A zenekedvelők folyamatosan hallgathatták a népzenei koncerteket. Mindkét nap volt folk-kocsma, ahol többek között két közismert virtuóz együttest hallhattunk, a magyarpalatkai és a szászcsávási zenekart. A koncerteken jubiláló zenekarok is felléptek: a Kalamajka 25 éves, a Hegedős 20 éves, a Méta 20 éves, a Kalyi Jag pedig szintén 20 éves születésnapját ünnepelte. A Körcsarnok első emeletén a Konkam Stúdió „Etno-mozi” rendezvényén folyamatosan filmeket vetítettek. Íme egy kis ízelítő: Tinka, TáncházFilm, A tündérek ajándéka, a Szászcsávási banda, Magyar népi viseletek, Kalotaszeg Nagyasszonya és más filmek. Az eddig említett eseményekből is látszik, hogy mennyire átgondolt, sokszínű, gazdag programsorozatban lehetett része a közönségnek. De még nem is beszéltünk a leglátogatottabb helyszínről. A Körcsarnokban mindkét nap Tánchagyományaink címmel táncoktatáson vehettünk részt. A tánctanítás hatalmas területet járt be földrajzi értelemben is, a táncdialektusok számát tekintve is. A táncok világában ismeretlen ember a puszta felsorolás láttán is elhűl, mennyire gazdag tánchagyománya van a Kárpát-medencének. Vajon eleget tudunk-e róla? Vasárnap a nemrég eltávozott Vásárhelyi László emlékére az örökös aranysarkantyúsok és aranygyöngyösök hatalmas sikerű műsort mutattak be a Körcsarnokban. A programok mindkét napon az SAP színpadán adott gálaesttel zárultak, amelyet szombaton a Fővárosi Művelődési Házban hajnalig tartó bál is követett. Az első nap a Néptáncgála műsorát láttuk a Martin Néptáncszövetség rendezésében. Pályázatot írtak ki a fellépésre, amelyet idén a Jászság Népi Együttes nyert el. A műsorvezető az együttest jászsági műhelynek, együttes-bokornak nevezte, hiszen nemcsak színpadi produkciókat állítanak össze, hanem sokirányú tevékenységet folytatnak a gyűjtés, kutatás, hagyományőrzés, oktatás és nevelés terén. Az együttes művészeti vezetője Szűcs Gábor és Urbán Mária, asszisztenseik Kuli Orsolya és Kocsán László. Az együttes tevékenységéről Dobos Beát, az egyik táncost, a Hagyományok Háza néptáncos előadóját kérdeztem, aki elmondta, hogy a Jászság Népi Együttes 1971-ben alakult Jászberényben, egy olyan
Egész nap szólt a zene és pörgött a tánc Ezrek kóstoltak bele a hagyományokba A hét végén huszonkettedik alkalommal rendezték meg az SAPcsarnokban és a Körcsarnokban az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárt, amin kétezer-ötszáz, a Kárpát-medence minden tájáról érkezett résztvevő lépett fel. A táncbemutatók és a tánctanítás, a kirakodóvásár mellett meg lehetett nézni a hangszerkészítők kiállítását vagy a táncházmozgalommal kapcsolatos filmeket is. Legalább százötven kisgyerek és persze szülő énekel és tekergőzik egyetlen hatalmas csigavonalban, ami persze azért itt-ott megszakad néha. Nem könnyű egy kétéves csöppség apró lábainak lépést tartani a mellette sétáló langaléta kamasszal. Így aztán volt, aki úgy döntött, könnyebb apu nyakában ülve megtanulni ezt a szabolcsi gyermekjátékot, és akkor legalább csak a dalszövegre kell figyelni, a lépésre nem. Bár ennél a játéknál csak sétálni kell, nem úgy, mint odaát, a másik teremben, ahol épp magyar néptáncok egy-két lépését igyekeznek megtanítani a vállalkozó szellemű jelentkezőknek. A csárdás alaplépései még mennek is, de amikor a lengetővel megtűzdelt lépéskombinációt kellene utánozni, kiderül, hogy nem is mindig egyszerű megkülönböztetni a jobb lábat a baltól. Mindenesetre messziről látszik, hogy ki az, aki nemcsak a tévében látott már néptáncot, hanem maga is műveli. És ehhez az sem kell, hogy színes-tarka népviseletben pompázzon. Alig múlt néhány perccel tíz óra, máris rengetegen vannak. A gyerekek többsége azonnal a tánctérre penderült, amint hívták őket, és hatalmas lelkesedéssel kezdték tanulni a táncokat. Néha persze furcsa volt látni, amint Eminem vagy éppen Papa Roach feliratú pólóban ropta valaki a Pomáz környéki szerb táncok egyikét, de a lényeg az, hogy táncolt. A szervezők célja, hogy az ezredforduló után is az eddigi hagyományok szellemében, de a közönség igényeit is figyelembe véve szervezzék meg a találkozót. Ezért van a táncbemutatók mellett például Kárpát-medencei vagy jubiláló zenekarok koncertje, népviselet-bemutató, folk- kocsma, vitadélután, ezért mutatkozik itt be a Folkrádió, jelenik meg a folkMAGazin jubileumi száma, és ezért zárul a programsorozat össznépi mulatsággal. A látogatók között nagyon sok fiatal pár van. Olyanok is akadnak, akik három pici gyerekkel érkeztek, a legkisebb alig egyéves lehet, babakocsiban ücsörög. A táncházmozgalom célja éppen ez: rávenni a fiatalokat, hogy megismerjék a néptáncot, a népi hagyományokat, kultúrát, és később így neveljék saját gyerekeiket is. A két tánctér között számtalan sátort vertek fel, amelyekben kézműves-bemutatók köré gyűltek a gyerekek: úgy láttam, a legnagyobb sikert az az asztal aratta, ahonnan aztán a gyerekek nyakig csirizesen távoztak, kezükben a frissen készített ajándékkal. Persze a legtöbben itt csak árulják portékáikat: hangszereket, nemez- és bőrtárgyakat, kerámiákat, népzenei CD-t, népi stílusú ruhákat, dísztárgyakat. Felsorolni is képtelenség, mint ahogy nyilván a szülőknek sem lehet egyszerű nemet mondani a gyerekek minden kérésére: hol innen, hol onnan hallok egy vékony gyerekhangot: anyu, ezt nézd meg, olyan szép... Néhány méterrel arrébb az Erdélyből érkezett árusok pakoltak ki. Ez nemcsak az asztalokon lévő tárgyakon látható, de az árakon is: a másik teremben majd háromezer forintért kapható gyöngy nyakláncot itt ötszázért árulják. Van itt gyapjúpulóver, rongyszőnyeg, házi szőttes, hímzett díszpárna és falidísz. Nem egy japán turistát láttam, amint éppen erdélyi menyecskének öltöztették, és az egész öltözékért annyit fizetett volna, mint a másik teremben egyetlen ruháért. (S. M.)
Henics Tamás felvétele
folkMAGazin
Népszabadság, 2003. március 31.
15