Issuu on Google+

A_kutya_szemszogebol_1.qxd

4/2/2010

2:13 PM

Page 3

Malcolm Gladwell

A KUTYA SZEMSZÖGÉBÕL …és egyéb ritka nézõpontokból

3


A_kutya_szemszogebol_1.qxd

4/2/2010

2:13 PM

Page 4

A fordítás alapja: Malcolm Gladwell: What the Dog Saw: And Other Adventures, Little, Brown and Company, New York, 2009 Copyright © Malcolm Gladwell, 2009

Fordította © Bozai Ágota, 2010 Szerkesztette: Falcsik Mari

Borítóterv: Kánvási Krisztián

HVG Könyvek Kiadóvezetõ: Budaházy Árpád Felelõs szerkesztõ: Falcsik Mari ISBN: 978-963-304-004-1 Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2010 Felelõs kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu Nyomdai elõkészítés: Kedves László Nyomás: Demax Mûvek Nyomdaipari Kft. Felelõs vezetõ: Tábori Szabolcs

4


A_kutya_szemszogebol_1.qxd

4/2/2010

2:13 PM

Page 7

TARTALOM

Bevezetõ

11

ELSÕ RÉSZ – MEGSZÁLLOTTAK, ÚTTÖRÕK

19

ÉS MÁS TÁLENTUMOK – „egy kukutyini kukacnak Kukutyin maga az egész világ”

A nagy durranás – A katasztrófa valószínûsége

21

mint befektetési stratégia

Õ is? Vagy õ nem? – A háború utáni Amerika

46

ismeretlen történelme, színrõl színre

Van új a Nap alatt – Ron Popeil meghódítja az amerikai konyhát

70

Ketchupben a helyzet változatlan – Mennyi mustár

98

és csak egyféle ketchup – miért?

John Rock tévedése – Amit a fogamzásgátló tabletta

117

feltalálója nem tudott a nõkrõl

A kutya szemszögébõl – Millan úr és az idomítás csodái

141

7


A_kutya_szemszogebol_1.qxd

4/2/2010

2:13 PM

Page 8

MÁSODIK RÉSZ – ELMÉLETEK, ELÕREJELZÉSEK

165

ÉS DIAGNÓZISOK – „olyan volt, mintha az autópályán vezetés közben szalmaszálon át kellett volna figyelni az utat”

Nyílt titkok – Az Enron, a titkosszolgálat,

167

és a túl sok információ veszélyei

Az egymillió dolláros Murray – A hajléktalanságot

191

egyszerûbb megoldani, mint kezelni

Képben vagyunk – vagy mégsem? – A mammográfia,

213

a légierõ, valamint a látás korlátai

Kölcsönszó visszajár – Akit plágiummal vádolnak,

235

örök idõkre bukott ember?

A kirakós összeáll – A hírszerzési információk paradoxona

257

Kudarcmûvészet – Hol a határ a félelemtõl való leblokkolás

275

és a pánikreakció között?

Kirobbanó helyzet – A Challenger-ügyben nincs felelõs,

291

szokjunk hozzá ehhez a tényhez

HARMADIK RÉSZ – SZEMÉLYISÉG, JELLEM

303

ÉS INTELLIGENCIA – „duplasoros öltöny volt rajta… begombolva”

Kései virágzás – Az „ifjú titán” mítosza, avagy a zsenialitás két termékeny korszaka

8

305


A_kutya_szemszogebol_1.qxd

4/2/2010

2:13 PM

Page 9

A siker nagyfokú valószínûsége – Miért nem mûködik

324

igazán a munkaerõ-kiválasztás?

Veszedelmes elmék – Bûnelkövetõi profil könnyen, gyorsan

344

A tehetség értéke – Túlbecsüljük az okos embereket?

363

Az újfiú-hálózat – Mi az, amit az állásinterjú valóban

380

elárul a jelentkezõrõl?

