Százhalom - 2013. augusztus

Százhalom Nyáron egyszerű...

I. ÉVF. 8. SZÁM

Üzenet egykori iskolámból

A messziről jött ember

2013. AUGUSZTUS

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Vendégségben: szerbek és szerbek • Európában egyedülálló lelőhely • Üzenet egykori iskolámból • Ó, azok a hatvanas évek • Caracas: föld felett és ég alatt • Gyermekkorom ételei • Sziget a Dunán II. • Olvasói levél • Rejtvényünk nyertese

2

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

3

Európában egyedülálló lelőhely Már tavaly, a szezon végén érzékelték a százhalombattai régészeti ásatásokon, hogy valami komoly változás történ az itt kutatott bronzkori település életében. A tizenhárom éve zajló feltárások során a régészek több rétegen át most elérkeztek ahhoz a ponthoz ahol egy rendkívüli esemény régészeti nyomait kezdték megtalálni. Mivel ez különleges történés volt a bronzkorban is, így rendkívüli nyomokat hagyott maga után, amiket igazán még a szakemberek sem értenek. Éppen ezért ebben az évben kisebb létszámú, de professzionálisabb csapattal álltak neki az idei feltárásnak, hiszen új jelenségekre eddig még nem értelmezett kérdésekre keresték a választ. Vicze Magdolna múzeumigazgatótól és egyben az ásatás gyakorlati felelősétől is nagyobb figyelmet, koncentrációt igényelt, hogy megértse, mi is történt ennek a bronzkori falunak az életében, amiért más jellegű maradványokat hagyott maga után.

- A kisebb létszámú csapatra mondhatjuk azt, hogy kicsit professzionálisabb is?

- Az idén egyrészt kicsit tapasztaltabb diákokat is választottunk. 23 olyan fiatal kolléga van most itt, akik még 5-6 évvel ezelőtt kezdtek az itteni ásatásokon dolgozni, akkor még mint diákokból, mára már diplomás munkatársak lettek. Illetve van 3 első éves régészeti hallgató hölgy, Pécsről, Szegedről, és Budapestről, akiket pontosan azért fogadtunk be, hogy elkezdjük őket benevelni, és akiknek a többiek szépen munka közben át tudják adni a tapasztalatokat. Továbbá Angliából, southampton-i és a cambridge-i egyetemről tíz diák érkezett az ásatásokra.

- Az uniós támogatásokat 4-5 évre adják, ezért a nemrég még svéd - angol - magyar közös kutatásból mostanra inkább csak angol - magyar lett. Meddig tart ez az együttműködés?

- Azt minden nyugat európai kutató tudja, hogy egy közép európai bronzkori kutatás legalább 10-15 éves feladat. Az angoloknak sikerült otthonon elérniük a saját egyetemükkel, hogy nem projekt pénzekből érkeztek hozzánk, hiszen mind két vezető kutató, akik hozzák a diákokat, már ennek a régészeti kutatásnak a társvezetői. A cambridge-i egyetemről dr. Marie-Louise Sorensennel, a southampton-i egyetemről dr. Joanna Sofaerrel. Ők azok, akik garanciát vállaltak és reméljük az egyetemeik biztosítani tudják, hogy az elkövetkező tíz évben velünk lesznek.

- A kutatási célok is azonosak?

- Az ő célkitűzésük is azonos azzal amit mi elkezdtük dr. Poroszlai Ildikóval, hogy itt a földvárban 800 évig élő falunak az életét, (közel ezer évét) generációról generációra megismerjük és rekonstruálni tudjuk.

- Mi az az érdekes és különleges változás, ami bekövetkezett a bronzkori falu életében?

Folytatás a 4. oldalon

Miért éppen Magyarország?

Angliában, Európában de nagyvilágban számos helyen folynak ilyen ásatások, ezért nem bírtam megállni, hogy a cambridge-i egyetemről érkezett dr. MarieLouise Sorensennel-t ne kérdezzem meg arról, hogy: Miért éppen Magyarország?

- Valóban nagyon sok lehetőségem lenne otthon vagy máshol kutatni ezt a korszakot, de azért jöttem Magyarországra, mert ez unikális. Az a bronzkori társadalom, amelyik itt élt, egy speciális társadalom volt.

- A diákokat mi vonzza hozzánk?

- Azok a diákok jönnek, akiket érdekel a nehéz lelőhely, a komplex ásatás, akik a kihívásokat szeretik. Ez egy nehéz ásatás, de jutalmazó eredményeket tud hozni.

Ilyen lehetőség nem sok van.

- Az egyetemi kollégák mit mondanak a százhalombattai munkáról?

- A kollégák Mexikótól kezdve a világ számos pontján végeznek ásatásokat.

Nyár végén mindenki beszámolót tart az eredményeiről. Ez a lelőhely információkban és érdekességekben gazdag, éppen ezért mindig nagy érdeklődéssel várják a kollégák a beszámolómat.

4 (Folytatás az előző oldalról) - Most már látjuk a leletekből, hogy a bronzkori falu közössége elhatározta, hogy megváltoztatják a település struktúráját. Új házrendeket, új utcarendeket alakítanak ki, illetve az egykori tároló gödrös és földpadlós házak építésén is változtatnak. Mi régészetileg ezt a kommunális döntést tudjuk megfogni, bemutatni és nyomon követni. Most kezdjük a falunak azt a korszakát feltárni, amikor a főutca nem főutca, hanem valami más volt. Ami a legérdekesebb, hogy nem azt tapasztaljuk,

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS amit vártunk, hogy a település 800 évében folyamatos változást fogunk rekonstruálni. A legnagyobb kérdés, hogy ez most társadalmi átalakulás is vagy valójában csak egy olyan szociális, horizontális átrendeződés, ami nem érinti a társadalom egészét.

- Amikor beszél a leletekről, látom a tüzet és lelkesedést a szemében, amit csak egy igazi szenzáció hozhat elő. Szakemberként mi okozza a legnagyobb élményt?

- Nekünk régészettel foglalkozó embereknek az idei év legnagyobb szenzációja az,

hogy egyre több kérdés marad nyitva. Újabb lendülettel indulunk neki a következő szezonnak. Csupa olyan objektumokkal, épületekkel találkozunk, amelyek eddig még nem voltak számunkra.

- Nekem kívülállónak az az érdekes, hogy mindezt egy hobbykertnél nem nagyobb területen, szelvényen is ki tudják mutatni...

- Ezért érdekes ez a 20x20-as apró kis mintaszelvény. Az itt folyó aprólékos feltárásnak célja, hogy a mindennapi élet apró jeleneteit érzékelhesse. Csodálatos, mikor a kutató megérzi a 3000 évvel ezelőtt élt család életének egy pillanatát.

- Sok, különleges pillanatot élhetnek meg.

Néhányba beavatna minket is?

- Ilyen volt, amikor előkerült a középső bronzkor közepéhez képest 800 évvel korábbi régi edény. Feltehetően egy korabeli kollégával, egy bronzkori régiségkutató nyomait találhattuk meg, aki talált egy egészen kora bronzkori edényt. Tudni kell hogy ez az edény teljesen más mint itt a lokálisan ismert edénytípusok. Ő meglátta, megtetszett neki, érzékelte, hogy ez más, hogy ez régebbi és eltér attól amit ők használtak. De ha már különlegességről beszélünk, találtunk pici gyöngyöket, női nyakláncdarabkákat. Azért érdekes ez, mert az egyik csontból volt és eddig ilyen gyönyörű csontból készült ékszert még soha senki nem talált késő bronzkorban Magyarországon.

L. Róbert Attila

Az év „Kulturáért Százhalombatta” díjazottja Augusztus 20-án, eddigi munkásságának elismeréseként a képviselő-testület „Kultúráért Százhalombatta Díj” kitüntetésben részesítette dr. Vicze Magdolnát, a Matrica múzeum igazgatóját.

Szeptember 1-jével pontosan 17 éve Vicze Magdolna a százhalombattai „Matrica” Múzeum és Régészeti Park régész, muzeológus munkatársa lett. 1998-tól az intézmény igazgatóhelyettese, valamint a Múzeum nemzetközi ásatásának társvezetője, majd 2005-től vezetője.

2005-ben gazdag örökséget vett át Poroszlai Ildikótól, a „Matrica” Múzeum első igazgatójától. Ez az örökség olyan alapokat jelentett, amelyről tovább lépve meg lehetett teremteni a XXI. századi muzeológiai követelményeknek megfelelő intézményt. A múzeum épületének felújításával nem csupán épület-rekonstrukció történt, hanem a múzeum hasznos alapterülete megháromszorozódott és megnyílhatott a hazai és nemezközi közvélemény által elismeréssel fogadott állandó kiállítás. A kiállítást a szakma és egyben a Kulturális Tárca is külön díjjal jutalmazta. A látogatóbarát, interak-

tív kiállítások és rendezvények a múzeumban és a Régészeti Parkban egyaránt Vicze Magdolna azon törekvését tükrözik, hogy a múzeumot mindinkább a város egyik kedvelt közösségi terévé tegye, és hogy a százha-

lombattaiak örömmel használják azt és legyenek büszkék örökségükre.

