Bower-megvesztegetes51e9123649051

Page 1

Epilógus

„Életem legrosszabb éve”

Gerhard Gribkowsky 2011. január 5-i letartóztatása sokkolta Bernie Ecclestone-t. „Jézusom, ha Gerhardot lecsukták, biztosan valami szörnyűséggel vádolják – spekulált Ecclestone teljesen tanácstalanul a körülményeket illetően. – Ez aztán kellemetlen lesz.” Feltételezte, hogy a német bankár szabályosan kezelte a – Mauritiuson és a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett két ismeretlen cégtől – 2006 után Ecclestone és a Bambino alapítvány megbízásából átutalt 44 millió dollárt. Meglepetésére az ellenkezőjét kellett hallania. Nem elég, hogy a német rendőrség felfedezte a tranzakciókat, de Gribkowskyt vesztegetéssel és korrupcióval is vádolták annak kapcsán, hogy a bajor bank eladta a Forma–1-es tulajdonrészét a CVC-nek. Az ügyet súlyosbította a müncheni ügyésznő népszerűséghajhászó fellépése is, aki úgy prezentálta Gribkowsky letartóztatását a német médiának, mintha az lett volna az ország legnagyobb pénzügyi korrupciós botránya a II. világháború óta. Gribkowskyt – aki minden vádat tagadott – Bajorország legnépszerűbb bankjának félrevezetésével vádolták, azt állítva, hogy szándékosan alulértékelte a Forma–1-es részvényeket, egy titkos, 44 millió dolláros fizetség fejében. „Ez volt a kenőpénz a legnagyobb korrupciós botrányban” – fogalmazott bombasztikusan az ügyésznő, és utalt azokra a dokumentumokra, amelyek szerinte azt mutatták, hogy Gribkowsky ügyvédei tiltakoztak amiatt, mert Ecclestone késett a befizetésekkel. A gyanúsított azt mondta a rendőröknek, 417


hogy a 44 milliót jogi szolgáltatásokért kapta. A közelgő tárgyalás előtt Ecclestone-t sokan „koronatanúnak” minősítették, míg mások arra számítottak, hogy a bankár oldalán a vádlottak padjára kerül, de a német hatóságok semmilyen vádat nem hoztak fel ellene. Mivel nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a pénzügyeit nyilvánosan átvizsgálják, Ecclestone első reakciója az volt, hogy tagadta, hogy tudott volna bármit is a befizetésekről. Később pontosított magyarázatán: „Nem fizettem le, hogy olcsón adja el a részvényeket.” Ellenfelei ízekre szedték Ecclestone szavait. Elsősorban azért, mert Gribkowskyt azzal vádolták meg, hogy megpróbálta kijátszani Németország magasabb adóit, nem jelentette a 44 milliós jövedelmet, és az ügyletet egy rosszul álcázott osztrák tanácsadócégen keresztül bonyolította. Másodsorban azért, mert a német ügyészek felfedezték, hogy a Gribkowskynak kifizetett pénzből 18 millió dollár Flavio Briatorétól érkezett. Harmadszor pedig azért, mert a németet letartóztatták, és Ecclestone érhető módon ideges volt. „A jó ég tudja, mit fognak mondatni vele” – latolgatta a lehetőségeket. Miután újra átgondolta, ismét finomított a cáfolaton: „Nem fizettem semmit illegálisan.” Ecclestone fogadkozott, hogy „harcba száll az ügyésszel”. Miután eleinte Donald Mackenzie-re is a gyanú árnyéka vetült, de tagadott mindent, és nem is vádolták meg semmivel, idegesen magyarázatot követelt Ecclestone-tól és a német ügyésztől. Ecclestone ködösített, az ügyész pedig makacs maradt. Mint azt Mackenzie egy müncheni látogatása során bizonygatta, megcáfolhatatlan bizonyítéka volt, hogy a CVC túllicitálta az összes ellenfelét. Azt kérte az ügyésztől, hogy mutasson bizonyítékot arra, hogy a CVC által a bank tulajdonrészéért kifizetett 839 millió dollár alacsonyabb volt a piaci árnál. Februárra Mackenzie meg volt győződve, hogy a magyarázata és egy független vizsgálat tisztázták a vádak alól a CVC-t. De a média figyelme miatt továbbra is zavarták az Ecclestone-féle befizetések, és hibáztatta magát amiatt, hogy az adásvétel után is meghagyta Gribkowskyt a Forma–1 igazgatói között. 418


