Százhalom - 2017 május

Százhalom Fél évszázados az 1-es Iskola

Musica Divina...

A győztesek: Szilágyi Réka és Médea

V. ÉVF. 46. SZÁM

2017. MÁJUS

Versenyben a Papírkutyák

Fotó: Fotó:Pap PapMiklós Miklós

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Elődök és utódok: az 50 éves iskola • A védőnő: csecsemőgondozás magyar módra • Bemutatjuk a Musica Divina Egyesületet • „A sziklától a kő­baltáig...”

– kiállítás a „Matrica” Múzeumban • Sportportré: beszélgetés Szilágyi Rékával • Az iskolaalapító • 25 év: tettrekész cserkészek • Dunamenti történet: az építő

Júniusi

PROGRAMAJÁNLÓ BARÁTSÁG KULTURÁLIS KÖZPONT

Óvárosi Szent László Napok 2017. június 23. – július 1.

A Barátság Kulturális Központ és a százhalomb attai civil szervezetek együttműködésében nagyszabású programsorozat kerül megrendezésre a Szent László emlékév alkalmából.

Részletes program: www.baratsagkk.hu Óvárosi Kulturális Napok 2017. június 23-24.

A hagyományos Szent László napi búcsú alkalmából újra megelevenítjük az Óvároshoz kötődő kulturális eseményeket. A népi irodalmi és zenés-táncos produkciók mellett napjaink szórakoztató műfajai is helyet kapnak a programok között, valamint családi és sport programok, gyermekműsorok teszik teljessé a kínálatot.

Szent László Emlékév 2017. június 25. – július 1.

Százhalombattai civil szervezetek rendezvényei a Szent László Emlékév alkalmából.

Főzőverseny „AZ UTCA MINDENKIÉ, EGYÜNK EGYÜTT” Az Óvárosi Kulturális Napok rendezvény keretében.

2017. június 24. szombat, 09:00 helyszín: Százhalombatta, Szent László út Az ételkészítéshez szükséges alapanyagokról, főzőedényekről, kellékekről, asztalokról és székekről, valamint a kóstoltatáshoz szükséges evőeszközökről, tányérokról, poharakról, stb minden csapat maga köteles gondoskodni.

A főzés csak gázkészülékekkel lehetséges. Kitelepülés helyszínét a szervezők jelölik ki.

Az elkészített ételeket zsűri értékeli.

A főzőverseny első három helyezettje díjazásban részesül.

„MATRICA” MÚZEUM 2017. június 9., péntek IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS – Sziklától a kőbaltáig – kiállításmegnyitó 2017. június 11., vasárnap DOLGOS ÉS JÁTÉKOS „MATRICA 2017. június 24., szombat MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

3

Elődök és utódok 50 éves a Damjanich úti Általános Iskola A legelső magyar tannyelvű iskola, mely a falu gyermekeinek oktatására, nevelésére szolgált 1822-1912-ig, a falu elején volt. Helyét ma emléktábla őrzi.

A második 1912-1967 nyaráig a katolikus templom mellett, a falu közepén volt. Az 1950-es évek második felében megnövekedett gyermeklétszám miatt vetődött fel ismét a kinőtt helyett új iskola építésének a gondolata.

Levéltári kutatásaim idején találtam egy, az 1950-es évek második felén készült VB. jegyzőkönyvet, melyben a megkérdezett iskolaigazgató azt javasolta a bizottságnak, „mivel a gyermekek nagyon vallásosak a faluban, nem a templom mellett kellene az új épületet megépíteni, hanem a futballpályánál”. Végül az iparosítás idején hirtelen megnőtt gyermeklétszám okán a lakótelepen épült fel az új intézmény, majd mellette még másik három általános iskola.

Az már csak a sors fintora, hogy az első iskola közelében építették meg Makovecz Imre tervei alapján a katolikus templomot, majd dr. Finta József építész tervei alapján a református templomot a főtéren.

Az én generációm volt az utolsó, akik még alsó tagozatban összevont osztá-

lyokban (első-harmadik, második-negyedik) jártak. Igaz, nem értük meg a vágyott új iskola megszületését, mert szakmunkásképzőbe, középiskolába jártunk akkor már. Amit viszont igen, magam is odavittem 1977-ben első

osztályba a kislányomat tanulni, majd 1978-ban a fiamat is. Mindketten onnan ballagtak el.

Sok feledhetetlen élményt, emléket hívott elő az iskola fennállásának 50 éves jubileuma, ezért különösebb meghívás nélkül elmentem az ünnepségre

Ezt az eseményt követte a délutáni program, melyen az akkor érkező volt tanárokat 1-1 szál virággal köszöntötték az aulában, majd az ünnepség helyszínére kísérték.

Miután elcsendesedett a terem, Hegedűs Roland igazgató úr köszöntötte

nosztalgiázni, talán kicsit saját gyermekeim helyett is, akik távol élnek tőlem.

A nyüzsgő előtérben udvarias fiatalember kísért le a „labirintuson” keresztül az új tornaterembe, amely természetesen csak nekem volt az.

A tanulók – kicsik és nagyok – fegyelmezetten, ülve vártak bennünket – a szülőket, régi diákokat, hivatalos vendégeket.

Számukra az emlékév ezen a napon délelőtt kezdődött. 10 órakor indult a játékos „Nagy vetélkedő”. A két csapat kék-sárga színekben mérte össze tudását, ügyességét. Öt feladatot kellett minden diákjának teljesíteni.

A másfél órás vetélkedést a „Szülinapi óriástorta” megérkezése követte, melyet nagy ovációval fogadtak. Az édesség vagy csodatorta 520 db. muffinból állt, tetején az iskola logójával, öt tűzijátékkal, 50 szál gyertyával, melyet 15 elsős gyermeknek kellett elfújni.

a résztvevőket. Sárközi Márta tankerületi-igazgató asszony mondott szívet melengető beszédet.

Vezér Mihály polgármester úr köszöntője utáni műsort Gaschler Hedvig és Petróczi Mariann vezetésével a 3.a-s, 7. a-s, négy 8. évfolyamos, négy egykori diák – akik szülők már – és Hegedűs Roland igazgató úr adták elő, vastaps közepette.

Miközben szemünk előtt végigvonult az idő, ennek az 50 évnek a történelme, meghatódva tapsoltunk az ügyes, talpraesett, tehetséges diákok, résztvevők színielőadásának.

Hogy még emlékezetesebbé váljon ez a nap, azok számára, akik ezt kiérdemelték „Örökös címzetes igazgatói” díjakat, „Nevelőtestület örökös tagja” elismerést, „Gyémántfokozatú támogató” díjakat adott át az igazgató úr. è

4 Folytatás az 1. oldalról

50 éves Iskola Az elmúlt ötven évben hat igazgató, több mint száz pedagógus dolgozott az intézményben. Örökös címzetes vezető lett Beutl Jenőné – aki a leghosszabb ideig volt igazgatója az iskolának -, Zentai Gáborné, Maitzné Mihály Ida, posztumusz Arnd Margit, Csiba Györgyné, Pável Nándor, Táncos István.

Mindezek után feszült izgalommal vártuk az „időkapszula” megnyitását, melyet 50 évvel ezelőtt az új iskola átadásának ünnepén, az aula falába

helyeztek el, korabeli tárgyak, iskolai relikviák, fotók, zászlók, naplók, névsorok, diákrajzok, kis írások kíséretében.

Azzal a feltétellel, hogy csak 50 év elmúltával lehet majd először felnyitni, megtekinteni a következő generációk diákjainak.

A zsúfolt aulában meghatódva, nevetgélve emelték ki a tárgyakat, és nem volt tiltott néhány könnycsepp sem azoknak, akik annak idején részt vettek-vehettek a márványtábla mögé rejtett emlékek bezárásában.

A meghívott vendégek fogadásán adták át az „50 év, 50 pillanat” című jubileumi kiadványt – könyvet. A dedikációt, az „Iskola óriástortájának” ünnepélyes felvágása követette. Öt órától fél kilencig találkozhattak az öregdiákok volt tanáraikkal.

A hosszú ideig tartó hétköznapok után mindig szükség van azokra az ünnepekre, melyek örömteli együvé tartozásról, az élet megélésének legszebb pillanatairól szólnak.

Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

Az iskolaalapító Amikor még nem Tv, számítógép vagy „okos” telefon előtt töltötték estéiket a családok – az 50-es, 60-as években és korábban -, különösen az őszi, téli időben volt arra idő, hogy egymás között megbeszélgessék a világ dolgait. Szó esett a faluban történtekről, ami az iskolában volt, apám pedig órákat tudott regélni arról a három hónapról, amit felvidéki bevonulásuk idején megélt. Öt gyermekes családapa lévén azonban hamar hazaküldték, hogy ellátásunkat biztosítsa inkább a „harctéri dicsőség” helyett. Ezeken az estéken meséltek testvéreim Pável Nándorról, aki a családból az idősebbeket tanította. Tehetséges, de igen szigorú tanárként jelenik meg emlékezetemben.

Bár személyesen csak sokkal később kerültem vele kapcsolatba, a testvéreim által vetített kép máig megőrződött bennem.

Az 1980-as tanévben az Egri Tanárképző Főiskola levelező tagozatos hallgatójaként kopogtattam irodája ajtaján, amely a mai Arany János Általános Iskola és Gimnázium – akkori nevén 2-es számú Ságvári Endre Általános iskola – igazgatói irodájában volt. Óralátogatáshoz és szakdolgozatom elkészítéséhez szükséges kutató munka elvégzéséhez kértem tőle engedélyt. Valószínű a témaválasztásom volt számára megnyerő, mert készségesen adott lehetőséget mindkettőre.

A 2008-ban megjelent „Városépítők – Helytörténeti arcképcsarnok Százhalombatta” című kiadvány részletesen írt életútjáról, méltatta szakmai pályafutását.

Az akkori járási székhelyen, a közeli Adonyban született 1923-ban kézműves családban. A település látványos fejlődésnek indult a XX. század elején, jelentős iparos réteggel, élénk közösségi élettel rendelkezett. Édesapja, Pável Imre asztalosmesterként tartotta el a nagycsaládot. Ő javította a helybéli Zichy kastély bútorait. Mindent készített, amire a környezetének szüksége volt – bölcsőt, kisszéket a gyerekeknek, asztalt, koporsót.

Szülei kilenc gyermeket neveltek fel a megszületett tizenhatból. Meghitt közegben nőtt fel, ahol erős volt a családi összetartás. Nagy tiszteletnek örvendő, tehetséges édesapja színdarabokat, magyar nótákat is írt. Szívesen, bár különösebb eredmény nélkül készítette találmányait.

Ezek nem maradtak fenn az utókor számára.

Lánytestvérei a hatodik osztály elvégzése után a fővárosban cselédként dol-

goztak, hogy biztosítani tudják tehetséges fivéreik iskoláztatását, tandíját, ruházkodását, lakhatását. Ennek köszönhetően a legidősebb jegyző lett, a második hentes-

mészárosnak tanult, a legfiatalabb pedig építészmérnökként végzett. Nándor harmadikként, a tanítói hivatást választotta. A Budai Tanítóképzőben végzett 1944-ben.

Egy erdélyi faluba nevezték ki, de a háború miatt már nem foglalhatta el munkahelyét. Így tanítói pályafutása Százhalombattán indulhatott 1945-ben.

A front utáni nincstelenség, áruhiány ellenére, a szülőktől összegyűjtött terményekért cserébe biztosítani tudta a gyerekeknek a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges tanszereket, füzetet, ceruzát.

A front alatt az iskola belövést kapott, megsérült, amit gyorsan ki kellett javítani a helybelieknek, hogy tanítani lehessen.

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS A fűtéshez szükséges tüzelőt a tanulók vitték be. (Ez még az 1956-os forradalom előtt is gyakran szükséges volt.) Egészen 1957-ig az alsó-tagozatosok összevont osztályokban tanultak.

A szigorú vallásos nevelést kapott fiatalembert magával ragadta a korszellem.

Diákjaival selyemhernyót tenyésztettek, családjuk anyagi támogatása érdekében A megindult kisdobos és úttörő élet új irányokat, szabadidős programokat adott az iskola tanulóinak. Öt tanév után kiemelték őt járási szakfelügyelőnek a Ráckevei járásba. Két évvel később a Pest Megyei Tanács Művelődési Osztályára került vezetőnek.

Időközben megnősült, feleségével Budapestre költöztek. 1957-ben a Vácdukai kastélyban új gyermekotthont létesítettek száz fiú számára, akiknek szülei meghaltak vagy elváltak, disszidáltak, esetleg deviáns viselkedésük miatt kerültek oda.

A szovjet Makarenkó hasonló nehéz sorsú gyermekek nevelését vállalta, az I. Világháború és Polgárháború poklát túlélt, utcákon csavargó gyermekek számára. Ő volt, ő lett a tanító példaképe.

Gyakorlatában arra törekedett, hogy a gyermekek sokoldalú nevelésben részesüljenek, jól érezzék magukat az otthonban.

Sok közös szabadidős programot szervezett számukra.

Négy évvel később feleségével vis�szaköltöztek Százhalombattára, Besnyőn, majd Pusztaszabolcson tanított. 1963-ban – Újhelyi József igazgató nyugdíjba vonulása után – kérték fel, vállalja el az itteni iskola igazgatását.

Az iparosítás miatt megnőtt gyermeklétszám tette szükségessé az új iskola építését, amely jogutódja lett a falusi három tantermes intézménynek. Az utolsó években már az államosított szerb tannyelvű iskolában és az Egylet épületében is folyt tanítás.

Pável Nándor így vett/vehetett részt a Damjanich úti 1. számú Általános Iskola szakmai előkészítésében, nevezhetjük ezért méltán „iskolaalapítónak”. Az építkezés 1965-ben kezdődött és már akkor látni lehetett, a rohamosan emelkedő gyermeklétszámnak nem lesz elegendő a megépülő iskola.

A szükség arra kényszerítette a város vezetését, hogy a gyermekek oktató-nevelő munkájának biztosítására – ideiglenes jelleggel – az Erőmű Beruházás területén épült barakk épületekben is helyezzenek el nagyszámú csoportokat. Ez a kényszer még a városközpontban megépült „Barát-

5 ság” Művelődési Ház idejében – az 1984 utáni években – is fennállt, amikor a közösségi tereket osztálytermekké alakítva iskolai oktatás folyt bennük is.

Sem a 2-es (1973-ban készült el, ma Eötvös Loránd Általános Iskola), sem a mellé épült 3-as iskola (ma Arany János Általános Iskola és Gimnázium) nem tudta véglegesen megoldani ezt a gondot, csak a 4. sz. Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola megépülése oldotta meg.

A növekvő gyermeklétszámmal párhuzamosan szerveződött át az intézményi háttér, iskola összevonásokkal, közös irányítással, majd szétválasztással, önállósággal.

A két intézmény irányításával meg­növe­ kedett feladatok óriási kihívás elé állították Pável Nándort, aki az igen ambiciózus és tehetséges, fiatal Dávid Lászlónak adta át a stafétabotot önként, hogy az intézményt új irányok, új pedagógiai módszerek felé vezethesse.

Megtartotta igazgatóhelyettesi beosztását, még 1983-ig részt vett az oktató – nevelő munkában, az iskola mindennapi életében.

Nyugdíjasként szívesen vállalt közéleti szerepet, tagja volt az 1. számú (Damjanich úti) Általános Iskola iskolaszékének.

Alapító tagja lett a NYUPEK-nek, az oktatásügyi információkkal továbbra is lépést tartott. „Szívesen beszélgetett volt kollegáival, minden alkalommal a gyerekek érdekeiért emelt szót azzal a meggyőződéssel, hogy az új nemzedéknek mindent meg kell kapnia, hiszen ők jelentik a jövőt.

Családon belül is ezt képviselte, unkáiért bármit megtett volna, nála türelmesebb, szeretőbb nagyapát elképzelni sem lehetett volna.”

Politikai, közéleti szereplésében vállalta korábbi eszméihez való hűségét. Az MSZP megszűnése után tagja lett a Munkáspártnak. A Marx Károly Társaság örökös tagjai között jegyzi.

Legnagyobb elismerését – a Százhalombatta Díszpolgára címet – halála után posztumusz kapta meg. Ami igazán fontos volt számára – az emberek tisztelték, szakmai munkáját elismerték egész életében.

Szegedinácz Anna

Forrás: „Jót s jól” VÁROSÉPÍTŐK – Helytörténeti arcképcsarnok Százhalombatta I. Kötet Százhalombatta, 2008.

Hősök Napja 2017 A százhalombattai Óváros templomának kertjében áll két emlékmű. Az egyik az I. világháborúban, a másik a II. világháborúban elesett hősök neveit tartalmazzák.