Bajkeverõk – Amit a pitbulloktól tanulhatunk a bûnözésrõl

398

Köszönetnyilvánítás

414

A szerzõrõl

415

Név- és tárgymutató

416

9


A_kutya_szemszogebol_1.qxd

10

4/2/2010

2:13 PM

Page 10


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 11

BEVEZETÕ

1

Kisgyerekként gyakran beosontam apám dolgozószobájába és belelapoztam az íróasztalán felhalmozott papírokba. Apám matematikus. Kockás papírra írta, ceruzával, a hosszú sorokat szépen rajzolt betûkbõl, számokból. Karosszéke karfáján ücsörögve gyakran csodálkozva és csodálattal néztem, ahogy egymás után rója teli a lapokat. Rendkívülinek tûnt, fõként, mivel ezért a nekem teljesen érthetetlen zagyvaságnak látszó tevékenységért még fizettek is neki. Ennél is lényegesebb, hogy sosem tudtam feldolgozni, hogy valaki, akit oly nagyon szeretek, nap mint nap olyasmit mûvel a fejében, amit én megközelítõleg sem vagyok képes felfogni. Mint késõbb megtudtam, ez az, amit a pszichológusok „a másik elme problémájának” (the other mind problem) neveznek. Az egyéves gyerek úgy gondolja, ha õ szereti az aranyhal alakú rágcsálnivalót, akkor biztosan apa és anya is szereti: még nem tanulta meg, hogy az õ tudattartalma különbözik mások tudattartalmától. A gyerekek azonban elõbb-utóbb megtudják, hogy a szüleik nem feltétlenül rajongói a halacskát formázó nassnak, és ez a pillanat fontos megismerési mérföldkõ az ember egyedfejlõdésében. Hiszen miért oly rettenetesek a kétévesek? Éppen azért, mert módszeresen tesztelik azt a rendkívül érdekes és számukra teljesen új érzést, hogy valami, ami nekik örömöt okoz, az másnak nem feltétlenül jelent ugyanilyen boldogságot. 11


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 12

Az igazság az, hogy felnõttként is megmarad ez a kísérletezõ kedvünk és ez a rácsodálkozásunk. Ha társaságban orvossal találkozunk, mi az elsõ dolog, amit megkérdezünk tõle? Nem az, hogy milyen a munkája – erre többé-kevésbé tudjuk a választ. Elsõ kérdésünk valószínûleg valami olyasmi, hogy milyen érzés egész nap beteg emberekkel együtt lenni – vagy egy ehhez nagyon hasonló tartalmú kérdés. Vagyis arra vagyunk kíváncsiak, milyen érzés orvosnak lenni, mert abban egészen biztosak vagyunk, hogy nem olyan érzés, mint egész nap számítógép elõtt ülni, iskolában tanítani vagy autókat eladni. Ez nem buta és nem is evidens kérdés. A mások munkatapasztalatai és szakmai élményei iránti kíváncsiság az egyik legelemibb emberi ösztönzõ. Végsõsoron engem is ez vezetett arra, hogy megírjam ezt a könyvet, amit a kedves Olvasó most a kezében tart.

2

Az e kötetbe most összegyûjtve közreadott összes cikk megjelent korábban a The New Yorker magazinban, aminek 1996 óta belsõ munkatársa vagyok. Számtalan publikált írásom közül ezek a kedvenceim. Három kategóriába soroltam õket. Az elsõ a megszállottakról és egyéb hétköznapi zsenikrõl szól; nem Einstein és Winston Churchill, vagy Nelson Mandela kaliberû világformáló géniuszokról, hanem olyan emberekrõl, mint Ron Popeil, aki a Chop-O-Matic nevû konyhai szeletelõt árulta és Shirley Polykoff, akit egy kérdés tett híressé: „Õ is, vagy õ nem?” (Does she or doesn’t she?), amire csak a fodrásza tudja a választ. A második részt elméleteknek, az ismeretek bizonyos szempontú rendszerezésének szenteltem. Hogyan gondolkodunk a hajléktalanságról, a pénzügyi botrányokról vagy a Challenger felrobbanásához fogható katasztrófákról? A harmadik fejezet az emberekkel kapcsolatos jóslatokkal foglalkozik. Honnan tudjuk, hogy valaki hozzáértõ-e vagy sem, vagy hogy képes-e valamit igazán jól végezni? Mint a kedves Olvasó 12


