Első szám by Hollywood Press Agency

I.évad,1.szám 2015.január

Kis ízelítő:

-Doctor Who -Árnyjáték -Sráckor

Exkluzív interjú Greggel Játék részlegünk bemutatja: -The Bard’s tale -Mágus

Keress minket facbookon Hollywood Press Agancy: https://www.facebook.com/pressnewagency Hollywood Hírügynökség: https://www.facebook.com/HollywoodHirugynokseg Gameday Iroda: https://www.facebook.com/gamedayiroda

Mi fán növekszik a Hollywood Hírügynökség, s kik nevelik a Gameday Irodát? Nézzünk be egy ügynökségbe. S gondolá Szirmai Gergely / András/, legyen egy videó blog, ami főként saját és barátai szórakoztatására induljon el. Neve legyen mondjuk Hollywood Hírügynökség, kritikálva filmeket, melyek sorozva kijönnek Hollywood mocsarából. Ekkor tájt Amerikában töltötte élete egy rövidke korszakát. 2009ben fel is került az első videója a netsztyeppére, ahogyan ő emlegeti a netsztrádát, méghozzá a saját bejáratú, mesterségesen kiépített folyójára, mely a szirmaig nevet viseli. A részek paintszerűséggel rajzolt képsorokból, összefilmesítetten születtek meg. Abban az évben négy ilyen videót osztott meg a nagyvilággal, nem sok sikerrel. Később, 2011 májusában tért vissza immáron teljes alakjában egy rozogának tűnő asztal előtt ülve, kamerába üvöltve. S lőn, megtermett a fán a Hol�lywoodNewsAgency csatorna. Ettől kezdve elindult útjának a világmeghódításra törekvő vlog és néhány fős hadserege. A hétről hétre megjelenő, általában szombatonként publikált videó sorozat mostanára népes haddal bír. Kritkái előtt néhány percben megosztja velünk gondolatait a filmmel kapcsolatban felmerülő társadalmi témákról. Ezügyben feltesz nekünk egy-egy kérdést, amire “hagyjátok a kommenteket odalent, facebookon vagy twitteren” mondattal kér

feleletet. Minden Szerkesztőségi tag tudja, lovak vannak a falon és vidáman turbékolják, hogy mutherfucker és minden vágyuk lepacsizni egy mosómedvével. S epekedve várja az AranyKecske díjkiosztót. Eme soklelkes társaság azért lett Szerketsztőség, mert néha bizony a Főszerkesztő úr, megengedi szeretett társainak kiválasztani a filmet, amit azon a héten darabjaira fog szedni finoman ügyelve a spoilerekre és kevésbé a emberi lelkekre. A HH szezonális. Nyaranta Greg elviharzik a nagyvilágba, távol tőlünk. Pihen, dolgozik, riporterkedik. Ilyenkor, szezonvégéhez közeledve furmányos storyline-nal fűszerezi műsorát, amit a követő horda fogcsikorgatva, asztaltverdesve nem érti micsoda. Vannak gonoszok, klónok, Imi. Legtöbb alkalomkor a HH a tét, létezni fog-e még? Klónokról, Gonoszokról nem említenék szót, megteszik helyettem mások. Talán. Később. Mi

van

belül?

Feketén Fehéren. Bonyolult. Greg ezekben a videókban általában ezerszer elszajkózott kérdésekre adja meg a választ. Általában. Pl.: Mi az intro szám címe? Mi a kedvenc filmed? Van, amikor nem. Az FF 3-ban megtudhattuk a Hollywood Hírügynökség szabályait, az FF5-tel rejtelmesen évadot zárt. Ezekben a részekben segítségére van barátja, Kiss Imi. Komment Kedd. Havonta

egyszer Fővezérünk válaszol a kérdéseinkre. Ezeket facebookon követeli, feleleteit videó formájában juttatja el hozzánk. Torrent Téka. A Szerkesztőség azon tagjainak készült részleg, akik régebbi és nem friss filmekről kérnek szabdalást. Rövid, tömör és velős. MINDEN, amiről tudni KELL. Torrent Tékára hajazó, ám annál mélyebben beletekint a filmek lényegébe. Pár perces rövidke epizódok, melyek azokról a filmekről szól, amikre kevesebb idő is elég, hogy megértsük lényegüket. Ha Gergőről szeretnétek tudni, nézzétek meg a “Draw my life” videóját youtube-on. Ha még nem láttátok. Menjünk ki az ügynökségből és térjünk be egy Irodába. Néhány sorral ezelőtt említettem egy nevet. Kiss Imi. Róla említenék pár szót, hisz oly keveset tudunk róla. Szirmai Gergely talán legjobb haverja. Gergővel egy csoportba járt az SZFE Film és operatőri szakára. Szegényke annyiszor meghalt a szemünk láttára. Ha azok klónok voltak, akkor is. Talán hullaként vagy zombiként jár kel a nagyvilágban és dolgozik együtt Gergővel. Fontos azonban tudni, hogy színészi játékban igencsak tehetséges, hangja fantasztikus és még magassarkúban is remekel. A vizsgafilmje elgondolkodtató, “Amikor elszakad a lánc” névem megtaláljátok

a videómegosztón. Nagyjából Gergővel egy idős, azaz 38.. Szeret gitározni, gondolom nem véletlen mosolyog egy képen gitárral a lábai között. Igazából sokkal többet nem tudunk róla, mert elzárta magát a külvilág elöl. Ezért sem kering róla oly sok videó. Ó, igen.. Ha minden igaz és a szemeink nem csalnak, színészi tehetségét a Meki magyar hetek reklámban is megcsillogtatta a televízióban.. Elsősorban Iminek köszönhetjük a Gameday Iroda csatornát is. Mert míg Gergő játszik, addig Imi a gyűjti és mélyebbre ássa magát a játékról keringő információkban, nem csak felszínét kapirgálja, így tudja a végén összegezni az egészet. Ezért övé az érdemleges munka. Bocsi Greg. Bar ő is inkább neki sorolja az érdemet a csatorna kapcsán. Érdemes tudni, hogy már többször közösen is kiálltak a nagyközönség elé a PlayIt-en, valamint az első Gameday Iroda videó egy GameStart Playit

warm up 12 órás live eventben kerül fel a csatornára, így akik nézték, élőben láthatták, ahogy Imi felpakolja azt. Az Iroda lényegében egy olyan csatorna, ami játékokat mutat be sajátosan. Gergő a gameplay közben beszél arról, van-e valami művészi értéke annak, amit éppen nyűz. Kezdetben Gergő, később Imi is nekiállt kamera előtt játszani. Kedvelt játékaik az indie-k, amik alacsony költségvetésből, általában támogatók nélküli, kis fejlesztőcsabat által alkotottak. Videóik nem csak egy platformra tervezettek, széles körben kipróbálják a videójátékok világát. Néhány: XBOX 360, PS2, PC, XBOX One, Play Station Wiii U. Bővebben nézzetek el a csatornára és keressétek meg a Technikai Háttér videót. Általában két/három rész mutatkozik meg hét közben az adott játékról, ahol valamelyikőjük nyúzza a kontrollert vagy püföli a billentyűzetet. Szombaton Imi kiritkáz, összefoglalja amit az adott game-ről tudni kell és elhint új információkat

is, valamint elhinti a kedvenc zenéjét is az adott játékból. Az

Iroda

részlegei.

Random Vasárnap. Ez a többé kevésbé hetente szemünk elé kerülő videólmány. Random játékokról, random dolgokról. Team Fortress 2-ről. Általában mindketten jelen vannak a felvételeken vagy egyikőjük se. Random. Vezetőségi Ülés. Mi kérdezünk. Ők válaszolnak. Vagy beszélnek. Felelnek. Ketten, kamera elé ülve. Magukról is. Random Horror. Kezdeti státuszban van, mivel még csak egy videó került fel róla (a cikk keletkezésekor). Random vasárnapon belül fog mutatkozni. Feltehetőleg természetesen véletlenszerűen. Mindkét csatornát, ha eddig még nem tettétek meg, nyomon követhetitek a facebookon, twitteren és természetesen a youtube-on. Mini

Káli Annamária Mini. Csak Mini. Mit írjak? Vidám, örök gyerek. Szókimondó, kötekedő, viszonylag hamar idegülő, vicces, humoros, szexi. Sok project van a kezem mögött a HH kapcsán. Szeretek írni, mint sokan mások. Régen újságíró is szerettem volna lenni, de ahhoz érteni kellett a magyarhoz, amit viszont untam.. Most viszont az újságom/ÚJSÁGUNK Felelős szerkesztője lettem. Bármi legyen is az. Imádok olvasni. Pont. Milyen meglepő, az én melltartó méretem is titkos. A cipőm 38-as... Kedvenc állatom a Nyúl.