A mindennapokban nem is figyelünk jövet-menet az utcán, hogy mi is található ebben a kis faluban, ahol a két háborúban több százan nem jöttek haza a családjukhoz. Erre nincs is szükség, de arra igen, hogy minden évben

egyszer emlékezzünk meg azokról az elesett katonákról, akik itt hagyva a családot, a munkájukat mentek harcolni, mert valakik úgy döntöttek. Ez a nap minden évben május utolsó vasárnapja. Először 1917-ben a VIII. törvényben mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni. 1945. április 25-én kelt körrendelet kimondta, hogy 1938. óta új hősök áldozták életüket a hazáért.

A háború után a törvények feledésbe merültek, és csak a rendszerváltás után 1992-ben a budapesti Ludovika Akadémia épülete előtt állították fel újból a hősök emlékművét. A 2001. évi LXIII. törvény szerint újra Nemzeti Emléknappá nyilvánították.

Százhalombattán most már évek óta egyre kevesebb résztvevővel, egypár ember jóvoltából évről-évre de mégiscsak kerül koszorú a hősök emlékművére. Erre a rendes vasárnapi mise után került sor, ahol a Szaniszló József írt megemlékezést Tóth Ernő olvasta fel, majd Lengyák Brigitta előadásában elhangzott Arany János: Szondy két apródja című verse. Közben a Dalárda tagjai az ünnephez méltó énekeket adtak elő.

Jankovits Márta

6

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

25 éves a Szent László Cserkészcsapat

Tenni a fiatalokért!

Nem fanyalogni, nem mutogatni rájuk, nem beszélni róla, nem sajnálkozni, hogy ó, már késő, hanem tenni. Minden nap! Szinte észrevétlenül, csendben.

Ez volt a cél, melyet a Battai cserkészek csapat alapító vezetője, Sefcsik Gergely kitűzött maga elé 25 éve. Látva a fiatalok életvitelében az alattomos ártó folyamatokat, életcéljává tette, hogy mind több gyermek számára mutatja meg a városunkban azt az utat, ami segít, de ami nem a trendi. Ami nem csupán a fizikumot, vagy a szellemet erősíti, hanem egy különleges lelkületet is ad, mely igazán tartalmas és hasznos dolgokkal tarisznyázza fel az ifjú fiúkat és leányokat az életútjukra. Térkép ez a javából, és a cserkész tud térképet olvasni. Hogy ez a tudás mikor válik nyilvánvalóvá? – Mikor el tudják kerülni a számtalan csapdát, buktatót. Amikor nem másokban keresik a hibát. Akkor mikor érzik, hogy merre van a jó irány. Mikor össze kell fogni, vagy segítő kezet kell nyújtani.

Nézzük, hogy hogyan vélekedett Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető a cserkészet munkaterületeiről: • Egészséges lelki élet: ki-ki saját vallását gyakorolja.

• Egészséges testi élet: sport, kirándulás, portyák, élet a szabadban; a lélek uralma a test fölött.

• Hivatásban: tanulás, vizsgák, pályakezdés; hivatásszeretet (hivatásápo-

lás: hivatásmegőrzés, hivatásfejlesztés).

• Társadalmi misszió: megbecsülés szerzése munkahelyén; társadalomismeret; jó modor; jó előadókészség; udvariasság.

Végül az „ifjú felnőtt” pedagógia lényege, hogy általa a maguk lábán járni tudó, önálló embert kapjon a társadalom.

A vezető szerepe tehát csupán az, hogy tüzeket lobbantson lángra, erőket hozzon mozgásba a fiatalban. Nincs szükség „erőskezű” vezetésre, amely sakkbábokkal operál. Helyette meg kell tanítani arra, hogy hogyan tud majd magától is egyenesen állni és sikeresen előrehaladni a boldog egyéni és a közjóra is hasznos élet útján. Nem mi vagyunk a cél, hanem maga a fiatal élet!”

Ezek a gondolatok az idő múlásával, csak még inkább felértékelődtek.

25 év, több mint 9000 nap, millió kaland, számtalan mosoly, néha könnyek melyek idővel drágakővé változtak. Ez a csapatunk kincstára a „családi ezüstünk”.

Ebből a „családi ezüstből” füzetjük ki az összes vezetőt a csapatban.

Mivel a cserkészet önkéntes munka és a nem jár érte fizetség, sokan érthetetlennek tartják, ezt a fajta erőfeszítést. Pedig egyszerű. Ne azt várjuk el, hogy a világ valami külső hatásra megjavuljon, hanem kezdjünk el rajta munkálkodni magunk, nap mint nap. Attól a pillanattól kezdődően a világ is jobbá válik egy kicsit.

Csodálatos vidám napot tölthettünk május 20-án a cserkészcsapatunk 25-ik születésnapján. Az ünnepre Szováta és Brzeskó

testvérvárosból is cserkésztestvérek érkeztek, akikkel már hosszú évek óta példás kapcsolatot ápolunk. Délelőtt 25 állomásból álló játékos városismereti versenyen vettünk részt, majd a cserkészotthonnál finom bográcsgulyás várt bennünket. Sok játék és beszélgetés után menetoszlopban énekszóval vonultunk a Szent László plébániatemplomba, ahol hálát adhattunk a 25 évért, Istennek. A szentmise után kiállítást tekinthettünk meg a cserkészotthonban az elmúlt évek feledhetetlen élményeiből.

Este a tábortűz mellett a három város cserkészvezetőinek részvételével leraktuk egy jövőbeni közös cserkésztábor terveinek sarokköveit, melynek megszervezése közös célunk lett.

Köszönjük azoknak, akik megtisztelték a jubileumi rendezvényünket jelenlétükkel.

Köszönjük a sok megerősítést és kézszorítást, amit a szülőktől és szimpatizánsoktól kaptunk. Köszönjük az Önkormányzatunk és a Képviselő Testület erkölcsi és anyagi támogatását.

Névadó Szent László Királyunk! Köszönjük égi segítségedet, hogy azt a küldetést, melyet 25 éve választottunk, töretlen hittel tudtuk megőrizni, s továbbadni! A Te példádat követve lehessünk bátrak szükség esetén, lehessünk hűek törvényeinkhez, tudjunk nagylelkűek, lenni, segíthessük a gyengét-rászorulót, legyünk kitartóak és törekedjünk az egységre. Járhassunk jó példával kortársaink és a többi ember előtt. A Te életpéldád minden igaz magyar ember számára megmutatta, hogy a vezetés elsősorban példa!

Jó munkát!

MG

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

7

„A védőnő tevékenysége középpontjában az általa gondozott családok egészségvédelme, a betegségek kialakulásának megelőzése, valamint az egészségfejlesztés áll. A magyar védőnők képzettsége kiemelkedően magas fokú és feladata széles körű.” (Wikipédia)

Csecsemőgondozás magyar módra 2015-ben ünnepelte 100 éves fennállását a Magyar Védőnői Szolgálat. Ebből az alkalomból a nemzetközileg is egyedülálló, tradicionális ellátási rendszerünket Hungari­kum­ má nyilvánították. Egyidejűleg kormányrendelettel június 13-a a Magyar Védőnők Napja lett. Csókásiné Herman Anna százhalombattai fővédőnővel és Hegyiné Soós Ilona óvárosi körzeti védőnővel beszélgettünk munkájukról, feladataikról, tapasztalataikról.

Csókásiné Herman Anna

- Milyen feladatokat látnak el a védőnők Magyarországon, illetve Százhalombattán?

- A körzeti védőnő feladata a gyermekek gondozása születéstől hatéves, illetve iskolás korig, a várandós és gyermekágyas anyák gondozása, nővédelem, valamint komplex családgondozás.

Iskolás korban az ifjúsági védőnő veszi át a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat. Ő 16 éves korig kíséri figyelemmel, segíti a gyermekek fejlődését. Védőnői munkát csak védőnői szakon szerzett főiskolai oklevéllel rendelkező személy végezhet Magyarországon. Százhalombattán összesen

kilenc védőnő dolgozik, hat körzeti és három iskolai feladatokat lát el.

- Mi az, ami Hungarikummá teszi a magyarországi védőnői szolgálatot?

- A legfontosabb különbség a hasonló rendszerekhez képest, hogy rögtön a születés után, a család otthonában vesszük át az újszülöttek gondozását, tehát házhoz megyünk, valamint komplex családgondozást végzünk.

