Százhalom - 2014. február

Százhalom A tétényi-érdi csata

Hegedűs a háztetőn - Battán

Farsang az oviban

II. ÉVF. 13. SZÁM

2014. FEBRUÁR

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

Óvárosi Farsang - Díjkiosztó A TARTALOMBÓL: Élő március • Alapítványi bál és farsang a Pitypangos Óvodában • Londonban hej • Lány tangóharmónikával • Tőry Emil és a battai plébániatemplom • Amerikai anzix • Apóka meséi III.

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

3

Élő március

A tétényi-érdi csata Sok éven át azt hallottuk, hogy március 15., az ifjúság ünnepe, emlékezzenek meg róla csak az iskolákban. 1989-ben először munkaszüneti nappá, majd 1990-től ­hivatalos állami ünneppé nyilvánították. Évről-évre megemlékezünk az akkori napokról. Ismerjük mind­annyi­an az eseményeket, de vajon ismerjük-e mi történt szűkebb környezetünkben, ezekben - ahogy Jókai írja a Kőszívű ember fiaiban – a ”lélekcserélő” időkben. Beszéltem hadtörténésszel, hely­ ­törté­nésszel, keresgéltem az in­terneten és összefoglalva a következőket találtam:

Az egykori Csillag-csárda Érdligeten

szaladjunk ennyire előre. Mi vezethetett a Móron történtekhez?

1848 késő őszétől a nyugati határ védelmét két egymástól távol eső sereg látta el. Görgey Artúr vezérőrnagy fel-dunai serege a Fertő-tó déli partján állt szemben Windisch-Grätz herceg főseregével. Perczel Mór veKözvetlen Battáról (1848-ban már zérőrnagy 10 ezer katonájával a ez volt a neve) nem találtam adatokat, de Érdről igen. Ahogy már kiadványainkban többször leírtuk, Érd és Batta egy közigazgatási területhez tartozott, ezért úgy gondoltam érdekes számunkra is, hogy miként szállt szembe Érd és Tétény határában a ma már nem létező Csillag csárdánál (a szörpüzem helyének közelében) 1849. január 3-án Görgey Artúr serege Windisch-Grätz herceg császári hadának egy részével.

A jobb megértés érdekében menjünk vissza pár nappal, 1848. december 30-ig, amikor is Perczel Mór honvéd tábornok serege Mór mellett vereséget szenvedett a Josip Jellasics horvát bán vezette császári seregtől.

Ez a vereség vezetett 1849. január 5-én a főváros feladásához, de ne Tétényi - érdi csata emlékműve

Muraközben állomásozott. A herceg december 14-én elindította a támadást, és ezzel kezdetét vette az ún. téli hadjárat. A túlerőben lévő császári sereg áttörte a magyar védvonalat, elindult Győr, majd a főváros felé. Perczel Mór december 16-án parancsot kapott Kossuthtól, hogy vegye fel a kapcsolatot Görgeyvel, aki vele egy katonai rangban volt. Ennek később nagy jelentősége lett, mert Perczel Mór a parancsnak csak azt a részét vette figyelembe, hogy ütközzön meg a császáriakkal de azt nem, hogy erről Görgeyt is értesítse. 6452 fővel és 26 ágyúval várta Jellasics seregét, aki 5682 fővel és 18 ágyúval rendelkezett. Hiába volt közel azonos a létszám, a császári nehézlovasság állt szemben a huszárokkal, ami közel háromszoros túlerőt jelentett Jellasicsnak.

Perczel Mór a helyszínt is hibásan ítélte meg a történészek szerint. A Mór körüli dombokon és erdőségekben álltak a vértesek, a lapályban nyílt színen a magyar sereg, akiknek menekülniük kellett a Miklós és a SánFolytatás a 4. oldalon

4

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

dor huszárok önfeláldozó fedezete mellett. A vereség legfontosabb következménye az volt, hogy Görgey seregének kellett biztosítani a fővárosba vezető utak védelmét, ami így nagyon hosszú lett, kevés emberrel, mert a fősereget a főváros védelmé-

let kapott Kossuthtól, amelyben arra utasítja, vállaljon csatát, de gondoljon a sereg megmentésére, és kímélje Pestet és Budát is. A sereg akkor már Érd-Tétény-Budafok (Promontor) vonalában állt, mikor ezt a parancsot megkapta Görgey, ami annyira fel-

A Pelikán-fogadó (ma Földrajzi Múzeum) épülete Érden

re akarta összevonni. 1849. január másodikán a haditanács Pesten úgy döntött: a hadsereg ne védje meg a kiürített Pestet és Budát.

1849. január 5-én Windisch-Grätz herceg bevonult a fővárosba.

Elérkeztünk történetünk bennünket legjobban érintő részéhez, 1849. január harmadikához. Görgey Artúr emlékirataiból tudjuk, hogy pár nappal előbb, december 31-én leve-

Kérjük ajánlja fel adójának

1%-át

a Százhalombattai Faluvédő Egyletnek.

Főbb tevékenységi körök: környezetvédelem, hagyományőrzés, lakossági érdekvédelem.

Adószám:

18688966-1-13

háborította azzal, hogy Kossuth a katonai szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy utána ment Pestre.

A kormány azonban addigra már elköltözött Debrecenbe, így Kossuthot nem találta meg. Az elköltözést sem Görgey sem Perczel Mór nem tartotta jó lépésnek, hanem a főváros harc nélküli feladásának. Január harmadikán a Pöltenberg Ernő honvéd vezérőrnagy vezette magyar sereg Érd és Tétény határánál került szembe a volt Csillag csárda közelében az Ottinger Ferenc vezette a móri csatából vis�szatérő császári sereg egy részével.

A rendelkezésre álló és különböző szemszögből leírt adatok alapján maga Görgey Artúr, Pöltenberg Ernő és Perczel Mór is a helyszínen volt 1849. január 3-án. Görgey Artúr hadvezéri képességének, hogy felismerte fel kell tartóztatnia legalábbis valamennyi időre a császáriakat valamint az ott harcoló honvédek hősiességének köszönhető, hogy a Dunántúlról ki tudták menteni a katonákat és a hadi felszerelést. Görgey aznap

délután érkezett a várható összecsapás helyszínére, és minden szándéka a támadás volt. Azonban mint később kiderült kapott egy hamis üzenetet, hogy az osztrákok Érd alatt átkeltek a Dunán, és már a főváros irányába vonulnak. Ez alapján lefújta a támadást, és csak kisebb létszámmal tudta védeni az Érd és Tétény közötti területet.

Perczel Mór és Pöltenberg Ernő és később az osztrákok is a Pelikán fogadóban (ma a Földrajzi Múzeum) állították fel a főhadiszállásukat, de más források szerint csak Pöltenberg Ernő tartózkodott ott. A sebesülteket is itt helyezték el, berendezve egy ideiglenes hadikórházat.

