Weisz Boglárka: Bihar megye hatóságának működése a Zsigmond-korban

Weisz Boglárka*

Bihar megye hatóságának működése a Zsigmond-korban

A Zsigmond-kor a megyék történetében nem jelent önálló korszakot,1 mégis a megye hatóságának működésében számos változás éppen ebben az időszakban zárul le, avagy következik be. Bihar megye esetében mindezek a változások jól nyomon követhetőek, éppen ezért az elemzés I. Lajos halálától vizsgálja az ispán szerepét, a megye bírói székének működését, a megyében tartott nádori közgyűléseket és a megye egyéb feladatait.

A megye területe

Bihar megye határai ugyan a Zsigmond-korra rögzültek, ekkor azonban több, kisebb birtok áthelyezésére került sor egyrészt Bihar megyébe, másrészt Bihar megyéből a szomszédos megyékbe.2 1412-ben Zsigmond Telegdi János kérésére a Szatmár megyében fekvő (Gálos)Petri birtokát Bihar megyéhez csatolta (ugyanekkor a Bács megyei Mohal birtokot Csanád megyéhez tette át). A kérelem indoklásában az szerepelt, hogy mivel e két megyében csak egy-egy birtoka van Jánosnak, míg ahová az átcsatolást kérte, több birtokkal is rendelkezik, ezért az előbbiek ügyében kapott megyebeli idézések, tudományvételek és pereskedések miatt sok

* A szerző a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) „Lendület” Középkori

Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport (LP2015-4/2015) vezetője, a BTK

Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa (weisz.boglarka@btk.mta. hu). 1 C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza 2008. 8. 2 A Zsigmond kori birtokáthelyezésekre lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 19–22.

kára származik.3 Az uralkodó az áthelyezésekkel párhuzamosan a birtokokat korábbi megyéjük ispánjainak, alispánjainak és szolgabíráinak joghatósága alól is kivette,4 ami egyben azt is jelentette, hogy ezen birtokok miatt már az új megye előtt kellett fellépni Telegdivel szemben. Az ősi birtokokat is Biharban bíró Telegdi család Petrit a 14. században szerezte meg.5 Petrit azonban a király egy oklevelében már korábban, 1398-ban is Bihar megyeinek mondta, amikor János kérésére lánytestvéreit és leánygyermekeit fiúsította, és felsorolta mindazon birtokait, amelyeket megörökölhetnek majd a fiúgyermekkel nem rendelkező Jánostól.6 A birtok áthelyezését elősegítette, hogy Petri Szatmár és Bihar megye határán feküdt, az pedig, hogy már korábban is e megyében fekvőnek mondták, valóban annak volt köszönhető, hogy János birtokai is nagyobbrészt e megyében feküdtek, míg Szatmárban más birtokkal nem rendelkezett.

De nemcsak növekedett ilyen formában a megye területe a Zsigmond-korban, hanem csökkent is. 1429-ben Zsigmond Szántói István és Bekcs (Zsidói István fiai) Margitafalva, Kéc, Hertig, (Monostoros)Ábrány, Dizsér, Akor, Lüki és Szunyogd birtokokban lévő részeit kérésükre Biharból Közép-Szolnok megyéhez csatolta, és e falvakat (az ugyanekkor Közép-Szolnokba áthelyezett Kraszna megyei birtokokkal együtt) kivette Bihar megye ispánja,

3 1412. febr. 10.: Ideo ipse per continuas citaciones, inquisiciones et alios processos racione earundem possessionum in dictis comitatibus contra ipsum fieri solitos plus gravaretur in laboribus et expensis — Magyar Nemzeti Levéltár Országos

Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 254 837. 4 1412. febr. 10.: Zsigmondkori Oklevéltár I–XIII. Összeállította Mályusz Elemér,

Borsa Iván, C. Tóth Norbert, Neumann Tibor, Lakatos Bálint, Mikó Gábor. (A

Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3–4., 22., 25., 27., 32., 37., 39, 41., 43., 49., 52. és 55.) 1951–2017. (a továbbiakban: ZsO) III. 1721. sz. 5 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. (Település- és Népiségtörténeti Értekezések 5.) Budapest 1940. 321., Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. (A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 60.) Nyíregyháza 2008. 91. 6 1398. márc. 6.: Blazovich László–Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568–1572. Szeged 1995. 154., 1398. szept. 30.: uo. 158.

alispánja és szolgabírái joghatósága alól.7 Az ügy érdekessége, hogy a felsorolt birtokok Ábrány kivételével korábban nem Bihar megyéhez tartoztak, hanem Közép-Szolnok és Kraszna megyékhez, áthelyezésükre Biharba pedig épp Zsigmond alatt kerülhetett sor, mégpedig 1422-ben, amikor e birtokokat az uralkodó Csáki Miklósnak és Györgynek, valamint a fent említett Zsidói István fiainak, Istvánnak és Bekcsnek adományozta.8 Ugyanők a Bihar megyei Ábrány felét (más birtokokkal együtt) 1425-ben vásárolták meg a Kusalyi Jakcsoktól.9 Az 1429. évi áthelyezés mögött az a szándék állhatott, hogy ily módon a Csákiak és Szántóiak birtokrészei elkülönüljenek egymástól. A birtokok ebben az esetben is megyehatárokon feküdtek.

Az ispán távozása a megyei közéletből

I. Lajos 1382. szeptember 10-én bekövetkező halála után Mária Telegdi Miklós fia Miklóst nevezte ki bihari ispánnak,10 aki 1384-ig töltötte be ezt a tisztséget,11 és egyúttal ajtónállómester is volt.12 Korábban, 1357 és 1367 között, udvari lovagként jelenik meg a forrásokban,13 arról azonban nem tudunk, hogy a bihari ispánságon és az ajtónállómesterségen kívül más méltóságot is viselt volna valaha. Telegdi személyében — elődjéhez hasonlóan — egy

7 1429. máj. 26.: ac de iudicio et iuridiccione comitum et vicecomitum parochialium necnon iudicium nobilium et quorumlibet iusticiariorum predictorum comitatuum eximimus et expiamus — DL 65 024., C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 19. 8 1422. jún. 9.: Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez I/1. 1229–1499. Szerk.

Bártfai Szabó László. Budapest 1919. (a továbbiakban Csáky I/1.) 314–315. 9 1425. júl. 22.: Csáky I/1. 335. 10 1382 augusztusában még Toldi György állt a megye élén, lásd Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457 I–II. (História Könyvtár – Kronológiák, adattárak 5.) Budapest 1996. I. 113. 11 Telegdi Miklós 1382 decemberétől mutatható ki, lásd Engel P.: Archontológia i. m. I. 113. 12 Engel P.: Archontológia i. m. I. 49. 13 Engel P.: Archontológia i. m. II. 241.

Bihar megyében jelentős birtokokkal rendelkező nemes került a megye élére. Ebből az időszakból Biharnak csak két oklevele ismert, mindkettő azonban arról tesz tanúbizonyságot, hogy Telegdi — éppúgy, mint elődje — jelen volt a megye ítélőszékén, a sedrián, azaz aktívan részt vett a megye működésében. 1382. december 9-én a négy szolgabíróval ad ki közösen oklevelet (Várad)Olasziban. Az oklevél hátoldalán két (záró)pecsét töredéke látható, egy nagyobb és egy kisebb pecsété.14 1383. május 12-én Miklós ispán újra a négy szolgabíróval állított ki oklevelet Váradolasziban, melyen két (záró)pecsét töredéke látható.15 Ezt követően három évig nem ismerjük a bihari ispánt. 1386. április 10-én Pudvyna-i Miklós fia Tamás bihari ispán és a négy szolgabíró Micskén, a sedrián állít ki oklevelet.16 Engel Pál archontológiájában Pudvyna-it Podvinnaival azonosította, és nem tekintette ispánnak, csak alispánnak.17 Ha Engel azonosítása helyes, és így Tamás egy Pozsega megyéből származó személy (akiről más adattal nem rendelkezünk), akkor valóban elképzelhető, hogy comes címmel szereplő alispánnal van dolgunk. Podvinnai személyén keresztül a megyésispán kilétét nem lehet megállapítani, legfeljebb az valószínűsíthető, hogy nem Bihar megyei birtokos volt.18 A következő ispánról már biztosan tudjuk, hogy nincsenek birtokai a megyében. 1390. március 12-én Szécsényi Kónya bán fiait, Frankot és Simont mondják zólyomi és bihari ispánoknak.19 1387-ben Frank még egyedül mutatható ki zólyomi ispánként, és Simon ekkor még nem viselt ispánságot.20

14 1382. dec. 9.: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 89 511. 15 1383. máj. 12.: DL 38 197. 16 1386. ápr. 10.: DL 7203. 17 Engel P.: Archontológia i. m. I. 112. 18 Mivel később Bihar az alsó részek megyéivel együtt egy kézbe került, felmerülhet a lehetősége annak, hogy Garai Miklós, aki Temes (és Zaránd), Csanád,

Krassó és Keve megyékben volt ispán (1375–1386), viselhette a bihari ispáni címet is halálig, 1386 júliusáig, lásd Engel P.: Archontológia i. m. I. 203., II. 81. 19 1390. márc. 12.: DL 7574. 20 Frank és Simon Fejérbányát kapják ekkor adományba, és még csak Frankról állítja az oklevél, hogy többek között zólyomi ispán volt, lásd 1387. okt. 29.: DL 7315.

A következő évtől azonban zólyomi, honti és trencséni ispánként jelenik meg Simon,21 ráadásul testvérével, Frankkal közösen,22 így feltehető, hogy a bihari ispánságot nem sokkal 1390 márciusa előtt kaphatták meg. Ők már bizonyosan nem vettek részt a megye életében, az első olyan oklevél a sedriáról, amit nem az ispán, hanem az alispán adott ki a szolgabírákkal, 1393. szeptember 16-án kelt.23 Ettől kezdődően az ispán már nem mutatható ki a sedrián, azt a megyében kisbirtokos alispán vezette.24 Az ispán és a sedria kapcsolata annyiban maradt meg, amennyiben az ott kirótt bírság egy része az ispánt illette, amivel természetesen maga rendelkezett, ha úgy látta jónak, a saját részét el is engedhette.25 A Szécsényi Simont követő ispánok mindegyike Bihar megyei nagybirtokos volt, sőt, a korszak nagyobbik részében Csáki Miklós és fiai álltak a megye élén, miközben nagyrészt az erdélyi vajdai hivatalt is betöltötték.26 Kezdetben, úgy tűnik, az uralkodó nem kívánta Erdély és Bihar kormányzását összekapcsolni. A megye ehelyett ispánján keresztül része lett a délkeleti megyékből álló tartománynak.27 1394-től, a szörényi báni méltóság megszűntetésétől, Temes, Zaránd, Krassó — így valószínűleg a vele a 14. századtól összekapcsolódó Keve is28 —,

21 Engel P.: Archontológia i. m. II. 222., 1388. jún. 11.: Pesty Frigyes: Krassó vármegye története III. Oklevéltár. Budapest 1882. (a továbbiakban: Krassó III.) 177. 22 Engel P.: Archontológia i. m. I. 137. 23 1393. szept. 16.: DL 89 582. 24 Német János (1393), Geszti János (1410 k.), Esztári Imre (1422), Hencidai Mihály (1429–1430), lásd Engel P.: Archontológia i. m. I. 113. 25 1403. febr. 1.: ZsO II/1. 2242. sz. A bírságok másik része a szolgabírákat illette, lásd 1405. jún. 17.: ZsO II/1. 3980. sz., 1435: Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457. Ed. Franciscus Döry, Georgius

Bónis, Vera Bácskai. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II.) Budapest 1976. (a továbbiakban: DRH 1301–1457.) 262. 26 Engel P.: Archontológia i. m. I. 49. 27 Engel Pál: Ozorai Pipo. Ozorai Pipo emlékezete. In: Uő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta

Csukovits Enikő. (Millenniumi Magyar Történelem. Historikusok.) Budapest 2003. 258. 28 Engel P.: Archontológia i. m. I. 139.

