Eötvös Diák (Eötvös Student) LXXIII./I. Minta (Pattern) by harsanyi_dorka

LXXIII. évfolyam - I. szám

Az újság készítésekor magunkat egy különleges kihívás elé állítottuk: nem a szövegeink köré szerveztük írásjeleinket, hanem épp fordítva. Azaz kész művekből kivett írásjelek mentén haladva írtunk néhány cikket.

6-13. 16-24. 28-29. 34-37. 40-47. 50-60. 70.

13-15. 25-26. 48-49. 30-33. 61-63. 38-39. 65-69. 3

Minta MINTA

Sok fajta írásminta létezik,és egy kicsit mindegyik megtalálható az újságban. (Én pont ezt szeretem a legjobban benne, ez teszi olyan sokszínűvé.) Több is kell, vagy ennyi elég egy újsághoz? Azért én szeretném azt gondolni, hogy mi is kellünk hozzá. (A mi kifejezés praktikusan absztrakt ahhoz, hogy bárki eldönthesse magát a részének tarja-e.) ennyi elég egy újsághoz, vagy több is kell?

, . ( , . ) , ?

ŐSZI KVÍZ

Tudd meg, hogy a személyiséged alapján, milyen őszi programokon vegyél részt?

1. Kinézel az ablakodon, és látod, hogy esik az eső. Milyen érzéssel tölt el ez? a. Nagyon örülök neki, mert úgyis azt terveztem, hogy ma csak olvasgatok és teázom b. Nembaj! Áthívom a haverjaimat, egy társasjáték-partyra c. Ajj…Akkor ma mégsem megyek futni d. Szuper, legalább marad időm egy új recept kikisérletezésére e. Jaj ne! Pedig GeoCatchingre mentem volna 2. Hogyan indítanád a tökéletes őszi napot? a. Egy vegán, sütőtökös palacsinta b. Csak kávé, mert este sokáig buliztam c. egy nagy fahéjas protein shake d. szívárványszínű, házikészítésű kakaóscsiga e. rántotta, baconnel és sodukuval bolondítva 3. Egy viharos estén milyen sorozattal kuckózol be az ágyba? a. Nem szeretem a sorozatokat, artmozikba járok b. Euphoriát!!! c. Inkább egy jó birkozómeccset nézek a tv-ben d. Chef’s table vagy valamilyen más főzős műsort e. Az új Bill Gates-ről szóló sorozatot fogom elkezdeni 4. Egy napfényes szombat délutánon mit csinálnál a barátoddal/barátnőddel ? a. Piknik vagy festegetés a szabadban b. Pihenek otthon, felkészülve az estére… c. Elmegyünk kajakozni a haverjaimmal d. Piacra megyek, és végig kóstolom a házi sajtokat, és lekvárokat e. Közös deriválás és integrálás, képzeletbeli cosinus csúzdázás 5. Mi a kedvenc őszi ruhadarabod/kiegészítőd? a. A nagy, turkálóban talált, horgolt sálam b. Az internetről rendelt, neonszínű hasi-tasim c. Az Adidas melegítőm, rajta az egyesületem nevével d. Egy kiskanál, amit mindig magammal hordok e. A vízálló bakancsom és termoszom 6. És legvégül, milyen lenne a legromantikusabb őszi randid? a. Színhház, utána esti séta forraltborral b. Padthai, és tallán benézünk egy szórakozóhelyre is c. Bringóhintózás és perecevés d. főzőtanfolyam vagy tökfaragás e. levélpréselés és Libegőzés

Ha a legtöbb válaszod…

Te bizony egy művészlélek vagy. Mindenképp látogass el október 23-án a Trafóba a 8. Országos Slam Poetry Bajnokság döntőjére. Vagy ha esetleg inkább a művészeti diszciplínák keveredését kevdeled, menj el a Szépművészeti Múzeumba és vegyél részt egy Textúrán november 5-én, 12-én, 19én 26-án vagy december 3-án. Ha pedig érdekel a kortárs képzőművészet nézz el november 17-én a Wamp desing vásárra..

Te egy örök bulizós alkat vagy. Egyik péntek estén menj el a Budapest Rooftop Cinemába, ahol modern és klasszikusabb filmeket is vetítenek. Október 26-án irány az Akvárium, mert a Blahalouisiana koncert csak rád vár!

Minden nap láb-nap, szóval irány a BBU Halloween Run november 3-án. Ha pedig túráznál egy jót, keresd Peti bát, és irány a Kék-túra. És a nindzsákkal való edzést se hagyd ki október 24-én vagy 31-én a Superflyban.

Te egy kikököpött Jamie Oliver vagy! Mindenképp menj el egy vacsorával egybekötött sétahajózásra október 24-én, vagy foglalj helyet egy vegán gasztro túrára a Buda Bites-nál. Ha inkább magadnak főznél nyomás a Budapest Makerybe, a DIY étterembe, ahol kész ételek helyett hozzávalókat és instrukciókat kaphatsz.

Akkor te egy kíváncsi alkat, egy igazi felfedező vagy, aki a természetben érzi a legjobban magát. Vegyél részt 31-én a Halloween Esti sétán az Állatkertben. Vagy nézz el a Holdmúzeumba és fedezd fel az új Művészet és világűr kiállítást. Ha pedig a természetbe vágysz, a Budakeszi Arborétum reggeliesti sétákat szervez a szarvas bőgésben zenélő erdőinkben.

MINT A… intertextualitás:

parafrázis:

„Szövegköziség,szövegek közöttiség. A transztextualitás egyik fajtája. A különböző szövegek között kimutatható funkcionális vagy referenciális hasonlóság, esetleg azonosság. Szövegalkotó, szövegátalakító eljárásként valamely szövegbe szó szerint vagy célzásszerűen (célzás, allusio) beépített másik szöveg Gyakori a retorikai műfajokban.” „(gör. lat.) &#39;hozzámondás, kifejtés, körülírás&#39; Átdolgozás, átfogalmazás. A szemantikai azonosság egyik eszköze. Parafrázis az egynyelvű szótárak értelmezést adó szócikke is, és egy irodalmi mű tartalmilag hű átírása az értelmezés, a népszerűsítés szándékával, vagy valamilyen művészi hatás elérése céljából.” (Kulturális Enciklopédia)

Most, hogy már mindenki tudja, mi az az intertextualitás és a parafrázis, összegyűjtöttünk kortárs verseket, amik közismert alkotások MINTÁjára készültek. Párosítsátok össze a parafrázist az eredetivel!

Orbán János Dénes Egy ballada redukciója A mosógép a lepedőt lágyan zúgva csak mossa, mossa. Ágnes nem meri kikapcsolni. Áll mellette, nézi zokogva.

Lackfi János Leviszem a szemetet Már vénülő kezemmel Viszem le a szemetet, Már vénülő szívemre Szedem a gyógyszereket. Jósoltak világvégét, Hálnék és halnék veled, De elmaradt a csim-bumm, Szép apránként vége lett. Már vénülő kezemmel Masszírozom lábadat, Már vénülő szememben Ráncaid lánca megszakad. Nem tudom, hová röppensz, De elkapom a bokád, És beugrom utánad, Ha elnyel valami kád.

Kőmíves Kelemenné

Pál Sándor Attila A falba épített asszonyok balladája tizenkét kőműves összetanakodott, egyik azt mondta, kurva sok a meló, de hiába, ezt kell [ csinálni, másik azt mondta, lófaszt fog itt gürcölni ennyiért, [ ő inkább lelép, harmadik azt mondta, hova mész, ha külföldre, veled [ tartok, negyedik azt mondta, ő nem abba az országba megy, [ hanem egy másikba, ötödik azt mondta, nem beszéltek nyelveket, barmok, hova [ mennétek, hatodik azt mondta, ő velük menne, hetedik azt mondta, jobb a pénz, de túl sok ez így, nem [ lehet bírni, nyolcadik azt mondta, kérek még egy sört, kilencedik azt mondta, Jancsi, haladjál azzal a kibaszott [ malterral, tizedik azt mondta, Kelemen, ilyen hülye nevet, jól [ kibasztak veled, tizenegyedik azt mondta, megint megcsalt az asszony, tizenkettedik azt mondta, fogjuk meg gyengéden, és [ tegyük bé a mészbe

Arany János : Ágnes asszony

Ady Endre: Őrizem a szemedet

Most pedig Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra című verssorozatából olvashattok részleteket. A versek alapja a Boci boci tarka gyerekdal, és ezt írta át különböző kortárs, magyar és világirodalmi költők stílusára. Jó párosítást!

Hol vagy fületlen ifjuságom, ó? Ti tarka-barka búk, ti büszke lázak? És hol vagy bölcsi, merre vagy dedó, ahol nyuszit pusziltam uszkve százat? Hol vagy szerelmem, kis bocivirág, kit óvtalak, ne bántsanak bacik, kit hívtalak macik becenevén, ha hapciztál, varrtam neked nacit. S most túl puszin, nyuszin, és túl focin, itt állok partedlim levetve, pőrén, s ha kérditek, hány bőr van egy bocin, azt mondom: hány kis folt van még a bőrén… Az egész világ egy nagy tehenészet – én meg csak állok itt, és heherészek. Hol vagy fületlen ifjuságom, ó? Ti tarka-barka búk, ti büszke lázak? És hol vagy bölcsi, merre vagy dedó, ahol nyuszit pusziltam uszkve százat? Hol vagy szerelmem, kis bocivirág, kit óvtalak, ne bántsanak bacik, kit hívtalak macik becenevén, ha hapciztál, varrtam neked nacit. S most túl puszin, nyuszin, és túl focin, itt állok partedlim levetve, pőrén, s ha kérditek, hány bőr van egy bocin, azt mondom: hány kis folt van még a bőrén… Az egész világ egy nagy tehenészet – én meg csak állok itt, és heherészek.

William Shakespeare

Az vagy nekem, mi tejnek a tehén. Kegyetlen borj, ki lelkem hörpöli, Kin szebb a folt, mint máson az erény, S ki épp hiányod által vagy teli. Hisz az legyez, hogy nincsen legyeződ, Nemléte hajt rád létező legyet, Így lepi légy a meztelen mezőt, Körötted én is így legyeskedek. Csapom neked a szelet, hisz te, lám, Saját magadnak csapni nem birod, De szép fületlen, nem fülelsz reám, Versem neked kimondva is titok. De légy bár csonka, foltos és süket, Szívem mégis lakatlan nélküled.

Bőgicsélő tarka lényke, Szívemet lakó tehénke, Ah, mért lettél ily nehéz? Faldogáló kicsi szádtól, Harmatgyöngyös orrocskádtól Vidor kedvem mért enyész? Odahagytam borozásim, Feledém víg torozásim, Míg te éltetőm valál, Pegazomról leugortan Csak terajtad bocigoltam, Nem csaldosott a halál. Ám miolta nyögdegélnek Érzeményim, már az élet Lillám nélkül mi nekem? Bibe nélkül mi a porzó, Szomorú kis bocitorzó, Fülevesztett szerelem?

Csokonai-Vitéz Mihály

Varró Dániel

Bokor Míra és Bognár Panni

LENNE ITT EGY KORMÁNY A DÖ gerincét mindig is az a pár lelkes illető adta, akik a kormány tagjaként vettek részt a munkában. Így hát fair lenne, ha most egy kicsit ők lennének előtérben.

Bacsó Zétény:

Kovács Nóri: Az E5vös egy szuper közösség, sok színes személyiségel, csak kell egy löket, ami jobban öszszehozza őket. Erre van a DÖ.

Akkor érzem jól magam DÖ téren, ha sikerül kitalálnom egy újítást, amit aztán meg is tudunk valósítani. A DÖ segít leküzdeni a szorongásomat, amit a saját tehetetlenségemmel kapcsolatban érzek a környezet iránt, egy olyan eszköz, amivel jobbá tehetem a világot, nagyon piciben.

Halasi Tomi:

Szebenyi Máté:

Szeretnék néha csi- Szeretek ötletelni, aználni valami újat, az panaszkodni, a viami jó. lág helyzetéről. A DÖben már hivatalos körülmények között tudom ezt tenni, így el is tudok érni valamit az ötleteimmel.

Kiss Lilla:

Célom, hogy a DÖ kreatív oldalának segítségével jutassam el hozzátok azokat az információkat, híreket, amik nem feltétlenül kapnak elég szerepet (például tanárkérdőív).

Péntek Endre:

Azt szeretném, hogy az Eötvös Szellem mindig büszkén emlékezzen vissza erre az évre.

Demők Ákos:

Habár még csak nyolcadikos vagyok, de úgy érzem, hogy tudok segíteni a DÖ munkájában, és erre bátorítok mindenkit, Pálfi: minden évfolyamon. Azt szeretném, ha A célom, hogy mi- mindenki úgy lépne nél többen vegyünk ki az Eötvösből, hogy részt a DÖ-ben, mert basszus, ez egy faez egy klassz csapat, sza hely. amiben sokat tehetünk az iskoláért és egymásért.

ÚJ DÖ. ÚJ DÖ? ÚJ DÖ.

Négy jelölt, kemény kampány, nagy lelkesedés, Bocó győzelme. A DÖ valahol itt fejezte be tavaly az érdemi működését.

Ezt a cikket mi, kormánytagok írjuk arról, hogy mit akarunk elérni idén. Tekinthetitek egyfajta ars poeticának. Mert az.

Nézzük, honnan indulunk. A Diákönkormányzat törvényes működése annak eddigi alkotmánya szerint így néz ki:

Remélem érzitek a problémát. Egy iskolában a hatékony működéshez alapvetően négy különböző csoport érdekeit kell összehangolni: a diákokét, a diákok szüleiét, a tanárokét, illetve a különböző kisegítő személyzetét. Természetesen a legnagyobb cselekvési képessége a tanári karnak van, illetve a koruknál fogva a szülőknek. A portások, konyhásnénik, takarítók, karbantartók most nem kötődnek szervesen a történethez, igaz, mindenki szereti őket. És akkor itt vagyunk mi, diákok. Fiatalok, tapasztalat szerint nehezen együttműködők, heterogén és plasztikus társaság. Ugyanakkor mégis vannak jól behatárolható problémáink, amikkel időről időre szembesülünk: reménytelenül hosszú sor az ebédlőben, a verseny hiánya miatt arcpirító árak a büfénél… vagy ha egy fontos papírral ide-oda küldözgetnek, de az ügyed sehogy sem jut előrébb. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

A fenti problémák megoldására alakult ki hosszas evolúció (és pár közbeavatkozás) során a DÖ mai rendszere, ami összefogja a diákokat, hogy egy közös hangot képviseljenek, hogy közös erővel győzzék le az egyén számára legyőzhetetlennek gondolt akadályokat. Ám lassan ez a rendszer is túlnőtte magát, eltorzult, és lett belőle a fent látható működési elv. Üres parlamentek, sehová sem vezető felesleges bürokrácia, idegesítő szabályok. És ez a lassúság, száraz semmitmondó duma és nem-cselekvés az, ami igazán komolyan vehetetlenné tette a DÖ-t. Lelkes képviselők, és lelkes patronáló tanárok ábrándultak ki teljesen ebből a rendszerből.

Ezért az alapjaitól szeretnénk újraírni a DÖ-t. Szimbolikusan is:

Új logót rajzoltunk Új jelmondatot választottunk: Festina lente! (Siess lassan!) Új címerállatunk pedig a jegesmedve

Hogy lássátok: újak vagyunk Mert szeretnénk sokat tenni, de jól Mert fontos nekünk a Föld Igen, ezt fenomenálisan fogalmaztuk meg.

Lépésről-lépésre szeretnénk megújítani a DÖ-t. Sokkal egyszerűbbé tesszük az alapszabályainkat, hogy mindenkinek elsőre átlátható legyen, amit csinálunk, hogy mindenki egyszerűen be tudjon csatlakozni, aki szeretne. Minden fontosabb cselekedetünkről beszámolunk nektek, hogy lássátok és értsétek, mit művelünk. Szeretnénk közvetlenebbé tenni a kommunikációt, szeretnénk, hogyha a folyosón is megkeresnétek.

A parlamentbe mindenkit szeretettel, szavazati joggal és ötletekre nyitottan várunk.

Elindítjuk az Ötletfalat, hogy ti mondjátok meg, mit csináljunk.

Újra elindítjuk a DÖ reggelit, hogy ne kelljen nagyon sietnetek befelé az iskolába.

Értelmet adunk a szelektív kukáknak.

Normális ebédért (menza kiszolgálási tempó, büfé, kijárás) küzdünk.

DÖ

Iskolák közti számháborúbajnokságot szervezünk.

Szeretnénk betömni az anomáliákat az SzMSz-ben, szeretnénk akadálymentesítést, és ,hogy előrehozott érettségire is lehessen próbaérettségizni.

És kellemesebbé tenni magát az iskolaépületet, például folyosó- és lépcsőház-elnevezéssel.

Megpróbáljuk környezetbarátabbá tenni az iskolát.

És a ti saját kezdeményezéseitekhez is segítséget adunk. Így például szívesen segítünk amerikaifoci-bajnokságok, vagy film-szakkörök elindításában is.

És reméljük, hogy mindezzel élhetőbb, kellemesebb hellyé tesszük az iskolát.

Ha az Eötvös Szellem velünk, ki ellenünk?

7. évfolyam Kézdiszentlélek nyári tábor. Idén nyáron elmentem Erdélybe egy nyári táborra. A Székelyföldön lévő, gyönyörű Kézdiszentlélek (Sanzieni) nevezetű faluba. Ezt a falut a barátságos székely emberek és a hely természeti kincsei teszik különlegessé. Nagyon sok régi hagyományuk van az ott élő embereknek. Nagyon élveztem a tábort. Bakonybél. Az előző iskolámmal Bakonybélbe mentünk nyári táborba. Sokat kirándultunk, de nekem leginkább a Csillagda tetszett. Nagyon sok érdekes dolgot mutattak és mondtak a Tejútról, és a Holdraszállásról. Meg persze a jövőben Marsra küdendő Marsjáróról. Élveztem, mert nagyon érdekel ez a téma. Szegedi Dóm. Idén nyáron Szegedre látogattam el a családommal. Leginkább a Szegedi Dóm miatt. A körbevezetésen még a legmagasabb tornyába is beengedtek. Nagyon szép hely. Idén nyáron a családommal Zemplénbe látogattunk, már negyedszer. Mindig ugyanott szállunk meg, úgyhogy már elég jól ismerem a helyet. Szinte minden nap elmentünk kirándulni, majd este órákig társasjátékoztunk. Néha a még társasjátékozás előtt a közeli fürdőbe látogattunk. Hegykő. Nyaralásunk elején egy barátságos kis faluban, Hegykőn szálltunk meg. A falucska a Fertő-tó közelében, az osztrák határ mellett helyezkedik el. Ott az a szokás, hogy a bejárati ajtókra vagy kapukra szép táblákon a lakók kifüggesztik kedvenc verseiket, versrészleteiket. ( Ady Endre, Lackfi János, Nemes-Nagy Ágnes, stb...). Ezzel üdvözlik az odaérkezőket. Bakonybél-Huszárokelőpuszta-Hubertlak. A nyár közepén júliusban elmentünk egy vándortáborba, pontosabban a Bakonyba. Mivel ez egy vándortábor több szállásunk is volt. A napi túrák kb. 10-15km-esek voltak. Nagyon szép helyeken jártunk. Ostrog kolostor, Montenegró. Június vége felé elutaztunk Montenegróba, ahol sok helyet megnéztünk (Mivel Montenegró viszonylag kis ország, ezért nyolc nap alatt szinte körbejártuk.), de ez volt a kedvencem. Magáról a kolostorról annyit, hogy egy hegybe van építve és az egyik legnépszerűbb balkáni templom a zarándokok köreiben. Ők ugyanis úgy tartják, hogy aki itt imádkozik, annak kevesebb gondja lesz az életben vagy, ha esetleg beteg, meggyógyul. Cesky Krumlov, Csehország. Augusztus közepén elmentünk a családommal Csehország déli részére. Több várost is ellátogattunk, de nekem Krumlov tetszett a legjobban. Viszonylag kicsi város de csodaszép. Csehország ékszerdobozának is szokták nevezni. Atomium, Brüsszel. Idén nyáron az unokatestvéreimet látogattunk meg Brüsszelben. A Hadtörténeti Múzeum mellett a 102 méter magas Atomiumot néztük meg, ami egy atom szerkezetének 165 milliárdszoros nagyítása. Az 1958-as világkiállításra tervezték. Az esti kivilágításban gyönyörűen néz ki az építmény és a belsejéből a kilátás sem az utolsó. Annaberg, Ausztria. Június közepén a családommal elutaztunk Annabergbe. Másfél éve ott voltunk síelni, így ismerős volt számunkra a táj. Mitterbach tetejéről mesés kilátás nyílt a környező hegyekre. Bejártuk az Ötscher-szurdokot, amit az osztrák grand canyonnak is neveznek..Ellátogattunk Mariazellbe, ahol megnéztünk egy monumentális katedrálist. A nyaralást megkoronázva kipróbáltunk egy mountaincart nevű járgányt ;ez olyan mint a gokart csak nincs motorja,mert a hegyről lefele gurul, és ez adja a sebességet. Szentendre; Mikrocsodák Múzeuma. A nyáron Szentendrére látogattunk a családommal, ahol a Mikrocsodák Múzeumát is megnéztük. Ezen a helyen egy művész, csak mikroszkóp alatt látható műalkotásai vannak kiállítva; mint egy kökénymagba faragott arckép, vagy a világ legkisebb könyve, ami 0,6 mm. Nekem a hajszálra írt felirat tetszett a legjobban. Milánói dóm, Olaszország. Milánó belvárosában található e fontos jelképe a városnak. Nyaralásunk egyik fő úticélja volt. Szerencsére lehetőségünk volt felmenni a gótikus székesegyház tetejére. Itt megcsodálhattuk az egyesével faragott szobrokat amivel körös-körül tele volt rakva a dóm. A csipkézett szobrok iszonyatosan kidolgozott példányok voltak, amiket testközelről szemügyre vehettünk. Az óriási ablakok hihetetlen hangulatot adtak a belső térnek. Olaszország. Idén Olaszország fővárosába, Rómába látogattam a családommal. Sok híres épületet láttunk, de ezek közül a legemlékezetesebb talán a Colosseum volt. Mivel mediterrán éghajlat jellemző erre a vidékre, különleges növényeket vehettünk figyelembe. Vatikánba is benéztünk, egészen gyönyörű festményeket láttunk, és a pápát is meghallgattuk, ahogy imát mondott a köré gyűlő embereknek. Mindent összevetve nagyon szép és különleges emlékként gondolok erre az utazásra. Portmeirion, Wales. Idén júniusban Wales egyik gyönyörű falvába, Portmeirion-ba látogattam el. A várost a természet rombolása nélkül építették az óceán mellett, ez különlegessé teszi a hangulatát. A helység mikroklímája leginkább a mediterrán éghajlatra hasonlít, így szőlőtermesztéssel és borászattal is foglalkozik a lakossága. Erdély. Nyáron ellátogattunk Erdélybe. Először Kolozsvárott voltunk ami nagyjából Budapest csak minden román és jobb a kaja. Ezután Farkaslakán voltunk ez egy kisebb falucska, ez már Székelyföldhöz tartozik tehát minden magyarul van kiírva. Ezután egy hétig sátoroztunk egy tisztáson ahol egy vályogház volt, ahol a konyha és a kocsma volt. Egy generátor működtetett minden elektronikát. Ezt (beszédes nevű) Minimum Partinak hívták (mármint a tábort nem a generátort :-) ) ez egy felnőtteknek rendezett művésztábor volt csak a semmi közepén. Aztán hazajöttünk. VOLT.A nyár egyik legmeghatározóbb élménye számomra a Soproni VOLT Fesztivál VOLT. A fő attrakció természetesen Slash VOLT, a Guns N’ Roses gitárosa. Aki még soha nem VOLT fesztiválon annak csak ajánlani tudom. Nógrádi Gábor : Gyerünk haza! Szökés Magyarországon át. Egy nagy kaland, amiben két angol gyerek elutazik egy Kokas nevű faluba, valahol Magyarország északi részére. Nos, a két gyerek nem szerette meg a nyár során ezt a kis békés falut. Számukra ez rémálom, hogy a szüleik egy hónapon át itt hagyják őket. A kerti budit még csak megszoknák, de az, hogy egy Erzsi néni nevű gyilkos a kertben levágja azt a kedves csirkét, aki mindennap csak ártatlanul csipegeti a magokat!? Eszter elindul Bobival, a komondorral a bátyja nélkül, mondván, hogy most elmegy Londonba nem vágnak csirkét. Robert Sári lovon utánuk ered, útközben kalandokba keverednek. Végül eljutnak Londonba? Talán végül még Magyarországot is megszeretik? Mindenkinek ajánlom a könyvet. Rufusz Computer. Idén nyáron elmentem Rufusz szervízébe ahol segítettem az ott dolgozó srácoknak. Négy napig voltam ott náluk és én élveztem. Megtapizhattam régi gépeket belülről és kívülről, valamint a Windows rejtelmeit. Sokat segítettem és nem unatkoztam. Balatonlelle. Idén nyáron Balatonlellén nyaraltam ahol nagyon jól éreztem magam, mert sokat tudtam fürdeni és kirándulni is. Egyik kedvenc elfoglaltságom a fotózás volt rengeteg képet készítettem. Az étel nagyon finom volt még úgy is, hogy minden nap máshol ettünk. A nyaralás végére kellemesen elfáradtam. Cyprus.Júliusban egy hetet

Cypruson voltunk, ahol egy napot kirándulással töltöttünk. Cyprus északi részére látogattunk el, ahol nem görögök, hanem törökök laknak. Egész más volt ez a kultúra, a pénznem sem euro volt, hanem török líra. Azért van megosztva ez a sziget, mert 1974ben a török hadsereg megszállta a törökök által lakott északi részt, így alakult meg az Észak-ciprusi Török Köztársaság, melyet csak Törökország ismer el. A két terület közötti rész teljesen lakatlan, és európai katonák felügyelnek a rendre. Sok helyen még ugyanúgy állnak a házak, a tárgyak ahogy az emberek otthagyták 45 éve. Mi tehát a török részre látogattunk el, voltunk egy óriási piacon, ahol megkóstoltuk a „szultán kenyere” nevű tipikus török édességet, és sok más érdekes teát, fűszert, öntetet, és finomságot láttunk még. Ami nagyon érdekes volt, az egy török templom, ahova csak mezítláb, vagy zokniban volt szabad bemenni, és a nőknek, ha nem hosszú nadrág volt rajtuk, fel kellett venniük egy szoknyát, amit ott kaptak, hogy eltakarja a lábukat. Az volt még különös, hogy mivel régen nem tudták hova temetni a halottakat, a templom alá ásták a koporsóikat, és csak ráterítettek egy szőnyeget. Ezek mellett sokat voltunk persze különböző tengerpartokon, nagyon élveztem ezt az utazást/nyaralást. Bábel sound, Balatonboglár. A Bábel sound egy interaktív, világzenei fesztivál, ahol különböző országok hagyományait lehetett megismerni. Minden sátorban ki volt rakva az adott nép nemzeti étele, ruhái és más érdekességei. Este pedig spanyol zenekarok adtak koncerteket, amik nagyon különlegesek voltak. Főzés egyedül. Ezen a nyáron a gasztronómia világába kóstoltam bele. A nyár elején fejembe vettem, hogy minél több receptet megtanulok önállóan elkészíteni. Hogy biztosan minden fortélyt megtanuljak, a konyhába senkit nem engedtem be, a fogások elkészítésénél maximum telefonos segítséget fogadtam el. És persze mindig kéznél volt a szakácskönyv (vagy az internet). A legbüszkébb a csirkepaprikásra és a császármorzsára vagyok. Vajdahunyad vára, interaktív kiállítás:Varázslatos Világűr. Ezen az ismeretterjesztő, játékos kiállításon megismerhettük a világűr természetét,és égitestjeit. Egy játékfüzetet követve, és tudományos kérdésekre válaszolva egyre közelebb kerültünk a játék végéhez, ahol egy kis ajándékkal kedveskedtek nekünk. Amphitheatrum, Verona. Idén nyáron a családommal Olaszországban nyaraltunk. Elmentünk Veronába, ahol a Római Birodalom 3. legnagyobb amphitheatrumát látogattuk meg, ami 1990 éves. Az amphitheatrumban minden nyáron este operákat adnak elő, minden este másikat. így amikor ott voltunk, láttuk ahogyan daruval beemelik a Tosca színdarab díszletét, nagyon szép volt. Hellbrunni Kastély, Salzburg. Augusztus első felében a családommal elmentünk egy hétre nyaralni Salzburg mellé, és az egyik délután ellátogattunk ebbe a kastélyba. A kastély a 17. században épült, és hozzá tartozik egy gyönyörű kert szökőkutakkal és még sok mással. Itt forgatták a Muzsika Hangjai egyik jelenetét. A kastélyban jelenleg egy kiállításnak ad otthont. Óránta a kertben egy nem szokásos túra indul, amit a szökőkutak egy részének bemutatásaként hirdetenek, de ha elmész oda, jónéhány meglepetést rejtegethet. Online Nyári olvasó tábor. Nekem, a Dream válogatás instagram profilja hívta fel figyelmemet erre a táborra, ami a Maxim kiadó jóvoltából jöhetett létre. Négy könyv elolvasásáról és azokhoz való 20 kérdéses feladatsorok kitöltéséről szól. Így volt ötletem, hogy mit olvassak. Örülök, hogy rátaláltam erre a táborra. Dürnsteini várrom, Wachauban. Nyáron a családommal Ausztriában azon belül is Wachauban nyaraltunk. Egyik nap elmentük Dürnsteinbe és ott felmentünk egy várromhoz, ami elvileg 1100-ban épült. Mesés volt onnan a kilátás, ott voltak a hegyek meg a Duna. legalább 40 percig nem is jötttünk le, mert remekül éreztük magunkat. Extrém show. Törökországi utazásunk alatt részt vettünk egy extrém shown.Felléptek görkorcsolyások, légtornászok, BMX biciklisek és motorosok.A produkciók hihetetlen látványosak és félelmetesek voltak. Kutna Hora, Csehország. A családommal nyaraltunk Csehországban, és az utazás során megálltunk ebben a városban. Ez a hely egy egyedülálló templomról híres, a sedleci osszáriumról. Itt régen pestisjárvány pusztított, ráadásul a háború is szedett áldozatokat, és ezeket az építkezés során talált csontokat helyezték el a kápolnában. Összesen 40000 ember csontját használták fel a díszítésre, ami elég hátborzongató, ám mégis szép. Négy harang alakú halom, egy hatalmas csillár, egy címer, és a készítő aláírása szolgál a dekorálásra, és ez mind csontból készült. Kicsit bizarr volt, de megérte megnézni. Salzburg, Ausztria. Még nyár elején a családommal és pár ismerősünkkel elmentünk kirándulni Salzurgba, Mozart szülővárosába. Rengeteg látnivaló volt, csodálatos építmények és csodás utcák voltak szemleink előtt. El tölthetünk egy kis időt a Mirebell-kastélyban és csodálatos kertjében. A Márványterem, a hercegérsek egykori díszterme napjainkban a világ egyik legszebb házasságkötő helyszíne. A Márványterembe vezető „angyalok lépcsője“körül puttókat és kerubok egész seregét láthattuk. Másnap elmentünk Hohensalzburg várába. A barokk belváros háztetői fölé magasodó Festungsberg hegyen áll Hohensalzburg erődítménye. Érdekesség, hogy ez Közép-Európa legnagyobb, teljesen épen fennmaradt vára egyben a város szimbóluma is. Ezen kívül még sétáltunk a városon áthaladó folyó mellett ahol az utcai lámpák gyönyörűen be világította az utat. Ezek után sajnos haza mentünk de fantasztikus volt ott tölteni az időt. Én még a nyár elején elmentem egy kiállítást megnézni a Magyar Nemzeti Galériába. Már többször is jártam ott, de ez a szürrealista kiállítás tetszett a legjobban. Nagyon érdekes élmény volt eredeti Dali festményeket látni!!! Én nyáron elmentem a Momentán társulat rögvest című improvizációs színházi estjére. Viccesek voltak a rögtönzött poénok. Jó, hogy közönség is hatással volt a műsorra. Nagyon tetszik ez a színházi irányzat. Én nyáron elmentem akitába, hogy szamurájt képezzenek belőlem. Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm az összes szamurájnak a sok belefektetett energiát. Ellátogattunk a barátaimmal sok érdekes faluba, ahol megoldottunk pár,,dolgot”. Nagyon jól éreztem magam, és meg egyszer köszönöm A nyáron családommal elmentem Rodosz szigetére, ahol megnéztük a lindoszi akropoliszt, amit még az ókorban építettek. A romok egy magas hegytetőn voltak, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Pár fiatal turista bement a templom lezárt részére, és kihívták rájuk a rendőrséget. Lefelé szamárháton mentünk. Még a nyár elején voltunk New Yorkban. Nagyon tetszett az ottani élet. Olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna. A felhőkarcolók között olyan kicsinek éreztem magamat. És amikor lementünk a metróaluljáróba akkor meg azt éreztem, hogy ha itt laknék akkor folyamatosan eltévednék, mert annyiféle metrójárat volt, hogy én képtelen voltam kiigazodni rajta. Júliusban elmentünk Mallorcára nyaralni a családommal. Többek között megnéztük a palmai katedrálist.

