Százhalom - 2014. május by Hírhalom Egyesület

Százhalom Magyar szentek és boldogok

„Béci” professzor

A „Hangya” battai vezetősége

II. ÉVF. 16. SZÁM

2014. MÁJUS

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

Hősök Napja... A TARTALOMBÓL: Hősök Napja • Díszpolgárok egykor és ma • Színes üvegablakok a Szent László templomban • A Hangya Szövetkezet nyomában • A Versits-ABC • Cigánykanyar •

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Hősök Napja 2014. Ahogy szerte az országban május utolsó vasárnapján ünneplik a Hősök Napját, így Százhalombattán is. A vasárnapi szentmise keretein belül került sor a hagyományos ünnepségre a Szent László templom előtt aminek kertjében látható az első és második világháborús emlékmű. Az emléknap eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza amely minden községben kötelezővé tette, hogy méltón megemlékezzenek az elesett hősökről. 1925 május 1-jén a honvédelmi miniszter hősök emlékünnepe elnevezéssel nemzeti ünneppé nyilvánította május utolsó vasárnapját. 1944-ben volt az utolsó nagyszabású rendezvény, még 1945-ben is megemlékeztek de 1946-tól már elmaradtak. Sok évtized kihagyás után az első és második világháború elesettjeiről 1989 május 29-én emlékeztek meg nyilvánosan Szekszárdon. Az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg. A 2001. évi törvény ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította május utolsó vasárnapját. Az ünnepi megemlékezésre a hagyományoktól eltérően a zivataros időjárás miatt nem az emlékműnél hanem a templomban került sor. Az elesett hősökről való megemlékezések után az emlékműnél helyezték el a koszorúkat. 2014 a megemlékezés éve, 100 éve robbant ki az I. világháború amely 8 millió áldozatot követelt. Családokat tett tönkre mert nemcsak a frontokon harcolók de az itthon maradottak is megszenvedték ezeket az éveket. Százhalombatta akkori életéről nem sok dokumentum maradt fent. Legtöbbet Krizsán László: 100 év Százhalombatta múltjából című könyvéből tudhatunk meg. Százhalombatta lakossága a 20. század első éveiben 1100 fő körül volt. Fő-

leg mezőgazdasággal foglalkoztak de a paraszti tulajdonban lévő termőföld csökkent, a földnélküli napszámosok száma növekedett. Az 1911-ben épült vasútvonal megépültével sokan a fővárosban vagy ahhoz közel eső gyárakban igyekeztek elhelyezkedni. Sok kilométert kellett a vasútig gyalogolni de legalább volt. Batta vezető emberei úgy vélekedtek, hogy a vasút mentette ki a falut „hosszú és béna ázsiai álmából”. 100-120 családfenntartó járt be Budapestre dolgozni. Ilyen körülmények közepette tört ki a világháború. Már a legelején majd 100 férfit hívtak be frontszolgálatra. Ez pótolhatatlan veszteség volt az itthon maradottak számára. Nemcsak az embereket vitték el de hadi célokra lefoglaltak élelmiszer készleteket valamit élő állatokat főleg lovakat. A családok itt maradtak ellátatlanul ezt kellett az akkor 9 tagú elöljáróknak és a 20 tagú képviselő testületnek megoldani. A háború kitörésének évében a falu törvénybírói tisztét Marinkacsa Jakab látta el. Nehéz munkájukat az egész falu lakossága támogatta. 1914 karácsonyán a Pannónia-pusztai földbirtokos a hadbavonultak gyermekei számára háromszáz koronát küldött. Amit a falu elöljárói tudtak megtettek a rászorultakért, így 1915 február 20-án javaslatot terjesztettek elő a megsegítésükre. Ebben az évben 58an láttak el tényleges frontszolgálatot. A család rendszeresen részesült állami segélyben. A falu vezetői látták, hogy ez nem elég a megélhetésre ezért úgy döntöttek létrehozzák az első battai napközi otthont, hogy az asszonyok eltudjanak

menni dolgozni. Erre sajnos nem volt a községnek a jó szándékon kívül elegendő pénze ezért fél év múlva megszűnt, miután minden segélyalapot kimerítettek. A képviselők ezen az ülésen határozták el, hogy a háborúban elesett hősök neveit emlékműre vésetik. Ezeket a neveket láthatják újságunk felhívásában. Szeretnénk megőrizni történetüket mert ma még ha halványabban is de él még az emlékük. Létrehoztak egy alapot amelyben az állami adóból 1%-ot a hadiárvák gondozására fordított a község. Nagyon sok akkori dokumentum elveszett, megsemmisült de a fentiekből is láthatjuk elődeink a nehéz években is megállták a helyüket. Május utolsó napján ezekre az elesett hősökre emlékezett a falu akiknek a neve ott áll kőtáblába vésve. Jankovits Márta

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Házi ünnepség a Zenálkó Etel Közösségi Házban

A múló idő nyomában Tiszteletreméltó és becsülendő az a figyelem, ahogy az Értünk Százhalombattáért Közhasznú Egyesület civil szervezet (ÉSZKE) gondot fordít arra, hogy a városi elismeréseket és kitüntetéseket a település múltját is magába foglaló Óváros hagyományőrzői is megkaphassák. Az egykor néhány utcás öregedő átlagéletkorú falu mára új részekkel, betelepülő fiatalokkal gazdagodva addig jutott, hogy ma Százhalombatta legdinamikusabb, legalacsonyabb átlagéletkorú településrésze. Az elmúlt évben a Pro Urbe kitüntetés, ebben az évben a Város Díszpolgára cím irányította rá a figyelmet a hagyományőrzés fontosságára, a faluvédők munkájának pótolhatatlanságára.

Az óvárosi közösségi házban május 23-án délután barátok és ismerősök köszöntötték Jankovits Mártát, abból az alkalomból, hogy március 15-én megkapta a Százhalombatta Város Díszpolgára kitüntető címet. Az elismerést a hosszú évek óta lelkesen végzett hagyományőrző munkájával, közéleti, közösségi tevékenységével érdemelte ki. A Faluvédő Egylet alapító tagjaként kezdetektől gyűjtötte és jegyezte le a falu múltjának eseményeit, a régi történeteket, saját gyermek- és fiatalkorának emlékeit, valamint a szülők, nagyszülők elbeszéléseit, melyek nyomán kibontakozik előttünk a régi falu élete. A találkozót Sinka László alpolgármester kezdeményezte, aki egykori „falusiként” nagy figyelemmel kiséri Jankovits Márta életét, munkáját, támogatta, támogatja kezdeményezéseit. Véleménye szerint az ember és teljesítménye a legfontosabb. Külön öröm a számára, hogy évről évre olyan „falusi” személyekkel bővül a százhalombattai