Csongrád és Békés élén Csáki Miklós és Marcali Miklós állt egészen 1403-ig,29 egyedül Bihar megyében nem találunk adatot Marcali Miklós ispánságára, annak élén a források szerint csak Csáki Miklós állt. 1403-ban azonban, vélhetően a felkelés következményeként is, ez a tartományjellegű megyecsoport — ideiglenesen — felbomlott, de a bihari és a békési ispánság kapcsolata a Zsigmond-korban végig fennmaradt,30 ráadásul 1415-től a Csákiak személyében olyan ember állt Bihar megye élén, aki egyúttal erdélyi vajda is volt,31 a megyei hatóság működésében már egyáltalán nem vettek részt. A vizsgált korszakban egyedül Csáki Miklósról maradt fenn olyan adat, hogy közgyűlést tartott a megyének,32 mégpedig Várad mellett 1409. július 27-től,33 mely legalább 12 napig (aug. 7.) tartott.34 Egy 1410. évi adat szerint közgyűlést Miklós Bihar és Békés megyék számára tartott,35 ennek ellenére feltehető, hogy a két megye nemessége külön-külön, de mindkettő Szent Jakab napja tájékán gyűlt össze.36 A gyűlésen bárki szót kérhetett, és panasszal fordulhatott a közgyűléshez, ahol az ispán az alispánokkal, a szolgabírákkal

29 Engel P.: Archontológia i. m. I. 108., 125., 144., 204., 240. — Nem minden említett megye esetében mutatható ki a hivatalviselés két szélső dátuma, de a megye ispánokra vonatkozó adati megengedik ennek feltételezését. 30 Elképzelhető azonban, hogy csak Csáki Miklós 1409. évi ispánságától kezdődően (1402 és 1409 között nincs adat békési ispánra). Csáki László békési ispánságára sem bírunk adattal, az csak testvére, Mihály esetében mutatható ki, lásd

Engel P.: Archontológia i. m. I. 108. 31 Csáki Mihály esetében feltételezzük, hogy a békési és bihari ispánságokat testvérével, Lászlóval közösen bírta. 32 A megye közgyűlésekre lásd Holub József: Zala megye története a középkorban

I. Pécs 1929. 192–204., C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 142., Kádas

István: A megye rendje a késő középkori Magyarországon. In: A rendőrakadémiától az egyetemig. Rendészettörténeti tanulmányok. Szerk. Jámbor Orsolya

Ilona, Lénárt Máté Gábor, Tarján G. Gábor. Budapest 2019. 41–43. 33 1409. aug. 4.: DL 8307., 1409. aug. 5.: DF 245 303., 1409. aug. 4.: DL 87 874., 1409. aug. 7.: DF 282 818., 1409. márc. 6.: Österreichisches Staatsarchiv, Haus-,

Hof- und Staatsarchiv, Sonderbestände, Familienarchiv Erdődy, Wien, Ausztria (a továbbiakban: HHSTA Archiv Erdődy) D 403., 1410. márc. 7.: DL 9632. 34 1409. aug. 7.: DF 282 818. 35 1410. márc. 7.: DL 9632. 36 Engel P.: Archontológia i. m. I. 108.

és a közgyűlés választott esküdtjeivel (iuratus assessor) járt el az ügyben,37 az utóbbiak hitükre, a király és Szent Koronája iránti hűségükre, a kereszt fáját megérintve tették le esküjüket a vitás kérdésben.38 Az ispán által tartott közgyűléseken a királyi ember (homo regius) is részt vett,39 és a közgyűlésre valamely hiteleshely tanúságát is kirendelték, hogy szükség esetén kéznél legyen (erre a Bihar megyei közgyűléssel kapcsolatban adattal nem rendelkezünk). A közgyűlés során bírságot is kiszabtak, amit az alispán, a szolgabírák a királyi emberrel hajtott be.40 A Bihar megyei közgyűlésen tárgyalt — ismert — ügyek esetében ítélet nem született, ami nem is csoda, hiszen ezek közgyűlési megtárgyalása valójában a peres eljárás egyik állomásaként szolgált, amikor ugyanis a megye hatósága tanúságtételt tett valaki mellett (s a per a későbbiekben valamely nagybíró előtt folytatódott, sokszor több évig is elhúzódott), avagy a felszólaló a megyéhez valamely kéréssel fordult a pereskedés kezdetén. Az egyik szóra emelkedő azzal vádolt meg egy nemest, hogy az hatalmasul (potentialiter) elfoglalta birtokát,41 mások annak tanúsítását kérték, hogy jobbágyaik a közúton (via publica) nem tartoztak a megye egyik vámszedőhelyén vámot fizetni,42 mindkét esetben a megye tanúsította állításuk valódiságát. Egy másik esetben arra kérték a közgyűlést, hogy oklevelek felmutatására szólítsák fel azokat, akikkel szemben birtokvitájuk alakult ki.43 A közgyűlés azonban tanúsíthatta egy, a megyében fekvő településen történő vámszedés jogosságát is.44 Így például 1409-ben a közgyűlésen elismerték, hogy a váradi káptalan bármely kereskedelmi áru után, amit

37 1409. aug. 4.: DL 87 874., 1409. aug. 7.: DF 282 818. 38 1409. aug. 4.: DL 8307., 1409. aug. 5.: DF 245 303., 1409. aug. 7.: DF 282 818. 39 1410. márc. 7.: DL 9632. 40 1410. márc. 7.: ZsO II/2. 7406. sz. 41 1409. aug. 4.: ZsO II/2. 6956. sz. (DL 8307.). 42 1409. aug. 7.: DF 282 818. 43 1414. aug. 4.: ZsO IV. 2340. sz. 44 I. Lajos korából ilyen típusú tanúságtételekre lásd Weisz Boglárka: A város a megyében: a városok a 14. századi megyei és nádori közgyűléseken. Korall 78. (2019) 53–54. Az 1435. évi törvény pedig elő is írja a nádori közgyűléseken vagy a király által kiküldött vezette közgyűléseken a vámszedőhelyek és a vámok felülvizsgálatát, lásd DRH 1301–1457. 273–274.

egy kereskedő — érkezzék bárhonnan is — Váradra, illetve Várad bármelyik terére visz, kapu- és vásárvámot régtől fogva szedhet.45 Ez utóbbi eset azt is jól mutatja, hogy a megyei közgyűlésen bárki részt vehetett és felszólalhatott, és kérhette ügyének elintézését.

A megye bírói széke, a sedria

A megyei hatóság működésének központi színtere a sedria volt.46 A szakirodalom Bihar megye sedriájának székhelyeként három helyet tart nyilván: Pályit 1327 és 1338 között, Micskét 1369 és 1393 között, valamint Szentjánost 1467 és 1523 között.47 Ezt a listát bővíteni is, finomítani is lehet, és ezzel Bihar megye azon megyék közé kerül, ahol többször változott a bírói székhely. A sedria helyeként 1321 és 1338 között mutatható ki Felpályi.48 Miután Druget Vilmos a nádori közgyűlését 1341 májusában Bihar és Kraszna megye számára szintén Micskén tartotta meg,49 ezt

45 1409. júl. 26.: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen

I–VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner, Gustav Gündisch et al.

Hermannstadt–Köln–Wien–Bucureşti 1892–1991. III. 481–482. 46 A sedria Zsigmond-kori működéséhez lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 83–98. 47 Csukovits Enikő: Sedriahelyek – megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi

Szemle 39. (1997) 381., Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon.

In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor,

Rácz György. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 40. – Analecta

Mediaevalia III.) Budapest–Piliscsaba 2009. 506. 48 1321. júl. 14.: B. Halász Éva–Piti Ferenc: Az Erdődy család bécsi levéltárának középkori oklevélregesztái 1001–1387. Budapest–Szeged 2019. (a továbbiakban: Erdődy regeszták) 173. sz., 1321. szept. 22.: Erdődy regeszták 174. sz.; 1323. okt. 30.: DF 292 628., 1326. júl. 15.: Erdődy regeszták 211. sz., 1326. okt. 28.: Erdődy regeszták 212. sz.; 1335. márc. 28.: Erdődy regeszták 262. sz., 1335. máj. 9.: Erdődy regeszták 266. sz., 1327. okt. 6.: DL 40 509., 1328. nov. 8.: DL 26 555., 1333. dec. 21.: DL 2796., 1334. máj. 3.: DL 38 148., 1338. márc. 3.:

Erdődy regeszták 281. sz. 49 1341. jún. 27.: Anjou-kori okmánytár I–VII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula.

Budapest 1878–1920. (a továbbiakban: AO) IV. 106.

követően 1341 és 1357 között Micske szolgált a sedria helyeként.50 1357-ben a megyei közgyűlést Szentistvánfalván tartották,51 a következő évben pedig ugyanez a Szentistvánfalva adott helyet a sedriának is.52 1360. június 29-étől Bihar és Kraszna megye nemesei számára a nádor a közgyűlését Szántó falu mellett tartotta,53 majd 1364-ben és 1367-ben Szántón ült össze a megye sedriája is.54 A közgyűlések és a sedria helyének változtatása között azonban nem minden esetben mutatható ki összefüggés, mivel 1355-ben Váradon volt a megyei közgyűlés,55 miközben a sedriát ide (ekkor még) nem helyezték át. 1369-ben újra Micskén mutatható ki a sedria, 56 1378ban és 1379-ben azonban már Váradon,57 1380-ban (Egyházas) Ősin,58 1382-ben és 1383-ban Váradolasziban,59 majd 1386-tól ismételten Micskén, és ez így marad az egész Zsigmond-koron át.60 1443-tól már Szentjánoson tartják a sedriát, és itt is marad a középkor végéig.61 Az ülés napja azonban végig állandó volt: kedd.