- Mit jelent a komplex családgondozás a körzeti védőnő szemszögéből?

- A feladataink a kismamák gondozásával kezdődnek, majd az újszülött hazaérkezése után való meglátogatásával, a család otthonában történő tanácsadással folytatódnak és a kisgyermek hatéves koráig tartanak. Ez idő alatt figyelemmel kísérjük a fejlődését, elvégezzük az aktuális szűréseket. Egy-, három- és hathónapos korban, ezt követően évente kerül sor a kicsik státuszvizsgálatára. Itt ellenőrizzük a legfontosabb fejlődési paramétereket, műszeres hallás, látásvizsgálatra kerül sor.

Ez mind védőnői munka.

Természetesen, amikor egy-egy családhoz ellátogatunk, foglalkozunk minden felmerülő problémával. Ha az édesanyának, esetleg a nagymamának van kérdése, gondja, akkor azzal is. Így egyfajta jó bizalmi viszonyt tudunk kialakítani a családdal. Szükség esetén emiatt könnyebben fordulnak hozzánk.

- Miért lesz valaki védőnő?

- Mert szereti a gyerekeket! Mert befolyásolni tudja a család szemléletét, figyelemmel tudja kísérni, milyen „emberkéket növesztenek a világba”. Ez egy nagyon izgalmas és szép feladat.

- Milyen körzetnek számít az óvárosi?

- Bizonyos szempontból kétféle. A régi rész, a Szent László utca, környékén ma is még egy kicsit „falusias” lelkülettel élnek az emberek. Nyitottabbak, jobban élnek kifelé. Ha odamegyünk, azonnal tudják, továbbadják, hogy itt a védőnő. Ez a fi-

atalokra, akik oda születtek, ott nőttek fel is jellemző még ma is. A fölső részen kevésbé érződik, hogy odafigyelnek egymásra az emberek. A világ egyébként is sokat változott. Azelőtt bármikor mentünk,

Hegyiné Soós Ilona

nagyobbrészt otthon találtuk a kismamákat. Manapság előzetesen időpontot kell egyeztetni.Másfajta életet élnek.

- Milyen a kapcsolatuk a gyermekorvo­ sokkal?

- Alapvetően jó a kapcsolatunk, bár a tavalyi évben volt egy kis zökkenő ebben.

Korábban az volt a rend, hogy az orvos által végzett csecsemő tanácsadáson a védőnők is ott voltak. Ezt a protokollt egy 2004-es rendelet megváltoztatta, de nálunk egészen tavalyig így működött. Akkor levetettük magunkról ezt a terhet. Ennek a gyermekorvosok nem örültek maradéktalanul, de mi már nem tudtuk tovább vállalni ezt a feladatot. Néhányan megértően fogadták a döntésünket, de volt, aki kevésbé értékelte pozitívan.

A védőnői szolgálat körzetek szerint működik, míg a háziorvosokat szabadon választhatják a szülők. Ma már ez ritkán esik egybe a körzetekkel. A kicsik otthoni látogatására egyre kevesebb időnk jutott, è

8

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

miközben órákat töltöttünk el olyan tanácsadáson, ahol a „mi gyerekeink” közül alig ketten-hárman jelentek meg. Rendszeresen heti 8-10 óránk ment erre rá, ha pedig valaki közülünk éppen nem dolgozott (betegség, szabadság, stb.) a helyettesí-

szolgálatot készülnek bevezetni, egységes számítógépes rendszerrel kezelni az ország minden védőnői körzetét. Olyan szempontból talán könnyebb lesz, hogy ha egy gondozás át kerül egyik körzetből a másikba, a nyilvántartás, a személyi anyag

tés tovább növelte ezt az időt, miközben az adminisztrációs terheink folyamatosan nőnek.

A csecsemőket rendszeresen tudtuk látogatni, de az 1-3 éves korosztályra alig jutott idő. Most a felszabadult óráinkat erre fordítjuk. El tudunk menni a bölcsődébe is és mi ezt nagyon fontosnak tartjuk. Minőségi munkát tudunk végezni, nem érezzük magunkat „űzött vadnak”.

Tudjuk, hogy a gyerekorvosoknak sincs könnyű dolga, hiszen Kárász doktornő körzetébe, az ő nyugdíjba vonulása után, nem jött új orvos, a körzetét szétosztották a másik négy orvos között. Igyekszünk velük jó kapcsolatot ápolni, lehetőség szerint könnyíteni a munkájukat.

Az óvodás korosztály szempontjából az óvárosban szerencsésebb a helyzetünk.

Ott egy óvoda van és a körzetbe tartozó gyerekek zöme oda jár. Így az óvodában is tudunk találkozni a gyerekekkel és gyakran a szülőkkel is.

- Mennyiben változtatja meg, mennyiben segíti a feladataikat az elektronikus nyilvántartás, ügyintézés elterjedése?

- Bizonyos szempontból könnyebbséget jelent, de ezzel együtt egyre több igény, feladat jelentkezik statisztikák, jelentések, nyilvántartások elkészítésére, ezért alapjában nem lett tőle kevesebb a munkánk.

Most éppen egy új rendszer bevezetése előtt állunk. Április 1-jétől ezzel kellene dolgoznunk. Fent van az ÁNTSZ oldalán, de még nem funkcionál. Nemzeti védőnői

elektronikusan átadható, átvehető lesz.

Nem kell várni a papírokra. De a papíralapú nyilvántartás továbbra is kötelező, tehát a papírmunkát nem fogja kiváltani.

- Naponta halljuk a médiában, hogy fogy az ország lakossága. Hogyan alakul a születések száma a városban, illetve az Óvárosban?

- Hosszú évek óta átlag 180 gyerek született évente Százhalombattán, egészen tavalyig, amikor összesen 142 újszülöttet regisztráltak a városban. Ilyen alacsony utoljára 1971-ben volt a születésszám. Az óvárosban 2015-ig 34-42 között volt, ami 2015-re, 27-re, 2016-ra 22-re csökkent.

Az okát nem ismerjük.

- Az is gyakran megjelenik a hírekben, hogy egyes szülők tiltakoznak a kötelező és egyéb védőoltások beadása ellen. Mi a helyzet Százhalombattán?

- Nálunk nincs ilyen probléma. A kötelező védőoltásokat minden gyerek megkapja korosztályának megfelelően. A nem kötelező oltásokról az információ a védőnői szolgálaton keresztül eljut a szülőkhöz, részt veszünk az ismeretterjesztő munkában és az oltások megszervezésében. A beadásról a szülők döntenek, nagy százalékban elfogadják a szükségességét, beoltatják a gyereküket.

- Találkoznak-e az óvárosi körzetben olyan problémákkal, amelynek a megoldása nehézséget jelent?

- Ez egy kellemes körzet, nincsenek kirívó problémák. A meglévőket pedig a szü-

lőkkel együttműködve meg tudjuk oldani.

Hozzánk tartozik az átmeneti szálláson élő kiskorúak gondozása is, ez nehezebb feladat, de mellettük ott van a segítő is, akivel együtt tudunk működni.

Tudni kell, hogy függetlenül attól, hol van valakinek bejelentett állandó lakhelye, a védőnői gondozás szempontjából az a körzet az ellátásra kötelezett, ahol életmódszerűen él. Amikor valaki bekerül az átmeneti otthonba – az ország bármelyik részéről – azonnal átvesszük a gondozását.

- Van-e valami olyan, különleges feladat, amely az országban máshol nem, vagy nem úgy működik, mint Százhalombattán?

- Szoros kapcsolatot alakítottunk ki a Szülők Fóruma Egyesülettel. Minden három hónapos babát behívunk ide hozzánk, és Schmidt Mónika, konduktor szakember mozgásfejlődés szempontjából megvizsgálja őket. Felméri az izomtónust, a testtartást, reflexeket, és ha enyhe eltérést tapasztal, megtanítja a szülőket az otthoni tornára. Mi magunk is megtanultuk már és tanítjuk erre a szülőket is. Ha komolyabb problémát lát a konduktor, akkor időpontot egyeztetnek a megfelelő szakemberrel és a további fejlesztést ők végzik.

Rendszeresen, évente, az Anyatejes Világnapon tartunk egy rendezvényt, amelyre meghívjuk azokat az anyukákat

a kicsikkel együtt, akik legalább fél évig csak anyatejjel táplálták a gyermeküket.

