Százhalom Betlehemi játék
VII. ÉVF. 69. SZÁM
A képviselő naplója
Pius pápa aranypénze
2019. DECEMBER
Rembrandt: Simeon a templomban
Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT
A TARTALOMBÓL: Nagy örömet vigyetek! • Szabó Gábor: A képviselő naplója • Fényárban a Szent László téri fenyőfa • A kecske és a karácsony • Pius pápa aranypénze • Történetünk története: Historia Domus
Januári
PROGRAMAJÁNLÓ BARÁTSÁG KULTURÁLIS KÖZPONT
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
3
Karácsonyváró az Óvárosban
Nagy örömet vigyetek! A sűrűn szitáló havaseső ellenére is megtelt a Szent László tér Óvárosban a közösségi adventen december 12-én. A bőséges szeretetasztalhoz az önkormányzat mellett a településrész civil szervezetei is hozzájárultak. A süteményvásár bevétele ezúttal is azt a közös tervet szolgálja, hogy a helyi lakosok emléket állítsanak az utolsó óvárosi iskolának. Az Óvárosi Falusi Közösség és a cserkészek összefogásával sikerült rendbe hozni és szépen felújítani a viszonylag nagyméretű betlehemet, amit korábban a főtéren használtak a városi karácsonyon. A szívmelengető jelenet most a Szent László templom bejáratánál látható. Az óvárosi advent a szervezők és néhány résztvevő számára már délután négykor elkezdődött. Karácsonyi díszeket készítettek a Szent László téri fára a közösségi házban. A téren összegyűlt társaságokat elsőként Török Sándor, majd Nagy Balázs alpolgármester köszöntötte – Vezér Mihály polgármester üdvözletét is tolmácsolva.
Őket Szabó Gábor, a településrész újonnan megválasztott képviselője követte, aki feleségének és családjának is kifejezte háláját, amikért kitartóan támogatták
selő mindenkinek áldott, békés ünnepeket kívánt, valamint azt, hogy a következő év mindenki számára úgy alakuljon, ahogyan szeretné.
és támogatják. „Tavaly ilyenkor még nem gondoltuk volna, hogy itt fogok állni” – mondta. Köszönetet mondott a rendezvény támogatóinak, az aktív civil közösségeknek is. Kiemelte Loós Attilát és Pozsgainé Szabó Évát, akik ezúttal is nagyban hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Az új képvi-
A köszöntéseket a Canticum Novum kórus majd a cserkészek rövid, de annál derűsebb fellépése követte. A közönség együtt énekelte velük a karácsonyi dalokat. A betlehemes játék szövegét több mint száz éve írta egy falusi hittanoktató, és kézről kézre jutott el Sefcsik Gergelyhez, a cser-
4
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
készcsapat alapítójához. A gyerekek és fiatalok 26 éve járják vele a város kertes övezeteit a karácsony előtti héten. Minden házba becsengetnek délután négy és este nyolc között – mondta el Mikulásik Gábor cserkészparancsnok. Van, ahol ajándéknak
karácsonykor. „Jót mulatunk vagy sírdogálunk rajta.” „Szeretek részt venni az óvárosi eseményeken, mert sok az ismerősöm. Amikor beszélgetek velük, előjönnek a gyerekkori emlékek, rátalálok a gyökereimre” – me-
tekintik az érkezésüket, még több helyen ijedtséget, zavart okoz, „van, akinek aznap nyílik meg a szeretet”, és ez a szolgálatuk célja. A közös fadíszítésben és csillagszórásban majdnem teljes létszámmal részt vett a képviselő-testület, de megjelent Sinka László, a településrész előző képviselője, Illéssy Mátyás plébános, valamint Kővári László, a város díszpolgára és a közösségi mulatságok népszerű zenésze is. A tea, forralt bor, szaloncukor és sütemények mellett bográcsban főtt, remekül sikerült halászlével is kedveskedtek a résztvevőknek a szervezők. Loós Attiláék készítették, az utolsó merőkanálig elfogyott. A vacsoraasztalok mellett jutott idő a nyugodt beszélgetésekre is. „Szeretem a falusi közeget, jó ide hazajönni a nyüzsgő városból. Amikor elhagyom a körforgalmat, elönt a nyugalom” – mondta Faragó Katalin, aki családjával tizenhárom éve, Érdről költözött a Matta-kertbe. Szereti a karácsonyi hagyományokat. A családi ünnephez a 24-ei templomi pásztorjáték is hozzátartozik, bár a gyerekek már nem szerepelnek benne, mióta megnőttek. Otthon mindig kerül az ünnepi asztalra dió, fokhagyma és alma, méghozzá annyi részbe vágva, ahányan körül ülik. A hagyomány szerint nemcsak a jó egészséget, hanem az összetartozást is szolgálja ez a népszokás. Faragó Katiék saját, családi hagyománya, hogy egy cetlire mindenki felírhatja aktuális célját, vágyát, gondolatát, amit eltesznek és felolvasnak a következő
sélte Lukács Bernadett, aki szintén idén októberben került be a képviselő-testületbe. A „faluban” nevelkedett, jelenleg Dunafüreden él. Legkedvesebb karácsonyi emléke a betlehemes gyerekek látogatása, akiket a nagymamája mindig süteménnyel várt. Együtt imádkoztak és énekeltek velük. Amikor besötétedett, a nagyanyja annyi
polgármesterrel hetek óta járják a város közösségeit és viszik az önkormányzat jelképes ajándékait, jókívánságait. Ezeken az alkalmakon, de általában is az a benyomása, hogy Százhalombattán jellemzően érzékenyek és együttérzőek az emberek, amit a sokféle jótékonysági gyűjtés is igazol. Tíz éve lakik Óvárosban, ahol szerinte a leginkább összetartó a közösség. „Hagyni kell, hogy az emberek jól érezzék magukat” – vélekedik Takács Péter, a művelődési központ nyugalmazott vezetője, akit tavasszal arra kért fel a város, hogy koordinálja a dunafüredi és óvárosi közösségi házak „megnyitását”, vagyis működésük közösségi szellemű átalakítását. A ’70-es évek „nyitott ház” mozgalmának egyik hazai megálmodójaként és megvalósítójaként nem volt számára újdonság a feladat. Azt gondolja, valóban nyitott közösségi házakat csak úgy lehet üzemeltetni, hogy „ott laksz”. Jelenleg Óvárosban és Dunafüreden is olyan művelődésszervezők végzik ezt a munkát, akik a településrészen élnek és jól ismerik a helyi kisközösségeket, embereket. A Korshak Kft., amely átvette a két épület fenntartását a BKK-tól, jelentős karbantartást, felújítást is végzett. Takács Péter szerint sikerült megvalósítaniuk, amire felkérték őket. A közösségi házak otthont adnak a helyi közösségeknek, nyitva vannak a családok, magánszemélyek előtt is.
gyertyát gyújtott meg a verandán, ahány halottjuk volt a temetőben. Ezek a fények egész éjjel égtek. „Én azt kívánom mindenkinek, hogy minél több időt töltsön a családjával és a barátaival” – mondta Nagy Balázs alpolgármester, aki szerint az ünnepek alatt lehetőség nyílik jobban figyelni egymásra és kimondani azokat a szavakat, amikre a hétköznapok rohanásában nincs idő. Török Sándor al-
Óvárosban például két nyugdíjas klub, jógafoglalkozások és angol társalgási klub is elérhető a közösségi házban. Az épületek, szinte sosem állnak üresen, mivel rendszeresen bérlik ki őket kisebb-nagyobb rendezvények, találkozók céljára. „Nekünk az a legfontosabb dolgunk, hogy meglegyen, amit kérnek. A titok az, hogy itt mindenki a saját sikerének, a magáénak érzi a prograCzifrik Katalin mokat.”
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
5
Szabó Gábor beszámolója
A képviselő naplója Tisztelt Olvasók! Folytatom beszámolómat a Százhalom újság hasábjain.
