Családi és párkapcsolati magazin
Ha másnak adsz gyermeket, nekünk miért nem?
Tapolyai Emőke:
Engedd el!
A legnehezebb szülői lecke
Mihalec Gábor: Hogyan lehetünk kiemelkedően sikeresek – otthon is?
Van-e szív a páncél mögött?
Beszélgetés Bolyki Lászlóval
Süveges Gergő: Apa hazudik
„Aki jól érzi magát a bőrében, az ragyog”
Találkozás Mike Pállal és Edithtel
Vannak emberek, akiknek jó a közelükben lenni, mert árad belőlük a derű és valami mély, megmagyarázhatatlan békesség. Az idős északír lelkipásztor, Derek is ilyen – ez persze nem meglepő, hiszen meghitt barátságot ápol Istennel. Hos zszú évtizedek óta szívügye az imádság: nem csupán aktívan gyakorolja, hanem tanítja is, hogyan lehet a keresztény közösségekben jól működő imaszolgálatot vezetni, mert már számtalanszor megtapasztalta, mekkora erő rejlik benne. Tőle hallottam nemrég az alábbi történetet. Egyszer Dél-Afrikában járt egy több száz fős keresztény konferencián, és ott is tagja volt az imacsoportnak. Az esetek többségében a résztvevők keresték meg ilyen-olyan kéréseikkel, ám ő szívesen teret engedett a Lélek noszogatásának is. Az egyik alkalom alatt így sóhajtott fel: „Mutass valakit, akihez oda kell mennem.” Ahogyan nézelődött a tömegben, többször megakadt a tekintete egy férfin, aki az arcát a tenyerébe temetve húzta meg magát az egyik sorban. Hamarosan egy különös mondat fészkelte bele magát a szívébe: „Mondd meg neki, hogy a kötél hosszabb, mint gondolná.” Szegény Derek igencsak meglepődött e szokatlan kijelentésen, de engedelmeskedett. Vett egy
nagy levegőt, és az alkalom végén odahúzott egy széket az ismeretlen férfi mellé.
– Remélem, nem bánja, hogy megszólítom. Azt hiszem, hogy ez az egyik legfurcsább dolog, amit valaha tettem, de egy mondat motoszkál a fejemben, amelyet, úgy érzem, meg kell osztanom önnel. Így szól: „A kötél hosszabb, mint gondolnád.”
Az illető továbbra sem emelte fel a fejét, ám Derek hamarosan egy kis tócsát fedezett fel a padlón – a férfi ugyanis csendben sírni kezdett.
– Fogalma sincs róla, hogy mit mondott – suttogta.
– Valóban nincs, önnek azonban bizonyára igen – felelte Derek, majd hamarosan mindent megértett.
Az illető egy kis gyülekezet lelkésze volt, és nagyon el volt keseredve, mert a szolgálatát egy ideje nem kísérte semmi áldás, csak kudarc kudarc hátán. Mondta is a feleségének, hogy elmegy erre a konferenciára, és ha Isten nem mutat ott neki valami utat, reményt, akkor mindent felad. Teltek-múltak a napok, ám csak nem történt semmi eget rengető.
– Tudja, hogy búcsúztam ma reggel a feleségemtől? – folytatta könnyes szemmel a férfi. – Azzal, hogy semmi értelme,
hogy holnap is eljöjjek ide. Beadom a lemondásom. Elfogyott a cérnám, a kötél végéhez értem.
Hát igen. Hogy stílszerű legyek, az utolsó pillanatban Isten dobott egy „mentő kötelet” ennek az embernek, hogy bebizonyítsa: gondja van rá. Azért is fogott meg annyira ez a történet, mert magam is átéltem már ehhez hasonló megrendítő helyzeteket – mindkét oldalon. Volt, amikor én kaptam valakitől ilyen „mentőkötelet”, és volt, amikor én lehettem valakinek az életében a „dobó”. Bizony csodálatos, gondoskodó és beszélő Istenünk van, aki szeretne minket is használni az üzenetei átadásában. Ehhez persze nem árt, ha a lelki hallásunk kellően éles a hangjára... S ebben kulcsszerepe van a vele való meghitt közösségnek.
