13 mirrors contemporary hungarian photographers

tükör mirrors Kortárs Contemporary Magyar Hungarian Fotográfusok Photographers

tükör mirrors

Contemporary Hungarian Photographers

BOGNÁR Benedek I CZIGÁNY Ákos I DRÉGELY Imre I EPERJESI Ágnes I GERHES Gábor GŐBÖLYÖS Luca I KEREKES Gábor I KOVALOVSZKY Dániel I KUDÁSZ Gábor Arion PÉTER Ildikó I SZILÁGYI Lenke I SZABÓ Dezső I TELEK Balázs

Kurátorok: SURÁNYI Mihály & SOMOSI Rita

Prospekto Galerija, Vilnius 2016. február 3 – március 5 3 February – 5 March, 2016

Szent István Király Múzeum King St. Stephen Museum, Székesfehérvár 2016. március / March, 2016

4

Contemporary Kortárs Hungarian Magyar Photographers Fotográfusok

13 tükröző felület Az utolsó 25 év fontos változásokat hozott a fotográfiában a világon, különösen a közép-európai országok és köztük Magyarország fotográfiájának a történetében.

A 13 tükör kiállítás azt a kérdést állítja középpontba, hogy a különböző generációk, a különböző alkotók hogyan reagáltak a változásokra, hogyan változott a szemlélet, hogy változott a médium és hogy változtak a tematikák.

1989 és 1991 közötti évek gyökeres gazdasági és társadalmi és technikai változásokat jelentettek. 1990 nem csak a német egyesítést hozta magával, hanem ekkor került kereskedelmi forgalomba az első digitális kamera, valamint a European Telecommunication Standard Institute elfogadta a GSM szabványt, ami a mobil távközlés alapjává vált. Barners-Lee bejelentette a world wide web szabványt és 1990 karácsonyára elkészül az első webböngésző, editor és az első weboldal a CERN kutatóintézetében. 1991-ben létesítették az első GSM rendszerű mobil hívást Európában, egy évvel később elküldték az első sms-t. 1992-ben Barners-Lee felteszi a világhálóra az első képet és 1993 áprilisában megjelenik az a böngésző is, amelyik képes volt a képeket a szöveggel egy ablakban megjeleníteni.

Magyarországon már a 80-as években a gazdaságpolitika és kultúrpolitika is engedékenyebb volt, mint a legtöbb szocialista országban. A tolerancia határain belül,

annak határait folyamatosan feszegetve, de pezsgő kulturális élet zajlott. A magyar fotográfia intézményrendszerében ebben a két évtizedben nagy változások zajlottak. Az első javaslat felmerülése után 129 évvel, 1991-ben Kecskeméten megnyílt a Magyar Fotográfiai Múzeum, melynek gyűjteménye a Magyar Fotográfusok Szövetség tagjainak a felajánlásaiból jött létre. 1999-ben megnyílt a Magyar Fotográfusok Háza Budapesten, Mai Manó császári és udvari fényképész, stúdiónak épített, háromszintes házában, majd 1994-ban megnyílt az első, kizárólag fotográfiával foglalkozó galéria alapítványi formában, hogy ezt kövesse 1997-ben az első olyan kereskedelmi galéria, ami kizárólag fotográfiával foglalkozott. A fotográfia történetének meghatározó alakjai között többet is találunk, akik Magyarországról származnak, a felsőfokú fotográfusképzés viszont sokáig nem létezett. 1977-ben a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának létrejöttében az egyik döntő szempont éppen a megfelelő szintű oktatási háttér pótlása, a tanulni vágyók továbbfejlődési lehetőségeinek biztosítása volt.

A Moholy-Nagy Lászlóról elnevezett egyetem elődjén, csak viszonylag későn, 1984-ben indult el a felsőfokú fotográfusképzés.

Alkotói és művészi érvényesülési stratégia szempontjából sem érdektelen megvizsgálni, hogy ezekben az években az egyes művészek pályájuknak éppen mely szakaszán tartottak. Azok a művek, amik a 60-as, 70-es

években, esetleg a 80-as évek elején készültek, már nem voltak izgalmasak a 90-es években. Pont az események gyorsasága miatt, elsősorban azok a művészek számíthattak a nemzetközi figyelemre, akik friss szemlélettel, az akkori jelen kihívásaira reagálva alkottak. Az idősebb nemzedék tagjainak - kevés kivétellel - kevés rutinjuk volt a piaci környezetben való érdekérvényesítésben, mely a nemzetközi elismertség megszerzéséhez elengedhetetlen lett volna. Ebből a generációból voltak olyanok, akiknek már több évtizedes alkotói periódus állt a háta mögött, de a nemzetközi színtérre való belépéshez nem volt meg a szükséges kapcsolati tőkéjük.

Kerekes Gábor életkora alapján pont ebbe a csoportba tartozna a kiállított művészek közül, de az idősebb nemzedék tagjai közül pont ő volt az egyik, aki a legsikeresebb lett nemzetközi vonatkozásban. Ha az életműveket és a művészi magatartást tekintjük, Kerekes Gábor, Drégely Imre és Szilágyi Lenke között sok rokon vonást fedezhetünk fel. Annak a generációnak, mely éppen a nyolcvanas években lépett felnőttkorba a rendszerváltás után megnyíló lehetőségek azt jelentették, hogy pályájuk felívelését összeköthetik a nemzetközi jelenlét egy sokkal intenzívebb megvalósításával.

Friss gondolatokkal tudtak bekapcsolódni a nemzetközi diskurzusba, s fellépésük egybeesett a műtárgypiac 6

globalizálódásával és a fotográfia iránti egyre növekvő érdeklődéssel. Ennek a generációnak a szocializmus időszaka az ifjúkort jelentette, s a 2000-es években, mikor a rendszerváltás utáni első évtized letelt, visszanyúltak azokhoz az élményekhez, amiket még a szocializmus időszakában, gyerekként szereztek: szükségesnek ítélték a múlt egy szakaszának újraértelmezését. Ennek a generációnak a tagjai a legaktívabb, turbulens történelmi pillanatokban váltak felnőtté és ez egyben érzéken�nyé is tette őket a társadalmi kérdések megfogalmazása iránt - a jelenségre mind Eperjesi Ágnes, mind Göbölyös Luca életművében jó példákat lehet találni. Hogy milyen szinten reflektálnak ezen csoporthoz tartozó művészek a társadalmi, politikai változásokra, azt úgy gondoljuk, Gerhes Gábor „Neue Ordnung” című sorozatából származó képek jól szemléltetik. Szabó Dezső tematikájának a középpontjában, a médiára, elsősorban a televíziós hírszolgáltatásra és a médiában megjelenő képekre való reakció áll. Kicsit más szempontból, csendesebben fogalakozik Szilágyi Lenke is a társadalomban lezajló folyamatokkal. Míg Gerhes a társadalmi jelenség lecsupaszított modelljeivel dolgozik, Göbölyös Luca a fikcióból visszavetített lehetséges valósággal konfrontáltat, Szilágyi Lenke a saját dokumentarista hagyományaihoz híven alkotja meg képeit. Az ő kamerája egyszerre tud empatikus lenni a kép szereplőivel de távolságtartó, időnként szarkasztikus a megfogalmazásában.