Sajnos csak kívülről tudtuk szemügyre venni az épületet, de még így is csodálatos élmény volt látni a gótikus stílusban épített székesegyházat. Láttam egy dokumentumfilmet arról, hogy egypetéjű hármasikreket választottak szét, egy titkos kísérlet céljából. Nagyon megható film volt, én sírtam rajta Augusztus elején elmentünk Sarajevóba, és megnéztük a városházát. Már kívülről is nagyon szép volt, a belseje még szebb volt. Volt ott egy óriási zongora, amin egy nő csodálatosan szépen játszott. Volt bent egy múzeum is, ami unalmas volt, de a történetek viszont érdekesek voltak. Nekem tetszik ez a hely, csak aznap éppen nagyon meleg volt, és a galambok pedig nem ettek a kenyérből, amit adtam nekik. A nyáron a családommal voltunk Kőszegen nyaralni. Meglátogattuk a Jurisics Várat is. A váron belül egy bemutatót is megnéztünk, aminek során különböző, Mátyás király korabeli katonai ruhákba és páncélokba öltözött emberek meséltek a Fekete-seregről és a Jurisics Vár történelméről. A bemutató után mi is kipróbálhattuk a páncélokat és a fegyvereket. Nagyon érdekes volt, nekem nagyon tetszett. Nyáron sok filmet néztem, többek között az Instant családot, amin nagyon jókat nevettem. Voltam Akitában, hogy szamuráj lehessek. Sok-sok program és nagyon sok kalandot átéltem ott. Nyáron a családommal ellátogattunk Velencébe. Már maga az út nagyon érdekes volt Velencén belül is, mert rengeteg tér, híd és templom volt mindenhol. Az egyetlen negatív élményem az volt, hogy Velence már kicsit túl zsúfolt, a Szent Márk téren egy tűt sem lehet leejteni, de a mellékutcák is nagyon szépek, és kevesebb turista látogatja őket. Én augusztusban Vietnámban voltam szüleimmel és a testvéremmel. Meglátogattuk. Ho Si Minh-város nevezetességeit, a Notre Dame-ot (amit csak kívülről tudtunk megcsodálni, mert éppen felújítják) és a Függetlenség Palotát, ami hatalmas és gyönyörű volt. Rengeteget tanulhattam ott a vietnámi történelemről, megtudhattam milyen volt ott Én Hágában voltam a Madurodamban, ami Hollandia látványosságait mutatja be méretarányos modellekkel. Ez a park a háborús hős George Maduro emlékére épült. Nagyon tetszett Hollandia, mindenkinek ajánlom. Még júniusban voltam egy bicikli túrán a Fertő-tó körül, ahol nagyon szép volt a kilátás, a dombokról, ahova felmentünk, csak nehéz volt feltekerni odáig. A kemping jó volt, az erdős, nádas, mocsaras táj is nagyon szép volt. A víz hideg volt még akkor, de ajánlom mindenkinek. A régi osztályommal voltunk a Fertő tónál, érdekes dolgokat tudtunk meg róla. Kenuztunk is a tóban, nagyon jó élmény volt. Egyszer átbicikliztünk Ausztriába, az út során gyönyörű helyeket láttunk. Idén is voltam a Múzeumok éjszakáján, ahol meghallgattam egy szegedi operaénekes fizikatanár áriákkal teli fizika óráját. A Műcsarnokban megtekintettem egy fantasztikus építészeti kiállítást, és utána egy közösségi pad elkészítésében segítettem, amit a Városligetben fognak elhelyezni. A családommal Horvátországban, Brac szigetén nyaraltunk. Felkerestük a legrégibb kőből készült emléket. Nehéz volt megtalálni, de sikerült. Nagyon szép volt. Én Pompeiben voltam, ahol a Vezúv kitörése miatt majdnem eredeti állapotban megmaradtak az épületek. Volt ott kettő színház, egy amfiteátrum, lakóházak és el lehetett képzelni, hogy éltek akkoriban az emberek. Én a családommal már sokszor voltam Horvátországban, de most először láttam ott életem legszebb túraútvonalát, amin nem akartam túrázni, mert közvetlen mellettünk volt a tenger, és féltem hogy beleesek, de végül meggyőztem magam. Mi Rómába mentünk, pontosabban Róma „belvárosába, központjába”. Rómában nagyon körülnéztünk minden kútnál, pizzázónál templomnál tettünk egy látogatást és persze a Colosseum, Forum Romanum, Vatikán sem maradt ki a sorból. Nekem nagyon tetszettek ezek az apró növényekkel benőtt hangulatos mini utcák. Őszintén az egyetlen rossz dolog az a SOK SOK SOK NAAAAGGGGYYYYYOOOONNN SOK ember volt, annyian élnek ebben a városban majdnem 4,5-ször annyian élnek, mint Budapesten. De ezt leszámítva nagyon tetszett!

A tanár mint mintakép Az otthonon kívül az iskola az a hely, ahol a legtöbb követendő mintát kapjuk életünkben. Vajon kell-e a tanárnak tudatosan törekednie arra, hogy mintául szolgáljon diákjainak? Éppen akkor kaptam ezt a kérdést, amikor nyári olvasmányaim során újra kezembe került Benedek Marcell Szépen élni című könyve. A cím egyben a szerző életprogramjának összegzése. Lehet-e ennél tömörebben megfogalmazni, mihez adhat elsősorban mintát egy tanár szakterületén túl. Benedek Marcell így emlékezik egykori professzorára, Riedl Frigyesre: „Ami egyetemi éveimben szép volt, Riedl nevéhez fűződik. Nemes visszahúzódásával, tudományos lelkiismeretességével egyaránt példaképem maradt a szépség szolgálatában.” Jegyezzük meg, hogy Riedl több mint két évtizeden keresztül a belvárosi reáliskola ( a mai Eötvös József Gimnázium) tanára volt. Arany János, akinek életművéről Riedl tollából született a legnagyobb átéléssel, beleérzéssel készített elemzés, szintén tanított egykoron. A nagykőrösi gimnáziumban eltöltött évei előtt Geszten az ifjú Tisza Domokost oktatta magántanárként költészetre, és vált mintaképévé. Kedves tanítványának írott sorai máig mindnyájunkhoz szólnak: „Nemes önbizalom, de ne az önhittség, Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” Ha egy tanár segít abban, hogy diákjai felismerjék erősségeiket és korlátaikat, ha támogatja valamely területen kibontakozó tehetségüket, értékeli önálló kezdeményezéseiket, helyes úton jár. Kölcsönös rokonszenv, tisztelet, megértés, stílusbeli összhang eredményezheti azt, hogy mintaképpé váljon.

Varga János

év végén ajándékot kaptam anyától; kettő jegyet a vígszínházban játszott pál utcai fiúkra. elképesztően megörültem és egyben meg is hatódtam mert, számomra egy nagyon fontos előadás és már borzasztó régen, utoljára három éve láttam. mindig is szerettem a színházat, de inkább csak egy hely volt ahova szép ruhában kell menni és ahol finom a perec. egészen három évvel ezelőttig, a pál utcáig. mert ott megértettem mi a színház. az egész előadást néma csendben figyeltem, és a darab alatt úgy éreztem folyamatosan nő egy gombóc a torkomban. az utolsó dalnál a színészek a színpad szélére léptek és háttérzene nélkül elénekelték a „miért élnénk, miért félnénk, ha nem egy álomért” sort, én meg annyira lefagytam a sok érzelemtől, ami bennem kavargott, hogy elfelejtettem tapsolni. az első előadás volt, ami úgy éreztem nekem szól, amit megértettem. annyira megfogott a darab, hogy a következő három hónapban még ötször megnéztem, ismétlem ötször. és amikor már minden sorát kívülről megtanultam elkezdtem új darabokat felfedezni. kinyílt előttem egy ismeretlen világ, a színházak világa. elkezdtem heti háromszor járni előadásokra, felkelés után első dolgom volt a maesteszínház frissítése. a buszon műsorajánlókat és kritikákat kezdtem olvasni, és este a felvonások közti szünetekben írtam házit. egész napos programok és rohanás se állított meg, ilyenkor iskolatáskával és festékfoltos kötött pulcsiban estem be a darabok kezdetére. három

csupa kisbetűvel órás előadásokat álltam végig és sokszor a lépcsőkön is ültem, de ez volt ötszáz forintos jegyek varázsa. rengeteg darabot és színházat ismertem meg. minden estétől kaptam valamit. engem a színház tanított a világról, az emberekről és magamról. ez alatt a három év alatt egy biztos hely lett, valami, amiben mindig el tudom veszíteni és egyben megtalálni magam. a pál utcainál az elmúlt években láttam sokkal jobb de sokkal rosszabb darabot is. de ugyanúgy fontos maradt. és amikor végre eljött a nap én meg ott ültem az ötödik sorban (!!!) azt se tudtam mit kezdjek magammal. amikor elsötétültek a lámpák és megszólalt az add át én újra tizennégy lettem, gombóccal a torkomban. bármennyire is élveztem azért most már kritikusabban álltam a darabhoz. elő-szőr is borzasztóan hiányzott wunderlich józsef, boka szerepéből. medveczky balázs játszotta, aki az eredeti szereposztásban még csele volt. nekem volt valami nagyon őszinte wunderlich bokájában ami hiányzott a darabból. viszont másik szerep aki színészt váltott, csónakos volt. gyöngyösi zoltán játszotta és borzasztó pozitív csalódás volt számomra. belevitte azt a természetes játékosságot amit nem is tudtam, hogy hiányolok az eredeti előadásból. de nekem ő amúgy is egy nagyon szeretett színészem, mindenkinek ajánlom a budaörsi latinovits színházban játszott liliomfi előadást amiben övé a fogadós szerepe. ami szintén meglepő volt, az a színészek halksága volt. ha nem ismertem volna kívülről a szövegkönyvet rengeteg dolgot nem értettem volna. sokat adott még az élményhez az, hogy előttem egy hat év körüli kisfiú ült, aki nagyon hangosan örült akárhányszor a színészek kimondták a papuskám szót. és amikor csónakos nem bírt felmászni az emberekből képzett falon, jó hangosan odakiáltotta neki hogy „ na mi van papuskám, nem megy?”. de azt kell mondanom a darab hatása még mindig ugyanaz. én végig mosolyogtam az egészet és nem akartam, hogy vége legyen. végig tátogtam a dalokat és ugyanolyan lekötötten figyeltem, mint legelőször. és bár már nem ezt a darabot tartom a legkiemelkedőbbnek, mindig is fontos marad. de nem csak nekem, mert a darab végén, amikor elhalkult a zene és a színészek a színpad szélére térdeltek, ahogy körbe néztem, rengeteg csillogó szemmel találkozott a tekintetem. és mind ugyanazt az érzést tükrözték, amit egykor a tizennégy éves kismíra is érzett. azt hiszem kell minden generációnak egy darab ami nekik szól. a pál utcai nekünk ez. azért is szeretem a színházat, mert egy darabból mindenki mást visz haza. én néha nem is tudom pontosan mit. de azt tudom, hogy rengeteget kaptam ettől a darabtól, legfőképpen egy álmot. és kulcsot egy új világhoz meg valamihez, amiről nem tudtam, hogy bennem van. úgyhogy nézzétek meg újra a számotokra fontos darabokat. meg menjetek színházba. sokat!

bokor míra

Systèmes éducatifs hongrois et français Emeline 2 éve volt az iskolánkban cserediák. Most vállalkozott rá, hogy ír egy összehasonlító elemzést a két mintáról, amelyeket a két országban látott. Egyébként mindenkit üdvözöl, és csupa jót kíván nekünk. En France, 2 264 600 lycéens reprenaient les cours, il y a peu. Je suis, pour une année encore, l’une d’entre eux. Dans quelques jours, cela fera exactement deux ans que je m’envolais vers Budapest pour deux mois dans votre beau lycée (20 septembre 2017). Aujourd’hui, je vais, à l’aide de mon témoignage, analyser le lien entre les systèmes éducatifs hongrois et français. Avant de débuter, j’aimerais rappeler qu’ayant suivi seulement certaines matières spécifiques comme l’anglais ou le français, je ne peux connaître comment vos cours se déroulent avec les autres professeurs. De plus, ma vision sera peut-être faussée par la différence de temps passée auprès de ces deux systèmes éducatifs. Je connais, bien sûr, bien mieux comment cela se passe en France. Cela étant dit, je vais tenter de rester objective et proche de la réalité, bien que m’appuyant sur mon vécu et mon ressenti. Enfin, je rappelle que je ne suis pas ici pour faire le procès du système éducatif français qui a, lui aussi, ses qualités! Merci de votre compréhension! Si le système éducatif hongrois propose une autre vision des relations hiérarchiques, c’est surtout l’ambiance et l’environnement de travail qui m’ont marquée! Le système éducatif hongrois: ou une autre vision de la hiérarchie. Une des premières choses qui vint à mon esprit lorsque je réfléchissais à cet article fut le respect hongrois des règles. Ainsi, il me semble qu’alors qu’en France, nous tâchons toujours de trouver une manière de contourner les règles et de les modifier à notre aise, en Hongrie, les élèves les respectent volontiers car ayant davantage de liberté. De fait, si je ne me trompe pas, vous avez le droit de garder votre téléphone portable en classe, de manger et boire ou encore, de mâcher un chewing-gum, n’est-ce pas? En France, connue pour être le pays aux multiples et innombrables règles, tout cela nous est, bien sûr, interdit. Je suis convaincue que plus les élèves sont soumis à de nombreuses règles moins ils les respectent. Tandis que, ayant la liberté de faire toutes ces choses, comme par un respect naturel de la classe et du professeur, les élèves hongrois n’en abusent pas. Je trouve ça fabuleux et très révélateur! Secondement, outre ce respect, il m’a semblé que les professeurs hongrois développent vis-à-vis de leurs élèves une relation bien plus horizontale. En France, bien des fois, les professeurs semblent inatteignables. Ils viennent dans notre classe, donnent leur cours et partent. En Hongrie, je

trouve que l’équipe enseignante est plus proche des élèves et développe une réelle relation avec eux. J’ai d’ailleurs beaucoup apprécié ce fait lorsque je partageais vos cours. Les cours en Hongrie: ou une ambiance et un environnement de travail personnalisé Un des aspects qui m’a beaucoup touchée et ravie lors de mon apprentissage, fut la décoration personnelle que les élèves avaient le droit d’apporter à leur classe. Ainsi, leur créativité peut s’exprimer et cela leur donne l’occasion de s’approprier leur environnement de travail! Deuxième aspect qui m’a frappée: l’ambiance de travail. Ainsi, j’ai remarqué que dans les classes où j’ai étudié pendant deux mois, les élèves étaient, d’eux-mêmes, participatifs et entreprenants. Vous preniez tant d’initiatives personnelles et vous sembliez si investis que je me trouvai portée par cette ambiance fabuleuse! Je vous en remercie infiniment. Enfin, il me faut noter une dernière chose. Vos cours ne semblent pas organisés en séquence, chapitre et séances comme les nôtres le sont. Cela, je l’avoue, m’a un peu perturbée au début car tout en France est découpé, organisé et planifié ainsi, mais j’ai su m’adapter et ce n’est pas un drame, je vous rassure ! Mes derniers mots seront consacrés aux remerciements. Je voudrais remercier mille fois les professeurs qui m’ont accueillie si chaleureusement dans leur classe, et les élèves qui m’ont acceptée et considérée comme l’une des leurs. Beaucoup d’entre eux sont d’ailleurs devenus mes amis et j’en profite pour leur dire: “Merci infiniment, je ne vous oublie pas, je

Magyar és francia iskolarendszer reviendrai, c’est promis.” Merci à votre beau lycée pour tous les souvenirs merveilleux que je garde de ce voyage. Köszönöm ! Franciaországban nemrég 2 264 600 diák tért vissza tanulmányaihoz. Egy évig még én is egy vagyok a visszatérők közül. Néhány nap múlva lesz pont egy éve, hogy elrepültem Budapestre, hogy két hónapra a gyönyörű iskolátokban tanuljak. (20 septembre 2017). Ma a beszámolómmal1 a magyar és a francia oktatási rendszer közötti kapcsolatokat fogom elemezni. De mielőtt elkezdeném, szeretném kiemelni, hogy csak bizonyos órákat látogattam, mint például az angol és a francia, így nem tudhatom, hogy a többi tanárral hogyan folynak az órák. Ráadásul a két országban eltöltött idő hosszúságából kifolyólag a rálátásom lehet, hogy csalóka lesz. Természetesen azt jobban tudom, hogy ezek az órák hogyan működnek Franciaországban. Ezeket tudván megpróbálok objektív és a valósághoz hű maradni. meglehet a saját tapasztalataimra és érzéseimre támaszkodva. Végül még annyit, hogy nem áll szándékomban a francia oktatási rendszer ellen beszélni, mert annak is megvannak a maga előnyei. Köszönöm a megértést! Igaz, hogy magyar oktatási rendszer egy másféle hierarchikus2 viszonyt mutat, de ennél jobban hatott rám a munka környezete és légköre. A magyar oktatási rendszer, vagy a hierarchia másfelől való szemlélése Az egyik első dolog, ami eszembe jutott, amikor elkezdtem gondolkodni ezen a cikken a magyar szabálytisztelés volt. Míg Franciaországban mindig igyekszünk megtalálni a módot, hogy megkerülhessük a szabályokat, vagy hogy azokat legalább a saját szájízünk szerint alakítsuk, Magyarországon a diákok a több szabadság miatt önszántukból tartják be a szabályokat. Ha nem tévedek nektek megengedett, hogy nálatok legyen a mobilotok órán, hogy egyetek, vagy igyatok, vagy akár még rágózzatok is, ugye? Franciaországban, ahol sokféle és rengeteg szabály van ez mind tilos a diákságnak. Meggyőződésem, hogy a tanuló minél inkább szabályok közé szorul az iskolában, annál kevésbé tartja őket be. A választás szabadságának joga ellenére, az osztály és a tanár felé mutatott tiszteletből kifolyólag, a magyar diákság nem él vissza a helyzetével. Ezt sokatmondónak és csodálatosnak találom. A tisztelet mellet nekem úgy tűnt, hogy a magyar tanárok a tanulókkal egy sokkal egyenrangúbb3 kapcsolatot alakítanak ki. Franciaországban a tanár néha teljesen elérhetetlennek tűnik, csak bejön, ladja az órai anyagot,

majd kimegy. Úgy láttam, hogy a magyar tanári kar a diákokhoz közelebb áll, velük valódi kapcsolatot épít ki. Ez is tetszett az órákon. Az órák magyarországon, vagy személyre szabott légkör és környezet Egy lehetőség, ami megérintett és lenyűgözött az iskolában a termek dekorációja volt, amit minden osztály magának készíthetett el. Ezzel kifejezhetik a kreativitásukat és sajátjukévá tehetik a munkakörnyezetüket. Egy másik aspektus, ami elbűvölt a munka légköre. Észrevettem, hogy az osztályokban ahol két hónapig tanultam a tanulók maguktól vettek részt aktívan az órán, és voltak kezdeményezők. A rengeteg új egyéni ötletetektől, és a sok ráfordított energiától amit a munkába fektettetek én is motiváltabbá váltam. Ezt hálásan köszönöm! Végül még egy utolsó dolgot le kell írnom. A ti óráitok nincsenek úgy sorrendbe, egymásutániságba, fejezetekbe, alfejezetekbe rendezve mint nálunk. Elismerem, ez egy kissé zavart az elején, mivel Franciaországban minden be van osztva, meg van szervezve, előre el van tervezve. Ennek ellenére tudtam alkalmazkodni, és ez nem egy nagy dráma, higgyétek el. Az utolsó szavakat a köszönetmondásra szánom. Köszönöm a tanároknak, hogy olyan melegen fogadtak, a diákoknak, hogy elfogadtak, és úgy kezeltek, mintha én is egy osztálytárs lennék. Sokan közülük a barátaim lettek, és megragadnám az alkalmat, hogy azt mondjam nekik: „Köszönöm, nem felejtelek el titeket, és viszszajövök, megígérem.” Köszönet a gyönyörű iskolátoknak a sok csodálatos emlékért, amit erről az útról őrzök. Köszönöm!5

Emeline Desportes

A témoignage szónak több jelentése is van. Érdekesség, hogy az itt használt jelentés az egyik leggyakoribb, magyar-francia és angol-francia szótárakban mégsem lehet találni ehhez hasonló jelentést. 2 Az hiérarchie szó hierarchiaként is fordítható, de a francia nyelvben sokkal gyakrabban használják ezt a szót. Ráadásul kevésbé erős a jelentése, mint a magyarban, így inkább alá-fölérendeltségi viszonyt érthetünk itt rajta, mint egy konkrét rendszert, amiben mindenkinek szigorúan meg van szabva a pozíciója. 3 Az eredeti szövegben a horizontale szó szerepel, ami horizontálisat, vízszinteset jelent. Bár magyarban ritkán használjuk ilyen értelemben, azért létezik ez a mellérendelt viszonyra utaló szó. A Wikiszótár például szlengként tartja számon. A mondat lényege, hogy a tanár nem lebeszél a katedráról, hanem horizontálisan, egyenlő magasságban tekint a diákságra. 4 Az apprécier szó hasonló jelentéssel bír, mint angolban az apprewciate. Jelent egyszerre értékelnit, megbecsülnit, de azt is kifejezhetjük vele, ha valami egyszerűen csak tetszik. Leginkább ezekkel a jelentésekkel egyszerre szokott rendelkezni, mint itt is. Változatosan fordítják. 5 Az eredetiben is magyarul szerepel a szó. 1

A kötelező 1 olvasmányok Breitner Soma mindannyiunkat érintő, súlyos témát taglaló cikkéhez Szarka Eszter tanárnő fűzött kiegészítő megjegyzéseket. Kötelező olvasmány. Ha nem is konkrét gondolatok, érzések mindenkiben megjelennek e szavak hallatán. Őszinte érdeklődés, izgalom, vagy frusztráció, esetleg enyhe szorító érzés a mellkasban. A gyakorlottabb tanulóknál hányinger és átmeneti szívritmuszavar sem kizárt, bár olyat is ismerünk, aki a lelki szemei előtt megjelenő veszélyt jelző, piros, villogó neonon túl meglátja a betűket, a hívogató olvasói élményt is a művekben. No de tegyük fel, hogy elolvastunk egy kötelezőt, majd elkezdtünk gondolkodni rajta. Jó volt ez a könyv? Tetszett? Mit tanulhatok belőle? Számomra mit jelent ez a történet? Ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, kiegészítjük, ám jön az évszázados talány, ami sokak hozzáállását befolyásolja: miért pont ezt a művet kellett kötelezően elolvasni? Mivel tanáraink vagy iskolarendszerünk válogatja a történeteket, feltételeznünk kell, hogy ezeken a keresztülszenvedett, vagy éppen beleéléssel átutazott lapokon valami tanulság fogalmazódik meg2, érdemes ezekhez hasonló irományokat olvasni. De tényleg mintául szolgálnak jövőbeli olvasmányainkhoz a kötelezők? Egri csillagok, A kőszívű ember fiai, Pál utcai fiúk, Odüsszeia, Lassie hazatér és egyéb szépirodalmi művek. Az irodalomra tekinthetünk tantárgyként, tudományként, szórakozásként, hobbiként, művészeti ágként. Bármelyiket is választjuk, egy dolog rögtön szemet szúr kötelező olvasmányokra nézve. Hol van Konrad Lorenz, Csányi Vilmos, Popper Péter, Stephen Hawking, a világhírű újságok, a Harry Potter, a sci-fi? Mondhatjuk ironikusan, hogy persze, majd Harry Pottert tanítunk az iskolában, de ha Dobbyn keresztül mutatták volna be nekünk az általános iskolában a II. világháború ideológiáját a szláv népekre nézve, lehet, hogy jobban vissza tudta volna idézni az akkori osztályom az órai anyagot. A természettudományi témákkal érintkező irodalom, a tényirodalom valamiért nem jelenik meg a kötelező olvasmányainkban. Az iskola egyik feladata az olvasás megkedveltetése is lenne, de ez egy természettudományos érdeklődésű tanulónál nem mindig a szépirodalommal érhető el. Ha a reál beállítottságú diákok is lehetőséget kapnának az általuk kedvelt terület irodalmának megismerésére, elképzelhető, hogy a szépirodalmi műveknek is szívesebben ülnének neki. Vagy ha nem, lehet, hogy jobb, ha egy-két évvel később olvassa el az ember azokat a könyveket, amelyeket elvileg most kellene, hiszen ezek többet adhatnak azoknak, akik tényleges odafigyeléssel és érdeklődéssel olvassák őket. A természettudományos témájú könyveket lehetne kötelező olvasmánynak adni biológia, vagy épp fizika órákra – nem szerencsés, hogy a kötelező olvasmány csak az irodalom órához kapcsolódó fogalom3. A minta így sokaknál változhatna az unatkozva lapozgatás, vagy a rövidített olvasmány böngészése után. A kötelező olvasmányaink azonban sokaknak örömet okoznak. Tényleg remekül megírt művekről beszélünk, amelyek a szókincsünk bővítésének, új érdekes gondolatok megismerésének kitűnő eszközeként szolgálnak. Írásmódban, szóválasztásban, gondolatiságban ténylegesen mintáinkká válhatnak. Talán a legérdekesebb a jelenlegi kötelező olvasmányainkban, hogy nem fog rajtuk az idő, témáik még évszázadok távlatából is aktuálisak.

Breitner Soma

1 A kötelező olvasmányok szókapcsolatot mindenki utálja, ezért a magyartanárok sokszor trükköznek: közös olvasmánynak, vagy – jelző nélkül – olvasmánynak nevezik a feladott műveket. Miért irtózunk ennyire attól, ami muszáj, és miért kell a kötelező? Ottlik Géza Iskola a határon című regénye egy katonaiskolában játszódik. Az egyik főszereplő, Medve Gábor akkor csinálja igazán keményen és pontosan a kötelező tornagyakorlatokat, amikor sűrű köd van. Ilyenkor mindenki más lazsál, hiszen nem látja őket a felügyelő tiszt, végre lehet lazulni. Középiskolás koromban (amikor kötelező olvasmányunk volt a könyv), nem értettem, miért viselkedik Medve ilyen rendhagyóan. Most már van magyarázatom: a fiú, azáltal, hogy a kötelezőt szabadon választja, erősebbé válik, saját belső autonómiáját erősíti. Első látásra fogalmilag zavarosnak, paradoxnak tűnhet, mégis biztos vagyok benne, hogy a kötelező olvasmányokat is lehet szabadon választani.

Miféle tanulságot várunk ezektől a kanonizált történetektől? Erkölcsi tanulságot? Jól körülhatárolható, egyértelmű „üzenetet”, „mondanivalót”? Nagyon jó, ha egy könyv olvasása után effélét is megfogalmazunk magunknak, de nem szerencsés csak a tanulságot, a választ, az iránymutatást keresni, a jó könyv a megismerés, felfedezés élményét is nyújtja, új –sokszor megválaszolhatatlan – kérdésekhez vezethet minket. 2

3 Támogatom Soma ötletét!!! Legyen közös olvasmány más tárgyakból is! Én már osztályfőnöki órára is adtam fel kötelezőt.

Szarka Eszter

The Grand Budapest Hotel Vannak rendezők, akiknek munkái szinte megkülönböztethetetlenek korszakuk más alkotóinak filmjeitől (persze ettől még ők is készíthetnek minőségi alkotásokat, sőt, remekműveket). Vannak, akik pályájuk során sokféle módszerrel és stílussal kísérleteznek, vagy csak folyamatos változáson mennek keresztül, vannak, akiknél a filmeken átívelő rendezői kézjegy vagy stílus a részletekben (történetvezetés, párhuzamba hozható karakterek, helyzetek), vagy a technikában keresendő (sok jelentős filmes írta be magát egy-egy hozzá köthető technikai vagy stilisztikai újítással a filmtörténetbe), és végül vannak azok, akiknél elegendő, ha az ember lát egy jelenetet bármelyik munkájukból, máris gond nélkül fel fogja tudni ismerni az adott rendező egy másik filmjének részletét. Wes Anderson az utolsó kategóriába tartozik. Bár az ő mozgóképeiben is sok a hasonló sorsú vagy helyzetű karakter, filmjeire jellemző a színpadi precizitás, kimértség és szerkesztettség (rengeteg olyan képet használ, aminek síkjára párhuzamosan másik egyenes is fut a képen belül, a szabályosság érzetét keltve, szintén sok a szimmetrikus felvétel) és ő is rendelkezik visszatérő témákkal, mégis van egy olyan átható, minden munkáját összekötő stílusa, ami teljesen egyedivé teszi őt. Wes Anderson stílusjegyei azonban nehezen definiálhatók, hiszen az a mód, ahogyan mindegyik filmjéhez külön világot épít fel, minden esetben más és más konkrét stílust tesz indokolttá. Ez a folyamatosan megújuló stílus és világ legnagyobb részben a látványtervezésre épít, minden alkotásában hatalmas gonddal és odafigyeléssel teremt meg egy a témájához és a helyszínéhez illeszkedő látványvilágot, ami a legapróbb részletekig ki van dolgozva (A Grand Budapest Hotel-hez például igen terjedelmes iratanyagot hoztak létre, a pár másodpecekre bevillanó – de teljes egészében végig írt – újságoktól kezdve az útleveleken át egészen a levelezésekig) azonban összességében mégiscsak irreálisan hat. És talán ez az egyik kulcs a rendező életművéhez, ugyanis filmjei nem a realitást kívánják megidézni, hanem az egyes korokról és terekről kialakított konvencióinkra (amelyeket azok képzőművészeti, irodalmi, és filmes reprezentációi alakítanak ki) reflektálnak, vagyis Anderson a mi valótlan, kicsit meseszerű elképzeléseink túlzásaiból formál világképet. Itt fontos megjegyezni, hogy az ő esetében – legnagyobb szerencsénkre – nem gúnyt űző kifigurázásról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy egy kellemesen meseszerű mikrovilágot hoz létre, ami kidol- g o zottsága által lesz mégiscsak a realitáshoz hasonló, hiszen a sok részlet mind azt az érzetet kelti, hogy ez a világ nem csak a felszínen létezik, hanem ugyanúgy megvannak a mélységei, amiknek felfedezésére folyamatosan meghívást kapunk. Ez az alkotói módszer eddig A Grand Budapest Hotel esetében hozza a legjobb eredményt, és ezt talán az is indokolja, hogy Anderson ezúttal nem csak térbeli, hanem időbeli utazást is tesz (a Holdfény királyság szintén jelentős ugrás a múltba, de itt a forgatási helyszínek nagy része a természetben található), és ilyen szempontból még az Utazás Darjeelingbe világa (az indiai környezet ellenére) is közelebb áll hozzánk, mert amit a rendező nem az elképzeléseinek (és itt az elképzeléseiben egy több mint

nyolcvan évvel ezelőtti idealizált Kelet-Közép-Európa szerepel) megfelelő állapotban talál, azt mind neki magának kell kiépítenie, vagy átalakítania, a saját képére formálnia, tehát minél több dolgot kell megváltoztatnia a valós tereken, annál jobban kiépül az ő valótlanul reális világa és közege. Ezen felül lenyűgöző színészgárdával dolgozik (Ralph Fiennes, Jude Law, Edward Norton, Willem Dafoe, Bill Murray, Adrien Brody, Harvey Keitel, Jeff Goldblum, Tilda Swinton, Saoirse Ronan, Owen Wilson, Léa Seydoux), és a sok emblematikus színművész köré mind-mind különleges és jellegzetes karaktereket ír, akiknek beszédstílusa és különböző attribútumai (gondoljunk csak a Willem Dafoe által alakított magánnyomozó újra és újra felbukkanó tárgyaira, akár az asztalán, akár a zsebében) egyértelműen meghatározzák őket. Ezek a figurák egy fiktív kelet-közép-európai köztársaságban, Zubrowká-ban (egy lengyel vodka neve) élnek, ahol a történelem valahogyan a XX. század reális Európájának történelméhez hasonlósan alakul, egy-két változtatással (példának okáért SS helyett ZZ), és ez a rendező számára remek alkalom, hogy a maga átvitt módján beszéljen a modern európai szellemiséget kialakító korokról. A történet Anderson alkotói módszerének metaforájával indít, egy lányt látunk, aki egy zubrowkai író sírját látogatja meg, és itt fellapozza A Grand Budapest Hotel című könyvét, innen az íróhoz repít minket a film (már öreg korában), aki éppen egy interjúban meséli el könyve keletkezésének történetét, és visszaugrik 1968-ba, az aakkor szocialista Zubrowka köztársaságba, a Grand Budapest Hotel-be, ami ebben az időben a szocialista realizmus építészetének jellegzetességeit hordozza magán, és itt akad rá a Hotel jelenlegi tulajdonosára, a korábban kifutófiúként dolgozó, Zero-ra, aki elmeséli neki, hogyan jutott hozzá az egykor patinás hotelhez. Tehát már az expozícióban keveredik valóság és fikció, az író, akinek története valószínűleg kitalált, azt állítja, hogy egy valóban létező személytől hallotta ezt a históriát. Ezen kívül itt is jelentkezik az irrealitást reálissá változtató bonyolultság, hiszen a későbbi történet szempontjából majdhogynem lényegtelen az író története, de a story keletkezését részletekbe menően feltáró bevezetés összetettsége hitelesíti az egész folyamatot, sőt a cselekményt és a világképet is. Mégis az a kor, amiben a legtöbbet időzünk a legkidolgozottabb: Zero korai évei a második világháborút megelőző békés időszakban. Ide 1932-ben érkezünk meg, ekkor a hotel a szecessziós építészet gyöngyszemeként áll a hegycsúcson, és a szobákban is Klimt képei láthatók (kifejezetten humoros jelenet, amikor az ellopott németalföldi reneszánsz stílusú kép helyére kifüggesztett Schiele festmény vásznát a dühöngő ”örökös” egyszerűen beszakítja). Ennek a világnak a pusztulását figyelhetjük meg, a régi erényeket megtestesítő Monsieur Gustave karakterén és sorsán keresztül is, aki képtelen elfogadni a természetes elegancia és kifinomultság kiveszését az emberiség alapvető tulajdonságai közül. „A film témája a barbarizmus – mondja Anderson egy interjúban – egy sötét felhő lebeg az egész dolog felett, még akkor is, ha ez egy vígjáték”.

