Százhalom - 2013. május

Százhalom Tiszavirág életű TSZ-ek

Ballada a katonáról

Vendégségben Takács Péternél

I. ÉVF. 5. SZÁM

2013. MÁJUS

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

Gyermekeink A TARTALOMBÓL: Hősök Napja: Ballada a katonáról • A könyvhét elé • Én itt vagyok otthon • Nagyapám jól döntött • Mesterségek dícsérete: a kovács • Családok, cselédek, csoportok • Bogarak, lepkék

2

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

3

Emlékek, gondolatok Hősök Napján

Ballada a katonáról Nagyon sok családban még elevenen él a II. világháború emléke. Az emberek olyan rendkívüli helyzetbe kerültek (bevonulás, frontszolgálat, hadifogolytábor), hogy még nagyon sok évtized múlva sem tudták feldolgozni. Az itthon maradottak is átélték a háború borzalmait és esténként mesélték a családnak a történteket. Szerte a világon több mint 50 millió katona és polgári személy életét követelte a háború. 20 millió körüli katona és polgári személy került hadifogságba Európában. Ebből 4-5 millió főleg szovjet és amerikai hadifogolytáborokba és német haláltáborokba. Magyarország vesztesége 1941 és 1945 között 800-900 ezer főt számlált, ebből a katonai 350 ezer fő. Mostani ismereteink szerint 600 ezer magyar katona esett hadifogságba. A világháború elején Európában mindegy 8 ezer hadifogolytábort hoztak létre, ebből a Szovjetunióban 5700-at. 1950-ig onnan 400 ezren, 1956-ig további 15 ezren tértek haza. 150-200 ezren soha sem. (Forrás: Wikipédia).

A hősökről akik soha nem tértek haza, 1922-től minden évben május 26-án, a Hősök Napján emlékeznek meg. Így történt ez az elmúlt vasárnapon is, mikor az óvárosi Szent László templom kertjében felállított emlékműnél emlékeztek meg az áldozatokról. A következő történet egy fiatal katonáról, Medgyesi Elemérről szól, aki ahogy elmúlt 18 éves, azonnal jelentkezett önkéntesnek. Százhalombattáról vonult be a Székesfehérvári Tisztesiskolába 1942. október 21-én. Édesapja, és bátyja, Imre is katona volt, utóbbi már a fronton harcolt. Édesany-

jának, Medgyesi Józsefné Bakodi Jankának alá kellett írni a beleegyezését, hogy fia bevonulhasson. Személye úgy kapcsolódik Százhalombattához, hogy nagybátyja, Bakodi Ernő atya 1935-től a haláláig, 1945. február 18-ig a falu plébánosa volt, itt is van eltemetve a Szent László templom kertjében.

Elemér gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán, 1943-ban őrvezetői, 1944ben tizedesi rangot kapott. Még ugyanebben az évben ezredparancsnoki dicséretben részesült a Magyar Királyi 52. Honvéd

Gyalogezred ezredparancsnokától, ami így szólt: „Medgyesi Elemér tizedest ezredparancsnoki dicséretben részesítem, mert egy orosz akna felszedésével megakadályozta egy vasúti szerelvény felrobbantását.” Elemér ezzel nagyon sok katona életét mentette meg. Novemberben szakaszvezető lett. 1945-ben, ahogy a front közeledett Magyarország felé, a Felvidéken, Nemec okr. Zvolennél esett fogságba. 1945. május 23-i keltezéssel édesanyja kapott egy lapot, hogy fia Salgótarjánban van fogolytáborban. A levelet egy idegen ember írta, aki megtalált egy cédulát, amit Elemér a vonatból dobott ki az édesanyja címével.

A háború után hivatalos értesítést kapott, hogy fia eltűnt, és ezért holttá nyilvánították. A család és az édesanyja soha nem nyugodott bele, hogy nem tudják mi történt Elemérrel. Janka néni úgy halt meg, hogy nem tudta, mi lett a fia sorsa. Mindig reménykedett, várta vissza a fiát, hátha téves volt az értesítés.

Hatvanhat év után az internet segítségével testvérének, Imrének (aki túlélte a háborút) az unokái találták meg a Honvédelmi Minisztérium honlapján, hogy hol van Elemér végső nyughelye. Ma már tudjuk, hogy a Fekete-tenger keleti partján fekvő Novorosszijszkban halt meg 22. születésnapján, 1946. november 15-én. Nyugodjék békében.

Jankovits Márta

4

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

Vendégségben Takács Péternél

Én itt vagyok otthon!

A család gyakran összejön az óvárosi családi házban. Nagyobb ünnepeken húsznál is többen szoktak lenni. Péter felesége, Judit ilyenkor mindig arra törekszik, hogy valami új étel kerüljön az asztalra, míg Péter hagyományosan azzal jelentkezik be, hogy húst sütne a kemencében, esetleg egy kitűnő bárányfejlevest vagy pörköltet készítene. Takács Péternél jártunk ezúttal vendégségben.

Kávét készít. – Azt már tudom, hogy ezzel bátran kínálhatlak – utal arra, hogy én a jó kávénak sosem tudok ellenállni. Egyébként ő inkább a koffeinmentes kávét szereti, de a kedvemért most egy igazán finom és erős feketét iszogatunk.

A múltról, a gyökerekről beszélgetünk. Arról, hogy Judit tekinthető „igazibb” óvárosinak, hiszen nagyszülei, akiknél gyakran töltötte gyermekkorát, régi tősgyökeres halászcsaláddal büsz-

kélkedhetnek. Péter 1971-ben érkezett a városba a DKV Barátság Művelődési Házban, és mind szervező népművelő kezdett dolgozni, de már akkor feltűnt neki az a gazdag és önszerveződő közösségi élet, ami itt az Ófaluban zajlott.

– Működött itt egy nagyon jó ifjúsági klub és egy Délszláv Nemzetiségi klub, amelyeken keresztül nagyon pezsgő kulturális élet folyt – meséli Péter. – Ezt a délszláv nemzetiséget először nem

értettem, hiszen délszláv nemzeteket ismertem, de nemzetiséget nem, és erre mondta nekem Csupics Demeter, a klub vezetője, hogy: Ne foglalkozz ezzel!

Egy délszláv nemzetiségű ember biztos van, és ez Josip Broz Tito.

Először csak hobbykertet vásárolt a Szerb templom felett, mivel Péter alapszakmája kertész. A fóliasátor, gyümölcsös és pihenőkert is épült a telken, amit a gyerekek is nagyon élveztek, szerettek. Véglegesen 1990-ben költözött az Óvárosba Dunafüredről.

– Amikor házat kerestünk és beléptem ebbe a házba, mondtam is a feleségemnek, hogy itt fogunk élni, pedig akkor még úgy volt, hogy valaki már megveszi előlünk – állunk meg Péterrel a nappaliban, miközben meséli a történetet – Közel egy nap telt el feszült várakozással, mire kiderült, hogy az előző vevő visszalép és miénk lehet a ház.