A német beszélt a csapatokhoz fűződő szoros kapcsolatáról, amit akkor alakított ki, amikor megpróbált szakadár bajnokságot szervezni, hogy akadályozza Ecclestone-t. Hozzáértésével Gribkowsky meggyőzte Mackenzie-t, hogy kulcsfontosságú szerepet játszhat az új Concorde-egyezmény véglegesítésében. „Elég nagy befolyással bírok – bizonygatta Gribkowsky. – Ez hasznos vagy káros is lehet számodra.” Mackenzie nem vonta kétségbe Gribkowsky jelentőségét, ezért alkalmazta igazgatóként annál az offshore cégnél, amely a Forma–1-et birtokolta. Kinevezése óta Gribkowsky a multimilliomosok életstílusát élte, magángépen repült, és néha még arról is beszélt, hogy vesz egy Forma–1-es csapatot. Ecclestone cinikusan jegyezte meg: „Feltette a fejhallgatót, ült a paddock falánál, és megrészegült a Forma–1 izgalmaitól.” Gribkowsky néha még arról is beszélt, hogy ő lesz „Mr. Forma–1”. Ehelyett a börtönben kötött ki. Gribkowsky letartóztatása arra indította Ecclestone-t, hogy részletesen elmesélje Mackenzie-nek az egykori bankárhoz fűződő kapcsolatát. „Megzsarolt – magyarázta Ecclestone egy olyan ritka pillanatban, amikor bevallotta vagy eljátszotta gyengeségét. – Féltem tőle.” 2005-ben, a perük kellős közepén Ecclestone állítása szerint Gribkowsky a következőt mondta: „Sokat tettem azért, hogy a bankom ügyvédei ne fedjék fel, hogy te irányítod a Bambinót. Hálásnak kellene lenned nekem ezért.” Ecclestone tanúvallomásában azt mondta: fokozatosan jött rá, hogy Gribkowsky jutalmat vár. A bankár eleinte közös üzletről beszélt. „Majd gondolkodom rajta” – válaszolta Ecclestone, ami nála annyit jelentett, hogy a javaslatot véglegesen parkolópályára állítja. Gribkowsky ezzel szemben azt hitte, hogy Ecclestone válasza megállapodást jelent. A német rendszerint a versenyeken, illetve a bizottsági ülések után emlékeztette Ecclestone-t arra, hogy pénzre van szüksége egy üzlet elindítására, és jutalmat is érdemel, amiért megőrzi a Bambino titkát. Arra az alternatívára is célzott, hogy felfedi a brit adóhatóságnak, mi módon irányítja Ecclestone a svájci trösztöt. „Gerhard nyomást gyakorolt rám” – vallotta Ecclestone a bíróságon áldozatként 419