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

4:05 PM

Page 13

látni fogja, szkeptikus vagyok arra nézve, milyen pontosan vagyunk képesek megalkotni az efféle ítéleteket. Az újságíró a legjobb cikkekben nem azt mutatja be, mit gondol õ maga. Inkább az érdekli, hogy leírja, mit gondolnak a hajléktalanokkal, a ketchuppel, a pénzügyi botrányokkal foglalkozók a hajléktalanokról, a ketchuprõl és a pénzügyi botrányokról. Nem tudom például, milyen végkövetkeztetésre jussak a Challenger katasztrófával kapcsolatban. Ez számomra teljesen kusza és érthetetlen: szépen nyomtatott megfejthetetlen számok és adatok kockás papíron. De mi lenne, ha más szemszögbõl néznénk, valaki más fejével gondolnánk át a problémát? Van a kötetben egy cikk, amelyben például azt próbálom megérteni, mi a különbség a lélegzetvisszafojtott döbbenet és a pánikreakció között, mi határozza meg, hogy adott helyzetben hogyan viselkedünk. Ezt a cikket az ifjabb John F. Kennedy 1999-ben bekövetkezett halálos kimenetelû repülõgép-balesete inspirálta. Gyakorlatlan pilóta volt, rossz idõjárási körülmények között vezette a gépét, és ahogy a szakma mondja:, „elvesztette a horizontot”, és dugóhúzó alakzatban zuhant le. Meg akartam érteni, mit érezhetett, ezért megkértem egy pilótát, vigyen fel ugyanolyan géppel, amivel Kennedy repült, azonos idõjárási viszonyok között, és hajtson végre dugóhúzó manõvert. Nem afféle erõltetett, élményhajhász újságírói fogás volt ez: szükségesnek tartottam, ha meg akartam érteni, milyen érzés az így zuhanó gépben ülni, mert ahhoz, hogy felfogjuk, mi történt, nem elég egyszerûen tudni, hogy mit tett Kennedy. A „Képben vagyunk – vagy mégsem?” címû cikk arról szól, hogyan értelmezzük a mûholdas képeket, például azokat, amelyek alapján a Bush-kormányzat vélelmezte, hogy Szaddám Huszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. Azért kezdtem el foglalkozni a témával, mert eltöltöttem egy délutánt egy radiológussal: mammográfiás képeket nézegettünk, s közben teljesen véletlenül megemlítette, hogy a mammográfiás felvételeket leletezõ röntgenorvosoknak nagyon hasonló problémáik vannak, mint 13


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 14

a CIA mûholdas képeket elemzõ szakértõinek. Tudni akartam, mi zajlik a fejében, õ pedig azt akarta tudni, mi zajlik a CIA mûholdkép-elemzõ tisztjeinek fejében. Emlékszem, abban a pillanatban enyhe szédülés fogott el. A könyv címéhez ihletet adó cikk Cesar Millan, az úgynevezett „kutyasuttogó” portréja. Millan a legdühödtebb, legproblémásabb ebeket is le tudja csillapítani. Vajon mi zajlik Millan fejében, miközben dolgozik? Ez a kérdés inspirált ennek a cikknek a megírására, ezzel álltam neki. De a felénél sem tartottam, amikor rájöttem, hogy van egy ennél is jobb kérdés: miközben Millan végrehajtja ezt a varázslatot, vajon mi zajlik a kutya fejében? Ezt akarjuk igazán tudni: mit gondol errõl, mit lát a kutya?

3

Leggyakrabban azt kérdezik tõlem: „Honnan veszi az ötletet?” Erre a kérdésre sosem tudok jól válaszolni. Általában valami felszíneset mondok, például, hogy ettõl-attól hallok ezt-azt, vagy hogy a szerkesztõm, Henry a kezembe adott egy könyvet, amitõl megindultak a gondolataim, vagy hogy egyszerûen nem emlékszem. Amikor összeállítottam ezt a kötetet, arra gondoltam, na most ezt a kérdést egyszer s mindenkorra megválaszolom. Ezért tettem bele például egy hosszú és kissé csapongó darabot a ketchupökrõl: hogy miért nem állt elõ senki valami jobb ötlettel, jobb termékkel, ami a Heinz ketchup konkurenciája lehetne. Ezt az ötletet ugyanis az élelmiszer-kereskedelemben dolgozó Dave barátomtól kaptam. Idõnként együtt ebédelünk, és õ olyan ember, aki elgondolkodik ilyesmiken. (Dave-nek figyelemreméltó elméletei vannak a dinnyefajtákkal kapcsolatban is, de ezt késõbbre tartogatom.) Egy másik cikk az amerikai hajfestékpiacon utat törõ nõkrõl szól. Azért kezdtem el ezzel foglalkozni, mert a fejembe vettem, hogy írok a samponokról. (Azt hiszem, nagyon kellett egy sztori.) Több interjút felvettem már a témában, amikor egy méregzsák típusú Madison Avenue-i alany megjegyezte: 14