50 1341. júl. 3.: DL 40 859., 1343. márc. 4.: Erdődy regeszták 323. sz., 1351. szept. 27.: DF 233 678., 1353. nov. 26.: DF 244 327., 1354. márc. 4.: Erdődy regeszták 399. sz., 1354. máj. 6.: DF 275 803., 1354. nov. 18.: A zichi és vásonkeői gróf

Zichy-család idősb ágának okmánytára I–XII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván,

Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Döry Ferenc. Pest–Budapest 1871–1931. (a továbbiakban: Zichy) II. 575–576., 1355. nov. 10.: Erdődy regeszták 421. sz., 1357. jún. 6.: Erdődy regeszták 428. sz., 1357. júl. 4.: Erdődy regeszták 431. sz. 51 1357. dec. 7.: Erdődy regeszták 445. sz. 52 1358. márc. 27.: Erdődy regeszták 449. sz. 53 1360. júl. 4.: DL 41 438. 54 1364. júl. 9. Erdődy regeszták 495. sz., 1367. márc. 23.: Erdődy regeszták 520., 521. sz-ok. 55 1355. ápr. 21.: DF 244 329. 56 1369. jún. 12.: DL 108 013. 57 1378. máj. 25.: DF 278 583.; 1379. júl. 12.: DL 89 484. 58 1380. jún. 26.: DL 6713., DL 6714. 59 1382. aug. 19.: DL 6946., 1382. dec. 9.: DL 89 511., 1383. máj. 12.: DL 38 197. 60 1386. ápr. 10.: DL 7203., 1393. szept. 16.: DL 89 582., (1410 k.): DF 278 614., 1410. aug. 12.: DL 9632., 1419. márc. 13.: DF 221151., 1429. okt. 11.: HHSTA

Archiv Erdődy D 500., 1430. febr. 21.: DL 38 253. 61 1443. máj. 22.: DF 278 554., 1444. okt. 20.: DL 97 186., 1445. aug. 31.: DL 13 871., 1446. jan. 11.: DF 291 359., 1447. jan. 10.: DF 254 407., 1448. jan. 9.:

DL 29 262., 1451. jún. 1.: DF 254 416., 1455. szept. 2.: DL 90 016., 1467. szept.

Mint látható a középkorban tízszer változtatták a sedria helyét, ezek összesen nyolc különböző települést érintenek. A különböző birtokosok tulajdonában lévő települések közös jellemzője, hogy Várad környékén feküdtek. Várad a megyét átszelő, nyugatról keletre és a két, délről északra vezető főutak találkozási pontja volt,62 a megye minden szegletéből könnyen megközelíthető. Várad ezen megyebeli központi szerepe tette alkalmassá környékét a sedria székhelyének, melyhez nem mellékesen a váradi káptalan közelsége is hozzájárulhatott.

A hetente vagy kéthetente megtartott sedrián,63 bírói széken az alispán és a négy szolgabíró előtt folytak az ügyek.64 A négy szolgabíró négy járást feltételez a megyében.65 A járásokra vonatkozóan Bihar megye esetében középkori forrás nem lelhető fel, Bél Mátyás

29.: DL 16 576., 1470. máj. 29.: DF 278 540., 1480. okt. 24.: DL 56 107., 1481. febr. 20.: DL 105 517., 1486. júl. 25.: DF 260 817., 1489. júl. 14.: DF 255 048., 1490. márc. 23.: DF 255 049–255 051., 1493. szept. 23.: DF 255 050., 1494. márc. 4.: DF 255 057., 1494. jún. 16.: DL 88 790., 1495. okt. 6.: DL 82 089., 1497. júl. 4.: DL 38 434., 1501. márc. 2.: DL 97 557., 1504: DL 88 905., 1508. jan. 11.: DL 74 326., 1512. szept. 28.: DL 73 357., 1513. dec. 13.: DL 32 584., 1514: DL 73 361., 1515. márc. 27.: DL 22 669., 1515. máj. 29.: DF 278 481., 1516. ápr. 1.: DF 278 529., 1521. jan. 8.: DL 99 808., 1524. máj. 24.: DL 23 947.,

DL 26 668., 1525. máj. 30.: DL 26 696. 62 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest 1963. Bihar megye térképe. 63 Az 1429. okt. 4-én és okt. 11-én tartott sedriához lásd 1429. okt. 11.: HHSTA

Archiv Erdődy D 500. 64 A szolgabírákhoz lásd Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988: 5.) 12–19., Szakály Ferenc: Tolna vármegye középkori szolgabírái (Esettanulmány). Történelmi Szemle 39. (1997) 411–424., Kádas István: Az Abaúj megyei szolgabírói társadalom a

Zsigmond-korban. Korall 15. (2014) 110–132., Kádas István: A szolgabírói hivatal és viselői Északkelet-Magyarországon. (1329–1545) Budapest 2020. 17–58. 65 A megyében a járások szerepére lásd C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában. Századok 141. (2007) 391–410., C. Tóth

Norbert: A nemesi megye a középkori Magyarországon. Öt megye példája. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 45. (2010) 412–413. (a korábbi szakirodalomra való hivatkozással).

leírása az érmelléki, a sárrét, a belényesi és a váradi járást, és az abba tartozó településeket sorolja fel.66 A Bél által a 18. századra vonatkozóan megrajzolt képtől nem sokban térhettek el a járások Zsigmond-kori állapotai, még ha területük változ(hat)ott is az idők folyamán. A sedriára bárkit megidézhettek, az idézésre pedig kötelező volt megjelenni.67 A sedria előtti peres ügyek leginkább birtokviták, hatalmaskodási ügyek voltak, az ítélkezésen túl a sedrián lehetőség volt birtokbaiktatást is tilalmazni.68

Zsigmond parancsot intézhetett hatalmaskodási ügy kivizsgálására (inquisitio) a megye ispánjához, alispánjaihoz és szolgabíráihoz.69 Ők az ügyben érdekelt birtok szomszédait és más megyebéli nemeseket egy meghatározott időpontra a sedriára, bírói székükre (sedis iudicarie) hívták meghirdetett közgyűlés módjára (per modum proclamate congregationis) megtartott vizsgálatra,70 hogy vallomást és esküt tegyenek. Mindezt valamely hiteleshely és a királyi ember tanúbizonysága mellett tették meg.71 (Bihar megyében a Zsig-

66 Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása. Ford. R. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta

Csorba Csaba. Bihari Múzeum Évkönyve 12–14. (2009) 30. (az egyes járásokhoz tartozó falvakra lásd uo. 52–60.). 67 1429. okt. 11.: HHSTA Archiv Erdődy D 500. 68 1430. febr. 21.: DL 38 253. 69 1419. márc. 13.: ZsO VII. 186. sz., 1419. ápr. 17.: ZsO VII. 315. sz. 70 A tudományvételnek e formájáról lásd Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Budapest 1899. 303–306.,

Istványi Géza: A generalis congregatio. Első közlemény. Levéltári Közlemények 17. (1939) 50−83., Második közlemény 18–19. (1940−1941) 179−207. (második közlemény 184–186.). 71 1419. ápr. 17.: DL 38 241., 1419. márc. 13.: ZsO VII. 186. sz., 1419. ápr. 17.:

ZsO VII. 315. sz. — Az egyik hatalmaskodási ügy kivizsgálásáról a leleszi prépostság tett jelentést a királynak, a másik esetében a király a váradi káptalan tanúságtételével lefolytatott eljárást kért a megyétől. A leleszi prépostság oklevele alapján feltételezhetjük, hogy Bihar megye hatósága kérte a hiteleshelyet, hogy küldje ki emberét, így az ügy kivizsgálása az ő tanúsága mellett zajlott le, és megye azt kérhette a lelesziektől, hogy a királynak tegyenek erről jelentést. E közvetett adatok alapján, jóllehet csak egy megyével (és két oklevéllel), de növelhető azon megyék száma, melyekről C. Tóth Norbert kimutatta, hogy kérést intéztek egy hiteleshelyhez, vö. C. Tóth Norbert: Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a 14. és 15. században. Századok 136. (2002) 352.

mond-korban a király kérésére megye által elvégzett egyszerű köztudományvételre — inquisitio simplex72 —vonatkozó adat nem maradt fenn, ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy ilyenre nem is került sor a megyében, a hiány fakadhat a fennmaradt források alacsony számából, ám, ahogy a későbbiekben látható lesz, nagybíró kérésére elvégzett eljárásról maradt fenn adat.) A vallomást és az esküt azonban meg is tagadhatták a megye nemesei, ha azt úgy látták jónak.73 A hatalmaskodási ügyben, meghirdetett közgyűlés módjára (per modum proclamate congregationis) lefolytatott vizsgálatok megtartását az 1435. évi törvény rendelte el, melynek rendelkezésében ugyanazokat az elemeket találjuk meg, mint amelyek az 1419. évi eljárásoknál is kimutathatók. Azaz a kárvallottak a királytól parancslevelet kértek, majd ennek megfelelően az illetékes megye egy hiteleshely tanúsága mellett a birtokkal szomszédos és a megyebéli nemeseket kihirdetett közgyűlés módjára (per modum proclamate congregationis) bírói széke elé (in sedem eorum iudicianam) idézte, akik — a szentek ereklyéinek érintésével, hitükre, a király és a Szent Korona iránti hűségükre — esküt tettek az igazság kiderítésére.74 Az eljárás, ahogy azt a bihari eset is mutatja, már korábban

72 Az inquisitio típusaira lásd Hajnik I.: A magyar bírósági szervezet és perjog i. m. 286–306. 73 1419. márc. 13.: ZsO VII. 186. sz. 74 statuimus et ordinavimus, quod quandocunque et ubicunque fuerint facte nove possessionarie aut terrarum occupationes, potentialiter vadiationes seu rerum et bonorum ablationes, succisiones silvarum, interemptiones, vulnerationes et verberationes hominum, domorum et possessionum invasiones et depredationes ac alii similes novi actus potentiarii maiores, extunc lesi, dampnum et iniuriam passi impetratis litteris nostris regalibus querimonialibus et preceptoriis comites parochiales et iudices nobilium comitatus illius, in quo facta huiusmodi patrata, extiterint, accedant et requirant. Qui quidem comites et iudices nobilium cum testimonio capituli vel conventus illi comitatui deservire soliti a vicinis et commetaneis ac nobilibus comprovincialibus sub certis penis in huiusmodi litteris nostris regalibus declarandis in sedem eorum iudiciariam per modum proclamate congregationis partibus quoque litem habentibus convocatis ad fidem eorum deo debitam fidelitatemque nobis et sacre corone observandam tactis sanctorum reliquiis prestitam super huiusmodi novis occupationibus possessionariis et aliis actibus potentiariis plenam et indilatam requirant veritatem — DRH 1301–1457. 262–263.

is a gyakorlat részét képezte: Tringli István szerint az 1403. évi felkelést követően terjedt el,75 és egy ezt követően összeállított dekrétum rendelte el.76 Feltételezhető azonban, hogy az 1435. évi törvény nemcsak egy bevett gyakorlatot rögzített,77 hanem minden bizonnyal egy korábban már írásba foglalt eljárást ismételt meg. 1411-től találunk ugyanis arra vonatkozóan adatokat, hogy a király arra szólította fel a megyét, hogy meghirdetett közgyűlés módjára (per modum proclamate congregationis) hívják meg bírói székükre (sedis iudicarie) a szomszédos és megyebeli nemeseket, és egy hiteleshelyi ember jelenlétében ezek tegyenek esküt78 hatalmaskodási ügyben, majd a megye szolgáltasson igazságot. Mindezt pedig azért rendelte el az uralkodó, mert a prelátusokkal és a bárókkal a hatalmaskodásokról szóló dekrétuma értelmében az újabban történt hatalmaskodásokat nem hagyhatta büntetlenül, és a büntetést is a dekrétum értelmében kellett kiróni.79 Az oklevelekből kihámozható

75 Tringli I.: Megyék a középkori Magyarországon i. m. 504. 76 Tringli István: A hatalmaskodás és a Fehde: Két jogintézmény összehasonlítása.