Takács Péterről sokan tudják, hogy műgyűjtő, a festészet nagy pártolója, és aki a legjelentősebb kolozsvári művészeti gyűjteménnyel rendelkezik Magyarországon. Így természetes hogy a házban látható gyűjtemény egy galéria becsületére válna. Ahogy a Szolnay, Mohi, Miklóssy, Fülöp és többi képeket nézzük, sok történet és emlék mellett a festészet kapcsán is az unokák kerülnek szóba. Zsófi unokája az, aki leginkább fogékony a képzőművészetre, akit legjobban érdekel a festészet, és ennek már így 7 évesen is tanújelét adja. – László Bandi bácsihoz jár rajzszakkörre és sokat rajzol – mutat egy fényképet unokájáról Péter. – Egyszer megállt a

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS galéria közepén. Csípőre tette a kezét és kijelentette: „Papa! Megbeszéltem a Bandi bácsival, hogy ezek után az én képeimet gyűjtsed és azokat tedd ki a falakra.”

Aztán, talán a festmények hatására, az igazi értékekről kezdünk beszélgetni.

– Ahogy az ember korosodik, rájön, hogy a nagy széles társadalmi kapcsolatokat, abba a pillanatban el kell felejteni ahogy a munkát befejezi. A család a legfontosabb. Ha el kell utaznom és három napig nem látom az unokáimat, akkor már fizikai fájdalmat érzek a hiányuktól. Az a jó, ha minden héten kétszer-háromszor találkozom velük. A szélesebb famíliával havonta szervezünk nagy családi összejöveteleket.

Fontos a kapcsolat ápolása nem csak a családon belül, hanem a szorosabb baráti körrel is, még akkor is, ha azok távolabb is élnek, például Erdélyben.

Közben átsétálunk a kicsi dolgozószobába, hogy a családról keressünk néhány képet. A nagy összejövetelek kapcsán ismét a kulináris örömök és a jó birkaleves titka jön szóba. – A levesnél az aprólékok, fej és belsőségek nagyon fontosak, és a tárkony. Erdélyben a Lajos barátomnál ettünk olyat is, hogy a birkahúsba beletöltik a belsőségeket,

5

de én ezzel még nem próbálkoztam.

- Halászlét soha nem főzök, mert annak az apósom a mestere, és ha úgy telik el három hét, hogy nem ettünk halászlét, megyünk és mondjuk, hogy most már ideje lenne főzni. Ő házi tésztával készíti és nem passzírozza. Arra törekszik, hogy többféle halból legyen. Talán ettől olyan finom.

Péter számára fontos, hogy maga mellett tudja gyermekeit. Mindig is arra törekedett, hogy közelben legyen a család, 500 méteres körzetben elér-

hetőek legyenek. Mikor fia végzett az egyetemen és biokémikus kutató lett, akkor azt tervezte, hogy kimegy Angliába és lehet, hogy kint is marad. Péter pánikba esett és mindent elkövetett, hogy fiát itthon tartsa. Sikerült. Ő építkezett végül az egykori hobbytelken.

Lánya a családjával szintén Százhalombattán él.

Aztán arról beszélgetünk, hogy mennyire fontos hogy a magánéletet és a munkát elválassza egymástól az ember. Péter szerint nagyon jó, hogy a galéria a városban van. Mindig úgy alakítja a napirendjét, ahogy ez régen is volt, hogy reggel elmegy dolgozni és ott foglalkozik a munkával, utána hazajön, az óvárosba, a családhoz, barátokhoz.

– A tudomány szerint 800 – 1000 méter között van amit az ember átlát és jól érzi magát benne – mondja, miközben szedelődzködöm és a falusi élet szépségéről beszélgetünk. Az ajtóban még mosolyogva hozzáteszi – A vidéki közösségi hálózat egy átlátható rendszer, amiben megvannak a biztos kapcsolódási pontok. Ez a lépték, ami jó nekem. Itt van a családom.

Itt laknak a barátaim. Én itt érzem jól magam.

LRA

6

A csend jelei A KÖ N Y V H É T E L É

Az első könyvheti rendezvény az 1920as évek végére nyúlik vissza. A fesztivál megtartását Supka Géza, a Literatura irodalmi folyóirat főszerkesztője javasolta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének évi közgyűlésén. A Magyar Könyv Hetét 1929. május 12. és 20. között rendezték meg először.

Ahogyan az ötletgazda elgondolta: „Ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete

1949-ben jelentek meg külföldi szerzők alkotásai is. Ekkor már néhány mű megjelenését kifejezetten ezekre a napokra időzítették. A könyvnapokat 1952-ben váltotta fel az ünnepi könyvhét. A könyvhetet egyetlen alkalommal, 1957-ben nem tartották meg, ugyanis ebben az évben feloszlatták az Írószövetséget, és súlyos büntetéseket szabtak ki a kor irodalmi személyiségeire.

A központ Budapest, de számos vidéki

is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában. … Gerincét a festői könyvvásár teszi ki, amely a városnak lehetőleg valamely csendesebb terén, amennyire lehetséges, históriai épületek vagy természeti szépségek keretében folyik le […] egyszerűbb, de művészien dekorált polccal, állvánnyal, tolóskocsival, ponyvasátorral, bódéval vagy pavilonnal. A könyvnap reggelén katonazene vagy régi festői jelmezbe öltözött kürtös heroldok hívják fel a figyelmet a nap jelentőségére.” Supka elképzeléséhez hozzátartozott, hogy a könyvvásár elismert személyiségek felvonultatását is megkezdje: írók, színészek, közismert személyiségek beszédeivel, előadásaival tarkítva, ezzel is emelve a könyvvásár jelentőségét. 1935-ben adták ki a Könyvnapi szabályzatot, amely egészen 1949-ig érvényben volt. Nagy újítás volt a könyvnappal kapcsolatos kiadványok megjelenése is. A könyvnapokat évről évre jelentősen támogatták.

település kapcsolódott be az évek során. Így volt ez a városunk esetében is. A következőkben egy rövid összeállítás olvasható a Városi Archívum gyűjteményében található forrásokból. 1974-ben az ünnepi könyvhetet Pest megyében Százhalombattán nyitották meg. A DKV irodaházában könyvkiállítást és Balogh László grafikusművész könyvillusztrációiból rendezett tárlatot láthattak az érdeklődők.

A hivatalos megnyitó után Nagy László Kossuth díjas költő, Czine Mihály irodalomtörténész és Tímár Béla színművész irodalmi műsora következett. Az 1980-as Pest Megyei Hírlap fotóval közli a nagyüzemi könyvheti előkészületeket: Az ünnepi könyvhétre történő felkészülés sok munkát adott a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat százhalombattai raktára dolgozóinak. 1977-től működtek a városban, ugyanis 1972-től a fővárosban a bolti és az üzemi könyvterjesztést az Állami Könyvterjesztő Vállalat, vidéken pedig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vál-

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék…

lalat látta el. Az ország különböző részeire küldtek az újdonságokból, s gazdag készlettel látták el a helyi könyvesboltot is, emellett az ország összes nemzetiségi iskolájának tankönyveit is ők szállították.

Ugyanígy történt ez az 1981-es könyvhét kapcsán is: a cikk közli, hogy a legtöbb könyv a DKV-ban, a DHV-ban és az iskolákban kelt el, de a TEHAG, az SZKFI és a GELKA dolgozói is jelentős tételekben vásároltak. A következő években minden júniusi lapszámban írnak a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvheti munkájáról. 1985-ben az ünnepi könyvhét alkalmából Ördögh Szilveszter, az Írószövetség titkára tartott beszédet a városban. A fellépők között voltak: Dévai Nagy Kamilla, Pelsőczy László és Rockenbauer Pál („Ahogy a tévések látták Százhalombattát” címmel).

A meghívókat megtekinthetik a Városi Archívumban.