- Az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület újabb egy évre ingyenesen használhatja a Piac téri helyiséget.
Az Ifjúsági, Sport és Közrendi Bizottság első ülése, amelyen részt vettem, december 9-én volt, ahol nem született az Óvárost érintő felvetés és döntés, ahogyan a Pénzügyi, Egészségügyi és Városüzemeltetési Bizottság december 9-i ülésén sem. A december 12 -i testületi ülésen többek között az alábbiakról döntöttünk: - A szennyvíztelepen történő napelemes rendszer kialakításáról a Fővárosi Vízművek beruházásaként. - A gyermekek átmeneti gondozását – a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy más törvényes képviselő kérelmére vagy beleegyezésével – ideiglenes jelleggel teljes körű ellátással kell biztosítani. Amennyiben a szülő egészségügyi körülménye, életvezetési problémája, indokolt távolléte vagy más akadályoztatása miatt a gyermek nevelését a család nem tudja megoldani. A fentiekkel kapcsolatban döntés született, hogy három helyett négy helyet tartanak fent a Fészek Gyermekmentő Egyesületnél Érden, a battai rászoruló gyermekeknek.
Az ünnepek közeledtével megszaporodnak a jótékony célú felajánlások. A faluban ilyen volt: többen ajánlottak fel tűzifát, ezzel csak az a gond, hogy nincs felaprítva. Ezúton keresünk olyan embert, aki ebben tudna segíteni. Amennyiben valakinek szüksége van tűzifára, vagy tudomása van róla, kérem hívjon az elérhetőségeimen.
Felajánlottak még két darab gázpalackot, egy ifjúsági szekrénysort - aminek már van helye - valamint tisztálkodószereket. A cipős doboz akció keretében több csomag került a rászorulókhoz. Többszöri sürgetésre december 10-én a még aszfalt nélküli utcákat (Álmos utca, Battai utca) leszórták murvával és így újra kátyú nélkül közlekedhetnek az ott lakók. A december 12-i karácsonyfadíszítésről az újság mostani száma részletesen beszámol. A Szent László u. 94. előtti csőtörésre a harmadszori bejelentésem után sikerült elérni, hogy a tényleges problémát kezeljék, mert nem csapadékvíz okozta és nem öntözésből származott a víz hanem csőtörésből, amit ma, az észlelésről számított negyedik napon A Fővárosi Vízművek kijavított. Folyamatosan keresnek kisebb-nagyobb gondokkal, amit az év vége és a jövő évi költségvetés elfogadása előtt nem könnyű feladat megoldani, de lehetőségeim szerint igyekszem ezekre is megoldást találni. Elérhetőségeim: 06 20 222 29 30 szabogabor@mail.battanet.hu Szabó Gábor települési képviselő
6
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
Szegedinácz Anna személyes hangú beszámolója
Fényárban a Szent László téri fenyőfa A hideg, nedves leszálló köd ellenére benépesült az óvárosi Szent László tér december 12-én késő délután. Sem a rossz idő, sem a korai sötétedés nem szegte kedvét azoknak, akik részt vettek a fenyőfa díszeinek készítésében. Akik a program megvalósításában oroszlánrészt vállalva várták óváros közösségét és mindazokat, akik megtisztelték ezt a nagyszerű adventi eseményt. A Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban már kora délután lázasan készültek a fenyőfa díszek. Gyerekek és felnőttek Nagy Rozália és Petró Magdolna körül lelkesen, odaadóan alkották meg saját ajándékukat, melyet a kültéren felállított ragyogó fényekkel teli karácsonyfának szántak. Voltak, akik már otthon elkészítették ajándékaikat, mások ott serénykedtek a két felnőtt körül. Őket szólítottam meg ezért először. Nagy Rozália: - Sokan jöttek a meghirdetett programra, szülők gyerekekkel, nyugdíjasok, óvárosiak. Öt órakor kezdődik az ünnepélyes fenyőfadíszítés. Vannak már előre elkészítettek is, de szerettük volna saját gyártmányú csodákkal is megajándékozni a fát. Mintákat készítettünk. A csillagokat a gyerekek fonalakkal hópelyhekké varázsolják. Mások - felnőttek is - S-alakú kicsi, fehér figurákat fűznek cérnára, pattogatott kukorica helyett. Petró Magdiék másféle csillagot varázsoltak hópehellyé. Sok készült abból is. Könnyű volt elkészíteni, a gyerekek nagyon kedvelték – tájékoztatott. Sokan eljöttek az Óvárosi Nyugdíjas Klubból is segíteni. Géczy Jánosné Vera színes, díszes papírokkal borított dobozokat hozott. Mások csillogó gyöngyfűzért. Előkerült az egyik anyuka is - Gátai Zsuzsa három kisgyermekes anyuka -, aki az Óvárosi Óvoda SZMK vezetője. A nyüzsgésben megszólítottam Szabó Gábor óvárosi képviselőt, aki egész családjával érkezett. - Tavaly gondoltunk egy nagyot és az óvárosi ünnepséget megturbóztuk egy kis
szeretet asztallal. Süteményeket kínáltunk a vendégeknek. Az idén bővítettük a programot, a templom előtt felállított betlehemi jászollal. A Szent László király Cserkész Csapat pedig betlehemi játékkal lep meg bennünket. 100-120 főre készül a halászlé. Annak, aki nem kedveli, zsíroskenyér hagymával lesz a vendégség. Mindezt kiegészíti egy kis forró tea, forralt bor. Most ennyivel készültünk. Minden évben - tovább gondolva a lehetőségeinket - gazdagítjuk majd. Köszönöm a szervezésben résztvevőknek az önzetlen munkát. Külön köszönet illeti Nagy Rozáliát, dr. Pozsgainé Szabó Évát, Loós Attllát, Mikulásik Gábort. Mindazokat, aki közreműködtek egy szép ünnep megvalósításában. A benti információgyűjtés után a kültéren néztem meg, milyen módon halad a program előkészítése. A kórus, Mikulásik Gábor betlehemes csapata már készen állt és készült a halászlé. A nagy edényben – ahogyan ő nevezte magát – Szatmári László, a kukta kavargatta az ételt. Sok ismerős arcot találok a vendégek között. Láttam eljött Takács Péter, Kővári László, Sinka László, Sinka István, Kovács Imre és még sokan mások. Közben már Dobos Ágnes, az önkormányzat munkatársa a felállított mikrofonhoz állt, bekonferálni az ünnepi köszöntőket. Elsőként Török Sándor alpolgármester szólt a részvevőkhöz, kimentve Vezér Mihály polgármestert, aki hivatali elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a programon. Jelen volt viszont – kevés kivétellel – a képviselő-testület. Hogy azok is tudják, mi hang-
zott ott el, akik nem tudtak eljönni, idézném a felszólalók lényeges gondolatait. Török Sándor arról beszélt, bár az idő nem kedvezett a városrészek fenyőállítási ünnepségeihez, a Canticum Novum kórus Csehák Izolda karnagy vezetésével hasonlóan az elmúlt évekhez, karácsonyi énekekkel teremtette meg az ünnepi hangulatot. Bár eláztak a kották, a hangjuk gyönyörűen szólt. Alig három hét és már 2020-at – új évet, és új évtizedet – írunk. Azt kívánja mindenkinek, sikerüljön elérni céljait. Élje meg, boldoguljon. Mindehhez erőt, egészséget kíván. Török Sándor alpolgármester után Nagy Balázs János alpolgármester köszöntött bennünket, aki bevallása szerint 10 éve óvárosi lakos. Bár Zala megyében az ilyen embert még „gyütt-mentnek” nevezik, próbál beilleszkedni az óváros közösségébe. A város legrégebbi, talán ezért is legösszetartóbb közösségének tartja az óvárost. Talán ez a közösség az, amely igazán meghatározza Százhalombatta gyökereit. Már hetek óta járják a városi közösségeket és fantasztikus volt látni, ahogy a városlakók, civilszervezetek gyűjtést szerveztek a városban élő elesetteknek, szegényebbeknek. Legyen szó a Családok Átmeneti Otthonáról, vagy a Városi Családsegítő és Gondozási Központról. Ezen az ünnepen azt kívánja, töltsük a karácsonyt szeretteinkkel, barátainkkal. A hétköznapok rohanó világát próbáljuk kicsit magunk mögött hagyni. Az adventi időszakban pedig készüljünk fel lelkileg is. Áldott, boldog, békés, karácsonyt kíván és boldog újesztendőt. Mielőtt felcsendültek a Canticum Novum kórus karácsonyi énekei, óvárosi képviselőnk, Szabó Gábor is köszöntött bennünket. Egy évvel korábban még nem gondolta volna, hogy az óvárosiak bizalmából képviselőjükként állhat a mikrofon előtt, ahol valóban példamutató a közösség. Áldott, békés karácsonyt kívánt mindenkinek. Szegedinácz Anna