Hermann Vince

Kinél érjek többet?

Értelmiség. Ez egy ilyen érdek miség. Tulajdonképpen mi a feladatunk ebben a világban? Aki erre a kérdésre szeretne választ kapni, vagy egyéb égető dilemmára keresi a megoldást, annak itt a helye. A helye pontosabban az én elmémben van, az értelmiségiében. Még pontosabban a mi elmepalotánkban, magában az értelmi-ség fejében, mert mi vezetjük a népet Kánaán felé. Igen, a mestert idéztem: Petőfit, aki hogyha nem mond semmit valószínűleg külföldi vagy, tehát egyből műveletlen neomarxista kapitalista – barom. Ám lehet magyar vagy, ami a világ legtöbb dolgához hasonlóan nem lepne meg, de ebben az esetben szégyelld magad. Megcsalod a hazát, magadat, nem értesz semmihez, büszke vagy a tudatlanságodra, ami jelzi ki is vagy, és mi is maradsz mindig: egy nulla. Bezzeg mi értelmiségiek feletted állunk modern társadalom téged majd vasfogakként leőrlő táplálékláncán. Feletted állunk. Feletted állunk, mint kutyának a gazdája. Hódolj be. Vannak olyan összefüggések, amelyeket nem láthatsz meg soha, amelyek túltesznek a szellemi képességeiden, amelyek érzelmekkel nem kompenzálhatók. Nem lehetsz más, csak érzelem, egy-két más érték, üresség, mert a más érték ürességként jelenik meg, csak az IQ számít, meg hogy átláss mindent. Te elfogadod az eredeti elrendezés ellen menő melegeket, mész a sok birkával – buzi. Rendben, sokat olvastál már életedben. Elismerem, jártál színházba, van véleményed, van egy szakmád: asztalos. Többet keres, mint én. De hol a diploma, azt senki sem tudja, milyenek voltak a jegyeid a középiskolában, senki sem tudja, senki. Te tényleg szeretsz olvasni, de, de én nem is szeretek olvasni, de ezt a pár száz művet el kell olvasni, hogy értelmiségi légy, tehát elolvastam; még ha nem is élveztem őket. Értelmiségi vagyok, semmi több, pusztán egy remek ember. Mondjuk neked vannak barátaid, meg családod, de azok biztos, hogy nem éltek át több mindent az életben a barátomnál, Ádámnál. Most ölte meg magát 1 éve. Azóta egyedül elmélkedem, de még ez is jobb, mint nem tudni, hogy mi a phi pontos értéke, azt hiszem. De olyan boldognak tűnnek. Még sosem éreztem igazi fájdalmat, nem élvezem igazán az életet. Ha értelmiség van, holvan az érzel-miség? Hát nem őrjítően hiányos ez a fogalom? Kiégtem, a tudás tényleg tudás, amit tisztelni lehet, de hogy mit ér a tudás és a diploma szeretet, törődés és együttérzés nélkül, nem tudom. Visszafogom az érzéseim, elfojtom, amit a kulturált társadalom el kíván fojtani. Miért fáj így az élet, megtennéd kérlek, hogy kirúgod a széket?

Breitner Soma

8. évfolyam Hadtörténeti Múzeum mellett a 102 méter magas Atomiumot néztük meg, ami egy atom szerkezetének 165 milliárdszoros nagyítása. Az 1958-as világkiállításra tervezték. Az esti kivilágításban gyönyörűen néz ki az építmény és a belsejéből a kilátás sem az utolsó. Annaberg, Ausztria. Június közepén a családommal elutaztunk Annabergbe. Másfél éve ott voltunk síelni, így ismerős volt számunkra a táj. Mitterbach tetejéről mesés kilátás nyílt a környező hegyekre. Bejártuk az Ötscher-szurdokot, amit az osztrák grand canyonnak is neveznek..Ellátogattunk Mariazellbe, ahol megnéztünk egy monumentális katedrálist. A nyaralást megkoronázva kipróbáltunk egy mountaincart nevű járgányt ;ez olyan mint a gokart csak nincs motorja,mert a hegyről lefele gurul, és ez adja a sebességet.Szentendre; Mikrocsodák Múzeuma. A nyáron Szentendrére látogattunk a családommal, ahol a Mikrocsodák Múzeumát is megnéztük. Ezen a helyen egy művész, csak mikroszkóp alatt látható műalkotásai vannak kiállítva; mint egy kökénymagba faragott arckép, vagy a világ legkisebb könyve, ami 0,6 mm. Nekem a hajszálra írt felirat tetszett a legjobban. Milánói dóm, Olaszország. Milánó belvárosában található e fontos jelképe a városnak. Nyaralásunk egyik fő úticélja volt. Szerencsére lehetőségünk volt felmenni a gótikus székesegyház tetejére. Itt megcsodálhattuk az egyesével faragott szobrokat amivel körös-körül tele volt rakva a dóm. A csipkézett szobrok iszonyatosan kidolgozott példányok voltak, amiket testközelről szemügyre vehettünk. Az óriási ablakok hihetetlen hangulatot adtak a belső térnek. Olaszország. Idén Olaszország fővárosába, Rómába látogattam a családommal. Sok híres épületet láttunk, de ezek közül a legemlékezetesebb talán a Colosseum volt. Mivel mediterrán éghajlat jellemző erre a vidékre, különleges növényeket vehettünk figyelembe. Vatikánba is benéztünk, egészen gyönyörű festményeket láttunk, és a pápát is meghallgattuk, ahogy imát mondott a köré gyűlő embereknek. Mindent összevetve nagyon szép és különleges emlékként gondolok erre az utazásra. Portmeirion, Wales. Idén júniusban Wales egyik gyönyörű falvába, Portmeirion-ba látogattam el. A várost a természet rombolása nélkül építették az óceán mellett, ez különlegessé teszi a hangulatát. A helység mikroklímája leginkább a mediterrán éghajlatra hasonlít, így szőlőtermesztéssel és borászattal is foglalkozik a lakossága. Erdély. Nyáron ellátogattunk Erdélybe. Először Kolozsvárott voltunk ami nagyjából Budapest csak minden román és jobb a kaja. Ezután Farkaslakán voltunk ez egy kisebb falucska, ez már Székelyföldhöz tartozik tehát minden magyarul van kiírva. Ezután egy hétig sátoroztunk egy tisztáson ahol egy vályogház volt, ahol a konyha és a kocsma volt. Egy generátor működtetett minden elektronikát. Ezt (beszédes nevű) Minimum Partinak hívták (mármint a tábort nem a generátort :-) ) ez egy felnőtteknek rendezett művésztábor volt csak a semmi közepén. Aztán hazajöttünk. VOLT.A nyár egyik legmeghatározóbb élménye számomra a Soproni VOLT Fesztivál VOLT. A fő attrakció természetesen Slash VOLT, a Guns N’ Roses gitárosa. Aki még soha nem VOLT fesztiválon annak csak ajánlani tudom. Nógrádi Gábor : Gyerünk haza! Szökés Magyarországon át. Egy nagy kaland, amiben két angol gyerek elutazik egy Kokas nevű faluba, valahol Magyarország északi részére. Nos, a két gyerek nem szerette meg a nyár során ezt a kis békés falut. Számukra ez rémálom, hogy a szüleik egy hónapon át itt hagyják őket. A kerti budit még csak megszoknák, de az, hogy egy Erzsi néni nevű gyilkos a kertben levágja azt a kedves csirkét, aki mindennap csak ártatlanul csipegeti a magokat!? Eszter elindul Bobival, a komondorral a bátyja nélkül, mondván, hogy most elmegy Londonba nem vágnak csirkét. Robert Sári lovon utánuk ered, útközben kalandokba keverednek. Végül eljutnak Londonba? Talán végül még Magyarországot is megszeretik? Mindenkinek ajánlom a könyvet. Rufusz Computer. Idén nyáron elmentem Rufusz szervízébe ahol segítettem az ott dolgozó srácoknak. Négy napig voltam ott náluk és én élveztem. Megtapizhattam régi gépeket belülről és kívülről, valamint a Windows rejtelmeit. Sokat segítettem és nem unatkoztam. Balatonlelle. Idén nyáron Balatonlellén nyaraltam ahol nagyon jól éreztem magam, mert sokat tudtam fürdeni és kirándulni is. Egyik kedvenc elfoglaltságom a fotózás volt rengeteg képet készítettem. Az étel nagyon finom volt még úgy is, hogy minden nap máshol ettünk. A nyaralás végére kellemesen elfáradtam. Cyprus.Júliusban egy hetet Cypruson voltunk, ahol egy napot kirándulással töltöttünk. Cyprus északi részére látogattunk el, ahol nem görögök, hanem törökök laknak. Egész más volt ez a kultúra, a pénznem sem euro volt, hanem török líra. Azért van megosztva ez a sziget, mert 1974-ben a török hadsereg megszállta a törökök által lakott északi részt, így alakult meg az Észak-ciprusi Török Köztársaság, melyet csak Törökország ismer el. A két terület közötti rész teljesen lakatlan, és európai katonák felügyelnek a rendre. Sok helyen még ugyanúgy állnak a házak, a tárgyak ahogy az emberek otthagyták 45 éve. Mi tehát a török részre látogattunk el, voltunk egy óriási piacon, ahol megkóstoltuk a „szultán kenyere” nevű tipikus török édességet, és sok más érdekes teát, fűszert, öntetet, és finomságot láttunk még. Ami nagyon érdekes volt, az egy török templom, ahova csak mezítláb, vagy zokniban volt szabad bemenni, és a nőknek, ha nem hosszú nadrág volt rajtuk, fel kellett venniük egy szoknyát, amit ott kaptak, hogy eltakarja a lábukat. Az volt még különös, hogy mivel régen nem tudták hova temetni a halottakat, a templom alá ásták a koporsóikat, és csak ráterítettek egy szőnyeget. Ezek mellett sokat voltunk persze különböző tengerpartokon, nagyon élveztem ezt az utazást/nyaralást. Bábel sound, Balatonboglár. A Bábel sound egy interaktív, világzenei fesztivál, ahol különböző országok hagyományait lehetett megismerni. Minden sátorban ki volt rakva az adott nép nemzeti étele, ruhái és más érdekességei. Este pedig spanyol zenekarok adtak koncerteket, amik nagyon különlegesek voltak. Főzés egyedül. Ezen a nyáron a gasztronómia világába kóstoltam bele. A nyár elején fejembe vettem, hogy minél több receptet megtanulok önállóan elkészíteni. Hogy biztosan minden fortélyt megtanuljak, a konyhába senkit nem engedtem be, a fogások elkészítésénél maximum telefonos segítséget fogadtam el. És persze mindig kéznél volt a szakácskönyv (vagy az internet). A legbüszkébb a csirkepaprikásra és a császármorzsára vagyok. Vajdahunyad vára, interaktív kiállítás:Varázslatos Világűr. Ezen az ismeretterjesztő, játékos kiállításon megismerhettük a világűr természetét,és égitestjeit. Egy játékfüzetet követve, és tudományos kérdésekre válaszolva egyre közelebb kerültünk a játék végéhez, ahol egy kis ajándékkal kedveskedtek nekünk. Amphitheatrum, Verona. Idén nyáron a családommal Olaszországban nyaraltunk. Elmentünk Veronába, ahol a Római Birodalom 3. legnagyobb amphitheatrumát látogattuk meg, ami 1990 éves. Az amphitheatrumban minden este

operákat adnak elő, minden este másikat. így amikor ott voltunk, láttuk ahogyan daruval beemelik a Tosca színdarab díszletét, nagyon szép volt. Hellbrunni Kastély, Salzburg. Augusztus első felében a családommal elmentünk egy hétre nyaralni Salzburg mellé, és az egyik délután ellátogattunk ebbe a kastélyba. A kastély a 17. században épült, és hozzá tartozik egy gyönyörű kert szökőkutakkal és még sok mással. Itt forgatták a Muzsika Hangjai egyik jelenetét. A kastélyban jelenleg egy kiállításnak ad otthont. Óránta a kertben egy nem szokásos túra indul, amit a szökőkutak egy részének bemutatásaként hirdetenek, de ha elmész oda, jónéhány meglepetést rejtegethet. Online Nyári olvasó tábor. Nekem, a Dream válogatás instagram profilja hívta fel figyelmemet erre a táborra, ami a Maxim kiadó jóvoltából jöhetett létre. Négy könyv elolvasásáról és azokhoz való 20 kérdéses feladatsorok kitöltéséről szól. Így volt ötletem, hogy mit olvassak. Örülök, hogy rátaláltam erre a táborra. Dürnsteini várrom, Wachauban. Nyáron a családommal Ausztriában azon belül is Wachauban nyaraltunk. Egyik nap elmentük Dürnsteinbe és ott felmentünk egy várromhoz, ami elvileg 1100-ban épült. Mesés volt onnan a kilátás, ott voltak a hegyek meg a Duna. legalább 40 percig nem is jötttünk le, mert remekül éreztük magunkat. Extrém show. Törökországi utazásunk alatt részt vettünk egy extrém shown.Felléptek görkorcsolyások, légtornászok, BMX biciklisek és motorosok.A produkciók hihetetlen látványosak és félelmetesek voltak. Kutna Hora, Csehország. A családommal nyaraltunk Csehországban, és az utazás során megálltunk ebben a városban. Ez a hely egy egyedülálló templomról híres, a sedleci osszáriumról. Itt régen pestisjárvány pusztított, ráadásul a háború is szedett áldozatokat, és ezeket az építkezés során talált csontokat helyezték el a kápolnában. Összesen 40000 ember csontját használták fel a díszítésre, ami elég hátborzongató, ám mégis szép. Négy harang alakú halom, egy hatalmas csillár, egy címer, és a készítő aláírása szolgál a dekorálásra, és ez mind csontból készült. Kicsit bizarr volt, de megérte megnézni. Salzburg, Ausztria. Még nyár elején a családommal és pár ismerősünkkel elmentünk kirándulni Salzurgba, Mozart szülővárosába. Rengeteg látnivaló volt, csodálatos építmények és csodás utcák voltak szemleink előtt. El tölthetünk egy kis időt a Mirebell-kastélyban és csodálatos kertjében. A Márványterem, a hercegérsek egykori díszterme napjainkban a világ egyik legszebb házasságkötő helyszíne. A Márványterembe vezető „angyalok lépcsője“körül puttókat és kerubok egész seregét láthattuk. Másnap elmentünk Hohensalzburg várába. A barokk belváros háztetői fölé magasodó Festungsberg hegyen áll Hohensalzburg erődítménye. Érdekesség, hogy ez Közép-Európa legnagyobb, teljesen épen fennmaradt vára egyben a város szimbóluma is. Ezen kívül még sétáltunk a városon áthaladó folyó mellett ahol az utcai lámpák gyönyörűen be világította az utat. Ezek után sajnos haza mentünk de fantasztikus volt ott tölteni az időt. Én még a nyár elején elmentem egy kiállítást megnézni a Magyar Nemzeti Galériába. Már többször is jártam ott, de ez a szürrealista kiállítás tetszett a legjobban. Nagyon érdekes élmény volt eredeti Dali festményeket látni!!! Én nyáron elmentem a Momentán társulat rögvest című improvizációs színházi estjére. Viccesek voltak a rögtönzött poénok. Jó, hogy közönség is hatással volt a műsorra. Nagyon tetszik ez a színházi irányzat. Én nyáron elmentem akitába, hogy szamurájt képezzenek belőlem. Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm az összes szamurájnak a sok belefektetett energiát. Ellátogattunk a barátaimmal sok érdekes faluba, ahol megoldottunk pár,,dolgot”. Nagyon jól éreztem magam, és meg egyszer köszönöm. A nyáron családommal elmentem Rodosz szigetére, ahol megnéztük a lindoszi akropoliszt, amit még az ókorban építettek. A romok egy magas hegytetőn voltak, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Pár fiatal turista bement a templom lezárt részére, és kihívták rájuk a rendőrséget. Lefelé szamárháton mentünk. Még a nyár elején voltunk New Yorkban. Nagyon tetszett az ottani élet. Olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna. A felhőkarcolók között olyan kicsinek éreztem magamat. És amikor lementünk a metróaluljáróba akkor meg azt éreztem, hogy ha itt laknék akkor folyamatosan eltévednék, mert annyiféle metrójárat volt, hogy én képtelen voltam kiigazodni rajta. Júliusban elmentünk Mallorcára nyaralni a családommal. Többek között megnéztük a palmai katedrálist. Sajnos csak kívülről tudtuk szemügyre venni az épületet, de még így is csodálatos élmény volt látni a gótikus stílusban épített székesegyházat. Láttam egy dokumentumfilmet arról, hogy egypetéjű hármasikreket választottak szét, egy titkos kísérlet céljából. Nagyon megható film volt, én sírtam rajta. Augusztus elején elmentünk Sarajevóba, és megnéztük a városházát. Már kívülről is nagyon szép volt, a belseje még szebb volt. Volt ott egy óriási zongora, amin egy nő csodálatosan szépen játszott. Volt bent egy múzeum is, ami unalmas volt, de a történetek viszont érdekesek voltak. Nekem tetszik ez a hely, csak aznap éppen nagyon meleg volt, és a galambok pedig nem ettek a kenyérből, amit adtam nekik. A nyáron a családommal voltunk Kőszegen nyaralni. Meglátogattuk a Jurisics Várat is. A váron belül egy bemutatót is megnéztünk, aminek során különböző, Mátyás király korabeli katonai ruhákba és páncélokba öltözött emberek meséltek a Fekete-seregről és a Jurisics Vár történelméről. A bemutató után mi is kipróbálhattuk a páncélokat és a fegyvereket. Nagyon érdekes volt, nekem nagyon tetszett. Nyáron sok filmet néztem, többek között az Instant családot, amin nagyon jókat nevettem. Voltam Akitában, hogy szamuráj lehessek. Sok-sok program és nagyon sok kalandot átéltem ott. Nyáron a családommal ellátogattunk Velencébe. Már maga az út nagyon érdekes volt Velencén belül is, mert rengeteg tér, híd és templom volt mindenhol. Az egyetlen negatív élményem az volt, hogy Velence már kicsit túl zsúfolt, a Szent Márk téren egy tűt sem lehet leejteni, de a mellékutcák is nagyon szépek, és kevesebb turista látogatja őket. Én augusztusban Vietnámban voltam szüleimmel és a testvéremmel. Meglátogattuk. Ho Si Minh-város nevezetességeit, a Notre Dame-ot (amit csak kívülről tudtunk megcsodálni, mert éppen felújítják) és a Függetlenség Palotát, ami hatalmas és gyönyörű volt. Rengeteget tanulhattam ott a vietnámi történelemről, megtudhattam milyen volt ott Én Hágában voltam a Madurodamban, ami Hollandia látványosságait mutatja be méretarányos modellekkel. Ez a park a háborús hős George Maduro emlékére épült. Nagyon tetszett Hollandia, mindenkinek ajánlom. Még júniusban voltam egy bicikli túrán a Fertő-tó körül, ahol nagyon szép volt a kilátás, a dombokról, ahova felmentünk, csak nehéz volt feltekerni odáig. A kemping jó volt, az erdős, nádas, mocsaras táj is nagyon szép volt. A víz hideg volt még akkor, de ajánlom mindenkinek. A régi osztályommal voltunk a Fertő-tónál.

Hermann Vince

A Gitanes Filmklub

Szoros viszony fűz minket a kultúrához és a művészetekhez, így hát régóta indokolt már, hogy együtt belekezdjünk egy ilyen jellegű projektbe. Ezenfelül amikor már belekezdtünk, arra is hamar rácsodálkoztunk, hogy egyenesen furcsa az, hogy jelenleg nincsen ilyen szakkör vagy program az iskolában, mert véleményünk szerint ez itt sokakat foglalkoztat, és mint később megtudtuk, korábban már voltak olyan időszakok, amikor működött az Eötvösben akár tanári, akár diák szervezésben hasonló rendezvénysorozat. Eredetileg, amikor felvetődött az ötlet, hogy szervezzünk egy filmklubot, leginkább viccként kezeltük, és azt tervezgettük, hogy a hihetetlenül magas áron eladott jegyekből szerzett bevételünket hogyan szórjuk majd el mulatozásra. Aztán amikor komolyan is elkezdett minket foglalkoztatni ez az egész dolog, arra jutottunk, hogy természetesen ingyen csináljuk majd, a jutalmunk pedig az lesz, ha mi is és mindannyian jól szórakozunk, és izgalmas beszélgetésekbe bonyolódunk. Olyan filmeket vetítünk majd, amelyek enyhén szólva is figyelemre méltók, viszont messze nem tartoznak a legismertebb, vagy egyáltalán az ismert filmes alkotások közé, tehát aki ellátogat egy-egy ilyen alkalomra, biztosan olyan élménnyel távozik majd, amiben egyébként a filmklubon kívül nem lett volna része, mondhatni másképpen ezek a mozgóképek nem találták volna meg. A film megtekintése előtt és után is szólunk majd pár szót arról, hogy miért választottuk ezt az alkotót, ezt a filmet és remélhetőleg sikerül pár olyan érdekességet is megosztanunk, amelyek árnyalják a néző filmről alkotott képét. Ezek után pedig mindenkit szeretettel várunk egy beszélgetésre az adott filmről és a film által felvetett és boncolgatott témákról, hiszen egy igazán jó filmklub ebben nyújt többet egy egyszerű filmnézésnél, persze ha valaki csak a filmre kíváncsi, az megteheti, hogy a játékidő letelte után távozik. A tematika összeállításánál alapvető szempont volt, hogy ne csak úgy legyen élvezhető a vetítéssorozatunk, ha valaki minden egyes alkalommal ott van, tehát egy adott film értelmezéséhez ne legyen elengedhetetlenül szükséges látni az előző filmet is. Ez persze azt is jelenti, hogy mindegyik alkotás önmagában is elég erős ahhoz, hogy terítékre kerüljön. De ettől még ez persze hatalmas lehetőség arra, hogy egy adott témával behatóbban foglalkozzunk, hiszen hét film megtekintése egy témában már kiad egy összképet. Így az is célunk lett, hogyha valaki esetleg jelen tud lenni az összes alkalommal, az mégis kapjon egyfajta pluszt, tehát a teljes élmény csak az összes film megtekintésével garantált. A filmművészet és a filmtörténet temérdek olyan témakörrel szolgál, ahol az adott téma mélysége és sokszínűsége indokolttá teszi azt, hogy ne csak felületesen foglalkozzunk vele, sőt inkább olyan témát nehéz választani, aminek körüljárásához elegendő hét film. Reményeink szerint nekünk sikerült ilyen témát kiszemelnünk, persze a legjobb az, ha valaki kedvet kapva a témában való további kutakodáshoz, külön is néz majd ehhez kapcsolódó filmeket (bárkit szívesen bombázunk ajánlásokkal). Első évadunknak az Altman&Anderson címet adtuk, és ahogy azt a cím is mutatja, az első hét filmet két rendező életművének párhuzamba állításával válogattuk össze. A nevük valószínűleg a legtöbb ember számára nem cseng ismerősen, viszont, ha sikerrel járunk, akkor a végére lelepleződik majd, hogy ez méltatlan sors két ilyen igényes és eredeti alkotónak. Robert Altman a mai mainstream amerikai film alapjait kidolgozó, és az akkori Hollywoodot megreformáló Hollywoodi Reneszánsz rendezőgeneráció egyik legjelentősebb alkotója, akinek tágabb és szűkebb értelemben is örökösének tekinthető, a kortárs amerikai függetlenfilm élharcosaként munkálkodó Paul Thomas Anderson. Filmjeiket párosával mutatjuk majd be, hiszen a két alkotó rendezései között rengeteg a felfedezhető párhuzam, és ennek kapcsán megfigyelhetjük, hogyan merít egy mai filmes az inspirációs forrásából. De amiért igazán fontos ez a két személy és a generációik, az az, hogy rengeteget tudhatunk meg általuk mai filmes trendek eredetéről és jövőjéről. Szeretettel várunk mindenkit, akinek esetleg sikerült felkeltenünk az érdeklődését ezzel a pár sorral, vagy azokat, akik csak szeretik a jó filmeket, és azokat is, akik hosszasan képesek elbeszélgetni egy-egy releváns témáról egy műalkotás kapcsán. Búcsúzunk viszont azoktól, akik csak avégett érkeztek volna, hogy megtudják filmklubunk nevének eredetét: a Gitanes szó (ejtsd: zsitán) a francia kifejezés a cigány népcsoportra, de egy nagymúltú francia cigarettamárka is ezen a néven fut, aminek kapcsolódási pontjai a kultúrával és a művészetekkel enyhén szólva sem elhanyagolhatók…

Sors Tablók

avagy két októberi filmünk a Rövidre vágva és a Magnólia Két életszerűen bonyolult film, ahol az egymást nem közvetlenül ismerő szereplők sorsai is összefonódnak, és így hozzák létre azt a bonyolult rendszert, a társadalom szövetét, ahol mindenki felelős mindenkiért, és ahol nincsen olyan döntés, ami csak a döntést hozó személy életére van befolyással. Tisztán érezzük, hogy itt minden és mindenki összefügg mindennel és mindenkivel, és bár egy adott szereplőről mindig végig tudjuk gondolni, hogy kihez milyen viszony fűzi, az összkép mégis minden esetben fragmentált lesz, mert a filmek annyi szereplőt mozgatnak egyszerre, hogy a karakterek rendszere a maga teljességében felfoghatatlanná válik. Viszont mindkét film rengeteg híres színészt vonultat fel (Julianne Moore mindkét filmben remekel), és ez megkönnyíti számunkra az eligazodást a rengeteg figura között, de sok a híres aktort ironikus helyzetbe hozó szerep is, amit valahol már önmagában az is indokolttá tesz az, hogy e két film tobzódik a reális jellemekben. Két elmesélhetetlen film, tele életszagú, ugyanakkor különleges és elmesélésre érdemes történetekkel, amelyek egymással párhuzamosan kerülnek bemutatásra. Nincs is közös story, hiszen sokszor az egyik személy életében megeső történések a másik személy életére nincsenek hatással, máskor pont ennek a fordítottja történik meg, az egyik karakter történetében jelentéktelennek tűnő dolgok megváltoztatják egy másik karakter sorsát, életét. Vannak azonban olyan történések, amelyek az összes szereplőre hatást gyakorolnak, mindegyikükhöz elérnek, mint a rovarirtó permetezés a Rövidre vágva nyitányában, de az egyszerű időjárási állapotjelentés a Magnóliá-ban szintén az összes szereplőre vonatkozik: „Részben felhős, 82%-os valószínűséggel eső.” Ez az egyébként igencsak jellegtelen sor azonban már előrevetíti a lezárást is, hiszen mindkét film esetében a befejezés (egy-egy szokatlan természeti jelenség) lesz az, ami majdnem minden szereplő életére jelentős hatást gyakorol. Két reális film, hiszen a környezet, a figurák és a konfliktusok mind-mind valósak, mégis minden esetben érezzük, hogy a valóság egy-egy olyan szeletét szemlélhetjük, ami enyhén szólva is elég eseménydús ahhoz, hogy bemutatásra kerüljön. Ezek a történetek tele vannak feszültséggel, a mindennapok feszültségével, amit legnagyobb részben a szereplők közötti súrlódás szül. A helyzetek egyre kiélezettebbé válnak, sok szereplő már nem hajlandó tovább tűrni eddigi megpróbáltatásait, ám ekkor mindkét esetben egy természeti csapás rázza meg LA lakosságának életét. Két „véletlen” film, hiszen mindkét esetben jelentős dramaturgiai szerep jut az egybeeséseknek, annak, hogy az egy időben végbe menő történések hatnak-e egymásra, vagy sem. A Magnólia elején hosszú fejtegetést látha-

tunk arról, létezik-e olyan, hogy egy egybeesés valóban véletlen, vagy csak nem ott keressük az ilyen esetekre a magyarázatot, ahol annak lennie kell. Hiszen mindenki ura a maga tetteinek, viszont arra nem lehet befolyással, hogy más ezzel párhuzamosan - de tőle függetlenül – hogyan cselekszik. Ezekben a történetekben a koincidencia gyakran leleplező erővel bír, az ember rejtegetni valója azáltal válik láthatóvá, hogy egy véletlen keresztülhúzza a számításait, a házasságtörőket és tolvajokat is rajta kapják a kihágáson. A kérdés csak az, sorsszerű-e ez a lelepleződés, mindig adódik-e egy olyan véletlen, ami fényt derít a csalás titkára? Két szorosan összefüggő film, talán ez a legegyértelműbb kapcsolódási pont a két általunk vizsgált direktor életműve között, hiszen a két film alapgondolata és struktúrája lényegében megegyezik. Szinte egyértelműen kimondható, hogy Anderson Altmantól vette az ihletet, akinek viszont nem ez volt az első ilyen rendezése. Altman 1975ös Nashville című filmje forradalmi alkotásnak számított a maga korában, itt dolgozta ki a Rövidre vágvá-ban is alkalmazott narratív szerkezetet, azt, hogy a sok szereplő történeteinek együttese alkosson egy mozaik szerű képet. Bár filmtörténeti szempontból fontosabb film a Nashville, mégis letisztultabb és érettebb formában jelennek meg ugyanezek az ötletek a későbbi filmben, és a karakterek között is jóval sűrűbb a kapcsolatrendszer, ami talán még elgondolkodtatóbbá teszi Altman második kísérletét.