díszpolgárok köre, mint Jankovits Márta is, akik maradandót alkotottak,igazi példaképek lehetnek a fiatalabb generációk ,a városban élők számára. A rendezvényen részt vevő Vezér Mihály polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy Jankovits Márta meghatározó tagja volt és jelenleg is kiemelkedő egyénisége mind az Óváros, mind egész Százhalombatta életének. Abban is biztos, hogy ez az elismerés jó helyre került. Az az összetartó és támogató közösség, aki Márta mellett és mögött áll, a továbbiakban is segíteni fogja kutató munkáját. A hagyományok megőrzése, a régmúlt idők emlékeinek

mivel visszatekintést nyújt számára is a 10-20 vagy akár 50-70 évvel ezelőtti százhalombattai életre, és egy kicsit a saját fiatalságára is. Jankovits Márta, aki nap, mint nap teszi a „dolgát”, keres-kutat, mesél és emlékezik, szerényen csak azt jegyezte meg, hogy ezt a díjat ugyan ő vehette át, de az egész falu kapta… És az is igaz, hogy ebben az összetartó közösségben az örömöt és a bánatot is megosztják egymással. Az elismerés óta még nagyobb odaadással és lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, melyben mind a múzeum, mind könyvtár munkatársai szívesen segítenek, hiszen

felelevenítése és átadása nélkülözhetetlen a fiatalok számára. Hangsúlyozta, hogy a különböző kiadványok is azt szolgálják, és azokat szívesen olvassa,

még számtalan érdekes történet van, amit jó lenne az utókorra hagyni… -bics

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Behálózta a vidéket…

Hangya szövetkezetek országosan és Battán Magyarországon először az 1875. évi XXXVII. törvény szabályozta a szövetkezeteket, gazdasági célú személyegyesülésként definiálva: Szövetkezetnek ezen törvény értelmében meg nem határozott számu tagokból álló azon társaság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett illetőleg a kölcsönösség alapján előmozditására alakul. 1888-ban az országgyűlés napirendjén már szerepelt a szövetkezetek témája, majd az 1896-os agrárprogram tartalmazta a szövetkezetek támogatását, a szövetkezeti eszme fejlesztését is. Ezt követően emelkedett törvényerőre 1898ban az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvénytervezet, majd ugyanebben az évben létrejött a termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezetek HANGYA központja is, amely mezőgazdasági és ipari termékek beszerzésével és értékesítésével foglalkozott. Nem külföldi mintára létesült. Magyar földből nőtt kí s magyar földön szerzett tapasztalatok kövezték kí rögös útját. Innét van a különbség közte s a külföldi szövetkezeti központok között. Már keletkezésének oka ís más volt, mint amazoknal. Különleges viszonyainkban mélyen gyökerező, olyan bajt kellett orvosolnia, amely hasonló arányban a külföldi államokban nem jelentkezett. – fogalmazza meg a korabeli viszonyokat a Hangya első 25 évéről szóló, saját kiadású jubileumi évkönyve. A bajok a következőek voltak: A falu elvesztette természetes vezető rétegét... Az üzérszellem hitel formájában adta be a mérget a falu népének, mely a mezőgazdasági bajok közepette kapvakapott a halálos segítség után. Országszerte merészen tombolt a hiteluzsora… A szorult helyzetbe került gazdák előre eladták a termésüket a falubeli uzsorásnak, aki

gyakran váltót vett, s az így kiszolgáltatott adós feje fölött hamarosan megüttette a dobot. A kényszerárverések járványszerűen terjedtek…

Óriási ütemű növekedést tudhatott magáénak, hiszen a XX. század elejére már 70 Hangya Szövetkezet működött, 1911-ben pedig már az ezrediket avatták Dömsödön. Az I. világháború előtt számuk már elérte a háromezret, a taglétszámuk 1914-ben pedig megközelítőleg 200 000 fős volt. A szövetkezetek jelentős eredményeket értek el a falusi áruellátásban, a kisparaszti árutermelés fellendítésében, a hitel- és áruuzsora leküzdésében, valamint a tejtermékek könnyebb értékesítésében. è

6 A tordasi mintafaluban például a gyermekgondozást, az iskolafenntartást és az egészségügyi szolgálatot is a szövetkezet látta el. Magyarország valamennyi településén jelen voltak a Hangya szövetkezetei, székházzal, kereskedelmi átvevő-hellyel, hitelszövetkezeti partnerséggel. A Han-

Kováts Lajos

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS gya azért lett vonzó, mert képes volt a nagybani beszerzés és értékesítés összes előnyét biztosítani a szövetkezeti tagok számára: mivel az egész ország részére nagyban vásárolt árut, így 20-30, olykor 50 százalékkal olcsóbb árat tudott elérni. A mozgalomnak a II. világháború előtt már 2000 tagszövetkezete, 4000 boltja és 80 termelő üzeme volt. A legszélesebb társadalmi rétegeket fogta össze, gyakorlatilag Magyarország valamennyi települését. Százhalombattán 1907-ben alakult meg a Hangya Szövetkezet dr. Matta Árpád földbirtokos és Kováts Lajos jegyző kezdeményezésére. A szövetkezet működtette és adta bérbe a község boltjait, kocsmáit. A Hangya Termelő – Értékesítő És Fogyasztási Szövetkezet, A Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja első 25 éve című, 1923-ban kiadott emlékkönyvében olvashatjuk a Hangya kötelékébe tartozó vidéki szövetkezetek ismertetőjét. Ebben megtalálható a százhalombattai szövetkezet leírása is. Vármegyénkénti bontásban, a fejér megyei települések sorában olvashatjuk, hogy a százhalombattai szövetkezet tagjai voltak: dr. Matta Árpád elnökként, Kéri Nándor plébános ügyvezetőként, Czeiner István pénztárnokként, Radován

Százhalombattai Hangya Szövetkezet fotója az 1923-as évkönyvből

Mihály és Tóth György. A felügyelő bizottság tagjai voltak Stich Antal, Csupis Sztankó, Milován Dániel, id. Radován Izsák, és Tóth Ferenc. A százhalombattai szövetkezet éves forgalma 4,5 millió korona volt. Matta Árpádnak nemcsak ezt köszönhette a település, hanem számos más ügyet is a szívén viselt. Igaz, hogy csak nyugdíjazása után élt aktív életet a faluban a családjával, de támogatásával épült fel a katolikus templom oltára, a plébánia és köves út, mely összekötötte Százhalombattát az országúttal. Megyei és országgyűlési képviselőként szem előtt tartotta lakóhelye érdekeit, ezért a község 1926-ban díszpolgári címet adományozott a méltóságos nemes dr. Matta Árpád kormányfőtanácsosnak. Korának egyik legfelvilágosultabb embere volt. A Gyorma utcában lévő kastélyában már 1900-ban villany égett, vízvezeték volt és híres volt könyvtára is. A másik kezdeményező Kováts Lajos volt, aki 1888-ban került Battára segédjegyzőként, de még abban az évben vezetőjegyzőnek választották. Ezt a tisztséget 46 évig, nyugdíjazásáig viselte. Hosszú érdemekben gazdag szolgálataiért a Belügyminiszter és Fejér vármegye elismerésében részesült, és külön 40