Doctor Who – egy véget nem érő sorozat A fanatikus rajongók a cím láttán egész biztosan végigolvassák az alább következő sorokat. Nem véletlenül: keresik, kutatják, hogy van-e még olyan legenda, tény, vagy csak egy apró információmorzsa, ami újat mondhat, amivel még közelebbről megismerhetik kedvelt sorozatukat. Viszont akadhatnak olyan Olvasók, akiknek nem mond sokat ez a kurta-furcsa cím, amely a világ legrégebb óta futó, brit

science-fiction sorozatát takarja. A Star Trek, az Alfa Holdbázis és az Orion mellett érdemes a tudományos-fantasztikus sorozatok palettáján a Doctor Who-nak is teret engedni, hiszen a műfaj egyik legsokrétűbb, legkalandosabb képviselőjével van dolgunk. A hazánkban Ki vagy, doki? címen bemutatott televíziós sorozat sok-

kal nagyobb méretű világot és brandet épített fel, mint azt a legtöbben a magyar vetítések során megismerhették. A Doctor Who egy - kisebb-nagyobb megszakításokkal már 1963 novembere óta műsoron lévő széria, amely egy humanoid, de mégis messziről jött, különleges, időutazó idegen (a Doktor), valamint az ő útitársainak időn és téren átívelő kalandjait mutatja be. Az elmúlt 51 évben elképesztő változáson ment keresztül a sorozat, amelyen egy egész

brit generáció nőtt fel. A kezdetek kezdetén, egy igencsak öreg bácsival a főszerepben, alacsony költségvetéssel, de verhetetlen lelkesedéssel indult útjára a sorozat. A díszletből véletlenül túlhúzott kamera, a belógó mikrofonok, a sötét űrt ábrázoló díszlet falára vetődő árnyékok és nyelvbotlásokkal tarkított párbeszédek jelentették a fekete-fehérben forgatott sorozat diszkrét báját. Az

idők során a történetek, és a megvalósítás kezdtek egyre kiforrottabbá válni - a továbbra is alacsony büdzsé mellett - így a sorozat és a karakterek népszerűsége az egekbe szökkent. A főszereplő, Doktort rendre újabb és újabb színészek alakították (a Doktor egy különleges adottságának köszönhetően). Mígnem 1989-ben váratlanul mégis megszakadt a sorozat forgatása. Ezt követően 16 évig csak 1 tv-s film, és számos rövidebb különkiadás emlékeztetett arra, hogy valaha

egy legendás science-fiction sorozat futott a brit BBC-n. Végül 2005-ben újult erővel, pörgősebben, akciódúsabban és még szórakoztatóbb epizódokkal tért vissza, a Doktor főszerepében pedig már jelenleg a 13. (!) színészt - Peter Capaldit láthatjuk. Az újkori sorozat népszerűsége az eredeti, avagy a klas�szikus sorozatéval vetekszik, és ki tudja a kérdésre a vá-

laszt - meddig lesz / lehet még képernyőn a világ egyik

megszállottság, hogy a lassabban folyó, hosszan elnyújtott

legismertebb sci-fi szériája?

részeket is élvezhessük. A klasszikus érában egy kaland több - általában 25 perces részből állt és átlagosan 4-6 epizód tett ki egy-egy teljes kalandot. Éppen ezért ezeknek az epizódoknak a legnagyobb része cliffhangerrel végződik. Aki valódi kiképzést akar cliffhangerekből az nagyon sürgősen elkezdheti a Classic Who-t. A sorozat daráláshoz

Az újkori sorozat 8 évadon is túl van már, folyamatosan meglepetésekkel rukkolnak elő az alkotók, a történetek írói valóban értik a sorozat sajátosságát, és rendre remek évadokat raknak össze. Bár az elmúlt két évad nem döntötte meg a népszerűségi csúcsokat, mégis könnyen fogyasztható részek hökkentik meg a nézőket újra és újra. A sorozatban egyre-másra jelennek meg a brit színészi gárda legjobbjai, és a részek elkészítésében, rendezésében, írásában is egyre komolyabb nevek csendülnek fel. Az igazi fanatizmust már jól jelzi, hogy sokunknak olyannyira szívügye a sorozat, hogy minden apróbb botlást is elnézünk („csak jöjjön már az a következő új rész”) A klasszikus sorozat közel 700 résszel rendelkezik, valójában az igazi hardcore rajongóknak ajánlható. Kell hozzá egyfajta

éppen ideális, hiszen sokszor nem az a kérdés, hogy a Doktor vagy az útitársa meghal-e, hanem az, hogy mit találnak ki, hogy elkerüljék az elkerülhetetlennek tűnő végzetet. A sorozat legendásságát sokféleképpen be lehetne mutatni.

Egyrészről, mert az ikonikussá vált, ördögi gyilkos robotok (dalekok), emberekből átalakult cyberman-ek, az állandóan végzetes terveket szövögető Mester mellett sok más ellenség fűződik a Doctor Who világához, amelyeket az angol nyelvű országokban szinte mindenki ismer. Másrészről a BBC felelőtlensége miatt megsemmisített és elveszett részek azok, amik a sorozat másik misztikumát szolgáltatják: elszánt rajongók, és készítők sokasága egyre-másra igyekszik megtalálni ezeket az elveszett epizódokat, akár egy kincskereső játékban. 2013-ban példátlan módon Nigériából kerültek elő epizódok a klasszikus Doctor Who érából (amelyből 97 még most is hiányzik), de kerültek már elő bolhapiacról, magángyűjteményből, stb. is. Harmadrészt a sorozat igazi legendásságát az adja, hogy bár kissé lusta módon, de mi is részt vehetünk egy véget nem érő utazásban. A képernyőkön keresztül megismerhetünk olyan világokat, amelyeket ebben a sorozatban tudtak igazán jól, fordulatokban gazdag történetek keretében bemutatni. Mi is együtt utazunk a főszereplőkkel, együtt sodródunk a cselekményekkel, utazunk előre az ismeretlenbe időn és téren át. Hosszú út ez, egyszer érdemes beszállni. Fábián

Árnyjáték A film története röviden: Robert Downey Jr. vicces kalapokban szaladgál. Ennél jobban szükségtelen belemerülnünk a dologba. A Sherlock Holmes 2: Árnyjáték kétségtelenül támadható mű. A földbe döngölhetném, ha utat engednék szakmai személyiségem legmélyén lapuló határtalan sznobizmusnak. Erre a vidám verbális vérontásra azonban nem kerül sor, mert akad a filmnek egy mindent ütő, elismerést érdemlő tulajdonsága: Őszinte. Az egész sorozat már minden különösebb esély nélkül indult neki a százméteres forgatókönyvírás (Én ezt személy szerint nagybetűvel írnám, mivel nevet adtál egy eseménynek - innentől kezdve tulajdon névnek számít) versenyének. Ennek pedig az az oka, hogy alapanyagát, az öreg Arthur C. Doyle műveit már valaki más életre keltette. Bámulatos precizitással, tiszteletre méltó kreativitással és egy leheletnyi Hugh Laurie-val. Bizony, a legpontosabb, legmélyrehatóbb feldolgozása Holmesnak House, és Watsonnak Wilson. Ehhez kétség sem fér. De mit tegyen egy rendező, ha feldolgozásának ilyen komoly konkurenciája akadt, ráadásul még csak nem is a vásznon. Nos, az alternatív megközelítés jó opció lehet...

De nem igazán

volt az. Ritchie főszereplője inkább egy rajzfilm figura, mintsem hús vér ember. An�nyira eltávolodott mind a karakter, mind a kalandjai az eredeti koncepciótól, hogy egyre halványabbak a hasonlóságok. Tény, alaptulajdonságaiban az eredeti Holmes és Holmes Jr. (Bob Downey Hol-

zseniális ember érez, akinek az intelligenciája a legnagyobb kínokozója, élete megkeserítője. (Ahogy Hemingway mondta: Happyness in intelligent people is the rarest thing I know.) Ezek a mélységek elmaradnak, és a Watsonhoz fűződő feltétlen barátsága és szeretete is meleg viccekké degradá-

mes-a, én inkább így írnám, mivel könnyen bele lehet zavarodni a mondani valódba) hasonlóak, (fejlett érzékszervek, tiszta logikán alapuló gondolkolkodásmód, heveny drogfogyasztás, antiszociális viselkedés, fejlett fizikum) de nincs sehol az a mélység, ami az eredeti karaktert kidolgozását jellemezte. (Hogy tudjátok, honnan jövök: olvastam a teljes sorozatot eredeti nyelven.) Nincs meg a bepillantás a briliáns elmébe, aki nem csak verekedéseket tud megjósolni, hanem elaborált összefüggéseket vesz észre, melyek az átlag szemlélő számára is egyértelműek lehetnének, mégsem azok. Nincs meg az utalás a fájdalomra, amit egy