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 15

„Mi a fenének ír épp a samponról? A hajfesték sokkal érdekesebb.” És tényleg az. Igaz a mondás: a téma az utcán hever. Megtalálásának az a titka és trükkje, hogy a rá vadászó írástudó meggyõzze magát, hogy mindenbõl és mindenkibõl ki lehet hozni egy jó sztorit. Azt mondtam, titok és trükk, de tulajdonképpen kihívást értek ez alatt, mert valójában elég nehéz dolog. Emberi ösztöneink azt feltételeztetik velünk, hogy a legtöbb dolog egyáltalán nem érdekes. A tévé távirányítójával váltogatjuk a tévécsatornákat, tíz adásba is belenézünk, míg az egyik mellett döntünk. A könyvesboltban húsz regénybe is beleolvasunk, aztán kiválasztjuk azt az egyet, amit akarunk. Megszûrjük, rangsoroljuk, megítéljük a lehetõségeket. Kénytelenek vagyunk ezt tenni, hisz rettentõ sok választási lehetõség van. De ha az ember író akar lenni, nap mint nap meg kell küzdenie ezzel az érdektelenség-sugalló ösztönnel. A sampon nem tûnik érdekesnek? A fenébe is, muszáj annak lennie, és ha nem az, akkor is azt kell hinnem, hogy ha elindulok ezen a nyomon, valami érdekesre bukkanok. (A kedves Olvasóra bízom annak az eldöntését, hogy ebben az esetben igazam volt-e.) A témavadászat másik trükkje az, hogy meglássuk a különbséget a hatalom és a tudás között. E kötetben kevés olyan emberrõl írok, akinek hatalma van vagy híres. Amikor azt mondtam, hogy a kisebb zsenik jobban érdekelnek, komolyan gondoltam. Ha az ember jó sztorit akar találni, nem a csúcson kezdi, hanem középen, mert a világban a lényegi munkát a középrétegbeli emberek végzik. Dave barátom, aki a ketchup dolgában okosított, középstátusú ember. A ketchup-bizniszben dolgozott. Ezért tud olyan sokat róla. A csúcson levõk nyilatkozataiban nagy adag önteltség és óvatos tudatosság van (persze jogosan), mert védeniük kell pozíciójukat és jogaikat. Az ilyen jellegû öntudatosság pedig az „érdekesség” esküdt ellensége. Például, a „Van új a Nap alatt” címû írásban bemutatom Arnold Morrist, aki egy reggel Jersey-parton álló házának konyhájában a Dial-O-Matic nevû zöldségszeletelõvel rögtönzött nekem 15


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 16

prezentációt. „Jöjjenek csak ide, emberek! – kezdte, mintha egész tömeg állná körül. – Bemutatom a legcsodálatosabb szeletelõgépet, amit valaha láttak! – és felkapott egy csomag grillfûszert, amit a Showtime Rotisserie nevû grillsütõhöz árulnak, és felkiáltott: – Ezt nézzék meg!” – és úgy tartotta a levegõben, mintha Tiffany váza lenne. Szóval úgy tartotta a levegõben, mintha Tiffany váza lenne. Nos, így lehet rentábilis ötleteket találni egy Jersey-parti konyhában.