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

A falu díszpolgárai

Matta Árpád pengő díjazást kapott. Működése alatt létesült Battán a vasút, a téglagyár, és a hajóállomás. Szorgalmazta a Tűzoltó Testület megalakítását, és kezdeményezésére a jó tanulókat a község pénzén budapesti is kirándulásra vitte. A szövetkezeti mozgalmakat 1947ben az új szövetkezeti törvény szerint fokozatosan kezdték beterelni az állami ellenőrzés alá. A kibontakozó hatalom a szövetkezeti mozgalmak államosítását és a szövetkezetesítést tűzte zászlajára, így a 60-as évekre gyakorlatilag a mezőgazdasági földterületek csaknem egésze termelőszövetkezetek kezelésébe került, a tagok a korábbi saját földjükön a szövetkezet javára végeztek munkát. A vidéki HANGYA boltokat és telephelyeket főként a földműves-szövetkezetek, majd később az ÁFÉSZ néven alakított szövetkezeti jellegű társaságok tulajdonába adta az állam.

Kovács Edina történész Hamvas Béla Városi Könyvtár Városi Archívum

Forrás: Hamvas Béla Városi Könyvtár, Városi Archívum http://www.omgk.hu/Digitarc hiv/ konyvek/b4305/b4305.pdf http://www.omgk.hu/Digitarc hiv/ konyvek/b4305/b4305fenykepek.pdf

A múlt század első felében három személyt jelölt diszpolgárnak a falu, 1926-ban. Szeptember 11-én a képviselő testületi jegyzőkönyvben az alábbi bejegyzést találjuk: Dr Balassa György javaslatára gróf Bethlen István magyar királyi miniszterelnököt és Dr. Vass József magyar királyi népjóléti és munkaügyi miniszter urat válassza meg a képviselőtestület a község diszpolgárának, „mert nevezettek az országot a forradalom, kommun s megszállás utáni nehéz helyzetéből úgy talpra állitották, hogy ma már a köz- és vagyonbiztonság, az ipar és kereskedelem, valamint a mezőgazdaság oly szilárd alapokon állanak, hogy arra épiteni lehet.” „A diszpolgári oklevél aláirásával Tóth György községi birót és Kéry Gyula községi jegyzőt bizza meg.” Ezen a közgyűlésen Kováts Lajos jegyző Dr. Matta Árpádot is a falu díszpolgárának javasolja, amit a testület el is fogad. „Méltóságos nemes Dr. Matta Árpád kormányfőtanácsos, volt országgyűlési képviselő, Fejér vármegye közigazgatási bizottságának tagja, községünkbeli földbirtokos Fejér vármegyében végzett közéleti tevékenységéért a község érdekében kifejtett több évtizedes munkásságáért, amellyel községünk hitvallásos, kulturális- gazdasági- és társadalmi fellendüléséért mindenkor önzetlenül és fáradhatatlanul dolgozott s a község lakosságának minden ügyes bajos dolgát felkarolta. Százhalombatta község diszpolgárává választja, s őt erről diszpolgári oklevél kiadásával értesiti.”

A diszpolgári oklevél átadása 1927. szeptember 4-én egy diszközgyűlésen történik meg. Jelen vannak Balassa Antal főszolgabíró elnöklete alatt Dr. Ba lassa Imre vármegyei főjegyző, Csöngedy Gyula cimzetes prépost, a kerület országgyűlési képviselője, nagyságos Kevelős Lajos királyi tanfelügyelő, Tóth György községi biró, Kácser István, Csupics Mihály, Radován Mihály, Kurán József, Jan kovics István, ifj Radován Pál, ifj Tóth György, Tóth Sándor, Schneider Richárd, Dr. Balassa György, Mam muzich János, Stich Antal, Kéri Nándor, Milován Dániel, Szalay Károly, Kováts Lajos, Tóth Ferenc, Brondics István, ifj. Vlukovszky Mátyás, Csu pics Sztankó, Kéri Gyula jegyző, és számos községi lakos.” A diszközgyűlés előtt háromtagú küldöttség ment méltóságos Matta Árpád diszpolgár elé a biró vezetésével. Munkásságát Balassa Antal méltatta, s Kováts Lajos községi jegyzőt kérte fel a diszoklevél átadására, aki igy beszélt az új diszpolgár érdemeiről: „Méltóságod nélkül a római katholikus templom, a római katholikus plébánia talán még ma sem lenne, kiépitett köves útja, amely az országúttal összeköt ugyancsak nem volna.” A vármegye részéről Dr. Balassa Imre, mint a vármegye képviselője köszöntötte Dr. Matta Árpádot. A mi időnkben Dr. Matta Árpád nevét viseli gyümölcsösének és szőlőjének területén felépült új lakópark. Nevét az óvárosi Közösségi Ház oldalán emléktábla őrzi. Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Battaiak a nagyvilágban

„Béci” professzor A Kanyicska Béla nevet mindenki ismeri aki a faluba járt iskolába. Idősebb Kanyicska Béla a tanár úr matematikára és fizikára oktatta e tantárgyakat szerető és nem szerető tanítványait. Fia Béla távol került Százhalombattától, több évtizede Amerikában él. Szerkesztőségünk felkereste, érdeklődve szüleiről, mostani családjáról. - Édesapádat egy egész falu ismerte és tisztelte, de nagyon sok mindent nem lehetett róla tudni.