De jó lenne, ha júniusi számunk sokak életében lehetne ilyen „mentőkötél”! Ha azok az üzenetek, amelyek ránk bízattak, célba érhetnének... Bárcsak minél többeknek elmondhatnánk, akik szomjazzák a reményt: ne add fel! A kötél hosszabb, mint gondolnád.
Family – családi és párkapcsolati magazin
Kiadja a Harmat Kiadói Alapítvány
Felelős kiadó: Herjeczki Kornél
Szerkesztőség: Harmat Kiadó, 1113 Budapest, Karolina
út 62. Telefon/fax: +36 1 466 9896, +36 20 295 6595, e-mail: magazin@family.hu, honlap: www.family.hu
Főszerkesztő: Győri Virág (gyori.virag@family.hu)
Előfizetési ügyek felelőse: Harcsa Károlyné (magazin@family.hu)
Értékesítés, hirdetésfelvétel: Antal Gábor (antal.gabor@harmat.hu)
Határon túli terjesztés (Románia): Krescens Trade
Kft., 535600 Odorheiu Secuiesc, Lacatusilor str. 1.
Telefon/fax: +40 266 21 0044,
e-mail: office@krescens.ro, honlap: www.konyvesbolt.ro
Egy szám ára: 1350 Ft
Előfizetési díj: 3980 Ft/év (995 Ft/szám)
A Harmat Kiadói Alapítvány
OTP bankszámlaszáma (kérjük, ide utalják az előfizetési díjat): 11705008-20415987
Az előfizetést automatikusan meghosszabbítjuk, ha a lejárat előtt 6 héttel írásban nem kapunk lemondást.
A lapot alapította: Bicskei István
Címlapfotó: 123rf.com
Belső illusztrációk: istockphoto.com, shutterstock.com
Dizájn: Lente István (festinalente@t-online.hu)
Korrektor: Huszár Mariann
Készítette: Prime Rate Kft.,
felelős vezető: dr. Tomcsányi Péter
HU-ISSN: 1787-2340
© Minden jog fenntartva. A Family magazin bármilyen anyagának (írott szöveg, grafika, fotó) teljes vagy részbeni újraközlése csak a kiadó írásos engedélyével történhet.
A következő számunk
2023. szeptember 1-én jelenik meg.
Kettesben
6 A magyarkéci áldásbank
Találkozás Mike Pállal és Edithtel
12 Ketten együtt
Hogyan lehetünk kiemelkedően sikeresek – otthon is?
16 „Mindennap megköszönjük, hogy megtaláltuk egymást”
20 „A házasság egy hegység, mely közelebb visz minket Istenhez”
Amiről A test teológiája mesél
24 Ha másnak adsz gyermeket, nekünk miért nem?
Családban
30 Apakulcs Apa hazudik
34 Gyerekszoba
Virágozzék minden virág! Különbözőségeink –problémaforrások vagy a gazdagodás lehetőségei?
38 Kavics a cipőben Engedd el!
42 A menny ízei
„Nagyszülőnek lenni életfeladat”
46 Gyerekszáj
Mélybenéző
51 Tartalomhoz a forma „Aki jól érzi magát a bőrében, az ragyog”
56 Bizalom
58 Van-e szív a páncél mögött?
Halott vallásosságból élő hit
62 Tükröm, tükröm...
66 Hétköznapi csodák
Az a bizonyos belső hang
Kitekintő
68 Annuskám receptjei Szabadság, nyár, közös falatozás
72 Árral szemben
Robotokon innen, embereken túl?
Szerettem volna magam is ott állni a színpadon. Aztán ha lassan is, de beláttam, hogy Isten minden
Mike Pál és felesége, Edith huszonnégy éve léptek be a magyarkéci református templom gazzal felvert udvarára, hogy leverjék a lakatot a cefreszagú parókia ajtajáról, és elkezdjék hirdetni az evangéliumot szívvel és élettel. Pali, az akkor frissen végzett lelkész huszonhárom éves volt, Edith két évvel fiatalabb, a község magyarsága pedig alig háromszáz főt számlált. A korábban odahelyezett lelkészek közül a körülmények láttán sokan ki sem csomagoltak, de a Mike házaspár maradt. S hogy mennyire nem a meghátrálás emberei, arról kevés, ha leírom a kívül-belül felújított templomot, próbálom lefesteni az olvasó számára a megújult parókiát és gyülekezeti házat, a délutáni iskolát, az ipari konyhát és pékséget, a most elkészült hatalmas nappali foglalkoztatót – mert ezek csak épületek. Nagyobb van itt. Bárcsak le tudnám írni!
