjteményből. Veress Pál mûvei / Selections from a Private

újraközölve Műgyűjtés – múzeum – mecenatúra. Esettanulmányok a jelenkori

Collection. Works by Pál Veress

magyar gyűjtéstörténetből / Tracking the ’European School’, Műértő, December 2008, edited version reprinted in Art Collecting – Museum – Patronage. Case

Arte Galéria 2006

Studies in the History of Contemporary Art Collecting in Hungary, Corvina, 2008,

Válogatás egy magángyűjteményből. Kortárs magyar alkotások / Selections from a

359-361

Private Collection. Works by Contemporary Hungarian Artists Szentandrási–Sós, Zsuzsanna: A felfedezés izgalma / The Joy of Discovery, Szalon Nádor Galéria 2010

2009/4

Síkok, terek, találkozások. Válogatás Hajdú László és Szikora Tamás műveiből / Planes, spaces, encounters. Selection from works by László Hajdú and Tamás

Somhegyi, Zoltán (szerkesztő/editor): A művész kéznyoma / Handprint of the Artist,

Szikora

Edge Communications, 2011

Közép-európai Egyetem 2011

Muladi, Brigitta, Schneller, János (szerkesztők/editors): Publikus magánügyek. A 90-

Fénylő felületek. Magyar képzőművészeti alkotások az elmúlt évtizedből / Shining

es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben / Public Private Affairs.

Surfaces. Hungarian Art Works from the Past Decade

The Art of the ‘90s in Hungarian Private Collections, 2019, issuu.com/ferenczymuzeumicentrum/docs/publikus_maganugyek_onlinekatalogus

Nádor Galéria 2012 21 festmény. Ottó László 1992 - 2012 / 21 paintings. László Ottó 1992 - 2012

Ébli,

Gábor:

National

Museums

and

Civic

Patrons.

Practices

Cultural

Accumulation in Central and Eastern Europe / Nemzeti múzeumok es civil Ferenczy Múzeum 2019 (csoportos / group) Publikus

magánügyek.

90-es

támogatók. évek

művészete

magyarországi

magángyűjteményekben / Public Private Affairs. The Art of the 90’s in Hungarian Private Collections

Kulturális

L'Harmattan Press, 2020

felhalmozás

gyakorlatai

Közép-

és

Kelet-Európában,

Ébli Gábor: Minimalizmusok. Tematikus válogatások Rátfai Attila gyűjteményéből c. szövege megjelent az ÚjMűvészet 2021. májusi számában.

Első borító: VARGA György, Talált geometria, 110x152cm, zománc, rétegelt lemez, 2016 (részlet)

Belső első borító: TAKÁCS Anett, Paralelogramma-origami 32, 120x120cm, akril, vászon, 2019 (részlet)

Kezdőlap: VERESS Pál, Hommage a Klee, 26.5x24cm, vegyes technika, karton, kb. 1960

Belső hátsó borító: BULLÁS József, Dzsungel cikk-cakk, 100x70cm, olaj, karton, 1998 (részlet)

Hátsó borító: KRAJCSOVICS Éva, Cím nélkül, 40x50cm, olaj vászon, 2010 (részlet)

Szöveg: ÉBLI Gábor

Kiadványterv: RÁTFAI Júlia

Fotó: RUZSA Dénes és SPITZER Fruzsina