XIV. SIMONYI KONFERENCIA Kiknek köszönhetjük az idei Konferencia megvalósulását? Mit adhat ez a nap az előadóknak, és miért éri meg nekünk is ellátogatni az I épületbe április 13-án? Mit jelent a szervezők számára a Konferencia logója? Kérdéseinkre Bagi Alexandra, a XIV. Simonyi Konferencia főrendezője válaszolt. Bagi Alexandra számára az idei Simonyi Konferencia legfontosabb eleme nemcsak az a csütörtöki nap, amikor a 16 meghívott előadó és a több száz hallgató összeül az I épület előadótermeiben, hogy együtt részt vegyenek Magyarország legnagyobb, kizárólag egyetemi hallgatók által rendezett éves szakmai rendezvényén, hanem maga az odavezető út is. Ez azért van így, mert saját bevallása szerint egyedül nem is tudott volna idáig eljutni, és a Simonyi Károly Szakkollégium és a Schönherz Vállalati Kapcsolatok közel 20 aktív segítője nélkül nem tudnák azt a magas színvonalat tovább emelni, amit elődjei az előző 13 évben felállítottak. A Konferencia jelképe is erre akarja a szervezőket emlékeztetni: a gyurgyalag, mely Magyarországon őshonos madárfaj, egy igazi rovarevő specialista: naponta akár 250 darazsat is elkaphat és elfogyaszthat. „A rendezők ezt az éhséget maguk elé célként kitűzve, hasonló vehemenciával fogyasztják a rájuk váró feladatokat és állítják elő azokat az elemeket, melyekből a Konferencia felépülhet – pont, mint a Műszaki Egyetem és környékének arcképe a konferenciavideókban vagy a plakátokon.” – Alexandra azonban még kiemelte, hogy ez nehézségeket is tartogatott számukra: ahogy a kis kockáknak pontosan egymásra kell kerülniük, különben egy egész épület összedőlhet, ugyanúgy hatalmas odafigyeléssel kell nekik is összedolgozniuk és ellátniuk minden feladatot. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtásánál kerül előtérbe Alexandra munkássága is: kommunikáció és médiatudomány mesterképzéses hallgatóként rengeteg energiát kellett a csapat koordinálásába, motiválásába fektetnie. Mint második női főrendező bizonyítva, hogy a mérnöki életben is rengeteg szükség van lányokra, hol rengeteg empátiával, dicsérettel, hol pedig szigorúbb kiállással segítette a rendezőket. Persze mindezt a társai is meghálálták: mindenben támogatták őt, és rengeteg feladatot levettek a válláról – sokszor még olyan ötletekkel, újításokkal is meglepve őt, amik az eredeti tervekben sem szerepeltek. A csapat töretlen lelkesedése nem ér véget az április 13-ai nappal sem, Alexandra szerint azonban „ha egész nap egy előadást se tudunk megnézni a feladataink miatt, de az embereken azt látjuk, hogy beszélgetnek az itt hallottakról, akkor már boldogok leszünk”. Fontos, hogy mindenki azzal a jó érzéssel menjen haza, hogy kapott valamit: előadóként a lehetőséget, hogy megmutassa, mivel foglalkozik, és felkeltse a fiatal mérnökök érdeklődését, hallgatóként pedig új, érdekes témákat bemutató előadásokat, amik túlmutatnak azon, amiről egyébként az egyetemen hallana – mégpedig közvetlenül az ezekkel foglalkozó szakemberektől. Az interjú további része elolvasható az újság 12. oldalán.
6
SIMONYI XIV KONFERENCIA