Az ünnepi könyvhétre 1929 óta készülnek a kultúra, a hagyományok és az olvasás népszerűsítésének védnökei. Idén a Hamvas Béla Városi Könyvtárban is lesznek előadások, beszélgetések, illetve a könyvhétre megjelenő könyveket is ki tudják az olvasók kölcsönözni. Június 7-én pénteken a Cigányélet című könyv zenével kísért bemutatója lesz, amit a szerzők ismertetnek. Június 11-én lesz Baka Györgyi, A csend jelei című verses kötetének debütálása, amelyet Hajdu Ferenc író, költő mutat be.

Kovács Edina történész HBVK archívum

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let, elnöke: Jankovits Már­ta Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

7

Gyermekeink az óvárosi óvodában

Napok, évek, életek „Nyitott, kiegyensúlyozott, testileg és lelkileg harmonikusan fejlett, vidám gyermekeink legyenek, akik szeretik és védik környezetüket és bátran, jól kommunikálnak a világgal” Ennek eléréséhez mind a gyönyörű környezet, családi légkör és nem utolsósorban a szakmai háttér is adott a Pitypangos Óvoda Óvárosi tagozatán.

Az óvárosi óvoda és a településrész ünnepei már az évek során összeforrtak, akár a karácsonyi vagy akár a nyugdíjas rendezvényeket nézzük. Az Óvodások által nyújtott műsor mindig színes része az ünnepeknek. Sokan a régi óvodát megkönnyezték, mivel mindenkinek nagyon a szívéhez nőtt, de az ősszel átadott Óvárosi Pitypangos Óvoda újabb lehetőségeket és csak a legtitkosabb álmokban remélt környezetet biztosít.

– Óvodai életünk leggyakoribb színtere a játék és mi valljuk a szabad játék feltétlen védelmét. Mindig fontosnak tartottuk az óvoda nevelési intézmény jellege mellett a családias légkört, az érzelmi biztonságban történő sokoldalú, változatos személyiségfejlesztést – meséli Sebestyén Mihályné igazgatónő, amikor körbevezet az ősszel átadott Óvárosi Óvodában. Csak ámulok és bámulok.

Saját mosdók, öltözők tartoznak a tágas, színben és anyagában is harmonizáló csoportszobákhoz, melyek így koradélután boldog gyermekzsivajtól hangosak. Ünnepségek rendezésére is alkalmas az előtérrel összenyitható tornaterem, a foglalkoztató helyiségek a sajátos nevelésű gyermekek részére. Orvosi és elkülönítő szoba, szülői fogadó, és egy gyönyörű játé-

kokkal teli udvar várja a piciket, hogy fejlődjenek és cseperedjenek. Ez az, amit a látogató először megszemlélhet. A megújuló energiákat hasznosító gépészeti megoldások, a SZÁKOM Kft-hez is bekötött, számítógép által vezérelt rendszer, a geotermikus energiát hasznosító hőszivattyú és a napkollektor, a fűtő- és hűtőberendezések, amelyeket a biztonság kedvéért kondenzációs kazán egészít ki, a nagyközönség számára rejtve marad.

Ahogy talán sokak számára az sem ismeretes, hogy milyen odaadó és áldozatos szakmai munka adja mindeh-

hez azt a pluszt, amitől óvodává válik a megépített épület.

– A természet szeretete és védelme szerves és kiemelt területe óvodai nevelésünknek. Helyszíni megfigyeléseink, zöld játékaink, kísérleti tevékenységeink mind ezt a célt szolgálják – sorolja az igazgatónő, amikor a csoportok foglalkozásairól és ünnepeiről készült képeket nézzük. Ehhez járul hozzá az a szakmai együttműködés, amit a Régészeti Parkkal folytatnak, és amely keretén belül rendszeresen tartott foglalkozásokon alapozzák meg a kicsik ismereteit, így nevelve hagyományőrzésre, természettudatosságra az itt felcseperedő kis battaiakat.

– A városi és az azon kívüli kirándulásokról élmények sokaságát hozhatják haza az óvodások, mégis sokak számára meghatározó az volt, amikor a régi épületből ide az újba átköltöztünk – de ezt már Pap Antalné, Edit néni, a tagóvoda vezető-helyettese mondja. – Az egyik kisgyerek az első napokban huncut szemekkel meg is jegyezte, hogy: „óvónéni, én itt eltévedek”. – Aztán mosolyogva hozzáteszi, hogy a gyerekek hamar megismerték és megszerették, hiszen gyönyörű ez az óvoda. lra

8

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

Mesterségek dícsérete

A kovács

Gyermek voltam. Az 1950-es évek elején jártunk. Apám azt mondta anyámnak: - Margit! Megyek Janihoz patkoltatni.

Kötőféken fogta a Mirzát és elballagott a kovácsmesterhez, aki tőlünk a második házban lakott, és volt egy velem egyidős fia is, így hát tisztes távolságból én is követtem őket. A fészer, ahol Jani bácsi patkolta a lovakat, varázslatos hely volt egy gyermek számára. Szívesen figyeltem, ahogyan az öreg - nekem már akkor öregembernek számított – leveszi az elkopott patkót, aztán újat tesz helyére.

Most is orromban érzem az égett szaru kellemetlen szagát, de a világért sem maradtam volna le az eseményről, hiszen Jani bácsi a mi lovunkat patkolta. Misivel gyakran játszottunk az udvarukban és én mindig megbabonázva néztem a csodát, melyet Jani bácsi a kemény vassal művelt.

Mindent készített ő, amire egy parasztgazdaságban az embereknek szüksége volt. Csendes, halk szavú, komoly, józan életű ember volt, akit mindenki tisztelt.

Azt már a fiától tudom, hogy a Joha­ nidesz név görög. A családi szájhagyomány szerint Jani bácsi déd- vagy szépapja költözött Magyarországra, akit papnak szánt a családja, de ő inkább megszökött és nálunk talált új hazára. *** 1987-ben a Matrica Múzeum munkatársaként kezdtem hanganyagot gyűjteni a faluban életmódról, szokásokról, hagyományokról, mesterségekről, kereskedelemről. Hétköznapokról és ünnepekről.

1987. február 25-én jártam Jani bácsinál, hogy meséljen nekem életéről, mesterségéről.

Szülei 1893-ban, vagy 1894-ben költöztek Százhalombattára. 1905. december 23-án Szabadbattyánban született. Édesapja Johanidesz István iparos, cipészmester volt, édesanyja Szuppinger Rozália. Apjának első felesége korán meghalt, egy gyermeket hagyott itt az özvegynek, aki miután újranősült, új as�szonyától még hat gyermeke született, közöttük János. Édesapja, a csizmadia mester szorgal-

mas munkával tartotta el népes családját. Természetes volt tehát, hogy Jani is iparos szakmát tanul. A Franciska-pusztai uradalomban a gépész-kovács mester mellett lett inas tizenhárom évesen. Mestere a gépész, patkolókovács univerzális ember volt, minden vasas munkát elvégzett a nagy gazdaságban, amire csak szükség volt. Az inasok, ahogy gyarapodtak tudásban, ügyesedtek a gyakor-

lati munkában egyre nagyobb önállóságot kaptak. Minden munkát elvégeztek, ha a szükség úgy hozta, karbantartották a vízvezetéket, kocsikat, hintókat. Ha kellett javították, de újakat is készítettek. Az inasoknak fizetni a tanulásért nem kellett, de el kellett végezni a ház körüli munkákat. Fél napig ezzel voltak elfoglalva, fél napig a műhelyben segédkeztek, tanultak. Jani három év alatt megtanulta a szakmai alapokat.