Az elesetteket a fogadóval szemben- ma háromszög alakú füves, virágos rész- temették el. A II. Világháború előtt az érdiek gyűjtést rendeztek egy emlékmű felállítására, de közbejött a háború. Az elesett szovjet katonákat szintén itt temették el és az érdiek elmondása szerint 1945 után minden holttestet kiástak és részben ismeretlen helyre, részben a szovjet katonai temetőbe szállították. Ezt az akkori sírásótól tudják. A Pelikán fogadót, amely nagy szerepet játszott azokban a napokban 1842-ben adták át beszálló vendéglőként. Nevét az Érdért nagyon sokat tevő Batthyány Fülöp főherceg címer állatáról, a pelikánról - amely utódait önnön vérével táplálta- kapta.

Az, hogy 1848 március 15-ét és az azt követő szabadságharcot minden évben megünnepeljük, mélyen beleivódott minden magyar lelkébe, bárhol éljen is a világon. A túlerővel szemben nem volt mit tenni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy 1848. szeptember 29-i győztes pákozdi csatától 1849. május 21-ig a magyar hadak 18 csatából 13-ból győztesen távoztak a csatatérről, sokan feláldozva életüket, volt bátorságuk szembeszállni a katonai túlerővel is.

Erre is emlékezzünk 2014. március 15-én!

Jankovits Márta

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

5

Mesélő épületek

Tőry Emil és a battai plébániatemplom Kevesen tudják, hogy a százhalombattai óvárosi Szent László plébániatemplomot a századforduló jeles építésze, Tőry Emil (1863-1928) tervezte. A régóta áhított, adományokból felépült templomot Prohászka Ottokár szentelte fel 1910-ben. Az építkezés legfőbb anyagi és erkölcsi támogatója a település birtokosa, Dr. Matta Árpád volt, aki távoli rokonát bízta meg a tervek elkészítésével.

Tőry Emil tervezői tevékenysége mellett, az 1890-es évek második felétől oktatott a budapesti Műegyetemen, továbbá számos építészettörténeti témájú tanulmányt publikált. Tőry korai épületei neobarokkot stílusúak (Bp. Rökk Szilárd u. 11, 1899, Bp. Belgrád rakpart 21., 1899), legismertebb alkotása a Pogány Móriccal és Györgyi Dénessel közösen tervezett torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás, mitikus-szimbolikus motívumokkal átszőtt magyar csarnoka (1911).

Az építész első, 1900-ban készült battai templomtervén egy historizáló (régi, történeti stílust felelevenítő), késői-román, korai gótikus stílusjegyeket mutató épületet láthatunk. A tekintélyes méretű, három hajós, téglaburkolatos templom terve azonban a tetemes költségek miatt nem valósult meg.

Az 1910-ben felépült Isten háza szintén historizáló, de külseje az egyszerű, barokk falusi templomokat idézi. Legkarakteresebb építészeti motívuma azonban a barokkosnak egyáltalán nem nevezhető boglyaíves (boglya formáját követő) toronysisak. A boglyaívnek a századforduló építészetében különös jelentősége volt. A motívum feltűnt a torinói pavilonon és Tőry (Pogány Móriccal társulva) alkalmazta egy budai villa (Nyúl u. 3., 1911) homlokzatán is. A boglyakupola, boglyaív, minden különösebb előzmény nélkül tűnt fel az 1900 körüli európai építészetben. Magyarországon gyakori és jellemzően szakrális funkcióban való alkalmazását a nemzeti múltban gyökerező, a népi építészeti emlékeiben (boglyakemence, kerekól) továbbélő előképei magyarázzák. A battai templom az építész életművének átmeneti alkotása, az épület barokkizáló stílusával Tőry neobarokk korszakához kapcsolódik, a toronysisak formája azonban már a századfordulót átható nemzeti stíluskeresésről árulkodik.

A templom alapozásához tárnoki követ, a falakhoz téglát használtak, a helyi téglagyár 20.000 téglát ajándékozott a templomépítéshez. Az egyhajós, egytornyú templom szentélyéhez sekrestyét és oratóriumot építettek. Ez utóbbit, külön püspöki engedéllyel a Matta család használta a szentmisék során.

A templom külsejét az 1973-as felújítás során egyszerűsítették, fotók tanúsága alapján az oldalhomlokzatok, de a főhomlokzat is gazdagabban tagolt, díszesebb volt eredeti formájában. Az épület belső terének eredeti ornamentális és geometrikus díszítményeit Kurbel József budapesti festőmester készítette, a neobarokk stílusú oltár és szószék Sziklai József munkája. A főoltár közepén a templom védőszentje, Szent László király szobra magasodik, a helyi szájhagyomány szerint Matta Árpád idősebbik fia, a korán elhunyt Matta László emlékére kapta a templom az Árpád-házi uralkodó nevét. Szent László balján Szent István király látható a koronázási jelvényekkel, jobbján Árpád-házi Szent Erzsébet rózsát és kenyeret tart karjaiban. A templom belső tere az 1950-es évek közepén újult meg az akkori plébános, Perjés Béla munkálkodása nyomán. (Az 1950-es évekbeli, maga nemében egyedülálló díszítési rendszerről a következő számban olvashatnak.)

Németh Nóra

6

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

Battaiak a nagyvilágban

Londonban hej...

A szomszéd lány A mi utcánk, az Avar-köz nagyon kis csendes mellékutca a falu feletti hegyen.

Többen évtizedek óta ott lakunk, ismerjük egymást. Itt találkoztam egy fiatal lánnyal, Nagy Mariannával, aki a szüleivel és a testvérével költözött az utca végén épülő házba. Nagyon kedves, mosolygós és rendkívül szép lány lett belőle. Sok fiús anya reménykedett, hogy egyszer ez az aranyos lány a családjába kerül. De a szerelem elvitte őt messze országokba és a neve is megváltozott. Marianna Ieroniomu. Róla szól a következő történet.

- Elöljáróban mondjuk el, hol születtél, hogyan és mikor került a családod Százhalombattára?

