A MAGYAR BÜNTETŐ JOGHATÓSÁG
állapítja az általános alóli kivételt. Az új kódex – a korábbi Btk.-hoz hasonlóan – akként rendelkezik, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Mint azt a törvényhelyhez fűzött indokolás is tartalmazza: „A nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntetőtörvénynek nem lehet visszaható ereje.” A visszaható hatály tilalma alól a törvény a később hatályba lépő enyhébb szabályozást, valamint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét veszi ki. Az elkövetés idején hatályban levő törvény szerinti elbírálás 2. § (1) bekezdésében meghatározott főszabálya az, amely a már említett klasszikus elveknek megfelel és amelyet az Alkotmánybíróság több határozatában is „előreláthatóságnak” minősített és amely a törvényességnek és jogbiztonságnak egyaránt sajátja. A visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 15. cikk (2) bekezdése és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikk (1) bekezdése egyaránt tilalmazzák. A törvény időbeli hatálya alkalmazása szempontjából a bűncselekmény elkövetési ideje a meghatározó. Az elkövetési idő egymozzanatú bűncselekményeknél a törvényi tényállás elemei megvalósulásának ideje. Többmozzanatú bűncselekménynél az utolsó tényállási elem megvalósulásával a cselekmény befejezettségének időpontja, azaz, amikor az adott tényálláshoz tartozó valamennyi magatartás megvalósult. Eredmény-bűncselekmények esetén, amikor az eredmény bekövetkezett. 2. § (2)–(3) bekezdés A törvény a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: a később hatályba lépett enyhébb szabályozást, illetve a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai által büntetendő cselekmények körét. Ezek közül az első, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el. Ennek indoka, hogy amennyiben az elkövetés és az elbírálás között eltelt időben megváltozott viszonyokra tekintettel az adott jogtárgy büntetőjogi oltalma már nem szükséges, vagy elegendő az enyhébb büntetőjogi szankcionálás is, akkor a méltányosság azt kívánja, hogy az elbíráláskori enyhébb büntetőszabályt alkalmazzák. Az elbíráláskor hatályos enyhébb büntetőtörvény visszaható erejét az Emberi Jogok Európai Egyezménye is előírja. A miniszteri indokolás kiemeli, hogy „Az Alaptörvény – a nemzetközi egyezmények által előírt módon – az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekménynek minősült. Erre tekintettel a törvény a visszaható hatály tilalmát e cselekmények vonatkozásában kizárja.” Az elkövetés és az elbírálás ideje legfeljebb két büntetőtörvény összevetését teszi lehetővé. Amennyiben az elkövetés és elbírálás eltérő időpontja között más törvény – akár enyhébb is – volt hatályban, azt figyelmen kívül kell hagyni. A Btk. sem ismeri a legenyhébb büntetőtörvény alkalmazásának elvét. 5