Százhalom kalendárium 2018 by Hírhalom Egyesület

Tartalom Ajánló. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Fejezetek a város múltjából Százhalombatta rövid története 1970-től a rendszerváltásig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Hamvas, százhúsz... Hamvas Béla nevét viselni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 Mese tanulmány Addig élünk, míg meg nem halunk…. . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Utazás a múltba Hej halászok, halászok… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A falusi bíró. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bauer István, a becsületes fuvarozó . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ifjúságért élt – Zenálkó Etel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

87 91 96 102

Irodalom Úton. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 Mesék Mesék felnőtteknek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 Mesék gyerekeknek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 Melléklet Százhalombatta a rómaiak korában . . . . . . . . . . . . . . . . 183

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM 2018 Kiadja: Faluvédő Egylet Százhalom Hagyományőrző Kör Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Jankovits Márta, a Faluvédő Egylet elnöke Készült a Százhalombatta Város Önkormányzata támogatásával Címlapfotó: Pap Miklós Szerzőink: Balpataki Katalin Jankovits Márta Kovács Marianna Baka Györgyi Balogh Sándorné Kácser Teruska Bauer Istvánné Manci néni Közreműködők: Pável Melinda ISSN 2064-4590

Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

Ajánló Tisztelt Olvasó! Játékot űz velünk az idő, és mi úgy próbálunk felülkerekedni rajta, hogy jelenlétünknek emléket állítunk vagy őrzünk. Nevezetes napokká alakítjuk át, dátumokba csomagoljuk. Legkedvesebb játékaink egyike az emlékezés: a családot, a közösséget, a nemzetet a közös történés felidézése fűzi össze. Kr. u. 117-ben, Hadrianus császár idején kezdték el annak az Európát átszelő védvonalnak a kiépítését, amely során 118-ban a Duna partján felépült az az alkalmi tábor, amit ma Matricának hívunk. Ezzel örökre beírtuk „magunkat” a római kor történetébe. Ha évfordulókra építjük az emlékezést, Kr. u. 17-ben született meg a Pax Romana, a tartós béke 2000 éves szimbóluma is. Ideje hát, hogy közeli és távoli történetünk felemlegetése kapcsán szóba kerüljenek a rómaiak, amit mellékletünkben ajánlunk figyelmükbe. Kalendáriumunk kedvelői ezúttal sem csalódnak, ha várostörténetet, irodalmat, múltban utazást, mesét és kikapcsolódást várnak tőlünk. Azzal a megjegyzéssel, hogy szándékunk ellenére történetünk és a történelem helyén csupán emlékek, ünnepek, dátumok maradnak helyettünk: az idő. Százhalom Hagyományőrző Kör 5

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Január

Nap

Névnapok

Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda

Újév, Alpár, Fruzsina, Bazil Ábel, Gergely, Vazul Genovéva, Gyöngyvér, Benjámin Titusz, Leona, Angéla Simon, Emília Gáspár, Menyhért, Boldizsár Attila, Ramóna, Rajmund Gyöngyvér, Szeverin, Szörény Marcell, Juliánusz Melánia, Vilmos, Vilma Ágota, Honoráta Ernő, Erneszta, Tatjána Veronika, Csongor, Yvett Bódog, Félix Lóránt, Loránd, Pál Gusztáv, Marcell Antal, Antónia Margit, Piroska Sára, Márta, Márió Fábián, Sebestyén Ágnes, Agnéta Vince, Artúr Zelma, Rajmund, Emerencia Timót, Ferenc Pál, Henrik Vanda, Paula, Timóteusz Angéla, Angelika Károly, Karola, Tamás Adél, Valér Martina, Gerda, Jácinta Marcella, János

Fergeteg hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 07:31 07:31 07:31 07:31 07:31 07:31 07:31 07:30 07:30 07:30 07:29 07:29 07:28 07:28 07:27 07:27 07:26 07:25 07:25 07:24 07:23 07:22 07:21 07:20 07:19 07:18 07:17 07:16 07:15 07:14 07:13

16:03 16:04 16:05 16:06 16:07 16:08 16:09 16:10 16:11 16:13 16:14 16:15 16:16 16:18 16:19 16:20 16:22 16:23 16:24 16:26 16:27 16:29 16:30 16:32 16:33 16:35 16:36 16:38 16:39 16:41 16:42

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

Február

Nap

Névnapok

Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda

Ignác, Brigitta, Kincső Karolina, Karola, Aida Balázs, Oszkár, Celerina Ráhel, Csenge, Veronika, András Ágota, Ingrid, Etelka, Léda Dorottya, Dóra, Pál Tódor, Rómeó, Richárd Aranka, Jeromos Abigél, Alex, Apollónia Elvira Bertold, Marietta Lívia, Lídia, Eulália Ella, Linda, Levente, Katalin Bálint, Valentin, Cirill, Metód Kolos, Györgyi, Georgina Julianna, Lilla, Filippa Donát Bernadett, Simon, Zenkő Zsuzsanna, Eliza, Konrád Aladár, Álmos, Leó Eleonóra, Zelmira, Péter Gerzson, Margit, Zétény Alfréd, Mirtill Mátyás, Jázmin Géza, Cézár, Vanda Edina, Viktor, Győző Ákos, Bátor, Gábor Elemér, Oszvald, Román

Jégbontó hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 07:12 07:10 07:09 07:08 07:06 07:05 07:04 07:02 07:01 06:59 06:58 06:56 06:55 06:53 06:52 06:50 06:48 06:47 06:45 06:43 06:41 06:40 06:38 06:36 06:34 06:33 06:31 06:29

16:44 16:45 16:47 16:48 16:50 16:52 16:53 16:55 16:56 16:58 16:59 17:01 17:02 17:04 17:06 17:07 17:09 17:10 17:12 17:13 17:15 17:16 17:18 17:19 17:21 17:22 17:24 17:25

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Március

Nap

Névnapok

Albin, Albina, Leonita, Lea Lujza, Ágnes, Henrik, Magor Kornélia, Kunigunda, Frigyes Kázmér, Lúciusz, Zorán Adorján, Adrián Leonóra, Inez, Koletta Tamás, Perpétua, Felicitász János, Zoltán, Apolka Franciska, Fanni Ildikó, Emil, Gusztáv Szilárd, Tímea, Konstantin Gergely, Maximilián Krisztián, Ajtony, Egyed, Patrícia Matild, Matilda, Trilla Nemzeti ünn., Kristóf, Kelemen Henrietta, Herbert Gertrúd, Patrik Sándor, Ede, Cirill József, Bánk Klaudia, Alexandra Benedek, Bence, Miklós Beáta, Izolda, Lea Emőke, Botond, Ottó, Kartal Gábor, Karina Irén, Írisz, Lúcia ¸Nyári idősz. kezd. Emánuel

Hajnalka Gedeon, Johanna Auguszta Nagypéntek, Zalán Árpád, Benjámin, Benő

Kikelet hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 06:27 06:25 06:23 06:21 06:19 06:18 06:16 06:14 06:12 06:10 06:08 06:06 06:04 06:02 06:00 05:58 05:56 05:54 05:52 05:50 05:48 05:46 05:44 05:42 06:40 06:38 06:36 06:34 06:32 06:30 06:28

17:27 17:28 17:30 17:31 17:33 17:34 17:36 17:37 17:39 17:40 17:42 17:43 17:45 17:46 17:47 17:49 17:50 17:52 17:53 17:55 17:56 17:57 17:59 18:00 19:02 19:03 19:04 19:06 19:07 19:09 19:10

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Április

Nap

Névnapok

Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő

Húsvét, Hugó, Agád Húsvét, Áron, Ferenc Buda, Richárd, Hóvirág, Indira Izidor Vince, Irén, Teodóra Vilmos, Bíborka Herman, János Dénes, Valér, Valter Erhard, Ákos, Döme Zsolt, Ezékiel Leó, Szaniszló, Glória Gyula, Baldvin, Sába Ida, Márton, Hermina Tibor Anasztázia, Tas, Oktávia Csongor, Bernadett Rudolf, Izidóra Andrea, Ilma, Apolló, Aladár Emma, Malvin, Zseraldina Tivadar, Tihamér Konrád, Zelmira Csilla, Noémi, Kájusz Béla, Adalbert György, Fidél, Debóra Márk, Ányos Ervin, Klétusz Zita, Mariann, Anasztáz Valéria, Péter Péter, Katalin, Roberta Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz

Szelek hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 06:26 06:24 06:22 06:20 06:18 06:16 06:14 06:12 06:10 06:08 06:06 06:04 06:02 06:00 05:58 05:57 05:55 05:53 05:51 05:49 05:47 05:45 05:44 05:42 05:40 05:38 05:37 05:35 05:33 05:32

19:11 19:13 19:14 19:16 19:17 19:18 19:20 19:21 19:23 19:24 19:25 19:27 19:28 19:30 19:31 19:32 19:34 19:35 19:37 19:38 19:39 19:41 19:42 19:43 19:45 19:46 19:48 19:49 19:50 19:52

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Május

Nap

Névnapok

Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök

Munka ünnepe, Fülöp, Jakab Zsigmond, Atanáz, Zoé Tímea, Irma, Jakab, Fülöp Mónika, Flórián Györgyi, Irén Ivett, Frida, Judit, Yvett Gizella, Gusztáv, Bendegúz Mihály, Győző Gergely, Katinka, Alberta, Édua Ármin, Pálma, Izidor Ferenc Pongrác Szervác, Imola, Imelda Bonifác, Gyöngyi Zsófia, Szonja, Döníz Mózes, Botond, János Paszkál, Ditmár, Rezeda Erik, Alexandra, János Ivó, Iván, Milán Pünkösd, Bernát, Felícia Pünkösd, Konstantin, András Júlia, Rita, Emil Dezső, Vilmos, Renáta Eszter, Eliza, Vanessza Orbán, Gergely Fülöp, Evelin Hella, Pelbárt, Ágoston Emil, Csanád, Vilmos Magdolna, Magda, Ervin, Léna Janka, Zsanett, Johanna, Nándor Angéla, Petronella

Ígéret hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 05:30 05:28 05:27 05:25 05:24 05:22 05:21 05:19 05:18 05:16 05:15 05:13 05:12 05:11 05:09 05:08 05:07 05:06 05:04 05:03 05:02 05:01 05:00 04:59 04:58 04:57 04:56 04:55 04:55 04:54 04:53

19:53 19:54 19:56 19:57 19:59 20:00 20:01 20:03 20:04 20:05 20:07 20:08 20:09 20:10 20:12 20:13 20:14 20:15 20:17 20:18 20:19 20:20 20:21 20:23 20:24 20:25 20:26 20:27 20:28 20:29 20:30

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Június

Nap

Névnapok

Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat

Tünde, Jusztinusz Kármen, Anita, Péter Klotild, Cecília, Károly Bulcsú, Kerény Fatime, Fatima Norbert, Norberta, Cintia Róbert, Robertina, Fülöp Medárd, Helga Félix, Előd, Annamária Margit, Gréta Barnabás Villő, Orfeusz, Adelaida Antal, Anett Vazul, Elizeus, Herta Jolán, Vid, Viola Jusztin, Jusztina, Auréliusz Laura, Alida, Alina, Szabolcs Arnold, Levente, Doloróza Gyárfás, Romuald Rafael, Dina Alajos, Leila Paulina, Tamás Zoltán, Szultána János, Iván Vilmos, Viola, Vilma János, Pál, Cirill László, Sámson Levente, Irén, Iréneusz Péter, Pál,Emőke, Judit, Petra Pál

Napisten hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 04:52 04:52 04:51 04:51 04:50 04:49 04:49 04:49 04:48 04:48 04:48 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:47 04:48 04:48 04:48 04:49 04:49 04:50 04:50

20:31 20:32 20:33 20:34 20:35 20:35 20:36 20:37 20:38 20:38 20:39 20:40 20:40 20:41 20:41 20:42 20:42 20:43 20:43 20:43 20:44 20:44 20:44 20:44 20:44 20:44 20:44 20:44 20:44 20:44

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Július

Nap

Névnapok

Tihamér, Annamária, Olivér Ottó Kornél, Soma, Tamás Ulrik, Erzsébet Emese, Sarolta, Lotti, Antal Csaba, Mária Apollónia, Vilibald, Bene Ellák, Edgár, Eperke Lukrécia, Veronika, Hajnalka Amália, Melina, Engelbert, Ulrika Nóra, Lili, Nelli, Benedek Izabella, Dalma, Eleonóra Jenő, Henrik Örs, Stella, Kamil Örkény, Henrik, Roland Valter, Irma Endre, Elek, András Szömér, Frigyes, Milla, Hedvig Emília Illés, Margaréta Dániel, Daniella, Lőrinc Magdolna, Mária, Magda Lenke, Brigitta, Apollinár Kinga, Kunigunda, Kincső Kristóf, Jakab Anna, Anikó, Joakim Olga, Liliána, Natália, Pantaleon Szabolcs, Alina, Ince, Győző Márta, Flóra Judit, Xénia, Péter Oszkár, Ignác, Bató

Áldás hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 04:51 04:51 04:52 04:52 04:53 04:54 04:54 04:55 04:56 04:57 04:58 04:59 04:59 05:00 05:01 05:02 05:03 05:04 05:05 05:06 05:07 05:09 05:10 05:11 05:12 05:13 05:14 05:15 05:17 05:18 05:19

20:44 20:44 20:44 20:43 20:43 20:43 20:42 20:42 20:41 20:41 20:40 20:40 20:39 20:38 20:38 20:37 20:36 20:35 20:34 20:33 20:32 20:31 20:30 20:29 20:28 20:27 20:26 20:25 20:23 20:22 20:21

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Augusztus

Nap

Névnapok

Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek

Boglárka,Nimród, Alfonz Lehel Hermina, Lídia, Kamélia, Mirtill Domonkos, Dominik, János Krisztina Berta, Bettina Ibolya László, Domonkos Emőd, Román Lőrinc, Blanka, Csilla Zsuzsanna, Tiborc, Klára Klára, Hilária, Diána Ipoly, Ince, Vitália Marcell, Maximilián Mária Ábrahám, Rókus Jácint, Réka, Hetény Ilona, Rajnald Huba, Marián, Emília Államalapítás ünnepe, István Sámuel, Hajna, Piusz Menyhért, Mirjam Bence, Róza, Szidónia Bertalan, Aliz, Detre Lajos, Patrícia Izsó, Tália, Natália, Zamfira Gáspár, Mónika Ágoston, Mózes Beatrix, Erna Rózsa, Félix, Letícia Erika, Bella, Arisztid

Újkenyér hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 05:20 05:22 05:23 05:24 05:25 05:27 05:28 05:29 05:30 05:32 05:33 05:34 05:36 05:37 05:38 05:40 05:41 05:42 05:44 05:45 05:46 05:48 05:49 05:50 05:52 05:53 05:54 05:55 05:57 05:58 05:59

20:19 20:18 20:17 20:15 20:14 20:12 20:11 20:09 20:08 20:06 20:05 20:03 20:01 20:00 19:58 19:56 19:55 19:53 19:51 19:49 19:48 19:46 19:44 19:42 19:40 19:38 19:36 19:35 19:33 19:31 19:29

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Szeptember

Nap

Névnapok

Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap

Egyed, Egon, Noémi, Tamara Rebeka, Dorina, Renáta, Ingrid Hilda, Gergely Rozália, Róza, Ida Viktor, Lőrinc, Ofélia Zakariás, Beáta Regina Mária, Adrienn Ádám, Péter Nikolett, Hunor, Miklós Teodóra, Jácint, Igor, Helga Mária, Irma Kornél, János Szeréna, Roxána Enikő, Melitta Edit, Ciprián Zsófia, Róbert Diána, József Vilhelmina, Januáriusz, Dorián Friderika Máté, Mirella, Jónás Móric, Tamás Tekla, Líviusz, Ila Gellért, Gerda, Mercédesz Eufrozina, Kende Jusztina, Kozma, Damján Adalbert, Vince Vencel, Salamon Mihály, Gábor, Rafael, Mirabella Jeromos, Honória, Hunor

Földanya hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 06:01 06:02 06:03 06:05 06:06 06:07 06:09 06:10 06:11 06:13 06:14 06:15 06:17 06:18 06:19 06:21 06:22 06:23 06:25 06:26 06:27 06:29 06:30 06:31 06:33 06:34 06:35 06:37 06:38 06:39

19:27 19:25 19:23 19:21 19:19 19:17 19:15 19:13 19:11 19:09 19:07 19:05 19:03 19:01 18:59 18:57 18:55 18:53 18:51 18:49 18:47 18:45 18:43 18:41 18:39 18:37 18:35 18:32 18:30 18:28

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Október

Nap

Névnapok

Malvin, Teréz Petra, Örs Helga, Évald Ferenc, Hajnalka Aurél, Placid Brúnó, Renáta, Renátó Amália, Bekény Koppány, Benedikta Dénes, János Gedeon, Ferenc, Bendegúz Brigitta, Placida, Etel, Gitta Miksa, Rezső, Edvin Kálmán, Ede, Edvárd Helén, Kaldixtusz Teréz, Aranka Gál, Margit, Hedvig Hedvig, Ignác, Rudolf Lukács, Jusztusz Nándor, János, Pál Vendel, Irén, Kleopátra Orsolya, Zsolt Előd, Szalóme, Kordélia Nemzeti ünnep, Gyöngyvér Salamon, Antal Blanka, Bianka Dömötör, Armand Szabina, Antonietta Simon, Tádé ¸Téli idősz. kezdete Nárcisz, Melinda Alfonz, Zenóbia Farkas, Rodrigó, Wolfgang

Magvető hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 06:41 06:42 06:43 06:45 06:46 06:48 06:49 06:50 06:52 06:53 06:54 06:56 06:57 06:59 07:00 07:02 07:03 07:04 07:06 07:07 07:09 07:10 07:12 07:13 07:15 07:16 07:18 06:19 06:21 06:22 06:23

18:26 18:24 18:22 18:20 18:18 18:16 18:14 18:12 18:11 18:09 18:07 18:05 18:03 18:01 17:59 17:57 17:55 17:53 17:52 17:50 17:48 17:46 17:44 17:43 17:41 17:39 17:37 16:36 16:34 16:33 16:31

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

November

Nap

Névnapok

Mindenszentek, Marianna Achilles, Bató Győző, Márton Károly, Karola Imre, Zakariás, Tétény Lénárd, Krisztina Csenger, Rezső, Ernő, Florentin Zsombor, Kolos, Gottfrid Tivadar Réka, András, Leó Márton, Atád, Tódor Jónás, Renátó, Jozafát Szilvia, Szaniszló Aliz, Vanda, Huba, Klementina Albert, Lipót Ödön, Margit Hortenzia, Gergő, Dénes Jenő Erzsébet, Zsóka Jolán, Zsolt, Ödön, Bódog Olivér Cecília, Filemon Kelemen, Klementina, Kolumbán Emma, Flóra, Virág Katalin, Liza, Katinka Virág, Szvetlana, Konrád Virgil, Virgínia Stefánia, Jakab Taksony, Ilma, Filoména András, Andor, Andrea

Enyészet hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 06:25 06:26 06:28 06:29 06:31 06:32 06:34 06:35 06:37 06:38 06:40 06:41 06:43 06:44 06:46 06:47 06:49 06:50 06:52 06:53 06:55 06:56 06:57 06:59 07:00 07:02 07:03 07:04 07:06 07:07

16:29 16:28 16:26 16:25 16:23 16:22 16:20 16:19 16:18 16:16 16:15 16:14 16:12 16:11 16:10 16:09 16:08 16:07 16:06 16:05 16:04 16:03 16:02 16:01 16:00 15:59 15:59 15:58 15:57 15:57

2018 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

December

Nap

Névnapok

Elza, Natália, Blanka, Bonita Melinda, Vivien, Aranka Ferenc, Olívia Borbála, Barbara, János Vilma, Ünige, Csaba Miklós, Csinszka, Gyopár Ambrus, Ambrózia Mária, Emőke Natália, Valéria, Filótea Judit, Loretta, Eulália Árpád, Árpádina, Damazusz Gabriella, Johanna, Franciska Luca, Otília, Lúcia, Éda, Tilia Szilárda, Szilárd, János Valér, Detre Etelka, Aletta, Adelaida Lázár, Olimpia Auguszta, Gracián Viola, Anasztáz Teofil, Liberátusz Tamás, Péter Zénó, Flórián Viktória, János Ádám, Éva, Adél Karácsony, Eugénia, Anasztázia Karácsony, István János, Teodor Kamilla, Apor Tamás, Tamara Dávid, Hunor, Libériusz Szilveszter, Donáta

Álom hava

Nap kel, nyugszik Feljegyzés 07:08 07:09 07:11 07:12 07:13 07:14 07:15 07:16 07:17 07:18 07:19 07:20 07:21 07:22 07:23 07:24 07:25 07:25 07:26 07:27 07:27 07:28 07:28 07:29 07:29 07:30 07:30 07:30 07:30 07:31 07:31

15:56 15:56 15:55 15:55 15:55 15:54 15:54 15:54 15:54 15:54 15:53 15:53 15:53 15:54 15:54 15:54 15:54 15:54 15:55 15:55 15:55 15:56 15:56 15:57 15:57 15:58 15:59 15:59 16:00 16:01 16:02

EFO Nyomda 2440 Százhalombatta, Nyomdász u. 4.

efonyomda.hu

+36 30 738 7710

Fejezetek a város múltjából

Helytörténet

Százhalombatta rövid története 1970-től a rendszerváltásig Az 1960-as évek elején megkezdődött építkezések gyökeresen átalakították Százhalombatta gazdasági, társadalmi struktúráját és tájképét. Az addig jellemzően mezőgazdasági, alig kétezer fős kis Duna-parti település az ipari beruházásoknak köszönhetően egy évtized alatt ipari kisvárossá nőtte ki magát.

Néhány év alatt termőföldjein hőerőmű, olajfinomító és egy modern lakótelep épült fel. Ez alatt az egy évtized alatt több ezer ember költözött ide és több ezerre tehető azon munkások száma is, akik a munkaidejüket az új Százhalombatta építésével töltötték. A tősgyökeres helyiek gyakorlatilag tehetetlenül nézték a kis falujuk határában történő átalakulásokat. Mivel a SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet beruházások népgazdasági szempontból kiemeltek és „felülről” irányítottak voltak nem tehettek mást, mint, hogy megpróbáltak integrálódni az új helyzetbe. Ez főleg a fiatalabb korosztálynak ment könnyen. Hiszen ha sikerült valamelyik helyi üzemben elhelyezkedni magas fizetésre, lakásra és egyéb juttatásokra számíthatott. A Százhalombattán folyó építkezésekről, eredményekről a korabeli sajtó rendszeresen hírt adott, így az egész ország figyelemmel kísérhette azt. Mivel a beruházás az egész szocialista szektor – főleg a Szovjetunió – segítségével folyt, ezért gyakori volt a külföldi delegációk látogatása is. A Dunai Hőerőmű Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalat és az ún. Készenléti lakótelep első ütemének ünnepélyes átadására 1969. június 13-án került sor, az akkori minisztertanács elnökével, Fock Jenővel. Százhalombatta első lakótelepe a mai Damjanich János – Gesztenyés – Hága László közti területen épült fel. Ez a településrész 1970-re már rendelkezett egy 16 tantermes iskolával, orvosi rendelővel, postával, üzletekkel, étteremmel, presszóval és itt kapott helyet egy munkásszálló is. A lakótelep és az üzemek mellett dinamikusan fejlődtek a családi házas övezetek is. Az 1945-ben parcellázott Újtelep, Dunafüred és a falu belterületén is sorra épületek a kertes házak, az utak és a csatornázás. Ennek ellenére a lakáshiány évtizedekig jellemző volt Százhalombattára, aminek következményeként az albérletbe kényszerülők sokáig jelentős anyagi forrása volt az arra alkalmas házzal, házrésszel rendelkezők számára. A foglalkozási szerkezetet tekintve 1970-re Százhalombatta lakossága már döntően az iparban dolgozott, ahol nem csak a beköltözők, hanem az addig ingázók és a helyi mezőgazdaságból kiszorultak is el tudtak helyezkedni. A mezőgazdaság olyannyira háttérbe szorult, hogy a kezdeti három termelőszövetkezet a megmaradt földekkel egy téeszbe tömörült, majd a termőföld további csökkenése miatt csatlakozott az érdi Benta Völgye Termelőszövetkezethez. A százhalombattai mezőgazdaság jelzésértékűvé csökkent, de például a Benta pusztai tehenészet a rendszerváltásig jól prosperált. 34

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet Az új településrész és a két üzem első ütemének hivatalos átadása még meg sem történt, amikor mindkét üzemben az addigi termelés megduplázását irányozták elő. Ami további munkaerő szükségletet generált, így a lakásépítéseknek is folytatódniuk kellett. A lakások kivitelezését 1962-től az Erőmű Beruházási Vállalat, 1965-től a Dunai Kőolajipari Vállalat bonyolította. 1969 januárjától a lakótelepi beruházások feladata a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságához került, mely figyelembe véve a várható munkásszükségletet 1974-ig 1014 lakás, 12 tantermes általános iskola, 12 tantermes ipari szakközépiskola, 100 férő-

Az épülő 2. számú (Ságvári Endre) Általános Iskola 1971-72 körül

helyes óvoda, 60 férőhelyes bölcsőde, üzletház, szolgáltatóház, iparcikkbolt, kultúrház, irodaház, tanácsház, szakorvosi rendelő, piac, strand, sportpálya és temető építését irányozta elő. A nagy volumenű tervek megvalósítása a községi közigazgatási kereteken belül lehetetlen volt. Ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Titkárságának 1970 január 19-én tett javaslata alapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 6/1970. számú határozatával a népgazdaságban beSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet töltött szerepe és dinamikus fejlődésének elismeréseként Százhalombattát járási jogú várossá nyilvánította 1970 április 1-jei hatállyal. Mivel az új város ekkor még nem rendelkezett olyan helyiséggel, amelyben ekkora volumenű ünnepséget le tudtak volna bonyolítani, a városi tanács ünnepélyes alakuló ülésére a Dunai Kőolajipari Vállalat területén lévő Beruházások Művelődési Házban került sor, 1970 március 28-án. Az ünnepség a szocialista éra protokollja szerint zajlott, magas rangú hazai és a baráti országok képviselőivel. Az itt elhangzott beszédek mindegyike méltatta az addig elért eredményeket, felvázolta a várható fejlesztéseket és felmerült a településnév megváltoztatásának lehetősége is. Az addigi 12 fős tanácstestület 32 főre duzzadt,

A Déli Lakótelep látképe – 1970-es évek vége

így változás állt be a vezetőség névsorában is. Az addigi tanácselnök Ferenczi Illés helyett Bartha Antalt nevezték ki a város élére, míg Ferenczi tanácselnök-helyettes pozícióba került. A korszak egyik sajátossága volt, hogy bizonyos pozíciókba nem feltétlenül a legrátermettebb személyt választották ki. Sokkal nagyobb hangsúly volt azon, hogy a jelölt „jó káder” – azaz 36

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet olyan munkásmozgalmi vezető, aki a párt vagy a szakszervezet vezetőségi tagja, vagy munkatársa – politikailag megbízható legyen. Így került 1961-ben maga Ferenczi Illés is a százhalombattai tanács élére.

A Tanácsháza 1970-1987

A közigazgatás központja ekkor még a falu belterületén lévő régi tanácsháza volt, de tanácsüléseket gyakran tartottak a Pannónia pusztai kúria kultúrtermében is. Egy új tanácsháza építése 1974-ig tervbe volt véve, de az üzemek és a lakások építése mellett erre nem volt kapacitás. A faluban lévő régi tanácsháza viszont nem csak messze volt az épülő új városrésztől, hanem a megnövekedett városi apparátus sem fért el benne. Ezért ideiglenesen – a mai városközpontban lévő tanácsháza megépültéig – az addig téesz-irodaként, gombüzemként, raktárként, üzletként, lakásként és klubhelyiségként is használt Pannónia pusztai kúria épületébe költöztek annak felújítása után. Az új tanácsháza környékét is ekkor kezdték el átalakítani. Elbontották a régi cselédlakásokat, gazdasági épületeket és helyükre az évek során újabb emeletes háztömböket építettek. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet Az új tanácsháza 1987-es átadásáig ez a terület számított a város központjának. A két üzem a terveknek megfelelően folyamatosan adta át új üzemegységeit, és az itt munkát vállaló emberek özönlöttek a városba. Azonban a lakásátadások üteme nem tudott lépést tartani a felmerülő igényekkel. A lakásépítés lendülete a várossá avatást követő 1-2 évben lelassult. A város élére kinevezett új tanácselnök anyagi és szervezési problémák miatt nem tudott a feladattal megbirkózni, ezért 1972 őszén az Erőmű építésének kezdetétől építésvezetőként itt dolgozó Szekeres Józsefet kérték fel a pozíció betöltésére. Szekeres József kiváló kapcsolati tőkével rendelkezett és az addigi város- és üzemépítés tevékeny részese volt. Elvállalta a város vezetését és továbbépítését. A rendszerváltásig tartó tanácselnöksége alatt szakmai tudásának legjavát adva Százhalombatta modern várossá nőtte ki magát. Óriási feladat hárult rá, hiszen Százhalombatta ekkor még közel sem felelt meg a város kritériumoknak. A város továbbépítése, a tervek elkészíttetése, a kivitelezések lebonyolítása és egyéb feladatok mellett meg kellett teremteni a feltételeket a szellemi és kulturális öntudat kiteljesedéséhez is. A lakáshiánynál is nagyobb gondot jelentett az itt letelepedő fiatal családok óvodás és általános iskolás korú gyermekeinek elhelyezése. Az új – vállalati – óvodák, a Damjanich úti iskola férőhelyei már átadásuk pillanatában is kevésnek bizonyultak. Jellemző volt a zsúfoltság és továbbra is igénybe kellett venni az ERBE telep barakképületeiben létrehozott szükségtantermeket. 1972-ben átadták ugyan az új tanácsi óvodát – ma Pitypangos Óvoda – és a 2. számú Általános Iskolát, de a gyermeklétszám folyamatosan nőtt. 1976-ban a korábbi DKV bölcsődét óvodaként – mai Kipp-Kopp Óvoda – üzemeltették tovább és 1978-ban egy újabb óvodaépületet adtak át a Déli lakótelep „tetején” – a mai Szivárvány Óvodát. Így a hetvenes évek végére már 5 óvoda* állt a gyermekek rendelkezésére, azonban * A régi falusi óvoda kezdetben önálló intézményként, később tagóvodaként mindvégig üzemelt.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet 1978-ban annyira sok gyereket írattak be az óvodákba, hogy az ERBE telep egyik barakkjában szükségóvodát kellett megnyitni, amely csak 1982-ben szűnt meg. Hasonló volt a helyzet az általános iskolákban is. A rendkívül sok gyermek számára az iskolákat is sorra építették. Az 1967ben átadott 1. számú Általános Iskola a 16 tantermével kezdet-

A Pitypangos óvoda udvara (1972)

től fogva szűkös volt. 1972-ben a Déli Lakótelep első épületei között adták át a 2. számú Általános Iskolát 12 tanteremmel, amely 1973-ban felvette a Ságvári Endre nevet, majd a rendszerváltás követően az Eötvös Loránd nevet. Az 1. számú iskola és a Ságvári iskola 1978-ig szervezetileg összetartozott. Az alsó tagozatosok oktatása az 1. számú iskolában, míg a felső tagozatosok oktatása a Ságvári Iskolában folyt. A gyermeklétszám folyamatos növekedése miatt a már önálló Ságvári iskolát egy 16 tantermes B szárnnyal toldották meg. 1985-ben ennek a szárnynak a leválásával hozták létre a 3. számú Általános Iskolát – mai Arany János Általános Iskola és Gimnáziumot. Az újabb tantermek és egy új iskola átadása ellenére továbbra is használatban voltak az ERBE telepi szükségtantermek. Az álSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet talános helyhiányt a rendszerváltás után, 1992-ben átadott 4. számú Általános Iskola – mai Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola – tudta csak megszüntetni.

Kisdobos avatás, 1970-es évek vége

Egy szakközépiskola építése a városban már 1974-ig be volt tervezve, azonban az élet produkálta helyzetek miatt, erre csak 1987-ben volt lehetőség. Ez az iskola 1989-ben felvette a Széchenyi István nevet. A lakások és a gyermekek ellátását szolgáló épületek építésével párhuzamosan ugyan, de lassabb ütemben épültek az üzletek, szolgáltatóházak, utak, csatornázás stb. Százhalombatta története alapjában véve 1960-tól a rendszerváltásig – sőt még azon is túl – a folyamatos építkezésekről, fejlesztésekről és a nagyarányú beköltözésről szólt. Számos dokumentum, statisztikai adat őrzi az átadott lakások számát, a burkolt utak hosszát, hogy melyik intézményt mikor adták át. Arról már kevesebb dokumentum árulkodik, hogy valójában milyenek voltak ebben a fiatal városban a mindennapok, ünnepnapok. A mai várost látva nehéz elképzelni azt az időszakot, amikor a hétköznapok szerves része volt a dolgozó daru látványa, 40

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet hogy szinte hónapról hónapra változott a város képe. Hogy mindig voltak új beköltözők, azaz új kollégák, osztálytársak, szomszédok stb. A városvezetés nagy feladata volt a helyi identitás megteremtése, erősítése, hiszen nagyon rövid idő alatt az ország különböző részéből más-más identitású emberek kezdtek itt új életet. Ehhez jó alap volt a szocialista rendszer addigra már bejáratott szisztémája: az állami ünnepek, a sport és tömegsport, a kommunista szombatok, az úttörőmozgalom, a brigádmozgalom stb. mind az új városi társadalom kohézióját volt hivatott erősíteni. Ezen törekvéseket az Erőmű és a Finomító anyagilag és erkölcsileg is támogatta, hiszen a város és a két üzem szimbiózisban élt. A vállalati programok egyúttal városi programok is voltak. Ekkor még a városon belül nem volt olyan intézmény, amely nagyobb közönség befogadására alkalmas lett volna. Ezért például a színi előadások, koncertek helyileg többnyire a Finomító

A Barátság Művelődési Ház (1985)

területén lévő művelődési házban voltak, ahova a közönséget buszokkal szállították. A város kulturális életében mérföldkőnek számított a Madách Színházzal 1975-ben aláírt együttműködési megállapodás, melynek keretében a színház repertoárjában SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet lévő darabokat Százhalombattán – a Finomító művelődési házában – is bemutatták. De jelentős kulturális élet folyt az ERBE telepen lévő erőműves művelődési házban és a faluban lévő régi közösségi házban is. A nagyobb, fontosabb állami és városi ünnepségek helyszíne az I. számú, később a Ságvári Endre Általános Iskola előtere, aulája volt, jó időben 1975-ig az Ifjúság út és a mai Hága László út közötti park területe. 1975-ben az új város központjául szánt fő terére, a Damjanich utca és a Déli Lakótelep közötti –

Május 1. tér, az Olajláng emlékművel (1975)

évekig beépítetlen – területre állították ki a Rózsa Péter által készített Olajláng emlékművet, amely negyedszázadon át a város szimbóluma volt. Ez az emlékmű a rendszerváltásig minden állami ünnepség, kisdobos és úttörőavatás háttere és gyakori képeslap téma is volt. Az új helyi lakosok szabadidejének „helyes” eltöltésére szakköröket, klubokat, sportköröket is szerveztek, amelyek helyileg már a városon belül – tantermekben, lakóépületek alagsori részében, munkásszálló klubhelyiségeiben – voltak. Szinte minden esetben, mindkét üzem jelentős anyagi támogatást biztosított ezekhez is. A vállalati brigádok patronálási rendszere számos 42

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet beruházáshoz járult hozzá, de az iskolák, óvodák, városi játszóterek létrehozásában, karbantartásában is segítséget nyújtottak. Így jöhettek létre viszonylag rövid idő alatt a városi sportlétesítmények, a Csónakház, a városi szabadidőpark, a kiserdőben lévő akadálypálya, az – mára szinte teljesen megszűnt – elkerített kosár-, kézilabdapályák, a „dühöngők”. Az identitás erősítését szolgálta a vállalatok által üzemeltetett balatoni üdülők is, ahova rotációs rendszerrel minden vállalati dolgozó családjával együtt eljuthatott. A várost állami támogatással a tanács építette, de otthonossá, lakájossá, kellemessé csakis az ott élők tehették. A környezet szépítésében minden esetben, a brigádmozgalom, a kommunista szombat vagy az úttörőmozgalom keretében jelentős szerepet vállaltak a helyi lakosok. A feladatot a tanács határozta meg, így például a dísznövények elültetését, kerítések festését, vízelvezető árkok kiépítését, tisztítását stb. gyakorlatilag a helyi lakosok végezték. De a helyiek, az üzemi dolgozók építették és tartották karban a Csónakházat, vagy a balatoni üdülők épületeit is. Egy városkép elengedhetetlen eleme a köztéri alkotások megléte. A már kész városrészeken megkezdték a szobrok kihelyezését is. Az új városrész legelső ilyen alkotása a Stöckert Károly által 1974-ben készített, ma is látható „Anya gyermekével” című szobor a Hága László és az Ifjúság út közötti parkban. Ezt követte a már említett Olajláng emlékmű, majd 1976-ban Varga Imre (Olaj)Munkás című szobra az egykori tanácsháza – ma „Matrica” Múzeum előtti parkban. Az évtizedek folyamán további alkotásokat helyeztek ki, még az üzemek területén is. Az épülő szocialista város eredményeinek művészi megörökítésére a városvezetőség 1976-ban és 1986-ban, két igen jelentős képzőművészt kért fel. Ruzicskay György és Osváth Miklós festőművészek heteket töltöttek a városban és művészi igényességgel dokumentálták az épülő város mindennapjait, eredményeit. A városi tanács és a két üzem lehetőségeikhez képest mindent megtett, hogy a helyi lakosok valóban otthonuknak érezzék a SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet várost. Ennek ellenére a klasszikus városi élet adta lehetőségek hiányosak voltak. A város, a fiatal munkavállalók tömeges letelepedése miatt évtizedekig kétgenerációs volt, és mint „csinált” város, nem tudta kielégíteni a fiatalok szórakozás iránti igényét. Hiába a rengeteg szakkör, klub, sportolási lehetőség hiányoztak az olyan szórakozóhelyek ahol egy-egy fiatal társaság igényesen eltölthetett együtt néhány órát. Hiányos volt a város kereskedelmi ellátottsága is. Az élelmiszer- és vegyesáru boltokat, szolgáltatóházakat ugyan sorra adták át, de azok ellátottsága hiányos volt, ezért gyakran Érdre, vagy Budapestre kellett járni a bevásárolni. Ez azért is volt különösen szembetűnő, mert a helyi lakosok az országos átlaghoz képest jobb anyagi helyzetben voltak, csakhogy helyben nehezen tudták elkölteni a pénzüket. A jó anyagi helyzet generálta, hogy a százhalombattaiak „világjárók”. Azon túl, hogy a helyiek túlnyomó többségének gyökerei máshol voltak – a nagyobb ünnepeken ők „hazajártak” –, jellemző volt az ország- és világjárás. A többség szinte minden évben, szervezetten vagy egyénileg járt külföldön, leginkább a szocialista szektor országaiban, de háromévente valamelyik nyugat-európai országban is. Az anyagi jólét nem csak az utazásban mutatkozott meg, hanem a háztartások felszereltségében is. Nem volt ritka – már kezdetektől sem – a televízió, a telefon, vagy akár az autó megléte sem. Sokan igényeltek, vagy vásároltak hétvégi telkeket helyben, vagy többségében a Velencei tó, a Balaton környékén. A helyi telekigényeket Dunafüred déli részének és a falu feletti fennsík – a halomsírmezőn – parcellázásával elégítették ki. Később, a város terjeszkedése miatt ezek a területek belterületekké lettek nyilvánítva és sok esetben családi házak váltották fel a víkendházakat. Sokan ide költöztek ki a lakótelepi lakásokból, átadván azokat családalapító gyermekeiknek. Az egyéni boldogulást nagyban segítette a brigádmozgalom, mert egy-egy brigád vállalásai között gyakran egymás megsegítése is szerepelt. Azaz gyakorlatilag kalákában segítették egymást. 44

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet Az 1980-as évek közepére már kialakult egy jól meghatározható százhalombattai identitás, ami a magas színvonalon alapult. A város építése során kezdettől fogva jellemző volt, hogy szinte minden a korszak legmagasabb színvonalú technikájával, alapanyagával készült. Már a lakótelepek elhelyezése is körültekintő tervezésről tanúskodik, de a kivitelezések során is számos új technológiát alkalmaztak. Az építkezés magas színvonala mellett ugyanez jellemző a városi élet megszervezésére.