- Karcagon születtem, a szüleim Bucsán építettek egy házat. Ők is ott születtek de mivel apukám csak hétvégenként járt haza, kaptak a lehetőségen, hogy Battára költözzenek és apukám az erőműnél helyezkedjen el. Mi voltunk a családban az elsők akik először hagyták el a szülőfalut, pár hónap múlva az anyai nagyszüleim is utánunk jöttek a nagybátyáimmal együtt. A dédnagyanyám akkor velük élt Bucsán és amikor hallotta, hogy nagyanyámék is eljönnek Battára félt, hogy őt nem akarják magukkal hozni. Nagyanyám sokszor mesélte, hogy szegény még aludni sem tudott, ült az ágy szélén és kérdezte, hogy most hol lesz az én otthonom? Nem győzték nyugtatgatni, hogy nem hagyják magára, hozzák őt is, így nagy nehezen megnyugodott. Egy öreg fát persze nagyon nehéz átültetni, hiába vettek egy kis házat a Hun utcában a faluban, gyönyörű dunai kilátással, így ideköltözésünk után nagyon hamar elment. Én még mindig emlékszem a gyönyörű égszínkék szemére, reménykedtem is ha majd gyermekem lesz hátha örökli az Öregmama kék szemét de nem így lett.

Egy évig a faluban laktunk a főutcán Margit néninél albérletben, nagyon szerettem ott, igaz esténként féltem amikor egér futkosott a tapéta alatt. Misi nagybátyám a szomszédban lakott akkor még „szingli” fiatal ember volt és állandóan viccelődött velem ami nekem nagyon tetszett. Arra már nem emlékszem, hogyan de összeházasodott az apukám húgával és úgy örültem, hogy ő is az életem részévé vált.

Egy napon Apu egy kulccsal jött haza és azt mondta költözünk. Itt a kulcs az erőműtől kaptunk lakást a Rózsa Ferenc 29-ben

aminek anyukám nagyon örült. Összkomfortos lakás, végre amiről álmodtunk de nekem nagyon hiányzott a Margit néni meg a Manyi néni...

Sokszor álmodok azzal a lakással hiszen 14 éves koromig laktam ott, oda született az öcsém, ott tették nekem az első rózsaszálat a kilincsre, abban a lépcsőházban kaptam az első csókot. Szép emlékek kötnek oda.

1986 nyarán költözünk ki a faluba, a szüleim azóta is ott laknak, amit a gyermekeim úgy hívnak „a szanatórium”. Olyan mint egy oázis ahol teljesen ellazulunk és feltöltődünk. Nincs internet, csak a madarak, a természet, a gyönyörű kert, anyukám finom főztje és a szeretet.

- A férjezett neved görög, hogyan ismerkedtél meg vele és egyáltalán, hogyan került egy magyar lány Ciprusra?

- Középiskola után Pesten egy Kft-nél dolgoztam kb. egy évig amikor az igazgató behívott egy megbeszélésre. Elmondta, hogy nyitni fog egy ékszerkészítő üzemet, közösen egy ciprusi partnerrel, de ahhoz az kellene, hogy aki ebben részt szeretne venni, hat hónapra Ciprusra kellene menni tanulmányútra. Az egyik akire gondolt én lennék, otthon beszéljem meg a szüleimmel döntsük el és adjak választ. Így kerültem először Ciprusra. Nyaralni visszajártam a barátaimmal, majd jobban összeismerkedtem a későbbi férjemmel aki először csak a munkatársam volt. Az esküvőt is Cipruson tartottuk a férjem családja, a barátok, a szüleim, a testvérem, és Misi nagybátyám családja jelenlétében.

Cipruson, a legnagyobb ékszergyárban dolgoztunk, a férjem mint az öntés részleg vezetője, én meg a javításokat csináltam.

Ez nagyon érdekes munka. Az elején még nem volt légkondi a műhelyben, így a leg-

nagyobb melegben déltől háromig szieszta időt kaptunk. Volt aki hazament, volt aki a tengerparton „hűsölt”, ahol kicsit felfrissült, aztán három óra után megint munka. Később beszerelték a légkondit és beállt az európai munkaidő beosztás.

- Nekünk ott az utcában nagy dolog volt, hogy egy lány a szomszédból egyszer csak világgá megy. Először Ciprusra ahol már a gyerekek is megszülettek. Édesanyád látogatásai után mindig érdeklődtünk, hogy van a Mariann ott azon a távoli szigeten. Aztán gyakrabban jöttetek haza a két kislánnyal és a férjeddel, Chrissel. Magyarul csak pár szót tudott, de mindig nagyon kedvesen mosolygott. Aztán kicsit hazajöttetek, utána irány Anglia. Hogyan történt?

- Cipruson született mind a két lányunk. Én eleinte csak magyarul beszéltem velük, magyar népdalokat énekeltem, magyar mondókákat, meséket olvastam nekik. Barátainktól csak görög szót hallottak, a férjem unokatestvéreitől pedig angolt, mert ők Londonban nőttek fel. Amikor a második lányom megszületett, úgy gondoltuk, nem jó ha a gyerekek a család nélkül nőnek fel és elhatároztuk a férjemmel, hogy Magyarországra költözünk és elhagyjuk Ciprust. A körülmények azonban úgy hozták, hogy egy év múlva innen is tovább kellett mennünk. A férjem Londonban született, ott is nőtt fel, a szülei, testvérei is ott laktak, úgyhogy ez volt a második választás. Itt is családi környezetben nőttek fel a gyerekek. A görögök is nagyon családcentrikus emberek, sokat segítettek abban, hogy itt is otthon legyünk.

- Nagyon sokan, főleg Magyarországon az emberek a sajátjukon kívül nemigen beszélnek más nyelven. A lányokhoz már kicsi koruk óta három nyelven szóltak. Most ki, hogyan igazodik el a nyelvek között?

- A lányok idővel felnőttek, az idősebbik idén lesz 18 éves, most van egyetemi választás előtt. A kisebbik 16 éves most fog érettségizni és szeptembertől megy egyetemi előkészítőbe. Mind a ketten nagyon jól tanulnak, magyarul nemcsak beszélnek, de írnak és olvasnak is, még ha nem száz százalék helyesen is, de én nagyon büszke vagyok rájuk. Persze ehhez kell a nyári pár hét gyakorlás a mamáékkal, mert eddig még nem telt el olyan nyár, hogy legalább három hetet ne töltsenek otthon Battán.

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

7

Itt Londonban szombatonként jártak magyar iskolába, majd amikor kinőttek belőle akkor átiratkoztak görög iskolába. Anyósom csak görögül beszél velük, értik amit mond a mama de gyakran belefeledkeznek és angol szavakat kevernek a mondókájukba. A Mama is jól beszél angolul mert már 60 éve itt él. Érdekli őket a koreai nyelv és kultúra, a nagyobbik lányom már jó is beszéli a nyelvet amit onnan tudok, hogy szombatonként részmunkaidőben dolgozik nálunk a múzeumban és koreai turistákkal nagyon

napokat?

