__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 46

KALANDOK SZÜLIK A LEGENDÁKAT Egy elfeledett kalandozás a Local Heroes tollából Gyula Bá’ megtörölgette a kissé ragacsos arany pénzérmét, hanyag mozdulattal a pult alá nyúlt, és előhúzta a legfrissebb, leghabosabb, leginkább frissen csapoltnak kinéző sört, amit valaha láttam, majd a terem egyik szélébe mutatott. – Ott van a törzsasztaluk, ahogy látom, majdnem mind ott vannak. El ne hidd, amit mesélnek: a fele, ha igaz… – Hé! Mind igaz! – szűrődött át a kocsma zsivaján egy bántóan éles, magas hang, egyértelművé téve, hogy a gazdája meghallotta az iménti beszélgetést. – Mi nem aff éle hazudozós, nagyzoló piperkőcök vagyunk. Gyere csak ide! – azzal a feketébe öltözött gnóm egyetlen intésére félrehúzódott az egyik üres szék az asztalnál. Ahogy kényelmes léptekkel odaballagtam hozzájuk, alaposabban szemügyre vettem a híres (vagyis inkább hírhedt) társaságot. Az asztalfőt egy izmos, kopasz alak foglalta el egyszerű öltözetben. Mellette elegáns félelf iszogatott, ruháján díszes címer, amiről tudtam, hogy az egyik

helyi kisnemesé. A harmadik, a gnóm éppen azzal kísérletezett, hogyan tud üres söröskorsókból tornyot építeni. Jöttömre mindhárman felnéztek. – Üdvözlöm az urakat! – hajoltam meg elegánsan, amennyire a helyzet engedte. – Vanyr Alahiaren vagyok, krónikás és messze földön híres bárd… – Á, kolléga – emelkedett fel ültéből a félelf. – Örvendek, örvendek. Bizonyára már sokat hallott rólunk… – Természetesen, ugyanakkor tapasztalataim szerint a legjobb első kézből meghallgatni mindent. – No, jó – szakított félbe a gnóm. – Hol kezdjük? Van egy-két sztori… – Nos – vettem vissza a szót –, hallottam egy bizonyos sárkányról… – Ja, az. Az nem az én asztalom. Részegen aludtam itt valahol egész idő alatt – legyintett a gnóm. – Inkább rátok bízom, ez a ti kompetenciátok. – Igazából az történt, hogy csatlakozott hozzánk egy harcos egy eszeveszett méretű számszeríjjal. Gyula Bá’ úgy ítélte, ideje sárkányra küldenie minket. A gnóm éppen aludt, úgyhogy bevettük a csapatba és elhúztunk. Útközben először összefutottunk egy wyvernnel. – Fölénk magasodott az a ronda nagy bestia, a harcos meg csak lekapta a válláról azt az istentelen szerkezetet, és elkezdett lőni, de olyan gyorsan, hogy az állunknak nem volt ideje leesni. A wyvern kapott öt nyílvesszőt, ebből kettő ütőeret ért, kettő az agyába fúródott, a

Profile for Impulzus

Impulzus XLV/4.  

A Gólyakörte alkalmával ismét megjelent az Impulzus erre az alkalomra szóló különszáma - Choose your Class, és vágj bele a közéletbe!

Impulzus XLV/4.  

A Gólyakörte alkalmával ismét megjelent az Impulzus erre az alkalomra szóló különszáma - Choose your Class, és vágj bele a közéletbe!

Profile for impulzus
Advertisement

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded