Budapest Pozsonyi Pagony Kft., 2014
Egy szép nyári délután Boribon szamócavadászatra indult. Magával vitte a kosarát is.
Amint ment, mendegélt, egyszer csak megpillantott egy úú pár piros cipot.
- KiĂŠ lehet? Nem tudom, de felveszem.
Ahogy továbbsétált, megint talált valamit: egy kék inget.
- KiĂŠ lehet? Nem tudom, de felveszem.
Ballagott, baktatott, s Ăşjra talĂĄlt valamit: egy kerek szalmakalapot.
- KiĂŠ lehet? Nem tudom, de felveszem.
- Piros cipot úú már találtam, kék inget is találtam, kerek szalmakalapot is találtam, de szamócát még egy szemet se láttam.
Odaért a tó partjára, és leült. Hirtelen meghallotta, hogy valaki sír. - Ez Annipanni hangja!
21
- Miért sírsz, Annipanni? -Azért sírok, mert megfürödtem a tóban, és most nem találom a piros cipomet, úú
a kék ingemet és a kerek szalmakalapomat.
- Akkor ne sírj tovább, Mert én mindent megtaláltam! – mondta Boribon. - Csak szamócát nem láttam sehol.
úú hogy örült Annipanni! Hu, Gyorsan felöltözött, és így szólt: - Gyere velem, Boribon, - Én tudom, hol lehet sok-sok szamócát találni.
Csudajรณ helyre vezette Annipanni Boribont!
Addig szedték, szedték a szamócát, amíg be nem sötétedett.
Akkor elindultak hazafelé.
Tele lett szamócával a kosár, a kalap – és a hasuk is!
úú Így végzodött a nagy szamóca-vadászat.