A KRESZ ÉRTELMEZÉSE A JOGGYAKORLATBAN

1. Előszó a KRESZ értelmezése a joggyakorlatban című kiadványhoz A motorizációs fejlődés ütemét – a közúti közlekedési normarend, a KRESZ-jogszabályok megváltoztatása – folyamatosan követte. A tudományos-technikai forradalom korábban soha nem tapasztalható hatást váltott ki a közúti gépjárművek minőségi fejlesztése és a mennyiség növelése terén.

Hazánkban a gyors ütemű közúti motorizációs fejlődés, a gépjárművek számának növekedése az 1960-as évek kezdetére tehető. Ez a közúti közlekedést működtető, az abban részt vevő embert felkészületlenül érte. A nagyarányú forgalomnövekedéshez képest hiányzott a működést biztosító infrastruktúra és olyan jogi szabályozottság, amely a korszerűsödési folyamat követelményeinek megfelel.

Ennek sajnálatos következménye a balesetek, veszélyhelyzetek, a halálos áldozatok számának növekedése volt. A 2/1962. (IX. 29.) BM–KPM együttes rendelet „a közúti közlekedés szabályairól” (továbbiakban a KRESZ) hatálybalépésekor még képes volt megfelelő normatívák keretei között szabályozni a közúti közlekedést. A törekvés az volt, hogy a szabályozottság a növekvő forgalom igényeit szolgálva teremtsen olyan „hátteret”, amelyben érvényesül a biztonság és garantált a közlekedés harmóniája. Az is követelményként fogalmazódott meg, hogy a jogszabály töltse be „előremutató” szerepét, vagyis kedvezően befolyásolja jogi eszközökkel a közlekedők morális állapotát.

Segítse a közlekedésbiztonság érvényesülését, a közlekedési rend, az állampolgári fegyelem kibontakozását.

Ez a szabályozottság – 1965-től kezdődően szinte évenkénti módosításokkal – 13 évet élt meg. Az akkori időszakra jellemző, hogy 1972-ben „minisztertanácsi határozat” született a közúti közlekedésbiztonság fejlesztésére. Állami összehangolt beavatkozásra volt szükség a közúti veszélyeztetettség csökkentésére. Hazánk csatlakozott a genfi, bécsi konvencióhoz, amely új távlatokat nyitott a közlekedési szabályok teljes kodifikálására, újraírására.

A jogalkotói munka 1973-ban vette kezdetét, magában foglalva egy társadalmi méretű véleménycserét, amelyet a „szakértői” gárda a Közlekedésbiztonsági Tanácsok közvetítésével dolgozott fel. Az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendeletben „a közúti közlekedés szabályairól” az új KRESZ-ben öltöttek testet az akkori kor követelményei.

E szabályozottság 30 éves időszakot ölel fel többszöri módosítással. Közel két évtizedes elhatározás, ami nem vált valóra, hogy a „korszerűtlenné vált”