Társadalmi munka az 1970-es években

Már volt arról szó, hogy a helyiek iskolai végzettsége magasan az országos átlag felett volt. Ez megmutatkozik a kulturális élet szervezésében, az óvodai és általános iskolai oktatásban, vagy a sportélet megszervezésében is. A helyiek legyen az tanulmányi, vagy sportverseny gyakran jó eredménnyel mérettették meg magukat a megyei, vagy országos versenyeken. Különösen nagy eredményeket mondhat magának a mai napig a város sportélete. A helyi sportéletet mindkét üzem és a város is jelentősen támogatta. Ennek rég és közelmúltját mutatja be a városi uszodában berendezett kiállítás. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet A város arculata 1987-re kap végleges formát. Ekkor adják át a Május 1. téren az új tanács- és pártházat, mely az 1985ben átadott Barátság Művelődési Központ és Könyvtár épületével, és az Olajláng emlékművel egy keretet alkot a tér körül. Az új tanácsháza átadásával vált teljessé a város közfeladatot szolgáló infrastruktúrájának kialakítása. A régi tanácsháza épületébe az újonnan alakuló várostörténeti múzeum, a „Matrica” Múzeum rendezkedett be. Az új városháza és a múzeum átadásával, valamint a hamarosan átadásra kerülő szakközépiskolával késznek is gondolhatnánk a várost. Azonban a kereskedelmi ellátottság továbbra sem volt kielégítő. Erre megoldás majd csak a rendszerváltás után megjelenő áruházláncok hoznak. Százhalombattát még a rendszerváltás utáni években is gyakran szocialista kirakatvárosként emlegették. Kétségtelen, hogy Százhalombatta községi sorból való kiemelkedése annak az iparnak köszönhető, amely a szocialista éra legkiemelkedőbb beruházása volt. Sok helyen lehet olvasni, hogy Százhalombattát szocialista emberek építették a szocialista szektor segítségével. A város majd 30 évig, a mindenkori ötéves terveknek megfelelően épült. A nyolcvanas években meginduló politikai, társadalmi, gazdasági bomló folyamat itt is éreztette hatását. A magasan képzett értelmiségi réteg a változások szelét érezve mind jobban tágította a rendelkezésére álló teret. A városi vezetés pedig a törvények adta lehetőségeknek megfelelően igyekezett kielégíteni a lakosság igényét, miközben a hatodik és hetedik ötéves terv végrehajtásán dolgozott. A rendszerváltás körüli időkben Százhalombatta a jólét szimbóluma, melynek infrastruktúrája majdnem száz százalékos. A népszámlálási adatok is jól mutatják a majd három évtizedes fejlesztés következményeit. 1960-ban 1962/2134* fő élt 434 lakóházban. Az 1970-es népszámlálás szerint az állandó lakcímmel rendelkező lakosok száma 5406 fő, azonban *

Az 1960-as népszámlálási adatokról ez a két lakosságszám szerepel. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Helytörténet az összes lakónépesség száma 9852 fő, akik 1588 lakásban, albérletben és a rendelkezésre álló munkásszálláson éltek. A két adat közti 4446 főnyi különbség az ideiglenes lakcímmel rendelkezők számát mutatja. Hiszen azoknak, akik főleg az építőiparban dolgoztak és nem szándékoztak végleg itt letelepedni kötelező volt ideiglenesen bejelentkezni városi lakosnak. Természetesen ez nem zárja ki, hogy voltak olyan további lakosok is, akik nem regisztrálták magukat. 1980-ra az állandó lakosok száma 13.303 fő, míg a teljes lakónépesség 14.292 fő volt, akik 3757 lakásban, továbbá munkásszállásokon, albérletekben éltek. 1990-re az állandó lakosok száma 15.330 főre, a teljes lakónépesség 16.573 főre duzzadt, míg a lakások száma 5379-re nőtt. Területének hasznosítása is gyökeresen megváltozott. Az egykori mezőgazdasági területek jó részén lakótelepek és üzemek épültek. A kertes házas övezetekben is folyamatosak voltak a parcellázások, építkezések. A ’70-es évektől divattá vált hétvégi telkezés a kis kertgazdálkodások számát növelte, vagyis az egykori mezőgazdasági településen a földművelés jóformán csak hobbiszinten maradt meg. A régi Százhalombatta, a ’60-as évektől csak Ófalunak nevezett településrész sokáig háttérbe szorult. A fejlesztések leginkább csak az új városrész kialakítására korlátozódtak. Ettől függetlenül, ha lassan is, de fejlődött az ófalu is. Az 1893 óta működő téglagyár a ’70-es években élte virágkorát, amely szolgálati lakásokat is épített. Elkészült a temetőben az új ravatalozó és több utca is burkolatot, vízvezetéket kapott. Az élelmes helyiek azonban profitáltak a lakótelepi építkezésekből. Sokan munkaidő után vagy hétvégente a helyben dolgozó szakembergárda segítségével cserélteti házának tetejét, építteti házát, kerítését. Ezért ha nem is olyan ütemben, mint az új lakótelepek, de az ófalu is fejlődött. Balpataki Katalin

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

Kikapcsoló 48

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Bérmálás a faluban

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Zászló avatás

Hamvas, százhúsz...

Hamvas, százhúsz... „Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.” (Hamvas Béla)

Hamvas Béla nevét viselni Könyvtárunk különleges módon kapcsolódik a 120 éve született Hamvas Béla szellemiségéhez azáltal, hogy a nevét viseli. Tudjuk, hogy a név kötelez. A névfelvétel előzménye az akkor már két éve sikerrel működő Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem tevékenysége volt. Ezt is megelőzte azonban egy alapvető szellemi élmény, amit átélhettem: Dúl Antal előadása Hamvas Béláról 1995 októberében. Dúl Antal a Medio Kiadó akkori vezetője, Hamvas Béla hagyatékának gondozója olyan nagy ha-

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Hamvas, százhúsz... tású, ébresztő erejű előadást tartott Hamvas Béláról, mely után elengedhetetlen szükségletté vált bennem Hamvas Béla műveinek olvasása. A hamvasi életmű szellemi tartalma gyökeres változásokat indított elbelső és külső életemben egyaránt. Ekkoriban már a százhalombattai Városi Könyvtárban dolgoztam könyvtárosként, az akkori igazgatóval, Szalai Gáborné Mártival együtt töprengve, gondolkodva alakítottuk ki azt az elképzelést, hogy indítsunk előadássorozatot az akkor még szinte teljesen ismeretlen Hamvas Béla írói munkásságának bemutatására. Hamvas Béla 1897-ben született Eperjesen, evangélikus papi családban. Pozsonyban érettségizett. Mivel édesapja megtagadta a szlovák hűségesküt, a családot kiutasították Szlovákiából, ezért Budapestre költöztek. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyarnémet szakát elvégezve újságíróként és könyvtárosként dolgozott. Első felesége Angyal Ilona, a második Kemény Katalin volt. Első önálló kötete: A láthatatlan történet. Mivel Hamvas Béla szellemisége élesen különbözött a kor hivatalos szemléletétől, elvárásaitól, 1948-ban állásától megfosztották, B-listázták. Három évig hivatalosan bejegyzett földműves volt. Ez időszak alatt több jelentős műve született, például a Silentium – című esszékötet és a Karnevál című regény. 1951-68-ig raktáros és segédmunkás volt az Erőmű Beruházási Vállalatnál Bokodon és Tiszapalkonyán. (Mi úgy hallottuk, hogy néhány hónapig Százhalombattán is dolgozott!) Ez idő alatt is végig alkotott, bár tudta, hogy írásai nem jelenhetnek meg. 1968-ban agyvérzésben halt meg. 54

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Hamvas, százhúsz... Hamvas Béla író, bölcselő, a magyar szellemi élet kimagasló alakja. Alig van az emberi sorsnak, létezésnek olyan alapkérdése, melyet ne vizsgált volna meg. Tudását soha nem foglalta rendszerbe, legkedveltebb írásformája az esszé volt. Számára azonban az esszé nem csupán műfaj, hanem a gondolkodói magatartás kifejezésmódja, melyben az érzés hőfoka épp oly fontos, mint a látás tisztasága. Ha Hamvas Bélára gondolunk, „a Mesterre gondoljunk, avagy a tanítványra, aki sok ezer könyv elolvasása, az ötödik, hatodik, tizedik nyelv megtanulása után

is belefogott a következőbe, s aki ugyanakkor, (vagy talán éppen ezért) mégis csodálkozva állt az élet nagytörténetei előtt?” – kérdezi Szántó F. István irodalomtörténész, s kérdezhetjük vele együtt mi is. „Hamvas számára az élet szakrális” – írja Szathmári Botond filozófus, majd így folytatja: „Neki sikerült átültetni az életébe a gondolatait, ami által megélhette az élet harmóniáját, s rajta nem fogtak ki a mostoha körülmények se, mint a frontszolgálat, diktatúra, háza, s vele addigi írásainak megsemmisülése, szegénység, munkásélet a barakkban.” Olyan ez, mint a száműzetés a természetes élethelyzetből, számkivettetés, de olyan emberektől tudjuk, akik együtt dolgoztak vele, s ezért hitelesen tudják bizoSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Hamvas, százhúsz... nyítani, hogy Hamvas Béla közvetlen emberi kapcsolatot tartott fenn munkás társaival, miközben folyamatosan írta hatalmas életművét, amely most érkezik a 30. kötet kiadásához. Címe: Álarc és koszorú. A Hamvas Béla szellemi Szabadegyetem 2017 őszén indult. Roppant szerencsésnek bizonyult, hogy az archaikus hagyomány, a szent könyvek bemutatásával kezdtünk, mert hatalmas érdeklődés fogadta ezt a témakört, rendszeresen 60-70 fő járt az előadásokra. Mivel egy-egy témakör bemutatásával fél évig vagy egy évig (volt olyan kivételes eset is, hogy két évig) foglalkoztunk, az érdeklődők nagy részevégig követte a téma megtárgyalását.

Csak néhány témát említek: a magyarság hitvilága, a harmadik évezred világképe, szakrális néprajz, az égi és földi városról, az élő világegyetem, a létezés pszichológiája, a művészet mágikus gyökerei. Az egyik legnépszerűbb előadássorozatból, „Az orosz szellemtörténet és kultúra a 19-20. században” egyedülálló könyv született, melyet a Vallástudományi Szemle is be56

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Hamvas, százhúsz... mutatott. Ezt a kötetet a könyvtár és a szabadegyetem hallgatóinak közös támogatásával tudtuk megjelentetni. Az egyes témakörök ünnepélyes zárásakor elismerő okleveleket adtunk át, több neves elődadó is együtt ünnepelt velünk, a jelenlevőkkel megbeszéltük, hogy mi legyen a következő félév témája. A választott témakör legkiválóbb szakértői voltak az előadóink. Bármiről is volt szó, mindig arra törekedtünk, hogy ne térjünk el attól a szemlélettől, ami a hamvasi gondolkodást jellemzi. Beszélgetéseinkben gyakran felvetődött, hogy miképpen lehetne a megismert szellemiséget életünkben megvalósítani, realizálni. Hiszen a tanulás értelme az, hogy élővé legyen bennünk a felismerés. A Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem tizennyolc és fél éven át működött, összesen 118 előadás hangzott el, és több közösségi programot tartottunk. Időközben több előadónk tüntetett ki bennünket barátságával és tanácsaival, néhányat név szerint is megemlítek: Dúl Antal teológus, Miklóssy Endre író, Molnár V. József néplélek kutató, Síklaky István közgazdász, Jókai Anna író, Karátson Gábor író, László Bandy képzőművész, Alexa Károly irodalomtörténész, Czakó Gábor író, Harangozó Imre néprajzkutató, Szabados György zenész, Szathmári Botond filozófus, Vancsó Ödön matematikus.

Névfelvétel Éppen most, december 1-jén ünnepeltük 18. évfordulóját annak, hogy a százhalombattai Városi Könyvtár felvette Hamvas Béla nevét. A névfelvétel előtt már két éve működött nagyon sikeresen a Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem. Időközben Hamvas Béla özvegyével, Kemény Katalin íróval felvettük a kapcsolatot, több alkalommal személyesen beszélgettünk vele, meglátogattuk budapesti lakásában és a szentendrei kis házban is, amit Hamvas Béla oly nagyon szeretett. Itt segédkeztünk a kerti munkákban és hallgattuk Katalin néni emlékezéseit. Ő jól ismerte a könyvtárban végzett munkát, melyről többször is SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Hamvas, százhúsz... elismeréssel nyilatkozott. Az ő engedélyével vettük fel a Hamvas Béla nevet 1999. december 1-jén. Figyelmükbe ajánlom könyvtárunk kiadványát, érdemes elolvasni Kemény Katalin: Élet és életmű című írását, s annak is az utóiratát, melyet Katalin néni a könyvtárunknak ajánlott, amikora névfelvétel 10. évfordulóját ünnepeltük. Mivel Hamvas Béla nevét vettük fel, ez azt jelenti, hogy őt választottuk hermészi vezetőnknek. Mit is jelent a hermészi vezetés? Hermész magasabb aspektusban: közvetítő, lélekvezető. Alacsonyabb aspektusában a tolvajok és kereskedők védelmezője. Hermész a mindannyiunkban ott alvó lélektudást ébreszti. Ahhoz, hogy teljes emberek lehessünk, be kell járnunk az alvilági utat, ahová Hermész kísér bennünket, fáklyája megvilágítja Psziché palotájának titkos termeit, de az utolsó kapunál elengedi a kezünket. A mélységbe már egyedül kell leszállnunk. Minden hagyomány tud erről a pokoljárásról. Emlékszem, hogy főiskolás koromban, amikor népművelőknek, könyvtárosoknak készültünk lelkesen és elszántan énekeltük a népdalt: „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.” Itt, a legmélyebb bugyorban a lélek leveti, leégeti magáról mindazt, ami fölösleges, mindazt, ami nem a saját természete. Meglátjuk valódi arcunkat maszk nélkül. A lélek felismeri legsajátabb, egyedi valóját, s azt, hogy egyúttal több is ennél. Van benne valami, amivel önmagát meghaladhatja, isteni képmás, halhatatlan lényeg. Nem tekintjük többé elszigetelt egyednek magunkat, megnyílunk a másik ember felé, kapcsolódunk, felelősséget vállalunk, és szeretünk. A szeretet pedig önmagunk fölé emel minket, az igazi valóságba. Fontosnak tartom Buji Ferenc gondolatát idézni: „A magyar kultúrába Hamvas Bélán keresztül tört be a szellem egyetemessége és mélysége, az isteni lét hüperioni tisztasága és emelkedettsége.” Ő teszi fel azt a nagyon lényegi kérdést is, hogy vajon lesznek-e olyanok, akik arra fogak figyelni, amire Hamvas Béla figyelt? Erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni, ha megpróbálunk a hamvasi realizáció útján járni, legalább egyik lényeges gondo58

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Hamvas, százhúsz... latát sikerül beteljesítenünk. „A helyes életrendben a szó, a gondolat és a tett egymástól nem válik el.” (Hamvas Béla) Szabados György zeneszerző gondolatával zárom mondanivalómat. Ő csodálatos, zenei improvizációkkal egybekötött előadást tartott nálunk, Hamvas Béla és a zene címmel. „Hihetetlen szerencse nekünk a hamvasi hagyaték, hogy itt élt és mindent kidolgozott, amivel helyre lehet billenteni, ami oly hosszú időn át s oly önhitt gyötrelmek során elrontatott, hiszen kész a diagnózis, kész a normalitás ikonja.”

A Hamvas Béla Városi Könyvtár munkatársai folyamatosan ügyelnek arra, hogy a könyvtár tevékenysége méltó legyen Hamvas Béla szellemiségéhez. Örömmel mondhatom, hogy Hamvas Béla szellemisége otthonra talált Százhalombattán. Baka Györgyi

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

Kikapcsoló 60

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Százhalombattai osztálykép, Újhelyi József

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Százhalombattai osztálykép, Zenálkó Etel

A mese világa

Addig élünk, míg meg nem halunk… „[…] a meglevő mesékben minden benne van, ami az emberek világában, az emberek között, vagyis mivelünk megtörténhet. Ebben nincsen semmi változás az utóbbi húszezer évben. Mindent el tudunk mesélni a meglevő kincsből. Most is vannak királylányok, királyfiak, boszorkányok, sárkányok, csak meg kell őket látni.” Agócs Gergely néprajzkutató Az elmúlt években tapasztalhattuk, hogy rohamosan nő az érdeklődés a népmesék iránt. Ugyanakkor nagyon sok a félreértés és elképzelés arról, hogy a népmese kinek szól, milyen a jó népmese, mi való a gyereknek, és egyáltalán, hogyan gondolkodtak erről évezredeken át az emberek. Az elmúlt bő két évszázad hozadéka, hogy a népmeséket kezdték lejegyezni, ahogy a népmeséket évezredeken keresztül éltető szóbeli hagyomány a modernizációval hanyatlásnak indult. 200 év elég volt ahhoz, hogy elfelejtsük, honnan jött a népmese, és úgy tekintsünk rá, mint könyvbe, felolvasásra, gyerekszobába és altatónak való irodalmi (sőt, ma már sokszor egyértelműen képes) műfajra. Hogy a népmesének az olvasásban, a tananyagban, az olvasás megszerettetésében hatalmas szerepe van, illetve lehet, ma már senki nem vitatja. Ugyanakkor hatalmas feladat áll a népmesékkel foglalkozó szakemberek (könyvtárosok, pedagógusok, pszichológusok, kutatók, mesemondók stb.), mondhatni, az egész társadalom előtt: rehabilitálnunk kell a népmese fogalmát, mégpedig oly módon, hogy tudatosítjuk a népmese eredetileg közösségi alkalmakon megosztott, hallás útján tanult, folytonosan változó, de változásaiban a közösség által ellenőrzött, és nem szóról szóra „bemagolt” műfaj. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa A népmese tehát közösségi alkotás, és mint ilyen, kulturális emlékezetünk egyik alappillére. A mesemondó világot magyaráz – mondja a ma élő egyik legnagyobb mesemondónk, a Kossuth-díjas Berecz András. S aki hallgatja, az ősi világot éli újra, tanulhat gyengeségeiből, avagy saját életében hasznosíthatja a benne lévő tapasztalatot, bölcsességet. A népmese az élőszó művészete. Megjelenési formája mindig az éppen előadott változat, amelyet szavakkal, hangsúl�lyal, hanglejtéssel, hangszínnel, mimikával és kézmozdulatokkal jelenítenek meg úgy, hogy a hallgatónak a történet képekben is megelevenedjék. A népmese nyelvezete esztétikai élvezet, a népmese szövege a beszélt nyelv kultúrája. A népmese több szempontú szemlélete szerint a népmese a szórakoztatáson túlmutat, legfontosabb céljai: a hagyományok ápolása, lelkünk megnyugtatása, anyanyelvünk elveszett kifejezéseinek újraélesztése, egyes műfajok esetében múltunk, gyökereink őrzése. A népmeséknek az archaikus kultúrában társadalmi funkciójuk volt. Az emberek a mesei történeteket számtalanszor hallották, generációról generációra öröklődtek. A mesei hagyományba a gyermekek beleszülettek, így kapták meg a tudásanyagot, együtt éltek vele. A mesék átadása a közös munkák alkalmával hagyományosan közösségekben történt, ezek az alkalmak lehetőséget adtak az embereknek az egymás felé fordulásra, az odafigyelésre a mesék által hordozott ősi bölcsességre. A népmese a legkorábbi idők óta hatással van a szépirodalomra, írók, meseírók elemeket és motívumokat vesznek át a mesei anyagból. Ezáltal születtek olyan műmesék, amelyek világa sokban hasonlít a népmesék jellegzetes világára. A legnagyobb különbség, hogy a műmese írója ismert, írott formában hagyományozódik tovább, közönsége egyéni olvasókból áll. A mondanivalója, habár a közösségnek szól, az egyén olvasata által ölt testet, közösségi csiszolódás és megerősítés nélkül. Amíg a mesemondó egyéniségét beleszerkeszti a mesemondás folya66

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa matába, de tartalmilag tiszteletben tartja az írott és íratlan mesei szabályokat, azok keretén belül változtat csak, addig az író tartalmilag szerkeszt egy új világot, nem ragaszkodik a közösségi és általános tudás közvetítéséhez. Éppen ezért a műmese nem jelent föltétlenül közösségitudás-közvetítést, kikristályosított volta az író személyétől függ. A műmese célzottabban fejthet ki egyes témákat, amely például biblioterápiás foglalkozások céljától függően alkalmazható. A népmese szerzője ismeretlen, illetve az utóbbi évszázadok során szájhagyomány útján ránk maradt alkotás. A mesemondó célja mesei tudásának megmutatása, de ez soha nem öncélú. A mesemondónak hallgatósága van, és ez már egy ember esetében is meghatározza meséjét. A mese minden ember lelkében külön gyökeret ver, mint egy fa. Növekszik fölfelé – az égig, és terebélyesedik, néha ágasodik, néha bogasodik. A mesefa lélekfa, testi-lelki egészségünk tükre. Nem mindenkiben egyforma. Van, ki szálfaegyenes fenyőfát hordoz magában, más, terebélyes tölgyet. Ez is, az is lehet sérült. A mesemondó e lelki fák kertésze. Néha csak öntöz, erőt ad. Néha betegséget gyógyít: sebet ken, ágat vág. Kibontja a mese egyes részeit vagy leszűkíti azt, esetleg másik változatát mondja a mesének. Mai szóval élve: terápiát végez. A népmese tudói, hordozói és közvetítői a mesemondók, a közösség nagyra becsült tagjai voltak. Minden közösségben hamar és könnyen kiválasztódtak. Sokszor éppúgy, mint bármelyik más foglalkozás, a mesélés tudománya is generációról generációra szállt. Mára azonban ilyen formában a mesemondás kihalt. Napjainkban a mesemondók előadóművészként űzik ezt a foglalkozást, de a hétköznapokból eltűnt a mese-beszéd. Mostanság azonban valami visszatérni, feléledni látszik. De mivel a hagyományos úton – hallás után, mesei tudást örökölt – mesemondók már alig élnek közöttünk, nagyon nehéz ezt az elfelejtett élethelyzetet, nyelvet visszatanulnunk, hiszen lassan kihalnak a „mestereink”.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa Vannak ma szószólóink, kiknek küldetésük bebizonyítani a meseszó erejét. Hiába ismerjük, tanuljuk be „mese bűvöletéről” szóló tananyagot, ha mesélni nem tudunk. A régi korok mesemondói is minden esetben az alkalomhoz illő meséket mondtak hallgatóiknak. Egészen mást meséltek pl. lakodalomkor, mint halottvirrasztáskor. Míg lakodalomban a mesei történeteken keresztül igyekeztek tanáccsal ellátni a friss házasokat, addig halotti toron a halott búcsúztatása, a gyász feldolgozása volt a cél. A zsíros, pajzán meséknek is külön alkalmuk volt, ezeket általában disznóöléskor mesélték célzott közönségek, akik párok, házastársak voltak. Ezekben a mesékben túlburjánzott a szexualitás, alkalom volt ez arra, hogy olyan példatörténetek kerüljenek elő, amelyeket egyébként a hagyományos paraszti társadalom nyíltan soha nem beszélt volna meg. Ha a mesék műfaji sajátosságait, terjedelmét tekintjük, a népmese adott műfajait bizonyos korosztályoknak tanácsos mesélni. Ha egy gyermeknek mondunk mesét, könnyen alkalmazkodunk igényeihez, felmérve mesei ismereteit, lelkiállapotát. A szülők is ösztönösen tudják, milyen mesére van szüksége gyermeküknek. A mesét rendszeresen hallgató gyermek spontán kiválasztja, megrendeli meséjét. Ismert, sokat tárgyalt tény az is, hogy a „kedvenc” mese kiválasztása a gyermek részéről sem véletlen. A csoportoknak szóló mesemondás esetén azonban már sokkal bonyolultabb a mese kiválasztásának módszere. Ha a gyermekcsoport valamilyen probléma szempontjából kiválogatott gyermekekből áll, ott a probléma megoldásához választjuk a mesét terápiás céllal. De ha átlagos óvódás-iskolás csoportoknak vagy akár felnőtt társaságnak mesélünk, ott a mese kiválasztása az adott pillanatban kell, hogy történjen. Mesemondóként minden esetben előre tájékozódom a korosztályról, a mesélés helyszínéről az elvárásokról. Többségében a mesét hallgatók meg is mondják, mit szeretnének hallgatni. Többnyire igyekszem az elvárásokat teljesíteni, néha azonban ez lehetetlen. Minden csoportnak van egy adott pillanatnyi kollektív lelkiállapota, amelyet a mesemondó igyekszik felmérni, 68

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa majd a mesére való ráhangolódással, beszélgetéssel, próbálhat megmásítani. Amennyiben a mesemondó tudatosan választott mesei útjára való hangolás-áthangolás nem jár sikerrel, elfogadva a közösség aktuális állapotát, a mese kiválasztásával kell a csoporthoz alkalmazkodni.

A mesemondás „behangolása” elengedhetetlen mozzanat, azonban figyelembe kell vennünk a jelenkori jellegzetességeket is. Eltűntek a hagyományos közösségek, és eltűntek azok az alkalmak, ahol a felnőttek a közös munkák alkalmával meséltek egymásnak. Ma a társas együttlétek alkalmával is kevés a türelmünk arra, hogy egy valakit hosszabban, valóban rá figyelve hallgassunk. Az együttlétek folyamán a meséket nagyrészt kiszorította az egyszerű sztorik és viccek mesélése, ami a történetek átadásának funkciói közül csupán a szórakoztatást elégíti ki. A népmese egyre nagyobb népszerűsége megteremtette a mesemondások új alkalmait. Ilyenek a mesemondó versenyek, amelyek gyerekek és felnőttek körében egyaránt népszerűek. A gyermekeknek szervezett mesemondó versenyek célja a népi SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa kultúra, pontosabban a népmese népszerűsítése. Ez nagyon tiszteletre méltó igyekezet. Nem lehet viszont eléggé hangsúlyozni, hogy milyen nagyon rossz irányba viszi a népmesei hagyományokat, ha egy élő, ma is változó műfajt a prózai szövegek betanulásával, színpadias, művi eszközökkel tanítunk be gyerekeknek. Ha még ráadásnak olyan „szöveget” adunk a szájukba, amit nem értenek, esetlegesen olyan tartalommal, amiről ők még mit sem tudhatnak, az egyenesen káros. Ma a meseértő közönséget a zsűri helyettesíti, hiszen nincs olyan közönség, aki közbeszólásaival értékelné a mesemondót. De ha a mesemondás szabadon elmondott, belső képeken alapuló történetmondás maradhatna, hiszem, hogy előbb-utóbb ráérezhetnénk a mesebeszéd örömére.

A százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár mesei küldetése A Hamvas Béla Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárának fő célja a gyermekek olvasóvá nevelése. Manapság a gyerekek jelentős részének a mesét, az első hosszabb irodalmi műfajt a tévében látott mesei történetek jelentik. A „látott” mese nem segíti a belső képalkotást, és nem készíti fel a gyermekeket az irodalmi műfajok befogadására, így az olvasni vágyás sem alakul ki bennük. Ezért könyvtárunk küldetést vállalt a magyar népmesék népszerűsítésére, a régi hagyományok, „fejből mesélés” a szóbeliség éltetésére. Munkánkat 2005-ben kezdtük, amikor a Magyar Olvasástársasághoz fordulva kezdeményeztük a Magyar Népmese Napja megünneplését, Benedek Elek születésnapján. Mára ez országos mozgalommá vált, szeptember 30-án nincs gyermekekkel foglalkozó intézmény, ki ne tartana meseünnepet! Könyvtárunk minden évben megünnepli A népmese napját, havonta mesedélutánokat tartunk, nyaranta mesetáborokat szervezünk. Százhalombatta óvodai, iskolai csoportjai rendszeresen járnak a könyvtárba népmesét hallgatni.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa A magyar népmese napja A magyar népmese napja (hivatalosan: A népmese napja) megünneplésének gondolata tehát a könyvtárunkban, a százhalombattai Hamvas Béla Városi könyvtárban született. Addig is tartottunk országos meseünnepet, április 2-án, Andersen születésnapján. A gondolat a magyar népmese ünneplését tűzte ki célul, és így egyértelműen Benedek Elek születésnapjára, szeptember 30-ra esett a választásunk, aki egy személyben volt mesegyűjtő és meseíró, az adaptált gyermekmese itthoni megteremtője. Könyvtárunk életében kiemelt esemény volt a 2010-es Országos népmese-konferencia, amelynek szervezői, helyszínt adó gazdái voltunk. Intézményünk kiemelten a Magyar Népmese Napját hirdeti és ünnepli, mert a hangsúlyt a népmese magyar jellegzetességeire helyezzük. Rendezvényt szervezünk gyerekeknek és felnőtteknek is. A felnőttek esetében előadót hívunk, aki a mese fontosságáról, hatásáról beszél a gyerekekkel foglalkozó intézmények munkatársainak és szülőknek, érdeklődőknek. Minden esetben mesét is hallhatnak, jeles mesemondók mesélnek, hogy ne csak beszéljünk a meséről, hanem bele is tudjunk merítkezni. A gyerekek számára napokon keresztül tart az ünnep. A mesehallgatást meseillusztrálás vagy játékos foglalkozás kíséri. A kiemelt népmesenap-ünneplésnek mindig sok hozadéka van. Gyerekek és felnőttek egyaránt megértik, megérzik a mese jótékony hatását, és ezek után még többen járnak a könyvtárba mesét hallgatni és mesekönyvet kölcsönözni.

Mesedélutánok A Hamvas Béla Városi Könyvtárban havonta egyszer mesedélutánra hívjuk a népmesét szerető, könyvtárba járó embereket. Ezek az alkalmak családoknak szólnak, sokszor három generáció egyszerre van jelen. Az együtt töltött két órában a mesehallgatásé a főszerep, de kiegészül a program játszóházzal és népi játékkal is. Bár ezeket az alkalmat látogató családok többnyire azonosak, általában vannak új, első alkalmas SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa mesét hallgató vendégeink is, ezért minden mesedélután úgy zajlik, hogy abba bárki bekapcsolódhasson. A mese mondását beszélgetés vezeti be, mely általában a mese szereplőiről szól. Ez minden esetben azt a cél szolgálja, hogy a mesére ráhangolódjunk, megismerjük a szereplők jellemző tulajdonságait, megtudjuk kinek ki, vagy mi a kedvenc mesei „hőse” és az milyen tulajdonsággal bír számára. A több generáció együttes mesehallgatása több mint tanulságos. A mai szülők többsége a mesekönyveken felnőtt generáció, akik ragaszkodnak a mese könyvben leírt szövegéhez és a leírások valóságtartalmához, bár számtalanszor beigazolódott, hogy ezen ismereteikhez nekik is csak mondott vagy modern technikai eszközök által közvetített, azaz látott, képi információk vannak. A nagyszülők mesehallgatása sokkal szabadabb. A mesei nyelv hallása számukra mosolyt előidéző, ismerős szöveg. Ők általában ismerik a mesei szabályokat, és mese kezdetétől képesek átadni magukat „a mesében bármi megtörténhet” csodájának. A mesedélutánok általában a közelgő ünnepek témájához kötődnek. Igyekszünk olyan meséket választani, amelyekben az ünnep által képviselt eszmék, tulajdonságok, tárgyi vagy személyi vonatkozások jelen vannak. A mesedélutánok terápiás jellege egy lélekrendező csoportfoglalkozás jegyében zajlik. Jelentősége a többgenerációs együttlétben hatalmas. Úgy gondolom, az egyetlen lehetőség a könyvtárunkban arra, hogy egyazon művet három generáció együtt élvezzen, értékeljen és elgondolkodjon rajta. A mese a szegény ember egyeteme – mondja Szőts Boldizsár székelykevei mesemondó. Úgy gondolom, hogy itt, Százhalombattán a mesedélutánok alkalmat adnak arra, hogy erre az egyetemre több generáció együtt iratkozzon be, akkor is, ha szegénységüket nem valós batyuként cipelik.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa Mesetáborok A Hamvas Béla Városi könyvtár mesei küldetésében kiemelkedő események a nyári mesetáborok. Tíz éve hirdetjük meg főképp azon gyermekek részére, akik egész tanévben látogatták mesei programjainkat. Két időpontban, két korosztály számára egy-egy héten keresztül tartjuk a foglalkozásokat. A két csoport indokoltsága a korosztályok szerinti különbségek, melyek a mesetípusok befogadása is jellemez. (A 6–8 évesek a rövidebb meséket, elsősorban állatmeséket mondok, a nagyobbaknak, 9–12 éveseknek egyfolytában akár másfél órán át mesélek tündér-, avagy hősmeséket.)

