gyon örültem a felkérésnek, de nem tudtam, mivel jár ez az élet. Nagyon furcsa volt eleinte, hogy zenekar kísér, nehezen szoktam meg, mert addig csak szólóban énekeltem. Igen tetszett viszont, amikor a próbákon készült felvételeket otthon meghallgattam. – Ma már másként muzsikáltok, mint annak idején. Ha elektromos hangszereket nem is használtatok, régebben előfordult, hogy lemezen az adott tájegységre nem jellemző zeneszerszámokat is megszólaltattatok, s rövid, néhány perces „számokat” játszottatok. Mára viszont a nagyobb lélegzetű összeállítások hívei lettetek… – V. B.: Korábban a zenekar nyilván inkább a rövidebb számokat szerette, de fő célunk mindig is az archaikus zene és játékmód minél tökéletesebb elsajátítása volt. Ezen elvünk alapján indítottuk el az adatközlőkkel megjelenő, „Mestereink” című lemezsorozatunkat. Nem érdekelnek bennünket a divathullámok, mert Nyugat-Európában is azt látom, hogy az elektronikus zene, az előre gyártott effektek túlkínálata miatt egyre többen vonzódnak az akusztikus hangszereken megszólaltatott muzsikához. Egy lengyel zenekar például nemrég feldolgozta ugyan Sebő dalait elektromos hangszerekkel, de az ilyesmi fut egy-két évig, s aztán annyi. A Téka Alapítvány által kiadott felvételek viszont állandó értéket képviselnek. Remélem, a „Mestereink” sorozaton látszik, hogy nem a rövid idõ alatt bezsebelhetõ profit a cél. – L. Gy.: Előfordul, hogy újabb stílusban játszunk el egy zenét, például szaxofonos közreműködésével, de ilyenkor is a tradicionális, hiteles előadásmód a lényeg. Erre már csak azért is odafigyelünk, mert az említett Filharmónia-koncert óta rendszeresen járunk óvodákba, iskolákba táncházat és koncertet tartani. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jövő generációja is hallhasson valaTárnoki Beatrix idén végzett a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskolán. Óraadó tanárként Bugyi községben tanít kobzát a Bessenyei György Művelődési Házban, az ürömi József Nádor Általános és Művészeti Iskolában pedig éneket tanít. Az interjú napján épp az esküvői ruháját próbálgatta. Vizeli Balázs Zsámbékon a Zeneiskolában, Ráckevén a Művészeti Iskolában, Bugyi községben a Bessenyei György Művelődési Házban tanít hegedűt. Lányi György az ürömi József Nádor Általános és Művészeti Iskolában tanít dudát, furulyát, kobzát, valamint ennek kihelyezett tagozatán az Óbudai Waldorf Iskolában, s vezeti a kisgyerekekből álló Magonc együttest. Havasréti Pál az ürömi József Nádor Általános és Művészeti Iskolában tanít tekerőt, bőgőt és ütőgardont.
mit a magyar nyelvterületek népzenéjéből, megtudhassa, hogy az egyes tájegységeken milyen hangszerek fordultak elő, ha már a médiumokban nemigen lehet ilyesmivel találkozni. Most „Magyarok muzsikája” címmel adunk műsort, az Ordasok tánccsoport közreműködésével. – 1983 óta az idei nyár volt az első, amely Téka-tábor nélkül múlt el. Az elkövetkező években nem szerveztek majd újra tábort? – H. P.: Nem. Amikor elkezdtünk táborokat tartani, mindenkinek mondogattuk, hogy ők is szervezzenek saját tábort, mert nem győzzük fogadni az embereket. Ma már tényleg rengeteg működik. Erdélyben is bő a választék, s szaktáborok is léteznek, amelyek egy-egy nemzetiség vagy tájegység népzenéjével foglalkoznak. S néhányukban velünk is lehet találkozni, most is voltunk például Válaszúton, Gyimesben, s a III. Tekerő-Duda Szaktáborban, a Csepel-szigeten. – Terveztek újabb lemezeket a közeljövőben? – V. B.: Egy gyermeklemezt, s a „Mestereink” sorozatban egy dudás lemezt és a második széki albumot szeretnénk megjelentetni. – Az ősztől hol találkozhatunk veletek a svájci, németországi és kanadai turnétokon kívül? – L. Gy.: Minden hónap első péntekén az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban gyerek- és felnőtt-táncházat tartunk, minden második pénteken pedig a Virányosi Közösségi Házban húzzuk a talpalávalót. Előbbi helynek a Vadrózsák Táncegyüttes, az utóbbinak Timár Sándorék tánceggyüttese, a Csillagszemű a házigazdája, s Timárék hihetetlen profi táncpedagógiával tartják a táncházat. A most induló évadban Fonó ad otthont minden első szerdán a Téka Klubnak. Mindenkit szeretettel várunk! K. Tóth László
folkMAGazin
49