Habár a Régészeti Park elsősorban egy nagyközönséget vonzó az ő igényeikhez igazított világszínvonalú látványosság, egyben tudományos műhely is. Jelentőségét és ennek méltányolását mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2007-ben a Gödöllői Szent István egyetem külön kihelyezett környezetrekonstrukciós tanszéket hozott itt létre.

Mindezek mellett Vicze Magdolna vezetésével a múzeum az elmúlt években 3 kiemelkedő nemzetközi Európa Uniós projektben vett részt és nagyszámú sikeres hazai pályázatot nyert el. 2012-ben rendezője volt annak a nemzetközi ásatást bemutató szakmai, régészeti kiállításnak, mely tükrözte a Százhalombattán 14 éve tartó nemzetközi ásatás eredményeit.

Dr. Vicze Magdolna munkájának és célkitűzéseinek köszönhetően a százhalombattai „Matrica” Múzeum és Régészeti Park nemzetközileg is ismert, a város meghatározó kulturális intézménye, ahol a település történetének emlékeit őrzik és mutatják be a látogatóknak. Gratulálunk!

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

Üzenet egykori iskolámból Még most is emlékszem arra a pillanatra amikor sok-sok évvel ezelőtt beléptem az iskola kapuján a mai Szent László utcában. Egyedüli szemüvegesként a tanító néni az első padba ültetett. A tanév kezdetekor az embernek eszébe jutnak a régi tanítók, az osztálytársak akikkel jövet-menet ma is találkozunk. Egy ilyen kis faluban számon tartjuk ki kivel járt egy osztályba. Ez gyakran kérdésként is elhangzik. Te kivel jártál? És az iskola! Nem volt szép, nem volt kényelmes sokat fáztunk, komfort sem volt de a mi ISKOLÁNK. Az ma is a lelkünkben. Helyét ma a gyönyörűen felújított Szent László tér foglalja el ahonnan csak egy valami hiányzik. Egy emléktábla, hogy e-helyen valaha iskola állt amelyben több mint fél évszázadig okították a mindenkori gyermekeket. Ez ne menjen feledésbe! Hagyományőrző Körünk el is határozta egy ilyen emléktábla elhelyezését remélve a valamikori diákok segítségével. A kis faluból az ipar ide településével város lett kinőtte a falusi iskolát.

Megépült az 1. számú Általános Iskola ahova ma az óvárosi gyermekek többsége jár. Ebben a tanévben új igazgató kezdi meg munkáját, Hegedüs Roland. Őt kérdezem terveiről.

- Önnek mi az első élménye egykori iskolájáról, milyen emlékeket őriz? Milyen hosszú az út az egykori iskolapadtól az igazgató székig?

- Szabolcs-Szatmárból, Tiborszállásról, egy 600-800 lelkes településről származom, közel a Kraszna folyóhoz. Falusi iskolába jártam, hasonlóban mint a régi battai iskola volt. Első élményem az írás tanulásához fűződik. Jó tanuló lévén első és második osztályban az írásom még nagyon szépen sikerült - ma már ez nem mondható el - csak a kis „s” betűvel voltak gondjaim. Nem tudtam leírni. A tanító néni szerint „majd bele fogok jönni”, de ez azóta sem sikerült. Mint afféle falusi gyerek minden szabadidőmben a labdát rúgtam. Hét-nyolc évesen szerveztem egy focicsapatot. Már akkor megmutatkozott, hogy van némi szervezőkészségem, amit most az új munkakörömben jól tudok kamatoztatni. Főleg a sport szeretete vezetett a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium testnevelési tagozatára, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakára, a Testnevelési Főiskolára, az

egyetemre. 1988-ban kerültem családi kapcsolatok révén Százhalombattára, az 1. Számú Általános Iskolában, mint testnevelés-földrajz szakos tanár.

A 2013-2014-es tanévtől megpályáztam és megnyertem ugyanitt az igazgatói állást. A sport továbbra is nagyon fontos az életemben, ezért a hat évvel ezelőtt megalakult Battai Testnevelő Tanárok Egyesületének elnöke lettem.

- Amikor ilyen embert próbáló feladatot vállalt, készített-e tervet? Milyen iskolát szeretne?

- A pályázatomban erről részletesen írtam, pár dolgot kiemelnék. Olyan iskolát szeretnék amely megőrzi saját arculatát, egyéni stílusát, és rendelkezik jövőképpel.

Amelybe szívesen járnak a tanulók és a pedagógusok is szívesen dolgoznak, ahol a szülők együtt működnek az iskolával.

Milyen vezető szeretnék lenni? Ismerjem a törvényi előírásokat, ezeket betartsam és be is tartassam. A nevelőtestület tagjait továbbra is kollé­gának tekintsem ne beosztottnak. Az iskola olyan hely legyen, ahol jó diáknak és jó tanárnak lenni. Ahol

5

minden tanulónak joga és lehetősége van ahhoz, hogy sikereket érjen el.

- Ahogy a bevezetőben írtam, Százhalombatta legrégibb közössége, Óváros gyermeinek többsége ebbe az iskolába jár.

Mások-e, észrevehető-e ez a gyermekek viselkedésén?

- Az induló tanévtől nagyon megszigorodtak a területi beiratkozási szabályok A mi iskolánkhoz az Óváros, az Urbárium, az Újtelep és a lakótelepi részről a Gesztenyés úton lakók tartoznak. Ettől csak nagyon indokolt esetben lehet eltérni. Ilyen lehet ha a szülők egyike dol-

gozik vagy a testvér jár másik iskolába.

Az a tapasztalatom, a családi házakban élő gyermekek nyugodtabbak, közelebb állnak a természethez, jobban ismerik az állatokat, növényeket, az őket körülvevő világot.

- Egyesületünk főleg környezetvédelemmel és hagyományőrzéssel foglalkozik.

Mennyire tartja fontosnak a helytörténet ismeretét az iskolában?

- A gyerekek eléggé tájékozottak a világ dolgaiban, ami nem meglepő mert è

6 (Folytatás az előző oldalról) naponta ömlik rájuk az információk tömege, ha akarják ha nem, tudnak róla.

A helyismeretnél ez nem így működik. Élhet egy ember, adott esetben gyermek a lakóhelyén úgy, hogy nem ismeri sem a múltját, de sokszor a jelenét sem. Nagyon fontosnak tartom és a mi feladatunknak, hogy ezt megismertessük a gyerekekkel.

Biciklis túrákat tervezek, így jól megfér egymás mellett a sport és a helytörténet.

- Az utóbbi évtizedben a város legdinamikusabban fejlődő része az Óváros.

Az átlagéletkor látványosan csökkent, ami azt jelenti, hogy sok fiatal pár költözött ide gyermekekkel. Ad-e az Ön számára új ötletet? Esetleg tagozat, fakultáció, természeti tábor, iskolabusz...

- Az első kettőre nem látok reális lehetőséget. Aki szeretné, annak nyáron a Ré-

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS gészeti Park szervez táborokat, de nem gondolom, hogy a közel jövőben szükség lenne egy külön természeti tábor helyi kialakítására. Az iskolabusz elindítása eddig egyeztetési gondok miatt nem működhetett. A most induló tanévtől a tanulókat 16 óráig az iskolában kell tartani, mindenki egyszerre végez, és így most esélyt látok az iskolabusz beállítására.

- Valamikor több szakkör is működött az iskolákban. Most mi a helyzet?

- Említettem, hogy a tanulók 16 óráig tartózkodnak az iskolában így van idő a 7-8 osztályban a felkészítő, az alsó ta­­ gozatokban akinek szüksége van a fel­ zárkoztató foglalkozásokra. A tervek szerint aki egyikben sem vesz részt, választhat az érdeklődési körébe tartozó szakkörök között. Iskolánk matematikaangol tagozatú így ennek gyakorlására

is lesz lehetőség. Fontos változás az idén két új tantárgy bevezetése. A tanulók kötelezően választhatnak az Erkölcstan valamint a Hittan között. Az Erkölcstant az első és ötödik osztályban egy továbbképzésen részt vett tanár tanítja. A hittant a katolikus vagy református egyház által küldött oktató tanár heti egy órában, hétfői napon. Ezt a két felekezeti oktatást választották a tanulóink, ezek közül szabadon választható, melyiken kíván részt venni a tanuló.

