Százhalom - 2018. október

Százhalom Fogadóóra: Közös dolgaink

Szegedinácz Anna: Anyám hangja

Kerekasztal: Mesterségük címere?

VI. ÉVF. 59. SZÁM

2018. OKTÓBER

A Napra lehet nézni!

Fotó: MET

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Közös dolgaink: Sinka László fóruma • Anyám hangja: rendhagyó találkozás • Átadták a Dunai Solar Parkot • Kerekasztal: Mesterségük címere • Hej ercsi rácok, bunyevácok: Szili Istvánné könyve • Múltkeresők: Tauser Péter civil régész • Volt egyszer egy nagy háború: Milován Arzén • Civil közösségek: Hulladékkommandó • Eleven történelem II.

AZ I. VILÁGHÁBORÚ 1918. XI. HÓ 11-ÉN 11 ÓRAKOR ÉRT VÉGET

SZÁZ HALOM ŐRZI AZ ÁLMUK Egy kis falu a nagy háborúban 1914–1918

Történetünk egy békés, a mindennapjait a Duna partján élő közösségről szól, amelyet 1911-ig még vasút sem kötött össze a nagyvilággal. Művelték a földet, hajnalban keltek, megetették az állatokat, tavasszal, nyáron, ősszel befogták a lovakat a szekér elé és mentek a határba. Tették a dolgukat, szüreteltek, letörték a kukoricát, elvermelték a zöldséget, készítettek az állatoknak télire is élelmet, de saját maguknak is. A kamra megtelt babbal, befőttel, az almát, körtét ládákban tárolták újságpapír között. Hordóban állt a savanyított káposzta, ami kitartott egészen tavaszig. Decemberben, januárban, februárban minden hajnalban valamelyik udvarban

visított a disznó, aminek a vágásánál segített szomszéd, rokon. Az asszonyok, főztek, mostak, takarítottak, nevelték a gyerekeket. A munkások egy része a téglagyárba járt dolgozni, másik része a vasúttal ingázott a pesti és Pest környéki munkahelyekre. Pap, jegyző, bíró, a képviselők, tanító, földesúr, gyárigazgató, a tisztviselők, az orvos, a módosabb gazdák alkották a falu vezető rétegét. Mindenkinek megvolt a maga helye ebben a közösségben...

Hírhalom Könyvek Megjelent 2014-ben, 74 oldalon Százhalombatta

A MATRICA MÚCEUM KIÁLLÍTÁSA A NAGY HÁBORÚ CÍMMEL 2018. NOVEMBER 12-ÉN NYÍLIK

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

3

Lakossági tájékoztató az Óvárosban

Közös dolgaink 2018. október 15-én Sinka László alpolgármester, az Óváros települési képviselője lakossági tájékoztatást tartott elsősorban a Duna part rendbe tételéről, különös tekintettel a parti fák sorsáról, valamint a posta hivatal újra nyitásáról.

A tájékoztatón részt vettek az önkormányzat részéről: Vandlik Csaba a műszaki irodától, Szalai Attila képviselő, Klimsa Arthúr képviselő, Nagy Balázs képviselő, Janovszky Károly a SZÁKOM igazgatója.

A KÖVIZIG (Közép Magyarországi Vízügyi Igazgatóság) részéről Tóth Zsolt.

Sinka László elmondta, hogy a tájékoztató lakossági kérésre jött létre. Azt is, hogy az állami erdészetnek 10 évente kellene felülvizsgálnia, hogy milyen állapotban vannak a fák, de ez eddig nem történt meg.

Most úgy néz ki, hogy sikerül megegyezni, hogy a több éves elmaradást bepótolják. Átnézik a fákat és ami veszélyes és betegnek tűnik kivágják.

A gond csak ott van, hogy nagyon sok fát jelölték kivágásra, mindegy a faállomány 70% -át.

Tóth Zsolt ismertette a KÖVIZIG álláspontját. Ez a tájékoztatás lakossági nyomásra jött létre, mert sok a parton a veszélyes fa. Eddig ezeket az önkormányzat tisztségviselői vágták ki. Azt is, hogy egy fa kivágása kb. 150 ezer forintba kerül. Ezt nem kell a városnak kifizetni, mert a fákat elviszik, de a kisebb ágakat és a már kidőlt fákat a lakosság elviheti.

Az igazán őshonos fa kevés van ezen a területen, ezért a fásítási terv szerint a ki-

vágandók helyére ilyeneket szándékoznak ültetni.

Az első szakasz a téglagyártól a játszótérig tart, ahol a munkát még az idén megkezdik.

A Közösségi Ház nagyterme megtelt érdeklődőkkel, ahogy azt már a faluban megszokhattuk. A kérdezők elmondták, hogy nem értenek a fákhoz és elfogadják a szakember véleményét, de kétségeik vannak, hogy ennyi fát ki kell vágni. Úgy gondolják, hogy a vége tarvágás lesz és a Duna parton nem marad fa. Az újaknak több évtized kell, amíg megnőnek.

Van-e mód, hogy esetleg műszeresen vizsgálják meg melyik fa menthetetlen, mert erre más évek óta van lehetőség és nem szemrevételezés alapján.

A jelenlévők megjegyezték, kizárólag arról esett szó, hogy a fák életveszélyesek. Szeretnék látni az árvízvédelmi hatástanulmányt vagy az ezzel kapcsolatos szakvéleményt, miszerint számításba vették-e, hogy a fák kivágásával valódi életveszélyes helyzet valósulhat meg a Duna áradásakor. Ezen fáknak és környezetük-

esetet okozzon, de eltudja dönteni, hogy melyik fát kell kivágni.

A jelenlévők nem voltak a válaszokkal igazán elégedettek, mert az utóbbi időben más helyen és más okból nagyon sok fát veszített a város, ami mindig híres volt, hogy olyan a rengeteg növény miatt, mint egy zöld oázis. Az ide látogatók csodálni tudták, mint ahogy így is emlegették Százhalombattát, mint „virágos várost” Eddig is a Duna part évenkénti kaszálása milliókba került a városnak, holott nem is tartozott a feladatai közé.

A megegyezést még el kell fogadni a testületnek, és onnantól folytatódhat a további tárgyalások.

A másik központi téma volt a már évek óta bezárt posta újra nyitása. A civil szervezetek és a képviselők is évről – évre szorgalmazták, hogy a falunak szüksége van postára. Hosszú és eredménytelen tárgyalások után most teljesülni fog a lakosok kívánsága és újra lesz postája a falunak.

Erre az összeget 15 millió forintot az önkormányzat már el is különített. Janovszky Károly a SZÁKOM igazgatója elmondta,

nek jelentős hullámtörő, jégfogó és folyást lassító hatásuk van. Kivágásukkal a terület közvetlen közelében lévő házak árvíz esetén az eddiginél is nagyobb veszélyben lesznek.

Tóth Zsolt válaszában elmondta, hogy a KÖVIZIG őt jelölte ki a munka felelősének, és ő nem vállalja, hogy egy kidőlt fa bal-

hogy még az idén elkezdik az átalakítást az orvosi rendelő épületében, és talán elképzelhető, hogy karácsony előtt meg is nyílik.

A tájékoztatón a továbbiakban még elhangzottak kérdések és válaszok aktuális gondokkal kapcsolatban.

Szabó Gábor

4

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

Közel 9000 háztartást lát el energiával a Dunai Solar Park

A Napra lehet nézni Sikeres próbaüzem után elindította kereskedelmi termelését Magyarország jelenleg legnagyobb naperőműve. A MET Dunai Solar Park a MET Csoport első megújuló energia-beruházása, közel 9000 háztartás ellátásához elegendő villamos energiát termel. A naperőmű, amelynek kapacitása 17,6 MW, részben a vállalatcsoporthoz tartozó Dunamenti Erőmű ipari területén épült meg.

A MET Csoport a beruházás előkészítését 2016 elején kezdte meg, a tervezési-engedélyezési folyamat pedig 2016 augusztusában indult. Közel kétéves előkészítést követően az építkezés alig egy év elteltével, 2018 augusztusábanfejeződött be. A

sikeres tesztidőszak utána MET Dunai Solar Parkmár kereskedelmi üzembentermel.

A MET Csoport a 25 millió euró értékű beruházást piaci alapú banki projektfinanszírozás bevonásával, állami támogatás nélkül hajtotta végre. A legújabb technológiákra épülő naperőmű várható élettartama legalább 25 év, amely időszak első húsz évére a kötelező átvételi (KÁT) engedély szerinti szerződés biztosít árbevételt.

A beruházás a Dunamenti Erőmű peremterületén, illetve egy korábban halgazdaságként működő területen épült meg, így új, értékteremtő funkciót biztosít az eddig kihasználatlanterületeknek. „A MET Csoport új üzleti stratégiájának egyik kulcseleme a sokoldalú eszközportfólió kiépítése, amelynek elengedhetetlen része a megújuló energiaforrások felé nyitás. A fenntarthatósági szempontok mellett üzleti fantáziát és jövedelemtermelő képességet egyaránt látunk benne” – mondta a MET Dunai Solar Park ünnepélyes átadója után Horváth Péter, a MET Dunai Solar Parkügyvezetője, egyben a MET Power üzletfejlesztési

A MET Csoportról A svájci központú MET Csoport európai integrált energiavállalat, tevékenysége kiterjed a földgáz-, az áram- és a kőolajpiacra is. Leányvállalatai révén 15 országban van jelen, 23 nemzetközi kereskedelmi ponton és 28 ország gázpiacán aktív. A MET Csoport tulajdonosai a vállalat vezetői és alkalmazottai, többségi tulajdonosa Lakatos Benjamin vezérigazgató. A cég több mint 1700 munkatársa összesen 32 nemzetiséget képvisel. igazgatója. Hozzátette: „Százhalombatta kiváló, már kiépített ipari adottságokkal bír, a MET Dunai Solar Parknak ideálisabb helyszínt nehezen találhattunk volna.” „Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy városunk ad otthont Magyarország egyik legnagyobb naperőművének. Százhalombatta energiatermelésének új mérföldköve a MET Csoport beruházása, amely tisztán zöld fejezetet indít el városunk életében” – mondta Vezér Mihály, Százhalombatta polgármestere.

A MET Dunai Solar Park az első eleme a MET Csoport hazai megújuló portfóliójának.A vállalattovábbi befektetéseket is tervez, összesen 50–100 megawatt beépített teljesítményű napelempark n létrehozása a cél Magyarországon.

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

5

Hej ercsi rácok, bunyevácok Megjelent Szili Istvánné könyve Ez év novemberében jelenik meg Szili Istvánné Viczkó Tímea helytörténész könyve, a Rácok Ercsiben. Mindig öröm olyan egyesület számára mint mi, ha megjelenik egy hasonló jellegű könyv.

Szili Istvánné Tímeát több évtizede ismerem, tisztelem tudását és elkötelezettségét szülőfaluja múltja iránt. Rác családban született Ercsiben. A könyv ajánlójában leírja, hogy már nagyon kevesen beszélik a nyelvet a saját családjában is. Megtanult rácul írni és olvasni, méghozzá egy battai szerb tanító, Csupics Demeter jóvoltából, aki Ercsiben tanított és indította el a rác nyelvtagozatot.