Negyven éve előkészített talaj
Amikor a talajra gondolok, nem arról a többhektáros területről szeretnék beszélni, amely a gyülekezethez tartozik, és burgonyát és búzát termeszt rajta a gondnok és az egyik presbiter. (Ebből aztán a gyülekezet által fenntartott szociális konyhán heti ötször főznek is a rá-
Parti Judit írása szorulóknak.) Én a szívek talaját látom. Erdély talán legnagyobb hatású ébredési lelkészét, Visky Ferencet 1958-ban, kétévnyi szolgálat után innen, Magyarkécről vitték a szamosújvári börtönbe, családját, Visky Júliát hét gyermekével szintén innen telepítették ki a havas alföldi Bărăganba.
Amikor Mike Pált a saját lelkészi szol -
gálata kezdeti időszakáról kérdezem, őszinte nyíltsággal ezekről a gyökerekről kezd beszélni, amelyek a falu lelki életében úgy hagytak nyomot, hogy neki negyven évvel később volt mire építenie, mert a Visky család magvetése és hatása ilyen távlatban is érezhető volt. Paliék ugyanis kaptak olyan testvéreket Kécen, akik még annak a munkának a gyümölcsei voltak. „Ha Isten malmai lassan őrölnek, az ilyen, nem?” – mondja mosolyogva a lelkipásztor. De ők maguk is a Visky-féle szellemi közegből nőttek ki jóval később. „Jucika néni (Visky Júlia – a szerk.) átható tekintete kamasz lényem minden bűnét látta” – emlékszik vissza Pali.
Magyarkéc évtizedekig az egyházmegye egyik büntetőhelyének számított: aki idekerült, nem maradt sokáig. Volt lelkész, aki köszönés nélkül távozott, s ezek a tapasztalatok komolyan lezüllesztették a református közösséget. A kezdeti időkre visszagondolva Paliból és Edithből mégis önkéntelenül tör elő a hála az őket lelki értelemben felnevelő zilahi testvéri közösség támogatásáért s azokért a lelkészekért, akik számontartották, segítették őket imádsággal, életmintával, kapcsolatokkal nemcsak gyerekként, hanem az önálló szolgálat
Milyen kihívásokkal találja magát szemben a párkapcsolatában az, aki az élet más területein – a munkájában, a sportban vagy más mérhető eredményeket hozó területeken – rendkívüli teljesítményt tesz le az asztalra? Ezzel a témával foglalkoztunk előző lapszámunkban. Láthattuk, hogy azok a tényezők, amelyek gyakran hozzájárulnak a sikerhez, az érzelmi életben épphogy lefagyáshoz és elmérgesedő konfliktusokhoz vezetnek. Nyitva maradt azonban az a kérdés, hogy mi a megoldás: mit tehetnek ezek az emberek annak érdekében, hogy otthon is ugyanolyan eredményessé és sikeressé váljanak? Ezúttal erre keressük a választ.
A hatékonyságorientált emberek az érzelmek kifejezését és a másik érzelmeinek átérzését gyakran olyan felesleges udvariassági körnek tekintik, amelyre nem érdemes időt fecsérelni. A viták során gyakran ki is fejezik: „Hagyjuk most az érzelmeket! Tényeket és érveket mondjál nekem!” Azonban egy érzelmi kapcsolat működtetése elképzelhetetlen az érzelmek kifejezése és empatikus meghallgatása nélkül. Gyakran a konfliktusok mélyén beteljesületlen vágyak és az ezekből fakadó negatív érzelmek lapulnak, nem pedig tények és egymásnak feszülő érvek. Ezért az igazán igényes ember ezen a téren is fejleszti magát. Először is megtanulja a saját érzelmi életét monitorozni azzal, hogy megnevezi, milyen történés zajlik éppen benne, majd pedig lépésről lépésre elkezdi szabályozni az érzelmeit. Ezután képes lesz már a másik fél emócióira is ráhangolódni és empatikusan kezelni őket.