- Az iskoláról kialakítandó képről tervez-e változást? Névadás, köpenyviselés, egyedi profil, helytörténet...

- Többen kérdezték már, miért nem viseli az iskola valamely nevezetes és arra érdemes elődünk nevét. Annak idején a pedagógusok kívánsága volt, hogyha ez az első városi iskola, legyen 1. Számú.

Mostantól annyi a változás, hogy a neve ezentúl: Százhalombattai 1. Számú Általános Iskola. Köpenyviselés nincs, de van saját piros színű egyedi pólónk, a mellső részén kék alapon egy 1-es szám. Itt látható együtt az iskola piros-kék színe.

Nagyon fontosnak tartom az iskola életének megörökítését. Tíz évenként adunk ki erről készült kiadványt. Régi tanszerekből, fényképekből időszakos kiállítást rendeztünk.

- Számtalan kérdésem lenne még, de ezúttal hely hiányában nincs rá lehetőség.

Nagy örömömre Hegedüs Roland, az 1.

Számú Iskola új igazgatójában egy rendkívül közvetlen, hivatását láthatóan nagyon szerető embert ismerhettem meg. Ami külön öröm számomra, hogy két közös ponton is találkozott az érdeklődési körünk: a történelem és a helytörténet.

Megköszönve a beszélgetést, munkájához az óvárosi szülők és gyerekek nevében is sok sikert kívánok.

Jankovits Márta

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let, elnöke: Jankovits Már­ta Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

Ó, azok a hatvanas évek

7

Gagarin az űrbe ment, Kennedyt megölték, megalakult a Beatles, a Rolling Stones, Sztálint száműzték Lenin mellől és elkezdték építeni a berlini falat. E közben itthon megrendezték az első tévé által is közvetített Ki mit tud?-ot, átadták Budapest első aluljáróját az Astoriánál, felrobbantották a Nemzeti Színházat és Kádár János kijelentette: „Aki nincs ellenünk az velünk van”. A hazai mindennapokban rohamosan gyarapodott a háztartási gépeket használók száma, egyre többen néztek tévét és elkezdte térhódítását a farmer, a miniszoknya, a rockzene, a fiúk hosszú hajviselete. Ekkor alapozódik meg az igazi „gulyáskommunizmus” időszaka.

A hatvanas években Százhalombattán is jelentős változások álltak be. Ez a település sorsfordító évtizede, hiszen ekkor kezdik kiépíteni azt a két ipari óriást, amely jövőjét megváltoztatta.

Ezt megelőzően Százhalombatta leginkább mezőgazdasági település volt. A termőföld biztosította az ebből élők nem könnyű jelenét, jövőjét. Az ötvenes évek vége felé a földeken dolgozók egyre többször idegeneket láttak tevékenykedni a falu mezőgazdasági területein.

A miértre nem kaptak választ, mert talán a tanácsi vezetők sem tudták.

1960 nyarán, a mérnökök, technikusok, kitűzők megjelenésével derült ki a helyi lakosok számára, hogy mi lesz mezőgazdasági területeiken. Az, hogy az építkezés ekkora volumenű lesz, ráadásul egy másik ipari létesítmény építésébe is belefognak, hogy az egykor művelt területeken lakóházak állnak majd, valószínűleg senki sem gondolta.

Az ipari településsé válás 1960. augusztus 26-án kezdődött meg, amikor is a falu közelében lévő termőföldeken megjelentek a buldózerek és megkezdték a tereprendezést, azaz a táj átalakítását.

Ezzel egy időben megjelentek az ország különböző pontjairól verbuvált építőipari munkások is, akik kezdetben igen mostoha körülmények között dolgoztak, éltek. Gyakorlatilag maguknak építették fel a ma is álló barakképületeket munkásszállóként.

A sok idegen munkás között akadtak

bűnözésre hajlamosak is, akik éltek is a lehetőségekkel, így Százhalombattán megjelenik az addig gyakorlatilag ismeretlen bűnözés, az erőszak. Innentől a kapukat, ajtókat zárták és megszűnt a bizalom is.

A természetes környezet erőszakos megváltoztatása és az idegenek megjelenése mellett azonban számos előnye is származott a községnek a határában folyó építkezések nyújtotta lehetőségek kiaknázásával. Az erőművet építők munkaidőn kívül – és gyakran azon belül is – a falu útjait, házait javították, építették.

No és aki csak tehette, kihasználván a fo-

lyamatos szálláshiányt albérlőt tartott.

Az évtized közepétől kezdve folyamatosan adták át az új lakótelep lakásait, és ezzel párhuzamosan kezdett csökkenni a falu szerepe is a formálódó új Százhalombattán.

1970. április 1-jén Százhalombattát várossá nyilvánították. Tíz év alatt a faluból város, mezőgazdasági településből ipari település lett és lakosság száma elérte a tízezer főt is.

Az egykori központból településrész lett és az „őslakosok” zöme integrálódott az iparba.

Balpataki Katalin

8

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

Hagyománytál barátsággal fűszerezve

Szerb együttes a Summerfesten Régi szép szerb szokás, hogy a vendéget úgy köszöntik a házban, hogy egy kis tálcán szladka-t (édes) általában valamilyen gyümölcslekvárt és hozzá egy pici korty vizet kínálnak. Ezzel jelezve, hogy milyen szeretettel várták a látogatót, és azért, hogy megédesítsék a vendégségben töltött perceket. Az idei jubileumi Summerfestre ismét vendégeket, táncosokat fogadtak az anyaországból, a százhalombattai szerb közösség tagjai.

Ezúttal Dalibor Milencovici görögkeleti lel­készhez, mint házigazdához látogattunk el, hogy egy kicsit beavatást nyerjünk abba a közvetlen baráti kapcsolat-

ba és szívélyes vendéglátásba, amivel a battaiak fogadták a Szerbiából érkezett táncosokat.

Ezúttal nem szladka-val, hanem egy másik szép szokás szerint pálinkával fogadtak, amiből a vendégnek, ha csak kicsi kortyot is, de inni kell, különben a házigazda kedves közeledését utasítja vissza. Érkezésünkkor éppen búcsúreggelit ültek, hisz a fesztivál végével elérkezett az elválás napja. A jókedvű beszélgetésekben ugyanúgy érezhető volt a közvetlen baráti légkör, mint a búcsú keserű hangulata. A reggeli során előkerültek az elmúlt 10 nap emlékei, amit a vendégek gondosan becsomagoltak mélyen a szí-

vükbe, hogy aztán hazaérve egyenként kibontva még sokáig felidézhessék azokat. A reggeli közben az élményekkel teli napokról kérdezgettem őket, meg arról hogy mit is jelent egy ilyen találkozás.

A kapcsolat már régebbi és baráti a szerb tánccsoporttal. Olyan jó benyomásokat szereztek a két évvel ezelőtti látogatásukkor, hogy a küldöttség listájáról le kellet húzni embereket, mert mindenki jönni szeretett volna Százhalombattára.

Nagyon szoros barátságok alakult ki az évek során. 2011-ben voltak itt először, és azóta a kapcsolattartás sem korlátozódik a fesztivál idejére, hiszen telefonon, e-mailen illetve év közben többször személyesen is találkoztak.

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

9

– Mára már hagyomány, hogy újra és újra eljönnek. Külön öröm számunkra, hogy a szervezők gondoltak az itthoni szerb nemzeti hagyományok őrzőire, mindez sokat jelent a mi kis közösségünk-

– Talán a legnehezebb, az volt, hogy szinte minden étkezést duplán fogyasztottunk el, mivel kaptuk a hivatalos, szervezők által biztosított ételeket és ezzel párhuzamosan a vendéglátókat sem sze-

nek. Közös élmény a tánccsoportnak és nekünk, hogy széles körben megmutathatják hagyományukat, kultúrájukat – mesélte nekem Dalibor.

A Branislav Nusic néptáncegyüttes Vladicin Han városkából egy fiatal társulattal érkezett. A művészeti vezető, Nenad Jakovljevity úgy érezte, hogy a 30 éves táncegyüttes életében most jött el az idő, hogy a fiatalokat kipróbálja, a mélyvízbe dobja őket ahhoz, hogy egy ilyen színvonalas nemzetközi néptáncfesztiválon is megállják-e a helyüket.