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
7
Németh István
A kecske és a karácsony Történetünk az 1930-as évek végén játszódik, annak az évnek is karácsony délutánján vagyunk. A nem éppen szerencsés kimenetelű történetet anyám és nagyszüleim karácsony táján sokszor felemlegették. Annyiszor hallottam, hogy néha már az az érzésem van, mintha magam is ott lettem volna, pedig én akkor még a világon sem voltam. A karácsonyvárás izgalma hatotta át a család minden tagját, már hetek óta, lefekvéskor karácsonyi énekeket énekeltek a gyerekek együtt a szülőkkel. Számolta a négy gyerek (anyám és a testvérei) a napokat, hogy mikor jön a Jézuska és az angyalok, hogyan fogják a feldíszített fát a szobába becsempészni. A nagy kérdés azonban az volt, hogy vajon mi lesz a fa alatt, ki milyen ajándékot kap? A nagy napon, Jézus születésének napján, december 24-én szigorú böjtöt tartottak, hús nélküli pár falatot ettek, valami gyenge egyfogásos ebédet és egy kiadós vacsorát. A családban a vacsora halételből állt. A halászlét nagyapám főzte, nagyanyám a csuszát készítette. A halászlé tálaláskor két fogássá alakult. A hallé a csusza tésztával volt az első a hal belsőségeivel, a második a darabolt főtt hal, kenyérrel. Ez a halászlé dunai módon készült, nem volt soha passzírozva, azaz sűrítve. Ezt követte, amit a gyermekek a legjobban vártak, a diós és a mákos bejgli. Az est forgatókönyve már kialakult a szülők elképzelésében. Némelykor becsúszhatott valami nem várt esemény, de akkor rögtönözni kellett. Az est csúcspontja, a katarzis a karácsonyfa megjelenése, és az alatta sorakozó ajándékok megpillantásakor vette kezdetét. Most viszont még csak délután volt és nagyanyám vette irányítás alá az elkövetkezendő órák eseményeit, legalábbis azt gondolta. - Gyerekek, menjetek el az Annus nénihez – és valami jelentéktelen csomagot is nyomott valamelyik gyerek kezébe
alibiként – kérdezzétek meg, nem kell-e segíteni valamit. Mielőtt besötétedik, induljatok haza. Itt szólalt meg a legkisebb gyerek, Sanyika. - Én nem akarok az Annus nénihez menni! - Hát mit akarsz? - Én inkább szánkóznék a haverokkal. - Jól van, akkor te itt leszel, de vigyázz magadra és ha kiabálok, gyere azonnal haza.
a lámpát feloltom, már láthatják, hogy ott vagy. Csak iparkodj beállítani a fát a talpába. Tudom, hogy még a Tóth Sándorékhoz és a mamához is el akarsz látogatni, boldog karácsonyt kívánni, csak iparkodj! Aztán kiment a fás kamrába, ami a gangos ház mögött volt. Itt tárolták a tüzelőt, de volt még egy funkciója, hogy a kamra végében elrekesztve itt töltötte unalmas téli napjait a család szemefénye Micike, a kecske. Tavasztól őszig ellátta tejjel a családot, adott napi 1-2
Képeslap 1930-ból
A szülők közben tették a dolgukat. - Antal, te a halat pucold és főzd meg, én addig feldíszítem a fát. - Julis, én megcsinálom a halat, de még csak 3 óra van. - Inkább legyünk előbb készen, a fát és az ajándékokat nem hozom be, a fás kamrában díszítem föl és az ajándékokat is egy helyre odateszem. - De hát a szobában is feldíszítheted – mondja nagyapám. - Nem, mert hátha előbb jönnek meg és mindjárt meglátják a fát. Azt te szoktad a sötét szobába behozni, nem emlékszel, hogy te vagy olyankor az angyal, szól a csengő, és mire
liter tejet. Ilyenkor reggeltől estig kikötve legelt. Reggel nagyanyám megfejte, majd amikor hazavezette, megint adta a habos finom tejecskét. Éjjelre volt elszállásolva a kamra elkülönített részében. Ősszel a kecske teje elapad, nem fejik csak etetik-itatják. Egész télen merő unalom az élete, pedig a kecske alapvetően izgága, érdeklődő jószág és mindig az kell neki, amiért nyújtózkodni kell. A kecske akaratos egyéniség. Írtam már a jó előbb is, hogy mindenről még valami eszembe jut. Most is így történt. Főiskolás koromban volt egy tanárunk, a dr. Vitai és takarmányozás-
8 tant oktatott. Az új hallgatóságnak minden évben előadta életének egy nagy fájdalmát. Amit nem igazán a tananyag tematikája szerint adott elő, hanem belevágott a dolgok közepébe. Kifakadt: „kérem a kecske az egy dúvad”, és akkor elmondta, hogy amikor a szüleihez elment vidékre, hogy nyugodt körülmények között megírja a doktorihoz szükséges értekező tanulmányát, mi történt. Kivitte az asztalt egy szép, lombos fa alá, mellé ült, és a gondolatait napokon át írta. Gyűlt a sok tudomány a számos
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER sem lehet mérni a régivel, de akkor az is nagy örömet okozott annak aki adta, és annak is aki kapta. Ez most is így van, csak a mérték és az érték egészen más. Minden gyerek valami ruhaneműt kapott, harisnyát, zoknit, kesztyűt. Ezt nagyanyám kötögette titokban, már ősztől. Volt egy rokon nagybácsi, akinek Pesten biztos állása volt a Ganz gyárban. Ő a gyerekeknek mindig hozott karácsonyra fejenként 1-2 narancsot, szentjánoskenyeret, az Ilonkának babát. Egy másik nagynéni, a Margit néni
Márton Béla: Óváros
papírlapon. Az egyik délben édesanyja ebédre hívó szavára otthagyva az asztalt a papírokkal a gyönyörűséges kolbászos bableves majd a túrós és lekváros palacsinta kedvéért Az evést befejezvén, kiment újra a munkáját folytatni és akkor mit látott? Az asztalon a kecske ette a doktori dolgozatát, hátsó két lába pedig taposta a már megrágott lapokat, és mi tagadás, még le is csinálta, a kecskékre oly jellemző „golyózáporral” .A verejtékes munkával megírt lapokat a kecskével együtt üldözőbe vettem, ezt a dúvadot, hogy agyon nem csaptam drága édesanyám akadályozott meg benne. Ezt mind csak azért mondom el, hogy a kecske mi mindenre képes. Na de térjünk vissza az eredeti történethez. Nagyanyám a kis fenyőfát feldíszítette, az ajándékokat is becsomagolva a fa alá tette. A mai karácsonyi ajándékozást össze
mesekönyvet ajándékozott, amit majd a gyerekek közösen olvasgathattak, nézegethették a képeket benne. Körülbelül ennyi volt amit jó szívvel tudtak ajándékozni. Tehát a karácsonyfa feldíszítve, ajándékok alátéve. Nagyanyám jóleső átérzéssel becsukta a kamra ajtaját. Mondta nagyapámnak, hogy a fa is fel van díszítve. - A halászlé hogy áll? - Még 10-15 perc és készen van. Lassan besötétedett, csak a hó világított kint, kezdett hideg lenni, a nagyanyám kiment az útra, ahol a téglagyári gyerekek szánkózni szoktak a lejtőn, egészen a Duna-partig. Szemével kereste a Sanyikát, nem látta, így szólongatni kezdte. Egyszer csak a sötétben a négy gyerek együtt jön a ház felé, de mintha nem is akarnának bejönni, csak állnak szomorúan, mintha valami nagy bánat nyomná őket, csak álltak és hallgattak. - Na mi bajotok van, gyertek be!