Egyik őse, Mészárovics Miklós az 1810es években szerb pópa volt Szentendrén. Édesapja, Viczkó Simon minden nap hajnaltól már szerbhorvát zenét hallgatott a belgrádi adón a rádióban, ami abban az időben merész dolognak számított. Ezen a zenén nőtt fel.

- Ilyen családban felnőni óhatatlanul hatással van már a gyermekre is. Mikor kezdődött, hogy kilépj a családból egy nagyobb közösségbe?

- A rokonaimmal vasárnaponként a nyolc órakor kezdődő rácmisére jártunk.

Egyre nagyobb kíváncsisággal hallgattam a kóruson énekelő asszonyokat. Nyolcévesen úgy gondoltam köztük van a helyem, felmentem a kórusra, elmondtam, hogy szeretnék velük énekelni. Nagy örömmel fogadtak és ott is ragadtam harminc évre.

Nemcsak ők de nagyanyám is sokat mesélt a régi szokásokról, az életükről. Beszélni már nem tudok igazán rácul – apám, Viczkó Simon – még igen, de családi ünnepekkor akik nem tudták a nyelvet azok is rácul köszöntötték egymást.

A mai napig is élnek ezek a hagyományok, a gyerekek is ismerik, mert ebben nőnek fel, benne élnek. Ilyen ünnepek a karácsony, a húsvét, a búcsú, a farsang, a nagy rendezvények, a dalos találkozók.

Sajnos az 1980-as évek végére már

minden kórustagot kikísértem a temetőbe, ami fájdalmasan érintett.

- Joggal adódik a kérdés, hogy miért nincs az óvodákban és az iskolákban nemzetiségi nyelvoktatás? Egy népet alapvetően két dolog köt össze: a nyelv és a vallás. Az összlakosság hány százalékát teszi ki a magukat rácoknak vallók?

- 1996-ban 5%, 2018-ban sajnos már ennél kevesebb. Érdekességképpen elmondanám, hogy ma 2018-ban még most is 40 olyan ember él Ercsiben, akiknél –

visszahozni az oktatásban a nyelvismeretet. Megkockáztatom, hogy még mások is szívesen tanulnának nyelvet. Ma már szinte kötelező a nyelvtudás, minél több nyelvet ismer valaki annál nagyobb a tudása.

- Folytatva a történetet, aki egyszer már egy közösség tagja volt nehezen tudja elengedni ezt az életformát. Mi volt a következő lépés?

- Ercsiben már a török időktől maradtak fenn olyan nevek, amit számos irodalmi mű ihletője lett, ilyen Szapáry Péter neve is.

Szili Istvánné és fia, Márkó

az 1600-as évek óta, amikor a rácok Magyarországra jöttek – nincs beházasodás.

1960-ban körülbelül 250-en voltak, akik írtak, olvastak, beszéltek rácul. A gyakorlás hiánya, valamint a vegyes házasságok gyakorisága eredményezte, hogy a gyerekek már csak magyarul tudnak.

A kérdésedre felelve nagyon jó lenne

1992-ben megalakult a honvédség tiszt, tiszthelyettes és polgári dolgozóinak állományából, főleg ercsi születésűekből a Szapáry Péter Honismereti Szakkör.

1991-től én voltam ennek a Helyőrségi Klubnak az igazgatója. A szakkör célja a természeti és épített örökségnek a megisè

6

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

merése, megóvása, a népi és szakrális értékek megmentése. Elsőként egy kiállítást rendeztek „Ercsi relikviái” címmel. Ezen felbuzdulva létrejött egy Helytörténeti Gyűjtemény, aminek anyagát főleg ercsi rác családok adták össze, de sokat segítettek a százhalombattai „Matrica” Múzeum munkatársai is.

Mivel a rác misék megszűntek, valamivel pótolni kellett, így jött létre 1996-ban a Honismereti Szakkör szervezésében, annak önálló kiegészítő részeként az Ercsi Rác Klub amelynek a vezetője lettem.

Tagjaink mind a negyvenketten lányok ás asszonyok voltak. Havonta jöttünk ös�sze, énekeltük, verseket mondtunk, imádkoztunk. Ezek a klubdélutánok nagyon népszerűek lettek, mert a tagok már a családtagjaikat is elhozták. Szívesen mozdultunk ki Ercsiből, városokat, skanzeneket látogattunk, kirándultunk és ismereteket is

a helyőrségi laktanya Csapat Művelődési Otthon könyvtárának a vezetője.

Lehetőségem volt hosszú éveken át az anyaggyűjtésre, annak rendszerezésére.

Beszélgettem idős emberekkel, járta a családoknál. Rám bíztak sok olyan iratot, imakönyveket, amelyeket gyűjtő munkámban felhasználtam. Így maradtak meg a család vezeték és keresztnevei, a rokoni kapcsolatok, a történetek és ami nagyon fontos a fényképek, amit minden család kincsként őriz. Tudom, hogy ma már furcsának hat de én mindent kézzel írtam.

A gyűjtést a rendszerezést magam végeztem, amihez azonban kellett a családom, Szili István, Márkó és Adrián hathatós támogatása, türelme, Bátki József, Felker Mária, Somogyi Péter, dr. Szilágyi József, Krasznay Tünde Farszky Irén technikai munkája, valamint Krasznay István folyamatos ösztönzése.

szereztünk egyben. Évente búcsúkor megrendeztük a „Ráchorvát Nemzetiségi Napokat”.

Az Ercsi Rác Klub öntevékeny, önerőből működő civil szerveződés. A nagyrendezvényekhez a helyi önkormányzattól kapunk támogatást. Fő támogatunk főleg a családi érintettség miatt is Ercsi lakossága.

Itt most nem is tudnám hely híján felsorolni minden ténykedésünket, de a könyvben minden benne van.

- Egy ilyen könyv megírása, mint a Rácok Ercsiben nem kis gyűjtőmunkát, történelmi tudást igényel, kik segítettek ebben? Mi az eredeti foglalkozásod?

- Könyvtáros vagyok, 26 évig voltam

- Sokan nem is tudják, hogy mi a különbség a rác és a szerb elnevezés között?

- Alapvető különbség, noha egy a nyelv, hogy a szerbek, ortodoxok és más az írásmódjuk, a rácok katolikusok. Az ercsi rácok bunyevácok, ahogy Bátya, Dusnok, Érd és Tököl településeken is. A rácok, akik eredetileg illirek voltak – csak Magyarországon nevezték őket később rácoknak – még a magyarokkal történő találkozás előtt csatlakoztak a Római Katolikus Egyházhoz, a szerbek viszont a bizánci keleti kereszténységet választották. Így a szerbek kulturálisan mindig a Balkánhoz tartoztak, a horvátok csupán földrajzilag.

- Civil szervezeteknél mindig nagy gond a pénzen kívül az utánpótlás kérdése. Nálatok

hogy történik ez? Esetleg a családban van aki tovább viszi a hagyományok ápolását?

- Az egyik fiam, Szili Márkó a Zorica Tánc­csoport vezetője. A csoport 2007 őszén alakult azzal a céllal, hogy továbbvigyék a hagyományainkat, amelyek igen gazdag múltra tekintenek vissza. A tánccsoport tagjainak többsége azon családok leszármazottjai, aki az 1630-as években a török elől menekülve Ercsiben telepedtek le. Az együttes 11 éves, de már több elismerést kaptak. 2011-ben és 2014-ben a Fe­jér Megyei amatőr tánccsoportok minősítő fesztiválján ezüst fokozatot kaptak, majd 2015-ben szintén az amatőr csoportok számára rendezett Népek zenéje, Népek Tánca fesztiválon kiemelt arany minősítést.

Az Ercsi Rác Klubban tényleg gondot jelentett az utánpótlás kérdése, de tagjaink gyermekeiből, unokáiból létrejött a Jorgovani Rác Kórus. Más módon de tovább él bennük a hagyományaink őrzése.

- Láttam már táncolni az együttest és mindig megcsodáltam, nemcsak a tánctudásukat, de a szebbnél szebb ruhájukat. Csak rác népi táncot mutatnak be vagy a rokon népek táncait is? Manapság egy saját ruhát is képtelenség varratni, kik varrják és hol ezeket a csodás ruhákat?

- Nemcsak rác koreográfiát mutatnak be, hanem horvát, dalmát, szerb és makedónt is. A ruhákat Szabadkán varrták teljesen autentikus stílusban. A legutóbbi tíz lány és 10 férfi ruhát Törökországban varrták.

- Hivatalosan még úgy tudom nem mutatták be Ercsiben a könyvedet. Mikor kerül rá sor?

- 2018. november 23-án 17 órakor a ercsi Művelődési Házban. Mindenkit szeretettel várunk Battáról is.

Jankovits Márta

Szili Istvánné Viczkó Tímea munkásságát Ercsi Város Önkormányzata Közművelődési Díját kapta 1997-ben, és Ercsi Városáért díjat 2010-ben. 2011-ben Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere elismerő oklevelét, 2017-ben Orbán Viktor miniszterelnöktől Nemzetiségekért Díjat az Emberi Erőforrások Minisztériumának közreműködésével.

Díszoklevelet kapott Ercsi városától a Szapáry Péter Honismereti Szakkör és az Ercsi Rác Klub.

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

7

Óvárosi Nyugdíjas Klub

Komáromban jártunk Kora reggel 7 órakor indult az autóbusz, az óvárosból, mely a klub tagjait Közép-Európa legnagyobb újkori erődítményéhez vitte. Kiválóan felkészült idegenvezetőnk először arról beszélt, milyen védelmi szükséglet hívta életre az erőd megépítését, majd hogyan változott maga az erőd épületegyüttese az idők folyamán.

Végig kalauzolt bennünket azokon az épületrészeken, bemutatóhelyeken, kiállításokon, melyek a Monostori Erődöt megismertették velünk. Megtekintettük az udvari ágyút, az istállókat, legénységi és tiszti szállót. Életképeken ismerhettük meg a monarchia és a szovjet megszállás időszakának jellemzőit.

A komáromi erődöt a nyugatra - keletre irányuló hadiút tette fontossá. A komáromi erődrendszer legnagyobb elemeként a Monostori erőd 1850-1871 között épült. Az erőd kora, típusa, mérete mérnöki értékei alapján egyedülálló példája a közép-európai katonai építészetnek. Falait szabálytalan alakú, mészkő ciklopkövek alkotják, ezáltal jóval erősebb. Az alacsony falakat, bástyákat, az épületek tetejére felhordott több méter vastag földréteg védte az ágyúzástól. A monarchia idején főleg igáslovakat tartottak benne. A 155 etetőből a kivonuló Szovjet Hadsereg pusztítása után csupán 12 maradt épen. A hadvezetés lőszerraktárnak használta. Többezer vagonnyi hadianyagot tároltak itt. 1945-1990-ig használták. A lőszert vasúti pályán szállították az erőd udvarába.

156 méteres folyosó kötötte össze a legénységi szálló körleteit. * Mivel az épületnek ezen a részén fűtés nincs, csak márciustól-novemberig tekinthetik meg a látogatók a monarchia-korabeli és a szovjet időszak alatt szolgáló, a katonák lakóterét bemutató „élettér” kiállítást.

A szobákban 20-30 „bakát” szállásoltak el. Ágyaik párosan álltak egymás mellett. Egyetlen vaskályhával fűtötték. Minden második körlethez egy zárka is tartozott a „renitens” katonák megbüntetésére.