4

Felsõbbéves koromban még mindig nem író akartam lenni: jogászi pályára készültem, és végzõs egyetemistaként elhatároztam, hogy a reklámszakmában fogok dolgozni. Tizennyolc torontói reklámügynökséghez adtam be a jelentkezésemet, és tizennyolc elutasító levelet kaptam, amiket sorban kiragasztottam szobám falára. (Még mindig megvannak valahol.) Tovább akartam tanulni, magasabb fokozatot szerezni, de a jegyeim nem voltak elég jók. Megpályáztam egy egyéves ösztöndíjat valamelyik egzotikus országba, de nem én nyertem el. Az írásra mint hivatásra csak a legutolsó körben gondoltam, abból az egyszerû okból, hogy egy örökkévalóságig tartott, míg rájöttem, hogy az írás munka is lehet. Az a kép élt bennem, hogy a munka komoly és fáradságos valami – az írás pedig élvezetes dolog volt számomra. Miután megkaptam a diplomámat, fél évig dolgoztam a The American Spectator címû kis magazinnál Indianában. Aztán Washingtonba költöztem és néhány évig szabadúszó újságíróként dolgoztam, majd a The Washington Postnál kötöttem ki; onnan igazoltam át a The New Yorkerhez. Közben az írás sosem szûnt meg élvezetes lenni a számomra, és remélem, hogy örömöm ezekben az írásokban is megnyilvánul. Semmi nem bosszant jobban, mint ha valaki egy írást elolvasva dühösen kijelenti: „Ezt nem veszem meg, mert nincs igaza!” Rendben, ne vegye – de miért olyan dühös? A jó írás nem azon áll vagy bukik, hogy mekkora meggyõzõ ereje van, 16


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 17

fõleg nem az olyan kis riportok és cikkek esetében, amilyenek ebben a kötetben olvashatók. A jó riport lényege abban áll, menynyire képes bevonni az olvasót, lekötni a figyelmét, gondolkodásra késztetni, akár azzal, hogy bepillantást enged neki más emberek gondolkodásába, még ha a végén arra a következtetésre is jut, hogy õ maga köszöni, nem igazán szeretne a riportalany fejével gondolkodni. Kalandnak neveztem ezeket az írásokat, mert mindegyiket annak szántam: egy kis szellemi kalandnak. Jó szórakozást!

17


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

18

4/2/2010

2:11 PM

Page 18


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 19

ELSÕ RÉSZ

MEGSZÁLLOTTAK, ÚTTÖRÕK ÉS MÁS TÁLENTUMOK

„ e g y k u k u t y i n i k u k a c n a k Ku k u t y i n maga az egész világ”

19


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

20

4/2/2010

2:11 PM

Page 20


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 21

A NAGY DURRANÁS A katasztrófa valószínûsége mint befektetési stratégia

1

Történt, hogy egy napon, 1996-ban, egy Nassim Nicholas Taleb nevû Wall Street-i kereskedõ látogatást tett Victor Niederhoffernál, aki akkoriban az ország egyik legsikeresebb pénzembere volt, s Connecticut állam Fairfield megyéjében élt és dolgozott 13 hektáros birtokán. Amikor Taleb larchmonti otthonából odautazva meglátogatta, a kapunál be kellett mondania a nevét, majd hosszú és kanyargó úton kellett a házig hajtania. A Niederhoffer-rezidencia – eme ál-alpesi kastély – parkjában van úszómedence, squash-pálya, teniszpálya (a bankár azokban az idõkben rendszeresen teniszezett például a magyar származású milliárdos befektetõvel, Soros Györggyel). A kastélyban gyakorlatilag minden négyzetmétert elborítanak az összezsúfolt XVIII-XIX. századi amerikai népmûvészeti tárgyak. A hatalmas, igencsak eklektikus összetételû könyvtár arra enged következtetni, hogy a ház urának széles érdeklõdési köre, kielégíthetetlen tudásvágya van. Victor Niederhoffer épp Taleb látogatásának ideje táján fejezte be a The Education of a Speculator (Egy spekuláns tanulóévei) címû könyvét, ami egykettõre bestseller lett. A mûvet apjának, Artie Niederhoffer egykori Coney Island-i rendõrtisztnek ajánlotta. Amikor Niederhoffer beiratkozott a Harvardra, megjelent a legelsõ squash-edzésen és kijelentette, hogy egy napon õ lesz a legjobb 21