- Apám most lenne éppen 100 éves, 1914 született Gödöllőn. Gyermekkorát Kürt-ön majd Érsekújváron töltötte, az érsekújvári gimnáziumban, ott is érettségizett 1934-ben. Osztályfőnöke, Krámmer Jenő (történelmet és franciát tanított). Kiemelkedően művelt és modern pedagógus volt, nagyon nagy hatást gyakorolt rá. Később Pozsonyban letette a tanítói vizsgát és először egy szlovák faluban

Újgyallán kezdet tanítani. Gondolom szerethették a tanítványai, mivel még évekkel halála után is jött néha egy-egy levél abból a faluból, ’Pan Ucitelj’ megszólítással... A második világháború után Magyarországon szeretett volna maradni, először Mogyoródon volt helyettes tanár egy darabig; ott ismerkedtek meg anyámmal aki szintén abban az iskolában tanított. Ő Tápiószelén született 1921-ben. - Százhalombatta az ő idejében nagyon kicsi falu volt kevesebb mint kétezer lakossal. Hogyan találta meg ezt az igazán eldugott falucskát? - Igazából Perjés Béla ’hozta’ szüleimet Százhalombattára. Apámmal az akkori Oktatási és Népjóléti Minisztériumban találkoztak, még a ’Fordulat Éve’ előtt, talán 1947-ben. Perjés atya ’erősítésért’ ment, apám magyarországi állást keresett. Várakozás közben az előszobában hosszan elbeszélgettek, az ’audienciára’ már együtt mentek be... Lakást találni, áttelepülni már nem volt ilyen egyszerű. Végül egy kis házat béreltek ki Dunafüreden, amit a tulajdonos neve után nagyanyám később csak ’a Jakuba ház’-ként emlegetett. A házacska eredetileg egy tip-top kis nyaraló volt, amit 1944/45-ben szisztematikusan kifosztottak, meg a csempéket és a kerámia padlót is felszedték a fürdőszobából; valaki meg a vízvezeték csöveket is begyűjtötte a falból (ilyen csövek egy profi házi pálinkafőző apparátus nélkülözhetetlen kellékei voltak akkoriban). Télen, ha nem égett a tűz, percek alatt hideg lett a házban. Meglehetősen hideg telek voltak az 50-es években, nyoma sem volt meg a ’Global warming’-nak... (egy helyről fűtik az egész házat) Mindennek ellenére igazából jó volt Dunafüreden gyereknek lenni, rengeteg volt még az üres telek, ott volt a Duna-part, nagy volt a szabadság... A pestiek csak nyáron jöttek ki, kevés volt az állandó lakos, mint például a Hárossy néniék délen, az András Józsi bácsiék északon (ahonnan a tejet hoztuk).

1958-ban költöztünk be a faluba, a szerb iskolában laktunk 1972-ig. Emlékszem, Szokó néni (pont szemben volt a háza) gyakran engem is elvitt a Jovánnal, fel a határba, dolgozni egy kicsit a földeken. Persze a gyomlálás mellett a kocsizás fel a hegyre a Lenkével (a ló) volt az igazán izgalmas, de valahogy azóta is vonz a mezőgazdaság; azt hiszem a következő életemben gazda szeretnék lenni, amolyan ’gentleman farmer’ aki azért még saját maga szedi le a gyapotot... Nagyon sok emlék fűz a faluhoz (bocsánat, az Óvároshoz), talán majd lesz meg alkalmam írni erről egy kicsit többet. - Ma már az internet korában semmi sincs igazán messze. Így tudtuk felvenni veled a kapcsolatot majd’ ötven év után. Aki egy osztályba jártak és maradtak is Százhalombattán tudunk egymásról. Rólad a nyolcadik után nem tudtunk semmit csak azt, hogy Amerikában élsz. Nem mindjárt kerültél oda. Édesanyád még nem volt negyven éves mikor eltávozott itt hagyva édesapádat a négy kicsi gyermekkel. - Nemrégen nagy örömmel bukkantam egy régi 1963-as tablóra a Váro si Archivumban (teljesen véletlenül, a Facebook-on keresztül) amin még anyám is rajta van. Ő már 1960-ban meghalt; igazából ezért is kerültem Orsolya nővéremmel három évre Kecskemétre, az Országos Pedagógus Nevelő Intézet-be. Röviden csak az ONI-nak vagy az „Árvaháznak” hívtuk; a ’bentlakók’ valóban árva vagy fél-árva gyerekek voltak. A ’kicsik’ (Gábor és Sándor) otthon maradtak apámmal és apai nagyanyámmal (Kanyicska Jánosné Nagy Rozália; 1889-ben született, Kürt-ön). 1965-ben ’családegyesítés’ volt nálunk, mivel mindketten visszajöttünk Százhalombattára és az érdi gimnáziumban folytattuk a tanulmányainkat. 1969-ben érettségiztem, miután egy kis katonásdi következett Hódmezővásárhelyen. Az ELTE-n tanultam tovább, biológia-kémia szakon, Pfeiffer Adám (’Pubi’ tanár úr) nyomdokait követve. 1975-ben kaptam diplomát mint

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS középiskolai tanár, de tanítás helyett az MTA Orvostudományi Kutató Intézetében kezdtem dolgozni. Fizetésemet azonban az Állattenyésztési Kutató Intézet (Herceghalom) folyósította egy együttműködési szerződés keretében, apám ezért mindenkinek boldogan elújságolta a szomszédságban, hogy a Béci (a családi becenevem) egy Téeszben dolgozik ... 1977-ben megnősültem, feleségem Diószegi Marianna, évfolyamtársam volt az ELTE-n. Két fiunk született, Áron és Gergely. Eléggé nehezen, de végül sikerült lakást kapnunk a Pest Megyei Kórház kis lakótelepén, Kerepestarcsán. Mariann Újpesten a Gyógyszerkutató Intézetben dolgozott, én az Üllői úton a KOKI-ban, volt nagy ingázás... Én igazából nem bántam, a HÉV-en és a Metrón jókat lehetett olvasni. Csak akkor volt gond, ha egy hosszabb kísérlet miatt sokáig bent kellett maradni, mert nemsokkal éjfél előtt hirtelen ’összeomlott’ a tömegközlekedés (és a taxi Kerepestarcsára nem volt olcsó). - Régen azt mondták Amerika a nagy lehetőségek országa. Bátorság kellett ahhoz, hogy akár a munka miatt is feleséggel, gyerekekkel nem másik városba vagy országba , de egy másik kontinensre költözzél. Miért döntöttél így?

9 - A KOKI-ból először csak egy rövid párhónapos ösztöndíjjal jöttem ki az Államokba (Ann Arbor, Michigan) 1986-ban, onnan kerültem le Floridába. Az állás a Florida State University-ben (FSU) nem egészen az volt amiről mindig álmodtam, de a fiuknak igen tetszett a ’nagy homokozó’ (a tengerpart), úgy hogy ott ragadtunk egy darabig (majdnem 20 évig). Áron, a legidősebb fiú még mindig ott lakik (Tallahassee, FL), az FSUban számítógép ’guru’; Gergely jogász lett, New Yorkban él és dolgozik, nappal mint ügyvéd, este pedig egy off-offbroadway szintársulatban (Nylon Fusion Theatre Company). Szerintem az utóbbi munkahelyét veszi komolyabban... Nekem annak idején enyhén szólva nem nagyon ment az idegen nyelvtanulás, németből és oroszból előre ’kialkudott’ hármasaim voltak a gimiben; a német lecsúszott kettesre negyedikben, mivel akkorra már az órákra se nagyon jártam be. Később az egyetemen az anatómiai tárgyak helyett sokkal inkább vonzódtam a kémiához és biokémiához, a tanítás helyett pedig a kutatást választottam. Azonban valakinek sajátos humora lehet ’odafent’, mivel most tanítok, mikroszkópos anatómiát (hisztológiát) fogász es orvostanhallgatóknak, többé-kevesbé