A Monostori erőd megtekintése azok számára is különleges élmény, akik idegenkednek minden olyantól, amely a háborúkkal, háborúskodással kapcsolatos dolog. Ebben az esetben külön jó hír számunkra, már múzeumként, kiállítóhelyként funkcionál csupán.

Az erőd belső megtekintése után végigsé-

táltunk a tetején, majd a fogadó épületrészben megnéztük hajótörténeti kiállításukat.

Benne az „Aranyember” filmjében használt hajó makettjét, a Szent István hajó modelljét és másokat. Láthattunk itt életképeket a polgári Komáromról is.

Mire végignéztük az erőd látnivalóit, alaposan megéheztünk. Étvágyunkat egy igen kellemes, nagyon jó színvonalú önkiszolgáló étteremben csillapíthattuk.

Délután átmentünk a Duna túloldalára.

Rév-Komárom (Komarno) belvárosa – városközpontja – olyan csodálatosan megújult, igazi meglepetés volt számunkra. Szabad programkamként mindenki választhatott, mivel tölti el a rendelkezésünkre álló három órát.

Először a Selye János Egyetem gyönyörűen felújított épülete nyűgözött le, melyet több célra használnak. A mellette lévő hangulatos kertben van az a csepp alakú különleges épület, amelyben az üvegfelület – mintegy építészeti tréfaként – szabadtéri színpadot rejt. A nézőtér alatti kapun átsétálva jártam körbe.

Miközben körbe csavarogtam a belső városrészt, megcsodálva a szépen, színesen helyreállított régi épületeket, köztereket, jutott idő arra is, hogy besétáljak az Európa udvar hangulatos közegébe. Megtekintsem a Duna Menti Múzeum számos kiállítását.

A múzeum – állami intézmény lévén – nem fogad el forintot. A belépőjegyet csak euróért lehet megvenni. Gondoltam visszatérek ezért a főtérre, az enyéimhez – mert nem váltottam itthon eurót –, hátha el tud nekem valaki adni 1-et, mert ennyi lett volna a belépő, amire kedvesen, sajnálkozva a múzeum ma-

gyarul beszélő munkatársa figyelmeztetett.

Miközben mentem lefelé a lépcsőn, a padlón heverve egy 100 eurós pénz ütötte meg a szememet. Gondoltam, milyen peches lehetett, aki elhagyta, visszamentem a múzeum pénztárosához és átadtam neki a pénzt, hogy a lépcsőházban találtam. A kis hölgy megfordította. Nem volt azon semmi. Mosolyogva mondta: - Üres. Játékpénz.

Ezek után visszatérve a csoporthoz és euróhoz jutva, újfent a múzeumba mentem. Akkor megkérdezte tőlem a hölgy, hány éves vagyok, mert 70 felett a belépés ingyenes.

Mivel a nyáron elmúltam 71, így fizetnem sem kellett, beléphettem a kiállítások területére és megmaradt a valutám is. Jókairól, Lehár Ferencről, Komarno történetéről nézhettem végig a gazdag időszaki és állandó kiállításokat.

Megjegyzem, ennek a pénzes tréfának Klimsa Györgyi is áldozata lett, de ő időben felismerte, és az „álpénzt” a szemetesbe dobta.

Mivel a kiállítás megtekintése után még bőven maradt szabadidőm, besétáltam az Európa udvarba, ahol néhány társam egy söröző előtt pihente ki fáradalmait.

Az Európa udvar egészen elbűvölő látnivalókat fed fel számunkra. Apró építészeti csodákat, amiért az ember képes visszamenni ugyanarra a helyre - újra és újra.

A főtéri csatangolás fagyizással kezdődött – forinttért – és fagyizással zárult. Aztán, ahogyan lenni szokott, a csatangoló társaság, sok élménnyel gazdagodva, hazafelé vette az irányt.

Szegedinácz Anna

8

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

Rendhagyó találkozás

Anyám hangja Dr. Poroszlai Ildikó 1987-ben jött vissza GYES-ről. A Barátság Művelődési Központba került a státusza, ott találkoztunk, beszélgettünk terveiről. Rábeszéltem, vegyen maga mellé munkatársnak, mert itt születtem, van helyismeretem, ismerem a falusi embereket, hasznos segítője lehetek munkájában. Így történt, részese lehettem első állandó kiállítása előkészítésének, ahogyan Holport Ágnes, Soproni Sándor régészek és mások is, az akkor még Helytörténeti Gyűjteménynek.

Csodálatos év volt, bár kevés időnk maradt az írott források kutatására. Kész anyag egyedül Ferenczi Illés erősen szocialista világlátással készült dolgozata volt. Nem voltak falusikrónikák, az egyházi anyag kutatása is hosszabb időt vett volna igénybe. Azt nem is tudtuk, hogy a Pest Megyei Levéltárban milyen gazdag kutatni való anyagot találunk majd Százhalombattáról.

Kósa Lászlónál hallgattam néprajzot a főiskolán. Felajánlottam Ildinek, gyűjtök hanganyagot a falusi öregekkel, bizonyára lesz belőle hasznosítható információ. Legyen kép az utolsó száz év történéseiről, szokásairól, hagyományairól, kereskedelemről, kézművességről, mezőgazdálkodásáról, mindarról, ami az emberi életet jellemezte abban a kis faluban, amely nagy hirtelen, tíz év alatt lett város.

Vett nekem egy jó nagy magnót, azzal jártam a faluba hanganyagot gyűjteni.

Szerettem ezeket a találkozásokat azokkal az emberekkel, akik között felnőttem.

Sok értékes beszélgetés, mélyinterjú került a hangszalagokra.

Talán 1990-ben történhetett, a Pest Megyei Levéltár felkért bennünket, készítsük el a település földrajzi neveinek gyűjtését. Megkaptam a feladatot. Volt benne kérés a falucsúfolók kutatására is. Szilágyi Józsi bácsihoz mentem Érd Óvárosába, aki nagyszerű történetekkel

ismertetett meg. Jó idő volt, hazafelé a hegyen jöttem vissza. A halmok környezetében kerítéseket, tetején házakat vagy bennük pincéket találtam. Annyira megdöbbentett, hogy ez a betelepülő népesség ennyire semmibe veszi a falu történelmi értékeit, visszatérve a múzeumba

Ildinek elmondtam a látottakat, elhatároztuk, mindent megteszünk a megmentésükért.

Miközben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságánál begyűjtöttem az addig Holport Ágnes régész által őrzött, készített dokumentumokat –, Ágnes akkor már a Művelődési Minisztériumban dolgozott – felmerült bennem egy nemzeti park ötlete, hiszen itt minden adott volt hozzá, de Ildi régészeti parkot akart.

Arra voltam kíváncsi, vajon milyen értékek vannak a közvetlen környezetünkben, melyek a turizmus figyelmét szűkebb pátriánk felé fordíthatnák. Felkerestem a települések polgármestereit és segítséget kértem tőlük.

A Régészeti Topográfia – mint írott forrás – a települések értékeinek a megismerése és a szájhagyomány állt rendelkezésemre, mert írott források abban az

időben csak elvétve – talán Tökölön és Martonvásáron álltak rendelkezésemre.

Sok hanganyagot gyűjtöttem – Diósd, Érd, Tököl, Ercsi, Martonvásár, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor – településeken.

Gyűjtéseimet később is folytattam, amikor a múzeum megbízást kapott Diósdon egy helytörténeti kiállítás, Tökölön és Ercsiben Helytörténeti Gyűjtemény létrehozására.

Gondoltam, jó haszonnal használják majd fel ezeket az anyagokat történészek, néprajzos kollegák.

Történt pedig egy reggelen, megyek az én munkahelyemre, a bejárati ajtó nyitva. Gondoltam, Ildi megelőzött engem. Ahogy a folyosóra értem és megláttam az irodája ajtaját,azon egy hatalmas tátongó lyukat - ijedtségemben olyan gyorsan fordultam vissza a bejárat felé, ahogyan bírta a lábam.

Igen, jól sejtették, betörtek az épületbe. Mit vitt el a tolvaj?: a lemez szekrényt felfeszítette a kiállításban talált szerszámmal – azt ott is hagyta a tett színhelyén –, némi készpénzt és a magnómat! A kiállításból szerencsénkre semmit.

Lucifer tehát betette mocskos patáját az én történetembe – először.

A rendszerváltás idején találkoztam a Kisgazdapárt vezetőjével, aki éppen Hangya Szövetkezetek újra szervezésén gondolkodott. Kölcsönadtam meghallgatni azt a kazettát, amit Pfeiffer Ádám bácsival készítettem, aki egy ilyen bolt vezetője volt a háború előtt és fontos ismeretekkel rendelkezett a témáról.

Bosszúságomra a hanganyagot sohasem hozta vissza, hiába kértem, fenyegettem. Ádám bácsi pedig meghalt.

Hogy mégis valahogyan „mentsem a menthetőt”, megkértem a feleségét, Ibi nénit, meséljen nekem arról, amire még emlékszik, hiszen férje mellett dolgozott ő is a boltban –gyermekkoromban -, az üzlet államosítása után is.

Egy délelőtt mentem el hozzá. Mielőtt bementem volna a múzeumba, gondoltam veszek két zsömlét, ne haljak éhen.

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

9

A Gesztenyés úti ÁBC-be sem lehetett csomagot bevinni, ezért hát a szatyromat a kicsi riportermagnóval a megőrzőbe tettem le.

Talán két percig tartott a vásárlás. A csomagom kámforrá vált, eltűnt!

Nem hiszem el, gondoltam. Ez a patás már megint betette mocskos lábát az én gyűjtéseim történetébe.

Készítettem egy hatalmas „tacepaót” és ráírtam: Kérem, aki elvitte a szatyromat, benne a riportermagnómat a hanganyagommal, szíveskedjen visszahozni, mert neki ez nem érték, nekem pótolhatatlan!

Talán öt nap után szóltak a boltban, megvan a csomagom. Zárás után találták meg a bolt munkatársai. Áldottam az Eget és őket is. Évtizedek múltak el. Lehoczki Zsuzsi néhány kazettát visszahallgatott, kijegyzetelte, amikor még megbízása volt erre a múzeumtól.

2013-ban keresett meg Jankovits Márta, írjak egy útibeszámolót amerikai utamról. Felvetődött, további cikkeimhez használhatnám ezeket az anyagot is, hiszen azok az emberek, akikkel készítet-

mesélt, ahol éltek. Gondoltam kijegyzetelem, mielőtt áttérnék a többire.

Amikor vissza akartam hallgatni, a kazetta néma maradt. Pont az anyámnál.

Nem akartam elhinni, hogy ez a mocskos patás, már megint beletette lábát a történetbe!

Nagyon elszomorított. Betettem a kazettákat az éjjeliszekrényem fiókjába és vártam a csodára. Néha rájuk néztem és lelkiismeretfurdalásom volt, hogy még nem vittem vissza Balpataki Katinak.

Idén tavasszal találták ki Jankovits Márta és Jován Laci, hogy családtörténeteket írjunk. Bár elkezdtem az apai ág történetét, aztán abba is hagytam, nem volt rá sem időm, sem ihletem igazán.

Kiállításon futottam össze Buzay Jóskával. Szegről-végről rokonok is vagyunk – harmadik unokatestvérek -, az öregjeinkről beszélgettünk. Elmeséltem Jóskának, hogyan jártam anyám hanganyagával.