– Fontos próbatétel volt ez a táncosoknak hisz most dőlt el, hogy mennyire lehet erre a csoportra alapozni, hogy a közeljövőben még nehezebb kihívások elé állítsuk őket – mesélt Vladicin a fiatalokról, miközben az együttes legfiatalabb és a legidősebb tagjára mutatott, akik szintén Daliboréknál vendégeskedtek. Milica Milenkovity a néptáncegyüttes legidősebb táncos lánya, aki a maga 20 évével igazán nem mondható veteránnak. Arról beszélt nekem, hogy számára az volt varázslatos, hogy mennyire nagy és nemzetközi ez a fesztivál. Mennyire közvetlen és barátságos itt mindenki. Aztán a reggeli kapcsán hozzátette:

rettük volna megbántani, hiszen mindig gazdagon rakott asztallal vártak minket. És mi ettünk és ettünk... * És ha már étel hát haraptam én is egy jókorát az asztalra kitett friss péksüteményből. A szerb konyha hagyományosan a roston sütött ételekből és salátából áll. Sokan ismerik és nálunk is szeretik a

három hús keverékéből álló csevapcsicsát vagy annak a laposabb, hamburgerhúshoz hasonlatos változatát, a pleskavicát.

Természetesen ezek sem hiányozhattak a vendégasztalról, hiszen a házigazdák figyeltek arra, hogy alapvetően minden nép a saját ételeit szereti és fogyasztja szívesebben. Ezért azokat szolgálták fel, hogy minél otthonosabban érezzék magukat a táncosok. De a grillen sütött húsok, platnin sütött paprikák és saláták mellett a magyar ételeket is nagy örömmel vették a vendégek és nagyon szívesen fogyasztottak mindent, ami eltér az otthoni ízektől. Ahogy rövidke és nem reprezentatív, az asztalnál sebtében elvégzett közvélemény kutatásomból megtudtam, a magyar konyha remekeiből talán a legnagyobb kedvenc a gulyásleves volt.

A gulyás fölényes sikere talán abban rejlik, hogy a szerb ebéd elmaradhatatlan része az első fogás, a leves. * Kellemes hangulatban teltek a percek.

A társaság barátságos és közvetlen volt, de sajnos, mint mindennek, ennek a beszélgetésnek is véget kellett vetni, mivel indult a csoport haza.

Lassan mindenki szedelődzködött és elköszönt. A kapcsolat barátságban folytatódik, hiszen kölcsönösen meghívták egymást. A néptáncegyüttes 30. születésnapjára várják százhalombattai barátaikat is éppúgy,, ahogy mi is visszavárjuk őket. Zdravo!

LRA

10

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

A messziről jött ember

Föld felett és ég alatt A takaros kis ház az Óváros fölötti dombon van. Négyen élnek benne, Piroska, a férje Árpád, András és Dani.

Piroskával közös egyik ősünk, az én nagyapám a legidősebb András József volt. Amikor feleségül ment 1956 őszén – a forradalmi események alatt – Dubecz Lászlóhoz, még nem tudtuk, hogy rövidesen testvére legifjabb András József kivándorol, és Venezuelában telepedik majd le.

- Piroska, miért döntöttél úgy, hogy hosszú évek után, már nem egyedül, újra vándorbotot veszel a kezedbe és hazatérsz?

- 1960-ban születtem, Százhalombattán nőttem fel. A faluban kezdtem iskolába járni.

Amikor megépült a Damjanich úti Általános Iskola, az ötödik osztályt ott, majd a nyolcadikat az akkori Ságvári Endre Általános

Az első utazásom 1979-ben nagy élmény volt és megtetszett nekem Venezuela. Télen mentem ki, ott töltöttem a karácsonyt és csak február végén jöttem haza. Meleg, nyárias volt az idő. Venezuela gyönyörű ország. A Karib tenger mellett a nagy síkságok rendkívül termékenyek. Szépséges, izgalmas hóval borított hegyei is vannak és sivatag. Barátságosak az emberek. Caracasban a fővárosban élt nagybátyám. Karbantartója volt egy bevásárló központ nagy élelmiszer hálózatának Műszakvezetőként dolgozott ott. A felesége nem járt el dolgozni, a közös gyermeküket nevelte otthon és ellátta a háztartást.

Amikor hazajöttem, nem volt munkahelyem. Aztán egyik barátnőm bevitt a Gellért szállodába telefonközpontosnak 1979 tavaszán. Itt nagyon jól éreztem magam, mert mozgalmas volt a szállodai élet, és nagyon szép volt a szálloda is. Elvégeztem a kétéves vendéglátóipari technikumot, levizsgáztam

Piroska, férje és családja 1992-ben Iskolában végeztem el. Az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségiztem 1978ban. A képzőművészeti főiskolába jelentkeztem, de sajnos nem vettek fel, ezért dolgozni kezdtem. Az első munkahelyem a Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetének könyvtárában volt Budapesten, de számomra nem volt elég érdekes.

Egy évig dolgoztam ott, amikor nagybátyám meghívta anyukámat Venezuelába, de ő nem akart elmenni. Ezért tőlem kérdezte meg, lenne-e kedvem meglátogatni őket, így hívott meg három hónapra. Mivel a munkahelyemen nem engedtek el ilyen hosszú időre, felmondtam a munkám.

angolból. Új munkakörbe kerültem: a szobafoglalás volt a feladatom. Kényelmesebb is volt, mert nem három, hanem csak egy műszakban dolgoztam, reggel héttől délután háromig.

Télen albérletben laktam Budapesten, de tavasztól már hazajártam Battára. Nyolc évig dolgoztam a Gellértben. 1987-ben úgy döntöttem, még egyszer elmegyek Venezuelába, hogy megtanuljam a spanyol nyelvet.

A szállodában nagy hasznomra volt, hogy németből érettségiztem, megvolt az angol nyelvvizsgám, úgy gondoltam, a vendéglátásban nagy hasznát venném a spanyolnak is. Nem szívesen engedtek el, két hónapra

pedig semmiképpen sem. Úgy terveztem, elmegyek három hétre, legfeljebb majd ott hosszabbítok.

Abban az időben csak úgy mehettem ki, hogy a nagybátyám vállalta a kint tartózkodásom minden költségét.

Kalandos volt már az utazásom is. Kubáig forintban fizettem a repülőjegyet, onnantól pedig a nagybátyám vette meg. BudapestPrága, Prága-Montreál, Montreál-Panama voltak az állomásaim. Panamából nem tudtam tovább menni, mert sztrájkoltak a légikikötő munkatársai. Két napig vesztegeltünk ott egy transzfer szállodában – a légitársaság költségére –, mert vízumom nem volt. Csak a harmadik napon tudtam tovább utazni Kubába – Havannába –, majd onnan Caracasba.

Kalandos volt az utam, de közben sok mindent láttam, tapasztaltam. Olcsóbb is volt, mintha közvetlenül – nagy légitársasággal – utaztam volna egyenesen Venezuelába.

Tavasszal érkeztem. Kérvényt írtam a munkahelyemre, hogy egy évig maradhassak, de elutasították. Az válaszolták, elvesztem a munkahelyem, ha nem térek időben vissza. Úgy döntöttem szerencsét próbálok, és nem térek haza.

Munkahelyem még nem volt, a nyelvet sem nagyon beszéltem még. A szállodaiparban így nem dolgozhattam. Mivel korábban megtanultam varrni, figyeltem a hirdetéseket és jelentkeztem butikokba ruhákat készíteni.

Bedolgozóként kiszabott ruhákat állítottam össze. * Három hónapig csak turistavízumom volt, amivel hivatalosan nem lehet munkát vállalni. Szükségem lett egy transeunte vízumra, amely átmenet a turista és rezidens vízum között. Egy évre adják meg, azzal már lehet munkát vállalni, de nem mindenhol. Csak úgy lehet megszerezni, ha valaki bizonyítja, azért foglalkoztat, mert ilyen munkára helyben nem talált jelentkezőt. Egy olasz bácsi – kereskedő cége volt – segített, aki felvállalta, hogy neki magyar-spanyol tolmács kell Amikor már megvolt a transeunte vízum, többféle munkát vállalhattam és elköltöztem a nagybátyámtól. Találtam egy félig magyar, félig észt lányt, nála vettem ki szobát.

Venezuelában az a törvény, hogy egy munkahelynek 50%-nál több venézt – állampolgárt - kell alkalmaznia. Amikor egy év múlva lejárt a vízumom sikerült találnom valakit, aki vállalta, hogy alkalmaz engem.

De el kellett hagynom az országot ahhoz,

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS hogy visszatérve a rezidens vízumot bepecsételjék az útlevelembe.

Választhattam, Kolumbiába megyek, vagy Curacaoba, a Karib szigetekre. A nagybátyám aranyos szomszéd nénije vállalkozott, hogy elkísér és segít nekem a hivatalos ügyekben. Nagybátyám Kolumbiába nem engedett, ezért maradt a karibi sziget. A kísérőm chilei származású venéz volt.