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 22

ebben a sportban. S valóban, nem sokkal késõbb le is gyõzte a legendás Shariff Khant, és megnyerte a US Open squash-bajnokságot. Már ifjonti éveiben erõsen megmutatkozó határozott céltudatosságát nem is igen jellemezhetnénk jobban mással, mint ezzel az epizóddal. Nassim Taleb úgy került a Niederhoffer-birtokra, hogy Victor Niederhoffer fülébe jutott Taleb egyre növekvõ hírneve az opciós kereskedések egzotikus területén, és magához rendelte Connecticutba. Talebot félelemmel vegyes tisztelettel töltötte el ez a látogatás. – Hét órát töltöttem azzal – idézi fel Taleb –, hogy figyeltem Victor Niederhoffert, hogyan kereskedik. Az irodájában csupa huszonéves dolgozik, és õ, az ötvenes volt a legenergikusabb mindjük között. A piacok zárása után kiment a teniszpályára, és gyakorlásképpen ütött vagy ezer fonákot. Taleb libanoni, vallása görög-keleti keresztény, anyanyelve francia, és kiejtésében kissé egzotikusabban hangzik a Niederhoffer név. – Ez az ember valóságos palotában él, több ezer könyvvel körülvéve, nekem is ez volt a gyerekkori álmom – folytatta Taleb. – Egyrészt lovagnak láttam, másrészt tudósnak. Rendkívül nagy tiszteletet ébresztett bennem. Volt azonban egy kis probléma, ami a kulcsa lehet annak, hogy megértsük, milyen nehéz utat választott Nassim Taleb, hogy miért lett a Wall Street legelsõ disszidense. Csodálata és inkább elismerésként értékelendõ enyhe irigysége ellenére Taleb nem akart Victor Niederhoffer lenni – sem akkor, sem most, és a kettõ közötti idõben sem. Ugyanis amikor körülnézett, és látta a könyveket és a teniszpályát, a falakon a népmûvészeti tárgyakat, amikor elgondolkodott, milyen számolhatatlanul sok millió dollárt keresett Niederhoffer az évek folyamán, képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy az egészet egyszerûen és prózaian a szerencsének köszönheti, az égadta világon semmi másnak, csakis a szerencsének. Taleb pontosan tudta, milyen eretnekségnek számít ez a gondolat. A Wall Street hivatalosan arról szól, sõt az alapelve az, hogy 22


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 23

a piacokon való játékhoz szakértelem kell, hogy a hozzáértés és az intuíció a befektetésekben ugyanúgy fontos, ahogy a sebészetben, a golfban vagy a vadászrepülõ-vezetésben is. Azok, akik korán megsejtették, hogy a szoftver milyen szerepet fog játszani modern világunkban, már 1985-ben vettek Microsoft-részvényt, és vagyont szereztek vele. Akik megértették a netes lufi jelenségét, azaz általában a befektetési buborékok lélektanát, azok már 1999 végén eladták a tech-részvényeiket, így megúszták a Nasdaq összeomlásával járó veszteségeket. Warren Buffett azért kapta az „Omahai Bölcs” becenevet, mert az emberek kétségbevonhatatlannak hiszik, hogy ha valaki a semmibõl kezdve milliárdokat keres, annak mindenki másnál okosabbnak kell lennie: Buffett sikere nem lehet véletlen, nyilván megvan az oka. De honnan lehet azt biztosan tudni, tûnõdött Taleb, hogy ez az ok tesz-e valakit sikeressé, vagy egyszerûen csak az illetõ sikeressé válása után, a tény ismeretében kerestük meg ezt a magyarázatot? Nyilván van oka Soros György sikerének is. Soros azt szokta mondani, hogy a „visszahatás elmélete” vagy valami ilyesmi szerint jár el. De késõbb azt írta, hogy elmélete az esetek többségében „annyira gyenge, hogy nagy biztonsággal figyelmen kívül lehet hagyni”. Taleb egyik öreg kereskedõtársa, Jean-Manuel Rozan egyszer egy egész délutánon át vitázott Sorossal a tõzsdérõl. Sorosnak volt a maga akkori passzív tõzsdei mûködésével kapcsolatban egy igen bonyolult elmélete, ami késõbb aztán teljesen hibásnak bizonyult: a tõzsde szárnyalt, Soros egyik sikert könyvelhette el a másik után. Két évvel késõbb Rozan összefutott Sorossal egy teniszbajnokságon. „Emlékszik a beszélgetésünkre?” – kérdezte tõle Rozan. „Ó, hogyne, nagyon jól emlékszem – felelte Soros. – De aztán megváltoztattam a stratégiámat, és így egy vagyont kerestem.” Még hogy megváltoztatta a stratégiáját! Sorossal kapcsolatban sokkal igazabb, amit a fia, Robert mondott egyszer róla: „Apám, ha leül valakivel beszélgetni, órákig képes elméleteket gyártani, magyarázza, miért teszi ezt vagy azt. De emlékszem, amikor már gyerekként 23