Amikor felszabadult, szeretett volna elhelyezkedni a Magyar Állami Gépgyárban, de még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, ezért nem vették fel. Az első világháború után nagy volt a munkanélküliség, nehéz volt munkát találni. Budapesti kisiparosnál dolgozott, mint épületlakatos. Megtanult ablakokat, kerítést, redőnyt készíteni. 1923-ban a százhalombattai téglagyárat modernizálták, egy évig lakatosként dolgozott itt. Télen

leállt a téglagyár, a legényeket elküldték, csak a családosokat tartották meg. A gyár akkori tulajdonosa az Ingatlanbank volt. Vezetői Stich Antal és Jankovits Feri bácsi voltak.

Ezután Székesfehérváron talált munkát egy kovácsnál. Lakást, kosztot, mosást és hat pengőt kapott fizetségül egy hétre.

(A pengő 1926-ban váltotta fel a koronát. 1 millió korona ért 80 pengőt akkor.)

Később Móron, a Vinter cég bányájában talált jobban fizető állást. Szeretett olvasni, sokat forgatta a szakkönyveket is.

Pesten a Népszínház utcában a Technológiánál lokomobil gépkezelői vizsgát tett.

A bánya és műhelye változatos feladatokat kínált. Vezetett, karbantartott, javított gőzmozdonyt, benzinmozdonyt. Ha kellett szerelt, javított vízvezetéket, vagy szivattyúkat lent a bányában. Nyáron holtszezon volt, kevesebb szén kellett. A jó szakembereket nem akarták elküldeni, ezért csak három napot dolgoztak. A munka dandárja az őszi, téli hónapokra esett. *** Battán volt két öreg kovács. Szumecz Károly saját műhelye a Fő utcában volt, később Csupics Nikola lakott a házban. A másik kovács egy Horváth nevezetű volt, bérelte a kovácsműhelyét, később Rákics György lakott ott családjával. A gazdák üzentek Jani édesapjával, hogy szeretnék, ha hazajönne, itt letelepedne és a falu kovácsa lenne. A parasztgazdaságoknak létszükséglet, hogy legyen egy jó kovácsuk, aki szekeret javít, lovakat patkol, megjavítja, vagy elkészíti a gazdaságban szükséges vasból készült eszközöket. Így hát Jani hazaköltözött a szüleihez 1928ban, és a következő évben feleségül vette élete párját, Halász Annát. (Később ebben a házban a Konits család lakott.) Volt egy kis műhely, abban dolgozott Jani bácsi a falunak. Házasságukból több gyermek született, de csak a harmadik maradt először életben, egy leánygyermek, Ili, majd két fiú, János és Mihály.

1939-ben vette meg Krommer Károly öreg házát 4200 pengőért, nagy telekkel. Két vályogház volt rajta: két szobakonyha, két nagy kamra, két istálló. Az egyik cseréppel fedett, a másik nádtetős.

1948-ban állami kölcsönből építette át az egyiket, a másikat műhelynek és fészernek alakította át. A műhelyben volt a kohó, kéménnyel, füstfogóval. A kohóban pécsi szenet használtak. Főleg mezőgazdasági eszközöket, szekereket javítottak,

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

9

vagy készítettek. Szekeret csak megrendelésre csinált. Munkáihoz a vasanyagokat a Hangya Szövetkezeti boltban vásárolta meg, készen.

Többen vettek egy cséplőgépet. Később ő is beszállt az üzletbe, megvett 1/8 rész tulajdonjogot. Tréfásan mondta nekem: „Csak akkor nyaraltam, amikor csépeltem. Akkor csak a ceruzával kellett dolgoznom.”

tülethez tartoztak, ahol tagdíjat fizettek.

Ide tartozott Százhalombatta, Érd, Diósd, Tárnok, és 1935-től Ercsi is. Minden településen volt kovács, Érden öt vagy hat is.

Nem árulták el egymásnak, hogy ki men�nyiért dolgozik.

A kovácsélet tavasszal, nyáron, ős�szel a munkáról szólt. Nyáron már hajnali négy órától kint volt a műhelyben, hogy ha a határba induló parasztoknak valami

Hogy a műhelymunka is menjen, idénymunkára - maga helyet - felvett egy fiatal kovácsot. Maga pedig kezelte, javította a cséplőgépet, ha kellett. Műhelyében minden szükséges szerszám megvolt. Idomkalapácsok - vagy 20 darab -, fogók, szintén ugyanennyi. A legnagyobb kalapács, amit ritkábban is használtak, hat kilogrammot nyomott. Fúró, fúrógép, ollók, derékszög sem hiányzott a készletből.

Néha új szekeret is rendeltek nála. A farészeket bognárok készítették el. A megrendelők legtöbbször az érdi vagy martonvásári vásárban vették meg várpalotai vásározóktól. Volt a faluban is egy bognár: Paré György, aki a saját műhelyében dolgozott. (Később a Danai család lakott a házban.) A szekérnek először az alját készítette el. A tengely beállítása döntő fontossággal bírt. Ha se jobbra se balra nem húzott el a kocsi, akkor úgy ketyegett, mint az óra. Volt fortélya a készítésnek, amit a jó kovácsnak tudnia kellett. Az új kocsi munkadíja 300320 pengő volt.

A mesterek, asztalosok, kőművesek, kovácsok és minden iparos az Érdi Ipartes-

gondjuk volt, még a munka előtt rendbe tegye a hibás szekeret, eszközöket, vagy megpatkolja a lovakat. Mindenki akkor jött már, amikor halaszthatatlanná vált a dolog, mert az emberek szegények voltak, és az utolsó pillanatig vártak a javításokkal. Csak este nyolc órakor ért véget a műszak. Télidőben volt lehetőség olvasni, kártyázni. „Volt borom, ritkán látogattam a kocsmát. Nem szerettem oda menni, mert akarva, akaratlanul is belesodorták az embert a bajba. Mindig volt garázda” - mondta.

A faluban szilveszterkor, farsang utóján, húsvétkor, pünkösdkor, búcsúkor, szüretkor, Katalin napján volt bál. Ezeken ott volt a feleségével, és a Nősök báljában is, ahol csak házasok vehettek részt. A gyerekekre ilyenkor a nagymamák vigyáztak, míg a fiatalok szórakoztak. Volt asszonybál is. Ezen a férfiak nem vehettek részt.

A téli estéket néha szomszédolással, az asszonyok a lányaik részére készült kelengyéhez való tollfosztással töltötték.

A barátnők, jószomszédok jöttek össze ilyenkor.

Az Ifjúsági Egyletnek tagjai voltak mindketten. Volt könyvtár, két biliárdasztal, sakk. Kártya, ital nem volt. A színjátszó kört az ő idejükben Závodszki tanító vezette és tanította be a darabokat.

Feleségével együtt részt vett ebben is. Ő a Piros bugyellárisban betyár volt, Annus néni pedig a Finom Rózsi. Szép énekhangja volt, szeretett és tudott is énekelni. *** Az életük bár egyszerű volt, minden vallási ünnepet megtartottak. Vasárnap délelőtt szentmisére ment a család, ebédre ünnepi eledel került az asztalra.