In: Magyar történettudomány az ezredfordulón: Glatz Ferenc 70. születésnapjára. Szerk. Gecsényi Lajos, Izsák Lajos. Budapest 2011. 418. (20. sz. jegyz.). 77 Istványi G.: A generalis congregatio i. m. (második közlemény) 184., Tringli I.:

Megyék a középkori Magyarországon i. m. 504., C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 98. 78 Az eskü leírásának módjában találunk eltérést, mert itt az „ad fidem eorum debitam deo et fidelitatem nobis et sacro nostro regio dyademati observandam tacto in super vivifice crucis ligno per eosdem deponendi” olvasható (1411. márc. 22.:

DF 220 555., 1415. ápr. 14.: DL 89 756., 1419. ápr. 17.: DL 38 241.), míg ez az 1435. évi törvényben „ad fidem eorum deo debitam fidelitatemque nobis et sacre corone observandam tactis sanctorum reliquiis prestitam”-ként szerepel (DRH 1301–1457. 263.). 79 Például 1411. máj. 17.: iuxta generale nostrum decretum super huiusmodi actibus potenciariis — Krassó III. 267., 1411. márc. 22.: cum nos huiusmodi novos actus potenciarios iuxta formam generalis nostri decreti unacum prelatis et baronibus nostris exinde firmati impune et sive debita vindicta nolumus pertransire — DF 220 555., 1411. márc. 22.: iuxta formam generalis nostri decreti per nos unacum prelatis et baronibus nostris exinde stabiliti — Piti Ferenc – C. Tóth

Norbert – Neumann Tibor: Szatmár megye hatóságának oklevelei (1284–1524). (A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 65.) Nyíregyháza 2010. (a továbbiakban: Szatmár) 277. sz. (DL 96 803.), 1413. ápr. 25.: generalis nostri dec-

információk alapján ugyanaz az eljárásmód bontakozik ki, mint ami az 1435. évi törvényben olvasható.

Kikiáltott közgyűlés módjára (per modum et formam proclamate congregationis generalis) megtartott vizsgálatra — vagy másik nevén: eskü alatti tanúvallatásra — az első adat 1404-ből származik, ezt az eljárást azonban nem a megye, és nem is a sedrián folytatta le, hanem a király által erre a feladatra kiküldött ember vezette egy hiteleshely tanúsága mellett a megye nemeseinek részvételével, akik esküvel erősítették meg az általuk állítottakat.80 A sedrián és meghirdetett közgyűlés módjára (per modum et formam proclamate congregationis generalis) lefolytatott vizsgálatra az első adatunk 1405-ből származik: ekkor hatalmaskodási ügyekben Zsigmond a királyi ember és a hiteleshelyi ember jelenlétében egy ilyen lefolytatását kérte Zala megyétől.81 Az adatok 1409-től kezdenek megszaporodni, de ezek egyikében sem találunk az 1411-ben említett törvényre történő utalást,82 ugyanakkor egy, a király által elrendelt vizsgálat már arra utasítja a megyét, hogy a döntést a hatalmaskodásról hozott rendeletnek megfelelően hozza meg.83

Szintén a sedrián megtartott, kikiáltott közgyűlés módjára (per modum et formam proclamate congregationis generalis) lefolytatott vizsgálatra vonatkozik egy 1409-ből származó adat, amely azonban nem sorolható a fentebb ismertetettek közé. 1409 áprilisában Zsigmond király Szatmár, Máramaros és Ugocsa, valamint Zemplén és Ung megyéket arról értesítette, hogy Rozgonyi Simon országbírót és Perényi Pétert, illetve Rozgonyi Simont és testvérét, Lászlót generalis congragatio tartásával bízta meg, annak kivizsgálása érdekében,

reti alias unacum prelatis et baronibus nostris super illacione huiusmodi actuum potenciarium stabiliti valde magnum […] iuxta formam predicti nostri novi generalis decreti super huiusmodi actibus potenciariis — DL 53 697. 80 1404. máj. 25.: ZsO II/1. 3202. sz., 1404. jún. 22.: ZsO II/1. 3276. sz. 81 1405. júl. 4.: ZsO II/1. 4032–4033. sz-ok. 82 1409. nov. 8.: ZsO II/2. 7170. sz., 1410. márc. 20.: ZsO II/2. 7438. sz., 1410. szept. 8.: DL 58 836. (ZsO II/2. 7911. sz.). 83 1409. okt. 19.: iuxta legittimas conprobationes eorundem necnon vim, modum et formam novi nostri generalis decreti superinde editi super premissis novis actibus potentiariis — DL 61 305.

hogy egyrészt megújították-e az országlakosok a dekrétumában megadott időtartam alatt okleveleiket,84 másrészt a felkelésben résztvevők a dekrétumban meghatározott idő alatt beszereztek-e megbocsátásra vonatkozó oklevelet, illetőleg a gonosztevők, a hamisítók felkutatására, valamint a hatalmaskodókkal szemben (necnon novorum actuum potentiariorum patratoribus). Mindezt azonban oly formában kívánta meg az uralkodó, hogy a megye a sedriára kikiáltott közgyűlés módjára (per modum proclamate generalis congregationis in sedem vestram iudiciariam) gyűljön össze, ahol válasszanak esküdt ülnököket (iuratus assessor), akik tegyenek esküt, majd folytassák le a vizsgálatot, amiről állítsanak ki írást, amit a fentebb megnevezett előkelőknek kell átadniuk.85 Valójában itt tehát nem az inquisitio megyei közgyűlés módjára megtartott formájáról volt szó, mivel a feladatok között a levelesítés is szerepelt, hanem a közgyűlést helyettesítették ilyetén formán, amire ez esetben az esküdt ülnökök választása is utal. Ez az eljárás minden bizonnyal az egész országot érintette, éppen csak a megyéknek szóló parancsok nem maradtak korunkra. Valószínűleg egy ilyen Bihar megyében megtartott gyűlésre vonatkozik egy 1409. november 7-i oklevélben minapinak (nuper) mondott közgyűlésre vonatkozó adat is,86 melyen Adonyi Miklós fia Lászlót hűtlennek (infidelis) mondták ki.87 Az adat alapján valószínű, hogy (Albisi) Zólyomi Márton fia Dávid (a korábbi bihari ispán)88 bevezetését kérte László Adony birtokába, a közgyűlésen pedig László nem tudott olyan oklevelet felmutatni a birtokra vonatkozóan, ami megerősítette volna birtoklását, jóllehet birtokában lehetett olyan oklevélnek, melyben Zsigmond érvénytelenítette a rá kimondott fej- és jószágvesztést.89 Mivel Zsigmond, ahogy fentebb láthattuk, az oklevelek megerősítésének

84 Az erre vonatkozó rendelkezés 1405. április 24-e előtt keletkezett, lásd DRH 1301–1457. 214. 85 1409. ápr. 9.: ZsO II/2. 6716–6717. sz-ok (DL 9533., DL 9534.) 86 1409. nov. 7.: DL 43 015. 87 1409. nov. 7.: ZsO II/2. 7167. sz. (DL 43 015.). 88 Albisi Zólyomi Dávid 1403 és 1404 között állt a megye élén, lásd Engel P.:

Archontológia i. m. I. 113. 89 1409. nov. 7.: ZsO II/2. 7167. sz. (DL 43 015.)

és az 1403. évi felkelésben résztvevők felmentésére vonatkozó okleveleknek vizsgálatát is kérte, így valóban elképzelhető, hogy ezen Bihar megyei adatot is ezen forráscsoporthoz soroljuk, ugyanakkor nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy a fentebb ismertetett, Csáki Miklós bihari ispán által ez év júliusában megtartott megyei közgyűlésre vonatkozik az adat.