A tábor célja a magyar népmesék, azon belül is a környéken gyűjtött mesék megismertetése. Mivel a szóbeli mesemondás közösségi kapcsolaton alapul, a mesét hallgatók aktívan részt vesznek a mesemondásban, abba beleszólnak, rájönnek arra, hogy a népmese törvényeit be kell tartani, a népmesének külön nyelvezete van, amit ismerni kell. Így szókincsük bővül (akár tájSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa szavakkal is) a mesék erkölcse (a jó győzelme) rögzül bennük, jellemet formál, beépül személyiségükbe. A táborba több mesemondó ellátogat, bizonyítván a mesemondói technikák sokféleségét, ezáltal hitelesebbé, példamutatóvá válását. A mesemondást népi játék, néptánc, népi ének teszi színesebbé, hiszen a népi kultúrának ezek szerves részei. Minden tábornak megvan a saját meséje, amelyet mindennap (legalább kétszer) elmesélek. A kisebbeknek láncmesét vagy állatmesét választok, a nagyobbaknak hosszabb terjedelmű tündérmesét vagy hősmesét. A mese, mivel „mondása” élőszóban történik, minden alkalommal változik, hiszen nem betanult szöveget mondok. De változik a mesét hallgató csoport befolyása miatt is. A gyerekek a meséhez hozzáadhatnak például mesei jelzőket: „akkorát kiáltott, hogy János is megirigyelhette volna” (mivel „János” sokat kiabált a tábor kezdetekor, a gyerekek mesébe foglalták a nevét). Egy-egy ilyen megegyezésen alapuló megszólalás onnantól kezdve a mese szerves részévé válik, a továbbiakban így mesélem. A mesébe való bekerülésnek azonban szigorú kritériumai vannak. Soha nem lehet méltatlan a szöveg a meséhez, azaz magában kell, hordozza a mesei nyelv jellegzetességeit, és senki számára sem lehet sértő tartalmú. A tábor meséjét minél többet meséljük, annál jobban a gyerekek nagy kedvencévé válik. Olyan ez számukra, mint egy lenyomat saját csoportjukról. A mesei szüzsé az alap, a mesei nyelv a biztonságot adó kapaszkodó, a saját toldások meg élethelyzetükből adódó kicsiny jobbító remények, mert amit világgá kiabálunk, azzal már szembesültünk, tudjuk, hogy van, és ezáltal már harcolhatunk ellene, vagyis legyőzhetjük. A tábor meséjének mesélője folyamatosan változik. Míg első nap csak a „felnőtt mesemondó” mesél, addig az ötödik napra a mesélő szerepét teljesen átveszik a gyerekek. Észrevétlenül tanulják meg a mesét mondani, egyszerre rögzülnek a mese nyelvi elemei és a mesei fordulatok. A cselekményt úgy ismerik, mintha velük történt volna, hiszen számtalanszor végigjártuk az utat, saját élményük lett. 74

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa A tábor meséjén kívül – vagy belül –, minden napnak megvan a saját meséje is. Ezek a mesék nincsenek előre meghatározva, leginkább az első napon dőlnek el, mikor megismerem a gyerekek kedvenc meséjét. Mindenki saját meséje nem kerülhet sorra, hiszen a gyerekek létszáma 20 fő fölötti, de a meseváltozatok legtöbbször könnyen csoportosíthatók egy-egy mesei történés köré. A tábor meséjével és a nap meséjével egész nap foglalkozunk. A mese mondásán kívül erre építjük a kézműves-foglakozásokat, népi játékokat játszunk, eljátsszuk az egyes mesei történéseket, mondókázunk, verselünk a témában. És természetesen nagyon sokat beszélgetünk. A beszéd, a beszélgetés nagyon fontos az egész tábor alatt. Ez történhet a meseszövés közben (na, álljunk csak meg, milyen is az a szegény ember, boszorkány, tündér stb.?) mesemondás előtt (a farkasról mesélek nektek, ti féltek a farkastól?), mesemondás után (jaj, nekem ez a mese nem tetszett! Miért?). Történhet a csoport nyilvánossága előtt és négyszemközt a pihenés vagy más tevékenység közben. A táborban minden alkalommal nap, mint nap történnek csodák. De a csodákat tudni kell látni egy mosolyban, egy könnycseppben, egy szóban vagy egy gesztusban. Számomra ez a mesemondó legfőbb feladata.

Együtt egy-másért projekt – tematikus népmese foglalkozásokkal Az Együtt egy-másért projekt a Hamvas Béla Városi Könyvtár könyvtárat és a könyvtári szolgáltatásokat népszerűsítő projektje, amelybe – hangsúlyozva a mese fontosságát – a népmeséket is beleépítettük. Így alkalmat kínálunk arra, hogy az iskolai és óvodai csoportok évente legalább egy alkalommal a tananyag keretében találkozzanak az élő népmesével. Napjaink egyik legfontosabb feladatának tartjuk, hogy a körülöttünk zajló, gyorsan változó informatikai környezetben könyvtárunk megtalálja azokat a szolgáltatásokat, melyekkel kulturális kínálatát a használói igényekhez igazítja. A könyvtárhasználat célja könyvtárunkban leginkább a személyes érdeklődés, tájékozódás, hobbi, valamint szórakozás, kikapcsolódás. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa A százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár szerencsés, mert rendszeresen járnak könyvtárunkba óvodai csoportok, osztályok, tanóra keretében vagy délután a napközi idejében. A látogatások szükségessé tették tematikus órák kidolgozását, amelyekben az ismeretek egymásra épülnek, és segítik az oktató-nevelő munkát.

Népmese különgyűjtemény Amikor látogatóink felkeresik a könyvtárunkat – a dokumentumok kölcsönzése mellett –, sokszor érdeklődnek az iránt is, mit olvasnak a könyvtárosok, mi a véleményük egy könyvről, íróról, költőről, irodalmi műfajról. A gyermekkönyvtáros felelőssége az olvasóvá nevelésben és az olvasói ízlés alakításában hatalmas. A népmese különgyűjtemény létrehozásának ötletét a gyermekkönyvtárunk mesei küldetése és a különösen gazdag népmese könyvállományunk adta. Valljuk, hogy a népmesék hallgatása, az irodalmi érdeklődés előszobája minden gyermek számára. A felolvasott vagy elmondott mesék irodalmi nyelve felkészíti a gyerekeket más irodalmi műfajok befogadására is. Könyvtárunkban a mesehallgatást könyvismertetés, könyvajánlás kíséri. A gyerekeknek nagy szükségük van a könyv fizikai jelenlétére is, amit kézbe vehetnek, belelapozhatnak és hazavihetnek. Így a mesét bármikor újraélhetik, akár szüleik, nagytestvéreik, tanáraik felolvasása által, akár saját újraolvasás folytán. A különgyűjtemény gyűjtési szempontjai a következőek: Irodalmi értékű, olvasható mesekönyveket, „Mesélhető mesekönyvet” szeretnénk adni a gyermekeknek mesét felolvasó felnőttek kezébe. A „Mesélhető mesekönyveket” elsősorban a helyi használók érdekében hoztuk létre. A népmeséket felolvasni vágyó felnőtt, könnyen és biztonságosan válogathat. Tudatában lehet annak, hogy nem mese-kivonatokat tart a kezében. Néprajzi mesegyűjtéseket, módszertani kiadványokat szeretnénk adni azok kezébe, kik a mesemondást hagyományosan, élőszóval szeretnék továbbadni. A néprajzi gyűjtésekkel a csak „tiszta forrásból” táplálkozóknak akarunk megfelelni. Ennek a 76

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa szempontnak elsősorban nem a helyi használóink miatt van létjogosultsága, országos jelentősége hatalmas. Népmeséről szóló szakirodalmat is gyűjtünk, a népmesével foglalkozó területek teljes feltérképezésével. Lehetővé téve azt, hogy szakdolgozatot írók, mesekutatók vagy pusztán a műfaj iránt érdeklődők a teljesség igényével tekintsenek állományunkra.

A népmesével foglakozó szakirodalom kiadása napjainkban erős, mindennapi témafigyelést kíván. Helyi olvasói igényeknek és szélesebb érdeklődésnek egyaránt igyekszünk megfelelni. A gyerekcsoportotokat, kisebb gyerekeket, felnőttek kísérik a könyvtárba, az ő figyelmüket igyekszünk a népmese szakirodalmára irányítani, bízva abban, hogy ez által jobban megértik a mesemondás, mesehallgatás szükségét.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa Nagycsoportos mesefoglalkozások Könyvtárunkban rendszeres tartunk csoportfoglalkozásokat. Az elmúlt évek folyamán több osztály rendszeresen jár mesét hallgatni. Az első alkalmak inkább az ismerkedésről és a mesei ismeretek feltérképezéséről szólnak. Minden esetben vegyes képet mutat egy osztályközösség a mesében való jártasságban. Van, kinek a mese világa ismerős, sokat meséltek neki otthon vagy az óvodában. Ők a mese nyelvét értik, könnyen átadják magukat hallgatásának. Azonban nagyon sok gyereknek szinte ez az első alkalom, hogy népmesét hall. Számukra a mese nyelve, ritmusa, idegen nyelvként ható szöveg. Szemük nagyra nyílik, hitetlenkedve hallgatják, szinte nem is értik, mit mondok. Ezért az első mesei műfajok, amellyel megismerkedünk, a láncmesék, rövidebb állatmesék. Itt nincsenek mesei bevezető és záró formulák. A láncmese esetében tanuljuk a szöveget, memorizálunk, jókat kacagunk, ha belezavarodunk. A kisebb gyerekek nagyon szeretik ezt a kötött szöveget mondani. Játszunk a hangunk erősségével, hol halkan suttogjuk, hol kiabálunk, ha akarják, mozdulatokkal kísérhetik a szöveget, az egyre halmozódó elemeket ujjainkon mutatva számolgatjuk. A magatartászavaros gyerekek hangadók és ez megengedett, látom, ahogy kikiabálják, kimozogják a mese mondásában a helyüket. Minél többször mondjuk, minél ismerősebb a szöveg, annál jobban teremtődik meg bennük a rend. Lecsendesednek, a mese megérik bennük. A későbbiekben, ha látom, hogy zaklatottabban érkeznek a foglalkozásra előveszünk egy-egy láncmesét. Az állatmesék is kiválóan alkalmasak a csoportszerepek jellemek feltérképezésére. Itt is szabad hangutánzással, mozdulattal segíteni a beleélést. A mesében szereplő állatokról beszélgetünk, általában a mese hallgatása előtt. Nagy kedvencek a farkas-róka történetek, kiválóan alkalmazhatók spontán csoportosulásra. A rókával általában a lányok azonosulnak, a fiúk farkasok (szeretnének lenni). Nagyon tanulságos, hogy a nagyobb gyerekek (akár felnőttek)

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa szóvá teszik a farkas állandó „pórul járását”, a kisebb gyerekekben ez fel sem merül. A láncmese és az állatmese mesélése után általában a gyerekek kedvenc meséit veszem sorra. Egyrészt, mert ezek általában a legismertebbek, másrészt nagyon várják, követelik a saját meséjüket. A mesehallgatásokat az elején illusztrálással zárjuk. A rajzokon mindenki saját kedvenc részét, szereplőit rajzolja le. Ilyenkor sort kerítek az egyéni beszélgetésre. A mese alatt látom, ki az, aki nagyon benne volt a mesében, vagy épp ellenkezőleg, ki az, aki feltűnően elkülönült a mese alatt. Ugyanígy megnézem a rajzokat is, azokról is beszélgetünk négyszemközt.

A nagyobb, bonyolultabb tündérmesékhez hosszú utat járunk be. Mesei munkám egyik alapja a mesei formulák tanítása: a mesekezdő és záró formulák, párbeszédes formulák, a mesei átvezető formulák, a mesében szereplő emberek, tárgyak tulajdonságait érzékeltető formulák és egyéb állandósult szólások. Természetesen ezt soha nem önálló egységként, hanem a mesei szövegen belül tanítom. Ha mesét hallgatunk, ezek az elemek SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa állandóan visszatérnek, olyan sokszor hangzanak el, hogy maguktól is rögzülnek a mese hallgatójában. Célom, hogy a mesei nyelv tanításával kapaszkodót kapjanak nemcsak a mese elmondáshoz, de olyan szövegek birtokában is lesznek, amelyek bármikor segíthetik életüket. Tanulságos, mennyire tudják alkalmazni és értik jelentését. Egy édesanya mesélte, hogy mikor valamire türelmetlenül kifakadt, hogy meddig kell ezt még csinálni, a gyerek ráfelelt, „legalább három nap és három éjjel, de ha akkor se sikerül anya, utat tévesztettél, mert betévedtél a sűrű sötét erdőbe”. Amolyan mantraként tanítom, hogy vésődjön, és nehéz helyzetekben jusson eszükbe, hogy a mese segít nyelvében és tettében is. Mindezeken kívül a népmese hallgatása, mesei formulák felidézése kitűnő memóriatréning is egyben, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Feltétlenül szólnunk kell még a csoportos mesehallgatás körülményeiről. Könyvtárunkban ennek már hagyomány van. Először is a gyerekeket kísérő felnőttel megállapodunk, a foglalkozás alatt a könyvtáros a vezető, a gyerekek fegyelmezésében sem kérünk segítséget. A rendszeresen csoportokat kísérő felnőttek, elfogadva a szabályokat, nagyon szeretnek velünk lenni, élvezik a mesehallgatást. Fontos szabály, hogy párnákra a legkényelmesebb testhelyzetet felvéve leülnek, lefekszenek a padlóra. Ezzel egyrészt erősen érzékeltetem velük, hogy nem kell úgy viselkedni, mint az iskolában (óvodában), másrészt tényleg nagyon fontos, hogy ellazuljanak. Az első találkozásokkor ideiglenesen ez kisebb káoszba megy át, szokatlan a hirtelen kapott szabadság. De a mesehallgatás alatt spontán felveszik azt a pózt, ahogy a legjobban tudnak figyelni. Az izgalmasabb, avagy számukra fontos részeknél hirtelen felülnek, felugranak, magával ragadja őket a cselekmény. Élvezik, hogy a mesébe beleszólhatnak. Eleinte itt is vannak olyan hangadók, akik megpróbálkoznak a rendbontással, olyan beszólásokkal, amelyekkel társaikat szórakoztatják, igyekeznek a középpontba kerülni. De nagyon hamar saját maguk utasítják egymást rendre, nem engedik, hogy bárki a meséhez méltatlanul viselkedjen. 80

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

A mese világa Hatalmas különbség van a meséket ismerők és azok között, akiknek nem mesélnek. A rendszeres hallgatók értő füllel hallgatják a mesét. A mesei formulákat együtt mondják velem, ha hibázok, azonnal kijavítanak.

Mesék felnőtteknek A Hagyományok Háza Hagyományos mesemondás képzése, A népmese napjának elindulása meghozta gyümölcsét. Az élőszavas mesemondás mára nem csak a gyermekek körében ismert. Sokféle mesemondóval találkozhatunk manapság. A hagyományos mesemondók a legtöbbször egyedül mesélnek közönségüknek. Többen ötvözik meséjüket énekkel, muzsikával. Oda mennek, ahová hívják őket. De vannak mesemondó közösségek is, akik egymás szórakoztatására járnak össze mondani vagy csak hallgatni a mesét. Nem zárhatjuk ki a felsorolásból azokat sem, akik a mesemondáshoz bábokat, díszletet használnak. A közös bennük az, hogy élőszóval „fejből” mesélnek, viszont céljaik sokfélék, mondhatni ahányan vannak, annyi indokkal mesélnek, de mindannyian hisznek abban, hogy a mese itt él közöttünk. Országszerte működnek mesekörök, melyekre kizárólag felnőtteket várnak. A mesemondók bíztatják hallgatóságukat, hogy maguk is mondjanak mesét. A Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület célja, hogy összefogja azon embereket, akik küldetést vállalnak abban, hogy népmesék visszakerüljenek társadalmi életünkbe. Városunkban, Százhalombattán is egyre többször hívnak felnőtteknek mesélni. Egy-egy mesemondás után valami különös kapcsolat születik köztünk, a mosolygó szemekben benne bujkál a közös mese. „A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére.” (Csernik Szende) Kovács Marianna

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

Kikapcsoló 82

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Régi falusi bolt

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Gazdakör

Utazás a múltba

Hej halászok, halászok… Ez a történet Kácser Istvánnal, a nagyapámmal kezdődött. Százhalombattán született 1865-ben. Amikor házasulandó korba került, elvette Bauer Erzsébetet. Hogyan lettünk halászok? Elmesélem. Az akkori időben, 1880 körül, nagyapám 15 évesen halászinas lett (akkor ez még szakma volt) egy Rák Rudolf nevű embernél, aki a nagytétényi hizlaldától az Ercsi előtti Duna-kanyarig – halászat céljára – bérelte a Dunát. Ez volt az Érd-Dunaegyházi Halászati Társaság 1. szakasza. Amikor a Rák Rudolf meghalt, a család tönkrement, nagyapám vette meg a halászati jogot Sztanó Mihállyal, így ketten bérlőtársak lettek. Két segéddel dolgoztak két ladikkal. Az egyik – a nagy – volt a „halászladik”, a másikat – a kisebbet – szállításra használták. A Dunát 1900-ban bérelték ki, és 1905-ben a nagypapa átvette a társa részét is. A két fiával dolgozott két csoportban, Kácser Gáspárral és az édesapámmal, Kácser Mihállyal, egészen a háború utáni államosításig. A halászathoz nemcsak ladik, de háló is kellett. Ezt Szegedről, vagy a csehországi Gutáról hozták bálákban. Ők szabták és állították össze, és ők is javították, mikor nem volt munka a vízen. Ez főleg télen történt, mert akkor még minden évben befagyott a Duna. Olyan vastag volt a jég, hogy a falusi gazdák szalmával kijelölték az utat, és lovas kocsin mentek át Tökölre. Ritkán, de azért halásztak télen is, ha nagy volt a Duna, a parthoz közel léket vágtak a jégbe. Tavasztól-őszig dolgoztak a halászok különböző időközökben, attól függően, milyen volt a haljárás. Mentek nappal, de éjszaka is. A parton a kofák már várták a friss halat, és vitték eladni a környező településekre és a piacokra. Az I. osztályú árut nagy kosarakban, hajón szállították Budapestre a csarnokSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba ba egy nagykereskedőhöz, akinek standja is volt, de mint nagykereskedő tovább is adta a halat. Minden nap indult a kofahajó délelőtt Budapestre, délután vissza. Tejet, túrót, tejfölt, zöldséget is szállítottak, mindent, amit piacra termeltek a battaiak. Nemcsak fogták a halakat a halászok, de törvény kötelezte őket a szaporításra is. Sárbogárd környékéről a halastavakról hozták az ivadékokat, és telepítették a Dunába. Még állami segélyt is kaptak, méghozzá kis kosarakban mohaszőnyegen, ikra formájában. Tavasszal – mikor már jó melegen sütött a nap – a kosarat kitették a sekély vízbe a növények közé. Az ikrákból kikeltek a kishalak, és a kosár rostjai között kiúsztak a Dunába.

A szerző, Kácser Teruska az alsó sorban jobbról a második

Nagyapám – ahogy ma nevezik – „környezetvédő” volt, bár ezt a kifejezést akkoriban még nem ismerték. Törődött a Dunával, vigyázott rá. Annyira tiszta volt a víz, hogy gyakran ittak belőle és a halászlét is abból főzték, mert úgy volt az igazi.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba Már abban az időben is szennyezték a folyót, de korántsem olyan mértékben, mint az utolsó évtizedekben. A csepeli Weisz Manfréd cége szinte minden évben kieresztette a Dunába a fáradtolajat és a felgyülemlett szennyvizet. Ezt a nagypapa nagyon helyesen nem tűrte, és a céget súlyos bírságra kötelezte az állam. De ez nem tartotta vissza attól őket, hogy a következő évben a fáradt olajat összekeverjék valamilyen anyaggal, amitől nem a víz színén úszott, hanem valamivel alatta. A halászok azonban mindig résen voltak, és nem engedték beszennyezni a vizeket. István nagypapa a háború első éveiben hunyt el, és akkor édesapám, Kácser Mihály, vette át a bérleti jogot. Akkor már a testvére, Gáspár, sem élt. A halászati jogot minden tizedik évben árverésre bocsátották, de mindig a Kácser család nyerte meg. Kauciót kellett letenni, először 600, majd 2000 pengőt. Ez iszonyú nagy pénz volt, és nem mindenki tudta letenni. Sokat kellett érte dolgozni. A háború után államosították a halászatot, és megalakították az Ercsi Ságvári Endre Halászszövetkezetet, amely Téténytől Adonyig egyesítette a halászokat. Apa a nyugdíjazásáig ott dolgozott. Édesanyám, Szegedinácz Teréz, 1974-ben hirtelen halt meg és ugyanabban az évben édesapám is követte. Így ért véget a halászmesterség a Kácser családban. A testvérem, dr. Kácser Mihály, nem követte a családi foglalkozást.

Végezetül a családi történetekből szeretnék elmesélni egyet. István nagyapám 15 éves volt, mikor 1880 körül kitört a környéken a kolerajárvány. Körös-körül mindenütt. Tökölön, Érden, Ercsiben, így a falunkban is. A téglagyártól egy kicsit feljebb (akkor még nem téglagyár volt), a tököli parthoz közel volt egy sódersziget. Az egészségügyi hatóságok oda állították fel a vöröskeresztes sátrakat, ahova összegyűjtötték a már fertőzött kolerás betegeket. A nagypapa, mint bátor fiatal halászlegény vállalta, hogy a tököli gyógyszertárból csónakkal viszi a szigetre az orvosságot. A tököli gyógyszerész úr mindig megkérdezte: SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba „Hát te fiam, nem félsz a betegségtől? Elkaphatod a szigeten.” „Nem én!” Felelte nagyapám 15 évének minden optimizmusával. Akkor a gyógyszerész úr mindig ezt válaszolta: „Akkor erre igyunk egyet” … és ittak rá mindketten egy kupica pálinkát. Ez addig tartott, ameddig a járvány, de a kolerát egyikük sem kapta el, vagy a szerencséjüknek köszönhetően, vagy a pálinka bizonyult hatásos gyógyszernek. Balogh Sándorné, Kácser Teruska

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba

A falusi bíró Ma már ismeretlen ez a tisztség. Az emberek ügyes-bajos dolgaikkal, még a legkisebbel is, a bíróságokhoz fordulnak. Valamikor ez nem így volt. Az államalapítás utáni első századokban a falvak élén a falunagyok álltak, csak a tizenharmadik század óta nevezik őket falusi bírónak. Melléjük segítségül esküt tett embereket, ún. esküdteket, nótáriusnak (jegyzőnek) pedig egy írástudót választottak, amely általában Szent György napján, április 24-én, történt a falugyűlésen. 1767-ben Mária Terézia úrbéri rendelete (urbárium) országosan a földesúr hatáskörébe helyezte a bíróválasztást. Három arra alkalmas személyt nevezett meg a bírói hivatalra, a falugyűlés abból egyet szabadon választhatott. A bíró, a jegyző és az esküdtek irányították, szervezték a falu mindennapi életét, a gazdálkodást, bíráskodást, közigazgatást. Kezelték a közös javakat, vigyáztak a faluhatár sérthetetlenségére. Ügyeltek a falu rendjére, a szabályok és a felső rendeletek betartására. (Battán is volt egy határvita Ercsivel 1764-ben a Köves-hegy – Kamenite Bredo – alján. A battaiak kivonultak kapával-kaszával, hogy megvédjék a saját földjüket amire az ercsiek szemet vetettek. Négy ercsi esküdt próbált békíteni, de nem hallgatSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba tak rájuk. Csúnya verekedés támadt, amiért is Fejér Vármegye vizsgálatot rendelt el. Fiáth János szolgabíró és Fekete János esküdt 1764. július 22-én minden érintettet meghallgatott, és erről jegyzőkönyvet vettek fel. Ez és az egész történet olvasható Krizsán László „Százhalom százados krónikája” c. könyvében.) Az adót a faluban a bírónak fizették be, aki elszámolt róla a felettes hatóságoknak. Felelt a katonai fuvarok teljesítéséért, a körözött személyek elfogásáért, a közmunkák elvégzéséért (utak karbantartása, építése, árvíz idején a javak, lakosok védelme). Tűz esetén, ami gyakran előfordult a nádtetős falvakban, az oltás megszervezéséért. Fogadott éjjeliőrök vigyázták, hogy megelőzzék a tűzkárt. Gyakran, főleg nyáron, lángra kaptak a szalmakazlak, a tűz hamar terjedt. A tűzoltóságot, főleg a kis falvakban, csak a XX. század elején szervezték meg. 1871 és 1886 között szervezték újjá az országban a polgári közigazgatást. A falu vezetését a tiszteletdíjas bíró, egy törvénybíró, a kettő vagy négy képviselő, valamint a tényleges közigazgatási munkát végző, meghatározatlan időre az állam által kinevezett főjegyző és az írnok alkotta. Az önkormányzati jogokat a képviselő-testület gyakorolta. A felét választották, a másik fele a legtöbb adót fizetők köréből került ki. Százhalom és Batta történetében – amiről biztosat a török időktől tudunk – a közigazgatás időnként más-más kézben volt. A török a saját rendszerét alkalmazta, később 1695 után, a szerbek beköltözése miatt egyik évben szerb, a másik évben magyar bírót választottak. Volt Százhalombattán egy olyan bíró, aki húsz éven át viselte ezt a tisztséget, id. Tóth György „Bíró Gyuri bácsi”, akiről leánya, a most 91 éves Buzay Józsefné Tóth Anna mesél.

Édesapám 1886-ban született Százhalombattán, Tóth József gazdálkodó és Kurán Mária fiaként. Édesanyám, Marinkacsa Anna, de mindenki Ánó néninek szólította. A katolikus templommal szembeni tornácos ház a mienk, a „bíró háza”. Itt nőttünk fel a testvéreimmel, ifj. Tóth Györggyel és Tóth Juliannával, a 92

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba későbbi Csiszér Jenőnével. A családi emlékezet és a temetőben talált sírkövek alapján az első Tóthok az 1800-as évek elejétől éltek ebben a faluban. Az idősebbektől úgy hallottuk, Sárbogárdról származik a család. Ma már számtalan Tóth él a faluban, és házasságok révén szinte minden régi lakó ma már kibogozhatatlan rokoni szálakkal kapcsolódik egymáshoz. Édesapám, ahogy nagyapám is, gazdálkodtak a földjeiken. Búzát, kukoricát, szőlőt termesztettek, tehenet, disznót szárnyasokat tartottak. Emlékszem, egyszer lép fenében hat tehene pusztult el, még meg is siratta az állatait.

Negyvenéves kora körül 1924 vagy 25-ben választották meg a falu bírójának, és az is maradt 1945-ig. A községháza abban az időben a mostani zöldséges helyén volt, a főutcán. Itt tartózkodott hivatali időben a főjegyző, a segédjegyző, a kisbíró és az írnok. Emlékszem, nagyon sokan jöttek a házunkhoz is, hogy ott mondják el a panaszukat. Főleg a cigánykanyarban (a mai TEHAG-gal szemben) akkor itt élő cigányok keresték fel. „Bíró Úr! Tegyen igazságot!” kérték. A lopások, verekedések gyakoriak voltak, és a bírótól várták, hogy tegyen köztük békességet. Azért is bíztak benne, mert tudott cigányul, de németül, tótul és szerbül is. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba A képviselő testületet a jegyző hívta össze. A kisbíró naponta kidobolta a tudnivalókat a falu lakói részére. „Közhírré tétetik!” – kiabálta. A jegyzőt és az írnokot az állam alkalmazta, nem választották. Százhalombatta az Adonyi Járáshoz tartozott közigazgatásilag, így a felettes hatóság az adonyi főszolgabíró volt. Időnként a bíró és a főjegyző odament beszámolni a falu dolgairól. Nagyobb ügyekben a lakosok is odajártak, méghozzá amíg nem lett vonat, lovaskocsin. Súlyosabb ügyekben, vagy ami gyakran előfordult, vízbe fúltat vetett ki a Duna, a bíró Érdről hívta ki a csendőröket, mert nálunk nem volt csendőrőrs, csak egy pihenő a régi posta helyén, a Fő utcán. Bizonyos időközökben, ha nem is történt semmi, átjöttek ellenőrizni a rendet. Telefonon el lehetett érni őket, mert már a korai évektől működött posta a faluban. Nemcsak posta, de több bolt, például hentes, borbély, cipész, de még kávéház is volt a faluban. „Kávésné”, így hívták sokáig a tulajdonost, a Sztanónét. Nem kocsma volt, hanem igazi kávéház, még süteményt is árultak. Nálam még megvan az egyik kis kerek kávéházi asztal. Emlékszem az Édesapám kísérte minden évben sorozásra az újoncokat, nagyon büszke volt rá, hogy a battaiak mind „beváltak”. Úgy gondolta, a jó dunai levegő miatt ilyen egészségesek. A búcsúztatáskor a lányok hosszú színes szalagot kötöttek a bevonuló legények kalapjára. Akkor még szégyen volt, ha egy legény alkalmatlan a haza v édelmére. A háború alatt az írnok osztotta ki az élelmiszer-jegyeket, amiért kenyeret, zsírt, cukrot és petróleumot adtak. A lisztjegyeket főleg a pékek kapták. Az írnok vezette a népmozgalmi nyilvántartást, a szabadságos katonák iratait is. 1942-ben a dunafüredi nagygát építésénél vagy 2000 kubikos dolgozott. Ezekről az írnoknak listát kellett vezetni, mert ha hazautaztak, kaptak vasúti kedvezményt. A főjegyző vezette az anyakönyvet. Beírta a születést, halálozást. A húszas-harmincas években még nem volt Százhalombattának saját orvosa, még állatorvosa sem. Érdről jártak át, az állatorvos néha Ercsiből. A községházán kaptak helyet, onnan 94

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba jártak ki a házakhoz. Egy bíró hivatala, úgy gondolom, nagyon fontos volt a falu életében. Mindig büszke volt rá a család, hogy az édesapánk húsz évig viselte ezt a tisztséget, méghozzá a legnehezebb években, az első világháborút követően, majd végig a második világháború alatt, amikor nagyon sok szomorú dolog történt a faluban, de ez már egy külön történet. Húsz év szolgálatot követően, 1945 után, mást választottak bírónak. Édesapám 1969. november 23-án halt meg, 83 évesen. Utódainak száma ma már több, mint húsz. Unokák, dédunokák, ükunokák, akik szétszéledtek a világban, ezért a bíró háza ma üresen áll, eladó.

Bár a laikusok által betöltött bírói tisztséget 1950-ig még betöltötték, de a gyakorlatban háttérbe szorult, hivatalát fokozatosan a jegyző vette át. A kisbírói státust 1947. augusztus elsején megszüntették. 1950-ben alakultak meg a községi tanácsok, ezek választották meg a végrehajtó bizottságot, amelyek a rendszerváltásig működtették a településeket. 1990. szeptember 30-án és október 14-én megtartott helyhatósági választások alkalmával új önkormányzati rendszer jött létre. Azóta a városok és falvak élén a választott képviselő-testület és a polgármester áll, az általuk kinevezett jegyző a törvényességet képviseli. Jankovits Márta

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba

Bauer István, a becsületes fuvarozó Férjem, Bauer István 1912-ben Százhalombattán született. Édesapja vasutas volt, hatan voltak testvérek. Nővére, Bíró Pál Pannónia pusztai birtokán, a kertészetben dolgozott. Pistát már 6 éves korában odavitte, hogy a szőlőben ijesztgesse a madarakat, hogy ne tegyenek kárt. Egy alkalommal kiment a nagyságos úr megnézni a szőlőt és kérdezte: - Pista, eszel a szőlőből? - Igen, eszem nagyságos úr. - Látod, szeretem, hogy nem hazudtál, mert úgysem hittem volna el, hogy nem eszel belőle. Öt osztályt végzett, mert már 12 éves korától a téglagyárban dolgozott. 16 éves volt, amikor Franciskában az arató bandában második kaszás lett. A gazdasági válság idején Érdre járt kertet ásni, vályogot vetni, kecskét vágni, disznót ölni. Minden munkát elvállalt, hogy a családját pénzzel segítse. Később nyáron 20-25 hold aratást vállalt, még katonakorában is a szabadság alatt. Csépléskor a cséplőgépnél dolgozott. A zsákolást az öccse és bátyja helyett is ő végezte, mert kímélni akarta őket. A téglagyárból hajóval szállították a téglát a Duna mellett lévő községekbe. Hajókísérő volt, ő rakatta ki a téglát a hajóból. A rakomány egy részét már kirakodás közben elvitték. 1934 szeptemberében bevonult katonának Komáromba, a lovas tüzérekhez. Kiváló katona volt, kitüntetésekkel. 1935-ben őrvezető, 1936. januárjában tizedes lett. 1939-ben házasodtunk össze, november 26-án volt az esküvőnk. 96

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba 1944-ben Hegyeshalomba kellett bevonulnia katonának. A határállomáson teljesített szolgálatot, amikor Horthy kormányzót Hitler kirendelte Németországba. Az országból kifelé menet a különvonatból a kormányzó úr szívélyesen üdvözölte a csapatot a hegyeshalmi állomáson. Mikor várták visszafelé, jött az értesítés, hogy a kormányzó úr vonata 4 órát késik. A férjem volt akkor is szolgálatban, egy rendőrrel. Nem tudtak semmit, hogy mi az oka a késésnek. Kis idő múlva hallották, hogy dübörögve jönnek a tankok az országúton. Jöttek a németek reggel 4 órától este 10 óráig egyfolytában. Bement az állomás irodájába érdeklődni, de ott sem tudtak semmit. A kormányzó urat addig kint tartották, amíg a németek megszállták az országot.