Contemporary Kortárs Hungarian Magyar Photographers Fotográfusok

Bár a neoavantgárd és absztrakt fotónak nincsenek Magyarországon mély hagyományai, más utakon ugyan, de többen is rátaláltak ezekre kifejezési formákra az új évezredben. Kerekes Gábornál az egyre absztraktabb szemlélet, aminek a végén már csak számokkal dolgozott, egy út végét jelentette. Eperjesi Ágnes, Telek Balázshoz hasonlóan a fotogramok felől indult és ez az út vezette el az itt bemutatásra került munkákig.

Drégely Imrét Eperjesi Ágneshez a kép fogalmával való fogalakozás rokonítja. Őt elsősorban a képen belüli struktúrák, a képpé teremtő erő foglalkoztatja. Itt kell megemlítenünk Czigány Ákos munkásságát is, melyben a képről és a fotográfiáról való gondolkodás szintén fontos helyet foglal el. Czigány Ákos Darwin Online sorozata jó példa arra, hogy milyen mély változásokat idézett elő a digitális világ megjelenése a fotográfiában: fotóihoz az online elérhető Darwin kiadványokat használta fel.

Magyarországon a digitális technika megjelenése és a színes nagyméretű képek megvalósításának a lehetősége szinte egyszerre jelent meg, mert a COCOM lista tiltásainak következtében 1992-ig Magyarországon csak egyetlen helyen volt nagyméretű színes képek előállítására alkalmas berendezés. Természetesen színes kézi laborok léteztek, de nem volt olyan vásárlóerő, mely nagyobb laborkapacitás kiépítését indokolta volna. A fentiek azzal a következménnyel jártak, hogy

a magyar fotográfia történetében ritkák a nagyméretű színes munkák, elterjedésük elsősorban a nyomtatási lehetőségek megjelenésével kezdődött az 1990-es évek végén.

A fiatalabb generáció tagjai a rendszerváltás időszakában még gyerekkorukat élték, ez a generáció a politikai és technikai változásokra másképp reagált.

A városi tájkép a hetvenes években vált a magyar fotográfia fontos tematikájává. Kerekes Gábor a vizsgálódásunk korában készült, az emberi környezettel foglalkozó sorozata már túllép a városi tájkép 70-es80-as években kiforrott fogalmán. Péter Ildikó műveinek világa ebből a képi hagyományból indul, nála a terek és az épületek sokkal kevésbe egy személyes dráma kifejezőeszközei, inkább egy létező városi tér változásait jelenítik meg.

Jelen kiállítás arra vállalkozott, hogy néhány általunk fontosnak ítélt alkotó munkáin keresztül bemutassunk egy-egy gondolatkört, ami az elmúlt időszakban a magyar fotográfusokat foglalkoztatta és néhány éppen most alakuló művészi pozíción keresztül bemutassuk be az aktuális tendenciákat, a magyar fotográfusok előtt álló kihívásokat.

8

Kortárs Contemporary Magyar Hungarian Fotográfusok Photographers

13 Reflecting Surfaces The last twenty-five years have brought significant changes in the history of photography. This is especially true of Hungary and most other countries in Central Europe. Our exhibition, 13 Mirrors, wishes to reflect upon the reactions of different generations and artists to the changes which have occurred in attitude, medium and prevalent topics.

In the period between 1989 and 1991, radical changes occurred in the economy, society and technology. 1990 was not only the year of German reunification, but also the year when the first digital camera was marketed and the European Telecommunication Standard Institute accepted GSM as the general standard of mobile telecommunications. In the same year, Barners-Lee announced the World Wide Web standard and by Christmas, the first web browser, the first editor and the first website were ready for launch at the CERN research institute. The first GSM mobile call in Europe was made in 1991. One year later, the first text message was sent. In 1992, Barners-Lee uploaded the first photo on the net, and in 1993, the first web browser capable of handling text and pictures in the same window was launched.

odds with the official agenda, cultural life was vibrant.

The institutions of Hungarian photography went on to be completely restructured in the following two decades. In 1991, 129 years after the initial suggestion, the Hungarian Museum of Photography was inaugurated in Kecskemét, hosting a collection created with donations from the Association of Hungarian Photographers. The first foundation and gallery dedicated exclusively to photography was opened in 1994, followed three years later by the first similar commercial gallery. Finally, in 1999, the Hungarian House of Photography was opened in the three-story house and studio of late imperial court photographer Manó Mai. Although Hungarian artists have always played a defining role in the history of international photography, access to higher education was not ensured in the country for a long time. The first attempt to fill this gap was made in 1977, when the Studio of Young Photographers, the predecessor of Moholy-Nagy László University, was opened in Budapest with the ultimate objective of ensuring an appropriate educational background for photographers. However, it wasn’t until 1984 that the first college-level course in photography was launched.

In the ‘80s, Hungary experienced a more permissive economic and cultural policy than most socialist countries. With certain restrictions, and being continuously at

We now propose a short overview of the creative and artistic strategies prevalent at the time. The works created in the ‘60s, ‘70s and ‘80s had become obsolete by

the ‘90s. As a result of the political turmoil, international attention was drawn to the artists who were engaged in contemporary issues, with a newly found purpose.

With a few honorable exceptions, the representatives of older generations had but little experience in promoting their interest in a free market environment – an absolute must for obtaining international recognition at the time. Several older artists had been present on the most prestigious domestic artistic scene for decades, but their social capital was not enough to make a successful debut on the international scene.

However, there were a few exceptions to the rule.

A representative of the previous generation, Gábor Kerekes, went on to become one of the most successful artists in the international arena. A few others, like Imre Drégely and Lenke Szilágyi, were also able to take a similar path, and had much in common. Having reached adulthood in the ‚80s, this generation was offered the golden opportunity to achieve artistic fulfillment in both the domestic and international art scenes. They brought a fresh attitude into the international discourse and successfully adapted to the prevailing atmosphere of artistic globalization and a growing interest in photography. To this generation, Socialism was a period of 10

youth. Therefore, in the first decade of the 21st century, they expressed a need for reinterpreting the image of this period based on their own experience as children.

This generation grew up in a highly active and turbulent moment in history. As a consequence, they developed an extraordinary sensitivity towards social issues; a phenomenon which is clearly visible in the oeuvre of both Ágnes Eperjesi and Luca Göbölyös. In our opinion, the amazing depth of social criticism expressed by this group of artists is epitomized by Gábor Gerhes’s series entitled Neue Ordnung. The art of Dezső Szabó focuses on reactions to visual representations published in different media outlets. Lenke Szilágyi examines similar social processes from a slightly different and more reserved angle. As opposed to Gerhes, who mostly uses abstract models of the social phenomenon, Luca Göbölyös creates social criticism by revealing possible alternatives through the use of fiction, while Lenke Szilágyi stays true to her personal tradition, deeply rooted in documentarism. Szilágyi’s obvious compassion for her subjects is nuanced by the sarcasm generally characteristic of her approach.

Although neo-avantgarde and abstract photography are relatively unpopular in Hungary, several contemporary

Kortárs Contemporary Magyar Hungarian Fotográfusok Photographers

artists have borrowed techniques from these trends.

Gábor Kerekes was particularly entangled with a highly abstract approach, developing it to a point of closure where he ended up rejecting the use of anything but numbers. Ágnes Eperjesi and Balázs Telek both started out by creating photograms and went down the path presented within the framework of this very exhibition. Similarly, the concept of imaging is at the center of Imre Drégely’s attention as well. In most of his work, Drégely examines the relationship between the structures and forces which converge to generate an image. Ákos Czigány’s work also focuses on the reinterpretation of photos and photography in general. Created with the use of Darwin’s publications available online, Czigány’s series Darwin Online is a good example for the significant changes wrought by the digital revolution in photography.