angolul! 2003 végén jöttem át Floridából Mississippi-be (University of Mississippi Medical Center, Jackson), a nem nagyobb de stabilabb fizetés reményében. 2008-ban született még egy kisfiam itt Mississippiben ,András névre hallgat (már amikor). A mamája (második feleségem) Dr. Léránt Anna, a Semmelweisen végzett 1993-ban, szintén a UMMC-ben tanítja ’kesztyűbe dudálni’ az orvostanhallgatókat. Áron fiamnál 2007-ben született Arden nevű leány unokám, 2013ban Alex. Úgy tűnik, hogy a második családalapítás miatt a személyes nyugdíj korhatárom eléggé kitolódott; éppen nemrégen kalkuláltam ki, hogyha mindazokat a dolgokat megszeretném csinálni amit érettségi táján elterveztem, és ha igazán keményen dolgozok, úgy kb. 134 évig kellene élnem (ha nem olyan keményen, akkor persze tovább). * Kanyicska Béla és családja megtalálta boldogulását a messzi „ nagyvilágban” Amikor teheti hazalátogat itt maradt testvéreihez. Nővére Orsolya már nincs köztünk de családja és fiú testvére itt él Százhalombattán. A tanár úr már nem is de neve a fiai által még itt él a faluban. Jankovits Márta

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Szülősegítés a Szülők Fóruma Egyesületben Aki nem került még olyan helyzetbe, hogy megváltozott fejlődésmenetűen, esetleg sérülten születik a babája, az talán el sem tudja képzelni, milyen trauma ez egy szülő számára. Kezdetben mély kétségbeesést, csalódást és magányt élnek át az édesanyák és édesapák, miközben keresik a lehetőségeket, hogyan lehetne gyermeküket fejleszteni. Tapasztalatok alapján a szülőknek eközben magukra semmi idejük nem marad, az őket bántó problémák háttérbe szorulnak, melyek csak halmozódnak az idő során. Mindezeknek a nehézségeknek a feldolgozásához nyújtott segítséget a Szülők Fóruma Egyesület 10 alkalmas szülősegítő csoportja, ahol két mentálhigiénés szakember támogatásával közös veszteség feldolgozó, új élet kialakítását segítő foglalkozás zajlott. A programot a Fo-

gyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. támogatta, így a résztvevők számára térítésmentes volt. Az empatikus sorstársi közösség lehetőséget ad a szülők lelkének gondozására, ahol mindenki tudja, mit élnek át a többiek, min mennek keresztül, milyen félelmeik, aggodalmaik vannak. Meg tudják osztani egymással tapasztalataikat és ötleteiket, ezzel segítve egymást a mindennapi helyzetekben, hiszen különböző nézőpontokat, értékeket képviselnek, így egy adott problémát többféle nézőpontból közelítenek meg. Ez lelkileg is erőt adhat, látják, ki hogyan birkózik meg a problémákkal. Emellett erősíthetik egymásban, hogy bár máshogy tervezték életüket és bár még sok extra teendő jár a gyerekükkel, de így is lehet teljes életet élni. A Szülők Fóruma Egyesület céljai túlmutatnak a gyermekek fejlesztésén, a családok egységére és békéjére törekszünk.

Tudjuk, hogy a szülők lelki egyensúlyának támogatásával működhetnek a családok is harmonikusan. E nehéz élethelyzetben önismerettel rendelkező, önmagát és gyermeke másságát elfogadó szülő képes helytállni élete különböző területein, melyhez nagyon nagy segítséget jelenthetnek a mentálhigiénés szülőcsoport alkalmai. Ehhez biztosítunk a csoport lezajlása után is helyet és lehetősget a szülőknek havonta egy alkalommal, melyhez újabb szülők is csatlakozhatnak. Érdeklődni itt lehet: Sápiné Virág Andrea 06-23-359-800 postmaster@szfe.axelero.net

Közhasznúsági jelentés 2013. évre

A Százhalombattai Faluvédõ Egylet közzéteszi a 2013. évre szóló közhasznúsági jelentését, mely szerint egyesületünk a tagdíjat, külsõ támogatásból kapott pénzeszközöket az arra rendelt és felfogadott célra használta fel, az elszámolást a közgyûlés elfogadta. Bankszámla bevétel Nyitó egyenleg 310 392,00 TAKSZÖV támogatás 30 000,00 Apeh 1% 131 695,00 Környezetvédelmi A támogattás 90 000,00 Százhalombattai Horvát N.Ö. Támogatás 40 000,00 Arany János Ált Isk. támogatás Vidékfejlesztési Min.-nak visszafiz. K36-10-00002H Egyéb igénybe vett szolgáltatás GEI gyermeknapi rendezvényen való közremûködés 10 000,00 MOL támogatás 200 000,00 Bank és pénztár közötti mozgások 8 000,00 Bank ktg Banki kamat jóváírás 90,00 Összesen: 820 177,00

kiadás 3 000,00 18 890,00 500,00 445 000,00 14 070,00 481 460,00 338 717,00

Pénztár Elõzõ évi maradvány 65 440,00 Bank és pénztár közötti mozgások 445 000,00 8 000,00 Tagdíj 35 000,00 Magánszemélyektõl kapott adomány 10 000,00 Más szervezettõl kapott támogatás 3 000,00 Nyomtatvány, irodaszer 8 035,00 Egyéb anyag ktg-k javításokhoz 27 565,00 Egyéb ktg 863,00 Nyomdai tevékenység 67 745,00 Üzemanyag ktg, saját szem gépkocsi használat 82 559,00 Telefon, posta ktg-k 56 264,00 Posta, telefon költség 70 564,00 Számviteli szolgáltatás 35 000,00 Adott támogatás Környezetvédelmi A. 90 000,00 Adott támogatás Hulladékkomandó 80 000,00 Összesen 558 440,00 526 595,00 31 845,00