Délután pihentek, a fiatalok összejöttek a barátaikkal egy kis beszélgetésre, társasjátékokra. A jó tréfák, beszélgetések kiemelték az embereket a mindennapi robotból.

Jani a háború alatt először nem vált be katonának. Csak a második alkalommal, amikor mindenkinek be kellett vonulni, de nem vonultak be Mórra - mert már felöltöztetni sem tudták őket - szerencsére.

Az oroszok őt is, sok más battai társával együtt, elvitték egy kis „malenkij robot”ra, aztán hadifogoly lett belőlük.

Testvérével Szegedről Romániába kerültek, de visszahozták őket, mert a táborban kiütött a tífusz. A falu kovács és cipész nélkül maradt. Sikerült őt és testvérét kikérni, így bár betegen, de hazakerültek a fogságból.

Amilyen kiváló kovács volt ő, olyan nagyszerű cipész lett testvére, Johanidesz Laci bácsi, aki sokszor javította a cipőmet akkor is, ha anyámnak nem volt éppen pénze, és csak később vittem el hozzá a munkája árát. Ez bizony az 50-es 60-as években nem volt ritkaság.

Jani bácsi 1953-ig volt kisiparos. Akkor be kellett lépnie az Érdi Szövetkezetbe.

1960-ig műhelyében az érdi szövetkezet részlegeként dolgozhatott, de akkor a szerszámait Érdre vitték. 1965-ig az Érdi Ktsz-nél alkalmazták, mert a TSZ-nek volt már kovácsa. Akkor lett nyugdíjas. Amikor drága párja elment, egyedül maradt.

Kedves, jóságos, végtelenül tisztességes életet élt, ahogyan sokan a névtelen hősök közül, akik a hétköznapi embereket szolgálták mindennapi munkájukkal. Sokszor köszöntem rá, váltottam vele néhány szót az utcán, amikor már erősen megromlott a látása, és csak a hangomról ismert meg.

Ma is előttem van a kép, ahogyan életéről, munkájáról mesélt nekem, felcsillanó szemmel, felidézve az emlékeket.

Szegedinácz Anna

10

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

Történelmi barangolások az őskorban A Dunára csodálatos panorámát nyújtó bronzkori földvár, a római korból származó „Matrica” katonai tábora, a római fürdőmaradvány, valamint a természeti és régészeti védettség alatt álló, több mint 100 halmot számláló Hallstatt-kori halomsír mező mind az elmúlt évezredek történeti emlékei.

Barangolásunk helyszíne nem más, mint Magyarország első őskori szabadtéri Múzeuma, mely a városnak nevet adó százhalmok területén várja az ideérkezőt. A 2700 éves halmok között a bronzkorból, vaskorból származó házak, kemencék hiteles rekonstrukciói között életre kel a múlt. Megelevenedik az egykori környezet, az őskori élet, mely kikapcsolódást nyújt a természetet kedvelő, történelem és a régészet iránt érdeklődő gyermekeknek, felnőtteknek, családoknak. A megfogható múlt tárgyait akár el is készíthetik a látogatók, szőhetnek, fonhatnak, csontot is csiszolhatnak. A kézműves foglalkozáson megismerhetik a gyermekek az őskor embere által használt eszközöket, technikákat és alapanyagokat. Kérésre őskori viseletbe öltözött vezetővel is barangolhatnak az őskori falvak között. Az Európában is egyedülálló látogatható, 2700 éves eredeti helyén feltárt halomsírban a kor temetkezési szokását, szertartását ismerhetik meg.

A kulináris élményeket kedvelők korabeli receptek alapján készült ételeket kóstolhatnak, mint pl. az őskori sörös lencse, az óhallstatti babtál, a kőkorszaki egytálétel. A rekonstruált kemencében, helyben sütött őskori lepény pedig a múlt ízvilágát idézi.

Májustól minden hónap harmadik vasárnapján, Családi Napokon vehetnek részt immáron 17 éve a Régészeti Park látogatói, ahol az őskort más-más módon élhették és élhetik át. A 10-17 óráig tar-

tó rendezvényen kézműves foglalkozások, kiállítások, játszóházak, ételkóstolók előadások várnak kicsiket és nagyokat.

Az idei családi napok témái „különleges” napokhoz kapcsolódnak, mint pl. a nemzetközi Duna-nap, a hold napja, a látás-

Szeptember 20-án a „Kutatók éjszakáján” bepillanthatnak a „kiskutatók” a tudományos kísérletek titkaiba. Október 19-én a Múzeumok Őszi Fesztiválján, a Szezonzárón a nap különleges témája a „Láthatatlan múlt”. A több mint egy

sérültek nemzetközi napja… Június 16-án „Folyón innen, folyón túl…” a Duna-menti bronzkori élettel, július 21-én „Égitestek bronzon, agyagon”, augusztus 18-án egy kis kitérővel a „Honfoglalók mindennapjaival a Százhalom tájáról”, szeptember 15-én régi korok viseleteivel, életképekkel színesítve ismerkedhetnek a családok.

Az idén a családi napokra a témához kapcsolódva különleges híres vendégek is érkeznek.

A tankerületi és köztük a százhalombattai iskolás gyermekek a „Matrica” Múzeumtól kuponokat kapnak, (iskolánként 100db-ot) így szüleikkel jelentős kedvezményekkel vehetnek részt egy Családi napon.

évtizedre visszatekintő sikeres nyári táborokba az idén is várják a gyermekeket. Július 1-6. között az „Őskori Földvár a Duna mentén”, augusztus 5-10. között pedig „Római tábor a Duna partján” a tábor témája, melyre még jelentkezhetnek a gyermekek.

A Régészeti Park látogatói a városban található „Matrica” Múzeum (ejts: mátrika) Terek, emberek, évezredek című állandó kiállítását is látogathatják. Továbbá a szeptember közepéig tartó, „Az űrkutatás, múltja, jelene, jövője” c. Farkas Bertalan az első magyar űrhajós űrrepülésének tiszteletére rendezett, illetve „Szánthó Tibor 1000 arca” című kiállítást is megtekinthetik. Június 22-én a Múzeumok éjszakáján is érdemes a Múzeumba ellátogatni.

A Régészeti Parkban október 31-ig érdekes programok, szolgáltatások, történelmi barangolások várják a csoportos és egyéni látogatókat!

Dobos Ágnes

Részletes programok, ajánlatok: www.matricamuzeum.hu, www.facebook.com/matricamuzeum.hu

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

11

Tiszavirág életű helyi téeszek Százhalombattán

Családok, cselédek, csoportok Százhalombatta a két nagy iparvállalatnak és az egyéb ipari beruházásoknak köszönhetően ma már iparvárosnak minősül. De nem volt ez mindig így, hiszen a XX. század közepéig az itt élők többsége a mezőgazdaságból élt.

A falu 3187 katasztrális holdnyi területéből mindössze 574-ben volt belterület, a többi külterületnek, külterületi lakott helynek minősült. Majd 2000 katasztrális holdon földbirtokosok, míg a fennmaradón a kisparasztság gazdálkodott.

Az 1945-ös földosztást követően a földbirtokosok földje a parasztság, a falu kezelésébe került. Százhalombattán ekkor parcellázták fel Bíró Pál birtokának a vasútállomáshoz közel lévő területét. Itt 400600 négyszögöles nagyságú, összesen 169 házhelyet osztottak ki.