Curacao holland gyarmat volt. Úgy néz ki, mint egy kis Hollandia, koromfekete emberekkel. Beszélnek hollandul, spanyolul és a bennszülöttek nyelvét. Néhány napot töltöttünk ott, és amikor visszatértünk a korábbi vízumom már nem volt érvényes és bepecsételték az útlevelembe a rezidens vízumot.

A butik vezetője észt hölgy volt és venéz állampolgár. Tetszett neki a munkám és felajánlotta, hogy állandóra alkalmaz. A földszinten volt az üzlet, mi az emeleten dolgoztunk. A munkatársaim: két észt nő, egy olasz, egy kolumbiai és én. Ők valamennyien venéz állampolgárok voltak már.

Az olasz társam még alaposabban megtanított varrni, szabásmintákat készítettünk és ruhákat a klienseknek rendelésre is. Később egy magyar lány helyett dolgoztam három műszakban a 25 emeletes Hilton szállóban a 22. emeleti VIP recepción. Vendégünk volt Placido Domingo, Julio Iglésias, dél-amerikai híres írók, művészek.

A kirándulások mellett elvitt nagybátyám a magyar házba is, ahol szombat délelőtt a cserkészeknek voltak foglalkozások. Vasárnap délelőtt néptáncot tanítottak a fiataloknak, és ezen a napon voltak a különböző rendezvények is. Megünnepelték a magyar ünnepeket, pl. augusztus 20-át.

A magyar kolónián belül két cserkészcsapat és két néptánccsoport működött. A férjemet ott ismertem meg, de ő a másik csoportba járt. Akkor már cserkészvezető volt. Én akkor voltam huszonkilenc ő harminc éves. Venezuela tízszer akkora, mint Magyarország, több alföldje van. Mint agrármérnök nagyon mes�sze talált csak munkát. Kis repülőgéppel járt dolgozni, hétfőtől péntekig.

Caracas nyolcszáz méter magas fennsíkon fekszik, kitűnő a klímája. Az emberek bár nagyon barátságosak, nehezen lehet bennük megbízni. Ha már háromszor találkozik veled valaki már amígo vagy, mindent megígér, de nem biztos, hogy teljesíti. Vonzó volt még Venezuelában az a sokféle különleges és különlegesen finom déligyümölcs, ami megtalálható mindig. Ott rengeteg tengeri halat esznek. Sok marhahúst. Az állatokat csordákban legelőkön legeltetik. Sertést, szárnyast ritkán. Férjem szülei farmján legalább ötszáz szarvasmarhát nevelnek.

Gabonájuk, amiből a kenyeret készítenek a kukorica. Nemzeti eledelük a l’ arépa. Speciális kukoricalisztből készül, sütés előtt előfőzik.

Caracasban 1993-ig laktam. A férjem,

11 Árpád nagyon messze dolgozott, napi ötszáz kilométert vezetett naponta. András 1992ben született. Néhány hónapos volt, amikor egy másik városba költöztünk, közelebb a férjem munkahelyéhez. Venezuelában hat hónapig maradhat otthon az anya a gyermekkel. Erre az időszakra kap anyagi támogatást, de azután vissza kell mennie a munkahelyére.

A férjem magyar és német származású. A mama német. Nemcsak csendes, mint én, de szavatartó, házias. Sok mindenre megtanítot-

* 1994 nyarán jöttem haza végleg Andrással, a férjem 1995. január 1-jén.

Andrást felvették az óvodába mini csoportba, így dolgozni mentem. Törökbálinton a Rynart holland cégnél kezdtem dolgozni. Árpád is kapott munkát.

A férjemnek tetszett a számára szokatlan téli éghajlat. Lassan ő is megszokott és beilleszkedett az új környezetbe. Kezdetben nem beszélt még tökéletesen magyarul és nem tudott jól írni. Magyar, német, spanyol és angol

Piroska és Árpád esküvője, 1991 ta a fiúkat. Szívesen süt, főz, vasal, takarít.

Mindenben besegít nekem.

A város Maracay - ahová költöztünk - a fővárostól 150 km-re délnyugatra volt, közelebb a hegyekhez. Mivel ez a táj a tenger szintjén van, forró trópusi éghajlata volt, nyáron 40 C-fokos meleggel. Kicsit több mint egy évig laktunk ott, egy 15 emeletes ház ötödik emeletén.

A férjem egész nap dolgozott, csak későn ért haza. Ráadásul minden második hétvégén besegített a szülei farmján. Én egyedül voltam, senkit sem ismertem. Végül sikerült összebarátkoznom egy másik anyukával, akinek két kisgyermeke volt. Ők ajánlottak gyermekorvost is.

Dolgozni nem tudtam, mert bölcsőde, óvoda ott nincs, másra kellett volna hagynom a gyermekemet, hogy vigyázzon rá. Sokan jönnek Ecuadorból, Kolumbiából. Mivel más munkát nem igen kapnak, a családokhoz szegődnek el háztartási alkalmazottnak. Nem szívesen bíztam volna idegenre a gyermekemet. Nem volt biztonságos és én sem éreztem már biztonságban magam.

András egy éves korában – 1993-ben jöttem haza először. Amikor bemondták, hogy Budapestre érkeztünk, elsírtam magam. Hat évig voltam távol. Két éves volt, amikor úgy döntöttem hazaköltözöm. Honvágyam volt és a szüleim is egyre idősebbek lettek.

nyelven beszél.

Dani 1996-ban született. Másfél éves volt, amikor a Béke utcában vettünk egy másfél szobás lakást. Hat év után vettük meg a házunkat itt fenn a dombon.

Ez a város nagyon jó a gyermekek szempontjából. Sok a játszótér és sokféle lehetőséget biztosít számukra.

A gyerekek felnőttek már. Dani 17 éves, 11.-es a SZISZKI-ben. András szeretett volna pilóta lenni, de nem sikerült. Most légi utaskísérőnek tanul.

Vannak barátaik, barátaink. Bár elfoglaltak vagyunk, néha jut idő közös programokra, utazásokra is. A 82 éves apósom szinte kétévente jön. Anyósom a német rokonait is meg szokta látogatni ilyenkor. Az odautazás az egész családnak sokba kerülne. A férjem talán jövőre hazalátogat majd a szüleihez.

Szeretünk itt lakni, élni. A házunkat bővítjük, szépítgetjük, hogy kedvünkre való kényelmes otthonunk legyen. * Piroskáék kertjében a sokféle fa, növény mellett banáncserje is van, amely egy másik tájra, otthonra emlékezteti őket.

Ami éppoly szeretetre méltó volt, mint az, amelyet most hazájuknak tekintenek. Piroskának ez a szülőföld, amely hazahívta, férjének pedig az új haza, ahol őseinek gyökerei voltak.

Szegedinácz Anna

12

Jankovits Márta

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS elkerülte. Most meg itt ez a kór, de a parancs az parancs mennie kellett Érdre.

Felszerelkezett kesztyűkkel az édesanyja selyem sáljaival, amit gondolta az arca elé köt. Kapott egy irodát az Érdi Elöljáróságon amit Beötzi Zsigmond úrral osztott meg. Találkoztak már mikor megjöttek az első hírek a koleráról. Azóta csak romlott a helyzet. Napról-napra több beteget jelentettek Érden és Battán is. barna szemei, vékony vonású arca jó - Szolgabíró Uram! Mi történt, hogy szándékot, bizalmat sugárzott. Kedvelte a legnagyobb nyárban kesztyűt, sálat is mindenki a faluban főleg az időseb- visel, mint egy kisasszony? - érdeklődött bek. Máminak nem is tetszett, hogy bármi Zsigmond úr derűsen bajjal a Miklóshoz szaladtak. Gyermek- Csak nevessen kegyelmed, majd elkora óta gyűjtögette a gyógynövényeket, megy a jó kedve, ha ledönti a lábáról a kamillát, cickafarkot, a hársfa levelét, kolera. csipkebogyót, mindent, amit talált er- Engem ugyan nem. Reggel, este pálindőn, mezőn. A napon megszárította és kis kát iszom napközben meg jóféle borocsvászonzacskókba rakta el, amit a Mámi kát. A víz csak mosakodásra való. Aztán varrt. Ki tudja honnan de szerzett füves meg itt a pipám a füst majd elzavarja. könyvet is azt tanulmányozta. Ápolta a Mitől kapnám el? betegeket, de ha úgy látta nem elég a - Ki tudja azt? Nem is megyek senkihez tudománya hívta Érdről az orvost. közel nehogy rám köhögjön.