lódik. Mert vicc az kell, mégis csak egy kalandfilm. Nem? De, és ez igen furcsán hat. Sosem gondoltam volna Holmest akcióhősnek. Persze működik, hiszen mentális képességeivel remek csapdákat és támadási technikákat eszel ki, hadtechnikai tudása és fizikai attribútumai pedig remek kalandorrá teszik. Ugyanakkor egy kérdésem van. Egy Sherlock Holmes filmben miért nincs rejtély? Igen érdekes, hogy bár technikailag nyomozásnak számít, amit a főszereplő páros végrehajt, nincs benne misztikum és érthetetlenség, amit a főszereplő kibogozhat. (Egy C. Doyle műre lett alapozva a film, de a ké-

szítők saját bevallásuk szerint a változtatások mennyisége miatt eredeti történetként kezelik.) Ugyanakkor megeshet, hogy ez nem probléma, hiszen az első filmben volt rejtély és misztikum, de olyan zavarosan tálalva, hogy senki se emlékszik a történetre. Itt pedig mindez félre lett állítva egy koherens, érthető, megjegyezhető történet alkalmazása érdekében. És azt hiszem ez jó is így. Csak akkor miért Holmes a főszereplő? Nos mindent összevetve azt mondanám, nem ő, hanem Robert Downey Jr. a főszereplő. És ez remekül működik. Ő és Jude Law remek párost alkotnak, dialógusaik kreatívak, interakciójuk kiváló tervezésről és színészi játékról árulkodik. Kétségtelen, hogy ők viszik el a hátukon a filmet. Vannak még karakterek,

de egysíkúságuk nem ismer... dimenziót. Van egy cigány lány a filmben, akinek kulturális hovatartozásán túl egy árva tulajdonsága nincs. Cigány lány egy cigány táborból, cigány zenére táncol, cigány szakmákat űz. Ok, anarchista...volt. De

kb ennyi. A főgonosz (Jared Harris) már jobb karakter, de ő is a gonoszságért gonosz, a pénzért pénzéhes, sokat nem tudunk meg róla azon túl, hogy méltó vetélytárs Holmesnak. Stephen Fry fantasztikusan túljátssza Mycroft Holmest, egyik gyöngyszeme lehetett volna a filmnek. Kár, hogy kevés időt kapott a karaktere, ő már abban a

korban van, amikor nem tud rossz alakítást hozni. De ha ennyit kritizálom a filmet, karaktereit, történetét, hogy mondhatom mégis, hogy jó? Nagyon könnyen, szívvel lélekkel. Remekül mulattam a filmen, minden problémája ellenére, mert mint mondtam, Őszinte. És ez itt a kulcs. Nem akar vetekedni House dokival, nem akar több, grandiózusabb, misztikusabb lenni, mint ami lehet. És ettől lesz igazán élvezetes. Egy habkönnyű kaland a megszokott minőségű Hanz Zimmer hangzással és Ritchie féle operatőri munkával, alaptalanul sok lassítással, de amúgy kevés túlzással. Villámgyors, agyatlan, humoros és őszintén mélység nélküli. Hibátlan? Neheheeem. Élvezhető? Minden további (!) nélkül. Írta:

Szirmai

Gergő.

Forrás: http://hollywoodhirugynokseg.blog.hu/

Guttyán Évi Hurricane, aki bárhova berobban, akár a szélvész. Pofája hatalmas, mellmérete titkos, magassága pont elég, súlya kevesebb is lehetne.Szája mérete is csökkenhetne. Kíméletlen grammarnazi, ügyeletes könyvmoly és otaku.

Ideje az Oscar ráncfelvarrásának – interjú Szirmai Gergellyel Kérdezz-felelek a Hollywood Hírügynökség atyjával, Szirmai Gergellyel. Aki nem ismerné a blogot az egyrészt szégyellje magát, másrészt figyeljen: a Hollywood Hírügynökség egy filmkritikai video blog (alias vlog), amely a 2012-es Goldenblog közönségdíjasa lett kult-szórakozás kategóriá-

ból akár külföldi mintád, egy olyan műsor, amire azt mondtad, hogy ez igen, ilyet kéne csinálni Magyarországon?

ban. Az „utcahosszal” ez esetben gyenge kifejezés. Aki akár egyetlen részt látott belőle, nem csodálkozik. Szó lesz alul többek között modern humanizmusról, feminista hippihölgyről és a macskáiról, Kínáról, az Oscar bagázsról, arról, hogy miben vagyunk jobbak az amerikaiaknál, no, meg a szent és sérthetetlen babakékről...

de a saját módszer kidolgozása sokkal több tanulsággal jár.

Nagy Vilmos: A Hollywood Hírügynökség Ars Poeticájában írtad, hogy célod egy olyan kritikai sorozat készítése, amely az „élvezhető, de nem lefárasztó” arany középúton jár. Szerintem sikerült rátalálnod erre az útra. Volt ilyen szempont-

Szirmai Gergely: Sok videóblog van, amit követek, rettenetesen szeretem ezt a műfajt. Ettől eltekintve egy konkrét formula nincs, amit átemeltem. Igyekszem tanulni a nagyoktól,

NV: Hogy kerültél a vadnyugati faházba Chicago mellett? És főleg a hatvanéves feminista és négy macskája társaságába? Elég sejtelmes... SZG: Egy ösztöndíj keretei közt jutottam ki Amerikába, de lakást nem találtam előre magamnak. Ilyenkor az ember nem válogat, az első segítő kezet megragadtam. Így kerültem a feminista hippihölgy lakásába, és a mai napig hálás vagyok a segítségéért. A macskái viszont, örökre megutáltatták velem az egész semmirekellő fajtájukat.

NV: Azt sejtjük, miben jobbak az

amerikaiak, mint a magyarok. Mi a helyzet, ha megfordítjuk a kérdést? Szerinted mi miben vagyunk jobbak, mint ők? (Leszámítva a pesszimizmust :) ) SZG: Bár ódzkodom ettől az összehasonlítástól, mondok párat: a magyarokban sosem fejlődött ki a fegyverek iránti kulturális vonza-

lom, jóval talpraesettebbek és sokkal kevesebbet verekednek. Hála a jó égnek.

NV: Sokfelé jártál már a világban. A másik nagy falat Kína lehetett. Egy korábbi interjúban mondtad, hogy családi szinten van kapcsolatod ezzel a kultúrkörrel. Ezt kifejtenéd bővebben? SZG: Édesanyám sokáig sinológusnak tanult, a kínai kultúra iránti érdeklődést tőle tanultam el, egészen fiatalon. Volt is kint, többször is, mindig nagy lelkesedéssel mutatta a könyveit a szebbnél szebb tájakról. Nemrég végre együtt is kijutottunk, és így utólag el kell, hogy mondjam,

hatalmas szerencse volt, hogy valaki olyannal mentem ki, aki ismeri a kultúrát. Nem egyszerű befogadni a Keletet. Emellett változatos pontjain az életemnek szembe jött velem a kínai buddhizmus is, filmes és filozófiai formában egyaránt. Most már lassan kezdem érteni is, miről szól.

NV: Többször említetted már, hogy alapvetően humanistának vallod magadat. Ez nekem nagyon tetszik, bár nem igazán tudom elképzelni mit is jelenthet ez manapság. Beszélnél erről egy picit? Ugyanakkor humanistaként nem érzed úgy néha, hogy rossz korba születtél? SZG: Nem gondolom, hogy rossz korba születtem. Ha már itt tartunk, szívesen éltem volna az 1950-es 60-as évek Amerikájában, de szerintem ennek az értékrendszernek most jöhet el igazán az ideje. Meglátjuk. Mindenesetre a modern humanista elveket vallom, őszinte hittel és tisztelettel fordulok az emberi faj felé, és pontosan ezért egyenlő hévvel ünneplem sikereit és rosszallom vétségeit is. A racionális gondolkodáson alapuló társadalmi szerveződésnek, az egyenlő bánásmódnak és az egyén teljesítőképességének felértékelésének is lelkes híve vagyok. Többek közt. Fú, erről rengeteget tudnék elmélkedni, de azt hiszem, ez most nem lenne célszerű…

NV: A kezdeti Hollywood Hírügynökség részek még kizárólag animációs változatok voltak, amelyhez „csak” a

hangodat adtad. Nehéz döntés volt végül odaülni a kamera elé és vállalni a sokszor tini rajongók lelkébe taposó (lásd. Twilight saga) véleményed?

szimplán a neked címzett töménytelen facebook bejegyzést nézegetve -, képes vagy még valamennyire áttekinteni a rajongók ajánlás áradatát?

SZG: Abszolút. Nehéz dolog kamera elé állni, nekem is sokan mondták, még se éreztem át teljesen, mielőtt felment az első élőszereplős videóm a netre. Nem az az ijesztő, amikor hadarni kell, hanem az, amikor feltöltöd magad az internetre. Onnan nincs visszaút. Mindent, ami vagy, vállalnod kell.