Sanyika lépett elő megint, mint a legbátrabb. - Mama nagyon nagy baj van - és közben törölgeti a szemét. - Mi a baj? - kérdezi nagyanyám rosszat sejtve. - Rossz helyre vitték az angyalok a karácsonyfát. - Hova vitték? - A kamrába. - Te azt honnan tudod? - Onnan, hogy mentem volna be, de hallottam, hogy valami zuhog a kamrában, benéztem, és látom ám, hogy a Mici megette a karácsonyfát, mindent összetaposott, megrágott. Rohan nagyanyám a kamrához, kinyitja az ajtót, és látja, amint Micike megunva a fenyőfa rágását mekegve üdvözölte őt. A méregtől sírva fakadt de elfojtva dühét próbálta menteni a menthetőt. Az ajándék ruhákat ki kellett mosni, a narancsokat szétrágta, nagy kárt nem tett bennük, a szentjánoskenyér se volt ínyére, részére értelmezhetetlen volt. A mesekönyvön csak átlépdelt, a babát is ehetetlennek találta. A fát a szobába vinni így nem lehetett. Pár nagyobb ágat levágtak róla, és jelképesen ez került a szobába. A gyerekek a szomorúságon túljutva csak kérdezgették a szüleiket. - Hogy történhetett, hát miért vitték az angyalok a kamrába a karácsonyfát. - Mert apátok csak egyre tud figyelni. Főzte a halat, és elfelejtette kinyitni az ablakot. - Persze, mondtam, hogy a szobában… - dünnyögte nagyapám. - Hallgass, Antal. Nem csak az ablakot felejtetted el kinyitni, de a kecske ajtóján a riglit sem csináltad meg, pedig hányszor kértelek rá. - Legalább a riglit csinálták volna meg az angyalok – szólt bölcsen Sanyika. Most aztán a pár megmaradt fenyőág alatt dalolták a Würth gyerekek a Mennyből az angyalt, és sorban az ös�szes karácsonyi éneket. A halászlé és a bejgli nagyon jól sikerült, a szobában jó meleg volt, és folyt a mese sok mindenről de főleg a kecskéről és a karácsonyfáról. n
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
9
János vitéz igaz története
Pius pápa aranypénze 2018. október vége, Érd Tarnai Patriknak 2018. őszén gyökerestül felfordult az élete. Addig sem hasonlított a korabeli fiatal srácokhoz, akik a nehéz kétkezi munka után beültek egy sörre a haverokkal, vagy ha családjuk volt haza mentek, hogy együtt legyenek. Egészen máshogy képzelte a munka utáni idejét. Mindig szerette a régészetet, izgatta mit rejt a föld mélye. Nézte a tévében az ilyen témájú műsorokat a tematikus csatornákon, utánaolvasott és álmodozott. Ezek közé tartozott egy fémkereső műszer, ami jelzi esetleg talált valamit, de ebben igazán maga sem hitt, legfeljebb reménykedett a szíve mélyén. Megismerkedett régészekkel, elvégzett iskolákat, amitől ugyan nem lett régész, de engedélyt kapott kutatáshoz. Egy telefonhívással kezdődött a történet. Idős atyai barátja hívta, hogy látogassa meg, szeretne mutatni valami érdekeset. Patrik nem várt sokáig, mert izgatta a dolog. Márton Endrét mindenki ismerte az Óvárosban, „amit ő nem tudott, az nem is volt”. Rengeteg tudás volt a fejében, szívesen mesélt róla. Gyakran felkérték idegenvezetésre, amit idős kora miatt egyre nehezebben viselt. Szerette volna már átadni fiatalabb embereknek, akiket érdekelt Óváros története. Így ismerkedett meg Tarnai Patrikkal. - Itt vagyok, Endre bátyám! - szállt le a bicikliről, mert autóra eddig nem futotta – hadd halljam vagy inkább lássam, mi az az érdekes! Márton Endre egy régi családi házban lakott, a szobái inkább múzeumra hasonlítottak, mintsem egy szolid polgári otthonra. Egyedül élt, közel a hetvenhez. A kutyája és kiterjedt baráti társasága, no meg időnként a kertje rendbetétele kötötte le az idejét, és a kutatás. A saját tudásához folyamatosan keresett írásokat, történelmi eseményeket, amivel gyarapíthatta az eddigieket. Gyakran fordultak hozzá segítségért még a szomszéd településekről is. Patrik a szoba közepén álló asztalon látott egy első látásra ismeretlennek látszó tárgyat, amelyen tisztán látszott, hogy
Szent Györgyöt ábrázolja a sárkánnyal. Az is nyilvánvaló volt, hogy nagyon régi. - Ejha! - szólalt meg hosszabb hallgatás után Patrik – ezt meg hol találta Endre bátyám? - Nem gondolod, hogy én már személyesen tudnék ilyesmit találni. Valaki elhozta, hogy megkérdezze, mi a véleményem? - Azt is megmondta, hogy hol találta? - Azt nem, de van egy sejtésem. Patrikot a másnap kora reggel a Duna parton találta a saját fémkeresőjével, amit sikerült beszereznie pár éve. Szerencsére a Duna vize annyira alacsonyan volt, hogy a szerkezet néhány lépés után jelezni kezdett, de nagyon. - Már megint egy csomó szemetet dobáltak a vízbe – dühöngött félhangosan, de aztán meglátta, hogy a csekély vízben csillog valami...
1847. február, Ráckeve A Duna-parti kis mezővárosnak nem volt sok lakosa, híres szülötte még kevesebb.
Horváth Nepomuki János
1847 fagyos februárjában feketébe öltözött emberek kísérték utolsó útjára a városka mindenki által kedvelt szülöttjét, Horváth Nepomuki Jánost. Katolikusok, rácok,
reformátusok egyforma tisztelettel búcsúztak a huszárkapitánytól, a testőrgárda őrnagyától, aki annyi dicsőséget szerzett szülővárosának. Az itteniek tudták, hogy egy jobbágyból lett világlátott huszárkapitány, és büszkék voltak híres szülöttükre. A temetés után a Horváth kúriában ös�szegyűltek a rokonok, ismerősök a szokásos halotti torra. Énekeltek, imádkoztak, ittak a halott emlékére, aztán belemerültek a család történetébe, János életének eseményeibe.