Most is aggódva ült barátja Suba Pé- Csak nevettesse ki magát, de készülter ágyánál, akinek szinte égett az egész jön, mert sok a dolog. Fülöp herceg vár teste a láztól. A kolera minden ismérve bennünket a kastélyban. Beszélni kíván jelentkezett nála, amitől teljesen kime- velünk. rült. *** - Kedves néném hozzon be a veremből Batthyány Fülöp herceg Vas Megye jeget meg tiszta ruhát aztán forraljon fel örökös főispánja, ezredes császári királyi vizet. Nem szabad, hogy a láztól kiszá- kamarás, valóságos titkos tanácsos három radjon. Készítek csipkebogyóból teát. - éve 1828-ban vette meg az Illésházyaktól kérte Péter édesanyját Miklós. Én itt ma- az Érd és környéke jószágigazgatóságot. radok vele addig nézzen szét a faluban Birtokosa volt a Lipót-rend középkeresztvan-e még beteg, de senkihez ne menjen jének, a Szent István Rend nagykeresztközel. Ki tudja, mivel terjed a kór víz által jének és az Aranygyapjas Rend lovagja. vagy levegőben. Mondja meg minden- Felesége, gyermekei nem lévén a tudokinek csak forralt vizet igyanak. Miklós mány támogatásának áldozta pénzét és egész nap cserélgette a jeges vizes bo- idejét. Sok időt töltött Bécsben, de marogatást barátja homlokán és csuklóján. gyarként azt vallotta, hogy a magyarok Folyamatosan itatta teával. Dőlt a verí- a saját nyelvüket használják. Minden ték Péterről, de estére kicsit jobban lett, uradalmában a gazdasági iratokat is csökkenni látszott a láz. magyarul készítette el. Most éppen egy Talán most már megmarad. - gondolta német-magyar nyelvű gazdasági szótár örömmel Miklós - erős legény ez. kiadásán dolgozott, de közbejött a ko*** lera. A Magyar Tudományos AkadémiáA szolgabíró régi nemesi családból nak ötvenezer forintot ajánlott fel ezért, származott, de a kutyabőr az idők folya- Széchenyi István sokáig őt akarta igazmán erősen megkopott. Mi mást tehetett gatónak. Fülöp herceg úgy gondolta ez a család felhasználta régi kapcsolatait már nem fér bele szerteágazó tevékenyés kineveztette Adonyba szolgabírónak. ségébe és nem fogadta el. Támogatta a Nem volt híján a jóakaratnak, de a hi- Nemzeti Múzeumot, ásatott is 1812-ben vatalos ügyek helyett inkább a szoknyák Körmenden, 1829-ben Szombathelyen és után szaladgált. Jófiús külseje vonzotta a a talált római kori kincseket a Nemzeti fehérnépet, de házasságra nem adta a Múzeumnak adományozta. Folyóiratokat, fejét. Lovagolt, kártyázott a kaszinóban, művészeket segített, nagy összegekkel most meg ilyen feladatot kapott, amitől támogatta a Ludovika Akadémiát, a Peshalálra rémült. Félt mindenféle beteg- ti Játékszínt és sokat áldozott a Nemzeti ségtől még a náthás embert is messzire Színház létrehozására is. Az uradalma-

Sziget a Dunán II. rész - Hozta Isten esküdt uram! Már alig vártam, hogy ideérjen - fogadta Beötzi Zsigmond urat Papp Gábor szolgabíró.

Pokoli ez a meleg ráadásul rengeteg a szúnyog. Nem győzöm csapdosni. Még a nagy tavaszi áradásból maradhattak.

- Mi olyan sürgős szolgabíró uram?

Nyugodjon már le! Füstöljön, mint én a pipámmal majd nem vegzálják a szúnyogok. Baj van talán?

- Baj! Katasztrófa esküdt uram. Jön a kolera. Északon már a határokat is lezárták. A városok karantén alatt. A folyókat a katonaság vigyázza. Megjött az utasítás a Helytartó Tanácstól. Ispotályokat kell felállítani Érden és Battán a betegeket elkülöníteni.

- Még hogy ispotályt Szolgabíró uram!

Aztán ki megy oda be? - fakadt ki Zsigmond Úr.

- Önszántából biztosan senki, aki beteg azt viszik. Senki nem fogja megkérdezni akar-e. Csúnya világ van arra fent, kolera lázadás.

- Az meg mi a fészkes fene? A kolerát értem a lázadást is, de hogyan jön össze a kettő?

- Azt hiszik a népek arrafelé, hogy az urak gyógyszer helyett mérget osztanak és azt öntik a kutakba is. Sok a halott, a betegek fele.

- Na, Papp Gábor Uram! Szolgabíró Úr! Jól kösse fel, amije van. Nem egyszerű emberek sem a Battaiak sem az Érdiek. Önfejű, makacs, rebellis népek ezek.

Régóta hírük van róla.

- Majd elveszi a kedvüket a láz meg a hasmenés. Még a legerősebb embert is órák alatt levesz a lábáról a hírek szerint. Már jelentettek Battáról egy lázas beteget, nemrégen érkezett haza Pozsonyból. *** Mámi szeretettel nézte nagyra nőtt unokáját. Tizennyolc éves korára olyan nyurga lett, hogyha nem hajol le beveri a fejét az ajtófélfába. Sűrű sötét haját kissé hosszúra hagyta, amiért a Mámi folyton veszekedett vele. Nem volt az a kimondottan jóképű legény, de hatalmas

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS iban dolgozóknak nyugdíjat, ha kellett segélyt biztosított.

Fülöp herceg folyamatosan várta a híreket a kolera terjedéséről. Szigorúan meghagyta a szolgabírónak és Zsigmond úrnak, hogy haladéktalanul állítsák fel az ispotályokat és azonnal különítsék el a betegeket.

- Szolgabíró úr! Esküdt Úr! A Helytartó Tanács két orvost küldött Érdre és Battára. A Duna-partot katonai őrök vigyázzák, hogy senki ne ihasson a vizéből.

A két part között megszűnt a közlekedés.

Nemrég kaptam meg az orvosok döntését. Mindkét községet „elfoglaltnak” jelentették. A lakosság karanténba került.

Senki nem jöhet be és nem mehet ki. Bármilyen mulasztás súlyos büntetéssel jár. *** Göde a részeges kovács nap, mint nap már kora délelőtt jócskán felöntött a garatra. Apja, anyja régen meghalt a lányok az iszákossága miatt messzire elkerülték.

A falutól kapta a csúfnevét is. Göde mert iszik, mint a gödény. Leginkább a bort szerette abból is a vöröset. Amíg az első liter le nem csúszott a torkán annyira remegett a keze, hogy a falubéliek tudván ezt délután mentek patkoltatni. Jó kovács volt ilyenkor, ha kapatosan dolgozott is soha nem hibázott. Ezért is nézték el az iszákosságát, na meg egyedüli kovács volt a faluban. Az a fajta részeges, aki el van magában, nem kötekedik, nem verekszik, nem hangoskodik. Beszélni is leginkább a lovakkal beszélt, azokat szerette, meg a Miklóst. Meg nem született fia helyett a fiának tekintette. Józanabb perceiben szégyellte is magát előtte, de az ital utáni vágya erősebb volt. Azt beszélik a népek, hogy egy lány miatt kezdett el inni, nem is házasodott meg soha.

Mámi már napok óta rosszul érezte magát. Két éjszaka, hogy egyedül tért nyugovóra. Miklós a barátját Suba Pétert ápolta csak ebédelni ment haza. Egész életében keményen dolgozott. Fia és menye halála után költözött ebbe a Duna menti kis faluba a csecsemő unokájával.

Apja egy nagy dunántúli uradalomban volt parádés kocsisa a földesúrnak. A lovakat szerette, gondozta a feleségét és a lányát ütötte, verte főleg ostorral. A szelíd, szőke Gonda Juliska nem is bírta sokáig, egy hideg téli napon felment a padlásra és felakasztotta magát. Ettől vadult meg igazán az apja, a lány látva milyen jövő vár itt rá a temetés után megszökött otthonról. Soha többet nem látta

13 az apját, nem is hallott róla. A főváros mellett egy nagy kertészetben cselédlány lett tizenhat évesen. Itt ismerkedett meg Vidra Gyurival a mindig jókedvű kertész legénnyel. Összeházasodtak és megszületett egyetlen fiuk Miklós apja.