SZG: A Hírügynökség egy naprakész kritikasorozat, legtöbbször a héten kijött filmek egyikével foglalkozik. Azzal, ami számomra és nézőim számára a legfontosabb, vagy a legrelevánsabb tartalommal operál. Persze, sokan kérnek tőlem kritikát, de sajnos ezeknek a kéréseknek idő híján csak ritkán tudok eleget tenni. Különleges alkalmakkor viszont a szerkesztőség szavazza meg a boncasztalra kerülő művet.

NV: Egy-egy rész általában 6-12 perc körül mozog. Mindent összevetve mennyi időt fordítasz egy epizód elkészítésére? Vannak segítőid vagy mindent te csinálsz? SZG: Egyedül készítem a műsort, és ennek két oka van. Egyrészt sok tapasztalatot szereztem így világítás, vágás és operatőri munka terén, másrészt így lehet gyorsan, erőltetett tempóban eredményesen dolgozni. Csütörtök film, péntek forgatás, szombat vágás este fent a rész. Nincs idő konzultációra. Ez persze megterhelő munka, de nincs más út. Ha pontosan azt akarom, hogy mondjon egy epizód, amit elterveztem, rajta kell tartanom a kezem a munkafolyamat végéig.

NV: Minden egyes részben van egy kiemelt film, amelyet részletesebben, hosszabban elemzel. Általában erre a „domináns” filmre utalnak a videók címei is. Mi alapján választod ki, hogy éppen melyik film legyen élve boncolva? Ide tartozik - csak

NV: az

Egyébként mi is igazi szakmád?

SZG: Jelenleg filmkészítőként dolgozom. Promóciós anyagokkal, reklámfilmekkel, internetes tartalomgyártással foglalkozom. Emellett végzős hallgatója vagyok a Színházés Filmművészeti Egyetemnek, ha sikeresen lediplomáztam, a média világában fogok valahol elhelyezkedni. Talán összejön az utazó riporteri vágyálom, de ahhoz még meg kell tanulnom spanyolul beszélni, és kamerát tartva hegyet mászni. Egyelőre egyik se megy könnyen.

NV: Kezdetben nyilván gyakorlási lehetőségnek is tekintetted a sorozatot. Kinőtte már ezt a Hírügynökség? Úgy értem, használod még arra ezt a fórumot, hogy úgymond begyakorolj vagy kipróbálj valami olyasmit, ami esetleg jól jöhet pl. az Egyetemen

vagy

más

területen?

SZG: A kísérletezés a mai napig megmaradt, de az idők folyamán megváltozott a célja. Már nem csak a saját képességeimet csiszolgatom, hanem a műsorom műfajának határait is próbálom feszegetni. Mit és hogyan lehet megvalósítani ezen a platformon, hogyan reagál rá a közönség, stb. Így friss marad a műsor is, és én magam is sokat tanulok belőle.

NV: Nem olyan régen indítottad el a Komment Keddet. Mi ez pontosan? Mi a célod vele és szerinted működik-e? SZG: A Komment Kedd egy tradicionális vlogolási technikán alapuló kérdezz-felelek típusú műsor. Úgy éreztem, nem elég közvetlen a kapcsolatom a közönségemmel, ezért teremtettem egy új műsorfajtát, ahol a legégetőbb kérdéseikre válaszolok vágatlan formában. A visszajelzések azt mutatják, van rá igény, de még gyerekcipőben jár a dolog. Egy normális intrót se tudtam még összehegeszteni elé :)

NV: Közeleg az Oscar gála. Rengetegszer kinyilatkoztattad már a díjjal kapcsolatos véleményedet. Fogalmazzunk úgy, hogy ez a vélemény nem pozitív. Szerinted lehetséges az, hogy a váltásra képtelen Oscar bagázst idővel presztízsben megelőzi egy másik, frissebb filmkritikai díj (Golden Globe)? SZG: Érdekes kérdés, nagyon remélem. Ami azonban még ennél is jobb lenne, ha az Oscar-díj maga

frissítené fel azt az idejétmúlt brand-et, amit képvisel. Ebből profitálna mindenki a legtöbbet szerintem. Bármennyit kritizálom is az akadémiát, erre a díjra véleményem szerint továbbra is nagy szükség van. Csak eljött az ideje a ráncfelvarrásnak.

NV: Jut időd a suli, a meló és a Hírügynökség mellett másra? A filmeken kívül van más hobbid? Sportolsz esetleg valamit? SZG: Igyekszem beleszuszakolni a sportot a mindennapjaimba, mert kis korom óta lételemem. Mostanában küzdősportokkal kísérletezem, és meg kell valljam, a nagy szerelmet, a gördeszkát se tudtam még letenni. Számomra messze sokkal szórakoztatóbb, mint a parkban futkorászás. Emellett szeretek számítógépes játékokkal bíbelődni, és amen�nyit tudok, olvasok. A múlt évben rendesen beleástam magamat az amerikai választási procedúrába, és maradt még pár jó könyvem, amik nem tűrnek további halasztást.

NV: Úgy tudom, nagy Tarantino rajongó vagy. Láttad már a legújabbat? S ha igen, hogy tetszett? SZG: A következő epizódban megtudhatjátok ;)

NV: Mi a véleményed a magyar filmekről? A magyar filmgyártásról? SZG: Sajnos nem rendelkezem elég tudással ezen a téren ahhoz, hogy vállalható véleményt alkossak. Kevés magyar filmet szeretek igazán, talán ezért fordultam nyugat felé.

NV: Azt írod a blogon, addig gyártod majd a részeket, amíg „egyszer majd nem lesz bennem elég kedv, akarat vagy kreativitás ahhoz, hogy minőségre törekedjek.” Mik a távolabbi terveid a vloggal? Mit szólnál, mondjuk, egy aktuális eseményekre reflektáló sorozathoz? És ami a legfontosabb: meddig marad a babakék háttér? SZG: A babakéket nem érheti bántódás, a babakék szent és sérthetetlen. Emellett viszont sajnos nem jut időm foglalkozni a honlapdizájn-nal, pedig nagyon akarok. Többen felajánlották már a segítségüket, és sajnos rajtam múlt, hogy nem tudtam igénybe venni ezeket. Egyszerűen nincs elég óra egy napban. Emellett viszont amennyiben átmegy a törvénymódosítási javaslatom, és 30 órásra duzzasztják a szerdát, bele kezdek dédelgetett álmom megvalósításába, egy közéleti, naponta megjelenő hírműsor gyártásába is.

NV: Ha hirtelen össze kéne állítanod egy kedvenc film tízes toplistát... Hogy nézne ki? SZG: Összefirkált, szétradírozott többször összegyűrt majd újra kihajtogatott félig meddig megrágcsált darab papír fecni lenne, az alján egy elkeseredett végszóval: lehetetlen. Forrás: http://gepnarancs. hu/2013/01/ideje-az-oscar-rancfelvarrasanak-interju-szirmai-gergellyel/

Sráckor Ez az a film, amit úgy készített el a mélyen tisztelt rendező, hogy nem keresett új színészeket, amikor újabb korba léptek a történetbeli szereplőik. Nem, nem. Inkább kivárta azokat az éveket. 12 évig készült ez a történet, s lássuk hát, milyen volt a Sráckor? Történetünk főhőse Mason, akihez kisiskolásként

csatlakozunk élete rögös útján. Rögtön megismerjük a családját, ahol máris érezhető az első feszültség a szülők között, aminek természetesen válás lesz a vége. Édesanyjával és nővérével elköltöznek Houstonba, s ugyan tartják az apjukkal a kapcsolatot, de már semmi sem lesz a régi (természetesen). Eközben az anyjuk visszamegy az egyetemre, dolgozik és gyereket nevel igyekszik élni tovább az életét. Mason eközben cseperedik, s elég hamar elérünk a következő iskolaváltáshoz, s egy új család létrejöttéhez. Majd eljön a kamaszkor - az egyik legnehezebb időszak az ember életében - és újabb változásokkal, apákkal és döntésekkel kell szembenéznie. A történet tehát erről szól - s nem többről. Egy szimpla családi történet egy fiú szemszögéből, minimál drámával és mindennapos családi

gondokkal megfűszerezve. Semmi világmegváltás, semmi szupererő; csak a szimpla valóság. Ehhez persze a karakterek is elég sokat hozzátesznek. Nekem az anyuka volt a legerősebb az egészben. Az utolsó nagy fejezetnél az Ő drámája fogott meg egyedül azon két és fél óra során (pontosabban 5 óra), amit a filmmel töltöttem. Az anya fájdalma volt az, ami valamit megmozdított bennem és arra késztetett, hogy átgondoljam az egészet. Én inkább vele a főszerepben alkottam volna egy történetet - bár Ő is csak egy, azon édesanyák közül, akik egyedül nevelik gyermekeiket és próbálnak érvényesülni az életben. Neki ez hellyel közzel sikerül is, bár ahogy írtam, a végén betelik a pohár. Mason a főszereplő, de máris alig tudok róla valamit írni. Szomorú, de igaz. Semmi nem maradt meg bennem vele kapcsolatban, talán csak egy kérdés: miért? Nem értem, hogy miért kellett ezt a filmet leforgatni. Őszintén. Senkit sem szeretnék elrettenteni, nem erről van szó. De ez a történet nekem egyelő a semmivel. Ilyen alapon az én életemet is meg lehetne filmesíteni és ráfogni, hogy családi dráma, önmegvalósítással, énkép kialakítással. Mert ez erről szól. Nem valami hatalmas gondról, nem világmegváltásról - csak arról, hogy Mason felnő és egyetemre megy. Közben meg történnek dolgok, amihez neki