Hermann Vince

9. évfolyam Bauhaus kiállítás a Müpában: egy tábor alkalmával voltam ott. A kiállítás foglalkozott a Bauhaus stílus építészetével, képzőművészetével és minden más elemével is. A kiállított tárgyak nagy része kortárs magyar művészek alkotásai voltak, akiket arra kértek, hogy alkossanak egy olyan dolgot, amely szerintük a Bauhaus stílust képviseli. (D. A.) Baku, építészet: A fővárosban nagyon erős a kontraszt a csillogó, modern részek tervezettsége, makulátlan állapota, és főleg a kihasználatlan terei; illetve a történelmi Óváros zegzugos, teljesen szabályozatlanul kiépülő, de mégis (vagy pont emiatt) nyüzsgő részei között. A külvárosok pedig teljesen a múltban ragadtak, például tele vannak még Ladákkal. Baku tehát szinte három külön város egybegyúrva, ami nagyon érdekessé teszi.(B.M.) Strasbourg Európa Parlament: ide mi jön? Székesfehérvár: Az unokatestvérem Ságváron lakik Siófok mellett, és odamentünk le a többi unokatestvéremmel. Egy nap elmentünk Székesfehérvárra, ahol sokat bóklásztunk a belvárosban és sok mindent láttam. (E.G.) Az osztrák konyha, a nem sokszínű, de a megbízható gasthof-ok, fogadók teszik Ausztriát és konyháját kvázi nagytestvérünké. Á.B. Gyulai Kohán képtár: A Gyulán található, Kohán György műveit bemutató képtárba már második alkalommal tértem vissza. Másodjára sem csalódtam. A művész stílusa átjárja az egész termet, órákat lehet eltölteni egy-egy kép előtt, kifürkészve annak minden egyes apró részletét és lassan eggyé válni vele. Egészen elképesztő. (R-Sz M) Soproni tűztorony: Sopron belvárosában egy hatalmas torony áll. Nekem sikerült felkerülnöm a legtetejére ahonnan az egèsz belvárost beláttam, a látvány ami elém tárult lesokkolt. (K.B) A szentendrei kiállítás a magyar szürrealizmusról egészen magába szippantott. A művek rendkívül változatosak voltak, az apró, absztrakt vázlatoktól a hatalmas festmények színkavalkádjáig. (V. B. Cs.) Olaszország antik épületei nagy hatással voltak rám. Nem mellesleg az olasz gasztronómia is kiváló része az olasz művészeteknek. (Cs. B.) Horvátországba már másodjára tértem vissza a Krka Nemzeti Parkba a családommal. Nagyon kellemesen töltöttük el az időt, piknikeztünk, üdültünk. A természet és táj festői látképet teremt, amit egy húsz méter magas vízesés koronát meg. Ezenfelül a parkban nagy mennyiségű veszélyeztetett halfaj él, a természetes környezetükben. Sok faj ma már máshol nem található meg, csakis itt a parkban. Mindenkinek ajánlom , aki el szeretne szakadni a mindennapoktól, és ki szeretne egy kicsit kapcsolódni. (T.A) London: A városban töménytelen mennyiségű emlék van híres angol emberekről, még más városokhoz képest is elképesztő számú emlékmű tekinthető meg. Raj című könyv( Frank Schatzing): Egy izgalmas könyv, amit a nyáron olvastam és hosszan el lehet gondolkodni rajta, mert a témája egészen belevág a valóságba, mégis elképesztőnek tűnik, amiről a könyv szól. Több nagy fordulat van ebben a disztópiában, amik mindegyike meglep, és közben azon gondolkodsz, hogy miért ne lehetne igaz a mi világunkra valamilyen szinten. (BB) Kecskesajt Pákozdon: Idén augusztusban a kecskesajt gasztronómiát fedezhettem fel. A biciklitúránk egyik állomása volt, ahol nemcsak a különböző sajtokat próbálhattuk ki, de még kecskékkel is találkozhattunk. A különböző ízesítésű sajtok közül nekem a snidlinges lett kedvencem. (U.A.-S.) Ölbői gyógynövények: Egy utazás alkalmával találtunk rá az Ölbő faluban található gyógynövényes házra, ahol széles skálán fordultak elő az illatos gyógynövények. A legcsodálatosabb az volt, hogy felmehettünk a növényszárító padlásra, ami egészen elképesztő hangulatot varázsolt a pillanatnak.(S.Zs) Egy nyári napon a Beats emlékzenekar siófoki koncertjére látogattam el. Az előadás érdekessége az volt, hogy az együttes a tetőn játszotta dalait, amit a közönség áhítattal hallgatott, sőt még olyanok is voltak , akik táncoltak, énekeltek a hajdani slágerekre. Egy-két szám nekem is ismerősen csengett, és örömmel gondoltam vissza a dalokhoz fűződő csodás emlékeimre. Az egyik képemhez egy hajléktalan adta az ihletet, akit az Astorian láttam. Bal kezével egy poharat nyújtott az emberek felé, akik rá sem néztek, jobb kezében egy táblát tartott; No family, I have cancer. Sokáig nem mertem lerajzolni. VT Brassó, FeketeTemplom: Egy látogatás alkalmával elkerültünk Brassóba, ahol megnéztük a Fekete Templomot. Hatalmas és kívülről sötétes árnyalatú mert valamikor régen leégett. Belül is óriási, égbe nyúló oszlopokkal és egy jókora orgonával.(Gy.F.) Újra könyv volt a kezemben. Mostanában legtöbbször a telefonomon olvasok, mert egyszerűbb szállítani, és a könyvek is elérhetőbbek rajta. Vaduz, Liechtenstein: Ez a város Liechtenstein fővárosa. Mikor mi a nyáron ott voltunk, nagyon békés és csendes volt. A környező hegyek és a közelben lévő kastély nagyon szép volt. Dubrovnik, Horvátország: Ez a város az Adriai tengerparton fekszik és jelentős kikötőváros volt

régen. Dubrovniknak a régi, fallal körülvett részére főleg a szűk utcák és sikátorok a jellemzőek. Monaco Monaco csodálatos városa számomra nem volt újdonság, már többször jártam ott, viszont minden egyes alkalommal meglep ez a gyönyörű állam. Az egész város hangulata, fekvése, és elhelyezkedése gyönyörű. óriási felhőkarcolók, szűk utcák, és elképesztő tisztaság jellemzi az országot. Pálos kolostorrom Mikor a nulltáborban voltunk, mi egyszer egy kolostor mellett telepedtünk le, de ez nem akármilyen kolostor, ez egy kolostorrom. Mint gólyák, elkezdtünk a romokon parkour-özni. A kolostornak voltak nagyon magas pontjai is, azokat éppen nem értük el, de a második legmagasabbat elértük, és még egyszer egy versenyt is rendeztünk időre! Hollandia Nyáron, a walesi táborban felfedeztük Anglessey szigetét. Ezután meglátogattuk a világ leghosszabb nevű vasútállomását és megpróbáltuk kiolvasni az állomásnak, Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch-nak a nevét. Különösen nehéz volt, mivel a walesi kiejtést is figyelembe kellett venni. Wales: Sulival tanulmányi kiránduláson vettem részt. Llangothlan-ben nagyon megtetszett egy kelta keresztet ábrázoló oszlop .A délután folyamán meg a leghosszabb nevű városba mentünk amiből sikerült megjegyeznem az első két szótagot: Llanfair. Monopoli, Olaszország: Idén nyáron Dél-Olaszországban nyaraltunk, ahol megnéztük többek között Monopoli óvárosát is. Itt szinte bárhol belefuthattál egy templomba, ami számomra elképesztő volt. Szerintem megunhatatlan hely, ahol bármikor szívesen sétálgatnék. ușteni, Románia:Nyáron egy hosszabb túrára mentünk a Bușteni meletti Kárpátokhoz, amik gyönyörűek voltak. Emellett meglátogattuk a Sinaia-ban található Peleș-kastélyt is. A nulltàbor keretein belül a Balatonfelvidéken jártunk az egykori pálos rend kolostor romjainál. Furcsa volt belegondolni abba, hogy ezen a helyen egykor több száz ember tölthette el mindennapjait évszázadokon keresztül. Vuma: Nekem a nyár legnagyobb élménye az volt, hogy megtanulhattam a Vumát. Aki nem ismerné, annak elmondom, hogy a Vuma az egy szertartás, amit minden nap egy bohókás kalapban el kell járni azért, hogy a mandulafalviak megpecsételjék a szövetségüket a Szentheggyel. Ez, nagyon titokban bevallom, eleinte nevetségesnek tűnt, de mandulafalvi ottlétem végén visszasírtam. Summerfest: A 26. Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál került megrendezésre idén augusztusban Százhalombattán, aminek keretein belül több mint 20 ország néptánc�csoportja és zenekara látogatott Magyarországra. A fesztivál célja, hogy megismerjük más országok kultúráját és népszokásait. Ezek mellett csodálatos lehetőség nyelvtanulásra és ismerkedésre is. Igazából egy világ körüli utazás úgy, hogy ki se kell lépned az országból. A kedvenc részem mégis az, amikor a tervezett programokon kívül hirtelen felindulásból egy közös énekléssé fajul a kávészünet és, aki éppen arra jár hirtelen egy színes kavalkád közepén találja magát, ahol mindenki boldog és senki sem törődik a világ gondjaival. Hallstatt egy Ausztriában található gyönyörű város. A házak egymásra tömörülnek a hegy oldalán. Olyan sűrűn helyezkednek el, hogy nagyobb temetőknek sincsen helye, ezért régebben a halottak koponyájára koszorút festettek és nem temették el őket. Ilyen koponyák ma is megtekinthetőek a turisták számára. Gyilkosság az Orient expresszen Valószínűleg sokan ismeritek és szeretitek Agatha Christie regényét, a nyáron én is elkalandoztam az Orient expresszen. Számomra nagyon izgalmas és bámulatos volt Poirot nyomozása, én is csak ajánlani tudom mindenkinek. Tisza-tó Nyár elején a Tisza-tónál nyaraltunk. Csodálatos élmény volt bebarangolni a tó zegzugos csatornáit. Gyönyörködni a növény és állatvilágban. Látni ,mint foglalja vissza a természet az ember által alkotott területet. Ciclotour Toszkana, Marina di Grosseto Biciklivel jártuk a környéket, elmentünk a legszebb helyekre, a városkákban megnéztük a látnivalókat es sok-sok olasz fagyit ettünk. Mallorca Számomra a nyár legmeghatározóbb kulturális élménye a mallorcai katedrális. A belsőtere lenyűgöző ólom üvegablakokkal tarkított és a mellékhajók dekorációja sem hasonlított az eddig látott templomok belső díszítésér. Konzervatívitás keverve a formabontósággal. Lenyűgöző. Szicília: Szicília legérdekesebb látnivalója talán az Etna. Egyébként gyönyörű tengerpartok jellemzik a szigetet, citrom fák és szűk utcácskák. Bosznia Idén nyáron elmentem a családommal Boszniába és Horvátrországba. Egy nagyon vallásos faluba mentünk, ahol az összes boltban szűzmáriás szobor, kép, medál minden volt , amit csak el lehet képzelni. Kenuval letúráztunk a helyi folyón , ami nyár közepén is jéghideg volt. Egyes napokon busszal kimentünk Horvátországba strandolni és várost nézni. 7 napig voltunk és szerintem jó volt. Euphoria c. sorozat. Idén nyáron végignéztem a Trónok harcát is, amiről azt hittem, egyetlen sorozat sem képes lekörözni. Hatalmas tévhitben éltem, ugyanis az Euphoriának sikerült teljesen elvarázsolnia a maga misztikus, furcsa világával, eseményeivel, különleges karaktereivel, melyek szokatlan tulajdonságokkal rendelkeznek. A történet főszereplője egy amerikai lány, aki gyógyszertúladagolás miatt kómába esett 4 napra, és a sorozat az eset utáni életéről, környezetével történtekről szól. Firenze, Olaszország Firenze csodái már érkezésünk napján elbűvöltek minket, a sok-sok szobor, és díszes épületek sorai a város minden szegletében megtalálhatóak. Mégis a firenzei katedrális maradt meg bennem a legjobban. Európa egyik legnagyobb katedrálisába töbszáz emberből álló sor vezetett, de a meseszép belső tere miatt teljesen megérte várakozni. Róma, Olaszország: Rómában csakúgy nyüzsögnek az emberek, leginkább a turisták. Minden utcában találsz egy régi emlékművet, szobrot. A Colosseum gyönyörű volt, főleg kivilágítva. Remélem mások is látták már, vagy tervezik, hogy elmennek oda, megéri. Tánctábor: Kilenc óra buszút után végre megérkeztünk Csehországba, ahol ezután elfoglaltuk szálláshelyünket, egy meglepően színvonalas kollégiumot. A fárasztó próbák, a folyamatos városnézések és a még több próba után fáradtan dőltünk ágyba. A sok munka kifizetődött, jól sikerültek a fellépések, és sok jó élménnyel is gazdagodtunk. Postojnai cseppkőbarlang: Szlovénia és a világ egyik legnagyobb és legkülönlegesebb cseppkőbarlangjában jártam. Kisvasút vitt be a barlang belsejébe ahol különböző szebbnél szebb cseppköveket láttam. Megismerkedtem egy számomra eddig ismeretlen élőlénnyel is a vakgötével. Róma: Nyáron majdnem az egész várost felfedeztük. A Colosseum, a Palatinus domb, Szent Bonaventúra temploma és a Trevi kút volt a kedvencem. Jártunk Osciában az ókori Róma kikötővárosában is. Dino és Tony éttermében nagyon finom, vékony tésztájú pizzát ettünk. Olaszország-Murano: Ez a Velence mellett lévő kis sziget az egyik legkedvesebb élményem a nyárból. Az egész sziget egy negyed óra alatt körbe járható és tele van színes kis házakkal. Ezekben a házakban ma már leginkább idős emberek laknak,

és ők mesélték el azt, hogy régen miért is festették ilyen élénk színekre a házakat. Állítólag azért, hogy a halászok a hosszú, kimerítő napok után könnyebben hazataláljanak. Pula, Horvátország Nyár végén Pulába utaztunk ahol a tengerparthoz közel csodálatos óváros található. A rengeteg gyönyörű épület közül nekem a legjobban az Aréna tetszett, ami leginkább a római Colosseumhoz hasonlít. Nyáron egyebek mellett az Ördögkatlan nevű fesztiválon voltam, ahol Móricz Zsigmond Árvácska című regényének egy színpadra vitt változatát tekintettem meg. Számomra ez volt a legemlékezetesebb kulturális esemény a nyáron. Nyáron a családommal elutaztunk egy jón-tengeri görög szigetre, Korfura. A fővárosában Kerkyraban megtekintettük az Archeológiai Múzeumot, amely betekintést enged a történelmükbe. Számos eredeti, restaurált eszköz volt bemutatva, ezek közül személy szerint nekem az Artemis templomának kiállítása tetszett. Nyár elején egy hetet Hollandiában töltöttünk a családommal. Többek között ellátogattunk az amszterdami Anne Frank Múzeumba is, ahol bejártuk azt a lakást és búvóhelyet, ahol Anne és családja élt, majd bujdosni kényszerült. Eközben pedig érdekességeket olvashattunk, és fennmaradt tárgyakat nézhettünk meg. Nyáron apával megnéztük A szürrealista mozgalom című kiállítást. Nem sok festmény nyerte el a tetszésemet, de Dalí a “Kettős titok” című festménye idetartozott. Akit érdekel a kiállítás, október 20-áig megtekintheti a Nemzeti Galériában. Nyáron volt szerencsém élőben megnézni a Dávid szobrot, amiről bár láttam már rengeteg képet, élőben mégis érdekesebb volt, mert bármilyen szögből láthattam, körbejárhattam. Sokkal nagyobb volt, mint amilyennek képzeltem. A nyáron meglátogattam családommal a pulai Arénát, Horvátországban. Nagyon szép nemcsak maga az Aréna, de még az egész Pula városa is. Idén másodszorra jártam ott, de még így is nagyon élveztem, ahogy körbejártuk a várost. Júliusban lehetőségem nyílt megnézni az Euphraiuz-bazilikát, Poreč városában. A neobizánci építmény a 6. század templomépítészetének kiemelkedő példája, mozaikjai révén Velence és Ravenna után az Adria-környék harmadik legjelentősebb bizánci emléke. A Siratófal Jeruzsálem Óvárosában található falszakasz. Az Első Szentélyt Salamon király építette az Örökkévaló tiszteletére. A mai Siratófal, ennek a Szentélyt körülvevő külső falnak egy megmaradt, nyugati része. Az eredetileg 30 m magas falrészből eddig 145 méternyit tártak fel, imádkozni egy 60 méternyi szakaszon lehet. A legjobb film, amit moziban láttam a nyáron az a Pókember: Idegenben volt. Nagyon tetszett, hogy a rendező az egész film alatt olyan érzést keltett bennem, amitől nem bíztam meg semmiben. Szerintem ez nagyon ritka manapság a mozifilmekben. Ez is részben segített abban, hogy magával tudjon ragadni a film. A nyáron Törökországban nyaraltam, ahol megismerhettem az ottani kultúrát, szokásokat, a vallást és voltunk egy mecsetben, ahol láttam hogyan imádkoznak az ottani emberek. Július elején a családommal elutaztunk Svájcba, ahol rengeteget túráztunk a hegyekben. A Schilthorn nevű csúcsra is felmentünk, ahol az Őfelsége titkosszolgálatában című James Bond filmet forgatták. Bár a filmet nem láttam, számomra is nagy élmény volt körbejárni a helyet. Sok helyen jártam a nyáron, és több kulturálisnak mondható élményem volt. Ezek közül a legemlékezetesebb a szentendrei Marcipán Múzeum. Talán kicsit furcsa hogy pont ezt emelem ki, viszont ez volt életemben a legelső alkalom, hogy egy barátnőmmel magunktól, felnőttek nélkül úgy döntöttünk, hogy végigjárunk egy múzeumot. A kiállítás nagyon érdekes és eszméletlenül szép volt, de a legjobb mégis az volt benne, hogy a barátnőmmel közösen élveztünk valamit, amit eddig tipikusan „szülős programnak” tartottunk. Nekem a legmeghatározóbb kulturális élményem a nyáron A kis herceg című könyv elolvasása volt. A könyv nagyon tetszett, kétszer is elolvastam, hogy teljesen meg tudjam érteni az üzeneteit. A nyáron a családommal elutaztunk Ausztriába. Sok nagyon érdekes és szép dolgot megnéztünk, de a legjobb talán a Hallstatt volt. Hallstatt egy osztrák mezőváros az ország közepén, de ami nagyon érdekes, hogy egy tó mellé épült, mely a világörökség része. Gyönyörű szép a hegyek között megbúvó városka. Nagyon hangulatos hely, rengeteg a turista, mindenkinek ajánlom, ha van rá lehetősége, hogy utazzon el élőben megnézni. Ezen a nyáron külföldre is utaztam, Moszkvába. Itt egy hetet töltöttem el, ezalatt rengeteg látványosságot ismertem meg, ezenkívül az oroszok életébe is egy kis bepillantást is nyerhettem. Mindenképp szeretnék még visszamenni a gyönyörű szép városba. Az én legmeghatározóbb kulturális élményem a nyáron a Szépművészeti múzeum meglátogatása volt. Anyukámmal megnéztük az első magyarországi Michelangelo-kiállítást, ahol látható volt a reneszánsz mester harminc rajza és kortársai (mint Leonardo vagy Raffaello) további alkotásai is. Augusztusban Barcelonába utaztunk a családommal, ahol megnéztük a Sagrada Familiát. Kívülről az épület szerintem nem nagyon hasonlított egy templomra, de a belső felépítése már egyértelműen igen. A leggyönyörűbb részének én a színes üvegablakokat, és az azok által keltett fényviszonyokat tálaltam. Nekem az volt a legjobb kulturális élményem a nyáron, amikor elmentem a szüleimmel Herendre megnézni a porcelán múzeumot és manufaktúrát. Nagyon szépen megfestett porcelán étkészleteket láttunk, valamint láttuk kiállítva azt a serleget a Hungaroring képével, amit a Forma1 Magyar Nagydíj győztese kap. Az én nyári ilyen élményem az volt, amikor a barátaimmal Balatonon elmentünk egy kertmoziba. Maga a film annyira nem tetszett, de a hely hangulata nagyon jó volt. A legemlékezetesebb nyári kulturális élményem a Budapesten megrendezett vívó- világbajnokság volt, ahol a sportág legjobbjaival találkozhattam, és láthattam őket legjobb tudásuk szerint vívni. Nyáron egy napot töltöttem Lipcsében. Bementünk a Tamás-templomba, aminek J. S. Bach élete jelentős részében orgonistája és karmestere volt; másnap pedig halála évfordulója alkalmából egy koncertet tartottak, aminek aznap este volt a főpróbája. Habár a koncertre nem mentünk el, érdekes volt belehallgatni a kórus főpróbába, már csak azért is, mert én magam is éneklek énekkarban, és érdeklődöm a barokk zene iránt. Nyár vége felé a Dohány utcai zsinagógában megrendezésre került a zsidó fesztivál. Nagypapám születésnapja alkalmából megnéztük a Klezmer Bandet. Az én legjobb nyári kulturális élményem Csernobil nevű történelmi sorozat megtekintése volt. Ezzel a szériával részletes betekintést nyertem az akkori eseményekbe, nem mellesleg az idegen nyelvi készségeimet is javította. Egyik kedves barátnőmmel nyár elején elmentem a Budai Várba. Igazan jó kulturális programnak bizonyult, hiszen igy még többet tudhattam meg Budapest történelméről. Az épület kifejezetten gyönyörű volt es érdekesnek bizonyult számomra. Nyár elején elmentem egy koncertre, mivel a koncertjegy eredeti tulajdonosai nem értek rá. Az egészben az volt a legjobb, hogy fogalmam sem volt, hogy ki az előadó

(ahogy nagyjából azok sem ismerték az énekest, akik eredetileg mentek volna...) De egyébként nem volt rossz, szóval nem bántam meg, hogy részt vettem rajta. Delphiben jártam a nyáron. A jósdát szerettük volna megnézni. El is indultunk felfelé a meredek úton sok érdekes rom között. Tűzött a nap és 40 fok volt. Víz sem volt nálunk. Mikor felértünk csalódottan olvastuk a táblát, hogy ez egy futópálya volt. Ekkor néztünk le és láttuk meg, hogy a jósda romjai a kiindulási pontunktól 10 méterrel lentebb volt. Sajnos már nem volt időnk megnézni. Szicíliában elmentünk a családommal a Villa Romana del Casalebe, ami egy negyedik század körüli óriási villa. Az volt benne az érdekes hogy az összes szobának, folyosónak ki volt mozaikozva a padlója. Szinte az összes mozaikból egy kevés meg is maradt, valahol meg alig hiányzott pár darabka. A nyaram érdekes volt, mert sokat utaztam, sok helyet megismertem. Még a tengerparti nyaralás alatt is megnéztem olyan helyeket, mint a pulai Colosseum vagy a fiumei kikötő. Horvátországba mentünk a nyáron, azon belül Splitbe. Diocletianus kastélyában töltöttünk egy napot, ami az óváros felét alkotja és egyszerűen gyönyörű volt. Annak ellenére, hogy körülbelül 50 fok volt nagyon élveztem, és rengeteg érdekes dolgot láttunk. Idén végre megnéztem a Holt költők társaságát; zseniális film! Alig várom, hogy irodalomórán a tanár kitépesse velünk a tankönyv lapjait. Szentendre belvárosában 12 telefonfülke változott át egyszemélyes vetítőfülkévé az Art Capital fesztivál programjában. A kivetítőn színészek előadásában híres álmokat lehet hallani regényekből, filmekből. Nyáron az erdélyi utazás alatt besétáltunk a Tordai-hasadékba és a peremén vissza, csak a felfele menet volt hosszú és kevés víz meg 38 fok, de kárpótlásul gyönyörű volt a kilátás, és sokat fotózhattam. Az idei nyaram egyik legmeghatározóbb élménye az volt, hogy végre újra találkoztam a gyerekkori barátaimmal. Rengeteg új élményt éltünk át együtt.:) Nyáron voltam egy előadáson amelyik Rachmaninov életéről és műveiről volt szó. Az előadás megmagyarázta, hogy a dallamok a műveiben miért mindig folytatódnak, ismételnek és annyira hosszúak, akár úgy is mondhatjuk, hogy végtelenek (a leghosszabb dallama több mint kettő és fél perc). Nem azért, hogy nincs újabb ötlete vagy nem tud befejezni, hanem egyszerűen ilyen országban ilyen környezetben született, így néz ki az orosz táj, végtelen nagy és végtelen sokszínű. Például a Rachmaninov II. Zongoraverseny (ez nagyon szép!), abban lehet találni hegyeket, folyókat, csillagokat, havas erdőket, virágokat .. Amúgy nem csak a Rachmaninov művé, ez egy közös tulajdonság az orosz zenében. Ebből az előadásból nagyon sokat tanultam, a kreativitás és az új ötletek nem csak úgy jönnek, hanem valójában egy új kombináció és újra megértés a régi élmény, tapasztalat, információ alapján, amiben a környezetnek és a kultúrának nagy szerepe van. És most nagyon szeretném kitalálni , hogy a magyar kultúra és környezet milyen hatása van a magyar zenében és építészben. Idén nyáron jött ki a mozikban a Fehér éjszakák. Fel is kerekedtem és megnéztem. Nagyon elgondolkodtató volt és valamilyen szinten megrázó. Ez a film volt a nyaram legszürreálisabb élménye. Nyáron Svájcban, Luzernben jártam, ahol részem volt egy kalandos, mesebeli múzeum meglátogatásában. Ez egy különleges gasztronómiai túra volt egy teáscsészében. A csokimúzeum a híres Lindt gyár történetét mutatja be meglehetősen érdekfeszítő módon, az összes érzékszervünkre hatva. Természetesen a legvégén a finom kóstoló sem maradhatott el. A nyaram egyik legfantasztikusabb élménye volt, amikor egy tábor keretein belül elmentünk az Ararat worship koncertre Debrecenben. Nagyon jó volt a hangulat és a dalok is, ezért fel sem tűnt senkinek, hogy a másfél óra helyett végül három óráig tartott a koncert. A nyár elejét a családommal külföldön töltöttem. Az utazásunk közepén egy napra meglátogattuk Korfut. A szigeten található, pálmafákkal körülvett, csodaszép Sissi kastély. Ennek udvarába egy hatalmas Akhilleusz szobrot építettek. Azt hiszem ez volt az egyik legmeghatározóbb kulturális élményem. Nyáron jártam Berlinben, és az egész város egy nagy, nyitott múzeumnak tűnt. Gyalogtávra érték egymást a történelmi eseményekhez köthető látványosságok, az aszfaltra pontosan fel volt festve hol húzódott anno a fal. A tereket, szobrokat, megmaradt faldarabokat pedig a háború alatt ????? Sziget fesztivál-Ed Sheeran koncert. A nyár egyik legjobb élménye nekem ez volt, mivel nagyon szeretem Ed sheerant és hihetetlen érzés volt élőben hallgatni és látni őt. Idén nyáron alkalmam nyílt elutazni Párizsba, ahol rengeteg érdekes dolgot láttam, melyek közül az egyik legmeghatározóbb számomra a Montmartre volt. A meseszép Sacré Coeur bazilika és a kis utcácskák tele művészekkel, akik ott rajzolnak és festenek egész nap, teljesen levettek a lábamról Idén nyáron fotós tanfolyamon vehettem részt. Ahogy bővült a technikai tudásom, úgy szélesedett a látóköröm is a fényképészet világában. (Azóta még a mintákra is máshogyan nézek.) Nekem a nyár egyik legmeghatározóbb élménye Krk városa volt, ami Krk szigetén található. Gyönyörű kis település. Ha valaki szeretné meglátogatni, nem javasolt a legnagyobb melegben menni. Számomra a nyár legmeghatározóbb élménye William Shakespeare háza volt. Előadásokat nézhettünk meg a darabjaiból, és az összes műve ki volt állítva egy plakátra képregény formájában. Ezenkívül rengeteg érdekességet tudtunk meg az életéről és a családjáról. Hajógyári Sziget- Sziget Festival. Bármennyire hihetetlen, számomra az az egy nap nyújtotta azt a hihetetlen és emlékezetes élményt, amikor legjobb barátnőmmel és családjával elmentünk egy koncertre a fesztivál keretében. Megfogott a hangulat, az emberek, a közeg, a zene, a szabadság érzése és az, hogy láthattam, hogy az emberekre még mindig mekkora hatással van a zene. Róma - Piazza Navona. A téren lévő szökőkútnál ültem, mikor hirtelen buborékok kezdtek el szállni a levegőben. Ahogy megcsillant rajtuk a fény, és mindenféle színben ragyogni kezdtek, olyan volt mintha egy tündérmesébe csöppentem volna bele. Számomra a nyár egyik legjobb élménye Agatha Christie “Az alibi” című regényének elolvasása volt. Nagyon tetszett, ahogy a könyv bemutatta a szereplőket, valamint a gyilkos kilétének kiderítését is izgalmasan ábrázolta. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimiket és a könnyű olvasmányokat. Könyv- Nényei Pál: Az irodalom visszavág Legfőbb olvasmányom ezen a nyáron Nényei Pál háromkötetes regénye, Az irodalom visszavág volt. Nagy érdeklődéssel kezdem el olvasni, mert csak jókat hallottam róla. Később kiderült, hogy tényleg fantasztikus! Részletesen végigveszi az irodalomtörténet egy részét és meg is magyaráz mindent, mindezt úgy, hogy közben az olvasó-a számtalan humoros „közbeszólásnak” és párbeszédnek köszönhetően- észre sem veszi, hogy mennyit tanult. Nekem nagyon tetszett az összes kötet, és már alig várom a negyediket!

Elefántcsontpart Ha valami úgy igazán, megakadályozhatatlanul történik éppen, nincs mit tenni; talán készíthetsz egy sorozatfelvételt róla, hogy utólag megértsd. Weöres Sándor 16 soros diákok mintázták le.

felvételét

egy gerenda legurul piros csörgők tündökölnek kék tojások énekelnek tarka csigaszarvak lengnek piros csörgők összetörnek egy gerenda legurul kék tojások énekelnek tarka csigaszarvak lengnek piros csörgők összetörnek kék tojások szétfreccsennek egy gerenda legurul tarka csigaszarvak lengnek piros csörgők összetörnek kék tojások szétfreccsennek tarka csigaszarvak tűnnek egy gerenda legurul

Egy ismeretlen Istenhez Sorban állok. Nem tudom miért, de azért állok. Sokat várok . Nem tudom minek de azért várok. Előttem mögöttem állnak, Ők is várnak. Valaki végül megunja. Kiáll. Mintha meggondolná magát... Kár, a sor bezár. Az idő szalad ám a sor nem halad. Fenébe, elkések! Honnan? Valaki hátul a nevemet suttogja. Akárki próbálkozik, Ma nem! Elegem van a tolakodókból, Akik sose állják végig a sort. Ma nem. Ma rossz fej vagyok . Valaki hátul már a nevemet ordítja. Oda rohan hozzám a tömegen át; Te vagy az! Azt mondod nem is olyan jó a menza kosztja, Hogy van egy jobb hely, innen pár utca, Menjünk inkább máshova dumálni... És én kiállok. Egy pillanatig tépelődök, De most már mindegy; a sor bezár. Nem kár. Valaki vár. Lepres Luca A bennem élő félelem Mindig más alakot ölt, Megpróbálom elfojtani, De börtönéből könnyen kitör. Ha eldobhatnám, eldobnám, De csak nem szabadulok, Én uralom, s ezzel együtt Rettegésem rabja vagyok. Lappang csendben, és néha Magam ellen fordít, Míg nevetek, tudtom nélkül Ellenséggé torzít. Átalakít, s a tükörben Már magamra sem ismerek, Megjelenik mosolyomban Az ott rejtőző szörnyeteg.