Mari - mert ez volt Mámi neve és Gyuri békében éltek, szorgalmasan dolgoztak most már a saját kertészetükben, ahol főleg rózsát termesztettek. Egy napon aztán ott találta az urát holtan kedves növényei között. Itt hagyta őt és alig kamaszodó fiát. Addigra már kitanulta a kertész mesterséget és ketten gondozták a szebbnél szebb virágokat. Mari azt gondolta most már semmi rossz nem jöhet, de Bonaparte Napóleon ezt nem így látta. Gyurit, ahogy megházasodott besorozták a császári seregbe. Nem is jött haza soha többet nem láthatta születendő gyermekét sem feleségét, aki nem élte túl Miklós születését. Mari mindent eladott a házat, a rózsakertet és úgy tervezte új életet kezd új helyen a kicsi Miklóssal. Így került Battára, ahol a kapott pénzből vett a Fő utcán egy házat és egy kevés földet a határban. A faluban csodájára jártak a Mámi - mert Miklós így szólította - csodálatos virágainak. Egyet nem ültetett soha, rózsát. Mindenkit elveszített, akit szeretett, így aztán nagyon féltette Miklóst. Ezért ijedt meg nagyon mikor hallott a járványról. Ismerve unokáját tudta jól nem fogja a barátját a betegségében egyedül hagyni. Sok mindent megélt nem igen félt már csak egy valamitől, hogy öregségére egyedül marad. Aznap már reggel ezer ágra sütött a nap. Nagyon melege lett és úgy gondolta leül a hátsó kertben a nagy hársfa alatti padra.

Szeretett itt üldögélni főleg mostanában.

Régebben nagyon bírta a munkát, de az utóbbi időben egyre fáradékonyabb lett. Miklósnak nem szólt, hogy nem ijes�sze meg aki, hogy nem találta a házban nagyanyját a keresésére indult.

- Jöjjön Miklós bá’- szólt át nyugtalanul a kovácsnak, aki a szomszédjuk volt - ilyenkor mindig a reggelit készíti. Vajon hova mehetett ebben a melegben?

- Talán hátul van a kertben, ott hűsöl kicsit.

- Nézze, itt ül a kispadon – örült meg Miklós- elaludt.

- Elaludt a nagyanyád, de örökre.

Szépen halt meg a virágai között. Nem a kolera vitte el, hanem úgy gondolom a szíve.

(Folytatás a következő számban)

A kolera igaz története A Sziget a Dunán című elbeszélés, amelyet folytatásban olvashatnak újságunkban, részben a képzelet szülötte, de valós történéseken alapul.

1830 tavaszán Batta lakói élték a mindennapi megszokott életüket. Szántottak, vetettek, halásztak, nevelték a gyermekeiket. Nem is sejtették a sors mit tartogat a számukra. A tragédia a tavaszi áradással jött. Egy, Ázsiából a vándor kereskedők által behurcolt kór megfertőzte a vizeket és rajta keresztül a kutakat. A kolera északról érkezett és 1831 nyarán elérte Battát is.

A hatóságok az akkori ismereteik szerint próbáltak védekezni. Egy bizmut nevű port szórtak a kutakba, de ezzel csak azt érték el a népek mérgezésre kezdjenek gyanakodni.

Komoly lázadás tört ki szerte az országban halálos áldozatokkal. Batta és Érd ebben az időben még egy közigazgatás alá tartozott így a védekezést is együtt szervezték. A novellában szereplő Beötzi Zsigmond esküdt, Papp Gábor szolgabíró és Batthyány Fülöp herceg Érd akkori földesura kivételével a szereplők nem valóságosak. Az ő sorsukon keresztül szerettem volna bemutatni hogyan élte, élhette át ez a kis falu a rájuk váró csapást. A már fertőzött betegeket szigorúan elkülönítették, így kerültek a tököli parthoz közel eső ma már nem látható szigeten felépített ispotályba. Idős emberek még emlékeznek mit meséltek erről szüleik, nagyszüleik így a kolera emléke nem veszett el az időben. Írásos feljegyzések is maradtak ezek alapján született a történet. Az országos adatok szerint a betegek fele elhunyt, valószínű így volt ez Érden és Battán is. Tudomásom szerint valamelyik levéltárban létezik egy névsor az elhunytak nevével ezt szeretnénk megtalálni.

Akik olvasták A falusi bíró című könyvet emlékezhetnek Balogh Sándorné Kácser Teruska történetére a nagyapjáról. Kácser István halászlegény 15 éves korában az 1880-as években élte át egy újabb kolera kitörését. Akkor is a szigeten különítették el a fertőzötteket. A fiú ifjonti bátorsággal vállalta majd ő csónakon viszi az orvosságot a tököli gyógyszertárból. „A gyógyszerész mindig megkérdezte: Hát Te fiam nem félsz a betegségtől? Elkaphatod a szigeten!

- Nem én ! - felelte nagyapám 15 évének minden optimizmusával.

Akkor a gyógyszerész úr ezt válaszolta: - akkor erre igyunk egyet! - és mindketten ittak egy kupica pálinkát. Ez addig tartott ameddig a járvány de a kolerát egyikük sem kapta el vagy a szerencséjüknek köszönhetően vagy a pálinka bizonyult hatásos gyógyszernek.

Jankovits Márta

14

SZÁZHALOM • 2013. AUGUSZTUS

Gyermekkori ízek és emlékek Öreg parasztházunkban középen volt a konyha, a ház lelke. Ahogy beléptünk balról volt a stelázsi – a polc – ahol anyám az edényeket tartotta. Hátul volt a tűzhely, ahol az ételek készültek.

Az ételek a családi tűzhelyen készültek.

Nem emlékszem, hogy anyám bármit is elrontott volna, pedig abban az időben fával, vagy kukorica csutával kellett benne tüzelni.

A reggeli egyszerű volt. Lekváros és zsíros kenyér, tejjel, kávéval. Csak apámnak jutott néha reggelire rántotta, hiszen ő művelte a földeket és ahhoz bizony kellett a fizikai erő.

Amikor a földekre mentek a testvéreim segíteni, szalonnát, kenyeret, hagymát vagy zsíroskenyeret vittek magukkal egész napra.

A téli disznóvágásról kevés húsféle maradt és az is gyakran a feketevágásból. Az élet nem kényeztette el éppen azokat - az 50-es években -, akik a harapnivalót az emberek számára megtermelték.

A ház alatt a Dunáig ért a kertünk. Apám teleültette gyümölcsfákkal. Mire én megszülettem, megnőttek és már egy paradicsomi kertnek örülhettem. Volt benne két májusi cseresznye, ropogós is, meggy, árpaérő körte, vilmoskörte, rózsabarack, ringló, nyári alma, rétes alma, vörös szilva, hosszú szilva.

Nyáron reggeli után mindig a kertben kötöttünk ki és bármikor, ha megéheztünk a bőség kosarával várt bennünket.

Volt a Parlagban egy kis szőlőnk, benne két diófa, mandulafa és két ropogós cseresznye.

A nagy szőlőben apám és a lányok ültettek otellót, burgundit, és többféle csemegeszőlőt: Pirosmézest, Erzsébetkirálynét, kecskecsöcsűt, saszlát.

A Kiskútnál, apám kertészetében: saláta, sörretek, uborka, karalábé, sárgarépa, petrezselyem, tök, vöröshagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, kelkáposzta, káposzta termett, nemcsak saját használatra, hanem piacra is. Dinnyét apám a piacról hozott néha nekünk.

Termeltünk zöldborsót, zöldbabot, szárazbabot, burgonyát is máshol. A család ezekből a gyümölcsökből és zöldségfélékből önellátó volt.

A konyhában mindig friss nyersanyagból tudott anyám főzni. Abból készült az étel, ami a földeken éppen megtermett. Hűtőszekrények nem voltak akkor még, és nem lehetett mindenféle zöldséget tartósítani. Zöldborsót, friss zöldbabot akkor ettünk, amikor az a földeken megtermett.

Anyám éléskamrájában mindenféle befőtt volt: cseresznye, meggy, sárgabarack, szilva, ringló, körte. Sárgabarack-, és szilvalekvárt üstben főztük meg nyáron. Készített savanyúságokat: uborkát, paprikát, káposztával töltött paprikát, vágott savanyút, céklát. Ezeket nemcsak a húsételekhez fogyasztottuk.

A tűzhelyen csodálatos levesek főttek: zöldborsó, zöldbab, krumpli, szárazbab, gombóc,

rántott, tojás, savanyútojás leves. Isteni főzelékek: zöldborsó, zöldbab, krumpli, kelkáposzta, paradicsomos káposzta és szárazbab főzelék.

A főzelékeket feltétek nélkül tálalta, csak a szárazbabfőzelékhez sütött anyám szeletelt hagymát.

Szeretett tésztát készíteni: krumplistésztát, mákos vagy diós metéltet, káposztás cvekkedlit, karalábés tésztát. Szívesen sütött palacsintát, vagy a palacsintatésztát kisütötte tepsiben.

Hétköznapokon az ételeknek rendje volt.

Levest szinte mindennap főzött. Hétfőn krumplilevest, kedden-pénteken bablevest. Gombócot általában csütörtökön készített. A hozzá való leves úgy készült, hogy hagymát pirított kevés zsíron, megszórta őrölt piros paprikával, felöntötte azzal a lével, amiben a krumplit megfőzte és apró gombócokat tett bele betétnek. A második fogás: tészta, főzelék, vagy sült tészta lehetett.