A földhöz jutottak többsége uradalmi cseléd, mezőgazdasági munkás volt, akik a kellő tapasztalat és munkaeszköz hiánya miatt nehezen boldogultak a juttatott földjükkel. Így néhány év alatt majd 200 katasztrális holdnyi szántóterület maradt műveletlen. Ezeken az elhagyott, műveletlen, szétszórtan elhelyezkedő területeken alakult meg 1950-ben az Állami Gazdaság.

Ezzel egyidőben indult meg a téeszesítési mozgalom is Magyarországon, amikor is szovjet mintára erőszakosan – agitátorok alkalmazásával – kényszerítették a földjükhöz ragaszkodó parasztságot szövetkezetekbe.

Százhalombattán az első termelőszövetkezet 1950 tavaszán alakult meg – Tóth K. István kriptokommunista, Pannónia dűlőben lévő gyümölcsösének felajánlásával – „Szabad Május 1.” néven, 17 taggal. Az új téesz tagjai valamennyien újonnan földhöz jutottak voltak. A téesz munkáját ­nehezítette, hogy a tagok földjei szétszórtan helyezkedtek el, híján voltak az ­igavonó

álla­toknak, és a gépi eszközöknek is.

1950 decemberében alakult meg Százhalombatta második termelőszövetkezete, Tóth K. István vezetésével Dunafüreden, 13 taggal „Stromfeld Aurél” néven. Majd e két

Ezzel szemben Százhalombattán az 1956-os téesz feloszlások következtében nőtt a magángazdálkodás a később újraalakuló téesz területek terhére. Épp ezért az 1960-ban ide kooptált tanácselnök,

téesz – „Szabad Május 1. és „Stromfeld Aurél” – 1951 augusztus 29-én „Stromfeld Aurél” néven egyesült.

Az ófaluban 1951-ben alakult meg 54 taggal a „Rákóczi” I. típusú Termelőszövetkezeti Csoport, ahol a tagok a legfontosabb talaj-előkészítési munkákat együttesen, egyéni munkával, közös táblán, vetésforgóval végezték el.

1952 márciusában a „Rákóczi” TSZCSből kilépő 16 tag megalakította a „Damjanich” Termelő Szövetkezetet, melynek központja az akkor még létező Tildy (egykori Matta) major lett.

Az összes helyi téesz közül a „Damjanich” gazdálkodott a legjobban. Ennek ellenére az 1956-os októberi események egyik helyi következményeként a többi téesszel együtt ez is feloszlott.

1957 januárjában a téeszeket új neveken – „Kossuth”, „Aranykalász”, „Új élet” –, megcsappant földterületen, újra megszervezték. Eredményeket azonban továbbra sem tudtak felmutatni, így 1960 júniusában mindhárom téesz „Új Élet” néven egyesült, melynek központja Bíró Pál egykori kúriája és gazdasági épületeinek összessége, a Pannónia puszta lett.

A téesz élet az egész országban felbolydult, hiszen 1959 és 1962 között folyt a mezőgazdaság „második” szocialista átszervezése, melynek következtében gyakorlatilag befejeződött a paraszti magángazdálkodás felszámolása.

Ferenczi Illés elsődleges feladata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének levezénylése és befejezése volt, melyet 1961 januárjában, mindössze két hét alatt véghez is vitt. Százhalombattán minden 1 katasztrális hold feletti földtulajdonos belépett a téeszbe, Szegedi András kivételével, aki végig kitartott magángazdasága mellett.

Az átszervezés után alakult meg az I. típusú „Rákóczi” TSZCS, amelybe még ugyanazon évben beleolvadt az „Új élet” TSZ. Az új téesz igyekezett több lábon állni és jelentős beruházásokat is eszközölt. Vízés villanyvezetéket vezettetett be, palánta nevelő telepet hozott létre stb., és 1965ben még egy gombüzemet is létesített a kúria pincéjében.

A termelőszövetkezet földterülete a község mezőgazdasági területein folyó óriási ipari és közüzemi beruházásoknak köszönhetően rohamosan csökkent. Többek között ezért is döntött úgy a téesz közgyűlése, hogy 1969. január 1-jével egyesül az érdi „Búzakalász” téesszel és a „Benta-völgye” tsz nevet veszi fel.

Az egykori téeszközpontot – a kúria és környezete – felszámolják, előbb a gazdasági épületeket, majd az egykori cselédlakásokat bontják le. Magát a kúriát pedig felújítják, hogy helyet adjon az 1970-ben városi rangot kapó, új iparváros, Százhalombatta tanácsi és pártapparátusának.

Balpataki Katalin

12

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

Ünnepek és hétköznapok Minden falu életében meghatározóak voltak az ünnepek, így Százhalombattán is. A Karácsony és a Húsvét után a legfontosabb a nyár közepi Búcsú volt. Készültek rá, az asszonyok kívül-belül kimeszelték a házakat. Takarítottak, sütöttek, főztek, mert illett meghívni az ünnepre a családot de a messzi lakó rokonokat is. A búcsú eredetileg a templom búcsúja ezért a nevét adó Szent László király tiszteletére minden évben a László nap utáni

első vasárnap. Délelőtt a templomjáró emberek az ünnepi nagymisére mentek. Akkorra már a vásárosok kirakták a portékáikat de a gyerekek hiába nézték vágyakozva a rengeteg játékot akkor még nem lehetett vásárolni. Ez afféle íratlan szabály volt.

Ebéd után aztán lehetett vásárolni.

Babákat, játékokat, mézeskalács szíveket, cukorkát, zsákbamacskát (nem tudni mit csomagoltak egy zsákba) vattacukrot, festett fakanalat amivel

a legények előszeretettel csapkodták a nekik tetsző leányok hátsó felét.

Sokan itt ismerkedek meg amiből később házasság is lett.

Az évtizedek során több helyen is állították fel a sátrakat és az órás kereket ami elmaradhatatlan kelléke volt a búcsúnak. Az 1930-as években a régi kocsma előtt, később a Közösségi Háznál, majd a futball pályán.

Ott már sokak örömére célba is lehetett lőni. Rengeteg ember, több száz is megfordult ilyenkor a búcsúban. A szülőknek és a rokonoknak bizony ki kellett nyitni a pénztárcát mert a gyerekeknek minden kellett volna. Este A Százhalombattai Faluvédő Egylet közzéteszi a 2012. évre szóló közhasznúsági jelentését, mely szerint egyesületünk a tagdíjat, külső támogatásból kapott pénz- aztán a felnőttek hajnalig mulattak a eszközöket az arra rendelt és felfogadott célra használta fel, az elszámolást a búcsúbálban. közgyűlés elfogadta.

Ez a múlt. Ma már egyre kevesebben tartják családi körben az ünneBankszámla bevétel kiadás egyenleg pet. Szerencsére a Barátság Kulturális Nyitó egyenleg 346 590,00 346 590,00 Központ háromnapos rendezvénysoBudavidék Alapítvány támogatás 30 000,00 30 000,00 rozattal rengeteg régi emléket eleveApeh 1% 175 977,00 175 977,00 nít fel, a régi búcsúk hangulatát, megÖnkormányzattól kapott támogatás 100 000,00 100 000,00 újuló formában.

