Page 14

operákban hordanak a szereplők (vagyis a császárság korát idéző népviseletekről beszélünk). Felkavaró élmény volt látni az oktatási módszereket, megismerni a tanításról szóló elképzeléseket. Mindig és mindenhol találkoztunk formaruhás óvodásokkal, kisiskolásokkal, gimnazistákkal. Tömegesen viszik őket minden olyan helyre, ahol taníthatnak nekik valamit, így például a skanzenekbe vagy a paraszti gazdálkodást bemutató farmokra, mezőgazdasági termelőhelyekre, ahol növényeket ültetnek, állatokat simogatnak. Ezrével hozták el őket a Folkoriadára is. Itt különösen példaértékűen bánnak a gyerekekkel, és átadnak nekik mindent – a dobolás tudományától kezdve a táncig, a kézművességtől a rendkívül nehéz koreai mozdulatokig –, ami az identitásukat erősíti és koreaivá teszi őket. (Ezt a folyamatot néhány kereskedelmi csatorna is erősíti, amelyeken napi huszonnégy órában a koreai népművészet tudományát tanítják, állítólag nagy nézettség mellett.) A fesztivál helyszínén nem volt ritka a napi 190 ezer látogató sem, és azt is megszoktuk, hogy ha este, a fellépés kezdete előtt öt perccel, a rettentő hidegben még senki sem volt a színpadnál, kezdéskor akkor is biztos, hogy legalább pár százan megjelentek. (A földből nőttek ki? Nem tudni.) Néhány alkalommal tájelőadásokra is vittek minket, amelyek közül kiemelkedő volt a Mokpo-i, ahol éppen ezen a hétvégén rendezték meg a Forma–1 Korea futamát. Ezen kívül ekkor zajlott a nemzetközi filmfesztivál Busanban a legnagyobb hollywoodi sztárok tömeges részvételével, vagyis Korea ezekben a napokban, hetekben majd’ minden téren világraszóló eseményt rendezett.

14

Folyamatosan visszaköszönt valami a koreai tradíciókból, a hotelban a földön alvás, a hagyományos, földön ülős koreai éttermek és az ételek, vagy a szöuli Császári Palotában óránként látható, több mint ötszáz szereplős történelmi játék. Nem mellékes tény, hogy a magyar együttes igen hamar nagyon népszerű és közkedvelt lett. A szervezők megszokták, hogy a műsoridőt komolyan vesszük, mindig örültek, ha megérkeztünk a színpadhoz, mindig elmondták, hogy velünk nagyon könynyű, mert óraműpontossággal dolgozunk. A többi fellépő között is hamar híre ment, hogy a Hungarica rendkívül figyelemre méltó. Ennek köszönhetően számtalan alkalommal tisztelték meg előadásunkat szabadidejükben más együttesek – például a franciák többször is –, mintegy módszertani terepgyakorlatként. Kiemelkedően szép emlék a szöuli egyetem magyar tanszékének hallgatóival való találkozásunk. Mintegy kétszáz koreai fiatal tanul magyarul. Velük egy közös fellépés kapcsán találkoztunk, ugyanis van magyar táncegyüttesük. Tiszteletünkre a Kállai kettőst mutatták be, Rábai Miklós koreográfiáját. Függetlenül attól, hogy ez régi mű, ki kell emelni, hogy videofilm alapján, minden segítség nélkül, maguktól tanulták be, és olyan elszántan és szeretetteljesen adták elő, hogy többünk könnye – személy szerint a nagykállói hungaricás táncosunké – kicsordult. Hihetetlen volt látni és hallani Szöulban a magyarul beszélő, magyarul táncoló koreai fiatalokat. A Folkloriada szervezőbizottsága minősítette az együtteseket, a Hungarica Táncegyüttes „excellent” minősítést, illetve meghívást kapott a világfesztivál záró ceremóni-

ájára, a kontinensenként egy együttest felvonultató exkluzív gálaműsorba. Ezen közel hatvan országból csak négy ország (és együttes) szerepelt mindösszesen. A bemutatott előadások a szervezők igényeinek megfelelően kerültek összeállításra, harminc, húsz, tizenöt és öt perces időtartamban kaptak helyet a különböző színpadokon. Mi igyekeztünk hitelesen és teljes körűen megmutatni a különböző tánctípusainkat. Színpadi szereplésünk mellett fontos szerepet kaptak a velünk utazó kézművesek is: Kiss Tünde Hollókőről, Berecz Zsuzsa Mezőkövesdről, Matyóföldről, valamint a százhalombattai Winklerné Petri Kiss Borbála viseletkészítő, a Népművészet Ifjú Mestere. Minden nap tartottak kézműves foglalkozásokat. Ezt a programot egészítette ki Mészáros Csaba kétnapos jelenléte, aki az egyik szponzor cég vezetője és nem mellesleg szalmafonással is foglalkozik. Koreában nem maradt hölgy, akit ne gyűrűzött volna meg, és ne kápráztatott volna el furfangos szalmagyűrűivel. A magyar delegáció felbecsülhetetlen jó tulajdonsága volt a fegyelmezettség, amelylyel ezt a három hetet és előtte az egy évet végigcsinálták. A táncosok fantasztikus teljesítményt nyújtottak. A közösséget erősítette a Hatvan Banda, amelyben ezúttal Pál Éva volt a prímás. Nem elhanyagolható az sem, hogy amikor Moussa Ahmed kilépett a nagybőgő mögül és táncolni kezdett, a közönség szó szerint felhördült. Október 16-án élményekkel telve és fáradtan érkeztünk meg Budapestre. Mindannyian átélhettük azt a csodát, amelyet az együtt töltött idő és egy ilyen méretű világfesztivál jelent. Természetesen, a pozitív élmények mellett voltak negatív tapasztalatok is, de a Hungarica Néptáncegyüttes minden tagja magáévá tette az alapelvet, hogy mindig, minden a fejekben és a szívben dől el, így minden adódó probléma a lehető legrövidebb időn belül megoldódott. A résztvevők mindent kiválóan, példaértékűen kezeltek, soha, semmilyen nehézség nem törte meg őket. Köszönjük a Nemzeti Kulturális Alapnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, az Evopro-nak, a Conflex-nek a megvalósításhoz nyújtott anyagi segítséget, a Turkish Airlines-nak a különleges bánásmódot, amelyben minden beszálláskor, Budapesten és Szöulban minket részesítettek. Köszönjük Héra Évának, a Folklórfesztiválok Szövetsége elnökének a fáradhatatlanságát, és köszönet mindenkinek, aki a Hungarica Néptáncegyüttes és ezzel Magyarország nevét három hét alatt a világ szakmai közvéleménye számára védjeggyé tette. Szigetvári József

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

folkMAGazin 2013/2  

A TARTALOMBÓL: Busai Norbert: Jaskó István „Pitti” emlékére; Andrásfalvy Bertalan: Martin György laudációja; Novák Ferenc: Szőllősy Szabó La...

Advertisement