nagyon semmi köze nem volt. Összegezve: a történet számomra semmi, a színészek viszont jók. Az anyát alakító Patricia Arquette (Médium, Gengszterkorzó) remekül játszik, lányát Lorelei Linklater kelti életre - aki nem mellesleg most is úgy néz ki, mint egy kamaszlány - srácunkat pedig Ellar Coltrane. Ők hárman az állandó szereplők, még az apát is elhanyagolhatónak tekintem. Emellett még egy valami nagyon tetszett: ahogy nőttünk fel a gyerekekkel együtt, nosztalgikus érzéseket keltett bennem a kinézetük. Lásd Masont 15 évesen. Oldalt hosszú, szembe logó haj, vékony testalkat - ráadásul iszik és szív. Kamaszkor, ahogy mi is megéltük. Számomra ez volt a

filmben a legnagyobb pozitívum, hogy tényleg elhittem és megéltem ezeket a korokat, így tudtam, hogy ez tényleg így volt. Viszont még mínusz a mennyiség. Két és fél óra kreditlistát nem számolva, nekem öt órámba telt, mire lenyeltem a filmet. Nem volt egy maradandó élmény, ennek ellenére ajánlom azoknak, akik jobban bírnak ülni egy filmen (még a mozis másfél óra is sok nekem), valamint azoknak, akik nem rettennek vissza egy kis családi történettől. Hurricane

Gonosz-e gonosz klón? Az a bizonyos klón, akit a klón- hozom meg, hogy melyik oldalt gyáros Tim Burton alkotott, erősíti, inkább felsorolok szemhogy tönkretegye a műsort, így pontokat, hogy mindenki maga dönthesse el. 1. lehetőség: Gonosz klón egy ponyvaregényből szabadult karakter, tehát azért gonosz, mert az és pont. Erre sok esélyt nem próbálta ugyanis elkerülni Gergő látok, mivel akkor Gergő nem vélemény nyilvánítását az akkor tűrné el. 2. lehetőség: Tervez vaelkészült munkáira és a későb- lamit(esetleg tesz is valamit ellebiekre vonatkozóan. Terve kudarcba fulladt (mint ahogy azt valószínűleg mind tudjátok) és a klón, akit készített elment Hollywood-ba, s elvállalt egy Kevin Bacon szerepet. A történet ott kezdett izgalmassá válni, mikor visszajött és bevállalt egy kritikát. Ott ugyanis kimondne, amit nem feltétlen látunk). ta ő se nem gonosz, se nem jó, A műsort azért nem tette még hanem valami a kettő között. tönkre, mert tudja, hogy jó szolEnnek ellenére az állandó jelzője gálatot fog még neki tenni. Enugyanúgy “gonosz” volt, sőt még nek azért kicsi a valószínűsége,

mert Greg is figyelheti őt, nem hiszem, hogy bevállalná a kockázatot, hacsak nem őrült és így jutunk el a 3. lehetőség: (-hez) Szirmai úr első klónja őrült. Erre okot nem lámost is az. Nos, tok, mikor az első generációbelia döntést nem ek sikerültek a legjobban. 4. lehe-

tőség: Tim valamiért jó heccnek gondolta így elnevezni, ha nem Burton volt akkor 5. lehetőség: Greg nevezte el így mert eleinte mintha ellene játszott volna, vagy 6. lehetőség: ő nevezte el így magát mert egyéniséget akart a nevében és az hogy A klón vagy Első klón nem adja meg azt a hangzást amit keresett, viszont ha így van miért tartotta volna fontosnak leszögezni hogy ő nem gonosz. Bár szerintem ez magyarázza el legjobban hogy miért csak mondják hogy Greg életére és műsorára tör, de igazából csak mondja(mert ha nem mondaná kevésbé lenne stílusos). 7. lehetőség: Eleinte azért tűnt gonosznak mert nem akart Gergő árnyékában élni, de azóta már volt szereplő Youtube-sorozatban, kivágott jelenetben, sőt ő irányitja az eddig megszerzett területeket. Hogy hol a hiba a feltevésben-> ha tényleg azt akarná hogy ne kelljen Greg árnyékában élnie ahhoz segítség nélkül akart volna hozzájutni. Hiszen a HH-ban levő szerepléseinek egy részét Burton-nek, egy másikat Bane-nek, a többit Gergőnek köszönheti akárcsak a politikai hatalmát. A filmszerepet pedig azért kapta mert hasonlít Bacon-re. 8. lehetőség: Az alkotója beszélte tele a fejét, de

amióta kimozdulhatott Burton nélkül rájött, hogy hazudott neki és mivel Gergő győzelme volt az egyetlen mód hogy végre tényleg élhessen, ezért ő tervelte ki Burton legyőzését. Esetleg vezetőnk akkor nyitotta fel a szemét, amikor először beszélgettek. Mi a baj ezzel az elmélettel? Hát, hogy hetekig volt Szirmai úr helyében, hamarabb kellett volna a szemének felnyílnia, vagy meglátogatnia ,,a Béta verzióját”. 9. le-

hetőség: Valamilyen okból (lehet ez a 8. lehetőség, vagy az hogy világuralomra törünk) Greget és a műsort tartja gonosznak, így arra hogy miért viselkedik

jóként az az egyik magyará-

zat, hogy rájött, nem gonosz célokért akarjuk elfoglalni a világot, a másik hogy nem akarja magára vonni a Szerkesztőség haragját. Erre a cáfolat hogy egyszer már rákenhette volna Banere, a másikra meg mégis ki mutatott volna rá neki. Hogy szerintem melyik igaz azt most nem írom le, remélem tetszett ez a kis felsorolás. Alkoholpista

Jenei István A sci-fi, steampunk, kevés fantasy és egyes manga világokban otthonosan mozgó Alkoholpista vagyok, akinek a neve pont az ellentétét jelenti, mint gondolod. A különlegesség benne, hogy olyan helyen lakik, mit térképen meg nem találsz, s ezért lett Atlantisz a testvérvárosa talán. A későbbiekben a személyiségem több, egymástól külön mozgó, de gyakran mégis összetartó énjeimmel találkozhattok pl.: a Vári, a komolytalan, a költő, a komoly dolgokról komolytalan, a filozófus, a már majdnem komoly, a fan, a komoly, ha már muszáj, az író, az optimista, és a tök random. SÜLTKRUMPLI!!!!4!!NÉGY!!!

Minden bárdok legbárdolatlanabbika!!!

A The Bard’s Tale remek. Több okból az, de kezdjük az elején.. Nagy lelkesedéssel vágtam neki ennek a címnek, mivel évekkel ezelőtt ódákat zengtek róla ismerőseim, nekem viszont akkor nem volt lehetőségem kijátszani. Így, friss élményekkel gazdagodva lássuk, mit kell tudni „A bárd meséjé”-ről. Játékunk már sok platformon látta meg azt a bizonyos napvilágot, jelen állapotában 2004ben Playstation2-n és Xbox-on, majd jött a kötelező PC-s verzió is, mostani formájában pedig telfonjainkra és táblagépeinkre érkezett meg.. .mennyi platform.. tudjátok, ez volt az a korszak, amikor a játékkészítőket [legalábbis egy részüket] még érdekelte, hogy nem mindenkinek futja minden konzol beszerzésére.. *nosztalgikus sóhaj* Főhősünk (, aki Lil’ Wayne-en szocializálódhatott, mert mikor először találkozunk vele, annyit tudunk róla, hogy rettenetesen opportunista és hedonista élete kizárólag a pénz és.. keblek körül forog[senki se lepődjön meg, e kettő lesz a fő küldetés motivációja].) „A” Bárd egy útszéli vándor,

aki egy lant és két üres zseb társaságában érkezik meg Houton városába, ahol szinte egyből meggyűlik a bajunk egy tűzről pattant patkánnyal, majd mire észbe kapunk, a játék úgy szórja quest-eket, hogy már épp azon gondolkodsz, hogy miért nem zavar ez téged?