Az érzelmi intelligencia erősödése ráadásul nemcsak a családi kapcsolatokra van jótékony hatással, hanem visszahat a munkahelyi teljesítményre is: jobb vezetővé, jobb tárgyalópartnerré teszi az embert. A következő táblázatból láthatjuk, hogy ez mi mindenben érhető tetten:
Vezető fejlett EQ-val Vezető hiányos EQ-val
Biztonságot ad Bizonytalanságban tart
Tiszteletet ébreszt Félelmet kelt
Elismer Kritizál
Önállóságra nevel Függésben tart
Felelősséget vállal Felelőst keres
Áldozatot vállal Áldozattá tesz
Győztessé tesz Le akar győzni
Az erkölcs alapja egy rajtunk kívül álló, közösen elfogadott és igaznak tartott mérce, amelynek mindannyian alávetjük magunkat. A hívő ember esetében ez a Tízparancsolat, amelyet mint belső iránytűt igyekszik követni az élet különböző helyzeteiben. Nem egyszerűen azért hűséges a párjához, mert fél a lebukástól, vagy mert nem akarja őt megbántani, hanem azért is, mert Isten előtt is elszámoltatható akar maradni. (Ez áll például annak a hátterében, hogy a nők 10-40, a férfiak 30-50%-a megcsalja a
párját közös életük során, míg a hívő emberek esetében ez a szám csupán 4-6%.)
A kiemelkedően sikeres emberek nagy része azonban nem – vagy csak ritkán –gondolkodik el mélyebben az életét kormányzó erkölcsi értékekről: az értékek helyett inkább érdekek vezérlik őket a döntéseikben és tetteikben. Ám ha nemcsak hatékony vállalkozók, hanem jó társak is akarunk lenni, akkor előbb-utóbb szembesülnünk kell az életünket vezető értékekkel is, és végig kell gondolnunk, hogy ezeket akarjuk-e szem előtt tar-
Mikor a régi festék megöregszik, és áttetszővé válik a vászon, rájövünk, hány javítás árán készült el a mű. Akár az élet vásznán. A keretben egy csillogó szemű pár, telve reményekkel egy elképzelt gyermekről, a kép fele mégis évről évre üres marad. Ők azok a „gyermektelen anyák és apák”, akik várva várják, hátha meggondolja magát a „festő”. Anna és Joachim csak egy az érintett házaspárok közül, történetükből azonban máig reményt meríthetnek a meddőséggel küzdő párok. Nekik szól az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tréningsorozata, az Anna–Joachim program.
A szent legenda szerint Anna és Joachim már húsz éve szüntelenül imádkoztak gyermekért, de mindhiába. Egyszer, amikor Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani Istennek, a pap elutasította, minthogy bűnös embertől nem fogadhat el ajándékot. Joachim fájdalmában a hegyekbe menekült imádkozni. Ott megjelent neki egy angyal, aki azt ígérte, hogy a felesége nemsokára leányt szül. Akkor még nem sejtette, hogy kit bízott gondjaikra a Mindenható. Így lettek Anna és Joachim Szűz Mária szülei és Jézus nagyszülei.
A róluk elnevezett Anna–Joachim program az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tréningsorozata, amely a nehezített gyermekvállalással küzdő pároknak nyújt mentálhigiénés segítséget. A kezdeményezésről Homokiné Hollósi Cecília, a program szakmai vezetője mesélt:
– 2019 év elején a főiskola lehetőséget kapott, hogy felkarolja a meddőséggel küzdő párokat egy program keretében. Miután a pesterzsébeti campusunkon adott a szállás és az étkezés, mi először is egy védő, ölelő közeget álmodtunk meg, ahol a házaspárok megélhetik a közösség megtartó erejét. Bennem rögtön megfogalmazódott, hogy kell egy-két olyan szakember, aki a program alatt bármikor elérhető, hogy senki ne maradjon magára a felkavart érzéseivel. Gondoltam, hívok magam mellé egy férfi kollégát, aki hívő, és érintett a témában. Ez egy elég szűk keresztmet-
szet, de Frankó András, aki családterapeuta és örökbe fogadó apuka, meglepően nyitott volt.
