„3,5-ös Jack” Egyetlen előnye, hogy kicsi, emiatt pl. walkmaneknél nem is nagyon használnak mást. Különben megbízhatatlan, könnyen szétcsúszik, nem érintkezik rendesen, recseg, ropog stb. Monó és sztereó változata is van, sztereó esetén a helyes bekötés: csúcs > bal; gyűrű > jobb; a maradék hosszú „cső” a közös árnyék. Elvben lehetne szimmetrikusan is használni, mint 6,3-as testvérét, de nem szokták, mert akkor a sztereóhoz két csatlakozó kellene.
XLR („Canon”)
„RCA” vagy harangcsatlakozó
A professzionális szimmetrikus rendszerek jellemző csatlakozója. Három csatlakozási pont van benne, negyedikként használható a fémház. Véletlen szétcsúszás ellen egy bekattanó pöcök által védve van. Mechanikailag szinte tönkretehetetlen (öntvény ház, vastag, süllyesztett érintkezők). A kábel egyik végén mindig „apa”, másik végén „anya” csatlakozó van. Ennek két előnye: ránézésre látszik, hogy egy készüléken melyik a kimenet, melyik a bemenet. (Ha tüskéket látunk: kimenet, ha lukakat: bemenet.) Másik előny, hogy így az XLR kábelek egymással hosszabbíthatók. Csak aszimmetrikus bekötése lehetséges. Előnye, hogy – precíz kivitelezés esetén – teljes felületén érintkezik. Maga a csatlakozó is koaxiális, akárcsak a kábel, ha pedig a háza is fémből van, akkor megoldható, hogy az árnyékolás végig teljesen körben meglegyen. Elsősorban HiFi-re tervezték, túl sok „ki-be dugdosást” nem bír ki.
DIN („tuchel”)
„6,3-as Jack”
Professzionális hangtechnikában széles körben használják ezt a csatlakozót, a hangszerektől keverőpultokon és patch-paneleken át az effektekig és a fejhallgatókig. (Kisebb hangosító rendszereknél hangfalhoz is, de arra nem ideális.) Elektromos csatlakozás szempontjából az RCA korrektebb megoldás, a jack azonban jóval strapabíróbb felépítésű. Van monó és sztereó változata, mely utóbbit szimmetrikus rendszerben is használhatjuk. Hátránya, hogy az érintkezési pontok „egymás mögött” sorban helyezkednek el, tehát a csatlakoztatás pillanatában mindenképpen érintkeznek olyan pontok is, amelyeknek egyébként nem kellene (vagy nem szabadna). Többek között ezért nem szerencsés hangfalhoz használni, mert egy esetleges véletlen kihúzáskor keletkező zárlat tönkreteheti az erősítőt, vagy akár a hangfalat is.
Profi körülmények között manapság leginkább MIDI csatlakozóként találkozhatunk vele. Előfordulhat még régebbi európai (főképp német, illetve kelet-európai) készülékeken (AKG, Uher, Neumann, Telefunken, illetve BEAG, TESLA stb.). Leginkább azonban KGST háztartási készülékeken jellemző. A profi változata fémöntvény házas, hollandi anyával biztosítható, precíz, üzembiztos csatlakozó, a kommersz azonban rendkívül gyenge. Létezik 3, 5, 6, 7, sőt 8 pólusú változat, rengetegféle bekötéssel. Ha mikrofonon (v. magnó, keverőpult mikrofonbemenetén), illetve lemezjátszónál találkozunk vele, nyugodtan használhatjuk ma is, csak „átalakító kábelt” kell készíteni a jelenlegi XLR ill. RCA szabványú csatlakozóhoz. (A lábkiosztást ki kell nyomozni, mert mint írtam, rengeteg a variációs lehetőség.) Bármilyen más ki- illetve bemenet esetén (a már említett impedancia-probléma miatt) komoly nehézségekkel találhatjuk magunkat szemben. Ha csak nem okvetle-
43