kell rakni az egységre, de az UPRA csapat izgalmasabb megoldást választott. Ők készítették a fényképezőt, ők konfigolták azt, nyerték ki az adatot, majd pixelenkénti RGB adatot küldtek a kommunikációnak, ami továbbította az egészet a földi állomásnak. A kép javítása volt a kihívás, ha hibásan érkezik egy csomag, akkor on-the-fly kell javítani az egészet. A zaj bitmeghibásodást okozhat útközben, ezért a csomag végén lévő hibaellenőrző öszszeggel volt megvalósítható, hogy ha helytelen adatokat tartalmaz egy csomag, akkor küldjenek egy parancsot, ami újra lekéri. Az utolsó pillanatban kisebb problémák léptek fel a lekérési funkcióval, de Levente erre annyit mondott, hogy akkor nem lesz csomaghiba. A Masattal közösen kialakított földi állomáson az antennanyereség, a vevőérzékenység, a megfelelő sugárzási teljesítmény mind segített a sikeres küldésben. A kiszámolt jel-zaj viszony mellett nem lehetett probléma. Nemsokára azonban érkezett egy telefon, hogy csak telemetria adatokat kapnak, a GPS jel nem változik. A terv az volt, hogy ha a ballon bizonyos magasság alá ér, akkor csak telemetria adatokat küldenek, hogy a sűrűn érkező jelekből gyorsan meg lehessen találni a ballont. Az előző hetekben történt gyors programozás viszont megbosszulta magát. Egy rejtett hiba miatt ezer méter felett bárhol megtörténhetett, hogy a ballon átvált az említett módba. Végül a ballon háromezer méterig tartott ki, itt még készített képeket is. A csapat remélte, hogy valamilyen rádiós bravúrral sikerülhet kinyerni a helyzetről szóló adatokat, de harminc-negyven perc múlva jött a következő hívás, hogy nem érkezett több csomag. Ekkor a ballon valahol tízezer méter magasan járhatott, ahonnan még érkeztek hőmérséklet adatok. A szigetelés tökéletesen működött, kívül -50°C volt, míg belül 0°C. Erről a pillanatról Bence úgy beszélt, hogy a reakcióját az írta legjobban, hogy a beszélgetésünk hanganyagába nem került semmi. Ott helyben az egész helyzet kudarcnak tűnt. Még egyikük sem tudta, hogy a kudarc a legrosszabb szó a helyzet jellemzésére. Arra készültek a felbocsátás előtt is, hogy a ballon eltűnhet, de nem úgy keltek fel azon a kedden, hogy meg is fog történni. A földi állomáson három-négy ember a monitorokra tapadva folyamatosan számolt, miközben benn forgatták az antennákat. Tippelni tudtak, hogy merre lehet a ballon, de a GPS modul halott volt, így többet nem tehettek. A szoftver sajátossága volt, hogy várt a GPS által biztosított adatokra, és amíg nem kapta meg azokat, addig nem küldött más jeleket sem.
28
Levente végül megjegyezte, hogy igenis jók voltak. Nem történt csomagvesztés, amiben megegyeztek. A leküldött képek esetén továbbított 2800 csomagból mind jól érkezett meg. Azt, hogy élőben repülés közben küldtek le képeket, csak a legnagyobbak, világcégek óriási kutatási-fejlesztési projekt részeként valósították meg ezt. Ez volt az a pont, amikor mégis rájöttek, hogy a küldetés sikeres. Bence a későbbi konferenciáin felírta egy táblázatba, hogy mi az, ami sikerült, és mi az, ami nem. A saját felbocsátás megtörtént, ők töltötték fel a ballont, ők engedték el. Megvalósult a telemetria adatok küldése, a képek készítése, leküldése a saját építésű kamerával, egyedül a ballon követését nem tudták végig megoldani. A Simonyi Konferenciai előadását azonban Bence még teljes bizonytalanságban tartotta meg. A csapat tagjai közül voltak, akik egy rókavadász antennával próbálták megtalálni az elveszett műszert. Készítettek egy szimulációt, hogy hol is érhetett földet, végül sötétedésig járták a mezőt, de a ballon nem került elő. Közben az UPRA csapat elkezdett utánajárni, hogy honnan tudnak adatot szerezni a ballon helyzetéről. A magyar légiforgalmat kezelő HungaroControllal tervezték felvenni a kapcsolatot. Bíztak benne, hogy mivel monitorozzák az egész magyar légteret, néhány régebbi radaruk érzékeli a nem azonosított objektumokat, így a ballont is. Ma már többnyire automatizáltan szűrik a kapott adatokat, és igyekeznek nem észlelni azokat a dolgokat, ami nem repülő. Bíztak benne, hogy a felbocsátás körüli logokat megkaphatják, és ezt elemezve rábukkannak a ballonra. Azonban erre már nem volt szükség. Végül másnap, miután Bence biciklivel bement a munkahelyére, és kilépett a zuhanyzóból, érkezett egy hívása. A Róna Mezőgazdasági Szövetkezet volt az. Reggel hatkor egy traktoros talált egy tudományos eszközt, aminek az oldalára az UPRA csapat elérhetősége volt írva. A helyszín Szabadszállás volt, harminc kilométerrel arrébb a szimulációban jelzett helytől. Másnap azon gondolkoztak, hogy hogyan fogják innen visszahozni a ballont, Bence kereste a megfelelő időpontot, végül egy munkatársa segítségével jutottak le Szabadszállásra. Miután megjutalmazták a megtalálókat egy üveg itallal, arról beszélgettek, hogy hogyan ért földet a ballon. Az egyik fészer oldalában találták meg az “aranyszínű izét” a szövetkezet tagjai, de az épületben nem esett szerencsére semmilyen kár. Köszönhető volt ez annak a hatalmas ejtőernyőnek, amit feltettek rá biztonsági okokból. Azt is megoldották, hogy ne csavarodjon még véletlen se fel a ballonra az ejtőernyő.