Az első alkalom 2019 tavaszán olyan sikeres volt, hogy ma már hét rendezvénysorozat van a hátunk mögött. Ez minden alkalommal három hétvégét foglal magába, és ezeken hat házaspár dolgozik párban, illetve csoportban szakemberek segítségével. Az azóta eltelt négy év alatt párkonzultációs centrum nyílt, önsegítő csoportok alakultak, és elindítottuk a reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó képzésünket.
Ebből is látszik, hogy ez nem az én projektem, hanem a Jóistené.
Ma a mesterséges beavatkozások és a stresszoldó módszerek világában mi éppúgy leimádkozzuk a csillagokat egy utódért, akár őseink. Mert a gyermeket Isten áldásának tartjuk, a gyermektelenséget pedig csapásnak, amelynek bilincseit egyedül a Mindenható oldhatja föl.
Talán meglepő, de a köznyelv egészen mást ért meddőségen, mint az orvosi szaknyelv. Lukács evangélista azt írja, hogy „fiút fogant öregségére az, akit meddőnek mondanak”. Erzsébet várandóssága azért ment csodaszámba, mert őt már végleg elkönyvelték fogamzásképtelennek. A közhiedelemmel ellentétben az orvosi diagnózis azt a párt tekinti meddőnek, amelynél egy év rend-
Fekete-Sipos Márti írásaDehogy hazudik.
Apa mindig igazat mond. És arra tanítja
gyermekét is. Apatársaim, tegyük a szívünkre a kezünket: Tényleg? Mindig?
Mindigmindigmindig? Van-e közöttünk, aki még soha nem hajlította kicsit a valóságot? Van-e közöttünk makulátlan
lelkiismeretű?
Állítólag nagy különbség van hazugság és hazugság között. Ami biztos: nagy különbség van közöttünk ezek megítélésében is. Elképzelhetőnek tartom, hogy van, aki azt mondja: nem, nincs különbség. A hazugság az hazugság. Elfogadom, de azért egy kicsit mégis árnyalnám a képet.
Egészen biztos, hogy nem mindegy, melyik életkorban milyen információkat és hogyan osztunk meg a gyermekeinkkel. Nem mindegy, képesek vagyunk-e fokozatosan bevezetni őket az élet sűrűjébe.
Jól tesszük, ha őszinték vagyunk – az adott körülmények és lehetőségek között. De amikor az igazán kényes témák (élet és halál kérdései, szerelem és szexualitás, családi titkok, egymás közti viszonyok és még annyi más) kerülnek szóba, vajon képesek vagyunk-e megfelelően adagolni a valódi, tehát nem torz és félrevezető információkat?
Hazugság-e, ha nem mondok el minden apró részletet? Ha „késleltetem” a teljes igazságot? Hazugság-e, ha a „ho -
gyan lesz a kisbaba?” kérdésre egy ötévesnek annyit válaszolok, hogy „amikor anya és apa megölelik egymást...”?
Hazugság-e a születésnapi meglepetést előkészítő füllentés?
Hazugság-e, ha azt mondom, nagyon reméljük, hogy a nagymama meg fog gyógyulni, miközben sejthető, hogy ez már az ő útjának a vége?
Reményt, bizakodást, derűt kifejezni akkor, amikor sötét felhők tornyosulnak felettünk: hazugság vagy az élet szolgálata? Átverés vagy az alapvetően derűlátó hozzáállás megerősítése?
A hazugság: menekülés
Talán ott válik el egymástól valódi hazugság és minden más határeset, amikor úgy beszélünk, hogy azzal a pillanatnyi helyzetet akarjuk könnyebbé, elviselhetővé tenni vagy éppen az aktuális bajt, nehézséget, kellemetlenséget, megszégyenülést, lebukást megúszni. Aki hazudik, menekül. A felelősségre vonás elől, a szégyen elől, a másik ember elől – és önmaga elől. Csak ezt éljem túl. Csak ezt ússzam meg. Aztán majd lesz valahogy.
