Megszületik Jézus (Kr. e

3nld. r. 1,13 pv. 36 5q[Ez 36,25–27; Mk 16,16; ApCsel 2,38; Ef 5,26; Tit 3,5; Zsid 10,22–23] 6r1Kor 15,50 sr. 6,63 7tr. 5,28 uld. v. 3 8v[Préd 11,5; Ez 37,9] w1Kor 12,11 9xr. 6,52.60 10y[r. 9,30] 11zld. v. 32 13aPéld 30,4; [ApCsel 2,34; Ef 4,9] b[r. 7,34] cv. 31; r. 6,38.42.62; 1Kor 15,47; [Róm 10,6] 14d4Móz 21,9 er. 8,28; 12,32.34 15f[r. 15,4; 16,33; 1Jn 5,12.20] gv. 36 16hRóm 5,8; Ef 2,4; 2Thessz 2,16; 1Jn 3,1; 4,9–10 ild. r. 1,29 jRóm 8,32 kr. 10,28 17lr. 5,36.38; 6,29.57; 7,29; 8,42; 10,36; 11,42; 17,3; 20,21; Róm 8,3; 1Jn 4,9–10.14 mr. 5,45; 8,15; 12,47 18nr. 5,24; [Mk 16,16] old. 1Jn 5,13 19p[r. 9,39] qld. r. 1,4–5.9 r[Ézs 30,10; Jer 5,31] sr. 7,7 nszületik,1 nem pláthatja meg az Isten országát. 4 De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen? 5 Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik qvíztől és Lélektől∆, nem mehet be az Isten országába. 6 rAmi testtől született, stest az, és ami Lélektől∆ született, lélek∆ az. 7 tNe csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek uújonnan születnetek. 8 vA szél∆ 2 arra fúj, wamerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől∆ született. 9 Nikodémus megkérdezte: xHogyan lehetséges ez? 10 Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, yés nem tudod ezeket a dolgokat? 11 Bizony, bizony mondom neked, zamit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. 12 Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok? 13 aSenki sem bment fel a mennybe, csak az, caki a mennyből szállt alá, az Emberfia3. 14 És dahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának efelemeltetnie, 15 hogy aki f hisz őbenne, annak görök élete legyen.4 16 Mert úgy szerette hIsten ia világot,5 jhogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne kvesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert lIsten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy melítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa. 18 nAki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem ohitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 pEz pedig az ítélet: qA világosság eljött a világra, de raz emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, smert cselekedeteik gonoszak voltak. 20 Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot,

1 Vagy felülről; a görög szövegbeli kifejezés szándékosan kétértelmű; ugyanígy 3,7 2 Az eredeti kifejezés (pneuma) azt is jelenti, hogy „szél”, és azt is, hogy „lélek” 3 Egyes kéziratok hozzáteszik, hogy aki a mennyben van 4 Egyes értelmezők szerint az idézet a 3,15 verssel ér véget 5 Vagy Mert Isten annyira szerette a világot