Due to restrictions imposed upon the COCOM list in Hungary, digital techniques and large colored pieces appeared practically at the same time. Before 1992, there had been a single piece of equipment in the entire country which was capable of producing such works. A number of manual laboratories were also appropriately equipped for producing colored prints, but

with almost no customer demand, there was nothing to drive development. All this led to the well-known lack of large colored pieces in the history of Hungarian photography. Such works appeared mainly around the end of the ‘90s, together with the technological boom in printing.

Members of the younger generation were still children at the time of the political transition. As a consequence, their response to political and technical changes was very different.

By the 70s, the urban landscape had become one of the most important topics in Hungarian photography. Created in our period of interest, the series of Gábor Kerekes focusing on the human environment transcends the concept of the urban landscape as generally interpreted in the ‘70s and the ‘80s. Ildikó Péter’s art is rooted in this visual tradition. Her buildings and intermediary spaces bear witness to the changes in the physical urban space, rather than being expressions of personal dramas.

The objective of our exhibition is to showcase some of the most relevant ideas, tendencies and challenges within recent Hungarian photography through the works of a number of artists whom we consider exceptionally significant.

Genezis v. / Genesis v.

2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis xI. / Genesis xI. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis Iv. / Genesis Iv. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis viI. / Genesis viI. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Bognár Benedek a legfiatalabb fotósgeneráció tagja, 2014-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotó szakán. Már egyetem alatt készült sorozataira is jellemző az átgondolt koncepció, kiforrott alkotói vizuális nyelv, részletekbe menő professzionalizmus. Munkáiban gyakran keveredik a természet és a fikció, mely sokszor aprólékosan megtervezett, szürreális képi világgal párosul. Bognár munkái a civilizáció és a társadalmi problémák iránti érzékenységről tanúskodnak, melyre jó példa a „Szép új világ” (2011) sorozata. Ebben a mesterséges emberi környezet és a természet ambivalens kapcsolatát vizsgálja, a múzeumi reprezentáció kérdéskörének feszegetésével. Az élő és holt világ közötti átmeneti állapot szimbólumaiként jelennek meg a preparált állatok múzeumi enteriőrökben vagy társadalomkritikus felhanggal a természetben visszahelyezve.

A kiállításra Genezis című diplomamunkáját választottuk, mely egy fiatal alkotó artist statementjeként is értelmezhető. A sorozatot a mítoszok és az ember világteremtő igénye inspirálta – a megrendezett kompozíciók a látványteremtés tárgyi eszközeinek a középpontba helyezésével a vizualitásra épülő fogyasztói társadalomnak állít tükröt, miközben egy alkotói önreflexió is körvonalazódik. Az érintetlen természeti helyszíneken fotós munkaeszközök vannak megjelenítve, eredeti funkciójuktól megfosztva, csupán kompozíciós elemként. A látványtól eltávolító fénykezelés misztifikál, egyszersmind a képalkotás eszközeinek perszonalizációjával egy új mítoszt indít útjára.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

Benedek Bognár represents the youngest generation of Hungarian photographers. He received a degree in photography at the Moholy-Nagy University of Art and Design in 2014. As a student, he became known for his meticulously executed concepts, mature visual language and accomplished professionalism. His works combine nature and fiction in a carefully constructed, surreal visual world. As demonstrated by his 2011 series entitled „Szép új világ” (Brand New World), Bognár is deeply preoccupied with the pressing issues of society and civilization. The works in this series shed light on the ambivalent relationship between the human environment and nature, within the framework of museum representation. All over the world, museums exhibit stuffed animals, existing in a transitional condition between the world of the living and the world of the dead. With a knack for social criticism, Bognár returns these animals into their natural surroundings.

We have selected his thesis work, Genezis (Genesis) for the purposes of this exhibition because it can be interpreted as the statement of the young artist. Inspired by myths and the human predilection for reshaping the world, the painstakingly detailed compositions highlight the very resources used extensively for creating the appealing visuals of consumer society, while acting as a sort of artistic self-reflection as well. The photographer’s work paraphernalia left at pristine natural locations are deprived of their original function and serve only as elements of composition.

Bognár manipulates light to achieve a liberating effect, which, at the same time, plants the seeds of a new mythology based on the personalization of imaging tools.

Benedek Bognár

Bognár Benedek [1986]

13

Genezis x. / Genesis x.

2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis I. / Genesis I. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis vi. / Genesis vi.

2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis viIi. / Genesis viIi. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis xIi. / Genesis xIi. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis Ix. / Genesis Ix. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Genezis iI. / Genesis iI. 2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

Benedek Bognár

Genezis iii. / Genesis iii.

2014, 21 x 27 cm giclée print akril lemezen / giclée print on acrylic glass

24 Ăźres oldal / 24 blank pages: Francis Darwin (ed.): Charles Darwins liv og breve med et kapitel selvbiografi. Translated by Martin Simon Soraas. Fagerstrand pr. Hovik: Bibliothek for de tusen hjem. Vols. 1-3. 1889 / DARWIN ONLINE 2009-2010, 38x40cm, archival pigment inkjet print

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Eredetileg bölcsészkaron végzett, szinte berobbant a hazai és nemzetközi köztudatba 2010-ben mikor Egek Hommage á Hiroshi Sugimoto című sorozatával elnyerte a Lucien Hervé és Rodolf Hervé díjat. A budapesti bérházak udvarán felfelé irányított fényképezőgéppel készült fekete-fehér felvételein változó formájú körfolyosók keretezte vakító fehérséget látunk, az eget, a fényt, mely Czigány Ákos munkáinak központi eleme. Szigorúan komponált fotói az absztrakt és figurális határán egyensúlyoznak.

Czigány Ákos érdeklődésének középpontjában, a fotográfia legelemibb jelenségére, kérdésére reflektálva a fény áll, munkáiban e jelenség természetét kutatja. Sorozatai emberi környezetben készülnek, melyek csak indirekt módon jelennek meg kompozícióin. Darwin Online sorozatának kiindulási pontja Darwin régi kiadású munkáinak online elérhető digitális formája volt, ezek közül is az eredetileg üresen hagyott oldalak, melyek szkennelt fotóiból épülnek fel Czigány Ákos kompozíciói - ezáltal egy figyelmen kívüli hordozót tesz a megfigyelés, esztétikai érzékelés tárgyává. Az alkotó megőrizte az oldalak egyes kötetekben elfoglalt eredeti sorrendjét, s az egymás mellé helyezett lapok által kiadott vizuális játék csak a véletlen műve. 2007-től készült A művészet fénye sorozata, melyben hazai és nemzetközi művészeti múzeumok és kiállítóhelyek mennyezeti világítását fotózta, ezt az egyszerre észrevétlen, ugyanakkor nélkülözhetetlen fényforrást.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

Czigány Ákos [1972]

Originally majoring in humanities, he went on to achieve domestic and international acclaim as a photographer in 2010 when he was awarded the Lucien Hervé and Rodolf Hervé Prize for his series entitled Skies - Hommage à Hiroshi Sugimoto. Pointing his camera skyward in courtyards enclosed by walls and rimmed by the corridors of Budapest tenement houses, Czigány captures the bright white of light, which is at the heart of his photography. His carefully composed shots achieve a delicate balance between the abstract and the figurative.