Szépség és a Szörnyeteg

Hraskó Júlia

Fűrészpor Fűrészpor Szerű csak A por a Mi itt van A falak Anyaga Pozdorja És rattan Valami Lelkemet Dohánnyá Sodorja Fűrészpor Falak közt Szivem is Pozdorja

Egy fénycsík Bejön és Szétvágja A szobát Kezemet Egyikről Másikra Rakom át Száll a füst Kifeszül Izzad a Karosszék Felszabdalt Szobában Az idő Máglyán ég

Csapolt fa Gerenda Szú perceg Valahol Visszhangzik Bennem egy Frontális Karambol Hegedül A lépcső Lámpafüst Tükörfény Elhulló Idő közt Szivem is Fafödém

Bátky János

Teremtés Hibás darab, mondtad, és kiemeltél a futószalagról egyenletes ütemben jövő darabok közül, föltartottál a fény felé, szakértő, keskenyre húzott szemmel nézegettél, forgattál ujjaid finom begyével, megnyomkodtál kicsit, aztán körömmel kocogtattál, sőt valami savat is cseppentettél rám (bár meg kell adni, ez utóbbit igen figyelmesen, üvegrudaddal épp csak birizgálva), de minden stimmelt, textúrára, színre. Még meg is szagoltál, de semmi, ott se. Hibás darab, mondtad, és visszatettél a sok egyforma késztermék közé.

Nádasdy Ádám

Szerintetek miről szól ez a vers?

Ez a szöveg a nők kihasználásáról szól, az egyéjszakás kalandokról, amikor az erotikus aktus után újraindul a futószalag, hogy jöhessen a következő. Isten kételkedni kezd a teremtés tökéletességében, de nem találja meg a vélt hibát,amit a versbeszélő testesít meg, így folytatja a gyártást, a teremtést.

10. évfolyam Vízitúra. Meleg, nagyon meleg. Birkák, solymok, tücskök, bogarak. Bögre tájképpel, nein, flicken machine, konzerv. És a legfontosabb: pacal. Legyek ura, de nem tetszett Kitör a nyári szünet, tüntetés, talán az akadémia miatt, talán valami más miatt. Már nem emlékszem. Az astoriánál jár a menet, szónoklat. Anglia. Szobor, aminek nem tudom a nevét, se az alkotóját, de menő volt. Olaszország, Susa. Verseny után ismerkedés a versenytárakkal, hajnali 4-kor kimászni velük a szállásról és meglátogatni egy amphitheátrum maradványait. Rengeteg új barát, közös élmény és új környezet. Stonhenge. Emberáradat, soha véget nem érő sor. Fülledt busz, üvöltözés, és ovis méretek. Balatonboglár, junior csapattal nyertünk felnőtt versenyt. Döntő után egyenesen rohantunk a Balatonba, ruhástul. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak Szivemelengető s szívfacsaró történet egy olyan szemszögből ahová ritkán nyerünk betekintést. Charlie fejlődés - majd hanyatlástörténete rendkívül elgondolkodtatott Izland. Egy minden tekintetben különböző világ. Szélsőséges időjárásával, tiszta útjaival és utcáival, barátságos embereivel szöges ellentéte Magyarországnak. Tisza -tó. Magávalragadó élővilág. Tóparti strandkézilabda bajnokság zajai. Gh, Imre bá’. Két napig volt csak velünk, de örökérvényű bölcsességekkel látott el minket. Anglia, Mongyinorbi, Kelemen, Zotya. Németország, kenutúra a barátokkal, edzőtábor, csapatos hülyülések. San Marino, a legrégebbi ma is létező köztársaság, magasan van és nagyon sok a fegyverárus. Assisi, Szent Ferenc Bazilika. Assisi a keresztény vallás egyik fő zarándokhelye. Ezt a várost látogattam meg a nyáron, ahol még a gyertyacserét is végignézhettük a szent sírján. A nyaram legmeghatározóbb élménye a Sziget volt. A koncertek nagyon jók voltak, jó volt betekinteni egy világfesztivál hangulatába. Én a nyár végén voltam a Terror Házában, és ez egy nagyon meghatározó élmény volt, mivel belegondoltam hogy a szüleim, nagyszüleim mind átéltek ezt az időszakot, ezeket a borzalmakat. Voka stúdiólátogatás, Görögország Vogl Rudolf, festőművész meghívott a görögországi stúdiójába, ahol az év felében alkot. Voka körbevezetett minket, több félkész művét is megmutatta. A nyár legmeghatározóbb kulturális élménye számomra a ‘ Volt egyszer egy Hollywood ‘ c. film megtekintése volt a Westend moziban pénzért, noha a Corvinban ingyen is megnézhettem volna :P A film kritikát ad a hollywoodii filmiparról, a hippikről, és megemlékezik a Manson-gyilkosságról. Grand Canyon, Arizona USA Pannon Csillagda, Bakonybél. Egy baromi érdekes kiállítást láttam, aztán még a naptávcsőbe is belenézhettem ;) Ja meg kiderült, hogy kb. ennyi pénzből soha nem jutunk el a Marsra... Pedig tök szívesen mentem volna :( New York, USA. A legmeghatározóbb élményem ez a város volt, ezen belül a Szabadság-szobor gyönyörű látványa volt a legelragadtatóbb. Bath, England. A nyaram legmeghatározóbb kulturális élménye az volt, amikor a Extinction Rebellion tüntetést tartott a légszennyezés ellen. Igazából maga a pillanat ragadott el, amikor a tömeg lefeküdt a földre 5 percig és addig nem lehetett megmozdulni, és ez tökre tetszett. A nyaram legmeghatározóbb élménye egy Keep Floyding koncert volt az Aquincumban. A zenekar a Pink Floyd zenekar dalait játssza elképesztő minőségben, és az aquincumi koncert a Pink Floyd Pompeii-ben játszott koncert hangulatát imitálta Angliában eléggé íztelenül főznek, így amikor hazajöttünk, elmentünk egy étterembe, ahol vargányás májgaluskalevest, agyvelőt, somlói galuskát ettem. Így bepótoltam az ízeket. Kedvenceim a holland esték, tízig teljesen világos van, a belváros hajnalig nyüzsög a coffeeshopokban ücsörgő turistáktól. Stephenie Meyer-napfogyatkozás Elmentünk Párizsba, a Louvre-ba, és elhatároztuk, hogy megnézzük a Mona Lisa-t. Három emeleten keresztül kígyóztunk csigalassúsággal a kiállítóterem felé, 10 másodpercig állhattunk a kép előtt, lőttünk egy szelfit, csak azért, hogy utólag rájöjjek, hogy a Mona Lisa-nak nincs is szemöldöke. Szlovénia, predjamai barlangvár. Ez a világ legnagyobb barlangvára. A Szent Péter Bazilikában álltam, az oltárnál, gyakorlatilag Szt. Péter sírja felett, amikor valaki olyat fingott, hogy a fél székesegyházban lehetett hallani. és visszhangzott egyszer. Az én nyaram legmeghatározóbb kulturális élménye egy városnézés volt Szantorini szigetén, Görögországban. Édesapám elvitt engem és a húgomat egy mediterrán hajótúrára, aminek egyik állomása a szigeten található Oía volt. Két csiga van a hegyen. Az egyik azt mondja: guruljunk le! Jobb lesz. Legurultak. Jobb lett. Egy Icikepicikét Nekem a legmeghatározobb a Terecsenyi Myd’Alaïr gyűrűstábor volt. 3 hétig új szerepekben jól éreztük magunkat, távol a modern világtól. Málaga. Nyár elején 10 napot voltam Andalúziában. Vatikán. Ironikus, hogy itt van a legtöbb meztelen szobor kiállítva. Sok az indiai és kapható ezer darabos puzzle.:)) Nyaram legmeghatározóbb kulturális élménye az volt, amikor Zamárdiban lovaskocsi-versenyt néztem. Idén nyáron Olaszországban töltöttem két hetet a keresztszüleim társaságában. Ennek az időnek nagyjából fele városról városra autózással telt, de két pizzázás között egyszer megnéztük Pompeii romjait, mert a hotel ingyen belépőket adott. Augusztus 20-i tűzijáték Fonyódon. Minden évben megnézzük, de idén különleges volt, mert a nagyszüleink is ott voltak. Ráadásul a tűzijáték sokkal közelebbi és fényesebb volt. A Fishing on Orfű fesztiválon lévő Csaknekedkislány koncert volt az egyik kedvenc élményem nyáron. Nagyon különleges koncert volt, mert egy vízi színpadon tartották, és végig első sorból egy matracon fekve hallgattuk, nagyon chill volt. Elképesztően jó volt a hangulat, megvolt az a fesztivál feeling, de így, hogy a vízben áztattuk magunk, még királyabb volt. A Sziget utolsó napja volt az egyik legmeghatározóbb kulturális élményem a nyáron. A másik a római nyaralásunk volt. A nyaram legfontosabb élménye a kétegyházi művelődési házban adott koncertem volt, amit három nyílt sebbel a fejemen toltam le. Voltam Máltán. Meleg volt Lehetőségem volt fellépni a csehországi Sobeslavban egy fúvószenei fesztiválon júliusban. Óriási élmény volt többszáz ember előtt zenélni. Henry Fielding: Tom Jones. A mű egy negyedéig abban a hitben voltam, hogy Fielding maximum 50 éve írhatta a regényt, an�nyira közvetlen és követhető volt; konkrét beszélgetést, monológot intézett hozzám az egyébként nem túl bonyolult kalandregény-folyamatot meg-megszakítva. Kicsit azért furcsálltam, hogy miért a 18. századba helyezte a történetét, ezért kíváncsiságból megnéztem, mikor is élt Fielding, és a ténytől, hogy 270 éve írta meg a könyvet, leesett az állam. A mondatok egyszerűsége, a stílus évszázadokkal meghaladja a korát, bátran ajánlom bárkinek ezt a szórakoztató művet (én konkrétan végignevettem), tökéletes a kikapcsolódásra! A nyár folyamán elolvastam Stephen E. Ambrose Band of Brothers című könyvét, ami a száztizenegyedik ejtőernyős alakulat E kompániájáról (101th airborne division E company) szól. A könyv leírja azt, hogy a könyörtelen kiképzéstől,

Normandi partjain, Hollandia töltésein és a fagyos Ardennek földjén át az alakulat hogy jutott el a Berchtesgaden felett magasodó „Sasfészekig”. A könyvet az eredeti nyelvén ajánlom mindenkinek. Az augusztus huszadikai budapesti tüzijáték megtekintése a Lánchíd mellől volt a legszebb és leglenyűgözőbb élményem ezen a nyáron. A legmeghatározóbb élményem egy exeteri könyvesbolt volt, ahonnan 11 könyvvel és egy könnyű pénztárcával jöttem ki. (7 klasszikus és 4 fantasy.) Arisztophanész:Lüszisztraté Az egyik legelső feminsita alkotás, amely egy komikus dráma formájában próbálja közvetíteni a női egyenjogúság képét. Fantasztikus műalkotás a maga perverz világával, ami az olvasóban egyszerre a kényelmetlenség és a nevetség érzését okozza. Egy szobor, melyről bár csak egy képet láttam, mégis megdöbbentő volt számomra, hogy egyes Oroszországhoz közel lévő helyeken még mindig úgy állnak a Lennin-szobrok. A családommal voltam kint Londonban és szinte az összes utcát bejártuk, számomra megdöbbentő és meghatározó volt, mikor láttam a rendezettséget és a közel egy stílusú, gyönyörű házakat. Gustav Eiffel: Szabadság szobor, New York. Ez a szobor New York ikonikus jelképe, de sok érdekességet megtudtam róla, amikor ott jártam. Például a szobor egy szigeten áll, kb. fél órányira Manhattentől, a szobrot az a férfi tervezte, aki a párizsi Eiffel tornyot is, Párizsban is építették meg, és a szobor belül üreges, a vázán csak egy kb. két penny vastag rézborítás van. Olaszország déli részén van egy város, Otranto. Ennek a városkának a vára nagyon hasonlít a Budai vár hangulatára, nagyon szép régi építmények vannak benne, csomó árus mutogatja a portékáit. Rengeteg csatában játszott szerepet ez a vár, az ottlakók számára adott védelmet. Zürichi Fraumünst. Londonban a Tate Modern galéria, ahol láttam Olafur Eliasson, dán-izlandi művész In real life c. kiállítását. Egy teljesen más perspektívát mutatott meg a kiállítás minden szempontból. Augusztus huszadikai tűzijáték. Budapestről néztem a Gellért-hegy lábánál. Életemben először láttam élőben, nagyon szép volt és hangulatos. Utána neten elolvastam a tűzijáték működését. :) Augusztus huszadikai ünnepek, Székesfehérvár. Az ünnepekről teljesen elfeledkeztünk és meglepetésként értek a programok. Ennek ellenére jó volt látni, mennyire beleélik magukat az emberek, és mennyire tudnak azonosulni az eseménnyel. Csak különböző villamoooooooos, Szarajevóban Lindau, ami nagyon jól tükrözi a tipikus német városok felépítését és rengeteg látványosság van benne. George Orwell: 1984 Egy elképzelt diktatúráról szóló regény, amelyben először jelenik meg a Nagy Testvér, a 101-es szoba és a Gondolatrendőrség fogalma. A mű Winston Smith óceániai lakos életének rövid részét írja le, ami teljesen átlagosnak indul, ellenben (SPOILER) a mű vége felé még egy éppen szerveződő forradalomba is bekerül a férfi. Baltonszárszón egy Well Bass nevű jazz zenekar Balaton környéki szabadtéri koncertjén voltunk. Egy fiatalos banda, akik ének nélkül adták elő az eddigi nagy külföldi és magyar slágereket. nagyon jó hangulatot varázsolt este a balaton partján. Augusztus végén jártam a Budapest Parkban egy Follow the Flow koncerten, régóta szeretem őket és hatalmas élmény volt velük együtt énekelni a számokat. Alexovics Tolsztoj: Golgota Egy szép orosz történet, ami gyönyörűen leírja az első világháború és az orosz polgárháborút egyszerű emberek szemszögéből. Külön tetszett a történetszálak egybefonódása a mű előrehaladtával. Örvényesi malomház előtti szobor. Remek volt azt hallani, ahogy a malomház vezetője beszélt a szoborról. Az előadásából megtudtam mindent a helyiek kultúrájáról. AngIia, Exeter egy nagyon szép katedrális. Nem SZokTaM sokÁIg bíRnI eGY katedrÁlisBan, De ez TÉNyleG NAGyon szép vOlT. Hundertwasser-ház, Bécs. Igazi rendezett káosz. Zajos és mégis békés. Mesterségek ünnepe: Augusztus huszadika alkalmából a Budai vár kertjében összegyűltek a magyar mesteremberek. Az ország sok pontjáról jöttek, és egy óriási vásárt tartottak, amit sok programmal színesítettek. Sőt, más kultúrák is megmutatkoztak, például a japán és a kínai mesterségekkel is megismerkedhettünk. Kerstin Gier Silber című könyvsorozatát olvastam a nyáron. Egyik kedvenc könyvemmé vált, mivel nagyon izgalmas, pörgős és tele van váratlan fordulatokkal. Angliának Devon megyéjében kipróbáltam a helyi finomságokat, leginkább a „cream tea” nyújtott új élményt. Ördögkatlan Fesztivál: Nagyharsány. A fesztiválon sok színdarabot és zenés előadást láttam, és sok új előadóval ismerkedtem meg. Rám a legnagyobb hatással a Csikk című előadás volt Bárka Tábor (Ki mit tud) – Balatonszárszó. Siket gyerekek adták elő jelnyelven kisebb koreográfiával a „Mi vagyunk a Grund”-ot. Balatonboglári halászléfőzőverseny. Balatonboglári borfesztiválon az ország legjobb borainak megkóstolása. Sziget fesztivál - Yungblud koncert Augusztusban voltam Angliában az Eötvös-táborban. Egy angol házaspárnál voltunk elszállásolva. A férfi gyerekkora óta rengetegszer volt Magyarországon, ismeri a magyar konyha nagy részét, a Balaton környékén sok időt töltött. Érdekes volt látni, mennyi élménye kötődik Magyarországhoz. Mesélte, hogy a Balatonban minden nap a siklókat kergette, de sose tudott elkapni egyet se. Mérő László csodás könyvének elolvasása. American folk music. Minnesota állam Egy alapjaiban hasonló, de más kultúra zenéjét voltam szerencsés hallgatni másfél óráig, hol elcsendesedő, hol felerősödő esőben egy kempingszéken ücsörögve. A dalszövegekben más problémák, más érzések szerepeltek, mint az európai dalok szövegeiben, de hangzásában emlékeztet rá. A hangszerek között a gitár, az ukulele és a nagybőgő mellett a különleges hangzású pedal steel gitár is megtalálható volt. Szarajevói óváros megcsodálása. Fonyódi bulihajó Fonyódon. Augusztus 20-i ünnep Keszthelyen. Beszélgettem egy külföldi bácsival, aki mintegy húsz percnyi vita után egy La Fontaine mese értelmezéséről közölte velem, hogy nagyon magyaros gondolkodásom van. Ezt még sosem mondták nekem, így kisebb sokként ért. Tulajdonképp miért ne, miért is kéne tagadni a magyarságot? Elolvastam Dan Browntól a Da Vinci Kódot, és nagyon érdekes volt számomra. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretne egy nagyon izgalmas és érdekes könyvet elolvasni... A horvátországi Rab-sziget óvárosában töltöttünk egy napot és megnéztük több ottani festő galériáját, a mediterrán város pedig gyönyörű és nagyon hangulatos volt. 8 napot töltöttünk Olaszországban, ahol több mint, tíz várost látogattuk meg. Ebből a tízből a polignano a mare-i öböl, az otranto-i kikötő és az Alberobello-ban található óváros alkotott maradandó élményt. Sziget. Maga a hangulata is magával ragadott, annak ellenére, hogy nem először vettem részt ezen a fesztiválon. Eszméletlenül jó volt végre a barátaimmal bulizni Sziget fesztiválon az Abba tribute show. A hangulat eszméletlen volt, mindenkiből áradt a pozitív energia.

Mutasd meg a barátaid, megmutatom a jövődet! „Inkább kit neveznél példaképnek?” Az erre a kérdésre kapott visszajelzésekből kiderült, hogy a válaszolók majdnem felének a szülei, 9 százalékának tanárok, és 12 százalékának a barátok a legjelentősebb követendő példák. A szülők körében gyakran előforduló aggodalom, hogy ahogy a gyerekeik felnőnek, más, esetleg nem megfelelő példaképet választanak maguknak. Mikor ez a szerep a tanárokra ruházódik át, az egyrészt a legtöbb szülő számára megnyugtató, másrészt elkerülhetetlen következménye az iskolában töltött napi 6-7 órának. Azonban mikor a barátok kezdenek fő mintaként fellépni, az már nagyobb felháborodást kelt, pedig ez a jelenség régóta jelen van a köztudatban: „Mutasd meg a barátaid, megmutatom a jövődet!”, „Madarat tolláról, embert barátjáról”, „Vedd körbe magad olyan emberekkel, amilyenné válni akarsz!”. A fenntartásokat érdemes mérsékelni, már csak azért is, mert egy kifejezetten magyarokra vonatkozó online kutatás szerint a résztvevők 26%-a az iskolás évei alatt ismerte meg legtöbb barátját, 31%-a pedig legközelebbi barátait 14 és 18 éves kora között szerezte. Ezek szerint pont most vagyunk abban a korban, amikor érdemes minél több időt a kapcsolataink kiépítésére és mélyítésére fordítanunk, hiszen valószínűleg ezek a barátságok lesznek majd ránk a legnagyobb hatással. A Hartford Egyetem kutatócsoportja arra volt kíváncsi, hogy mekkora ez a hatás, mennyire kezeljük a közeli barátainkat önmagunk részeként. A kérdés megválaszolásának érdekében kísérleteket indítottak és meglepő eredményekre jutottak. A kutatás során a résztvevőknek egy fényképsorozatot kellett megnézniük, aminek elemei magukat, vagy a barátjukat ábrázolták. Minden alkalommal, amikor feltűnt egy fotó a képernyőn, a lehető leggyorsabb gombnyomással kellett dönteniük, hogy kinek az arcát látják. Ezt követően ugyanezt tették, ezúttal egy hírességétől kellett megkülönböztetniük arcukat. Az alanyok reakcióideje jelentősen lassabb volt az első próba során, függetlenül attól, hogy mennyire hasonlítottak a másik képen lévő személyre.További kutatások hiányában nem vonható le kristálytisztán a következtetés, hogy a hozzánk közelállókat saját magunk részeként kezdjük el kezelni, de arra már utalhat, hogy a velünk szoros kapcsolatban lévők észlelési szinten gyakorolnak hatást énhatárainkra, ami meglepő és fontos következményekkel járhat. Ezek a következmények már egyértelműen kimutathatók agyműködés alapján, mint ezt a Los Angeles-i kaliforniai egyetem kutatói, Carolyn Parkinson és kollégái bebizonyították a homofíliát vizsgáló kísérletükben. (A homofília a hozzánk hasonlók felé való vonzódás). Bár egyértelmű lehet, hogy barátainkat eleve valamilyen kapcsolódási pont alapján választjuk, és reakcióink is összehangolódnak az évek során, ezek a megfigyelések azt is jelzik, hogy a hasonló reakciók már tudat alatt, agyműködési szinten és pontosan kimutathatóan is jelen vannak. Minél közelebbi kapcsolatban voltak a résztvevők, annál inkább hasonlítottak a különböző impulzusokra adott idegi válaszaik. Az eredmények annyira egyértelműek voltak, hogy a kutatók MRI felvételek alapján pontosan vissza tudtak következtetni két ember kapcsolatának szorosságára egy közösségi hálózaton belül. Ezeknek a megállapításoknak a fényében nem meglepő, hogy a válaszaitokban is megjelenik a barátok példájának jelentősége. Pont ezért, talán még jobban oda kéne figyelnünk arra, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akiknek bizonyos tulajdonságait szívesen helyeznénk magunk elé mintának.

Győrfi Írisz Szabó Olga

Szülői minták Minden diákot befolyásol, hogy otthon milyen értékrendek alapján nevelik őket, milyen mintákat állítanak eléjük. Ily módon a szülőknek is van beleszólásuk az Eötvös mindennapjaiba. Ezért gondoltunk egyet, és megkérdeztünk 43 olyan szülőt, akiknek a gyerekei idejárnak, hogy milyen minták alapján nevelik a gyerekeiket, milyen értékrendet állítanak eléjük.

állatok szeretetét és a k örny eze m r tv e éd eszélve. Nemze At b g e elm t m k ö , a z v i t vis ét sz e o l ke fo eg d g y e m m , ás me és t artás t n i e g z ha ss de z et, a ész

sra dá ko

. tom zdí bu

Liberá lis e lve ka la p Római já n kato ,m liku sk i én Támo gat t om a as aj Ha h ibá zo li At i lt á a

megerősítést alk a l m az om

n” elv et kö Sz ám un ne tégy o kr &quot; lyat a má so k m a d e od f N k el, ha M

eé let

ív ozit

jól

ódszernek.

jukat

dig, segítünk , h ak min el l

ontosnak mf to

ád hibáiból, csiná lj any ld jo u n a bb „t a

zte tis

áld

p bb ká in

in cs

km na

nk yu

aját út eg s km áljá tal ünk m velj ne ne ha et ek ek er k

Ne fogadjan o rú ? ak e zom l ké s l sz tú m mi k e l ő d e r d é ő y é nt g s o .n g ond ,h ák b m b o at a e t s l k o , e o t d v n é ó n l, o t hogy f zere s g g v e m y l ed e le tn teg mi a ye , ikerült valamit s al , itt m ne v ag ÉG mezést nem l e gy t fe

lv eretet e e mentén. s sz

tás ezéseiket, büntet a, és ény m he de l z y et ke és be, és javítsd t át fel k i d r é e s rtjuk has sm zn m ta e o n s st

uk tartj ak ntn po gy, inkább fejlődé sa k ú sre, em mc n sz y ete ito os tt g nt o nd ol

llg a

rg sé dic

di alá s c

m ne

em, hogy jó mint remél a va gyo s k. M i y nem relatívizálh A n . ajd t é a é l t y l ó s örö he kid a sa k r é m s zet, vil er em ort, ter ne tá á p g n S járá y be tés be s e ri ja becsü é élg yek”. ál let, sz rvén ö e t t „ i s b i z te k lcs ss ormája ellen t kö é en f e d n er n ni i m k el ben hiszün és ítés k ős r ge hetetlenek ed v é Az t

yen önálló.

Isten be

eg y

Iste n.

gy ere

al, ille t

sok bátorít

ás s

ysz ül

eim tő l v

z e m b

A szüleimtől, nag

e fu av

ám sz

lak

ket

g vé

iő

sa ítá

is ra

kia

ít eg

tele

n szabadság.

eg ör

hat áss al Ala+pvetően kon zerv va nV atív é ek s m e s p i l á á t sz ia és im i go tá m m ax og r atá Igyekeztünk eg s; yo s lya b n ntosab számunk k o f e g ra Le ac , álljon ki mag a j l a áé áll rt itásai válto tv r o i r zn p s

yományok a kulcssz ava , hag k ség ész e m n a h k ö z ö sség eg yunk, s, ek vag ok dá um ko vid et. di im in tésével erősí ke re lom ye iza együtt kell é l n nb i ve em an le ,h se meg a vilá ért go t. n”

n Ér h i nn i, b

ak cs

y leg

leg y fe

hog

s itartá g, k sé

dett, mindene yenese vő e

m, aro ak

k ke

hű

s gyerekközpo ntú ánus é gon hum ő do z a e k n lko ő e , n g y y r s g e több á dá ah o e m d a sa a , d k T e ü . s mo lé dy ő l e l s s e f é r ; g s e k t é u t v d e e r a g á l t, b cia ne szé els a be őt ú e t k á d t n a e d ni ne ar o rtékr tá -s kik yé n , ok é a t m é e n k m y s z k é orlá s is Kev tk re d. öz á r t é , á l e l z g yen ö iga sa ek az k e m és c v é úlá az sá v ak jai, él zülő mag ai As s a l.

Av é l e m én y szik A neve é lé

Rám n agy

mlő s, h merje meg a világ s i , an n e o d t em , ho in m m g e k é l n k y a i eg , n h o d n a záér m s salá t ha eg er lje n i, c z e l í ni. ta k l nb rópai zsidóde o s eu ker ba n s t á l o es á a t r l zté a Á ny egregáció, k A sz irek es zt ként a pozitív ülő m Sz zülők nem e As t

.A ül

rté

, önálló érté kítél ztesség et, y. tis l é eg d e yü v b é r b ték, ho ttg en ntosa o f z g g y S on e l n e ik m do y g pu pján igyekszem a l e a l k z s á t n a z in ev tá t el n n er tt m d ia M gek, ku arcok ese po g zsé tén ka é h e a e l k l i a n n z l s e zülő a ö nev kn e m e e a k p k jon, kat tn ha áso ne sít a s t za. C alád.„H Ha

1.Miben befolyásolnak téged legjobban a szociális normák? viselkedés - 48,6% érdeklődési kör - 3,7%

öltözködés - 16,5% testkép - 1,8%

vélemény - 11%

semmiben - 15,6%

egyéb (fogalomkészlet, szőrtelenítés, kapcsolatok) - 2,7%

2.Mennyire tud befolyásolni? (1-5)

2- 13%

3- 43,5%

3.Ki/mi a rád ható fő befolyásoló erő?

4- 35,9%

v Ko

em be re

Anyukám ác k sL má elés. Az nor u ca s . Nev e ,h és a tömeg árad e og p ym t” ké tes ind s en e nh ete ok ind onnan a “tökél M Az . . k lle m li b e Alte ode gra l ze m a s r zenés ö t á i is m ta s i k l n zek. Anorex k I a . el .Á A meg elési vágy ez . L ég fel k, k s e a r l s be zö da em kö i ol ő v ő m e l v Az engem körül lév éde etv ttem z ö l e ü y A kör Körn

5- 7,6%

k, a ar kikn át . ek a aim véleménye fontos nekem t ó án lk ez os dv an ea el z id fo ege ga nekig do bárki leh et. tt sz ab ály re t. G ok at ra vit árs ác ad ió. alm ih ier arc hiá val kap cso latb an. Iste n.

1- 0%

4.Hogyha senkinek nem lenne elvárása veled szemben, miben lennének másak a mindennapjaid? Semmiben. A senkibe én is beletartozom? Keveset változna, mert nem mások elvárásai szerint tervezek élni. Lehet semmit se csinálnék, de az biztos, hogy kevesebbet kattogna az agyam. Sokkal több hasznos dolgot csinálnék, pont, mert senki nem várná el. Elvárások nélkül eltunyulnék. Délig aludnék. Szinte semmiben...a saját elvárásaim a legnagyobbak. Lehet vidámabb lennék és kicsit extravagánsabb. Kevésbé lennék tudatos. Lehet a hajamat is levágatnám. Nem lennék depressziós. Táncolnék és énekelnék reggel a barátaimmal a kedvenc számainkra,amit hangosan üvöltenénk. Az erdőben élnék, nappal aludnék, bogyókat ennék és csak Tolkient olvasnék. Sokkal unalmasabbak lennének. Lélegeznék és nem csak fel-fellélegeznék. Üresség lenne körülöttem. Később kelnék reggelente. Nem járnék be nulladik tesire… Szóhasználatban.

5 - 2,8%

6.Menyire pontosan képzelted el a jövődet?

4 - 24,8 %

3 - 37,6%

2 - 30,3%

1 - 4,6%

5.Inkább kit neveznél példaképnek?

barát - 12,1%

influencer - 2%

sztár/ híresség - 6,1%

tanár - 9,1%

egyéb: rokon, sportoló, senki, elképzelt -2,7%

szülő - 46,5%

7.Volt olyan tanár aki valamilyen módon változtatott rajtad?

8.Van példaképed? igen -63, 6% nem -36,4%

igen - 94,5% nem - 5,5%

9.Ki és miért a példaképed?

A tábvezeim, mert megmutatták a hetedikes énemnek, hogy valaki lehet egyszerre intelligens, kedves és menő is

Nagypapám, mert rendíthetetlen akarata volt és mindent véghez vitt amit akar

Több emberből a pozitív elemeik

A nővérem és azért, mert ő az az ember, akire bármikor számíthatok és mindig segít, valamint már sok mindent elért az életben amire büszke lehet, és egyszer én is szeretnék egy ilyen ember lenni Kásás Tamás, mert a világ legjobb vizílabdázója, de ugyan úgy éli az életét( tehát átlagosan), mint a három olimpiai aranya előtt Steve Jobs, mert innovatív dolgokat talált ki és nem félt eltérni a megszokottól Emma Watson színésznő, mert ő a hírnevét sokszor használja jótékonysági célokra, nemes ügyeket támogat, és minden olyat szívesen hangoztat a rajongóinak, ami szerinte fontos, hogy minél több emberhez eljusson

Én, mert tudom hogy bármire képes vagyok, de még nem aknáztam ezt ki Lizzo, mert elfogadta magát ahogy van és így tud egy boldog és sikeres életet élni ebben a társadalomban, ahol ez igen nehéz.