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Versits János emlékére

Fűszer és csemege Versits János nevét nagyon sokan ismerik ebben a városban. A most bezárt ABC vezetője volt sok évtizedig. Végigjárta az utat az inas évektől a vezetői beosztásig. Először az akkor épülő lakótelep kis boltját vezette majd a „nagy” és egyetlen ABC-ét aminek annak idején csodájára jártak a kicsi és jóval szűkösebb árukészlettel rendelkező kis boltok után. Fehér köpenyes alakját és hangját mindenki ismerte a városban. A vevők is „főnöknek” szólították. Feleségét Versits Jánosnét „Mamit” kerestem fel József Attila utcai otthonukban, ahol férje halála óta lányával él, hogy jobban megismerjük azt az embert aki sok évig városunk egyik meghatározó személyisége volt. - Május 12-én múlt 11 éve, hogy egyedül maradtál. Hogyan élsz azóta? - Nem vagyok egyedül mert a fiam Gábor ide építkezett a telek másik felére. Itt él a családjával. A lányom is itt van velem, Érden tanár a Vörösmarty Gimnáziumban. Amíg az erőm és az egészségem engedi nagyon szívesen főzök. A nagyobb munkákat már rájuk hagyom. Nagy öröm mikor délután sorban jönnek haza és együtt a család. Az egészségem már nem a régi de 70 körül már így van ez. - Férjedet nagyon sokan ismerték a városban a munkája miatt. Nagy felelősség

ekkora üzletet vezetni, sok embert irányítani. Hogyan viselte ezt a család? - Bizony nehezen. Én is dolgoztam mint irodai tisztviselő először a battai majd a bezárás után a törökbálinti téglagyárban. Egész életemben ez az egy munkahelyem volt, mert a két gyár egy céghez tartozott. Ott volt a két gyerek de gondolom sok család így élt. Nekünk annyival volt nehezebb, hogy a Jancsi naponta nem 8 órát dolgozott. Mindene volt a bolt. Alkalmanként meleg reggelit küldtem a kislányommal az apjának. Sürgettem, hogy siessen még meleg legyen az étel mire odaér. Később derült ki .hogy délután három órakor ért rá reggelizni. - Mindketten nagyon régi battai családból származtok. Hogyan lettetek egy pár? - A téglagyárban találkoztunk össze. Tetszettünk egymásnak aztán házasság lett a vége. 41 évig éltünk együtt 1962

október 20-án házasodtunk össze majd megszületett a lányunk Lívia és a fiunk Gábor. Én a gyári irodában dolgoztam , a Jancsi szinte egész családja a gyárban. Édesapja Versits Károly, édesanyja Bures Anna. Heten voltak testvérek ma már csak ketten élnek. Jancsi már az általános iskolában is nagyon jól tanult. Az Pfeifer Ádám bácsi boltjában lett tanuló. è

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Van is róla egy régi fénykép. Négyen láthatók rajta: az Ádám bácsi, a Reisz Sándorné Ibi néni aki aztán sok évtizedig boltos lett a faluban, a Vlkovszki Matyi és a Jancsi. Ezen a képen látszik mennyi mindent árult egy ilyen kis falusi „szatócs” bolt. Nemcsak élelmiszert de petróleumot, gumicsizmát, cipőket, méter és rövid-árut is. Mindent ami egy háztartásban kell. - Több boltban is dolgozott mielőtt megnyílt az akkor épülő lakótelepen az ABC? - Igen mert 1969-ben jeles eredmén�nyel vizsgázott mint tanuló, később elvégezte a boltvezetőit. A Nyugat-pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak nagyon sok boltja volt a Duna mindkét partján is Visegrádtól Ráckevéig de szinte az egész Pest megyében. Dunafüreden a hajókikötőnél az egyszemélyes bolt vezetését vette át, majd Érdre került a két vasút között a Lepsényihez Battán a házak építésével egyre többen költöztek a lakótelepre. Már kevésnek bizonyult az egy- két kisebb bolt. A Ifjúság úton egy lapos tetős épületben kapott helyet az első üzlet amit már a férjem vezetett. Aztán mindenki nagy örömére kinyílt az első battai ABC amit tavaly zártak be. - Ritka, hogy egy ilyen új lakótelepen a boltot főleg egy ABC-t a vezetőjéről nevezzenek el. Sokszor hallottam így emlegetni a vásárlókat „a Versits ABC”.

Felhívás! A Százhalom magazin szerkesztősége keresi azokat a százhalombattai családokat akinek hozzátartozója hősi halált halt, eltűnt, fogságba esett az első világháború alatt. A Hagyományőrzők köre 1914-2014 Százhalombatta címmel kiadványt készít amelyben emléket állít a háborút bármilyen módon megszenvedett családokról. Aki szeretné elmondani, hogyan élte meg a család ezt az időt, mi történt a hozzátartozókkal a következő telefonszámot hívja: 06 23 356-343 vagy 06 30 501 2885 E-mail cím: faluvedoegylet@gmail.com a Százhalom szerkesztősége

- Ahogy már mondtam a Jancsi szinte az egész napját ott töltötte. Személyesen ismert minden vevőt és őt is ismerték. Ritkán ült az irodában, vagy az üzletben volt, vagy az emeleti irodában ahonnan a papírmunka közben is mindent látott. Kellett is figyelni mert Battán soha nem

élvezhette a nyugdíjas éveket mert megbetegedett és 2003 -ban 67 évesen hagyott itt. Mami kérésemre elővette a félve őrzött képeket. Mindnek örültem mert nagyon sok ismerőst fedeztem fel, de egynek különösen ami a falusi boltban készült

látott árumennyiség és választél várta a vásárlókat. Nemcsak élelmiszer, vegyi áru de még porcelán, edény, de mindenféle elektronikus cikk TV, rádió, hűtőszekrény is kapható volt. Külön kis hentesrészlegben mérték a húst, emlékszem az első hentesek a Kiss Gyula és a Bártfai Pali voltak. Sajnos nem sokáig

1956-ban. Sok emlék fűz hozzá ahogy mindenkit mert sok évig naponta megfordultunk benne. - Jó volt beszélgetni egy kicsit a régi dolgokról - búcsúzott el tőlem Mami. Remélem ez az írás másokban is jó emlékeket idéz fel. Jankovits Márta

Az óvárosi Szent László templom kertjében lévő I. világháborús emlékművön található hősi halottak leszármazottainak jelentkezését várjuk! Cseresznye István, Csupics Péter, Drevenka János, Dubecz Mihály, Fehérvári György, Fehérvári Péter, Góman József, Góman József II, Halász István, Hujber János, Kokics Károly, Nagy József, Polló Mihály, Papsógor János, Radnics András, Secsik János, Stich József, Strobl István, Szombati András, Tóth I. István, Vucsics Vilmos, Zomzelli Mihály, Bauer György, Tieber József, Góman Ádám, Jónás József, Milics Mihály, Milován Arzén, Milosevics Tódor, Necsó István, Serhák György, Serák Ferenc, Ispaits Imre, Bartos István, Németh György.

Köszönettel: a Százhalom szerkesztősége

A nevek az emlékművön nem jól olvashatók így lehet benne hiba.

