PÉNZ
NYUGDÍJ
Az orvosomtól sem kapok hideghívást Fiatalon megtanulták, milyen fontos az öngondoskodás. Üzletet is csináltak belőle.
S
ÍRTA: SÁNDOR KRISZTIÁN
okszor hangzott el otthon, hogy fiam, most ezt nem engedhetjük meg magunknak – idézi fel Sebestyén András, a nyugdijbiztositas.com mögött álló Grantis pénzügyi tanácsadó cég egyik tulajdonosa. Máig élénken él benne az emlék, ahogy húgával megfelezi a Túró Rudit, amikor egyáltalán volt otthon. Mindig tudta, hogy ha felnő, öltönyben akar embereknek jót tenni, de gyerekkorában ez még a pincérkedést jelentette. Ő és Deák Ferenc István, a Grantis alapítója és társtulajdonosa, hasonló családi háttérrel indultak, kis községekben nőttek fel. Mindkét családban megfogták a pénzt. Aztán, ahogy András elkezdett dolgozni és pénzt keresni, a másik végletbe esett. „Fiatalon tök mindegy volt, mennyit kerestem, mindig elköltöttem, még rövid lejáratú hitelem is volt” – meséli. Túl régen nem lehetett, alig múlt harminc, de jobb előbb megtanulni, mint később, pénzügyekben pláne. Szerény anyagi helyzetéből okulva kezdett a pénzügyek iránt érdeklődni, ekkor hitte el, hogy lehet anyagi biztonságot építeni, következetes megtakarítással. A pályakezdők naivitásával kezdték pénzügyi karrierjüket. Feri az OVB-nél (egy német hátterű biztosításközvetítőnél) tanulta az alapokat. Kilenc hónapig bírta az
102 | FORBES 2018. MÁRCIUS
MLM-cégnél, aztán kilógott a lóláb: mindig ugyanazt a pár terméket ajánlották az ügyfeleknek, függetlenül attól, hogy a piacon több tucat termék volt elérhető. András viszonylag sokáig húzta a Brokernetnél, de egyre feszültebb lett a viszonya a feletteseivel, többször is vitába szállt velük, ahogy jobban belelátott a cég működésébe. „A végén biztonsági őrrel vezettettek ki.” Három ügyfelénél úgy érezte, hogy a felettese hanyag szakmai tájékoztatása miatt kár érte őket (arról, hogyan dolgozott a Brokernet, korábban részletesen írtunk: Forbes 2016/10), és ebben neki is felelőssége van. Megígérte, hogy megtéríti a veszteségüket. „Kellett egy év, mire vissza tudtam fizetni azt a néhány millió forintot. Utána könnyebbültem csak meg.” Ők azóta is az ügyfelei, sőt már a gyerekeik is azok. Mindketten a pénzügyi szakmánál akartak maradni, csak két dolgot hiányoltak a piacról: a szakmaiságot és az etikát. „Egy időben rengeteg szerencsehuszárt vonzott a könnyű, gyors pénz. A ta-
Deák Ferencnek a Szentírás jelenti az időskori nyugalmat, Sebestyén Andrásnak a zene
nácsadók valójában egytől egyig ügynökök voltak, csak az számított, hogy eladjanak, nem az, hogy mire van szükségük az embereknek” – mondja Feri. „Ezért is van, hogy pár évvel ezelőtt sokan téglát dobtak volna a biztosítási ügynökök után” – így András. 2013-ban találkoztak egy külföldi utazáson. Előtte már összefutottak továbbképzéseken, Feriben annyi maradt meg Andrásból, hogy „okoskodó gyerek, aki szeret szerepelni”. (Meg is kérdeztük a véleményét a rendszerintű problémákról – 110. oldal.) Egyből egy rugóra járt az agyuk, elhatározták, hogy megmutatják, lehet egy pénzügyi tanácsadócéget úgy is sikerre vinni, hogy etikusak és függetlenek maradnak. Ferinek ekkor már volt egy hasonló profilú vállalkozása, és éppen túl volt négy zűrös éven. Ebből két év az önpusz-