- Én egy londoni múzeumban dolgozom mint étterem manager asszisztens. Egy napot a héten autista gyerekekkel foglalkozom akik munka gyakorlatra jönnek a múzeumba. Nagyon szeretek itt dolgozni, bár ma már más világ van, semmi nem biztos, a munkahelyek sem, de én mindent megteszek, hogy elégedettek legyenek velem és harcolok a kihívásokkal. A férjem sem ékszerészként dolgozik, bár hobbiként még készít viaszmodellt, amit egy itteni görög ékszerésznek ad el. Ő is nagyon szere-

egy idegen nyelvű könyvesbolt, ott szoktam magyar könyveket venni. A közelünkben van két magyar bolt is ahol újságot veszek a parasztkolbász, túrórudi, meg savanyú káposzta mellett. Most már nincs honvágyam mert sikerült kialakítani magam körül egy kis magyar világot. Inkább csak emberek hiányoznak, a rokonok, barátok de az internet nagyon sokat segít, összetart minket. * Mariann, a lány a szomszédból megtalálta a helyét a világban, közben nem veszítette

jól megérteti magát. Már kérdezték tőle mennyi évet élt Koreában, amin jót nevet és mondja soha még ott sem volt. Ezen nagyon meglepődnek, de nemcsak beszél, ír és olvas is ezen a nyelven. A kisebbik lányom is próbálkozik, ő ír és olvas de a folyamatos koreai beszéd még nehezen megy. Most a görög nyelvet akarja tökéletesen elsajátítani.

- Mi a munkád, hogyan élitek a minden-

ti Százhalombattát, Magyarországot, ott otthon érzi magát. Én többször hazajövök évente, de egyszer ő is eljön.

- Megkérdezem amit minden olvasónk is megkérdezne: nincs honvágyad?

- Nálam a konyhában mindig magyar rádió szól még a munkába menőben is, esténként megnézem a magyar híradót, ha van időm a youtube-on magyar vagy szinkronizált filmet nézek. A belvárosban van

el kapcsolatát az otthonnal, a szüleivel, testvérével, Százhalombattával. Persze ebben sokat segít a mai technika. Most már akárhol a világban, aki akar, nem veszíti el a gyökereit. Nagyra becsülöm azokat az embereket, akik nyelveket tudnak, bárhol megállják a helyüket, tanulnak, megismernek más népeket, kultúrákat, miközben remélem, hogy egyszer talán valaki közülük visszatalál...

Jankovits Márta

K

öszönöm a lehetőséget, hogy az újságon keresztül visszacsöppenhetek Százhalombatta mindennapi világába, még ha kis időre is. Igaz, hogy mint messzire szakadt battai nem telik el egy olyan nap, hogy ne gondoljak haza. Ne gondoljak arra, hogy most éppen mit csinálnak anyukámék? Mit barkácsol apukám, anyukám mit főz, mit csinál a tesókám? A gondolatom másodpercek alatt végig fut az egész családon, aztán az Avar-köz lakóin. Előtörnek a gyermekkori emlékek, a családi közös ünneplések, a nyári fürdőzések az erőműves ovi medencéjében. A városi majálisok, az énekkari próbák, a kirándulások, az első szerelem... Amikor ezekről az élményeimről beszélek a lányaimnak ők mindig irigykedve mondják - de jó neked Mami, olyan jó volt a gyermekkorod. Persze azt majd később értik meg, hogy nekik is ugyan olyan jó mert a szeretet a legfontosabb, amit szüleinktől, rokonainktól, szomszédainktól, barátainktól, ismerőseinktől, tanárainktól így a városunktól kapunk és ez így van bárhol is élünk a világban.

London, 2014. február 24. Nagy Marianna Ieroniomu

8

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

A klezmer zene vonzásában

Lány tangóharmonikával Kilenc évesen kezd harmonikázni, később vegyészmérnök lesz, de színházban zenél. Játszik a Budapest Klezmer Bandben és a Hegedűs a háztetőn című darabban, zenét tanít, és zeneiskolát igazgat. Közösségről, klezmerről és színházról beszélgetünk Nagy Anna harmonikaművésszel.

- Mi késztet arra egy kilenc éves kislányt, hogy pont tangóharmonikázni kezdjen?

- A praktikum, volt otthon egy harmonika, így kezdődött a dolog. Az iskolában, ahová beírattak a szüleim, felmérték, hogy melyik gyereknek volt hangja vagy ritmusérzéke és azokat beterelték szolfézsra. Ide egy évig jártam, majd amikor hangszert kellett választani, akkor – mivel harmonika volt otthon, amit öt éves koromban kaptam ajándékba – így amellett döntöttünk. Később persze ezt kinőttem és egy nagyobbat kellett venni, de tizenkét éves koromra már ment úgy a zenélés, hogy nyolcadikban már a zenei pálya is szóba került. Ezért aztán a Bartók Béla konziba jelentkeztem.

- A konzervatóriumból mennyire vezet egyenes út egy klezmer zenekarba?

- Egyenesnek éppen nem nevezném, ugyanis amikor elvégeztem a konzervatóriumot, akkor már komolyabban foglalkoztam a hangszerrel, de sajnos nem volt még a főiskolán harmonika szak, így nem tudtam továbbtanulni. A szüleim is szerették volna, ha egy rendes szakma van a kezemben, így végül jelentkeztem a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára.

- Közben a zenei pályát tudta folytatni vagy azt szüneteltetnie kellett?

- Amolyan ösztöndíj kiegészítés volt az egyetemi évek alatt, ugyanis előtte játszottam már színházi zenekarban kisegítőként és ezt tudtam folytatni.

- Tehát egyetem, vegyészmérnöki kar

és közben megmaradt a zenélés is?

- Igen, ezzel a már említett kisegítőmunkával elég gyakran megfordultam az Operettszínházban. Itt ismerkedtem meg Jávori Ferenccel Fegyával, akivel nagyon jó, baráti kapcsolatunk alakult ki. Közben aztán teltek-múltak az évek, megszülettek a gyermekeim éppen a fiammal voltam otthon, amikor megszólalt a telefon és Jávori Ferenc hívott, hogy lenne-e kedvem klezmert játszani.

- És volt?

- Próbáltam udvariasan visszautasítani, mondván, hogy egészen más irány vett már az életem, a hangszer is a szekrényben porosodik, nem gyakoroltam már régen. Akkor már pár hónapja létezett a Budapest Klezmer Band és hívott, hogy nézzem meg az egyik koncertjüket, mielőtt döntenék. Végül beadtam a derekam és elmentem a koncertre és nagyjából a negyedik szám után éreztem, hogy igen, nekem ezt a zenét kell játszanom. Úgyhogy igent mondtam és egy hónap múlva az Egyetemi Színpadon volt egy fellépés, ott már a zenekarral játszottam.

- Hogyan kezdett tanítani? Mennyire volt ez összeegyeztethető a zenekari munkával?

