Page 13

Ceferidisz Vaszilisz: Balkán hangja

Magyarlukafai Néprajzi Műhely

Egy csendes októberi estén Princz Gergő, Gácsi Miklós, az Almássy téri Szabadidőközpont népművelője és jómagam azon tanakodtunk, hogy milyen színes és változatos programmal lehetne megmutatni a népek barátságát. Kialakult egy név – Balkán hangja. Erre valaki fegyverropogásszerű hangot utánzott. Valljuk meg, ez most – sajnos – jellemzőbb azon a vidéken, mint a zene hangjai! Hogy a zene legyen erősebb, mint a fegyverek zaja, meg is indult a szervezési munka. Akit lehetett, mozgósítottunk a program összeállításának sikeréhez. A dátum: 1995. november 25. szombat. Anyagi segítséget a nemzetiségi önkormányzatoktól kaptunk, de a kerület, és az Almássy téri Szabadidőközpont is nagy támogatásban részesített bennünket. A műsor egyfajta séta volt Szerbiából az Almássy téri Szabadidőközpontba. Sorban léptek fel a tánccsoportok és a zenekarok, táncbemutatóval és koncertekkel. A műsort hajnalig tartó táncmulatság zárta, egymást óránként váltó zenekarok közreműködésével. Köszönet a támogatóknak és résztvevőknek: Az Iliosz (görög), a Tabán (szerb), a Rece-fice (délszláv, görög, bolgár), a Rila (bolgár), a Zdravec (bolgár), a Martenica (bolgár), és a Maskarades (görög zenét, táncot bemutató) csoportoknak. Tegyünk még említést a – hangok és táncok mellett nem kevésbé jellegzetes – szénparázson készült ételkülönlegességről, melynek finom íze feledtette a sütéssel járó füstöt, valamint a büfé részben a közös muzsikálás öröme kedvéért verbuválódott alkalmi zenekarról. Ceferidisz Vaszilisz, Maskarades zenekar

Magyarlukafa nevét a hetvenes évek végén ismerték meg a népművészettel, kézművességgel foglalkozó fiatalok. Ebben az akkor 120 lakosú baranyai aprófaluban kezdte el tevékenységét a Fiatalok Népművészeti Stúdiójából alakult csoport 1979-ben, a műhelyként funkcionáló talpasházban. A település gyönyörű természeti környezetben, a Zselici dombság déli nyúlványán, a tájvédelmi körzet szomszédságában egy patak völgyében található. A hatalmas erdőségek, a falu mellett található halastavak, a környék viszonylagos érintetlensége teszik még barátságosabbá a vidéket. A nyolcvanas évek elején a Magyarlukafai Néprajzi Műhelyben az „otthonteremtés” (házberendezés, környezet alakítás) munkáját végezték el a fiatalok, majd a különböző támogatások segítségével ösztöndíjas alkotómunka folyt a nyári táborokban: Az ország különböző részeiből érkező kézművesek az együtt töltött hetek alatt közösen gondolkodva, alkotva készítették tárgyaikat, kipróbálva hagyományos technikákat, továbbvive a népi hagyományok tapasztalatait munkájukban, szemléletükben. Sor került például az ácsolt ládák eredeti eszközökkel való elkészítésére, a környék gazdag növényvilágának felhasználására a fonalak festéséhez, a lóval vontatott henger segítségével végzett nemezelésre. A falu lakói eleinte furcsálkodva figyelték, hogy miközben ők a városi életben látták a jövőt, addig ezek a fiatalok a városból a faluba jöttek dolgozni. A csodálkozás ellenére megszokták a jelenlétüket és így igen hamar jó viszony alakult ki közöttük. A nyolcvanas évek közepétől aztán újabb változás kezdődött Magyarlukafán: néhány fiatal városi család le is telepedett a faluban. A kézművességgel foglalkozó telepesek megjelenése megállította a falu népesség csökkenését, hiszen az elköltöző őslakosság helyébe folyamatosan újak érkeztek. Megváltozott a lukafai nyári táborok jellege is, hiszen egyre nagyobb volt az igény arra, hogy a különböző népi kismesterségekkel meg lehessen ismerkedni. Az igényhez alkalmazkodva ma már inkább ez az oktató, bemutató tevékenység jellemzi a műhely munkáját. A műhelyekben az oktatást az 1985-ben megalakult „Kaptár” Magyarlukafai Közművelődési Egyesület tagjai – akik részint magyarlukafai lakosok, részint ismert baranyai alkotók – végzik, az előre megbeszélt igények alapján. Az egykor csak a nyári időszakra korlátozódó munka egyre inkább kiterjed az év egészére, mert a különféle iskolai, baráti csoportok részéről növekszik az igény a Műhely munkája iránt. Érdeklődni lehet a következő címen:Lovas Kata, 7925 Magyarlukafa, Fő u. 44. Tel: 73/354-016 KIT