A BKK Kamaratermében megvendégeljük a résztvevőket és eltöltünk együtt néhány vidám, kellemes órát.

-rame-

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

9

Versenyben az Óvárosi Papírkutyák Ezen a napfényes májusi hétvégén az Óvárosi Papírkutyák újra evezőt ragadtak és indultak a már hagyománnyá váló sárkányhajó versenyen. Erről kérdezem Szabó „Papírkutya” Gábor csapatkapitányt.

- Újságunkban már olvashattak rólatok a város lakói. A történet a a Pitypangos Óvodából indult el. Az odajáró gyermekek szülei úgy gondoltátok alakítotok egy baráti társaságot.

el egy hajóban, hányan vettek részt a versenyen és hányadszor?

- Ezen a tizedik tavi versenyen 26 evezős, egy dobos, és 10-15 szurkoló vett részt.

- Év közben van-e lehetőségetek a gyakorláshoz, vagy csak a verseny előtt?

- A lehetőség adott lenne, de az elfoglaltságaink miatt sem a többiek sem én nem hiányoljuk az edzéseket. Megelégszünk a versenyek előtti két edzéssel.

- A verseny azért verseny mert nyerni lehet vele. Mennyire fontos nektek az eredmény, vagy úgy gondoljátok fontosabb a részvétel, az együttlét? Milyen helyezést értetek el?

Ragaszkodtok a „civilségetekhez”, de az egyesületek is civilek, miért nem vállaltátok fel ezt a formát a civilségnek?

- Ezen a versenyen merült fel először, annak a lehetősége, hogy egyesületté alakuljunk, mert így egyszerűbb lenne a programok szervezése és több mindenből ki tudnánk venni a részünket. Ennyi év, most voltunk öt évesek bebizonyította, hogy ez a közösség életképes.

- A híretek évről-évre nő, a nevetekben benne van, hogy óvárosi. Mennyien vagytok ténylegesen itt lakók, és honnan és mennyien csatlakoztak hozzátok?

- Szerencsére folyamatosan jönnek megkeresések, hogy csatlakoznának csapatunkhoz. Jelenlegi létszámunk alapján 50-50%ra tehető az óvárosi és az azon kívüli tagok aránya. A város más részeiből, valamint Budafokról, Tárnokról, Martonvásárból, Ercsiből sőt még Adonyból is volt evezősünk az ősszel.

- Gondolom az összes „papírkutya” nem fér

- Aki kicsit is ismer bennünket, tudja az eredmény másodlagos. Első helyen nálunk a jó társaság, a közösség, a jó hangulat, ami az öt évünk alatt mondhatom talán a legjobb most volt.

- Honnan ez a furcsa elnevezés? Az óvárosi rendben, de miért papír és miért kutya?

- Baráti társaságban gyakran ugrattuk egymást, akkor valakit elneveztek „papírkutyának”. Ez annyi megtetszett, hogy az egy hónappal későbbi uszodai sárkányhajó versenyen már ezzel a névvel indultunk.

- A sárkányhajó-verseny csak egy a rendezvények sorában, amit vagy magatok rendeztek, vagy csatlakoztok más rendezvényekhez is 2017-ben?

- Ebben az évben már számtalan rendezvényen vettünk részt. A legközelebbi a június 23-24-én, pénteken és szombaton az Óvárosi Kulturális Napokon belül rendezendő eseményen focitornát rendezünk. Szándékozunk indulni a főzőversenyen is.

Jankovits Márta

Mi köze a kőbaltának a klímaváltozáshoz, avagy mi is az az antropocén korszak? „A sziklától a kőbaltáig, az erdőtől a sivatagig – az ember hatása a klímaváltozásra az őskorban: egy eszköz története” Sok szempontból különleges az a vándorkiállítás, amelynek Százhalombattán 2017. június 8-án nyílik a „Matrica” Múzeumban. Széles körű hazai múzeumi összefogással teremtődtek meg a kiállítás anyagi feltételei. Összesen nyolc múzeum gyűjteményi anyagából válogatta össze a kiállítás tárgyi anyagát Antoni Judit néprajzkutató, régész. A kiállítás főszereplője az ember, a kőbalta és az élő fa. A csiszolt kőeszköz készítéséről, használatáról, értékéről, történelmi jelentőségéről rengeteg izgalmas részletet mutatnak majd be a kiállítás tárgyai, képes és szöveges tablói, a tárlaton látható filmrészletek. Azonban nem pusztán egy tárgytípus történetéről lesz itt szó. A csiszolt kőeszközök voltak az emberiség első fakitermelő és fafeldolgozó szerszámai. A fakitermelés, a fafeldolgozás az élet minden területére hatással van, napjainkban is. Az őskori fakitermelés fenntartható módon folyt, napjainkban viszont félő, hogy a bolygó légkörének oxigén-arányát veszélyezteti a túlzott erdő-irtás. Az emberi tevékenység legutóbbi 100-150 éves szakaszát, a természetre gyakorolt jelentős hatása miatt nevezik egyre többen antropocén korszaknak, megkülönböztetve a geológiai jelenkor, a holocén korszakától. Koncz Zsuzsa dalszövege zümmög a fejemben, napok óta: „Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát…” A színes, látványos, elgondolkodtató vándorkiállítás 2017. szeptemberéig látható Százhalombattán. Következő állomása a szombathelyi Savaria Múzeum lesz.

T. Németh Gabriella, régész „Matrica” Múzeum

10

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

Civil a pályán

A Musica Divina Egyesület A százhalombattai katolikus egyház községhez kötődő egyesületről, valamint az Óvárosi Szent László Napokhoz kapcsolódó programról Stra­ uszné Könözsi Veronika karnagyot és az Egyesület új elnökét, dr. Fehér Juditot kérdezem.

Strauszné K. Vera: – 2011-ben alakult meg az Egyesület, a Bíróság 2013-ban jegyezte be dr. Csehák Izolda – máig tartó – önzetlen segítségének köszönhetően. Az Egyesület a tényleges működését viszont már 2011-ben megkezdte. Egyházközségi programokat szerveztünk felnőtt, ifjúsági és gyermekrendezvényeket, koncerteket, kiállításokat. Alapító elnökünk Dr. Tóth Béla volt, akit Nagy Annamária, majd Dr. Szűcs Istvánné követett.

Az idei változások új elnököt és az Alapító Okirat bővítését hozták. Új elnökünk dr. Fehér Judit ügyvéd. Judit az egyesületi munkája mellett két kisgyermeket nevel, Budapesten dolgozik. Most indul az irodája Százhalombattán. Férjével az Óvárosban építkeznek. Nagyon örülök, hogy elvállalta ezt a nehéz önkéntes munkát, egy művelt, művészeteket kedvelő és értő fiatal. Ugyanakkor gyakorlatias, pontos, precíz. A Chorus Matricanus női kar és a Szent István kórus karnagyaként ismertem meg őt mint megbízható kórustagot, aki muzikalitásával és jó kottaolvasó képességével hívta fel magára a figyelmemet. Úgy érzem, hogy ezen tulajdonságok alapján bátran rábízhatom az egyesületet, mivel céljaink megvalósítására minden szempontból alkalmas.

F. J.: – Már kisgyermekkorom óta van kapcsolatom a katolikus egyházközséggel.

Szüleimmel az Óvárosban éltünk-élünk.

Sokáig énekeltem a Chorus Matricanus női karban, majd a Szent István kórusban. Az év elején kerestek meg azzal a kéréssel, hogy a kóruséneklésen túl elnökként tudnám-e az egyesület munkáját támogatni.

- Milyen változást hozhat az Egyesület életében a fiatalos lendületed?

F. J. – Megfogalmaztuk célként, hogy

frissítjük a programrendezésbe bevonhatók körét. Rendezvényeinkkel nyitunk a fiatal generációk felé. Célunk az értékmentés, értékőrzés. Szeretnénk megkeresni és megszólítani azokat, akiknek nincsen közvetlen kapcsolatuk a katolikus egyházzal, de érdeklődnek a közösségi és művészeti programok iránt. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha átvesszük a rutinos egyesületi tagok szervezéssel, reklámmal kapcsolatos összes tapasztalatát, és meghallgatjuk, megfogadjuk az alakulás óta eltelt évek tanulságait.

Egyesületünk jelenlegi létszáma 25 fő.

Ennél sokkal több szimpatizánsról van szó,

tünk a Szent István kórussal indult. Amikor Illéssy Mátyás atya ide került, felkért arra, hogy szervezzek kórust, amelyre a zenei szolgálatban és más zenei programokban nagy szükség lenne.