Isten megígéri: „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok… Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek.” Az újonnan születés kérdésének további fejtegetéséért lásd 1Jn 2,29; 3,9; 4,7; 5,1.4.18. Az Isten országa, amely jelentős téma a másik három evangéliumban, csak a 3,3.5 versben szerepel János írásában (lásd Jézus országának az említését a Jn 18,36 versében). 3,7−8 Az egyes számból többes számba való váltás (azt mondtam neked, illetve szükség nektek újonnan születnetek) valószínűleg Nikodémust és a szanhedrin más tagjait érintette (vö. „tudjuk”, 3,2), de a többes szám tágabb értelemben minden embernek is szól: mindenkinek „újonnan kell születnie”. A szél és a Lélek egyazon görög, illetve héber szónak a fordítása. 3,10 Kimagasló tanítóként (Izráel tanítója) Nikodémus képes kell, hogy legyen megérteni Jézust, hiszen ez az új élet olyan, mint az Ez 37 fejezetében ábrázolt feltámadás, és mint az új szív az 5Móz 30,6, a Jer 31,33 és az Ez 36,26 versében. 3,11−12 Földiek. Valószínűleg Jézusnak arra az újjászületésről mondott tanítására utal, amely az ember földi életében történik meg. Ha Nikodémus tanítóként még ezt sem érti meg, akkor Jézus nem tud mélyebb igazságokat adni át neki. 3,13 Ment fel a mennybe. Valószínűleg azt jelenti, hogy „belépett Isten mennyei tanácsába, és ott maradt”. Az, hogy Jézus alászállt a mennyből, nem jelenti azt, hogy mindenütt jelen lévő, isteni személyében teljesen elhagyott volna minden közösséget az Atyával, hanem hogy tevékenységének a középpontjába földi élete került, miközben Isten és ember is volt egyben. 3,14 Ez az első az Emberfia felemeltetésére vonatkozó három „felemeltetik” állítás közül János evangéliumában (vö. 8,28; 12,32). Mindhárom állítás az Emberfia jövőbeli felemeltetéséről szól a tipikus jánosi kettős értelemben (lásd a 4,10; 8,24; 11,50−51 és a 19,19 vershez fűzött jegyzeteket; vö. továbbá 3,7−8), így tehát egyaránt utal Jézus halálára és feltámadására, valamint mennybeli megdicsőülésére (vö. ApCsel 2,33; 5,31). A kígyóról a pusztában lásd 4Móz 21,9; ugyanakkor vö. az Ézs 52,13 versével is. 3,16 Ez az örömhír legközismertebb összefoglalása az egész Bibliából. A mert a 3,15 vershez kapcsolódik, és kifejti, mi történt avégett, hogy lehetővé váljon, hogy az embernek „örök élete legyen” (3,15) a Krisztusba vetett hit által. Úgy szerette Isten a világot. Meghökkentő kijelentés ebben a szövegkörnyezetben, mivel az Ószövetség és más zsidó írások Isten szeretetéről csak népe, Izráel vonatkozásában beszéltek. Istennek a „világ” iránti szeretete lehetővé tette, hogy bárki, „aki” (3,15) hisz Krisztusban – tehát nem csak a zsidók –, örök életet nyerjen. Isten szeretete a világ iránt nem puszta érzelem volt, hanem konkrét cselekedethez vezetett: az ő egyszülött Fiát adta, amit János máshol úgy magyaráz, hogy emberként a földre küldte (3,17), hogy szenvedjen és meghaljon, ezáltal elhordozva a bűnök büntetését (lásd az 1Jn 2,2 verséhez fűzött jegyzetet; vö. Róm 3,25). Az „egyszülött Fiúról” lásd a Jn 1,14 verséhez fűzött jegyzetet, amely igehelyen ugyanez a görög kifejezés szerepel. Fiának odaadásával az volt Isten célja, hogy elérhetővé tegye az örök élet ajándékát bárki számára, aki hisz őbenne, azaz aki személyesen bízik benne (lásd a 11,25 vershez fűzött jegyzetet). El ne vesszen. Azt jelenti, hogy ne vesszen el az örök ítéletkor, ellentétben azzal, hogyha valakinek örök élete lesz, amely az Isten jelenlétében való, túláradó örömben és mérhetetlen áldásban gazdag élet mindörökre. Azok, akik „hisznek” Krisztusban, birtokolják az „örök életet”, és a jelenben is megtapasztalják áldásait – ugyan még nem teljes, de azért jelentős mértékben. 3,17 Küldte az ő Fiát. János legkedveltebb megnevezése Jézusra, hogy ő a Fiú, akit az Atya „küldött” (lásd még 3,34−36; 5,19−26; 6,40; 8,35−36; 14,13; 17,1). Megszokott gondolat volt a zsidó világban, miszerint a küldött olyan, mint maga a küldő (Misna, Berakoth 5.5; vö. Jn 13,16.20). Ez a Küldött elsősorban Jézus (vö. 9,7), aki a 20,21−22 versben maga is elküldi tanítványait (lásd a hozzá fűzött jegyzetet). Az elküldetés – mind Jézus, mind követői esetében – magában foglalja, hogy a küldetést, a megbízást és az üzenetet inkább a küldő adja ki, nem pedig a küldöttől származik. Ez a vers Krisztus első eljövetelére vonatkozik; visszatér majd, hogy második eljövetelekor megítélje a világot (5,27−29). 3,18 Azok, akik nem hisznek és nem bíznak Krisztusban, nem igenlő vagy semleges megítélést kapnak Istentől, hanem már el is ítéltettek Isten előtt bűneikért, mert nem bíztak Istennek a bűnre adott megoldásában, Isten egyszülött Fiában. Ez a vers azt az állítást is cáfolja, hogy egy bármilyen vallást követő becsületes embernek örök élete lehet Istennel (vö. 14,6; ApCsel 4,12; Róm 10,13−17; 1Tim 2,5−6; az ószövetségi hívőkről, akik a Krisztust várták, lásd Jn 8,56; Róm 4,1−24; Zsid 11,13.26).

3,19−21 Ez a szakasz fejti ki a világ ama sötétségét és hitetlenségét, amelyre az előszó utal (1,5.10−11). Lásd még a 8,12 vershez fűzött jegyzetet. Az emberek gonoszsága abban nyilvánul meg, hogy menekülnek a világosság elől; ugyanakkor bármilyen jó dolog Isten munkájának a gyümölcse.