- A tanítás az úgy kezdődött, hogy 2001-ben megkerestek a Lauder Iskolából, hogy indul náluk egy zeneiskola és harmonika szakot is szeretnének. Mivel az iskola programjában a zsidó kultúra oktatása is szerepel, ezért szeretnék ha a zsidó zenei vonal és oktatás is megjelenne. Végül a kezdeti nehézségek után 2004-ben indult el a zeneiskola, ahol is három harmonikás növendékkel kezdtem a tanítást. A pedagógiai program részeként, vezetésemmel létrejött egy diák

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

klezmer zenekar is. Aztán eljött 2007 és én hirtelen az igazgatói székben találtam magam.

- Ami tulajdonképpen a beszélgetésünkre okot szolgáltat az a veszprémi Pannon Várszínházban bemutatott Hegedűs a háztetőn előadás, amelyben a Budapest Klezmer Band tagjaként ön is színpadra lép.

- Igen, ez egy nagyon jó előadás, mondom ezt úgy, hogy ha jól emlékszem eddig öt feldolgozásban játszottam. A leghíresebb talán a Bessenyei Feri bácsi féle Operettszínházi előadás, amit nyugodtan tekinthetünk alapnak, abban is volt szerencsém játszani.

- Mennyit változik a darab az évek során vagy mennyire kell ragaszkodni az eredeti műhöz?

- Mindig van olyan eleme, ami persze aktuálisan reflektál a jelenre. A Madách színházi előadás annyiban volt új, hogy Kerényi Imre elképzelése szerint nem az eredeti nagyzenekari változatot képzelte el, hanem a héttagú Budapest Klezmer Band játszotta a színpadon.

- Forradalmi ötletet említett, ugyanak-

9

kor így valójában inkább látszik autentikusnak a darab. Egy közösség a saját zenészeivel.

- Igen, a rendező is pont úgy képzelte, hogy mi magunk is a faluközösség része vagyunk. Aztán amióta ezt így bemutatták, azóta amikor a darab színpadra kerül, többnyire ez is marad a koncepció.

- A darab a veszprémi bemutató után Százhalombattán is látható lesz és ahogy a zenészek tagjai az anatevkai közösségnek, úgy ön is tagja az óvárosi közösségnek.

Milyen érzés lesz itthon játszani?

- Általában nem vagyok izgulós, csak akkor, ha tudom, hogy ismerős ül a nézőtéren. Tehát azt hiszem most nagyon fogok izgulni…

- Zenészként és tanárként is nagyon elfoglalt. Munka után mégis ide Százhalombattára tér haza. Milyen érzés ebben a kisközösségben otthon lenni?

- Nagyon jó, ez a környezet, az erdő, a Duna, ez a csend nagyon komolyan feltölt. A közösségről nem is beszélve.

Alapvetően közösségi embernek tartom magam, mindig azok a feladatok von-

zottak, amikor az ember aktív szereplőként van jelen egy közösség életében és nem csak szemlélőként. Ha bármilyen felkérés vagy megkeresés jönne biztosan nem mondanék nemet.

- De addig is találkozunk Százhalombattán a Hegedűs a háztetőn előadásán a Budapest Klezmer Band közreműködésével.

- Így van, március 9-én jövünk és szeretettel várunk mindenkit!

Fekete Lajos Gábor

SZÁZHALOM Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let, elnöke: Jankovits Már­ta Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

10

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

Alapítványi bál a Pitypangos Óvodában

Másfél esztendő telt el, Óvodánk 40. éves jubileuma alkalmával, egy ünnepségsorozat zárásaként megrendezett Alapítványi bál óta.

A február 15-én farsangi hangulatban szervezett estét az előző bálon szerzett élmény, eredményesség hívta életre a szülők és a kollektíva összefogásával, a városban élő szponzoraink segítségével.

Elismerésre méltó a Szülői Közösség különlegesen jó kapcsolata, szervezőképessége, a szülők aktivitása.

Természetesen egy ünnep, egy rendezvény gyermekek nélkül nem lehet egész és sikeres, ezért nyitottuk bálunkat a Pillangó csoport kis műsorával. Ők a szép magyar nyelv elsajátítása mellett az óvodai élet mindennapjaiban játékos tevékenységekben ismerkedhetnek a szerb nemzetiségi nyelvvel is. A zene,

a tánc pedig hozzájárul az értékközvetítéshez, a nemzetiségi nyelv, a játékok, a táncmozdulatok átörökítéséhez. Az újonnan elkészült néhány kis népviselet pedig odavarázsolta az autentikus motívumokat, melyek hiteles másolatot mutatnak a szerb nemzetiségi népviseletről.

A résztvevők hajnalig ropták a táncot, a szünetekben az óvó nénik meglepetés műsora, tombolahúzás és táncverseny került megrendezésre. A tombolanyereményeket a városon belül és kívül működő cégek, magánszemélyek ajánlották fel.

A Pitypangos Palánták Alapítvány kuratóriuma ezúton szeretne köszönetet mondani a szervezőknek, szponzoroknak, vendégeknek, akik hozzájárultak az alapítványi bál sikeres megvalósításához. A befolyt összeget a Pitypangos Óvodába járó gyermekek változatos tevékenységeire, kirándulásokra, művészeti tevékenységekre fordítjuk.

Pitypangos Palánták Alapítvány kuratóriuma

„Itt a farsang, áll a bál…”

Végre megérkezett a várva-várt farsang időszaka. A gyerekek a Jeles napok közül ezt várják a legjobban.

Egész évben sokszor elhangzik: „Tudod mi leszek a farsangon?, Emlékszel, amikor nyuszi, pókember stb… voltam?

A várakozási időben álarcokat, papírszemüvegeket vágtunk, festettünk, ragasztottunk, a csoportszobákat, öltözőket színes szalagokkal, füzérekkel díszítettük. Beszélgetésekre is jutott idő, a nagy zajjal-zenével, lármával a telet elűzzük és már várjuk a tavasz közeledtét.

Már reggel, óvodába érkezéskor beöltöztek a gyerekek a jelmezeikbe, úgy mentek be a csoportjukba, ahol értékeket közvetítő népzene szólt elismert zenekarok előadásában: El is kezdődhetett a táncolás.

Hagyományteremtő szándékkal az idén is a Kolompos együttes gondoskodott a fergeteges hangulatról. Az egész óvoda apraja és nagyja ropta a táncot. A szülők is részt vettek a vigadalomban, a gyermekeikkel együtt. Miután mindenki kitáncolta magát, kellemesen elfáradt, következhettek a finomabbnál-finomabb ételek, italok, gyümölcsök elfogyasztása.

A kis pihenés után folytatódott a vígasság.

Ez a télbúcsúztató is jól sikerült, sokáig lesz miről beszélgetnünk a gyerekekkel. „Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk, sirassák a lányok, itthon maradásuk, kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.” (csúfoló) A télűző ünnep után, nagyon várja a szép tavaszi napsütést, a kellemes sétákat az Óvárosi Pitypangos Óvoda Apraja-Nagyja.

