Már időben karácsonyi díszbe öltöztetem a lakást, ügyelve arra is, hogy a jól megszokott illatok a hozzánk betévedt vándornak is arról árulkodjanak, hogy itt valami készül, hogy itt várják a Mindenható érkezését. Jobban odafigyelünk egymásra, esténként újra olvasok a Bibliából, és várom a csodát. Azt a csodát, amit csak mi, emberek adhatunk egymásnak. Szeretetet, megértést, ölelést, tiszteletet. Tudom, hogy a karácsonyi meglepetés-ajándék sem fog hiányozni a karácsonyfa alól, ezt együtt díszítjük fel karácsonyi énekeket hallgatva. És az idén a karácsonyi üdvözlőlapokról sem feledkezem meg, sőt a barátnőmmel és a lányommal egy egész délután újra aprósüteményeket fogunk sütni. Mert érzem, hogy a készülődés, a ráhangolódás a fontos, nem csak az ajándék. Éppúgy, mint az utazásban is maga az utazás a legszebb, nem a megérkezés. A varázslat bennünk van, merjük kitárni szívünket, és őszintén örülni egymásnak, annak, hogy holnap is lesz kit megölelni, megszeretni.
53