A XII. Országos Népművészeti Kiállításra pályázatot hirdet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyar Művelődési Intézet, és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége a tárgyalkotó népművészet- népi kismesterség - következő ágaiban: paraszti és történeti hímzés, csipkekészítés, gyapjú- és vászonszövés, nemez, kékfestő, népi ihletésű öltözetek, fafaragás (használati tárgyak, bútorok, szobrok, játékok), játszótéri fotók, csont és szarufaragás, kovácsmesterség, fazekasság, bőrművesség, szalma, csuhé, gyékény és vesszőfonás, gyöngyfűzés, tojásfestés, mézeskalács és népi gyermekjátékok készítése, egyedi tárgyak, tárgyegyüttesek és enteriőrök alkotása. Külön díjazzuk azokat a műhelyeket, alkotócsoportokat, melyek olyan tárgycsoportokat hoznak létre- gyermekszoba, konyha, lakószoba stb. mely több műfaj alkotóinak sikeres együttgondolkodásával jön létre. A pályázat célja: a tárgyalkotó népművészet, a népi kismesterségek, kézművesség hagyományainak ápolása, a korszerű alkalmazás és továbbfejlesztés segítése, széleskörű népszerűsítése. Részvételi feltételek: Részt vehetnek a pályázaton egyéni alkotók, felnőtt és iúsági csoportok, iskolák, műhelyek, szakkörök. Nem lehet pályázni olyan tárgyakkal, melyek a korábbi ONK-n részt vettek. A pályázat lebonyolítása a megyei - városi közművelődési intézmények, vagy népművészeti egyesületek útján történik: megyei előzsűri értékelése alapján kiválasztott tárgyakat a megyék október 29.november 5. között a Néprajzi Múzeumba szállítják. A pályamunkák díjazása: A legkiemelkedőbb pályamunkák alkotóit „Gránátalma-díj”-jal jutalmazzuk. Az országos bíráló bizottság döntése alapján arany, ezüst és bronz plakettek, oklevelek kerülnek kiosztásra. A díjazott alkotásokat NIT zsűriszámmal látjuk el. A kiállítás a Néprajzi Múzeumban, 1996. November 22-én nyílik. A meghirdető szervek nevében tisztelettel és szeretettel várjuk a pályázatokat. További felvilágosítással szolgál: Magyar Művelődési Intézet Népművészeti Osztálya 1011 Budapest, Corvin tér 8. Tel: 201-4492 Kiváló minőségű tekerők

Vállalkozók figyelmébe Mint köztudott, a vállalkozók számára kötelező a kamarai tagság. Az Országgyűlés a Kereskedelmi- és Iparkamara, a Kézműves Kamara és az Agrárkamara létrehozását foglalta törvénybe, jelenleg tehát ezek valamelyikébe kell minden vállalkozónak betagozódnia. Önálló művészeti kamara létrehozása és elismertetése egyelőre nem valószínű. A népművészetben tevékenykedőknek az az érdeke, hogy lehetőleg mindannyian egy kamarai tagozatba tömörüljenek, mert csak így remélhető, hogy az adószerűen befizetett tagdíjakból valamennyi is az ő hasznukra legyen felhasználható. Erre nyújt lehetőséget Lelkes Lajos javaslata, miszerint az Agrárkamarában megvan a fogadókészség egy ilyen tagozat létrehozására. A Táncház Egyesület vállalja, hogy az Agrárkamara Népművészeti Tagozatába belépők, vagy átjelkentkezők ügyét koordinálja, amíg a tagozat saját adminisztrációja kialakul. Várjuk tehát az érdeklődésedet: Táncház Egyesület 1255 Budapest, Pf. 153. Tel/fax: 214-3521

rövid határidőre! Vonós és pengetős hangszerek javítása, restaurálása. Szerényi Béla hangszerkészítő népi iparművész, a Népművészet Iú Mestere. 1037 Budapest, Fergeteg u. 11. T/F: 205-7988

folkMAGazin

13

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1996/1  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Kallós Zoltán 70 éves; Novák Ferenc: Hagyományaink; Tálalóba tálalható; Banner Zoltán: Szobrász nép – népi szob...

folkMAGazin 1996/1  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Kallós Zoltán 70 éves; Novák Ferenc: Hagyományaink; Tálalóba tálalható; Banner Zoltán: Szobrász nép – népi szob...

Advertisement