1774. május 10. – 1775. június Ráckeve Piringer Pál fiatal ember létére nem volt teljesen egészséges. A szüleitől örökölt nádfedeles házban lakott feleségével, Gáspár Magdolnával. A szülei már nem éltek, Pál művelte azt a kevés kis földet, ami úgyahogy eltartotta a fiatal házasokat. Szép szál legény volt a Piringer Pali, ezért tetszett meg a tehetős Gáspár Boldizsár egyetlen lányának, Magdolnának. Az apa nagyra tartotta magát, másnak, leginkább nemes embernek adta volna a lányát. Ki is nézte nemes Horváth János megyei perceptort. A megyeházán, mint pénztáros biztos volt a jövedelme. A hivatali ranglétrán minden reménye megolt, hogy „generális perceptor” főadószedő legyen. A család régi dicsősége még nem halt ki, amit a Horváth-kúria is jelzett. A nemesi cím kissé foszlatozott, de még ahhoz elég volt, hogy Gáspár Boldizsár kívánatos vőnek tekintse. Nem úgy Magdolna. Az ő tekintete gyakrabban állt meg a Piringer Palin. Nem érdekelte a nádfedeles ház, de az apja fenyegetése sem. Titokban találkoztak, de mint minden, hamarosan kiderült. - Gyere csak leányom, beszédem van veled – hívta Magdolnát az apja. Ismerte apját annyira, hogy tudta, ez a beszélgetés nem lesz kellemes a számára. - Aztán mi van azzal a Palival? Beszélik a népek, hogy sűrűn találkoztok. Megálltok, beszélgettek, aztán ki tudja még mit műveltek? - Ne hallgasson apám a sok vénasszonyra. Irigyek, aztán pletykálkodnak. Nincs
10 egyéb dolguk, mint más után leselkedni. - Nem úgy van az leányom. Igencsak komoly, szavahihető ember figyelmeztetett, hogy vigyázzak a lányomra, mert már beszélnek rólad és a Paliról. - Jól van apám, ha már így esett, jobb is. Egyik vasárnap – mivel a szülei nem élnek – a testvérével, Györggyel eljönnek, hogy megkérje a kezem. - Aztán mióta módi, hogy a lány dönti el, kihez megy feleségül? - kérdezte egészen halkan. Magdolna tudta, hogy ilyenkor a legveszélyesebb az apja. - Jól van apám, de tudnia kell én mindenképpen hozzámegyek a Palihoz, hacsak nem akar szégyent a családra, méghozzá a leghamarabb. Megértette a Gáspár Boldizsár, hogy késő, kútba estek a tervei. Szó nélkül hátat fordított a lányának. Háromszor hirdették ki a templomban, hogy Piringer Pál 1773. szeptember első szombatján feleségül veszi Gáspár Magdolnát. Boldizsár úr, hogy ne adjon tápot a pletykának, ott volt az esküvőn a feleségével együtt. Mindenki látta és tudta is komoly indok nélkül soha nem adta volna a lányát egy jobbágyhoz. Nem beszéltek róla a népek, de tudta mindenki mi volt az az ok. Napról-napra komorabb lett, aztán egy szép napon reggelre halva találták. Nem érte meg az unokája születését, aki 1774. május 10-én egészségesen látta meg a napvilágot. János névre keresztelték az apai nagyapja után. Egy hónapos volt, amikor Pilinger Pál későn indult el a határból hazafelé és elkapta egy szörnyű vihar. Diónyi jegek estek az égből, szinte jeges szél söpört végig a határon. A délceg, jóképű férj és apa egy hónap múlva halott volt, elvitte a tüdőgyulladás. Magdolna egyedül maradt a kicsi Jánossal. Az édesanyja őt hibáztatta az apa korai haláláért. Más örökös nem lévén, anyagi gondjai nem lettek a fiatal özvegynek, de úgy gondolta, nem jó ha egy fiúgyerek apa nélkül nő fel. A gyászév letelte után férjhez ment nemes Horváth János megyei perceptorhoz. Az egyetlen kikötése az volt, hogy a házasságkötéskor Horváth János vegye a nevére a kisfiút. Így lett Piringer Jánosból Horváth Nepomuki János. Gáspár Boldizsár örülhetett volna, mert ha később is, de teljesült a vágya. Az lett a veje, akit szeretett volna. Azt már nem tudta meg, hogy a perceptorból soha nem lett generális perceptor, mert az alkohol erősebb volt nála. Esténként a hivatalból
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER nem haza ment, hanem a megyei urakkal beültek a kaszinóba, ahol hamar előkerült az ital és a kártya. Azon a szörnyű estén is későn ért haza. A kúria szokatlan módon ki volt világítva, mindenütt égtek a gyertyák. A helyi orvos lovas kocsija is ott állt a ház előtt. Ijedtében kissé kijózanodva rohant felfelé a lépcsőn a felesége szobája felé. A cselédlány ijedten fejvesztve szaladgált törölközőkkel és forró vizes edénnyel a kezében. - Mi van Juliska? Mi történt? - Szül a nagyságos asszony. Viszem amit a doktor úr kért. - Szülés, orvos? Hiszen még nincs itt az ideje. - Engedjen az úr, mert várják a forró vizet. Most már egyre tisztult a feje az alkoholtól. Felfogta, hogy a felesége éppen az első gyermeküket szüli. Az ajtó csukva maradt, sem jajgatás, sem gyermeksírás nem hallatszott. Csak ült a tenyerébe hajtott fejjel és várt, amikor nagy sokára nyílt az ajtó. - Doktor úr? Mi történt. Semmit nem hallottam. Mi van a feleségemmel? - Nem is hallhatott semmit Horváth uram, mert Magdolna asszony olyan gyenge volt, hogy még jajgatni sem volt ereje. Megállt a szíve, mielőtt megszülte volna a gyereket. Nem volt más mód valahogy ki kellett venni a kisfiút, de mire sikerült már nem élt. Mindketten meghaltak. Nemes Horváth János eltemette a halottait, de ezután józanon nem látták többé a városkában. Már nem is dolgozott, a csekélyke vagyonát is elverte, aztán egy szép napot eltűnt Ráckevéről. Soha többet nem látta senki. Jánoska az apai nagybátyjához Piringer György vízimolnárhoz került és együtt nevelte lányával, Juliskával.
1842., Kecskemét Korán sötétedett, amikor egy vézna 17 éves fiatalember a nagybátyja kíséretében egy októberi estén Kecskemét felé kocsizott. 1830-ban alakult itt egy jó hírű református főiskola, ahova egy pápai diák, név szerint Jókai Mór tartott. A család amellett, hogy jó iskolában szerette volna tudni a fiút, úgy gondolta, az egészséges alföldi levegő jót tesz a mellbetegségének. A főiskola egyik professzora, Karika János a rokonuk lévén felvették joghallgatónak. Abban az időben Kecskemét város volt, de inkább egy hatalmas falu. Egészen más volt, mint ahol eddig élt, Komárom, Pozsony, Pápa.
Hatalmas sártenger az utcákon, A Tisza, homokbuckák, puszták, a betyárokról szóló történetek megragadták a fantáziáját. Diáktársai hamar megkedvelték, a csendes, beteges szőke, szelíd fiút. Ő maga hamar beletanult a főiskolai diákélet kellemes életébe. Ebbe csöppent bele jó barátja Petőfi Sándor, aki verseivel ekkora már jelentős hírnévre tett szert. Még Pápáról ismerték egymást. 1843-ban, egy szomorú, ködös téli napon érkezett Petőfi Kecskemétre. Először a kollégiumban kereste barátját, de másnap már a szállásán ebédelt. Gyakran látogatták a színházat, mert Petőfit vonzotta a színészet. Írta a verseit, de egyre jobban a színészet felé hajlott. Furcsa módon Jókai ebben az időben kezdte írni első regényét. Versekkel már próbálkozott, de itt írta le azokat az élményeket, amik Kecskeméten érte. Találkoztak egy régi pápai diáktársukkal, Ács Károllyal, aki eredetileg Ráckevén született, ott is élt a szüleivel, mígnem Pápára került diáknak. Ács Károly az esti beszélgetések során mesélte el Petőfinek Horvát Nepomuki János huszárkapitány fordulatos életét, ami hamar megragadta az amúgy is élénk képzeletű költő fantáziáját. Így született meg János vitéz alakja és története. Az együtt töltött kecskeméti napokban indult el két fiatal ember, Jókai Mór és Petőfi Sándor életútja az irodalomban. Az egyiknek, Jókainak hosszú élet adatott meg, míg Petőfinek pár rövid esztendő 1849-ig. Jókai sikeresen kigyógyult mellbetegségéből és megérte a huszadik századot.