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 24

is láttam ezt, mindig arra gondoltam, te jó ég, hiszen ennek a fele süket duma! Úgy értem, ha úgymond megváltoztatja stratégiáját a piacon vagy bármiben, azt csakis azért teszi, mert az volt az intuíciója. Amit tesz, sose úgy teszi, hogy azt valami racionális okkal meg lehetne magyarázni. Olyan ez, mint a kínzó hátfájás: a megérzésre apám valósággal összegörnyed – és ez elég korai figyelmeztetõ jel.” Taleb ezért is igen nyugtalanítónak találta a kérdést, hogy miért sikeres valaki a pénzügyi piacokon. Taleb jól tud fejben számolni. Mondjuk tízezer befektetési menedzser dolgozik a piacon, ami nem túl nagy szám, és hogy ennek a tízezernek a fele, teljesen véletlenszerûen, az egyik évet nyereséggel zárja, a többiek pedig veszteséggel. És mondjuk, a vesztesek minden évben kikopnak a tõzsdérõl, és a játék csak a többiekkel folytatódik. Öt év elteltével már csak évi 313, tíz év után csak 9 olyan befektetési menedzser maradna, aki a vizsgált idõszakban minden évet nyereséggel zárt, és ezt mindegyikük a puszta szerencséjének köszönhetné. Niederhoffer kiváló elme, mint persze Buffett és Soros is. Victor Niederhoffer közgazdasági PhD fokozatot szerzett a Chicagói Egyetemen. Tõle származik az az úttörõ gondolat, miszerint szoros matematikai elemzéssel fel lehet fedezni a piaci mozgásokban olyan sémákat, amelyekbõl a befektetõk ki tudják szûrni a nyereséges anomáliákat. De mégis, ennek ellenére, vajon ki mondhatná meg egészen biztosan, hogy nem egyszerûen a nagyon szerencsés kilenc közé tartozott-e… És ki lenne a megmondhatója, hogy a tizenegyedik évben Niederhoffer vajon már nem a pechesek közé fog-e tartozni, akik mindent elvesztenek, ha netán, mint a Wall Street-en mondják, nála is beüt a krach? Taleb sokat gondolt vissza libanoni gyermekkorára, arra, miként volt tanúja, ahogy hazája hat hónap alatt édenbõl pokollá változott át. Családjának egykor nagy földbirtokai voltak Észak-Libanonban – ezek a birtokok mind elvesztek. Ott volt elõtte nagyapjának, Libanon egykori miniszterelnök-helyettesének intõ példája, a méltóságteljes férfié, aki az országnyi krach után egy athéni nyomorú24


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 25

ságos lakásban volt kénytelen tengetni napjait. Ez a baj a világgal, gondolta Taleb, hogy túl sok benne a bizonytalanság; vajon miért alakulnak úgy a dolgok, ahogy alakulnak: nem lehet tudni, egy nap nem fordul-e a szerencse és nem üt-e be a krach, ami mindent elvisz. Taleb végül mégis tanult egy-két dolgot a tiszteletreméltó „lovag és tudós” példájából. Niederhoffert kiváló atlétaként ismerték – Taleb úgy döntött, hogy õ is az lesz, hogy majd kerékpáron jár dolgozni és gyakorta látogatja az edzõtermet. A másik, amit elhozott abból a kastélyból, az elsõ cége neve. Niederhoffer, az empirizmus megrögzött híve azon a bizonyos napon, a connecticuti birtokon tett látogatáskor odafordult Talebhoz, és megosztotta vele egyik tapasztalati bölcsességét: „Mindent, amit tesztelni lehet, tesztelni is kell!” – mondta kinyilatkoztatáshoz illõ komor hangon. Így lett Taleb néhány évvel késõbb megalapított elsõ hedge fund cége, az Empirica keresztapja: Taleb a céget Niederhoffer alaphozzáállását megismerve nevezte el ekként. Ám Nassim Taleb, óriási tisztelet ide vagy oda, e ponton meg is állt a példakövetésben: úgy találta, õ bizony képtelen olyan befektetési stratégiát követni, amiben a krachnak bármilyen esélye lehet.

