A JOGI SZEMÉLY ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
29
járnak el, ebben az értelemben tehát polgári jogi jogalanyisággal ruháztatnak fel. Ez azonban persze nem fejezi ki valóságos lényegüket, hiszen nyilvánvaló, hogy a közjogi jogi személyek az esetek többségében feladat ellátására orientálódtak és ebben a körben rendelkeznek elsősorban jogi személyiséggel. Tekintettel arra, hogy az igen nagy számú és rendkívül heterogén jogi személyek közül a közjogi jogi személyek történelmileg kialakult tárgyát elsősorban a köztestületek képezik, a jogintézmény történeti meghatározottságára is figyelemmel, igen fontos áttekinteni, hogy a régebbi magyar jog a köztestületek és a közintézetek jogállását miként szabályozta. Ezzel kapcsolatosan Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata című művének egy részét az alábbiak szerint idézzük: „Köztestületek a közjog értelmében alakult közületi szervezetek, amelyek közfunkciók teljesítésére hivatvák. A köztestület is folytat céljai érdekében gazdálkodást. Az e körbe eső vagyoni érdekek védelmére a jog csak bizonyos vonatkozásban állít fel különleges közjogi szabályokat (pénzügyi jog, közháztartás, stb.), egyebekben azonban a köztestület vagyoni érdekeinek védelmét a magánjog szabályai alá helyezi. A köztestület ehhez képest a vagyoni forgalomban rendszerint úgy szerepel, mint a magánosok (emberek vagy magánjogi eredetű jogi személyek), vagyis ebben a körben magánjogi jogi személyiséggel is fel van ruházva. Ilyen köztestület elsősorban maga az állam, melyet vagyoni vonatkozásaiban államkincstárnak (fiscus) is nevezünk; továbbá a helyi önkormányzat szervei, a törvényhatóságok és a községek, valamint az ugyancsak közjogi eredetű és ilyenekül elismert, egyházi, általában vallásfelekezeti testületek. Mindeme testületek szervezetét és működését a közjog illető ágazatai határozzák meg. A köztestületek mellett szokás említeni a közintézeteket is, mint a jogi személynek külön faját. Közintézet általában valamely közérdekű cél állandó szolgáltatására rendelt szervezet, mely e cél érdekében a szükséges segédeszközökkel van felszerelve. A közintézet magában véve nem külön jogi személy, hanem valamely más személy vagyonának része, többnyire köztestületnek – külön jogi személyiséggel fel nem ruházott – szerve. Lehet azonban, hogy a közintézet önálló jogi személyiséggel van felruházva. Vannak jelesül ilyen önállósított közintézetek, amelyeknek szervezete bizonyos átmenetet jelent a testületi és az alapítványi szervezet között és mint ilyen a három alaptípus (magántestület, köztestület, alapítvány) mellett különálló, vegyes alakulatot tüntet fel. A jogi személyek jogképessége általában mindazokra a jogviszonyokra kiterjed, amelyek természetüknél fogva nincsenek az ember személyéhez kötve. Bizonyos testületek szerzőképessége azonban több irányban korlátozva van, nevezetesen ingatlanok szerzése tekintetében; az ún. kötött, vagy korlátolt forgalmú ingatlan tulajdon túlszaporodásának meggátlása végett.”
A szocializmus időszakában természetszerűleg az állam kiemelkedő szerepet játszott és minden más szervezet jogalanyiságát lényegében ebből vezették le. Ma az állam összetett jogi személyként fogható fel, amely ugyan önálló, de önállósága több jogi személy együtteséből tevődik össze. „Bizonyos kapcsolatokban alanyi jognak, vagy kötelezettségnek az alanya közvetlenül az állam, mint teljesség. Bármilyen cselekvést igénylő ügyben természetesen az államnak valamilyen szerve jár el, illetőleg pontosabban az állami szerv képviseletében eljárni jogosult egyén, vagy egyének. Erről az állami funkciók, illetőleg az állami szervek joghatósága, hatásköre, és illetékessége állapít meg elsősorban szabályokat. Az így viszonylagosan önálló jogalanykénti beszámítási pontok végeredményben szubsztanszitív jogi eljárásjogi és szervezetjogi vetületekben kifejezettek úgy, hogy az állam jogi személyiségének és önálló jogalanyiságának teljessége sajátságos közjogi személyekre bomlik, önálló jogképességgel és cselekvőképességgel, amelyek feladatkörük, vagy hatáskörük jelöl meg elsősorban” (Tamás András: Állam- és Jogelmélet, Unió Kiadó, Budapest, 1999. 71–72. old.).
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a jogi személyiség nem korlátozódik pusztán a magánjogra, hiszen a magánjogi személyek is általában egyidejűleg több jogág alanyai, így alanyai az adójognak, a munkajognak stb.