2004. november 18-án megalakult a Szent István Kórus. Időközben változott a vegyeskar összetétele, a repertoárja.

Ahogy nőtt a kóruslétszám és rutinosabb lett a tagság, annál nehezebb műveket kezdtünk énekelni, egy idő után pedig megérett a helyzet arra, hogy a közönség elé álljunk. Erre az első jelentősebb eseményre 2005. októberében került sor, amikor egy jótékonysági koncertet szer-

hiszen a tagjaink önkéntes munkájukat csak úgy tudják ellátni, hogy a házastársak mögöttük állnak és támogatják őket. Szüleim az Óvárosban laknak, és én magam is, mint mindig, most is számíthatok rájuk, valamint a férjem segítségére. Szeretek az Óvárosban élni, azért is építkezünk itt a férjemmel.

- Hogyan indult az egyesület működése?

Milyen programokkal kapcsolódtok a Szent László évhez, az Óvárosi Napokhoz.

Strauszné K. Vera: – Egyházközségi éle-

veztünk Százhalombattán a farkaslakai árvízkárosultak javára, és ezzel egy időben vendégül láttuk a székelyudvarhelyi Alla Breve kórust is. Ez a rendezvény nagy lendületet adott a továbbiakra.

Zenei munkám során mindig érdekelt, hogyan lehet a semmiből valami újat, valami értékeset csinálni. Mindig izgatott, hogyan lehet az embereket közösséggé szervezni, összekovácsolni. Értéket teremteni, pedig nem könnyű dolog, mégis nagyon szép feladat. A zenei munka ren-

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS geteg áldozattal jár, nekem sem könnyű, de a tagokat is válaszút elé állítja, hiszen az ütemes fejlődést, az állandó tanulást, a következetes próbára járást nagy céltudatossággal lehet csak vállalni és ezt bizony nem mindenki bírja.

1975 óta élek a városban és azóta több kórus, zenei egyesület, alapítvány megalakítása fűződik a nevemhez: a Tavasz városi gyermekkar, a Fiatal Énekesek női kar, a Chorus Matricanus női kar, a Muzsikáló Százhalombatta Alapítvány, majd az egyházközségben a Szent István Kórus és a Musica Divina Egyesület.

Ahogy a Szent István kórus erősödött, úgy csatlakoztak a programok megvalósításához a segítők, nem csak egyházközségi tagok, de a városból is, a környező településről Érdről, Ercsiből is érkeztek segítők. Kialakult egy jó hangulatú, önkéntesekből álló csoport, akikkel mindig öröm volt együtt dolgozni. Időközben a csoporton belül megalakultak az egyes feladatokra specializálódó kisebb egységek, akik egy vezető irányításával csak az általuk felvállalt részfeladatot végezték. A sok kicsi részfeladat összeadódott és a végeredmény egy sikeres program lett. Ez a mai napig így van.

Ezt látva arra gondoltam, hogy a kórus mellé kellene egy egyesület, akikkel minden szervezői teendő könnyebb volna.

Megérett tehát a helyzet, hogy megalakítsuk a Musica Divina Egyesületet, ezzel megteremtve a működés hivatalos formáját. Az egyesület nevéből a „musica divina” kifejezés jelentése egyébként isteni zene.

Sajnos a legnagyobb problémánk a programok költségeinek az előteremtése volt akkor is, és ez ma is még mindig nehéz feladat. Bár a Karitász jelenlegi vezetője, egyesületünk pályázatainak írója, Kuti Zsolt önkéntes segítőként mindent megtesz, hogy pályázatok útján a lehető legtöbb pénzt tudja előteremteni, mégis szükségünk van arra, hogy tagjaink anyagi és egyéb hozzájárulásukkal támogassák a működést.

A saját magunk által megszervezett rendezvények mellett örömmel segítünk az egyházközség eseményeinek igényes lebonyolításában.

A Szent László emlékévhez három programmal kapcsolódunk, az első kettő közvetlenül is illeszthető az Óvárosi Szent László Napokhoz. 2017-et a Nemzetpolitikai Államtitkárság Szent László Emlékévnek nyilvánította, amikor a lovagkirály trónra lépésének, koronázá-

11 sának 940., szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeljük. A „lovagkirály” alakja, tettei, törvényei, katonai sikerei, a róla szóló mesék, legendák méltán szolgálhatnak példaképül a ma élő fiataloknak is, hiszen vallási hovatartozás nélkül bárki számára lehet tanulságos az ő életútja, erkölcsi tisztasága.

Június 27-én kedden 18 órakor – László napon – lesz az első programunk a Szent László templomban. A megrendezendő előadás témájaként olyat választottunk, ami sokak érdeklődésére számíthat: Szent László magyar király tettei hogyan

konstrukcióját a győri bazilikában látható Szent László herma csontjai alapján. A professzor asszony lépésről-lépésre vezet végig bennünket a rekonstrukció folyamatán és tárja elénk a végeredményt.

Mindkét előadással egy időben Szent Lászlóhoz és korához kötődő kézműves termékeket, kiadványokat tekinthetnek meg az érdeklődők, sőt ezekből vásárolhatnak is.

Megvásárolható lesz az a zene-kép montázs CD lemez is, amely a Szent István templom felszentelésének 20 éves évfordulója kapcsán a Szent István templom-

öltenek alakot a népi hagyományokban, a mesékben. A mesékben, legendákban megőrzött Szent László-csodák, harctéri hősies tettei megmaradtak az emberek emlékezetében, még sok évszázad múltán is lenyűgözőek.

Vendégelőadónk Harangozó Imre néprajzkutató, hitoktató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola tanára. A vetítéssel egybekötött program mindenki számára tartogat érdekességeket.

Második előadásunk július 21-én pénteken szintén 18 órakor a Szent László templomban lesz.

Vetített képek segítségével mutatja be a Szent László ábrázolásokat az OsztrákMagyar Monarchia területén található freskók, szobrok, kódexek segítségével meghívott előadónk, Prof. Dr. Prokopp Mária művészettörténész.

Míg az első előadás a népi hagyományokról szól, a második, a szakrális térben megtalálható emlékekből ad egy kis ízelítőt. Prof. Dr. Prokopp Mária egyetemi tanár előadásában azt is bemutatja, hogy a tudományos kutatók hogyan készítették el Szent László hiteles arcképét, arcre-

ban 2016-ban rendezett összes ünnepi programot tartalmazza, sőt a Mellénk szegődő idő c. könyvet is megvásárolhatják, amelyben a Szent László templom és egyházi közösség 20. század eleji életét ismerhetjük meg a ma még élő idősek elbeszéléseiből.

A programsorozatunkat október 21-én szombaton egy hangversennyel zárjuk, amelynek a helyszíne a Szent István templom lesz (a helyszín a templomban zajló belső munkálatoktól függően változhat) A zenés utazás során meghallgathatjuk a XI. sz. zenéjét, a lovagkirály személyét megörökítő népi énekeket, egyházi dallamokat, gregoriánokat, hangszeres zenét.

Vendégeink: Kárászy Szilvia harangjátékkal, Szvorák Katalin népdalénekes, Musica Historica régizenei együttes lesznek.

Szegedinácz Anna

A művészetek kitárják a templom kapuit!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Programjainkra a belépés díjtalan.

12

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

Sportportré: Szilágyi Réka díjugrató

Médea ragyogása Gyakran elkerüli figyelmünket, hogy a környezetünkben élő fiatalok milyen nagyszerű eredményeket érnek el versenysportokban. A Szilágyi testvérek – Réka és Ádám – gyermekkoruk legnagyobb részét nem játszással töltötték, mint a legtöbb gyermek, hanem felkészüléssel olyan versenysportokban, mint a díjugrató lovaglás és úszás.

Réka 6, Ádám 7 éves volt, amikor elkötelezték magukat a sportágak mellett, amely nem csak kemény munkáról, de örömökről, sikerekről, nagyszerű eredményekről is szólt.

Az Óvárosban töltött húsz esztendő után az életük programja másfelé vitte őket. De a gyermekkori kedves élmények, a Duna-part emléke, az Óváros szeretete kitörölhetetlenül életük része marad.