Ezzel szemben, amikor a pillanatnyi menekülés helyett felelősséget vállalok a távolabbi jövőért, akkor fel sem merül
bennem, hogy hazudjak. Akkor nem hazudhatok. Amikor a pillanatnyi kényelem vagy kellemesség oltárán nem áldozom fel a hosszú távú érdekeinket, akkor valóban képes vagyok őszinte lenni.
Efféle dilemmák között találta magát egy apatársam is.
Szabolcs mesélte el egy Apakulcs-tréningen élete meghatározó, sok éven át húzódó történetét. Lánya, Kíra hatéves körüli lehetett, amikor egy alkalommal orvoshoz kellett őt vinnie. A doktornő, mintegy mellékesen, egyszer csak Szabolcsnak szegezte a kérdést:
– Apuka, maga dohányzik?
Szabolcs – mit tehetett volna mást? –bevallotta. Igen. Dohányzik.
A doktornő, aki az orvostudományokban bizonyára járatos volt, de a gyermeklélektan-órákat nemigen látogathatta, ekkor Kírához fordult:
– Kislányom, mondd meg apukádnak, hogy hagyja abba, mert meg fog halni. Ugye nem akarod, hogy meghaljon?
A történetnek ezen a pontján érdemes nagy levegőt vennünk és átgondolnunk a helyzetet. Mi történt itt pontosan? És Szabolcs milyen döntéseket hozhatott ebben a szituációban?
Aki hazudik, menekül.
A felelősségre vonás elől, a szégyen elől, a másik ember elől – és önmaga elől.
Gyermekeink önállósodása különösen nagy kihívás elé
állít bennünket, szülőket. Meddig szóljak bele? Mikor hallgassak? Mit mondjak? Mit ne? Mivel ártok, ha mondom? Mivel ártok, ha nem mondom? Távolodjak? Közel maradjak? Hogy a csudába kell ezt jól csinálni?
A pozitív várandóssági teszt láttán a legtöbben csak az élet ajándékának örültünk. Jegyeztük az első kis kapirgálásnak tűnő rugdosást, majd csodáltuk, ahogyan földrengések és cunamik tomboltak a testünkben, amikor a kicsi forgolódott bennünk, és ily módon is éreztette növekedését. Készültünk a szülésre, az első születésnapra, szavakra, lépésekre. A „kire hasonlít?”-ra, az óvodai jelre, az első barátoknál alvásra, az első iskolatáskára, felvételikre és érettségire, az első barátokra és barátnőkre. Együtt éltük meg velük a jó és rossz élményeket, a sikereket, áldásokat és könnyeket. Soha nem volt nehéz felkínálnunk a szívünk mellé a vállunkat is,
hogy támaszkodjanak rá, hiszen nekik lett teremtve.
Szülőnek lenni egyszerre áldás és kihívás. Hatalmas lehetőség, melyben mi magunk is fejlődhetünk, sőt talán végre egészen felnőhetünk – hiszen csak úgy húzhatjuk a gyermekeinket felfelé, ha mi magunk is feljebb jutunk.
De mi van az eltávolodással? Mi van az elengedéssel? Mi van a folytatással? Talán életünk legnagyobb kihívása ez. Tudásunk, tapasztalatunk és szeretetünk azt diktálná, hogy „állj mellé”, „mondd meg neki”, „csináld, tedd meg érte”, „mentsd meg, óvd meg a fájdalomtól!”
– ők mégis azt kérik: „Anya, apa, engedj el, majd én!”
Majd én!
Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus rovata
Amikor kétévesen mondták, hogy „majd én!”, akkor csak mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy a kezükben levő kanállal nehezen fognak a szájukba találni, s a „majd én”-ből aranyos maszat lesz. Akkor is mosolyogtunk, amikor előre láttuk a „majd én”-ek kacsalábon kikötő cipőit. Bájos volt, és valahol gyönyörű, ahogyan kicsi elméjük és egyéniségük elkezdett kibontakozni. De mi van a tinédzserek vagy a felnőtt gyermekeink „majd én”-jeivel? Bizony ott már nem báj és gyönyörködés van, hanem gyakran aggodalom vagy rettegés, máskor meg szomorúság és veszteségérzet lengi
körbe ezeket a próbálkozásokat. Ráadásul felnőtt gyermekünk „majd én”-je akár kapcsolatvesztéssel, személyiségtorzulással is együtt járhat, hallhatunk is erről különféle rémtörténeteket... Nem véletlen hát az a sok feszültség, amely ezt a témát körbelengi.