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

11

FARSANGI CSALÁDI NAP

NYÍLT NAPOK, ÓRÁK óvárosi óvodánkban, melyekre szeretettel várjuk az érdeklődő gyermekeket és szüleiket!

Pitypangos Óvoda 2440 Százhalombatta, Poroszlai Ildikó u. 1.

(A Régészeti Park mellett)

A Barátság Kulturális Központ munkatársai a Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban 2014. február 22-én szombaton délután vidám Farsangi családi napot rendeztek. A szórakoztató játékok és az álarckészítést követően díjazásra kerültek az otthonról hozott családi jelmezek.

FARSANGI BATYUS BÁL

A családi napot követően a szervezők gyorsan átrendezték a tereket a báli közönség fogadására. Az este 20.00 órakor kezdődő bál díszletét a tíz évvel ezelőtt készült Velencei „háttér” adta. A Voice Band szolgáltatta a zenét, akik Nescafé zenekar néven már Szilveszterkor megnyerték a közönséget. A program szervezői meglepetésekkel szórakoztatták a bálozókat. Ők maguk is beöltöztek, növelve ezzel a hangulatot.

Felléptek a százhalombattai „country” Linedance klub tagjai és a bemutatkozás után közös táncra invitálták a közönséget. Együtt „ropták” a táncot Piroskával, a Kaszással és a Boszorkánnyal.

Március 13.,

9.00–11.30 Nyílt órák az egész óvodában

Március 18.,

9.00–11.30 Nyílt órák az egész óvodában

Április 3.,

9.00–11.30 és 15.15–17.00 Nyílt órák az egész óvodában Szeretettel várjuk Önöket és leendő ovisainkat a Pitypangos Óvoda Óvárosi Tagóvodájában: A pitypangosok apraja - nagyja

A jelmezverseny díjazottjai (szinte mindenki) néhány „testreszabott” mondattal boldogan vették át a megérdemelt ötletes ajándékokat. Vidám tombolasorsolással fokozódott a már amúgy is a tetőfokot érő jókedv egészen hajnalig.

Szervezők: Homoki Tímea, Nagy Rozália, Vörös Zsuzsa, Szalainé Hegedűs Éva, Gere László, Poszpisek Márta, Skultéti Éva, Hegedűsné Csapó Zsuzsanna, Bélics György.

12

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

Amerikai anzix

Kirándulóhelyek Las Vegas környékén

A leghiresebb és legismertebb kirándulóhely a városon kívül a Red Rock. Mivel az elmúlt télen alaposan bejártuk ösvényeit - bár nem mindet - most a völgyén kivüli kirándulóhelyeket kerestük fel.

Egy közeli kanyont néztünk ki elsőre, és leparkoltunk az út szélén. Két órát gyalogoltunk, mire valóban elértük a hegyet.

A kétezer méter magas sziklás hegyvonulatok a távolból látszanak csak közelinek, de ha az ember nekiindul, hogy elérje, akkor érzékeli csak, micsoda monumentális katedrákat alkotott itt a természet.

Aztán odaérve azon döbbenünk meg, hogy a hegy tetején nőtt hatalmas fenyők lentről csak cserjének látszanak.

Ezeknél a hegyeknél nemcsak a méretek ejtenek rabul, de a szinek is: a föld sárgák a szürkék és a vörösek végtelen árnyalata. Látni, beleszeretni és visszavágyni ide, nem kérdés.

A völgyben patak fut, ám hamar nehézzé válik a terep, amikor megjelennek a sziklák - némelyik óriási démonra hasonlitva. Bár tél van, az idő viszonylag kellemes, szinte őszies, a táj jellegzetes

növényvilága, fái, cserjéi, virágai is szeretetre méltók.

Egy ilyen kis kirándulás minimum négy óra, túrabakancsban, hátizsákkal a hátunkon, szendviccsel, gyümölccsel, vizzel, fényképezőgéppel, réteges ruházattal felvértezve.

Kicsit távolabbi kirándulóhely egy igazi tanyaépület a Spring Reserve.

Szép, gondozott környezettel, mesterséges tóval, ami az ott élők vizellátását biztositotta valamikor. A ház tágas, belül szinte korszerűen nyitott hatalmas nappalival - terméskő burkolattal -, amerikai konyhával, hálókkal, fürdőszobával, vendégfogadásra alkalmas lakrésszel. A tanya eredeti gazdája, épitője továbbadta új sztár tulajdonosainak. Most múzeumként üzemel. Szivesen ellaknék benne, úgy öregkoromig.

Legtávolabb a mesterségesen kialakított Bonnie Ranch van. Ez egy western falu, minden kellékével. Boltokkal, kocsmával, bankkal, sheriff irodával. Nagy létszámú vendégsereg fogadására alkalmas étteremmel, casinóval, malommal,

templommal, kisvasúttal.

Részesei lehettünk egy nyilvános akasz­tásnak is. Betörtek a bankba, a sheriff helyettesnek - aki éppen a nyilvános árnyékszéken ült -, nem volt lehetősége, hogy elfogja a rablót, aki bevégezve a bank kirablását egy házilag készült bombát dobott a nyilvános illemhelyre, amitől az szétesett. Az éppen időben érkező sheriff elfogta a rablót, akinek élet elleni bűntettéért is felelni kellett. Így lettünk résztvevői elitélésének, amelyhez sebtiben három személyt neveztek ki: a birót, az ügyvédet és az ügyészt.

Summa-summárum, a halálos ítélet ki lett mondva, az akasztófa pedig készen állt.

A végrehajtás a sheriff helyettes feladata lett. Viszont jelentkezett a közönségből egy önkéntes szerető, aki állitotta, hogy

másállapotos az elkövetőtől. Ennek ellenére végrehajtották a halálos ítéletet, de a gazember mégis megúszta, mert csodálatos módon túlélte az akasztást.

Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

13

A messziről jött ember – Apóka meséi III.

Ünnepek, szokások, hagyományok Reformátusok voltunk, az ünnepeink vallási ünnepek voltak. Karácsony a legnagyobb ünnep volt. Aztán tavasszal húsvét és május végén pünkösd. Apai nagyanyám igy rangsorolta az ünnepeket: „Karácsonyra kalácsot Húsvétra kenyeret, Pünkösdre, csak ha lehet.”

Ez volt a fontossági sorrend.

Karácsony Nálunk Erdélyben karácsonykor még a legszegényebb család is vágott disznót. Töltött káposztát főztek az asszonyok, nélküle elképzelhetetlen lett volna az ünnep.