1793., Ráckeve Jánosnak nagyon jó helye volt nagybátyja, a vízi molnár házában. Gyermekként együtt játszottak a molnár lányával, Juliskával. Ahogy múlta az évek, János daliás férfivá érett, a szép szőke Juliska a legszebb lánnyá Ráckevén. Piringer György a fiút Szőnyi Pál szabómesterhez adta inasnak, később segédnek. Ez a hétköznapi munka nem vonzotta a fiatalembert, inkább hajlott a katonai egyenruha, a díszes csákó felé. l. Ferenc császár 1792-ben örökölte meg apjától a német-római császári címet. Még alig melegedett meg a fején a császári korona, mikor harcba keveredtek a franciákkal. A koronázás alatt érkezett meg a franciák hadüzenete. Ferenc nagynénjét, Marie Antoniettet és férjét, a francia királyt vérpadra küldték, a háború a trónok harca lett. Itt lépett a történelem színpadára Napóleon, és a kialakult helyzet megváltoztatta Horváth Nepomuki János életét is. l. Ferenc császárnak szüksége volt a há-
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER borúhoz katonákra ezért elrendelték az újoncozást. Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel, a város költségén. Jánost vonzotta a katonaélet, ezért a szabó céh javaslata alapján került a hadseregbe 19 évesen. Juliskát sajnálta csak itt hagyni, félt is, hogyan fogadja a lány, hogy ő bizony 12 évre bevonul katonának. - Ne sírj Juliskám – vigasztalta a lányt János. Nagyon fiatal vagy még, szinte gyermek. Ígérem visszajövök, hamar letelik az a 12 esztendő. Még akkor is fiatal leszel, de ennyi idő alatt lehet, hogy elfelejtesz. Nem fogok haragudni, ha mire visszajövök férjhez mennél. Hullt Juliska könnye, mint a záporeső, szólni sem tudott, csak nézett a távozó három huszár után. - Gyere lányom, ne sirasd az egereket! János nem való se szabónak, se földművesnek. Az idő majd eldönti mi lesz a sorsotok, neked és Jánosnak is.
1800. június 14. Csata Marengónál Az ütközet már reggel elkezdődött. Az osztrákok fölénye igen nagy volt, nemcsak emberben, de tűzerőben is felülmúlta a franciákat. Az osztrákok kezdték a támadást, ezt látva Napóleon üzent a tízezer emberével közelben állomásozó Desaix tábornoknak, aki csak öt órára ért oda. Napóleon látva, hogy a segítség még nem érkezett meg elkezdte a visszavonulást. Az osztrákok hadrendje az üldözés miatt felbomlott, ezért a megérkező francia tábornok szétverte az osztrák sereget. Így győzött Napóleon Marengónál.
11 erőltetett menetben induljanak Marengó felé. Napóleon az egyház és a pápaság viszonyát sok pontból álló rendelkezéssel akarta szabályozni, de ezt az új pápa nem fogadta el. VII. Piusnak nem tetszett, hogy
egy francia akarja irányítani az egyházat, ezért Napóleon meghívására 1804-ben Párizsba utazott, hogy a Notre Dame-ban ő helyezze a fejére a császári koronát. Ez csak csel volt, mert Napóleon a koronázás közben kivette a pápa kezéből a császári koronát, és maga helyezte a saját fejére.
és Franciaországba hurcolta, ahol évekig raboskodott. I. Ferenc király nem nézte jó szemmel a pápa fogságát, ezért sürgette Napóleont, hogy engedje szabadon és biztosítsa teljes függetlenségét. Ezen a ponton kerül újra a történetbe Horváth Nepomuki János. 1813. márciusa szokatlan hideggel köszöntött be. 25-én Napóleon hazaengedte több év raboskodás után a pápát, méghozzá a Radetzky-huszárok magyar lovasszázadának kíséretével, köztük főhősünkkel. Ahhoz, hogy Itáliába jussanak, át kellett kelni az Alpokon. A huszárok megszokták a hideget, a földön alvást, ahol legfeljebb a lovuk melegítette őket. Nepomuki János látva, hogy a 72 éves pápa reszket a hidegtől és a fáradságtól, a hintó mellé lovagolt. - Szentatyám, látom, hogy reszket a hidegtől. Még nagyon messze vagyunk Rómától. Estére talán olyan helyre érünk, ahol megmelegedhet, de addigra takarja be magát ezzel a meleg köpennyel. - Köszönöm fiam, de akkor te fogsz fázni, azt meg nem szeretném. - Dehogy fázok én Szentatyám. A katona bírja a hideget, a forróságot, az éhezést. Vegye csak el és jól burkolózzon bele. - Nagyon hálás vagyok neked, elfogadom, mert érzem nem sokáig bírom már. - Még pár nap és leérünk a sík vidékre, ott sokkal melegebb lesz. Legyen addig türelemmel. - Mond csak fiam, mi a neved és honnan származol?
1808-ban Napóleon elfoglalta és Franciaországhoz csatolta a pápai államot, amiért a pápa kiközösítette az egyházból. Válaszul a császár elfogatta a pápát
- Horváth Nepomuki János a becsületes nevem. Egy kis magyar faluban születtem Ráckevén. Mindig is katona akartam lenni, hát most itt vagyok. Igen nagy megtisztelte-
VII. Pius pápa
Horváth Nepomuki János, a katona A marengói csata után, amelyben hősünk is részt vett, a csatában tanúsított hősiessége miatt egyre magasabbra került a ranglétrán. Rábízták egy huszárszázad vezetését, ami nagyban növelte önbecsülését. Napóleon világhódító útja során Itáliában is teret akart nyerni. Nem volt vallásos, de a pápaságban politikai eszközt látott, ezért 1798-ban azzal a céllal érkeztek Rómába, hogy megdöntsék a pápa hatalmát. Az elhunyt VI. Pius pápa helyébe VII. Pius lépett, akit Velencében koronáztak meg, majd bevonult Rómába, magyar huszárok kíséretében, Horváth Nepomuki János vezetésével. Nem sokáig időzhettek Rómában, mert parancsot kaptak, hogy
12 tés nékem, hogy én kísérhetem haza Rómába a pápát. Szerencsésen érkeztek meg az örök városba, ahol Róma népe ujjongva fogadta a menetet. VII. Pius pápa nem felejtkezett meg a huszártisztről, aki nélkül talán megfagyott volna az Alpokban. A legmagasabb pá-
pai kitüntetésben részesült, a Krisztus-rend gyémánt csillagában, ami halála után a ráckevei templomba került. Még egy zászlót is adományozott a pápa a Radetzkyezrednek. Egyik oldalán Mária képe, a másik oldalon a magyar címer és a pápai korona látható. A felirat ugyan latinul van, de magyarul: „Boldog vagy Róma, hogy érzed a Magyarok nagyasszonyának oltalmát, ki Piust a városba kísérte”. A pápa külön fogadta Nepomuki Jánost, akinek több olyan aranypénzt adományozott, amelyből csak az a pár létezett. VII. Piusz aranypénzének még szerepe lesz ebben a történetben. Hazatérve hősünk, Juliskáját férjes as�szonyként látta viszont, gyerekekkel körülvéve. Nem is maradt sokáig, kilépett a hadseregből és marhákkal kezdett kereskedni. Járta az országot, vásárolta a marhákat, amiket aztán Bécsbe hajtottak fel. Azon a napon Budáról indultak, hogy átkelve a Dunán Csepel szigetére hajtsák a csordát. Tudta, hogy a legkönnyebben Érdnél talál olyan gázlót, hogy lábon átkelhetnek az állatok és az emberek is a lovaik hátán. Este megpihentek a parton, tüzet raktak, főzték a vacsorát, miután megetették a marhákat. Kora hajnalban akartak indulni,
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER ezért korán nyugovóra tértek. Mindig két őr vigyázta puskával az ideiglenes tábort, a tűz fényénél. Reggel az őrök jelentették, hogy mi történt az éjszaka. - János úr! Semmi különleges dolgot nem tapasztaltunk, de néha az volt a gyanúnk, hogy valaki ólálkodik s közelben. Körülnéztünk, de senki nem találtunk. - Akkor miből gondoltátok, hogy valaki esetleg figyeli a tábort? - Néha recsegett az ág, de állat is lehetett, de a tűz miatt nem jött közelebb. - Lehet, de azért nagyon figyeljetek. Az átkelés mindig veszélyes, mert ügyelni kell az állatokra, hogy ne térjenek le a gázlóról, nehogy elsodorja a víz. Sokba van egy ilyen marha, nem szeretném elveszíteni. Éppen behajtották az állatokat a vízbe, mikor 5–6 álarcos alak támadt rájuk. A puskák sem voltak készenlétben a marhák hajtása miatt. Nepomuki János derekán volt egy textilből varrt kis zsák, amiben a pénzt tartotta. Ebből fizetett a vásárolt állatokért és ide rakta a pénzt, amit értük kapott. Nemhiába volt katona, mentette ami tudott. A zacskót kinyitotta és a Dunába szórta az összes pénzt. Egy kisebb zacskóban külön tartott jó pár különleges pénzt, amit nagy becsben tartott. Inkább a Dunába
ben távozott a földi világból. Párszor még visszatért a rablás színhelyére, de a vízbe szórt pénzt soha nem találta meg, ahhoz alacsony vízállás kellett volna. Végül letett a keresésről, de legjobban VII. Pius pápa aranypénzeit sajnálta.