Nyár vége felé a zsidókat vitték Hegyeshalmon keresztül Németországba marhavagonokban.Nagyon meleg volt, az asszonyok a vagon ablakából könyörögtek egy kis vízért a gyerekeiknek. Pista megsajnálta őket. Kinyitotta a vagonajtót, hogy vigyenek vizet a gyerekeknek. Ennek az lett az eredménye, hogy a németek kirendelték Bécsbe kihallgatásra. A főhadnagya – aki tényleges katona korából, Komáromból ismerte SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba – nyílt paranccsal haza küldte és azt monda, ha te Pista Bécsbe kimész, kihallgatás nélkül agyonlőnek. Így hazajött. December 5-én bejöttek az oroszok, 13-án már el is vitték tizenhármukat a Sulteisz pincéből, ott volt a parancsnokság. Haza sem engedték őket, hogy szóljanak. Tökölre vitték, onnan gyalog Kunszentmiklósra. Ott dolgoztak kilencvenen, vagonokból rakták ki az összerabolt élelmiszereket. Majd visszarakatták másik vagonokba és vitték a Szovjetunióba. (Nagy raktár is volt.) Februárban történt egy nagy bombázás, ami szétverte az élelmiszerrel megrakott raktárt és a vagonokat. A 25 literes, olajjal teli üvegballonok, zsák rizsek, cukor, minden repült a levegőbe. Az emberek szanaszét szaladtak. Kiabált a férjem: „battaiak erre gyertek!” Tóth Pista, meg a testvérem, Szabó Lajos, is futottak vele. Hamar a Kis-Dunához értek. Szerencsére volt ott egy magyar ember, aki a ladikjából fát rakott ki. Kérték, vigye át őket a túlsó partra. Kérdezte: „Szöktök testvérek? Én is tegnap reggel szöktem Bajáról”. Hamar áthozta őket, de már akkor jöttek az oroszok lóháton és szedték össze a szétszaladt embereket. A kukoricásban elhasaltak, nem találták meg szerencsére egyiket sem. Elindultak toronyiránt a Nagy-Duna felé a földeken át, estére értek az ercsi kanyarnál a Dunához. Ott megint nagy szerencséjük volt, mert ott volt egy ladik evezőkkel, kormánnyal. Gyorsan elindultak. Alig értek át, amikor már repülővel keresték az embereket. Korán reggel értek haza szerencsésen. Napokig bujkáltak, hogy besúgókkal ne találkozzanak. Akiket a szovjetek a bombázás után összeszedtek, bevagonírozták, és Pest felé vitték. Ők útközben meg akartak szökni, felfeszítették a vagon alját. Az első ember, aki leereszkedett, azt az orosz észrevette és agyonlőtte. Elrettentés végett a halottat visszatették a vagonba. Mindannyiukat kivitték a Szovjetunióba. Volt, aki meghalt, volt olyan is, aki csak 4 év múlva került haza, mint például Bárdi Pista és Kozárovics Nikola. Nikola tolmács volt Kunszentmártonban, hamar tudott beszélni az oroszokkal, mivel szerb volt. Sokszor szerzett estére egy-egy kenyeret, amit kukoricával takart le a kosárban. 98

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba 1945 után volt egy öszvérünk és azzal kezdtünk fuvarozni a közellátásnak. Martonvásárról olajat, petróleumot, trafikot. Ráckevéről, Zsámbékról lisztet, cukrot szállítottunk. Saját kis boltunk volt, abba Pestről és a nagyvásártelepről hoztuk az árut. Később még egy öszvért vettünk, akkor már a téglagyárból fuvaroztuk a téglát az állomásra, a vagonba szállításhoz. 1948-ban község 60 családi házra kapott kölcsönt, ide az újtelepi részre, ami Bíró Pál földje volt. Senki sem mert belefogni az építkezésbe. Kéri Gyula főjegyző úr biztatta az embereket, hogy fogjanak bele, mert már ezt a területet a háború előtt ki kellett volna parcellázni. Tizenkilencen belefogtunk. A többi kölcsönt átutalták Iváncsára, de ott már csak vályogházak épültek. Mi 1949 karácsonyára költöztünk be az új házba, ami belülről volt bevakolva, a szobák földesek voltak. A bolthelyiség betonos, a konyha, előszoba metlachis. Tizenötezer forint kölcsönből tizenháromezer forintot használtunk fel. A kölcsönt huszonöt év alatt kellett letörleszteni évi 900,- Ft-tal. Az öszvéreket lóra cseréltük. Érden volt építőanyag- és tüzelőtelep, ahova jártunk. Nagyon nagy volt a kereslet, de az anyagellátás rossz volt és kevés. Sokszor már este sorba kellett állni kocsival, lóval, hogy jusson 10 mázsa szén. Azt 10 felé osztottuk úgy, hogy vittük a mérleget és mázsáztuk. Öregeknél a férjem bevitte a kamrába, hogy ne vesszen belőle a sárba, hóba. Ez évekig így ment. Az építőanyag beszerzése is nagyon nehezen ment. Mindenért sorba kellett állni. elsők az állami építkezések voltak. Ercsibe, Érdre, Adonyba, Téténybe, sőt cementért Tatabányára jártunk. Nagyon nehéz volt esőben, hóban, hidegben az országúton. Battán nagyon sokára nyílt meg a Tüzép, akkor már egy kicsit könnyebb volt a helyzet. Igaz, hogy hajnali kettőkor mindig mentem az állomásra, hogy hozott-e a tolató szenet. Később Törökbálintra jártunk födémtégláért a téglagyárba. A Tanácsnak évekig fuvaroztunk. Volt, hogy karácsony és újév között az 5 napban naponta kétszer mentünk a 20-22 °C-os hidegben Érdre a Tanácsnak, mert ha újévig nem költötték el a kiutalt pénzt, vissza kellett adni az államkincstárnak. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba A 45 évi fuvarozás alatt sok szerencsés kimenetelű baleset is volt. Egy alkalommal a Régészeti Parktól a téglagyárnál jöttünk lefelé, elszakadt a fékpálca. A lovak nem tudták a meredeken megtartani a kocsit, a kocsi felborult és így a lovak nem sérültek meg. Másik alkalommal a déligáton túl sódert termeltünk ki a Dunából. Tele kocsi sóderrel jöttünk felfelé a déligátra, már majdnem a tetején voltunk, amikor egy fogolycsapat felröppent, a lovak megijedtek és lezuhantak a déli csatornába kocsival együtt. Férjem leugrott a boruló kocsiról és így nem zúzta halára a kocsi. Egy alkalommal Érdről a Tanácsnak 40 mázsa meszet hoztunk. Estefelé volt már és egy kamion jött szembe, ami annyira leszorított az útról, hogy a kocsi lecsúszott az árokba. Ott kínlódtunk, közben a kocsirúd is eltörött. Újabb kínlódás. A végén nagy nehezen egy zetoros hajlandó volt áthúzatni a kocsit. Mire beértünk a faluba, reggel 5 óra volt, akkor harangozták az elsőt a hajnali misére (roráté). Később olajjal is kezdtek fűteni. Érdre kellett menni a benzinkúthoz. A kocsikra csak akkor adtak olajat, ha a kannások már elfogytak. 5-10 literes kannákkal sokszor 40-50-en álltak sorban. Többször előfordult, hogy öt-hat órai várakozás után üresen jöttünk haza. Egyik évben – Ádám, Éva napján – mentünk olajért, mert előző napon nem jutott. Nem akartuk, hogy karácsonykor fagyoskodjanak a megrendelőink. Mire hazaértünk, már égtek a lámpák, a karácsonyi vacsorát már mindenki elfogyasztotta, mire mi lepakoltunk, de örültünk, hogy sikerült mindenkinek fűteni. Egy alkalommal Ercsibe mentünk darabos mészért, de a telepen még nem volt, bár az állomásra már megérkezett. Azt mondta a tüzépes: Pista bácsi, menjen ki az állomásra, rakodjon meg, Battán mérje le és annyit fizet majd, amennyit mért. Ismertek a tüzépesek és megbíztak bennünk. Másik alkalommal Érdről palát hoztunk. 1500 darabot fizettünk be. A kiadó nem tudott jól számolni. Felmentem a kocsira átszámolni és 250 darabbal több volt. Bementem az irodába, 100

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba megkértem a tüzépvezető nőt, hogy számolja át. Megköszönte, hogy szóltunk. Egyszer egy mésszel megrakott autó várt, hogy vegyük meg, olcsón adják. Kérdeztem, hogy számla van-e? Ha nincs, akkor köszönöm, vigyék tovább, nem foglalkozunk ilyen vételekkel. Más esetben jött valaki ajánlani 70 tekercs kátránypapírt, hogy építkezésből kimaradt és olcsón adja. Ötven tekercset már eladott. Mondtam, akkor vigye oda ezt is, mi lopott dolgokkal nem foglalkozunk. A becsület volt a legfontosabb, nagyon értékelték a megrendelőink. Több mint negyven évig fuvaroztunk. Egy alkalommal harminc mázsa kokszot kellett a faluba vinni az egyik vásárlónak. A kocsira fel volt mérve a 30 mázsa koksz, ki is volt fizetve. A férjem hirtelen nagyon rosszul lett, gyorsan orvos kellett hozzá. Megkértem valakit, hogy vigye el a kokszot. Az illető a Pannónián lakott, arra hajtott el és a házánál lenyitotta a kocsi oldalát, és a koksz egy részét leengedte magának a kocsiról. Később szólt nekünk a megrendelő, hogy kevesli a leszállított kokszot. Azt mondtam, mérjétek át és annyit fizetsz, amennyit mértél. Utánanéztünk, hogy mi történhetett a fuvarozó háza előtt, ott volt a nyom a fűben és az úton, ahol leengedett saját magának a kokszból. Nem szóltunk neki, de többet az udvarunkba sem jöhetett be. (Ez az egy hiba volt a több, mint 40 év alatt.) Bauer Istvánné, Manci néni

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

101

Utazás a múltba

Az ifjúságért élt – Zenálkó Etel A személyiségfejlődésünk egyik meghatározó alakja az a tanító, aki kinyitotta számunkra a világot azzal, hogy megtanította a betűvetést, az olvasást, bevezetett minket a számok világába, aki példát mutatott, aki türelemmel adta át tudását és indított el az élet rögös útján. Egy-egy ilyen tanítóra évtizedek múltán is szeretettel gondolunk vissza, neve beivódik a saját, és környezetünk, településünk történelmébe is. Zenálkó Etel kétség kívül ilyen tanítója volt Százhalombattának. Húszévnyi itteni munkája Százhalombatta történelmének egy szelete, melyről a még élő tanítványai a mai napig szeretettel emlékeznek meg. Zenálkó Etel Székesfehérváron született 1896 december 16án, édesapja István állomásfőnök volt itt, édesanyja Szemlér Etel. Hárman voltak testvérek. A tanárnőről egykori tanítványa Bauer Istvánné, Manci néni mesélt.

Zenálkó Etel, aki egy áldás volt a falunak, 1919 nyarán jött ide tanítani, mint pályakezdő. Százhalombattára özvegy édesanyjával és Sára nevű húgával költözött. Húga hamarosan férjhez ment Böröcz Lajos tanítóhoz, majd elköltözött otthonról. Kezdetben az iskola feletti hegyen, az úgynevezett „járványházban” laktak, ahova a sáros lépcső miatt gyakran a gyerekek húzták fel, nagy nevetések közepette. Majd a felújítás után leköltöztek az iskola épületében lévő szolgálati lakásba. Édesanyja vezette a háztartást, így Zenálkó Etel minden idejét a fiatalságra fordíthatta. Mindenkivel kedves, figyelmes és előzékeny volt, de nem foglalkozott a férfiakkal, soha nem ment férjhez. Az iskolában, a két tanterem egyikében tanította az összevont első és második 102

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba osztályt, 40-45 gyerekkel. A nyári időszakban reggel nyolctól, délig, majd ebéd után kettőtől négyig. Délelőtt a nehezebb tantárgyakat oktatta, míg délután elsősorban a készségfejlesztési órákra került sor. A téli időszakban viszont csak délelőtt volt oktatás, hogy ne kelljen a gyerekeknek a petróleumlámpa fényénél vakoskodni, illetve, ne kelljen annyit fűteni. A tantermeket nagyméretű vegyes tüzelésű öntöttvas kályhákkal fűtötték, melynek fűtőanyagát az iskola biztosította.

Tanszerek ekkor még nemigen voltak. Az első osztályban írni és olvasni a palatábla – amely minden gyereknek volt iskolai ellátmányként – segítségével tanultak. Második osztályban viszont már irkát használtak, melybe kezdetben ceruzával, majd mártogatós tollal írtak. Mindennap kaptak házi feladatot, melyet másnap le is ellenőrzött. Híresen jól bánt a gyerekekkel, de ha szükség volt rá a pálcát is használta. Nagyon vidám ember volt, gyakran beállt a gyerekek közé játszani, csetlett-botlott köztük és az is előfordult gyakran, hogy ő maga is hasra esett, felhorzsolta a térdét, de vidáman tovább játszott. Nagyon ismerte a SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

103

Utazás a múltba rábízott a gyerekeket, tudta ki milyen családi, anyagi háttérrel rendelkeznek. A rászorulóknak sajátjából kedveskedett és mindig igyekezett segíteni mindenkinek, különösen, ha látta, hogy szomorúak. Rendkívül vallásos, napi áldozó volt és a gyerekeket is ebben a szellemben, vallásosságra, tisztességre, alázatra nevelte. Az iskolai nap mindig imával kezdődött, majd délben és a nap végén, délután is elmondatott a gyerekekkel egy-egy imát. A kisiskolások mellett rengeteget foglalkozott a nagyobbakkal is, egészen a huszonéves korosztályig. Már 1919-ben megkezdte a helyi fiatalok szereplésével a népszínművek rendezését az iskola tantermében. Ezek emléke máig ható és Százhalombattáról való elköltözését követően is rendszeresen tartottak nagy sikerű előadásokat. E mellett népművelő programokat szervezett az iskolában, ahol verseket, irodalmi, tudományos írásokat olvastak fel a fiatalok a nagyszámú, elsősorban felnőtt férfi közönségnek. A Leányegyletet is ő vezette, itt heti két alkalommal háztartási fortélyokra tanította a kislányokat. Itt tanultak meg hímezni, horgolni, stoppolni, foltozni, sütni, főzni. És ha valamihez nem értett, hát szakembert hívott, így szerezhettek ismeretet és gyakorlatot pl. a gépi hímzéssel kapcsolatban. A kézimunkázás alatt azonban mindig volt felolvasás is. A Leányegylet tagjait gyakran vitte a megyei és országos ös�szejövetelekre is, ahol mindig bemutattak valamit. Hol csak verset mondtak, hol saját készítésű népviseletes babát árultak, de jelen voltak. Ő vezette az 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszuson résztvevő 480 főnyi százhalombattai csoportot. Húsz évnyi százhalombattai tanítás után 1939-ben áthelyezték Hercegfalvára – ma Mezőfalva – és édesanyjával együtt elköltözött. Innen ment nyugdíjba, majd itt is temették el, melyen a visszaemlékező Manci néni is részt vett. Manci néni Zenálkó Etel elköltözésének évében esküdött férjével. Az egykori tanító néni búcsúajándékként egy szent képet és 104

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Utazás a múltba egy feszületet adott, amely előtt a házasságot kötötték és ez a kereszt a mai napig az ágya felett lóg. Hogy Hercegfalván/Mezőfalván is lelkiismeretes munkát végzett mi sem bizonyítja jobban, mint Manci néni legutolsó személyes emléke Zenálkó Etellel. 1950-ben a Kelenföldi pályaudvaron a kislányával várakozó Manci nénit megszólította Zenálkó Etel. Leültek egy kicsit beszélgetni és a tanítónő elmesélte, hogy ő bizony annak ellenére, hogy napi áldozó, egyben úttörővezető is. Mezőfalva párttitkára személyesen kérte fel erre a feladatra, mert a gyerekekkel való bánásmódja példamutató és ebben az esetben az sem baj, ha eközben templomba is jár. Zenálkó Etel 1966. január 23-án halt meg Budapesten, egy hetedik kerületi kórházban, tüdőgyulladásban. Temetésére Mezőfalván került sor január 29-én. A mezőfalvi idősek is szeretettel emlékeznek rá, különösen arra, hogy a rendszer rosszallása ellenére ő maga vitte a gyerekeket a templomba. Sajnos sírját évekkel ezelőtt megrongálták, a fejfáját eltávolították. Balpataki Katalin

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

105

Rejtvény

Kikapcsoló 106

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

107

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Ünnepség népviseletben

KÉPESLAPOK A MÚLTBÓL – Ifjúsági Egylet varrókör

Irodalom

Jankovits Márta

Úton 1972. Százhalombatta A hatalmas termetű ősz öregember csendesen nézte a Dunát. Huszonhat év után először jött haza a feleségével Bajorországból. Sorra látogatta a rokonokat, de legjobban a Dunára vágyott. Ismertem a történetét, de most találkoztam vele először. Kívánsága szerint béreltünk egy kisebb hajót, azon jártuk végig a folyót Százhalombattától Ercsiig. Este azután egy pohár bor mellett elmondta azt, amit levélben nem lehetett. „Azon a hideg januári napon egész pontosan 1946. január 19-én teherautó jött értünk. Két óra alatt kellett összepakolni és elhagyni a házat. 50 kiló élelmet vihettünk magunkkal, tésztát, vagy lisztet, babot, krumplit, ruhát, ágyneműt. Senki nem tudta, hogy mi történik. Miért és hova visznek bennünket. Több mint 250 éve, hogy elődeink elmenekültek Németországból, és itt otthonra találtak. Családot alapítottak, dolgoztak, betartották a törvényeket, ahogyan mi is. Visszanéztem az ott hagyott házamra és férfi létemre legszívesebben elsírtam volna magam. Nem tehettem, mert a feleségem így is rettegett, nem értette, mi történik, de én sem. Budaörsön átszállítottak egy jéghideg marhavagonba, ahol vagy harmincan zsúfolódtunk össze. Nyolc nap után érkeztünk Németországba. A családunk soha nem politizált, de talán az volt a gond, hogy 1941-ben a népszámlálásnál német anyanyelvűnek vallottuk magunkat, mert így is volt. Anyám még mindig akcentussal beszélte a magyart, húzta a szavakat, mert otthon mindig németül beszéltünk. Szerette főzni a hagyományos sváb ételeket, 110

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom amit mi is nagyon szerettünk. Családunk történetét, ami apáról fiúra szállt, gyakran hallottam mesélni az idősebbektől. Gondolom, idővel színesedtek, változtak az események, de a lényeg nem változott. Ma azért kívánkoztam hajózni a Dunán, mert minden ott kezdődött…”

1. rész 1682. Bajorország Niedervalteicht Valamikor még a század elején a Hernold család jómódúnak számított a faluban. Bajor szokás szerint szorgalmasan művelték a földet, tartottak állatokat, halásztak a Dunában. Élére rakták a jó rajnai forintokat gondolva a gyermekek házasságára. Új földeket vettek, új házakat építettek, gyarapodott a család. Nemcsak anyagiakban, de tudásban is. Akkoriban nem tudott írni, olvasni mindenki, de Hernoldéknál kötelező volt. Ezt főleg Hernold nagypapának köszönhették, aki csak gyűjtötte a vagyont, ügyesen kereskedve. Naponta bejárt a kolostorba, mindennel ellátva a bencés szerzeteseket. Ő is jól járt, de Hermann apát is, aki kihasznált minden lehetőséget, hogy gyarapítsa a kolostor vagyonát. Átvették a cseh erdőgazdaság fairtási munkáit, műveltek szőlőt, még a dunai hajózás és kereskedelmi vámkötelezettség alól is mentesültek. A Hernold fiúk itt tanultak írni, olvasni, számolni. A falu lakói hallgattak a szerzetesekre, mert más német hercegségekkel ellentétben igen kevesen tértek át a lutheránus hitre. Az 1600-as években a Habsburg császár és a protestáns fejedelmek között kitört a háború, aminek megint a szegény ember látta a kárát. A svédek kihasználva a helyzetet, betörtek Bajorországba, és földig lerombolták, azt a falut is ahol Hernold nagypapa élt a családjával Niedervalteicht. A kolostort is lerombolták, a szerzeteseket lemészárolták, közöttük Hernold nagypapát, aki pont az üzleti ügyeit intézte az apáttal. Ezután a család teljesen elszegényedett, hisz mindenüket elveszítették. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

111

Irodalom A fia és a menye belehalt a nélkülözésbe, két fiú maradt utánuk Paul és Johannes Hernold… A két fiú Paulus és Johannes a sötét éjszakát kihasználva csendesen osont a sötét, kihalt utcán a Duna felé. Ott már várt rájuk egy bárkaszerű hajó. Pénzük nem lévén csak a munkájukat tudták felajánlani a kissé részeges kapitánynak viteldíj fejében. – Gyerünk, gyerünk gyorsan! – nógatta a fiúkat a kapitány – le a hajófenékbe. Később feljöhettek, de most jobb, ha senki nem tudja még a hajósok sem, hogy itt vagytok. Elég a Holdnak a fénye, világot nem gyújtsatok! Paulus és Johannes csendesen bújt meg a vaksötét hajófenéken. Először még csak a saját zihálásukat hallották, de később megnyugodva, hallották egy másik ember kissé szapora lélegzését. Paulus, mert mindig ő volt a merészebb nem is bírta sokáig ezt a vészjósló csendet. – Van itt valaki? Feleljen bátran! Hogyan került ide? Ne féljen, jó szándékkal vagyunk. A kapitány hozott bennünket a testvéremmel a hajóra. A nevem, Paulus. – Én Gaspar vagyok, Ulmból. – Hallom a hangodon Gaspar, hogy fiatal vagy. Beszélhetsz bátran, mi is menekülünk. A szüleink meghaltak, régen gazdag volt a családunk, de a svédek mindenünket elrabolták. A nagyapámat megölték, soha nem tudta a család kiheverni. Semmink nem maradt. Hallottuk, hogy Ulmban sok pénzért hajóval viszik külföldre az embereket. Nekünk csak annyi volt, hogy ez a részeges kapitány felvegyen a hajójára. Hivatalos kivándorlási papírunk nincs, gondolom neked sem, ezért ülünk, most itt a hajó fenekén a sötétben. Paulus sokat beszélt, hogy a másik bizalommal legyen iránta, ez be is vált, mert Gaspar beszélni kezdett. – Nemrégen múltam 14 éves. Apám cipőket, csizmákat varrt, de a városunkban is mindenki annyira elszegényedett, hogy új lábbelit nem tudtak venni, a régit hozták apámhoz javíttatni. Sokszor azt sem fizették ki, mert nem volt miből. Aztán már bőrre sem volt elég pénz, a hat gyerek meg éhezett. Nem tudtam tovább nézni és elszöktem. A kapitány tudta, hogy nincs pénzem, 112

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom de valahogy megsajnálhatott, mert minden munkát elvállaltam a hajón. Ilyenkor kikötéskor le kell jönnöm a hajófenékre, mert minden hajót átnéznek kikötéskor. – Gaspar, most már próbáljunk meg aludni, reggel úgyis jobban megismerjük egymást és látjuk is. A csapóajtó nagy zajjal nyílt ki, felébresztve az alvókat. – Gyerünk hétalvók, már a hasatokra süt a nap. Vár a munka! – kiabálta a kapitány, akinek a hangján már ilyenkor kora reggel érződött, az elfogyasztott alkohol hatása. A két testvér kíváncsian nézett az eddig csak a hangjáról ismert Gasparra. Meglepődve láttak mellette egy lányt, aki félve, fázósan bújt a fiú háta mögé. – Az éjjel nem mertem mondani, mert nem láttam kik is vagytok, hogy nem egyedül jöttem el otthonról. A húgom is velem szökött. A nevem Gaspar Mayer, a húgom Rosa Mayer. – A mi nevünk Paulus és Johannes Hernold Niederalteichből. – Még meddig fogtok disputálni? – ordított a kapitány – nem mindegy kik vagytok? Semmik, szökött suhancok. Neked meg gyerek egy szerencséd van, hogy a nővéreddel jöttél, különben soha nem kerülsz a hajómra.

A részeges kapitány hajója Ulmból indult Magyarország felé. Valamikor ő is, a hajója is jobb napokat ért meg, árut szállított a Dunán, oda-vissza. Egy idő után a szesz utáni vágy erősebb volt mindennél, híre ment a kikötőkben, így aztán egyre mélyebbre süllyedt, mert nem bíztak rá szállítmányt. Évek óta embereket csempészett, ahogy most is. A hatóságok hivatalosan regisztrálták a kivándorolni szándékozókat, és amikor összejött egy hajórakomány ember, útnak indították a zsúfolt bárkákon. Állatok, növények, főleg szőlővenyigék társaságában tették meg a hosszú hajóutat, igencsak kényelmetlen körülmények között. Egy ilyen „Ulmer Schachtel”, ahogy akkor nevezték, 25 méter hosszú és 3-4 méter széles volt, teherbíró képességük 400-800 mázsa. Az oldalfalait feketefehér csíkokra festették. Egy ilyen hajón utaztak a testvérek, Paulus és Johannes Hernold és új ismerőseik, Gaspar és Rosa SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

113

Irodalom Mayer egy idegen ország felé, amiről semmit nem tudtak, Az otthon maradás már lehetetlenné vált a nyomor és az éhínség miatt, ezért is nem tudták hivatalosan megfizetni a menekülésüket. „Akárhogy lesz, csak jobb lehet” – vigasztalták gyakran magukat. A kapitány valamikor nagyon jó hajós lehetett, mert még részegen is tudta a dolgát. Nem bánt jól a fiúkkal, de Rosát igencsak szemmel tartotta, ezért alig várták az út végét. Egy reggelen a hosszú hajóút után, a kormányos – aki sajnálta a szülők nélkül új hazát keresőket – jó hírrel szolgált. – Na fiúk! Még pár nap és kikötünk Pesten, bár nem javaslom, hogy ott keressetek szállást, mert Buda még török kézen van. Majd lejjebb Érdnél szálljatok ki, mert ott van alkalmas kikötő, gyalog is hamar átértek, Százhalomra. Kicsi, talán még falunak sem nevezhető hely. Ott lakik az öcsém Franz, akit nemrég arra járva meglátogattam. Elég kihalt a falu, sok az üres ház, a földeket nincs, aki megművelje. Gondolom, szívesen fogadnák a hozzá értő embereket. Ott letelepedhettek. Keressétek meg a testvéremet Franz Klein a neve. Mondjátok meg neki legközelebb, ha újra arra járunk, felkeresem. – Kormányos Uram! Honnan tud ennyi mindent? – csodálkozott Paulus. – Ja fiam, egy hajós sok emberrel találkozik, de sok mindent tudnia is kell. Írni, olvasni, számolni, ismerni a folyó minden méterét. Könnyen baj történhet, zátonyra, uszadékra futhatunk. A kapitány ihat, de én nem. Meg aztán érteni más népek nyelvén, mert sokszor megtettem az utat végig a Dunán. Már igencsak a nyár elején jártak, mikor bekopogtak a kormányos százhalmi rokonának ajtaján, aki csodálkozva nézte a láthatóan messziről jött vándorokat. Paulus, mert ő volt, illedelmesen köszönt a férfinak, aki láthatóan nagyon hasonlított a kormányosra. – Franz Klein urat keressük. A testvére a kormányos küldött bennünket. – Herzlich willkommen! Komm ins Haus. Sofort bitte! (Isten hozott benneteket! Gyertek be a házba! De gyorsan!) 114

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom – Danke schön! – (köszönöm szépen) – felelte Paulus gyorsan engedve a felszólításnak. – Na, most meséljetek! Kik vagytok, honnan jöttök? – Niedervalteichből, én és a testvérem Johannes. A lánnyal, Rosával és az öccsével Gasparral a hajón találkoztunk. A szüleink belepusztultak a nincstelenségbe. Nekünk pénzünk nem volt a kivándorlást megfizetni, így a részeges kapitánynak munkával fizettünk. Szerencsénkre a kormányos jó ember volt, megmondta, mit tegyünk. Érdnél kiszálltunk, onnan gyalog jöttünk a hegy alatt. – Lehetett volna nagyobb baj ebből, a török még itt van, de lehet az utolsókat rúgja. Azért mondtam, hogy siessetek. – Honnan tud werter Herr (tisztelt Uram) ennyi mindent, és beszél a nyelvünkön is. – Ja! Mert magam is német származású vagyok. Egy hajós sok nyelven beszél, de származásom szerint magam is német volnék. A nevem Franz Klein. Baleset érte a kezemet és így letelepedtem Százhalmon a Duna mellett. A testvérem néha mikor erre jár, meglátogat, így aztán hozza a híreket. Van itt egy halastó, csukát meg pontyot telepítettem, ebből élek. – Herr Klein, mindent megteszünk, hogy ne keverjük bajba. Otthon földművesek voltunk, hallottuk, hogy sok itt a szabad föld, talán még ház is jut. – Majd kitalálok valamit. A bíró jóemberem, ti meg elég fiatalok vagytok, hogy ne legyetek gyanúsak a töröknek.

1683. szeptember 12-én az egyesített keresztény haderő Bécs alatt megfutamította a Kara Musztafa nagyvezír által vezetett török sereget, ezzel előkészítve Magyarország felszabadítását. I. Lipót császár (1657-1705) politikája, amivel szét akarta zúzni az önálló magyar államiságot, egyben a protestáns felekezeteket, ez bár a soproni országgyűlésen meghátrált gyűlölté tette a nevét főleg a protestánsok között. Ez indította Thököly Imrét, hogy török segítséggel, felkelés alakuljon ki a Habsburg császár ellen. Elfoglalta a Felvidéket, ezzel IV. Mehmed szultán (1648-1687) és a nagyvezír Kara Musztafa elérkezettnek látta az időt, hogy a SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

115

Irodalom teret vesztett Habsburgokat a saját városukban, Bécsben támadják meg. Nem számoltak azonban Sobieski János lengyel seregével, a lengyel és a magyar huszárokkal és a német lovassággal. A küzdelem a keresztény seregek győzelmével ért véget, 1683. szeptember 12-én. Ezért a vereségért a szultán selyemzsinórt küldött Kara Musztafának, akinek ezzel öngyilkosságot kellett elkövetnie. A már egyre erőtlenebb oszmán birodalom másfél évszázad után a végnapjait élte. Budán még tartotta magát az ősz Abdurrahman pasa a tízezer harcosával. A bécsi győzelem hatalmas örömet váltott ki, mindegy előkészítve egy törökellenes koalíciót. I. Lipót császár, IX. Ince pápa, Sobieski János lengyel király és a velencei dózse megkötötte a „Szent Szövetséget”. Az egyesített keresztény seregek fővezérségét Lotharingiai Károlyra bízták, aki negyvenezer katonával és 120 ágyúval elindult Buda felé… Százhalom, 1684. nyárelő Paulus Hernold az elmúlt két év alatt, húsz éves korára fiúból, férfivá érett. Le sem tagadhatta volna származását. A majd két méter magas, szőke, kék szemű Paulus igencsak felkeltette a lányok figyelmét, főleg Rosa Mayerét. Eleinte nagyon vigyáztak vendéglátójuk tanácsát követve, hogy ne mutatkozzanak nyíltan, de pár hét múlva a török tulajdonosnak Musztafának, nagyobb gondja is volt, mint figyelni kik jönnek-mennek a faluban. Az érdi Hamza béggel együtt a pasa berendelte őket minden katonájukkal együtt Buda védelmére. Attól kezdve szabadon járhattak-kelhettek. Paulus, Johannes és Gaspar meghálálva Klein úr segítségét, részt vettek minden munkában. Már két csónakkal halásztak, amit aztán eladtak a falusiaknak, a maradékot meg vitték Érdre, a piacra. Rosa főzött, mosott, takarított, még egy kis konyhakertre is jutott ideje. Bíztak abban, hogy elmegy a török végleg és akkor házhoz, földhöz juthatnak, és nem kell tovább Josef Klein vendégszeretetére hagyatkozniuk. Egy pénteki napon Josef barátja a bíró nagy hírrel kopogtatott be az ajtón. 116

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom – Üljön le minálunk bíró uram! – fogadta tisztelettel Rosa a vendéget, eléje téve a német szokás szerint főzött aznapi vacsorát, pirított gombócot aludttejjel. A lány bár magyar ételeket is főzött, az otthonról hozott ízekkel szívesebben várta a férfiakat. Hétfőn ették a vasárnapi maradékot, kedden káposztát, szerdán tésztát, csütörtökön krumplis ételt, pénteken gombócot, szombaton buktát, húslevest, főtt húst zsemlegombóccal, rántott húst. Tudta ezt a bíró, szerette a pirított gombócot, nem hiába jött pénteken, meg vacsoraidőben. – Jó a hír, meg nem is – kezdte a bíró a mondandóját – sokat én sem tudok, csak amit Érden hallottam az ottani hivatalos emberektől. A török új sereget gyűjt Délvidéken, és elindultak felénk. A mi seregeink június 18-án elfoglalták Visegrádot, de közben híre jött, hogy Bekri Musztafa megérkezett Buda megerősítésére. A mieink fővezére ezért átkelt Esztergomnál a Dunán és Vácnál legyőzte az oszmánokat, majd Pest ellen vonult. A törökök minden mozdítható dolgot, élelmiszer, asszonyokat, gyerekeket, hadieszközöket átvittek Budára, majd mindent felégettek, még a hidat is, hogy a mieink ne tudjanak könnyen átkelni a Dunán. Ennyit tudok, csak a Jóisten tudja mi lesz a vége. Úgy hiszem sem Érd, sem Százhalom nem maradhat ki a harcokból. Paulus hallgatta a bírót és magában döntő elhatározásra jutott. Franz Klein az évek során mindegyiküket megtanította írni, olvasni, így miután elcsendesedett a ház, levélben megírta, elmegy harcolni a törökkel. Így könnyebb volt, mint szemtől szembe. Németül írt, mert búcsúzni az anyanyelvén akart. Sehr geehrter Herr Klein! Mit diesem Brief nöchte ich Abschied nehmen, weil ich mich entschieden habe, gehe in die Armee. Der Richter hat gesaht, Kampfe werden und ich möchte nicht ausbleiben. Vielen Dank dafür, was Sie für mich getan haben. Sie sollen auf Rosa und Gaspar aufpassen, er ist noch ein Kind. Bitte lassan Sie nicht die Jungen nach mir. Lebe wohl. Sie sind wirklich ein guter Mensch. Paulus Hernold SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

117

Irodalom Tisztelt Klein Uram! Ezzel a levéllel búcsúzom, mert úgy döntöttem megyek a seregbe. A bíró azt mondta, hogy harcok lesznek és én, ebből nem akarok kimaradni. Köszönöm, amit értem és a testvéremért tett. Vigyázzon Rosára és Gasparra, ő még gyerek. Ne engedje a fiúkat utánam. Isten áldja a jóságáért. Paulus Hernold. Érd, 1684. július A Délvidéken sereget gyűjtő Sajbán Ibrahim szerdár, Ercsinél vert tábort. Július 18-án mindegy kétezer lovas indult felderítő útra, amelyben kétszáz katona vesztette életét, így a többiek visszatértek az ercsi táborba. Másnap a szerdár összehívta a haditanácsot és úgy döntöttek, hogy Érdnél Hamza bég birtokánál zavarják meg a Buda ostromára készülő keresztény hadakat. Lotharingiai Károly tudta, hogy hátában egy jelentős török katonasággal nem állhat neki Buda ostrománok, így harcra kerül sor… A fővezér a lovasságot vetette be a csata színhelyén, ahol már várta őket az ellenség, méghozzá a számtalanszor bevált félhold alakú csatarenddel. Bíztak abban, hogyha eddig sikerült megnyerni így a csatákat most is beválik. Érdnél nem így történt. A félhold közepén maga a főparancsnok helyezkedett el ötszáz janicsárral, a török sereg legjobban kiképzett katonáival. A jobbszárny a Duna mellett,Hazinedar Haszan és Hüszein pasa csapataival, a balszárny a Buda felé vezető dombokon Oszman pasa vezetésével helyezkedett el. A tartalék a mai Érd központjában található dombok tetején Bosnak Oszman bejlerbej képezte. Minderre 1684. július 22-én hajnalban került sor. A harc kezdetén a török vezetők tudták, hogy jelentős túlerővel állnak szemben, ezért előrehajtották a teherhordó tevéket, remélve, hogy a szokatlan látványtól a lovak megrémülnek, és így előnyre tesznek szert. Ez a hadicsel már több ütközetben bevált de Érdnél nem. Az ellenfél sorai kettényíltak, beengedték a tevéket és összefogdosták, majd a hadrend mögé hajtották. A keresztény seregek ezután rárontottak a törökökre, akiknek csak annyi idejük maradt, hogy az ágyúikat, egyszer el118

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom süssék. Musztafa fővezér látva, hogy serege futva menekül, még a tartalékra sem számíthatott, hiszen azok futottak el először. Parancsot adott a mindössze négy órán át, tartó csata helyszínének elhagyására. A keresztény csapatok egy része Eszterházy János vezetésével a székesfehérvári országút mentén, egészen a Velencei tóig kergette őket. Másik része Ercsiig üldözte, vágta a menekülő katonákat. Lotharingiai Károly herceg üzent utánuk, hogy térjenek vissza, mert nem fog, ha bajba kerülnének németeket küldeni a megsegítésükre. Paulus már több napja Érden húzta meg magát a barátjánál. A piacon ismerkedtek meg, aztán idővel barátok lettek. Keresztes András az új bérlő az ercsi Szapáry Péter lovait gondozta. Érd és Batta de számtalan más helység tulajdonosa a gróf Illésházy Miklós bérbe adta ezt a birtokát a Szapáry családnak. Keresztes András így került az új bérlő szolgálatába. Érdet már akkor, városként emlegették, mert így Százhalom minden ügyes-bajos dolgát Érden intézte. Érd nagyon jó helyen feküdt több országos főút is rajta keresztül vezetett. Ez háborús időkben nem mindig volt előny, mert Budáról itt vezetett el a királyi kövesút, amit valamikor még a rómaiak építettek. Itt vonultak el a hadak, a törökök többször is. Százhalom túl kicsi volt ahhoz, hogy a kóborló katonák zaklatásait túlélje, így ürült ki többször is a falu. Ide érkeztek Bajorországból a Hernoldok. Érden akkor már lakott mindenféle náció. Illirek, németek, törökök, magyarok. Keresztes András nagyra becsülte Paulus elhatározását, hogy részt vesz a csatában, és úgy döntött vele tart. Ahogy megérkezett a sereg Paulus és András jelentkezett gyalogosnak, lévén nem rendelkeztek semmilyen katonai képzettséggel. Az idő hiánya miatt sokat nem kérdeztek tőlük. Felírták a neveket, a szülők nevét, a születési helyet és időt. Kaptak egy szuronyt, és mehettek az ostromárkokba, amit nekik kellett kiásni. – Tudod András, most, hogy látom ezt a készülődést nem bántam meg, hogy eljöttem otthonról. Hagytam levelet, de biztosan nem értik, miért volt ez fontos nekem. Mesélték a szüleim, hoSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

