2012. 1. szám
CIKKEK, TANULMÁNYOK
59 BH 1990. 50. 60 EBH 2007. 1585. 61 Balogh (1886): i. m. 26. p. 62 Kádár Miklós: Magyar Büntetőjog. Általános Rész. Tankönyvkiadó. Budapest, 1953. 229. p. 63 Kifejezetten utal erre a BKv 37. A jogirodalomban korábban így például Balogh (1886): i. m. 25. p., Schultheisz (1948): i. m. 134. p., Kádár Miklós – Kálmán György: A büntetőjog általános tanai. KJK. Budapest, 1966. 618. p. Jelenleg Nagy (2010): i. m. 239. p. Ellentétesen Kováts Andor: A büntetőjogi elévülés dogmatikája. Szeged-városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. Szeged, 1922. 143–144. p. Nem állapította meg egy bűncselekmény elkövetésekor az üzletszerűséget, de utalt arra, hogy ez nem lenne kizárt: FBK 1991. 25. Megállapította: BH 2005. 130., 2009. 170., 2011. 33. III., 2011. 92. II. 64 BH 2009. 170. A gyakorlatot elemezve szintén erre a megállapításra jutott Mészár (2005): i. m. 241– 242. p. 65 Hajdúszoboszlói Városi Bíróság 1. B. 95/2008/18. sz. 66 Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bf. 621/2008/7. sz. 67 Debreceni Ítélőtábla Bhar. I. 196/2009/5. sz. 68 Mészár (2005): i. m. 243. p. 69 Pécsi Ítélőtábla Bf. I. 67/2008/5. sz. 70 Legfelsőbb Bíróság Bhar. II. 951/2008/7. sz. 71 BH 2005. 165. 72 BH 2005. 165. I., lényegében ugyanígy BH 2002. 469. 73 BH 2006. 6. 74 Lásd 51. végjegyzet. 75 Finkey (1914): i. m. 249. p. 76 Kifejezetten utal e kívánalomra Balogh – Kőhalmi (2007): i. m. 52–53. p. 77 A kúriai döntéseket idézi Angyal (1920): i. m. 485. p. 78 Így a korabeli BK 483., illetve az LB büntető kollégiumának 7/1955-19. számú döntése. 79 BH 1975. 102. 80 BH 1981. 55., 1981. 138., 1982. 37. 81 Így Viszokay László: A törvényi egység különleges esetei: az értékegybefoglalás és az üzletszerűség. Magyar Jog. 1980/7. sz. 593–602. p. és Viszokay László: Még egyszer az üzletszerűségről. Magyar Jog. 1981/7. sz. 636–642. p. Lényegében ugyanígy Steffler Sándor: Az egység és halmazat a Büntető Törvénykönyv (1978. évi IV. tv.) szerint. Magyar Jog. 1981/11. sz. 275–276. p. 82 Földvári (1962): i. m. 291. p. 83 Gál Attila: Az üzletszerűen elkövetett vagyon elleni bűncselekmények törvényi egysége és az ebből adódó eljárásjogi problémák. Magyar Jog. 1980/11. sz. 983–996. p. 84 BH 1983. 187., illetve közvetve ugyanígy BH 1984. 94. 85 Tamásfy József: Az üzletszerűségről. Magyar Jog. 1985/7. sz. 86 Nagy (2010): i. m. 239. p. Lényegében ugyanígy
15
Kereszty Béla – Szomora Zsolt: A vagyon elleni bűncselekmények (Btk. XVIII. Fejezet). In: Nagy (2009): i. m. 604. p. és Sántha (2007): i. m. 284. p. 87 Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20090121csalassorozat-a-vatera-aukcios-portalon.html 88 Hasonló anomáliát ismertet Madácsi (2002): i. m. 30. p., a korábbi jogirodalomban Bálint Levente: A bűnhalmazattal összefüggő – egyes minősítési kérdésekről. Magyar Jog. 1965/11. sz. 491. p. 89 Például az internet, illetve különböző telekommunikációs eszközök segítségével elkövetett csalássorozatok, fiktív cégek színlelt ügyletkötési ajánlatai útján történő bűnelkövetés, különböző gazdasági bűncselekmények stb. 90 Nagy (2010): i. m. 232. p. 91 Kifejezetten utal az aszperáció intézményének kivételes jellegére Györgyi Kálmán: Büntetések és intézkedések. KJK. Budapest, 1984. 337–338. p. 92 Kuhnyár László: Az üzletszerűség. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 104. sz. közös állásfoglalása. Magyar Jog. 1983/1. sz. 32. p. 93 Földvári József: A büntetés tana. KJK. Budapest, 1970. 388. p. 94 Ilyennek tekinthető az az eset, amikor a sértettek különböző értéktárgyait (pl. pénztárcát, mobiltelefon-készüléket) erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel, jogtalanul eltulajdonítja az elkövető, ami tipikusan rendszeres haszonszerzés céljából történik. Az ilyen bűncselekmények – fokozottabb társadalomra veszélyességük dacára – jelenleg csupán alapeseti rablásként értékelhetők. Az üzletszerű rablás egy speciális formájának törvénybe iktatását javasolta egyébként már Balogh (1886): i. m. 35. p. 95 Régi szerzőink közül hasonlóan foglalt állást Finkey (1914): i. m. 249. p. 96 A Legfelsőbb Bíróság (a BK 104. meghozatalát megelőzően) BH 1981. 138. számú döntésében ezzel egyezően úgy foglalt állást, hogy „az üzletszerűségnek az a következménye, hogy a cselekmények elkövetési értékének összegzése szerint súlyosabb minősítésnek van helye”. 97 Így Gál (1980): i. m. 983–996. p. és Kuhnyár (1983): i. m. 28. p. 98 6/2009. BJE Magyar Közlöny, 2010/1. sz. 389– 398. p. 99 Viszokay (1981): i. m. 637. p. 100 BH 1986. 128. Hasonlóan BH 1988. 393. 101 BH 1981. 214. II. 102 BH 1983. 381., 1989. 53., 1993. 206. 103 Vö. BKv 87., mely döntésében a Legfelsőbb Bíróság arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy „folytatólagos elkövetés megállapítására szabálysértések esetén nincs törvényes alap”. Ugyanígy Mészár Róza: Ellentmondások, furcsaságok a büntető törvénykönyv módosításaiban az elmúlt egy évben. Belügyi Szemle. 2010/7–8. sz. 18. p.
K