Ákos Czigány

As the focus of his interest and a reflection upon the most basic issue of photography, the nature of light is reinterpreted. Czigány’s series are created in a human environment; however, the environment is only indirectly present. In the series known as Darwin Online, he makes use of the digitized version of Darwin’s works available on the internet. Created from scanned photos of pages left empty by their original author, the compositions of Ákos Czigány turn the overlooked carrier into the subject of aesthetic perception. The original sequence of these empty pages has been preserved; thus the visual effects created by juxtaposing the pages is purely coincidental. The first piece of the series entitled A művészet fénye (The Light of Art) was finished in 2007. The series captures ceiling fixtures in art museums and exhibition halls, an unnoticed, yet essential source of light.

17

Ég R0012645 / Sky R0012645 / Skies – Hommage a Hiroshi Sugimoto 2010, 25 x 33 cm, archival pigment inkjet print Ég A225499 / Sky A225499 / Skies – Hommage a Hiroshi Sugimoto 2010, 25 x 33 cm, archival pigment inkjet print

Ég R0013166 / Sky R0013166 / Skies – Hommage a Hiroshi Sugimoto 2010, 25 x 33 cm, archival pigment inkjet print

Ákos Czigány

Ég R0012515 / Sky R0012515 / Skies – Hommage a Hiroshi Sugimoto 2010, 25 x 33 cm, archival pigment inkjet print

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Drégely Imrére nem illik az a kép, amit egy konceptualista művészről a közönség körében él, pedig az, ahogy a képpel bánik, ahogy a fotókat dekonstruálja vagy elemi részecskékből alkotja újra, egy szigorúan konceptualista művészt takar. Alkotásaiban egyszerre van jelen a derű és játékosság, míg maguk a művek a fotográfia alapvető kérdéseivel foglalkoznak. Igaz ez az egymásra nagyított képekből vagy a bizarr tárgyakból összeállított sorozataira is. Egy sajátos pszeudomitológia bontakozik ki az ember előtt, mely még hangsúlyosabban tetten érhető a Polaroid transzferekből álló sorozatokon. Drégely Imrének már a diplomamunkája is Polaroidokból készült mozaikokból állt, s a mozaik, mint lehetséges megformálási mód, szinte egész munkásságát végigkísérte.

Utóbbi években alkotásait úgy hozza létre, hogy banális képeken alkalmazza a másolás, forgatás, tükrözés műveleteit, illetve a műveletek szekvenciáiból felépített szabályokat. Az eredeti képek jelentése, hol felerősödik, hol eltűnik és a végső alkotás a művészi szándék szerint a kiindulási képek forgatagának egyfajta erdejeként jön létre. Néhány esetben csupán milliméteres képekből rendezi meg 100-100 cm-es műveit, miközben belső rendet, ritmust teremt.

Az általa és művei által közvetített kérdések: mikor vész el a felhasznált képek jelentése? Mivé alakulhatnak át úgy, hogy a saját tartalmaikat is továbbvigyék még? Mennyit hordoz a végső jelentésből a struktúra és mennyit a felhasznált kép látványa?

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

drégely Imre [1960]

Imre Drégely is not your usual conceptual artist, despite the fact that his techniques — involving the deconstruction of photos, or their reconstruction from elemental units — might seem to identify him as such. His works exude serenity and playfulness while dealing with the most central issues of photography. The thing applies for his series created by overlapping enlarged photos and bizarre objects. Drégely’s art opens the way for a pseudo-mythology, which is present even more decidedly in his series made using Polaroid transfers. He started using such Polaroid mosaics as early as his thesis work, and continued the practice throughout his entire artistic career.

Imre drégely

In his latest works he has used banal photos as raw material, to which he has applied various techniques such as copying, rotating and mirroring, as well as special rules composed of sequences of operations. In this way, the original message is either emphasized or completely destroyed, and the final result materializes as a complex mesh of the original photos. In certain cases, he has created 100x100 cm large works from arranging millimetric images into rhythmic patterns.

His work raises significant questions. At what point does the original message get lost? What kind of transformations leave the content unaffected? How much of the final message is ultimately conveyed by structure and how much by the visual image of the original photo?

21

20. oldal: Periscope 2007, 100x100 cm Archival pigment print 23. oldal: Incognito 2008, 100x100 cm Archival pigment print

Imre drĂŠgely

Mellékdenzitás / Secondary Density 2007, 30x40cm, színes fotogram / color photogram

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Eperjesi Ágnes művészetének sokszínűsége a megfigyelő tudományos pontosságú problémafeltevéseire adott művészi válaszok felől közelíthető meg a leginkább. Ez a problémaérzékenység hajtja, amikor aktuális társadalmi problémákra reagál, és akkor is, amikor a fotólabor sötét magányában a fotó nyersanyagának szokatlan jelenségeit kutatja. Színtani tanulmányai során színes nyersanyagra készített fotogramokat, szisztematikusan tárta fel a színes fény és a színes fényre érzékeny nyersanyag lehetőségeit. E kutatás során merült fel a mellékdenzitás jelenségének művészi vizsgálata is.

A mellékdenzitás a színes nyersanyag egy tökéletlensége, amely a hagyományos színes nagyítás esetében egyáltalán nem vehető észre. Eperjesi ezt a jelenséget emelte ki a „Lágy konstruktivizmus” című sorozatában, képalkotásra használva az alapanyagnak ezt a tulajdonságát. A jelenséget kiváltó okok egyben a feldolgozási formát is meghatározták, s egy nagyon letisztult, tisztán a fény és papír reakcióit dokumentáló sorozat

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

eperjesi Ágnes [1964]

Ágnes Eperjesi is a versatile artist who offers artistic solutions to current social issues and an in-depth knowledge of her raw material, with scientific precision. Her sensitivity to pressing problems and technical challenges is evident in all her works. As part of her studies in chromatics, she created photograms on colored material with the aim of systematically exploring the possibilities of working with colored light and materials sensitive to such light. It was during these studies that her interest shifted to the phenomenon of secondary density.

Ágnes eperjesi

Secondary density is a characteristic fault or mistake in the colored material, which cannot be observed with the traditional techniques of magnification. This phenomenon was the focus of her series of works entitled Soft Constructivism, where she capitalized upon this particular property of the raw material. Determined by the physical forces themselves causing the phenomenon of secondary density, this processing method yielded accomplished works of arts which demonstrate the reactions occurring on paper when exposed to light.

25

LĂĄgy konstruktivizmus 3, 4, 6 Soft constructivism 3, 4, 6 2006, 30x40cm, szĂ­nes fotogram / color photogram

Ágnes eperjesi

Lágy konstruktivizmus 7, 8, 9 Soft constructivism 7, 8, 9 2006, 30x40cm, színes fotogram / color photogram

Neue Ordnung 3 2013, 56 x 70 cm fotรณ, lambda nyomat / photo, lambda print

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Gerhes Gábor a nyolcvanas években számos művészeti ágban kipróbálta magát: zenélt festett, színdarabban játszott. Jelenleg sem csak fotográfiával foglalkozik, saját definíciója szerint célja a „vizuális hatáskeltés”.

Gerhes tudatos művész, sorozatai pontosan definiált tematikákat járnak körbe, képeit, alkotásait minimális eszközrendszer felhasználásával alkotja meg. Egy meghökkentően egyszerű, időnként groteszknek ható világot teremt, minimalista megközelítéséből fakadóan, egy időben sokat használt szövegelemeket számokat.

A legtöbb esetben saját maga alakítja képei szereplőjét.