2018. október vége, Érd Tarnai Patrik nem látta tisztán, mi van a vízben. Azt gondolta, megint sörösdobo zokat, meg mindenféle szemetet dobáltak a vízbe. Mérgelődött magában, de aztán úgy gondolta, mégis megnézi a fémkeresőjével. Talán valami hatodik érzék vezette, hogy nem hagyta annyiban. Hirtelen nagyon sok jelet fogott a műszer. Lehajolt, hogy megnézze, mitől bolondult meg a jelfogó, és akkor látta meg, hogy mi csillog a sekély vízben. Időtlen idők óta nem volt ilyen kicsi a Duna, ezért kerültek elő a „kincsek”. Aztán kezdte kiszedni az érméket, mert azok csillogtak a vízben. Tízet, húszat, százat. Az első gondolata az volt, hogy felhívja azt a múzeumot, akikkel már többször dolgozott. És akkor kezdődött az őrület. A rendőrség lezárta a területet Ott volt mindenki, akinek volt kapcsolata a régészettel és azok is, akiknek nem. Újságírók, tévések, politikusok. Percek alatt ismerté vált Tarnai
2018 október, kutatás a Duna parton
szórta, remélve, hogy egyszer megtalálja, minthogy a rablók kezére jusson. Az emberek már a saját életüket védték és sikerült a vízben jó pár gazembert az árral elsodortatni. János út megmenekült, de pár emberét ő is elveszítette. A marhák közül a legtöbbje átért a gázlón, amiket később összetereltek. * Horváth Nepomuki János még sok évig élt, majd a saját házában egy napon béké-
Patrik neve. Sokszor elmeséltették vele az egész történetet. Több ezer ezüstpénz került elő, és sok más is. Köztük volt jó pár aranypénz is, amiről a régészek megállapították milyen korú és hol verhették. Itt ér véget a történet, ami lehet egy szép anekdota, de lehet maga a valóság, ami 1774-ben kezdődött Ráckevén és talán 2018. októberében ért véget. A kör bezárult. n
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
13
Történetünk története Historia Domus – Perjés Béla plébános feljegyzései III. 1948 január 6. Vízkereszt ünnepe. Az idei házszentelések száma: 21. (Tavaly 12.) Huszonegy házat áldott meg Jézus általam. Bár csak az áldással legalább ezekbe a házakba beköltözne a béke és kegyelem. – Egyébként a plébániának igen érdekes vendége volt, bátyám Perjés Patricius. Kb két hónapon keresztül volt a plébánián vendég. Az idegen misézők könyvében is be van jegyezve a vendég neve: Perjés H. Patrick o.d.c. miss. ap. Archidineris Babylonesis. Rector in Kuweit. Sajnos ismét vissza kellett mennie missiós állomásáig. 10 év után most láttuk egymást először s ki tudja, hogy mikor látjuk egymást újra?
január 11. Kértem az iskolás gyermekek szüleit, hogy iskolatakarításra sziveskedjenek eljönni. Szinte elképzelhetetlen gond az iskola minden anyagi lehetőség nélkül. Az adózás kötelezettek 1/3 része fizette meg adóját. Elképzelhetetlen lekiismeretlen hanyagság. S bármit csinál az ember, nem tud az ügyön segíteni. Szerencse, hogy tüzelőnek van (70 kg fát előbb úgy kellett saját kezűleg ékekkel szétfeszíteni, hogy a fűrészgép felvághassa) és így csukott ablak mellett is folyik a tanítás a katolikus iskolában, amíg ugyan az állam rá nem teszi a kezét. Mert ilyen szelek fújnak … s egyre erősebben fújnak. Bár aki az M.K.P és az Sz. D. P. programját ismerte, az már az első pillanatban listában lehetett. A hangulat (mesterséges ujságokban termelt hangulat) egyre vadabb az egyház ellen. Különösen a Mária-év fájdalmasan érinti a marxistákat, mert ezek tömegdemonstrációs jelleget kezdenek ölteni az Egyház mellett.
február 11. nagyböjt. Éjszaka a szokásos módon megszólalt a nagyharang és jelezte a nagyböjt kezdetét. A mulatozás abbamaradt, bár mindig
van egy két duhaj akinek ilyenkor támad kedve mulatni. De a józanabb, jobb érzésű többség leberregte őket s csendben hazamentek. (A duhaj Tóth Miska.)
május 1.
február 15.
A munka ünnepén 9 órakor volt szentmise.
Ma ismét a mult évhez hasonlóan megtartottuk a foglyok vasárnapját. Ismét nagyon sok férfigyónó és áldozó volt (bár nem annyi mint tavaly … elmult a szomorúság ideje, elmúlik a hála is.) – Az első péntek megünneplése körül örvendetes a fejlődés. Ezt szintén a szent missiónak tulajdonítom. 100-120 között van az elsőpéntekesen száma.
március 10. A Megyés főpásztor rendelete értelmében 12-, 13- és 14-én este 6 órakor kitett Oltárszentség előtt ájtatosság tartandó a hazáért.
március 15. Az ájtatosságokon a hívek elég szép számmal jelentek meg. Március 15-én 9 órakor ünnepi szentmisét mondtunk. A szentmisén is prédikáltam Testvériség! Egyenlőség! Szabadság! – katolikus szemmel. Utána a templom előtt az ünnepi beszédet szintén én mondtam.
március 28. A feltámadási körmenetet Battán sosem nem látott hívősereg. Nyugodtan el lehet mondani, hogy mindenki ott volt.