festve le magát, ugyanakkor azt is mondta, hogy Gribkowsky soha nem fenyegetőzött. „Gerhard csak spekulált azon, vajon mi az, amit meg fog tenni, és mi az, amit nem.” Gribkowsky érzékeny pillanatban lépett. 2005-ben Ecclestone a brit adóhivatallal (Her Majesty’s Revenue & Customs, HMRC) folytatott tárgyalása kellős közepén járt, és attól tartott, hogy Gribkowsky állításai nyomán vizsgálat indulhat arra vonatkozóan, vajon a Bambino valóban tőle függetlenül működik-e. Ha a HMRC arra a következtetésre jutott volna, hogy Ecclestone irányítja a trösztöt, ugrott volna a Slavicára és a lányokra átruházott 2,9 milliárd font utáni adómentesség: „2 milliárd fontot veszíthettem volna” – mondta vallomásában. Azért, hogy „nyomatékosítsa ajánlatát”, Gribkowsky gyakran beszélgetett Andrew Mullensszel, a Bambino londoni ügyvédjével, és órákig iszogatott Slavicával Ecclestone lakóbuszában a versenyek alatt. Ecclestone gyanította, hogy bajt csinálhat, az ügyvédje pedig azt javasolta, hogy fizessen: „Felajánlottam neki 11 millió fontot. Több mint 2 milliárd adót takarítottam meg ezzel, így kevesellte. Gerhard 50 millió dollárt kért. Végül 44 millió dollárban állapodtunk meg” – magyarázta Ecclestone. Az összeg egyik felét a Bambino, a másik felét Ecclestone fizette. Gribkowsky azt akarta, hogy a fizetségét Briatore offshore cégétől kapja meg, hogy a pénz útját még nehezebb legyen visszavezetni Ecclestone-hoz. A dollármilliókat részletekben fizették ki 2006 folyamán. A következő 4 évben a „zsarolás”, valamint a svájci tröszt 2008-as végső adóhatósági tisztázása ellenére Ecclestone jó kapcsolatban maradt Gribkowskyval. „A probléma az, hogy ha fizetsz valakinek, az mindig ott lesz. Soha életemben előtte nem voltam olyan helyzetben, hogy valaki ekkora kárt tudott volna nekem okozni. A közelemben kellett tartanom, hogy csendben maradjon. Vagy kivágni a nyelvét.” 2010-ben bizarr módon Gribkowsky a müncheni rendőrséghez fordult. Arra panaszkodott, hogy helyi újságírók zaklatják, ezért védelmet kért. „Szabadítsanak meg tőlük!” – hangzott a kérése. Érthetetlen módon a korábbi bankár nem számított arra, hogy 420


a rendőrség figyelme a kis osztrák tanácsadócégre és az állítólagos adócsalására irányul majd. Ettől kezdve a bajor politikai játszmáktól befolyásolt nyomozás a korrupció gyanújáig fújódott fel. Gribkowsky letartóztatása után Mackenzie nemcsak a nyomozás középpontjában találta magát Ecclestone-nal, de még a CVC részvényesei is bírálták, amiért engedte, hogy a Forma–1 eladását megtorpedózzák. 2011 februárjában Mackenzie tudomást szerzett arról, hogy James Murdoch ajánlatot készül tenni a Forma–1-re. Megfelelő áron a CVC hajlandó lett volna eladni. Murdoch tanácsadói úgy értesültek, hogy a többségi tulajdonos már visszautasított egy 7,5 milliárd dolláros ajánlatot, de talán 10 milliárd dollár körüli ár már érdekelné. Annak érdekében, hogy lejjebb tornássza az árakat, James Murdoch kihasználta az eseményeket Mackenzie lejáratására. Mielőtt bármiféle komoly tárgyalás elkezdődhetett volna, erőszakos demonstrációk törtek ki Bahreinben. A televíziók képein azt lehetett látni, hogy kormányellenes tüntetőket gyilkolnak meg nem messze a Forma–1-es pályától. Mivel a szezonnak március 13-án épp az Öböl-térségbeli államban kellett volna elkezdődnie, február 21-én Ecclestone vonakodva bejelentette, hogy a versenyt októberig elhalasztják. Éppen úgy, ahogyan hasztalannak bizonyult tagadnia, hogy fizetett Gribkowskynak, Ecclestone döntése, hogy a bahreini versenyt csak elhalasztják, nem pedig törlik, felbosszantott néhány csapatot és szponzort. Úgy tűnt, hogy Ecclestone figyelmen kívül hagyja a csapatok biztonsággal kapcsolatos panaszait, és azt, amit a kívülállók úgy neveznek: erkölcs. Ecclestone felfogta, hogy a csapatok felháborodása egybeesik az új Concorde-egyezmény aláírásáról vagy a teljes elszakadásról szóló vitával. A múltban Ecclestone megakadályozta a veszélyt némi plusz pénzt fizetve a Ferrarinak, de a csapatok ellenállása a bahreini versennyel kapcsolatban most külön is bonyolította szokásos manővereit. Szokatlan botlására a The Times is felfigyelt. Az újság bizonytalannak és sebezhetőnek írta le Ecclestone-t. Meg nem nevezett bírálói azzal vádolták őt, hogy visszafogja a Forma–1-et. 421


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.