2004-től sorozatai egyre inkább aktuális társadalmi folyamatokra reflektálnak. Legújabb munkájában, a „Neue Ordnung”-ban a félelemkeltés, a bűnbakkeresés és a konspirációs teóriák foglalkoztatják. A bűnbak, az ellenség képe mozgósító erejű és időszaktól függetlenül az elnyomó rendszerek fel is használják.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

Gerhes Gábor [1962]

Gábor Gerhes was known for his multi-faceted art in the ‘80s. He made music, tried painting and acted in plays as well. In the spirit of his characteristic versatility, he defines his curent activity as „creating visual effects”. Gerhes is a conscious artist whose photos and works are created with the minimum amount of tools, often contain numbers and texts and as a rule have a carefully defined message. The artistic vision emerging from his work is astonishingly simple, sometimes even grotesque. In most cases, he himself poses as his work’s protagonist.

Since 2004, his series reflect increasingly upon current social processes. His latest work, Neue Ordnung, explores the issues of fearmongering, scapegoating and conspiracy theories. The vision of the enemy, in the form of a scapegoat, is highly mobilizing and is often used by repressive regimes.

Gábor Gerhes 29

Neue Ordnung 6 2013, 56 x 70 cm fotรณ, lambda nyomat / photo, lambda print

Gรกbor Gerhes

Neue Ordnung 8 2013, 56 x 70 cm fotรณ, lambda nyomat / photo, lambda print

HajszĂĄlas, viaszos zsĂĄlyalevĂŠl / Sage Leaf with Hair and Wax 2009, 30 x 30 cm metalic lambda print, dibond / metalic lambda print on aluminium plate

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Gőbölyös Luca a hazai középgeneráció jeles képviselője, munkáiban visszatérően foglalkozik a nemi szerepek, szexuális identitás, szubkultúrák és emlékezés kérdéskörével, valamint ezek képi közhelyeire való reflexiókkal.

A kilencvenes évek közepétől aktív résztvevője a hazai és nemzetközi szcénának, elsődleges médiuma a fotó, de installációkat, videómunkákat is készít, a műfaji határok közötti átjárhatóság foglalkoztatja. Sorozataiban saját életéből, környezetéből is merít, gyakran hosszas kutatómunka előzi meg projektjeit.

A kiállításon bemutatásra kerülő „Férjhez akarok menni” projektje egy főzőműsorokat médiakritikai hangvétellel megidéző videómunkából és nosztalgikus hangulatú professzionális ételfotókból áll. Gőbölyös hosszas kutatómunka során vizsgálta a házassággal, párkereséssel kapcsolatos babonákat, hiedelmeket, s ezeket ötvözte a népszerű gasztró-műsorok és fotók vizualitásával. A professzionális reklámképek hatásmechanizmusát követi, de a klasszikus hozzávalókat itt felváltják a hol szokatlan, hol gusztustalan összetevők, mint a köröm, szeméremszőrzet vagy menstruációs vér, melyek groteszk mód felnagyítva kerültek ábrázolásra. A fotókon ugyanakkor maga az étel másodlagos szerepbe kényszerül, a sorozat középpontjában a vágykeltés áll és a domináns és manipulatív nő – a művész magaaki a szálakat mozgatja. A férjkeresés itt nem a romantikus szerelem eszményi állomásaként jelenik meg, hanem manipulatív cselekvések soraként, ahol a professzionalizmus hitelesíti az irracionális helyzeteket, állításokat.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

GŐBÖLYÖS Luca [1969]

Luca Gőbölyös is a prominent representative of the middle generation of Hungarian photographers. In her work, she focuses on issues of gender roles, sexual identity, subcultures and memory, reflecting upon the visual platitudes associated with these issues. Since the beginning of the ‚90s, she has been an active participant in the domestic and international art scene. Her primary artistic medium is photography; however, she is also known for her installations and videos. Usually preceded by meticulous research, her works reflect upon her personal life and environment.

Luca GŐBÖLYÖS

Selected for this exhibition, her project entitled „Férjhez akarok menni” (I Want to Get Married) combines a video piece in which she takes a critical approach to cooking shows with professional food photography which evoke a nostalgic atmosphere. In a lengthy research piece, Göbölyös examines the superstitions and beliefs associated with marriage and couples, and combines her findings with the visual world of popular gastro TV shows and photography.

Applying the internal logic of professional advertisements to unusual or disgusting ingredients, such as nails, pubic hair and menstrual blood, she grotesquely enlarges both visuals and meaning. Food items are turned into mere vehicles of manipulation, designed by the dominant female to spark desire, representing the artist who is pulling the strings. The search for a husband ceases to be an ideal of romantic love; it is presented as a sequence of manipulative acts where professionalism replaces irrational situations and statements.

33

PĂĄlinka koktĂŠl / Palinka Cocktail 2009, 30 x 30 cm metalic lambda print, dibond / metalic lambda print on aluminium plate

Luca GŐBÖLYÖS

Rozmaringos cipő / Rosemary Shoes 2009, 30 x 30 cm metalic lambda print, dibond / metalic lambda print on aluminium plate

Klee land / Over Roswell -2 2005, 16,5 x 11,5 cm Anthrakotypia

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Kerekes Gábor a háború utáni magyar fotográfia egyik legmeghatározóbb alakja volt, folyamatosan megújulásra képes és a közeget ösztönző személyiség.A hetvenes években szinte azonnal érett művészként jelent meg: mind a megközelítése, mind a fotográfia iránti elkötelezettsége ikonikus figurává tette.

Talán Kerekes Gábor volt az az utolsó fotográfus, akinek megadatott, hogy még releváns formában tudjon feltenni olyan alapvető kérdéseket a fotográfia eszközeivel, amire az irodalomban Thomas Mann volt képes. Művészetében egyszerre volt jelen az ember, mint az univerzum parányi része, s mint a halandó humán lélek. Művészete folyamatosan oszcillált a mikro- és makrokozmosz között, keresve, kutatva az arányokat, kortárs kultúránkat.

Kerekes világa egy kifejezetten emberközpontú világ. Mintha minden művében az „Ecce homo” visszhangozna.

A kiállításon bemutatásra kerülő képek 2002-ben és 2005-ben készült Over Roswell-1 és az Over Roswell-2 sorozatokból származnak. Mindkét sorozat szatellit képek alapján készült, csak a kidolgozási módjuk különbözik.

Ez a képi világ nagyszerű lehetőséget adott Kerekesnek arra, hogy szinte csak vonalakból és foltokból álló képeket alkothasson. Művészetén végigvonuló vonzalom, az egyre absztraktabb kifejezési módok felé ezeken a tájakon tökéletes terepre talált. Az éppen zajló digitális-analóg vita kellős közepén Kerekes megjelent egy sorozattal, amiben digitális forrásból származó képeket jelenített meg XIX századi analóg eljárással: XXI. századi kultúránk Nazca vonalait, civilizációnk rajzait Földünk felszínén.

Gábor kerekes

Gábor Kerekes was one of the most significant Hungarian photographers in the second half of the 20th century.

Starting from his appearance on the art scene in the ‚70s, his versatile work and enormous talent served as inspiration and a source of continuous renewal for contemporary artists. It was his attitude and dedication to photography that made him such an iconic figure for generations.

He was perhaps the last artist who was free to use the techniques of photography for discussing the same sort of crucial issues as Thomas Mann did earlier in literature. Man as a tiny mortal speck of soulful existence in the Universe was the focus of his art, which was thus in continuous oscillation between microcosm and macrocosm, scouring both for proportions and cultural references. The artistic world of Kerekes is emphatically anthropocentric, as if all his works would paraphrase the classic condition of „Ecce homo”.