április 18. A tantestület az iskola javára előadta Gárdonyi Géza Annuska című színjátékát. Kétszer adták elő és a szokásos anyagi és erkölcsi siker nem kifejezés darabunkra. Persze a motabilis szereplőknek nagy része volt benne, hogy a darab ilyen sikert aratott, az alakítások felejthetetlenek: Keveházi Irén: Annuska, Kácser Terus: Sári, Pável Nándor tanító: Balogh Miklós, Kővári Jancsi: Vas Imre, Miákics Feri: Plébános, Hajmár Imre tanító: János barát, Köllő Pityu és Stiek Tóni, Jászberényi István, Kővá-
ri Anna, Szegedi Margit: kisebb szerepek. 1000 forinton felüli bevétel.
május 17. Pünkösd hétfőn a szokásos létszámban kirándultunk ill elkalandoztunk az ercsii kápolnához.
május 27. 10 éves jubileum. Szerdán az esti harangszó után fél órán keresztül szóltak a harangok a jubileum alkalmával és eszünkbe juttatta a 10 év előtti csodálatos szép ünnepségeket. Ma hívtam össze az elsőáldozó gyerekek szüleit is megbeszélésre.
május 30. Ujházi Gergelyné adományozott egy kis harangot a portának. Csúcs István urat küldötte ki Püspök Atya a harang megáldására. A harang neve: Szent István. A faluból kocsival és gyalogosan is jöttek ki hívek a pusztaiak kedves kis ünnepére. Igaz hogy az eső jól eláztatott bennünket, de az örömünket a rossz idő sem tudta elvenni. Pár szóval itt emlékezek meg Franciskai híveimről is. A front után kápolnájuknak csak a romjai maradtak meg. Zoltán pusztán volt ezután egy ideig a szentmise. Persze fuvarhiány miatt csak rendszertelenül. Nem is nagyon szívesen jöttek Zoltánba. Végre is addig erőszakoskodtak és iparkodtak, amig az egyik volt cselédlakás közfalát kibontva egy kis kápolnát formáltak. Azóta itt vannak a szentmisék. Egy fapódiumot csináltattak, könyvtartót csináltattak, gyóntatókat. Egyszóval zavartalanul folyhattak a szertartások. Sajnos a férfinépség nem nagyon érdeklődik a vallás iránt, s csak egy két jólélek a motor. A kölcsönös féltékenykedések, cívódások akadályozzák itt is a munkát.
14
SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER
június 6.
augusztus 15.
Elsőáldozás a szokásos módon a lehető legnagyobb ünnepséggel. 20 elsőáldozó. Utána szeretetreggeli.
Augusztus 12-13-14-én rózsafűzér litániákkal készültünk a Mária év bezárására. 14-ére önkéntes szigorú böjtöt hirdettem. 15-én szokás szerint Ercsibe volt szentmise.
június 27. Búcsú napja. László kiváló ünnepe. A búcsú itt túlságosan simplex, lélek és hangulatnélküli: „fénypontja” az esti bál, ahol legalábbis csak a fiatalon vannak jelen. Valamit ezzel is kellene már csinálni. Tartalmat önteni.
június 20. Zsúfolt programu nap. Te Deum. Év végi hálaadás. Tulajdonképpen az iskola már nem a miénk. Június 16-án életbelépett az államosítás. Az idő nem alkalmas arra, hogy az államosítás körüli herce-hurcáról írjak. Idegzetileg is tökéletesen kimerítettek ezek a hírek, főleg az utolsó napok. Állandó bizonytalanság, lebegés, tájékozatlanság – még a felelős fórumoknál is – vacakolás, terror, fenyegetőzés jobbrabalra, ezek jellemzik a napokat. A halál ezekhez az idegizgalmakhoz képest nyugalom. Az iskolát az utasításokhoz híven lezártam, s a kulcsokat magamhoz vettem. – A zárat feltörték és az iskolát birtokba vették. Átadtam a „legvallásosabb” a kis Jézus Színe zászlót. –
június 27. Ludasi házaspárnak volt 50 éves házassági évfordulójuk. Kedves kis ünnepség. Ez amióta itt vagyok a második 50 éves jubileum. Ugyancsak ma hirdettem ki az Egyházközség anyagi helyzetének új alapokra való megindítását. Az iskolai adó megszünt, a községgel való közös adókezelésünk is megszünt. Ezentúl önkéntes megajánlások lesznek. 21 kerületre osztottam a falut. Minden kerület élén egy asszony áll, aki végigjárja a rábízott családokat és megkérdezi, hogy 1948 évre saját jószántából mennyit szán egyházközösségi célokra. Ez alapján elkészítjük a költségvetésünket. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az eredmény.
június 16. Kármelhegyi Boldogasszony ünnepére felhívtam a skapuláré tagok figyelmét. Az eredmény a szentáldozásokon meg is látszott. A megjelentetéshez köszönjük a százhalombattai Római Katolikus Plébánia együttműködését és segítségét. (A szerk.)
augusztus 29. Ma hirdettem meg, hogy az Oltár egylet még megpróbál összeszedelődzködni. Persze hogy vajon lesz-e eredménye a felhívásnak nem tudom. 1945-ben is megpróbáltam, de sajnos nem nagy sikerrel. Mindenesetre első vasárnaponként a Szentszégimádási imát megtartjuk.
szeptember 5. Mától kezdve a szentmisék reggel 7 órakor kezdődnek, hogy a gyerekek a tanításra pontosan megjelenhessenek. Ugyancsak a mai naptól kezdve Pausch P. alapján ismertettem a liturgiát.
október 1. Kezdődnek a rózsafűzér ájtatosságok. A rózsafűzér a Szent Szűz fatimiai jelenéseken kifejezett szándék szerint végezzük minden tized után, hozzá fűzve ezt a kis fohászt: „Ó Jézusom, bocsátsd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől s vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.” Úgy látszik, az önkéntes felajánlások jobban beválnak, mint a kötelező adók!! Egy kis politikum: egyre erősebben zajlik ismét a világ. „Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a Szenthonban…!” Ki tudja merre, merre visz a végzet? – az emberi butaság?!
október 15. Esperesi látogatás napja. Nagy Ipoly kerületi esperes tartja hivatalos visitjét. Csütörtökön este vonattal érkezett. Kinn voltam eléje a vasúton. Másnap reggel ¼ 7 órakor én miséztem. 7 órai hivatalos szentmisét pedig az Esperes mondotta. A szentmisén a gyerekek énekeltek, a változó részeket pedig én olvastam fel. Máma azonnal megtartottuk a templomban a vizsgálatot. Úgy a kedves szentmisével, mint a templom abszolút rendjével és tisztaságával a legteljesebb mértékben meg volt elégedve. Utána következett a hivatal vizsgálat. Itt is mindennel „ajour”-ban vagyok. A templomatyák és a házi jegyző úr is hivatalosak voltak a délelőtti vizsgálat-
ra. Hála Istennek a pénztár körül is teljes rend van. Az esperes úr este utazott haza, miután a két templom honatyáinál tisztelgő látogatást tett (borkóstoló).
október 23. Október 16-17-18-19 Székesfehérvárott tartottam lelkigyakorlatot a fémiparista diákoknak. A lelkigyakorlat alatt Horváth Kálmán helyettesített.
október 31. Krisztus király vasárnapja. A szentmisét a szokásos ünnepélyességgel tartottuk meg. A szentmise előtti ünnepséget még meg is toldottuk megáldási szertartással. Új kenyeret, bort koszurút stb. megáldottam. Ez volt a befejezése a szemináriumi ülésnek is. Eredménye kb 10 kg tengeri 205 frt. 60 kg bab, 60 kg burgonya, 40 kg hagyma. 1200 hívőből elég szép. Ma adta át az iskolát a Mogürt, amelyet rendbehozott: dobogót (4 db), asztalt (4 db), szekrényt (4 db), széket (4 db) s faliképet adtak, bevezették a villanyt, megjavították a padtetőket. Az államtól is kaptak kb. 10.000 frt. segélyt. Úgy, hogy most nagyjából rendben van az iskola. Megvalósult a régi álmom: az irodaszoba. A falu ezek ellenére nem nagy érdeklődést tanusított az iskola átadása iránt: alig voltak. Természetesen kutatni kezdték az okát s a végző konklusio a szokásos: a sötétben bujkáló fekete reactios pap az oka. Igaz, hogy én nem voltam ott, de a kimentő okomat el kellett fogadniuk: esperesi meghívó ugyanakkori gyűlésre. (Folytatjuk)
SZÁZHALOM
Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Megjelenik havonta Felelős kiadó: a Hírhalom Egyesület elnöke Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Százhalombatta, Avar köz 2. E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Telefon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2559-9860
Nyomdai munkák: Hírhalom Egyesület, Százhalombatta
Látogasson el elektronikus oldalunkra!
www.szazhalom.hu
GALÉRIA
Százhalom
Minden kedves olvasónknak jó egészséget, kellemes karácsonyi ünnepet és boldog új esztendőt kívánunk!