Réka: – 1998-ban költöztünk szüleimmel Duna­füredről a faluba. Ádám akkor kezdett iskolába járni. Mindketten a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola diákjai lettünk. Negyedikes koromban fel-

vételiztem az Arany János nyolcosztályos Gimnáziumba, majd nyolcadik végén a Gimnázium angol nyelvi előkészítőjébe, amely akkor indult először. Így öt évig voltam gimnazista. Érettségi után – több irányú érdeklő-

dés mellett – végül a Budapesti Corvinus Egyetemen Környezetgazdálkodási agrármérnöknek tanultam. 2012-ben a campust integrálták a Szent István Egye-

még kiscsikó volt, amikor megvettük. Nem tudott még semmit, mert tanulatlan, képzetlen volt. Együtt fejlődtünk. Az edzőm és én tanítottunk meg neki mindent. Saját

temmel, így az utolsó félévet ezen intézmény neve alatt végeztem, szereztem diplomát. Szakdolgozatom: „Szakszerűség és tévhitek a sportlovak takarmányozásában” jól sikerült 2016 nyarán.

A lovaglás számomra életvitel, szerelem. Kicsit homályosak már az emlékeim, talán egy nyári táborban voltunk a testvéremmel Zentán, amikor lehetőségünk lett lovagolni is. Ott szerettem meg, ott kedveltem meg a lovaglást.

Itthon a szüleim a Tóth-tanyára vittek ezután lovagolni. Több oktatóm volt. Végül a lovassportok közül a díjugratásnál kötöttem ki, ebben a műfajban kezdtem el komolyan dolgozni, versenyezni.

Az első lovam Dini, már „nyugdíjas éveit” a nagybátyámnál vidéken tölti.

Vele jártam először versenyekre, amik jól sikerültek, egy-két helyezést mindig sikerült elérnem. Talán ezek a kezdeti sikerek segítettek hozzá a folytatáshoz, és a kitartáshoz.

Nagy sikereim talán nem is az eredmények. Legnagyobb büszkeségem, hogy egy olyan lóval értem el mindezeket, aki

nevelésem eredménye hozott a későbbiekben sikereket nekünk.

2012-ben kijutottam vele a Korosztályos Európa Bajnokságra Fiatal Lovas kategóriában (19-21 éves korig), ahol egyéniben és csapatban is képviselhettük Magyarországot. Ezen a versenyen nem sikerült ugyan helyezést elérni, de EB-n magyarként döntőbe kerülni is óriási kihívás és ritkaság. Óriási eredmény volt számomra, hogy sikerült minősülni egy ilyen magas színvonalú, nehéz nemzetközi versenyre. Három évig voltam korosztályos válogatott. 2014-ben Fiatal Lovas kategóriában Magyar Bajnokságot nyertünk vele.

Nemzetközi versenyeken szereplő lovaknak általában német, francia, angol nevük van. A lovam hivatalos neve Médea Of Brightness – jelentése Médea Fényessége, Ragyogása. Én csak Médeának hívom, Kislónak, Póninak, Vérpóninak becézem kis termete és személyisége miatt.

A lovaglás rendkívül idő- és pénzigényes sport. Iskola után legalább napi 3-5 óra elfoglaltságot jelentett. Korábban itt

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS tartottam a környéken valamelyik alkalmas lovardában a lovamat. Az eredményes versenyzés miatt olyan helyet kellett keresnem, ahol a sportágnak legmegfelelőbb feltételeket biztosítani tudták.

Most ezért messzebb kellett sportistállót keresnem.

Monor mellett Gombán találtam alkalmasat, ahová 1-1 óra oda­vissza csak az út.

A lovam elmúlt 15 éves, ezért hetente egy vagy két nap pihenőt adok neki, a többi napokon pedig edzünk.

Bértartásban van, amikor vele vagyok – munka után, egy kis legeltetés mellett – olyan vitaminokat, táplálék-kiegészítőket kap, amit saját magam szerzek be, és adok oda neki, hogy jó kondícióban legyen, egészséges maradjon.

Lovat tartani óriási felelősség. Nagyon kényes állat, egy kis figyelmetlenség is nagy bajt okozhat etetésnél, napi munkánál. „Drága mulatság a lótartás”, nehéz jó minőségben lovat, sportlovat tartani.

A versenyzés mellett sportedzői végzettséget is szereztem. Az előző helyemen oktattam is. Szeretném a képesítésemet magasabb szintre emelni, mesteredzői szintig fejleszteni, ez a projekt most folyamatban van. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi és nagyobb versenyekre is felkészíthessem a tanítványaimat. * A versenyzésre való felkészülésnél igen fontos a jó, megfelelő minőségű talaj. Bármely lovas sportkomplexumban 10 milliós nagyságrendű tételt jelent. Nem minden klub tudja megengedni magának. De szükséges ahhoz, hogy 15 éves lóval is lehessen még eredményesen versenyezni, ahhoz megfelelő állapotban legyen az egészsége, a lába.

A diploma átvétele után más területen kezdtem el dolgozni. Szeretnék ugyanakkor még egy diplomát szerezni, pszichológiát tanulni. Ismereteimet embernél, ál-

13 latnál is hasznosítani – lovas terápiánál, pszichoterápiánál. Szeretnék szponzort találni – ami nem könnyű -, vagy eljutni oda, hogy az ember magát tudja szponzorálni. Mindkét utat keresem.

nyeri az elődöntőt, akinek a legkevesebb az ideje.

Az első nap csak második lettem. A másodikon első. A harmadik napon fordított a sorrend, a leggyengébben, legtöbb hibaponttal állóval indul a verseny.

Tudtam én leszek az utolsó versenyző.

Nekem volt a legkevesebb hibapontom. Így indulhattam utolsóként, és nyertem meg hibátlan lovaglással. A csapat másodikként végzett.

Az idén már az U 25-ös (Utánpótlás 25 éves korig) kategóriában versenyzek. Itt is háromfordulós a verseny – elő-, közép-, döntő. Az első forduló pár hete volt Kiskunhalason, ahol szép helyezéseket sikerült elérni. A következő forduló Balatonvilágoson lesz, a döntő Bábolnán. A három verseny eredménye számít majd.

A versenyen az első két nap nagyon jól sikerült, mert 93 indulóból a második, majd több mint hetvenből a negyedik lettem. A harmadik napon volt egy verőhibám, így csak a 9-ik helyen végeztem.

Ezért csak 2 pontot vihetek az első forduló után magammal.

Remélhetőleg a következő két fordulón sikerül behozni a lemaradást. Rövidtávú cél, hogy ezt a versenysorozatot eredményesen tudjam zárni. A hosszú távú pedig, hogy koromnak megfelelően sikeresen tudjak szerepelni felnőtt kategóriában – 25. életévem után.

Szegedinácz Anna

Sok szép élményben volt részem a sportpályafutás alatt, a legemlékezetesebb talán a 2014-es Magyar Bajnokság. A versenyt megelőzően ebben a kategóriában egyszer negyedikek, majd ezüstérmesek lettünk, pedig úgy éreztem mindent beleadtam. Nem tudtam nem értettem az okát, mi lenne az a plusz, ami még hiányzik a győzelemhez. Az az év az utolsó lehetőségem volt abban a korosztályi kategóriában. Kicsit reményvesztetten indultam, mert abban az időben sok versenyen vettünk részt, de nem sikerült nyernünk.

Az egész év úgy telt el, minden nap azzal a gondolattal keltem, feküdtem le, győznünk kell. Felkészült legyek lovaglásban és mentálisan is.

Vadászlovaglásnak nevezik az elődöntő elbírálását, amivel a verseny kezdődik. 12 akadályt állítanak fel a pályán. Ami körülbelül 14 erőkifejtés, gyorsaságot, verőhibákat pontoznak. A cél minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb hibaponttal lovagolni a pályát. Az

Helyreigazítás A Százhalom 2017. áprilisi számában, a 4. oldalon tévesen jelent meg az egyetem neve, ahol az angol kutatónő oktat, dolgozik. Helyesen: „Joanna Sofaer, a Southampton-i Egyetemről…”

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: a Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let elnöke Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.szazhalom.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766

Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

14

SZÁZHALOM • 2017. MÁJUS

Dunamenti történet Az építők: Szekeres József visszaemlékezései Sze­ke­res Jó­zsef a Fej­ér me­gyei Csó­ka­kőn szü­le­tett 1936. ok­tó­ber 18-án. Ap­ja föld­ mű­ves­ként és bá­nyász­ként dol­go­zott, a csa­lád­ban hat gye­rek ne­vel­ke­dett. Sze­ke­res Jó­zsef ko­rán el­ke­rült a szü­lői ház­tól. Ap­ja a köz­sé­gi Nem­ze­ti Pa­raszt Párt el­nö­ke­ként kap­cso­lat­ba ke­rült Ve­res Pé­ter or­szá­gos el­nök­kel. Ő se­gí­tett ab­ban, hogy Sze­ke­res Jó­ zsef a Né­pi Kol­lé­gi­um ­ ok Or­szá­gos Szö­vet­sé­gé­nek (NÉKOSZ) Dó­zsa György ne­vű né­ pi kol­lé­gi­um ­ á­ba ke­rül­jön Szé­kes­fe­hér­vár­ra. Ott vé­gez­te el ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it. Az épí­tő­ipa­ri kö­zép­is­ko­la be­fe­je­zé­se után fel­vé­telt nyert a Bu­da­pes­ti Mű­sza­ki Egye­tem Épí­tő­ipa­ri és Köz­le­ke­dé­si Mű­sza­ki Kará­ra.