Felhívta a figyelmemet, van egy cég, aki profi módon tud régi hanghordozókról információt visszamenteni. Gondoltam nagyon sokba kerülhet ez. Ennek ellenére tervem volt, utánajárok a dolognak.

Történt pedig, füvet nyírtam a kertem-

tem, már nem éltek. Hasznos forrásnak bizonyultak.

Anyámmal készített három kazettán kerestem egyik írásomhoz forrást. Meghallgattam az elsőt, nem volt rajta. Nagyszüleimről, gyermekkoráról, a tanyáról

ben. Két pasit láttam megjelenni a kapunál. Az egyik magas, jóvágású férfi volt.

Bemutatkozott. Elmondta, házat szeretne venni, látta a kiírást. Felvilágosítottam, nem a ház, csak a kert egy része eladó.

Ismerős volt a név, megkérdeztem, az ő

cége foglalkozikinformációk kimentésével? Ráhibáztam, valóban. A cég tulajdonosa a testvére. Ő volt a harmadik társuk.

Elmondtam szívfájdalmamat, hogy újságírásra adtam a fejem és éppen az édesanyám kazettájánál mondott csütörtököt a technika.

Felajánlotta, próbaképpen megnézné, ha tudnék neki legalább egyet adni.

Sosem örültem még ennyire a mulasztásomnak, mert a kazetta még mindig a fiókomban lapult. Átvételi ellenében átadtam a három anyagot. Nem ígérte, talál rajta valamit, de megpróbálja. Izgatottan vártam a visszajelzést. Megcsörrent a telefon és közölte a legjobb hírt.

Sikerült kimenteni anyám felvételét. Augusztusra ígérte, elhozza, mert hosszabb nyaralásra készül.

Aztán eljött, rámentette a hanganyagot a laptopomra és meg volt a forrás a családtörténetemhez.

Amikor elindítottam a dokumentumot és megszólalt benne anyám hangja, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem titkolom könnyes lett a szemem, mert ezeket a felvételeket még 1988-ban készítettem vele, amikor már öregen, betegen azon a télen dunafüredi nővérem lakásában tartózkodott, és nekem az életéről, az életünkről mesélt úgy, ahogyan én már nem tudtam volna mesélni nektek róla.

Szegedinácz Anna

10

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

Kerekasztal-beszélgetés

Mesterségük címere?

A kerekasztal-beszélgetés meg­ hívottjai ezúttal százhalombattai vállalkozók, akik helyenként több évtizedet töltöttek el egy-egy szakmai szolgáltatásban. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan ítélik meg vállalkozásuk helyzetét, a képzés, továbbképzés, utánpótlás-nevelés és a vállalkozásfejlesztés kérdésében. Mennyit ér és mire jut egy kisvállalkozó, lakossági szolgáltató, ha battai?

Munkaerőhiány. Ez a fogalom, illetve tény manapság sokkal többször hangzik el, mint a munkanélküliség. Az álláskeresőknek ez jobb hír, mint a munkaadóknak, hiszen mondhatni kedvükre válogathatnak a lehetőségek közül, sokan nincsenek már rákényszerítve, hogy akármilyen állásajánlatot elfogadjanak. A munkaadók helyzete, kiváltképp a kisvállalkozóké viszont sokkal nehezebb lett, hiszen nagyobb anyagi ráfordítást igényel mind a munkavállalók megtartása, mind a leendő munkaerő odacsábítása. Nagy a verseny, amit sokan már nem bírnak. Ezért vagy változtatnak az üzletpolitikán, vagy már egy bejáratott céget hagynak el, hogy maguk is kétkezi munkásként keressék a kenyerüket.

Konkrét példákról van szó. Százhalombattai vállalkozókat kérdeztük a kisvállalkozások, ezen belül a saját cégük jelenlegi, jövőbeni helyzetéről. Hogyan látják a jelent, milyen közel- vagy távoli jövőt jósolnak, várnak? Nem árulunk el sokat, ha annyit már az elején kijelentünk, a helyzet szerintük nem túl rózsás.

Holéczi Béla, aki évtizedek óta autószerelő, arra kényszerült, hogy felhagyjon a személyautók javításával. Ma már kizárólag kisteherautókkal foglalkozik. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a lakossági igény egyre nagyobb, az ügyfelek pedig mindent gyorsan és ha lehet, akkor olcsóbban szeretnének. Munkaerő viszont alig akad. Mondhatni, nincs. A nyomás viszont egyre nagyobb volt, és neki is csak 24 órából áll egy nap. Komoly döntést volt kénytelen meghozni.

“A város lakossága majdnem húszezer fő. Ha minden családban van egy autó, akkor ki lehet számolni, hogy ez Százhalombattán hét-nyolcezer autót jelent. A nyomás már akkora, hogy nem lehet teljesíteni az ügyfelek kéréseit. A feszültség pedig emiatt egyre nagyobb volt. A fő ok pedig, hogy

Holéczi Béla

nincs olyan képzett szakember, akit érdemben tudnék alkalmazni, ráadásul jelentkező sincs. Ezért inkább félreállok, minthogy naponta azzal küzdjek, hogy az ügyfelekkel tisztázzam a nézeteltéréseket.”

Holéczi Béla hozzátette, hogy nehéz helyzetben vannak az autószerelők, hi-

szen olyan döntéseket kell meghozniuk, ami megfelel az ügyfeleknek és megfelel az alkalmazottaknak is.

“A munkavállaló szakadásig vinné haza a pénzt, de az ügyfél nagyon szerény költségvetésből javíttatja az autóját. A vállalkozónak kellene egyeztetnie az érdekeket, de az ellentétek óriásiak. Nem tudjuk teljesíteni a magas bérigényeket, mert nem tudunk annyit elkérni egy-egy munkáért, amennyiből futná rá.

Mátrai Zoltán viszont épp az autószerelést választotta, annak ellenére, hogy ő az egyik százhalombattai étterem tulajdonosa. Nem teljesen hagyta ott a vendéglátást, hiszen még mindig ő a tulajdonos, de előretekintett és a biztos jövőt már nem ebben látta. Szerinte bár mindkét vállalkozási forma nehéz helyzetben van jelenleg, autószerelőként még mindig sokkal jobb.

“Az emberhiány egy olyan szintre lépett, hogy inkább kitanultam egy szakmát, amit akár egyedül is el tudok végezni. Hosszabb távon a családom jövőjét úgy tudom biztosítani, ha nincs szükség alkalmazottakra, mivel lassan már nem lesznek. Bár az autóiparnak is megvannak a hátulütői, de a vendéglátás hatványozottabban ros�szabb helyzetben van. Igen, az autóiparban is komoly problémákat okoz egy-két alkalmazottnak az elvesztése, viszont egy étteremnél egy-két ember velvesztése akár az üzlet végét jelenti. Autószerelőként még è

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER mondhatom azt az ügyfélnek, hogy a kocsija egy hét múlva elkészül, de ha rendel egy pizzát, akkor nem mondhatom, hogy vasárnap kettőre tudom kivinni.”

A vállalkozások a problémára adható egyik megoldása lehetne, ha saját maguk képeznék ki a munkaerőt. Ezzel korábban éltek is, de a stúdióban ülő vendégek kivétel nélkül azt mondták, mára nincs kit kiképezni. Ráadásul már a pályakezdők bérigénye is olyan magas, hogy azt kitermelni szinte lehetetlen. Mátrai Zoltán szerint helyi munkaerőt találni pedig ugyancsak nagy kihívás. Vendégmunkásokat idecsábítani, mint mondták, szintén nehéz feladat, hiszen szálláslehetőség nem sok adódik.

“Ha tudnánk is vidékről felvenni embereket, nem tudjuk őket elszállásolni, hacsak nem építünk nekik valamit saját pénzből, ahol tudnak lakni. Én ezt próbáltam az étteremmel, de se vidékről, se Ukrajnából, se a Vajdaságból nem tudok embereket ide csábítani, a román állampolgárok pedig már rég nem ide jönnek. A legnagyobb probléma, hogy ha még életrevaló emberek is kerülnének ki az oktatásból a munkaerőpiacra, akkor sem motiváltak.”

Dombai János, egykori építőipari vállalkozó szerint is nehéz helyzetben vannak a

Dombai János

vállalkozók, de mégsem tartja annyira borúsnak a helyzetet. Ő úgy látja, hogy vannak, akik szeretnének dolgozni, de gyakran alapvető ismeretekkel nincsenek tisztában.

Emellé még az is társul, hogy már azok a régi szakemberek sincsenek meg, akik olyan hasznos tudást adhatnának tovább, amit az iskolapadban egyébként nem sajátítanak el, mert ahhoz tapasztalat kell.

“Nagyon szerettem az építőiparban dolgozni, jó kihívás volt. Most egy kicsit

11 talán túl van szabályozva az ágazat, de erre szükség is van. Az emberanyag viszont egyszerűen lepusztult. Ha valakinek a piacról kell megélni, akkor ez most egy nagyon nehéz pálya. Ahogy Zoli mondta, még a jó ukrán szakmunkás sem itt, hanem külföldön keresi a boldogulását.

Harminc-negyven évvel ezelőtt, ha egy szabolcsból jött embernek azt mondtam, hogy használd a keresztet egy munkaárokban, akkor tudta, hogy miről van szó. Ha azt mondtam neki, hogy csinálj egy hatnegyedes rézsűt, akkor azt is tudta, mert volt, akitől ezt a tudást magába szívta. Ma már ilyenek nincsenek. Milyen emberek kerülnek ki az iskolákból? Milyen emberek kapnak érettségit, vagy akármilyen oklevelet képzőműhelyekben? Nagyon kevés a reneszánsz, a kreatív ember.”

Szóba került a gépesítés, automatizálás is, mint egyik lehetséges megoldása a munkaerőhiánynak, de Mátrai Zoltán szerint ez is csak ideig-óriág működhet, illetve nem is lehet mindenhol alkalmazni. Szerinte, ha nem lesz jelentős változás, akkor néhány éven belül alapvető szolgáltatások állhatnak le az emberhiány miatt.

“Ennyire talán nem sötét a helyzet” mondta Dombai János.

“Mert nem vagy vendéglátós!” - tette hozzá Mátrai Zoltán. “Így látnád, ha lenne a vendéglátáshoz valami közöd. Most nem mondom, mennyi pénzt, de amikor föladok egy hirdetést szállással, mindennel, olyan összeggel, amiről úgy gondolom, hogy elég jelentős és fél évig fel sem hív senki.” “Én meg a csillagos eget odafizetem, ha a csillagos ég másfélszeresét megtermeli” - mondta Holéczi Béla. “Én arra nem tudok ígérni, ha a jelentkező tehetségtelen, képzetlen, vagy, ha a munkakedvével problémák vannak. Akkor inkább rövid időn belül megválunk egymástól. A fizetését azt neki kell kiérdemelnie.”

Mátrai Zoltán szerint az is probléma, hogy Magyarországon mindenki karrierista, az viszont már a tudatlanságból ered, tette hozzá Dombai János, ha valaki nem tudja felmérni a saját képességeit. Azok, akik úgy képzelik el a jövőjüket, hogy néhány év munka után már főnökök lesznek, semmit nem látnak egy cég működtetéséből. Csak azt veszik észre, hogy beülnek a szép, új autóba, de arról, mint a kerekasztal-beszélgetés vendégei mondták, sejtésük sincs, hogy egy cégvezető munkaideje nem nyolcórás. Dombai János szerint ezen a mentalitáson kellene változtatni, Mátrai Zoltán szerint pedig az oktatáson is.