A válasz pedig egyszerű: Az atmoszféra, amit a megastílusos betétdalok, remek zene és a lehetőségekhez képest gyönyörű környezet teremt meg, de a játéktörténelem egyik legszórakoz-

tatóbb brománcát is köszönet illeti. Bárdunknak ugyanis nem más kölcsönözte hangját, mint Cary Elwes (lent) , akit legtöbben a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme vagy a Fűrész 1 kapcsán ismernek, a játék narrátorát pedig az a Tony Jay (középen) szólaltatja meg, aki nekem a Legacy of Kain széria Elder God-jaként maradt meg emlékeimben, de színészi pályája olyan széles skálán mozgott, hogy *munkái* között kizárt, hogy ne találnál ismerős filmet vagy játékot. Kettejük szurkálódó, „ízös” brit akcentusú párbeszéde -melyért Elwes szövegíróként is felelős- olyan szinten szórakoztató, hogy addikt módjára mész tőle előre, csak hogy tovább hallgathasd, ahogy dől belőlük a humor. A játék egyébként egy tipikus akció-rpg, melyben loot-ot főleg ládákból szerzünk, de ha harcra kerül a sor, ott karddal vagy íjjal írtjuk az ellent, ves�szük el a legtöbb vad bőrkabátját, esetleg találunk náluk egy szütyőnyi ezüstöt, vagy másoktól családi fotót és Stonehenge emléktárgyat zsebelhetünk be. Helyet kapott még egy elem, a morális döntés, melyben eldönthetjük, kivel hogy bánunk, majd a történetvezetés annak megfelelően büntet/jutalmaz. Ami a harcrendszert illeti, az első gondolatom ez volt: Ez most egy TF-be oltott fantasy Commandos.. ? Bizonyos szinten igen, ugyanis a rendelkezésedre álló varázshangszeredből az idő múlásával több és többféle segítőt idézhetsz meg magadnak,

melyekre simán ráaggathatod a „Medic” vagy mondjuk a „Tank”

beceneveket, mivel igen fontos társakra lelsz a köpcös gyógyító, a „határozott fellépésű” lovag vagy akár egy sokkoló megjelenésű „villámpók” személyében. A kezelőfelület letisztult és ké-

nyelmes egy 7”-os tableten, viszont egy telefon képernyőjén szerintem már akár a saját ujjaid is lényeges pályaelemeket takarhatnak ki*. A másik negatívum ami viszont már a telepítésnél jelentkezik, az a játék mérete. Miután kifizeted a játék (megjelenése óta megfelezett) árát, választhatsz egy 1.8 és egy 3.6 Gbos textúracsomag között. Tabletekre nyilván utóbbi az ideális, bár a puszta tárhelyigény engem arra késztetett, hogy más játékoktól váljak meg.. (végül Az

ePSXe-hez tartozó ROM-fájlokra esett a választás, de kibír az a Tekken 3, meg a THPS 2 pár napot külső vinyón is. :) *Vállalkozó szellemű, de táblagéppel nem rendelkező kollégáknak inkább javasolnám a PC-s vagy konzolos verziót. Mindent számításba véve, a The Bard’s tale remek szórakozás, ha szereted a kalandjátékokat, a fekete humort és nem ijeszt meg az angol nyelv VLP

Végső értékelés.. Loki?

Varga László Péter Korelnök, író, lektor, elszánt perfekcionista... Viharsarok büszke szülötte, ki már több, mint két éve koptatja a pesti flasztert, s kinek tüdeje sírva könyörög egy slukkért szülővárosa (Békéscsaba) oxigéndús levegőjéből. Írói ambíciókkal bír, melyekről az írógépe körül itt-ott felbukkanó félkész könyvek tesznek tanúbizonyságot. Kiváló nyelvérzékkel és remek hangi adottságokkat bír(utóbbi családi vonás), emellett szót érdemel megnyerő félmosolya, fergeteges humora és legendás szerénysége is. Igazi movie-geek a legrosszabb fajtából, aki bárhol, bármikor kijavít, ha netán téves információ birtokában talál. Hasonlóan lelkes a helyesírást illetően, mely tulajdonsága a Grammar Nazi-k dicső klánjának egyik, hanem legelszántabb tagjává tette. Gaming-karrierje egy Atari 2600-on indult, majd tucatnyi platformot járt be, jelenleg cikkeket ír androidos kalandozásairól, melyekben igyekszik megismertetni a gyanútlan olvasót a játékok „aranykorával”. Aktuális arzenálja: Wayteq XTab-70dci, Samsung Galaxy S3.

A MAGUS avagy a legnépszerűbb magyar szerepjáték Egy szó, amiről mindenkinek más jut eszébe és legkevésbé sem az, amiről írni fogok nektek. Szerepjáték. Két dologra gondolnak ilyenkor az emberek. Online MMO és a 18+-os tartalom. Van azonban még egy jelentése ennek a szónak, ami régebbi mint amelyiket a gamer világ ismer. Amikor még nem voltak számítógépek tucatszámra és internet-hozzáférés , akkor is sok más szórakozást találtunk magunknak. Ezek közül az egyik volt az élő szerepjáték. De mi is ez? Ha röviden akarom

elmondani, akkor csak annyit súgok, hogy mindenki kap egy karaktert, amit egy történet alatt irányíthat. A mesélő adja meg ezt a keretet a játékosoknak és irányítja a játék folyását. Sok minden múlik a jó mesélőn. Amennyiben tapasztalt, akkor a történetet úgy tudja össze tenni, hogy akár 5-6 játékos is megtudja magának találni azt a részt, amiben ő a jó és hozzá tehet a végkimenetelhez. Mesélő bárki lehet, aki úgy érzi, hogy elég kreatív egy történet

összerakásához. Hogy is folyik maga a játék? Az előzmény az, hogy a játékosok kiválasztják, milyen világot akarnak behatóbban megismerni és játszani. Magyar fejlesztésű szerepjáték könyv kettő van. Az egyik a Codex , amihez tartozik még egy Grimore nevezetű könyv, mely a varázslatokat tartalmazza. Abryss világába vezet el minket, ahol leginkább harcosok vannak és kevés nagyhatalmú mágus. Kezdésnek ez a könyv tökéletes. A rendszere könnyen érthető, de sajnos nem teljes. Szomorú tény, hogy ezt a szerepjátékot nem fejezték be sose. Hiányosságok vannak benne és a varázslat könyv olyan szintű szabadságot add, hogy nehéz korlátok közé szorítani. Érdemes ezért csak a Codex-et használni. Igaz, hogy ott nem szerepel a varázslók rendje mint játszható kaszt, de a többi osztály jól ki van dolgoz-

va. Többféle harcost tudunk megalkotni egy fantasy jellegű középkori világban, ‘mely nem

mentes a mágiától. Kezdőknek tökéletes, hogy beletanuljanak. A másik magyar fejlesztésű sze-

repjáték a MAGUS. A meglepő az hogy mindkét játékot szinte ugyanaz a csapat fejlesztette, de ez lett a befutottabb végül. Így lehet az, hogy a fenti világ nincs teljesen befejezve. A történelmi tényeket most inkább kihagyom. Teljesen mindegy mióta létezik de hozzá kell tenni, hogy „Az első törvénykönyv” -el kezdődött el ez a világ. Jelenleg az „Új törvénykönyv” a legfrissebb és ezt használja mindenki. De ezzel nem teljes az univerzum. A Bestiárium is része ennek, mely a szörnyeket tartalmazza részletesen. Ezek mellett léteznek még az írók által kiadott regények. Ez is mutatja hogy milyen közkedvelt. Maga a világ és a lehetőségek tárháza is sokkal szélesebb mint a Codex-ben. A mágia áthatja ezt a könyvet és rengeteg kasztot alkottak meg a több mint 30 létező ország mellé. Gyakorlatilag bármi lehetünk.

Az egyszerű kereskedőtől elkezdve a tűzmágusokon és varázslókon át a legjobb harcművészek. Alapesetben, amikor a karakter létrejön akkor a 9 kaszt közül egyet kell válasz-

tanunk és annak megfelelően megalkotni azt a karaktert, akit meg kívánunk formálni. Miután ez kész van, kitaláljuk az előtörténetét. Előtte és utána is megtehetjük ezt. Fontos hozzátenni hogy először csak egy kaszt lehet de később lehetséges a többkasztúság. Az hogy hova akarunk születni a mi döntésünk megint. Rengeteg ország van és mindegyiknek meglehetősen részletes a leírása arról hogy milyen

a társadalom, milyen a kapcsolatuk a többi országgal és milyen népek lakják. Ahogy már megszokhatta mindenki, itt is több faj van. Ember, elf, félelf, törp, ork, kyr és a speciláis fajok. Mindenki megtalálja a magáét. Van már hősünk. Jöhet egy történet, ami az éppen aktuális mesélő feladata, hogy megalkossa. Tekintve, hogy részletes leírás van a sok országról, és maga a könyv és az írók által megjelent regények is felhasználhatók, így nem lesz gondja senkinek sem azzal, hogy nem tud mit elképzelni. Kötöttségek vannak, de nem olyan súlyosak. A történet szólhat a jelen korban vagy egy alternatív univerzumban. Esetleg egy álomban. Mágiával szinte mindent meg lehet magyarázni. A lehetőségek tárháza. Lehetne így is emlegetni a könyvet. Én nem vagyok benne ebben a világban olyan régóta, de engem ez marasztalt. Szabályok közé van szorítva minden, de mégis a legnagyobb szabadsá-