Az egye­tem el­vég­zé­se után a 26. szá­mú Ál­la­mi Épí­tő­ipa­ri Vál­la­lat­nál he­lyez­ke­dett el. Csat­la­koz­va a Pé­csi Erő­mű­épí­tő Szer­ve­zet­hez, 1960 au­gusz­tu­sá­ban ér­ke­zett Száz­ ha­lom­bat­tá­ra, ahol a vas­út­ál­lo­má­son, két nagy­mé­re­tű hon­véd­sé­gi sá­tor fel­ve­ré­sé­vel el­kez­dő­dött a fel­vo­nu­lás a Dunamenti Hő­erő­mű, Ma­gyar­or­szág ak­ko­ri leg­na­gyobb ipa­ri be­ru­há­zá­sa épí­té­sé­hez. Elő­ször a le­en­dő üzem­hez ve­ze­tő uta­kat és a mun­ká­sok szá­má­ra szük­sé­ges ide­ig­le­nes lak­he­lye­ket, a fel­vo­nu­lá­si te­le­pet kel­lett meg­épí­te­ni.

Sze­ke­res Jó­zsef az erő­mű fő­épü­le­te­i­nek épí­tés­ve­ze­tő­je­ként nagy lét­szá­mú mű­sza­ ki szer­ve­ze­tet és több száz mun­kást irá­nyí­tott. Ha­tal­mas, em­bert pró­bá­ló mun­ká­juk szin­te éj­jel-nap­pal folyt, ő ma­ga haj­nal­tól ké­ső es­tig dol­go­zott. 1963-ban el­in­dult a Dunamenti Hő­erő­mű el­ső öt­ven me­ga­wat­tos blokk­ja.

Szekeres József.: Az 50-es években megszületett a döntés, hogy a jelentős mértékben növekvő iparosítás, továbbá Budapest és környéke energiafogyasztásának kielégítésére nagy kapacitású erőművet kell építeni. A helyszínkiválasztást komoly tudományos kutatások előzték meg, míg végül Százhalombattára esett a választás. Részben azért, mert közel volt a fővároshoz, a Dunához, így rendelkezésre állt a nagy mennyiségű hűtővíz, és fontos szempont volt, hogy majdnem párhuzamosan elkezdődött a DKV építése is. Jóban voltunk akkor az oroszokkal, olcsón kaptuk az olajat, ami Romaskinoból jött. * Az erőmű beruházója az ERBE volt. Az indításnál 1960-ban még nem volt meg az ERBE kirendeltsége, egyetlen egy műszaki ellenőr volt, akit Bellóni Gyulának hívtak.

A DHV-tól 1960-ban egyáltalán nem volt senki, mivel 1961-ben alakult meg a vállalat, 3 vagy 4 ember alkotta az erőművet: Csenterics, Verle Győző, Komáromi – ő volt a személyzetis, és egy titkárnő. A személyzetisnek volt a feladata, hogy gazdasági igazgatót találjon.

A kivitelezők, az első a 26. Állami Építőipari Vállalat, alvállalkozója a Földgép,

Földmunkát Gépesítő Vállalat. A művezető irányította a nagy „szkrépereket”, amik ládákkal szedték össze a humuszt meg gazokat és hozták a jó földet.

1961-ben már voltak épületek meg barakkok. Az itteni létesítményi főmérnököt Szabolcsi Gézának hívták. Ő mindenek fölött állt itt helyben, heti három-négy alkalommal volt itt. Az építési osztály vezetője Novotny Jenő, a villamososztály vezetője Babits Sándor volt, a gépészeti osztály vezetője Jelenszky László volt, aki egyben az utóbb említett háromnak a kirendeltségvezetője is volt. Ezekhez tartozott rengeteg műszaki ellenőr, akik a munkákat, például az építési osztályon, a raktárban, a szabadtéren felügyelték.

- Hol voltak az első barakkok?

- A volánteleppel szemben jobbra a legelső volt az erőműé. A második az ERBE-é.

A harmadik, azok téglaépületek voltak, az a 26. Állami Építőipari Vállalaté volt. Abból megvan még egy rész, ami az én irodám volt. A barakk megépüléséig kint voltunk az állomáson a sátorban. 1960 őszére elkészült a falazott téglaépület.

Az 5. számú fő-építésvezetőség hozta magával ugyanazt a nevet, ami Pécsett is volt a szenes erőmű építésénél. A fő-építésvezető Demendi Zoltán volt. Volt három építésvezetőség, az 51-es, az 52-es és az 53-as. * 1961-ben fölállt a stáb, de közben nem volt teljes senkinek az apparátusa. Mind bővült: egy évig, két évig. Állandóan bővült, mert volt olyan, akinek nem tetszett a munka,

elment, újakat kellett hozni. Megkezdődött a munkaerő toborzás. Mindenki a maga területére. A 26. Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztálya járta az országot. Keletre és nyugatra. Itt nem kellett reklámozni. Se Érden, se Ráckeresztúron, se Ercsibe, önként jöttek a jelentkezők. Legfeljebb annyi volt, hogy a tanácsházra ki lett téve egy papír, hogy aki munkát akar vállalni Százhalombattán, az hova jöjjön. A munkaerőtoborzás nagy erővel a 26. sz. ÁÉV kezdte meg, mert ide kellett a legtöbb szakember: kubikusok, ácsok, kőművesek, vízszerelők, egyebek. Írtak egy levelet a tanácsnak, akik kidobolták, hogy ekkor meg ekkor jövünk. Ők meg örültek, hogy mentünk, mert nem volt munkájuk, pénztelenek voltak, szegények. A vállalat megszervezte az ideszállításukat. Itt a barakkokban laktak és kéthetente hazautaztattuk őket. Ugyanazzal a busszal vasárnap este éjfélre ideértek, amivel péntek este indultak. Helyenként már volt szabad szombat, de országosan még nem. Mi olyan munkarendet alakítottunk ki, hogy reggel 7-től 17.30-ig, tehát ledolgozták azt a szombati fél napot. És volt még az éjszakai műszak.

Két műszakos építkezés volt. Reggel 7-től 17.30-ig, aztán este 7-től reggel 5-ig.

- Éjszaka milyen munka folyt?

- Ugyanaz, ami nappal. Hatalmas nagy éjszakai világítás volt reflektorokkal. Ment a falazás, a földmunkák, a csatornaépítés, minden egyéb. A munkásszállítást az IBUSZnál rendelték meg, mert az IBUSZ teljes neve Idegenforgalmi, Beszerzési, Utaztatási és Szállítási Részvénytársaság volt, Magyarországon az egyetlen részvénytársaság, mert volt külföldi érdekeltsége.

Amikor már teljes létszámmal dolgoztunk 1962-ben, akkor hetente 40 autóbusz állt meg azon a téren, ahol most a körforgalom van. Ott volt a mostani ALUKOL-nak az a hosszú épülete. Abban volt egy élelmiszerüzlet, egy fodrász, egy vegyesbolt és a legvégén egy kocsma. A meló után a munkások első útja a konyhába vezetett. Amikor kiderült, hogy háromszorosára kell építeni az erőművet, akkor mindent bővítettünk. A munkásszállók, az emeletesek is akkor épültek meg, meg a nagy konyha is akkor épült meg, mert akkor már naponta 2-3 ezer ember itt evett. Hetente 1000-1500 embert utaztattak. Nem mindig volt tele és nem is mindenki ment haza. Tehát ez volt a munkástoborzás.

(Folytatjuk a következő számban)

FOTÓGALÉRIA