“Ha az oktatás olyan lenne, hogy gyere,

ide, ha ezt a kompresszort szét tudod szedni, meg össze tudod rakni, és ezzel ennyi, meg ennyi pénzt kereshetsz.” - azzal motiválni lehetne a fiatalokat.”

A vállalkozások fejlesztése is szóba jöhetne, ha lenne a vállalkozóknak jövőképe, mondta Holéczi Béla. Jelenleg megtalálják azt a mezsgyét, amin elüzemeltetik a vál-

Mátrai Zoltán

lalkozásukat, de fejlődni semmi esélyük.

Dombai János pedig elmondta, hogy hitelt akkor lehet felvenni, ha az igénylő bemutatja, hogy éveken keresztül miként növekedett a cége. Abban egyetértettek a meghívottak, hogy a szakmákat a megélhetés és a jövőkép szempontjából vonzóbbá kellene tenni a fiatalok számára. Holéczi Béla elmondta, a többi százhalombattai vállalkozóval is rendre felvetődnek ezek a kérdések, de a végkövetkeztetés ugyanaz. Ezen ők nem tudnak változtatni.

“Itt akkor lesz valami irányú fellendülés, hogyha a kisvállalkozók tradicionálisak lesznek, tehát apáról fiúra száll. Akkor a tapasztalat és a bölcsesség is gyarapszik.

A következő generáció így már annyira felvilágosult lehet, hogy ezeket a cégeket már életképesen tudják majd működtetni. Most még ott tartunk, hogy próbálunk pénzt keresni, de nincs múltunk, sem tapasztalatunk a politika, a képzés és a jó üzletek megkötésében. Mi vagyunk az első szint a rendszerváltás után. Majd akik minket követnek, ők már okosabbak lesznek.”

Beszélgetésünk Dombai János szavaival ért véget, de akár ezzel a mondattal kezdődhetett is volna. “Vállalkozóként munkát elnyerni nem egy bonyolult feladat, csak épp nincs kivel elvégeztetni.”

Nádas Gyula

12

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

Civil közösségek városunkban

A Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat Sorozatunk újabb részeként a Hul­ ladék­kommandó Társadalmi Járőrszolgálat tevékenységét ismerhetik meg olvasóink. Az idén tíz éve, hogy ilyenkor ősszel egy bejárás közben a Földvár felé vezető úton tűnt fel, hogy végig szemétkupacok csúfítják a környezetet. Azt, hogy ezután mi történt, Tápai Mónika, a kommandó elnöke mondja el.

- Civil szervezetünk az önkéntességre épül, amely 2008-ban alakult az Egylet égisze alatt. Jankovits Márta, a Faluvédő Egylet elnöke megkeresett tudva, hogy környezetvédelemmel foglalkozom és a SZÁKOM munkatársa vagyok. Most már közösen jártuk be Százhalombatta külső részeit, és ott született meg az ötlet. Valamit tenni kell, mert a szemétkupacok idővel csak növekedni fognak. A név Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat lett. Az elhatározást tett követte, mégpedig egy hónapon belül. Megírtuk számos civil szervezetnek és a Polgármesteri Hivatalnak, hogy mit szeretnénk. A „Matrica” Múzeumban gyűltünk össze és megkötöttük az együttműködési megállapodásokat. Jankovits Márta a járőrszolgálat vezetésével engem bízott meg.

A szolgálat létrehozását követően ki kellett alakítani az alaptevékenységet, amely az illegális hulladékok feltérképezésére, azok felszámolására, majd az utóellenőrzésekre épült. Meg kellett keresni a partnereket beleértve a hatósági oldalt és a civil társadalom képviselőit is. 2008. december 17-én együttműködési megállapodás jött létre a Pest megyei Rendőr-főkapitányság, a százhalombattai polgárőrség, az önkormányzat által üzemeltetett közterület-felügyelet, a helyi médiumok, az iskolák és a helyi egyesületek, alapítványok képviselői között.

- Emlékeim szerint a fogadtatás nem volt egyértelmű. Többen úgy gondolták, hogy mi-

ért szedjék más után a szemetet, de többen voltak, akik jónak találták az ötletet. Te hogyan emlékszel erre?

- Igen, voltak ilyen vélemények is, de mi úgy gondoltuk, hogy szemétszedési akciókkal felhívjuk a figyelmet és példát mutatunk.

Nem is arra készültünk, hogy folyamatosan mi szedjük fel a sok szemetet, amitől többen is tartottak, hanem szemléletformálással, előadásokkal, akciókkal, egyre több emberhez jutunk el. Ehhez minden lehető fórumot felhasználtunk, újságokat, televíziót. Még országos TV-műsorba is behívtak, annyira új volt még akkor egy ilyen civil szervezet léte. Nem volt egyszerű megszervezni a tagok toborzását, az arculat kialakítását.

szintén a mai napig szolgálja az önkéntesek munkáját.

Az alaptevékenységhez hozzátartozott a járőrözés, amely nemcsak demonstratív jelleggel, hanem rendkívül hatékony munkával folytatódott. Önkéntes járőreink megfelelő védőruházattal és eszközökkel a megtalált illegális hulladékokat átvizsgálva gyűjtötték be az elkövetőre vonatkozó bizonyítékokat. A bizonyítékok megtalálásakor a helyszín pontos rögzítése nagyon fontos volt, ezért kezdetben minden önkéntes a saját eszközét használta a felderítéskor.

Az első években több száz feljelentés született, amelyeket az önkormányzat szabálysértési osztálya vagy a rendőrség vizsgált, attól függően, hogy maga a cselek-

A járőrszolgálat a következő évben (2009-ben) tagfelvételt hirdetett, amelyre több mint huszan jelentkeztek, s ezzel elkezdődhetett az érdemi munka.

Megtervezésre került az egyesület logó­ ja, amelyet a mai napig viselünk. A logót Ábrahám Mónika tervezte az egyesület számára. Azóta is ez a logó az egyesület jelképe, amely a formaruhánkon is látható.

A későbbiekben támogatásokból sikerült jól láthatósági mellényeket beszerezni, amely

mény szabálysértés vagy bűncselekmény-e.

Ez mindig a lerakott hulladék mennyiségétől és fajtájától függ.

A járőröző tevékenységünket kiegészítettük a különböző rejtett figyelésekkel, amelyeket a kritikusan fertőzött területeken hajtottuk és a mai napig hajtunk végre. Ez egy jól felépített, hatósággal együttműködő tevékenység, amely azt a célt szolgálja, hogy az elkövetőt lefüleljük. A tettenérés mindig hatásosabb, és bizonyíthatóbb, mint

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER az illegális hulladékokban megtalált iratok alapján megtett feljelentés. Ilyenkor a járőrszolgálat feladata a figyelés, az elkövetés esetleges rögzítése, személyleírások megadása a rendőrségnek, de a legfontosabb az elkövető feltartóztatása a rendőrség kiérkezéséig. A feladat ellátásához pályázatok útján szereztünk be éjjellátó készüléket, fényképezőgépeket, zseblámpákat.

A preventív tevékenységnek számító járőrözést és rejtve figyelést kiegészítettük figyelemfelkeltő tisztítóakciók megszervezésével. Az első nagy létszámú hulladékmentesítő akciónk Százhalombattán volt.

A Víz Világnapja alkalmából takarítottuk meg a vizes élőhelyeket szárazföldön és vízen. Ezt követte az Ipari Park területe, ahová nemcsak iskolás gyermekek, lakosság és a polgárőrség csatlakozott, hanem az ipari részen dolgozó kollektívák jó része is.

Sikerként megemlítendő a 6. számú főút mentén lévő úgynevezett „Almáskert” bekötő útjának gépi megtisztítása, amelyet már a Szákom Kft. végzett el. Ezt követően pedig sikerült sorompóval lezáratni a tulajdonosok hozzájárulásával a területet, így elkerülve az illegális hulladékok lerakásának további lehetőségét.

Egyre jobban erősödött a lakosságban a civil szervezet jelenléte, így a tisztítóakcióinkon egyre többen vettek részt. A 2010-ben induló Te SZedd! – Tiszta Magyarországért Mozgalom első százhalombattai koordinátora lett az egyesület, és a mai napig részt vesz a nagy ország kitakarításban.

A 2009-ben hatósági közös járőrözést folytattuk a közúti ellenőrzésekkel is. Bali Imre r.ftzls. segítségével kisgépjárművek ellenőrzését hajtottuk végre, remélve azt, hogy kiszűrjük a sitt- és egyéb hulladéklerakásokat. Ennek a hatása a későbbiekben érezhető volt, kevesebb lerakást észleltünk.

Az évek során azt tapasztaltuk, hogy a lakosság hulladékkezelési szokásain változtatni kell. Ezt felismerve 2010-től megkezdtük a lakossági szemléletformálást, a környezettudatosságra való nevelést. A gyermekintézményekben folytatott nevelőmunkát a mai napig folytatjuk óvodákban, iskolákban, kisebb közösségeknek.

2011-ben megjelenhetett az első környezetvédelmi mesékből álló mesekönyvünk Óvd a Földet! címmel. A mesekönyv 41 db mesét tartalmaz, amelyet százhalombattai gyermekek illusztráltak.

- Egyetlen civil szervezet sem működhet támogatás nélkül, főleg egy olyan, amelyik ilyen hatalmas munkára vállalkozik. Mi történt a következő években?

13 - Ez bizony így van. Felmértük, hogy melyek azok a területek, ahol nem halogatható a szemét összegyűjtése. Tervet készítettünk és ehhez keretünk pályázati lehetőségeket.

Többet meg is nyertünk, a Polgármesteri Hivatal vállalta az önrészt, mi pedig az ingyenes munkánkat ajánlottuk fel.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumból elnyert pályázati összegből megtisztítottuk az Erkel Ferenc körúti garázssor erdő felőli oldalát. A munka három hónapig tartott, 80 köbméternyi, azaz 16 tonna hulladéktól mentesíttettük a területet a lakosság bevonásával. A Szákom Kft-vel pedig több a környezetbe illő fákat ültettünk. A pályázat szigorú követelményeinek megfelelően ma is látható az a tábla, amelyen szerepelnek a tisztítóakcióban szereplők nevei.

A megtisztított terület utófigyelése volt a legnehezebb feladatunk. Mivel jó része magánterület, a térfigyelő-rendszer kiépítését nem tette lehetővé jogszabályi háttér, ezért az sokszori kérésünkre sem valósulhatott meg. A terület nemcsak köztisztaságilag, hanem közbiztonságilag is veszélyesnek tűnt, mert sokan a garázsokat lakóingatlanként használták. Ezen okok miatt kerekasztal beszélgetésre hívtuk az érintett feleket, hogy megoldást találjunk a környezet további szennyezése ellen, hiszen az életvitelszerűség számos további problémát generált. A tárgyalásokba bevontunk a tűzoltóságot, az ÁNTSZ-t, az önkormányzat építési hatóságát, a polgárőrséget, valamint a rendőrséget.