11. évfolyam Fishing on Orfű. Nagyon (jó) koncertek voltak. Grand canyon Euphoria. Csak így elkezdtem nézni egy délelőtt, amikor nem volt semmi dolgom. Aztán este anya szólt, hogy így lassan vacsorázni kéne. Teljesen elvesztem benne és még hetekkel később is a színészekkel készült interjúkat nézem. London, mert láttuk azt, hogy különböző kultúrájú emberek milyen harmonikusan tudnak együtt élni és figyelni egymásra. A tömeg-turizmus aranyere, Velence. Velence történelme gyönyörű, azonban a vízre épült város turizmusának irányítása kihullott a város kezéből. A város lakosságát sok tízszeresen meghaladó látogatók ellepték a romantikus sétáló utcákat ezzel a lakosoknak élhetetlenné, illetve a többi turista számára élvezhetetlenné téve a várost. Cserébe Obertauern, egy apró Osztrák falu Ausztria déli részén sokkal nagyobb nyugalmat nyújtott. Egy biztos: a népszerű turisztikai helyszínek helyett mostantól a kicsi eldugott autentikus falvak és városok fogják kitölteni a vakációt. Balatoni nyaralás barátokkal, vitorlázás, majd vízbe borulás. Portugália, Museu Municipal de Faro. Kis halászfalvak remek ételek, ugyan nem szeretem a vízi nyalánkságokat, de a cápákból meg én is repetáztam, mert DRÁGA. Göd Kincsem lovarda, emlékhely legjobb gyerekek. Hajnalig lasztiztunk a sracokkal varosmajorba. Netflix előfizetés. New York - valódi kultúrsokk volt leszállni a buszról Manhattanben és besétálni a Times Square-re a felhőkarcolók között. Garda-tó, Milánó, Balaton, Fishing: leginkább a hangulat meg az emberek mindenhol. Kogresszusi Könyvtár, Gutenberg bIBlia, USA nemzeti leveltar, Culture Day Stephen King - The Outsider Róma: az egész város és a vatikáni múzeum. Frizbizés a Circus Maximusban. Cannes, Saint Paul de Vance és random festőbácsi, Sziget Fesztivál, sok-sok múzeum és művészfilm, 1984, Csernobil, A kék a legmelegebb szín. Ausztriában lévő különböző hangulatú és lelkiállapotú olasz bácsik. Az olasz nyelv legszélsőségesebb oldalait is tapasztalhattam rendkívüli hangerővel párosítva. A Gyulai Shakespeare fesztiválon láttunk egy IrÁNi DARabot. Kessels FotÓKiÀLLÍtÁS. Marquez kÖNyvEk Once upon a time in Hollywood nagyon gatya volt. Change my mind! Ausztria, petúniák és muskátlik, illetve egy viadukt. Elfújta a szél. Nagyon érdekes es magával ragadó, az amerikai polgárháborút és az azt követő időszakot számomra eddig ismeretlen szempontból meséli el. La Sagrada Familia. Ez egy világhírű templom Barcelonában, ami Gaudí eredeti tervei alapján még most is építés alatt áll. Számomra ez az építmény azért volt meghatározó, mert a saját szememmel láthattam a gótikus stílus sajátosságait, amiről már olyan sokat tanultam. Görögország szigetvilágában található, hatalmas történelmi múlttal rendelkező város. A mitológia párhuzam miatt a város és maga a hely története. Esterházy-kastély. A fertődi Esterházy-kastély a 18. század második felében érte el végső kinézetét. A kastély épülete barokk illetve rokokó stílusban épült valamint lett díszítve, hatalmas belső termei és külső udvara nagyon megfogott. Móricz Zsigmond: Árvácska. A tengerparton ülve, amikor ezt a könyvet olvastam, döbbentem rá arra, hogy mennyi mindenért lehetek hálás, és hogy hogyan örüljek jobban az apróságoknak. Azért mondanám ezt a nyár egyik legmeghatározóbb élményének, mert a könyv elolvasása után már kicsit másképp tekintek a világra. Bármennyire is tragikus, valahogyan mégis ez az egyik legszebb könyv, amit eddig olvastam. A nagy Gatsby F.Scott Fitzgeraldtól. Azért volt számomra ez egy meghatározó kulturális élmény, mert az elolvasása arra késztetett, hogy olyan dolgokról gondolkodjak, amik eddig eszembe sem jutottak és egy kicsit többféle karaktert, embertípust és eszményt ismerhettem meg. Németország (2019.06.13-17.) Életemben először jártam ebben az országban. Három települést látogattunk meg, s mindegyik nagyon szép és rendezett volt. Ezenkívül - mivel németet is tanulok - gyakorolhattam a nyelv használatát anyanyelviek között. Ez számomra egy felejthetetlen élmény volt. Nina George: Levendulaszoba. Eddigi könyvélményeim közül az egyik legszínesebb és legváltozatosabb. Fájó pontossággal fogalmaz meg hangulatokat, érzelmeket és élethelyzeteket. Magamra tudtam találni az oldalak között. A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt római temploma 1981 és 1983 között épült Josip Velnic tervei szerint. Felszentelését 1983. december 19-én Josip Arnerić püspök végezte. Az oltár mögötti falon látható fából faragott dombormű, mely a Szűzanyát Jézussal ábrázolja Vinko Fabris akadémiai szobrászművész munkája. A keresztutat Ambroz Testen atya készítette. Szépsége lenyűgözött. Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi. A vers megmutatta nekem, hogy milyen elképesztő és felemelő érzés lehet egy hasonló hozzáállás szerint élni. Fantasztikus értéket ad, amelyet mindenkihez el kéne juttatni. League Of Legends, a számítógépemen. A League of Legends (rövidítve: LoL) valós idejű stratégiai játék, illetve online többjátékos csatamező, melyet a Warcraft III: The Frozen Thronevideojátékhoz készült Defense of the Ancients (röviden DotA) mod ihletett. A játék fejlesztője és egyben kiadója a Riot Games; Kínában a Tencent Holdings forgalmazza. Tihanyi Apátság. Gyerekkoromban sokat nyaraltam a Balatonnál, többször is jártam Tihanyban. Mindigis lenyűgözött a Bencés Főapátság épülete és hangulata. Jane Austen: Büszkeség és balítélet. Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az írónő életművének legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja. Juan Pablo Escobar: Apám, a drogbáró. Persze már a könyv elolvasása előtt is hallottam Pablo Emilio Escobarról. Az életéről, a vagyonáról, arról, hogy mennyi jót és rosszat tett élete során. Ez a könyv egy teljesen új és különleges szemszögből vizsgálja őt, így pedig egy másfajta rálátást ad a drogkereskedőkre, sőt egész Kolumbiára és Mexikóra. Turgenyev: Aszja (kisregény). Azért szeretem az orosz klasszikusokat, mert egyfajta életet mutatnak be (főleg, persze ehhez társul egy megfelelő értékrend). Ez a kisregény erősebb hatást gyakorolt rám, mint amiket most nyáron olvastam, mert ennek egy újfajta hangulata volt, az író nagyon jól vezetett végig a cselekményen. Igaz, hogy a fordulata lényegében egy közhely már azóta, de ezért is megfogható és megfoghatatlan a hangulata. Gayle forman: If I stay. A könyv komoly üzenetet hordoz magában, amely mély gondolatokat és kérdéseket hagyott bennem az élet törékenységéről és boldogságáról és a döntésekről. Kedvenc idézetem: “Sometimes you make choices in life and sometimes choices make you” Stockholmi modern múzeum jó volt? Nagyon. Nyáron voltam három hetet Oxfordban. Talán ez volt a legérdekesebb, hogy annyi különböző kultúrából és országból származó emberrel tudtam ott beszélgetni, személyesen. Szigeten agyontapostak Ed sheerenen jó volt meg jumodaddy, jó volt szrandfeszten Órákat beszélgettem egy mexikói sráccal. Rengeteget tudtam meg az országukról. Azóta is nevetek a facebook posztjain. Részt vettem egy flashmobon a Times Squaren.

Strandfesztivál Jason Derulo koncert Strand Fesztiválon voltunk jó néhány Eötvösössel. Hatalmas élmény volt ennyi csodálatos emberrel, együtt énekelni a kedvenc zenekaraink dalait Berettyoújfalui falunapok. Művészetek völgye kulturális szempontból rendkívül színes. A programok, koncertek illetve a hangulat is magával ragadó. Trogir régi városrésze és a sok sziget elképesztő látványt nyújtott a naplementében. A víz nagyon tiszta volt, a tengeri világ pedig rendkívül színes. Crikcenyicát járhattam be. Csobbantunk a hűsítő tengerben és Rovinj óvárosát is körbejártuk. Angliában két kis település, Ilfracoombe és Woolacombe között vezető keskeny ösvény, mellettünk a szakadékos hegyoldalon kecskék, a másik kezünk felől pedig a vakító kékségű óceán. Fishing on Orfű fesztiválon voltunk páran az osztályból. Elkepesztő kulturális élményt nyújtott ez a fantasztikus fesztivál. 3 koncerten voltunk csak sajnos, Rájátszáson, Lovasin és Ivan and the Parazolon, a többit elmosta az eső. Diocletianus palotáját látogattuk meg Splitben, a régi építészet érdekes volt. Léteznek 10-ig nyitvatartó lottózók„ Eleinte hét ember dallama volt, most milliók harmóniája.” - Ötvenezer ember egy helyen, egy időben, és mindenkit egy közös pont köt össze. Egy felejthetetlen koncert Párizsban. Bejártuk Barcelona utcáit, megnéztük a leghíresebb látványosságokat, és sokat okosodtunk a meglátogatott előadásokból. Remek élmény volt. Biciklivel kempingeztünk Szegeden, kedvenc városom. Négy nap alatt 300 kilométert tekertünk le, bejártuk a környéket. Nagyszerűen kiépített cangás utak vannak, külön táblákkal és lámpákkal. Sok helyivel beszéltem, es meglepett, hogy mennyivel másabbak, mint a budapestiek. Többet mosolyognak, belenéznek mások szemébe, és sokkal jóindulatúbbak. Megnéztük a kocsmákat is, meg a központban is sokszor fele annyiba kerül egy korsó, mint itt, es kevésbé van felvizezve. Fürödtem a Tiszában, szörnyen taknyos, genyós az alja, es a víz is piszkos. Spirituális élményben volt részem a kérdések erdejében, rájöttem, hogy az élet rubikkockája minden állapotában ki van rakva. Krk szigeten egy nudista strandon lógattam a lábam. 2019.08.11. Sziget fesztivál A Post Malone koncerten teljes volt a csapat és hajnalig koncerteztünk. 2019. 08. 08. 22:29 Sziget. Matty ráugrott a tömegre és hozzáértem a lábához, miközben azt ordította, hogy fél a haláltól.🤠 2019.08.09. 21:44 Sziget Fesztivál A Martin Garrix koncert közben Macklemore előugrott a konfettiből és elrappelte a részét a Summer daysből. Amszterdam utcái a Varga Sándor-féle kultúrtöritábor keretei közt. Mindenki biciklivel (vagy esetleg hajóval) jár, autókat gyakorlatilag csak szállításra használnak.

Rendben Késésben volt. Szeretett mindig a megbeszélt időpont előtt legalább egy órával előbb odaérni. Utálta, ha mások pontatlanok voltak. Szerette a szabályokat és még jobban szerette azokat betartatni másokkal. Késésben volt. Szinte mindig késésben volt. Nehezen ment neki az időpontok betartása, az idő valahogy mindig kifolyt a keze közül. Ez viszont sose jelentett számára problémát. Nem szerette a merev határokat, a saját, képlékeny rendszere szerint élt. Minden katonás rendben állt körülötte. Az íróasztalán a jegyzetei abc sorrend szerint szedve, ruhái a szekrényben szín szerint csoportosítva, fejében a dolgok pontosan megnevezve, bekategorizálva. Munkatársai nem tartották tiszteletben a rendet, szinte sose pakoltak el maguk után a közös étkezőben vagy tárgyalókban. Pedig azok közös helyek. KÖ-ZÖS HE-LYEK. Nem érti, miért olyan nehéz elpakolni azokat a nyüves poharakat vagy sorba szedni a formanyomtatványokat. Szabályok betartása nélkül minden anarchiába torkollna. A busz késik. Mindig késik. Nem fog időben odaérni. Kicsit kupis volt a táskája. Nőies káosz uralkodott benne. A telefonja után kutakodott, már vagy két perce. Rágógumi, sál, füles, kávés pohár, pénztárca...mi ez? A múlt heti promóciós kulcstartó. Iszonyat csúnya, de legalább praktikus. Bár formára felismerhetetlen, elég feltűnő ahhoz, hogy az ember ne hagyja el. Á, a telefon. Meg van, de közben el is felejtette mit akart vele. Mindegy, biztos nem volt olyan lényeges. Egy kicsit késik. Nem vészes. Csak szokásos királyi öt perc. Iszonyat lassú ez az öregasszony előtte. Ráérős kisnyugdíjas típus. Ne, ne, ne…Az öreglány miatt pont az orra előtt csapódott be a metróajtó. Kénytelen kelletlen várt. Utálta, ha ilyen butaságokkal veszít időt. Na már csak ez hiányzott! Egy dagi, kopaszodó harmincas férfi állt meg mellette. Rendezett, tiszta kinézetű, de ismerte ezt a típust; olyan anyuci pici fia. A cipője, a gamer felsője, sőt még az az oldalt lengedező oldaltáskája is ezt sugallta. Olyan örök lúzer típus. Szerencsétlen nyomi, vesztes. Az ilyenek mindig is frusztrálták, megvetette őket. A másik oldalán most azonban egy igazi úriember állt meg. Olyan öltönyös bankár fajta. Vérbeli gentleman. Végre itt a metró. Szemét. Az öltönyös mindenkit félre lökve tolakodik be a metróba. A kopasz ellenben az ajtó mellett áll, mindenkit maga elé engedve. Fura. A táskájában megcsörren a telefonja. Valószínűleg a húga az. Szinte biztos, hogy amiatt ír mert késik. Mindig késik. Pontatlan és szétszórt. A legrosszabb páros. Más emberben talán bosszantotta volna viszont húgára mégse tudott valamiért haragudni. Talán épp ezek a tulajdonságai miatt érzett olyan megnyugvást és békét a vele eltöltött idő alatt. Olyankor sose rohant és kevésbé érdekelte a rend. Fura. Iszonyat lassan döcögött a villamos, de ez nem volt probléma legalább addig nézelődhetett, kicsit relaxálhatott. Ahogy körbenézett a kocsiban, mindegyik utasról volt egy első benyomása. Talán a kinézetről levont következtetés részben igaz, de nem teljes. Szerette, ha meglepik az emberek. Az emberi személyiség, számára olyan volt, mint egy színes kis üvegdarab; amilyen szögből sütött rá a nap olyan arcát mutatta. Sokan viszont nem így gondolkodtak. Őt is hajlamosak voltak olyan egyszerűnek látni. Vidám, álmodozó. Nem rossz, csak olyan egysíkú. Ő sokkal több volt ennél. Talán pont imádott nővére miatt, aki néha kikötötte lebegő ábrándlufiját a racionalitás talajára és segített helyre rázni kesze-kusza életét. Megérkezett. Két fokot átugorva huppan le a villamosról a járdára. A nővére már ott várja. A karjaiba veti magát. Most minden olyan izgalmas.

Lepres Luca

Érezzük mi az de nem értjük. Mindenkinek mást jelent. Szükségünk van rá. Kinek jobban,kinek kevésbé. Valaki szerint egyenlő a korlátokkal, míg mások szerint életünk elengedhetetlen velejárója. A címkék csak támaszaink és útjelzőink kusza világunkban vagy biléták amik áttörhetetlen keretek közé szorítanak és csak szabadságunk megrövidítésére jók? Erre kerestük a választ. Természetesen egyöntetű igazság nem született, de nagyon izgalmas gondolatok keletkeztek. A rovatvezetők jóvoltából az alábbiakban megosztjuk veletek, szerintünk mi is a REND.

Rendszeremben csendesen fekhetnek el emberek, terek, szerkezetek, de elfelejtem e-keretem.

A Rend. Amit mindenki egy ideig oly nagy erőfeszítéssel épít, hogy aztán páros lábbal rúghassa szét.

Először rendet teremtek, hogy aztán elpusztíthassam és elveszhessek a rendszertelenségben, és amikor már épp nem találnék vissza, valaki rám szól, hogy ideje rendet rakni.

A rend egy állandó visszatérés egy elhagyott helyre. körkörös küszöb, amin nem léphet át az ember.

A rend az, amitől félek és amire vágyok. Ha körülöttem van, menekülnék a korlátok közül, ha hiányzik, kétségbeesetten kapkodom a kapaszkodó után. Nehéz kérdés. Azt mondom utálom, viszolygok tőle. Hogy körülöttem minden szedett vedett, a szabályosság és átláthatóság még halvány szikrájától is irtózom. Ekkor belépek szobám kavalkádjába és rájövök mindennek meg van a helye az általam kreált fejetlenségben. Lehet, hogy a rend és káosz nem is olyan ellentétes fogalom?

Sokan úgy tartják, hogy a kategorizálással magunkat szeretnénk elhelyezni a világban, az ad nekünk biztonságot, ha tudjuk mi kik is vagyunk. Szép elmélet, amit ha áthelyezünk a gyakorlatba kicsit elferdülhet. Önmagunk bedobozolásával másokat is bedobozolunk, másokéval pedig magunkat. Én vagyok bezárva a a házba, vagy a kutya ki a házból? Én rekesztem ki az emberségből, vagy ő engem a kutyaságból?

Azt hiszem, az érzelmeim utálnak sorba állni. Amint megteszem, mindegy, hogy milyen szempont alapján, azonnal szétfutnak, eltűnnek, feldagadnak, vagy mutálódnak. Többet nem fogom sorba állítani őket.

Mint a filmekben?

Mindenki imádja szidni a hollywoodi médiát. ”A mai filmekből semmit nem lehet tanulni és csak rossz példát mutatnak a fiataloknak” halljuk sokszor a panaszkodást.1 Egy-két káromkodáson, vagy néhány jól kidolgozott akciójeleneten persze a nyolcvan éves nagymamáinkat kivéve senki sem botránkozna meg, de valljuk be, a hollywoodi filmek tele vannak káros dolgokkal (például ivással, drogozással, gyilkosságokkal, testi és lelki bántalmazással vagy bármi más csodásan brutális dologgal, ami épp a rendező eszébe jut). Kisgyerekkorunkban jogosan félthettek hát minket szüleink a filmekben látható erőszaktól és attól, hogy a fent említett cselekedetek bármelyikét is követendő példának vegyük. Jobb esetben az ilyen veszélyes dolgoktól előbb vették el a szülők a kedvünket, mint hogy a filmekben találkozhattunk volna velük. Ám mostanában az életünket már teljesen átszövi a technika és a gyerekek szinte hamarabb tanulják meg a Youtube-ot kezelni, mint beszélni. A szülőknek egyre nehezebb odafigyelni arra, mi kerül a kicsik szeme elé. Mi hát a megoldás? Jobb lenne, ha teljesen eltűnne a filmekből az erőszak? Nem, sőt ez talán még nagyobb gondokat okozna. Azzal nem oldhatunk meg semmit,hogy behunyjuk a szemünket és nem veszünk tudomást az élet sötétebb oldaláról. Igaz, a filmekben sokszor kön�nyedén kezelik, túlromantizálják ezeket a témákat, ugyanakkor olyan oldalukat is bemutatják, amiről addig sejtelmünk sem volt. Minél többet tudunk a ránk leselkedő veszélyekről, annál könnyebben elkerülhetjük őket, sőt, talán még másokon is segíteni tudunk. Ezen kívül rengeteg ember van, aki a benne felgyülemlett ingerültséget, haragot erőszakos filmek, sorozatok nézésével vezeti le. Ha erre nem lenne lehetősége, az mindannyiunk életét megnehezítené. Gondoljunk csak bele: a férfi (vagy nő), akinek a feszültséglevezetéshez tökéletesen elég lenne egy tál popcornnal leülni a TV elé és végignézni egy kocsmai verekedést, kimegy az utcára és esetleg tényleg laposra ver valakit, mert a műsoron csak a búbosbankák párzásáról és pillangókról szóló sorozatokat talált. Nem, kijelenthetjük, a filmekben egy bizonyos mértékig igenis szükség van az erőszakra. Egy dologra azonban még így, tizenévesekként is vigyáznunk kell. Nekünk valószínűleg már elég fejlett a személyiségünk ahhoz, hogy ne alkalmazzunk karatefogásokat mindenkin, aki véletlenül belénk jön a folyosón, csak azért, mert tegnap este Jackie Chan maratont tartottunk. Mégis, ha rendszeresen nézünk durva, agresszív filmeket, azok előbb-utóbb hatással lesznek ránk. Pár éve talán még féltünk volna végignézni egyegy véresebb jelenetet, ám ahogy egyre több és több hasonló dolgot látunk a képernyőn, lassanként hozzászokunk az erőszakhoz. Már szinte tudomást sem veszünk néhány leszakadt végtagról és nem ráz meg minket a statiszták tömeges pusztulása sem. Persze mondhatnánk: „Ezek csak filmek, tudom hogy valójában nem halt meg senki, csak eljátszották. Azon persze hogy kiakadnék, ha a valóságban történne ilyesmi!”. Ez sajnos nem ilyen egyszerű. Amit a filmekben megszokunk, az egy idő után a való életben sem érint meg minket igazán. Folyamatosan csökken

az ingerküszöbünk a kegyetlenségekkel szemben, egyre kevésbé vannak ránk hatással a tragikus hírek, események. Ezt a lassú „érzelmi eltompulást” gyakran nem is vesszük észre magunkon és megelőzni sem igazán tudjuk. A legjobb amit tehetünk, hogy mindig tisztázzuk magunkban, hogy mi a film és mi a valóság. Tudnunk kell, hogy mi a film és mi a valóság. Ez nem csak a filmek kegyetlenségére vonatkozik, ugyanúgy érvényes a médiában bemutatott idealizált világokra is. Csak akkor lehetsz boldog, ha egy gyönyörű lakásban élsz és minden tökéletesen rendezett körülötted? Ha már tizenhat éves korodban megtalálod életed szerelmét? Ha mindig olyan gyönyörű vagy, mintha most léptél volna le egy divatmagazin címlapjáról? Eszméletlenül tehetségesnek kell lenned? Soha nem hibázhatsz? Minden helyzetben bátornak, magabiztosnak és okosnak kell maradnod? Nem, ezt az életet valószínűleg csak a tinifilmek főhősei tapasztalták meg. Nem szabad,hogy a média mondja meg nekünk, milyen is egy „tökéletes élet”. Ahhoz,hogy jól érezzük magunkat, nem kell a fent felsoroltaknak megfelelnünk, lehetetlen is lenne, hiszen az életben mindig lesznek bukkanók, nehéz pillanatok, amiket át kell vészelnünk. Akármennyire is igyekszünk, mindig követünk majd el kisebb-nagyobb hibákat. És ez nem is feltétlenül baj. Így tanulunk, tapasztalunk, így válunk erősebbé. Attól, hogy nem minden sikerül úgy, ahogy azt eltervezted, vagy ahogy a filmek bemutatták, még lehetsz boldog és érezheted úgy, hogy a gondokkal együtt is tökéletes életed van. És mi van a nagy Happy Enddel? Azután már tényleg tökéletes élet vár, nem igaz? Végre szerepet kaptál egy színdarabban, felvettek álmaid egyetemére, vagy éppen összejöttél valakivel, akibe már évek óta szerelmes voltál? Könnyen érezheted úgy, hogy eljött életed filmjének Happy Endje. Viszont, amint már mondtam, az életben mindig jöhetnek újabb problémák. Persze nem azt mondom, hogy ne örülj felhőtlenül a sikereidnek, élvezd a vidám pillanatokat, de légy felkészülve a jövő kihívásaira. Nem oldódhat meg minden egy csapásra. A mi egyetlen igazi Happy Endünk az lesz, amikor a halálunk előtt visszatekintünk, és ki tudjuk jelenteni: Boldog életünk volt.

Rozgonyi Zsófi

Az elveszett interjú Még 2017 márciusában (mikor a gravitációs hullámokról zengett a média) készítettem ezt az interjút Nuspl János fizikussal, aki az MTA Konkoly Thege intézetében dolgozott (fizikailag ma is ott dolgozik, de azóta az intézet fenntartója már nem az Akadémia…). Akkor még 9.-es voltam, 15 éves, és nagyon szerettem volna, ha ez a kis „beszélgetés” (ami valójában végig elektronikusan zajlott) egyszer bekerülhet az Eötvös Diákba. Sajnos akkor ez nem sikerült, majd évekig feledésbe merült. Aztán nemrég eszembe jutott, megtaláltam a „digitális lomok között”, és most itt van kinyomtatva. Bár ma már egyes kérdéseket máshogy tennék fel, hamisítás lenne az utólagos változatás, ezért semmit sem módosítottam. Olvashattok benne a tudományról, azon belül a fizikáról, tudománypolitikáról, oktatásról és arról, hogy mit tartogathat mindezekre a közeljövő. Az elmúlt évszázad elején még a magányos/néhány fős kutatások voltak a meghatározók. Ez mára teljesen megváltozott, a gravitációs hullám projekten több ezer ember dolgozott. Mi a változás oka? Galilei golyókat gurított le egy lejtőn – miközben változtatta a lejtő szögét és mérte azt az időt amíg a golyó legurult - azaz egy olyan kísérleteket végzett, amik ma egy iskolai laborban is megismételhetők; nem igényelnek különleges, drága és bonyolult berendezéseket. A tudomány azonban hasonló egy építkezéshez: egymásra rakott téglákból épül föl a fal, majd ezekből a ház, de a tudomány épülete soha nem egy befejezett építmény. Néha kiderül, le kell rombolni egyes részeit és újra kell kezdeni az építését, másként, szinte az egészet átépítve. A mai – tudásunk határait áttörő - kísérletek, mint amilyen a gravitációs hullám detektálása; az LHC (Large Hadron Collider – Nagy Hadron Ütköztető); a bányák mélyén épített neutrínó detektorok; az űrbe telepített távcsövek, amik Röntgen vagy gamma tartományba eső fotonokat gyűjtenek (ezeknek nagy a frekvenciája és így nagy az energiájuk, ami E=hν), vagy éppen a másik végletben mérnek, az infravörösben, ahol a fotonok kis energiájúak, és így ezek a hőt detektálják – mind óriási mérnöki kihívást jelentenek. Ezeknek a berendezéseknek a megépítése, az apró mérési hibák csökkentése, a zajok kiszűrése, mind olyan technikai problémát jelentenek, amik a mindennapi élet követelményein messze túlmutatnak, azonban - évekkel később - ott hasznosulnak. Az első kereskedelmi tranzisztorok borsószem nagyságúak voltak, ma egy körömnyi szilícium lapkán, egy mikroprocesszorban, milliónyi tranzisztor van. A kísérletek lényegét - mit kellene mérni - ma is képes egyetlen ember átgondolni. A nagy teamek nélkül azonban nem épülnének föl a berendezések, nem lehetne üzemeltetni azokat, és a végén a rengeteg begyűjtött adatból nem tudnánk kinyerni azt a keresett jelet, amire szükségünk van. A gravitációs hullámok (GH) detektálásának elve, nagyon egyszerű. Lényegében azonos azzal a kísérlettel, amivel a fénysebesség változását akarták kimérni a Föld mozgásától függően az éterben. A téridő szövetének torzulásai - amit a GH-k hoznak létre - megváltoztatják az interferométer két tengelyének hosszát, és megváltozik az interferencia képe. (Fizikailag a kísérlet abból áll, hogy két – egymásra merőleges - irányban a fény egy-egy tükörről visszaverődve mennyi idő alatt ér vissza. Ha ezek az idők változnak, akkor találkozásuk mintázata – interferencia – is változik és ez az amit mérünk.) A kísérlet alapja tehát egyszerű, de a várható jel nagyon kicsi és közel 150 zajforrást kell kiszűrni mielőtt a keresett adat – a tényleges jel - értelmezhető lesz. A gravitációs hullámokat elméleti számítások megjósolták, de ezek tényleges detektálása szinte kilátástalan feladat elé állította a kutatókat. A sikertelen kísérletek sorozata azonban lassan segített megérteni a technikai problémákat, amiket meg kellett oldani, hogy egy olyan berendezést tudjanak építeni, ami a parányi jeleket detektálni képes a mindenkor jelenlévő, de minimálisra csökkentett zajban. Az LHC esetében, a nagyobb energiák csak úgy váltak elérhetővé, ha olyan erős mágneses tereket tudtak létrehozni, amelyek képesek a fénysebességet megközelítő sebességű részecskéket a kör alakú gyorsítóban tartani, miközben egyre nagyobb sebességre is gyorsulnak. Az erős mágneses terekhez szupravezető mágneseket kellett tervezni a mérnököknek, majd ehhez elegendő folyékony héliumot előállítani, és az abszolút nulla fok környékére lehűtve tartani óriási berendezéseket. A következő technikai kihívás az volt, hogy milliónyi eseményből kellett kiválogatni azt a néhányat, amikor a számunkra lényeges részecske átalakulások történtek. Olyan ez, mint egy tűt keresni a szénakazalban. Ezek során annyi dokumentum született, hogy képtelenek voltak a hagyományos módon ezeket irattározni és megtalálni, ha valamit elő kellett venni. Ezért egy kutató megoldást keresve erre kidolgozott egy digitális rendszert, a WWW-t, amit ma mindannyian használunk.

Az LHC esetében a tekercsekhez vezető csatlakozók egyike eltört és elfolyt rengeteg hélium. Ezért az egészet át kellett tervezni, újra építeni, amit pedig ezernyi tervezési lépés előzött meg. A mostani Advanced LIGO, ami a GH-kat detektálta, már egy továbbfejlesztett változat az előző tapasztalataira építve. A Hubble fellövésekor, a képek homályosak voltak, mert nem sikerült előre pontosan tervezni a súlytalanság állapotában hogyan fog torzulni a tükör. Ezért később korrekciós elemeket kellett beépíteni, így lett képes arra - és még többre - mint amire tervezték, mert közben jobbak lettek a CCD detektorok és azokat is lecserélték. A James Webb űrtávcső esetében nem lesz mód javításra és – a Hubble példáján is tanulva - a berilliumból készült tükör-elemeket kis robotkarokkal torzítani lehet majd, ahogy éppen kell. A magányos tudós képe ezért nem jellemző ma - aminek nem csak a technikai bonyolultság az oka - mert a tudomány az emberiség közös erőfeszítése, ahol nincsenek határok a felvilágosodás kora óta. A tudomány ilyen szempontból minta lehetne, ahol az együttműködés a hajtóerő és nem az elzárkózás. A Föld egy véges rendszer, mindannyian ezen és ebből élünk, a problémáink közösek és megoldásuk globális erőfeszítést és együttműködést igényel.