Talán ilyenkor növünk fel igazán –már ha vállaljuk ennek a fájdalmas
útját. Egy nagyon kedves családterapeuta barátom, dr. David VanDyke szerint a felnövő gyerekeinkkel kapcsolatban
három dolgot kell megtanulnunk: csökkenteni a kontrollt, növelni a rájuk bízott felelősséget és állandóságban tartani a szeretetet.
Három vonal: le, fel és egy stabilan ál-
landó, mozdulatlan, változatlan. Milyen ideálisan hangzik – de hogyan lehet kivitelezni?
Az elvetett mag kikel
Mielőtt bárki azt hinné, hogy én, a szakember ezzel már megbirkóztam volna, megvallom, hogy magam is küzdök. Van, hogy napjában többször is, néha meg csak elő-előtörően, alkalomszerűen. Hadd osszam meg most a saját receptemet, mely időnként segít, máskor pedig újrafőzném más fűszerekkel.
Először is a gyermekeimet mint Isten ajándékait akarom látni, és gyönyörködni szeretnék bennük, mint mikor
először mosolyogtak vissza rám a tejes kis szájacskájukkal. Az élet csodája ma is csoda, erre újra meg újra emlékeztetnünk kell magunkat, nehogy az aggodalmunk elvárástengerré dagadjon, és hogy a szeretetünk állandó maradhasson. „Fiam/lányom, akármerre mész, az életed áldás, ajándék, és mindig gyönyörködni fogok benned!” – ez az az állandó, mozdulatlan harmadik vonal. Ha ez a szeretet határozza meg éber éjszakáink belső motyogásait, ha ez határozza meg a döntéseinkhez vezető utat és a beszélgetéseinket, akkor jó alapokkal dolgozunk.
Másodszor érdemes megkérdeznünk magunktól: valóban hiszek-e Isten ke -
Hívő életünk sokszor formalitásokba merevedik. Mintha menet közben elveszne belőle a szív – s ez bizony
komoly torzulásokat, úgynevezett „valláskárosodást” is okozhat. A Pedig mi azt hittük című könyv szerzőjét, a zenész és lelkigondozó Bolyki Lászlót kérdeztem arról, hogy mi áll a jelenség hátterében, és mit tehetünk ellene.
ʠ Kezdjük a fogalmak tisztázásánál! Hogyan válhat egyáltalán problémává a vallásosság?
A magyar nyelvben már maga a kifejezés megítélése sem teljesen egyértelmű. A történelmi felekezetek szóhasználatában általában pozitív kicsengésű: „vallásos” az, aki rendszeresen vagy időnként templomba jár, tehát nyitott a hit dolgai iránt. Az evangéliumi kereszténységben viszont megkülönböztetik, hogy valaki „hívő”-e, vagy csupán „vallásos”: „hívő” az, akinek élő kapcsolata van Istennel, akinek pedig inkább formális a hite, az „vallásos”. Amikor negatív értelemben beszélünk a vallásosságról, akkor erre gondolunk, vagyis hogy nem mélyen megélt, személyes hit van mögötte, hanem csupán egy szokásrendszer. Úgy is mondhatnánk, hogy aki vallásos, az olyan, mint a középkori várakban kiállított lovagjelmez: csak a páncél van ott, de nincs benne ember. Ha megkongatod, akkor belül üres. Bár a keret nagyon keményen megvan, hiányzik belőle mindaz, ami hús-vér, sebezhető, meleg, emberi.
ʠ Az egyik előadásodban így fogalmazol: hihetetlen ereje van annak, ha valaki ugyanazt gondolja, érzi és cselekszi. De mi van akkor, ha az érzelmek elvesznek a szokásainkból, és csak a rutin marad utánuk?