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Kis társadalomtörténet

Cigánykanyar Százhalombattát hagyományosan szerbmagyar vegyes lakosságú településnek tartjuk. Kétségtelen, hogy az iparosítás (1960) előtt ez jellemezte, de a falu társadalma ennél sokkal színesebb volt, mert éltek még itt többek között zsidók, bolgárok és cigányok is. Manapság a szerben kívül horvát, görög és román nemzetiségi önkormányzat is van a városban. Az tény, hogy a helyi cigányok létszáma elenyésző. Kevésbé közismert azonban, hogy a két világháború között volt cigánytelepe Százhalombattának. Kezdetben a Szkela utcában, majd a Római híd környékén állították fel földbe vájt sátraikat. Életükről, szokásaikról, öltözködésükről Sefcsik István nyilatkozott, aki gyermekként szemtanúja volt a cigányok mindennapjainak. Tőle tudjuk, hogy a helyi cigány férfiak fémedények foltozásával, javításával és készítésével, míg a nők leginkább kéregetéssel – nem koldulással –, jóslással foglalkoztak. Folyton úton voltak, több falut is bejártak javítani, foltozni valót keresve, kéregetve. A pénzt mindenkor a férfi kezelte náluk és nem tekinthetjük őket szegénynek. Bár lakókörnyezetükre és étkezésükre kevésbé voltak igényesek, majd mindegyiküknek csináltatott ruházata volt. A férfiak leginkább sárga csizmában, sötétzöld vagy fekete bársony, ezüstgombos ruhában, széles cifra szalagú kalapban jártak. A nők rikító színű, nagy virágú, nagy mintás ruhákat viseltek, sok-sok ékszerrel. Mások által levetett ruhát csak az öregek és a nagyon élhetetlenek hordtak. A kisgyerekek folyton meztelenek voltak, de nem azért, mert nem tellett ruhára, hanem mert így jóval kényelmesebb volt nekik. A jó anyagi helyzetre utal az állandó mulatozás is, mert valamit mindig ünnepeltek és ilyenkor nem egy esetben csendőrségi ügy is kialakult. Ha úgy vesszük, akkor a csendőröknek viszonylag könnyű dolguk volt a cigányokkal

kapcsolatban, hiszen ha felmerült velük szemben valami, csak a vajdát kellett megkeresniük, ő a tekintélyével hamar tisztázni tudott mindent. A vajda a cigányok választott elöljárója, ő tett köztük igazságot, esketett és eljárt a hivatali ügyekben is.

genda szerint a helyi vajda jelentkezett az ercsi elöljáróságnál, hogy szeretnének odaköltözni. Az engedély megadását egy jelentősebb pénzösszeg átadásához kötötték és legnagyobb megdöbbenésükre a vajda a mellényzsebéből átadta a kért összeget.

Élelmiszerre nem sokat költöttek, mert gyakran fizetségül kapták, és óriási tapasztalattal rendelkeztek a vadonban található élelmekkel kapcsolatban. Megették az ürgét, a sünt, a varjút, de még az állatvészben elpusztult állatokat is. A helyi társadalomba nem integrálódtak, de szoros kapcsolatban voltak. Istenhívők voltak, ugyanakkor rendkívül babonásak is, templomba azonban ritkán jártak. Jelenlétük akkor vált terhessé, amikor a szolgáltatásuk – edényfoltozás, javítás – iránt ritkult, majd megszűnt az igény. Aki csak tehette a mezőgazdaságban vagy a közeli iparban próbált elhelyezkedni. Akik kimaradtak, vagy nem éltek ezzel a lehetőséggel, ön- és családfenntartásuk érdekében akár loptak is. Sefcsik Pista bácsi és más szóbeli forrás szerint a II. világháború kezdetén még a Római híd környékén, az úgynevezett Cigánykanyarban éltek, majd elköltöztek valószínűleg Ercsibe. Egy le-

Százhalombattára azóta sem költöztek nagyobb számban cigányok. Az erőmű és a finomító építése során dolgoztak ugyan cigány brigádok, akik arról voltak híresek, hogy a legnehezebb, legártalmasabb munkákat vállalták el. Ők azonban nem voltak és nem váltak a helyi társadalom részeseivé. Balpataki Katalin

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Megjelenik havonta Felelős kiadó: Százhalombattai Faluvédő Egylet, elnöke: Jankovits Márta Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Százhalombatta, Avar köz 2. Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Telefon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Jovánka hétköznapjai Százhalombatta több nemzetiségű falu, együtt élnek magyarok, szerbek, bolgárok már több száz éve. Az első telepesek az 1690-es években érkeztek Magyarországra a török elől menekülve. Családommal gyermekként a mai Szent László utcában éltem. Egyik szomszéd szerb volt a másik bolgár, közöttük nőttem fel. Az emberek nagy része a földet művelte, állatokat tartott, halászott. Ebben a kicsi faluban született Nikolov Jovánka 1919 december 15-én. A szembe szomszédunk volt ismertem egész életemben. Igaz, hogy amikortól én emlékszem ő

Én és a nővérem Tódó nem itt hanem a „Müller” házban születtünk. Csak később költöztünk ide ahol azóta is lakom. - Százhalombattán főleg akik Bulgáriából jöttek kertészettel foglakoztak. A szülei is ún. bolgár kertészek voltak? - Nem lehet azt mondani. Nekünk is volt annyi földünk, hogy eltartotta a családot de nem bolgár kertészet. Emlékszem, hogy míg egész kicsik voltunk a papa meg a mama egész nap a földön dolgoztak. Ránk egy magyar nő vigyázott. Később ahogy nőttünk mi is mentünk a nővéremmel a határba. A paraszti munkában nincs megállás, ha nem a földeken akkor itthon láttuk el az állatokat. Az ötvenes években jött a TSZ , elvették a földünket. Valamennyi maradt, ott is dolgoztunk de az már nem volt elég

Szerb iskola és templom Százhalombattán már felnőtt volt de érdekelt hogyan él ma Jovánka a falu legidősebb lakója ezért úgy gondoltam felkeresem az otthonában a Szent László utca 66-ban. Ott nőtt fel és a mai napig ott éli hétköznapjait. - Jovánka meséljen róla mire emlékszik? Hogyan kerültek a szülei Battára? - Édesapám Nikolov Kanyó, Károly volt a neve de mindenki csak „ Kanyónak” szólította. 1896-ban született Bulgáriában. Azt, hogy miért kellett otthagyni a hazáját nem tudom de még egészen fiatalon került Tökölre. Battára házasodott, feleségül vette édesanyámat Csupics Katalint aki most lenne 114 éves.