119

Irodalom gyan gyilkoltak a svéd katonák, köztük a nagyapámat is. Teljesen védtelenek voltak. Úgy gondoltam, ki tudja mi lesz itt ennek a vége, de legalább fegyver van a kezemben, akármilyen is. Százhalom nincs messze Érdtől, ha elveszítjük a csatát, itt de még a környéken is mindenkit legyilkolnak. Beszélgettek egész éjjel, mert a fővezér Lotharingiai Károly hajnalra tervezte az ütközetet. Az ostromárokból szinte semmit nem lehetett látni, csak hallották a lovak lábának dobogását, a fegyverek csörgését. Paulus is szerette a lovakat, otthon még Bajorországban gyakran ült rajta, mikor még volt. Aztán nemcsak ló, de semmi nem maradt csak a nyomorúság. Ezen a júliusi napon már hajnalban érezhető volt a pokoli hőség, de a katonák nem igen törődtek vele. A harc előtti izgalom minden mást elnyomott. Hallották a kürtök hangját, amikor a lovasság elindult. A gyalogság még nem kapott parancsot az indulásra, de Paulus már annyira ment volna, hogy a feje mindig kint volt az árokból. Andrásnak kellett visszahúznia, hogy ne induljon el. – Látom nagyon sürgős neked meghalni barátom. Ne félj! Hagynak nekünk is törököt. – Dehogy akarok én meghalni, inkább ütni a törököt, aztán hazamenni. Remélem nem haragszanak rám, hogy szó nélkül eljöttem, csak egy levelet hagytam. – Dehogy haragszanak, inkább aggódnak, de szeretnék már túl lenni a mai napon. Már jóval fent járt a nap, mikor megszólalt a gyalogosok csatára hívó jele. Paulus addig még nem látott törököt, de most aztán bőven jutott belőlük. Érezte a lovak szúrós szagát, de mellette egy eddig ismeretlen de dögletes szagot is érzett, amikor meglátta a különleges formájú, veszettül menekülő állatokat. Hallotta is, hogy a lovasok kergetik őket, így tudta meg a nevüket. Tevék, de többet nem törődött velük, mert összekeveredett a két ellenfél. – Allah Akbar, Allah Akbar! – hallatszott mindenfelől. – Istenem segíts! – kiáltották a magyarok – Mein Gott hilfe! – kérték a németek Isten segítségét. 120

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom Paulus akkor már belekeveredett a harc sűrűjébe. Andrást sem látta sehol, gondolkodni sem tudott, csak szúrt, amikor lehetett, védte magát, ahogyan tudta. Ment csak ment neki a töröknek. Sokáig szemben, aztán egyszerre csak a hátukat látta. Futnak, futnak – hallatszott magyarul, németül – utánuk! – de, ez már csak magyarul. Paulus nem is gondolkodott, csak rávetette magát egy szabadon hagyott lóra és ment a lovasság után, Ercsi felé. Már besötétedett, mire Paulus kinyitotta a szemét. Először nem is tudta hol van, aztán eszébe jutott a bajszos török, amint a kardjával felé vágott, de csak a lovat érte el. – Milyen csend van, és sötét. Vajon mi történt? – motyogott magában – a ló megsebesült, én meg leeshettem. Biztosan beütöttem a fejem. Fájdalmat nem érzett, csak a feje zsongott, mint egy méhkas. Végigtapogatta a fejét, vért nem érzett, így aztán gondolva, hogy sötétben ismeretlen helyen van, jobb, ha nyugton marad. Hamarosan el is aludt, és hangos beszédre és világosságra ébredt. – Emberek! Gyertek! Valaki fekszik itt a bokrok alatt. Nem török ez, vagy magyar vagy német az istenadta. – Ez is, az is, de segítsenek emberek. Mi történt? Hol vannak a törökök? – Reméljük már a pokolban, de igazából dél felé indultak. Tegnap összecsaptak a magyarokkal, de ahogy hallottuk, vis�szaparancsolták őket. Teveled meg mi történt? – Jöttem én is a lovassággal, de egy török a karddal megvágta a lovamat, én meg leestem. Este tértem magamhoz. Aztán van-e kis vizük, jó emberek, mert szomjan halok? – Van vitéz úr, nemcsak víz, de jó kis borocska is meg ennivaló. – Nem vagyok és vitéz, csak gyalogos. Érdnél csaptunk össze a törökkel, eddig üldöztük őket. Nem csak magyar vagyok, hanem német is, de ez hosszú történet.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

121

Irodalom – Majd elmeséli nálam – hívta az egyik ember a házába. Nem messze lakunk, főzött az asszony, aztán megaludhat jó kényelmes ágyban. Jól is érezte magát, amíg feküdt, de ahogy felállt elsötétedett előtte a világ. 1684. augusztus Százhalom – Ercsi Keresztes András lassan lépdelt lovával a kis falu főutcáján. Nézett jobbra, nézett balra a kis nádtetős házak között. Járt már itt a barátjánál, de most nem igazán találta meg Franz Klein házát. Ember nem igen járt az utcán, így még megkérdezni sem tudta melyik házban lakik. Benézett minden udvarba, hátha lát valakit. Látott is, de nem embert, hanem kifeszített halászhálót és egy lányt, aki szorgalmasan javította az eresz alatt a hűvösben. – Rosa! – szólította meg örömmel a lányt – csakhogy megtaláltam a házatokat. Paulust keresem, mert elveszítettem a csata forgatagában. Megsebesültem, anyám ápolt, nem tudtam jönni. – András! Isten hozta! Kerüljön beljebb, azonnal szólok Klein úrnak és Joannesnek. – Szóljon Rosa, de én inkább Paulust keresném. Vártam őt, de nem jött, míg sebesülten feküdtem. Tán csak nem esett baja? – rémült meg hirtelen András. Attól a naptól fogva, amikor elment szó nélkül, csak egy levélben búcsúzott tőlünk, Paulust senki nem látta. Nem is hallottunk róla – futotta el a könny Rosa szemét. Este a vacsoránál összegyűlve aztán András elmesélte azt a keveset, amit tudott. – Már a csata elején a forgatagban elveszítettük egymást. Megsebesültem, úgy vittek haza anyámhoz. Később beszéltem érdiekkel, akik látták, hogyan csépelte a törököt. Valaki, azt is mondta, hogy látta lovon ülve vágtatni Ercsi felé a török után. De vajon mit keres egy gyalogos lovon? Akkor a csata előtt éjjel beszélgettünk az ostromárokban, akkor mondta, hogy harcol,

122

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom ahogyan csak tud. Ne járjon úgy az ő családja, mint otthon a nagyapja a svédekkel. – Hát ezért ment el! – kapta a kezét a fejéhez Joannes – de miért nem vitt magával engem is? – Mert csak te maradtál az utolsó Hernold, ha ő elesik a csatában – válaszolta Franz Klein, aki már akkor értette Paulust, amikor elment. – Akkor megyek és megkeresem a bátyámat – fogadkozott Joannes. – De nem mégy egyedül – szólt András – megyek én is. – És én is! – ajánlkozott Gaspar. – Menjetek fiúk, keressétek meg Pauluszt. Mi ketten várunk benneteket vissza Rosával.

Gallai Anna félve nézte a hatalmas férfit, akit apja két hete hozott haza. Még így is félelmetesnek látszott, hogy nem volt magánál. – Még beszéltünk is vele, mikor megtaláltuk a bokor alatt. Elmesélte, hogy az érdi csatából ideáig üldözték a törököt. Azt, hogy ki fia-borja, már nem tudta elmondani, mert elájult. Azóta sem tért magához. – Erős ember ez apám, majd csak megsegíti a Jóisten is. – Meg mi leányom. Ápoljuk, ahogyan lehet. Édesanyád meg te nézzetek rá többször, hátha feléled. A nap sugarát jótékonyan szűrte meg a függöny, amit Anna tett az ablakra, ha netalántán a „nagy ember” magához térne, ne zavarja a fény. A kora este még homályosabbá tette a szobát, amikor Paulus nagyon lassan kinyitotta a szemét. Idegen volt a szoba, és a lány is, aki az ágy mellett ült egy széken, egy ing szakadását varrva. Először nem is vette észre, hogy a férfi nézi őt, annyira belemerült a munkájába. – Te nem Rosa vagy! – hallott egy ismeretlen hangot, amitől aztán ijedten felugrott a székről. – Nem, én nem Rosa vagyok, hanem Anna. – Nem ismerek Annát, de hol vagyok? – Ercsiben az apám Gallai János házában. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

123

Irodalom – Hogyan kerültem ide? – Szólok apámnak, hogy magához tért, majd ő minden elmond. Augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján vidám nap köszöntött Gallai János portájára. Nagy ünnep ez Ercsiben a búcsú napja. Rendes körülmények között még a messzire szakadt rokonok is hazajöttek, hogy együtt üljék meg az ünnepet. Az asszonyok alaposan kitakarították a házat, meszeltek, sütöttek, főztek. Már több mint ötven éve, hogy Ercsi mezőváros lett. A mohácsi csata évében a török Buda felé menet feldúlták a falut, de száz év alatt újjáépült. 1629-30-ban a rácok betelepedésekor sok család talált itt magának új otthont. Gallai János magyar volt, de jól kijött Ercsiben az emberekkel akár rác volt, akár magyar. Csak a törökkel nem volt kibékülve, ezért fogadta be a házába és ápolta Paulust, látva vitézségét. Nemcsak ezt látta, hanem Annát és a kettőjük között a lopott pillantásokat is, ami nem volt ellenére. Azt már régen tisztázták, hogy Rosa és Gaspar szinte a testvérei. Anna ezt nemigen hitte, mert lehet, hogy Paulus ezt hitte, de talán Rosa nem így gondolta. Sokáig nem törte ezen a fejét, főleg ma, amikor az ünnepi készülődéssel kellett törődnie. Már éppen kimerték a levest, mikor lovasok álltak meg a ház előtt. János a régi félelemmel ugrott fel az asztaltól, még benne volt a sok éves török ellenesség. El is röstellte magát, hogy még mindig tart tőle: visszajöhetnek. – Maradjatok idebenn – szedte össze magát – megnézem, ki zavarog fényes délben és pont, ezen a nagy ünnepen. Megnyugodva látta, hogy három fiatalember száll le a lóról, láthatóan magyarok. – Adj’ Isten Gazduram!– köszöntek tisztelettudóan – Gallai János keressük. – Aztán kit tisztelhetek az uraságokban? – de még ki sem mondta, mikor nagy kiabálást hallott a ház felől. Paulus szaladt kifelé, hatalmas karjaival átölelve az egyik lovast, majd a másik kettőt is. 124

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom – Mein Gott! Paulus! Végre megtaláltunk – Joannes örömében körültáncolta régen elveszettnek hitt testvérét – már elsirattunk Mein Bruder. Rosa éjjel-nappal imádkozott érted. A nagy örömet csak Gallai Anna nem érezte. Paulus és ő az elmúlt hetek alatt egymásba szerettek. Ígéret ugyan még nem született, az apjától sem kérte meg a férfi a kezét, de nagyon reménykedett. Gallai János ebéd után magára hagyta a százhalmiakat, gondolva sok megbeszélnivalójuk van egymással. Abban is bízott, hogy Paulus Annával kapcsolatban is döntésre jut, mielőtt elmegy. Paulus, Joannes, Gaspar és Keresztes András az ünnepi ebéd után kiültek a kertbe olyan ital mellett, amit eddig nem ismertek. Paulus már az elmúlt hetek alatt teljesen rászokott. – Mi ez a fekete valami a csészében? – nézegették, szagolgatták, kóstolgatták az enyhén keserű valamit. – Ez fiúk a kávé. Ennyi hasznunk volt a török ittlétéből – tréfált – Anna főzte, mézzel ízesítette. – Hát igen! Anna! Aztán hogyan állsz te ezzel a lánnyal mein Bruder? Hiába vigyorogsz, láttam, amit láttam. – Túl jó a szemed mein jüngerer Bruder, de igazad van. Még ma délután megkérem Anna kezét. – És mi lesz Rosával? – András kérdése váratlan volt és sok mindent elárult. – Mi lenne? Rosa a fogadott testvérem. De te lieb mein Freund, látom nem vagy közömbös iránta. – Jó látod, már régen tetszik nekem, de úgy gondoltam terveid vannak vele. – Talán illene engem is, a bátyját megkérdeznétek, de főleg Rosát, mielőtt eldöntitek a sorsát – avatkozott a beszélgetésbe Gaspar. – Ni, hogy felnőtt ez a gyerek – tréfálkoztak a többiek. Két év múlva 1686-ban Paulus Hernold és Gallai Anna az ercsi templomban házasságot kötöttek. Négy év múlva 1690ben megszületett első gyerekük Simon, majd 1722-ben unokájuk Josef. Nem volt könnyű sorsuk, mert a török után visszajöttek az eredeti tulajdonosok és kárpótlásul a török időkben elmaradt SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

125

Irodalom haszonért olyan sok adót vetettek ki a birtokukon lakó jobbágyokra, hogy alig maradt valamijük. Paulus nem tartotta magát jobbágynak, otthon Bajorországban sem volt az. Gyakran került emiatt összetűzésbe a földesúr embereivel, de hatalmas termete, az öccse Johannes és Gaspar volt a biztosíték, hogy megvédjék magukat. Sok volt még akkoriban Százhalmon a parlagon heverő föld, amit fia Simon segítségével megművelt és idővel jó módúnak számított a faluban. Sváb munkabírása, pontossága, néha a zsugoriságig menő takarékossága meghozta a gyümölcsét. Megfogadta már ott a hajón, hogy soha többé nem fog éhezni, nyomorogni sem ő sem a családja. Ezt oltotta be a fiába Simonba is.

2. rész 1742., Batta Hernold Josef már napok óta készült erre a beszélgetésre édesapjával a híresen szigorú parasztemberrel. Hernold Simon mind a két gyerekét már kicsi koruktól munkára fogta, mindegyiket a korának megfelelően. Josef az anyjának is segített a ház körül, ellátták a lábas jószágot, veteményeztek a konyhakertben, mindent megtermelve, ami a háztartásban kellett. Simon minden nap délben pontosan a harangszókor leült a terített asztalhoz, nem tűrte el, hogy valaki is hiányozzon. Hajnalban kelt a két fiával, ellátta a lovakat, teheneket, disznókat, aztán indultak a földekre. Szántottak, vetettek, arattak, mint minden ősük. Simon szorgalmas ember lévén egyetlen gyermekként, ami akkor ritkaságnak számított jelentős nagyságú földet örökölt. 10 holdat fent a hegyen a halmok mellett, három holdat az oda vezető úton, ahova a kukorica mellé szőlőt telepített, ami an�nyira jól sikerült, hogy kedvet kapott hozzá, és az Alsószőlőnek nevezett földjét is öt éve beültette szőlővel. A Bara patak mellett a három holdon megtermelte a búzát, ami fedezte az egész évi kenyérnek valót. Ami felesleg volt azt eladta az érdi piacon, 126

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom a túrót, tejfölt, vajat, tejet, zöldséget a felesége a kofahajóval vitte hetente egyszer a vásárcsarnokba Pestre. Simon takaros házat épített a falu közepén a Fő utcán. Pincét is fúratott a hegy alá, gondolva a borra, ahogy termőre fordult a szőlő. Már a hordókat is elkészítette a helyi bognárral. Ragaszkodott minden barázdához, azért dolgozott hajnaltól késő estig, hogy egybe tartsa, amije volt, amiért megdolgozott, nemcsak ő, hanem az egész család. Fiáról, Josefről már kicsi gyermekként kiderült, hogy nagyon ügyes keze van. Fúrt, faragott, mindenből, ami a kezébe került. Először csak fabábukat a lányoknak, játékokat saját magának és öccsének Mathiasnak. Később édesanyjának a konyhába díszesen faragott tálalót, polcokat a kamrába. Tizennyolc évesen már a falusiak is sorra rendelték tőle a lányok hozományát őrző ládákat, még ágyakat is a tiszta szobákba. Egyre kevesebb ideje jutott apjának segíteni, amit az igen rossz néven vett. Ebből aztán számtalan vita kerekedett. Simon azt bizonygatta a föld az, amire a család megélhetését alapozni lehet. Abból a kevés pénzből, amit kap a falusiaktól nem éri meg időt áldozni. Josef meg úgy vélte, hogy ha az Isten tehetséget adott, hogy csodás dolgokat hozzon létre a fából, csak elpazarolja a földeken, meg az állatokkal való véget nem érő munkával. Legfeljebb télen, amikor mindent befedett a hó maradt volna egy kis ideje kedvenc elfoglaltságához. Ezen a télen még erre sem maradt reménye, mert Simon úgy látta, új nádtető kell az istállókra, gazdasági épületekre. Josef elkeseredésében az anyjához fordult, aki titokban, nem merve az urával ellenkezni, mindenben támogatta és büszke volt tehetséges fiára. – Édesanyám, Apám már megint kitalált munkát nekünk, ha nincs semmi, akkor talál. Én ezt már nem bírom tovább. – Várjál fiam, legalább addig, míg levágjátok a nádat és megjavítjátok a tetőt. Apád nem olyan fiatal, hogy a létrára mászkáljon.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

127

Irodalom – Mire várjak Édesanyám azt mondja meg? Tavasszal szántani kell, aztán vetni, nyáron aratni, aztán jön a szüret. Ennek soha sincs vége. Tudja jól, mit akarok, ma este beszélek is vele. – Katalin tudva ebből nagy vita lesz, arra hivatkozott, hogy a komaasszonyát megy látogatni. – Édesapám – kezdte Josef, amikor a három férfi egyedül maradt – kérnék valamit. – Csak pénzt ne kérjél fiam – hangzott a jókedvű válasz Simon kedvenc mondása, ha valaki kért tőle valamit. – Nem Apám, nem pénz kell, de ha így belegondolok talán az is. – Na! – nézett most már Simon érdeklődve a fiára – ne csigázz tovább fiam. Mondd, mit akarsz! – Elmennék Édesapám. – Aztán hova fiam, ilyen késő estén? Tán valamelyik lányhoz, de ahhoz meg minek pénz? Nincs most bál a faluban, vagy igen? – Nem apám, én külföldre mennék, mesterséget tanulni. Itt már Battán tovább nem fejlődhetek. Olvastam az újságban, hogy sokan mennek tanulni mesterséget, a Felvidékre, Bajorországba, meg még számtalan helyre. Csak az útra kell egy kis pénz, aztán és már megleszek a magam munkájából, így tervezem. – Így tervezed, fiam? – Simon halkan kezdte, de az arca egyre vörösebb lett. – Ezt mégis hogyan képzeled? Itt hagyod rám és az öcsédre a rengeteg munkát? Egész életemben azért dolgoztam, hogy rátok hagyjam a földet, amit a szüleimtől örököltem. Megházasodtok, anyádnak is lesz segítsége a ház körül. Rátok annyi földet hagyok, hogy eltudjátok tartani a családotokat. Paulus nagyapád egyszál semmiben jött Bajorországból, apám szerzett földet, gazdálkodott, te meg fogod magad és elmész fiam? Josef erre is el volt készülve. Számtalanszor hallotta már, ezeket a mondatokat. – Édesapám, magának azt jelenti a föld, amit nekem a fa. Tanulni szeretnék, de igazi mesterektől. Beállok egy céhhez inasnak. Három év és itthon vagyok. Meglátja apám, olyan mester 128

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom leszek, hogy még a fővárosból is nálam rendelik meg a munkát. Hallhatja apám is, hogy szerte az országban egyre másra építik a kúriákat, azokat be is kell rendezni. Már nemcsak a falusi népeknek dolgoznék, akik pár pengővel fizettek, vagy még azzal sem, de az uraknak is, akik igencsak megfizetnék a mestermunkát. Azt meg itthon nem tudom megtanulni. Így hát apám én megyek, ha segít, ha nem. Simon elgondolkodva nézett a fiára, még ordítani is elfelejtett. Rágyújtott a rövid szárú pipájára, hátha az segít a döntésben. – Talán nem olyan nagy bolondság, amit mond ez a gyerek – de ezt csak úgy magában – ügyes keze van, nem mindenkinek ád ilyen tehetséget a Jóisten. Katalin hazaérve csodálkozva látta, hogy a férfiak békében, csendben beszélgetve ülnek az asztalnál. – No hazajöttél végre? Most már tudom miért volt olyan sürgős, meglátogatnod a komaasszonyt. – Tudtam bizony a terveiről, csak azt nem, hogy Te, miként fogadod. Látom meggyőzött Josef az igazáról. Mindig úgy gondoltam, Simon, hogy te okos ember vagy, de erre aztán nem számítottam. Csak a föld, meg a föld… – Így van, de meghánytam, vetettem magamban a dolgot és úgy döntöttem menjen a fiú. Ne hagyjuk kihasználatlanul a tehetségét. Pozsony, 1743. Sámuel mester egész kiterjedt családja emberemlékezet óta Pozsonyban élt. Ősei két kezükkel keresték a kenyerüket, ahol volt munka oda mentek, de a család soha nem hagyta el Pozsonyt. Fával dolgoztak, építettek házakat, készítettek bútorokat. Igazi mester csak Bauer Sámuel lett, akinek keze munkáját már nem a tót parasztlányok kelengyés ládája dicsérte, hanem főúri kastélyok faragott bútorai, ékszeres ládikái. Apja már idejekorán felismerte fia művészi tehetségét és vándorinasnak adta, nagy hírű külföldi mesterekhez. Hírneve egyre terjedt, hamarosan annyi munkája lett, hogy, legényekkel, inasokkal dolSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

129

Irodalom goztatott. Elvette az asztalos céhmester lányát és idővel olyan becsülete lett a céhben, hogy évenként szavazattöbbséggel újra választották céhmesterré. Tisztelték az egész városban, amely egyre gazdagabb lett, de nemcsak a város a polgárai is. Békében éltek egymás mellett a magyarok a németek a tótok, de a katolikusok és az evangélikusok is. Sámuel mester katolikus lévén a Szent Márton székesegyházba járt a családjával. Bár lett volna pénze, hogy a város úri részén építkezzen, de a mestersége miatt is a külvárosba szorult. A hatalmas fakapu gyakran nyílt ki, beeresztve a lovas szekereket, amelyek befelé a nyers faárut, kifelé a kész árut szállította. Minden egy helyen volt Sámuel mester birodalmában. Alul az udvar szintjén a műhelyek, a legények és az inasok szállása, étkezője, és a raktárak. Az első emeleten a konyha, kamrák, a család ebédlője. Itt volt a nagy tárgyaló is, ahol a céh gyűléseit tartották. Minden falat és plafont fával borítottak, ahogy egy asztalos mesterhez illett. A padláson kicsi de takaros szobában lakott a házi cselédség, akiket Katerina asszony kemény kézzel kormányzott. Nemcsak a cselédeket, de a gyermekeit is, szám szerint négyet. Három leányt és az egy szem fiút, akit már 14 évesen az apja az örökösének szánt. Úgy intézte, hogy legalul inasként kezdjen, ami nem nagyon tetszett Bauer Gerzsonnak. Mindenen járt az esze csak a munkán nem. Hamar kiderült, hogy egyszerű asztalosnak beválna, de apja művészetéből semmi nem szorult belé. Sámuel azonban reménykedett, hátha az idő múlásával benő a feje lágya. A lányok közül a két idősebbik már férjnél volt, otthon csak kedvence a mindig vidám, mosolygós Bauer Krisztina maradt. Minden jó tulajdonság apjából, anyjából ebben a lányban kelt életre. Becsületessége, eszessége munkabírása az apjáé, háziassága az anyjáé volt.

Josef csodálkozva nézett körül, amikor porosan, éhesen a nyári melegtől eltikkadva belépett egy falba épített hatalmas kapun. Ilyet még sohasem látott, bár Pozsonyig hol gyalog, hol szekéren, ami akadt az úton Battától sok falun, városon átment. Később, amikor jobban megismerte a várost tudta meg, hogy a 130

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom Halász-kapun a déli a Duna felé vezető úton érkezett meg azon a meleg nyári délelőttön. Minden égtáj felé nyílt egy kapu, mert az egész várost fal vette körül. Északon a Mihály-kapu keleten a Szent Lőrinc nyugaton a Vödric-kapu. Mária Terézia királynőnek nem tetszett, hogy Pozsony ilyen erődítménnyel védi magát. Történetünk idején azonban még állt a déli kapu, ahol Josef a városba érkezett. Semmi másra nem vágyott csak egy jó hűvös helyre, egy tál meleg ételre és egy kancsó hideg vízre. – Bátyámuram! – szólított meg egy a ruházata és a szerszámai alapján halásznak vélt embert, aki kifelé igyekezett a városkapun – idegen vagyok itt, most érkeztem hosszú útról. Eligazítana? Alkalmatos szállást keresek, na meg olyan helyet ahol szívesen látják az idegent egy tál jóféle ételre. – Aztán honnan kedves öcsém? Mi dolga a mi városunkban? – A Duna mellől egy kis faluból Battáról jöttem mesterséget tanulni. Asztalos lennék, de olyan mestert keresek, akitől tanulhatok. – Akkor pont jó embert szólított meg, mert én ismerek ilyet. Minden héten pénteken viszem a friss halat Katerina asszonynak, Bauer Sámuel asztalos céhmester feleségének. Katolikusok, így aztán pénteken csak halat esznek. Menjen csak tovább a Halász utcán, onnan a Főtérre ér, majd ott eligazítják, merre van Sámuel mester háza. Vendéglőt meg talál Pozsonyban, többet is, mint kéne. A Vaskutacska az való öcsémuramnak. Magyar a konyhája meg német is. Hazai ízeket talál, meg barátságos vendéglőst, aki jóféle sört is főz, de a bora sem megvetendő. – Köszönöm a szívességét bátyámuram. Alkalomadtán talán még viszonozhatom.

Azon a vasárnapi napon a templomból hazatérve éppen végeztek az ebéddel, mikor valaki hosszan megverte a nagykapu kopogtatóját. – Ez meg vajon ki lehet? – mérgelődött Sámuel mester – ki zavar fényes délben?

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

131

Irodalom – Most akartam elszívni a pipám, aztán ejtőzni egyet a kanapén. Eredj leányom nézd meg ki van a kapunál! Ilyenkor nincs lent senki, aki kaput nyisson. Futott Krisztina, nyitotta a kaput, magas szőke hajú, jóképű fiatal férfi állt a kapuban, aki, hogy egy láthatóan kisasszony nyitotta ki, kellően zavarba is jött. – Jó napot kívánok! – gyűrögette kezében a kalapot, amit illendően le is vett a fejéről – Elnézést a vasárnapi alkalmatlankodásért, de messzi földről érkeztem és Bauer Sámuel céhmester urat keresem. – Fáradjon be az Úr! Azonnal szólok apámnak. Sámuel mester kíváncsian nézte a jövevényt, aki a lánya után lépett a szobába. – No fiam, szólaljon hát meg – biztatta a legényt, aki egyre jobban zavarba jött, így szembetalálkozva az egész családdal. – Bauer Sámuel cégmester uramat keresem. Hallottam hírét és egyenesen ide jöttem, kérdezgetve lakhelyét a városban. – Én vagyok Bauer Sámuel, de fiamuramban kit tisztelhetek? – kérdezte a mester, akinek egyre jobban tetszett a jövevény. Már nem is nagyon bánta, hogy megzavarják a vasárnap délutáni szunyókálását. – Hernold Josef vagyok. Battáról jöttem, egy Duna melletti kis faluból, nem messze Buda alatt. – Aztán miért pont engem keresett? – Asztalos volnék, de még nem tudok sokat. Tanulni szeretnék mester uramtól. – Nem addig van az, fiatalúr! Nem úgy van, hogy csak bejövünk az utcáról és tanulni akarunk, ami nagyon becsülendő, de ennek szigorú szabályai vannak. – Tudom én azt mester uram. Már otthon tájékozódtam. Hoztam minden hiteles iratot. Igazolást tanúkkal, hogy törvényes házasságból születtem. Tisztességes földműves az apám, a vallásom római katolikus. Két falumbéli írta alá a kezességet, hogy a kellő forintokat kegyelmednek kifizetem, és a tanuló éveimet becsülettel letöltöm. 132

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom „Na! Nem is olyan nyámnyila ez a gyerek, ahogy elsőre látszott” – de ezt már csak gondolta – Josef? Ilyen neveket adnak Battán a gyereknek? – Dehogy, a magyaroknak nem, de én származásom szerint német vagyok. Nagyapám Paulus Hernold a múlt század végén menekült egy bajorországi kis faluból. Akkor még Százhalomnak, de most már Battának nevezik, telepedett le. Magyar lányt vett feleségül Ercsiből. Van egy öcsém Matheus. . Úgy egyeztek meg annak idején, hogy német és magyar nevet is adnak a gyerekeknek. A nyelvet is megőriztük. Beszélünk magyarul és németül is. – Na ez derék! Pozsonyban lakik mindenféle náció, jól jön a nyelvtudás. Aztán hozott-e nekem valamit, amiből azt látom, nemcsak gyalulja a deszkát, de valami ki is kerül a keze alól? Én jövendő mestereket tanítok, falusi asztalost nem vállalok. Hernold Josef lassan letette a földre a hátizsákot és kitett az asztalra a mester elé egy faragott, díszes, fényesre pácolt, sötétbarna dobozkát, amolyan ékszertartónak valót. – Ezt hoztam mester uram, ha meg nem sértem! Magam faragtam még otthon. Több is készült, de ezt találtam arra méltónak, hogy elhozzam mester uramnak. Bauer Sámuel egész életében erre várt. A tanítványra, akit saját fiában nem talált meg. A művészt, aki életre kelti a fát. Látta a hibákat is, de végtére is tanulni jött a gyerek. – Kedves fiam meggyőző ez a munka, de messziről jött ember azt mondd, amit akar. Ez nem bizalmatlanság, csak óvatosság. Itt a műhelyben készítsen egy ugyanilyet, akkor örömmel fogadom fel inasnak három évre. – Köszönöm Sámuel mester. Nem fog bennem csalódni, ígérem. – Kísérd le Gerzson ezt a vasárnapi jövevényt. Mutasd meg a szállását, és a szakácsnő adjon neki ebédet. Sámuel mester fia eddig is görbe szemmel, irigyen nézte, hogy apja mennyire csodálja a dobozkát, és szívében sötét gyűlölet ébredt. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

133

Irodalom Inasévek, Pozsony 1743-1745 Sámuel mester látta, hogy nem akármilyen jövevény hozott eléje a jó szerencse, de a céh szabályát pontosan be kellett tartani. Kifaggatta Josefet a családról, iskoláról. Tudott írni, olvasni, számolni, apja mindkét fiát járatta iskolába. Tetszett neki a jövevény, de azért a sok éves tapasztalat óvatosságra intette. – Kedves fiam! Jó helyre vetett a sors, mert a legtöbb esetben a tanoncnak jelentkezőket az atyamester helyezi el a céhbeli mesterekhez próbaidőre. Láttam a ládikát, amit elmondásod szerint te készítettél, így nem küldelek senkihez, magamhoz veszlek, karácsonyig próbaidőre. Te ez alatt elkészítheted annak a doboznak a mását, mint, amit bemutatni hoztál. Utána, ha alkalmasnak talállak, szegődtetlek inasnak. A felvételért egy forint harminc krajcárt kell fizetned. Már a felvételnél a mester elmondta, hogy semmilyen egyéb rábízott munka alól nem kap felmentést. Hajnalban kelt a többiekkel, végezte az inasoknak kiadott takarítást is az asztalos munka mellett. Sok idejük nem volt barátkozni, mert Sámuel mester jó hírneve sok munkát eredményezett. Josef látta, hogy az idősebb legények, főleg Gerzson miatt irigykedve nézték a munkálkodását. Nyíltan a mester miatt nem merték csúfolni, de maguk között „művész úrnak” titulálták, így aztán magára maradt, de nem is nagyon bánta. Édes Fiam! Kelt: Battán 1745. Szent Mihály napján Remélem levelem a legjobb egészségben talál. Utolsó leveled nagyon megnyugtatott, hogy alkalmatos helyed van, ott messze a Felvidéken. Ahogy írtad a mestered jó ember, így hát ismerve téged, tudom, hogy megbecsülöd magad. Kedves Fiam! Rossz emberek mindenütt vannak. Te csak végezd a munkádat, mindent, amit rád bíznak, becsülettel. Az idén hála a Jó Istennek bőséges volt a termés. A Duna melletti földeken termett elég búza, a hegyen szépen termett a kukorica. A szőlőt sem verte el a jég, betegség sem támadta meg a tőkéket. 134

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom Nem is lenne semmi gond kedves fiam, ha minden, ami termett a miénk maradhatna. Egy ideje azonban új szelek fújnak Battán. Nem elég, hogy az 1 forint 30 krajcár adón felül még a tinót is meg kell váltani, de minden termésből, és más javakból, tejből, tojásból, lábas jószágból természetben is adózni kell a földesúrnak. A nyáron is a tiszttartója elvitt tőlünk három szekér kaszált szénát és húsz kéve árpát. Édesapád és öcséd az este nagyon feldúlva érkeztek a szántásból. Az ercsiek megint beszántottak a földünkből jó pár barázdát. Ez nem volt elég a földesúr is egyre erőszakosabban foglalja el a földjeinket. Azt állította, hogy a gabona után nem fizettük be a tizedet. A szántásnál mindig nagyobbat fordulnak, így növelik a birtokhatárukat a mi telkeink határa, meg fokozatosan, csökken. Panasszal élt a község a vármegyénél, de sok haszna nem volt. Tudod kedves fiam, holló a hollónak… Édesapádat ez nagyon bántja, folyton ezen rágja magát. Még az asztalnál sem tud másra gondolni, mint a földre. Mondtam is neki: Simon ne edd magad ezen folyton, mert meglásd, bele fogsz betegedni.” Ismered édesapádat, hiába beszél neki az ember. Azt mondja, a tehetetlenség dühíti legjobban. Dolgozik látástól vakulásig aztán, valaki elviszi, aki talán még nem is járt a birtokán. Mindent a tiszttartók végeznek. Jaj kedves fiam nagyon belemerültem a panaszkodásba, de itthon senkivel nem tudom megosztani a gondjaimat. Édesapádat nem akarom terhelni még az én siránkozásommal is. Csak hallgatok, meg csillapítom pár szóval. Édes fiam te nekem még szomorúságot sohasem okoztál. Tanulj szorgalmasan, hogy hazajőve tudjál segíteni a családnak a megélhetésben. Vigyázz az egészségedre, jól öltözzél fel. Kötöttem a télen meleg alsót és sálat, küldöm a csomagban. Minden jót kívánok néked, bárhová vet is a sors a messzi idegenben, mindenkor forrón szerető édesanyád.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

135

Irodalom Édesanyám! Pozsony 1745. karácsony előtt Örömmel vettem levelét kedves Anyámnak. A csomagot is megkaptam, nagyon jó időben jött. Itt a hegyek alatt talán még hidegebb a tél, mint otthon. Nagy hasznát veszem a sálnak meg az alsónak is. A műhely melletti szobákban van a szállásunk, nem mondhatom, hogy hidegben alszunk, mert Sámuel mester nem sajnálja tőlünk a faforgácsot. A vaskályha jó meleget áraszt, de sokat dolgozunk az udvaron is. Édesanyám, ahogy közeledik az ünnep, egyre jobban kínoz a honvágy. Soha nem voltam távol otthonról, de nem mondja Apámnak, mert tudom, azt mondaná: „maradt volna itthon”. Nem akarok panaszkodni, de édesanyámnak elmondhatom, hogy a legények és az inasok igencsak megkeserítik az életemet. Sámuel mester azt kérte tőlem, hogy itt faragjak egy ugyanolyan dobozkát, amit még otthon készítettem, látta édesanyám is. Biztos akar lenni, hogy nem méltatlan emberbe veti a bizodalmát. Hetek óta dolgozom rajta, mert megígértem, hogy karácsonyra bemutathatom. Munka után dolgoztam rajta, így Sámuel mester nem látta. A másik inas, aki velem egy szobában van látta, min dolgozom. Még valaki tudta az atyamester Angyal Benedek. Egyszer mivel a munkája megkívánja az inasok felügyeletét, meglátta, ahogy faragom a dobozkát. Megkértem ne szóljon senkinek. Most ez a doboz eltűnt. Már előző levelemben írtam édesanyámnak, hogy a mester fia ellenem hangolja a többieket, azt még elviselem, ahogy írja ne törődjek a rossz emberekkel, de most a szakmai becsületemről van szó. Mit mondok Sámuel mesternek? Volt dobozka, nincs dobozka? Megvádolni nem akarok senkit. Úgy gondoltam van még három hét, újba kezdek, de erre most nagyon vigyázok. Ezzel zárom levelem, jó egészséget kívánok édesanyámnak, Édesapámnak és az egész családnak. Gondoljanak rám szeretettel az ünnepekben. Mindenkor szerető fia: Josef