Az érzelmek sokszor nem hiányoznak, hanem torzultan vannak jelen a hitéletünkben. Ha a páncél képét vesszük alapul, akkor a keménységünk lényege az
önvédelem, mert a legnehezebben átélhető és kifejezhető érzésünk a szégyen, emiatt kompenzálunk. Azért mutatjuk magunkat teljesen tisztának és sebezhetetlennek, mert szégyelljük, hogy nem vagyunk azok. A farizeusokban mérgező szégyen volt, amely eltávolította őket Jézustól, a tékozló fiúban viszont a gyógyító szégyen munkált, amely közelebb visz Istenhez.
A szokásokra persze szükség van, mert egyfajta rendszert alkotnak. De ha az Istennel való kapcsolatunkban csak a rutin marad, és kiveszik belőle a személyesség, akkor az roncsol. Észre kell vennünk, hogy mikor veszi át a rutin az irányítást, és mikor tűnik el belőle a lélek, a szív.
Ugyanazt gondolni, érezni és cselekedni azt jelenti, hogy nem próbálunk meg valamit elhitetni magunkkal vagy másokkal, hanem önazonosak vagyunk. Ez nem biztos, hogy mindig könnyű, ugyanakkor hiszem, hogy Krisztusban mindig visszatalálhatok az igazi önmagamhoz, mert már nem kell szégyellnem a gyengeségemet. Gondoljunk csak bele: egy baráti vagy párkapcsolatban is milyen sokat jelent, ha az ember nem játszik el egy másik szerepet, hanem vállalja önmagát. Lehet, hogy ez időnként fájdalmas, de építi a bizalmat, az őszinteséget, és erő rejlik benne. Az Isten-ember kapcsolatban sincs ez másképp. Teljesen felesleges kánaáni nyelven elmormolni egy imát, miközben a szívem teljesen máshol jár. A zsoltárok között vannak bosszúzsoltárok, sőt átokzsol -
tárok is. Sokat tanulhatunk általuk arról, hogy a szerzőik milyen bátran, őszintén fogalmazzák meg Isten előtt a gondolataikat, érzelmeiket. Ez ezerszer többet ér, mint a formalitás vagy az alakoskodás. ʠ Milyen torzulásokat okozhat az, ha mást mutatunk, mint amit érzünk, vagy ha a szégyen uralkodik rajtunk?
A „valláskárosodás” azt jelenti, hogy egy hamis istenkép alakult ki bennünk, s ennek hatására a hitünk, a vallásunk a mélybe húz, ahelyett hogy felemelne minket. A hamis istenképek kialakítása együtt szokott járni a „velünk mindig minden rendben van, nekünk nincsenek problémáink és bűneink” látszatának fönntartására tett erőfeszítésekkel és a megfeleléskényszerből eredő szégyennel, mely rombolja a közösségeinket. Mindez emlékeztethet minket a farizeusok által létrehozott vallásos látszatvilágra.
A valláskárosodásnak többféle formája is lehet. Sajnos sok olyan keresztény közösség van, ahol mi, emberek károsítjuk meg egymást azáltal, hogy egy hamis, torz istenképet hirdetünk, így kontrollálva mások lelkiismeretét és életét. Ez a történelmi egyházakban és a kis gyülekezetekben is egyaránt előfordul. Én „lelki Észak-Koreáknak” hívom az ilyen mérgező közösségeket, mert egy nagyon kemény, szinte kegyetlen istenképre és a szégyenkultuszra épülnek. Azok, akik egy ilyen közösséghez tartoznak, sokszor nem is tudják, milyen elképesztő károkat okoznak és szen -
Mihalec Gábor: Ketten együtt magabiztosan
A népszerű szerző a magabiztos viselkedés eszköztárába vezeti be az olvasót, különös figyelmet szentelve a párkapcsolati kommunikációs helyzeteknek. Az egyes fejezetek végén feladatok sora segít átültetni az olvasottakat a gyakorlatba, hogy minél eredményesebben kezelhessük a mindennapokban felmerülő konfliktusokat.
Vásárolja meg 20% kedvezménnyel
webáruházunkban!
www.harmat.hu