títás jegyében zajlott – sok munkával, magánéleti krízissel, rengeteg ivással, a végén idegösszeroppanással és kórházi kezeléssel –, majd erre még „két év pokol következett”. Nyugtatók, halálfélelem, és legfőképpen: megtérés. A hit erejével maga mögött hagyta az alkoholt, a gyógyszereket és az önsajnálatot. Ezzel a fordulattal és András megjelenésével indult el igazán a Grantis története. „Azt akartuk elérni, hogy a tanácsadószakma olyan legyen, mint az ügyvédé vagy az orvosé. Az orvostól sem kapok hideghívást, hogy haló, nem kéne egy fogtömés?” A feje tetejére akarták állítani a modellt: az ügyfél keresse őket, ha érdekli a szolgáltatás, ne fordítva. Ez pont az az időszak volt, amikor már mozgolódott az állam, hogy bevezesse a nyugdíjbiztosítást az adókedvezmén�nyel. Érezték, ez nagy hullám lehet, egyből lecsaptak a nyugdijbiztositas.com doménre, felvették a kapcsolatot az összes biztosítóval, hogy milyen termékekkel készülnek. Átnyálazták a szerződéstervezeteket, és darabokra szedték a termékek költségeit. 47 nappal azután, hogy önálló termékként törvényben definiálták a nyugdíjbiztosítást, már kész adatbázisuk volt a piacon létező összes nyugdíjbiztosításról. Ebből építették fel az összehasonlító kalkulátort, és közben gyártották ezer-
rel a nyugdíjtémában útbaigazító cikkeket, keresőoptimalizációval, amiben jól jött Feri SEO-tapasztalata. A terv bejött. Amikor a sajtó felkapta a kalkulátort, két nap alatt kétszáz megkeresés érkezett. „Megvolt a veszélye, hogy az emberek csak megnézik, és elmennek maguk megkötni a biztosítást, de jelentős részük értékelte, hogy mi megmutatjuk, amit mások eltitkolnak, és tanácsadást kértek.” A kalkulátor ugyanis referenciaköltségekkel dolgozik, ezért terelik az ügyfeleket az ingyenes személyes tanácsadás felé, hogy a terméket az adott élethelyzetre és célra szabják. Ezért is nevezik magukat pénzügyi szabónak. A tanácsadást teszteltettem is egy beépített emberrel. Semmit sem próbáltak rásózni, másfél óra alatt a nyugdíjon túl minden más befektetési terméket kiveséztek vele.
Az egy jó kezdés, ha a fizetésünk tíz százalékát egyből félretesszük. A függetlenség abból fakad, hogy a biztosítók között nincs preferencia, mindegyiktől hasonló mértékű jutalékot kapnak. „Volt biztosító, amelyik megkérdezte, hogy kerülhetne előbbre a kalkulátorban. Mondtuk, hogy jó terméket kell fejleszteni.” A nyugdíj mellett már foglalkoznak egészségbiztosítással, lakástakarékkal és befektetési alapokkal, befektetőnek pedig megjelent az Eurorisk (egy 25 éve működő alkuszcég), 30 százalékos tulajdonrésszel.
Az etikus tanácsadást a munkatársak kiválasztásánál is komolyan veszik. Csak tapasztalt pénzügyeseket vesznek fel vagy saját mentorprogramjukban képzik a legalkalmasabb jelölteket, lefölözik a piacról azokat, akikről tudják, hogy az ő filozófiájukat vallják. Személyiségteszt a belépő, a PI-tesztre esküsznek, csak két kérdésből áll, de több tucat lehetséges válasszal, és eddig mindig bevált. A pénzügyi karrierrel hosszú távon terveznek, innen mennének nyugdíjba is, korai harmincas létükre már előre terveznek. András a tízszázalékos szabályra esküszik: „Függetlenül attól, mennyit keresünk, az jó kezdés, ha a fizetésünk tíz százalékát egyből félretesszük, mintha nem is lenne.” Ő egy részét havonta nyugdíjbiztosításba teszi, a többiből nyugdíjpénztárba utal, ha teheti, év végi kiegészítéssel. Feri a tőkegyűjtésre helyezi a hangsúlyt. „Lehet vitatkozni félszázalékos hozamkülönbségekről, a lényeg, hogy legyen megtakarítás.” Ő három nyugdíjcélú terméket kombinál: önkéntes pénztárba és nyugdíjbiztosításra rendszeresen fizet (70 százalék részvény, 30 kötvény), a nyesz számlára évente egyszer-kétszer. 65 éves korában a kézhez kapott tőkéből ingatlanokat vásárolna kiadásra, hogy legyen folyamatos bevétele. És mennyi nyugdíjra számítanak az államtól? „Semmire” – vágja rá Feri. Harminc évre előre számolni a jelenlegi nyugdíjrendszerrel szerintük utópia, ezzel inkább nem is terveznek személyes nyugdíjstratégiájukban. Hacsak úgy nem, ahogy András: „Az a pár tízezer forint jó lesz majd kártyapénznek.” F
2018. MÁRCIUS FORBES | 103