* 136

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom – Na Josef fiam! Nem csalódtam benned, így tanoncomnak fogadlak. Nem egyszerű a ceremónia, de majd meglátod. A tanoncot a mestere két céhbeli mester – néha több is – jelenlétében fogadta fel. Az is gyakran megtörtént, hogy a céh valamennyi tagja ott volt, főleg amint híre ment, az új fiú maga a céhmester tanonca lesz. Már suttogtak egymás között, hogy nem akármilyen tanítvány került valahonnan messziről Sámuel mester keze alá. Többen tudni vélték, hogy ez a dolog nincs ínyére Gerzsonnak. – Már most féltékeny – mondogatták egymás között – nem lesz ennek jó vége. Josef lefizette a tanoncbért, azután a nyitott céhláda elé állt ahonnan a mester elővette a céhlevelet. Elsorolta az inas kötelességeit. „Az inas három esztendeig tartozik egy folyamatban tanulóképpen megmaradni. Ne merészelje az alatt Mesterét elhagyni, éjjelenként kimaradni, csavarogni. Úgy viselje magát, mint becsületes, jó erkölcsű ifjúhoz illik. Legyen mindig hív, szorgalmas, engedelmes.” Nem is volt baja ezzel Josefnek, mert otthon is erre tanították. Nem esett nehezére, hogy a szokások szerint köteles más munkákat is elvégezni. Az inasnak a gazdája és annak felesége minden parancsolatát teljesítenie kellett. Tisztán tartani a műhelyt, vizet hordani, állatokat etetni. Még a mesterlegény cipőjét, csizmáját is az inasnak kellett pucolni. Igen szigorú volt a hierarchia. A mester, ha elküldte valahová, illemtudóan kellett viselkedni. Bauer mester hamar rájött, hogy legjobb, ha Josefet küldi a kuncsaftokhoz, mert szeretetreméltó természete miatt kedvelték, és kikötötték, ha lehet, őt küldje. Hamar híre ment, hogy csodás dolgokat készít már most, így a műhely egyre több megbízást kapott. Ékszeres ládikát rendeltek a nemes asszonyok, a polgárlányok nagy ládát a stafírungnak. Faragott széket, asztalt, pohárszéket, mindent, amit fából készíteni kellett. A mester, amire talán a céh történetében még nem is volt példa felmentette minden más munka alól. Ez aztán végleg felkeltette az inasok, de még a mesterlegények irigységét is. Gerzson eddig is ferde SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

137

Irodalom szemmel nézte apja kivételezését, de nem is értette. Azt látta, csak, hogy az idegen fiú az ő helyét foglalja el. A többiek nemhogy csillapították, de még jobban ellene is hangolták. 1745. karácsonya Pozsony Az asztalos műhely feletti nagy tárgyalóban a hosszú 24 személyes asztal már meg volt terítve a karácsonyi ebédre. Katerina asszony szigorúan ügyelt, hogy minden a helyén legyen. A hófehér damaszt abrosz, az ünnepi kék-fehér porcelán teríték, az ezüst evőeszköz kétszer egy évben került az asztalra karácsonykor és Sámuel mester születésnapján augusztusban. Ilyenkor a családon kívül karácsony első napján megvendégelték a céhmestereket, az ifjú mestert, akit „kulcsos mesterként” emlegettek. Őrizte a céhláda másik kulcsát, de ezen felül kötelessége volt a céh által gondozott templomi oltáron vasárnaponként a gyertyákat meggyújtani. A lakomákon, mint ez a mai is ő szolgálta fel a bort, vigyázott az idősebbekre, ha kicsit felöntöttek a garatra, haza is kísérte őket. Szükség esetén ápolta a beteg mestereket, még a sírjukat is megásta elhalálozásuk esetén. Angyal Benedek atyamester, intézte az inasok és a legények minden ügyes bajos dolgát. A céhbelin kívül a vándorló, munkát kereső legényeknek is ő keresett szállást és kosztot a céh terhére. A tollforgatásban legjobban járatos mester kapta meg a nótárius tisztséget, intézve a beadványokat, okleveleket. Katerina asszony, hogy mindenki kedvére tegyen, sokféle ételt szolgált fel az ünnepi asztalra. A cselédlányok szorgalmasan hordták fel a gőzölgő tálakban a hagyományos karácsonyi pulykaaprólék levest csigatésztával, gesztenyével töltött pulykát, töltött káposztát. Sámuel mester kedvence is ilyenkor került az asztalra a mandulás pisztráng, vajas burgonyával. Még otthonról hozta a receptet, amit édesanyja megtanított a menyének még annak idején. Az egész pisztrángot megtisztította, beízesítette, sózta. Kevés zsiradékban megsütötte és hozzáadta a vajban megpirított mandulát. Édességnek mézes-mákos haluskát szolgált fel a vendégek nagy örömére. Katarina asszony Po138

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom zsony szerte híres volt a konyhájáról, főleg a karácsonyi haluskáról. A lisztet, a tojásokat pici sóval és vízzel keményre gyúrta és nagyon vékonyra vágta. Bő sós vízben kifőzte és olvasztott zsírral meglocsolta, majd kihűlve porcukros mákba forgatta. Az egészet egy zsírral kikent tepsibe halmozta fel a tojások habját felverve porcukorral és baracklekvárral a tészta tetejére simította, és addig sütötte, amíg a hab megpirult. Úgy vágta fel, akár a tortát. A vendégek végig ették a menüt, de legjobban a haluskát várták évről-évre. Sámuel mester tartotta a hagyományokat, így aztán minden nációnak kedvezett, magyarnak, németnek, tótnak, egyaránt. Ezért az éjféli mise után az inasokat, legényeket, megvendégelte sült disznótokával, amit megfüstöltek, bevagdaltak és kemencében megsütöttek. Édességnek főtt fánk került az asztalra meg egy kevés bor is. A bőséges ebédet a céh vezetői jóféle vörösborral öntözték meg. – Sámuel mester! – szólította meg Angyal Benedek a vendéglátójukat – alkalmatos időben váltanék cégmester urammal pár szót. – Nohát ennél alkalmasabb időt nem is találhatnánk. Gondolom, fontos lehet, mert Atyamester uram hiába nem szokott hozzám fordulni. Mondja csak bátran! – Itt van ez a fiú a Josef, amelyiket mester uram magához vett, látva benne a tehetséget. – Csak nincs baj vele, nagyon csalódnék, ha így lenne? – Nincs, dehogy inkább a többiekkel van a baj. – Most aztán kíváncsivá tett Angyal uram. Mondja csak mi történt? – Kínos nekem ez az egész, mert mester uram fia ura is érintve van. – Gerzson? Megint mit művelt az a gyerek? Josefről van szó, akit Sámuel uram fogadott inasának, látván művészi tehetségét. A többiek, főleg Gerzson, már kezdettől fogva ellene voltak. Josef nem szólt senkinek, mert gondolom nem akart panaszkodni, de megtudtam, hogy ami ékszeres dobozkát készített az eltűnt. Karácsonyra akarta mester uramnak SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

139

Irodalom bemutatni, láttam amint dolgozott rajta, de ígéretemet vette, senkinek nem szólok róla. A minap kérdeztem felőle és nagyon nem akarta elmondani, de végül kiderült eltűnt a dobozka. Újat készít, de valószínű még nincs kész, mert nagyon óvatosan készítette, hogy senki ne tudjon róla. – Köszönöm Angyal uram! Kiderítem én az igazságot, de csak ünnep után. Ne zavarjuk meg a karácsonyt már a feleségem és a lányom miatt sem. 1746. február, Pozsony Sámuel mester nem szerette a zajos mulatságokat, de egy évben egyszer farsangkor kivételt tett. Az inasok a szokásokhoz híven adományt gyűjtöttek, amit aztán az atyamester a cégbeli özvegyen maradt asszonyoknak juttatott. Az utolsó farsangi vasárnapon táncos mulatságot is engedélyezett a mester, de vigyázott, hogy soha ne fajuljon el. Az ilyen alkalmak során nagyon sok ismeretségből házasság lett. Hamvazó szerdáig tarthatott csak a farsang, utána szigorúan tilos volt minden mulatság. Josef egész este Bauer Krisztinával, a mester lányával táncolt, amit Gerzson örömmel figyelt. Apja tilalma ellenére már jócskán a söröskancsó fenekére nézett, sötét dolgot tervezve. Várta ezt az estét, amikor minden legény és inas a mulatsággal lesz elfoglalva. Lassan hátrálva kiment az emeleti nagy tárgyalóból és kissé dülöngélve elindult az inasok szállása felé. Gyertyát gyújtva Josef helye felé indult. Kinyitotta a szekrényt, felhajtotta az ágyneműt, majd a könyvek között megtalálta Josef faragott ládikóját. Buzgalmában nem vette észre a két alakot az ajtóban. – Mi van a kezedben, fiam? – hallotta rémülve apja hangját. Mögötte állt Angyal atyamester. – Csak egy doboz – mondta egész halkan, mert tudta lelepleződött – honnan tudta apám mit tervezek? – Nem én tudtam fiam, mert bíztam benned. Az atyamester figyelt téged, és megtudta, hogy az első ládikát is elloptad merő irigységből. Kár Josefet hibáztatnod, mert nem ő árulta el, ha-

140

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom nem a bűntársaid. Ezt előre mondom, mert még mindig látom csak be akarod feketíteni előttem. – Apám csak ezt az idegent ajnározta, velem nem törődött. – Megint igazságtalan vagy Gerzson. Beismerem többet vártam tőled, de tudom hiányzik belőled a tehetség, ami Josefben megvan, de ez nem a te hibád. Én azzal is megelégedtem volna, ha rendes, becsületes, szorgalmas mesterember válik belőled. Mindent megkaptál, hogy az legyél, de neked ez nem volt elég. Csavarogtál, kocsmáztál, kétes nők után futottál, most meg loptál is. Más munkáját tetted volna tönkre. Csalódtam benned fiam, ezért elküldelek külországba egy régi barátomhoz inasnak. Holnap indulhatsz. Hátha neki sikerül embert faragni belőled. A levelet sem bízom rád, mert soha nem érnél vele oda. 1749 – 1764 Batta Katalin asszony izgatottan várta, hogy a batár begördüljön az udvarra. Hat éve nem látta a fiát Josefet, aki Pozsonyba ment mesterséget tanulni. A levélből már tudta a fia nem egyedül érkezik, hanem a feleségével. Nagyon kíváncsi volt már, hogy milyen asszonyt hoz a fia onnan messziről. Várta a hazatérő fiút az egész család. Mathias az öccse, és Simon az édesapja. – Megrokkant apám – gondolta, miközben lesegítette feleségét a kocsiról. – Apám, édesanyám a feleségem Bauer Krisztina. Tudom, hogy szerették volna, ha itthon házasodom, de Sámuel mester soha nem engedte volna lányként elutazni ilyen messze földre. Ne búslakodjék édesanyám, megüljük itthon is a lakodalmat. – Isten hozott leányom! – ölelte át Katalin a menyét. Hamar teltek a hónapok, a következő év tavaszára várták Josef és Krisztina első gyermekét. A szülei háza mellett, épített házat a családjának. Nem a megszokott parasztházat, hanem inkább pozsonyi mintára „úriházat”, ahogy a faluban nevezték. Egy ideig a csodájára járta a népek, aztán megszokták. Elől két szoba, a Duna felől konyha, kamra. A házhoz Josef épített egy hatalmas műhelyt, ahol dolgozott és tárolhatta is a kész ládákat, SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

141

Irodalom bútorokat, német szokás szerint a ház homlokzatára díszítésnek felírták az építkezés dátumát és a tulajdonos nevének kezdőbetűit. Az apja a saját házát is otthoni mintára építette. Tisztaszoba, konyha, hátsó szoba, kamra, istálló, pajta. A padlásfeljáró általában a konyhaajtó mellett volt. A nagykapu, kiskapu lécből, de a hátsó kerítés is. A szomszéd kertjétől gyakran csak bodza bokor választotta el. Nemcsak a házépítésnél de a ruházkodásban is tartotta Simon az otthoni szokásokat. Külön volt a munkához, külön az ünnephez viselet. Az alsóneműt az asszonyok otthon varrták. Az ingek, gatyák mintás gyapjúból készültek, külön nyári és külön téli viselet. A parasztok kék „melles” köténnyel az iparosok zöld köténnyel védték a ruházatukat. Ünnepkor finom posztóból készült fekete kabátot, csizmanadrágot és mellényt, nyáron bakancsot, télen csizmát viseltek. Hernold Simon hamar megbékélt a fiával, mikor látta, hogy még a fővárosból is jönnek megrendelők. Sokszor hetekig nem volt itthon, mert, kastélyokban, az egyre szaporodó kúriákban csodás bútorokat, faragott kapukat készített és sok minden mást. A híre egyre nagyobb lett, így a munkája is. Apja belátta, hogy Josef soha nem fog földet művelni. A ház körül is csak annyit hagyott, hogy Krisztina tudjon a ház elé virágot ültetni, hátul meg konyhakertet, pár gyümölcsfával. A földek művelését, ahogy idősödött ráhagyta Mathiasra, akiből igazi földművelő lett. Nemcsak a földet, de a földesúrral való folyamatos ellentétet is a kisebbik fiára bízta. Katalin végre nyugodt lehetett, hogy az ura nem kap idejekorán gutaütést. Valójában nagyon is bosszantotta, hogy évről-évre kevesebb a földje, mert az uraság valamilyen módon, de mindig növelte a saját földjét. Nem mutatta a felesége miatt, de a fiaival gyakran beszéltek erről. – Ne foglalkozzék vele apám, ezeknek az uraknak semmi nem elég. Robot, adó, ajándék, fuvarok, ki tudja még mi minden. Apámnak ugyan egész telkes parasztbirtoka van, ami nem osztódik meg, mert én nem tartok igényt földre, megélek a magam munkájából. Mathiasé az egész, de akinek több gyereke van, ahány van, annyi felé aprózódik a föld. 142

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom – Igazad van fiam, de nemcsak ez a gond. A báró Száraz György még komiszabb, mint a többi földesúr. Erőszakosan foglalják a földet, nem is maga, hanem a tiszttartója. A báró még a lábát se tette be a faluba. Ez még nem elég, de az érdiek, meg az ercsiek is beszántották a battai réteket. Mindenféle bizottságok vizsgálódnak, de kinek van mindig igaza? Akinek hatalma meg pénze van. Tudod, annak idején haragudtam rád, hogy nem kell a föld, inkább elmentél mesterséget tanulni, de belátom igazad volt fiam. Így érkezett el az 1764. esztendő Pünkösd szombatja. Josef a műhelyben dolgozott, Krisztina a harmadik gyermekét várta, akinek most már a napokban meg kellett születnie. Katalin segített a főzésnél, ellátta a nagyobb gyerekeket. Éppen a reggelit készítette, mikor nagy zajongást hallott az utcáról. – Nézd meg már Simon mi történik a kapu előtt – szólt az urának, aki jött befelé az istállóból megetetve az állatokat. Simon, Mathias! – kiabáltak az emberek – gyertek ki, beszédü– nk van veletek. – Ti meg mit kerestek itt emberek, kora reggel kapával, kaszával, botokkal, vasvillával? Tán visszajött a török, hogy így felfegyverkeztetek? – Vissza ám, de nem a török. Azért jöttünk, hogy gyertek velünk. – Aztán hova? Teljesen megbolondultatok? Kit akartok megölni? – Megölni nem de móresre tanítani. Megyünk a Köves Hegyhez, mert az ercsiek rabolják megint a földünket. Simon minden meggyőződése ellenére Mathiassal és mindegy harminc falusival elindultak a a két községet elválasztó határra. Lett aztán ebből nagy ribillió. Fiáth János szolgabíró és Fekete János esküdt 1764. július 22-én tanukat meghallgatva vizsgálatot tartott Ercsiben. A jegyzőkönyv szerint a battaiak részéről előre megfontolt erőszakos földrablás volt a cél, de mint tudjuk egy szolgabíró mindig az urakhoz húzott, így aztán kérdés az, hogy került pont akkor egy szintén nagy létszámú ercsi ember is a határba PünSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

143

Irodalom kösd szombatján. Sérülés, haláleset nem történt, így aztán nem született elmarasztaló ítélet. Ezen a reggelen már hajnaltól dolgozott a műhelyben Josef, egy komódot akart befejezni még az ünnep vasárnapja és hétfője előtt. Annyira belemerült a munkába, hogy nem is hallotta Krisztina kiabálását. – Josef nem hallod, hogy a feleséged hív? Gyere gyorsan, jön a gyerek! – hívta Mathias, aki mostanra ért vissza apjával az ercsi határból. A bába már mindent előkészített a gyermek fogadására. Krisztina eddig két leányt szült, de most Josef kedvéért is nagyon fiút akart. Mathias nem akart házasodni, úgy vélte nem neki való az asszony meg a gyerek, így mindenki a fiút várta, aki továbbviszi a Hernold nevet. Krisztinának eddig nem volt gondja a két lánynál, de ezzel a gyerekkel nagyon megszenvedett. Kétnapi vajúdás után világra hozta a várva várt fiút, akit Lotarnak nevezett el.

3. rész Batta 1847. Hernold Lotar szeretett ülni a napon, mert mint minden öregember, fázós volt. Így 83 évesen, már nem járt ki a földekre, de itthon, mikor úgy tartotta kedve, kapálgatott a veteményeskertben, vigyázott az állatokra. Három fia és két lánya született, nem kellett már törődnie a gazdasággal. Minden gyereke megházasodott, sorra jöttek az unokák. A legkisebb fia Antal vele lakott a családjával. A többiek építettek maguknak házat a Főutcán. Felesége már húsz éve, hogy felköltözött a temetőbe. Lotar apja Josef igazi művésze volt a szakmájának. Pozsonyban tanult, onnan hozott feleséget is. A falusi jobbágyokhoz képest vagyonos embernek számított, az itteni földbirtokosok is becsülték. Híre messze földre eljutott,

144

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom arisztokraták kastélyaiban, udvarházakban készített bútorai, faragásai igen nagy jólétet biztosított a családnak. Az ősei Bajorországból telepedtek le, ahogyan a nevük is mutatta, több mint 150 éve. A szokásokat tartották, még az unokák is kétnyelvűek lettek. Nagyapja még német módra írta a nevét, Simon Hernold, de Lotar már a vezetéknevét írta előre. Fiai magyar nőket vettek el, így aztán a gyerekek magyar nevet kaptak. Esténként Lotar szívesen mesélt a múltról, tudta és tovább adta a történeteket, hogy Paulus és Johannes, hogyan jöttek el hajóval Bajorországból és telepedtek le Százhalmon. Szorgalmasak voltak, egybe tartották a vagyont. Antal és Lotar is egy dologban nem engedett. Lánynak, fiúnak tanulni kellett, írni, olvasni, számolni. Amikor 1822-ben Battán is megnyílt a magyar iskola – addig Érdre jártak át – Majsai tanító úr németet is tanított, de hiába volt iskola, mégis nagyon kevesen tanultak meg írni, olvasni. Lotar semmit nem örökölt apja tehetségéből, inkább a föld művelése és szerzése éltette. Fiai, vejei mind földművesek lettek, de ahány gyermek volt, annyi felé osztódott a föld, de azt tudta, hogy a gyereknek tanulnia kell, mert úgy jut előre. Battán ez ideig kétféle népesség lakott a magyarok és a szerbek, de mostanában jöttek tótok, németek, zsidók is. A baj ott kezdődött, hogy kevés volt a föld. A szomszédok Érd és Ercsi ragaszkodott a saját földjeihez, sokszor csetepaték árán, a földbirtokosok, inkább vettek el földet, néha barázdánként szántották el a jobbágytelkesek részeit. Nem maradt más hátra bérbe dolgoztak a más földjén. Nincs az a vagyon, ami egyszer nem kezd fogyatkozni, így Lotar ennyi gyerekkel, szétosztott földdel egyre szegényebb lett. A legtöbb jobbágyföld a szerbeké volt, kevesebb a magyaroké, de később is telepedtek le Százhalmon. Kettő volt csak német származású, az egyik Lotar. A birtoka szerint már csak az 2/4 telkesek közé tartozott. Nem a legrosszabb, de felette voltak még a 3/4 telkes és az egész telkes jobbágyok is. Ez még nem volt elég, de a folyamatos robot, amit a földesúr majorsági földjein kellett ingyen teljesíteni, egyre szegényebbé tette a népeket, főleg, akinek sok gyereke született. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

145

Irodalom Lotar még emlékezett még, hogy apja tehetsége milyen nagy jólétet biztosított a családnak, így leste fiait, hogy hátha feltámad valamelyikben apja tehetsége, de csalódnia kellett. Mire legkisebb fiától megszületett az unokája Zoltán, 1821. május 6-án már többszörösen nagyapa volt Lotar. Még ereje teljében nem ért rá kicsi gyerekekkel foglalkozni, azt tartotta, hogy ez az asszonyok dolga. A fiú unokákat, ahogyan régebben a fiait is már 5-6 éves korukban munkára fogta, amit elbírtak. Lotar maga is olvasó ember lévén, mert máskor nem ért rá, vasárnap délutánonként, meg téli estéken szívesen olvasott, nem csak újságot, de könyvet is. Zoltán úgy 5 éves lehetett, mikor észrevette, hogy a fiú nem játszik kint az udvaron a többiekkel, hanem mély figyelemmel nézi a könyveket. – Hát Te miért nézegeted a könyveket, hiszen még nem is tudsz olvasni? – Nem – e nagyapa? Hallgassa csak! Lotar nem hitt a fülének, mikor a szőke, kék szemű kisfiú majdnem teljesen folyékonyan olvasott az egyik könyvből. – Ki tanította ezt neked? – Senki csak úgy magamtól. Mikor a többiek írták a leckét én figyeltem, hogyan írják a betűket, azután megismertem, hogyan jönnek egymás után a szavak a betűkből. Innen már könnyen ment. – Ebugattát gyerek, még megérjük, hogy úr lesz belőled. – Nem akarok én úr lenni. – Hanem mi te nagyokos? – Én írni akarom, az olyan könyveket, amit most olvasok. – Tán’ még újságot is írnál? – nevetett Lotar. – Még az is meglehet Nagyapa – hangzott a válasz, de az már komolyan. Zoltán, amit akkor mondott be is váltotta. 20 évesen 1841ben egy kitűnő érettségivel a zsebében, bekopogott az akkor induló Pesti Hírlap szerkesztőségébe. Az apja nem nagyon bízott abban, hogy egy vidéki fiú, ilyen fiatalon helyt tud állni. Lotárnak már más volt a véleménye. Ő meg az unokája igencsak hasonlóan gondolkodtak. Antal, a földekkel volt elfoglalva, 146

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom újságot igen ritkán vett a kezébe, de Lotár és Zoltán mindent elolvastak, ami megjelent, még Kossuth kézzel írt újságját, az Országgyűlési Tudósításokat is. Hernold Zoltán éppen ezért dobogó szívvel nyitott be a szerkesztőség ajtaján. Kicsi szerencsével – gondolta, még a mai napon összefuthat Kossuth Lajossal, aki már nem a jurátusokkal sokszorosítva írta a Pesti Hírlapot, hanem szerkesztője, legtöbb cikkének még a vezércikknek is az írója. Látta is Kossuthot, de az első hetekben, még beszélni sem sikerült vele. Hetente kétszer jelent meg az újság, így aztán senki nem ért rá, meghallgatni az új fiút. Még az is szerencse volt, hogy Lotar ki tudja milyen régi ismeretségének köszönve, felvették az újsághoz. A különböző rovatokat más és más írta. Zoltánnak először meg kellett elégednie az utolsó oldalakon található hivatalos közlemények, kereskedők hirdetéseinek összeállításával. Ennek is örült, mert nagyon jól érezte magát a dohányfüstös, zajos, nyüzsgő szerkesztőségben. Egy ablaktalan kis helységben kapott egy íróasztalt, egy széket meg egy fogast. Nem járt haza Battára csak a hétvégeken, sikerült egy igen kicsiny szobát kivennie albérletbe. Nem volt türelmetlen, tanulni akart, mert volt kiktől. Már kívülről tudta, hogy milyen rovatok követik egymást az újságban, aminek minden betűjét naponta elolvasta. Hétvégén aztán vitte haza Lotarnak is, és ami a legélvezetesebb volt, megbeszélni az olvasottakat. Télen a jó meleg búbos kemence mellett, nyáron a kertben a hatalmas gesztenyefa alatt. Egy ideje már, hogy ott Pesten rászokott a szivarozásra, Lotar meg egész életében pipázott. Így aztán itt is, ott is nagyon otthonosan érezte magát. – Aztán Zoltán fiam, találkoztál-e már a nagy emberrel? – Kossuthra gondol nagyapa? Látom minden nap, de még nem sikerült beszélnem vele, de még korai is. Figyelek, tanulok. Ő írja a vezércikket, aztán a Fővárosi Újdonságok rovatban jelennek meg a humoros írások, meg a hatóságok ostorozása. Engem az a rovat érdekel, amiben a vidékről írnak, az Értekező. Oda bekerülni azt szeretném, de nagyon. – Na ha szeretnéd, oda is kerülsz. Miről írnál szívesen? SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

147

Irodalom – Miről Nagyapa? Ami minket is érint meg az egész falut. Látom apámat, meg a nagybátyáimat, mit kínlódnak a földdel. Már sokat cikkeznek, hogyan lehetne megszabadulni a földesúri függéstől. Reformok kellene, ismeretterjesztés. A fiataloknak tanulni, külföldre menni, világot látni, mint Josef dédapám tette. Most még az van, amit a földesúr parancsol. Belerokkannak a munkába, még sem mennek semmire. Olyanok, mint Fáy András meg a többiek írnak az örökváltságról. Meg kell venni a földet és gazdálkodni a magunk hasznára. – Igen olvastam róla, még a kolera járvány után, 1831-ben javasolta Széchenyi István, aki nagy álmodozó lehet, mert ki gondolja komolyan, hogy a földesurak elfogadják az önkéntes örökváltságot, mikor egy még egy barázdáért is harcolnak. – Lehet, hogy a gróf álmodozó, de Kossuth Lajos nem az. Veszedelmes embernek is tartják Bécsben. Ki tudja, meddig maradhat a lap élén. – Úgy gondolom, nem sokáig, mert addig – addig rángatja az oroszlán bajuszát, amíg majd megharapja. – Jól gondolta Zoltán, mert 1844-ben, mikor az Országgyűlés az ellenzék vereségével végződött, Kossuthnak mennie kellett. Széchenyi sem nézte jó szemmel, Kossuth ténykedését, izgatással vádolta, ami katasztrófába sodorja az országot. Zoltán nem volt szem előtt, így aztán az új szerkesztő Szalay László, megbízta, hogy a közigazgatási reformokkal foglalkozó rovatban Eötvös József mellett dolgozzon. Jól ismerte a nevét, meg a család hírét is. Gyakran járt Ercsiben, mert 1844-ben, Nagyboldogasszony napján a búcsúban ismerkedett meg későbbi feleségével, Mattó Máriával. Eötvös József gyermekkorában egész nyarakat töltött édesanyjának, Lilien Annának a szüleivel, Szapáry Juliannával és Lilien Józseffel. Mária sokat mesélt a bárói családról, mert a nagymamája ott volt cselédlány a birtokon. Gyermekként édesanyja sokat játszott Józseffel, aki aztán felnőttként már nem sokat látogatott el Ercsibe. Híres ember lett, és most már Zoltán mellette dolgozhatott. Még Kossuth idejében alaposan beleásta magát a jogi dolgokba, hogyha eljön az ideje – mert ebben 148

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom nagyon hitt – ne tudják megtéveszteni a földhöz juttatott jobbágyokat.

Zoltán édesanyja érdi lány volt, ősei, mint a Hernoldok Bajorországból a nagy földínség elől jöttek Magyarországra az 1700-as évek elején. A család írástudó volt, ezért sok mindent feljegyeztek. A Fekete erdőből jöttek, mert a hosszan tartó háborúk miatt a falvak elnéptelenedtek, a szabadon hagyott földekre a földesurak rátették a kezüket. Mire a lakosság vis�szaszivárgott, már föld nem jutott mindenkinek. A családból az örökös fiú nem tudta kifizetni a testvéreit, így sokan iparosnak álltak. Walter Rozália ősei Érden, Törökbálinton, Diósdon telepedtek meg és főleg szőlővel foglalkoztak, vagy iparosok lettek. Ez jó döntés volt, mert a sváb szorgalom meghozta a gyümölcsét. Rozália családja már vagyonosnak számított, földjük is volt meg kocsmájuk. A rokonok bort termeltek ők meg eladták, így mindenki jól járt. Hernold Antalné született Walter Rozália nagy sváb esküvőt akart a fiának. Hiába mondták az ercsi „majd rokonok”, hogy jó lesz kisebb is, de Rozália nem engedett. Míg az apja élt jól ment a kocsma, de a halála után eladták. Tekintélyes hozománnyal jött Battára férjhez, de idővel elkopott a jómód. A hétköznapokban már hozzászokott, de amúgy is a vérében volt a spórolás, de most a fia esküvője miatt nem engedett. Ne legyen szerényebb, mint az övé volt az Antallal. Az volt csak az igazi sváb lakodalom. Sokszor elmesélte, mikor a téli estéken vacsora után kukoricát morzsoltak, diót törtek. Előjöttek a régi történetek a családról, a faluról.

Nagyon hideg volt azon a régi farsangon, mikor Antal és Rozália megházasodott. A menyasszony jobban szerette volna, ha tavasszal tartják az esküvőt, de ez nem sokat számított, mert a család tartotta a régi szokást. Télen nincs annyi munka, ráérnek házasodni. Praktikus része is volt ennek, mert a rengeteg ételt a természet hidegen tartotta. A vermekben ugyan volt a téli jégből, de ételeket nem lehetett napokig eltartani ilyen módon. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

149

Irodalom Így aztán zord zimankóban ment a jegyespár, hogy a vendégeket személyesen hívja meg. Az érdi unokatestvérét a nagyon jól beszélő Hanzit kérték fel vőfélynek, aki végig rigmusokkal vezette az eseményeket méghozzá ékes német nyelven. Mindennek úgy kellett sorban történni, ahogy a hagyományok előírták. A templomban háromszor hirdették ki a jegyespárt. A vőfély kérte ki a menyasszonyt, de a vőlegényt is. A vendégek kis rozmaring ágakat tűztek a ruhájukra úgy mentek a templomba végig a falun. Mindenki kint állt a kapuban esküvőt nézni. Ilyenkor aztán jól kibeszélték, ha valami nem úgy lett, ahogyan azt a régi szokás megkívánta. Rendben volt-e a menyasszony ruhája? Sok szoknya, kötény, pruszlik, a fején koszorú. A ruhát finom anyagból varrták, amit aztán egy életen át lehetett ünneplőnek hordani. A vőlegény sötét ruhában, fehér ingben, büszkén állt az arája mellett. Ez volt csak az élvezet, ha már kimaradtak a jó lakodalmas ételekből, amit az asszonyok már napok óta főztek, sütöttek. Kínáltak ugyan ételt, italt végig az utcán, de hol volt az attól, ami a lakodalmas háznál főtt és illata belengte az egész falut. A vacsora azonban még messze volt, mert az esküvői menetre, elől a zenészekkel, utána a gyerekek, majd a jegyespár, de nem együtt, a koszorús lányok, a vendégek, a menet végén az örömszülőkkel még hosszú szertartás várt. Mise utána az esketés. Most már, mint férj és feleség jöttek ki a templomból az Atya kíséretében. Ekkorra már a násznép kellően megéhezett, alig várva, hogy a terített asztalhoz üljön. Egy ilyen lakodalomkor nem csak a rokonok, a meghívott vendégek, de az egész falu úgy érezte, ünnepe van. Ez a nap más volt, mint a többi. A legtöbb esküvőt ki tudja már milyen okból, kedden tartották. A lakodalmas ház udvarán a Fő utcán a férfiak felállították a hatalmas lombsátort. A főzőasszonyok már előző nap levágták a tyúkokat a húsleveshez, de másik nagy edényben, aki szereti a frissen levágott malac csontjából, húsából főtt a leves, májgombóccal. A főtt, gőzölgő húsokat nagy porcelán tálakban kínálták, frissen reszelt, tepsiben sütött tormával, paradicsomszósszal. A sült kacsa, liba, 150

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom malacpecsenye, disznósült, rántott húsokat rizzsel, krumplival és savanyúsággal tálalták. Aztán jött a kompót, a sütemények, torták. Minden faluban volt pár asszony, aki híres volt a főző de főleg a sütő tudományáról. Főzni nem volt nagy tudomány, de sütni az igen. Boris néni az aprósütemények, Kata néni a kelt tészták, Bözsi néni a torták sütésének mestere volt. Meg is becsülték a faluban, még ünnepekkor az uraság is velük sütette még a magas vendégeknek is a számtalan fajta süteményt. Na de senki ne higgye, hogy az ételeknek ilyen bősége máskor is jutott az asztalra, legfeljebb esküvőkor. Rozália is úgy gondolta, hogy a fia esküvőjéről még hetekig beszéljenek a faluban. Nem is volt híja semminek. A vőfély végig szórakoztatta a vendégeket, tréfákkal, versikékkel. Aztán a tánc, éjfélkor a menyasszonytánc, aztán a mulatás ameddig tart, a tréfák sokasága mind – mind hozzátartozott egy igazi sváb lakodalomhoz. Zoltán esküvője is ugyanígy történt, hiába nem telt volna rá, mint annak idején az övére. A rokonok, meghívottak segítségképpen ki mit tudott vitt, tojást, baromfit, lisztet, mindent, ami kellett.

Zoltán legénykorában igencsak szabadon élt. Hét közben Pesten, hétvégén otthon Battán. A korabeli újságírókkal, segédszerkesztőkkel gyakori vendégei voltak Óbuda kiskocsmáinak. Hajnalig számtalan pohár bor elfogyott, a dohányfüstöt vágni lehetett. Amelyik korcsmáros egyet értett a különszobában egymással vitatkozó forrófejű ifjakkal, saját költségén még egy nagy tál zsíros kenyeret szeletelt hagymával is rakott az asztalra. Erre aztán még jobban fogyott a bor. Ennek a szabad világnak azonban hamar véget vetett a tűzvörös hajú új feleség Mattó Mária. Zoltán győzködte, hogy legyen minden úgy, ahogy eddig. Mária maradjon a szüleivel hét közben, majd ő hétvégén hazajön. Na erről az ifjú asszony hallani sem akart, inkább beköltözött vele a fővárosba. Nem messze a szerkesztőségtől a Hatvany utcában egy özvegyasszonynál találtak is egy kis szoba, konyhát, amihez egy kis kert is tartozott. Gyakran hazaSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

151

Irodalom jártak, főleg hajóval a Dunán. Érden kiszálltak a kikötőnél és a hegyen át gyalog a dombok között sétáltak haza. Jó időben leültek a folyó feletti partoldalra, és onnan nézték sokszor órákig a Dunát. Télen, amikor befagyott, kétszemélyes batárral jöttek az érdi „forspontig”, így nevezték Érden a Pelikán fogadót. Ott lehetett lovat váltani, és tovább menni az egyik úton Ercsi felé. Batta felett a hegyen vezetett az út, a kocsis szívességből megállt, így még télen is fél óra alatt a faluban lehettek. Lotar alig várta ezeket a látogatásokat, nagyon hiányzott neki az unokája, főleg a nagy beszélgetések, vitatkozások. Zoltán eddig csak kétfajta embert ismert, míg Pestre nem került, az urat meg a szolgát. Az utóbbi években azonban rájött, hogy másfajta is létezik, méghozzá úgy, mint ő parasztok, elszegényedett kisnemesek, kereskedők gyermekei, akik már tanultak, olvastak, írtak, kinyílt előttük a világ. Zoltán közöttük élt évek óta, ami igencsak megváltoztatta az életszemléletét. Lotar sokban egyetértett Zoltánnal, főleg abban, hogy az új nemzedéknek tanulnia, világot látnia kell, hogy kiemelkedjen a paraszti sorból. Jó példa volt erre a családban Josef dédpapa. Abban nemigen hitt, amit Zoltánék újságja írt, hogy a földesurak lemondanak akár egy barázda földről is. – Mondhat a Te Kossuthod, amit akar ezek az urak nem mondanak le ezeréves jogaikról. Ingyen munka, ingyen fuvar, a legelőfoglalások, a majorságnak elvett földek, a borkimérés, a szőlődézsma, az ajándékok. – De Nagyapa, ha mindenki így gondolkodik, beletörődve, mikor lesz változás? Olvashatod, mindenhol lázadoznak a felszabadult jobbágyok. – Na látod fiam. Nem lázadoznának, ha be lehetne tartani, amit Kossuth ügyvéd úr és a vele egyetértők követelnek. Eszükbe sincsen. Meglásd harc lesz, méghozzá nemsokára. Azon az esős márciusi napon, ami szerdára esett, Zoltán bent volt a szerkesztőségben. A bécsi események lázban tartották az újságírókat, de Pesten is érezhető volt a feszültség. Az emberek már napok óta kis csoportokban álltak az utcán és tárgyalták az eseményeket. 152

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom Az eső lassan csepergett, mintha nem is tavaszt, hanem a borús novembert idézte volna a természet. 10 óra előtt az egyik fiatal segédszerkesztő lélekszakadva rohant be Zoltán szobájába. – Szerkesztő Úr! Nagy újság van. Nagy tömeg gyülekezik a nyomdánk előtt. – Menjünk gyorsan, le ne maradjunk az eseményekről. Azon a nevezetes héten nem, de a következőn Zoltán hazament Battára. Lotar már nagyon várta, mert szerette volna tudni részletesen, mi hogyan történt. Áprilisra már forrongott az egész ország. Az egész szerkesztőség lázban égett, főleg mikor áprilisban Batthyány Lajos miniszterelnök létrehozta az Országos Nemzetőrségi Haditanácsot, aztán megjelent a felhívás. A várandós Mattó Máriát az anyósa már nemigen engedte nehéz munkát végezni. Zoltán hazaköltöztette Battára a feleségét, édesanyja szárnyai alá. Hetenként hazajött Pestről hétvégére. Így történt azon az áprilisi vasárnapon is, mikor ebéd után nagy bejelentésre készült. – Apám, anyám, Nagyapa, Mária el kell valamit mondanom. Tudjátok mi történt márciusban Pesten. Batthyány Lajos miniszterelnök létrehozta a nemzetőrséget. Mindenkire szükség van. Én is jelentkeztem nemzetőrnek. A két asszony holtsápadtan ült a helyén. – De fiam, a feleséged nemsokára szülni fog. Most akarod itt hagyni? – Muszáj mennem anyám. Itt vagytok ti, nem lesz semmi baja. Mária hallgatott, ismerte a férjét. Lotar számított erre, mióta tudta toborozzák az embereket a nemzetőrségbe. – Lennék csak fiatalabb, mennék veled Zoltán. – Már csak az hiányzik Apám, hogy maga is biztassa – szólt közbe Antal. – Nem kell engem biztatni, megyek, ez már eldöntött dolog.