The photos presented at the exhibition are taken from series created in 2002 and 2005, entitled Over Roswell-1 and Over Roswell-2, respectively. Both series consist of satellite images modified using different techniques. This visual world allowed Kerekes to discard almost everything but mere lines and patches, in his life-long quest for increasingly abstract means of expression. As a response to the dispute on the preference of digital methods over analogue techniques, Kerekes published a series of works created with the application of 19th century procedures onto photos from digital sources, which may be construed as the Nazca lines of our 21st century culture; the carvings of our civilization into the crust of the Earth.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

kerekes Gábor [1945-2014]

37

Over Roswell -1 -2 2002, 14 x 11 cm BW Polaroid contact

38

Gรกbor kerekes

Over Roswell -1 - 4 2002, 14 x 11 cm BW Polaroid contact

Rozsdås erdő / Rusty Forest 2012, 120x100 cm fine art inkjet print dibondon / fine art inkjet print on aluminum

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

A fiatal generációt képviselő Kovalovszky Dániel elsősorban portréfotózással és fotóriporteri munkásságával vált ismertté a hazai közegben. Az elmúlt egy évtizedben több dokumentarista fotósorozata is az elmúlás jelenségének vizuális leképezésével foglalkozott. Ilyen az Öregek otthonai (2003-6), a Hulló csillagok vagy a 2013-14-ben készült Beavatottak, mely halálközeli élményt megélt emberek megkapó portré- és vallomássorozata. Társadalomábrázolása során őszinte, személyes hangot képvisel, miközben dokumentarista szemlélete végig domináns marad.

Sajtófotósként számos díjjal ismerték el munkáját.

A kiállításunkon bemutatásra kerülő, 2011-től készült Zöld csend sorozatában eltávolodik a világ külső történéseitől, s a természethez való viszonyunkra, annak belső megélésre helyezi a hangsúlyt. A különböző helyszíneken és évszakban készült meditatív sorozat eltávolodás az emberi közegtől, ugyanakkor portrésorozatainak időtlensége itt is folytatódik. Kovalovszky nem általánosít, egy- egy helyszín karakterét, ritmusát, megismételhetetlenségét tárja elénk, mely a végtelenség érzésével, az érintetlenség varázsával elegyedve kölcsönöz a képeknek nyugodt, harmonikus jelleget. Az ember nélkül megörökített természetben a fatörzsek mintázata, formája, ritmusa vezeti a nézők szemét, miközben egyszeri és megismételhetetlen természetük által maguk is portrékká, erdőportrékká válnak.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

kovalovszky Dániel [1979]

Known for his portraits and for his work as a photojournalist, Dániel Kovalovszky is a representative of the youngest generation of Hungarian photographers. In the last decade, he created several series of photos in the spirit of documentarism, with the topic of visual representation of passing. Examples include Öregek otthonai (Homes of the Elderly), created between 2003 and 2006; and Hulló csillagok (Shooting Stars) or Insiders, created in 2013 and 2014, which consists of a series of portraits and confessions of people who have survived near-death experiences.

He offers an honest and highly personal perspective on social issues, while maintaining the documentarist attitude in his art. As a photojournalist, he has won multiple prizes for his work.

Dániel kovalovszky

For the purposes of our exhibition, we have selected the series entitled Green Silence. Created in the years since 2011, this series indicates a detachment from external events and lays emphasis on our relationship with nature as an interiorized experience. Spanning several seasons and locations, this meditative series marks a departure from the human environment and a foray into timelessness. Instead of offering a comprehensive perspective, Kovalovszky presents the couleur locale. Through the in-depth exploration of the characteristic elements, rhythm and unique atmosphere of individual locations, his works are imbued with a sense of infinity, serenity and harmony.

Captured in a state lacking human presence, the viewers’ attention is focused on the pattern of logs, following their rhythm until the silhouette of an irreproducible portrait of the forest itself emerges.

41

Fagyott virรกgok / Frozen Flowers 2012, 120x100 cm fine art inkjet print dibondon / fine art inkjet print on aluminum

Dรกniel kovalovszky

Zรถld bozรณtok / Green Bushes 2012, 120x100 cm fine art inkjet print dibondon / fine art inkjet print on aluminum

Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Dráma Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves / Drama Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Kortárs regény Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves / Contemporary novel Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Romantikus regény Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves / Romantic fiction 2011, 30x57 cm, pigment nyomat papíron / pigment print on paper

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Kudász Gábor Arion többrétegű jelentéssel felruházott, többnyire megrendezett, dokumentarista sorozatokat készít. Az ezredforduló után érdeklődésének középpontjában a jelen urbánus- indusztriális környezetének és az emberi beavatkozás jelenségének vizsgálata állt. Harmonikus tájképein szokatlan fényhasználata okoz disszonanciát (így a 2005-től készült Zöldterület vagy a 2007-től készült Szemétunió), míg a Turisták a tájban (2003-9) már a tömeg jelenségére koncentrál, annak uniformizáló mechanizmusaira. 2015-ben, a Emberi lépték című fekete fehér sorozatával, mely a téglából kiindulva vizsgálja a lépték szimbolikus, metaforikus értelmezési lehetőségeit, elnyerte az újonnan alapított Capa-nagydíjat.

Közép-Közép című sorozata már egy személyesebb hangnemet képvisel, házasságkötésétől harmadik gyermekük születéséig (2005-11) dokumentálta családja mindennapjait, a hétköznapok intimitását. A kiállításon bemutatásra kerülő Memorabilia 2010-ben elhunyt édesanyja, Kudász Emese festőművész (1943-2010) hagyatékának, emlékeinek katalogizáló leltára. Kudász rögzítette a hátra maradt, fontossággal bíró vagy éppen jelentéktelen tárgyakat, édesanyja személyes holmiját, dokumentumait, rajzait. A fotó médiumával mentette meg őket az elmúlástól, kiemelve az eredeti kontextusukból, fehér, steril háttér elé helyezve, hogy megfosztva minden viszonyítási ponttól egy új rendszerben, önálló entitásként éljenek tovább.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

kudász Gábor Arion [1979]

Gábor Arion Kudász is known for his multifaceted, mostly staged series in documentary style. After the turn of the century, he started focusing on exploring the phenomena of human intervention in the environment and the proliferation of urban and industrial areas. His unusual use of lights causes dissonance in his harmonic landscapes, such as Green Area (started in 2005) or Waste Union (started in 2007). In the series entitled Tourists in Environment (2003-2009), the standardizing mechanisms of the mob is at the center of attention. In 2015, he received the newly established Capa Prize for his series Human Scale, shot in black and white. This series discusses the symbolic and metaphoric interpretations of scale.

Gábor Arion kUDÁSZ

The author’s Middle series represents a more personal perspective: it documents the everyday life and intimacy of his own life, from his marriage until the birth of his third children (2005-2011). Presented at this exhibition, Memorabilia is a meticulous inventory of the legacy of his mother, the painter Emese Kudász (1943-2010).

The photographer captured both the significant and trivial objects left behind by his mother, creating a catalogue of her personal effects, documents and drawings. Kudász turned to photography to save his mother’s belongings from oblivion. Taken from their original context and placed in front of a sterile white background, the objects gain individual presence in a new system.