Az ügy kapcsán évekkel később is csak azt tudtuk elérni, hogy az újra és újra keletkező hulladékmennyiségre a közszolgáltató konténert helyezett ki, amelyet rendszeresen ürít a mai napig.

Az egyesület munkája egyre szélesebb körben mozgatott meg embereket, szervezeteket. Az ÖKOTÁRS Alapítványtól elnyert összegből valamint a százhalombattai önkormányzattól kapott támogatásból közösségi zöldfelület kialakítását valósítottunk meg. Így a Csónakázó-tónál kiépítésre került az ivóvízkút, valamint 50 db őshonos cserje és 16 db őshonos fa beültetésére került sor, amelyben részt vettek a nyugdíjas klubok tagjai és a MOL Nyrt-nél működő szakszervezetek is. Önkénteseink saját gyártású padokat, asztalokat valamint szemetes gyűjtőket készítettek, helyeztek ki. A szervezet munkáját a mai napig jelzi a tónál kihelyezett két tábla. Még ebben az évben az önkormányzat pályázaton elnyert száz komposztáló edényt, amelyet civil szervezetünk ön-

kéntesei osztottak szét az arra igényt tartó százhalombattai lakosoknak.

2011-ben útjára indítottuk a Tiszta Százhalombatta! eseményt, amely két évig volt sikeres, ezt követően anyagi forrás hiánya miatt nem került megrendezésre. Az első évben jeles előadók tartottak környezetvédelmi témájú előadásokat, kiállítást, gyermekeknek tartottunk előadást, majd nagy városi tisztító akciót tartottunk, itt kiemelve a MOL Nyrt. dolgozóit, akik megtisztították a várost átszelő úgynevezett csőcsorda területét is.

2012-ben az ÖKOBATTA Alapítvány által kiírt pályázaton elnyert összegből az óvárosi Kossuth utcai játszótér padjait, asztalait csiszoltuk fel és festettük újra a közösségi felületet használó gyermekek szüleivel valamint a Magyar Vöröskereszt Hajléktalanokat Integráló Intézmény lakóival. Ezt követően a Faluvédő Egylettel közösen indítványoztuk a város képviselő-testületének, hogy a játszóteret Sirály Pihenő- és Játszóparknak nevezzék el. A mai napig ezen a néven ismerik a park használói.

Százhalombatta nyerte el a Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny fődíját a városok kategóriájában. Civil szervezetünk fogadta az Entente Florare Europe nemzetközi zsűrijét az Óvárosban.

A 2012-es év mindannyiunk számára kimagasló volt, s ennek eredményeként Pest megye Önkormányzatának környezetvédelmi díját kaptuk meg.

Részt vettünk a Zoltán Hajó Emlékpark kialakításában is, amelyre a „Matrica” Múzeum kérésére segítettünk.

Annak érdekében, hogy minél több korosztályt megszólítsunk filmkészítő és szelektív hulladékból ruhakészítő pályázatokat írtunk ki. Mind a mai napig divatbemutatókat tartunk ezekből a ruhákból közösségi rendezvényeken, valamint a filmjeinket bemutatjuk óvodákban és iskolákban.

A Battai Napokon többször részt vettünk gyermekfoglalkozásainkkal, valamint többször indultunk sikeresen a halászléfőző versenyeken. Ez utóbbi csapatépítő jelleggel történt.

2013-ban Budafok-Nagytétény város képviselő-testületének kérésére kezdődött el ismételten egy átfogó járőröző munka, amely közel egy évig tartott.

- Öt év után elkövetkezett, hogy beláttuk, egyetlen civil szervezet nem képes ekkora feladatot ellátni, mert ebben az évben adta ki a Faluvédő Egylet minden hónapban a Százhalom Óvárosi Közösségi, Közéleti folyóiratát. Fő tevékenységének ezt választotè

14

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

ta, valamit a falu hagyományainak őrzését.

2013-tól közös megegyezés alapján az egyesület kettévált. Mi történt ezután?

- Az évek előre haladásával több településen működő környezetvédelmi szervezetekkel működtünk együtt. Munkánk országos kiterjedésűvé vált. Ezért 2013tól a Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat kivált az Faluvédő Egyletből, és önállóan kezdett el működni. A tagság továbbra is engem választott meg a szervezet vezetőjének, Koszta Béláné Andreát helyettesnek. Fel kellet tépítenünk egy új szervezetet, amelyben nagyon sokan segítettek.

2015-ben Vecsés város önkormányzatának megkeresésére a saját mintákra megalakítottuk a vecsési Hulladékkommandót, akik egy év után már egyedül sikeresen kaptak el illegális hulladékelhelyezőket és

megkezdődött a Százhalombattára tervezett gumipirolizáló megépítésének megakadályozása. Részt vettünk két lakossági fórumon, majd decemberben Dunaszerdahelyre utaztunk, hogy a létesülendő üzem technológiai részleteit megismerjük. Rejtett kamerás felvételt készítettünk az ottani lakossággal, amely a mai napig az egyik legtöbbet megnézett filmünk a Youtube-on.

Miután személyes szakmai rossz tapasztalatunk volt az üzemről, úgy döntöttünk, hogy polgári engedetlenségig, akár élőláncos ellenállással mindent megteszünk annak érdekében, hogy az üzem megépülését megakadályozzuk.

Aláírásgyűjtésbe kezdtünk, s végül a százhalombattai Napos Oldal nevű civil szervezettel együtt 2016. január 8-ára megszerveztük a tüntetést, amelyre közel 2500 fő érkezett. Petíciót fogalmaztunk,

a mai napig részt vesznek a helyi környezeti nevelésben.

A szervezet újraépítése kényszerpihenőre ítélte az önkénteseket. Az adminisztrációs tevékenységek a bejegyzés, az egyesület meglétének jogerőre emelkedése hosszú folyamat volt. Ezért csak 2015-től vált újból lehetőség, hogy a civil szervezet pályázzon.

Addig sajnos a vésztartalékai is elfogytak.

Megszűntek a környezetvédelmi pályázatok Százhalombattán, így részben vállalkozók, a tagdíjak, valamint a felajánlott adó 1%-ból sikerült a fennmaradás.

Vállalkozók támogatásával 2015-ben egy újabb, 46 környezetvédelmi mesét tartalmazó mesekönyvet adtunk ki Zöld jövő! címmel, amelyet szintén százhalombattai gyermekek illusztráltak.

Ugyanebben az évben 2015 októberében lakossági érdekképviseletet felvállalva

amelyet a demonstráción felolvasva, a lakosság elfogadásával, több szervezet aláírásával juttattunk el Köztársasági Elnökhöz.

Majd egyesületünk elnöke személyesen is elvitt a Parlament akkori alelnökéhez, dr.

Hiller Istvánhoz.

Végül 2016. január 29-én bejelentésre került, hogy a gumipirolizáló üzem nem épül fel a városunkban. * A 2017 év már a határon túlra is átnyúlt.

A hazai civil társadalmat képviselve Miniszterelnökségi Hivatal támogatásával kétszer is részt vettünk a Tiszta Kárpátalja! elnevezésű projektben. Ennek célja a hazai és a határon túl élő magyar civilek összefogása a környezet megóvása érdekében, kiemelten a Tisza szennyezésének megakadályozása. Önkénteskedtünk a hazai legnagyobb

tiszai tisztítóakción, a PETkupán, amelyet a jövőben is kiemelt figyelemmel kísérünk és segítjük.

A környezetvédelemhez kapcsolódó világnapokat 2010 óta minden évben megünnepeljünk, így a Föld Óráját, a Víz- és Föld Világnapját, a Környezetvédelmi Világnapot, valamint a hazai és nemzetközi nagy eseményeken részt veszünk. Önkénteseink folyamatosan képzik magukat. 2017-ben a Klímabarát Települések Szövetsége által indított klímakoordinátori képzésen vettek többen részt, valamint az egyesület segítette a Pest megyei Klímastratégia kialakítását.

2018. májusától Ercsi Város Önkormányzatának felkérésére meghatározott ideig segítjük a településen lévő hatóság munkáját annak érdekében, hogy visszaszorítsuk az illegális hulladéklerakást.

2018-ban civil szervezetünk elnöke a Nemzetközi Természetfilm Fesztivál egyik különdíjasa lett, valamint elnyerte az Ozone Zöld-díj Zöld Aktivista címét, amelyet az Ozone Televízió és az ZöldUnio adományozott részére. A Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat pedig a civil szervezetek és egyesületek kategóriájában elnyerte az Ozone Zöld-díj aranyérmét.

2018. októberétől civil szervezetünk tagja a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége Hulladékelhagyás felszámolásáért és megelőzéséért munkacsoportnak, amely feladatul tűzte ki a közös, életszerű és gyakorlatias jogszabály-módosítási csomag kidolgozását. Ezzel érdemben veheti fel a harcot az illegális hulladékelhelyezőkkel szemben. Közös cselekvési és stratégiai terv kidolgozása történt együttműködve a kormányzati, államigazgatási, önkormányzati szervekkel. * Napjaink egyre égetőbb problémája a környezetvédelem! Még fontosabbá vált, hogy odafigyeljünk cselekedeteinkre és tisztába legyünk annak a környezetre gyakorolt hatásaira.

Jankovits Márta

Amennyiben egyetért a törekvéseinkkel és támogatni szeretné az egyesületet, úgy megteheti az adója 1%-os felajánlásával!

Továbbá bármilyen támogatást, segítséget elfogadunk.

Adószámunk: 18523252-1-13 Elérhetőségeink: Székhely: 2440 Százhalombatta, Béke u. 15. 4/2.

Web: www.hulladekkommando.battanet.hu E-mail: hulladekkommando@gmail.com

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

15

Megőrzött emlékezet

Milován Arzén háborúja Az óvárosi Szent László templom kertjében áll egy emlékmű, felsorolva az I. világháború hősi halottainak neveit. Igyekeztünk megtalálni a még élő hozzátartozókat, sikerült is, de nem mindenkiről maradtak emlékek. Akkor megígértük, hogy amennyiben később jelentkezik hozzátartozó, arról az újságunkban írni fogunk.

A beszélgetések során kiderült, hogy az elesett vagy eltűnt katonák sorsáról nagyon keveset tudtak, így főleg az itthon maradott családtagokról szólnak a történetek. Jó esetben tudták, hogy a katona mikor vonult be és hova, vagy értesítette a hadsereg, hogy mi történt vele. A kiadvány megjelenése után jelentkezett szerkesztőségünknél Marinov Jován, akinek rokona, Milován Arzén neve szerepel az emlékművön.

letett Battán, édesanyja Tésity Jeliszáveta (Erzsébet) 1861-ben Székesfehérváron.

Hét gyermekük születe.

Tómó (Tamás) 1881. csecsemő korában halt meg.

Anna (Áná) 1883.

Katalin (Kátá) 1886 férjhez ment id.

Osztovics Jánoshoz, akik 1905-ben házasodtak Battán. Mindenki Vörös Jócóként ismerte. Gyermekeik: Györgyi 1906.

(Gyugyá) Jugoszláviába ment vissza Milán 1907. (Keckos Milán), őt az egész falu ismerte. Felesége: Popovics Zsiváná (Zsuzsanna)( második felesége)

Gyermekeik: Mária (1926-1940), Olga csecsemőként halt meg, Iván (1929-2007) az édesapám.

