Bihari P., Gács I.: Az energiahordozó-forrásszerkezet alakításának lehetőségei zonytalanság esetleg a korrekt gazdasági kapcsolatok nem állnak elég szilárd alapokon. Hasonló veszélyt rejt magában, ha a szállítási útvonal vezet ilyen kockázatú térségen keresztül.
Primerenergia-hordozó megtakarítás A primerenergia-hordozó megtakarítás, ami a természeti erőforrások kímélését jelenti, számos esetben használt érv, hivatkozási alap valamely technológia, primerenergia-hordozó esetében. Nem minden esetben jelent nemzetgazdasági szinten valós primerenergia-hordozó megtakarítást az, amit annak mondanak. Az alábbiakban néhány olyan példát említünk, amelyek azt bizonyítják, hogy minden esetben konkrétan meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy nemzetgazdasági szinten értelmes primerenergia-hordozó megtakarításról van-e szó vagy sem. 1. A primerenergia-hordozó megtakarítás leghatékonyabb módja a végenergia-felhasználás, a felhasználási hely fajlagos energiafelhasználásának csökkentése. Ez az energiaátalakítási, átviteli lánc vesztességeit is figyelembe vevő mértékben csökkenti az alapenergia igényt. Ennek kedvező környezeti és ellátás-biztonsági hatása vitathatatlan, gazdasági hatása igényel mérlegelést. Ugyanilyen módon értékelhető az energiaellátási lánc átalakítási és átviteli elemeinél (pl. villamosenergia-termelés és elosztás) megvalósítható veszteségcsökkentés, hatásfokjavítás is. 2. A kapcsolt energiatermelés a magas energiaátalakítási hatásfok és ebből következően a primerenergia-hordozó megtakarítás miatt előnyben részesített energiaátalakítási mód sok országban, így hazánkban is. Az Európai Unió vonatkozó irányelve is a támogatás kritériumaként a különválasztott energiatermeléshez képesti primerenergia-hordozó megtakarítást jelöli meg. Ezt igen lényeges hangsúlyozni, mert sajnálatos módon széles körben elterjedt az a hamis vélemény, miszerint a kapcsolt energiatermelés energetikailag mindig kedvezőbb, mint a különválasztott energiatermelés. Bizonyítható, hogy az alacsony hatékonyságú kapcsolt energiatermelés nem eredményez primerenergia-hordozó megtakarítást abban az esetben, ha magas hatásfokú különválasztott energiatermeléssel állítjuk szembe. 3. A primerenergia-hordozó megtakarítás egyrészt az erőforrások kímélését jelenti, másrészt a károsanyag-kibocsátás csökkentését. Mindkét hatás a környezetterhelés csökkentését eredményezi. Azonban a kapcsolt energiatermelés esetében – ellentétben a közvélekedéssel – nem univerzálisan igaz a kijelentés második része. A kapcsolt energiatermelés attól függően eredményezi fos�szilis primerenergia-hordozó megtakarítását és ebből következően károsanyag-kibocsátás csökkenést, hogy milyen technológiájú villamosenergia-termelést helyettesít („vált ki”). Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy egy olyan villamosenergia-rendszerben, amelyben a villamos energia túlnyomó többségét atomerőművek (például Franciaországban), vagy éppenséggel vízerőművek adják (mint például Norvégiában) ugyanakkor a kapcsolt energiatermelés például földgáz tüzelőbázison valósul meg, nem állja meg a helyét az előzőekben bemutatott érvelés. Hiszen a kapcsolt energiatermelés eredőjében nagyobb környezetterhelést okoz, mint a különválasztott energiatermelés. Előfordulhat, hogy az atomerőművi villamosenergia-termelést kell korlátozni (az atomerőművet kell visszaterhelni) a villamosenergia-rendszerben annak érdekében, hogy a villamos energiát és hőt kapcsoltan termelő, földgáz tüzelőbázisú erőművek, energiatermelő egységek üzemben tarthatók legyenek. Ez nemcsak jóval drágább termelést eredményez, de a környezetvédelmi célnak is éppen az ellenkezőjét eredményezi. Ez az eset Magyarországon már előfordult.