Maradjunk a gravitációs hullámnál. Milyen gyakorlati haszna lehet a felfedezésnek? Maradjunk a példánál akkor mi is. Galilei a lejtős kísérleteivel a gravitáció egyöntetűségét mutatta ki, ami ellentétes volt a hagyományos elképzeléssel - felületes megfigyeléssel - ami szerint a nehezebb testek gyorsabban esnek le. Mérhetővé, vizsgálhatóvá tette ezzel a jelenséget. Kepler, mint Tycho Brache alkalmazottja, a Mars pályák megfigyeléseit (sok más mellett) megörökölte, és ezek elemzésével jutott arra, hogy a bolygók pályái ellipszisek, és azok mérete valamint a keringési idő között egy rögzített kapcsolat létezik. A pálya menti mozgás sebessége függ attól, hogy milyen messze is van éppen a bolygó a Naptól, ami szintén törvényként érvényesül. Newton ezekre a törvényszerűségekre építve egységes matematikai képbe öntötte mindezeket, ami egy teljesen új dolog volt, mert maga ez a matematikai apparátus nem is létezett előtte (eltekintve most némi elsőbbségi vitától ebben). Az, hogy egy precíz és pontos matematikai modellel tudjuk leírni ezeket, önmagában nem lett volna új, hiszen más elképzelések is pontos matematikai leírást adtak, de csak a bolygókra. Newtontól kezdve azonban, egy elhajított kő és egy bolygó, egyformán viselkedő – közönséges - tárgyak lettek. Nem tudtuk pontosan, milyen anyagból épülnek föl a bolygók, azt még kevésbé, hogy a csillagok pontosan mik is, de a hétköznapi tárgyaink és az égitestek közötti elválasztó vonal ezzel eltűnt. A gravitáció és mechanikai általános törvényei szerint mozgó tárgyakká váltak. Mindez az akkori hétköznapi gyakorlattól eléggé távoli dolog volt, mert a hétköznapi élet dolgaiban szántani kellett, ehhez lovak kellettek, a teheneket legeltetni és fejni kellett, amiből sajtot lehetett csinálni, a búzát meg kellett őrölni, amihez malom kellett. Senki nem gondolkodott azon, hogy repülőt hogyan kell megépíteni - kinevették volna - vagy kilométeres hidakat, óriási felhőkarcolókat. Mégis, milliónyi dolgot építettek azóta, ami mind arra a mechanikára épül, aminek az alaptörvényeit már a középiskolában tanuljuk, akkor azonban még csak éppen kezdte megfejteni azokat a tudomány. A mágnesség és elektromosság, két cirkuszi mutatvány volt, aztán Maxwell eljutott a matematikai leírásukhoz, ami hullámokat jósolt az üres

térben. Senki nem tudott ezekről addig, majd Hertz létrehozott ilyeneket és detektálta is őket, ahogy terjedtek a látszólag üres térben. Aztán ebből lett a rádió, televízió, mobil telefon, GPS. Ma tudjuk, hogy a látszólag nagyon különböző rádió hullámok és a fény, amit a szemünk érzékel, mind ugyanannak a teret kitöltő elektromágneses mezőnek a különböző hullámhosszúságú, de egyébként teljesen egyforma hullámai. Einstein nem kiváló matematikus volt, hanem az elveket tudta végig gondolni jól és következetesen. A speciális relativitáselmélet lényegében egy kísérleti eredmény tiszta elvi megfogalmazása, ami teljesült a Maxwell-i elektrodinamika egyenletei és a mérések alapján, a Newton-i mechanika azonban ellentmondott ennek. Einstein jobban hitt az elvi szigorban, és addig gondolkodott ezen, amíg talált egy megoldást arra, hogy kis sebességekre miért működik jól látszólag a mechanika, ahogy Newton megfogalmazta, és hol kell ennek sérülnie nagyobb sebességeknél, teljesítve a speciális relativitás törvényeit. Ezzel kijelölte a newtoni mechanika határait és az is érthetővé vált, miért működik az kis sebességeknél. A tudomány itt a meglévő alapokra épített, de új falakat emelt ezek fölé. Szembeköszönt egy másik probléma azonnal, mert a gravitáció newtoni törvénye is ellentmondásba került mindezzel, tehát arra is megoldást kellett keresni hasonló módon. Einsteinnek sikerült is egy általánosítást találnia, amit egyetlen halvány kis eltérés látszott igazolni csak kezdetben, a Merkúr mozgásában lévő parányi eltérés. A második akkor lett, amikor Eddington kimutatta a fényelhajlást a nagy tömeg mellett, a Napot felhasználva. Ha komolyan vesszük innentől a matematikai modellt - ami a legegyszerűbb lehetséges sok másik között és ezt emlegetjük általános relativitáselméletnek, amit inkább a gravitáció relativisztikus elméletének helyes megnevezni - akkor ez mindenféle furcsa objektum létezését jósolta, amiket nem láttunk akkor még és hihetetleneknek tűntek. Ma már ismerjük a fehér törpéket, mérjük a neutron csillagokból jövő rádiójeleket, látjuk, amint csillagok omlanak ös�sze, miközben óriási energiák szabadulnak föl. A galaxisok közepén sok millió vagy akár milliárdnyi nap-tömegű óriási fekete lyukak vannak, többek között a mi galaxisunkban is, a Tejútban. Ezt a földünk északi feléről – ahol mi is lakunk – nem lehet látni soha, csak a déli feléről. Ez az elmélet azonban hullámokat is jósolt, amiket nem láttunk még eddig és laborokban nem tudjuk létrehozni őket. Gravitációs hullámokat gerjeszteni csak a nagy tömegű és/vagy az

egzotikus objektumok tudnak, amiket már látunk mai eszközeinkkel és tényleg léteznek, nem csupán elméleti jóslatok. Ezek azonban megfigyelhetők csak, mi magunk nem tudjuk eldönteni, mikor történjen valami olyan, ami ilyen hullámokat kelt, csupán meg tudjuk mondani, milyenek lesznek és figyeljük az érkező jeleket. Most ezt sikerült ellenőriznünk, és ez azt jelenti, hogy a matematikai leírásunk, modellünk, ezen a területen is helyes és a világ eszerint működik. A rádió, vagy mobiltelefon sem akkor jelent meg, amikor az első hullámokat detektálták, így ezek mostantól mérhető tulajdonságaiból egyre jobban megértjük majd őket, de jelenleg nem tudjuk megmondani, mindennek milyen gyakorlati következményei lesznek az életünkben. A gravitációs hullámok közvetlen gyakorlati jelentősége nem az ipari területen várható, hanem az egész Univerzumról alkotott képünk lesz sokkal pontosabb és más valószínűleg, mint amit csupán az elektromágneses sugárzásokon keresztül eddig megértettünk. Nem tudjuk még, miből is van a sötét anyag, nem értjük, mi a sötét energia, ami gyorsulva löki szét az Univerzumot.

rendszer működését. A mai gyógyszer kutatás már erre épít, tudatosan beavatkozva molekuláris szinten a biológiai működésbe, blokkolva mondjuk egy hibás gén működését. Az agy és gondolkodásunk, emlékezetünk mechanizmusainak kutatása ma ott tart, hogy talán nemsokára áttörést sikerül elérni alapvető szinten működésük megértésében, és nem csupán fenomenologikusan, a jelenségek szintjén leírni őket.

Milyen irányban képezheti magát tovább az ember, ha fizikus?

Nem tudom. Ezt Nektek kellene megválaszolni. Szerintetek?

Bármilyenben. Minden hozzáad valamit a szemlélethez, gondolkodáshoz. Persze vannak alapvető dolgok, amiket mindenképpen meg kell tanulnia ahhoz, hogy csinálni tudja valaki. Jó matematikusnak érdemes lennie; ha kísérletezni akar, akkor jó gyakorlati érzékkel kell rendelkeznie. Angolul lehetőleg közel anyanyelvi szinten tudjon, és a fizikát persze tudnia kell. Ma pedig elengedhetetlen, hogy programozni tudjon, nagy tömegű adatokat tudjon elemezni, vagy szuperszámítógépekre párhuzamos kódokat tudjon írni. Olyan alapvető dolgok sem ártanak persze, hogy meg tudja fogalmazni, amit mondani akar, azt például nyomdai minőségben neki kell szerkesztenie is akár; kitalálni, milyen ábra segíti legjobban a megértést és azt az ábrát hogyan tudja megrajzolni egy számítógépes programmal. Landau, az intézetébe felvetteknél, a híressé vált elméleti fizika minimum ismeretéhez kötötte a felvételt, ebből kellett ``levizsgázni’’ aki ott akart dolgozni. Sok fizikus kihasználva statisztikus fizikai ismereteit, pénzügyi elemzéseket végez. Mások, agykutatók lettek, mert arra terelődött az érdeklődésük. Persze, táncolni is érdemes megtanulni, meg síelni, úszni, sportolni, ami egy normális élet részeit adja. A jó kutatók soha nem szakbarbárok, hanem általában jó társasági emberek, mert a közös munka is igényli a másokkal való jó kommunikációt.

Most mi a „fősodor”? Mit kutatnak ma a fizikusok?

A harmincas-negyvenes években a nemzet világhíres fizikusok sorát adta. Milyen a fizika felsőoktatás ma Magyarországon?

Én úgy látom, két nagy terület van a fősodorban, de emellett mindenütt halad előre, rettentő nehéz követni is. Ez a két fő terület közül az egyik: a Univerzum szerkezete és fejlődése, ami összekapcsolódott az alapvető részecskefizikai problémákkal. A másik: a szilárdtestfizika talán, ahol a nano-fizika és az anyagszerkezet kutatása átütő eredményeket adott. Ez azonban egyoldalú vélemény lehet, mások talán nem ezekben látják a fő területeket. Ide sorolnám a molekuláris biológiát is, ami látszólag nem fizika - bár végül minden az - és az élet megértése. A DNS szerkezetének meghatározása mára rutin jellegű lett. Nem értjük azonban, hogy a fehérjéket kódoló részeken (ezek a gének, ami 3-4 százaléka csak a DNS-nek) kívüli nagyobb rész (95 százalék) hogyan vezérli az egész

Ma is vannak kiváló iskolák, ahol - és ez a legfontosabb - kiváló tanárok tanítják. A világhírű fizikusok egyetemi tanulmányaikat kevés kivételtől eltekintve, külföldön végezték, ami akkor elsősorban Németországot jelentette. Amiben különlegesek voltak, hogy kiváló középiskolákból kerültek ki, ahol mindehhez az alapokat megszerezték. Ma a középiskolákban a természettudományos oktatás sorvad, ebben a fizika is, ezért az egyetemre kerülők nagy részének az alapvető ismereteket ott kell pótolni. Ez a nagy általánosság, amiben óriási különbségek látszanak a középiskolák között. A jók nagyon jók, a lemaradóknál viszont alig van esély pótolni a hiányokat. A későbbi kutatói lét alapjait mindenki a középiskolában, a tanulás során, egyéni projekteken keresztül, a szilárd alapok megszerzésével tudja megteremteni.

Sajnos a természettudományok iránt egyre kevesebb fiatal érdeklődik. Szerinted ennek mik a fő okai?

Bacsó Zétény

Országsimogató -országunk híre indokolatlanul nagy annak világban elfoglalt helyéhez képestA nyár elején felmerült bennem, hogy vajon egy külföldi számára mit jelenthet Magyarország. Egyáltalán ismernek-e minket, társul-e valamilyen érzelem a hazánk felé, és hogyan függ ez attól, hogy az idegen melyik régióból származik. Augusztusban egy verseny során volt alkalmam sok külföldivel találkozni, így megismertem számos véleményt, valamint azokkal, akikkel kicsit közelebbi kapcsolatba kerültem, készítettem egy „mikrointerjút”. Egyetlen kérdést tettem fel nekik, ami így hangzott: Mit jelent számodra Magyarország? Egészen érdekes válaszok születtek, semmilyen kritériumot nem szántam a terjedelmen kívül, illetve hogy anyanyelven és angolul is jelenjenek meg. Az egyik levelet a küldő véletlenül nekem címezte (mint egy „tényleges” levél),és mivel nem szerettem volna megváltoztatni semmit a válaszok tartalmában, ezért ezt így hagytam, szóval ha odaértek, ne lepődjetek meg.) *Ja, és mégvalami: őszintétlennek érezném, ha megválaszolatlanul hagynám az egyik bevezetőben feltett kérdést. Nos, nagyon sokaktól megkérdeztem, hogy a verseny előtt hallottak-e már Magyarországról. Legnagyobb megrökönyödésemre az országunk híre indokolatlanul nagy annak világban elfoglalt helyéhez képest, ami szerintem alapvetően egy jó dolog, elég a turizmusra gyakorolt jó hatásra vagy a saját nemzeti kisebbségi komplexusunkra gondolni. Még koreaiak, kazahok és kanadaiak is tudtak pár dolgot Magyarországról, ez utóbbiak amúgy a világ legmenőbb srácai, és valamiért nagyon viccesnek találják a György szót. Szintén meglepő módon egyedül a portugálok számára voltunk egy „ismeretlen folt” a térképen, vicces volt elmagyarázni egy európainak, hogy Budapest a fővárosunk.

As someone who is half English and half Hungarian, Hungary means more than just another country. It’s my other home. It’s where half of my family is from, and where a number of my friends live. Having lived in Hungary for three years, it’s where I’ve had some brilliant experiences. The people are generous, kind and welcoming, noticeably more than in some other places. It’s a country where the people have always been proud to be Hungarians, even through years of foreign occupation, leading to a culture that managed to stay relevant even when it was supposed to be subdued. The result of this is the beautiful music, art and architecture that has come out of Hungary, as well as some great technical and scientific innovations.

But Hungary is a place I feel conflicted about. After finally freeing itself permanently from foreign powers which had been in control for most of 500 years, it hasn’t helped itself. The last 15 years or so especially have been particularly damaging, from both an economic and a social perspective. A lot of people seem to blindly support whichever party they voted for, without stopping to think about someone else’s perspective, without considering someone else’s point of view. While this is true pretty much anywhere in the world, it’s more prominent in Hungary than anywhere else I’ve visited. One thing that everyone seems to feel is a lack of hope in the future of the country, which is such a pity, because Hungary has so much potential to be special.

I do have hope for Hungary. I think the resilience of the people has been proven time and time again, under situations much worse than the current one. I’m absolutely proud to be Hungarian, and Hungary occupies a special place in my heart, and always will do.

Tom Hinde, Anglia (England)

Dear Zétény, When you arrive in a new country, the first thing you want to do is to know its culture and its people. You investigate, you observe and you try new things. For me Hungary was a totally different world, from another continent and from a culture, although western, different from mine. The opportunity to visit a country in Europe became unique, and Hungary gave me a preview of the world that this continent, and the rest of the world I don’t know offers me. Perhaps one of the most curious things I discovered in this country was the culture of the people, not only its people are hospitable, but they are also determined to learn all the time without fear of being wrong. Personally I love my culture and my country, my roots have always been important but visiting other places makes you value many more what you have. Hungary made me remember how unique each culture is, how different each person sees the world and made me rethink many things. For example, the language, I believed that Spanish was a very complex language but hearing Hungarian totally changed my mind and it was not just me but many other people with different nationalities. This leads me to another fact that also surprised me, the languages, the fact that each country has created its own language or derived it, seems fascinating to me. Going to Hungary allowed me to know the part of the story that made several nations have these differences, for me this is something new because in Latin America, Spanish is in the official language in most countries. Finally, Hungary allowed me to know much more about a subject that fascinates me, astronomy. This year, the IOAA, International Olympics of Astronomy and Astrophysics, was held in this country and the fact that it hosts such events, that makes it a much more interesting place for people who like science like me. These issues add to their culture because being involved in things like these enrich the way of thinking of their citizens. Medieval and contemporary history, its architecture and especially its people, will remind me forever of this great nation that has much to give to the world. Fondly, Daniela Santamaría Ecuadorian

What Hungary means to me When I came to know I would be visiting Hungary for IOAA, I was expecting it to be like any other country in Europe but the 10 days I spent in Hungary completely changed my life! Never before have I seen such a beautiful country full of greenery and such friendly people! During my time in Hungary, I managed to experience what it was like to be Hungarian. Eating Hungarian food, learning to speak Hungarian, seeing Hungarian monuments, and even dancing like Hungarians in the Hungarian folk dance. From the food, the Goulash was the tastiest, it was a perfect blend of spices and meat while other traditional cuisine was also very fun to eat as it was completely different from Indian cuisine. On similar lines, the Hungarian language also intrigued me as this language had nothing in common with Hindi, the language I speak, and it was fascinating to see the way the Hungarians pronounced different things in their language. Another thing that I liked about Hungary was its rich history and culture; every town had a castle that we could visit and its own unique story that was very interesting to her. But the best part about Hungary is definitely the people! Fun, loving and always ready to help, Hungarians are definitely the most pleasant people I have met till date. If I do visit Europe again, Hungary will definitely be on the top of my list so I can explore the country and interact with the people even more. Om Gupta, Egyesült Arab Emirátusok (United Arab Emirates)

What Hungary means for you? Before travelling to Hungary, I had acquired a substantial amount of knowledge about Hungarian history from listening to podcasts, reading history books, and by searching the Internet. Specifically, I became fascinated with the Ottoman occupation period and the Hungarian Revolution of 1848. My 10-day trip to Hungary really opened my eyes; Among the wonders I witnessed were artifacts and locations that pertained to those two periods. For example, one day, I travelled to Sumeg Castle, an ancient castle that was once besieged by the Ottomans. In addition, during my trip to the Hungarian National Museum, I found the writings, possessions, and portraits of Lajos Kossuth and Istvan Szechenyi. Hungary had so much to offer, and I could never stop exploring it, yet there was so much more for me to do. I definitely wish to return to this magnificent country to discover more. - Devin Hoover, USA

Osmanlı Devleti’nin yıkılmasından sonra Anadolu ve Trakya’da doğmuş bir ülkenin vatandaşı olarak Avrupa’nın hangi bölgesine gidersem gideyim yerel insanlarla konuşacak bir konu bulmakta zorluk çekmiyorum. Bana sorulan sorular genellikle Osmanlı Devleti’nin bölgedeki ülkelerle olan ilişkisi hakkında oluyor. Bu yaz Macaristan’a gittiğimde ise bambaşka sorularla karşılaştım. Sohbetler farklılıklarımız değil, benzer yönlerimiz üzerineydi. Macarlar ve Türkler arasındaki tarihi ilişki hakkında fikir birliği olmasa da geçmişte birbirlerine coğrafi, kültürel ve muhtemelen de genetik olarak günümüzden daha yakın oldukları tahmin ediliyor. Göçlerin sebep olduğu değişimlerin de Macarlar ve Türkleri zamanla birbirinden birçok konuda uzaklaştırdığı düşünülüyor. Örneğin günümüz Türkiye’sinde çoğunluk kendini Müslüman olarak tanımlarken Macaristan’da en yaygın din Hıristiyanlık. Dillerimiz benzer bir yapıya sahip ve bazı temel konularda (ailedeki bireyler gibi) benzer kelimeler kullanıyoruz. Patates Avrupa’ya 16. yüzyılda ulaşmamış olsaydı „kumpir” kelimesi çok güzel bir örnek olacaktı mesela... Ne yapalım, diğer ortak kelimelerimiz bize yeter. Macar bir arkadaşımızın Türkçe bir kitabı kusursuzca okuması da beni çok şaşırtmıştı. Kısacası Macaristan benim için at kültürü, yemyeşil düzlükler ve görkemli kalelerden daha fazlasını ifade ediyor. Size „hungry” gibi lakaplar takmıyor olmamız bile sizin gönlünüzde özel bir yerimiz olmasına neden gösterilebilir bence. Bize „hindi” demediğiniz için size minnettarız :) As a citizen of a country that was founded in Anatolia and Thrace after the collapse of the Ottoman Empire, I find it as easy as pie to start a conversation with the local people whenever I travel to Europe. In such conversations, the questions I get asked are mostly about the relationship between the Ottoman Empire and the countries in the region. When I was in Hungary this summer, though, I encountered questions that were poles apart from the ones I was used to. My discussions with the Hungarians were mainly about our similarities instead of our differences. Although there is not a consensus in the scientific community on the relationship between Turks and Hungarians, it is widely believed that they were once geographically, culturally and, perhaps, genetically closer to each other than in today. It is also believed that historical migrations and the resultant isolation were major factors in the gradual differentiation of the two. For example, the vast majority in Turkey identifes as Muslim while Christianity is the most widespread religion in Hungary. Despite the long isolation, our languages have similar grammatical structures and there are numerous common words, especially in basic topics like the members of a family. „Kumpir” was a perfect example for a common word until I remembered that the first potato was brought to Europe in the 16th century... I guess we should be satisfied with the many other „real” common words. I was impressed by the perfect pronounciation of one of my Hungarian friends while she was trying to read a Turkish book. Long story short, Hungary means more to me than horses, green flatlands and wonderful castles. I guess we should have a special place in the hearts of the Hungarians since we don’t call you names like „hungry”. Thank you for not calling our country a „turkey” :) Yiğit Kılıçoğlu, Törökország (Turkey)

Sejak saya menjejakkan kaki di Hungary, saya tercinta setiap saat di sana. Hungary telah menjadi sebahagian penting daripada memori saya semasa menyertai IOAA tahun ini. Banyak inga tan mengenai IOAA tidak dapat dipisahkan dengan Hungary. Kemegahan Istana Festetics, keindahan kubu dan kehebatan persembahan penunggangan kuda telah memberi kepada ingatan manis bagi masa saya di Hungary. Tambahan pula, orang yang kami temui, baik orang Hungary ataupun orang luar Negara, telah melayani kami dengan penuh kemesraan. Atmosfera di Hungary sangat ramah, dan kami berasa bahawa kami berada dalam pelukan keluarga di rumah sendiri. Sepanjang dua minggu, kami telah dapat menyesuaikan diri dalam gaya hidup orang Hungary. Walaupun sudah sebulan kami balik ke Malaysia, sebahagian daripada sanubari dan minda kami masih berada di lalu lintas Keszthely dan Budapest yang indah. Saya berharap agar kali ini bukanlah kali terakhir saya mengunjungi negara yang indah nian ini - Magyarország. Ever since I set foot in Hungary, I have loved every single moment of being there. Hungary has always been in my bucket list, and now the country has been an important part of the memories I had in the IOAA journey. Many of the memories I’ve associated with IOAA is inseparable to Hungary. The grandeur of Festetics Palace, the panoramic view from the castles, the awe-inspiring horse-riding performance, they added substance to my time in Hungary. In addition, the people I’ve met, whether Hungarian or otherwise, had been nothing but warm, welcoming and funny. The atmosphere was amazing and exceptional, which made me feel like home at times. Throughout the two weeks in Hungary, I have started to get used to the Hungarian lifestyle. After a month of leaving Hungary, part of my heart and soul still lingers around Keszthely and Budapest. I hope that this will not be the last time I visit the beautiful Magyarország. Leong Qi Zhong, Malajzia (Malaysia)

Co dla mnie znaczą Węgry? Przed szkolną wymianą Węgry były dla mnie państwem znanym jedynie z podręczników, atlasów, wiadomości w telewizji czy internecie. Oczywiście kojarzyłem je z salami i papryką. Wiedziałem też, że są historyczne związki między naszymi krajami, dzięki którym do dzisiaj są względem siebie pozytywnie nastawione. Jednakże Węgry nie budziły we mnie większych emocji niż inne państwa. Od chwili przyjazdu do Budapesztu inaczej patrzę na Węgry - to nie jest już jedno z wielu państw w Europie. To nie tylko miejsce, które warto zobaczyć ze względu na piękną architekturę, zabytki czy przyrodę. Węgry, a właściwie Budapeszt, to dla mnie przede wszystkim ludzie, których poznałem- moi rówieśnicy, z którymi mogłem porozmawiać, pośmiać się, wspólnie spędzić czas. To kontakty, które utrzymuję do dziś. Moim zdaniem to właśnie ludzie są odpowiedzialni za to, jaki jest kraj i jak jest postrzegany. Węgry to nie jest dla mnie kolejne „odhaczone” państwo na mapie Europy, ale miejsce, do którego chciałbym wrócić. Tomasz Ostrowski Katowice, Polska What does Hungary mean to me? Before the school exchange, Hungary was for me a country known only from textbooks, atlases, news on television or the Internet. Of course, I associated them with salami and peppers. I also knew that there were historical connections between our countries, thanks to which they are still positive towards each other today. However, Hungary did not arouse my emotions more than other countries. I have been looking at Hungary differently since arriving in Budapest - this is no longer one of many countries in Europe. It is not only a place that is worth seeing because of the beautiful architecture, monuments and nature. Hungary, or actually Budapest, is above all the people I met - my peers, with whom I could talk, laugh, spend time together. These are contacts that I still have today. In my opinion, it is people who are responsible for what the country is and how it is perceived. Hungary is not another „ticked” country on the map of Europe for me, but a place I would like to return to. Tomek Ostrowski, Lengyelország, Katowice (Katowice, Poland)

Bacsó Zétény

12. évfolyam Sienai dóm. Siena belvárosában álló gyönyörű gótikus katedrális. Többedik alkalommal is katartikus látvány volt ez a monumentális templom, ami kiemelkedik a város házai közül, így már messziről láthatóak hatalmas, fekete-fehér csíkos tornyai. Strand Fesztivál 2019. Aranyos 5 napos fesztivál Zamárdiban, jó koncertekkel, egész éjszakás bulikkal, Balatonban fürdéssel. Kopcsik Marcipánia (Eger): Különleges kiállítás, amelyben minden alkotás cukorból készült. A legtöbb mű Kopcsik Lajos munkája. Elképesztően élethűek a tárgyak, többek között van két méteres állóóra, de egy berendezett szoba is. Jenny Holzer gyűjteménye Guggenheim Muzeumban, Bilbaóban. Az egyik leghíresebb kortárs művésznő, műveiben főleg a szövegeket használja fel; fő témája a nők ellen irányuló erőszak. Művei rendkívül érdekesek és megrázóak. Jenny Holzer kiállítása a bilbaói Guggenheim múzeumban. Számomra a legérdekesebb az volt, hogy milyen módon közvetítette a művész az üzenetet. Kiállítása az emberi erszakra helyezte a hangsúlyt. Sok művében használt emberi csontokat, LED-es kijelzőket, ezek (főként az utóbbi) védjegyeivé váltak és egyedivé, megragadóvá tették műveit. Prága vára, illetve benne a Szent Vitus katedrális. Prága városában a hegy megmászása után, ami már önmagában gyönyörű kilátással jutalmazza a nézelődőt, a vár belső udvarában található Szent Vitus katedrális amely lélegzetelállító mind méretével mind üvegablakaival. Paphos Thomas of The Kings. A tenger mellett található óriási területen terül el a királyok sírja. A jó állapotban maradt romok mellett nagyon szép a kilátás is, nyugodt a légkör és nagyon szép kertek veszik körül. Sagrada familia (Barcelona). Idén láttam életemben először ezt a monumentális építményt, ami nagy benyomással volt rám. Tetszik, hogy az épület nem csak óriási, de minden részlete átgondolt, és semmi sem véletlenül van ott, ahol van. Különösen érdekes az, ahogy Gaudí a fénnyel játszik. Berlin, Holokauszt-emlékmű Egy hetet töltöttem Berlinben és igazából az egész város csodálatos volt, ha csak sétáltunk a városban, már az egy király kulturális élmény volt, de talán a legjobban a Holokauszt-emlékmű tetszett. Ez két nagy részből áll, fent van az emlékmű, ami olyan, mint egy nagy labirintus, be lehet sétálni, lent pedig egy múzeum. Az egész valahogy nagyon el lett találva, az egész a múzeum miatt nagyon informatív, visszafogott, nem hatásvadász, de rám mégis nagyon nagy hatással volt. A Galerija 11/07/95 nevű, Szarajevóban található múzeum, mely -- ahogy azt a neve is jelzi -- a srebrenicai mészárlásnak állít emléket. Mintegy véletlenül fedeztük fel a barátommal látogatásunk utolsó napján, amikor már letettünk arról, hogy a témával komolyan foglalkozó múzeumot találjunk. Elképesztő élmény volt; nem ad: elvesz belőled valamit -- ennek a valaminek a hiánya segít felfogni, hogy legyilkoltak több mint nyolcezer embert 1995 júliusában Borkóstolás Monoszlón. Az önszerveződő biciklitúránk alatt megszálltunk Kitti nagypapájánál. A házi borkóstolásánál pedig amúgy sincs jobb, de a borospince árnyékában ücsörögve ez még felemelőbb. Idén mentem először Pride felvonulásra, ami számomra fontos mérföldkő volt. Château du Haut-Kœnigsbourg. Ez a francia vár volt a nyaram egyik legmeghatározóbb kulturális pontja mind a monumentalitásából, mind a történelmi vonatkozásaiból eredően. Leicester katedrális III. Richard sírja Anglia középső részén lévő megye meghatározó figurája III. Richard, aki az utolsó csatában elhunyt angol király. A sírja kialakításának nehézségei és a katedrális szemet gyönyörködtető mozaikablakai is egyaránt lenyűgöztek látogatásom alkalmával. Néptáncolás a Művészetek Völgyében. Óriási élmény volt, hogy húsz másik emberrel egy körben, élő zenére néptáncoltunk. Két táncos állt a kör közepén, ők pró

báltak nekünk lépéseket tanítani. Kábé 15 perc táncolás után tök izzadtan leültünk egy körbe, és elkezdtünk népdalokat énekelni, amibe már az eddig csak nézőként résztvevők is beszálltak. Ez volt az egész fesztivál legfelszabadítóbb élménye nekem, és azt hiszem, hogy mindenkinek kéne néha egy kis néptánc. Templomok völgye, Agrigento. Az Unesco világörökség lógóján található ókori templomot élőben Látni, A körülötte még mindig folyó Ásatásokat saját szemmel végignézni talán Az eGYIK Kulcs Pillanata Volt a családi nyaralásnak. Egy falusi néni kiállítása Erdélyben. Eszméletlen volt végignézni a néni lakását, ami tele van a műveivel. Főként fára dolgozik, aminek az anyagát bele is építi az alkotásaiba. Egy 300 fős faluban azt hiszem, eszméletlenül különlegesnek számít az ilyesmi. Boticelli Vénusz születése az Uffizi galériában. Mindig felmerül az emberben a kérdés, hogy hozzátesz-e egy műalkotás értékéhez, hogy híres. És hihetetlen megélni azt a pillanatot. Szarajevó. A város otromának nyomai szinte minden házon, ami mégse nyújt nyomasztó élményt a nyüzsgő belváros hangulata miatt. Baudelaire eredeti francia levele édesanyjának. Szóról szóra elemeztük Baudelaire egy rövid, lényegretörő, helyenként mégis sejtelmes levelét édesanyjának. 16 különböző korú és nemzetiségű ember ötletelt, mondta véleményét és teóriáit a szöveggel kapcsolatban. Mindezt végig franciául... Bruno Schulz novellái (különösen pl.: Madarak, Vihar). Krakkóban (és Auschwitzhoz útban) olvastam őket. A szövegek hol a múzeumok tényszerű, elrendezett, hol a tudatomban felépülő tér-képek és idő-képek esetleges, forró és vakító élményeihez látszottak kapcsolódni. Hozzám valamiképpen mítosznyelven szóltak, az érzékelés közelségéből, az emlékezés távolságából, mondanám. Kulturális étvágyamat egy 22 napos európai körutazással sikerült csillapítani. Két barátommal indultunk színt vinni a hanyatló nyugatiak mindennapjaiba. Bár undorítónak tartottuk, hogy a villamoson nem gyűlölködött mindenki, és az utcán bárkit leszólítva kaphattál angol nyelven eligazítást (kivéve franciák), jó volt látni, hogy a gazdag építészeti es művészeti kincseikre országtól függetlenül vigyáztak. Még Brüsszelben is. Hat a kulturalis elmenyeim kimerulnek sztem a minosegi borok fogyasztasaban de amugy esku hat most nyari szunetben milyen kulturalis dolgot csinaljak... Voltak szulinapi bulik meg ilyenek meg voltam kulfoldon is, ugyh kb ennyi... Jaa meg voltam Nemetorszagban nyelvet tanulni ugyh megcsinaltam egy nemet b2 nyelvvizsgat meg. Mallorcán voltam a nyár utolsó hetében. Rengeteg látnivaló, de ahhoz, hogy megnézhesd őket közelről, mindig sorba kell állni legalább egy órát. Talán a legszebb Palma, a sziget fővárosa. Száz év magány. A posztmodern irodalom egyik legmeghatározóbb alkotása: meditálás az ember és a történetmesélés lehetőségei fölött. Anglia: Csodálatos tájakat jártunk be Devon megyében. Rengeteg kulturális érdekességet és tradíciót ismerhettem meg. A megszerzett ismereteket utána más külföldi országban is könnyedén alkalmazhattam. Családdal voltunk Csehországban es Németországban 2 hetet. Több helyen voltunk mindenhol 1-1 napot... kicsit sok volt így az infó, de azért fun volt. Nagyon érdekes volt a berlini múzeum sziget, ami hatalmas élmény volt, mivel Magyarországon nem annyira megszokottak az ilyen nagyszabású kiállítások. Anglia: csodálatos helyeken voltunk, a katedrálisoktól kezdve az óceán partig minden gyönyörű volt. Ezen kivül a fogadó család és a tanárok rengeteg hagyományos angol ételt és szokást mutattak be nekünk. Barcelonában rengeteg építészeti csodát látttam, de legjobban Gaudí munkái ragadtak meg. Különösen a Sagrada Familia. Még sosem voltam akkora térben, és sehol sem láttam ilyen különleges színes ablakokat. Izlandon tettünk egy 10 napos körutat, ami alatt végignéztük az összes ismert, és kevésbé ismert látnivalót – vízesést, kopár vulkánokat, jeges tengerpartokat. Legtöbbet birkából láttunk, mert abból több él a szigeten, mint ember. Ezen kívül jártunk Berlinben, Balatonon, Szigeten, biciklitúrán, táborban, amik mind meghatározó élmények voltak. Aug. 20. tűzijáték: egy jól eltelt nap után kisétáltunk a Parlamenthez, onnan néztük a tűzijátékot. Bár sok nem hallatszik, nagyon hangulatos. Berlin: Voltak szép és kevésbé szép helyek. A közlekedés rosszabb volt, mint Budapesten. A múzeum sziget és a Reichstag volt a legszebb. Júliusban Olaszországban jártam családdal és ismerősökkel. Egy hetet töltöttünk túrázással az Alpokban. Utolsó nap megnéztük Velencét. Szép hely, csak hatalmas a tömeg. London utcái, Sissy kastély, borhetek, olyan mélyen merültem a nyári kulturális programjaimban, akárcsak a tükörkék gyönyörű tengerbe. Kacsa, delfin, cica, kutya, óriás sáska - állatokban is gazdag nyaram volt. Garda-tó : másodszorra jártam itt (előzőleg a kórussal), most visszamentem egy családi nyaralás alkalmával, és most is felejthetetlen élmény volt. Ezt a látványt sosem lehet megunni. A naplemente gyönyörű, a tóparti kisvárosok este telnek meg igazán élettel, és rengeteg nagyon régi, gyönyörű templomot lehet találni bennük. Családdal voltunk Szlovákiában. Vagy Szlovéniában. Már nem emlékszem. Voltunk valami várban is asszem. Nyár eleje: Balaton, régi osztálytalálkozó, majd ezt követően otthon töltöttem egy hetet ahol is alvás és pihenés volt az elsődleges teendő. Majd Anglia volt egy nyelvi táborral, ahol is egy kollégiumban laktunk Colchesterben. Anyanyelvi mentorokkal volt napi szinten kommunikáció. Majd augusztus elején kiutazunk Lebanonba. 21 nap alatt számos programban vettünk részt, köztük esküvőkön, fesztiválokon és sok más jó programon... Emellett persze a rokonokkal való találkozással telt a nyaram nagy része. Családdal voltam egy hetet Lengyelországban, Zakopane közelében augusztus elején, utána nyaralás volt Balatonon. Montenegró, Budva: a város egyik jellegzetes látványosságát látogattam meg, a budvai óvárost melynek sikátoros utcái és romos citadellája rengeteg turistát vonz az év minden szakában. A városrészben található egy freskókkal díszített templom is, ahová a helyi vallásos emberek rendszeresen járnak. Flóra a szigeten, Párizsban minden, Ed Sheeran koncert, Piramis tétel kidolgozása, Kacsa. Körülnéztünk Koppenhágában, Horvátországban, USAban,Balcsiban, Varsóban. Találkoztunk haverokkal is néha, de rájuk sajnos kevesebb idő jutott, mivel külföldön csak a családommal, barátnőmmel, barátnőm családjával voltam. Nem sokat voltam otthon, fáradt is vagyok. Dolgoztam Szigeten, valamint részt vettem a Strand fesztiválon, voltam kenutáborban. Nyár elején a volt osztálytársaimmal a Francia riviérán járunk 10 nap erejéig. A sok fürdés mellett a tengerben, bejártuk Cannes-t, Nizzát és Monte Carlót. A nyaramat a STRAND fesztivállal zártam, ami hatalmas élmény volt, hogy ennyi emberrel buliztam egyszerre. Sound fesztivál, Portugáliaban egy helyi étterem ételei voltak a nyaram kulturális fénypontjai. Tanultam a kisérettségire. Zakynthosban voltam nyaralni családdal. Ott részt vettem egy Görög est nevű programon. Nagyon érdekes volt, hagyományos görög ételek