45

Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Népszerű költészet Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves /Popular poetry Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Updike, Hrabal, Herbert, Graves Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves / Updike, Hrabal, Herbert, Graves Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Szöveggyüjtemények Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves / Anthologies 2011, 30x57 cm, pigment nyomat papíron / pigment print on paper

Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Zsebkönyvek, utikönyvek és térképek Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves / Pocketbooks, guides and maps Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Kortárs költészet Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves / Contemporary poetry 2011, 30x57 cm, pigment nyomat papíron / pigment print on paper

Gábor Arion kUDÁSZ

Vol. I. (Irodalom) 9 poros polc / Klasszikus regény Vol. I. (Literature) 9 dusty bookshelves /Classical novel

#005 - Ors Vezer ter, bus station / Budapest 4x5 2014, 80 X 62 cm ArchĂ­v pigment print / Archival pigment print

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

A városi tájkép a második világháború utáni magyar fotográfiában különleges helyet foglalt el. Többek között Kerekes Gábor munkásságának köszönhetően is a város képe, az épületek, az épületrészletek, az elmúlás, a pusztulás lehetséges metaforaivá váltak. Péter Ildikó generációjára ez már elsősorban, mint fotográfiai örökség hatott.

Első sorozatai még hordoznak ebből a szemléletből valamit, de aztán más irányt vesz az érdeklődése: az épített tér változásai kezdik el foglalkoztatni - ahogy építjük, átalakítjuk, leromboljuk az épületeinket, illetve a közöttük feszülő teret. Ebben a megközelítésben az épületek egyfajta monumentumok, melyek több emberi generáció életének kereteként is szolgálhatnak. Az építtető gondolatait, megközelítéseit, hangulatait képviselik és sugározzák évtizedekkel, akár századokkal is később, meghatározva következő generációk életének színtereit, miközben maguk is változnak.

Egyes sorozatokon belül sokat elárul Péter Ildikó szemléletéről, hogy milyen pozíciót vesz fel az épített környezettel szemben. Az egyikben saját szorongásai fegyelmezett megfogalmazásainak szánja őket, a másikban már az átalakulásukra koncentrál. Vagy éppen az Angliában készült képekkel kapcsolatban arra, hogy ezek a XIX. században gondosan megtervezett és felépített épületek - melyekben az angol munkásosztály megteremtődött - vajon mit jelentenek most az új városon belül, a digitális forradalom évtizedeiben?

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

Péter Ildikó [1982]

Urban landscapes have a special standing in post-World War II Hungarian photography. Thanks to the works of many talented artists, such as Gábor Kerekes, the visual image of the city — with its individual buildings and other details — had been used to create metaphors of death and decay. Ildikó Péter’s generation of photographers started their careers with these inherited metaphors. Her first series was created along similar lines, but she quickly developed a skill for demonstrating the constant changes of constructed space; the way we build, reconstruct and demolish our buildings and the spaces between them. According to this approach, buildings are monuments in time, spanning several human generations. Channeling the ideas, approaches and moods of their builders decades and centuries into the future, buildings define the living space of new generations, while in a state of constant change themselves.

Ildikó Péter

In her series, Ildikó Péter presents a number of different possible approaches to the constructed environment.

Sometimes buildings appear as expressions of her own anxiety, but sometimes they are mere passive objects, to be reshaped at will. England is full of carefully designed and constructed 19th century buildings, which served as the cradle of the English working class. Is there a new quality to these buildings as part of the modern city, swept by the waves of a digital revolution?

49

#030 - Underground at Nyugati railway station / Budapest 4x5 2014, 80 X 62 cm ArchĂ­v pigment print / Archival pigment print

Ildikó Péter

#008 - Parking place in the business district / Budapest 4x5 2014, 80 X 62 cm Archív pigment print / Archival pigment print

Saint Elmo’s Fire 2013, 35x46 cm, C-print

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Monokróm festőként kezdte pályáját, a fotográfia képzőművészeti alkalmazásának lehetőségei és a két terület közötti határ átjárhatósága foglalkoztatják. Szabó Dezső munkáinak kiindulópontját a médiából származó képek alkotják: a természettudománnyal, katasztrófákkal foglalkozó kiadványok, riportok, felvételek látványvilága.

Szabó Dezső lemodellezi a megjeleníteni kívánt látványt stúdiókörülmények között, majd fotókat készít róla.

Megkonstruált képein a makettek által jelennek meg a természeti jelenségek (forgószél, vihar, villám) és katasztrófák ködgép, Tesla-transzformátor vagy pirotechnika segítésével. Az így létrejövő képek - merényletek (Time bomb, 2007) vagy természeti katasztrófák helyszínei (Forgószél, Törésvonal) - a néző valósághoz való viszonyát kérdőjelezik meg, s egyfajta referenciavesztésnek tekinthetőek.

A művész a valóság és fikció vizuális reprezentációjának problematikájával foglalkozik, s a jelen szenzációhajhász világának állít tükröt: konstruált valóságai médiakritikus attitűddel reflektálnak a világ történéseinek média-feldolgozására. A befogadó valóságként érzékeli és kezeli a kulisszák elé helyezett, a fotó kedvéért létrejött modellezett látványt, ahogy a médiában látott felvételeket is, s ehhez a percepciós folyamat révén narratíva is hozzákapcsolódik. Szabó Dezső a munkáival megkérdőjelezi a fotó dokumentációs szerepét, s a képfogyasztó megtévesztésével játszik.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

szABÓ Dezső [1967]

Dezső Szabó’s first works were created in the monochromatic style. Recently, he has engaged in exploring the possibilities of applying photography to the fine arts and mapping the boundaries between the two fields. He uses images, reports and shots taken from the press, mostly from science and nature magazines and publications on disasters.

First he creates studio models of the visuals and then he takes pictures of the models. His carefully constructed photos show natural phenomena and catastrophes, such as whirlwinds, storms and lightning, generated with the help of fog machines, Tesla transformers and pyrotechnics. The results of this process represent attacks (Time Bomb, 2007) or natural disasters (Forgószél – Whirlwind, Törésvonal – Fault Line) with the aim of questioning the relationship between man and reality by introducing the loss of a valid point of reference.

Dezső szabó

The artist demonstrates the problematic issue of presenting fiction versus reality in the light of the current sensationalist press. His constructed reality reflects upon the reporting process of the media. The viewers accept the art, i.e. the artificially created visuals made with the use of models as objective reality, similar to the way they perceive the narratives published in the press. Dezső Szabó raises the issue of reliability with regard to the role of photography as a medium for objective documetary.

53

Electric Field /12 Stills 2013, 35x46 cm, C-print

Dezsล szabรณ

Turbo & Still / Turbo Stills 2013, 35x46 cm, C-print

NĂŠnik / Nannies 2005, 39x52cm ArchĂ­v pigment print / Archival pigment print

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Szilágyi Lenke a nyolcvanas évek elejétől meghatározó alakja a magyar fotográfiának. Ha műfaji besorolással élnénk, a szubjektív dokumentarizmus és a fotó esszé fogalmait használhatnánk, de Szilágyi művészete a kezdetektől fogva több annál, minthogy ilyen fogalmakkal jól definiálható lenne. Sokkal inkább nevezhetnénk lírai dokumentarizmusnak, melynek súlypontja inkább a lírán van, érzelgősség nélkül.