Közhasznúsági jelentés 2012. évre

Ökobatta támogatás

300 000,00

300 000,00

MOL támogatás

200 000,00

200 000,00

Bank és pénztár közötti mozgások Bank ktg Banki kamat jóváírás

Összesen:

823 000,00

-823 000,00

20 010,00

-20 010,00

835,00

1 153 402,00

835,00

843 010,00

310 392,00

Pénztár Előző évi maradvány Bank és pénztár közötti mozgások

8 027,00

-

8 027,00

823 000,00

831 027,00

Tagdíj

27 108,00

858 135,00

Magánszemélyektől kapott adomány

42 800,00

Nyomtatvány, irodaszer

900 935,00 16 915,00

884 020,00

279 075,00

604 945,00

67 095,00

537 850,00

167 420,00

370 430,00

112 530,00

257 900,00

Telefon, posta ktg-k

97 335,00

160 565,00

Szákom koposztáló kiszállítás

50 000,00

110 565,00

Egyéb anyag ktg-k javításokhoz Egyéb ktg (patron, koszorúk, virág, kisértékű eszk.)

Nyomdai tevékenység Üzemanyag ktg, saját szem gépkocsi használat

-

Egyéb ktg-k

Összesen

900 935,00

45 125,00

65 440,00

835 495,00

65 440,00

HIRDETÉS

PÁL-TOM BT.

Vállalja ingatlanok csatorna- és vízhálózat kiépítését, duguláselhárítását bontás nélkül, továbbá festést és burkolati munkák kivitelezését, mélyépítésű szerkezetek (pincék, emésztők, víztározók, medencék) vízzáró szigetelését.

06-30-455-4326 • 06-70-775-2123

Könyvelés

Munkabér számfejtése, teljes körű munkaügyi ügyintézés , hatóságoknál ügyintézés. Adótanácsadás, SZJA bevallások elkészítése, könyvelés visszamenőleg is, elmaradt bevallások pótlása. Cégek végelszámolásának teljeskörű ügyintézése. Könyvvizsgálat.

Telefon: 06 30 583-80-08

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

13

Fejezetek egy család történetéből...

Nagyapám jól döntött Dubecz Lászlóné András Julianna nemcsak a faluban ismert. Városszerte az egykori erőműves óvodások szeretettel emlegetik Jutka óvónénit. Nagyszülei Apostagról költöztek a Duna menti kis faluba Százhalombattára. Róluk, a családról mesél Jutka néni. „A nagyapám idősebb András József (mert három is volt): az idős az édesapám, és az ifjabb a bátyám, akit mindenki Dódi néven ismert. Sokgyermekes nagycsalád volt a mienk. Az édesapám, József volt a legidősebb fiú. Öccse, Tamás 38 éves koráig mellette dolgozott a gazdaságban. Húga, Margit Százhalombattán ment férjhez Szegedi Andráshoz.

István az „András Pista bácsi”, és Feri bátyám, aki később Pesten élt. János elesett a háborúban, neve szerepel a templom előtti emlékművön a hősök között. A legfiatalabb testvére Ágnes, Kővári Ferencné.

1929-ben, a nagy gazdasági válság idején nagyapám úgy döntött, hogy eladja földjeit, házát és minden ingóságával új helyre költözteti a családot. Úgy gondolom azért szánta el magát erre a nagy lépésre, mert ott az Alföldön hiába termelt gabonát, kukoricát, nem tudta eladni, de a tejet, a levágott állatok húsát sem. Úgy gondolhatta, hogy ahol ipar van, mint Százhalombattán a téglagyár, az emberek jobban keresnek. Több szekérre felpakolták a bútorokat, edényeket, ágyneműt, ruhákat, aprójószágot, minden mozdíthatót. A lovak húzták a szekereket, a tehenek, malacok követték, olyan lehetett mint egy igazi karaván. Nagyapám gazda ember létére széles látókörű, olvasott, minden után érdeklődő ember volt, jobb életet akart biztosítani a családjának. Egy ilyen nagy gazdaságban mindenkinek dolgoznia kellett tehetsége szerint. Még a gyermekeknek is megvolt a maguk munkája.

Nagyapám Százhalombattán Matta Árpád földbirtokostól megvette Duna­ füred (akkor Fürdőváros) majdnem felét.

A mai Halászcsárda helyén akkor egy juhhodály állt rendes lakóépülettel. Először oda költöztek. Később ahol ma a sportközpont van, épült fel az András-tanya, és ott kezdett el gazdálkodni 27 holdon.

Édesapám Apostagra házasodott, így 1929-ben még nem jött el a családdal, de 1935-ben már a bátyámmal, Dódival, és velem utánuk jött Százhalombattára, mert nagyon hiányoztak neki a testvérei.

A faluban a Gyorma utcában vett egy kis házat, és megnyitotta a szikvízüzemét.

Szeretett volna több lábon állni, ezért úgy gondolta, mellette üzemeltet egy darálót is. Letette a molnárvizsgát, kapott mesterlevelet. Pontosan nem emlékszem mikor, de eladta a szikvízüzemet, hogy malmot tudjon nyitni, de még nem volt elég pénze a felszereléshez ezért felesben társult Tó h László mérnökkel, akiről a Tóth László utcát nevezték el. A Tóth-tanyán lakott nyáron, ő volt Kandó Kálmán munkatársa. Érdekességképpen elmondom, hogyan süketült meg: egy működő mozdony alá

csak egyszer tudott hazajönni. Nem maradtunk a Gyorma utcában, leköltöztünk mi is Dunafüredre. Én elvégeztem az óvónőképzőt, és amíg nyugdíjba nem mentem, óvodákban dolgoztam. 1956-ban férjhez mentem Dubecz Lászlóhoz majd megszületett a lányunk, Piroska. 1959ben a Kossuth Lajos utcában építkeztünk.

1970-ben a szüleim mellénk költöztek.

1956-ban Dódi bátyám Venezuelába ment, ott is halt meg. Nagyapám 1966ban hagyott itt bennünket, majd a férjem 2003-ban. Ma már senki nem él rajtam kívül, aki akkor eljött Apostagról. A lányom a férjével és a két fiával szintén itt lakik a faluban. Sok rokonom lakik Százhalombattán. Margit néném révén a szegediek, Pista bányám révén az András leszármazottak. Szeretek itt élni, közel a

id. András József és felesége, Csada Zsófia, és a gyerekek 1920-as évekből.

feküdt (ő tervezte a Kandó mozdonyok fékrendszerét) mert látni akarta, hogyan működik, és a nagy zajtól megsüketült.

Tóth mérnök (ahogyan Battán nevezték) adta a berendezést a malomhoz, édesapám a helyet, a munkát és a meghajtó erőt. Működött is, de aztán jöttek a hírek, hogy államosítják a magánkézben lévő üzemeket is, és akkor eladta a malmot. Battán nem kapott munkát, így Pálmonostorára ment molnárnak és vitte magával az iparengedélyét is. Egy héten

Dunához. Nagyon szerettem a munkámat. Úgy gondolom, nagyapám jól döntött amikor a jobb boldogulás reményében idehozta a családot.”

Ennyi a rövid története Jutka néni családjának. Idősebb András Józsefnek számos unokája, dédunokája él Százhalombattán, megtalálva azt amiért annak idején a nagypapa családjával mindenüket szekérre pakolva elindult új otthont keresni.