A hatalmaskodási ügyekben a megyék által lefolytatott vizsgálatot az 1397. évi törvény rendelte el, amikor tőlük várta el az igazság felderítését, hozzátéve: ha a megye nem tud ítéletet hozni, akkor az ügyet a király, a bárók és a prelátusok elé kell vinni,90 arra vonatkozóan azonban, hogy a vizsgálat milyen keretek között bonyolódjon le, már nem adott instrukciókat a rendelkezés. A vizsgálatok a király, a nádor vagy az országbíró rendelkezésére indultak, azonban — még az Anjou-kori gyakorlatnak megfelelő módon — a megye és a hiteleshely(ek) önállóan folytatták le a tudományvételt (inquisitio simplex), melyről jelentést tettek a királynak.91

A kikiáltott közgyűlés módjára a sedrián lefolytatott vizsgálatok a nádori vagy megyei gyűléseken hatalmaskodási (és egyéb) ügyekben lefolytatott vizsgálatok mintájára alakultak ki. Azért tekintették ezeket a vizsgálatokat „kihirdetett közgyűlés módjára megtartott”-nak, mert egyrészt a közgyűlésekhez hasonlóan egy meghatározott napra és helyre hívták össze a szomszéd birtokosokat és a megye nemeseit (ez a későbbi időszakokban már lehetett a vitatott birtok is), másrészt egy hiteleshely is részt vett az eljárásban, mint ahogy a közgyűléseken is ott voltak (a bihari eset nem utal arra, hogy ezen a királyi ember is részt vette-e), végül pedig jóllehet ezeken nem választottak esküdt ülnököket, mint a közgyűléseken (legalábbis Bihar megyében), hanem az eljárás során a résztvevő nemesek tettek a közgyűlés ülnökeihez hasonló esküt arról, hogy igaz vagy hamis állítást mondott-e el a kárvallott. Mindezek alapján joggal feltételezhető, hogy nem sokkal 1411 márciusa előtt — amikor a hatalmaskodásra vonatkozó törvényre történő első hivatkozás kimutatható — Zsigmond

90 DRH 1301–1457. 169–170. 91 1397. júl. 8.: Zichy V. 39–40.

király egy, ma már szövegében nem ismert törvényt bocsátott ki, melynek középpontjában a hatalmaskodás állt. Ez már tartalmazta a hatalmaskodásra vonatkozóan az 1435. évi törvényben szereplő rendelkezést, amint az az oklevelekben fennmaradt adatok alapján joggal feltételezhető. Mindez egybecseng Mályusz Elemér megfigyelésével, miszerint a megye, úgy tűnik, csak 1412-től rendelkezett ítélkezési joggal hatalmaskodási ügyekben.92 Nem ez lehetett azonban az egyetlen hatalmaskodásra vonatkozó rendelkezés, amit nem ismerünk, mert már 1406-ban és 1409-ben is említés történik ilyenre.93 Ezek az adatok valószínűleg egy 1403 és 1406 között keletkezett rendelkezésre utalnak, mely azonban feltehetően még nem tartalmazta az eljárás részleteire vonatkozó rendelkezést, aminek meglétét az 1411 előtt keletkezett esetében már feltételezhetjük. Ennek ellenére a két vizsgálati típus párhuzamosan élt egymás mellett, és bár feltételezhetnénk, hogy a kihirdetett közgyűlés módjára lefolytatott vizsgálatot már az 1411 előttiben is csak a nagyobb hatalmaskodások esetén írták elő, míg a kisebb esetekben a régi típusú vizsgálatok megmaradtak,94 találunk olyan példát is, amelyben egyértelműen a nagyobbak közé tartozó hatalmaskodási ügyben a régi típusú vizsgálatot folytatták le.95 A megye valójában tehát akként járt el, ahogy arra a királyi utasításban parancsot kapott: ha az úgy szólt, hogy küldje ki egy vagy két emberét és a vizsgálatról tegyen jelentést a királynak, akkor

92 Mályusz Elemér: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon.

Történelmi Szemle 3. (1960) 174. 93 1406. aug. 4.: iuxta vim, modum et formam novi nostri decreti, super novis actibus potenciariis editi — Zichy V. 542., 1409. okt. 19.: iuxta legittimas conprobationes eorundem necnon vim, modum et formam novi nostri generalis decreti superinde editi super premissis novis actibus potentiariis — DL 61 305. 94 Pl. 1412. ápr. 25.: Szatmár 279. sz., 1412. jún. 9.: Szatmár 280. sz., 1416. okt. 10.: Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299–1526). (A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle Füzetei 3. sz.) Nyíregyháza 2006. (a továbbiakban:

Bereg) 147. sz., 1446. okt. 3.: Bereg 189. sz. 95 1425. szept. 5.: Szatmár 341. sz., 1429. dec. 22.: C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290–1526). Budapest 2006. (a továbbiakban: Ugocsa) 34. sz., 1435. márc. 17.: Szatmár 366. sz.

így, ha a törvényszéken közgyűlés módjára lefolytatott vizsgálatot írt elő a mandatum, akkor pedig úgy.96

A megyét azonban nemcsak a király, hanem egy-egy nagybíró is felszólíthatta vizsgálat lefolytatására. 1393-ban Jolsvai Leusták nádor egy hatalmaskodási ügy kivizsgálását kérte Bihar megyétől. Német János alispán és a négy szolgabíró a megye nemeseitől és nem nemeseitől (ab omnibus nobilibus et ignobilibus in dicto nostro comitatu existentibus) megtudta, hogy a hatalmaskodás valóban megtörtént, és erről 1393. szeptember 16-án, kedden Micskén állított ki oklevelet. Az oklevél hátlapján egy majdnem teljesen ép pecsét, és két másik nyoma látható. A pecsét körirat nélküli, egy könyökben behajlított kar kereket tart a kezében,97 vélhetően az alispán pecsétje. 1410-ben Garai Miklós nádor a megyétől a bírságokat behajtó alispánokat, a szolgabírákat és a királyi embert megtámadókkal szemben kért vizsgálatot, az eset megtörténtét a négy szolgabíró 1410. augusztus 12-én, kedden Micskén kiállított, pecsétjükkel ellátott oklevelével igazolta is, miután az igazságot a megye nemeseitől és nem nemeseitől (ab omnibus nobilibus et ignobilibus) megtudta. Az oklevél hátlapján négy pecsét nyoma látszódik.98 A nagybírák kérésére ezen hatalmaskodások ügyében lefolytatott vizsgálatok (inquisitio) esetében a szolgabírók egyikét küldték ki, aki a sedrián jelentést tett, és ennek megfelelően állították ki az oklevelet. Ennek köszönhetően ismerjük néhány szolgabíró nevét a vizsgált korszakból. 1393-ban Septelyi Péter a kiküldött szolgabíró,99 1410-ben Pázmáni Kozma fia András nevét ugyan áthúzták, ennek ellenére vélhetően ő lehetett az egyik szolgabíró (a bizonytalanságot az okozza, hogy az oklevélben unum ex nobis

96 1425. aug. 12.: Szatmár 339., 1425. szept. 5.: Szatmár 341. sz., 1429. nov. 13.:

Ugocsa 33. sz., 1429. dec. 22.: Uogocsa 34. sz. — Időnként azonban a megye eltért ettől, és bár a király a sedrián, kihirdetett közgyűlés módjára lefolytatott vizsgálatot kért, azt végül nem a sedrián, hanem a birtokon tartották meg, lásd pl. 1437. jún. 21.: Szatmár 370. sz., 1437. nov. 21.: Szatmár 371. sz. 97 1393. szept. 16.: DL 89 582. 98 1410. aug. 12.: DL 9632. 99 1393. szept. 16.: DL 89 582.

szerepel, nem pedig unum ex nobis iudicem nobilium,

100 ahogy az az 1393. éviben olvasható), helyette Nyüvedi László fia Pál nevét írták be.101 1422-ben pedig Tépei János szolgabírót említették.102

Nádori közgyűlések Bihar megyében

A megyei hatóság tevőleges szerepet vállalt a nádori közgyűléseken, így ezek tárgyalásától sem tekinthetünk el. A vizsgált korszakból négy nádori közgyűlés mutatható ki Bihar megyében.103 1397. szeptember 17-étől Bebek Detre nádor Várad mellett Kraszna és Bihar megye nemeseinek tartott közgyűlést (congregatio generalis),104 mely legalább 24 napig (okt. 10.) tartott.105 1409. november 7. előtt, de mindenképpen 1402. szeptember 21-e után, Garai Miklós egy ismeretlen időpontban tartott nádori közgyűlést a megyének,106 de erről csak említésből van tudomásunk (nem ismert az sem, hogy Krasznával közös vagy csak Bihar megyének tartott közgyűlésről van-e szó). Az sem elképzelhetetlen, hogy 1405-ben (vagy 1405-ben is) sor került egy Bihar megyei közgyűlésre, mivel bizonyosak lehetünk abban, hogy nemcsak Pest és Pilis megye nemeseinek tartott

100 A kérdésre részletesen lásd Kádas István: Északkelet-Magyarország szolgabírói a Zsigmond-korban (Archontológia). In: Magister Historiae. Szerk. Belucz

Mónika, Gál Judit, Kádas István, Tarján Eszter. Budapest 2014. 103–106., Kádas

I.: A szolgabírói hivatal és viselői i. m. 101 1410. aug. 12.: DL 9632. 102 1422. dec. 27.: ZsO IX. 1270. sz. 103 Bihar megyében nem találtam olyan adatot, mely a nádoron kívül más nagybíró, illetve a király által megbízott személy „elnökletével” zajlott volna, jóllehet ez ebben a korszakban sem volt ismeretlen, lásd Istványi G.: A generalis congregatio i. m. (második közlemény) 182., Tringli István: Pest megye a késő középkorban.

In: Pest megye monográfiája I/2. A honfoglalástól 1686-ig. Torma István közreműködésével szerk. Zsoldos Attila. Budapest 2001. 173., C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 115–116., 1405: DRH 1301–1457. 194–195. 104 1397. okt. 10.: DL 27 632., 1401. nov. 15.: ZsO II/1. 1306. sz. 105 1397. okt. 10.: DL 27 632. 106 1409. nov. 7.: DL 43 015. — Garai Miklós 1402. szept. 21. és 1433 decembere között volt nádor, lásd Engel P.: Archontológia i. m. I. 5.

Garai Miklós nádor királyi parancsra közgyűlést annak érdekében, hogy az országgyűlésen elfogadott rendelkezést a megye megismerje és megerősítse,107 hanem ez minden megyében megtörtént. 1411. október 30-tól ismételten Garai Miklós nádor neve alatt tartottak egy közgyűlést, immár csak Bihar megye nemesei számára Várad mellett,108 mely legalább 19 napig (nov. 17.) elhúzódott.109 Az utolsó ismert Zsigmond-kori nádori közgyűlés Pálóci Máté nevéhez kötődik, amit a nádor a király rendelkezésére (de speciali edicto domini nostri, ex speciali mandato domini nostri) Bihar és Kraszna megye nemesei számára tartott, mégpedig Várad mellett 1435. augusztus 19-étől,110 mely 26 napig (szept. 13.) bizonyosan eltartott.111 A nádori közgyűlések mindig Várad mellett, több napon át — sőt, pontosabban fogalmazva: több héten keresztül — zajlottak, abban azonban, hogy a nádor valóban jelen volt-e ezeken, már erősen kételkedhetünk. Az 1397. évi közgyűlés esetében feltehető, hogy az alnádor vezette a gyűlést, legalábbis erre utalhat az, hogy amikor Bebek Detre nádor több Bihar megyei birtokos közgyűlésen levelesített jobbágyainak homágiumát elengedte, ez nem vonatkozott

107 Tringli I.: Pest megye i. m. 180., 1405. ápr. 27.: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I–XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829–1844. (a továbbiakban: CD) X/4. 459–461. 108 1411. nov. 8.: DF 278 615., 1411. nov. 10.: DF 245 026., 1411. nov. 10.: Csáky

I/1. 282., 1411. nov. 16.: Csáky I/1. 284., 1411. nov. 12.: A Nagy-Károlyi gróf

Károlyi család oklevéltára I–II. Kiadja Gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezi

Géresi Kálmán. Budapest 1882–1883. (a továbbiakban: Károlyi) I. 578., 1411. nov. 17.: HHSTA Archiv Erdődy D 411. 109 1411. nov. 17.: HHSTA Archiv Erdődy D 411. — A Nyitra és Trencsén megyék 1411. évi nádori közgyűlése legalább 28 napig tartott, vö. 1411. dec. 6.: ZsO

III. 1316. sz. 110 1435. aug. 30.: DL 65 404., 1435. szept. 4.: HHSTA Archiv Erdődy D 533., 1435. szept. 5.: DL 62 269., 1435. szept. 1.: DF 212 972., 1435. szept. 3.: DF 212 973., 1435. szept. 3.: DL 54 969., 1435. szept. 3.: DF 260 740., 1435. szept. 5.: DL 65 407., 1435. szept. 7.: DF 212 974., 1435. szept. 7.: DL 30 434., 1435. szept. 7.: DL 38 266., 1435. szept. 7.: DF 253 698., 1435. szept. 13.: DL 65 405., 1437. jún. 21.: Szatmár 370. sz. (említés). 111 1435. szept. 13.: DL 65 405.

az alnádor részére.112 1411-ben, miközben Bihar megye számára október 30-tól közgyűlés zajlott, október 26-ától Bars mellett a Bars megyei nemeseknek,113 szintén október 26-tól Somogyvár mellett a Somogy megyei nemeseknek,114 november 9-étől pedig Győr városa mellett a Győr megyei nemeseknek,115 illetve szintén november 9-től Nyitra és Trencsén megye nemeseinek Szelcsén falu mellett116 is közgyűlést tartott a nádor. Azaz ugyanazon időszakban öt nádori közgyűlés is kimutatható. Az adatokból szinte lehetetlen kihámozni, hogy ha nem a nádor, akkor ki vezette a bihari közgyűlést, azaz kit vagy kiket bízott meg ezzel. Az 1435. évi nádori közgyűlésen ugyanakkor elképzelhető, hogy személyesen Pálóci Máté nádor is megjelent, bár az kétséges, hogy egész végig ott is maradt.117 Pálóci jelenlétére utal Zsigmond király 1435. augusztus 29-én kelt levele. Eszerint Zsigmond Valkó és Szerém megyékbe készül, ahol a nádor tart majd közgyűlést. Ezért arra szólítja fel Pálócit, hogy a Bihar megyei közgyűlés befejeztével ítélőmestereivel és jegyzőivel menjen Újlakra — ahol rövid ideig a király is ott lesz — a Valkó és Szerém megyéknek tartott közgyűlésre. Elrendelte továbbá a király, hogy mivel ő jelentős hadseregével személyesen a déli részekre megy,118 az ügyeket Szent Jakab nyolcadáról (aug. 1.)

112 1397. okt. 10.: ZsO I. 5009. sz. — 1435-ben a Szabolcs megyei nádori közgyűlést

Kállói Lőkös János alnádor és Bokodi György ítélőmester tartották (C. Tóth N.:

Szabolcs megye működése i. m. 117.), és amikor a nádor az itt kiszabott bírságokat elengedte, ez több esetben nem vonatkozott az alnádor részére (1435. júl. 25.: DL 54 961., 1435. aug. 9.: DL 54 965.), igaz, ismerünk olyan eseteket is, amikor a felmentés az alnádori részre vonatkozó kivételt nem említette (1435. júl. 25.: DL 54 962., 1435. szept. 2.: DL 54 968.). 113 1411. nov. 4.: ZsO III. 1141–1142. sz-ok. 114 1411. nov. 5.: ZsO III. 1147. sz. 115 1411. nov. 14.: DL 90 374. 116 1411. nov. 24.: CD X/5. 190. 117 Pálóci Máté nádor 1435. évi tevékenységére lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 119–126. 118 Az 1435 őszén a déli részeken történő mozgósításra, a Nándorfehérvár felé tartó katonai erőkre két másik forrás is utal. Az egyik Bátmonostori Töttös

László pereit halasztja el, mert a királyi hajóhaddal Nándorfehérvár felé tart, a másikban Tallóci Frank Remete Himfi Benedeket katonai szolgálatra kötelezi a

Szent Mihály nyolcadára (okt. 6.) halasztotta, tegyen így a nádor is.119 A Bihar megyei közgyűlésen való nádori jelenlétre utal az is, hogy 1435. szeptember 2-án Váradon kelt oklevelében a nádor elengedi Kusalyi Jakcsnak a Karász mellett tartott közgyűlésen kiszabott bírságokat.120 Vannak ugyanakkor olyan augusztus 22én, 23-án és 24-én és Váradon kelt oklevelei a nádornak, amelyek bár Bihar megyei birtokokkal foglalkoznak, mégis úgy tűnik, hogy azokat a közgyűléstől függetlenül adták ki, mivel sem az oklevelek szövegében, sem a keltezésben nem található utalás a közgyűlésre.121 Ezek esetében felmerülhet, hogy Bokodi György ítélőmester adta ki azokat, ahogy az egy augusztus 30-án kelt (a bihari gyűléshez kötött, de — tévedésből — Budáról keltezett) oklevél alapján gyanítható.122 Ha ezt elfogadjuk, akkor Bokodi György ítélőmester augusztus 22. és augusztus 30. között bizonyosan Váradon tartózkodott.123 Ugyanakkor az is nagyon valószínű, hogy a bihari közgyűlést (is) nagyrészt az alnádor, Kállói János elnökölte, hiszen vele közölte a nádor Bihar megyének a közgyűlés időpontjára vonatkozó kérését

hadseregnél, lásd Wertner Mór: Magyar hadjáratok a XV-ik század első felében.

Hadtörténeti Közlemények 12. (1911) 542. Zsigmond azonban bizonyosan nem ment sem Újlakra, sem a déli részekre, lásd Engel Pál – C. Tóth Norbert:

Itineraria regum et reginarum (1382–1438). (Subsidia ad historiam medii aevi

Hungariae inquirendam 1.) Budapest 2005. 129., C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 119–120. 119 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 119., 152. — A nádori jelenléten több ügy esetében az általános királyi rendelkezésre (de generali regio edicto nobis allato; de regio litteratorio mandato generaliter nobis allato) hivatkozva a halasztások meg is történtek, vö. pl. 1435. szept. 4.: DL 54 971., 1435. szept. 4.: DL 54 973., 1435. szept. 5.: DL 54 975., 1435. szept. 5.: DL 92 846. Az országbíró is parancsot kapott a halasztásokra, és ez meg is történt, vö. pl. 1435. szept. 3.: DL 12 748., 1435. szept. 5.: DL 80 529., 1435. szept. 5.: DL 80 530., 1435. szept. 5.: DF 264 369. 120 1435. szept. 2.: DL 54 968. 121 1435. aug. 22.: DF 234 213., 1435. aug. 23.: DL 12 745., 1435. aug. 24.: DL 65 038., 1435. aug. 24.: DL 65 040. 122 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 122–123. 123 A Szabolcs és Bereg megyéknek tartott ülésen is, legalábbis egy ideig, jelen volt, lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m.124.

(ezt részletesebben lásd alább),124 és ő maga szólalt fel egy ügyben a közgyűlésen szeptember 3-án,125 ami talán arra is utalhat, hogy ezidőtájt (szept. 2–3.) valóban a nádor elnökölt a közgyűlésen.126 A nádori közgyűlések esetében kizárólag az 1435. évivel kapcsolatosan maradt annak nyoma, hogy azt királyi rendelkezésre tartották. Tringli István szerint a nádor, bár a korábbiakban saját jogon is tarthatott közgyűlést, 1409-et követően azonban már csak királyi felhatalmazásra tehette ezt meg.127 A Bihar megyének tartott 1411. évi nádori közgyűlésre vonatkozó források egyike sem utal arra, hogy a közgyűlést királyi kezdeményezésre tartották volna, így Bihar megye példáján az 1409. évi változás nem erősíthető meg. Sőt, ha az 1411-ben Nyitra és Trencsén megyéknek tartott nádori közgyűlésen kibocsátott, viszonylag nagyszámú okleveleken tekintünk végig,128 ugyanezt találjuk, ahogy ugyancsak hiányzik a királyi parancsra történő utalás az 1412. évi, Szabolcs és Bereg megyének tartott közgyűlésen kelt oklevelekből is.129 Mindez természetesen lehet a véletlen műve is: az oklevelek mindegyikéből éppen a királyi parancsra történő utalás maradt ki. Az bizonyos, hogy a Zsigmond-kor végére valóban változás következik be a nádori közgyűlésekben, a váltás pontos idejét azonban nem lehet egyelőre megállapítani. Teljesen más ugyanis a helyzet 1435-ben, amikor ugyanis fennmaradt Zsigmond király Szabolcs megyéhez

124 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 120., 162. 125 1435. szept. 3.: DL 54 969. 126 Az ez évi Szabolcs és Bereg megyéknek tartott közgyűlésen is pár napig megjelenik, lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 123. 127 Tringli István: Szokás és szabadság. Tanulmányok a középkori magyar jogszokások és kiváltságok történetéhez. Budapest 2017. 22. — Véleményét elfogadta

C. Tóth Norbert, lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 118. 128 1411. nov. 18.: DL 49 120., 1411. nov. 20.: DL 58 858., 1411. nov. 20.: DL 58 859., 1411. nov. 20.: DL 58 860., 1411. nov. 20.: DL 58 861., 1411. nov. 20.:

DL 43 118., 1411. nov. 20.: DL 9839., 1411. nov. 20.: DL 90 681., 1411. nov. 22.: DL 1686., 1411. nov. 22.: DL 58 862., 1411. nov. 24.: DL 58 865., 1411. nov. 28.: DL 9840., 1411. nov. 30.: DL 58 866., 1411. nov. 30.: DL 9841., 1411. dec. 3.: DL 58 867., 1411. dec. 4.: DL 58 868., 1411. dec. 5.: DL 58 869. 129 A közgyűlésre vonatkozó adatokat lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 116. (810. sz. jegyz.).

intézett levele, melyből tudható, hogy az uralkodó a tolvajok, rablók és más gonosztevők felkutatására rendelte el a nádori közgyűlést. A közgyűlés időpontját és helyét a király oklevele szerint a nádor vagy helyettese jelölte ki.130 A nádor minden bizonnyal kapott egy hasonló tartalmú parancsot az uralkodótól, majd ezt követően értesítette a megyét a közgyűlés helyéről és idejéről. Bihar esetében 1435-ben Lőrinc-napra (aug. 10.) hirdette meg a nádor a közgyűlést, mégpedig oly módon, hogy levelet intézett a megye ispánjához, Csáki Lászlóhoz és a két megyéhez, hiszen ekkor Bihar és Kraszna megye számára közös közgyűlést tartott. A megyék nemesei azonban azzal a kéréssel fordultak a nádorhoz, hogy később tartsa meg a közgyűlést, ezért annak kezdetét Lőrinc-nap oktávájára (aug. 17.) helyezte át a nádor,131 végül pedig csak augusztus 19-én kezdődött el a gyűlés.