22
4. Kapcsolt energiatermelés esetén az is előfordul, hogy a tényleges primerenergia-hordozó megtakarítás mellett kibocsátás növekedés jelenik meg ha a kapcsolt energiatermelést megvalósító berendezés nagyobb fajlagos kibocsátással üzemel, mint a kiváltott berendezés (pl. gázmotorok nitrogénoxid kibocsátása). 5. A primerenergia-hordozó megtakarítás esetében tehát nemzetgazdasági szinten mérlegelni kell, hogy milyen villamosenergia-termelési technológia kiváltásáról van szó (1), és milyen annak az energetikai hatásfoka a kapcsolt energiatermelés hatásfokához képest (2). 6. Primerenergia-hordozó megtakarításként szokás emlegetni a megújuló energiaforrások alkalmazását is. Ez pontosabban fogalmazva fosszilis primerenergia-hordozó megtakarítást eredményezhet, és új forrásokat vonhat be az energiaellátásba. Ezek környezeti hatásának megítélése nem egységes.
CO2-kibocsátás elkerülése Az előző pontban bemutatott gondolatmenet érvényes a CO2-kibocsátás elkerülésével kapcsolatban is. 1. Számos esetben a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelési célú hasznosítása eredőjében (a folyamatot rendszerszintű összefüggésében vizsgálva) összességében több, vagy legalábbis összemérhető volumenű széndioxid-kibocsátással jár, mint az ilyen módon „kiváltott” primerenergia-hordozó felhasználása. A szélerőművi egységek esetében a rendszerszinten szükséges többlet tartalék- és szabályozó kapacitás Magyarországon drága (földgáz, illetve könnyű tüzelőolaj) tüzelőanyag-bázison üzemel. Konkrét számításokkal bizonyítható, hogy a szükséges többletszabályozás jelentős szén-dioxid-kibocsátást eredményez. Szó sincs tehát arról, hogy a szélerőművi villamosenergia-termelés szén-dioxid-kibocsátása zérus. Nem ilyen rossz a helyzet vízerőműves rendszerekben (pl. Ausztria), amelyekben a szélerőművek termelésingadozását vízerőművekkel vagy szivattyús-tározós erőművekkel lehet kompenzálni. A hazai csekély vízerőmű kapacitás erre nem ad lehetőséget. 2. Az erdők villamosenergia-termelési célú „hasznosítása” esetében sincs szó valóságos szén-dioxid-kibocsátás elkerülésről. A fának mint erőművi „tüzelőanyagnak” a felhasználása köztudottan jelentős mennyiségű szén-dioxid-kibocsátással jár. Ez a szén-dioxid a levegőbe kerül. Érvként e „technológia” alkalmazása mellett azt szokták felhozni, hogy a kivágott fák élettartamuk során közel annyi szén-dioxidot nyeltek el a fotoszintézis folyamata során, mint amennyi eltüzelésük során a légkörbe kerül. Ez az érv a fák átlagos élettartama (általában 40-60 év) teljes időszakára vonatkozóan igaz, közelítően. A Föld szén-dioxid forrásainak és nyelőinek egyensúlyában azonban a változás azonnal bekövetkezik a fák eltüzelésekor, adott kapacitású szén-dioxid-nyelőnek a globális rendszerből való azonnali kiiktatásával és a tárolt karbontartalom azonnali szén-dioxiddá alakításával. A jelenben és középtávon tehát a helyzet romlik, még ha az alapul vett 50-100 éves időtartamon az egyensúly valóban realizálódik is. 3. Természetesen más a helyzet az erdészeti hulladékok esetében. Ezek esetében azonban azt kell mérlegelni, hogy óriási területről való begyűjtésük milyen környezetterhelést okoz (gépjárművek szén-dioxid kibocsátása és más jellegű környezetterhelése miatt). Emellett az eltüzelés meggyorsítja a fa karbon-tartalmának CO2 formájú légkörbe jutását a természetes (és lassú) korhadási folyamathoz képest. Olyan országokban, amelyek jelentős papíriparral vagy fafeldolgozó iparral rendelkeznek értelemszerűen
ENERGIAGAZDÁLKODÁS
52. évf. 2011. különszám