Jankovits Márta

14

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

Bogarak, pókok, lepkék

Társbérletben a természettel Százhalombatta és Érd közös határában lévő Földvár, a téglagyári völgy, A Kocsán-kert, az Óváros főutcája felett, a Dunával párhuzamosan futó partfal, a temető, a Duna-part, a Matta-kert, az erőmű vízcsatornái, a Bara patak, a nagyrét, a sáncok és a felette húzódó erdők nem csak növénykülönlegességeket, de számos védett és kiemelten védett állatfajnak nyújtanak utolsó lehetőséget az élethez, biztosítják az élőhelyet és a részbeni védelmet! Bogarak, pókok, lepkék, madarak, hüllők, kis és nagytestű emlősök osztoznak az egyre jobban zsugorodó zöld szigetecskéken, mivel az elmúlt évtizedek során a város beépítettsége jelentősen megnövekedett.

A felsorolt állatfajok jelentős része, hasonlóan a ritka növényeinkhez, rejtőzködő életmódot folytat, ezért minden zavaró körülményre, időjárás-változásra, rezgésekre, hanghatásokra és minden emberi tevékenységre érzékenyen reagál!

A számos fajból érdemes megismerkedni a fokozottan védett, színes tollazatú madárral, a gyurgyalaggal. Városunk területén a téglagyári völgy partfalának peremén és a Duna felett magasodó partfalban éli a költöző életét, társbérletben a parti fecskékkel. Az első melegebb áprilisi napokban érkezik vissza hozzánk, a partfalba vájt üregekben él és költi ki a fiókáit. Érdekes hangját leginkább akkor halljuk, amikor magasan cikázva, csapatosan rovarokra vadásznak, a folyton éhes fiókáknak. Előfordul, hogy az első keltés sikere vagy sikertelensége folytán kétszer is költ, ilyenkor csak a hosszú nyarakban lehet bízni, hogy az őszi vonulási időre a fiókák megerősödjenek, készen álljanak a hosszú útra.

Kiemelt védelem alatt áll a vörös vércse állományunk is, annak ellenére, hogy nem csak az apró rágcsálókat vadássza, gyakorta támadja meg a környék apróbb testű madarait is.

Több évtizedes megfigyeléseim szerint Százhalombattán jelentős számban kezdett szaporodni a hüllők fajának egyik kiemelten védett alfaja, a rézsikló. Városunk területén belüli zöld foltokban él, ezért előfordul egy-egy eltévedő fiatal példány a lakóépületek közelében, az aszfaltos úton, a gyümölcsösökben, de a városi temető csendes részein is. Fejének két oldalán, a szem körül fekete mintázat, hátán és oldalán, a farkáig barnás min-

tázat látható, ettől a 70-90 cm hosszúságú hüllő drappos színezetet kap. Nem téveszthető össze a sárga foltos vízi- és a kockás mintázatú kockás siklóval, valamint a minta nélküli, de nagyobb testű erdei siklóval. Ezek a siklók nem nem támadnak, nem jelentenek veszélyt az emberre, ezért ne bántsuk őket. Hazánkban az összes sikló- és kígyófaj védelem alatt áll! A helyi, régi történetek szereplője a nagytestű és valóban támadó haragos sikló, de előfordult már a régmúltban mérges kígyó harapásáról szóló eset is. Állatfajainkból még több megérdemelné, hogy nagyobb figyelmet kapjon, ilyen a szárazabb, magasabb településrészeinken előforduló védett bikapók is. A hímek potroha élénkpiros színben pompázik, melyen, mint a dobókockán 4 fekete pont látható. A nőstény jóval nagyobb és teljesen fekete színű, szinte megfigyelhetetlen, mert folyamatosan a kibélelt lyukban tartózkodik, a nagyobb és erős pán-

célzatú rovarokat is képes elejteni.

A Föld és városunk ökológiai egyensúlyának fenntartása, a még meglévő növény- és állatfajok és azok élőhelyének megőrzése nagyon fontos követelmény lenne, gyakorlatban anyagi ráfordítással sem jár, csak megálljt kellene parancsolni

a maradék természeti és régészeti védelem alatt álló városrészeink művelési, besorolási állapotának megváltoztatási kényszerének!

Vigyázzunk az örökölt kincseinkre, a természetre, a természeti értékeinkre, és őrizzük meg a városunk múltjáról tanúskodó különleges régészeti emlékeinket!

A több évtizedes helyi tapasztalásaim alapján készült hivatalos, de csak részleges felmérések anyaga a városi honlapon Környezetvédelem címszó alatt, elektronikus formában olvasható!

Würth Pál

SZÁZHALOM • 2013. MÁJUS

15

Maflástól a hosszúlépésig avagy, a fröccs története

Mi ez „Spritzer?” - kérdezte Vörösmarty látva az új találmányt „Túl németes. Legyen inkább fröccs!” - s azzal ajkához emelte a „spritzer”-rel dúsított habzó bort, a világ első fröccsét. Legalábbis a történetmesélők így anekdotáznak arról a napról, amikor Jedlik Ányos találmányának köszönhetően megszületett a fröccs.

1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Elsőként 1767-ben Joseph Priestley elegyítette a szén-dioxidot a vízzel. Otthoni laboratóriumában is előállította a „nehéz levegő”-nek nevezett gázt, majd vízben oldotta és megtapasztalta, hogy ezáltal kellemes ízű folyadék keletkezik. A angol Királyi Természettudományos Akadémia 1773-ban Priestley-nek kitüntetést adományozott a szódavíz feltalálásáért. De ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehet fröccsenteni. Jedlik a jókedvű szüretre magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el. Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával higított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.

A bor és szódavíz mennyiségétől függően számtalan fröccstípus létezik hígítási arány szerint, és számos írónak és költőnek megvolt a maga kedvenc keverési aránya, sokat a kitalálójáról neveztek is el. Ilyen például a Krúdy fröccs, melyet Krúdy Gyula fogyasztott előszeretettel ez 9 rész borból és 1 rész szódából áll. Itt említhetjük a nagyfröccsöt, melyet Móra Ferenc csak húzásnak nevezett, mert „egy húzással lehet a gallér mögé küldeni”, de a József Attila által füttynek nevezett kisfröccsnek is megvan a maga

története, hogy csak a két legismertebb keverési arányú boros szomjoltót említsük. A jelenkornak is megvannak a maga fröccskészítési változatai. Ilyen az Ady vagy 4 fenyő fröccs, melyet Kerékgyártó György író, újságíró készítette el 2011ben az első 4Fenyő Piknik alkalmából. Az ital a boron és a szódán kívül egy öntet bodzaszörpöt is tartalmaz. De a legnépszerűbbek a hagyományosan találó elnevezésű Puskás-fröccs, 6 : 3 arányban készítenek, a maflás mely 5 rész bor 5 rész szódából áll és ha megiszod megtudod hogy miért ez a neve, de kihagy-

Fröccs neve 4Fenyő fröccs alpolgármester avasi fröccs bakteranyós csatos hosszúlépés háp-háp háziúr házmester kisfröccs Krúdy-fröccs kőműves lakófröccs lámpás maflás nagyfröccs permet polgármester Puskás-fröccs sóherfröccs viceházmester

hatatlan a felsorolásból a házmester, a viceházmester vagy a hosszúlépés. Sorolhatnánk még sokáig közel harminc féle keverési arányú és talán közel félszáz egyéb módon ízesített fröccsöket, de én már megszomjaztam. Jöjjön a gyakorlat..

Egészségünkre!

LRA

Bor mennyisége (dl)

Szódavíz mennyisége (dl)

2 4 7 2,5 10 1 2 4 3 1 9 25 1 15 5 2 1 6 6 1 2

2 6 3 2,5 5 2 2 1 2 1 1 5 4 5 5 1 0,01 4 3 9 3