A nádor a közgyűlésen az alispánnal (vagy alispánokkal), a szolgabírákkal és a közgyűlés választott esküdtjeivel (iuratus assessor) hozta meg döntéseit,132 az utóbbiak hitükre, a király és Szent Koronája iránti hűségükre, a kereszt fáját megérintve tették le esküjüket a vitás ügyben.133 Amikor Kraszna megyével közösen tartottak Bihar megyének nádori közgyűlést, akkor mindig azon megyék képviselői tettek esküt, amelyre az ügy tartozott.134 A congregatión a király embere és a fehérvári káptalan tanúsága mellett zajlottak az események,135 sem a király, sem a káptalan nem egy embert küldött el a közgyűlésre, hanem többet is. Ennek hátterében bizonyosan az állt, ha a közgyűlésről távozniuk kellett például egy határjárás elvégzése miatt, akkor is folytatódhasson a közgyűlés e két közeg jelenléte mellett. 1411-ben két királyi és két káptalani ember nevét

130 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 118., 151. 131 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 120., 156. 132 1411. nov. 8.: DF 278 615., 1411. nov. 10.: DF 245 026., 1411. nov. 10.: Csáky

I/1. 283., 1411. nov. 16.: Csáky I/1. 284. 133 1411. nov. 8.: DF 278 615., 1411. nov. 10.: Csáky I/1. 283., 1411. nov. 16.:

Csáky I/1. 284. 134 1401. nov. 15.: ZsO II/1. 1306. sz., 1435. aug. 30.: DL 65 404., 1435. szept. 3.:

DF 260 740. 135 1411. nov. 12.: Károlyi I. 578., 1435. szept. 7.: DL 30 434.

ismerjük: a királyi emberek Szilágyi Nagy György és Bagosi István, a káptalaniak István fia Péter és Bozjasi Miklós deák (litteratus) voltak.136 1435-ből szintén két királyi és két káptalani ember nevét ismerjük. A király részéről Zádori György és Fehérvári Dénes; a káptalan részéről Péter litteratus és Sebestyén.137 Az említett személyekkel kapcsolatosan említést érdemel, hogy Bagos birtok Bihar, Szabolcs, Szatmár és Kraszna megyékben is volt, István tehát vagy Bihar megyéből, vagy a környékről származott. Szilágyi György 1429-ben nádori jegyzőként bukkan fel.138 Zádor Solt és Somogy megyékben található, Fehérvári Dénes ugyanakkor 1439-ben kúriai jegyzőként, 1441-ben kancelláriai protonotáriusként jelenik meg a forrásokban, 1457-ben pedig Buda város bírája volt.139 A királyi embert iktatások, vizsgálatok esetében az adott megyéből nevezték ki,140 a fentiek alapján ítélve, ez nem feltétlenül volt igaz a nádori (sőt, a király által elrendelt megyei) közgyűlések esetében. Olyan esetekben, amikor akár egy határjárás, akár egy birtokfelosztás, vagy birtokba iktatás miatt a nádor arra kényszerült, hogy valakit kiküldjön a helyszínre, a király és káptalan emberei mellett a saját emberét is kiküldte. 1411-ből két nádori ember nevét is ismerjük: Baranyai Jakab és Nagyvátyi Gál,141 1435-ből ugyancsak kettőt: Iszkázi Balázs és Baranyai Miklós.142 A nádori gyűlések állandó résztvevői voltak a nádori jegyzők (notarius) és a bírságszedők is, Bihar megyére vonatkozó oklevelekben azonban rájuk nem ta-

136 1411. nov. 12.: Károlyi I. 578., 1411. nov. 17.: ZsO III. 3191. sz. 137 1435. szept. 7.: DL 30 434., 1435. szept. 7.: DF 253 698. — Az 1435. jún. 9. és júl. 6. közötti, Szabolcs és Bereg megyének tartott nádori közgyűlésen a fehérvári káptalan által küldött ember szintén Sebestyén volt, a másik személy azonban nem egyezik, mert az akkor Miklós presbiter volt, lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 117. 138 A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára I–II. Kiadja gróf Sztáray

Antal. Szerk. Nagy Gyula. Budapest 1887–1889. II. 278. 139 Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest 1971. 150. (6. sz. jegyz.), 154. 140 Az ilyen típusú ügyek esetében kirendelt királyi emberekhez lásd Engel Pál:

Királyi emberek Valkó megyében. In: Uő: Honor, vár, ispánság i. m. 578–599. 141 1411. nov. 12.: Károlyi I. 578., 1411. nov. 17.: ZsO III. 3191. sz. 142 1435. szept. 7.: DL 30 434., 1435. szept. 7.: DF 253 698.

lálunk adatokat. A közgyűlésen tárgyalt ügyek között előfordult tanúságtétel egy birtok hovatartozását illetően,143 vizsgálat olyan ügyben, amikor egy bihari birtokost egy másik bihari birtokos jobbágyai elfogtak és kifosztottak,144 Bihar megyei birtok elfoglalása,145 egy birtok- vagy határvita ügyében,146 birtokbaiktatás,147 birtokmegosztás,148 levelesítés,149 hatalmaskodás,150 vagy ingóság zálogosítása ügyében.151 A közgyűléshez fordulhattak olyan nem megyebéli polgárok is,152 akiket a megye egyik vámszedőhelyén ért atrocitás, jogtalan vámszedés,153 vagy akiket egy megyebéli birtokos megkárosított.154 Ez ugyanakkor arra is utal, hogy a nádori közgyűléseken nemcsak a megye lakossága jelenhetett meg és szólalhatott fel, hanem bárki, akinek az adott megyét érintően ügye támadt. A legérdekesebb ügyet az 1435. évi közgyűlésen tárgyalták. Valójában az ügy meglehetősen szokványos — bizonyos személyek eltiltása egy birtok felének elfoglalásától —, érdekessé az teszi, hogy a birtok, amiről szó van, Papos tudniillik, sem nem Biharban, sem nem Krasznában feküdt — ezen megyék közgyűlése zajlott éppen —, hanem Szatmár megyében.155 A birtok elfoglalásától eltiltott Szepesi László és Csarnavodai Grisogonus tasnádi vikárius közül László Bihar megyei birtokos volt, ez indokolhatta a Bereg megyei Mikaiak tiltakozását a közgyűlésen. Speciális helyzetben azonban még az is előfordulhatott, hogy olyan ügyben történik oklevélkiál-

143 1411. nov. 10.: Csáky I/1. 282–283., 1411. nov. 16.: Csáky I/1. 283–285. 144 1411. nov. 8.: DF 278 615. 145 1414. febr. 18.: ZsO IV. 1694. sz., 1435. szept. 7.: DL 38 266. 146 1397. okt. 10.: ZsO I. 5009. sz., 1435. szept. 4.: HHSTA Archiv Erdődy D 533., 1435. szept. 3.: DL 54 969., 1435. szept. 7.: DL 30 434. 147 1411. nov. 12.: Károlyi I. 578. 148 1411. nov. 17.: ZsO III. 3191. sz., 1435. szept. 7.: DF 253 698. 149 1397. okt. 10.: ZsO I. 5009. sz. 150 1435. szept. 5.: DL 65 407. 151 1435. szept. 13.: DL 65 405. 152 A polgárok jelenlétéhez a nádori közgyűléseken lásd Weisz B.: A város a megyében i. m. 153 1435. szept. 1.: DF 212 972., 1435. szept. 7.: DF 212 974. 154 1435. szept. 3.: DF 212 973. 155 1435. szept. 5.: DL 62 269.

lítás, amelyben sem az ügyben szereplőknek, sem az ügynek nincs köze az adott megyéhez. A Szatmárban birtokos Károlyiak a Máté nádor által Bihar megyének tartott közgyűlésen arra vonatkozóan szereztek tanúságot, hogy a szatmári ispánnal perben állnak, ezért a szatmári ispánt és a szolgabírákat nem tekintik megfelelő bíráiknak ügyeikben.156 Ugyanakkor ezek az adatok ugyancsak arra utalnak, hogy nem csak a megye lakossága jelent meg ezeken a gyűléseken. A megyei közgyűlések mellett itt is lehetőség volt egy Bihar megyei kiváltságot vagy jogot a közgyűléssel elismertetni, és ezzel megerősíteni. Így Garai Miklós nádor 1411. évi közgyűlésén tanúsították, hogy Várad káptalani városban emberemlékezetet meghaladó idő óta a Hétközhely nevű területen (in loco Hethkezhel nominato) minden nap vásárt tartottak.157 A nádori közgyűlésen nem volt kötelező annak kezdetétől fogva ott lenni, ha azonban valakivel szemben panasz érkezett, akkor az adott személynek még a congregatio ideje alatt meg kellett jelennie, ellenkező esetben bírsággal sújtották.158

A megye további feladatai

A megye egyéb feladataira vonatkozóan alig maradtak fenn adatok a korszakból, jóllehet mind a király, mind a nagybírák a fentebb ismertetett vizsgálatokon túl egyéb feladatokat is róhattak a megyére. Így 1407-ben Garai Miklós nádor azért intézett parancsot Bihar és Szabolcs megyék ispánjaihoz vagy alispánjaihoz és szolgabíráihoz: bírságok kivetésével kényszerítsék a birtokos nemeseket, ne akadályozzák a jobbágyokat abban, hogy — ha azok törvényes kötelezettségeiket teljesítették — Debrecen királyi civitasba költözzenek.159 Azaz a törvényes földbér és egyéb tartozások (habita licentia iustisque terragiis depositis et aliis eorum debitis persolutis)

156 1437. jún. 21.: Szatmár 370. sz. 157 1411. nov. 10.: ZsO III. 1186. sz. 158 1435. szept. 1.: DF 212 972., 1435. szept. 3.: DF 212 973. 159 1407. máj. 6.: ZsO II/2. 5475. sz.

megfizetését követően szabadon költözhetnek a jobbágyok. Ezt a kikötést szinte szó szerint megtaláljuk Zsigmond király 1397. évi, 1405. és 1435. évi dekrétumaiban.160 Ezek a törvények ugyanakkor arról is szólnak, hogy a megyék ispánjai, alispánjai és a szolgabírák büntetésekkel és bírságokkal kényszeríthetik a birtokosokra ezen rendelkezés betartását.161 1407-ben tehát a nádor a törvény megyei tisztikarra vonatkozó rendelkezésének betartását kérte Szabolcs és Bihar megyéktől. Ugyancsak a törvény szavainak betartását, azaz bírságok kirovását kérte Zsigmond király Bihar megyétől mindazokkal szemben, akik akadályoznák a költözést a Putnokiak Bihar megyei Újlak és Oláhtelke birtokaira.162 A törvények alkalmazására vonatkozóan Bihar esetében sem találunk példát a megyei kiadványok között,163 valójában a nádor és a király oklevele is ennek betartására vonatkozó figyelmeztetés, így feltehető, hogy ilyen típusú bírságolásra sor került a megyében. A király szintén nemcsak bíráskodási ügyben intézhetett parancsot a megyéhez, hanem az általa királyi oltalomba helyezett személyek védelmére is felszólíthatta az ispán és az alispánt.164