Ha mint művészi megközelítésről beszélünk, akkor három dolgot kell vele kapcsolatban kiemelni. Portréinak alanyai az elesettség, idegenség és a méltóság megőrzésének háromszögében állnak. Emberi sorsokra fókuszál és úgy teszi ezt, hogy maguk a képek sokkal többről képesek vallani. Alakjai idegenként állnak saját környezetükben, a világba vetve, emberi gondokkal és magányosan. Szinte természetes módon adódik Szilágyi alapvetően empatikus látásmódjából a képi világának szürreális jellege. Szokatlan kompozíciók, a képbe metszően beleégő fények, miközben a kiragadott helyzetek akár hétköznapinak is nevezhetőek. A szituációk banalitása és a környezet szűrrealitása közötti feszültség az, ami az első pillanatban megállásra készteti a nézőt.

A Party sorozat képein a budapesti éjszakai figurái tűnnek fel. Tömegek közötti magány, vágy és áthatolhatatlannak tűnő idegenség, belső csend és a bulikhoz tartozó zaj keverednek ezeken a képeken. Mintha mindenki idegen lenne ezeken a helyeken, kétségbeesetten keresve valami intimitást, melegséget hideg fényekkel átszőtt terekben, az utolsó ítélet előtti percekben.

Szilágyi Lenke a szocializmus közegében felnőtté válva, elsősorban a mindennapok drámaiságának és szűrrealitásának megfogalmazójává vált.

Lenke szilágyi

Lenke Szilágyi has been a key figure in Hungarian photography since the beginning of the 1980s. If we needed to place her work witin a genre, we might mention the subjective documentary or photoessay. However, Szilágyi’s art transcends such boundaries, into the realm of lyrical documentarism which emphasizes poetry without undue sentimentality.

Her artistic attitude has three important cornerstones. She presents her subjects as downcast and alienated, but trying to preserve their dignity. Although fate stays at the center of her photography, she places human lives in a much larger context. Alone and distant in their own environment, men are cast into a world filled with worries. Szilágyi’s camera projects elementary compassion into a surreal world of everyday situations taken out of context and presented in unusual compositions using sharp light and contrast. The tension between the banality of situations and the surreal nature of the surroundings has the force of stopping any viewer in their tracks.

The Party series was created amid the bustle of Budapest’s nightlife. These photos are imbued with the melancholy of loneliness, inner silence, desire and seemingly impenetrable estrangement, in the noisy environment of partying.

Everyone is a stranger in these places, desperately looking for some sort of intimacy and warmth in spaces interwoven with cold beams of light, in the last moments before the reckoning.

Having grown up in the era of Socialism, Lenke Szilágyi went on to become a chronicler of surrealist drama unfolding in the most ordinary of spaces.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

szilágyi Lenke [1960]

57

Sárga cinetrip / Yellow cine 2004, 42x93 cm Archív pigment print Archival pigment print

Srácok / boys 2007, 39x61 cm Archív pigment print Archival pigment print

Lenke szilĂĄgyi

Spanyol / The Spanish 2007 ArchĂ­v pigment print Archival pigment print

elnyúlás / Stretching 2004, 45 x 70 cm Kiterített anamorfózis Outstrached anamorph

teremtettek / The Created 2004, 45 x 70 cm Kiterített anamorfózis Outstrached anamorph

13 tükör - Kortárs Magyar Fotográfusok

Az az út, melyen Telek Balázs, mint fotográfus járt, nagyon különösnek tűnhet. Pályájának kezdetén, a kilencvenes években érdeklődésének középpontjában a camera obscura állt. E technika lehetőségeit továbbfejlesztve anamorf képeket kezdett el készíteni. Az anamorfózis használata lehetővé tette számára, hogy a fotográfia legalapvetőbb eszközét használva olyan képeket állítson elő, melyek olvasata elsősorban a befogadó helyzetétől függ. Mintha egyfajta inverz filmeket készített volna, ahol a jelentés a befogadó mozgása során bontakozik ki.

Kifejezetten kézműves mester lévén, széles spektrumon, különböző geometriájú készülékekkel kísérletezett.

Egész életműve a fotó térbeli lehetőségei köré koncentrálódik. Ennek az érdeklődésnek több jellegzetes állomása volt, a már említett anamorfózisos munkákon túl is. Készített lentikuláris fotót, gyűrt, illetve hajtogatott felületekre nagyított munkákat és mindezek a kísérletek szinte egyenes úton vezettek a fotóplasztikához. Nagyon tisztán látszik az a belső logika, amely mentén Telek Balázs haladt. Utolsó munkái térbeli, állóképekből komponált animált videók voltak.

Szinte egész életében tanított vagy eseményeket szervezett és munkássága és személyisége nagy hatással volt a fiatal magyar fotográfusnemzedék tagjaira.

A kiállításra kiválasztott művek, különböző korszakaiból származnak, remélhetőleg ezek betekintést engednek egy olyan életműbe, mely éppen egy jelentős fordulópont előtt szakadt meg.

13 mirrors - contemporary hungarian photographers

telek Balázs [1974-2015]

The professional development of Balázs Telek as a photographer may seem rather peculiar to some. At the beginning of his career, in the ‚90s, he used to focus on camera obscura. He went on to use this technique to create advanced anamorphic images. Anamorphosis opened the way for him to use the most basic tool of photography to create images which reflect primarily upon the condition of the audience, working like inverted movies where the meaning unfolds in relation to the actions of the beholder.

Balázs telek

Making good use of his outstanding craft skills, he experimented on the broad spectrum with devices of different geometries. His entire oeuvre is built around the spatial possibilities uncovered by photography in several characteristic stages, going beyond the anamorphic creations mentioned above. He created lenticular photos as well as works magnified onto folded or creased surfaces. All these experiments paved the way for photoplasty, which was clearly the next logical step in Telek’s artistic development — his last works being animated videos created using still images.

Throughout his life, he taught in different institutions and organized artistic events, exerting a huge influence on an entire generation of young Hungarian photographers.

For the purposes of the exhibition, works have been selected from different artistic stages in order to provide a comprehensive view into Telek’s oeuvre, which sadly ended at a significant juncture.

61

Alone / Sequences series Nr. 4 2015, 50 x 50 cm 3D lenticular photo

Balรกzs telek

Portrait of M.K. / Sequences series Nr. 1 2015, 50 x 50 cm 3D lenticular photo

A KURÁTOROK EZÚTON IS SZERETNÉNEK KÖSZÖNETET MONDANI A RÉSZTVEVŐ MŰVÉSZEKNEK ÉS GALÉRIÁKNAK A SZOROS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRT. THE CURATORS WOULD LIKE TO THANK ALL THE PARTICIPATING ARTISTS AND GALLERIES FOR THEIR COOPERATION AND SUPPORT IN REALIZING THE EXHIBITIONS. A kiállítás kurátorai és katalógus szerzői / Curators of the exhibitions and authors of the catalogue: Surányi Mihály és Somosi Rita Foundation for Contemporary Art

Grafikai tervezés / Graphic design : Gábor Enikő Fordítás / Translation : A Lex Expert Ltd. Szervező / Organizer : A Kortárs Művészetért Alapítvány A kiállítás megvalósításában együttműködő partnereink voltak / Our partners in organizing the exhibition: acb Galéria Faur Zsófi Galéria Knoll Galéria MEMOART Galéria Várfok Galéria Vintage Galéria © Copyright szövegek / text: szerzők / the authors reprodukciók / images : the artists

A kiállítás és katalógus az NKA támogatásával valósult meg.

The exhibitions and catalogue are realized with the support of National Cultural Fund of Hungary (NKA).

66