1848. augusztus második felétől sorra alakultak a nemzetőr zászlóaljak. Augusztus 27-én négy nagy kerületi táborra vonták össze a jelentkezési pontokat, Pápa, Vác, Arad és Szolnok. GörSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

153

Irodalom gey Artúr Szolnokra került, mint honvédőrnagy. Szeptember 28án Csepel-szigetre rendelték. 1848. december 31-én Görgey utasítást kapott Kossuthtól, hogy csapatait Buda előtt vonja össze. Főhadiszállása Promontorra (Budafok) települt a haditanács döntése értelmében. 1849. január 3-án reggel 8 órakor az osztrák sereg Jelasics horvát bán vezetésével elindult Tétény felé. Az Érd és Tétény közötti magaslatra érve 11 óra tájban szembe találkozott a Zichy dandár elő csapataival és visszavonulásra kényszerítette. Látva ezt a Vilmos huszárok legendás bátorságukhoz híven az osztrák vértesek oldalába támadtak és megállították őket. Görgey Promontoron értesült a történtekről és azonnal megkezdte hadrendjének felállítását. Támadásra készült, bár nem ő választotta ezt a helyszínt, de hadvezéri nagyságára utal, hogy felismerte a helyzet döntő jelentőségét. Meg kellett állítani a Buda felé haladó osztrák sereget. Az érdi csata délután fél három és három között kölcsönös ágyúzással kezdetét vette. Ekkor érkezett Görgeyhez a hír, (ami később hamisnak bizonyult) hogy az ellenség Érdnél átkelt a befagyott Dunán. Görgey azzal, hogy megállította az osztrákokat 24 órás előnyt nyert, hogy tovább tudják folytatni a küzdelmet. Hernold Zoltán 1848. augusztus végén jelentkezett Szolnokon Görgey Artúr táborába. Itt találkozott össze Fekete Imrével, akivel együtt dolgoztak a szerkesztőségben. Végig harcolták az akkor már tábornok Görgeyvel az összes csatát, mikor 1949. január 3-án azon a fagyos reggelen parancsot kaptak, hogy Érd felé közeledik egy osztrák csapat, indulni kell a dandárnak. Akkor már hónapok óta semmit nem tudott a családjáról. Ilyen közel Battához még rosszabb volt rágondolni, hogy fél óra alatt otthon lehetne. Kiszámolta, hogy a gyerek már pár hónapos lehet, de még azt sem tudja fia vagy lánya született. – Imre itt ma csata lesz, ki tudja ki marad életben. Megkérlek valamire. Írtam a feleségemnek meg a szüleimnek, ha elesnék vidd el nekik. – Miből gondolod, hogy nem én maradok itt? 154

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom – Semmit nem gondolok, de minden megtörténhet. Az is, hogy mindketten itt maradunk, de meg is úszhatjuk. További beszélgetésre már nem volt idő, mert megszólaltak az ágyúk. Nem tartott sokáig a csata, mert fél óra sem telt el, mikor híre jött, hogy nagyobb osztrák sereg kelt át a Dunán, vissza kell vonulni. Ez később nem bizonyult igaznak, ezért Imre keresni kezdte Zoltánt, akit szem előtt tévesztett a csata hevében. Magyarok, osztrákok holttestei hevertek szerte szét, de eszébe sem jutott, hogy köztük keresse. Hangosan szólongatta, mikor megpillantotta az ismerős szőke hajkoronát, amire Zoltán nagyon büszke volt. Hagyta megnőni, olyan hosszúra, hogy hátul össze kellett fogni. Arccal lefelé feküdt a földön mozdulatlanul. 1946. Dömös – Németország Hernold János és testvére Hernold Pál nem messze laktak egymáshoz. János házasság révén került ebbe a kis faluba Dömösre. A felesége Anna nem szeretett volna elköltözni, így aztán Pál is utána ment a testvérének. A két lánytestvér Mária és Krisztina a Csepel szigeten maradt, ott is mentek férjhez. Mind ismerték a családi legendáriumot, hogy az 1600-as évek végén Bajorországból került a család magyar földre. Menekültek az nyomor, az éhínség elől. Egy ilyen kis faluban mindenki ismeri egymást, tudja a származását, de a világháborúig nem foglalkoztak azzal, hogy ki honnan jött, kik voltak az ősei. 1941-ben a népszámláláskor nyilatkozni kellett, hogy milyen származásúnak vallják magukat. János és Pál is német nemzetiségűnek, német anyanyelvűnek vallotta magát, mert otthon kizárólag svábul beszéltek, ha magyarul szólaltak meg érezni lehetett az akcentust még ennyi évszázad itt lakás után is. Már külsejük is elárulta származásukat, mindketten két méteres magasságukkal, szőke hajukkal, kék szemükkel messze kiváltak a tömegből. Akkor 1941-ben még nem tudták, hogy német származásuk milyen következményekkel fog járni a háború után. A SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

155

Irodalom két Hernold lánynak magyar lett a férje, így annak is vallották magukat. A háború alatt nem volt semmi gond a származásukkal, mert Magyarország a németek szövetségese volt, de utána már kimondták, a németek így a Magyarországon élő „svábok” kollektív bűnösségét. 1945 őszén már hallani lehetett kósza híreket, hogy a svábokat munkatáborba viszik, elveszik mindenüket és kitelepítik Németországba. – Hallottad Pali, hogy mit beszélnek a faluban? Igaz lenne, hogy mindenünket elveszik, mert svábok vagyunk? Most lett vége a háborúnak, végig harcoltuk és most mehetünk világgá? – Ugyan már Jani, nem kell mindent elhinni, amit a népek beszélnek. Annának ne is mond, mert csak megijeszted, azt a szegény asszonyt. Hernold János hitte is meg nem is, amit a testvére mondott, de azért igyekezett utána járni a dolgoknak. Igaza is lett, mert egy napon összeírták a sváb származásúakat. Megkapták, hogy kinek kell menni Németországba. Fejenként 50 kg csomagot vihetnek, mindent amiért megdolgoztak, nem csak ők, de akiktől örökölték, mindent itt kell hagyni. 1946. Január 19-én Hernold János, a felesége Anna és Hernold Pál utoljára néztek vissza a házukra, majd egy teherautóval Budaőrsre szállították. Az első Magyarországról induló transzportba kerültek, egy jéghideg marhavagonban hagyták el szülőföldjüket. Attól rettegtek, hogy Oroszországba viszik őket. A vagonra hatalmas fehér betűkkel ráírták „Isten veled hazánk”. Induláskor énekelték a magyar himnuszt. Egy vagonban legalább negyven embert zártak össze, férfiakat, nőket, gyerekeket vegyesen. Anna iszonyú kínokat állt ki, mert életében nem szégyellte magát annyira mint most. Elképzelni sem tudta, hogy más emberek, főleg férfiak előtt végezze a dolgát. Más asszonyok is ugyanígy volta, ezért kitalálták, hogy ilyenkor bő szoknyáikkal eltakarják. Egy vödör volt, abba piszkított mindenki. A férfiak fejszével lyukat vágtak a vagon aljába, ott öntötték ki. Amikor Csehországon haladt át a szerelvény, még az ajtókat is zárva tartották. Azt ették, amit otthonról 156

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom hoztak, vizet egy-egy állomáson szereztek, de csak inni. Másra nem volt lehetőség. Néha kaptak kevés marharépa levél levest. Kicsit megnyugodtak, hogy nem Oroszország, hanem Németország felé viszi őket a vonat. Ilyen embertelen körülmények között először határ menti felvevő táborokba kerültek. Itt mindenkit regisztráltak, felvették a legfontosabb adatokat. A Vöröskereszt végezte az orvosi vizsgálatokat, mindenekelőtt a fertőtlenítést. Úgy gondolták, mindenféle betegséget, élősködőket hurcolnak be a menekültek, ezért DDT porral végezték a „féregtelenítést” Csak ezután, ha mindent rendben találtak, állították ki a továbbjutáshoz szükséges menetlevelet és az igazolást, hogy egészségesek. Kaptak étkezési jegyet, ami legtöbbször pótkávéból és tejporból állt, használati tárgyakat is kölcsönöztek. Itt ha minden rendben volt kevés ideig maradtak, barakktáborokban elhelyezve. Rettenetes volt a zsúfoltság, de a vagonnál azért jobb volt. János, Anna és Pali elsőre megkapták a menetlevelet. Elkerülték a betegségeket, habár Anna igen rossz lelkiállapotban volt. Ő nem szokott hozzá az ilyen kegyetlen körülményeket, de a két férfit, akik végigharcolták a háborút, igen. Sohasem gondolták volna, hogy ez lesz a fizetség csak, mert német származásúnak vallották magukat, ami igaz is volt, de ezért mindenüket elvesztik, és menekülniük kelljen, abból a hazából, amit őseik választottak maguknak, igaz, hogy akkor ide menekültek. „Mi jó magyarok vagyunk” mondogatták, de ez nem volt elég. János és Pali igyekezett mindent, amit lehetett megtudni, hova fognak kerülni. Jóval később tudták meg, hogy hatalmas szerencséjükre, aki az első transzporttal jöttek, az amerikai zónába kerültek. A későbbiek az oroszba, ami több évtizedre meghatározta a sorsukat. Akkor már sorra nyíltak a befogadó táborok. Több százezer „hontalant” kellett elhelyezni, volt olyan tábor, ahol ötezren zsúfolódtak össze. Így Landsberg, Dissen és Régensburg voltak a legnagyobbak. A magyarok főleg Württemberg-Badenbe, Bajorországba és Hessenbe kerültek. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

157

Irodalom A menetlevél birtokában újabb több órás vonatút következett, mikor megérkeztek egy kormányzati átmeneti táborba. Itt már a transzportokkal érkező menekülteket arányosan osztották el a kormányzati kerületek területén. Itt már fogadókban, szállodákban, tornatermekben vagy elhagyott gyárépületekben kaptak helyet. Itt egy-egy helyen az egész családnak osztozni kellett, bár a Hernold család három főből állt, így viszonylag kényelmesen helyezkedtek el egy fogadóban, Bajorországban, egy Landsberg nevű városkában. 1947 februárjában egyesítették az amerikai és angol zónát. A menekülteket egységes menekült igazolvánnyal látták el, amivel az őslakosokkal teljesen egyenjogúvá váltak. Ezt követően vállalhattak munkát is. Ennek a helyi lakosok nagyon nem örültek. Napról-napra élesebbé váltak a konfliktusok. Anna gyakran jött haza kisírt szemmel, mert a boltban, az utcán hallotta a megjegyzéseket. „hátizsákos németek, nincstelenek, jött-mentek, 50 kilós cigányok” ezzel célozva, hogy 50 kilós csomagokat hozhattak magukkal. Ezt főleg az asszonyok és a gyerekek sínylették meg. Jánost és Palit a maguk két méterével, szőke hajukkal és kék szemükkel nem érték megjegyzések, bár mindenki tudta hova tartoznak. Az ottani lakosok legszívesebben táborok közé zárva látták volna őket, de hamarosan kötelezővé tették, hogy a lakásaikba, házaikba fogadják be a menekülteket. János egy napon azzal a hírrel jött haza, hogy költöznek egy magánházba, de maradnak itt, Landsbergben. – Csomagolj Anna és Te is Pali. Itt a papír, hogy hova kell mennünk. A vasútállomáson osztották el ki hova kerül. Mondták, hogy a hatóságok felmérték, kinek mekkora a háza, vagy lakása. Akinél elég nagy volt, egy részét ki kellett üríteni. – De Jani, ezt hogyan gondolják? Mit keresünk mi egy másik ember házában, kik leszünk ott? – Kik, hát albérlők? Az állam formális albérleti szerződést köt a tulajdonossal. – De meddig Jani, meddig? Azt nem tudom, de azt kell csinálnunk, amit mondanak. 158

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom Landsberg nem volt nagyváros, de kicsi sem. A Lech folyó partján feküdt, szép régi házakkal, templomokkal. Anna félve lépett be a házba Jánossal és Palival, ahol a háziak már várták őket. – Guten Tag Herr Rosenberg – köszöntek illedelmesen, mert a papíron rajta volt a házigazda neve is – Hernold János vagyok, azaz Johannes Hernold és a feleségem Anna. Az öcsém Pál, azaz Paul Hernold. – Guten Tag – fogadta a köszönést a jó ötvenes, nagydarab férfi és a felesége, nagyon tartózkodóan. – Megmutatom a szobájukat. Egy nagyobb a házaspárnak és egy kisebb a testvérének. – Danke schön! – Nicht der Rede wert – hangzott a kimért válasz. Szekrény, ágy szalmazsákkal, asztal, szék, a legszükségesebb bútorok. Dömöstől cipelték magukkal az ágyneműt, így aztán az első éjszakán a sajátjukkal takaróztak. Másnap aztán kiderült, hogy a konyha a mosdó és a mellék helység közös. A háziak először, ha nem is kedvesen de elviselhetően próbáltak együtt élni a menekültekkel. A férfiakkal nem is volt baj, mert a házigazda a két küllemben hozzá hasonló „magyarral” még beszélgetett is, de az asszonyok a konyhában nem jöttek ki egymással. Egy időben kellett volna főzni, de az sohasem sikerült, ebből mindig vita támadt. János csitította Annát, hogy mégiscsak ők a megtűrtek a házban. Hilda Rosenberg nem ismerte a foghagymát, a babot a piros paprika is ismeretlen volt a számára. Ez nem is lett volna nagy gond, de bár mindketten németül beszéltek, szinte nem is értették egymást. Anna sok magyar szót is kevert a beszédébe. Ez a félig megtűrt együttélés akkor változott rosszabbra, amikor kiderült a helyi lakosok számára, hogy a menekültek idővel nem mennek haza, pedig ez volt elterjedve, hanem végleg itt maradnak. A menekültek és az őslakosok ezután kölcsönösen elzárkóztak egymástól. Komoly konfliktusok, elutasítás nehezítette az együttélést. A fura német beszédet kinevették, az idegen szokásokat lenézték. Előfordult, hogy csak géppisztolyos ameSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

159

Irodalom rikai katonák kíséretében lehetett őket a kijelölt lakóhelyükre bevinni. Az egyik fél azt mondta, hogy: „Nekünk is alig van és most meg idejönnek ezek is” A magyarok szerint: „Mi itt csak magyar cigányok vagyunk”. A sváb nagygazdák Magyarországon egy faluban vezető embereknek számítottak, most „cselédmunkára” voltak kényszerülve. Ezt sokan nem tudták lenyelni, ezért tömegesen az egyre jobban fejlődő iparban helyezkedtek el. A német állam az évek múltával kidolgozott egy kárpótlási rendszert. Először „háztartási kárpótlást fizettek, az elveszett bútorra, házra, lakásra. A háborús károsultak nyugdíjra jogosultak. Főkárpótlásként két és ötvenezer márka közötti összeget fizettek ki. Több mint 10 év után 1959-ben a német állam kamatmentes kölcsönt adott házépítésre. Egész menekült városrészek épültek, főleg emeletes társasházak. Johannes és Anna nem messze Landsbergtől a Lech folyó völgyében vásároltak a kárpótlási pénzekből egy jelentős nagyságú földet. Már egy ideje látva, hogy a hazatérésre semmi esély sincs beleilleszkedtek az új életbe. Jobban beszéltek németül, a szokásokat is átvették, a nevüket is német módra írták. Sok gyerek már Németországban született. Johannes maradt földművelő, állattenyésztő. Német mintára építette a házat, ami azt jelentette, hogy az állatoknak nem volt külön istállója, hanem a ház felső részén laktak az emberek, alatta az állatok. Gyermekük nem született. Paul Hernoldnak már itthon is nagyon jó szakmája volt, órásmester. Nem szerette a paraszti munkát otthon sem, így itt a szakmájában keresett munkát. Nem akart messze költözni a testvérétől, ezért pár kilométerre Landsbergtől, Mindelheimbe telepedett le egy 12 ezres kisvárosban. Azért is választotta ezt a helyet, mert híres volt az óragyártásáról. Idővel még óramúzeum nyílt, ahol nagyon jó állást kapott. Gondozta, gyűjtötte, javította az órákat, de új gyönyörű faragott faliórákat is készített. Legény létére ilyen szakmával igen kapós lett a lányok, asszonyok között. Már nem foglalkoztak azzal, hogy valaha menekült 160

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom volt-e vagy sem. Külsejében, beszédében, szokásaiban, vallásában, nevében semmiben nem különbözött az őslakosoktól. 1962ben megházasodott, és az évek alatt 10 gyermeke született. Johannes nagyon szerette szerette a testérét, de egyre nagyon irigykedett, a sok gyerekre. Egy napon Annával a feleségével beállított Mindelheimbe, ahol különös ajánlattal állt elő. – Mein Bruder! Fontos dologban jöttünk a feleségemmel. Kérésünk volna hozzátok. Úgy gondoljuk az Annával, hogy ennyi év sikertelensége után már nem is reménykedhetünk, hogy gyermekünk születik. Ott a föld meg a nagy ház, ki fogja örökölni? – Johannes nyögd már ki mit akarsz ezzel? Talán egyik gyermekemre akarod hagyni? – Igen, de nem úgy ahogy gondolod. – Akkor, hogyan gondoljam? – Az egyik fiadat örökbe fogadnánk még kicsi gyermekként. Sajátunkként nevelnénk. – Nem is tudná, hogy mi vagyunk a szülei? – Dehogynem, hiszen a testvérei is tudják. Idővel megérti. Paul és a felesége igencsak elgondolkodtak a dolgon. Időt kértek, hogyan döntsenek, végül elfogadták Johannes és Anna ajánlatát. Az 1960-as években először csak levelekben vették fel a kapcsolatot az itthon maradt rokonokkal. Később csomagokat küldtek, főleg ruhaneműt. A két itthon maradt lánytestvér közül Máriának hat gyermeke született, három csecsemő korában meghalt, Krisztinának egy fia István. A Hernoldok a Csepel-szigeti uradalmi erdész leszármazottai maradtak őseik lakóhelyén a szigeten. 1972. nyara, Százhalombatta Mária ezen a nyáron várta második unokáját. Legkisebb fia Zoltán tavaly júliusban házasodott, a babának idő szerint ez év júniusában kellett érkeznie. SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

161

Irodalom Nehezen viselte az utolsó heteket, de ezen a forró nyári napon mégis elkísérte a férjét és annak szüleit a vasútállomásra. Hernold János és Anna megírták, hogy melyik vonattal fognak érkezni. A testvérek 26 év után most találkoztak először. Nem is különbözhettek volna jobban egymástól, János még idős korában is imponálóan magas, hatalmas termetű, ősz ember maradt, Mária alig érte el a 160 centimétert. A Hernoldok családjában kétféle ember létezett, nőben és férfiban is. Az egyik a János és a Pali szőke, magas kék szemű, Mária alacsony sötét hajú, fekete szemű. Az első fia a nagybátyjaira ütött, Zoltán és a kisebbik bátyja az édesanyjára. Pali már nem vállalkozott a hosszú útra, Krisztina pedig nem élte meg testvére hazajöttét. Johannes Hernoldnak, azaz itthon Hernold Jánosnak minden nagyon idegen volt. Ennyi év nem múlt el nyomtalanul. Nagyon lassan indult a beszélgetés, egyszer még azt is megjegyezte, hogy be kellene csukni az ablakot. – Ugyan minek, hiszen nagyon meleg van – ellenkezett Mária. – Nem kellene a szomszédoknak hallani mit beszélünk, mert hátha feljelentenek. – Beszélj csak nyugodtam bátyám. Senkit nem érdekel mit beszélünk. Itt nem szokás feljelentgetni a másikat. János hitte is meg nem is. Sok mindent hallottak ott kint az NSZK-ban. Azt tudták, hogy akit annak idején az orosz zónába vittek és Németország kettészakadása után NDK lett, sokkal rosszabb körülmények között éltek. Az a különös helyzet adódott, hogy az első évek igen keservesen teltek menekültként, de nem tagadva meg sváb szorgalmukat, munkaszeretetüket talpra álltak a legtöbben. János és Anna első kívánsága az volt, hogy valamilyen vízi járművel a Dunán hajózhasson. Zoltán elintézte, hogy a Százhalombatta és Tököl közötti RÉV vontatóhajóján teljesüljön ez a kérés. Végig látogatták az összes még fellelhető rokont a környező településeken. Kati néni az egyik Hernold unokatestvér felesége, ahogy meglátta a vendégeket, akik meglepetésszerüen érkeztek, gyorsan kicsavarta egy pár csirke nyakát, és két óra múlva, 162

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Irodalom már az asztalom párolgott a csirkepaprikás nokedlivel, hosszú lével. A messziről jött vendégek tiszteletére összeszaladtak még a távoli rokonok is. Az kiderült a látogatásnál, hogy a kintiek sokkal rosszabb körülményekről tudtak, hogyan élnek az itteni rokonok, mert főleg olyan ruhaneműt hoztak, ami láthatóan használt volt, amit Zoltán soha nem vett volna fel. 1972-ben már az itteni életszínvonal, ami ugyan nem érte utol a nyugatit, de egy biztonságos anyagi hátteret jelentett, ezért búcsúzóul jó magyar rúd téliszalámit , és bélyegalbumot ajándékoztak a vendégeknek. János és Anna aztán a család nélkül végigjárták fiatal koruk helyszíneit, nosztalgiáztak, aztán lassan készültek vissza, ahova 26 évvel ezelőtt egy marhavagonban tették meg az utat. Ahol most már véglegesen Jánosból Johannes, Pálból Paul lett. A négy testvér halála után a leszármazottak között a kapcsolat teljesen megszakadt, soha többé nem találkoztak.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

163

Mesék

Mesék felnőtteknek (Eredeti nyelvjárásban lejegyezve) Fösvén legén házasodik Vót a falunkba egy vén legén. Má erőst benne vót az üdőbe, csepegett es a nyála a leányokétt, de nem mert megházasodni. Attól félt, ha asszont hoz a házhoz, a menyecske kieszi a vagyonjából. Ezétt inkább egyedül sonyorgott. Mindcsak a falunkba vót egy szép, de erőst szegén leján, Juliska, aki rettenetesen szeretett vóna nagygazdáné lenni. Valahogy Julisnak a filibe jutott, hogy ez a gazdalegén métt nem házasodik meg. Gondolta, na, állj csak meg, me segélek én a te bajodon! A leján tudta, hogy a legén mikor menyen ki a mezőre. Előttik szokott eljárni. Egy reggel Juliska szépen kiőtöződött. Csercsés rokolya, rezes lájbi, fejér ing! A hajába égszín pántlikát kötött. S így, nagy cifrán kiült a kapu elejibe a padocskára, várta a legént. Há egyszer, jő es szép ződ szekeren. Mikor meglátta Julist, a szemei felakadtak. Nekiszóllott kedvesen: – Jó reggelt, Juliska! Ugyan biza, mit csinyálsz te itt elyenkor a kapuba? – Én-e? Há, csak reggelizem! – Ugyan biza, mi jót reggelizel? – Ó, nekem semmi egyeb nem kell, csak kiülök ide reggelenként, s szipom teli magamot evvel a friss ájerval. Estig nekem nem kell semmi egyeb. – Te, ne beszélj! SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

167

Mesék – De, bizan, igen! – pillogtatott Julis. – Ne kárhoztass el! – Higgye meg, tisztán levegővel es megélek. A legénnek az elméje es megfordult örömiben. Megszámította, hogy asszonya es lesz, s a vagyonja es mind megmarad. Abba a helybe megtérítette a szekeret. – Édesapám s édesanyám! Rendezzék a lakadalmat, me megkaptam a nekem való lejánt! Olyan lejánt kaptam, aki megél tisztán ájerval es. Az öregek nem sokat gondolkodtak. Örvendtek, hogy a fijik nem vénül rejik egészen. Egy hamar egybeütték a lakadalmat. Mikor a vendégek hazatakarodtak, a fiatalok egyedül maradtak. Osztá vót, ami vót... Az éjszaka eltőt. Reggel menyen az új ember, hogy ellássa az állatokot. Meghagyogatott Juliskának, hogy mire béjő, készítsen neki valami jó reggelit. Juliska kitett az asztalra két tángyért, két csiprot, két kalánt, főzött egy jó nagy málét, s kitett az asztalra egy jó köcsög aludttejet. Na, várta bé az emberit. Egyszer há jő. Mikor meglátta a terített asztalt, a szemei keresztbefordultak: – Há mija, Julis? Métt tettél két tángyért, két csiprot s két kalánt? Tám csak nem akarsz enni?! Nem azt mondtad, hogy te tisztán ájerval es megélsz? – Tudja-e ember, eddig elvótam tisztán ájerval es, de most, az éjjel valami történt véllem. Reggel óta állok itt az ablaknál, szipom bé az ájert s menyen ki valahol. Szipom bé, s menyen ki valahol. Alyan éhes vagyok, hogy veszek el. Hanem egyeb kend az éjjel valami kárt tett bennem... A fösvén emberecske meggondolkodott, bélátta, hogy valóban ő kárt tett Juliskába. Ha imán így van, belétörődött, hogy az ő asszonya es egyék, eppe úgy, mind a másé. (Sebestyén István: A szegény ember bőrpuskája – székely pajzánságok és egyéb cifra történetek)

168

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Mesék

Főtt tojásból csirke? Volt egyszer két diák. Összebeszéltek, elmentek világi körútra. Több ideig utaztak, úgyhogy teljesen kifogytak a kincsökbül. Megnézték a pénzüket, hogy futná-e egy reggelire? Odaértek egy útszéli csárdához. Annyi pénzük volt, fizettek egy-egy tojást és egy-egy zsemlyét melléje. Meg is reggeliztek. De a tojást és a zsemlyét nem fizették ki, adósok maradtak. A kocsmáros persze ösmerte az egyik deákot és annak az apját. Följegyezte őket. És mentek tovább. Évek teltek el, az adósságukat még mindig nem fizették meg. És a kocsmáros olvasta az újságbú(l) hogy en és en nevezetű diák olyan magos rangra lépett, kinevezték püspöknek. No, gondolta a kocsmáros, no most ideje lesz a számlát leadni, a püspök bir fizetni. A kocsmáros kiszámította: ennyi és ennyi év alatt a tojásból lett volna egy csirke, évek hosszú lefolyása alatt ennyire és ennyire rúgott. Megkapta a püspök a számlát, nézi. Fölháborodott a püspök: ez má(r) mégicsak szemtelen! Ilyen óriási költséget a nyakába akasztott. Hogyan tudja ő ezt megfizetni? Nem tudott a püspök aludni. Korán reggel felkelt, kiment a parkba. Gondó(l)kodott, hogy őtet most a törvényszékre idézik adósság végett, és ezen száz ügyvéd se tud segíteni. Meglátta a cigány reggel korán, hogy a püspök spekulál. Megkérdi tőle: - Pispek urám, mijön töri a fejét? - Hallgass, cigány! Akkora bajom van, hogy még száz ügyvéd se tud segíteni rajta. Addig kényszerítötte a cigány a püspököt, még el nem mesélte a dolgot. A cigány ajá(n)lta magát, hogy fogadja meg a püspök ügyvédnek, hogy a pert meg fogja nyerni. A püspök meg is fogadta.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

169

Mesék Ki lett tűzve a tárgyalási idő. A püspök megjelent, de a cigány nem. Maj(d)nem már a tárgyalást befejezték, a püspököt maj(d) nem elítélték, abban a pillanatban rontott be a cigány tárgyalóterembe. De nagy zihálva, lélegzetet nem tud venni a cigány. Kérdi tőle, hol maradt ilyen soká? A cigány azt mondja: - Jáj, uráim, hágyjánák egy kis időt, hogy kifujhássám mágámát! Ákkorát sáládtam, máj(d) megháltám! - Nahát, hol vó(l)tá(l), cigány, ilyen soká? - Ej, hogy hon vótám? Otthon vótám! Hát kérem, á feleségem ázs este főzött lencsét, és á rájkók nem tudták mind megenni. Hát ámi megmárádt ás(t) mámá elű(l)tettem, hogy máj(d) jövőre les sok lencse. - Ej, te szamár cigány, hogy lehessen a főtt lencsére, hogy kikőljön? - Ezs ázs, tekintetes uráim! Hát ákkor hogy lett vó(l)ná abbol á főtt tojásbol csirke? Így a cigány megnyerte a pert, felmentették a püspököt. És a püspök megajándékozta a cigánt azzal, mindennap el kelletett hozzá menni fát fűrészelni. Eddig van! (Sárkányölő ikertestvérek – kopácsi népmesék)

170

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Mesék

Ádám hugyan járt Évával Amikor az Úr Évát is mögterömtötte, szöbb élete lött Ádámnak is. Egy darabig szót fogadott Ádámnak, Ádám akármit is parancsolt nekije. De eccörcsak mögbokrosodott, oszt mindég nekije állt föllebb. Eccör aszondi nekije Ádám: - Te, kötözd fő azokat a rózsabokrokat ott az árok partján, mert a fődön feküsznek! Eldüntötte űket a forgószél. Aszondi Éva: - Ameddig kend a pampuláját járatja, addig mög is töhetné! Ne parancsúgasson mindég! Kendnek is annyiba áll mögtönni, mint neköm. Ha szereti a szagát, hát kötözze fő! E így mönt a má mindönnap vagy két hét úta. Gondút egyet Ádám: - Hát ha én nem tudok parancsúni ennek a mögátalkodott fehérnépnek, majd parancsul nekije az, aki az én bordámbul ezt a világra teremtötte. Alég várta, hogy az úristen begyüjjön a Paradicsomkertbe. Gyütt ám eccör az Úr. Sok fényes angyal késérte. Kérdi Ádámtul: - No, szerelmetös gyerököm, van-e valami újság? Ádám vakarta a fejit, akart is szóni, mög nem is. Aszondi mégis egy kis idő múlva: - Küldje el, Uram, valahol ezöket az angyalokat, mert vanni van újság, egy kis mondanivaló, de úgy szeretném, ha azt csak maga hallaná. Az Úr mingyá ki is adta az angyaloknak a parancsot: - Mönjetök, keressétök mög Évát, csak akkor gyertök vissza, ha hívlak bennetöket. Az angyalok eltávoztak. - Na most mondd el a mondanivalókat, gyerököm! – mondta az Úr.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

171

Mesék - Hát nagy az én bajom, Uram, Atyám! – mondi Ádám. – Nem fogad szót az asszony, akármit is parancsolok neki. Mán vagy két hét úta mindég zsörtölődik, visszakarattyul, akármit is mondok neki. Pedig hát szépen beszélök hozzá! Alig vagyunk kéthónapos házasok, mán most is baj van vele. Mennyi mérgöt ötet az mög velem, mire mögöregszök. Ádám oszt elmondta szépön, tódalék nélkül, hogy máma is hugyan járt Évával. Nagyon csóválta a fejét az Úr, hogy Ádám panaszát hallgatta. Mikor oszt elmondta Ádám mindön panaszát, búját-baját, aszondi nekije: - Gyere csak ide közelebb, Ádám, hadd nézzelek mög jobban! Ádám odamönt. Az Úr még körül is forgatta Ádámot, úgy mögnézte. Aszondi utoljára: - Úgy látom, ölég jó kiformáltalak, de mégis hibázik rúlad valami. Azt parancsolom neköd, fiam, mönj le ahhol az árokhol, ahon azok a rózsabokrok vannak. Oda is mutatott az Úr a kezivel. - Mikor odaérsz, hajulj bele, osztég merítsd tele mind a két markodat! Mikor tele lösz a markod vízzel, mosd mög jó az órod alját mög az ajakadat, ódalrul a képedet, föl a hajadig. Majd möglátod, hogy azután szót fogad az asszony. Avval kiáltott egyet az angyalok után, azok alágyüttek, oszt szépen elballagtak. Ádám még abba a minutába lemönt az árokhoz, oszt mög mosakodott, úgy, ahogy az Úr mondta. Ahogy mosakodás után a víz tetejin möglátta magát, mögijedt. Azér ijedt mög, mer bajsza mög szakálla nyőtt, még ott a parton. De lassan beletörődött a dologba, mert az gondúta: - Ha az Úristen így akarta, mégis csak jóra köll ennek kimönni. Mikor visszatért a tanyára, elkiáltotta magát: - Éva, galambom, gyere csak ide! Éva odagyütt. Mikor möglátta, hogy egy bajszos, szakállas embör áll előtte, megijedt. - Ki vagy, te embör? 172

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Mesék Ádám elnevette magát. Aszondi: - Én vagyok, tubicám, a te urad! - Hát mi lölte kendöt, édös uram? - Semmi – aszondi Ádám -, szakállam, bajszom nyőtt. Hát így nem vagyok szép? - De, szépnek szép – mondi Éva –, csak most úgy félök kendtű, édös uram! - Az nem baj, Éva! Ollan löszök ezután is, mind eddig vótam. Csak értsük mög egymást. De gyere csak kötözd föl a rózsabokrokat! Éva kétször se mondatta, sietött a dógot elvégezni. Attúl fogva mintha mindön mögváltozott vóna. Éva szót fogadott. De egyre fúrta a kíváncsiság, hogy hogyan lött Ádámnak szakálla? De akárhogy cirógatta is Ádámot, Ádám nem árulta el a titkot. Eccör aztán addig kérte Ádámot, hogy Ádám mán nem állhatta a sok könyörgést, mögmondta nekije, hogy hogyan nyőtt szakálla. Mikor Éva mögtudta, hogy hogyan löhet szakállt csinálni, gondúta magába: - Mé ne löhetnék én is ollan, mint az uram? Eccör aztán délután leszökött ahhol az árokhol, ahun Ádámnak kinyőtt a szakálla. Leballagott a parton, belemert a markával a vízbe. Ippeg az állához akarta vinni a vizet, mikor egy szúnyog hirtelen odaröpült, oszt mögcsípte. Éva hirtelen odacsapott mind a két markával a szúnyogra. De amint odanézett, nem vót bátorsága még eccör vízér lenyúlni. Szőr nyőtt a szúnyog helin. (Lammel Annamária: Magyar népi biblikus történetek)

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

173

Mesék

Mesék gyerekeknek A kutya, a macska meg az egér Valamikor régen volt a kutyának egy könyve. Félt szegény, hogy elveszti, azért elment minden állathoz, hogy őrizzék meg neki, de biz azok nem vállalták el. Utoljára, mit tehetett egyebet, mit nem, elment a macskához. Még akkoriban ők jó barátságban voltak egymással, és a macska sok kérésre elvállalta a könyv őrzését. A macska hosszú ideig őrizte, de utoljára csak megunta. Gondolta magában, hogy felteszi a gerendára, ott nem lesz semmi baja. S csakugyan fel is tette. Az egér, amint meglátta a könyvet, odament és elrágta. Nem sok idő múlva kéri a kutya a könyvet. A macska felmegy a gerendára s lehozza. A kutya csak bontogatja, lapozgatja, hát látja, hogy csupa rongy. Kérdi a macskát, hogy mit csinált vele. Az elmondja az egész históriát, s a kárért az egeret okozza. De a kutya se hagyta annyiba a dolgot: megfogadta, hogy ahol csak egy macskát lát, nem kíméli. Ám a macska is megharagudott az egérre, s azóta üldözi a kutya a macskát, a macska pedig az egeret.