Pávkovics Erik Erik vagyok az újság egyik főszerkesztője. Nagy koponya a matematika és a fizika terén, emellett igazi filmbuzi. Nincs olyan beszélgetés, ahol ne hoznék fel legalább egy jó filmet, barátnőmet az őrületbe kergetem filmes idézetekkel, plusz jó szervezőképességgel rendelkezem és régebbi tapasztalataimra támaszkodva koordinálom ezt a lapot.

got adja meg. Magyarországon sokan vannak, akik használják ezt a világot szórakozásra és kikapcsolódásra. Személy szerint az ismerősi körömben ugyanúgy van, aki negyvenhez közelít és, van aki éppen csak tizenynyolc éves. Mindkét korosztály megtalálta benne azt, amit keresett. Így mondhatom azt, hogy az élőszereplős szerepjátékot bárki elkezdheti, ha talál maga mellé két játékost aki játszana vele együtt. Akkor el is érkeztünk a végére az első alkotásomnak itt. Csak egy hely, egy könyv és hasonló érdeklődésű emberek kellenek a játékhoz. Budapesten sok ilyen társaság létezik. Én személy szerint Győr szívében lakom és itt találtam meg ezt a társaságot. Nyolc fő alkotja és az ötletem által jöttünk össze. Így bátran írhatom itt, hogy össze lehet hozni egy ilyen társaságot és a lehető legjobb szórakozási forma lehet belőle. Nok Dávid A Győri MAGUS RPG, Fitness and Geek Club egyik alapítója.

Beyond: Two Souls BEVEZETÉS Először csupán egy végigjátszást láttam a Beyond: Two Soulsból. Szerelem volt első látásra. Végigkövettem a sorozatot és tudtam: nekem meg kell vennem ezt a játékot! Ezért is tettem le a voksom egy PS3 mellett mikor konzolt vásároltam, ugyanis a Beyond exkluzívan csak a Sony pre-gen masinájára jelent meg egyenlőre.(Kiszivárgott információk szerint a jövőben van rá esély, hogy érkezik PS4-re egy felturbózott verzió) A játékot a Quantic Dream fejlesztette és a Sony Computer Entertainment adta ki 2013 végén. A fejlesztőcsapat 1997-ben alapult és a Fahrenheit-tel vált ismertté. Ezt követően érkezett a Heavy Rain, és most a Beyond. TÖRTÉNET A történet egy nem hétköznapi lány, Jodie Holmes életútját mutatja be gyermekkorától a húszas évei végéig. Jodie-hoz gyermekkora óta hozzá van kapcsolódva egy entitás(szellem/démon). Ezt a lényt Aidennek hívjákls gyakran megkeseríti a főszereplő életét. A sztori nem lineárisan halad, ugrálunk az események között. Egyszer még kisgyerekként játszunk a barátainkkal, máskor már hajléktalanként tengetjük

napjaink az utcán. Rendkívül megható, izgalmas sztori, gyakorlatilag ez egy interaktív film nem is igazán játék. A történetről nem mondhatok többet, sajnos minden spoiler lenne. Ezt a történetet látni akarod. Hidd el nekem. Látnod Kell. Mivel ennél többet nagyon nem mondhatok, hadd írjam le, hogy nekem mit nyújtott ez a sztori: izgultam, féltettem Jodie Holmes-t. Jodie nem csak egy karakter, hanem olyan, mintha egy élő személy lenne. Még a legszőrösszívűbb játékosnak is garantáltan lezsibbad az agya, néz ki a fejéből elterülve a kanapén és elgondolkozik majd: „Ezek után mit kezdjek az életemmel?” Az érzékenyebbeknek a szeme is könnybe lábadhat. A Beyond mesteri szintre emelte a történetmesélést. Ismétlem: Látnod Kell! JÁTÉKMECHANIKA A Beyond -mint mondtam- egy interaktív film. Egy 13-14 órás film, ahol te dönthetsz. Minden döntésed kihatással van a játék alakulására. No, persze nem nagy mértékben hisz a végkifejlet mindig ugyanaz marad, de különböző utakon érhetjük el. A többi karakter gyakran beszélget velünk, ekkor nekünk kell dönteni, hogy reagálunk. Válaszainktól függ a beszélgetések menete is. A játéknak

ennek köszönhetően rengeteg (több mint húsz, nem sokban eltérő) befejezése van. A játékterek, tehát a „pályák” nagynak tűnnek, de igazából mindig pontosan meg van szabva mikor, merre, mennyit mehetünk. Ez nem egy open world, de azért nem is egy cső játék. Rengeteg lehetőségünk van egy-egy helyszínen. Jodie irányítása főleg a Quick Time Event-ekre épül. Gyors gombnyomogatás, gomb nyomva tartása, stb. A játék kihasználja a Dualshock 3 SIXAXIS funkciót is, tehát mozgásérzékelős mechanika is be vannak építve. Ez annyit tesz, hogy mikor például Jodie ugrani akar, akkor meglengetjük a kontrollert felfelé és ugrik. Hát nem remek? A harcok, mivel Jodie gyakran keveredhet verekedésbe, szintén egy QTE-szerű intuitív rendszerrel működik. A lényeg , hogy egy előre felvett verekedést látunk, és látjuk mit akar csinálni Jodie. Mikor támadni/ hárítani akar, az idő belassul, nekünk pedig az analóg kart megfelelő irányba kell húzni. Ennyi. Pofonegyszerű, igaz? Hát annyira talán mégsem. Gyakran nehéz eldönteni, mit is akar hősünk, ilyenkor pedig bele lehet szaladni pár nyaklevesbe. A játékban egyébként nincs olyan, hogy Game Over. Nem lehet meghalni. Ha valamit elrontunk, Jodiet látjuk szenvedni.

És higgyétek el nekem, nem jó szenvedni látni, nagyon fájdalmas dolgok tudnak történni vele. Erre is értettem, hogy én féltettem a lányt, nem akartam, hogy baja essen. Aiden irányítása jól sikerült, rá a háromszög gombbal lehet átváltani. Ilyenkor szellem-módban vagyunk tárgyakat tudunk mozgatni, embereket megszállni és megölni, gyógyítani, valamint emlékeket sugározni Jodie fejébe. Aidennel is kell harcolni, démonok ellen. Ez igen egyszerű egy mozdulattal el lehet őket pusztítani. A játékot lehet tolni ketten is, azaz co-op módban, ezért a Sony kiadott egy okostelefonos alkalmazást Beyond: Touch néven. Ezzel Aiden-t lehet irányítani, ha esetleg nincs otthon két kontrollerünk. SZÍNÉSZEK A főszereplőnket, Jodie-t nem más alakítja, mint a zseniális Ellen Page(Filmjei: Juno, Romának Szeretettel, Eredet, X-Men: Az eljövendő múlt napjai). Page a kezdetektől hitelesen játssza a szerepet. Be kell vallanom mióta láttam Page-t ebben a játékban igazi fanatikusa lettem. Remek színésznő, tényleg. A másik fő karaktert Nathan-t (akiről nem sok szó esett mert ugyebár spoiler veszély van) Willem Dafoe alakítja, szintén brilliánsan. Mellettük szerencsére a mellékszereplők sem ma-

radnak szégyenben, bár nyilván látni lehet a különbségeket. A színészi játékot motion capture technológiával vették fel, és a mimikák valami hihetetlen élethűre sikerültek. Jár a taps az egész brigádnak, tényleg nagy munkát végeztek. LÁTVÁNY A játék látványa szintén kifogásolhatatlan. 720p-ben, azaz HD felbontásban fut. Elmenne még egy next-gen játék grafikájának is, bár ezen biztos sokat dobott, hogy a játék filmes sávokat használ alul-fölül, így több képkockát lehetett elérni. Nem mondom, hogy néha-néha nem röcög meg egy kicsit, de így is a maximumot hozták ki a PS3 hardveréből. Nem kapcsolódik ide túl szorosan, de megemlíteném, hogy a soundtrack is zseniális. Megéri belehallgatni, én hetekig függtem rajta, pedig nem az én műfajom. ÚJRAJÁTSZHATÓSÁG Valószínűbb, hogy nem esel neki újra, hacsak nem szeretsz bele úgy a játékba, mint például én, aki látott egy végigjátszást, majd 4 hónap alatt háromszor kitolta. Ha neki is esel, akkor valakivel co-op-ban, hogy lásd, ő hogy éli meg, mik a reakciói, mert ez egy élmény, amit át kell élni. Lehet, hogy ő máshogy

fog dönteni, mint te, ilyenkor pedig olyan jeleneteket is láthatsz a játékban, amik kimaradtak, mikor máshogy döntöttél. Nekem még harmadszorra is voltak új részek, amiket még nem láttam, nem is tudtam róla. Nekieshetsz még a trófeákat megszerezni, valamint ös�szegyűjteni az összes bónusz cuccot a pályákon és ennyi. A bónuszok feloldanak dolgokat a menüben, például képeket, videókat. A játékhoz jött egy fizetős DLC is kb. 1500ft-ért és félórányi extra tartalmat lehet vele bezsebelni. ÖSSZEGZÉS Ahelyett, hogy összefoglalom még egyszer a dolgokat, lássuk kinek ajánlott és kinek nem: Ajánlott annak, aki: - szereti a jó történeteket - nem kapja fel a vizet a sok QTE-től - ismerkedni szeretne a videó játékokkal Nem ajánlott annak, akit: - nem fogott meg ez a cikk -Molnár ’MonoKrom’ Levente-

