„Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...
A TARTALOMBÓL: 6. In memoriam Bodor Anikó Hajnal Jenő 7. Balogh Márton (1946–2010) Bella István; Aranyos Károly 8. Dudaverseny magyar módra K. Tóth László 11. Kínában járt a Mecsek Táncegyüttes Molnár Péter 12. Népzene ízlés szerint (Tárkány Művek) Ménes Márta 13. Új fórumok a tánckutatásban Bolvári-Takács Gábor 14. EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT? Kóka Rozália gyermekrovata 16. A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Margitka, a palóc népművész Kóka Rozália 20. MAGTÁR „A magyar nép művészete” I. kötetéről Fülep Lajos 22. A X. Koprivsticai Fesztivál Nagy Timea 27. Csizma az asztalon (Novák Ferenc) Szentei Anna
Az alábbiakban egy internetes naplóban angolul megjelent szubjektív értékelés (http://horinca. blogspot.com/2010/03/tanchaztalalkozo-hungarian-national.html), majd az ahhoz érkezett válasz (http://tanchaztalalkozo.hu/eng/index.php?option=com_content&task=view&id=137 &Itemid=1) magyar fordítását tesszük közzé.
A
jó fesztiváloknak, akár a jó ételeknek, szavatossági idejük van. Ha ez lejár, akkor frisset kell vásárolni, mert már kicsit penészesedik és kezdi átvenni a többi étel ízét a hűtőszekrényben. Sajnos ez a helyzet az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárral is, ami valószínűleg a leghos�szabb és legnehezebben kiejthető nevű folklórfesztivál a világon. (A Táncháztalálkozó 1982 óta minden évben megrendezésre kerül a Budapest Sportarénában a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként.) Valaha ez volt a világ egyik legizgalmasabb népzenei fesztiválja. A korai ’90-es években, amikor először nyíltak meg a kelet-európai határok és az amatőr gyűjtők elkezdték felkutatni a szomszédos országokban az ismeretlen falusi bandákat, a Táncháztalálkozó volt az a hely, ahol igazi felfedezésekre és igazi barátokra lehetett lelni. Mára a rendezvény nagyjából átalakult egy, a „néptánc-biznisz”-re épülő, kereskedelmi piaccá, a TV-szponzorok számára készült színpadi show-műsorrá, és a vidéki néptáncegyüttesek bemutatójává, megfűszerezve egy kis szabad örömzenéléssel a buszparkolóban. Folklórfesztivál egy beltéri sportcsarnokban – urambocsá’, valljuk be, nem ez
a legalkalmasabb helyszín a hagyományőrző kultúra bemutatására. Bár rengeteg barátom nagyon keményen dolgozik a fesztivál megszervezésén és tudom, hogy a rendelkezésükre álló korlátozott források ellenére nagyszerű munkát végeznek, mégis azt kell mondanom, hogy ezek a nehézségek nem tartoznak a látogatókra, akik azért jönnek ide, hogy élő, autentikus népzenét hallhassanak. Ahelyett, hogy az egész fesztivált temetném, inkább csak egy pár apróság miatt „nyafogok”. Az egykori Táncháztalálkozók legnagyobb vonzerejét egyrészt a szabad, improvizált muzsikálások jelentették – különösen vonzó volt a lehetőség, hogy erdélyi bandákkal lehetett együtt játszani –, másrészt a kézművesek, akik különböző vidékekről érkeztek, hogy itt árulják az eredeti viseleteket, az agyagedényeket, szőtteseket és faragásokat. Nagyszerű helyszín volt ez az egész évre való születésnapi ajándékok beszerzésére. Mostanra a küzdőtér elüzletiesített szuvenír-piaccá alakult át, miközben a hagyományos kézművesek egy hátsó terembe lettek kiszorítva, ahelyett, hogy a fő helyszínen, a többi árus között kaptak volna helyet, mint régen. A régebbi fesztiválokon a
30. A folklorista Vikár Béla – IV. Pávai István 32. 20 éves a Muharay Szövetség Antal László 34. A népzene a biztos talapzat Zipernovszky Kornél 36. A pásztorfurulya... – II. rész Bolya Dániel 38. „Zalai pontozó”. Angelus Iván 42. Hová tűntek a táncosok? Grecsó Krisztián 43. TÁNCHÁZAK, TANFOLYAMOK... 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője
Tatros együttes
fotó: Gorácz József
Címlap: „Édesanyám nővére”; belső borító: „Édesanyám és szomszédasszonya” – Holecz Istvánné Kanyó Margit archívumából
3