Más megyéknél kimutatható a megye szerepe az adószedésben,165 Bihar esetében sajnálatos módon ezt nem tudjuk nyomon kísérni. Amikor azonban 1416-ban az előkelők a törököknél fogságban lévők váltságdíjának előteremtésére különadót (taxam novam more lucri camere regalis) vetettek ki,166 tudjuk, hogy Bihar megyében

160 DRH 1301–1457. 155., 224., 265., valamint az 1407-ben és 1409-ben hozott rendelkezésekben (uo. 227., 229.). 161 DRH 1301–1457. 155–156., 224., 227., 229., 265. 162 1411. márc. 8.: ZsO III. 217. sz. 163 Szabolcsból sem ismert ilyen példa, lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 97. 164 1404. okt. 16.: ZsO II. 3438. sz., 1426. dec. 12.: ZsO XIII. 1459. sz. 165 C. Tóth Norbert: Vas megye 1427. évi „adókerülői” és a kamarahaszna adminisztrációja. Vasi Szemle 64. (2010) 676–677. 166 Erre részletesen lásd Csukovits Enikő: Ismerték-e a késő középkori magyar udvarban az összes megyét? In: Aktualitások a magyar középkorkutatásról. In memoriam Kristó Gyula (1939–2004). Szerk. Font Márta, Fedeles Tamás, Kiss

Gergely. Pécs 2010. 100–103.

Csáki Miklóst és Csáki Györgyöt bízták meg annak beszedésével,167 azaz a megye ispánjára és annak testvérére rótták ezt a feladatot. Az adót a kamarahaszna módjára kellett behajtani, ami minden bizonnyal a kivetés módjára utal. A Baselben kivetett hadiadó, az egyházi huszad és a világi ötvened behajtásában a megyének is aktívan részt kellett vennie,168 Bihar esetében azonban csak az tudható, hogy Zsigmond 1434. december 10-én kelt parancsa értelmében a váradi egyházmegye egyházi és világi lakóinak Tallóci Matkó kevei ispánnak, a váradi püspökség adminisztrátorának kezéhez kellett lefizetni ezt az adót.169

A megyéknek I. Károly 1320 körüli intézkedésének megfelelően a bírságokról registrumot kellett vezetniük.170 Jóllehet ilyen registrum korunkra nem maradt fenn, annak létezésére utal egy 1412. évi Veszprém megyei adat, melyben a felperes azt kifogásolta, hogy birtokáról bírság címén állatokat hajtottak el, de őt nem idézték meg ez ügyben, nem szólították fel a bírság befizetésének igazolására, ráadásul a bírságok registruma sem volt a behajtóknál.171 A megye hatósága registrumot készített továbbá a levelesített személyekről, sőt, önálló registrum készült az 1403. évi felkelésben részt vett személyekről is.172 Ezeket a jegyzékeket a közgyűlés kezdetekor megválasztott esküdt ülnökök terjesztették a közgyűlés elé, a jegyzéket felolvasták, arról neveket húzhattak le (valaki például kegyelemlevéllel vagy egyéb módon bizonyította „ártatlanságát”),

167 1416. szept. 4.: ZsO V. 2255. sz. 168 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387–1437. Budapest 1984. 118–121., Kádas István: Az adószedés megyei kezelése (1436–1474). In:

Márvány, tárház, adomány. Szerk. Kádas István, Skorka Renára, Weisz Boglárka. (Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések) Budapest 2019. 136. 169 1434. júl. 14.: Zichy VIII. 537–539., Deér József: Zsigmond király honvédelmi politikája II. Hadtörténeti Közlemények 37. (1936) 190–191. 170 Borsa Iván: Megyei levéltári fondképződés a 14. században. In: Európa vonzásában. Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc.

Budapest 1993. 38. 171 1412. júl. 3.: ZsO III. 2380. sz. 172 Vö. 1406. máj. 6.: ZsO II/1. 4704. sz., 1409. ápr. 9.: ZsO II/2. 6716–6717. sz-ok, 1409. s. d.: ZsO II/2. 6771. sz.

illetve azt kiegészíthették,173 majd a közgyűlés erről oklevelet bocsátott ki, mely ítéletlevél is volt egyben.174 Bihar megye esetében ilyeneket nem ismerünk,175 de bizonyosak lehetünk abban, hogy e megye hatósága is készített levelesítő jegyzékeket.176

A katonáskodásra vonatkozóan még elszórt adatokkal sem rendelkezünk, csak azt tudjuk, hogy az 1432/1433. évi törvényjavaslat szerint Bihar megyének Erdély védelmében kellett részt vállalnia a törökkel szemben, mégpedig, az 1435. évi törvény értelmében, 600 katonával.177 A rendelkezésben nem találunk olyan megyét, amelynek ennél többet kellett volna kiállítania, de olyat sem sokat, amelyeknek ennyit kellett. Egyedül Zala megyénél látunk még ekkora számot, ezen kívül pedig Nyitra és Trencsén, illetve Zólyom, Sáros és Abaúj megyék számára együttesen előírt csapatok létszáma éri el a 600 főt.178 Mindez természetesen a megye nagyságával, népsűrűségével állhatott kapcsolatban. A csapatok mozgósítása nem az ispán, hanem az alispán feladatai közé tartozhatott.179

A megye hatóságának feladatai közé tartozhatott, hogy a megyei követeket válasszanak az országgyűlésre,180 a megyegyűléseken a király által küldött tervezeteket megvitassák,181 illetve az elfogadott

173 1351. június 9.: AO V. 501. 174 C. Tóth Norbert: Tolvajok és rablók 1393-ban Szabolcs megyében. Történelmi

Szemle 61. (2019) 149–150. 175 Vö. Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából. Levéltári Közlemények 69 (1998) 31. 176 Az 1435. évi közgyűléshez kapcsolódóan Szabolcs és Bereg megye levelesítő jegyzéke fennmaradt, lásd Solymosi László: Szabolcs és Bereg vármegye gonosztevőinek lajstroma 1435-ből. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 42. (2000) 139–147. 177 DRH 1301–1457. 420., 428. 178 A Zsigmond-kori megyei csapatok összetételére lásd C. Tóth Norbert: Az 1395. évi lengyel betörés. A lengyel–magyar kapcsolatok egy epizódja. In: Honoris causa i. m. 471–473. 179 Uo. 471. 180 1397: DRH 1301–1457. 160., 1405. máj. 4.: CD X/4. 459–460., 1432/1433:

DRH 1301–1457. 410. 181 1432/1433: DRH 1301–1457. 410.

kiváltságokat, rendeleteket, törvényeket kihirdessék és betartassák.182 Ez utóbbi esetben joggal feltételezhető, hogy a megyéhez eljuttatott példányokat a megye megőrizte, azaz közvetetten ugyan, de a megyei „levelesláda” létezésére következtethetünk.183

A megyei oklevelek

Bihar megyének a Zsigmond korból csak 11 oklevele maradt korunkra, ezek közül azonban csak kilenc eredeti, a fennmaradó kettő átírásból ismert. Telegdi Miklós bihari ispán a négy szolgabíróval állította ki két oklevelét, mindkettőn csak két (záró)pecsét töredéke látható.184 1393-ban már három pecsétet, egy nagyobbat és két kisebbet helyeztek az oklevélre,185 azaz az alispán és két szolgabíró pecsétjét. 1410-ben négy pecsét, egy nagyobb és három kisebb található az oklevélen.186 1429-től már mind az alispán mind a négy szolgabíró ellátta pecsétjével a kiállított oklevelet.187

A megye oklevelét a megyei jegyző állította ki,188 az ő működésére utalnak a megye által kibocsátott oklevelek szinte mindegyikének hátlapján olvasható rövid tartalmi összefoglalók, valamint az irat típusára vonatkozó feljegyzések.189 Ez utóbbiak közül a következőket találjuk meg Bihar megye oklevelein: attestationalis (’tanúsító’, 1383),190 inquisitoria (’vizsgálati’, 1382–1432),191 iudicialis

182 Vö. 1405: DRH 1301–1457. 224. 183 Borsa I.: Megyei levéltári fondképződés i. m. 41. — A megyei levéltárhoz lásd még Istványi Géza: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században. Levéltári

Közlemények 15. (1937) 245–249., C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 80–81. 184 1382. dec. 9.: DL 89 511., 1383. máj. 12.: DL 38 197. 185 1393. szept. 16.: DL 89 582. 186 1410. aug. 12.: DL 9632. 187 1429. okt. 11.: HHSTA Archiv Erdődy D 500., 1430. febr. 21.: DL 38 253. 188 A megyei jegyzőre lásd C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 71–74. 189 Vö. C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m. 107–109. 190 1383. máj. 12.: DL 38 197. 191 1382. aug. 19.: DL 6946., 1410. aug. 12.: DL 9632., 1432. (nov. 10. u.): DL 74 587.

(’bírságoló’, 1429),192 memorialis (’emlékeztető’, 1410 k.)193 protestatoria (’tiltakozó’, 1386),194 rescriptionalis (’válaszadó’, 1393).195 Ez utóbbinál természetesen a címzett is meg van nevezve a hátlapon: domino palatino. Egy esetben a par litterarum prorogatoriarum szerepel, azaz ez egy perhalasztó oklevélnek az alperes számára kiállított példánya.196 Az 1430-ban kelt oklevélen nem található sem tartalmi összefoglaló, sem az oklevél típusára vonatkozó feljegyzés, ehelyett az Endred és a solvit XII feljegyzések szerepelnek.197 Azaz, az oklevelet a megyével kiállíttató Endrédi István az eltiltó oklevélért 12 dénárt fizetett. Ez megfelelt annak az összegnek, amit egy hiteleshelyen egy zárt, eltiltó (prohibitoria) oklevélért kellett kifizetni Zsigmond 1435. évi törvénye értelmében.198 A korszakból ez az egyetlen olyan adat, mely Bihar megyében az oklevél kiállítási díjáról tesz tanúbizonyságot.

192 1429. okt. 11.: HHSTA Archiv Erdődy D 500. 193 (1410 k.): DF 278 614. 194 1386. ápr. 10.: DL 7203. 195 1393. szept. 16.: DL 89 582. 196 1382. dec. 9.: DL 89 511. 197 1430. febr. 21.: DL 38 253. 198 DRH 1301–1457. 267.