Tréfásan azt szoktam mondani az ismerőseimnek: - Ti Magyarországon azért esztek halat, mert olyan szegények vagytok, hogy nem tudtok disznót vágni. Csak kimentek télen a tó vagy a folyó partjára, aztán ha fogtok egy halat, hát elkészititek.

Nálunk sütőkemencében sütötték a kalácsot, nem lerbe - renbe -. Annyira különbözik az ize, hogy azt elmondani sem lehet.

Frissen, forrón megettünk legalább egy fél métert. Annyit sütöttünk, hogy újévig kitartott. Sütöttünk diósat, mákosat és üres fonott kalácsot is. Ez utóbbit lábasba-tették.

A gyermekeknek - kortól függően - kis zománcos bögrékben is. Kicsiknek kisebbeket, nagyobbacskáknak nagyobbat. No meg zserbót.

Egyszerre tették be az összeset. A kisebb adagokat félidőben kivették és odaadták frissen a kicsiknek. Akkor nem cukros kenyeret ettünk, minden gyermek kalácsot majszolt az utcán. Aztán jött a töltött káposztafőzés és hájas tészta sütése, szintén a kemencében.

Karácsonyeste nálunk nem volt mise. Divat volt a kántálás. 5-8 gyerek csoportokba verődve végigjárta a falut. Minden házhoz bementek. A nagyok csak a lányos házakhoz. A köszöntésért kaptunk egy kis pénzt.

50 banit, vagy 1-2 lejt. Nem volt ez nagy pénz, de összegyült valamennyi. Boldogan újságoltuk a barátainknak másnap, hogy mennyi.

Kaptunk almát, diót is. A nagyobb fiúkat megkinálták itallal.

A kicsik 4-7 óráig, a nagyobbak még az után is mondhattak köszöntőt.

Nem volt nagy a falu, 250-300 ház lehetett benne. A Maros-völgyében a többi település is ilyen kicsi volt.

Karácsony első napján délelőtt a szülőkkel templomba mentünk. Délután a templomban vecsernye volt. Második napján szintén.

Az ünnepi ebéd húsleves, káposzta, sültek, sütemények, kalácsok, kis pálinka és utána bor volt.

Régen nem ittak az emberek annyit, mint most. Ünnepekre kaptunk a TSZ-től 1-2 liter pálinkát és munkaegységek szerint járó bort. Ha nem volt szilvapálinka, édeset ittunk: meggy, kömény izesitésűt.

Az ünnepek alatt volt az Istvánok, Jánosok köszöntése. Apám fogott egy üveg bort, azt vitte ajándékba. Mi gyermekek vele tartottunk. Ők énekeltek, igy tanultuk meg a nótákat.

Tavasztól őszig kint a határban munka közben is szivesen dudorásztak, énekeltek, jó kedvükben és nem azért mert ittak. Abban a szegénységben is megtalálták a jót, aminek örülni lehet.

Újesztendő A felnőtt férfiak az év utolsó napján éjfélkor felmentek a falu tornyába és elénekelték az óév búcsúztatót, hogy hallja az egész falu. Utána a harangot 12-szer megkongatták. A nyelvét ütötték az oldalához.

Az újévi beköszöntő rigmust édesapám mondta el, majd elénekeltek egy újévi köszöntőt is. Aztán a templomtéren néhány fiatal 5-10 percig karikás ostorpattogtatással jelentette be az újesztendőt.

Reggel a nagyobb legénykék elindultak a családokhoz köszönteni. A kisebbeken csengettyű volt.

Ezt énekeltük: „Új esztendő, lyukas kendő, Kelj fel Jancsi (itt mindig a gazda nevét mondtuk) Ég az erdő.”

Mire jöttek a csengettyűs köszöntők, az asszonyok frissen sült fánkocskával - pánkóval - fogadták. Porcukorral hintették meg.

Nem volt más sütemény, ez volt a hagyomány.

Délelőtt harangozásig lehetett köszönteni, azután mindenki templomba ment.

Farsangot mi nem ünnepeltünk.

Húsvét Nálunk a húsvét a nagypéntekkel kezdődött.

Vasárnap délelőtt templomba ment az egész család. Az ünnepi ebéd - mint karácsonykor -, húsleves, káposzta, sültek, kalácsok és süteményből állt.

Húsvét hétfőn a gyermekek a barátaikkal már kora reggel locsolni mentek a lányos házakhoz. Piros tojást kaptak érte. Elmondták a szokásos rigmust: „Ajtó mögött állok, Piros tojást várok, Ha nem adnak piros tojást, Estig is itt állok.”

Olcsó kölnivel locsoltunk, s ha elfogyott megtöltöttük az üveget kútvizzel.

Pünkösd Szerény ünnep volt, nem kapcsolódott hozzá néphagyomány. Reggel templomba mentünk. Ebédre a szokásos ünnepi fogásokat ettük.

Porzsoló Még nagyon kicsi gyermekkoromban volt szokásban, később elmaradt.

Ha jó emlékszem hamvazó szerda reggelén egy hamuval telt kis köcsögöt vittünk magunkkal, amit a házak kapujához ütögettünk, s közben egy kis rigmust mondtunk el.

Májusfa A fiúk a lányoknak tavasszal májusfát állitottak. Egy zöld ágat tűztünk este a kapufára, mindenki a maga kedvesének. Reggel a lányok nagyon örültek neki.

Lakodalom Az esküvő előtti vasárnapon a vőfélyek, akik a vőlegény legjobb barátai voltak, végig járták a falut egy listával, hogy meghivják a lakodalomba a vendégeket. Ünnepi ruhát öltöttek. A vezetőjük kezében színes krepp papir szalagokkal diszitett bot volt, a vőfély pálca.

è

14 Az ünnepi vacsorán ők hozták be az ételeket és minden fogáshoz verset mondtak.

Húsleves, az elmaradhatatlan töltött káposzta - „az ételek vezére, nemes magyar hazánk dicső öröksége” -, sültek, kalácsok, sütemények voltak az ünnepi fogás és természetesen pálinka és bor.

Az új életünk Magyarhonban A kezdeti pozitiv élmények után, sok csalódásban is részünk lett.

A kisebbik fiam, gyakran jött haza szomorúan az iskolából, mert a többiek nem hivták meg őt a szünetben focizni, nem kötöttek vele barátságot.

Egyszer a születésnapjára meghivta az egész osztályt. Egész nap készültünk, de egyetlen társa sem jött el. Az éjszakát nem csak ő sirta végig, de mi is a feleségemmel.

Nem értettük ezt a közönyt.

Aztán egyik alkalommal, amikor tanultam vele, látom, hogy könnyes lett a gyermekem szeme.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle.

- Hiányoznak az otthoni barátaim.