2

Nassim Taleb magas, izmos férfi, negyvenes éveinek közepén jár, kopaszodik, a szakálla õszül, szemöldöke dús, orra hosszú. Bõre a levanteiekre jellemzõ olajbarna színû. Hangulatember, és ha elkomorul, szemöldöke ráncba rándul, szeme összeszûkül; ilyenkor olyan, mintha áramütés érte volna. Barátai szerint olyasfajta külseje van, mint Salman Rushdie-nak, az irodájában viszont a munkatársai megesküdnének rá, hogy Taleb egy mullah rég elveszett ikertestvére, akinek a fényképét ki is tették a faliújságra. Maga Taleb abban a szilárd meggyõzõdésben leledzik, hogy õ Sean Conneryre hasonlít (noha a külsõ szemlélõ ezt nemigen érzékeli). Taleb négyhálószobás Tudor-stílusú házában 25 orosz ortodox ikon, 19 római szoborfej és 4000 könyv között él, meglehetõsen 25


A_kutya_szemszogebol_2.qxd

4/2/2010

2:11 PM

Page 26

szigorú rendszerben: hajnalban kel, egy órát írással tölt, azután indul az üzleti napja. Eddig két könyvet írt, az elsõ magasan szakmai – és szakmai körökben magasra értékelt – munka a derivatív befektetési termékekrõl, a másik a Fooled by Randomness (Akik bedõltek a véletlenségnek) címû monográfia, ami a hagyományos Wall Street-i gondolkodás számára nagyjából olyasmit jelenthetett, mint Luther 95 tézise a katolikus egyház számára. Vannak délutánok, amikor Taleb autóba száll, bemegy a városba és a Városi Egyetem filozófia elõadásait hallgatja. Szorgalmi idõszakban esténként a New York-i Egyetem közgazdászhallgatóinak tart elõadásokat. Elõadás után gyakran lehet látni Alsó-Manhattanben, a Tribeca negyedben az Odeon Caféban, ahol a matematika szépségeirõl, a sztochasztikus modellekrõl, a gyakorisági eloszlások bejóslási nehézségeirõl vagy Kavafisz görög poéta költészete iránti csodálatáról beszélget a társaságával. Taleb az Empirica Capital céget Connecticutból, a Greenwich környéki erdõkben épített névtelen beton irodaházból irányítja. Irodájának leglényegesebb helyisége az Empirica „kereskedési csarnoka”, ami körülbelül akkora, mint egy manhattani stúdiólakás. Taleb az egyik sarokban ül, elõtte a laptopja, körülötte csapatának tagjai: Mark Spitznagel, a kereskedõk vezetõje, Danny Tosto kereskedõ, Winn Martin programozó és egy felsõbb tanulmányokat folytató diplomás diák, Pallop Angsupun. Mark Spitznagel harminc év körüli férfi. Winn, Danny és Pallop olyan fiatalosak, mintha még ki sem kerültek volna a középiskolából. A terem egyik sarkában zsúfolt könyvespolc, mellette a CNBC adására kapcsolt, elnémított hangú televízió. Két antik görög szoborfej van a helyiségben: az egyik Taleb gépe mellett, a másik kissé meglepõ módon a padlón, az ajtó mellett, mint amit épp készülnek kidobni. A falakon szinte semmi, csak egyetlen, kissé viharvert poszter, ami görög mûtárgyak kiállítását hirdeti, ezen kívül csak az „ikertestvér” mullah képe, valamint egy kis tollrajz az Empirica Capital védõszentjérõl, Karl Popper filozófusról. 26


http://www.hvgkonyvek.hu/media/A_kutya_szemszogebol_minta