174

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Mesék

A szegény ember és a róka Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek két ökröcskéje s egy kicsi szántóföldje volt minden gazdagsága. Ez a föld is messze, kint az erdő szélén volt; mikor termett gabonát, mikor nem. Elmegy egyszer a szegény ember szántani, s amint szántogat, valami szörnyű ordítást meg keserves vinnyogást hall. Beszalad az erdőbe, hadd lássa, mi van ott. Hát, Uram teremtőm, még ilyet se látott világon való életében: egy lompos medve verekedett egy kicsi nyulacskával. Nagyot kacagott a szegény ember, akkorát, hogy kacagásától zengett az erdő. - No - mondta a szegény ember -, kenyerem javát megettem, de ilyet sem láttam, hogy a medve a nyúllal verekedjék. Hej, szörnyű haragra lobbant a medve. Azt mondta a szegény embernek: - Megállj, te hitvány féreg, azért, hogy kikacagtál, elpusztítom mind a két ökrödet, de elpusztítalak téged is! Bezzeg a szegény embernek elment a kedve a kacagástól. Könyörgött a medvének, csak estig ne bántsa, estére megszántja a földjét, beveti búzával, legalább maradjon valami a gyermekeinek. - Jól van - mondta a medve -, meghagyom az életedet estig, csak eredj szántani. Visszament a szegény ember az ekéhez, de majd felvetette a nagy búbánat, szomorú volt, mint a háromnapos esős idő. Történetesen arra vetődik egy róka, köszön s kérdi: - Miért búsulsz, földi? - Haj, ne is kérdezd, róka koma, nagy az én bánatom! Mikor a szántást elvégzem, idejön a medve, s elpusztít engem is, az ökreimet is.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

175

Mesék Mondja a róka: - No, azért ne ereszd búnak a fejedet, majd segítek én rajtad, hanem aztán mit fizetsz? - Hát én mit tudjak fizetni - kesergett a szegény ember -, mikor semmim sincs az égvilágán. - Na de mégiscsak van valamid - mondja a róka -, ahol van ökör, van ott tyúk is, kakas is. „Az ám - gondolja magában a szegény ember -, van a feleségemnek kilenc tyúkja s egy kakasa, azt a rókának ígérem.” Egyszeriben kezet csapnak, megegyeznek, hogy a szegény ember kilenc tyúkot s egy kakast ad a rókának, hogyha az megmenti az életét. Azt mondta a róka: - Hallgass ide, szegény ember. Én elbújok egy bokor mögé, s mikor jön a medve, kürtölök. A medve megijed, azt hiszi, hogy vadászok jönnek, még ő kér téged, hogy rejtsd el valahová. De míg estére kerekednék az idő, hozok én neked egy szeneszsákot a szénégetőktől, s abba a medvét belebújtatod. Akkor én előjövök a bokor mögül, kérdem tőled: „Mi van abban a zsákban, te szegény ember?” Mondjad te, hogy szenestőke. „De azt már nem hiszem” - mondom én. „No, ha nem hiszed, mindjárt elhiszed” - mondjad te, s vágj a fejszéddel, ahogy csak tudsz, olyan erővel a medve fejéhez. Azzal a róka elszaladt, s egy óra sem telt belé, hozott egy szeneszsákot a szegény embernek, aztán elbújt a bokor mögé s várta a medvét. Hát amikor a szegény ember elvégezte a szántást, jött csakugyan a medve, s messziről mormogta: - No, szegény ember, most vége az életednek! De bezzeg egyszeribe inába szállott a bátorsága, mert a róka a bokor mögött elkezdett kürtölni. - Jaj, jaj, szegény ember, nem bántlak, csak bújtass el valahová! - Én nem tudom - mondja a szegény ember -, hová bújtassalak, hacsak ebbe a szeneszsákba be nem bújsz. 176

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Mesék - Ó, de jó - mondotta a medve -, itt nem találnak meg a vadászok! Hirtelen belebújt a szeneszsákba, a szegény ember bekötötte a zsák száját; akkor jött a róka, s úgy, ahogy megegyeztek, kérdezte, mi van a zsákban. A róka nem hitte, a szegény ember pedig fogta a fejszéjét, úgy rácsapott a szenestőkére, akarom mondani a medve fejére, hogy az egyszeribe szörnyethalt. - No, te szegény ember - mondotta a róka -, megmentettem az életedet, ne felejtsd el, hogy mit ígértél. Holnap elmegyek a kilenc tyúkért meg a kakasért. - Csak gyere, róka koma, gyere - mondotta a szegény ember. Gondolta magában: „Hiszen ha neked van eszed, van nekem is, tanultam tőled valamit.” Hazamegy a szegény ember, vacsorázik, lefekszik, de jó hajnalban, mikor a kakas elkezd kukorékolni, már jött a róka, kopogtatott az ajtón. - Itt vagyok, szegény ember, eljöttem a kilenc tyúkért s egy kakasért. - Várj csak, komám, várj - kiáltott a szegény ember -, egyszeribe felöltözöm! De eszében se volt, hogy felöltözzék, hevert tovább az ágyban, s egyszerre csak elkezdett csaholni, mint egy kopó. Bekiált a róka: - Talán bizony kopó van nálad, szegény ember? - Jaj, lelkem komám, én nem tudom, honnét, honnét nem, két kopó az este besompolygott a szobába, s most nem bírok velük, megszagoltak téged, s rád akarnak törni. Megijedt a róka, bekiáltott: - Csak addig tartsd vissza, míg elszaladok! Bezzeg nem kellett neki sem tyúk, sem kakas, szaladott, mintha szemét vették volna, árkon-bokron keresztül. Még talán most is szalad. Itt a vége, fuss el véle!

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

177

Rejtvény

Kikapcsoló 178

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Rejtvény

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

179

Melléklet

Fejezetek a múltból

Soproni Sándor

Százhalombatta a rómaiak korában

A képen Alexander Severus császár (222-235) ezüstdénárjának elôlapja

Melléklet

184

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet Kevés olyan település található hazánkban, melynek neve régészeti emlékekre, az elmúlt korok, évezredek maradványaira utalna. Ezek közé tartozik Százhalombatta, mely nevének egyik felét – Százhalom – a város északi határában még ma is látható őskori, a korai vaskorból származó, közel háromezer éves sírhalmokról, tumulusokról kapta. A legrégibb magyar krónikás, Anonymus is megemlékezik a száz halomról, ahol Árpád fejedelem – Ecilburgból (ma Budapest-Aquincum) Pannónia földjének meghódítására in-

Hadrianus császár (117-138)

dulva – az első nap tábort ütött: „iuxta Danubium versus centum montibus”. Kézai krónikája szerint Attila halála után a hunok és a germánok Százhalomnál, Potentiana városánál ütköztek meg egymással, mint arról egy másik krónikás, Thuróczy is tudósít bennünket. A továbbiakban nem a száz halom eredetével, hanem egy későbbi időszakkal, Százhalombatta római emlékeivel ismerkedünk meg. A rómaiak az időszámításunk kezdete körüli időkben hódították meg a Dunántúlt, melyet a környező területekkel együtt Pannónia néven csatoltak a világbirodalomhoz. Az új tartományt két részre, Alsó- és Felső-Pannoniára osztották. A Dunántúl keleti felében fekvő Alsó-Pannónia – Pannónia inferior – székvárosa Aquincum volt, SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

185

Melléklet a mai Budapest területén. Százhalombatta ez utóbbi tartományhoz tartozott, mely a III. századvégi átszervezéskor a Valéria provincia nevet kapta. Ezen a vidéken a római hódításkor a kelta eredetű eraviscusok laktak, törzsük központja a budapesti Gellérthegyen volt. A hódítás után mintegy 400 éven keresztül a birodalom határát – hazánk területén – a Duna folyam képezte. A rómaiak a kor fejlett civilizációját, kultúráját, így a kőépítkezést, a közművesítést, a pénzgazdálkodást, az írásbeliséget is magukkal hozták és elterjesztették az új provinciában. A római birodalom pannoniai határán – mint mindenütt a határ mentén – nagyszabású védelmi rendszert, római nevén limes-t építettek a hódítók. A dunaparti limes katonai táborokból és őrtornyokból állt, melyeket a limesút kötött össze. Százhalombatta területén is építettek a rómaiak egy katonai tábort, melynek az őslakosság nyelvéből származó Matrica nevet adták. A korabeli források is megemlékeznek Matrica táboráról. Az Itinerarium Antonini, egy III. századból származó útikönyv, a limesút mentén, Vetus Salina (Adony) és Campona (Nagytétény) táborai között a fele úton, Aquincumtól mintegy 23 római mérföldre – 1 római mérföld = kb. 1,5 km –, azaz 33 km-re említi Matrica táborát. Egy IV. századi katonai sematizmus, a Notitia Dignitatum – „a méltóságok jegyzéke” –, mely többek között a katonai táborokat és azok helyőrségét is felsorolja, a Valéria provincia területén fekvő Matrica táborában az Equites promoti, „előretolt lovasság” alakulatot említi. E két irodalmi emléken kívül egy nemrég napvilágra került feliratos oltárkő töredéken szintén szerepel a helység római kori neve birtokos jelzős formában : „territorii Matricensium” (a matricái terület). A katonai tábor a dunafüredi üdülőtelep déli szélénél, az ún. római sáncoknál helyezkedik el. Maradványaira a felszínen ma is jól megfigyelhető sáncok építésekor, a Napóleoni háborúk alkalmával, 1809-ben bukkantak rá. Ez a földsánc – mely a tábor területén több méter magasan ma is látható – egy korábbi években készült légifénykép alapján délnyugat felé a domboldalon keresztül 186

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet a löszfennsíkon is folytatódott. A sánc építésekor a 150 x 170 m alapterületű tábor jelentős részét elpusztították, így az északkeleti és a délnyugati sarokrészt, s a közöttük elhelyezkedő szakaszt is. A tábor északnyugati és különösen a délkeleti fele azonban érintetlen maradt. A múlt században Kereskényi Gyula érdi plébános – Százhalombatta történetének első kutatója – 1872-ben végzett kisebb feltárásokat a tábor nyugati szélén, melynek során a falakon kívül feliratos követ, bélyeges téglákat, érméket és egyéb leleteket talált. Ezeknek egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba került. 1943-ban Dormuth Árpád, a székesfehérvári múzeum egykori igazgatója vezetett jelentősebb feltárást a tábor területén, majd 1953-ban Mócsy András végzett kisebb hitelesítő kutatást.

Római tábor (rekonstrukció)

A teljes táborról részletes alaprajz nem áll rendelkezésünkre. A felkutatott maradványokból azonban rekonstruálni tudjuk a rómaiak itteni határerődjét. Birodalomszerte ugyanis a táborok kisebb eltérésektől eltekintve egységes alaprajz szerint épültek, ezért a feltárt maradványok megSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

187

Melléklet felelő kiinduló alapot szolgáltatnak a rekonstrukcióhoz. A szabályos téglalap alakú tábor a rövidebb – 150 m hosszú – oldalával, az ún. praetorí fronttal nézett a Duna felé. A két hosszanti – ún. principális – oldal mintegy 170 m hosszú volt. Mindegyik oldalon két torony közé zárt kapu helyezkedett el. A főkapu, a porta praetoria az ellenség felőli, dunai oldalon volt, vele szemben a hátsó oldalon, a decumana fronton a porta decumana található. Az észak-déli irányú limesút, mely a táboron haladt keresztül, a porta principális sinistra-n lépett be észak felől a táborba, s a via principális („főút”) a déli kapun, a porta principális dextra-n keresztül hagyta el azt.

Septimius Severus császár (193-211)

Az ásatások tanúsága szerint eredetileg fából és földből emelték (ún. palánktábor) az I. sz. végén, majd valószínűleg a II. század harmadik évtizedében, Hadrianus császár uralkodása idején építették át kőbe. A tábort övező fal vastagsága különböző volt, 90-145 cm között váltakozott. A tábor kissé lekerekített sarkának belső oldalán 4 x 4,2 m alapterületű trapéz alakú torony helyezkedett el. Ezt később, a II. század végén, vagy a III. század elején a táborfal síkjából kiugró, félkör alakú toronnyal toldották meg. Ugyanekkor a két toronyrész közötti táborfalrészletet elbontották. A trapéz alakú torony belsejében három, a teljes torony területén két padlószintet ta188

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet láltak, ami kétszeri nagyobb arányú pusztulásra, illetve újjáépítésre utal. A kaputornyok négyszögletes alaprajzúak voltak, fele részben a táborfal elé építették őket. A tábort kettős árokrendszer vette körül, mely az ostromlók munkáját nehezítette meg. A táborfal belső oldalán körbefutó út, a via sagularis, a védők gyors átcsoportosítását célozta a veszélyeztetett falszakaszokhoz. A szabályos, derékszögű utcahálózat két főtengelyének – a via principálisnak és a kelet-nyugat irányú via praetoria és via dacumananak – találkozási helyén épült fel a principia, a parancsnokság épülete. Itt őrizték többek közt a csapat zászlóit, jelvényeit, a hadipénztárt, s itt volt a tábor szentélye is, ahol a császár és az istenek szobrai álltak. A principia körül meghatározott rendben a legénység laktanyaépületei, raktárak, műhelyek, istállók és egyéb épületek helyezkedtek el. A múlt században a porta decumana környékén figyeltek meg építészeti maradványokat. Dormuth Árpád 1943-ban feltárta a délkeleti saroktornyot, s megkutatta a többi kapu helyét is. A porta praetoriát részben fel is tárta, a többi toronynál azonban csak a kiszedett falak helyét tudta megfigyelni. Mócsy András 1953-ban pontosította a korábbi megfigyeléseket, tisztázta a főbb építési periódusokat és igazolta a kőtábor alatt palánktábor meglétét is. Itt kell megemlítenünk, hogy B. Thomas Editnek 1963-ban a kőtábortól délre mintegy 250 m-re egy másik, korábbi, az I. század utolsó harmadából származó, kétperiódusú palánktábor helyét sikerült rögzítenie. Az árokrendszerrel körülvett tábor belsejében fából készült barakképületek maradványait figyelték meg. A II. században épült kő tábor a római uralom végéig fennállott. A tábor helyőrségéről a feliratos emlékek, bélyeges téglák, katonai diplomák és a már említett Notitia Dignitatum tájékoztatnak bennünket. A katonai diplomák és egy feliratos kőemlék alapján feltételezhető, hogy 118-119-től a markomann háborúk végéig – 180 körülig – a cohors I Alpinorum equitata – az alpesiek 1. sz. lovasított gyalogos zászlóalja – itt állomásozott. A tábor korábbi megSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

189

Melléklet szálló csapatára vonatkozóan még feltételezéseink sincsenek. A II. század első feléből származik az alpesi cohors egyik centuriójának (századosi rangnak felel meg), Publius Afranius Victornak a sírköve, melyet az őslakosságból származó felesége állított. A cohors legkésőbbi emléke 167-ből való. A markomann háborúk után már a cohors milliaria Maurorum equitata – a mórok lovasított gyalogezrede – állomásozott a táborban. Az itt talált számos bélyeges tégla

A légió II Adiutrix bélyegestéglája a 191. sz. sírból

a cohors jelentős építkezéseit bizonyítja. Lehetséges, hogy az ő nevükhöz fűződik a tábor végleges kőbe építése is. Két feliratos emléket is ismerünk a csapattól : az egyik töredékes oltárkövet, mely a tábortól északra fekvő polgári település területén került elő, a csapat praefectusa (parancsnoka) állította valószínűleg a császár üdvéért. A másik feliratot 1972-ben a tábor porta decumanajának a közelében találták, s ugyancsak töredékes. Ezt a feliratot a cohors katonái Maximinus császár (235-238) tiszteletére emelték. Ez egyébként a cohors legkésőbbi, eddig ismert emléke. A két cohorson kívül két légió emlékei is napvilágot láttak Százhalombattán. Az aquincumi légió, a légió II Adiutrix – „2. segítő légió” – katonáját említi az egyik oltárkő, míg a légió kiszolgált katonája (veteranus), aki a tábort övező polgári településen élt, fogadalmi oltárt állított a III. század második felében. A légió az itt talált bélye190

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet ges téglák alapján részt vett az építkezésekben, vagy legalább építőanyagot szállított ide, hasonlóan a légió II Italica- hoz – „italikusok 2. sz. légiója” –, mely a II. században rövidebb ideig Pannóniában állomásozott, s bélyeges téglái itt is előkerültek. Feltehetően szintén

Afranius Victor töredékes sírköve

a légió II Italica-ban, vagy esetleg a cohors I Thracumban („trákok 1. sz gyalogos zászlóalja”) szolgált Glaudius Valerius, aki a 23 éves korában elhunyt feleségének Százhalombattán állított sírkövet. A cohors milliaria Maurorum a III. század második feléig állomásozott Matrica táborában, majd a Gallienus-kori (253-268) katonai SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

191

Melléklet átszervezést követően a század végétől már a Notitia Dignitatumban jelzett Equites promoti alakulat volt a tábor megszálló csapata a római uralom végéig. A százhalombattai tábor helyőrségének létszáma különböző volt. Az első csapattest, a cohors I Alpinorum equitata – amennyiben valóban itt állomásozott – 500 főnyi lehetett. Az ezt követő cohors milliaria Maurorum – mint a neve is mutatja – már ezer főből állt. A későkori equites alakulat létszámát pontosan nem ismerjük, feltehetően 300 főnél nagyobb legénységi állomány – különösen a IV. század második felében – nem tartózkodhatott a táborban. A kőtábortól északra, nyugatra és délre – részben az egykori palánktábor helyén is – összesen mintegy 600-700 méter hosszan és 240-300 méter szélességben helyezkedett el a táborhoz tartozó polgári település, az ún. vicusmilitaris (katonai falu). Az elszórtan épült házakban elsősorban a katonák családtagjai, iparosok és kereskedők laktak. A korai időben – az I. század végétől a II. század második feléig – a vicus területe sűrűbb beépítésű volt, a házak azonban félig földbe vájt, vályogfalú építmények voltak, melyek inkább kunyhókhoz hasonlítottak. A II. század végén, a markomann háborúk után, a cohors Maurorum idekerülésével az elpusztult pol- Agyagkorsó a 21. sz. sírból gári települést is újjáépítették. A kunyhók helyén ritkásabban ugyan, de kőből emelték az új házakat. Elsősorban a tábortól északra eső területen folytak jelentősebb kutatások, így az itteni épületeket ismerjük jobban. Több kőből épült ház helyét sikerült rögzíteni a vízlevezető árkok, és a töltés emelé192

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet sekor végzett földmunkák alkalmával. Közülük a legjelentősebb a Topái Judit által feltárt és részben konzervált, s ma is látható épületmaradvány. Az épületre már a múlt században rábukkantak, majd 1942-ben és 1953-ban kerültek elő részletei. Az 1970-es években a Városi Tanács támogatásával feltárták és konzerválták a nagyobb épületkomplexumhoz tartozó fürdőrészletet. Ekkor látott napvilágot az öntöttpadlós – terrazzós – udvar, oszlopos, porticusos bejárati rész és vetkőzőhelyiség (apodytherium). Ehhez csatlakoztak

Terra sigillata tál a 165. sz. sírból

a padlófűtéssel (hypocastum) ellátott, s a felszínen ma is látható tulajdonképpeni fürdőhelyiségek. Három meleg (caldarium), egy langyos (tepidarium), és két hideg vizű (frigidarium) fürdőhelyiség került konzerválásra. A IV. században még használatos fürdőt több alkalommal is átépítették. A segédcsapatok – auxiliák – táborainál a fürdőépület gyakran a táborfalon kívül helyezkedett el. így lehetett ez Matrica táboránál is, ahol a közfürdőt minden bizonnyal a polgári lakosság is használhatta. A fürdőépületen kívül a különböző földmunkák során további kőépületek maradványait sikerült felkutatni, teljes feltárásukra azonban nem került sor. A vicus militaris területén található házak a fürdő kivételével a IV. században már nem voltak használatban. A polgári lakosság itt is, mint az egész határvidéken, a nagyobb véSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

193

Melléklet

Elagabal császár (218-222) mérföldköve

194

delmet nyújtó tábor falai között keresett menedéket. A katonaság létszáma ekkor már jóval kevesebb volt, a katonai diszciplína se volt oly szigorú, így a civil lakosság betelepedése a tábor falai közé nem okozott különösebb problémát. A vicus felhagyott épületeinek romjai közé a IV. században már halottaikat temették a tábor lakói. A vicus militarist a római korban a Duna felől gáttal védték. A tábortól északra ennek a feltöltésnek a maradványait is megfigyelték. A település temetőit – a római szokásnak megfelelően – a táborból kivezető limesút két oldalán találjuk. A délre fekvő temetőrészlet az ismertebb. Itt a DKV tározó tavának építésekor végzett földmunkákkal párhuzamosan Topái Judit 213 sírt tárt fel. Sajnos mintegy ezer sír a leletmentés megkezdése előtt feltáratlanul elpusztult. A sírok különböző rítust mutatnak: az I-II. század fordulójától a hamvasztásos temetkezés az általános, mellette a II. század végétől a csontvázas sírok kerülnek túlsúlyba. Ezek egyszerű föld- vagy téglából rakott sírok, sírkamrák, elszórtan a szarkofágba való teSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet metkezés is előfordul. A csontvázas temetkezéssel egyidőben még a III. század közepén is szokásban maradt a hamvasztásos temetkezés. Számos melléklet nélküli IV. századi csontvázas sírt is feltártak.

Római őrtoirony (rekonstrukció)

A korábbi sírokból gazdag leletanyag került elő. Különleges leleteket azonban a katonai táborok melletti temetőkhöz hasonlóan, nem találtak. Elsősorban a nagyszámú, és változatos kerámiaanyagot kell megemlítenünk, közöttük is a szép számban előkerült terra sigillata-kat, az ókori „porcelánt”. Díszített és egyszerű agyagmécsesek, a változatos formájú üvegedények a legáltalánosabbak a leletanyagban. A fémtárgyak között külön figyelmet érdemel egy vaskard. Számos, különböző típusú fibula – ruhakapcsoló tű – is volt a sírokban. Bronzgombok, csatok, karperecek, tükör, vaskések, vasszegek, ládikaveretek, gyűrűk, karikák, borostyángyöngy, csontfésű SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

195

Melléklet és sok más egyéb tárgy került a sírokba mellékletként a „túlvilági” életre. A fentieken kívül külön figyelmet érdemelnek a temetőben talált érmek, melyek közül a legkorábbi I. Claudius császár 41. évi verete – mely természetesen ennél később került a sírba –, míg a legkésőbbi darabok II. Constantius császártól a IV. század közepéről, illetve Valens császártól ismeretesek. Ez utóbbi szórványként került elő a temetőben, 367-375 közötti évekből származik.

Jupiter és Juno tiszteletére emelt szobor talapzatának töredéke

A tábortól északra fekvő másik temetőt kevéssé ismerjük. Rendszeres feltárás ezen a részen nem volt, csak a különböző földmunkák alkalmával megmentett sírokról tudunk. Mindössze egy tucat sírról vannak részletesebb adataink. Itt a IV. század folyamán – mint már említettük – az épületek romjai közé is temetkeztek. Két épített sírkamrát is feltártak, az egyikben két, a másikban három csontvázat találtak. Az itteni kései téglasírokban Valentinianus császár (364375) korában készült bélyeges téglák is előkerültek, így Frigeridus dux, Valéria provincia egykori katonai parancsnokának a bélyege. Valószínűleg egy kisebb temetőrészlet lehetett a tábortól nyugatra eső részen, mintegy 800 m távolságra, a löszfennsík lábánál, ahol az ipari szennyvízcsatorna ásásakor hamvasztásos sírra, és Glaudius

196

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet Ingenuus, a cohors Maurorum kürtösének feliratos sírtáblájára bukkantak. Százhalombatta egyik érdekes építészeti emléke az Erőmű közelében álló Benta-híd, melyet a hagyomány római korinak tart. Azt azonban minden valószínűség szerint csak a XVIII. században építették, s nevét feltehetően a közelében húzódó, s valóban a rómaiak korából származó útról kaphatta. A római limesút tulajdonképpen az egész középkorban használatban volt, s a 6. sz. főközlekedési út több helyütt ma is a római kori úton halad – pl. Ercsi és Adony között –, illetve annak nyomvonalát követi. A korábbi írásos emlékek – oklevelek, leírások – „via magna”, vagy „via antiqua” (nagy út, régi út) megjelölései a római kori utakra vonatkoznak. Egy XVIII. századi emlék a limesút itteni szakaszát „király köves útja”-ként említi. A korábbi kutatásokból ismeretes a limesút százhalombattai szakasza, mely ma már csak nyomaiban észlelhető. Érd határától a dél felé haladó dűlőút közelében, a halmok mellett, az Ófaluba bevezető műútig terjedő útszakasz jó állapotban maradt reánk. Onnan az Erőmű területén nyomon lehetett követni az út kavicsozását a Benta patakig. Tovább délre Dunafüred északi széléig figyelték meg az utat, mely a településen és a római táboron haladt keresztül. A tábort elhagyva mintegy 1,5 km-es szakaszon még a parton vezetett, majd felkapaszkodva a löszfennsíkra a szántóföldeket átszelve érte el Ercsi határát. A fennsíkon kavicsozás és kövek jelezték az út irányát. Először 1943-ban Dormuth Árpád vizsgálta meg az út szerkezetét a tábortól északra, a vicus militaris területén. Az általa feltárt útszakasz 5,2 m széles volt. Mócsy András 1953-ban ugyancsak a tábortól északra eső részen 8,5 m széles földutat talált, melyre a 6 m széles, kőből készült út épült rá. Ennek teteje közvetlenül a mai felszín alatt helyezkedett el. A kőréteg vastagsága 85-90 cm. A köves utat négy, kavicsos szinttel elválasztott kőréteg alkotja, alul nagyobb, feljebb kisebb kövekből összerakva. A felső kavicsos réteget esetleg nagyobb, lapos borítókövek fedhették, de valószínűbb, hogy SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

197

Melléklet ez a szakasz nem volt lekövezve, hanem csak kavicsozással borították az út felszínét. Két oldalán 70-80 cm széles és 30-50 cm mély árok húzódott. A köves utat, a kőréteg alatt talált érem – Hadrianus (117-138) – alapján a II. században építették. A tábortól délre a limesút kétfelé ágazott. Délnyugat felé kavicsozás jelezte az Itinerarium Antoniniben is feltüntetett, Gorsiumon (Tác) át Sopianaeba (Pécs) vezető út kiindulását. Ez az út Gorsiumon át Poetovion (Ptuj, Szlovéniában) keresztül Italia felé is biztosította az összeköttetést. Kiinduló szakaszát B. Thomas Edit kutatta meg. A limesút és a határ védelmét őrtornyok biztosították. A tábortól délre mintegy 2,5 km-re, már a löszfennsíkon egy őrtorony állhatott. Helyét az út mellett köves, habarcsos, tetőfedő cserepes felszín jelezte. A tábor területén – valószínűleg építőanyagként másodlagosan felhasználva – egy burgus (őrtorony) építési felirata került elő. A Gommodus császár idejéből, 185-ből származó nagy méreRómai légionárius tű tábla felirata szerint a császár parancsára az akkori helytartó „az egész folyópartot az alattomos rablók átkelésére alkalmas helyeken az alapjaitól felépített őrtornyokkal és kiserődökkel erősítette meg”. Hasonló szövegezésű feliratot az Aquincum-Intercisa (Dunaújváros) közötti szakaszról több, mint egy tucatot ismerünk. A feliraton említett kis- erődökre 198

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet (praesidium) vonatkozóan a szomszédos Érdről ismeretes egy feliratos tábla, mely szerint Septimius Severus császár uralkodása alatt 197-ben a helytartó parancsára egy „a régisége miatt összeomlott praesidiumot a katonaság másik helyen újjáépített”. Sajnos ennek a praesidiumnak nem ismerjük a pontos helyét. Az 1960-as években a limesút mentén egy vízmosásban 10 darab római mérföldkő került elő. E mérföldkövek a számozásuk szerint XXII, illetve XXIII római mérföldre jelölték a távolságot Aquincumtól. Eredeti felállítási helyükről – a tábor környéke – még a római korban építőanyagként a vizes- árok betöltésére vitték. Az 1,52,5 m magas, oszlopszerű mérföldkövek feliratai az állító császár nevét és címeit tartalmazzák, s a felirat végén feltüntetik a mérföldtávolságot a legközelebbi fontosabb helységtől. A vízmosásban talált mérföldkövek az alábbi császároktól származnak: Elagabal (218ból), Maximinus (235-237 közöttről), Maximinus és fia Maximus (237-ből), III. Gordianus (238-ból), Philippus (244-ből), Philippus és fia (244-ből), Valerianus (valószínűleg 254-ből), II. Claudius (valószínűleg 268-ból), Florianus (272-ből), és egy császárnév nélküli felirat a III-IV. század fordulójáról. Egyedülálló Florianus császár felirata, aki mint ellencsászár mindössze két hónapig uralkodott, s Pannóniából ez az első ilyen emléke. A feliratot egyébként Maximinus császár mérföldkövére másodlagosan vésték fel, egy korábbi mérföldkövet felhasználva. Ugyanakkor egy felirat nélküli mérföldkő is előkerült a vízmosásban: erről az újbóli felhasználás céljából a korábbi betűket már levésték. Érdemes megjegyezni, hogy Pannóniából egy helyről ennyi mérföldkő még nem került elő. A mérföldköveken kívül természetesen egyéb feliratos emlékek: oltárkövek, sírkövek, építési felirat ismeretes Százhalombattáról. A feliratos kőemlékek egyébként a kiemelkedő történeti értékű leletek közé tartoznak, hiszen igen értékes, konkrét adatokat tartalmaznak a település lakóira, szokásaikra, vallási életükre vonatkozóan. A már említetteken kívül az oltárkövek, fogadalmi feliratok is a hivatalos jellegű emlékek közé sorolhatók. Az állami isteneknek SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

199

Melléklet állított oltárkövek Százhalombattáról se hiányoznak. így egy töredékesen megmaradt szobortalapzaton a legfőbb római államisten, Jupiter és felesége Juno neve olvasható. Egy ugyancsak töredékesen előkerült oltárkövet Fortunának, a szerencse istenasszonyának szenteltek. A III. század első évtizedeiből származhat az a Dunából előkerült oltárkő, melyet erősen kopott felirata alapján a légió II

Caracalla császár (211-217)

Adiutrix egyik katonája állított a szíriai Doliché város istenségének, Jupiter Dolichenus- nak. A már említett, s a „matricái terület”-et feltüntető oltárkövet 267-268-ban Aelius Victor, a légió II Adiutrix kiszolgált katonája állította, míg egy másik – szintén már említett – oltárkövet valószínűleg Alexander Severus császár (222-235) és felesége üdvére a cohors Maurorum praefectusa, parancsnoka emelt. A feliratos sírkövekből eddig viszonylag kevés került elő. Ezek ábrázolásai, feliratai általában sok értékes adatot tartalmaznak a lakosság összetételére, szokásaira, viseletére stb. vonatkozóan. Alig van a helyi őslakossághoz köthető emlékünk Százhalombattáról. Az előkerült kövek túlnyomórészt az itt állomásozó katonasághoz, illetve azok családjához kapcsolhatók. Az egyik legkorábbi emlék Matricáról Publius Afranius Victor, a cohors I Alpinorum 50 éves korában elhunyt centuriójának (százados) a töredékes sírköve, me200

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet lyet felesége Claudia Ingenua állított, aki feltehetően eraviscus származású volt. A sírkő érdekessége, hogy a feliratos mező alatt három alak látható: a bal oldali egyágú sípon, a középső pánsípon, míg a jobb oldali alak kettős sípon játszik. A légió II Italica, vagy a cohors I Thracum katonája lehetett Glaudius Valerius, aki elhunyt feleségének és a még élő gyermekeinek, hasonló nevű fiának és leányának, Claudia Valériának emelte a sírkövet. A II. század végén idehelyezett cohors Maurorum kürtöse (bucinator) volt Claudius Ingenuus, aki feleségének, Flavia Paulinának és gyermekeinek emelt díszes sírkövet a III. század első felében. Töredékesen maradt reánk Septimia Ocna, ugyancsak a III. század első feléből származó, az előbbihez hasonlóan az elhunytak mellképeit és a halotti áldozati jelenetet ábrázoló családi sírköve. Férje optio (altiszt) rangban szolgált. Csapatteste nincs feltüntetve, mint egy másik katonának, akinek nevét, Marcus Oce(...)rius szokatlan módon – valószínűleg másodlagosan – egy szarkofág fedlapjának a szegélyére vésték fel. Még két sírkőtöredéket ismerünk Százhalombattáról. Az egyiken, melyen az elhunytak képmása alatt áldozati jelenet látható, Aelia Sura állította elhunyt anyjának, míg egy másik sírkőből csak a felirat jobb alsó töredéke maradt meg, melyen a Saturninus név olvasható. Százhalombatta római kori emlékeinek ismertetése nem lenne teljes, ha befejezésül nem emlékeznénk meg a város Duna-parti szakaszán elsüllyedt római hadihajó leleteiről. 1964-65-ben kotrási munkálatok során a tököli part közelében 33 különböző méretű és típusú bronzedényt hoztak felszínre. Ugyanezen a szakaszon egy díszített pajzsdudor is napvilágot látott. A bronzedények az I-II. századból származnak. Némelyikükön poncolt betűkből álló felirat, a tulajdonosok neve olvasható. Octavius Priscus, Munatius Primus és a többiek a Brigetióban (Szőny) állomásozó légió I Adiutrix katonái voltak, így az elsüllyedt hajó is minden bizonnyal ennek a légiónak a kötelékébe tartozhatott. A leletek mintegy 25-30 m hosszú szakaszról kerültek elő famaradványok kíSZÁZHALOM KALENDÁRIUM

201

Melléklet séretében. A nagy mélység miatt sajnos a hajó szakszerű feltárására nem nyílt lehetőség. Rendkívül díszes a fehér fémbevonatú, poncolással díszített bronz pajzsdudor. Közepét, a domború részt kiterjesztett szárnyú sas díszíti, oldalán körben egymást kergető állatok: párduc, őz és oroszlán, majd előttük szarvas s végül két egymással szembefutó vadkutya között egy nyúl látható. A pajzsdudor lapos peremén ún. pávaszemek találhatók. A százhalombattai római tábor, Matrica helyőrsége az V. század első évtizedeiben egyre kevesebb, a katonák harckészsége, mint mindenütt a határ mentén egyre gyengébb lett. A legénység többnyire már a megindult nagy népvándorlás előőrseként ideérkező barbár törzsek római zsoldba állt katonáiból tevődött össze. A szinte teljesen elbarbárosodott határvédő katonaság gyakorlatilag már semmi védelmet nem nyújtott az ugyancsak barbár támadókkal szemben. A 430-as évek elején Pannónia keleti fele végül is a hunok uralma alá került. A hunokat követően különböző germán törzsek, majd 568-tól az avarok lettek az urak ezen a vidéken. Ezek a nomád, vándorló népek a táborlakók elmenekülése után az üresen maradt tábort felgyújtották, vagy sorsára hagyták, s az fokozatosan az enyészet martaléka lett. A pusztulás az egész magyar középkor időszakában folytatódott, s a tábor romjai szinte a legújabb időkig kőbányául szolgáltak a vidék lakóinak építkezéseihez. Az idő és az ember fokozatos rombolása során így pusztultak és temetődtek be az egykor félelmetes erőd hatalmas falai, melyeket napjainkban a régész ásója kutat és tár fel ismét, s derít fokozatosan fényt Százhalombatta közel kétezer év előtti történetére.

202

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Melléklet Százhalombatta rómaikori történetére vonatkozó irodalom: • • • • • • • • • • • •

Kereskényi Gyula: Érd és Batta községek történeti vázlata. Székesfehérvár 1874. Mócsy András: A Százhalombatta-dunafüredi római tábor és település. Archaeológiai Értesítő 82 (1957) 59-68. Mócsy András: Zu den Auxiliarvici in Pannonién. Studien zűr antikén Sozialgeschichte. Köln-Wien 1980, 365-376. Soproni Sándor: Römische Meilensteine aus Százhalombatta. Fólia Archaeologica 21 (1970) 91-112. Soproni Sándor: Neuere römische Meilensteine aus Százhalombatta. Fólia Archaeologica 34 (1983) 73-90*’ B. Thomas Edit: Römerzeitliche Baggerfunde aus dem Donaubett am pannonischen Limes. Jahrbuch des römisch-germanischen Zentralmuseums Mainz. 20 (1973) 270-275. Topái Judit: Matrica (Százhalombatta-Dunafüred) korai és középső császárkori temetője. Archaeologiai Értesítő 108 (1981) 70-77. Topái Judit: The Southern cemetery of Matrica (Százhalombatta-Dunafüred). Fontes Ar- chaeologici Hungáriáé. Budapest 1981. Magyarország Régészeti Topográfiája 7. kötet. Pest megye régészeti topográfiája XIII/i. kötet. Budai és szentendrei járás. Szerkesztette Torma István. 27. lelőhely, Százhalombatta. írta: Topái Judit. Budapest 1983.

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

203

Melléklet Római kori lelőhelyek Százhalombattán (Régészeti Topográfia alapján)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 204

Palánktábor Kőtábor Vicus militaris Déli temető Északi temető Római út Mérföldkövek Űtmenti őrtorony Hamvasztásos sír SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

Jegyzet ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ............................................................................................................... ...............................................................................................................

206

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM

207

208

SZÁZHALOM KALENDÁRIUM