Mint látható apai nagyanyám volt az utolsó Milován, de ő is meghalt az én születésem előtt egy évvel. Nekem anyai nagyanyám, aki ifj. Osztovics János második felesége Bojcsev Zsófia (Szókó) (1907-1982) mondta el nekem, hogy az a Milován Arzén a másik nagyanyám bátyja volt.

Ifj. Osztovics János és Szókó nagyanyám lánya volt édesanyám Osztovics Julica.

(1929-1953) Az, hogy mikor vonult be katonának nem

Arzén, ő az, aki hősi halált halt, 1894ben született.

Dániel (Daniló) 1900. nem házasodott meg Mária 1903. 1922-ben ment férjhez ifj.

Osztovics Jánoshoz (Sárác Jócó). Gyermek: György, aki édesanyjával együtt halt meg.

Julianna (Júlá) 1906. Férjhez ment 1923ban Marinov Marin bolgárkertészhez.

tudtam eddig megállapítani, ahogyan azt sem tudom, hogy mikor halt meg. Mindenesetre elgondolkodtató az a tény, hogyha a háború elején esett el akkor 20 éves volt, ha a háború végén akkor is csak 24. Hősök voltak és egyben áldozatok is egy értelmetlen háborúban. Tisztelettel adózzunk emléküknek!

Marinov Jován

A nagy háborúnak 100 éve 1918. novemberében lett vége és ennek apropóján úgy gondoltuk, az újságban emlékezünk meg Milovan Arzénról (Arszénije).

Az emlékművön található hősi halottak nevei egyben elárulták hovatartozásukat is. Magyar, szerb, cigány, zsidó nevek sorakoznak egymás mellett. Ismerve a világháború kitörésének történetét, a szerbek helyzete volt a legkényesebb, mivel a Szarajevóban történtek indították el a „nagy háborút”, ahogy akkor nevezték. Bombaként robbant a hír, hogy egy boszniai szerb diák, Gavrilo Princip lelőtte az OsztrákMagyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és feleségét 1914. június 28án. Egy hónap múlva Magyarország hadat üzent Szerbiának.

Milován Arzén (Arszénije) Marinov Jován elmondta, hogy történetet nem tud róla, de a családi kapcsolatok megmaradtak a családi iratok között.

Milován Arzén Százhalombattán született 1894-ben. Behívták katonának, de halála pontos dátumát nem tudjuk, 1914. vagy 1918. Húsz vagy huszonnégy évesen esett el a harctéren, de a helyszín sem maradt meg. Édesapja, Milován Milo 1857-ben szü-

16

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

Húsz év múlva

2. rész

A Faluvédő Egylet története Mivel a másik rádió elindult, így sajnos be kellett fejeznünk, mert a helyiség is kellett, ahol a rádió működött.

A háztartásokban egyre több sütőolajat használtak, amit aztán ki oda dobott ki, ahova gondolta. A szemétbe vagy leöntötte a vécén. Erre gondolva elmentünk dr.

Katona Ildikó tisztiorvoshoz, hogy miként tudnánk összegyűjteni a háztartásokból az olajat, mert rendkívül szennyezi a talajban az élővizeket.

Ezután felkerestük Buzay Józsefet, a SZÁKOM akkori igazgatóját és megbeszéltük, hogy vesznek komposztáló edényeket és aki igényel, kiviszik házhoz. Ez meg is történt.

Javaslatot tettünk a sütőolaj összegyűjtésére is. Végül a hulladékudvarban helyeztek el vashordókat, abba lehetett kitenni az otthon összegyűjtött olajat. Nagyon sok helyen TV-ben, szóróanyagban hívtuk fel a figyelmet erre a lehetőségre, amit sokan meg is fogadtak.

Lakossági bejelentésre felvállaltuk – és egészen az ombudsmanig elmentünk – a Duna-parti sorompóval lezárt terület ügyét.

Megszületett a döntés: mivel a KÖVIZIG tulajdonosa a területnek, azt zár le, amit akar.

A mi véleményünk az, hogy, aki tulajdonos annak kötelességei is vannak, pl. a beteg fák kivágása, a gallyazás, a fű nyírása, amit a város évek óta a saját pénzén végez. A lezárt úton szokásjog alapján közlekednek az emberek évtizedek óta. Végül azonban eltávolították úgy a sorompót, hogy át lehetett menni gyerek kocsival is.

2005.

Kérésünkre az Önkormányzat helyre hozta a II. világháborús hadisírokat, levette róluk a megszüntető cédulákat. A sírokat utána Würth Pál, az egylet akkori titkára gondozta és részt vett minden, a környezetvédelmet segítő munkában. Gondozta a védett virágokat, katalógust állított össze az önkormányzat részére többekkel együtt a helyi védett virágokról és állatokról.

Egyletünket megkereste a Budavidéki Áfész vezetője és Igmándi Ferenc, aki az Áfész dolgozója. Az ABC nem volt gazdaságos, így bezárták. Írás készült, hogy átadják a városnak az épületet, de azzal a

kitétellel, hogy közösségi célra használhatják. Ennek a felügyeletét az egyletre bízták.

Sajnos az épület alatti rész állami tulajdon, ezért mivel 13 év alatt nem tudott a város az állammal megegyezni, így zárva marad és egyre romlik az állaga.

Szinte minden évben felvetődik a hasznosítás kérdése, de a válasz mindig ugyanaz. Addig nem tehetnek semmit, amíg két tulajdonos van.

2005-ben felkerestek a Budakörnyéki ÁFÉSZ-tól, hogy az illetékes bizottságuk döntése szerint az élelmiszerbolt ingatlant Százhalombatta önkormányzatának közhasznú célra felajánlásra javasolja. Ez meg is történt. A százhalombattai RÉV élelmiszerboltot térítésmentesen átadták közhasznú célra Százhalombatta önkormányzatának, célirányosan Százhalombatta Óvá­ros polgárainak.

Ezt a levelet Schaffer Árpád ügyvezető igazgató írta 2005. december 8-án a Önkormányzat Vagyongazdálkodási Bizottságának.

A téglagyár ügye a másik, ahol időnként vadabbnál-vadabb ötletek születnek a hasznosításra. Főnix program, Emese program, hatalmas műanyag Góliát, lakóházak stb. Mi már számtalan javaslatot adtunk be, mindnek az alapja a táj és a természet védelme. Pihenőpark, tanösvény, őshonos fák betelepítése, horgászrész, az épületből ipari műemlék. Minden javaslat megvan egy külön dossziéban. Eddig azt tudtuk elérni, hogy nem építették be. Testületi ülésen hivatalosan adtuk be a petíciónkat a polgármesternek a téglagyárról. Folyamatos tárgyalásban voltunk a Polgármesteri Hivatallal. Az akkori főépítésszel bejártuk a téglagyárat, aki nem csak meghallgatott bennünket, de igazat is adott. Sajnos nem sokáig dolgozott városunkban, mert áthelyezték máshova.

Amikor azt hittük, hogy több gond nem jöhet, valakik úgy gondolták, hogy újra meg kell nyitni a tököli bezárt repülőteret a forgalom előtt, méghozzá teherszállításra. Ennek hallatán most aztán tényleg összefogott Érd, Diósd, Százhalombatta, Tököl, Szigetszentmiklós és még pár érintett település civil szervezete és együttes erővel eddig a napig (2018) meg tudtuk

akadályozni. Volt aláírás gyűjtés, tüntetés, levelezés, bíróság. A napokban újra jönnek a levelek.

2006.

Az erőmű kerekasztal-megbeszélésre hívta az egyletet, tájékoztatva, hogy bontják a kazánokat. Ezen ketten vettünk részt: Würth Pál és jómagam. Elmondták, hogy nagyon veszélyes anyagok kerülhetnek a levegőbe. Így sátrak alatt fogják bontani.

A Környezetvédelmi Egyesület megrendezte az I. Löszpusztagyep Konferenciát, amelyen mi is ott voltunk.

A Szent István templomban már évek óta megrendezik az Adventi Találkozások nevű összejövetelt, amelyre az idén készítettünk egy kisfilmet Mitták Ferenc Az utolsó bátéi táltos című írásából. Ma is megvan dévédén.

Már évek óta minden hónapban egyszer összejöttünk a Közösségi Házban, kivéve pár hónapot, amikor ma sem tudni miért nem engedtek be. Illéssy atya felajánlotta, hogy a plébánián tarthatjuk az összejöveteleket. Később újra bemehettünk.

Itt kell megemlítenem a férjemet, Mark­ gruber Bélát, aki bár nem volt tag, rengeteget segített az évek során. Sajnos 2013-ban elhunyt. Minden rendezvényre, megbeszélésre elvitt, segített, ahogy tudott, ezért őt és Dragon Ferencet az egyletnek végzett munkájukért „Tiszteletbeli Tag” címmel ruházta fel.

2007. Újra beadványt készítettünk a bezárt bolt, a bezárt posta és a lezárt Duna-part ügyében.

Meghívtak Érdre előadást tartani 30 vezető óvónő részére a Tállya utcai óvodába.

Téma: A hulladékgazdálkodás múltja - jelene - jövője.

Javaslatot tettünk a Környezetvédelmi Alap felosztására, két nagyon fontos ügyben. Az egyik a városban egyre szaporodó illegális szemétlerakók felszámolása, a másik őshonos fák, cserjék telepítése.

Civil összefogással botanikai szakanyag készült a Polgármesteri Hivatal részére. Az

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER

17

összeállításában egyletünk részéről Würth Pál vett részt.

Több éves előkészítő munka után létrejött a hulladékudvarban a használt sütőolaj összegyűjtése. Minden lehető fórumon hírt adtunk róla.

Levelet írtunk a polgármesternek, hogy az óvárosban a partoldalakra nagyon veszélyes házakat építeni. Sajnos a figyelmeztetés ellenére a főépítész kiadta az engedélyeket. A régi öregek diploma nélkül is

Gyerekeknek tűzoltó bemutatót rendeztünk a főtéren a faluban. A kb. 60 főnyi érdeklődő, főként gyermekkel nagyon élvezte a bemutatót, a tűzoltást, felmászhattak a piros tűzoltó autóra, szirénázhattak.

Kapcsolatfelvétel más civil szervezetekkel: Élőlánc Magyarország, Szigethalom Csendjéért Alapítvány, Érdi Környezetvédelmi Egyesület, Érdi Szent Mihály Alapítvány, Civil Érdek Lokálpatrióta Egyesület.

Közös petíciót írtunk Fodor Gábor kör-

tudták, hogy hiába a szép panoráma nem biztonságos a talaj, mert agyagos és nem is építettek soha oda házakat. Később bebizonyosodott az igazunk, mert két ház összedőlt a téglagyári partoldalban. A templom felett egy ház félig épült fel, azóta is ott áll. A mi utcánkban szinte végig repednek a falak, mert mozog az egész plató, pedig messze van a partoldaltól. Az agyag ha vizet kap, a rétegek úgy csúsznak egymáson, mint a szappan.

Előadóként részt vettünk az Arany János Iskola Környezetvédelmi Konferenciáján.

Vadvirágok címmel Würth Pál DVD-t készített 100 példányban pályázati pénzből.

Lakossági bejelentésre kicserélték kérésünkre az egyik lakótelepi homokozó állati ürülékkel szennyezett homokját. Újra javaslatot küldtünk a képviselő testület részére áruház létesítése, posta, szolgáltatóház, bankautomata ügyben.

nyezetvédelmi miniszternek a tököli repülőtér ügyben. Würth Pál részt vett Tökölön a repülőtér megnyitása elleni tiltakozó tüntetésen.