voltak es különböző görög néptáncok. Nagyon érdekes volt. Galleria degli Uffizi. Azt hiszem, ez magáért beszél. Na jó a szokásos partyk, Balaton, borozás a barátokkal, jó volt. Nekem a függetlenül szervezett berlini utazás volt a meghatározó, amit a német csoportunk kezdeményezett. Bejártuk együtt a főváros látványosságait, idegenekkel beszéltünk, német ételeket próbáltunk ki és miegymás. Számomra egy film váltotta ki a katarzis-élményt, mégpedig a Ponyvaregény. Sokáig halogattam, mondván „majd még érek hozzá”, és nagyjából eltaláltam mikor kellett megnéznem. Aki látta, annak körülbelül egyértelmű, miért ezt váltotta ki. Aki viszont nem szenvedte még el, csak annyit tudok mondani, hogy a lehetetlen párbeszédekre itt talál tökéletes példákat. Hagyományt kreáltam a családnak azzal, hogy huzamosabb ideje minden utazásunk alkalmából kiharcolom, hogy térjünk be a helyi templomba. Véleményem szerint nagyon sok információt van elrejtve Isten házából a lakosok habitusára, szokásaira vonatkozóan a figyelő szemeknek. Sok különleges tapasztalatom volt már, de az idei olasz utazásunk alkalmával többször is hihetetlen átütő erőt éreztem, ami csodálattal töltött el. Legion. Egyike a legalulértékeltebb sorozatoknak, amit valaha láttam. Ennek az oka valószínűleg az, hogy mennyi metafora, azaz összezavaró és felkavaró jelenet van benne. Egy nagyon elvont és abszurd alkotás, nem egy könnyed sitcom (a készítője, Noah Hawley, szerint, a sorozat nézése olyan élmény, mint „háztartásismereti órára menni LSD-n”). Egyike a legegyedibb thriller/mind-twist filmeknek, aminek élmény felfedezni a világát. Van üzenete, elgondolkodtató és talán a legteljesebb lezárással rendelkező alkotás, amit valaha láttam. Érdemes megnézni, minimum a trailert, na. A Bánki tó fesztiválon volt egy pécsi rockzenekar, a Kaktus, akiknek két halálpontos dobosa volt és az énekesnek teljesen olyan hangja volt, mint Peter Murphynek. Mindenképp elmegyek még egy koncertjükre, mert nagyon jó a stílusuk. Random Trip ft. Karácsony János; Klasszik Lasszó – Kapolcs, Művészetek völgye: Két teljesen egyedülálló produkció, a közös mindkettőben egy rendhagyó zenei formáció létrehozása volt. Imádtam, ahogy a 70 éves Karácsony János a színpadon ugrálva blues-t improvizált, illetve még hónapokkal később is szívesen nézem meg újra és újra azt a kevés felvételt, ami a Kemény Zsófi slam-jeit és Czinki Ferenc narrációit felvonultató zenekarról fent van Youtube-on. Egy új kedvenc zenésszel, és rengeteg inspirációval tértem haza a fesztiválról. Danubia Zenekar klasszikus koncertje, Óbudai Nyár: Klasszikus darabokat hallgathattam meg profi előadásban, néhol humorral felüdítve. Bár nem először voltam fellépésükön, mindig emlékeztetnek, hogy miért is tanulok zenélni. Amerikában voltam a Chicagói Szépművészeti Múzeumban, ahol rengeteg híres és gyönyörű festményt láttam Dalítól, Van Goghtól, Picassótól és még számos művésztől. Notre Dame d’Amiens. Soha nem hittem volna, hogy valaha is fog annyira fájni a nyakam, mint mikor két óra felfelé bámulás es ámulás után végre levettem szemeimet az amiens-i katedrális több száz éves homlokzatáról. Látni egy művet, amit több tíz generációkkal előttem alkottak, egy korban amikor még nem volt vasbeton, s még most is ott áll, a századok viszontagságai ellenére. Bizseregtek a csontjaim tőle. Elephants Laugh: MULJIL 2. Egy olyan interaktív előadást láttam a Sziget fesztiválon Lee Jinyeob rendezésében, amiben a négy szereplő egy-egy akváriumban játszott. Időnként a víz alá merültek, ezzel a társadalom fojtogatását reprezentálva. Később a közönség is belemászott a vízbe, így ők kerültek a vitrinbe. Először voltam a Művészetek Völgyében és teljesen más volt, mint eddig bármelyik fesztivál, amiken eddig voltam. Se az eső, se a borzasztó meleg nem ronthatta el a kedvem, mert olyan szabad lehettem, mintha Woodstockon vettem volna részt. Umbrián, Toscanán és Krakkón túl, merthogy anyanyelv: a Magyar stilisztika (Szikszainé Nagy Irma). A nyelvtantételekhez szántam, de amikor kinyitottam, ilyen zeneszerű volt, hogy: entrópia, kakofemizmus, poliszindeton, nem tudtam neki ellenállni. Azóta is nagyon boldog vagyok vele. Én, a féreg - TÁP Színház, Jurányi. Ez volt az első előadásuk házon kívül, és utolsóként éppen hogy be tudtam lógni, mert elfelejtettem jegyet foglalni... Nagyon eklektikus élmény volt, azon kívül, hogy meg lehetett fulladni a melegtől, igazán kafkaira sikerült. Nem tudtam megszólalni sem utána sok ideig. A Lovagok utcája, és igazából az egész rodoszi óváros elképesztően megőrizte múltját. Once upon a time in Hollywood... A film címe remekül reprezentálja azt a mesés atmoszférát, amit Tarantino a közönsége elé akart tárni. Bemutatásra került a Tarantino emlékezetében és képzeletében levő hollywoodi fénykor, ami még a klasszikus Tararinto-stílusú véres, morbid humort is magába foglalja. A Szigeten láttam dobosokat, akik elképesztően sokan teljes szinkronban zenéltek jelmezben és közben táncoltak és mentek körbe az egész fesztiválon. Torockón, a Planetáriumban, a földön csücsülve szemléltük a marosvásárhelyi egyetemistákat. Volt ott minden, a Bongótól kezdve a csemegeuborkán keresztül. Főleg intim vallomások. Krakkóban a zsidónegyedben sétáltunk este, mindenhol élő zene volt. Sörözős, éneklős, hajnalig mászkálós. Westminster Abbey-London. Bár már korábban voltam Londonban és kívülről láttam, az nyilván meg sem közelíti, hogy belülről milyen hatalmas és magával ragadó. A katedrális minden kis részlete gyönyörű. A húgommal voltam és külön öröm volt látni, hogy őt is mennyire lenyűgözi. Ahogy kerestük a „kötelező” sírhelyeket, büszkévé tett, amikor vidáman mondta nekem, hogy képzeljem, ő tudja, hogy ki volt és mit csinált az illető. Londonnak még más részeit is megnéztük, de ez volt a legmaradandóbb. Mítoszmanufaktúra- egy 5-6 rendezőből álló csoport által rendezett előadást láttam a Bánki tó fesztiválon. Az előadás este 11-kor kezdődött, kaptunk egy csomó zseblámpát, amivel a világítottuk az előadást, más fény nem volt. Ez adta a darab mitikus hangulatát, ami nagyon passzolt a nép- és műmesékhez, amiket feldolgoztak. Selexyz-könyvesbolt Maastricht. Erre a kápolnában kialakított könyvesboltra egy eltévedés alatt találtunk rá, és hihetetlenül hangulatos egy órát töltöttünk el ott. A kápolna jellegét szinte teljesen megtartották, ettől az egész hely egy különleges, kicsit misztikus külsőt kapott, ahogy a két stílus összeolvadt. Magashegyi Underground koncert a Művészetek Völgyében. Annyira ömlött az eső, hogy szinte nem is láttam a koncertet, de a hangulat, a dagonyázás és a zene csodálatos volt. A legemlékezetesebb előadást a Szigeten láttam, nagyon mély benyomást tett rám. A spanyol táncosok egészen érdekes konstrukciókat hoztak létre kellékek nélkül, a testüket használva. Rongybabaként dobáltak egy aprócska női előadót, levetkőztették majd feladták rá a ruháit máshogy (mindvégig meg sem állva) hatalmas monstrumot formáltak egymás hátára mászva, az egész vibrált a dinamikától és összhangtól. Idén nyáron részt vettem a Bánkitó Fesztivál koncertjein és kulturális programjain, előadásain.

Néhány tanár is írt nyári kultnaplót. Találd ki, melyik élménybeszámoló kitől származik! Van, akitől több bejegyzést is olvashatsz. Segítségképpen megadjuk a naplóíró tanárok nevét. A helyes megoldást a cikk végén találod. Bacsó Péter, Baranyai Balázs, Beé Andrea, Boldizsár Gergely, Bödör Zoltán, Deák Anna, Eszes Valéria, Feke Zsolt, Gulyás Erzsébet, Halász Ágnes, Holik Tünde, Illés János, Imre Szilvia, Kasza Zoltán – A szertŐr, Kelemen Ferenc, Klug Viktória, Lakatos István, Palicz Éva, Peti bá’, Polákovits Nándor, Sándor István, Sas Tamás, Simongáti Ágnes, Szarka Eszter, Varga Sándor, Varga Sára, Végh Anna, Végh Bori, Wootsch Melinda Frank McCourt Angela’s Ashes (magyarul Angyal a lépcsőn). Az ír szerző önéletrajzi írása gyerekkoráról New York-ban és Limerick-ben, bemutatva népes családját, az írországi nyomort az 1930-as és 1940-es években, hiteles portrékat rajzolva a környezetében élőkről - egy érzékeny fiú szemével. Az elbeszélő hangja és humora fogott meg, a megalkuvás nélküli szókimondás finom iróniával társul. Ez a mű egyébként egy csapásra világhírűvé tette a szerzőt, és egy trilógia első része lett. London sok év után újra... és mindaz, amit ez a város képvisel. A sokszínűség a fogékonysággal, a nyitottság, és még sorolhatnám, de a legislegfontosabb az emberhez való hozzáállás, a ‘ loving and and caring ‘ attitűd, az érzés, hogy létezik az odafigyelés társadalmilag jól érzékelhető, biztonságot teremtő szinten. Remélem, a hátizsákban haza csempésztem. Ps: a park-feelingről regényt tudnék írni... legközelebb, jó? Montenegróban, Ulcinj óvárosában sétáltunk este és megláttuk, hogy az egyik múzeum kertjében egy óra múlva koncert lesz. Elhatároztuk, hogy megvárjuk. Bachot, Strausst, Mozartot, Schubertet és más klasszikusokat játszottak, főleg vidám, táncos zenéket. Gyönyörű volt és nagyon jól éreztük magunkat. A Marvel moziverzum filmjeit néztem meg sorban üres estéimen egyedül is, másokkal is, légkondiban, otthon, a Shield ügynökeivel zárva. Féltem tőle, mert nem rajongok a SciFiért, de berántott, tetszik. Olvastam egy nagyon nehéz témájú regénytrilógiát: Jón Kalmas Stefánsson Menny és Pokol. Nem tipikus nyári olvasmány. De olyan volt számomra, mint egy nagyon durva kőtömb, amely telistele van drágakövekkel.

4. 5.

9. 10.

11.

12.

13. 14.

15.

Augusztus egy hétvégéjét Pannonhalmán töltöttem az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválon, ami egyrészt nagyon mély, spirituális órákat is hozott; másrészt több mint három évtized után újra láttam Rimbaud Egy évad a Pokolban című művét, most is Gálffi László előadásában. Megható, tökéletes délután volt, egy fantasztikus, nagy színésztől kapott ajándék. Szép helyeken jártam a nyáron, de az egyik legérdekesebb élményért csak alig fél órát kellett autózni. Szentendrén van egy kis gyűjtemény (Mikro Csodák Múzeuma: http://www.microart.hu/), ami teljesen lenyűgözött. Még most is hatása alatt vagyok és értetlenül állok azelőtt, hogy hogyan lehet ilyeneket alkotni. Szentpétervár. Nem bontom elemekre, az Ermitázs Rembrandt-termére, a Nyevszkijre, kávéházak gépzongoráira, Raszkolnyikov lakóházára, Sosztakovics Leningrád szimfóniájára, külvárosi kisvendéglők borscs leveseire, a Putyin-kultusz giccsdarabjaira, a Finn-öböl alig-sós vízére. Az egészet ajánlom – csapjatok egyszer ti is orosz nyarat. Acquincumban, a Romkert Színházban láttam Dürrenmatt: A nagy Romulus című darabját, ami mélyen elgondolkodtatott. Remek színészi játék, ötletes rendezés - csak ajánlani tudom jövő nyárra! :) Nem tudom miért, de sokáig ódzkodtam attól, hogy vegyek egy e-book olvasót. Idén nyáron nem bírtam tovább, megvettem a legalapabb Kindle-t. 2 nap alatt befaltam Sarfraz Manzoor: Blinded by the light című könyvét. Könnyű olvasni, mégis nagyon komoly témákat feszeget, no és visszarepülhettem kamaszkoromba.(életrajzi regény, egyidőben születtem az íróval) Tompa Mihály Emlékszoba - Gömörszőlős A kevesebb mint 100 lakosú, kis gömöri falu melletti Keleméren (innen a Rém Elek álnév) volt lelkész pár évig Tompa Mihály költő. A Tompa-kultusz Gömörszőlősön is erős. Az emlékszoba valójában két szoba, két szobányi könyv és egyéb dokumentum. A Tompával kapcsolatos kiadványok lenyűgöző gyűjteménye jórész nyitott szekrényekben, teljesen őrizetlenül. Lehet olvasgatni. Ha időm engedi, statisztálni járok mivel szeretem ezt a közeget, a filmforgatás milliőjét, a munka menetét és az esetlegesen feltűnő híres vagy kevésbé híres színészek jelenlétét. Idén nyáron a Szépművészeti Múzeum Reneszánsz Csarnokában forgattunk. Egy 1897-es New Yorki-i vívóklubbá változtatták át. Dakota Fanning és Luke Evans tűnt fel ebben a jelenetben. A nem mozdítható belső elemeket egy nagyon profin kitalált díszlettel takarták el. Monumentális épületben monumentális hangulatom volt! ENNYI ! / CUT !

Csongrádi plébánia templom, operaest. Csongrádon van egy ősi családi „ fészkünk’, egy vályogházunk, ahová sokszor járunk pihenni. Augusztusban a bornapok alkalmával egy csodálatos koncertet hallhattunk 4 olyan operaénekestől, akik Csongrádon kezdték zenei pályájukat a helyi zeneiskolában. Murga egy Szekszárdhoz közeli 60 fős kis zsáktelepülés, semmiképp nem nevezhető általános turisztikai célpontnak, pedig olyan, mint egy kincsesdoboz. A kocsma helyén épült katolikus templom színes üvegablakai, a festett csempéken bemutatott passiótörténet, a parasztházak udvarain lévő kerámiaedények, a rég nem használt kutak és kemencék tökéletes varázshangulatot teremtenek. (Ha viszel magaddal még 20 kisiskolás kalandort is, akkor aztán tényleg mesebelivé válik minden.) London - Tate Modern. Két és fél órát tudtunk itt eltölteni, de csak a tizedét láttuk. A múzeumnak az az érdekessége, hogy témák szerint csoportosítja a műveket - nagyon izgalmas, hogy az utóbbi 100 évben mi foglalkoztatta leginkább az alkotókat. A teljesség igénye nélkül: a környezetünk romlása, a technika fejlődése és az ember kapcsolata, a háborúk (a szíriai háborúról szóló művek szíven ütnek), a nyomor, a szerelem...

16.

17.

18.

19.

20.

Iggy Pop budapesti koncertjét láttam júliusban. Óriási élmény volt! Miután már két koncertjén is voltam (utoljára kb. 20 éve), fel voltam készülve arra, hogy nosztalgiakoncertet látok, de - mivel már az is a természet csodája, hogy ez az ember él még - szerettem volna látni, ameddig csak lehet. Ehhez képest elképesztően dinamikus és hiteles embert láttam, aki 72 évesen, múmiára aszalódott felsőtestét (többi testrészéről nem beszélve) olyan természetességgel rázta a színpadon, miközben hangja semmit nem kopott, hogy teljesen a hatása alá kerültem. Jó volt újra együtténekelni, meg úgy is érezni, hogy ájem dö pesszindzsör... Művészetek Völgye, Kapolcs. Minden évben megyünk 5-6 napra. Zene minden elképzelhető műfajban, színház, képzőművészet, környezetvédelem, társadalmi kérdések, régi idők mozija, helytörténet, iparművészeti kirakodóvásár, túrák, jóga, tásasjátékok. A helyszín három kis falu gyönyörű környezetben a Balaton-felvidéken. A programok helyszínei elsősorban falusi házak kertjei, egy panzió nagy udvara, templomok, kultúrház és egyetlen nagyobb szípad egy dombtetőn. Nagyon sok ember nyüzsög (hétvégén már túl sok, azt nem szeretem, de hétköznap jó). Békés, nyitott, barátságos, színes. Jó... Nyáron eljutottam Colmar-ba és láthattam Matthias Grünewald és Nikolaus Hagenauer remekművét, az isenheimi oltárt. Nagyon megérintett, hogy milyen elevenen szól hozzám a múltból ez az ötszázéves alkotás. Érdekes volt megtudni, hogy ez a remekmű azért jött létre, hogy enyhítse azonak a szenvedéseit, akiket megtámadott a „Szent Antal tüze” nevű betegség. Megindító a felismerés, hogy a beteg test gyógyításához a lélek útján is közelíthetünk. Az meg különösen felemelő, hogy ennek a szándéknak egy ilyen csodálatos alkotás lett a lenyomata. A legmeghatározóbb nyári élmények? Az előre nem megtervezett események. Véletlenül éppen július 6-án kerültem Londonba, egy fél napra, amikor a Pride zajlott, helyesebben előtte néhány órával: hihetetlenül felszabadult, boldog, hömpölygő embertömeg, ugyanakkor a forgalom elől elzárt belváros, így a Trafalgár tértől kényelmesen elsétálhattunk a Szent Pál-székesegyházig a máskor nagyon forgalmas, de aznap szinte teljesen elhagyatott Stand közepén...Vagy amikor véletlenül letértünk balra egy elegáns, turistáktól nyüzsgő, zajos genovai belvárosi sétálóutcából, és egy keskeny, sötét sikátorban találtuk magunkat kapualjakban álló prostituáltak, járda szélén ülő kábítószerárusok és a földön elterülő, magukról semmit nem tudó szerhasználók között…Vagy amikor véletlenül elkezdtem nézni a Netflix-en egy éppen akkor véget érő, általam addig nem ismert sorozatot, az Orange is the New Black-et… Szicíliában jártunk párommal. A maffia úgy tartozik az ő nemzeti identitásukhoz, mint nekünk a betyárvilág. Turisztikai emléktárgyak heroizálják a szervezetet, ami létezik. Tavaly Palermo Európa kultúrális fővárosa volt. Rengeteget tettek azért, hogy elbűvölő városuk megragadja az utazót. Érkeztünkkor ünnepelték legnagyobb védőszentjüket Santa Rosaliát. A róla elnevezett katedrális tőszomszédságában laktunk, ami meghatározó volt, mivel az olaszok igen zajosan és hevesen tisztelik szentjeiket. Ottlétünkkor egy másik eseménynek is évfordulója volt. Paolo Borsellinot és Giovanni Falcone vizsgálóbírót 27 éve ölt meg a Cosa Nostra. Falcone volt az, akit a reptérre vezető sztádával együtt robbantottak fel. Ez volt az a fordulópont, ami után a szicíliai lakosság az utcára vonult a Maffia ellen tüntetni. Falcone Palermoban van eltemetve a San Domenico székesegyházban. Sírkövén kisiskolások rajzai, írásai: „Köszönjük amit értünk tettél” A vizsgálóbíró ma is él az emberek szívében. Ahogy a bűnszervezetek is léteznek, bár állítólag nigériai csoportok kezdik kiszorítani a kábítószer kereskedelemben a Cosa Nostra-t.

Balaton koncert, azaz Víg Mihály együttesének koncertje Szentbékkállán augusztusban. A nyolcvanas évek elején. amikor elindult ez a zenekar másokkal együtt (URH, EK, Kontroll Csoport), meghatározó hatással volt rám, döntéseimre és választásaimra. Számomra máig is fontos maradt mindaz, amit Víg Mihály művészete jelent és jelentett. Ennyi év után is jó volt hallgatni a régi és az új dalokat. Vagy hallgatni az általa választott és énekelt Ady (stb.) verseket: „És megáll az Élet/ És tudom, hogy most már semmi sincs/ Senki sem él/ És semmi sem igaz/ Keshedt vén arc vigyorog a tóból/ És nem tudom: ki az? Föltámadtam, jaj föltámadtam”. Meghatározó, friss kult-élményem? Tündérek, boszorkányok és a kis Zaches! Azaz a Soltis Lajos Színház - KB35 Inárcs- Kőszegi Várszínház kooprodukciójában A CINÓBER HADMŰVELET c. színdarab, amelyet Kárpáti Péter drámája alapján Nagy Péter István rendezett, a szövegkönyvet írta és a dramaturg pedig a lányom volt. A nagy sikerű szakmai bemutató augusztus 1-jén a Kőszegi Várszínházban volt, szeptembertől pedig Celldömölkön adják elő. Csak ajánlani tudom, azért is, mert az Eötvös is érintett benne! Ugyanis május végén az iskola pincéjében elfekvő, kidobásra ítélt, de díszletként még használható egyes dolgainkat gondnokunk közreműködésével teherautóba raktuk, és elküldtük a készülő darabhoz! A Soltis színház a neten elérhető anyagokban (pl. itt: https://www.facebook.com/ events/1114815945575648/ ) külön meg is köszöni az EJG hozzájárulását az előadás megvalósulásá-

23.

24.

25. 26.

27. 28.

21.

22.

hoz. A csend és a nyelv élvezete: A lefüggönyzött, hűs szoba mélyén együtt vívódtam, szenvedtem és örültem a hitében erős ifjúval – „Létezik és ÉN meg is találom Magna Hungáriát!” Az ifjút a magyar történelem Juliánusz barát néven őrzi emlékezetében. Kiszakított az időből a régi magyar nyelv gyönyörűsége, amely tovább növeli Kodolányi János írásának megjelenítő erejét... És a magányosnak tűnő „kulturális élmény” közösségi keretbe ágyazódott: Augusztus közepén a Tokaji Írótábor emlékfalán új táblát avattak Kodolányi János halálának 50. évfordulója alkalmából. (Számomra apró, mégis örömteli elégtétel a méltatlanul mellőzött író utólagos elismerésének eme megnyilvánulása.) Szent Iván éji koncert Ha úgy adódik ilyenkor, hogy rövid az este, miért ne zenéljünk kedvünkre? Kis együttesünkkel könnyed koncertet adtunk az Idegennyelvű könyvtárban, melyet Forgács Robert tanár úr versekkel „prózásított”. Élmény volt egy ide illő műsort összeállítani mind zenei, mind pedig irodalmi szempontból: hol a zene ritmusára kerestem verset, hol pedig a szöveg ihlette a muzsika hangját. Mind a próbák a kispesti családi ház hűvösében, mind pedig a könyvtár olvasójában tartott hangverseny az öröm pillanatai voltak a nyárban. Olafur Eliasson kiállítása a Tate Moderben. Tükrök, fények, ködök, vizek és a 21 század minden men�nyiségben. Grúziában jártunk, ahol egyszerre van jelen a Kr. előtt 600-ból való sziklába vájt település, a Kr. után 600-ból való őskeresztény templom, az 1100-as években élt legnagyobb királyuk által alapított monostor és népfőiskola, a még mindig élő Sztálin-kultusz, a szocializmus 70 évének összes borzalmas nyoma, a 21.század Tbiliszije elektromos járművekkel és lanovkákkal a város felett és kedves és csúnya emberekkel és még pár évig érintetlen természettel (Kaukázus pl.). Pedro Almodóvar Fájdalom és Dicsőség (Dolor y Gloria, 2019) című filmjét láttam nyár végén a Cirko Gejzirben. Leginkább a tökéletesen komponált képkockái, színei tetszettek. Megnéztük a Grúz Nemzeti Balett – Sukhishvili – előadását a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Romantikus csillagfény kíséretében élveztük a grúz zenét, és a számunkra emberfeletti képességeket igénylő mozdulatokat.

30.

31.

32.

33.

34.

Miniszobor vadászat Budapesten – Megkerestük Kolodko Mihály gerillaszobrait. Érdemes nyitott szem-mel járni! https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kolodko-mihaly-gerillaszobor-miniszobor-miniatur -aproszobor/ Egy nyári élmény Az élmény szót én most nem pozitív értelemben használom, ugyanis a nyáron egy “vadkeleti út” során jutottam el Csernobilba, az 1986-os atomerőmű robbanás helyszínére. Természetesen, az utazás előtt én is megnéztem a híres, öt részes sorozatot, és így különösen érdekes volt szembesülni a valósággal. A tragédia 33 éve következett be, így a helyszín ma már biztonsággal látogatható, ilyen értelemben nem volt bennem félelem, bár többen óvtak ettől a látogatástól, és sokszor hallottam azt a “szellemes” megjegyzést is, hogy majd sugárzó arccal fogok visszatérni. Bár én köztudottan szeretem a viccelődést, de ezt most nem tartottam olyan jó poénnak… A látvány mindenképpen megdöbbentő volt, hiszen lényegében egy nagy terület pusztulását láthattam a saját szememmel: azt ahogy az enyészet lassan birtokba vesz kb. száz falut és egy nagyobb várost: Pripjatyot. Láthattam, ahogy a természet idővel elvégzi a munkáját, és a házakat, az óvodát, az iskolát, az uszodát, a boltokat, egyszóval minden emberi civilizációs helyszínt benőnek a fák, az épületek lassú pusztulásra vannak ítélve. Korunk Pompeije lesz ez a valaha szebb napokat látott terület. Persze, emlékművek, szobrok emelkednek a katasztrófa különböző helyszínein, de ezek sem feledtethetik azt a pillanatot, amikor az emberi történelem egyik legsúlyosabb tragédiája bekövetkezett. Mi, kései látogatók már csak ennek szörnyű következményeivel szembesülhetünk. Ha a kirakós játékból hiányzik egy darabka, azt nem lehet befejezni, azt a tátongó ürességet nem lehet kitölteni sem alkohollal, sem nikotinnal, sem léhasággal, mert ordít belőle, hogy oda valami más kell ... Mennyivel könnyebb elviselni azt, amikor a keretnek nincs tartalma, engedni, hogy a lét betonkeverője ismét a helyünkre állítson Nem született fővárosiként nagyon szeretem a budai várat. Vagy 20 éve nem jártam ennyit ott (meg a környékén), mint idén augusztusban. Elvarázsolt egy kicsi különleges kiállítás vadvirágos kertje a kánikula idején: régészek most tárták fel a közel 500 éves maradványokat, arany- és ezüstkincsekkel - építészek meg egészen különleges módon mutatják be. Október végéig még megnézhetitek. (‚Az első bástya’ - az Erdélyi bástya) Kisiskolás gyerekekkel először tengerpartra menni - nem kecsegtet túl sok kulturális élménnyel. Mégis sikerült beleszuszakolni az Isztriai-félsziget déli csücskénél a pólai (pulai) amfiteátrum megnézését. Éppen akkor tartották Beethoven IX. szimfóniájának főpróbáját az Örömódával, hatásos megvilágítással a lemenő nap fényében, a háttérben már az olasz partok felől cikázó villámokkal. A gyulai vár bejáratánál hallottam egyik kultúrharcos honfitársunktól: „Nem tudom ki védte Gyula várát, de nem is érdekel!”

Megoldás Bödör Zoltán (1), Holik Tünde (2), Végh Bori (3), Sas Tamás (4), Eszes Valéria (5, 6), Simongáti Ágnes (7), Szarka Eszter (8), Kelemen Ferenc (9), Végh Anna (10), Bacsó Péter (11), Kasza Zoltán - A szertŐr (12), Klug Viktória (13), Varga Sára (14), Beé Andrea (15), Varga Sándor (16), Deák Anna (17), Wootsch Melinda (18), Palicz Éva (19), Feke Zsolt (20), Polákovits Nándor (21), Sándor István (22), Halász Ágnes (23), Peti bá’ (24), Imre Szilvia (25), Illés János (26), Boldizsár Gergely (27), Gulyás Erzsébet (28, 29), Forgács Róbert (30), Lakatos István (31), Baranyai Balázs (32, 33, 34) 69

Főszerkesztők: Rékassy Botond Bendegúz adnék borsos gebedt nyúzt Kovács Luca Anna a lánc unos vacka

Rovatvezetők:

Cikkírók:

Bognár Panka napokban rág

Bacsó Zétény, Bátky János,

Bokor Míra bor írok ma

Bognár Panni, Bokor Míra,

Breitner Soma ábra amin sors temet

Breitner Soma, Demők Ákos,

Győrfi Írisz fő irigy zsír

Emeline Desportes, Om Gupta,

Hermann Vince harc vinne

Győrfi Írisz, Halasi Tomi,

Lakó Liza kiló laza

Hermann Vince, Tom Hinde,

Lepres Luca csere lapul

Devin Hoover, Hraskó Júlia,

Petrus Mariann amper tirannus

Kiss Lilla, Kovács Nóri,

Szabó Olga inas lógó zabola

Lepres Luca, Tomasz Ostrowski, Pálfi Botond, Péntek Endre, Rozgonyi Zsófia, Daniela Santamaría, Szabó Olga, Szebenyi Máté, Varga János,

Illusztrátorok:

Yiğit Kılıçoğlu, Leong Qi Zhong

Bácsi Janka Harsányi Dorka

Tördelők:

Hraskó Júlia

Harsányi Dorka

Szíjártó Dóra

Király Bálint

Szilva Sára

Kovács Luca

Illusztrátor koordinátor: Harsányi Dorka árny hidak sora

Mentortanár: Szarka Eszter