Nyáron a felnőttek, akik a földeken dolgoztak este fogyasztottak csak meleg ételt. Mi a gyerekek, vagy azt, vagy a szokásos zsíros, lekváros kenyeret. Amikor már volt paprika, paradicsom anyám sokszor készített lecsót is vacsorára. Ha apám nyuszilátta kenyeret hozott haza, annak mindig nagyon örültünk.

Húst szinte csak ünnepnapokon fogyasztott a család. Anyám, ha már volt vágnivaló csirke, becsinált levest – ragulevest –, vagy húslevest készített. Ha a hentesnél vett húst, akkor a főtt húshoz paradicsomszósz járt. A második fogás többnyire sült oldalas párolt krumplival, vagy pörkölt nokedlival volt. Én, mint a legkisebb gyermek a családban, kaptam meg a csirke szívét, zúzáját, a pörköltben pedig a szárnya kiscombját, sok nokedlival.

Anyám az ünnepnapokon készített süteményeket is. Legtöbbször kelttésztából mákos-, diós kalácsot, túrós lepényt, lekváros buktát, fánkot. Vagy csak egyszerűen megsodorta és csomót kötött rá és madárkát sütött nekünk.

Ha volt friss cseresznye, meggy, alma, készült belőle lepény. Az eltett gyümölcsökből télen is tudott süteményt sütni.

A nyár kiemelkedő eseménye volt a László napi búcsú. Meglátogattak bennünket a távoli rokonaink és anyám izgatottan készült az ünnepre.

Előző nap megsütötte a kuglófot – egyszer megdézsmálta a macskánk a mama nagy bosszúságára –, süteményeket és tortát készített, csokis-vajas krémmel.

A kuglóf a reggeli része volt. A templomból hazajött családtagok, vendégek ebédje: húslevesből, csirkepörköltből, rántott vagy sült húsból, süteményekből állt. A torta volt az ebéd csúcspontja. A felnőttek az ebédhez bort fogyasztottak.

Anyám szívesen sütött süteményeket is. Néha a szomszéd Maris néni szakácskönyvét kérte kölcsön és abból irt ki számunkra finom édességeket. A női szeszély, kanonoklepény, diós,

mákos patkó, pogácsák, krémes így került az étrendünkbe.

Olyan réteseket készített, simát és keltet, amilyet sok asszony irigyelt tőle. Ezt a tudást otthonról hozta és idős korában adta át a lányainak.

Az egyszerű ételeket is olyan gonddal és szeretettel készítette, hogy számunkra a közös, hétköznapi étkezések is ünnepnek számítottak.

Apám sokat mesélt ilyenkor nekünk saját életéről, élményeiről, a világ dolgairól – nagy bölcsességgel és humorral –, hogy a nevetések emlékét ma is a szívemben őrzöm.

Szegedinácz Anna

Zöldborsóleves Ezt a levest ma is úgy készítem, ahogy anyámtól tanultam, csak kiegészítem paprikával paradicsommal, zellerlevéllel.

Hozzávalók: 1 db közepes méretű hagyma 1 db új fokhagyma, vagy néhány gerezd 1 db sárgarépa 1 db petrezselyem gyökér 1 db kisebb vagy fél zellergumó 1/2 kg zöldborsó – lehet mirelit is 1 sárga paprika 1 paradicsom Kevés zeller levél Apróra vágott petrezselyem 1 evőkanál tej 2 evőkanál olaj 1 evőkanál liszt A mama csipetkét főzött hozzá. Hozzávalók: 1 tojás, 3 ek. liszt

Készítése: Megtisztítjuk és megmossuk a hozzávalókat.

A hagymát apró kockákra vágjuk, olajon üvegesre pároljuk. Beletesszük a karikára vágott répát, petrezselyem gyökeret, ízlés szerint darabolt zeller gumót, fokhagymát, egészben hagyott paradicsomot, kicsumázott paprikát. Csak annyi vízzel, hogy ne lepje el, félpuhára pároljuk.

Hozzáadjuk a zellerlevelet, zöldborsót.Amikor puha a borsó is besűrítjük egy evőkanál szórt liszttel, ½ kávés kanál piros paprikával. Felöntjük annyi meleg vízzel, hogy jól ellepje. Akkor jó a leves, ha a sűrítmény 2/3 rész, a lé fölötte plusz 1/3 részt foglal el az edényben. Ekkor adom hozzá a friss apróra vágott petrezselymet, és az egy evőkanál tejet. Összeforralom.

Tartalmas, nem feltétlenül kell hozzá bármilyen tészta betét. Ha valaki nem kedveli a levesben a paprikát, paradicsomot, vagy a zeller levelet, ha elkészült a leves, tálalás előtt ki lehet emelni belőle, de úgy szegényebb is lesz.

Olvasói levél

Hozzászólás a Százhalom 4. számában megjelent „Három koporsó” című íráshoz Lapunk 4. számában a Három koporsó című írásunkra jelentkezett az egyik áldozat Kelemenics Antal leánya, Bendák Károlyné sz. Kelemenics Éva. Köszönetét fejezte ki, hogy 70 év után újságunk megemlékezett az 1943 augusztus 20-án történtekről a Pannónia pusztán. Az ott elhunytak emlékére Kelemenics Éva augusztus 20-án misét mondatott a Szent István templomban amin részt vettek gyermekeik, unokáik, ismerőseik.

Szerkesztőségünk levelet is kapott Bendák Károlynétól amelyben segítségünket kérte. Idézetek a levélből: „Örömmel tölt el, hogy Százhalombatta település régi és valóságos dolgai feltárásában ilyen hatékonyan működnek, mint amiket a Százhalombatta múltját is megjelenítő Százhalom újságban havonta közzé tesznek.” „Világra jövetelem előtt igencsak fontos esemény történt Százhalombatta Pannónia pusztán.” „Sajnos pont az ünnep napján a kútba helyezett szivattyú meghibásodott, ezt délidőben az ebédnél vették észre. (Gázzal, benzin gőzzel telítődött a légtér, amely csak a tragédia után derült ki). Az uradalomhoz tartozó, illetve a kiszolgáló gépész Tóth Ferenc 42 Celsius fok lázzal fekvő beteg volt.”

Apám Kelemenics Antal (a szomszédja) megkérdezte mit kell tenni és ő lement a szivattyú motorját rendbe hozni. Sajnos csak 1 fokot lépett le a lejáró lépcsőn (létrán) és lezuhant.

A képen Kelemenics Antal és felesége, valamint Kelemenics Éva Ezt látva a másik szomszéd Wasszer József kovács ment le, nővére látható. immár nem csak a szivattyúval van baj, de inkább a szomszéd Valóban de nem a 20-as években. életéről is van szó. Hasonlóan járt mint apám.

Tisztelettel kérem a Hagyományőrző Kört, hogy SzázhalomTóth Ferenc a gépész ekkor betegségével nem törődve szintén battát érintő nem is kis esemény megtörténtét a valóságnak leindult, elsősorban embereket menteni. Ő is lebukott nyilván a megfelelő módra való helyreállításában szíveskedjenek közrefelgyülemlett gáz miatt. működni és eljárni.

(A földbirtokos fia Bíró János kötelet köttetett a derekára úgy Azon a helyen négy ember vesztette életét, minden követkeindult utánuk de Ő sem jött fel. (a szerk.) ző az előzőért.”

Amiért Bendák Károlyné a levelet írta: Kelemenics Éva édesapja nélkül nőtt fel. Özvegy édesanyját „Sajnálattal tapasztaltam, hogy a valamikori kúria kertjé- egy szintén családos battai özvegy Agócs bácsi vette feleségül hez tartozó rom emlékművön hamis kiírást tapasztaltam. Nem és így a gyermekek szerető családban nőttek fel. tudom kitől és honnan származik de valótlan az emléktáblán Bendák Károlyné levelét a Faluvédő Egylet javaslatával toközölt írás: vábbítjuk az Önkormányzat erre illetékes osztályához. „Az emlékművet Dr. Hámori Bíró Pál állítatta a 20-as évekA Százhalom szerkesztősége ben fia emlékére. Aki ebben a kútban lelte halálát”.

Fejtett és nyert A nyári olvasmányélményhez nyújtott segítséget a Hamvas Béla Városi Könyvtár, amit ezúton is köszönünk. Az olvasóink által jó szívvel fogadott keresztrejtvényünknek számtalan sikeres megfejtője volt. Közülük sorsoltuk ki a szerencsés nyertest, Király Anikó Évát, aki a könyveket személyesen veheti át a Százhalom szerkesztőségében.

A szerkesztőség