COVID (UTÁNI) HELYZET

budapesti színházat is. Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója is kiemeli ezt a remek kezdeményezést 2020-as igazgatói pályázatában. Mivel ez a tudatos, összetett gondolkodás ebben a kérdésben is közel áll hozzám, örömmel csatlakoznánk ehhez a projekthez.

Törekedni fogunk arra, hogy minél több szemléletformáló eseménynek adhassunk otthont.

Azt hiszem, nem kell hosszan felvezetnem ezt a fejezetet, a Covid vírus hatása az egész világot ugyanolyan mélyen érintette, abszolút közös ismeretünk van róla. Az átlagosnál is rosszabb hatással volt az előadóművészetekre, a színházak szinte teljesen magukra maradtak. Talán azért is, mert nincsen látható lenyomata, eredménye, nem tartozik a létfontosságú, nélkülözhetetlen iparágak közé. Nem lesz belőle se vakcina, se élelmiszer, se jobban felszerelt egészségügy. A színház hatása csak a nézők szívében mérhető. A szakma szépen tanulja az ügyesebbnél ügyesebb módokat a közönséggel való kapcsolattartásra, de meggyőződésem, hogy a színház nem szorulhat kizárólag az online térbe, a színház az „élő” része nélkül elhal a formák közötti középúton. Az első hullám alatt mindenki vadul elkezdett “tartalmat gyártani” , ami a kínálat túlcsordulását eredményezte, illetve a színvonal esését. Mára ez már

konszolidáltabban működik, de még mindig sok helyen kontraproduktív megoldásokat látok.

Természetesen, amennyiben a színházak újranyitása elhúzódik, szükségesnek tartom a jelenlétet az online térben, mégis azt gondolom, hogy minden létrehozott és megosztott tartalom az élő színházat kell, hogy szolgálja. Gondolok itt olyan felvételek készítésére, amelyek egy készülő darabnak színpadon nem látható jelenetét dolgozzák fel, vagy egy próbafolyamat ritkán látható részébe engednek betekintést. Ezeknek a tartalmaknak a megosztására tökéletes lehet az applikáció felülete. Ha hosszú távon a mostani körülményekhez kell berendezkednünk, az folyamatos gyors reakciókat kíván a színház részéről. Erre a helyzetre első körben életre hívnék egy olyan projektet, amelyben hazai

dráma- és forgatókönyvírókat kérnénk fel, hogy rövid egyfelvonásosokat, jeleneteket írjanak arról, ami a saját

környezetükben a legjobban foglalkoztatja őket. Ezeket direkt streamformátumra készülő videóanyagként vennénk fel a színészekkel, így tudnánk a közönségnek naprakész tartalmat adni. Ezután pedig olyan stream-előadásokat hoznék létre, amik nagy volumenű történeteket mesélnek el olyan feldolgozásban, ahol a műfaji határok nem összemosódnak, hanem erősítik egymást.

Ma már a színháznak nem a televízióval, hanem a stream-szolgáltatókkal kell versenyeznie. Ehhez legelőször is