a családnak így a TSZ-be jártunk még a szüleimmel is. - Jovánka eddig csak a munkáról beszélgettünk de mi volt az iskolával? - Az iskola…. Szerettem oda járni már amikor a munka engedte. Talán nem is hiszed el de jó tanuló voltam. Felsőbb iskolába menni akkor még nem volt lehetősége egy ilyen falusi lánynak de tanultunk írást, olvasást, számtant na meg a hittant. - Akkor még volt szerb iskola, oda járt Jovánka? - Az első évet magyar iskolába kezdtem, de másodiktól már a szerb iskolába kerültem. Ott ahol a szerb klub van a nagyte-

remben volt az osztály. Még a mama is oda járt. Tanultunk szerbül de magyarul is. - Százhalombattán sok Csupics nevű család él. Édesanyja Csupics Katalin. Mindenki rokon? - Közelről, távolról de mindenki. Édesanyámnak „ Katica néninek”, így szólították, nyolc testvére volt, így aztán az évek múlásával szaporodott a család, a rokonok egyre messzebbre kerültek egymástól de a mienk nagyon összetartó közösség számon tartjuk egymást. - Aki ilyen szép kort ért meg lassan elveszíti a családtagjait, közeli rokonait. Hogyan éli Jovánka a hétköznapjait? - Minden jó lenne csak ne volnék annyira egyedül. Elmentek a szüleim akik után a mai napig is nagyon vágyódok. Elment a nővérem, a sógorom Nikola és a lányuk Milka is , ő egészen fiatalon. Emlékszel gyakran kente nektek a mama a jó friss, ropogós házi zsíros kenyeret. Hála Istennek a Péró itt van, ő a nővérem fia. Jön gyakran de dolgozik nem tud mindig velem lenni. Ebédet befizetek a főzésre nincs gondom. Már erőm sem lenne igazán hozzá. Azt mondják itt a faluban én vagyok a legidősebb. El is mondom mindenkinek aki erre jár. Néha bottal kimegyek az utcára. Szeretek beszélgetni. - Jovánka soha nem ment férjhez, mi volt az oka ha megszabad kérdeznem? - Úgy gondoltam mindig nekem így sokkal jobb. Itt voltak a nővérem gyerekei azokkal törődtem, meg a sok nehéz munka. Míg tudtam elmentem a templomba. Vallásos család a mienk, a papa meg a mama is jártak a misére. - Hosszú egy nap, mivel tölti el? - Látod itt vannak a szép virágaim, van törökszegfű, krizantén, tátika ami kell egy parasztház udvarára. Van szőlőlugasom is. Szeretek nagyon olvasni főleg újságokat magyarul és szerbül is. Ott tornyosulnak az ágyam mellett. Ilyen idős létemre még elég jó a szemem. Sokat pihenek, ennyi nehéz munka után rám fér. * Jovánka az évek múlásával ugyanaz a vékony picike asszony amilyen volt csak az évei száma nőtt meg. Vajon mi a titka az ilyen hosszú életnek? A nagyobb betegségek elkerülték. Sokat és nehezet dolgozott egész életében. Talán ez, és az, hogy mindig tud mosolyogni. Most is ahogy kikísér a kapuig. lejegyezte: Sinkáné Tóth Anikó

SZÁZHALOM • 2014. MÁJUS

Szent László magyar király I. (Szent) László (Lengyelország, 1046. június 27. – Nyitra, 1095. július 29.) Árpád-házi magyar király (1077 – 1095). Bátyja, I. Géza után lépett a trónra, utóda Könyves Kálmán volt. I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő (II. Mieszko Lambert lengyel fejedelem lánya) második fia volt. Egy gyermekének a neve ismert, ő Szent Piroska, későbbi bizánci császárné. A László név szláv eredetű, a Vladiszláv keresztnévből származik, a jelentése: hatalom és dicsőség. Királyként roppant szigorú, de igazságos törvényalkotó volt, aminek eredményeként megszilárdult a magántulajdon védelme az országban. Uralkodása idején Magyarország, fennállása óta először, képes volt a hódításra. 1091-ben elfoglalta Horvátországot, miután beavatkozott az ottani belviszályokba. Erősen keresztény hitű, bátor, harcias király volt. Az ő uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket: Gellért püspök, I. István, Szent Imre, András és Benedek remeték. Előbb Somogyvárott, majd véglegesen 1106-ban, Váradon helyezték örök nyugalomra, az általa alapított régi Székesegyházban, amely akkor a nagyváradi várban volt. Őt magát 1192-ben avatták szentté.

A legenda Évszázadokon át népi mondák, hősi énekek, himnuszok, templomi falfestmények és imádságos könyvek témája lett László párviadala a kun vitézzel a Kerlés hegyi csatában. A párviadal szimbolikus értelmet nyert: László győzelme a „kun” harcos felett a kereszténység diadalát jelképezte a barbár pogánysággal szemben. A Képes krónika szerint: „Meglátott végül Szent László herceg egy pogányt, aki egy szép magyar lányt vitt lova hátán, Szent László herceg pedig úgy gondolván, hogy az a váradi püspök lánya, s noha súlyosan meg volt sebesülve, tüstént üldözni kezdte lovával, melyet Szögnek nevezett. Amikor pedig már elérte volna őt, hogy lándzsájával ledöfje, semmiképpen sem volt erre képes, mivel sem az ő lova nem futott gyorsabban, sem amannak a lova nem maradt le semennyire sem, hanem mindegyre kartávolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így kiáltott és szólt Szent László herceg a lányhoz: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél és vessed magad a földre!« Meg is tette ezt. Amidőn pedig Szent László herceg a földön fekvőt közelről lándzsával ledöfte volna, ugyanis meg akarta őt ölni, a lány nagyon kérte, hogy ne ölje meg azt, hanem engedje el. Ebből is látszik, hogy nincs hűség az asszonyokban, mivel fajtalan szerelemből kívánta őt megszabadítani. A szent herceg pedig sokáig viaskodott vele, s miután inát elvágta, megölte őt. De az a lány nem a püspök lánya volt.”

A védőszent Szent László a magyar katonák védőszentje. Mai napig a nagyváradiak nagy Szent László-ünnepséget tartanak, minden évben a húsvét utáni ötödik vasárnap délelőtt 11-kor a váradi székesegyházban. Ekkor László király mellszobrát kiállítják a székesegyház főoltárára. A szertartás után megtekinthető az a szekerce ereklyetartó, amely Szent László koponyacsontját tartalmazza. Sok zarándok rója le ilyenkor tiszteletét a szentként tisztelt király előtt. A Baranya megyében található község - templomának védőszentje után a Szentlászló nevet viseli. Szekszárdon Szent László-napi búcsúk hagyományát teremtették meg a város védőszentjének tiszteletére. A polgárőrségről szóló törvény 2011. május 16-án elfogadott módosítása óta Magyarországon Szent László a polgár(Forrás: Wikipédia) őrök védőszentje.

Százhalombatta Óvárosában Szent László nevét viseli a katolikus templom, róla nevezték el a település főutcáját, és a helyben működi cserkészcsapatot is.