Az elmúlás hamuszürke árnyalata: This War of Mine kritika

„Egy modern Háborúban úgy fogsz meghalni mint egy kutya. Ok nélkül”. Ezzel a Hemingway idézettel szeretném indítani szerény kritikámat, mert számomra ez mindent elmond a modern háborúk természetéről. Manapság a játékiparban úgy mutatják be sokszor a különböző háborúkat, mintha azok valamiféle hősi tettek giccses sorozata lenne,ahol a legyőzhetetlen „RAMBO”- HŐS győzedelmeskedik,a velejéig gonosz ellenség pedig megbűnhődik. Miközben mindent beleng a hősiesség pátoszának dicsfénye. A háború borzalmát, brutalitását bevonták egy jól emészthető cukormázzal, fogyassza csak egészséggel a kedves játékos. Na de itt jön a képbe tesztalanyunk, a 11 Bit Studios gyermeke, a This War of Mine. Két

tűz

között.

Kezdjük a játék fő csavarjával: itt nem marcona katonákat, állig felfegyverzett „szuperhősöket”, hanem szimpla civileket irányítunk. Igen, jól olvastad. Egy játék, ami az akció

helyett az emberekre, a valós problémákra helyezi a hangsúlyt. A történetről dióhéjban annyit, hogy egy ostromlott, polgárháborús városban, a kormányerők és a felkelők közti senki földjén összeverődik 3 vadidegen(minden indításnál véletlenszerűen generált, egyedi tulajdonságokkal rendelkező) ember egy romos háztömbben, és EGYÜTT megpróbálnak túlélni a háborús pokolban. Miután elindul a játék, egyből

bele is esünk a mélyvízbe,mivel itt nincs(!) oktatómód. (Majd megtanulod hogyan kell… Majd kitapasztalod pár halál után..) Na de ne rohanjunk annyira előre.. Kezdjük a külsőségekkel.. Szürke Ősz. Hogy is néz ez ki?? Oldalnézetes, 2.5 D-s platformer környezet. Röviden, tömören. Az egész megfejelve egy szürke, lepusztult, melankónikus látványvilág-

gal, ami olyan atmoszférát teremt, amire kevés játék képes. (Ilyen pl.: a Metro sorozat). A grafika remekül aládolgozik a hangulatnak: a fekete-fehér színvilág, a képregényes hatású hátterek, az élőszereplős fotók, és a minimalista HUD „sugározza” magából a játék egészét belengő nyomasztó érzést, és remekül hozza azt a szomorkás hangulatot, ami körbelengi a programot az elejétől a végéig . Na

és

irányítás??

Irányítás?? Az egér bal gombját fogod használni mindenre .(Mozgás, harc, tárgykészítés, stb.) (Így sem lesz egyszerű dolgod túlélni, ne félj:D) Az

élet

körforgása

Folytassuk kritikánkat egy kis játékmenet-betekintéssel. A T.W.oM. olyan, mint az élet (piszok nehéz, és nem kapsz semmiféle segítséget), a játék napokra van osztva, és ez határozza meg a játék mechanikáját. Nappal hőseinkkel tárgyakat „craftolunk”, ellátjuk sérüléseiket, kielégítjük napi szükségleteiket, ápolgatjuk szegény kis lelküket. A HUD nagy segítségünkre lesz, mivel ezen látjuk hogy éppen az adott delikvensnek milyen panaszai vannak, emellett a háttérsztorijukról is információkat kapunk. A tárgykészítésről an�nyit még, hogy a műhelyen belül tudjuk őket elkészíteni, de ehhez nyersanyagokra lesz szükségünk.

Itt jön képbe az éjszaka, amikor a kiválasztott „guberálónk”

(más szemszögből hívhatjuk akár fosztogatónak is) elindul a városba, hogy egy kiválasztott épületet átkutasson.(Tipp: ajánlott listát készíteni mi kell, és úgy kiválasztani a megfelelő házat) Ilyenkor nem árt figyelembe venni, hogy milyen emberek laknak a kiválasztott épületben. Lehetnek békés állampolgárok, harcias dezertőrök, vagy csak szimpla emberek, akik túl akarják élni a háborút. Mondanom sem kell, hogy nem mindenhol látnak szívesen. Van ahol tudsz kereskedni másokkal, de általában a „Te meg ki a fene vagy?” –„shotgun golyót a fejbe” elv érvényesül. Ugyanez ránk is érvényes. Számomra egy hatalmas pozitívum,hogy a játék nem mondja meg mi a helyes döntés és mi nem. Megöltél egy idős házaspárt? Vállald tetted következményét! Nincs visszatöltés, felelősséged teljes tudatában kell döntened. Rendezhetjük a dolgokat békésen, de egy kés a hátba is segít sokszor. Problémát az jelent, hogy egy-

részt emberkénk nehezen viseli a gyilkosságokat, másrészt társaink egyszerre erkölcsi kiselőadást kezdnek (KEZDENEK-SZIN HIÁNYBAN NAGYBETŰ -MINI)el tartani arról, hogy mennyire rossz dolog volt amit tettél. Ha már a késelésnél és gyilkosságnál tartunk, hadd térjek ki a harcrendszerre. Lopakodj. Ez a hívószó. Szép lassan, lehetőleg késsel felszerelve. Mivel minden azon múlik, ki veszi előbb észre a másikat, „csupán” annyi a dolgunk, hogy becserkésszük a delikvenseket, és egyesével levadásszuk őket. Csendben. Néha azért a shotgun/pisztoly is segít, de mivel kevés a lőszer, inkább csak végszükség esetén ajánlom. A

halál

misztikuma

Végezetül ejtenék még pár szót

az egyik fő motívumról, ami körbelengi a játékot, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ez pedig a halál. A napok múlásával egyre inkább „hozzánk nőnek” hőseink, egyre inkább átérezzük sorsukat, személyes tragédiáikat. És ilyenkor jön általában az elkerülhetetlen vég. Egy rossz döntés, egy elmulasztott lehe-

tőség (ott felejtett gyógyszer) által valamelyik hősünk elhalálozik. Lehet az betegség miatt, lehet erőszak miatt, vagy csak nem bírja tovább a nyomást és a stresszt, és véget vet életének. A halálnak itt ezer arca van, de emelett magában rejti a játék örök érvényű figyelmetetését is. Az elmúlás örökérvényűségére figyelmeztet ( tegnap még volt élelmünk, kötszerünk, ma meg már éhezük és betegek vagyunk), döntésink következményére, hibáink vállalására. A halál ábrázolása nem öncélú magamutogatás, sokkal inkább egy jelzés, hogy „ismét kihunyt egy gyertyaláng”, de az élet megy tovább. Összegzés: A This War of Mine-t azoknak a Kollégáknak ajánlom, akiket érdekel a háború igaz oldala, akik kellően kitartóak ahhoz, hogy újra és újra nekikezdjenek a játéknak, akik szeretik az elgondolkodtató, mély tartalmú indie játékokat, és akik bírják a kihívásokat, mert ez a játék olyan, mint az élet. Nehéz, sokszor semmilyen segítséget sem ad. Itt nincsenek magasztos célok, csak a túlélés. Túlélni a földi poklot, reménykedni, hogy egyszer mindez véget ér, és egy szebb, jobb világ köszönt hőseinkre.(Ez már szinte Coelho-s idézet lett). Itt nincs se dicsfény, se pátosz, csak némi elégedettséggel vegyes érzés, amikor túlélsz még egy napot.. Majlinger

Ákos

Készítette:Rozsnyai Gábor

Ez itt a Hollywood Press Agency Szereted a filmeket? Esetleg a játékokat is? Netán van egy jó képregényed vagy fan fiction-öd? Megosztanád élményeidet,véleményeidet másokkal? Szeretnél a szerkesztőségben szerkesztő lenni? Nem baj ha nem vagy profi cikk író,köztünk a helyed.

Ha felkeltettük a ﬁgyelmedet akkor keress meg minket facebookon,vagy emailben a hsznewspaper@gmail.com címen.

HIDD EL NEM BÁNOD MEG!