Elszorult a szivem. Nem ő döntött igy, hogy átjövünk. Mint gyermek nem volt döntéshelyzetben. Mi kiszakitottuk őket a megszokott emberi környezetből, ahol addig éltünk, ahol voltak társaik, barátaik, és nem gondoltuk, mert nem gondolhattuk, hogy magyarként, magyarok között kirekesztettek lesznek. A nagyobbik fiam már felnőtt volt, könnyebben elviselte a mellőzést, de a kicsit végig kisérte eddigi életében az érzés.

Sok ilyen traumát éltünk meg.

Nyugdijasként kertészkedni kezdtem.

Jött hozzám palántát vásárolni egy szerb néni, becsengetett.

- Jó napot! - köszöntött. A szomszéd as�szonyom mondta, hogy van itt egy román bulgárkertész, aki egyébként magyar.

Maga az? - kérdezte.

- Mondom neki, hogy én vagyok az.

- Tud magyarul?

- Mondom, igen, tudok magyarul.

A barátaimnak, ismerőseimnek - akiknek elmeséltem -, azóta én vagyok a román, aki bulgárkertész és egyébként magyar. Magyarul is beszél.

Munkatársaim, jó barátaim, akikkel az erőműben gyakran névnapoztunk, buliztunk, mondták nekem: - Öreg! Valami jó kis román nótát elfújnál nekünk?

- Elkezdtem énekelni: „Megyen már a hajnalcsillag lefelé”…

- Hohó! Ez magyar nóta! - mondták.

- Gyerekek! Ezt mi románok otthon igy

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR énekeltük.

Mert itt mi románok vagyunk. Az első időszakban ez rosszul esett. Aztán nyitott szemmel járva a világban rájöttem, ez nem sértő kifejezés az itteni magyarság részéről. Mert Magyarországon, aki itt született és itt lakik, az mindenki magyar. Függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű.

Ezt a logikát követve, aki Romániában született, élt, az román. Aki Szlovákiában, az szlovák. Csak akkor mi a bánatnak mondják azt, hogy Romániában másfél millió magyar él, ha meg én, aki itt élek, román vagyok.

Ezért aztán identitászavarba kerültem, hogy ki is vagyok én? Amikor a közszereplőktől azt hallom, újságban olvasom egy falusi szerbről, hogy magyar származású szerb, vagy magyar származású zsidó, zavarban érzem magam. Én akkor román származású magyar vagyok? Nemcsak hétköznapi emberektől hallom, sajnos.

Magyarországon nem vesznek tudomást arról, hogy a szerb, a zsidó nemzetiségű, vagy németajkú ember nem magyar származású, hanem szerb, zsidó és német. Vagyis megforditják a sorrendet.

Ne legyen tehát mindenki magyar, mert akkor a románok is joggal mondhatnák, náluk mindenki román. Ahogyan Causescu idejében volt is egy ilyen kisérlet. Mert nem ez az igazság. Szerencsére később nem kapott ez nagyobb nyilvánosságot.

Eljövök Magyarországra és amit ott felháboritónak éreztem, azzal találkozom itt is.

Hogy is van ez?

Mivel éltem kisebbségi létben, érzékeny vagyok erre a kérdésre és figyelem, mi történik itt velük. Mert ami nekem ott fájt, ugyanúgy fáj nekik is itt.

Tehát ezt a logikát követve értettem meg, miért neveznek engem románnak.

A csángókat, akik elsősorban katolikusoknak tartják magukat, arra ösztönzik, hogy tartsák meg a magyarságukat. Aztán belelkesedve ide jönnek munkát vállalni és azt mondják nekik, hogy románok. Ha hazamennek, mit fognak otthon mesélni?

Akkor használják, hogy magyar származású valaki, ha külföldön hires lesz. De ha vétséget követ el, akkor már nem teszik hozzá.

Bizony ez farizeizmus.

Negyvennégy évig éltem ott. Nem kiskorúak az ottani magyarok. Erdély 1920 után nem a sebét nyalogatta, hanem leválasztva a magyarságról megszervezte saját életét.

Megalapitották egyetemeiket, irodalmi, művészeti életet teremtettek. Ez a pezsgő kulturális élet tartott életben bennünket.

Még Magyarországon sem volt olyan szinvonalú gyermekirodalmi folyóirat, mint

a „Benedek Apó”. Egységbe forrott a magyarság a magyar értelmiség vezetésével. És volt egy erős népi szövetség, románok által is elismert tudósok, egyetemi tanárok, köztiszteletben álló magyar személyek által.

Amikor egységesitették a román vallást és megszüntették a görögkatolikus egyházat - meghurcolták, elhurcolták, megölték papjait, elvették templomait -, akkor Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök, nyilt levelet intézett a görög katolikus egyházhoz és felajánlotta, beengedi papjaikat, hiveiket a római katolikus templomaikba misézni ott, ahol nekik nem volt. És anyanyelvükön hirdethették az igét.

Erdélyben nem a tőzsgyökeres románokkal van a probléma, hanem azokkal, akik a szocializmus idején és azután beköltöztek.

A magyar területeken magyarok a közigazgatás szereplői. Így a beköltöző románok, nem ismerve a nyelvünket nem tudják hivatalos ügyeiket intézni, csak ha megtanulnak magyarul. Olyan közegből jöttek, ahol nem voltak más nemzetiségűek és nem ismerték meg a másokkal való együttélés szabályait.

Hallottam egyszer egy riportot egy Kárpátalján élő idős asszonnyal. Kérdezte tőle a magyarországi riporter, milyen nyelven intézi hivatalos ügyeit? Az ügyintézés ott sem magyarul történik. A kérdező reakciójából azt a következtetést vonhattuk le, hogy Magyarországon ez másképpen van.

Kérdezem tőletek? Ha itt egy szerb bemegy a városházára, milyen nyelven intézi az ügyeit?

Igazán ott éreztem magyarnak magam.

Sok magyar nyelvű könyvet vásároltunk az egyetlen magyar nyelvű könyvesboltban.

Büszke voltam rá, hogy a könyvtáram csak magyar nyelvű kiadványokból áll. Ott értéke volt a könyvnek. Minden magyar család igyekezett a gyermekeit egyetemekre beiratni, tanittatni. Három kollegából kettőnek biztosan volt egyetemista gyermeke. Ösztönözte, hogy többre vigye, mint ő. Átjöttem és nem láttam, nem éreztem ezt.

Nagy volt a különbség a gondolkodásban az ottani és az itteni magyarok között. Más értékrend szerint éltünk, a szónak értéke volt.

Sok barátom van, de többségük Erdélyből jött.

Mióta nyugdijas vagyok több a szabadidőm. Eljárok kórusba, dalárdába énekelni, Bor klubba, és jól érzem ott magam. Őszintén mondhatom, minden korábbi sérelem ellenére, elégedett és boldog embernek érzem magam.

(vége) Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2014. FEBRUÁR

15