Több órás beszélgetést készítettem Sebestyén Józseffel „Jostyival”, aki évtizedek alatt számtalan értékes leletet ásott ki a földből és adományozott részben a „Matrica”, részben a Nemzeti Múzeumnak.

Rádió Egy100, a régiek mellett elindult egy új tudományos adás A csillagok csodálatos élete címmel. A háromórás élő adás címe: Körkép Magazin.

2008–2018.

Hét hónapos kemény szervezés után 2008 február 2-án „Összefogás Ádámért” címmel segélykoncertet szerveztünk. Az egylet tagjai, főként a „lányok” vasárnaponként az

atyával megbeszélve pénzt gyűjtöttünk a templomokban mise előtt, után, a BKK-ban.

Nyitottunk egy külön bankszámlát a takarékban Ádám nevére, oda is lehetett utalni pénzt. Volt, aki 100 forintot adott, mert ennyit tudott nélkülözni, volt, aki 20 ezret.

Csóka László festőművész egy festményt adományozott, amit 50 ezer forintért árvereztünk el. Aki megvette a festményt a Faluvédő Egyletnek adományozta, mi meg az Ádámnak. Ma is ott lóg a szobája falán.

A koncert a BKK színháztermében volt, ahol az összekötő szöveg elmondását Kanicsár Bettyre bíztuk. Battai zenészek, táncosok, énekesek léptek fel, az a zeneiskola fúvósai, ahol az Ádám is zenélt.

Tele volt az egész terem. A koncert végén a fellépő zenekar eljátszotta Máté Péter Azért vannak a jó barátok című számát, amit Ádám a kórházban az édesanyja telefonján át hallgatott. Az összeg 1.019.690 Ft lett, amit 2008. március 8-án egy sajtótájékoztató keretében ünnepélyes körülmények között adtunk át a szülőknek. Ezzel a pénzel kezdődött meg Ádám rehabilitációja.

Sajnos a vonatbalesetnél olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy azóta is, bár javult sokat az állapota, de ápolni kell.

Az Óvárosi Közösségi Házban több civil szervezettel együtt megbeszélést folytattunk a Repülőtér felügyelet vezetőivel. Sokra nem mentünk vele.

2008. augusztusában megjelent az újságunk „Faluvédő” néven. Civil, független folyóirat. A kiadását egy battai vállalkozó finanszírozta több évig. A lap negyedévente 1000 példányban jelent meg.

Javasoltuk az SZTK előtti „műrom” felújítását, amely a négy kútba fúló egymást segítő ember emlékére készült. Szépen fel is újítatta az Önkormányzat és az emléktáblára a helyes szöveg került.

Ugyancsak javasoltuk a falu első iskoláján az emléktábla kicserélését, amely szintén megtörtént Sinka László alpolgármester segítségével.

A felsoroltak messze nem térnek ki a rengeteg „apró munkára”, amit végeztünk.

A rádió 2008. tavaszán végleg megszűnt. A négy év alatt 153 élő adást készítettem.

A 2008. október 7-i közgyűlésen adatai szerint a tagok létszáma 21 fő volt, örökös tag 6 fő: Bauer Istvánné, Szabó Manci néni, Strobl Károlyné, Szabó Nusi néni, id. Buzay Józsefné, Tóth Nusi néni, Balogh Sándorné Kácser Teruska, Sefcsik István, Csiszér Balázsné, Tóth Juci néni. Tiszteletbeli tagok: Markgruber Béla, Dragon Ferenc. è

18 A Faluvédő Egylet felépítése 2008-ban a 10. évfordulón: elnök Jankovits Márta, titkár Kanicsár Beáta. Elnökségi tagok: Ulviczki Istvánné, Kanicsár Jánosné, Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat.

2008. novemberében egy bejárás során, ahol én és a férjem, Markgruber Béla vettünk részt feltűnt, hogy a város külső részein, ebben az esetben a Földvár felé vezető úton rendkívül sok az illegálisan lerakott szemét.

Tápai Móniról hallottam, hogy elkötelezett környezetvédő, ezért meghívtam egy közös bejárásra. Akkor született meg az ötlet, hogy alakítsunk az egyleten belül egy olyan részt, ami ezeknek a szemétkupacoknak a felszámolását szervezi. Így született meg a Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat ötlete. Azt, hogy őt választottam az is befolyásolta, hogy a SZÁKOM munkatársa volt akkor.

Az elhatározást tett követte már 2008. decemberben. A „Matrica” Múzeumban összehívtunk olyan embereket és civil szervezeteket, akikről úgy gondoltuk, hogy köthetünk velük együttműködési megállapodást. Így is történt, kb. 15-en csatlakoztak hozzánk. Mindenki nagyon lelkes volt.

Megírtuk a történteket a polgármester úrnak, intézményeknek. Közöltük a sajtóval, televízióval.

Fő támogatónk a SZÁKOM volt, ahol Tápai Mónika dolgozott. Az összeszedett szemét elszállítása az ő feladatuk volt. Az első években nagyon sokan csatlakoztak a kommandóhoz, a meghirdetett szemétszedő akciókon 80-100 fő is részt vett, néha többen is. Szedtük a szemetet az egész városban tonnaszámra.

Pályázatokat nyertünk, egyszer két és fél milliót a garázssor megtisztítására a minisztériumtól, de más szervezetektől, köztük a polgármesteri hivataltól is. A képviselőtestület is támogatta a munkánkat. Csatlakoztunk országos szemétszedő akciókhoz is. Minden évben megszerveztük a Tiszta Százhalombattáért napot.

A Virágos Városok nemzetközi versenyen, ahol Százhalombatta lett az első, mi lettünk, aki fogadta a külföldi delegációt, aki elbírálta és javasolta a helyezést.

A kommandó évekig jól működött, de különböző érdekek miatt ketté kellett váljunk. A Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat tovább működik Tápai Mónika vezetésével. Mi akkor indítottuk meg a Százhalom elnevezésű újságunkat, 2013. januárjában.

Decemberben már megjelent a Száz­ halom Kalendárium első kiadása, mely 800

SZÁZHALOM • 2018. OKTÓBER példányban fogyott el. A könyveimet is akkor kezdte kiadni a Hírhalom Kft. Az évek során folyamatosa pályáztunk, de főleg a Polgármesteri Hivatal és a polgármester támogatott bennünket, valamint a MOL, a Dunamenti Hőerőmű és a Budavidék Áfész, ahol Igmándi Ferenc vezetőségi tagunk dolgozott.

Sajnos a civileket támogató állami pályázatokon évről-évre kevesebb esély volt a nyerésre. Ez egyszer sikerült 2016-ban, akkor vehettünk új számítógépet és új nyomtatót is.

2017-ben ha nem is tevőlegesen, de a megnyert összeg kezelésével hozzájárultunk az egy évig tartó programsorozathoz, amit a Reformáció 500. évfordulója alkalmából kiadónk, Jován László készített.

Az évtizedek során többen kiléptek, a helyükre jöttek mások. Sokan eltávoztak közülünk. 2018-ra az alapító tagok közül hárman maradtunk: Baracsi Ibolya, Kanicsár Jánosné és jómagam.

Meg kell említenem, hogy az idő múlásával az egészségem megromlott, ezért az utolsó években segítségemre volt Koszta Béláné Andrea, aki minden fizikai munkát elvégzett helyettem. Hozott-vitt, szervezett, amit kellett. A Kalendárium könyvbemutatóin is segítségemre voltak Zagyiné Szabó Szilvia és Czirok-Pataki Anikó, Igmándi Ferenc, Megyesi Mária és még nagyon sokan.

Ugyancsak 2017-ben indítottuk el pályázati pénzből a Százhalom Online elektronikus újságunkat. A papír alapú újság is megjelenik havonta kb. 1000 példányban, melyet Würth Pál feltölt a Facebook oldalamra. Jómagam is több mint száz címre küldöm el e-mailben, amit továbbítanak, így újságunk több ezer olvasóhoz jut el. Sokan gyűjtik, egymásnak adják olvasni.

A Kalendárium is népszerű az egész városban.

Az újságunk munkatársai: Jován László főszerkesztő és egyben a nyomda tulajdonosa, Jankovits Márta, mint a Faluvédő Egylet elnöke a felelős kiadó és újságíró Állandó újságíróink: Szegedinácz Anna 2017-ben sajtódíjban részesült, Nagy-Ra­ kita Melinda, T. Németh Gabriella, Balpataki Katalin. Esetenkénti munkatársaink: László Anikó, Czifrik Katalin. Fotós: Pap Miklós, Török László. Terjesztőnk kb. 800 példányt visz házhoz. Önkéntes terjesztőnk Wenczl Györgyné Puppán Klári, aki kb 150 példányt visz a város más részeibe, akik megrendelték az újságot és Katcz Jánosné valamint Hangyássy János. Külsős segítőnk: Ábel András érdi helytörténész, Szabó „Papírkutya” Gábor.

2018. május 25-én az évi rendes közgyűlés keretében úgy határoztunk, hogy 20 év után kilépünk a „falu” környezetéből, nyitunk a város felé. Nevet is változtattunk, az új név: Hírhalom Közösségi Kulturális Egyesület. Saját kérésemre, romló egészségi állapotom miatt, sor került ügyvezető elnöki tisztség létrehozására, Jován László személyében. Én társadalmi elnök lettem. A vezetőségbe részben új tagokat választottunk.

Az egyesület 2018. évi vezetői és tagsága: ügyvezető elnök: Jován László, társadalmi elnök: Jankovits Márta. Vezetőségi tagok: dr. Vicze Magdolna, Sinka Lászlóné, dr. Pintér Pál. Felügyelő Bizottsági tagok: Igmándi Ferenc, Pátkai Zsolt, Pál Attiláné.

Az idén 2018. októberében ünnepeljük egyletünk alakulásának 20. évfordulóját.

Ez alkalommal pályázati pénzből összehívjuk a régióból azokat a civil szervezeteket, aki hagyományőrzéssel foglalkoznak egy „mini” konferencia keretében.

Terveink szerint ott mutatjuk be a most készülő „Volt egyszer egy Százhalom” című kiadványunkat, amely több százhalombattai család történetét dolgozza fel.

Meghívjuk mindazokat, akik az évek során segítették munkánkat, velünk dolgoztak.

Meg kell említenünk könyvelőnket, Bo­gács Jánosné Katit, aki szinte jelképes összegért könyvel a kezdetektől.

Alapítottunk egy díjat, amit „Faluért” díjnak neveztünk el. Azok az emberek kapták, aki a munkájukon felül sokat tettek a közösségért. Ezek voltak: Górocz Györgyné, az óvoda akkori vezetője, Szabó Mihály postás, Szokolai Lászlóné orvosi asszisztens, Kanicsár Jánosné, Mikulecz Márta, Tápai Mónika. A díjakat mindig szép ünnepség keretében adtuk át. Úgy gondolom, hogy mi akik elkezdtük, megtettük, ami az erőnkből telt. Most már átadjuk a munkát következő nemzedéknek.

Jankovits Márta

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: a Hírhalom Egyesület elnöke Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.szazhalom.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2559-9860 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

GALÉRIA